Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Az iskolában páran már amúgy is furán néztek rám a filmek iránti őrületem és az SW rajongásom végett, így őszintén szólva nem hiányzott az, hogy kiröhögjenek, amiért évente egy alkalommal jelmezt öltök. Márpedig közelgett a comicon, ahová igyekeztem minden évben eljutni, hol rohamosztagosként, hol pedig a birodalom egyik alakjaként. Ebben az évben Darth Vader-re került a sor, a jelmezt saját magam készítettem szabadidőmben, és már csak a főpróba volt hátra. Tudni akartam, hogy mennyire hatásos a jelmez, mennyire tűnök benne a veszedelmes úrnak, de ezt sem a KH-ban, sem pedig a szobában nem mutathattam be. Ezért döntöttem úgy, hogy magamra öltöm a jelmezt, és kicsit ráhozom a frászt a srácokra. Gerinek csak egy sms-et küldtem, amiben annyit kértem, hogy jöjjön majd a banya portréjához, mert találtam valamit, amitől hátast fog dobni. A jelmezt szépen összegöngyölve, a hónom alá csapva közelítettem meg az egyik portré közeli mosdót, ott húztam magamra, mert azért necces lett volna egy ilyenben végig vonulni a folyosón. Aztán mikor elkészültem, leültem a portré alatti ülőalkalmatosságra, és ott várakoztam. Néhány perc múlva végre neszt hallottam, azt hittem, hogy Geri az, így felkészülve álltam fel, elővettem a jedikardom, majd a lépcsőhöz sétáltam. Pechemre a maszk alatt baromira párásodott a cucc, így nem nagyon láttam ki alóla, nagyjából csak a cipőm orrát. Ennek ellenére lelkes voltam, és már épp húztam elő a kardom, amikor valaki a vállamnak ütődött.- Add meg magad te hitvány - hörögve imitáltam darth wader hangját, bár még mindig nem láttam Gerit, csak feltételeztem, hogy ő lehet az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Azt kell mondanom, hogy ez a jelmez a kelleténél is jobban sikerült, mert nem csak kívülről volt sötét, de belülről is. Semmit sem láttam a sisakon keresztül, csak homályos foltokat, ezért is téveszthettem össze az érkezőt Gerivel. Nem számítottam arra, hogy ilyen időpontban bárki más járkálna a portré közelében, így rám hozta a frászt a sikoly, amiből máris arra következtettem, hogy valami csajszi állhatott velem szemben.  - Mit mondasz? Franc ebbe a sisakba, nem hallom, várjál már - nem egészen volt érthető minden szó, így mivel se nem láttam, se nem hallottam, a sisakom után kaptam, és próbáltam azt lehúzni a fejemről. Ezzel így elszórakoztam pár másodpercig, nem tudva arról, hogy már egy pálcát is rám szegeztek, így ez csak akkor vált számomra világossá, amikor lehúzva fejemről a sisakot, megláttam a csajt. - Hóhóóóó, csak óvatosan azzal a pálcával - védekezően emeltem fel a kezeim a magasba, legalábbis az egyiket, mert a másikban még ott fityegett a sisak. A szemüvegem is csálén állt, hála a sisak utómunkájának, ami a hajamat sem kímélte, mert olyan kócos-borzas voltam, mint egy erdőt átakrobatikázó, meggyűrt mókus. - Én lenni E.T, jönni messzi messzi galaxis - próbáltam a dolgot elhumorizálni egy mosollyal, közben Spock kapitány jelét mutattam felé, hátha vágja ezeket a filmes sztorikat. Ha igen, akkor nyert ügyem van, és együtt nevetünk, ha nem, akkor megszívtam, és kénytelen leszek előkapni a jedi kardomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

-Hm? - egy pillanat erejéig értetlenül néztem farkasszemet az ifjú, ám harcias padawannal, aztán tekintetem a föld felé siklott, majd rögtön ki is szúrtam az említett finomságot, tőle nem messze pedig a telefont. - Zsír - egy vigyorral csak ennyit közöltem, mert ez egyértelmű jele volt annak, hogy hiteles a jelmez és durvábban ráhozom a frászt, mint maga Darth Nagyúr tenné. Az örömöm azonban nem tartott túl sokáig, mert a tény, hogy menő a jelmez, még nem törölte ki a vétkemet. Emiatt sietve, lovagias üzemmódba kapcsolva léptem a készülék után, ha sikerült beelőznöm a lányt, akkor felkaptam a készüléket, és vetettem rá egy pillantást, mielőtt még átadtam. - Telefonnal nem - rámosolyogtam csak úgy Ádámosan. - Húúú, perzselnek a szavaid szépségem - éreztem ám, hogy a kis akciómmal kellően ráhoztam a frászt, de próbáltam elhülyéskedni, hogy egy kicsit meglágyítsam a szívét. - Ez egy olyan dolog, amit a földiek nem érthetnek, ezt csak egy E.T értheti. Mond, ismered azt a filmet, aminek a címe Star Wars? - néhány másodpercig vártam, közben beletúrtam a hajamba, hogy hátrasimítsam azt a pár szálat, amit összevissza gyűrt a sisak. - Nyomd csak meg, és meglátod - mosolyogva tartottam felé a fejfedőt, hogy kedvére nyomkodja azt. - Hörrrhörrr…az apád vagyok Luke höörrrrrhörrrr - adta ki magából a masina a hangot. - Öhm, azt hittem, ezt kitöröltem. Múltkor átprogramoztam a “Na mi a helyzet Leia hercegnőre”, de úgy tűnik, nem működik ….- elhúztam a számat, mert ezzel a Luke-os dumával legfeljebb srácokat lehetett volna felszedni a comic con-on, pedig a cél az volt, hogy legalább a macskanő számát megszerezzem. - Na mindegy, annyira nem jó, mert nem kényelmes, és összekócolja az agyad. Viszont úgy látom, hogy sütivel már más is jön. Ez a gyíkhaver nagyon be van gerjedve a sütidre - jegyeztem meg, utalva a földön csámcsogó kis állatra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Fogadás az fogadás, a nyeremény meg nyeremény, és mivel a legutóbbi fogadásunkat megnyertem, Leila nem mondhatott nemet a filmes délutánra. Le is volt egyeztetve az, hogy mikor találkozzunk, de épp mikor indultam, váratlanul futottam össze Borival a Klubhelyiségben. Úgy volt, hogy neki is programja lesz, de szomorúan mesélte, hogy sikerült összevesznie az egyik barátnőjével valami apróságon. Kellemetlen volt, hogy éppen ekkor érte efféle dolog, mert nem akartam pofátlanul ott hagyni, és tudtam, hogy vigaszra van szüksége, de azt is tudtam, hogy Leila vár rám. Mégis kicsit Borival maradtam, leültem vele, hogy kibeszélhesse a problémát, csöndben hallgattam végig, s már az is megfordult a fejemben, hogy dobjak egy üzit Leilának, és lemondjam a filmezésünket, annyira megsajnáltam Borit. Ő viszont azt mondta, hogy ha már lebeszéltem, akkor ne mondjam le, majd elüti az időt addig valami olvasmánnyal. Tök rendes volt, ettől csak még jobban kedveltem őt, tényleg kezdte magát belopni a szívembe.
Egy csókkal váltam el tőle, majd az órámra pillantva láttam, hogy kések egy tíz percet, de ismerve Leilát, biztos voltam abban, hogy valamivel majd csak elüti az időt.
Nyugodt tempóval haladtam a folyosón, a szemüvegemet egy kicsit megigazítottam, s még megnéztem a pittyegő mobilt, amire Boritól jött egy üzi. Egy mosoly húzódott az arcomra, látva a sorait, de ekkor némi hangzavar ütötte meg a fülemet, s ahogy felkaptam a tekintetem, észrevettem Leilát Milán társaságában. A srác teljesen rámászott, és tisztán látszott, hogy ezúttal nem az történik, mint ami általában. Tudtam, hogy baj van, ezért sietve raktam zsebre a mobilt, és futva folytattam az utamat hozzájuk. Odaérve rögtön el is kaptam Milán karját, hogy lefejtsem őt Leiláról.
- Mit művelsz Leilával? Normális vagy? - haragosan csillantak szemeim Milánra, aztán Leilára néztem. - Minden okés?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Egy pillanatra sikerült elrántanom Milánt Leilától, így legalább levegőt is kaphatott, amit eddig ez a barom szívott előle. Nagyon dühös voltam, fújtattam is magam elé, miközben farkasszemet néztem Milánnal, de aztán csak Leilára néztem, hogy lássam, valóban jól van-e. Ez a vadbarom azonban megint csak hozzáért, és olyat rántott Leilán, amit nem tudtam nyugodtan végig nézni.
