36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint
Erőnlét terme - Zippzhar Mária Stella hozzászólásai (16 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. július 20. 22:59 | Link

Laura a ma ura
Hát jajj de én

Mint már egy ideje oly sokszor, ma is Amato Animo Animato Animago-val köszöntöm az éjszakát. Újra felöltözök, de most nem vágom magam egyenruhába - néha "civilben" megyek járőrözni, mert azt képzelem, hogy így több rendetlenkedőt csíphetek fülön. A délután ledobott taláromat tehát felakasztom, a kényelmes tanulós pólómat viszont melegebbre cserélem. A hajnali hőfok sem jeges, persze, de addigra már általában elálmosodok, így a hideg szokott rázni mire visszaérek. Azért a jelvényt feltűzöm a szívem fölé - nehogy valaki azt higgye, hogy már megint elhagytam. Lys ásítva tekint fel, majd jön ki velem a szobámból, ahogy leintve a lámpát elhagyom azt. Köszönök a többieknek, beírom a táblára, hogy elmentem őrjáratra, majd cicót prefitársaim simogató kezei között hagyva leszaladok a kh-ba, és onnan át a folyosókra.

Egy-két órával későbbre járhat az idő, amikor az előcsarnokban átsétálva összetalálkozok valakivel.
- Óh, szia Lau - derülök az időzítésünkön, és megállok. Egy kis csevej mindig belefér az őrjáratokba, hiszen azért mi sem tudjuk órákon keresztül csak a Lumos-Nox-Lumos-Nox játékkal elfoglalni magunkat. Mindig vidám hát egy felbukkanó arc (főleg ha a másik nem prefektus, hiszen akkor még hasznosnak is érzem magam), még akkor is, ha rögtön utána kacarászni kezd a vállamon a kisördög, hogy "nincs túúlsáágosaan jóóbaan Bencével, hmm? Navis buli? Alíz partja? Hmm?" Hamar leolvad hát a mosoly a számról, bármennyire is igyekszem visszarántgatni. Pedig amúgy nincs bajom Laurával, kedves, jókat lehet vele beszélgetni, kötelességtudó, nem bánt senkit, nem él vissza azzal, hogy prefektus, szóval... Alapból biztos, hogy kedvelem. Ugyanakkor akaratlanul is az ugrik be ahogy megölelte Bencét... "Igazából az Dana volt", bukkan fel a másik vállamon az angyalka is, úgyhogy amíg azok ketten veszekedni kezdenek, én sóhajtva felnézek a másik lányra. Tényleg nem tudom hányadán állok vele, és ez nem rám vall, én mindig mindent ki szoktam mondani. Akkor hát most miért nem megy ez?
Szál megtekintése

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. július 21. 21:30 | Link

Laura a ma ura
Nem mosok Cheesy - a kviddicsmeccs után pár nappal

Ah, észrevette. Rögtön el is fog a bűntudat, amiért aggodalmat ébresztek benne, pedig tényleg, az én féltékenységemről nem ő tehet... Lázasan kutatok valami megoldás után a fejemben, de szerencsére szolgáltat is nekem rögtön pár működőképes alibit.
- Hát nem tudom, hogy találtam-e... - kezdek bele az elterelésbe, hiszen egy macskát tényleg találtam... A szobámban és Lysandernek hívják. Felemelem a kezeimet, és gesztikulálni kezdek velük, mintha épp a segítségükkel akarnék elmesélni egy jó kis sztorit. Mindemellé kicsit kinyitom a számat, amin így egymás után potyognak ki a hangtalan ö betűk. Reflexből egy gömb alakot kezdek mutatni a kezemből, az elmúlt időben annyit gondoltam a kviddicsre, de mire kitalálhatnám, hogy ez a mozdulat hogy kapcsolódik a történethez, Lau megint megment. Hevesen bólogatni kezdek, majd a szám elé kapom a kezemet, mintegy csendre intve a másikat.
- Egyedül nem akartam bemenni, úgyhogy tök jó, hogy jöttél - suttogom neki, hálát adva a szerencsémnek, hogy egy tökéletes helyzetbe csöppentett bele. Még felsejlik a gondolataim méllyén, hogy nem ártana azért elbeszélgetnem majd a lánnyal, hiszen nem kerülhetek valakit ilyesmi miatt, az annyira nem... Masás...

Elindulok hát az ajtó felé, lábujjhegyen, szemem sarkából vissza-vissza pillantva, hogy Lau követ-e. A kulcslyukhoz érve belesek rajta, majd egy vigyort elfojtva úgy teszek mint aki már korábban is tudta ki van odabent. Ó, vele nem lesz gond, somolygok magamban, ahogy arréb húzódok, hogy Laura is láthassa mivel megyünk szembe. Érzem ahogy már pörög a bünti-roulette a fejemben, mérlegelve az esetlegesen adható büntetéseket. Kapargasson rágót a mágiatöri padok aljáról? Takarítson mosdót? Fényesítsen csillárt a teljes Keleti szárnyban? Előttem, azaz bocsánat, előttünk a világ összes lehetősége, az ajtón túl pedig egy mit sem sejtő...
- Béla, eridonos, kviddicses - suttogok ennyit a mellettem állónak, majd kezemet a kilincsre helyezem, és ha bólint, hogy felkészült, kitárom az ajtót.
Szál megtekintése

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. július 23. 08:25 | Link

Laura a ma ura
De moshatok ha szeretnéd Pirul - a kviddicsmeccs után pár nappal

Abban a tudatban teszek-veszek, hogy tök normálisnak és hétköznapinak tűnök. Ha esetleg mégsem, azt nem veszem észre, de ebben szerepe lehet annak is, hogy nem akarom észre venni. A struccpolitika hasznos, ugye. Mosolyra húzódik a szám az activity hallatán, és már bólintok is, hiszen ezzel leveszi a terhet a vállamról. Tovább mutatom hát a gömböt, majd gyorsan váltok pisszegésbe. Kisgyerekesen, a szám elé helyezett ujjam mögül kacsintok cinkosan, majd James Bondnak képzelve magunkat sasszézom a kulcslyukhoz.

