Van akinek nem erőssége a kviddics, mégis szeretne sportolni. Ebben a teremben keveredik a mugli és varázseszközök széles tárháza, azonban a mágia vigyáz rá, hogy ne hajszolhasd túl magad. A nagy terembe egyszerre akár negyven ember is kényelmesen elfér, így nem okoz majd nagy gondolt, hogy mihez is fogj hozzá. A terem azonban nem csak gépekből áll, vannak pályák is (kosár, foci stb) melyek a csoportos tevékenységek kedvelőinek is lehetőséget biztosítanak, hogy edzésbe maradjanak és egyszerre ismerkedjenek is. A nagy terem két részre van osztva a bejárat felől vannak a gépek, a választóvonaltól pedig a pályák, melyek keretét egy futópálya adja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=690612#post690612][b]Liliana Hope Krise - 2017.07.15. 14:54[/b][/url]

felszökős délután ✘ felöltöztem

Kiva azt kérte, maradjak a fenekemen, én ezt majdnem be is tartottam. A szó szoros értelmében ő is tudhatná, hogy az bizonyosan egészségtelen, legalábbis remélem, ez a kifogás elfogadható lesz neki, miért nem vártam meg a földszinti folyosón. Inkább úgy döntöttem, a legközelebbi ajtó megnézem, mit is takar és lassan, de biztosan nyitottam be. Ahogy betettem a sportcipőim, lecövekeltek a lábaim, hű, jó nagy hely. Becsuktam az ajtót, majd elkezdtem lassan befelé vonulva nézelődni. Kényszeresen taperoltam végig dolgokat, már egészen szemeztem volna a súlyzókkal, de előbb még egy vicces, kék szőnyeget szúrtam ki. Olyan puhának tűnt, vagy hogy mondjam. Közelebb sétáltam, aztán egy hatalmas ugrással, a levegőben meg felkapva a lábaim, mint mikor a vízbe bombát ugrok vetődtem rá. Szerencsére nem koppantam, pont ez lehetett ennek a célja.
Nevetve terültem el, a sapim messze repült, a hajam meg betakarta az arcom meg a környezetem. Csak feküdtem ott csillag alakot öltve, miközben dudorászva ficeregtem. Azt hiszem kicsit nagyon uncsi volt a várakozás arra az értekezletre, vagy mire. Nem figyeltem igazán hova ment a keresztanyukám, csak azt tudtam, hogy sokáig nem jön még.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=692246#post692246][b]Melissa Von - 2017.07.22. 18:34[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=694265#post694265][b]Melissa Von - 2017.08.05. 21:15[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=719834#post719834][b]Choi Min Jong - 2018.04.07. 22:36[/b][/url]

Mivel odakint csak sötétben tudnék edzeni és az annyira nem fancy, még akkor sem, ha amúgy sokkal éberebb és aktívabb vagyok olyankor, ezért az iskola falain belül edzek. Nagyon jól felszerelt terem áll rendelkezésre és igazán nem tudom, eddig miért nem használtam ki ezt a lehetőséget. Na jó, valamennyire tudom, de ne beszéljünk róla.
Az egyik evezőgépen "evezek" és közben azon gondolkozom, mit fogok mondani Alíznak. Amikor pár napja megkeresett, hogy szeretné ha rajzolnék neki valamit, akkor még nem volt teljes a kép számomra. Azóta kiderült, hogy tetoválást szeretne, ami már más téma. Nem arról van szó, hogy nem szívesen tervezek ilyesmit. Oh, dehogynem! De mint művész sokat gondolkoztam, mennyire tetszene, ha valaki beállítana hozzám egy rajzzal, hogy ezt rajzoljam le neki. Nem restaurátor és nem másoló vagyok. Feltételezem a legtöbb tetováló sem az. Márpedig, ha igazam van, akkor egyik tetováló sem fog örülni, ha Alíz beállít az én rajzommal, hogy ezt varrják rá. És amúgy is. Egy ezzel foglakozó személy, talán sokkal jobban meg tudná rajzolni a lány elképzeléseit, mint én. Ettől függetlenül szívesen megpróbálom. De mindenképp szeretném, ha tudná, jobbnak tartom, ha egy erre szakosodott embert kér meg. Szimplán azért, mert nem akarom elvenni az alkotás örömét másoktól.Ez olyasmi, amire most kezdek igazán ráébredni. Most, hogy elveszítem a képességeimet és ezzel a tehetségem egy részét is. Persze tudok majd szépen festeni. De mégis csak más, egy mozgó-lélekkel bíró kép, mint egy sima mugli festmény. Legalábbis nekem többet érne...
Ahogy ebbe a kellemetlen gondolatba lovallom magam, gyorsabban kezdek evezni. Alíznak azt mondtam, ha neki is megfelel itt leszek. S ha minden igaz, pár percen belül meg is érkezik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=724672#post724672][b]Slivovics Lily - 2018.06.01. 19:06[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=730495#post730495][b]Lillith Holloway - 2018.07.29. 20:53[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=764502#post764502][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.07.20. 22:59[/b][/url]

Laura a ma ura
Hát jajj de én

Mint már egy ideje oly sokszor, ma is Amato Animo Animato Animago-val köszöntöm az éjszakát. Újra felöltözök, de most nem vágom magam egyenruhába - néha "civilben" megyek járőrözni, mert azt képzelem, hogy így több rendetlenkedőt csíphetek fülön. A délután ledobott taláromat tehát felakasztom, a kényelmes tanulós pólómat viszont melegebbre cserélem. A hajnali hőfok sem jeges, persze, de addigra már általában elálmosodok, így a hideg szokott rázni mire visszaérek. Azért a jelvényt feltűzöm a szívem fölé - nehogy valaki azt higgye, hogy már megint elhagytam. Lys ásítva tekint fel, majd jön ki velem a szobámból, ahogy leintve a lámpát elhagyom azt. Köszönök a többieknek, beírom a táblára, hogy elmentem őrjáratra, majd cicót prefitársaim simogató kezei között hagyva leszaladok a kh-ba, és onnan át a folyosókra.

Egy-két órával későbbre járhat az idő, amikor az előcsarnokban átsétálva összetalálkozok valakivel.
- Óh, szia Lau - derülök az időzítésünkön, és megállok. Egy kis csevej mindig belefér az őrjáratokba, hiszen azért mi sem tudjuk órákon keresztül csak a Lumos-Nox-Lumos-Nox játékkal elfoglalni magunkat. Mindig vidám hát egy felbukkanó arc (főleg ha a másik nem prefektus, hiszen akkor még hasznosnak is érzem magam), még akkor is, ha rögtön utána kacarászni kezd a vállamon a kisördög, hogy "nincs túúlsáágosaan jóóbaan Bencével, hmm? Navis buli? Alíz partja? Hmm?" Hamar leolvad hát a mosoly a számról, bármennyire is igyekszem visszarántgatni. Pedig amúgy nincs bajom Laurával, kedves, jókat lehet vele beszélgetni, kötelességtudó, nem bánt senkit, nem él vissza azzal, hogy prefektus, szóval... Alapból biztos, hogy kedvelem. Ugyanakkor akaratlanul is az ugrik be ahogy megölelte Bencét... "Igazából az Dana volt", bukkan fel a másik vállamon az angyalka is, úgyhogy amíg azok ketten veszekedni kezdenek, én sóhajtva felnézek a másik lányra. Tényleg nem tudom hányadán állok vele, és ez nem rám vall, én mindig mindent ki szoktam mondani. Akkor hát most miért nem megy ez?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=766385#post766385][b]Szamosvári Zsombor - 2019.08.09. 15:43[/b][/url]