- Szerintem meg egyáltalán nem szórakozik jól veled, hagyd őt békén! - ismét felszólítottam Milánt, aki sokkal nagyobb volt nálam, valószínűleg a konditermet is többször látogatta. Nem biztos, hogy alaphelyzetben egy ilyen sráccal szemben felléptem volna, de most Leiláról volt szó, egy bajba jutott lányról, s nem hagyhattam, hogy egy ilyen barom megint ráemelje a kezét. Nagyon ideges voltam, nem sűrűn kerültem ilyen helyzetbe, ráadásul Leila is úgy tűnt, mint aki fél, mégis, míg az előbb még segélykérően viselkedett, most úgy tűnt, mintha még ő akarná távolabb terelgetni Milánt, s még engem is csitítani próbált. - Persze, hogy rendben lesz, mert Milán - ekkor Leiláról a srácra emeltem a pillantásom és folytattam: - Le fogja venni rólad a kezét,bocsánatot kér, és visszahúz oda, ahonnan jött - álltam a tekintetét,s eszem ágában sem volt meghunyászkodni.
- Mit pofázol pápaszemes csíra? Szétverem a fejed Te! - ahogy sejtettem, elborult az agya, már lendítette is az öklét, és sikerült is telibe találnia a fejemet, úgy, hogy a szemüvegem repült jobbra, én meg hátra. Esés közben azonban volt időm előkapni a pálcámat, amit azonnal Milánra szegeztem. - Reducto!- Milán t hirtelen taszította hátra a varázslat,s erre jött a következő:- Stupor! - amitől pedig kábultan esett hanyatt. Földre került, akárcsak én, bár neki nem vérzett úgy az orra, ahogy az enyém.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Még éktelenkedett egy kis folt a szemem alatt, nem múlt olyan gyorsan Milán ütése, de szerencsére nem volt vészes, messziről nem is látszott, talán csak közelről vehette észre a szemlélődő, hogy valaki beverte a képemet. A szemüvegem jobban bánta, annak sajnos eltört az egyik szára, ezért míg elvittem javíttatni, ideiglenesen egy másik keret volt rajtam, egy régebbi dizájn, amit egy éve már félreraktam. Most viszont kapóra jött, jobb híján még ezzel is többet láttam, mintha nem lett volna rajtam szemüveg. A haverom, Gergő szerint úgy festettem benne, mint egy óvodás, amin magam is röhögtem, mert ami azt illeti, volt benne némi igazság. Ettől függetlenül nem váltam meg a darabtól, ebben indultam el reggelizni, és néhány levitás társaságában tartottunk az étkező felé.
Gerivel egy kicsit le is maradtunk, mert lett egy remek ötlete, amit le is rajzolt, és előhúzva zsebéből a gyűrött papírt, menet közben mutogatta nekem, hogy mit és hogyan is képzel el a közös filmünkbe. Aztán szóba jött a bunyó, el kellett neki mesélnem, hogy mi volt, és röviden össze is foglaltam neki, leszámítva egy két részletet, ami egyelőre még mindig nem hagyott nyugodni, s amit sem neki, sem pedig Borinak nem mondtam el.
Igazából a szavak végére érve egy kicsit bele is merültem a gondolataimba, Geri közben már egész másról kezdett el fecsegni, ezért is volt olyan nehéz észrevenni Sophie-t, aki a nevemen szólongatott. El is haladtam volna mellette, mert nagyon bebambultam, de aztán megtorpanva kaptam felé a pillantásom, és egy kicsit le is döbbentem. Mellettem Geri is nagyot nézett, legjobb barátom révén tudta jól, hogy ki is ez a lány, sokat meséltem neki a szakításunkról. Ő sem értette, hogy éppen mi történik, bennem pedig nem voltak túl jó érzések Sophieval kapcsolatban, mert ha nagyon őszinte akartam lenni magammal, akkor Bori ide vagy oda, de még mindig fájt az, ahogyan Sophie szakított velem. Nagyon szerettem őt, és nem is nagyon értettem, hogy miért kellett dobnia csak úgy, egyik napról a másikra.
Azóta nem is beszéltem vele, eléggé ki voltam miatta, Leila sem hagyta volna, hogy szóba álljak vele, kerültem is, ha lehetett, most azonban nem tudtam levegőnek nézni, mert mégis csak az én nevemet mondta, és ott ácsorgott, csinosan felöltözve, azokkal a nagy szemeivel engem fürkészve.
- Menj, majd később találkozunk - Gergő bökdösésére és motyogására csak ennyit reagáltam, aztán közelebb léptem Sophiehoz. - Igen Sophie? - egy kicsit megemeltem a szemöldököm, kissé feszült is voltam, még a karjaimat is összevontam magam előtt, tudat alatt ezzel vonva egy határvonalat közénk. El nem tudtam képzelni, hogy ennyi idő után mégis mit szeretne tőlem, de találgatásokba nem szerettem volna belemenni, ezért is vártam, hogy mit mond majd a lány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Hallottam, ahogy Leila próbál a védelmemre kelni, igyekezett visszafogni Góliátot, de engem sem kellett félteni, mert addigra már elöntötte agyamat annyira a méreg, hogy kizárólag az ellenség likvidálására koncentráljak. Milán pedig olyan volt, mint Luke Skywalker számára Darth Wader. Egy gonosz, akitől meg kellett óvni a Hercegnőt, jelen esetben Leilát.
Össze is szedtem magam, már amúgy is készültem a támadásra, de az ütése meglepett. Ennek ellenére, még ha földre is kerültem, sikerült visszavágnom, és legalább egy időre elcsöndesítenem ezt az agresszív barmot, aki bántani akarta Leilámat. És bár felrepedt a szám széle, talán még az orromból is elindult a vér, még sem dőltem hanyatt, inkább csak kissé szédülve ültem, még mindig előre szegezve a pálcámat, ha netán Góliát hirtelen felpattanna.
Ez szerencsére nem történt meg, ehelyett Leila termett mellettem, rápillantva láttam arcán az aggodalmat, és szegény úgy reszketett, mintha sokk érte volna.
- Nincs baj Leila - nyugtattam, csúnyábbnak tűnhetett a képem, mint amit valójában éreztem, annyira nem volt vészes. Csak az orrvérzésem nem múlt, de ezen a lány segített. Nem beszéltem ezekben a pillanatokban, mert tényleg ömlött az orromból a vér, így inkább csak követtem a javaslatait, hátra döntöttem a fejem, de mindeközben azért tekintetem a lányon tartottam, és szabad kezemmel a keze után nyúltam, hogy megérintsem, ezzel is nyugtatva.
- Leila - mikor a vérzés kicsit alább hagyott, csak kiengedtem a hangom, előre hajtottam a fejem, és az orromhoz tartó kezét a ronggyal együtt távolabb toltam.