Felhúzott szemöldökkel fordulok el a lyuktól, és nézek fel a lányra, jelentőségteljesen az ajtóra bökve. Ez az univerzális "hát kukucskálok" jelzésem, és ha engem kérdez valaki, szerintem egész könnyen érthető is. Amikor végül hátrébb lép, hogy fáradjunk be, már nyitom is az ajtót, ha ő nem akarja, hát akkor majd én.
- Ciao Béla, mizujs van? Nincs kicsit késő szerinted? Ilyenkor már Iza is alszik, nem fogja észrevenni, hogy itt töröd magad a kedvéért - toldom meg a köszönést egy kacsintással is, ahogy beljebb lépek, és felé indulok. Biztonságban érzem magam Lauval a hátam mögött, de én sem nézhetek ki veszélytelennek, ahogy az eddig csak világításra használt pálcámat az oldalam mellett lengetem. Béla rögtön ingerült lesz ahogy felhozom Izát, hiszen ez már tényleg nem az első alkalom, hogy vele piszkálom. Kicsit fáradt lehet már, mert idegesen indul meg felénk, és ragadná meg a karom, de  elrántom, s így már Lau felé nyúl tovább. Még talán épphogy csak megérinti a lányt, mikor rávágok egyet a könyökhajlatára.
- Nem nyúlka piszka - szidom le rögtön, majd a gépek felé intek. - Szedd össze a cuccaid, indulás van.
Hahh... Annyira nem szeretem amikor valaki a fizikai erejére hagyatkozva próbál kijátszani... Nem-nem Béla drága, nem-nem.
Szál megtekintése

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. július 23. 21:00 | Link

Laura a ma ura
De moshatok ha szeretnéd Pirul - a kviddicsmeccs után pár nappal

Ha tudtam volna, hogy Lau min gondolkozik, abbahagytam volna a vetítést, és egyszerűen megmondtam volna, hogy ha lerendezzük a rendbontót, mindent elmondok. Mivel azonban csak akkor látok be az emberek fejébe, ha az illető Bence, és éppen elront valamit, jelenleg esélyem sincs hogy felhagyjak a próbálkozással.

Ijedten nézem Laura megdermedt arcát, és kattog az agyam, hogy mivel ijesztettük meg ennyire. De hiába tartom meg a magabiztos felállást amíg Béla közel van hozzánk, amint tudomást sem véve rólunk visszavonul a gépekhez, és beszélni kezd, magabiztosságomat mintha csak elvágták volna. A kezemben tartott pálca jól láthatóan remeg meg, majd erősebben szorítok rá, így jól látszódnak az elfehéredett ujjperceim, amiket a kétségbeesett szorítás okozott.

Lehet, hogy Laura kiismert már, de pont az elmúlt napok történései után, egyes helyzetekben messze nem úgy reagálok mint előtte. Most is, ahogy megértem mire céloz Béla, elernyednek a kezeim, és ugyanazt a szégyent érzem amit a pályán is. Hogy nem vagyok jó semmire, hiszen a saját gurkóm talált el, a saját gurkóm felett vesztettem el az irányítást, úgy hogy még egy normális akciót sem tudtunk összehozni. Vagy legalábbis olyat, aminek eredményeképpen valaki, egy ellenfél sérült volna. Érzem ahogy Laura keze a karomra fonódik, de eszemben sincs támadni. Nem, nem tudnék. Azonnal megbántam azt is ahogy Bencével beszéltem, hiszen szinte rögtön utána megéreztem milyen amikor egy stadionnyi ember előtt szerepel le az ember. Bence legalább nem adta fel, felemelt fejjel folytatta, annak ellenére, hogy még a sérülése is valószínűleg komolyabb volt mint az enyém. De én? Az egész meccs alatt nem csináltam semmit. Passzolgattuk a labdát ide-oda, igen. De könyörgöm, majdnem leütöttem Maját! Majdnem leestem! Zavarba hoztam Bencét mindenki előtt, pedig ő tényleg igyekezett tisztán játszani... Miért tettem ezeket? Hiába kérdezem magamtól újra és újra, nem kapok választ semmire. Az oly sokat emlegetett angyalkám és kisördögöm sehol sincsenek - vajon már azt sem érdemelném meg, hogy mérlegeljem magamban a helyzetet?

Miért jöttem le? Ha pihenek, lehet tudok még játszani... Nem, a megaláztatottság miatt jöttem le, emiatt bújtam el a talárom mögé, emiatt adtam fel mindent. Azt hittem, hogy ez csak egy játék, ahol repkedünk és jól érezzük magunkat, és hát sikeresen el is bíztam magam. Szinte mindenki tapasztaltabb volt nálam, és túlságosan próbáltam bizonyítani, de annál nagyobbat koppantam a végén. Most, szemben Bélával, aki nem csak egy névtelen ember a tömegből, hanem egy konkrét játékos, még nehezebb. Hiszen ő is ott volt, ha úgy vesszük, jogosan gúnyolódhat, nem..?

- A kérés megtagadása csak súllyosbítja a büntetésedet - motyogom végül magam elé, de nem vagyok jó formában. Amint elkövettem azt a hibát, hogy beléptem az emlékeim közé, igazából az egész dolog el is dőlt, nem tudom, hogy fel tudnám-e még rázni magam.
- Nem dekorszöszi - szólok neki vissza, majd ha Laura engedi, feljebb emelem a pálcámat, mintha bűbéjt akarnék kiszórni rá. Béla megismétli mindkét mondatot, nyávogós hangon, de nem tudok rá mit reagálni. A fejem üres, így úgysem tehetek semmit, újabb szégyen, de levitás létemre egy varázslat sem jut eszembe. Hátrapillantok Laura, hátha ő tud csinálni valamit, én csak megismétlem a korábbi kérésemet Béla felé.
- Kelj fel, és indulás. Ne is pakolj össze, majd holnap visszajössz.
Igyekszem olyan határozottan beszélni, amennyire csak tudok, de így is csak egy futó vigyor szeli át a fiú arcát. Már ő sem vesz komolyan.
Szál megtekintése

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. július 27. 19:06 | Link

Laura a ma ura
Minek azt, majd kisimul, ha felveszem Tongue - a kviddicsmeccs után pár nappal

Az ijedtség sunyi egy kis dög, visszatekintve sosem tűnik olyan komolynak, mint akkor amikor épp átélem. Ahogy megteszem az első lépést, a többi szerencsére követi magától. Ahogy Laura mellém áll, és érzem, hogy ő van a helyzet magaslatán, az erőviszonyok máris eltolódnak. Azzal, hogy Lau veszi át a szót, Béla elbizonytalanodik, ami pedig engem kezd el reménnyel és energiával feltölteni. Még egy mosolyt is ki tudok préselni magamból, ahogy a kezembe pottyannak Béla cuccai, majd a táskát vállamra dobva reagálok a finom noszogatásra, és az ajtó felé indulok. A vállam felett még visszatekintek, és nyelvet öltök a fiúra, de az éppen túlságosan el van foglalva azzal, hogy anélkül keljen fel a padról, hogy átesne azon. Kikerekedett szemekkel bámul utánunk, én pedig megkönnyebbültem nézem ahogy utánunk pislog. Lau megtorpanását a hátrafelé bambulás miatt csak fáziskéséssel veszem észre, így én az ajtóban állok már csak meg. A feltett kérdésre egy darabig mintha habozna, de amikor egy látványos mozdulattal kihúzom a pálcáját az eltulajdonított táska zsebéből, és meglengetem felé, végül megadja magát.