Zsombesz és a sportok úgy ütik egymást, mint a kő-papír-ollóban, ha egyszer mutattok ollót. Pici kora óta gyűlöli a sportokat, a mugli sulijában ráadásul egy kiállhatatlan testneveléstanárt sikerült kifognia, ami még tovább rontott a helyzeten. Néha, amikor apukája nagy nehezen rávette, hogy mozogjanak, legalább menjenek el futni, hajlandóságot mutatott rá, de jó, ha ez évente háromszor-négyszer előfordult.
Egyébként Zsombor rendkívül szerencsés, ugyanis remek géneket örökölt: totálisan mit, és mennyit eszik, képtelen hízni. Mivel izom nagyon nincs rajta, így tulajdonképpen csontból és bőrből tevődik össze a srác.
De akkor jön a kérdés, hogy mégis mi a fészkes fenéért igyekszik az Erőnlét terme felé, ha gyűlöl edzeni, haverjaival meg aztán végképp nem jár le sportolni... Nos, ami azt illeti, pont abban a korban van, amikor a legfontosabb, hogy egy srác minél kimunkáltabb külsővel rendelkezzen, hiszen lassan 15 éves lesz. Sok lány után megfordul, és ez fordítva is igaz, ugyanakkor azt is tapasztalja, hogy a lányok, rendszerint az izmos fiúkat kedvelik. Vagy azokat, akiknek már szőrösödik az arca. Mivel az utóbbi kb. 20 éves koráig nem fog megvalósulni, úgy határozott a testével kell kezdenie valamit.
Ilyen undorral, lomhasággal, és nemakaromsággal még bájitaltanra sem lépked, de ahogy egyre közeledik a terem felé, minden porcikája tiltakozni kezd. Hirtelen ilyen apróságok jutnak eszébe: Jaj, hiszen mindjárt itt vannak a vizsgák, és én még sehol sem állok! Megbukok és örök szégyen leszek! Vagy: Fuu, reggel óta nem ettem, nem ittam, lemegy vércukrom és megdöglök! És még tudná sorolni a kifogásokat, amiért nem kellene itt lennie, de mégis.. Erőt vesz magán, benyit a terembe, és... Megáll. Szemeit összeszűkíti, kicsit beljebb lépdel, és azon tanakodik, hogy most mégis mi a fenét tegyen. Egy géphez sem ért, fogalma sincs hogy kell őket használni. Szemeivel súlyzó, vagy ugrálókötél után kutat, kb. csak azokat ismer.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=780454#post780454][b]Lena Felagund - 2019.11.10. 18:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=788427#post788427][b]Csepreghy Péter - 2020.01.10. 09:56[/b][/url]

- Fogalmam sincs, hogy' kezdjünk neki, haver – mondom vállamat megvonva, ahogyan kilépünk az öltözőből. Viszonylag hangos muzsika szól, és eléggé sokan vannak. Attól félek, hogy nem fogunk odaférni egy géphez sem. Nem tudom, hogy mennyire baj ez. Saját súllyal is lehet edzeni. Nagyon elszánt vagyok, de elnézve a bent lévő sportolókat, azonnal ínamba száll a bátorság. Végig nézek erőtlen kis karomon, dudorodó pocakomon, majd Benettre emelem kékes szemeimet. Tanácstalanság és félelem, amit felfedezhet bennük. Noha a felszerelésem eléggé profinak tűnhet, közel sem így van. A sport mindig nagyon távolállt tőlem, de a karácsonyi szünet alatt nagybátyám is megjegyezte, hogy december hatodikán, hogyha szakállat adtak volna rám, akkor simán elmehettem volna Mikulásnak. Adjunk hálát a rokonainkért.
- Szerinted? – vakarom meg fejem búbját, és közelebb lépek Benetthez. Úgy nézhetünk ki, mint egy eltévedt gazellapáros az oroszlánok között. Néhány srác elsétál mellettünk, és mosolyogva szedik tovább lábaikat. Ha többen jönnek, összesúgnak, nevetnek, majd még vissza is fordulnak, hogy kétségünk sem legyen afelől, hogy a csevegés róluk, a nevetés meg nekünk szól. Az öltöző felé pillantok. Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy inkább visszamegyek, felveszem a cuccomat, és elhúzok a vérbe. De nem. Ez az év másról fog szólni. Ez az év a megújulás éve lesz. Soha nem fogadtam még meg semmit Újévkor. Ezért szuper, hogy Benettel eldöntöttük, hogy megmutatjuk; az Ivanich-Csepreghy párosnak elege van a bokszzsák szerepből. Sőt tagadhatatlan, hogy részemről a lányoknak való tetszelgés is közre játszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=789795#post789795][b]Dana Straw Berry - 2020.01.18. 22:13[/b][/url]

Már egy ideje elhatároztam, hogy újra elkezdek sportolni, de mivel kinn hideg idő volt, a futógépet pedig nem szívleltem igazán, eldöntöttem, hogy a teremben fogok edzeni. Szerencsére volt edzőtársam is, Gergőt már ismertem egy jó ideje, nagy haverok voltunk, ő is nagy sportember volt, szóval megbeszéltem vele, hogy menjünk el együtt a terembe, és segítsen néhány gyakorlatnál. Ő már tapasztalt volt abban, hogy melyik gépet hogyan kell használni, hogyan kell jól végezni a gyakorlatokat, szóval tőle jobb edzőtársat nem is találhattam volna. Mostanság időnként elszívtam pár szál cigarettát is, úgyhogy még jobban ügyelnem kellett az egészségemre. Somával minden nap találkoztam, mióta egymásra találtunk, remekül kiegészítettük egymást, rögtön megtaláltuk egymással a közös hangnemet. Úgy éreztem, hogy kezdek egyre komolyabb érzéseket táplálni irányába, annak pedig örültem, hogy az éjszakai kalandunk után valóban komolyan gondolta azt, hogy járjunk. Persze sose tudtam vele eltölteni annyi időt, amennyit szerettem volna a suli miatt, de mindig találtunk rá alkalmat, hogy együtt lehessünk akár csak egy rövidke időre is. Mára nem beszéltünk meg semmit, ezért is határoztam el, hogy sportolással fogom eltölteni feles perceimet a haverom társaságában. Gergő Eridonos volt, a Társalgóban ismerkedtem meg vele, már egy éve baráti viszonyt ápoltunk. Bennünk is sok közös volt, például a sport szeretete, de vonzódásról szó sem volt, hisz akkor már rég több lett volna köztünk csupán haveri viszonynál. Sportosan felöltöztem az edzéshez, majd mikor a terembe értem, ő már ott volt. Köszöntöttük egymást, majd együtt bemelegítettünk, aztán néhány gyakorlat után mutatott egy olyat, amit még sose csináltam. Mindenképp meg akartam tanulni a helyes mozdulatsorokat, úgyhogy szemléltette nekem, hogyan is kéne csinálni. Miután nem ez nem sikerült, közölte velem, hogy megmutatja, mik a helyes mozzanatok. Mögém állt, majd karjaival megfogta vállaimat, hogy aztán szépen lassan leereszkedhessünk guggoló pozícióba, még a helyes lábtartást is megmutatta, hogy ne a rossz mozdulatok rögződjenek bennem. Próbáltam úgy csinálni, ahogy mutatta, de párszor neki kellett még rugaszkodnom a dolognak, ő pedig ott volt mellettem végig, hogy segítsen és korrigálja a hibáimat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=808931#post808931][b]Rentai Boglárka - 2020.05.19. 19:56[/b][/url]