- Nyugodj meg, annyira már nem is vérzik, látod? Lassan eláll, nyugi - szemébe nézve, nem túl erősen szorítottam meg kézfejét, hogy érezze érintésemből, tényleg minden rendben van. - Láttam, hogy mekkora, de azt is tudom, hogy egy IQ hiányos vadbarom, nagyjából ennyi esélyt kalkuláltam neki és magamnak, úgy tűnik, bejött - elmosolyodtam, de csak egy kicsit, mert a Milán iránt érzett ellenszenvem nem múlt el. - És amúgy se merjen rád kezet emelni senki. Egyáltalán mi volt ez az egész? Vele is volt már valami, amiről nem tudok? - többnyire ismertem azokat a srácokat, akikkel Leila randizgatott, de Milánra nem emlékeztem. - A szemüvegemmel mi van? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

- Akkor rád maradt volna a Star Wars gyűjteményem és az alsónadrágjaim - dobtam be nevetve, csak hogy ezzel is oldjam egy kicsit a benne keletkezett feszkót, mert látszott ám rajta, hogy mennyire kiakadt. Egy kicsit haragudtam is magamra, amiért nem értem ide időben, mert így Leilának el kellett viselnie ezt a barmot. Nem is értettem, hogy mi volt ez Milánnal, mert tudtommal ők még nem jártak együtt, de amint a lány emlékeztetett, máris megvilágosodtam, s eszembe jutott az az ominózus beszélgetés, amikor nagyban ecsetelni próbálta nekem Milán béna technikáját. Az pedig, hogy az emlékezetembe hozta, hogy ezzel a gyerekkel is hancúrozott, nem hozott felhőtlen örömöt a délutánomba, inkább bosszantott. Francért kellett neki ilyen hülye barmokkal összeállnia? - Jó, már emlékszem, ne folytasd - leállítottam gyorsan, aztán az orromhoz nyúltam, hogy megnézzem, vérzik-e még, de bele is nyilallt a fájdalom, jó erős ökle volt ennek a marhának. - Aúcs - nyögtem, közben figyeltem, hogyan hozza helyre a szemüvegemet a hercegnő. - Köszi, egész jó munkát végeztél - jegyeztem meg egy hálás mosollyal, majd felcsaptam a szemüveget, és feltápászkodtam a lány segítségével. - Dehogy megyek gyengélkedőre, nincs nekem bajom. Akinek oda kéne mennie, az inkább Milán - állammal a földön heverő srác felé böktem, nem izgatott, hogy mi baja eshetett, megérdemelte azután, ahogyan Leilával viselkedett. - Inkább menjünk, és nézzük meg azt a filmet, amivel már jó ideje tartozol nekem - szemöldököm fel-le emelgetve invitáltam, miközben a karomat tartottam neki, hogy elkísérjem a levita mozitermébe. Az, hogy összesúgtak a hátunk mögött, vagy épp azt találgatták, mit mászkálunk együtt, az sem érdekelt. Bori tudta, hogy miféle kapcsolatban vagyunk Leilával, így nem kellett tartania attól, hogy bármi is lenne köztünk, mert hát, a hercegnőnek láthatóan az ilyen tahó tuják jöttek be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Marina

A High School Musical csak egy film, a Szerelem sokadik látásra is csak egy film, de ez, ez valami egész más. Marinának valószínűleg azonban fogalma sem volt arról, hogy mit is beszél, ezért is akadtam ki, mint valami filmbolond. (Valljuk meg, az voltam). - Egy film?? A Star Wars az egy műalkotás, egy zseniális csoda! Nem filmezheted le csak úgy! Egy komplett világ, bolygókkal és fajokkal, szuper történet, kihagyhatatlan - fejtettem ki szenvedélyesen a gondolataimat, talán több átéléssel is, mint egy szimpla beszélgetés, de ezt követelte meg a pillanat. Hihetetlen, hogy sokan mai napig nem ismerték ezeket a műalkotásokat,  eszközölni kellett volna az oktatási anyagba minimum heti két filmes órát, mert botrány volt azt hallani, hogy ez csak egy film.  - Ezt meg sem hallottam. Figyelj, minden évben van egy találkozó, nem csak Star Wars, sok minden más is, de a lényeg az, hogy ott megjelenhettek jelmezekben, vetítések vannak, vissza lehet nézni a részeket, játékokat lehet kipróbálni a témában. Szervezek majd egy utat pár sráccal, gondold át, és gyere el. Meg kell nézned a filmeket! Olyan nincs, hogy úgy mondj róla véleményt, hogy nem ismered - eddig nem sokszor kellett ennyire kiállnom George Lucas művéért, de ennyit megért a dolog, mert ez nem volt elfogadható, hogy valaki ennyire tartózkodjék imádott világomtól. - És az alku, ha megnézed, és azt követően még mindig azt mondod, hogy nem tetszik és nem jó, akkor cserébe a következő jelmezbálon annak öltözök, amit Te mondasz. Na? - valahogy rá kellett vennem, hogy megnézze a mozit, így ez tűnt jó megoldásnak, amúgy is , biztos voltam benne, hogy majd neki is tetszeni fog, s hamarosan egy új rajongóval bővül a kör.  
- Ja, igen rajongó vagyok, de nem E.T. Mondjuk az a film is jó - mondtam egy mosollyal, miközben bólogattam. Az, hogy helyesnek titulált, csak még inkább kiszélesítette a mosolyom. - Látod, tízből kilenc csaj is ezt mondja. De gondold el, milyen izgi lenne, ha úgy randiznának velem, hogy a fejemen a sisak, és csak a randi végén kerül le - ezen a gondolaton még el is mosolyodtam, bár szerintem sokan Marinához hasonló mód reagálnának, s talán bolondnak titulálnának. - Biztos nem próbálod ki? - nyújtottam felé a sisakot, hátha kedvet kap hozzá, majd ekkor vonta el figyelmünket a gyík, kinek a nevét is megtudtam. - Komolyan? Ennyire éhenkórász a kiscsávó? Ugye csávó? Vagy csaj? - nem voltam benne biztos, nem sok gyíkot ismertem, de a lány ezt biztos jobban tudta. - Nem tudom, hogy a büfé nyitva van-e még, viszont ha elkísérsz a konyhához, ott összedobhatok neked egy pudingot. Nem láttalak még erre, új vagy a suliban vagy tőzsgyökeres? Kicsit olyan, mintha akcentusod lenne…- fél füllel nekem úgy tűnt, hogy picit törné a magyart.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Elég nehezen hevertem ki a tegnap délutánt, még mindig fájt az, hogy ilyen csúnyán összevesztem a lánnyal, szavai minduntalan visszhangoztak a fejemben, ahogy emlékeimben élt az a csók is, aminek nem szabadott volna elcsattannia. Ha az nincs, akkor nem vesztünk volna össze, és minden a legnagyobb rendben lenne. De semmi sem volt rendben, ráadásul még Borit is kerültem, s mikor összefutottunk, valami hülye indokkal leráztam. A történtek óta úgy éreztem, hogy gondolkodnom kell, ki kell tisztítanom az agyamat, ahhoz viszont egyedüllétre volt szükségem, s nem arra, hogy úgy tegyek, mintha mi sem történt volna. Még azt sem tudtam, hogy egyáltalán Borival mit szeretnék, van-e olyan erős köztünk a kapocs, hogy folytassuk, hogy egyáltalán elmondjam-e neki a történteket?
A nyomasztó gondolatok miatt rendkívül feszültnek éreztem magam, még a hobbimhoz sem volt kedvem, ami nagy szó, hisz a Star Warsos dolgaimról nem szívesen mondtam le, s ha tehettem, akkor azzal, vagy a filmezéssel, fotózással foglalkoztam. Most viszont nem éreztem magamban a kedvet ahhoz, hogy megépítsek egy új makettet, ahhoz se volt ihletem, hogy kimenjek fotózni, vagy dolgozzak filmen. Mozogni akartam, edzeni, hogy jól lefáradjak, hogy addig is kikapcsoljon az agyam, míg püfölök valami zsákot, vagy futok, ugrálok. Ezért is mentem le rövid hezitálást követően az edzőterembe, a helyhez megfelelően öltözve, edzőruhában, sportcipővel a talpaimon, s kezdetnek a futógépet választottam. Azon lenyomtam tizenöt percet közepes tempóban, mindezt bemelegítésként, majd a szőnyegre mentem, s mielőtt neki fogtam volna a zsákot püfölni, úgy döntöttem, hogy egy kicsit nyújtok. Nem igazán néztem körbe, nem figyeltem a többieket, a gondolataim túlságosan is magukkal ragadtak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Hiába a bemelegítő futás, hiába álltam neki egy kicsit bemelegíteni a nagy pofozkodás előtt, nem sok kedvem volt hozzá, ahogy máshoz sem. A zsebemben épp ekkor pittyegett a telefon, leállva a bemelegítéssel előhalásztam a készüléket, ami egy üzenetet jelzett ki Boritól “Hol vagy, aggódom érted”. Egy ideig csak bámultam a kijelzőt, de aztán elsötétítettem, s visszatettem a telót a zsebembe, mert nem tudtam, hogy mit írhatnék úgy, hogy ne sértsem meg. Nem akartam Vele találkozni, most egész biztos, hogy nem, mert a fejem tele volt zavaros gondolatokkal. Ellenben azt is tudtam, hogy valamit mégis csak kellene mondanom neki, mert úgy tűnt, azt hogy most nem érek rá, úgy sem hitte el. Nagyjából ismerte a napjaimat, hogy mikor mivel foglalatoskodom, hazudni meg nem akartam. Ha azt mondom, hogy itt vagyok az edzőteremben, nem úsztam volna meg, hogy lejöjjön hozzám, ezért döntöttem a hallgatás mellett.
Ez mondjuk szemét dolog volt tőlem, mert egyáltalán nem ezt érdemelte Bori, meg nem is akartam megbántani, csak kellett pár nap, hogy kitisztítsam a fejem a Leilával való mozizás után. Még az is lehet, hogy csak a rengeteg emlék, meg a szoros barátság zavarta meg az agyamat, lehet, hogy többet láttam bele, mint kellett volna. Egyszer ezt gondoltam, a következő pillanatban meg azt, hogy basszus, már tök régóta tetszik, csak soha nem mondtam neki. Mert nem lehetett, mert a barátom. Volt. Egészen tegnapig.
Ezen agyalva folytattam tovább a bemelegítésnek tűnő vacakolást, de hirtelen egy nagyon erős ütést éreztem a tarkómon, ezután minden elsötétedett, s a következő pillanatban már estem is össze a szőnyegen, arccal nyalva fel annak burkolatát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Már lassan másfél hét telt el, ha nem több, s azóta azt hiszem, sikerült tisztáznom a gondolataimat Leilával és Borival kapcsolatban. Teljesen fölösleges lett volna az, hogy olyasmin agyaljak, ami úgy sem lehetséges - ezt ő is megmondta - amúgy is tudtam, hogy mindig mással kavar, a barátságunk meg sokkal fontosabb lett volna annál, mint hogy elrontsuk. Ez viszont már megtörtént, csúfosan estünk egymásnak legutóbb, s még mindig nem tudtam túltenni magam a történteken. Annak ellenére, hogy úgy éreztem, Bori a jó döntés, mert vele jól alakulnak a dolgaim, attól még nem tudtam kitörölni emlékezetemből Leila szavait, amik mély sebet ejtettek rajtam. Emiatt pedig nagyon beszélni se akartam vele, mert nem láttam az értelmét, legalábbis egyelőre még nem. Időre volt szükségem, ezért sem kerestem Leilát, ehelyett minden időmet Borival töltöttem, s rá fordítottam az energiámat, már csak azért is, mert napról napra úgy éreztem, hogy egyre jobban szeretem.