Magam elé engedem egy ártatlan szempillarebegtetéssel, de amikor a cuccaiért nyúlna, megrázom a fejem. Dehogy kapja vissza! Egy sóhaj után megindul a Nyugati szárny irányába, így ha Laura is felzárkózott mellém, megindulok utána.
- Határozottan szép trükk volt - dícsérem meg prefektustársamat, ahogy rendesen, mindkét karommal belebújok a hátizsákba. Jobb kezemben a saját, balban az eltulajdonított pálcával követem Bélát, aki szófogadóan battyog előttünk. Pár lépés után egy halkan elmotyogott Lumos fényt csal a saját pálcám végére, bár egy pillanatra reménykedtem, hátha mindkettő felvilágít. Hát, nem mondom, hogy nem erre számítottam, de menő lett volna.
- Te Lau! Tök késő van már nem? Ilyenkor már a büntit is hosszabbra kell kiszabni. Sőt, ha már itt tartunk nem is akart velünk jönni. Szerinted el lehetne tiltani egy egész kviddicsidénytől? - Béla ijedten néz hátra, de amikor felvont szemöldökkel nézek rá, inkább beharapott ajkakkal előre fordul, a válla pedig picit megerezkedik. Na jó, ennyivel ki is éltem minden bosszú-szerű ötletemet, így némán megrázom a fejem Lau felé, hogy ne vegyen komolyan. Persze, belemehet a játékba, de eltiltást senkinek nem szeretnék adni, bármilyen idióta is.
- Vagy küldjük el egy tanárhoz? Várkonyi? Várffy? - kik is a legrettegettebb tanárok az iskolában? - mondjuk sütőt kapargatva is megnézném Moon tanárnőnél... - áh, alapból nem szoktam élvezni a büntetéskiosztást, de most... Most jól esik. Megnyugtat, hogy valamennyire hatalmam lehet a fiú fölött, ez az igazság. Érzékeltem odabent Laura csodálkozó tekinteteit, így tudom, hogy valószínűleg egy magyarázattal is tartozom neki, de még azelőtt le szeretném pakolni fogoncunkat a körletében.
Szál megtekintése

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. augusztus 3. 21:54 | Link

Laura a ma ura
Teljesen tökéletes ^^ - a kviddicsmeccs után pár nappal

Tisztában vagyok vele, hogy csak azért ekkora a szám, mert Laura velem van. Nem akarok töprengeni a "mi lett volna ha" típusú gondolatokon, köszönöm, nagyon örülök én annak, hogy az történt ami. Ledobjuk a csomagot a körleténél, aztán mindenki megy a dolgára, meg is van oldva. Egy mosollyal (hogy ha esetleg Béla hátrafordulna, lássa, hogy nem adtam meg magam) bólintok vissza Launak, ami kiszélesedik ahogy velem együtt kezd töprengeni. A kviddics vonalon könnyen, és gyorsan jutunk el a döntéshez, ami bár elég szenya egy feladat, tudom, de valahogy éppen akkor egyikünk sem tudja sajnálni a fiút. Legalábbis én biztosan nem, de Lau is csak annyira, hogy a segédeszköz ötletét felhozza. Ha úgy vesszük, ezzel a fiú nekem is jó szolgálatot tesz, hiszen amikor majd a következő meccsen a lelátón izgulok, nem fogok belekapni egy-egy odakövült rágógalacsinba.
- A könyvtárban megtalálsz - teszem hozzá az instrukciókhoz, annyira szenya azért nem vagyok, hogy átkutattassam vele az egész kastélyt. Ennyi kis segítséget kaphat. Sőt, lehet elrejtek a táskámban egy spaklit, és ha nem szól be reggel, körömreszelő helyett azt adom oda neki. Lehet, ha.
- Jó éjt - adom át Bélának a táskáját-pálcáját, majd ahogy eltűnik a porté mögött, osztatlan figyelmemet ismét Lau élvezi. Hümmögve bólintok a kérdésére, majd ráérősen meg is indulok mellette.
Csendben sétálunk vissza a folyosókon, miközben nem egyszer nyitom szólásra a szám. Az utolsó pillanatban mindig meggondolom magam, és tekintetem világító pálcámra szegezve lépdelek tovább. Már majdnem odaérünk, amikor észreveszem, hogy magamban mondogatom az animágiás igét a lépteim ütemére. Keserű mosolyra húzódik a szám, ahogy feltűnik mennyire észrevétlenül ette be a rituálé magát a bőröm alá, ha már megnyugtatásként is ezt ismételgetem.

Megállok az ajtóban, szándékosan megvárom, hogy a lány végezzen a jég eltüntetésével. Nem tudom ugyan, hogy működik ez a képesség dolog, de véletlen sem szeretnék zavaró tényező lenni, kiiktatott meg pláne nem. Szóval, jobb a békesség. Egyébként is feltűnhetett neki, hogy amint Béla eltűnt a szemünk elől, az arcomról lehervadt a mosoly, és újra kicsit begubózódtam, nem lehet váratlan hát a passzivitásom. Tekintetemet körbehordozom az egyébként szerencsére üres teremben, majd ahogy meglátom, hogy Laura helyet foglal, és rám pillantva vár, egy mély sóhajjal lépek közelebb. Felkapok egy zsámolyt, csodálatos terelőizmaimnak köszönhetően olyan könnyedén, mint ha csak egy tollpihét emeltem volna fel, majd minél kevesebb zajjal lerakom Lau elé, és rátelepszem, szembe vele. Lábaimat felhúzom törökülésbe, ujjaim pedig rögtön rátalálnak a cipőfűzőkre, és babrálni kezdenek velük.

A számat rágcsálom zavartan, ahogy felpillantok, majd újra le. Nő bennem az idegesség, ahogy nem mond semmit, és nem is kell sokáig várni, hogy végül megszólaljak.
- Sajnálom - bökök ki először ennyit, aztán azon gondolkodom, hogy vajon arra kíváncsi miért fagytam le Bélánál, vagy hogy miért komorodtam el még előtte, a találkozásunk után.
- Azt is, hogy félre akartalak vezetni - pillantok fel rá, enyhén elpirsodott fülekkel - meg azt is, hogy nem tudtam segíteni Bélával. Én csak...
Zavarodottan túrok tincseim közé, miközben azt sem tudom, hogy éppen melyiket akarom először megmagyarázni. Kezdjük a könyebbikkel...
- Nem tudom mennyire követted a múltkori meccset - szerencsére meglepően sokakat hagyott figyelmen kívül, legalábbis erre következtetek abból, hogy viszonylag kevés figyelmet kaptam - de volt pár... Hogy is mondjam, nem túl szép, öhm, megmozdulásom, meg ilyenek. Bár ezt akkor is biztosan tudod ha nem is követted. Csak... Na.
Egy kínos fejrázást követően hallgatok el inkább, hogy ne kelljen ezt a makogást hallgatnia, és valahol a mondatom vége felé felhúzom a jobb lábam, majd átkarolva támasztom meg az államat. Hol Lau szemébe nézek, hol nem, hol érthető amit mondok, hol nem.
Szál megtekintése