Múlt nyáron otthonról menekülve szinte minden napomat fent töltöttem Pesten. Igyekezetem beolvadni a muglik közé, szeret tettem néhány barátra, ami meglepő siker volt számomra. Nem barátkozom túl könnyen, de ez a három fős lánytársaság úgy fogadott be, mintha ezer éve én is hozzájuk tartoznék. Úgy tűnt, tudásommal remekül elboldogulok közöttük, egyszer sem árultam el magam, hogy talán nem egészen odavaló vagyok. Vagy lehet, hogy mégis, de ők nem említették, hogy talán furcsa lennék egy kicsit. Szóval remekül beilleszkedtem és egy csomó mindent megtudtam róluk. Megmutattak ezer olyan dolgot, amivel még sosem találkoztam, amit a tankönyvek kihagynak. Így ismerkedtem meg a jógával, az egyik lány, Barbi jógaoktatónak tanult és elrángatott egy órájára. Egyszerűen beleszerelmesedtem ebbe a mozgásformába, sokkal jobban feltöltött lelkileg egy hosszú nap után, mint mondjuk a futás és ráadásul sokat segít az állóképességem javításában. van aki szépséget és alakformálást vár tőle, van aki a spirituális része miatt űzi én viszont inkább csak élvezem. Csendes, nem kell hozzá túl nagy hely és beltéren is kiválóan lehet csinálni. Nem szeretek a szobában edzeni, mert ott zavarhatom a többieket, ezért általában lejárok a suli konditermébe. A gépek között épp elég hely van a szivacsomnak és általában nincsenek olyan sokan, hogy zavarnék valakit, ha elfoglalom a helyet. De amúgy sem vagyok szégyenlős, nem zavar ha esetleg közben megbámulnak vagy valami. Itt azért elég gyakran megesik, hogy furcsán néznek rám, mert nem láttak még ilyet, ami elég vicces, mert a muglik között szinte minden második ember legalább kipróbálta már, ha nem is csinálja rendesen.
Délután, miután vége a tanításnak átveszem az egyenruhámat, egyszerű, nagyszerű kényelmes ruhát öltök magamra. Hónom alá csapom a polifómot és levonulok az erőnlét termébe. Első ránézésre úgy tűnik, nincs itt senki, bár nem vagyok benne biztos, azért annyira nem néztem szét alaposan.  Leterítem a szivacsot, kibújok cipőmimből és zoknijaimból, majd nekiállok bemelegíteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=814460#post814460][b]Julianne M. Ainsley - 2020.07.27. 13:06[/b][/url]

Amióta Sándorral kiruccantak egy jó kis kosármérkőzésre, egyre-másra lejár az erőnlét termébe edzeni, hogy felelevenítse régi tudását. Ha pályát módosítani nem is fog, jó lenne ismét formába lendülni és talán néhány meccsre is elnézni. Így eshetett meg, hogy összefutott egy hasonlóan motivált mestertanonccal, akivel először csak egymás mellett, hatalmas koncentrációkban pattogtatták a labdát, végül már együtt is játszottak. Mire a sportra szánt idejüket letöltötték, már egészen jóba lettek, így lazán lefixálták, hogy akkor következő héten ugyanebben az időpontban ugyanitt.
Ebből kifolyólag Jules már a cipőfűzőjét köti, természetesen dupla csomóra, illetve elvégez olyan utolsó simításokat, mint ékszerek levétele és haj szoros copfba fogása. Még nyújtani is el tud kezdeni, mikor a levitás befut, ekkor egy pillanatra megszakítva tevékenységét pacsival üdvözli a lányt. Be kell vallania, sok mindenre számított, csak épp arra nem, hogy egy diákkal lesz ilyen jóban. Nem mintha bármit is jelentene az, hogy egyikük gazdasági igazgató, míg a másik épp önmagát keresi, a nőt ez sohasem érdekelte. Különben is, túl sokszor tapasztalta már, hogy a társadalmi ranglétrán elfoglalt hely köszönőviszonyban sincs magával az emberrel. Attól még lehetsz egy görény, hogy magas végzettséggel rendelkezel.
- Na felkészültél? - azt beszélték meg, hogy ma tüskézni fognak. Mivel Jules-nak ismét bele kell rázódnia a pontos dobásokba, illetve Dominikának is volna még mit csiszolni rajta, ma megtanulnak a létező összes szögből kosarat dobni. Vagy inkább begyakorolják, who cares?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=815821#post815821][b]Helvey Belián Balázs - 2020.08.17. 18:33[/b][/url]

Noha szánt szándéka volt elkerülni az iskolát, mégsem lehet. Először is, örökké bujdosni nem lehet; vizsgái vannak – ameddig engedik, hogy ezt tegye -; emberek vannak az életében, akiket most sem Ördög, sem Isten nem szaggat ki a helyéről. Noha nem akart jönni, mert inkább azt kérte, hozzá jöjjenek, megtette. Van az a szó, van az a név, van az az üzenet és kérés. Nem bújhat el többé és talán, sok-sok év után, nem is érez rá zsigeri késztetést. Vagy fogalma sincs. Még mindig minden kicsit zavaros, szép lassan halad csak előre, úgy lehet.
Kellemeset a hasznossal, egy röpke vizsga, elszállt hamar, jobban is, mint hitte, pedig, az iskola dolgait jobbára elásta a ház melletti fa tövébe gondolatban, fel volt és fel is van készülve az évismétlésre. Most valahogy a legutolsó helyre furakodott be a tanulmánya.
Mióta azt a cikket olvasta, nemigen tud nyugodni, de mégis igyekszik vele, igyekezett azokra is úgy mosolyogni, akikkel összefutott, akik ráköszöntek, vagy akik épp elfordították tekintetüket. Feszélyezi, vagy sem, már semmit sem tud tenni ellene, csak az mozgatja jelenleg, akiért maradt jelenleg a falak között. Ha rá koncentrál, akkor a kellemetlen gondolatok is haloványabbak.
Valahogy érzi, hogy őt sem hagyja nyugodni a dolog, már amit a sorok írtak, mert azt egy pillanatig sem akarta, hogy valaki érte aggódjon – annál jobban tették és most makacs „büszkesége” sem tudta legyűrni. Ő is aggódott, aggódik, sietős léptei hatására szúr az oldala, fáj is, de minden lépcsővel közelebb kerülve ver hevesebben a szíve – nem, nem a koleszterin miatt. Várta már, várta ezt, de nem akart tolakodó lenni, megint a háttérbe húzódás, kellemetlen dolog, ha még él. De várja.
Az élet váratlan pillanatokban adott mellé embereket, és egyikükhöz tart most, amely talán azon az éjjelen teljesedett ki a legjobban. A be-bevillanó képek összességében, amelyek először érték őt el és amelyek miatt még mai napig sokkban van kissé, csak senkinek sem beszélt róla, ezek között érezte azt, hogy őket is védeni akarta, inkább dobta magát elé, mert míg tudja, Odett heves, Zina pedig kíváncsi, ha valamelyikükbe mart volna bele, egyik formájában sem bírta volna el a tudatot. Aztán ott volt az a nő is, akiért minden este fohászkodik, pedig vallása sincs, de aki életében először mutatott arra, hogy mégsem az a szörnyeteg, amit hitt magáról. És erről, ezekről csak vele tud beszélni, vele szeretne, bár, nem is lesz az, hogy ráerőlteti. Igazából, valahogy ettől most kicsit tart. Talán fél. De legyűrhető, már ez is.
A kilincset lenyomva tartja egyelőre csak ott a kezét, ahogy nagy levegőt vesz, majd benyit. Körbeérve meglepi, hogy ez egy egészen korrekt edzőterem és erre miért nem járt még, most mégsem számít az, melyik fekvenyomót akarja használni, vagy a futópadot. Tekintete mást keres, majd talál és már indul is, mégis, léptei bizonytalanok, talán csak elfáradt. Nagyot sóhajt mégis az ismerős tincseket látva.
- Odett – szólítja meg halkan. Őszintén, meg akarja ölelni, vagy fordítva történjen, de megállva, amint találkozik a tekintetük, a mosolya az, amely elsőnek előkerül. És az öröm.
- Korán jöttem, mi? – mintha ez számítana, időpont sem volt a dologban. Csak, hogy jöjjön. És jött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=824246#post824246][b]Koppány Richárd - 2021.01.09. 11:32[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=825426#post825426][b]Lóránt Bence - 2021.01.28. 11:33[/b][/url]

A kviddicsidény lagymatossága az izmaim kárára váltak, ideje volt egy kis edzésnek, és őszintén hiányzott már. Szóval gyorsan átöltöztem eddzőscuccba, meg tettem a sporttáskámba váltócuccot, törölkőzőt és a többit, amjd szépen lejöttem ide. Épp az ajtóban állok, ugyanis megállított egy csapat leányzó, akiknek szintén ma jutott eszébe, hogy sportolniuk kéne. Nos hát na, nyilvánvalóan a látányuk állított meg pár lélegzetvételre, mert azért ritkán látni télen ilyen lengén őket. Hogy ne bámuljak tovább gyorsan szedni is kezdem a lábaim, az egyik kondigép mellé - ahonnan persze jó rálátás nyílik a teremre, egészen véletlenül - és felteszek pár súlyt. A pálcámmal beállítom a visszahúzás erősségét a leírás alapján, majd az arra kitalált tárolóba helyezem a mágikus varázseszközöm. Te jó ég, mi van itt. Jobb lesz, ha gyorsan elfoglalom magam, mert túl szűk lesz a nadrág, ha ennyire pofátlanul nézelődök tovább. Erről eszembe jut Babett és Dia is, és valahogy le is lohasztja a nagy lelkesedésem a lányok iránt. Dolgozni kezdek végre és hülyeségeken jár az eszem. Miért, én nem hibázhatok, tökéletes vagyok, vagy mi? Biztosan nem, de egyelőre nem áll szándékomban senkinek sem elmondani a dolgot és azt sem, hogy megtört bennem valamit. Miközben ezen filózok, újra visszatérek a lányokhoz és az egyik biciklin felismerem Karolát. Anyád, de jó... jól néz ki. Háttal van nekem, ami azt jelenti, hogy pont oda látok, ahová nem kéne, illetve nézőpont kérdése. Annyira elbambulok, hogy hirtelen azon veszem észre magam, hogy leszáll a bicajról, majd letörli az arcáról az izzadságot. ~Ó, hogy izzasztanálak meg én is.~ kapom fel, majd el a tekintetem, mert miután eddig nem éppen a szemeibe néztem, nem vettem észre, hogy ő is észrevehetett. Próbálok úgy tenni, mintha mi sem történt volna, majd pár mozdulat után kénytelen vagyok abbahagyni az egészet, mert rohadtul elkezdtek sajogni a bicepszeim. Jó lenne, ha inkább arra figyelnék, amit csinálok. Miután levergődök a gépről, nyújtok párat és inkább egyszerűbb dolgok után nézek. A futópadot választom és szép lassan elkezdem a könnyített futóprogramot. Később majd biztos feljebbveszem, sőt még a pálcámért is visszamegyek majd, ha már otthagytam. Szétnézek lopva, merre lehet Karola, aki valami eszméletlenül néz ma ki, főleg így kevésbé felöltözve. Fura dolog, hogy ha mondjuk fehérneműben kapsz el egy csajt, azonnal szégyenlős, de ha meg falat bikiniben, vagy ilyen edzőcuccban, az tök rendben van. Miért lehet ez? És hova tűnt Karola? Addig keresek még valakit nézegetni, hogy renbde jöjjön a lelki egyensúlyom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=825664#post825664][b]Hayden M. Wilson - 2021.02.01. 20:39[/b][/url]

Kész csoda, hogy Kende képes volt rávenni, hogy szombat délelőtt maradjon bent vele. Egészen jól összehaverkodtak a smárolós eset után, és úgy volt vele, hogy végül is ennyit megtehet azért, hogy nyisson mások felé is, hogy ne csak Beliánt tarthassa számon, mint barátot.
Gondosan felkészült, haját két copfba fonta, magára öltötte kedvenc leggingsét illetve egy szűkebb fazonú, egészen egyszerű fekete felsőt. Meghökkentően nem is hasonlít, a szokásos önmagára így. Ahogy a tükörbe néz, mielőtt levágtázna a klubhelyiségben ő maga is megállapítja mindezt, dehogy ne lője le a poént egyből, magára kapja gyorsan az egyik legnagyobb pulóverét, ami majdnem a térdéig ér. Egyszerűen imádja az ilyeneket, igazán nem tehet róla.
Szóval összefutnak a klubhelyiségben, és együtt mennek le a teremig. Hazugság lenne azt állítani, hogy Haydenben nincs meg a szorongás, de már azt is tudja, hogy mivel fogja levezetni. Odabent lekapja magáról a pulcsit, így felfedve tökéletesen lapos és egyenes alakját. Sminket nem tett, úgyis csak leizzadná, így messziről világítanak arcán szeplői, ahogy végignéz magán ajkai elégedetlen fintorba torzulnak, de hamar rendezi vonásait. Rövid bemelegítésre invitálja Kendét, majd fejével vigyorogva a boxzsák felé int. Nincs nála a füzete, így muszáj lesz ismét a mutogatás ősi módszeréhez folyamodni.
Önkényesen úgy dönt, ő kezdi a püfölést. Régen ugyanis, a jégkorong mellett több sportot is kipróbált. Az apja nem szerette volna, ha leragad egy dolognál, így boxolt, úszott, focizott és röplabdázott is, rövidebb-hosszabb időszakokban. A boxot egészen szerette, de időhiány miatt abbahagyta, hogy az így felszabaduló idejét is a jégen tudja tölteni. Látszik rajta, hogy rutinos mozdulatokkal üt, majd rúg. Egész veszélyesnek és halálosnak látszik.
Ahogy befejezi a sorozatot lihegve vigyorog rá, lehúzza a kesztyűt, és egy elegáns mozdulattal Kendének dobja. Gyerünk Kende, most mutasd meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=826657#post826657][b]Hayden M. Wilson - 2021.02.21. 22:22[/b][/url]

Határozottan nem tetszik neki az a mosoly, de ennek akkor sem adna hangot, ha amúgy olyan beszédes lenne. Nem kell neki, hogy belerángassák a rosszba, a rossz mindig megtalálja egyedül is, segítség nélkül. Lásd, ezt a szituációt. Bár igaz, hogy ebbe valójában Kende keverte bele. Francba, oda a csodás elmélete.
Neki is határozottan jó a kedve, főleg miután minden felgyülemlett negatív energiát le tudja így vezetni. Az, hogy nem vigyorog harminckét foggal meg nem vevő a hülye poénokra nem jelenti azt, hogy rossz kedve lenne. Sőt, amikor látja hogy a szőke sem ma kezdte ezt a sport dolgot a hangulatgörbéje még inkább felfelé ível. Egyelőre nem igazán találta meg itt azt az embert, akivel osztozhatna ezen a szenvedélyen. A szobatársa aranyos lány, de ha elvinné futni ötszáz méter után vihetné a gyengélkedőre. Neki vagy kemény edzőpartner kell, vagy semmilyen, így eddig inkább ez utóbbit választotta, hogy senki ne legyen a terhére. Amúgy sem hozta össze a sors olyanokkal, akikkel nagyon jól kijött volna - Belián kivételével.
Majdnem ismét megforgatja a szemét a foggal levett kesztyű láttán. A nagymenő. A kérdésre viszont már vigyorogva, duplapacsival felel. Hivatalosan kick-boxolni járt, de volt az óra keretén belül egy másik edzővel rendes boksz is, szóval így mindkettő egyszerre. Jól járt vele amúgy, mert sokkal több mindent tudott így elsajátítani, mint aki csak az egyik, vagy csak a másik technikát tanulta.
Egyelőre nem nevez be egy második körre, ugyanott ül, ahol eddig. Érzelemmentes tekintettel figyeli, ahogy Kende megszabadul a pulcsijától, nem különösebben izgatja a póló alól kivillanó bőr látványa. Neki is vannak kockái, minek nézegesse másokét? Határozott bólintással jelez igent, hogy szívesen fogadja ha kiszolgálják. Neki csak jó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=829029#post829029][b]Somogyi Zente Domokos - 2021.04.06. 02:43[/b][/url]

Nem tudom, hogy mennyire jó ötlet az, amire készülök ma. Tüskét most a szobámban hagytam, kiengeszteltem nassolnivalóval, de itt most nem tudnék figyelni rá úgy, ahogy kellene, pedig tudom, hogy nem szökne el. Csak, szeret felfedezni mindent. Ki nem? A lényeg a lényegben, így mind a ketten jól járunk. Vagyis, magamban nem vagyok olyan biztos. Nagy levegő.
Kedvelem Darya-t, nem csak azért, mert a háztársam és ami volt közte és a bátyám között, hanem mert olyan alkat, személy, akit könnyű kedvelni az olyanoknak, mint nekem. Szomorú vagyok, hogy végül nem sikerült egymás mellett kitartaniuk, bár tény és való, abból is, meg a történtekből is én a cenzúrázott, gyerek verziót kaptam meg - meg amiket pletykáltak az iskolában, bár, azok sem tetszettek. Egyszer mertem csak kérdezni bátyámról, még korábban, de meg is bántam, azóta nem hozom és nem közelítem meg a témát. Most sem emiatt találkozunk, hanem mert mutatni szeretne valamit, ami szerintem tetszene és jól is jönne nekem. Bevallom, könyvekkel telepakolt helyre, valami zenés szobára előbb gondoltam volna, meg a konyhára, mint a teremre, ahol edzeni szoktak. Egyszer voltam itt, kipróbáltam elsős fejjek a súlyzókat, mert akkor éppen eldöntöttem, hogy én is seprűn fogok valamit csinálni - hogy kviddics vagy a derby, én azt nem tudom már -, de pipaszár karjaim körülbelül azokat bírták el, amiket a lányok szoktak használni a fura tornájuk közben. Inkább nem erőltettem többet, még ha már azóta nőttem is, meg a karom is vastag.
Kicsit talán jobban húzom a lábam, fel se tűnik, bizonyára az izgalom és az, hogy így év elején megint be kell járni mindent, ami kimaradt, elmaradt vagy elfogyott. Vagy csak mert látni szerettem volna. Elnéztem pár üzletbe, vettem egy szuper pennát, ha ma valami balul sül el, ezzel írom utolsó soraim. De viccelek, bízok benne.
- Ne haragudj, ne haragudj, késtem, tudom - nyitok be és sétálok oda hozzá. - Ez a plecsni az oka, volt egy kis megbeszélés meg minden - mutatok a jelvényre, amit a pulóverrel együtt veszek le. Megkaptam, mikor fogok este járőrözni és előre félek, hogy be fogok aludni. De most ez se fontos, mellé lépve pillantok rá.
- Hogy vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=831868#post831868][b]Fellner Ádám - 2021.05.26. 21:47[/b][/url]

Elég nehezen hevertem ki a tegnap délutánt, még mindig fájt az, hogy ilyen csúnyán összevesztem a lánnyal, szavai minduntalan visszhangoztak a fejemben, ahogy emlékeimben élt az a csók is, aminek nem szabadott volna elcsattannia. Ha az nincs, akkor nem vesztünk volna össze, és minden a legnagyobb rendben lenne. De semmi sem volt rendben, ráadásul még Borit is kerültem, s mikor összefutottunk, valami hülye indokkal leráztam. A történtek óta úgy éreztem, hogy gondolkodnom kell, ki kell tisztítanom az agyamat, ahhoz viszont egyedüllétre volt szükségem, s nem arra, hogy úgy tegyek, mintha mi sem történt volna. Még azt sem tudtam, hogy egyáltalán Borival mit szeretnék, van-e olyan erős köztünk a kapocs, hogy folytassuk, hogy egyáltalán elmondjam-e neki a történteket?
A nyomasztó gondolatok miatt rendkívül feszültnek éreztem magam, még a hobbimhoz sem volt kedvem, ami nagy szó, hisz a Star Warsos dolgaimról nem szívesen mondtam le, s ha tehettem, akkor azzal, vagy a filmezéssel, fotózással foglalkoztam. Most viszont nem éreztem magamban a kedvet ahhoz, hogy megépítsek egy új makettet, ahhoz se volt ihletem, hogy kimenjek fotózni, vagy dolgozzak filmen. Mozogni akartam, edzeni, hogy jól lefáradjak, hogy addig is kikapcsoljon az agyam, míg püfölök valami zsákot, vagy futok, ugrálok. Ezért is mentem le rövid hezitálást követően az edzőterembe, a helyhez megfelelően öltözve, edzőruhában, sportcipővel a talpaimon, s kezdetnek a futógépet választottam. Azon lenyomtam tizenöt percet közepes tempóban, mindezt bemelegítésként, majd a szőnyegre mentem, s mielőtt neki fogtam volna a zsákot püfölni, úgy döntöttem, hogy egy kicsit nyújtok. Nem igazán néztem körbe, nem figyeltem a többieket, a gondolataim túlságosan is magukkal ragadtak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=832000#post832000][b]Ombozi Boróka - 2021.05.31. 07:00[/b][/url]

Mióta csak bekerültem a Bagolykőbe, a pletykák megszállottja voltam. Előszeretettel hallgattam és adtam tovább, valamint terjesztettem a saját magam által előásott titkokat. Élveztem a feszültséget, a vitákat, az erőltetett pókerarcokat, amiket egy-egy jól irányzott fáma váltott ki. Észre se vették, hogy ezzel árulják el saját magukat és szolgálnak alapul a következő szóbeszédeknek.
Sokat változtam. A kezdeti hév csiszolódott, megtanultam tartani a szám, de a híresztelések még mindig szinte hozzám futottak be előszőr. Az információgyűjtés vált a fő hobbimmá, már nem a pletyka érdekelt, hanem a mögötte húzódó igazság és főleg az, hogy hogyan tudom az előnyömre fordítani azt.
És itt vagyok most. Az időm már sokkal értékesebb, minthogy ilyesmibe ártsam magam, de a szóbeszédek még mondog előszeretettel találnak meg engem. Ha nem így történne, Merlinre, most se lennék ennyire ideges. Kérés nélkül állnak el az utamból, ahogy meglátják az arcom, így akadályok nélkül ronthatok be a terembe. Elsötétült kékjeim végigjáratom a helyiségen és nem is kell csalódnom. Bár ennek egyelőre nem tudom, hogy örüljek-e, vagy csak szítani fogja tovább a haragom.
Szó nélkül lépkedek oda hozzá, majd állok meg felette. Karom összefonom a mellkasom előtt, arcom kifejezéstelen, de mégis valahogy sugárzik belőle az arogancia.
- Jó tudni, hogy a pletykák legalább túloztak. Bár, ha tényleg hiányozna a karod, lehet jobban vissza tudnám fogni magam és nem tekerném ki a nyakad - nem emelem fel a hangom, de nincs is ilyesfajta alja teclnikákra szükségem; így is feláll tőle a szőr az ember hátán. Kazi azon nagyon kevesek egyike, akiket barátként tartok számon, erre szóbeszédekből kell megtudnom, hogy mit csinált magával. Mert természetesen régi jó szokásomhoz híven a jéghegy aljáig leástam, mielőtt rárontottam volna. Merlinre, mennyire képmutató vagyok. Vajon az én titkaim mikor robbannak ki és szolgálnak pletykaalapnak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=834966#post834966][b]Hollósi Zalán - 2021.07.28. 22:08[/b][/url]

  Egyszer megbeszélték Zentével, hogy tartanak valamikor egy ultrafárasztó, minden izmot megmozgató délutánt. Nem mintha annyi izom lenne rajtuk, de hát mindent el kell valahol kezdeni. Aztán egy nap biztos lesz valami eredménye. Egyik nap, amikor kinézett az ablakon, szakadó nyári záport látott. A kviddicspályán tervezett szokásos köreit el kellett halasztania. Kapott volna az alkalmon, hogy tegyen egy látogatást az erőnlét termében újdonsült barátjával, de úgy tűnt, valami dolga akadt másutt, mert nem találta Zentét a Levita körletében. Ez persze nem akadályozta meg abban, hogy egyedül menjen el edzeni, de azért mégiscsak jól esett volna egy másik szfinx társaságában tölteni a délutánt.
 Zalán arra alkalmas öltözékben állított be a terembe. Ritkán van rajta futócipő, repüléshez mindig csizmát húz. Különösen könnyűnek érezte így a lábfejét, amit nem tartott akkora hátránynak. Amint ezen a tényen túltette magát, meglepetten konstatálta, hogy az erőnlét terme majdhogynem üres volt. Csupán pár diák döntött úgy aznap, hogy ott tölti a szabadidejét, ami érthetetlen volt számára, hiszen kint szakadt az eső. Hol van akkor mindenki?
 Kíváncsian mérte fel a terepet, azt sem tudta, mihez fogjon hozzá először. Valószínűnek tartotta, hogy a szobára valamiféle tértágító bűbájt is rásóztak, mert itt aztán volt minden. Úgy döntött végül, hogy keres magának egy szabad placcot, ahol békességben nekiállhat nyújtani. Karok lábak, nyak, törzs. Ahogy végigért minden darabján, elkezdett pár lasabb kört kocogni az egyik kijelölt pályarészen. Amikor ezen is túl volt, sanda pillantást vetett a súlyzókra. Amikor saját magát kellett megtartania a seprűn, nem kellett félteni őt, ettől függetlenül nem volt különösebben izommal megáldva a gyerek. Mindenképp szeretett volna változtatni ezen, amióta meglátta, milyen bicepszei vannak a házvezetőjüknek. Persze, a levita nem a nyers erőről volt híres... de attól még kár tagadni, hogy jól néz ki, ha nem két kis ropi van a karja helyén.
 A fiú sóhajtott egyet, majd kíváncsian pislogott körbe, hogy vajon más is súlyemelésre vetemedett-e rajta kívül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=841540#post841540][b]Perényi Eszter - 2022.01.02. 13:20[/b][/url]

Újévi fogadalmaim egyike volt, hogy sokkal többször fogok az edzőteremben megfordulni, hogy ha már fogytam egy kicsit, akkor formáljak is magamon. Meg amúgy is, Karácsonykor olyan sokat ettem, hogy ezt valahogy le kellett dolgozni, és mivel mással nem, mint egy jó kis testmozgással. A futáshoz sajnos lusta voltam, és a kinti hideg időjárás sem motivált túlzottan, ezért is esett a választásom erre a teremre.
Már a szobámban magamra kaptam az edzőholmit, hoztam magammal egy palack vizet és még egy törölközőt is. Határozottan lépdeltem, a terembe mégis félve nyitottam be, tartva attól, hogy majd kinéznek. Nem tudom, miért volt bennem ilyen érzés, de egészen megdöbbentett az, hogy egy árva lélek sem volt a teremben. Aztán egy kicsit gondolkodtam, és rájöttem arra, hogy január első két napjában a többség még biztos lazít, lustálkodik és pihen, akik meg amúgy is járnak edzeni, azok vagy kora reggel túlestek már rajta, vagy pedig majd a késői órákban látogatják meg a termet. Juhhé, gondoltam, így akkor egyedül enyém a terem legalább egy órán át.
Meg is közelítettem a gépeket, nézegettem, hogy melyikkel is kellene kezdenem, de aztán a semmiből feltűnt Dani, zsebre tett kézzel lépett ki az egyik gép mögül és jött közelebb hozzám. Örültem, hogy látom, oda is akartam lépni, hogy adjak neki egy puszit, de akkor hátrébb húzódott, mintha még mindig morcos lett volna rám a karácsonyi bál miatt. - Most mi van? Haragszol? - kérdeztem kicsit aggódva, mert ugyan sokat veszekedtünk mostanában, azért a szívemen viseltem, ha neheztelt rám. Dani végül szólt néhány szót, de abból is kiéreztem a duzzogást. - Merlinre, ne féltékenykedj, én csak jól éreztem magam, miért baj az, ha egy kicsit táncoltam?- kérdeztem, majd inkább odaléptem az egyik futógéphez, és azt nézegettem. Nem próbálam még soha, de már láttam, mások hogyan használták, gondoltam, hogy megpróbálom. Dani mellé lépett, és azt mondta, hogy ezt nem kéne, és jobb is, ha nem nyomkodom össze-vissza a gombokat, de nem hallgattam rá. Ráállva el is indítottam a gépet, de az olyan gyorsasággal indult meg alattam, hogy nem bírtam követni, és hasra vágódva csúsztam végig, míg talajt nem értem. Dani először ijedtnek tűnt, de látva, hogy nem lett bajom, hangos nevetésben tört ki. - Jól van, röhögj csak ki.. - morgolódtam, miközben leporoltam a tenyereimet, nem ártott volna felkászálódni a földről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=843476#post843476][b]Lafayette David Saint-Venant - 2022.02.15. 14:10[/b][/url]

- Őőőőőő - Igen, nagyjából ennyire tud táncolni. Semennyire. Nem tanították meg a klasszikus táncokra, mert halál indokolatlan volt. Kviddics? Bármikor bármilyen mennyiségben! Lenyomni egy edzést Laylával? Be my guest! De arra figyelni, hogy hova rakja a kezét, hova tegye a lábát egy szimpla keringő közben, kifejezetten nehéz! Nem is tudja, hogy élték túl a hévízi esküvőt. Ja de, tudja: Borcsa vezette, mert nem volt idejük előtte gyakorolni. Szinte a hátában érezte akkor az Andrássy nagynéni rosszalló pillantását, de becsületére legyen mondva, nem húzta be fülét-farkát, hanem megpróbálta a tőle telhető legjobban állni a sarat és végigszenvedni az estét. Mert egy rohadt szenvedés volt annyi kékvérű paraszt között állni és kényszeredetten mosolyogni, néha beszélgetni velük egykorúakkal. Szerencsére Borcsa remekelt és kvázi ő mentette meg a helyzetet egész végig. Lafayette-ünk nincs hozzászokva a rongyrázáshoz, no! Ők a család feketebárány részlege, a nagy felhajtás megmaradt Ethannek és Réminek.
- Szóval nem akarlak letaposni... de ha megtörténne, sajnálom! - Bár van azért reflexe és ahogy most is lépne, sőt rá Borcsa lábfejére, marha gyorsan állítja meg a lábát, mielőtt baj történne.
- Erről beszéltem. Klubbokban egyszerűbb, mint egy aranyvérű, karótnyelt esten. - Motyogja maga elé kissé zavartan, miközben olyan mereven fogja szegény lány derekát, mintha az életéért küzdene.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=844800#post844800][b]Layla Robillard - 2022.03.22. 20:48[/b][/url]

A Lafayette-el történt találkozás óta egyszerre forr benne a düh és érzi magát nagyon szomorúnak. Talán ezért is lehetséges, hogy az edzés, amit Borcsával megbeszélt, rémesen rosszul megy. Dekoncentrált és mindenben alulmarad - mármint önmaga alatt. Amikor érzi, hogy megint nem fog menni az ismétlésszám, mert egyszerűen képtelen kellően odafigyelni, szimplán a lányra néz és megindítja a cunamit.
- Oké, Te tudtad, hogy Lafayette Saint-Venant kavar valami Borcsával? - innen is látszik, hogy fel sem merül benne, esetleg barátnője lenne az, hiszen ő Móriccal van és amúgy is, sohasem tenne ilyet vele. - Komolyan, amikor a folyosón meghallottam, olyan dühös lettem! És akkor képzeld el, pont belefutottam abba az idiótába - itt muszáj fújtatnia egyet, mielőtt folytatja. - tettem egy finom célzást, hogy tudok a barátnőjéről, mire képes volt azt kérdezni, hogy melyikről!!!! - idegesen tárja szét karjait. Ahogyan azt tőle megszokhattuk, egyetlen csúnya szó sem hagyja el ajkait, már amennyiben az idiótát kivehetjük ezen szavak halmazából. Az viszont biztos, hogy már megint komplett hülyét csinál magából, amikor pedig erre rájön, morcosan rázza meg fejét.
- Tudod mit? Igazából nem is érdekel - mintha csak le akarná szögezni ezt a tényt, hadonászik egy keveset kezeivel, hogy utána keresztbe fonja maga előtt karjait. Mondanom sem kell, hogy ezen ingadozások között szegény Borcsának esélye sincs megszólalni, hiszen alighogy elfogy a szusz Layla-ból, már folytatja is, amit elkezdett. - Az van, hogy nem járunk és nincs köztünk semmi. És különben sem tetszik, szóval nem kell, hogy foglalkozzak vele, felőlem az egész iskolával is együtt lehet, kit érdekel?! - igyekszik úgy tenni, mintha valóban félvállról venné az egészet, azonban amikor ezúttal végre tényleg befejezi a beszédet, láthatóan magába zuhan. De miért foglalkozik ezzel ennyit? Mit érdekli őt a levitás? Jaj, egek, ugye nem tetszik neki a fiú? Ki van zárva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=845567#post845567][b]Szilágyi Rozina - 2022.04.15. 21:39[/b][/url]

Régen mindig olyan sok helyre jártam, pörögtem és szaladgáltam, hogy időm sem volt megnézni a faliújságon lógó hirdetéseket, ami meg jelentőségteljes hír volt, azt többnyire megtudtam a barátoktól. Most viszont, hogy még nem gyógyultam fel teljesen, sok mindent ki kellett hagynom, nem tudtam kviddicsezni, sem edzésekre járni a többiekkel, ezért jobb híján ha épp nem a könyvtárban olvastam, akkor ücsörögtem valahol, vagy olyan eszement ötletem támadt, hogy megnézzem a hirdetéseket.
Akadt is szép számmal, volt aki tánccsoportba keresett tagokat, olyan is akadt, aki zenélni vágyott másokkal, de megakadt a szemem egy srác hirdetésén, aki edzői szaktudását ajánlotta lányoknak. Egy kicsit gyanús volt a hirdetés, azonban szerepelt benne egy oklevél megnevezés is, ami meg egyértelműen azt jelezte, hogy ez nem csak egy vicc, hanem tényleg edző is a srác. Nekem meg szükségem volt valakire, aki segít felerősödnöm, olyanra, aki ért is az izmokhoz és nem csak súlyt aggatna rám. S bár hallottam a srácról hideget-meleget, bagolyban üzentem neki, megbeszéltem vele egy találkozót, s most teljes harci felszerelésben vártam őt az edzőterem előtt, remélve hogy tényleg eljön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=846126#post846126][b]Hayden M. Wilson - 2022.05.03. 13:01[/b][/url]

Szétveti az ideg, mióta egy hete beszéltek a nagyteremben. Állandóan ott kaparászik az elméje mélyén a kisördög, hogy keresse meg, hogy beszéljék meg, tisztázzák le ezt az egészet. De nem, nem megy utána, nem hallgat ezekre a gondolatokra. Helyette inkább a létező legtöbb időt tölti idebent, egyedül, a fülében üvöltő zenével. A mozgás segít, hogy ne agyaljon állandóan butaságokon.
Lassan köztudottá válik, hogy ha Rókát keresi valaki, akkor célszerű egyből a terembe jönni, mert órák előtt, között és után, ebéd és vacsora helyett is itt kínozza magát. Persze, nem egész nap, de ez a hely vált a biztonságos menedékévé, ahová akár csak el is bújhat, ha kedve tartja.
Ma még egész kíméletes tempóban nyomja, mert tegnap rendkívül ügyesen maga alá fordította a bokáját, így meztelen lábszárára bokarögzítője kúszik fel. Kihagyja a futást, helyette alaposan melegít, és a boxzsákhoz lép. Lejjebb húzkodja rövidnadrágját és a Beliántól lopott pólóját, megszorítja kezein a bandázst, megigazgatja két kócos fonatát, ellenőrzi a cipőfűzöit és ezután indulhat a zene. Még nem veti rá magát a zsákra, így kesztyűt sem húz, egyelőre egy képzeletbeli ellenfél támadásait blokkolja és viszonozza. Legalább addig sem kattog, míg erre fókuszál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=846610#post846610][b]Reiner Kende - 2022.05.20. 20:14[/b][/url]

Ma csak kétszer sétált vissza a szobájába, hogy megnézze Csipesznek adott-e enni vagy rosszul emlékszik. Figyu, tulajdonképpen a kislány nem panaszkodhat -még él -, a keresztapja gondját viseli. Az más kérdés, hogyan fogja a dolgot megoldani majd a szezonban, mert hamarosan Fina, ami annyit jelent, hogy lógni fog a bele. DE MOST MÉG!...
Csütörtök van, az idő fasza, nem is kell ennél több, csak a Szösztalicska az oldalán ahhoz, hogy legyen még valami ebből a napból. Kivételesen nem a padlásra másznak fel sörözni, mivel detoxra megy a homokszőke a következő hónapokra. Értsd.: nem alkoholizálhat, mert ront a teljesítményén, márpedig mezőnyváltás ide vagy oda, dobogón fog állni. Lazább napok is kellenek, plusz ráfér a másikra, így kicsit hasznos, brutál kellemes módon fogja a dán lányt, és elviszi az edzőterembe. Nem, Reiner Kendében nem bujkál a kisördög, hogy ezzel elérje a fél kastély lemészárlását, elvégre ő ott lesz vele. Megnyugtat ez bárkit is? Az most mindegy.
Előre a teremhez ment, és a gépektől távolabb eső kosárpályán pattogtat egy labdát. Oké, úszik, az sem az aranyvérűek büszke sportja, erről bárki eldumálhat a szüleivel, de ez a pattogó labdás sport mindig is tök érdekes volt számára. A muglik tiszta kreatívak tudnak lenni. Fogja a labdát, hosszú, szikár alakját kihúzva fordul a kosár felé, de csak a lánc csörög, majd a narancssárga laszti kiábrándultan, egyre lassabb ütemmel pattog végig a pályán. Mozgását úgy követi Kende bólogatása, akár egy kölyökkutya.
Az ajtó felé pillant, egyik keze kócos hajába túr. Frankón reméli, hogy Mae nem tévedt el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=860327#post860327][b]Jacob Lehman - 2023.03.06. 14:08[/b][/url]

Nem egészen úgy alakultak mostanában a dolgai, ahogyan azokat tervezte, kicsit úgy érezte, hogy még annak az egy-két barátjának sincs ideje rá, akikkel az utóbbi időben közelebb kerültek egymáshoz. Pedig jó lett volna, ha valakivel egy kicsit el tud beszélgetni, de társaság híján inkább csak a növényeihez motyogott. Mintha mostanában mindenkinél beütött volna a ménkű. Ott volt például Inez, aki mindig elfoglalt volt, sokat edzett. Akkor ott volt Júlia, akivel a legutóbbi beszélgetésük óta aligha futott össze, csak párszor látta a lányt a klubhelyiségben vagy a folyosókon. Korábbi haverjaival se lógott már együtt, kirekesztve is érezte magát. Aztán pár napja úgy döntött, hogy lemegy kicsit az edzőterembe, és kezd magával valamit, bár nagyon nem értett az edzéshez. Ahogy lement az erőnlét termébe, egy ismerős arcot vett észre, úgy tűnt, hogy Zalán is éppen ott edz. Egy pillanatra elgondolkodott, hogy odasétáljon-e hozzá, hisz az utóbbi időben úgy érezte, mintha kerülné őt a srác, végül mégis odabattyogott a levitáshoz. - Hali Zalán, mi a helyzet? - kezdett bele, miközben a törölközőt levette a válláról, és leterítette a szomszédos padra, majd ő is helyet foglalt, egyelőre tanácstalanul figyelve az ott lévő gépeket, nem tudta eldönteni, hogy melyikkel is kezdjen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=870923#post870923][b]Kőszegi Róza Amélia - 2023.12.30. 19:36[/b][/url]

Jövő karácsonykor irány a wellness. Addigra nem kell félretennem a tervben lévő költözés miatt és össze tudom hozni. Pont el is döntöm mire visszaérek a kastélyba. Kipakolás közben Summer szűkszavú beszámolóját hallgatom. Hármunk közül egyelőre ketten vagyunk itt, Izzy nem tudom meddig marad otthon, a szilveszter miatt egész sokan visszautaznak a Bagolykőbe. Meglepően sok szilveszteri buliról hallottam és lettem meghívva rájuk, amit vissza is utasítottam, hogy anyával töltsem. Ez így is lett volna, ha nem hozzák előrébb a tárgyalást. De előrébb hozták.
Az ahhoz tartozó papírokkal lépek a fiókhoz, hogy kivegyek belőle egy lefűzőt. Amikor kihúzom, mindennek a tetején a kinyitott levél fogad. Szemöldök ráncolva futom át újra a sorokat. Hasonlít az írás ahhoz, amit karácsonykor kaptam. Hát persze, hogy tőle kaptam! Ez eddig hogy nem jutott eszembe?! Viszont ha elkések biztosan nem fog beállni a szája. Az órámra lopva pillantok rá, átveszem a felsőmet és elindulok az edzőterem felé, hogy Márkot megszabadítsam a szenvedéstől. Ez így érdekesen hangzik, de mindenki megérti ha odaérek. Útközben írok egy gyors választ Marinának, mosolyogva visszaköszönök a lézengőknek, és a poén kedvéért felteszem az újonnan kapott karkötőt mielőtt befordulok a folyosóra. A teremnél nincs senki, bárhogy forgatom a fejem, ezek szerint nem előtte találkozunk.