Már csak ezért se tudtam neki nemet mondani, amikor meglengetett előttem egy meghívót, mondván, hogy az egyik barátnőjének a barátnőjének lesz a titkos szülinapi bulija, s mint utóbb kiderült, Mae-ről volt szó, arról a dán lányról, akit még meg kellett győznöm a Star Wars szépségeiről. Éppen ezért a születésnapjára egy Star Warsos pólót vettem, meg a három alapfilmet egy dvd csomagban, ezeket kötöttem át egy masnival, s így vágtunk neki Borival a bulinak.
Egy kicsit talán késve értünk oda, már elég sokan mozgolódtak a parton, így kicsit nehéz is volt kiszúrni a lányt, de amint sikerült, Borit kézenfogva céloztam be Marinát.
- Sziasztok…helló szia - köszöntem mindenkinek menet közben, a srácoknak pacsival, a lányoknak egy intéssel, majd odaérve a dán lányhoz, rámosolyogtam.
- Nagyon Boldog Születésnapot! - s már toltam is a kezébe a csomagot. Bori is felköszöntötte Őt, de már ki is szúrta az egyik barátnőjét az ételes pultnál, így elszakadt tőlem, én meg maradtam ott, s megpróbáltam vadászni magamnak egy pohár italt, vagy valami töményet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

A bot olyan erőteljesen suhintott tarkón, hogy ez elég volt ahhoz, hogy elsötétedjen előttem a világ, s úgy dőljek el, mint egy krumplis zsák. Legutóbb talán még kiskoromban estem össze, amikor focizás közben sikerült telibe fejelnem a kaput, de azóta ehhez hasonló eset nem történt. Most viszont úgy tűnt, hogy a sors nem kedvezett, valaki nagyon nem akarta, hogy jó heteim legyenek, mert először a legjobb barátommal vesztem össze, aztán meg sikerült agyonveretnem magam egy bottal, vagy akármi is volt az, ami tarkón vágott.
Azt nem is tudom, hogy mennyi ideig heverhettem eszméletlenül, szemhéjaim lassan nyíltak fel, mikor megláttam felettem tornyosulni egy csajt, aki a mellkasomon támaszkodott. Kicsit még kótyagos volt a fejem, hunyorogtam is párat, a szemüveg sem állt tökéletesen, a tarkóm pedig szörnyen sajgott hátul.
- Mi történt és ki vagy Te? - pislogtam rá a lányra, majd ezután nyúltam csak a szemüvegemért, hogy jobban magamra igazítsam, s ezután próbáltam is ülőhelyzetbe tornázni magam, ha már nem támaszkodott rám. - Basszus, szétmegy a tarkóm - nyúltam hátra bal kezemmel, s egy picit meg is masszíroztam, szerencsére az ujjaimmal nem éreztem puklit, így talán annyira nem is volt nagy a baj. Közben ahogy szemügyre vettem a környezetemet, feltűnt hogy az edzőteremben vagyok, ez jó, mert erre emlékeztem. Ismét visszanéztem a lányra, ismerősnek tűnt, szerintem már párszor láttam őt az ebédlőben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Annyi fajta italtól roskadozott a pulttá avanzsálódott asztal, hogy magam sem tudtam eldönteni, mit is igyak. Kapjak fel egy dobozos sört, igyak egy kis bort, esetleg bekeverjek valami töményet naranccsal vagy kólával. Ötletem sem volt, meg annyira túl sokat nem is akartam inni, így végül csak egy sörre esett a választásom, azt kaptam fel, majd fel is pöccintettem a tetejét és meg is kóstoltam a habzó csodát. Egész jó volt, sőt, jobb volt, mint amilyenekkel eddig találkoztam, el is kezdtem forgatni a dobozt, hogy lássam, hol is gyártották. Valami dán szöveg volt rajta, ebből is lejött, hogy ez bizony nem kőbányai málnás. Közben eszembe jutott Bori, hogy neki is vihetnék valami italt, el is tekintettem az ételes pult irányába, láttam is, ahogy ott ácsorog, s fecserészik az egyik barátnőjével. Nem tudtam, melyik lehet, ezt a lányt még nem láttam a társaságában, de Borinak elég sok ismerőse akadt, így nem csodáltam, hogy voltak olyan barátai, akiket még nem ismertem. Gondoltam rá, hogy odalépek hozzá, s megkérdezem, mit inna, de aztán az is megfordult a fejemben, hogy keverhetnék neki egy vodka-narancsot, mert arról tudom, hogy szereti. Már épp nyúltam volna az üveg után, amikor meghallottam a nevemet, s ahogy felkaptam a fejem, megláttam Leilát.
Nagyon meglepett a jelenléte, egy kicsit le is sokkolt, mert rá egyáltalán nem számítottam. A veszekedésünk óta nem is találkoztunk, azóta nem beszéltünk egymással, s ha őszinte akarok lenni, nem is akartam vele beszélni, mert még mindig bántott az, ami történt. - Nem hiszem, hogy beszélnünk kellene, ami fontos volt, azt épp elmondtad múltkor - vetettem oda ridegen a szavakat, s próbáltam róla elterelni a figyelmem, így elkaptam a vodkásüveg nyakát, meg odahúztam egy poharat, s neki álltam, hogy keverjek Borinak valami finomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Nem sűrűn szokott elsötétedni előttem a világ, azt is mondhatnám, hogy soha. Ebből adódóan mikor magamhoz tértem, tényleg nem tudtam, hogy mi történhetett, egyáltalán mennyi idő telt el, míg rám telepedett a sötétség. Az mondjuk feltűnt, hogy egy lány van fölöttem, de nem ismertem, viszont rövidesen a nevét is megtudtam. A Réka illett hozzá, így első ránézésre, az már kevésbé, hogy leütött. Mi az, hogy egy ilyen csaj leüt? Hogy, miért?
Kicsit ráncoltam a homlokomat az értetlenségtől, a fejem sajgott még, de nem maradtam sokáig fekve, a segítségével ülő pozíciót vettem fel.
- Azta…wow - egyrészt durvának tűnt az eszköz, másrészt tényleg meglepett, hogy a csaj ilyennel nundzsakuzott a fejem felett, harmadrészt meg, ismerős volt az eszköz, mert hasonlót jó pár filmben használtak. - Igen, ismerem a jedi vívás - szinte vele egyszerre mondtam ki, meg is lepett, hogy ennyire vágja a témát. - Nagyon király! Nem gondoltam volna, hogy csajok ilyennel foglalkoznak - mondtam komolyan, miközben szemügyre vettem a botot. - Szép darab, nekem csak szivacsból volt egy, mikor legutóbb Star Wars találkozóra mentünk. De menő nagyon - mondtam mosolyogva, ez volt a nagy szerencséje, hogy már nem is haragudtam rá az ütés miatt. - Gyengélkedőre? Áh, nem. Kizárt, utálom.  Engem oda soha nem fog bevinni senki - tiltakozva ráztam a fejemet, majd lendületet véve feltápászkodtam a földről, de egy picit meg is szédültem. Talán kicsit nagy volt az az ütés, de nem izgat, akkor sem voltam hajlandó gyengélkedőre menni, majd kialszom.
- Szóval akkor önvédelem…na de miért pont ez? Csak nem Te is Star Wars fan vagy? - kérdeztem kíváncsian, mindig örömmel beszélgettem olyanokkal, akik hozzám hasonlóan imádták a filmet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Tényleg kinevetett? Vicces voltam,  vagy csak túl hevesen védtem a kedvencemet. Ezen kavarogtak a gondolataim, miközben figyeltem arcán a nevetés szülte kis ráncokat. - Könyvben? A Star Warst? Ne már, meg kell nézned filmen! Figyelj, megvan nekem az összes dvd-n, van lejátszó is valahol, ezeket mindenképp látnod kell, mert a könyv az nem adja így vissza azt, amit George Lucas alkotott! - hogy is lehetne, hogy ezt könyvben olvassa el? Vétek! Olyan, mintha egy neves író művét meg filmen nézné meg. Nem voltam én a könyvek ellen, sokat nagyon szerettem, de ez egy olyan remekmű volt a filmek világában, amit egy könyv nem kárpótolhatott. - Már miért ne lenne jó számodra? Megnézel egy baromi jó filmet, megismered a mozit és ehetsz pattogatottkukoricát, meg nachost sok szósszal egy ilyen baromi jóképű srác társaságában. Na? Ne mond, hogy nem jó ajánlat - mindent bevetettem, hogy rávegyem a film megnézésére, nekem ez már egy küldetés volt, azt hiszem. Mindenkinek meg kellett ismernie ezt a klasszikust.