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. augusztus 4. 19:54 | Link

Laura a ma ura
a kviddicsmeccs után pár nappal

Beigazolódni látszik a sejtésem, miszerint nem igazán követi figyelemmel a kviddicses dolgokat. Persze, valószínűleg ha tudna mindent, nem nézett volna értetlenül Béla szavai után rám. Az, hogy nincs tisztában a történtekkel kicsit oldja bennem a feszültséget, lejjebb ereszkednek a vállaim. Ha vannak akikhez nem ért el a dolog, akkor talán nem is olyan nagy a pletyka mint képzeltem. Megmosolygom a hozzállását, miközben sokadik csomómat kötöm a fűzőkre. Ha én is így fognám fel, hogy valaki nyer, valaki veszít, lehet könnyebb lenne, de nem teszem. Kikerekedett szemekkel nézek fel rá, hogy mit akar a mindenki él dologgal, majd egy néma Ó-ra húzódik a szám, ahogy kifejti.
- Hát öhm, nem, tényleg nem, de... Azért ne ehhez mérjük szerintem a hibákat - ha valaki meghalt volna, azt hiszem most tényleg nem beszélgetnék itt ilyen kedélyesen. Már amennyire ezt kedélyesnek lehet nevezni, ugye. Elnevetem magam, ahogy rákérdez az ellenfelünkre, hiszen na, ha erről is csak találgat, akkor tényleg nem kell attól tartanom, hogy a következő pillanatban kinevet. Jó, valószínűleg egyébként sem kellene, de hát a paranoia nagy úr. - Hagyjuk is, nem fontos. Véletlenül sajt magamra ütöttem egy gurkót, de... Mindegy, tényleg nem fontos - ingatom meg a fejem a dologra, ejtve ezzel a témát. Elmondtam neki, hátha így kevésbé éri váratlanul ha egyszer mástól hall a dologról, de nem akarok jobban belemenni. Úgy láttam, hogy nem érinti túl mélyen az egész kviddicsesdi, így nem tartom jó ötletnek sokáig húzni a témát. Nem vágyom arra sem, hogy vigasztalni kezdjen, azt már megtették páran, de nem lett tőle sokkal jobb. Valahogy ha meg vagy győződve róla, hogy a te hibád ami történt, nem sokat érnek az ellenkező szavak.

Végül ő maga az, aki rákérdez az érzékenyebb topikra. Zavartan felpillantok rá, majd a két cipőt kezdem el egymáshoz kötözni. Mintegy jelképes gesztus, hogy nem szaladhatok el, így próbálom rávenni magam, hogy igyenis fejezzem be amit elkezdtem, mondjam ki amit ki kell mondanom, ne futamodjak meg a válaszadás elől. Nos, ha most felállnék, hasraesnék.

Sóhajjal keresem a tekintetét, de Laura sem csak rám figyel, mintha átvenné zavart hangulatomat, ő is babrálni kezd amit ér. Fura nézni, és megsajnálom, hiszen úgy érzem hogy miattam érzi magát kellemetlenül, azért amiért én gorombán viselkedtem vele.
- Hát - kezdek bele bizonytalanul, nem tudva hogyan fejezzem ki magam. - Odakint azt mondtam, hogy láttam valamit, pedig ez nem volt igaz. Az, hogy Béla végül itt volt, csak egy nem várt... Körülmény, és az egész hadonászás ott meg minden... Az csak azért volt, hogy lehetőleg ne vedd észre, hogy elkomorodtam tőled.
Lassan, darabosan adom elő a mondandómat, menet közben keresgélve a szavakat. Amint rájövök, hogy hogy hangzott az utolsó mondatom, már szólalok is meg újra, hiszen ez így olyan mintha őt hibáztatnám, pedig tényleg nem szeretném, csak... Nem igazán tudok mit kezdeni a helyzettel.
- Mármint nem úgy értem, nem tőled - na mondjuk ez sem igaz - vagyishogy tőled, igen, de nem azért mert... Vagyis, ááh - abbahagyva a nadrágom piszkálását túrok a hajamba két kézzel, ahogy megpróbálok kihozni a mondataimból bármi értelmeset. - Én csak... Bence miatt.
Nem lett sokkal tisztább, de ez már nem tűnik fel, elgondolkozom. Hol a navinés buli ugrik be, hol magamat ostorozom azért, hogy nem vagyok képes legyűrni magamban a féltékenységet.
Szál megtekintése

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. augusztus 4. 21:15 | Link

Laura a ma ura
a kviddicsmeccs után pár nappal

Kínosan nevetgélek, ahogy de, pontosan fején találja a szöget. Gurkó, igen, ami arra van hogy elüsd. Ahaam, tudom én is, de hát ha egyszer képtelen vagyok rendesen koncentrálni arra amit csinálok? Akkor meg is érdemlem...
- De - bólintok végül, ráérezve, hogy azért ez csak szorul még némi magyarázatra. - Magam elé ütöttem, csak aztán elbambultam, és belerepültem.
Szomorú dolog ez a terelősdi. Persze, lehetne ezt normálisan is csinálni, nyilván nem úgy fárad le a pályáról minden játékos mint én, de persze nem kizárt, hogy szimplán én vagyok az, aki nem odavaló.

Kinyitom, majd összetárom a szám ahogy visszakérdez, hogy mi van Bencével. Egészen eddig nem tudtam mit, hogyan és mennyit fogok neki elmondani, de megadom magam, és a tervemben már a "mindent" szerepel.
- Tudom, én csak... - szép az elhatározás, de bajok vannak a megvalósítással. - Mármint, ő is ezt mondta, és nem is feltételeztem, de - a nyökögés megmarad, abbapedig megintcsak nem gondolok bele, hogy a nem feltételezés akár sértően hangozhat a lány számára. Rózsaszín szakállas Merlinke, kit áltatok? Nem gondolok én itt semmit, csak mondom ami a számra jön.
- Csak láttalak titeket a navinés bulin, aztán hallottam, hogy volt egy házibulitok is, és féltékeny lettem azt hiszem - hangom nem több motyogásnál, ahogy próbálom úgy megmagyarázni a dolgot, hogy ne rontsam tovább a helyzetet. - És ő is mondta, hogy csak barátok vagytok, mielőtt összejöttünk, hiába, nem tehetek róla, de akaratlanul az jutott eszembe amikor megláttalak, érted?
Elég elkeseredett szemekkel nézek fel rá, hiszen ahogy megpróbálom megfogalmazni miért is érintett kényelmetlenül a találkozás, már számomra sincs túl sok értelme. Kínomban az már fel se tűnik, hogy a nagy magyarázkodás közben elkotyogom azt is, hogy történt ez-az a vizes barlangban, amikor áthívtam Bencét a levitába. Jó, persze, a kviddicspályás megmozdulásom után biztosan tudja ő is... Vagy mégsem? A bénáskodásomról sem értesült. Akkor erről miért tette volna? Vagy pont hogy a fiúhoz fűződő kapcsolata az ami miatt hallhatta a dologot? Nem beszéltünk arról Bencével hogy ezt az egészet mennyire verjük, vagy nem verjük nagydobra, de azt hiszem ha én megcsókoltam egy stadionnyi ember előtt... Hát, valahogy nem tudnék haragudni, ha beszélt volna a dologról másoknak. Egyébként sem tudnék, de így? Biztosan nem.
Szál megtekintése

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. augusztus 8. 10:57 | Link

Laura a ma ura
a kviddicsmeccs után pár nappal

Egy szomorú nyüsszentéssel rázom meg a fejem, válaszul. Persze, volt ott pár lila folt, meg sajgott rendesen, de semmi komoly bajom nem lett, ha nem gyulladok be, simán játszhattam volna tovább. Sajnos a gurkóknak tényleg nem jellemző tulajdonságuk a játékosok kikerülése, bár ennek azért legtöbbször örülni szoktam. Aki a legközelebb van, azt szeretik, ettől lesznek kiszámíthatóak, és ettől tudunk tervet kovácsolni velük főszerepben. Csak az emberi tényezők ugye, azok aztán keresztül tudják húzni a legklasszabb elképzeléseket is.
Féltékenységemnek nincs igazán a szó szorosan vett értelmében célpontja. Eleve furcsán jött ki, hogy akkor láttam meg őket, amikor Jun miatt egyébként is padlón voltam, de akkor még nem is igazán értettem miért fáj az nekem, ha Bence jól szórakozik. Jó, igazából ezt most sem értem, de valószínűleg kicsit túlreagáltam akkor, és csak ez a felfokozott érzés maradt meg bennem, ez az ami végül alattomosan meggyőzött arról, hogy okom van féltékenykedni.
- Hát, inkább csak megmaradt bennem hogy mit éreztem akkor, azt hiszem - próbálok egyszerre én is rájönni mit miért tettem, és ugyanezt valamennyire érthetően átadni a lánynak. - Nem is igazán gondolat, csak egy emlék... Nem tudom ez most mennyire volt érthető.

Először nem esik le mire mondja, majd ahogy szépen lassan visszagondolva saját szavaimra végre kapcsolok, lassan húzom be a nyakam, még jobban elvörösödve. Mármint, én öhm, szóval, ezt nem így terveztem, na. - Köszi - motyogom végül zavartan, miközben fülem mögé simítok egy elkóborolt hajtincset. Cipőm oldalát piszkálgatva hallgatom ahogy picit részletesebben mesél az elmúlt hetekről, és ő is megerősíti azt amit fejben eddig is tudtam, hogy nincs köztük, és nem is volt semmi. Érzem, hogy neki sem kellemes a téma, mármint persze, ez nem olyan csevegős, sütizős program ahol eltrécselgetünk az időjárásról, meg a tanulnivalókról. Pont ellenkezőleg, igyekszünk megnyílni egymásnak, hátha tisztázhatjuk így a félreértéseket, ez azonban sosem egyszerű.
Érdeklődve pillantok fel rá, ahogy saját magára tereli a szót. Megrebben a szemöldököm, ahogy megnyílik, majd elkerekedett szemekkel húzom fel a másik térdem is az államhoz, hogy labdapózba gömbölyödve figyelhessem feszült várakozással. Arcomra végre őszinte mosoly kúszik, ahogy Thomasról beszél, mert bár az emlék emlék, és még mindig ott van, valahová a háttérbe szorul az új hírekkel szemben. Mi érdekesebb mint egy épp önszántából valló ember?
- Sosem vettem volna észre magamtól - ismerem be, bár a prefektusiban (meg igazából az egész iskolában) nyílt titok hogy mennyire könnyen lehet eltitkolni előlem dolgokat - úgyhogy köszönöm, hogy elmondtad.
Megmondom őszintén, nem figyeltem meg annyira őket, így minden esetleges gesztusról lemaradtam közöttük. Azt tudtam, hogy jóban vannak, az mindenkinek világos volt, de hogy ennyire? Habár a saját kapcsolatomra sem gondoltam addig amíg létre nem jött, szóval lehet bennem van valahol a galiba. Vagy csak simán diszkréten viselkednek, és mondjuk nem ülnek ki a folyosóra összebújni, vagy hasonlók. Nem teszem hozzá, hogy remélem boldogok lesznek együtt, mert félek, hogy a korábbi féltékenységem után furcsán venné ki magát.

- Annyiból volt csak jó, hogy emiatt jöttem rá, hogy sz... Mit érzek iránta - fújom ki a levegőt, amit tudtomon kívül tartottam bent idegesen. Lassan visszarendezem lábaimat törökülésbe, miközben megfékezem a kibukni készülő sz betűs szót. A rossz emlékek ugyan nem tűnnek el, mégsem hiszem, hogy a továbbiakban problémát fog jelenteni a dolog. Legalábbis Laurával biztosan nem. Nem is azért, amit mondott, hanem azt ahogy mondta, megértően, őszintén, amit igazából nagyon becsülök benne. Nem tudom nekem mennyire lett volna türelmem valakihez fordított szituációban, de remélem soha nem is kell megtudnom.
- Kire voltál féltékeny? Már ha megkérdezhetem - biccentem oldalra a fejem, lassan szétbogozva a keresztbe kötött cipőfűzőket, és normális helyzetébe rendezni vissza. Már nem kell tartani attól, hogy elmenekülnék.
Szál megtekintése

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. augusztus 12. 16:12 | Link

Laura a ma ura
a kviddicsmeccs után pár nappal

Igazából kicsit úgy érzem magam, mint valami elfuserált kamion. Vagy mi, kaméleon. Az állat, na az. Váltakozva sápadok el mert szégyellem magam, vagy épp pirulok el zavaromban, és valahol a tudatom mélyén ott motoszkál, hogy mi van ha valahogy megindult az animágiás folyamat bennem, és örökre ez lesz a sorsom. Mindig tudni lehet majd hogy mit gondolok, mit érzek, és ez sajnos nem egy olyan kilátás ami boldogsággal tölt el. Csak bólintok, hogy igen, valami ilyesmiről van szó, bár teljesen pontosan én sem tudom megmondani mit miért éreztem. Az egész érzelmi téma úgy ahogy van, zavaros. Mégis kinek az ötlete volt amúgy azt mondani, hogy egy 17 éves már felnőtt? Vagy csak én vagyok ennyire lemaradva?