- A nevem? Nem - nevetve ráztam meg a fejem, aztán a kezem nyújtottam kézfogásra. - Ádám vagyok, Fellner Ádám. Te pedig? - ha elmondta, próbáltam memorizálni a nevét, bár az arcmemóriám jobb volt, mint a név, mindenesetre azért próbálkoztam. - Ebben nem nagyon lehet enni, ez csak jelmez, azért le szoktam venni, ha eszek - nevettem egy jót, vicceseket kérdezett ez a lány. - Nagyon jól áll, dögös - jegyeztem meg nevetve, aztán mikor lehúzta a fejéről, visszavettem tőle a maszkot. - Várj, ez fennakadt - lehet, hogy nem vette észre, de néhány tincs valahogy a feje tetején ragadt, ezeket próbáltam eligazgatni, hacsak nem húzódott hátrébb.
- Áh, akkor ezért ilyen fura a kiejtésed, már értem. Dánia szép hely, egyszer már jártam ott - kezdtem bele, közben figyeltem, hogy a gyík vagy mifene is felkerült a földről a lány vállára. - Jó sora van, hogy ide-oda hordozod. És jah, elég nehéz ezt mondják, de ha akad egy jó nyelvtanár, akkor már megy - mondtam mosolyogva, közben elindultam a konyha irányába.
- Szóval ilyen világutazó vagy, mi? A családod is ilyen utazgatós? Mivel foglalkoznak? - talán kicsit közvetlen voltam, de általában barátságos voltam másokkal, így jobban meglehetett ismerni bárkit, mintha nem kérdeztem volna semmit sem.- Amúgy hazudtam, mert pudingot nem tudok csinálni…csak porból, de az itt tuti nincs. Viszont! Szendvicsben jó vagyok - ajánlottam fel a puding helyett, egy szenyát azért már csak összetudtam hozni úgy, hogy aztán megnyalja mind a tíz ujját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Megjegyzésére ráemeltem a tekintetem, de csak egy lesújtó pillantást tudhatott magáénak, ami röviden és tömören mindenről is árulkodott. Hogy én…mert hát ő nem. Ez az érzés még mindig ott dübörgött a mellkasomban, hiába teltek el napok, vagy hetek, szavai még mindig ott visszhangzottak fülem membránján, s még mindig ugyanúgy fájtak. De most inkább fel sem hoztam már, hogy ugyanarról vitázzunk, mint ott a moziteremben, hogy próbáljam megérteni a hülye indokait. Igazán beszélni se akartam vele, mert a jelenléte még mindig felkavart, pedig nem akartam ezt érezni, mert köszönöm szépen, jól elvoltam Borival, nagyon is. Ő szeretett és közel engedett magához, s éppen ezért én is jól éreztem magam vele. Apropó, Bori. Merre is járt? Pillantásommal kerestem, egyúttal Leila közelségétől akartam szabadulni, el is fordultam..volna, ha nem ordítja telibe a fejemet. - Na mi van? - kissé tapló mód reagáltam, de ennyi azt hiszem belefért a múltkori után. Kissé flegma tartással fordultam vissza irányába, mert nem tudtam, hogy most majd mégis mivel jön elő. Bori említésére azonban kitágult a pupillám, de mielőtt még befejezte volna, amibe belekezdett, már ott is termett mellettem a szőke, Merlin áldja nevét, a legjobbkor.
Rámosolyogtam, és ösztönösen húzódtam hozzá közelebb, ahogy belém karolt, majd egyikükről másikukra szökött pillantásom. Bori semmit sem tudott a csókról, nem mondtam el neki, talán ezért is volt ennyire kedves Leilával, meg persze azért, mert úgy tudta, hogy mi nagyon jó barátok vagyunk. Voltunk. Hogy most mi volt, azt nem tudtam, ellenben Leila kontrájára azonnal odakatam a pillantásom, s meglepetten pislogtam, ahogy a nyitott kapcsolat szóba került. Először azt hittem, hogy kinyögi neki majd a csókot, s erre akar utalni, de az döbbentett csak le igazán, mikor Boriról és csávókról kezdett el beszélni. Értetlenül kaptam Borira a tekintetem, majd vissza Leilára, s hazudnék, ha nem lepte volna el az agyamat a dühös köd, mert azt hittem, hogy a barna most csak szórakozik velünk.  - Mi van? Miről beszélsz? - értetlenül néztem először Leilára, aztán meg Borira, pechemre lemaradtam arról a pillantásról, amit Leila felé küldött, s nem tűnt fel, hogy a barna igen csak meglepte ezzel a barátnőmet. Fogalma sem volt róla, hogy Leila ott dolgozik, azonban egy mosolyt erőltetve igyekezett leplezni az érzéseket.- Nem értem, hogy miről beszélsz, nem jártam a pubban, biztosan összekeversz valakivel - tette az ártatlan értetlent, s a karomon is végig simított. - Megyünk Ádám? Odaát van pár finom falat - próbált menekülni, de engem rohadtul zavart ez a helyzet. Nem azért, mert nem hittem Borinak, sokkal inkább azért, mert dühített, hogy Leila össze akart ugrasztani minket.- Miért csinálod ezt? Miért hozol fel ilyen baromságokat Boriról? Csak velem jár és együtt vagyunk és leszünk is - jelentettem ki határozottan Leilának, nem tudva még az igazat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Na, Leila, állj már le! - hangosan csattantam fel, amikor meghallottam, hogy milyen stílusban szólt Borihoz. Persze, jól ismertem Leilát, s tudtam, hogy szabad szájú, s könnyen dühbe jön, viszont azt nem gondoltam volna, hogy majd így fog beszélni a barátnőmmel. De mindez semmiség sem volt ahhoz, ami ezután következett. Leila ugyanis lökdösni kezdte Borit, s a végén már úgy kellett közéjük ugranom, hogy ne essen neki a földre huppant szőkének.

- Héhéhé, ebből elég! - idegesen villantak a szemeim, hátrapillantottam Borira, hogy lássam, jól van-e, de arra már nem volt időm, hogy fel is segítsem onnan, mert Leila szája be sem állt. Az egész rohadtul dühítő volt, de nem csak azért, mert ilyen stílusban beszélt, hanem azért is, mert láttam a tekintetét, és már jól ismertem Őt.  Éppen ezért is bizonytalanított el, s míg először nem akartam elhinni mindazt, amit mondott Boriról, most mégis felütötte bennem fejét a bizonytalanság, hisz miért is hazudna? Oké, hogy összevesztünk legutóbb, de ezt csak nem tenné.

S miközben az agytekervényeim pörögtek, Bori meg felegyenesedett a földről s bosszúsan porolta le magáról a koszt, addig a tekintetem még mindig Leila pillantását fürkészte, s közben hallottam és figyeltem, ahogy azt mondja, hogy nem hazudik. - Igaz ez, amit Leila mond? - már én is a szőke felé fordultam, akinek talán csak most rebbent meg először a pillantása, mióta a barna sarokba szorította. Érezhette, hogy szorul a hurok a torkán, mert ide-oda kapta a pillantását. - Hát…de ez egy félreértés, igen, találkoztam egy sráccal ott, de nem történt semmi, mi csak beszélgettünk - hazudta, de ez éppen elég volt nekem.

- Semmi? Miért találkozgatsz te mással?

- Én..én

- Jó, nem is érdekel, telibe szarom most már ezt az egészet - szakadt ki belőlem idegesen,  s mikor Bori a karom után nyúlt, dühösen rántottam el.
- Hagyj békén…és Te is…menjetek mindketten a jó francba - vágtam oda dühösen immár Leilának, majd kiszakadva kettősükből, dühösen indultam meg a part felé, felkapva egy üveget.

- Egy kis sz…keverő k…va vagy! Azt hiszed, hogy most majd felfigyel rád Ádám? Annyira naiv vagy, ha azt hiszed? Ne is álmodj róla…- mondta dühösen Bori, s mivel hirtelen nem tudta, mit is kéne tennie, sarkon fordulva indult meg a másik irányba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Örvendek Marina Darik, akkor ezt most egy igennek vettem - egy mosolyt villantottam felé, miközben megráztam a kezét, az sem volt gond, hogy nem akarta fogadásból megnézni a filmet, mert nekem az is megfelelt, ha önszántából nézi végig, sőt, úgy talán még jobb is. Közben úgy tűnt, hogy még nem egészen érti a magyar nyelvet, ami egyáltalán nem volt baj, sokkal inkább megmosolyogtató. El is nevettem magam, s közben bőszen bólogattam. - De, bizonyos szövegkörnyezetben azt is jelentheti, de ezt szokták használni arra is, ha valaki jól néz ki. Tudod, szexi…dögös - mondtam nevetve, hátha így Mae is megtanulja a szó sokadik jelentését. - Szóval ebben a mostani helyzetben ez jót jelent - mondtam egy mosollyal, s ha már szóba jött, hogy honnan is érkezett, elmeséltem, hogy én is jártam már ott. Igaz, csak pár napig voltam ott turistaként, de megérte elmenni. - Koppenhágában voltam, meg a tengernél is - meséltem, láttam rajta, hogy mennyire lelkesen mesél a hazájáról, biztosan honvágya lehetett. - Ki is nézem belőled, hogy elvezetnél egy hajót! Viking kapitány. Már csak azok a kis szarvak hiányoznak, tudod - jegyeztem meg nevetve, mutogatva ujjaimmal a szarvakat, amit egyszer egy filmben láttam. A viking sisakokra volt rögzítve.  - Hogy? - először meglepett Mae kérdése, de aztán el is vigyorodtam rajta. - Persze, neked szívesen - tettem hozzá nevetve, mert igen csak kétértelműen sikerült a kérdése, bár talán ezzel ő maga nem is volt tisztában.
- Áh, jó is a dolga az eltartott boszorkányoknak - fűztem hozzá a szavaihoz, kicsit meglepett, hogy belém karolt, de nem húzódtam el, így kísértem el a konyháig, ahol aztán főztem neki pudingot, kárpótlásul a sütiért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Tényleg meglepett az, hogy egy lány effajta küzdősportot választ, s hogy ilyen aktívan űzi is az iskola falain belül. Leszámítva a veszélyességét - ami most is bebizonyosodott - ez valóban egy remek sport volt, ráadásul látványos, és fel is keltette az érdeklődésemet. Arra viszont már felszökkent a szemöldököm, amikor azt mondta, hogy ő nem egy csaj. Egy pillanatra azt hiszem, hogy értetlenül meredtem rá, s elgondolkodtam azon, hogy ha nem az, akkor mégis mi, mert ránézésre aztán nagyon is csajosnak tűnt. Végül a magyarázat sem váratott magára, s máris egy mosoly kerekedett az arcomon. - Már értelek, én sem gondoltam, hogy az lennél - mondtam mosolyogva, tetszett az, hogy ennyire próbálta kimagyarázni ezt a dolgot.
- Tényleg nem voltál még? De gondolom, hogy tudod mi ez a film, vagy nem emiatt választottad ezt a sportot? - kíváncsian pillantottam a botra, majd a lányra. - Egyébként nagyon jó, mindenki vesz fel jelmezt, olyat amilyet szeretnél, és tök menő hangulat van! Eljöhetnél egy ilyenre, néhányan szoktunk menni innen a kastélyból - meséltem lelkesen, mindig szerettem bevonni új arcokat, ha volt erre érdeklődő, hisz csapatban sokkal jobb volt utazni, mint egyedül, úgy sokkal több volt az élmény is.
A gyengélkedős ötletéről nem akartam hallani, értem én, hogy aggódott, meg talán volt egy kis bűntudata amiatt, mert megsuhintott,de azért nem volt komoly bajom. - Hehe, köszi. Ha megint megcsapnál, lehet, hogy már fel se kelnék - jegyeztem meg jót nevetve, majd felálltam a földről. - Na de te jól vagy? Kicsit sápadtnak tűnsz. Nem nehéz az a harci bot? Lehet, hogy túl sokat lengetted - jegyeztem meg, mert azért csak lehetett ennek is súlya, akármennyire is edzett a hölgyemény. - Áh, Te vagy az én emberem! - visszavigyorogtam, ritkán futottam olyanba, aki ennyire lelkes volt.
- Áhá, értem - bólintottam, mondjuk picit még mindig fura volt, hogy efféle edzésformát választott annyi más helyett. - Persze, miért, nem látszik? - nevetve kicsit befeszítettem az izmom, aztán le is engedtem a karjaimat. - Mindenfélét, lejárok ide a kondiba néha, akkor futok, meg úszok, szeretem a labdajátékokat is. Mikor mi jön - vontam vállat, mert kimondottan nem volt egyetlen sport sem, amiben kiemelkedő lettem volna.
- Mondjuk túl sok időm nem is lenne rá, mert fotózok, meg filmezek, írok, sok időt elvisz a tanulás mellett - meséltem. - Figyelj már, nem ülünk le valahol? Bitang fárasztó itt ácsorogni - mondtam nevetve, miközben a többiek körülöttünk edzettek. Én meg már lassan megszomjaztam, jó lett volna meginni egy pohár dzsúszt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Végeztem az edzéssel, ami eléggé megizzasztott, de ilyen jó időben nem is csoda, na meg ennyi súly emelése közben. Az utóbbi pár hétben egy kicsit félretoltam a filmezést, mert semmi ihletem sem volt, helyette csak bosszankodtam, hogy minden elszaródott Leilával, meg Borival. Mindkét lányra haragudtam is, bár azt már nem tudtam volna elmondani, hogy melyikükre haragszom jobban, mindenesetre vacak érzés volt ez. A dühömet viszont valahol le kellett vezetnem, ezért is iktattam be az edzéseket, heti négyszer mentem is, és így pár hét elteltével egy kicsit már meg is látszott rajtam, hogy valami alakul. Pedig nem emiatt mentem le, és nem is voltam az a páva, aki állandóan a tükörben leste magát, meg pózolt, de bevallom, még magam is kezdtem elégedett lenni az eredménnyel. Egész jó kedvem is volt, már épp vissza akartam térni a szobámba az edzőteremből, amikor meghallottam, hogy páran Leiláról dumáltak. Nem voltam a hallgatózás híve, de mivel róla volt szó, mégis csak érdekelt, hogy most vajon mégis kivel kavart és miféle zűrzavart sikerült kavarnia. A gyámügy szó hallatán azonban eléggé meglepődtem, és minden haragom ellenére legbelül aggódást éreztem. És a francba is, mégis csak Leiláról volt szó, tudnom kellett azt, hogy most mi történt.
Felcsapva a vállamra a törölközőt, csak úgy edzőruhában, tornacipőben, izzadtan meg is indultam, szaporán szedve a lábamat vissza a Levita felé, mikor kiszúrtam az egyik padon ücsörögni Őt. Már ilyen messziről is elég rémesen festett önmagához képest, s a mozdulataiból úgy tűnt, mintha rosszul lenne. Ekkor gyorsabb tempóról kocogásra gyorsítottam, és sietve vettem be a még köztünk lévő távot.
- Mi van Leila, rosszul vagy? - kérdeztem aggódva, ahogy közelebb hajoltam hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Leila

Leilát nagyon is jól ismertem, olykor láttam őt szarul, de ennyire  rossz állapotban talán még soha azelőtt. Ezért is lepett meg, s ezért is éreztem aggodalmat érte, mert történt bármi is, még mindig nagyon szerettem, sőt…
Hirtelen ölelése egyszerre lepett meg, s esett jól,  mert azt hiszem, ez olyan volt, mint alkoholfüggőnek egy üveg lángnyelv whiskey. Mostanában pedig igen csak hosszú Leila elvonokúrán voltam, hisz jó ideje nem is beszéltünk egymással. Most viszont ösztönösen öleltem vissza a lányt, tenyeremmel meglapogattam a hátát, mintha csak nyugtatni próbálnám, pedig még csak azt sem tudtam, hogy pontosan miről lehet szó.
- Nem tűnsz úgy - mondtam őszintén, miután kiengedett az öleléséből, s egy ideig még figyeltem a padra ülő alakját, majd pillantásom a tekintetébe fúrtam, s aztán letelepedtem mellé a padra és közelebb fordultam hozzá.
- Igen, valamit hallottam, mi történt? - tényleg lehetett ezt-azt hallani, de én tőle szerettem volna megtudni végre az igazat. Ha most nem is voltunk annyira jóban, mégis hosszú évek barátsága kötött hozzá.  
- A gyámügyes - egészítettem ki a szavait, láttam rajta, hogy nagyon nehezen tud megszólalni is, éppen ezért csak még inkább nőtt az aggodalmam, miközben mindenféle gondolat megfordult a fejemben. - Igen, azt már mesélted, hogy nagy a családod és hogy sokan vagytok. Tök sokszor haza is utazol, és olyankor szinte elérhetetlen vagy - emlékeztem vissza, mert tényleg így volt. A szünetekben sosem tudtunk találkozni, mert bármikor hívtam meg hozzánk, mindig azt mondta, hogy családi programjuk  van. Szóval igen, tudtam hogy nagy a családjuk. - Valami történt a szüleiddel Leila? - megérintettem a kézfejét is, s ha engedte, rászorítottam gyengén az ujjaimat, hogy érezze, ott vagyok vele, s bármit elmondhat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Türelmetlenül fürkésztem a tekintetét, mert borzasztóan aggódtam érte, s látszott, hogy van is okom erre, Leila teljesen kiborult. Az az erős lány, akit mindig is ismertem, most fogalmam sem volt, hogy hol lehet, hirtelen csak egy megtört és kétségbeesett csaj ült velem szemben.