Szavaira akaratlanul is elpirulok, és engedem hogy tincseim kicsit elém csússzanak. Visszafogottság... Önkéntelenül is eszembe jut a csók, azazhogy eszembe jutnak a csókok odalent a barlangban, és úgy érzem ezt mindennek mondhatom, de visszafogottnak nem igazán. Nem is beszélve a kviddicsmeccsre ahol mindenki előtt... Nenenee, ebbe most nem akarok belegondolni. Nem bántam meg, de azt... Azt nem úgy kellett volna. Elrontottam, és ezt tudom is jól. Azon azonban nem tudok nem elmosolyodni amit a lány mond, és hogy mennyire boldognak látszik éppen. Nem, nem igazán ismerem Thomast, legalábbis nem jobban mint egy prefektustársat szokás, és őszintén szólva Laura problémáját sem vettem észre, így nem is gondolok a dolog mögé többet. Mondtam már, hogy nem igazán veszem észre a dolgokat, nem? Nekem ki kell mondani valamit ahhoz, hogy meg is értsem, észre is vegyem. - Ez alapján akkor nagyon illetek egymáshoz - mosolygok rá tiszta örömmel. Bár nem vagyok annyira otthon a témában, de ha elképzelem kettejüket egymás mellett, akkor egy ilyen tipikus, nyugodt párost látok, akik a kis buborékukban ücsörögnek egymás mellett, és kézen fogva megöregszenek anélkül, hogy összevesznének. Jó, lehet ez így túl irodalmian hangzik, de tényleg... Oké, hülyeség, de ha gyerek lennék, akkor például imádnám ha ők lennének a nagyszüleim. Nem tudom miért váltják ki belőlem ezt a gondolatsort mondjuk, de ez van.

Vele nevetek, félig magamon félig a helyzeten, majd érdeklődve, picit egyenesebb háttal várom a történetet. Nem nyom már össze annyira a saját zavarom, így figyelni is jobban tudok, az pedig hogy a saját gondjait osztja meg velem, még inkább megnyugtat. Mondjuk azért ne csináljunk ebből rendszert mert valamelyikünk belepusztul. Hümmögve rágcsálom a számat a rövid összefoglaláson, hiszen teljesen meg tudom érteni miért piszkálta őt a dolog.
- Hát szerintem a fénykép még rosszabb is mint elkapni pár pillanatot saját magad - kezdek bele vontatottan, félig hogy őt megnyugtassam, félig hogy magamat. - Hiszen ha fotót látsz, akkor az csak egy kis szelete a valóságnak, ami miatt akaratlanul is elgondolkodik az ember, hogy mi volt előtte, utána, vagy épp mi az ami még ott lehetne, de a képről lemaradt. Na meg az is benne van, hogy valaki valamiért érdemesnek tartotta lekapni a helyzetet, még akkor is ha csak pletyka keltési szándékkal, de... Valami neki is adta az ötletet, szóval... Nem tudom hogyan fogalmazzam meg, de szerintem azt még... Fájdalmasabb lehet látni. Persze ez csak az én véleményem.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2019. augusztus 12. 20:07 Szál megtekintése

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. augusztus 18. 21:06 | Link

Laura a ma ura
a kviddicsmeccs után pár nappal

Aranyos ahogy megerősítésre várva visszakérdez. A sebességből ítélve azt mondanám önkéntelen a dolog, és talán végig sem gondolta mit mond, mire kiszaladt a száján. Nagyot bólintva somolygok tovább, de nem akarom zavarba hozni, így kivételesen nem árulom el a gondolataimat. A nagyszülőset. Tuti zavarba jönne, abból pedig talán kezd elég lenni.
Csendben hallgatom végig a magyarázatot. Illetve azért nem teljesen, néha közbe kell szúrnom egy-egy áhh-t, vagy óó-t, csak olyan jó Masához illően. Egy pillanatra el kell gondolkozom, hogy erre mit mondjak, hiszen ezt akkor tényleg totálisan félreértettem.
- Hát, az ész nem sokat számít ilyenkor gondolom - észre sem veszem, hogy úgy beszélek mint valaki akinek olyan sok tapasztalata van az ilyesmiben, egyszerűen csak ez tűnik helyesnek. - A helyedben szerintem én is kiakadtam volna, szóval tényleg nem kell szégyellned - vonok végül vállat kedvesen, hiszen ez az igazság. Egyik kezemet kinyújtom, és ha hagyja finoman, épp hogy csak ujjbeggyel érintve végigsimítok a kézfején, majd visszahúzódok a saját kis zsámolyom jelentette térfélre. Vicces így, két kis szigeten ücsörögve hozni gondolatainkat közelebb egymáshoz. Olyan mintha két lakatlan földdarab között épülne lassan egy kis hidacska, amin már át tudunk járni egymáshoz. Látogatóba, óvatosan, mint ahogy a lehullott falevelek alól mászik ki egy süni, előbb csak finoman szimatolva meg a szomszéd földet, majd a másikat is. Talán neki is olyan furcsa lehet, mint nekem. Hogy feltűnik-e, hogy Thomas szobájában járt? Igen, de nem is fektetek nagy hangsúlyt a dologra. Bence is volt nálam, számomra ez természetesnek hat, így nem akadok fenn rajta.

Aprót köhintek kérdésére, és próbálom végiggondolni pontosan mit is mutattam meg a fiúnak. Öhmm, jah, nagyjából mindent.
- Hát, elég valószínű, szerintem látott mindent - bököm ki végül, majd a magyarázat sem várat magára sokáig. - Tudod, ő legilimentor tanonc. Vagyis mostanra lehet végzett, nem tudom, de akkor tanonc volt. Megkérdezte, hogy gyakorolhat-e rajtam, és igazából pont akkor jöttem rá, hogy féltékeny vagyok, meg arra is, hogy szeretem - ezúttal nem működik az öncenzúrám, észrevétlenül csúszik ki számon a kifejezés - szóval miután beengedtem a fejembe, nagyjából nem volt olyan amit ne láthatott volna ha akarja. - Piros kis foltokkal az arcomon és füleim hegyén pillantok fel a lányra, vajon mit szól ehhez az egészhez, majd gyorsan folytatom.
- Szóval igazából azután jöttünk is össze, mert hát... Azt is megmutattam neki, hogy mit gondolok róla, tudod, akkor épp úgy éreztem így lesz a legegyszerűbb, és a legjobb, és hát... Tényleg az lett. A legjobb.
Szál megtekintése

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. szeptember 1. 13:58 | Link

Laura a ma ura
a kviddicsmeccs után pár nappal

Nem veszem észre, hogy szemével figyelmeztetni próbál, szóval anélkül simítok rajta végig, hogy a mozdulat közben viszakoznék. Szavaim után felpillantva azonban már látom az értetlenséget az arcán, így hát sietek is, hogy eloszlassam kételyeit. Nem tudtam, hogy nem tudja, hogy Bence legilimenciát tanul, de igazából ha úgy lett volna sem hiszem, hogy enélkül a kis infó nélkül el tudtam volna mondani amit szeretnék.
- Én is vacilláltam - mosolygok bólogatva - ott áltam érted a kérdés után vagy egy fél percig, és csak kattogtak a fejemben a gondolatok - kezeimmel fejem körül körözök, mintha valami fürge szúnyogot akarnék elhessegetni, pedig esküszöm a mozdulat csak ösztönösen jött az emlékre. A mondat végére kezeim közé is temetem kipirult arcomat, utólag is zavarba jőve amiatt a rövid idő miatt, ami nekem akkor és ott óráknak tűnt. - Pont rájövök mit érzek, aztán bekapok egy kérdést, hogy gyakorolhat-e rajtam, jézusom, hirtelen azt sem tudtam ki vagyok, közben felült elém egy kiszögellésre, szóval még azzal is elvonta a figyelmem, hogy hát na, a fürdőruha nem takar annyit mint egy talár, és... najó, ezt inkább abba hagyom, mielőtt még kínosabb lesz - utolsó szavaimat már félig-meddig csak motyogom, de nevetek közben saját magamon, és a helyzeten is.

Persze már örülök, hogy minden úgy történt ahogy, de ezt akkor és ott hirtelen elég nehéz volt belátni. Könnyebbnek tűnt engedni hogy megnézzen mindent, mintsem irányítottan kibökni amit gondolok, de lelkileg megterhelt azért. Hát, nem csinálnám meg minden nap, az is biztos. Vissza sem, örülök, hogy megtörtént, de jéézus kicsi szívem menten kiszakad a helyéről.

Széles vigyorral kezdek heves bólogatásba kérdése hallatán. Ó, de még mennyire, hogy beleláttam! Igaz, hogy csak azért, mert még nem tudta jól kontrollálni, és valami félresikerült, de ó, nagyon is sokmindent láttam én ott - utólag visszagondolva azért is volt bátorságom hozzá, hogy még egyszer megmutassam neki az érzéseimet, mert amit láttam, az reményt adott, hogy talán... talán ő is érez valamit.
- Nem úgy mint ő, mert én nem tudom irányítani a dolgot, de amikor rágondolt valamire, azt láttam én is igen - egészen hétköznapi apróságokat, egy vitát valami erkélyféleségen, és persze magamat az ő szemszögéből.
- Így mutatta meg azt is, hogy mit érez, meg, hát hogy szeretne megcsókolni - számat rágcsálva babrálom pucsim ujját, oda sem igazán figyelve mi szalad ki a számon. Arcom gyorsan váltakozik a normális és az elpirult között, gondolataim pedig újra és újra visszakalandoznak ahhoz a délutánhoz.
Szál megtekintése

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. szeptember 7. 15:25 | Link

Laura a ma ura
a kviddicsmeccs után pár nappal

Apró közbevágását csak mosolygós bólogatásommal reagálom le, miközben következő mondataim már megfogalmazódnak bennem, és nem is fogom őket vissza. Arcom zavartból lesz pirosas vigyorgós, ahogy ránézek, és meglátom az arcán ülő széles mosolyt. Vele nevetek, bár nem is igazán tudom min, csak húz magával az ő jókedve.
- Nem emlékszem hogy megtette volna - ingatom meg a fejem közben, de igazán bele sem gondolok, szóval még akár meg is történhetett. Ennyi kis pontatlanság amúgy is beleférne, nem emlékezhetek én se mindenre pontosan. - Egyáltalán hogy jött ez most? - dobom vissza a labdát, egyszerű meggondolatlan kíváncsiságból. Tekintetem oldalra billentem, és sejtelmes mosollyal vonok vállat, hiszen igen, amikor Bence fejébe jutottam, nagyon is láttam, ő mit gondolt rólam. Oh. Kisebb döbbenet ér utol, ahogy eszembe jut hogy mint olyan így ő is tudja, hogy én mire gondoltam mikor megláttam úgy. Öööhm, na mi a ciki ha nem ez?

Ó én a magam részéről hatványozottan hálás vagyok azért mert gondolatban beszéltük meg a dolgokat, és nem szóban. Számomra így sokkal őszintébb volt az egész, látott és láttam mindent, a gondolatmenetet, éreztük amit a másik, ezt pedig sokkal bennsőségesebbnek képzelem el, mint ha kimondtuk volna. Így is halálra izgultam magam, de azért abból a szempontból könnyebb volt, mégis... nem csinálnám vissza, semmi pénzért.
Kicsit lesütöm szemeimet a tökéletes szóra, hirtelen nem is tudok rá mit mondani. Köszönöm? Én is örülök? Mind olyan furán hangzana hirtelen. Akaratlanul veszek el egy gondolatörvényben, az emlékek mélyre húznak magukkal, pár pecig biztosan csak enyhén rózsaszínesedett fejjel meeredek magam elé, kiszakadva a valóságból.
Nehezen is térek vissza, először csak pislogok a nekem szegezett kérdésre, hogy aztán fellelkesülve kezdjek mesélni.
- Persze, rengetegszer - vágom rá, hiszen az én szememben minden alkalom amikor a barlang óta találkoztam a fiúval felért egy randival. - Voltunk a kukoricásban, tanultunk, bejártuk a kastélyt, repültünk, szóval csak a szokásos.
Nekem ezt jelenti a randi, csak úgy együtt lenni, és jól érezni magunkat.
- Ti? - dobom vissza a labdát, úgy gondolom ha egyszer rákérdezett, akkor biztos ők is voltak. Nem?
Szál megtekintése

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. szeptember 13. 18:19 | Link

Laura a ma ura
a lila kviddicsmeccs után pár nappal

- Hoppá - kerekednek el szemeim a lány szavaira. Nála így volt? Mármint látta alsónadrágban vagy... nem, nem, fürdőnadrágra kérdezett ha jól emlékszem, valószínűleg arra gondolt. Arcom azért piros színben tündököl az akaratlan gondolata, hiszen épp az jár fejemben hol láthatta a fiút fehérneműben. De nem, nem, maradjunk a fürdőruhánál.
- Öhm, ti is voltatok fürdeni? - kavarodok ki valahogy gondolataim közül, és kérdezek rá a nyilvánvalóra. - És... és mit mondtál erre?

Hol elpiruva, hol csillogó szemekkel magyarázok, de nem tűnik úgy, hogy zavarná, hogy csak ilyen szűkszavú kis választ tudok adni. Tekintetem ellágyul, ahogy válasza megérkezik.
- El is hiszem - sóhajtok csak vele, és a tavacska említsére kicsit nekem is elterelődnek a gondolataim. Bár csak néhány pillanatra, azt azonban észreveszem, hogy ő is elmerengett. Kinyitom a számat, hogy valamit mondjak, de olyan álmodozó a tekintete, hogy nem szeretném megzavarni. Államat tenyerembe támasztom, ahogy felkönyökölök combjaimra, és úgy vizslatom a lány arcát. Hagyom, hogy fejben átélje az élményeket újra, tekintetem lassan pihen meg rajta fókuszálatlanul, miközben hallgatom az este csendjét. Figyelem a saját, és Laura lélegzetvételeinek hangját is, körmöm szinte némán topog az arcomon egyet-kettőt, de azt a pici zajt amit ad is inkább érzem mint hallom. Egy mélyebb lélegzeténél fókuszálok újra arcára, és megérzésem nem is csal, mert kiböki, ami még a levegőben lógott. Először csak meglepetten mosolyodok el, majd tenyereimet leeresztem, hogy meg is tudjak szólalni rendesen, ne csak összezárt szájú dünnyögést adjak válaszul.
- Gondolom eléggé zavarba jöhettél, én most hirtelen nem is tudom mit reagáltam volna - vonok vállat. Mármint persze, biztosan örültem is volna, de azt hiszem nem tudom mit kezdtem volna a váratlan helyzettel.
Szál megtekintése