- Hogy mi? - vallomása nagyon megdöbbentett, kiskorunk óta ismertem már, legalábbis azóta, hogy elsőben összeismerkedtünk a nagyteremben, s azóta nagyjából elválaszthatatlanok voltunk, mint borsó, meg a héja. Ő volt, aki néha seggberúgott, meg cukkolt és cikizett, de meg is védett, ha valaki gúnyolódni próbált. És ez visszafelé is így ment, tényleg összenőttünk, szinte mindig mindent megbeszéltünk egymással, éppen ezért teljesen lesokkolt ezzel az új infóval. Hogy lehet, az, hogy én erről semmit sem tudtam?
- Dehát…a szüleid..mármint akikről meséltél izé, ők akkor az örökbefogadók? - hallottam ám, hogy mit mond, hisz röviden elmesélte a történetet, mégis ezt elég nehéz volt ilyen rövid idő alatt csak úgy feldolgozni. A legjobb barátomnak volt egy titka, amire most fény derült. A legjobb barátom titkolózott előttem. Persze ezernyi kérdés pörgött egyből koponyám belsejében, többek közt az is, hogy miért is nem mesélte el nekem ezeket a dolgokat Leila, ám ahelyett, hogy számon kértem volna, inkább csak döbbenten pislogtam rá.
- Várj, most akkor úgy érted, hogy ennyi és hogy mostantól már nem lakhatsz az örökbe fogadó szüleiddel, hanem külön kell menned, vagy mi? Dehát…ez az örökbefogadásos dolog ez izé, ez nem örök életre szól? Ésés…miért nem mondtad ezt nekem soha? - nagyon sok kérdést tettem fel neki, hisz szerettem volna megérteni, hogy most pontosan mivel is jár ez a szitu, s miért viseli meg ennyire a lányt. Kérdésem azonban nem volt erőszakos, sőt, számonkérő sem, egyszerűen csak érdekelt, hogy mi van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Láttam Leilán, hogy ez a téma nagyon megviseli őt, már szinte kívülről ismertem arcának minden apró vonását és rezdülését, ezért pontosan tudtam azt, hogy mikor van jókedve, mikor kacérkodik, mikor próbálja húzni az agyam, vagy mikor van teljesen maga alatt, a padlón. Ez most határozottan egy ilyen pillanatnak bizonyult, s bár még további és megannyi kérdésem volt, nem halmoztam el, legalábbis próbáltam nem túl sokat zúdítani a nyakába, s igyekeztem figyelni, hogy meghallgassam Őt.
- Aha, értem - bólintottam, hogy értem, mert persze felfogtam a szavakat, meg azok jelentését, de azért durva volt mégis ebbe belegondolni, s igazából nem is tudtam magamat a helyébe képzelni, mert nekem volt anyám, tudtam, hogy kihez tartozom, s nekem nem kellett efféle komoly döntéseket meghoznom, ahogy azzal sem kellett soha szembenéznem, hogy majd tizennyolc éves korom után netán egyedül maradnék.
Pillantásommal közben Leilát fürkésztem, nyomon követtem minden mozdulatát, ahogy felállt mellőlem, de nem bírtam nézni, hogy magyarázkodik, megesett rajta a szívem. Magam is felálltam, s utána léptem.
- Hé, ne sajnáld, oké? Most elmondtad, és és én megértelek, hogy ez nem volt könnyű téma, meg hogy nem mondtad el. Csak…váratlanul ért - vallottam be, s szerintem elsőre bárki más megrökönyödött volna, s persze azonnal tudni akarta volna, hogy mégis miért nem hallott erről eddig. De közben rájöttem, hogy önzőség lenne ezen lovagolnom, mert nem is ez volt a lényeg.
- Héhé, nincs semmi baj - azonnal közelebb léptem Leilához, s nem törődve azzal, hogy mi történt köztünk az elmúlt időszakban, miféle vitáink voltak, vagy hogy eltávolodtunk egymástól, mindezt háttérbe hajítva magamhoz öleltem. - Biztosan szörnyű lehetett, de most már kimondtad és ez jó - biztattam, hátha így egy kicsit megkönnyebbült. - És akkor hogyan döntesz most? Maradsz velük, vagy inkább egyedül élnél tovább? - miközben kérdeztem, már ott mocorgott bennem a gondolat, hogy költözzön hozzánk. Anyám biztosan benne lenne, Leilának simán lehetne külön szobája, elég nagy házunk volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Máskor is öleltem már magamhoz, most mégis intenzívebben hatott, mint korábban. Ez biztos amiatt lehetett, mert egy ideje már külön utakon jártunk, s az utóbbi hónapokban megromlott a viszonyunk. De talán még sem, mert akkor nem hatott volna rám így a közelsége. - Ezt most mégis hogy érted, hogy a többi gyerekért? - a döntését még megértettem volna, ha azért teszi, mert megszerette a családot, így viszont egy kissé zavarossá vált számomra a történet. Ha nem Borbélyék miatt akarta, akkor miért volt szüksége rá a kisebbeknek? Baljós gondolataim támadtak emiatt, de egyelőre nem kérdeztem rá, hogy mennyire szegény az a család, vagy vajon gyerekeket dolgoztatnak-e pénzért, vártam, hogy Leila mondja el, ha ilyesmi történne. Pillantásom is a tekintetébe fúrtam, de meglepő mód, most rólunk beszélt.
- De…már is utállak, és amúgy sem csak Bori miatt haragudtam…de fátylat rá - nem akartam belemenni abba, ami a moziteremben történt kettőnk között, nem akartam újra feltépni a sebeimet, már elfogadtam, hogy Leilának csak egy barát lehetek, semmi több. Amúgy is, összejöttem Marinával, aki a gödör széléről rántott vissza, meg Leilát sem tudtam volna gyűlölni hosszútávon, már csak azért sem, mert szerettem.
- Szerintem meg,  még mindig te vagy az, aki beszólhat, ha béna az alsógatyám - mosolyogva pillantottam rá, ezzel is jelezve, hogy fátylat mindenre, aztán megint magamhoz öleltem. - Bármi is van, megoldódik, ha a nevelőszüleidnél gond van, szólj csak és segítek. Miben kéne segítened nekik? Ha pénz kell, tudok adni, anya is segít. Meg hozzánk is költözhettek szerintem ideiglenesen, csak mond, hogy tudok segíteni?- reméltem, hogy megosztja, mi a gáz, mert tényleg mindenre volt megoldás, és támogatni akartam ebben az ügyben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Napok óta nem volt hírem Leiláról, ez pedig nagyon is aggasztott, hisz legutóbb olyan állapotban találtam rá, és olyan környezetben, amiből egyértelművé vált számomra az, hogy baj van. Azonban hiába akartam segíteni rajta, szakemberhez nem vihettem, mert akkor kicsapják a suliból. De legalább vette volna fel a kurva telefonját...lényeg, hogy nem értem őt el, valamivel pedig le kellett kötnöm a gondolataimat, ezért is jött kapóra, hogy úgy döntöttem, lemegyek Sárával kidekorálni a pizzériát. Jó fej csaj volt, még a szakkörön haverkodtunk össze, így nem okozott nehézséget az, hogy pár órát eltöltsek a társaságában.
- Hm, az klassz – feleltem nemes egyszerűséggel, jobb is volt az, hogy nem szabályoztak minket, annak sosem volt jó vége.
- Tökre igazad van, szerintem legyen valami lightosabb verzió, legfeljebb ha lenne esti buli a felnőtteknek, akkor arra majd külön dekorálunk – mert hát azt nem tudtam, hogy tervezett-e Barnabás partit. - Hú, tök jók ezek a fekete, meg ezüst sablonok – mutattam dobozában a keményebb papírlapokra, amik közt aztán feltűnt néhány narancssárga lap is.  - Ezekből vághatnánk ki kis papírtököket, a feketéből, fehérből és pirosból meg lehetne denevéreket, szellemformát vagy vámpírt – egészen belelkesedtem, vagyis hát próbáltam jól érezni magam, talán ezért is pörögtem kicsit jobban a kelleténél.
- Amúgy mi a helyzet veled? Mióta nincs rajzszakkör, azóta nem is igen láttalak – kezdeményeztem a beszélgetést, közben letelepedtem az egyik félreeső asztalhoz, hogy neki kezdjünk a dekorálásnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Akkor innen ez a dekormánia , el tudom képzelni - nevettem, igaz nekem nem voltak tesóim, de szobatársaim igen, sokan voltunk, és ha épp betévedt egy csaj a szobánkba, akkor inkább az ment, amit mi találtunk ki. Szóval ha átérezni nem is, de megérteni meg tudtam a helyzetét. Sári egész beszédes volt, ez mondjuk nem zavart, sokkal jobb volt annál, mint hogy fogóval kéne kihúzni belőle a szavakat. - Hallod Sári, nagyon kreatív vagy, tetszik ez a nyalókás ötlet! - ügyesen rajzolt a szakkörön, de azt nem gondoltam volna, hogy ilyen téren is megállja a helyét, tetszettek az ötletek. - Ennek tuti, hogy örülni fognak a kölykök, biztos vagyok benne - erősítettem meg , közben el is vettem egy nyalókát, és próbáltam úgy bebugyolálni a fehér szalvétával, ahogyan azt a lány mutatta. - Áh, ne legyél már buta, te te vagy, ő meg ő, mit foglalkozol vele? Szerintem járj el, meg szórakozz, ilyesmi, itt van az ideje, amúgy se láttalak még mondjuk buliban - jegyeztem meg, mert ez így volt igaz, sose láttam semerre partizni a lányt. - Ha ez vigasztal, nekem itt is Saci vagy - tettem hozzá, majd vigyorogva felmutattam a bebugyolált szellemnyalókámat.
- Na milyen lett? - közben vettem egy újat, és nekikezdtem egy második készítésének is. - Áh, semmi jó. Az egyik legjobb barátommal vannak zűrök, de hiába akarok neki segíteni, nem engedi, és már nem tudom, hogy mit kéne tennem. Az utóbbi időben mintha a föld nyelte volna el, aggódom érte - meséltem sóhajtva, de nem is nagyon akartam többet Leiláról beszélni, mert voltak olyan dolgok, amik nem tartoztak másra. Nem akartam, hogy kitudódjon a drogfogyasztása. - És pasifronton mi a helyzet? - fel-le emelgettem a szemöldököm, ahogy mosolyogva rákérdeztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Mi az, hogy kivel Sári? Hát mondjuk bárkivel, barátnőid csak vannak, ők nem járnak el bulizni? - egy kicsit meglepett, mert a vele egykorú lányokat már lehetett látni különböző partikon, viszont úgy tűnt, hogy a Bontovich leányzó nagyon is visszafogott. - Ne már…- megcsóváltam a fejem, nem ismertem, csak hírből a bratyóját, de ez azért elég smucig dolog volt tőle.
- Na figyelj, ha máskor buliznál, szólj, aztán jössz velünk. Mi elég sokszor járunk, mert Geri haverom sok meghívást kap, tudod, neki még több haverja van, mint nekem - meséltem mosolyogva, mondjuk nem tudom mennyire volt menő az, hogy nekem fele annyi barátom volt, mint neki, talán ezzel nem kellett volna hencegnem.
- Ha tökéletes, akkor még csinálok párat - vigyorogtam büszkén, kreatívnak kreatív voltam, de a kézügyességem kimerült abban, hogy évente párszor megépítettem legóból a Csillagrombolót. Már csak emiatt is jól esett a dicséret, igaz, az enyém még mindig nem nézett ki olyan jól, mint Sárié, de tovább próbálkoztam, újabb nyalóka halmot húztam magam elé, hogy azokat is bebugyoláljam.  - Jah, hát igen, jó lenne - sóhajtottam, tényleg nem akartam nagyon mutatni, de azért megviselt az, ami Leilával történt az elmúlt időszakban. És hogy ne is kelljen róla többet mesélnem, meg úgy összességében arról, hogy eddig minden csajom dobott, inkább tereltem a témát, meg amúgy is, így legalább még jobban megismerhettem Sárit. A kérdésem mondjuk úgy, hogy nagyon meglepte, láttam, ahogy elvörösödik és kissé, mintha zavarba is jönne.
- Ja, jól van, csak kérdeztem, nyugi. Azért mert nem bulizol, még nem jelenti azt, hogy ne lehetne pasid, tök csinos vagy - jegyeztem meg, mert hát az volt, mint oly sokan az évfolyamáról.
- Lehet, hogy épp ezért el kéne kezdened élni, nem? Kár volna a legjobb éveidet a tesód árnyékában leélni. Szívesen elviszlek bulizni, ha van kedved? - kérdőn néztem rá, közben felmutattam a legújabb nyalókát, amit megspékeltem, és a fehér köré feketéből hajtottam galléros köpenyt, tollal pedig vámpírfogakat rajzoltam a figurának. - Bella, akarsz vámpír lenni, megharapjalak? - elváltoztatott hangon utánoztam egy filmbéli vámpírcsávót, miközben mozgattam a nyalókát, mintha egy báb lenne, de a végét már elröhögtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Szemem sarkából láttam, hogy megvonja a vállait, a nagy nyalókaöltöztetés közben azért figyeltem rá, nehogy úgy érezze, hogy nem érdekel, amit mond, mert ez nem volt így.  - Áh, van ilyen. Volt egy időszakom, amikor engem se tudtak kirángatni a haverok a szobából, mert volt fontosabb dolgom is, mint hogy bulizzak - igaz, azt már nem meséltem el, hogy ez a nagyon fontos dolog az volt, hogy vártam a legókészletem, hogy összerakhassam, és hogy tulajdonképp egy kocka vagyok. Legalábbis voltam, de az utóbbi időben azért igyekeztem a társadalom aktív tagja lenni, amihez nagy köze volt Leilának is.
- Hé, azért nem hinném, hogy olyan sokkal lennék idősebb nálad - fel sem tűnt, hogy Sára kiskorú lenne, s talán még én se barátkoztam meg a gondolattal, hogy már lassan húsz lettem, néha olyan érzésem támadt, mintha még mindig csak tizenhét lennék. Győzködni mondjuk nem akartam, ő tudja, csak felajánlottam a lehetőséget, de aztán úgy tűnt, mintha mégis csak érdekelné a dolog.
- Persze, mondtam már, ha szeretnéd, eljöhetsz velünk buliba, vigyázunk rád - egy mosollyal biztattam, ezután jött a minivámpíros bábjáték, meg a röhögés, mert nem tudtam ezt se kibírni nevetés nélkül. - Tényleg? Tetszem? - fel-le mozgattam a szemöldököm, miközben rámosolyogtam, majd szemügyre vettem a legyártott szellemeket. - Jó kérdés, de szerintem talán ez tényleg elég lesz és kezdhetünk dekorálni - elég szép kis kupacot csináltunk, nem gondoltam, hogy ilyen sok gyerek lenne a faluban, aztán ki tudja. - Muti - közelebb hajoltam, hogy lássam a batyuját, mikor előkerült az a cucc. - Bahh, de durva - meg is fogtam a cuccot, úgy ragadt, mintha igazi pókháló lenne. - Ez nagyon komoly, csinálhatnámk rá a fekete sablonból pókokat. Hoztál ollót? - kérdeztem, miközben tollat ragadva már el is kezdtem rajzolgatni a sablon segítségével a színes papírokra, hogy előkészítsem az anyagot további felhasználásra. - Most pénteken megyünk egy koncertre, este hétkor kezdődik a Pub-an lesz. Jössz velünk? - felpillantottam rá, s közben átnyújtottam az átrajzolt sablont is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Elmosolyodtam azon, ahogyan a kérdésemre reagált, helyes volt így a zavarában. - Most miért? Mondhatod nyugodtan, abból még baj nem lehet - felelte nevetve, s hozzátette. - Te tetszel nekem - mondtam mosolyogva, aztán tovább nevettem, mikor Sára azt mondta, hogy direkt csinálja. - Mit? Nem is csinálok semmit, max a szellemeket - nevetve felmutattam egy nyalókát. Éreztem rajta, hogy ez a téma nagyon távol áll tőle, meg nagyon terelte is a témát, mintha kényelmetlenül érezte volna magát, hogy ilyesmiről kell beszélnie.
- Hé, nyugi - emeltem fel védelmemre a kezeimet - Tényleg nem direkt csináltam, nem élvezkedni akartam a zavarodon, egyszerűen csak kíváncsi voltam, és tényleg érdekelt, ennyi. De tudomásul veszem, hogy neked ez a téma tabu, és nem is kívánsz nyilatkozni, vettem a lapot kapitány - mosolyogva még szalutáltam is előtte, eszem ágában se volt, hogy megrontsam, de azért megfordult a fejemben pár dolog, mielőtt kiderült, hogy még ennyire ártatlan. Mert hát csak erre tudtam következtetni ezután a beszélgetés után. - Ó nem gond, nézzenek, de azt hiszem, úgy kevésbé lenne érdekes ez a tevékenység, ha varázslattal csinálnánk. A kézművességnek ez a szépsége, pálca nélkül mindent magad - mondtam, és elkezdtem kivágni a sablonok alapján a tök-és vámpír figurákat.
- Figyelj, bejuttatunk, ne aggódj. Amúgy is, ez csak egy koncert, meghallgatjuk őket, aztán meg hazakísérünk, nem lesz bajod - nyugtattam a lányt, hogy ne parázzon már ennyire. - Na gyere, tegyük fel ezeket, hogy legyen, húzzam én a zsinórt, te aggatod, vagy fordítva? Kéne valami létra is - néztem körbe, hátha van valahol egy háromfokú. - Egyébként, ne érts félre, de kicsit fura, hogy így téged ennyire nem érdekelnek a srácok. Ismerem pár évfolyamtársnőd, és hát…hogy is mondjam, elég máshogy viselkednek, ha érted mire gondolok - eszem ágában sem volt neki beszólni, csak tényleg nem értettem, mitől ennyire visszafogott. Lehet, hogy tényleg ennyire elnyomták őt a testvérei vagy a szülei?