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. szeptember 17. 20:04 | Link

Laura a ma ura
a lila kviddicsmeccs után pár nappal

Csak hümmögve bólogatok, hogy jól vagyok, persze, nincs itt semmi gond. Mármint... ezt a gondolatmenetet nem fogom most kifejteni, ha nem haragszik meg. Magam miatt sem, de valahogy nem látom, hogy ő szívesen válaszolna egy "mikor láttad te alsónadrágban" kérdésre. Én sem tenném, jobb a békesség.
Mondanom sem kell, Laurával együtt mélyül a pír árnyalata az én arcomon is, ahogy belemegy a részletekbe. Kezeimet arcom elé kapom, és csupán ujjaim résén át nézek rá.
- Jujj - nyikkanok meg - én tuti ott estem volna össze zavaromban.
Tenyerem helyett kézfejemet forgatom arcomnak, így próbálva hűteni magam, de nem egyszerű a helyzet, ha még csuklótól lefelé is el vagyok vörösödve.

Eléggé úgy érzem magam mint valamiféle hullámvasúton, ahogy hol nevetünk, hol pirulgatva zavaroskodunk egymással szemben ülve, mint fáziskéséses tükörképek. Mese mesét, történtet történetet, élménybeszámoló élménybeszámolót követ, és egészen elfáradok a sok ingerben ami ér. Nekem is jól esik tehát az a kis pihenés, merengés amíg ő gondolkozik, nem is kell igazán megerőltetnem magam, hogy csendben maradjak. Ami azért valljuk be, nálam ritka.
- Tudod - kezdek bele lassan, miközben én sem igazán tudom merre akarok tartani ezzel a mondattal - igazán öröm hallani, hogy mennyire boldog vagy.
Kivételesen nem is pirulok el, ez egy sima, őszinte kis mosoly, amivel megajándékozom őt is, és a pillanat varázsát sem űzöm el. Reményeim szerint, ugyebár.

Ahogy belekezd hogy leírja a helyzetet, nem tudok nem egyetérteni vele. Boldogsággal tölt el, hogy megtisztelt a bizalmával, bár én ezt nyilván nem fogalmazom meg így magamban, csak az érzést élem át erősen.
- Jó volt egy kicsit... beszélni valakivel, aki hasonlókon megy át - teszem hozzá a magam gondolatait, megpróbálva megfogalmazni amit érzek. Nem megy olyan jól, mert fáradok is, meg tényleg érzelmileg is kiszívott ez a nagy őszinte beszélgetés, de az biztos, hogy meg, nem bántam.
- És annak is nagyon örülök - jut eszembe honnan kanyarodtunk el idáig - hogy tisztázni tudtam magamban, és veled a kis félreértésemet. Tudod, Bencéről.
Olyan régre utalok vissza, mintha egy örökkévalósággal ezelőtt lenne, így szükségét érzem, hogy kicsit konkretizáljak, hátha épp neki sem jutna eszébe mire gondolok. Szavaimnak van egy nosztalgikus, szomorkás felhangja is, ez részben köszönhető annak is, hogy felvillan bennem, nem kellene-e visszamennünk a dolgunkra, járőrözni. Ezt azonban nem vetem fel, most épp kicsit szeretnék még ebben az őszinte, varázslatos, boldog burokban rejtőzködni.
Szál megtekintése

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. szeptember 26. 18:28 | Link

Laura a ma ura
a lila kviddicsmeccs után pár nappal

Aahw - bújok bele az ölelésbe teljesen magától értetődő módon. Karjaim gondolkodás nélkül fonódnak köré, majd simítanak végig a hátán párszor. Mikor érzem, hogy picit kezd elhúzódni el is engedem, és csak rámosolygok. Nincs bennem kényszer rá, hogy kommentáljam a dolgot, ellazulva veszem fel újra a beszélgetés fonalát. Valószínűleg nekem ez nem jelent annyit mint számára, hiszen továbbra sem ismerem sem a félelmeit, sem a szokásait. Egyszerűen elrktározom magamban, mint minden első ölelést amit valakitől kaptam. Számomra természetes, nekem mindig (jó, persze azért nem mindig mindig, nekem is lehetnek hisztis pillanataim) jól esik, de ez nem jelenti azt, hogy nem értékelném - mert nagyon is épp azt teszem. Túl zavarosnak tűnik ez így? Nézd meg még egyszer, kinek a gondolatait hallgatod.

- Bizony - húzódik vigyorra a szám, bár az idézetet nem ismerem fel, ez engem eddig valahogyan elkerült. Nem bánom, majd egyszer megnézem vele a filmet ha ő is szeretné, és addig még nem fárasztottam halálra pár rosszul időzített szóviccel, képtelen történettel, vagy túlbuzgó ötletekkel. Mert azért valljuk be, a fentiek közül egyik sem lehetetlen, sőt. Nyakamat picit behúzom, ahogy megint szóba kerül, hogy úgy érezte haragszom rá. Hát pedig hát, nem is, de... Ah, tényleg nem tudom jobban megmagyarázni én sem. Csak bocsánatkérően pislogok rá párszor, csendben figyelve az arcát. Könnyen látszik, hogy gondolkodni kezd valamin, így mivel most éppen úgysem nagyon tudnék erre mit felelni, maximum még egyszer bocsánatot kérni, félredöntött fejjel várom meg, hogy kifejtse hangosan mi bántja mi zavarja. Mikor megteszi, elhúzom a számat, és korábbi sóhaját visszhangzom. Enyhén lebiggyesztett szájjal bogozom ki végtagjaimat ültemből, és felkelve ásítok egyet a plafon felé. A zsámolyt a falhoz tolom lábammal, majd csatlakozok Laurához, visszafordulva lekapcsolva a villanyt a teremben. Megtapogatom zsebem, pálcámat előveszem, hogy egy csendes kis bűbájjal fényt csiholjak a végére.
- Ahh, nem akaródzik - morcogom picit magam elé, durcás napközis hangon, de ellenvetés nélkül indulok meg mellette a folyosókon, először csak némán. Azután ahogy a hűvös levegő megcsípkedi fáradt arcomat, én is megélénkülök kicsit, így halkan beszélgetve keringünk a kastélyban, egy-egy elejtett nevetésfoszlánnyal búcsúztatva az éjszakát.
Szál megtekintése

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Erőnlét terme - Zippzhar Mária Stella hozzászólásai (16 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint