Van akinek nem erőssége a kviddics, mégis szeretne sportolni. Ebben a teremben keveredik a mugli és varázseszközök széles tárháza, azonban a mágia vigyáz rá, hogy ne hajszolhasd túl magad. A nagy terembe egyszerre akár negyven ember is kényelmesen elfér, így nem okoz majd nagy gondolt, hogy mihez is fogj hozzá. A terem azonban nem csak gépekből áll, vannak pályák is (kosár, foci stb) melyek a csoportos tevékenységek kedvelőinek is lehetőséget biztosítanak, hogy edzésbe maradjanak és egyszerre ismerkedjenek is. A nagy terem két részre van osztva a bejárat felől vannak a gépek, a választóvonaltól pedig a pályák, melyek keretét egy futópálya adja.
|
|
|
Földesy Kristóf Dominik INAKTÍV
cikeszhajkurászó || büszke apuka offline RPG hsz: 117 Összes hsz: 528
|
Írta: 2012. október 6. 19:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=2216#post2216][b]Földesy Kristóf Dominik - 2012.10.06. 19:54[/b][/url] Nagyon örülök neki, hogy bekerültem a Sárkánylovasok közé, tényleg nagyon. De csöppet idegesít, hogy Yarista (mellesleg a CSK) átigazolt máshova. Ja, meg az is, hogy a Navinében nem mehetek el anélkül a folyosón, hogy ne kapnék hatvanhat mérges tekintetet. Oké, sejthettem volna hogy ez lesz, de azért mégis. Kati meg Bea szemébe már nem is merek nézni, ha meglátom őket, menekülési kényszerem támad. Egyébként meg pont ez a bajom; hogy tudom, mit éreznek, mert Yar is elment ugyebár a mi csapatunkból egy másikba. Szóval, logikusnak tűnik, hogy együtt kéne éreznem Yaristával vagy valami ilyesmi... azonban nekem sosem volt erősségem az empátia. Így viszont bűntudatom van. Szóval marha jó. Mit lehetne ilyenkor csinálni? Idegesen és feszülten? Hát persze, hogy edzeni, ez magától értetődő. Így hát beléptem az Erőnlét termébe, hogy egy kis bemelegítéssel elkezdjem az öntréningem. Miután ezzel végeztem (futottam, és hasonlók), odamentem a boxzsákhoz, és teljes erőből püfölni kezdtem. Hát igen, nem is ámítottam magam azzal, hogy a sport szeretete miatt boxolok (bár mostanában az is közrejátszott), inkább feszültséglevezetésképp. Jobb szétverni ezt, mint valamelyik diákot, azt hiszem mindenki így gondolja. Aki nem, az Rellonos. A lehető legerősebben ütöttem, szinte már nekem is fájt (azért a bűbáj - ami védi a kezem - sem káptalan). Úgy éreztem, a végtelenségig tudtam volna ezt csinálni (tényleg jó hogy ki tudom élni az agresszív hajlamaim, azt hiszem). Igazából nem képzeltem azt, hogy valakit is ütök (sokan ezt tennék); inkább a véletleneket, amik ilyen rosszul jönnek össze mindig. Legalábbis az én életemben. Biztos valaki megkapta az én boldogság-adagom, és folyamatosan örömittasan ugrál a Kastélyban. Hát, mázlista egy ember.
|
Navine exCSK(H)|Amira tulajdona|Bükki Bikák|apuka|KedvencexCSKHCikeszhajkurászóCselzsenim by Luca
|
|
|
Jessie Lisbeth Diana Redway Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2012. december 31. 13:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=34714#post34714][b]Jessie Lisbeth Diana Redway - 2012.12.31. 13:06[/b][/url] Woodarn Collenwen
Kezdtem egy kicsit elhanyagolni magam, semmi sport csak amíg lemegyek a boltig és vissza. Na meg az állandó étkezés. Persze nem látszott meg rajtam, de nem is szeretném a jövőbe sem, ezért inkább teszek ellene. Jobban szeretem, ha a szabadban tudok edzeni, otthon mindig kihasználtam a nagy birtokot, és csak ha a gépeken edzetem akkor mentem zárt helységbe, de most a hideg nem csábított annyira plusz nem szeretek nagyon felöltözni. Korán ebédeltem, így nem kellett féljek, hogy rosszul leszek az étel miatt. Felvettem egy fekete futónadrágot, egy kék toppot, és egy hozzáillő kék tornacipőt. A hajamat nem hagytam szabadon, mert csak akadályozna, inkább szoros lófarokba kötöttem, és feltettem egy hajpántot is. Egy hátitáskába bedobáltam egy töröközőt meg egy üveg jéghideg vizet. És indulhattam is. Szerencsére egy év alatt megtanultam, hogy mi hol van az épületben, ezért csak nagy ritkán tévedek el.A folyosó kihalt volt, mindenki inkább a jó meleg szobájában, esetleg velem ellentétben ebédelnek..ebéd időben. Az erőnlét termébe már volt egy hímnemű aki a futópályán rótta a köröket. Gyorsan végigmértem a srácot, már amennyit láttam belőle. Első pillantásra is megtudtam állapítani, hogy a fiú a helyesebbik fajtából való. Aztán levettem a tekintetem róla, és körbenéztem a terembe, és egyből megakadt a tekintetem a gépeken amik a bejárat mellett voltak el helyezve. Úgy terveztem, hogy a futógépen kezdem, és majd meglátom, hogy merre tovább. Ledobtam a gép mellett a táskám, és felálltam a futógépre. Figyeltem a ritmusra és a légzésre is, de félszemmel a srácot néztem. A fejembe mint csak egy magyar szám ment a fejembe, vagyis annak is csak a refrénje. Megráztam a fejem, hogy kitisztuljon, megpróbáltam nem az edzőtársamra figyelni, hanem csak magamra. Kirekesztettem a dallamot is a fejemből, és minden egyéb zavaró gondolatokat. Csak futottam. Öltözet.
|
|
|
|
David Benett INAKTÍV
Kinyírta a zenekart. offline RPG hsz: 344 Összes hsz: 1551
|
Írta: 2013. január 12. 18:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=42625#post42625][b]David Benett - 2013.01.12. 18:39[/b][/url] Danielle Lassan kezdett túl sok gondolat kavarogni a fejemben. Csak kergették egymást, mint a gyerekek.. Annyi megválaszolatlan kérdést hagyott bennem Ráhel, Fruzsi, Elizabeth, Danielle és még hadd ne tudjam hányan. Bár a legtöbbjére csak vállat vonok, idővel úgyis kiderül, ha meg nem, akkor nem is annyira fontos. De amelyek Ráhel körül keringtek, egyre jobban belém martak. És nem csak ez. Persze, ez is, de most még más, egy megbúvó gondolatom is utat tört magának, és elárasztott, akárcsak egy özönvíz. Ginger. Már nem nincsenek "látomásaim", nem látom egy sötét szobában sírni, ilyenkor már nem szédülök meg vagy esek össze, mint egy kislány. Nem, már megszűntek ezek, ami két dolgot jelenthet, és egyik borzasztóbb mint a másik. Az első az, hogy kezdem túltenni magam lassan a halálán, ami önmagában is borzalmas, hiszen a rohadt életbe! Nem egy lány volt az utca végéről, hanem sokkal több. A barátom, a lelki társam, egy lény, aki megértett, velem volt, figyelt rám, és a húgom. Most meg hol van? Talán egy kics*sz*tt koporsóban a föld alatt porlad már egy jó ideje. És én még mindig nem vertem véresre Fredet azért, amit művelt a húgommal. Még ha közvetve történt is az egész ügy, hozzá lehet visszavezetni, hogy miért rohant bele Ginger a saját vesztébe. Reménytelenül volt szerelmes. Nem tudom mit látott abban a nyámnyila alakban, de valamivel évekre megfogta ezt a szerencsétlen lányt. Tipikusan azzal a fajta szerelemmel volt megátkozva a húgom, amelyik egy életre szól. És biztos vagyok benne, hogy akárhol is van most, még mindig teljes szívéből szereti őt. A másik lehetőség, amiért megszűntek ezek a víziók az az, hogy valóban meghalt a lány. Talán valamilyen úton kapcsolatba akart lépni velem, üzenni akar,t hogy merre van, hogy szüksége van rám, legyek mellette, keressem meg. De most már túl késő. Mindenhez túl késő. Nem volt erőm tovább tépelődni a dolgon, legalábbis a szobámban nem. Egy szürke melegítőt magamra vettem és valami ár számmal nagyobb kampánypólót, majd nekiindultam az erőnlét termének. Valahol le kell vezetni a feszültséget, a felgyülemlett erőt, valami másra kell összpontosítani, koncentrálni, gondolni. Ehhez pedig tökéletesen alkalmas egy régi mugli sport, amit leleményesen kosárlabdának hívnak. Nem valami bonyolult dolog egy kviddicshez képest, bár a labdát minden alkalommal lentről kell dobni. Gurkók ugyan nincsenek, de az ellenfél 500 tonnás, bálnaméretű játékosai alkalmanként rosszabbak. Tehát belépve ebbe a terembe felkapcsolódtak a lámpák, fényár öntötte el az egész helységet, ahol kissé áporodott volt a levegő és tipikusan tornaterem szagot árasztott. Elvettem egy kosárlabdát. Nem mintha tudtam volna, hogy melyik is az, de fel volt hatalmas betűkkel festve rá. Szóval elkezdtem először csak egy helyben pattogtatni, majd magam körül, végül végigrohantam a termet magam mellett vezetve a varázstalan labdát, a két pontos vonalnál megálltam és a gyűrűre dobtam. Elsőre nem sikerült. Vagy 20 percig is edzettem, mire úgy kifáradtam, mint egy liba. A golyót hagytam a kosárra találás után elpattogni a teremben, én meg összeestem úgy ahogy voltam, a palánktól 3 méternyire. Lihegtem, nedves pólómat pedig valahogy leerőszakoltam magamról és elhajítottam. Visszahanyatlottam, most már egészen stabilizálva vettem levegőt, mikor hirtelen elaludtak a fények és konok, súlyos sötétség vett körül. A labda elhaló hangjam még pluszba ráadott az egész helyzetnek az iróniájára, és a régi félelmek, rossz és fájdalmas emlékek mind előtörtek egy olyan helyről, ahol már nem egyszer meghaltam. Felültem, de még mindig nem csinált semmit a világítás. Talán csak akkor működik, ha folyamatos mozgás érzékel, vagy kialudt, vagy nem tudom. A paranoia és a szorongás kezdett eluralkodni rajtam, pulzusom pedig vagy 100 értéket ugrott, mikor a magára hagyott labdám nekiütközött valaminek, ami nagy csörömpölést hallatva felborult vagy nem tudom mit csinált. Nem mozdultam, mintha vártam volna rájuk. Hogy elkapjanak, hogy azt csinálják velem, amihez értenek.
|
|
|
|
Katherine Danielle Averay Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2013. január 13. 17:27
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=43703#post43703][b]Katherine Danielle Averay - 2013.01.13. 17:27[/b][/url] DavidValójában hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem megjelenésem hatását. Csak egy kicsit. Ezzel valószínűleg mindenki más is így lenne. Oké, ez a mindenki más egy igazán tág fogalom és jobb lenne talán leszűkíteni mindössze egy emberre. Arra az egyre, akinek majdnem sikerült rám hoznia a frászt a legutóbb a tükörteremben. Már-már ijesztő, hogy mennyit forognak a gondolataim körülötte. Lassan a tiltott szavak listájára kell tennem a nevét, különben megőrülök tőle. Nem, nem azért, mert egy ostoba liba vagyok, aki egyszerűen csak beleesik az első helyes srácba, hanem mert ő maga egy hatalmas rejtély. David közelsége megnyugtatott. Olyan volt, mintha egy hatalmas üveggömbbe léptem volna és ezzel sikeresen kizártam a jelen problémáit. Nem valószínű, hogy ezt a valóságban is megtehetem, de el akartam hinni. Egy időre. -Esküszöm, nem volt szándékos… legalábbis részben. –húzódtak ajkaim mosolyra. Válasza hallatán megfordult a fejemben, hogy vajon elérhetném-e valahogy, hogy senki se emlékezzen rám. Sőt, én magam is felejtsek el mindent, ami az elmúlt néhány hónapban történt. Úgy látszik kikapcsoltam az agyam logikus gondolkodásért felelős részét. -És mégsem futsz el. –jegyeztem meg. Ez fontos volt. Sokkal fontosabb, mint bármi az utóbbi időben, mert hirtelen már nem is éreztem magamat annyira egyedül. A gondolat, hogy David feláll és elmegy darabokra szakított. Csak egy pillanatra ugyan, de tökéletesen üres lett. Megmoccantam és mintegy köszönet képpen egy puszit leheltem az arcára. Amikor a szavak elhagyták a száját egy pillanatra megmerevedtem és tekintetem végigjárattam rajta. Mindent láttam, amit látnom kellett. -Nem találtam meg, mivel a te információidból kiindulva akár a föld alatt is lehetett volna. –mutattam rá. –De te tudod, mi van vele! A szívdobogásod nagyon sok mindent elárul, szóval ki vele David! És felejtsd el azt a hülyeséget, hogy engem meg kell védeni.Elhúzódtam tőle és összefontam a karjaimat a mellkasom előtt, így remélve még nagyobb nyomatékot az előbbi kérésemnek.
|
|
|
|
Újvári Yannick Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2013. április 5. 18:40
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=98509#post98509][b]Újvári Yannick - 2013.04.05. 18:40[/b][/url] Amira Loveguard, az edzőNos, elérkezett ez a nap is. Az első "edzésem" Amira Loveguarddal. Sosem gondoltam, hogy lesz egy olyan "barátom," mint Mira. Igaz, még nem nevezhetem a haveromnak, inkább az edzőm. Nem azért fogunk ma találkozni, hogy beszélgessünk egy jót, hanem azért, hogy rellonost faragjon belőlem. Legalábbis egy erősebb, normálisabb embert. Bááár... már nem is tudom, hogy akarom-e. De ha fiú létemre Amira előtt ezen fogok hisztizni, akkor tuti kiakad, úgyhogy ha tetszik, ha nem, végig csinálom. Tudom, hogy mi vár rám és hogy milyen leszek. De nem zavar, mert azt is tudom, hogy így jobb lesz. Mindenki ismerni fog. Igaz, nem a jó dolgaim miatt, de ez is valami. Nos, eljött az idő. Úgy beszéltük meg, hogy pontban öt órakor találkozunk az Erőnlét termében, ahol az öt év alatt, csak egyszer-kétszer fordultam meg. Talán most többet fogok odajárni, mint valaha. Nem tudtam eldönteni, hogy mit fogunk csinálni, ezért azt határoztam el, hogy melegítőt veszek fel. Az jó lesz akkor is, ha fizikai munkát végzek, mert az a legkényelmesebb viselet ilyenkor. És akkor is tökéletes, ha csak beszélgetünk. Tehát csak egy egyszerű fekete-kék Nike melegítőt halászok elő a ládámból és már magamra is kapom. A a hajamat megfésülöm, mert jól kell kinéznem. De teljesen mindegy, ugyanis a tutyimat a fejemre húzom. Nem akarom, hogy lássák az arcom, csak akkor, ha teljesen átalakultam. Jó, órákon le kell vennem a kapucnit, mert tiszteletlenség lenne, ha hordanám, de azt csak kibírom. Kilépek a Gólyalakból és gyors léptekkel haladok a terem felé. Az első edzésről semmi kedvem nincs elkésni, akkor lehet Mira azt mondja, hogy: Le is út, fel is út. Na, ezt nagyon nem akarom. Végre valahára találtam olyan embert a ki foglalkozna velem. Nem kell sok idő, hogy megérkezzek a keleti szárnyba. Ott megkeresem az erőnlét termét. Mikor megtalálom, gyorsan benyitok, remélem még nincs itt Mira. Ahogy belépek kifújom magam, ugyanis még nincs itt senki. ruházat
|
|
|
|
Jeremy Hunter Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2013. július 8. 17:32
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=146411#post146411][b]Jeremy Hunter - 2013.07.08. 17:32[/b][/url] BorókaNem mondanám, hogy életem célja az edzés, sőt... Nos mondjuk úgy, néha én se vagyok a legjobbak között, legalábbis vannak hiányosságaim egyes területeken. Nem véletlenül olyan a testalkatom, amilyen. Viszont az is tény, hogy most már a varázsló világhoz tartozom és ebből eredően szükségem lehet némi erőnlétre meg egy kis reflex javításra esetleg. Mondanám, hogy megyek párbajozni és az majd mindent megold, de egyrészt elsős vagyok és az általam tudott varázslatok száma szánalmasan kevés, ráadásul a sikeres elvégzésük se jön mindig össze, hisz csak nem olyan régóta tanulom őket. Másrészt pedig nincs kivel párbajoznom. Akár szomorú akár nem, az itt létem során maximum felületes viszonyt alakítottam ki az emberekkel, vagy inkább azt se. Beszélgetek én amikor épp arra van szükség, de nincsenek kis cimboráim, akikkel eltölteném a délutánokat és ezt annyira nem is bánom, csak hát... azért tény, hogy vannak hátrányai is. Szóval hosszas öngyőzködés után végül elindulok az Erőnlét termébe, amiről már sokszor hallottam másoktól. Nem ritkaság, hogy a srácok órák után lejönnek ide játszani picit és szétizzadni a ruhájukat, mert hát az milyen menő dolog már. Részemről én eddig annyira nem vonzódtam a helyhez és valószínűleg ezután se lesz a szívem csücske. Átváltom a ruhámat egy egyszerű fehér trikóra és bő rövid gatyára, majd elindulok terepszemlére. Őszintén szólva kimondhatatlanul hülyén érzem magam egyrészt a szokatlan öltözék, más részt a hiányos ismeretek miatt. Mászkálok a gépek között, mint aki tudja mit akar, de igazából lövésem sincs mihez kéne kezdenem velük. Leguggolok az egyik mellé és elkezdem vizsgálni a szerkezetét. Szépen ki van dolgozva és nem telik sok időbe, míg felállítok egy elképzelést a használatáról. Mikor kipróbálom egyértelmű lesz, hogy nem tévedtem, és hogy ez nagyon nem nekem való. Menet közben az egyetlen diák csapat akik itt voltak és a pályán kosaraztak, elkezdenek szedelődzködni. Ahogy találkozik a tekintetem az egyik felsőbb évessel, az elvigyorodik és oldalba böki a társát, majd rám mutat és nevetnek. Elhúzom a számat, felállok és elindulok feléjük. Nincs kedvem balhézni, de nem leszek gúnyolódás tárgya, még itt sem. Nem tűröm el, hogy ezek az alacsonyabb rendű kis senkik velem szórakozzanak, aki egyértelműen veri az összesített IQ-jukat is. A csapat tagjai a két srác köré csoportosulnak, mind engem néznek és mikor már majdnem odaérek hozzájuk, az először rám néző srác - egyértelműen a főnök - odaszól nekem. - Mi az öcsi jöttél pillangókat kergetni?A többiek röhögnek, nekem az arcom se rezdül, ahogy egyenesen a szemeibe fúrom a tekintetem. - Nagyon üthetett az a szer, ha itt ilyen élőlényeket látsz. Én csupán játszani jöttem és úgy látom ti már menni készültök.Hangom érzelemmentes, még véletlenül sincs benne semmi él, mert igazából nem szándékozom felhúzni őket. Egyértelműen levernének bármilyen módszerrel. - Be tudsz te egyáltalán találni abba a karikába?A srácok felröhögnek és a főnök a kezembe passzolja a labdát. Megfontolt, cseppet sem sietős léptekkel sétálok a kosár felé, majd megállok és egy pillanatnyi felmérés után eldobom a labdát, ami csont nélkül átzuhan a célon. Nos... ezt teszi a matematika. Akkor viszont már bajban leszek, ha mindezt egy meccs közben kell újra produkálnom. Megfordulva látom, hogy némileg megleptem őket és egyesek már nem is akarnak annyira poénkodni. Két ember el is köszön a többiektől, miközben a főnök ügyet se vetve rájuk odajön hozzám, egyértelműen fenyegető magatartással. - Nos ha játszani akartál, akkor játsszunk! - Sziszegi oda nekem, majd tőlem elfordulva elkiáltja magát. - Ki akar a kis taknyossal egy csapatban lenni?A helyzet kezd egyre rosszabb lenni. Nem akarok megalázkodni, de magamban azért elismerem, hogy mennyire hálás lennék most, ha volna egy barátom. Érzelemmentes arccal tekintek körbe, jelentkezőt várva (vagy inkább nem várva), de egy külső szemlélő számára elég esetlennek tűnhetek a fölém tornyosuló óriás mellett.
|
|
|
|
Ivy A. Ives INAKTÍV
Zöld Poszáta offline RPG hsz: 66 Összes hsz: 233
|
Írta: 2013. augusztus 29. 09:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=169047#post169047][b]Ivy A. Ives - 2013.08.29. 09:44[/b][/url] Egyelőre egymagamA sok tanulás után jól esik egy kis mozgás, frissebb lesz tőle az ember és újult erővel tudja belevetni magát a feladataiba. Ebből kiindulva kerestem meg most ezt a termet. Rögtön felcsillant a szemem, amikor elolvastam az ajtaján a kiírást, "gépek és pályák", remélem lesz egy két érdekesebb megbűvölt sportszimulátor is. Ahogy belépek az állam majd leesik úgy eltátom a szám a hatalmas tér és a rengeteg eszköz láttán, gyorsan észbe kapok persze és becsukom, ahogy magam mögött az ajtót is és felfedezőútra indulok. Magam vagyok most még hiszen kora reggel van, ilyenkor sokan még az igazak álmát alusszák, de én mindig is későn fekvő, korán kelő típus voltam, már kicsiként sem tudott Anyukám kilenc, fél tíznél előbb ágyba dugni, most pedig már, hogy tizenöt is elmúltam ez a szám csak nőttön-nőtt. Néha kettőkor alszom el, de legkésőbb hétkor már ébren vagyok. Szóval most még csend honol sehol egy teremtett lélek és ennek én szívemből örülök, nem vagyok egy nagy sportoló, és nem hiányzik hogy mások lássák hogyan zuhanok el például a futópadon, feltéve persze, ha nem találok annál jobb vagy érdekesebb eszközt magamnak. Ahogy sétálok elmaradhatatlan kiegészítőm, a macskám Éjfél, aki ott van velem mindig, elindul a másik irányba, gondolom valami pihenőhelyet keres magának. Pár perc elteltével, ahogy így sorjázok a gépek közt egyszer csak meghallom a nyávogását. Odafordulok és meglátom ahogy egy fura pálya előtt ül és néz rám és nyervog tovább. - Mi az, valami érdekeset találtál nekem Éjfél?Kérdezem és amikor odaérek megcirógatom az állat fejét. Felegyenesedve jobban szemügyre veszem a területet. Egy körülbelül hat-nyolc méter hosszú egyenes sáv van leválasztva az egyik sarokból, mindkét oldalán lágy esésű de sűrű szövésű háló, a végében egy lábakon álló tábla, rajta körökkel jelölt cél. a hátam mögött pedig egy érdekes szerkezet, egy D alakúra hajlított farúd mellette egy tartóban több rövidebb egyenes farudacska. - Ez meg mi a csuda, hm?Nézek le macskámra, az meg válaszul a mögöttem lévő falrészre néz és nyervog egyet. Odafordulok megint és meglátok egy táblát rajta a szerkezet leírásával, ami a következő: "Elvarázsolt íjászpálya: Az íjászat egy muglik által közkedvelt sport, mely javítja a pontosságot, a célzóképességet és a precizitást. Türelemre és kitartásra tanít, valamint elősegíti a gerinc menti és a vállöv izmainak átmozgatását, úszni nem tudók kedvenc felsőtest karbantartó sportja. A pálya használata: Akaszd le az íjat a falról és végy magadhoz egy vesszőt. A szerkezet megbűvölt mivolta miatt csak szimulálja a valódi történéseket és a teremből kivinni nem lehet! Veszélytelen! Illeszd a vesszőt az idegre úgy, hogy az az idegen lévő göb alá essen. Három ujjadat helyezd az idegre úgy hogy kettő a göb és a vessző alatt egy pedig fölötte legyen. Vedd fel az íjásztartást: tested a célra merőleges, a céltól távolabbi lábad kicsivel hátrébb van, mint a másik és csak nyakból fordulsz rá a célra. Húzd magad felé az ideget úgy, hogy közben az íjat magad előtt, a cél felé irányítva, mereven kinyújtott karral megtartod. Célzol és eloldod a veszőt úgy, hogy ujjaidat elernyeszted. A vessző a rajta lévő bűbáj miatt eltűnik és csak a táblába érés pillanatában bukkan fel. A félre lőtt vesszők szintén az igézet miatt azonnal a tárolóba kerülnek. Próbád ki és érezd vállában az erőkifejtés jóleső érzését. Kellemes időtöltést!"
Minden egyes ponthoz több szemléltető ábrát is kitettek így az egész pofonegyszerűnek tűnik, pedig nem az igazából. Úgy döntök kipróbálom hát, hiszen ahogy piros betűkkel szedve ki is emelték teljesen veszélytelen. Követem az utasításokat és igyekszem mindent úgy csinálni ahogy azt a képeken látom. Kifeszítem a pont kényelmesen erős, gondolom ez is bűbáj, hogy egyénre szabódik az íj ereje, sporteszközt, célzok és lövök. Láss csodát a vessző nyomban el is tűnik, ahogy írva vagyon, de pár pillanattal később a tábla egyik még számozott tehát célterületen belüli részében landol. - Ez tök jó Éjfél, tetszik, köszönöm!Mosolygok le macsekomra és már magamhoz is veszem a következő veszőt, hogy tovább gyakoroljak, hátha még egyszer olyan is megesik, hogy a tábla közepét találom el. Pár lövés után érzem a vállaim erejét és sejtem másnapra ebből jó kis izomláz lesz. Na de kit érdekel, mikor ilyen jó móka.
|
"...Ne félj, csak Élj!..."
|
|
|
Ivy A. Ives INAKTÍV
Zöld Poszáta offline RPG hsz: 66 Összes hsz: 233
|
Írta: 2013. szeptember 3. 13:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=170586#post170586][b]Ivy A. Ives - 2013.09.03. 13:59[/b][/url] DesHa negyed órája figyel, az még úgy nagyjából rendben van, lemaradt az első pár igen gyenge kezdőlövésről. Valószínűleg akkor futhatott, helyesbítek csoszoghatott be mögém amikor már a tábla közepét kezdtem célba venni, de úgy igazából komolyan. Örülök, hogy tetszik neki, hogy ilyesmivel töltöm a tanulás és a rajzolás mellett megmaradó kevéske szabadidőmet. Meginvitálom csatlakozzon hozzám, hiszen amikor én elvettem a magam íját megjelent a fali karon, amin az függött egy ugyanolyan másik is. Gondolom, ha azt is elveszik megjelenik majd a hozzá tartozó tábla is. - Nem akarod kipróbálni? Van hozzá leírás, ábrákkal! Nagyon jó móka és könnyen bele lehet jönni, nekem látod egy óra elég volt hozzá, pedig azelőtt még nem is láttam ilyen eszközt.Azzal a saját sporteszközömet leteszem a vesszők mellé, odalépek a falhoz leveszem az ott függő másik íjat és láss csodát valóban, ezzel egy időben megjelenik a másik céltábla is, amellett amire én az imént lőttem. Odanyújtom Desnek az edzésre kész íjat és rámutatok a falon lévő képekre és a szövegre, miben lépésről lépésre le van írva hogyan kell használni ezt a mugli testedző csodát.
|
"...Ne félj, csak Élj!..."
|
|
|
Turnman Katalin INAKTÍV
exHobbikviddicses offline RPG hsz: 225 Összes hsz: 2790
|
Írta: 2013. október 25. 22:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=189528#post189528][b]Turnman Katalin - 2013.10.25. 22:12[/b][/url] Avery Én is tudom, hogy teljesen értelmetlen és logikátlan dolog idejönnöm. Úgysem fogok rendszeresen sportolni. Eleinte hiányzott a kviddics, sokszor gondoltam rá, hogy újra játszanom kéne, vagy legalább mozognom heti rendszerességgel, de mindig lusta voltam - ahogy lenni szokott. Pedig anno a mindennapjaim része volt a sok edzés, furcsa hogy ezen a téren is ennyit változtam. Meg is lett a változás eredménye, amely nem annyira szembetűnő ugyan, de egy átlagos mérleggel mégis nagyon jól kimutatható, hogy felkúszott rám néhány nem kívánt kiló. Nem vagyok olyan típus, aki nagyon foglalkozna az ilyesmivel, továbbra is jól érzem magam a bőrömben, de mégis megszállt a vágy, hogy lejöjjek ide mozogni. Mostanában pedig általában véghez is viszem az efféle random ötleteimet. Így aztán tréning ruhát húztam meg egy sport cipőt és lebattyogtam ide. Az sem zavar, hogy takarodó tájékán jár már az idő, és az éjszakai mozgásnak így vacsi után nem valószínű, hogy bármi haszna lesz. De ehhez van kedvem és kész. Miért is kellene mindig okkal csinálnia az embernek dolgokat? Lófarokba kötöm a hajam, és lassan elindulok a futópályán. Az első néhány méter után rámtör a vágy, hogy hagyjam a fenébe az egészet, menjek szépen fel aludni. Amúgy is hülyeség volt idejönni. Valamiért azonban mégis tovább kocogok, a lábam szinte öntudatlanul mozog, a gondolataim pedig szokás szerint ezerfelé járnak. Azt hiszem sokat elmond rólam ez az egész helyzet. Hogy mennyire nem tudok magammal mit kezdeni az utóbbi időben, tanulok - amennyit tanulok - és nagyjából ennyi. El kellene döntenem, hogy merre szeretnék tovább tanulni, nem ártana kicsit többet társaságba járnom, felvenni a fonalat, ami az elmúlt tanév végén tűnt el észrevétlenül. Hirtelen ott álltam Ákos nélkül, közeli jó barátnők nélkül, jött a szünet, és azóta sem találom a helyem. A problémát már sikerült felmérnem, csak még változtatni nem tudok a dolgokon, talán nem is akarok... ha úgy döntök, egy évem van már csak itt. Igazán mindegy, hogy hogyan töltöm. Ezekkel a gondolatokkal nem jutok sokkal előbbre, így gyorsan kimerítve a témát kocogok tovább. Immár olyan apróságokon agyalva, hogy vajon hogyan lobog a hajam. Mert az nagyon fontos. Már rengeteget nőtt és a hátam közepét verdesi.
|
|
|
|
Keiko Sama INAKTÍV
Micike by: Noel; Pikaszisza offline RPG hsz: 520 Összes hsz: 24908
|
Írta: 2013. október 27. 10:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=190077#post190077][b]Keiko Sama - 2013.10.27. 10:10[/b][/url] YarruhaAz utóbbi pár napban, mióta történt az az eset a bajkeverők alagútjában, sokszor nem is ismerek magamra. Olyan lehangolt, és egykedvű vagyok, hogy olyan már nincs, még a tanulással is alig foglalkozom, csak az ágyamban gubbasztok,és ki sem mozdulok sehova. Persze azért órákra megyek, még néha a nagyterembe is ellátogatok az étkezésekre,bár ez utóbbi is gyakran kimarad. Egyetlen örömömet, ami mosolyt csal az arcomra Mogyoró adja, a kis mókus, akit nemrég találtam, vagyis találtunk Tollanddal. Igaz, úgy volt, hogy miután eláll az eső, visszaviszem őt, ki a szabadba. Hát ezt meg is tettem, csak hogy a kis szőrmók még akkor is követett, így nem tehettem mást, minthogy megtartsam, nem mintha nagyon ellenemre lenne, hisz annyira aranyos, nem lehet őt nem szeretni. Ma, már elég korán fenn voltam, mert egyszerűen nem tudok aludni, szinte egész éjjel csak forgolódtam az ágyban, de ennek ellenére nem érzem azt, hogy fáradt lennék. Sőt, most kifejezetten úgy érzem, tele vagyok energiával, amit nem ártana levezetni. Ezért is indulok el az Erőnlét terme felé, mert ott biztos akad valami, ami majd jól lefáraszt. Hamar el is érek oda, s persze Mogyoró is a nyomomban van, mert ő mindenhova követ, mintha csak vigyázni akarna rám. Belépve a terembe rögtön még is pillantok egy fabábot, ami nagyjából akkora mint én, s tétovázás nélkül oda megyek. Mellette egy pergamen van, rajta pedig ez áll: Harművészeti edzőbábu
Használat: Mondja ki annak a harcművészetnek a nevét, amit gyakorolni szeretne, és a bábu életre kel. Ezzel gyakorolhatja kedvenc küzdősportját, hisz mindent ismer, ami harcművészet. Az Ön szintjének megfelelőén fog támadni, és nem kell félni, hogy esetleg komolyabb sérüléséket okoz a használata, legfeljebb néhány lila-kék-zöld folttal lesz gazdagabb a használója. A teremből ki nem lehet vinni, különben használhatatlanná válik. Na ez már tetszik. Elég jól hangzik, és hogy bármilyen küzdő sportot lehet ezzel gyakorolni? Ez remek. Mondjuk én csak egyet ismerek, amit még tudok is, és az a Kyokushin karate. Azt is csak azért tudom, mert kiskoromban apu beíratott edzésekre, de akkor nem szerettem, hisz csak kényszerből jártam arra. Most viszont örülök neki, hogy tanultam régebben karate-t, és azért remélem maradt még bennem valami, nem felejtettem el mindent. Hát, próba szerencse. - Kyokushin karate. - mondom ki határozottan, mire a bábu megelevenedik, és beáll a kezdőállásba. Én követem a példáját, és a harc kezdetét veszi, bár eleinte csak én kapom az ütéseket, képtelen vagyok kivédeni azokat, de ahogy telnek a percek, úgy jövök egyre jobban bele, s már a fájdalommal sem törődöm, pedig igen erős, és fájdalmas ütéseket kapok be.
|
|
|
|
Artemisia Rubya INAKTÍV
offline RPG hsz: 305 Összes hsz: 1350
|
Írta: 2013. november 1. 17:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=192652#post192652][b]Artemisia Rubya - 2013.11.01. 17:57[/b][/url] Éjszakai edzésem Csend honol a Kastélyban, néma mint a sír az éjjel. Sötét függönyként telepszik a folyosókra az ablakokon át belátszó égbolt homálya. Apró léptekkel nesztelen suhanok a Keleti szárny földszintjén lévő Erőnlét termébe egy kis késő esti edzésre. Végre be tudtam szorítani a "napirendembe" ezt is, hiszen annyira jól esik ha nem kell másra gondolnom csak egy dologra egyszerre. Kezemben szorongatom otthonról magammal hozott kabala alkarvédőmet és három ujjas kesztyűmet. Benyitok a helységbe, ami rögvest nappali fénybe borul, amint lábam érinti talaját. Odasétálok a pályához, felveszem védőfelszereléseimet és leakasztom tartó állványáról a megbűvölt csodaszép íjat. Ekkor feltűnik velem szemben úgy tíz méterre a céltábla is, amin nem lepődöm meg annak ellenére sem, hogy én inkább a sport mugli verziójához vagyok szokva. Persze ismerem az itteni metódust is, hiszen jártam már korábban a teremben. Nyílvesszőt illesztek az idegre, felveszem a megfelelő testtartást, majd kihúzom a húrt, hogy azután ajkam szegletéhez horganyozva vegyek egy mély lélegzetet, s azt benn tartva célozzak, s három ujjam elernyesztésével, úgy nevezett passzív oldással útjára bocsássam a vesszőt, mely a rá vetett varázs miatt menten el is tűnik és csak a táblába csapódás pillanatában bukkan fel újra. A tizedik lövés után a szórásképem a táblában egészen jól fest, hiszen a középponttól picit balra fenn, egy nagyjából tíz centiméter sugarú körben értek célba nyilaim. Mivel elfogytak a vesszők várok egy pár pillanatot míg a táblában lévők eltűnnek és visszakerülnek a mellettem lévő tárolóba. Ismét nekikezdek a tízes körnek, a találatok hangja egyenletes és elég erős, hogy esetleg kihallatsszon akár a folyosóra is. Remélem nem verem fel vele a fél Kastélyt, vagy akár csak egy teremtett lelket is. Nincs szándékomban ilyesmi, de nem akarom kihagyni ezt a remek alkalmat a háborítatlan gyakorlásra, mert nem tudom mikor lesz ehhez hasonló nyugodt estém mostanában. Házvezető helyettessé való kinevezésem óta millió teendőm volt, ráadásul itt van még Ádám is. Szeretem őt ez nem kérdés, de úgy gondolom mindkettőnknek lehet saját élete is a közösön kívül és ehhez tartom is magam, ahogy szerencsére ő is, főleg mióta kutya mivolta okozott nekem némi fejtörést a szó átvitt és valós értelmében egyaránt.
|
|
|
|
Várffy-Zoller Róbert Tanár, Végzett Diák
-10 pont a Levitának offline RPG hsz: 492 Összes hsz: 1993
|
Írta: 2014. január 11. 21:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=226750#post226750][b]Várffy-Zoller Róbert - 2014.01.11. 21:22[/b][/url] NinaNem indult jól az évem, olyan kedvtelennek éreztem magam, valahogy semmi se tudod igazán lekötni. A tanulás nem érdekelt, a vizsgák még messze voltak. A kviddics meg szünetelt, pedig talán még azzal foglalkoztam volna a legszívesebben. A tükör előtt töprengve rá kellett jönnöm, hogy a külsőmmel se lehetek elégedett, mintha felszedtem volna pár kilót az ünnepek alatt. Mivel jobbat úgyse tudtam, gondoltam lenézek az erőnlét termébe, egy kis gyúrás talán majd jobb kedvre derít. Bemelegítésként pózoltam párat a tükörnek, de tényleg nem volt az igazi. Hihetetlen, hogy pár hét lazulás már meglátszott a fizikumomon. Pedig nem engedhettem meg, hogy eltunyuljak, bármikor késznek kellett lennem egy párbajra vagy verekedésre. Múltkor is a felkészültségemnek köszönhettem, hogy egymagam legyőztem a rám támadó három merénylőt. Sok irigyem volt, akik minden lehetőséget igyekeztek megragadni, hogy keresztbe tehessenek nekem. És bizony volt, hogy nagy ritkán sikerrel jártak, bármennyire is elképzelhetetlennek tűnik. Persze sok minden csak utólag állt össze bennem. Ott volt például a mágustusa. Nyilvánvaló, hogy lejárató kampányt folytattak ellenem a háttérben, talán még meg is zsarolták a döntéshozókat, mert hogy a tudásommal magasan kiemelkedtem a mezőnyből, azt bárki láthatta. Aztán ott volt az az eridonos csajszerűség, aki rám mászott az iskolai ünnepélyen. Tuti, hogy ezt is előre megtervezték. Tulajdonképpen ki se állhattam az erőnlét termét. Nem értettem, hogy minek ide a sok mugli kacat, amikor a varázsvilág erre a célra készülő eszközei fényévekkel jobbak. Rövid bemelegítés után megragadtam két mágikus kézi súlyzót, melyek automatikusan az izomfejlesztéshez éppen legoptimálisabb tömeget veszik fel. Beálltam a tükör elé, és egyenletes ütembe emelgettem a súlyzókat.
|
2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél Iskolaelső 2012/13 ősz-tél Az év hajtója 2012/13 ősz-tél Kérdezz!
|
|
|
Ombozi Sára INAKTÍV
Soha el nem némuló Sára offline RPG hsz: 229 Összes hsz: 678
|
Írta: 2014. március 16. 23:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=254372#post254372][b]Ombozi Sára - 2014.03.16. 23:03[/b][/url] Állia SzipenniSára lassan kezdte kiismerni magát a kastélyban. Bár az épület még mindig tartogat számára kellemes és kellemetlen meglepetéseket egyaránt, már ezekre is számított, szóval a hatásuk is elmaradt, általában. Sajnálatos módon nem tudta megkímélni magát ezektől, nem volt éppen az a szobában ülős típus. Főleg nem a Rellonban, imádta az alagsor hangulatát, belátta, hogy pontosan nekik való hely volt, lassan kiismerte háztársait is. Ennek ellenére nem tudott volna egy életet leélni a sötét, dohos folyosókon bolyongva. Vagy éppen a klubhelyiségben a többi ház jelképeire dartsnyilakat dobálva. (Bár őszintén szólva ez a kreatív szórakozás tetszett neki, nála fiatalabb diákok találták ki, de még ő is megemelte a kalapját nekik... persze csak képletesen.) Jól haladt abban, hogy beleillessze magát a vadonatúj, egészen más életébe. Úgy gondolta, eleinte több gondja akad majd vele, de nem, végül kevesebbet bukdácsolt, mint gondolta volna. Talán azért, mert Noel is itt volt, márpedig a nővéri büszkesége biztosan nem engedte volna meg, hogy a fiú esetlennek, összetörtnek, kiszolgáltatottnak lássa. Mindig ügyelt arra, hogy az emberek olyan képet kapjanak róla, amilyet ő mutatni akar nekik. Így könnyebb volt befolyásolni őket. Ha azt akarta, láthatták őt vérbeli bunkónak, viszont ha úgy látta, a helyzetből még hasznot húzhat, igazán kedves és leigázó jelenség tudott lenni. Jól bánt az emberekkel, tudatosan építette kapcsolatait. Hívhatjuk számítónak, haszonlesőnek, de sikeres volt a karrierje és egyre csak felfelé ívelt. Nevezhetjük rossz embernek, de később csak főnöknek, vagy még egyszerűbben, sikeresnek fogjuk. Megunta a Rellonban ücsörgést, újra gyalogolni kezdett. Még mindig kereste a tökéletes helyet az alkotásra. Ami eléggé lenyűgöző, eléggé ihlető, tele van élettel, bizsereg tőle az ember tarkója, ha végigtekint rajta. Mégis nyugodt, csendes és emberek ritkán járnak arra. A művei sértetlenségének védelmében most nem hozott magával semmit, csupán pár elhagyhatatlan dologgal mászkált a kastélyban, mint pálca, rúzs, ceruza, fényképező. Amikor a keleti szárnyhoz ért, alapos meglepetés várta őt, hiszen nem olvasta el a mai híreket, minek neki ilyesmi? Hát, most az egyszer valóban jól jött volna, ugyanis hirtelen dobogást hallott maga mögül. Megállt, egy határozott mozdulattal fordult hátra. Alig hitt a szemének, amikor egy csapat sprintelő páncél tartott felé, zöld szemei kikerekedtek. Nem volt nagyon edzésben, de gyors elfojtott egy sikkantást és legjobb tudása szerint futni kezdett. Még nem volt semmi terem, ahova bemenekülhetett volna, de hamarosan ajtók közeledtek, többek között az erőnlét terméé is. Sajnos a páncéllovagok is, a másik irányból. Előrehajtotta a fejét, hátha úgy gyorsabban fut... közben magában szitkozódott, egyre cifrábban.
|
WE'RE THE OMBOZIS Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
|
|
|
Heather J. Le Claire INAKTÍV
Jules offline RPG hsz: 26 Összes hsz: 50
|
Írta: 2014. március 21. 18:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=256659#post256659][b]Heather J. Le Claire - 2014.03.21. 18:21[/b][/url] Önvédelem óra Reviczky módra vol.1 Hajnali öt óra. Remegő kezeivel nyúl a bögréje után, most kávékészítés, aztán némi megnyugvás. A szokásos napi rutin, az emlékek okozta lidérces álmok. Megtanult ébren aludni. Kékjei most szürkés színben, fakón világítanak a sötét szobában, mozgása gépies. Egy kis cukor, de nem sok, keserűn issza. Ma megbeszélt találkozója van, addigra emberi formát kell öltenie, valamennyire pedig nem ártana összeszednie magát. A forró víz kissé megégeti kezét, de meg sem érzi, csak teszi a dolgát, mint mindig. Farmer, póló, pulóver, sál, tornacipő. Semmi feltűnés. A reggelek már közel sem olyan csípősek, a nap is egyre korábban tűnik fel a horizonton. Még van jó pár órája beérni a kastélyba, így inkább a falu felé veszi az irányt és megáll a pálcakereskedés előtt. Megint csak be szeretne menni, de még korán van, zárva az üzlet. Még egy utolsó, lemondó pillantás a névtáblára, aztán hosszú sétára indul, viszi a lába előre. Mikor legközelebb az órájára tekint, elkerekednek szemei. Késésben van. Rohanni kezd a kastély felé, mielőbb oda akar érni, hogy ő fogadhassa a fiút és ne fordítva. Rég találkoztak már, nem is mondtak sokat egymásnak, mindketten tudtak valamennyit a múltból, ez pedig valahol összekötötte őket. Igaz, máshol és más okokból, de hasonló dolgokon estek át, ez pedig ha gyengén is, de összetartotta a kapcsolatot. A keleti szárny felé igyekszik, léptei gyorsak. Tanulmányozta a kastélyt, mikor a múltkor a mogorva rellonos az ő segítségére sietett, így az Erőnlét terme egész gyorsan meg is lett. Benyitott és egy sóhajtással konstatálta, hogy a hely üres, ami némiképp megnyugtatta. Pulóverét ledobta a fal mellé, majd maga is leült. Félt és izgult, akarta és menekült volna. Csupa ellentétes érzés cikázott benne, pedig önvédelemre szüksége van, ez nem is vitás. Szinte számolta az eltelt másodperceket, amik óráknak tűntek, ahogy a mutatók lassacskán vánszorogtak előre. Szívességet kért, úgyhogy nincs ideje pánikolni. Menni fog.
|
|
|
|
Katie Runa Blackwood INAKTÍV
Rúnafejtő és -fordító offline RPG hsz: 271 Összes hsz: 6738
|
Írta: 2014. május 1. 01:16
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=285486#post285486][b]Katie Runa Blackwood - 2014.05.01. 01:16[/b][/url] David - szerda délután négy órakor-Egy csöppet ideges, egy csöppet elveszett és nagy hányadban rágja a szája szélét. Már több, mint egy év eltelt azóta, hogy megtalálta a tanárát, de ezzel együtt jókora adag gyomorideget is begyűjtött, amit lassan küzdött le. A miértre a válasz roppant egyszerű: szegénynek teljesen feldúlták a lelkivilágát két lopott csókkal, aztán meg a periodikus szilvás játékkal. A nagy oroszlán sok álmatlan éjjelt okozott a kislánynak. No ne essünk tévedésbe, nem olyan hígagyú, hogy fellángoljon benne az őrláng... meg a szerelmi tüzecske, csak kezdettől hülyén érzi magát az egésztől, nem tudja hová pakolni a helyzetet és főleg az a legnagyobb baja, hogy az első csók-dolgot úgy képzelte, hogy majd egy általa nagyon szeretett fiútól kapja majd... nem csak így. Az élet és az ő lányos problémái ugye. Ettől még minden egyes alkalommal rendesen felkelt az ágyából edzés ideje előtt, otthagyta a félkész házijait, felöltözködött... és magára vette David ingét. Mindig. A kis sunyi dög bele is szimatolt nem egyszer, mielőtt elindult volna az erőnlét termébe. Egészen érdekes illata volt az elején: belekeveredett az ő parfümje is, de ugyanakkor érződött rajta valami... na, nem tudja behatárolni a surmó kislány, sosem szagolt még más férfiakat. A szabadidejében olvasni szokott, nem szerelmet hajkurászni vagy ilyen kalandokat keresni. Nos hát, most épp fél négyre le is ér a terembe és mivel jobb dolga nem akad, leül az egyik edzőgép szélére. Megint palacsintát csinál majd belőle a srác mint mindig, ha összejönnek gyakorolni. Még mindig annyira hihetetlennek tűnik, hogy verekedni tanul. Térdeire támaszkodik könyökkel mindkét karja esetén és egyelőre bambul, meg unaloműzés gyanánt recitálja maga elé félig érthetően a bájital recepteket. Haját összekötötte, fülbevalóit most fent hagyta a szobájában, rajta van ugye a fehér ing, az alatt egy edzős ujjatlan póló, amolyan női izompóló, no, meg egy háromnegyedes sztreccs tornanadrág, és a teniszcipői. Szerinte elég gondosan megválogatta az öltözékét, hogy ne lehessen azt mondani, nem tudja, hogyan kell a fizikai edzéshez készülődni. Meg aztán Yar és a repülés órák mellett már megszokta, hogy sportosan kell ruházkodnia, másképp kényelmetlenül fogja érezni magát. Már csak Davidre vár, hogy elkezdhessék az edzést. Ettől még egy ponton túl furcsán álmodozó fejet kezd vágni, mert sikeresen eszébe jutott Greg és... Greg. Újabban a lehető legváratlanabb pillanatokban bukkan fel a rellonos arca lelki szemei előtt és minden egyes alkalommal kellemes érzés önti el a mellkasát, amire még nem tudott magyarázatot adni.
|
|
|
|
Keiko Sama INAKTÍV
Micike by: Noel; Pikaszisza offline RPG hsz: 520 Összes hsz: 24908
|
Írta: 2014. augusztus 2. 20:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=349048#post349048][b]Keiko Sama - 2014.08.02. 20:57[/b][/url] Thomas~Délután 5 óra tájékán Merlinre! Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek. Nem tudom elképzelni, miért büntet engem ennyire az Isten. Hisz nem tettem semmi rosszat. Tudtommal. Mindig jó voltam... Általában, de akkor is. Eleinte csak kisebb bakijaim voltak, aztán jött az az incidens az erdő mélyén a griffel. Akkor először azt hittem ott fogok maradni örökre, s csak a csontjaimat találják majd meg. Vagy még azt se. De nem, még itt vagyok, hogy Isten még több szörnyűséggel verjen meg. És miért? Halvány lila gőzöm sincs. Reggel még azt hittem, hogy a mai nap is ugyanolyan unalmas lesz, mint általában a napjaim szoktak lenni. Tettem egy kört a kastély nyugati szárnyában, hátha valaki szabályt szeg, de semmi, minden a legnagyobb rendben. Aztán visszamásztam a Levita hálókörletébe, ott is a szobámba, és nem csináltam semmi mást, csak feküdtem az ágyban a plafont bámulva, néha valamelyik szőrgombócot simogatva. Aztán egy bagoly repült be a nyitott ablakon. Jól ismerem, ez apám baglya volt, viszont a levél nem tőle van, hanem anyámtól. Kicsit nehezebb a levelek eljuttattása a másik félhez köztünk, a nevelőapám miatt, aki mit sem tud a varázsvilágról, de megoldjuk, csak így picit hosszabb idő, mire a levél célt ér. Nagyjából havonta kapok egy levelet anyuéktól, amiben általában jó dolgok szoktak lenni. Viszont nemrég, épp néhány napja kaptam levelet tőlük, amiben azt írták, hogy minden rendben van. De ezek szerint mégsincs minden rendben. A rossz érzésem, a levél láttán valósnak bizonyult, ugyanis azt írták, hogy az öcsém megint kórházba került. Tudom jól, hogy gyenge a szíve, és az orvosok nem sok esélyt láttak arra, hogy megéli a három éves kort, de én hittem, hiszek benne, hogy erős az én kicsi öcsém, és élni fog. A levél elolvasását követően elfog a kétségbeesés, és a düh, hogy nem tudok semmit tenni, össze is gyűröm azt a levelet, és elhajítom. Olyan tehetetlennek érzem magam, hogy nem tudok ott lenni vele, és legfőképpen nem tudok segíteni rajta. És ez csak még jobban dühít. Valahogy le kell vezetnem a feszültséget, és erre az egyik legalkalmasabb hely az Erőnlét terme. Ezért is vagyok most itt. Az a fa báb most sokat segít nekem, rajta le tudom vezetni minden dühöm, és utána talán tisztábban fogok gondolkodni. Amint életre kel a báb, nem is habozok, rögtön támadok. Azonban az ütéseim, és rúgásaim nem olyan pontosak, mint szoktak lenni, és még figyelmetlen is vagyok. Ennek pedig az a következménye, hogy bekapok néhány erős ütést, és rúgást, és sokszor a földön kötök ki, de ez most cseppet sem zavar, ahogyan a kék-zöld foltok sem, amik megmaradnak minden egyes fájdalmas ütés után.
|
|
|
|
Mihael Gérard Saint-Venant INAKTÍV
XV. - Az Ördög offline RPG hsz: 387 Összes hsz: 5187
|
Írta: 2014. augusztus 19. 20:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=362755#post362755][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2014.08.19. 20:44[/b][/url] (ex)SógorasszonyMég a terem felé menet is erősen gondolkodik, hogy nem-e kellett volna elhoznia a tavalyi halloween-i partiról maradt művámpírfogát? Úgyis azt beszélik, hogy a volt sógornője az éles szemfogakra bukik, és noha neki "csak" kései és pengéi vannak, az mégsem ugyanaz, mint egy pár jól megélezett agyar. "Vérpincsire dúl a fehérnép szíve ... " dudorássza menet közben jó hamisan, kezeit pedig a zsebében raktározva. Őszintén meglepte a Zoétól kapott értesítő, hogy tolja le a hátsóját az erőnlét termébe, mert beszédük van, de különösebben nem izgatta magát, mi lehet a rögtönzött Maunika Shau tárgya. Lehet, hogy a Czettner nőklán Drakula-idomárja most jött rá, hogy szúrja a szemét ez a penész? Sűrűbben kell takarítani, Waydené Czettner Zoé, azért tenyészik meg a kosz a portádon! Most már magadra vess és arasd is le, a pofátlan jankó megjött és nem most készül lelépni Bagolykőről. Zsigerből jövő frissességgel és lábbal rúgja be a teremajtót, mint akinek jobb dolga sincs, mint a közkincset rongálni nap nap után és ezzel megalapozni az "Igen, a parasztságra születni kell, nem tanulható létforma" igencsak rossz hírnevét. Gépek, mindenütt csak ezek a redva mugli hülyeségek. Szó se róla, hasznosak, de mikor David nem is olyan rég még odarakta őket futni, hogy köpjék ki a belük, az nem volt fele ennyire sem vicces. Michelle úgy szidta a haverját, mint a csalánost szokás, hogy mégis hol tartotta David kedves édesanyja az eszét ama bizonyos éjszakán? Michelle és a kedvességei... a nővérét sem kell azért félteni, olyanokat sóz oda szóban másoknak, hogy néha ő is néz, hogy ez meg honnan jött? - Hé CZETTNEEEEER! Idebent vagy? Gyere ki a kosárpalánk mögül, mert nem látlak, ha oldalt állsz. Túl vékony meg lapos vagy! - Jósógornői iszony? Luca fejen is lőné, ha meghallaná, hogyan méltatja a nővérét, de az se lesz gyengébb, ha Zoé füléig eljutnak a dicsérő szavak. Rellonosunkban túlteng a vakmerő adrenalinvágy, mint mindig, és kevéssé foglalkozik az olyan apró tényekkel, mint Zoé mestertanonci többlettudása, vagy teszem azt maga a tény, hogy Czettner (úgy szaporodnak, mint a nyulak! ), már elég sokat nyom a latba. Igen, két hétig ő is volt ám Czettner György Mihály, nem is sírja vissza azt az időt.
|
|
|
|
Artemisia Rubya INAKTÍV
offline RPG hsz: 305 Összes hsz: 1350
|
Írta: 2014. október 4. 17:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=398181#post398181][b]Artemisia Rubya - 2014.10.04. 17:13[/b][/url] Ádám Utoljára még! Ezzel a jelszóval lépek be a terembe, vállamon a nálam magasabb táskával. Ugyan elég méretesre nőttem horizontálisan mégis úgy érzem szükségem van egy kis kikapcsolódásra, s erre nincs is jobb ,mint az íjászat. Leteszem a táskát egy padra a lőtér mellett, kiveszem belőle az én szépségemet, hogy felajzzam. Miután ezt megtettem, elláttam magam védőeszközeimmel vesszőket veszek magamhoz és odalépek a pástra, jó 8-10 méterre a céltáblától, mely nőként egy kényelmes távnak mondható. Az első vesszőt felillesztem az idegre, majd finom és begyakorolt mozdulatsorral feszítek, célzok és lövök, mindezt néhány másodperc leforgása alatt. Nem zavar senki és semmi ezen szombati kora délutánon, amikor mindenki tanul vagy csavarog. A vessző a cél közepétől pár centire ér táblát, s ez örömmel tölt el. A többit kell most már csak mellé küldenem. Döntöm el magamban és megnyugtat a tudat, hogy nem rozsdásodtam be a kihagyott hónapok során. Írj az egyik játékba olyat, ami egyértelműen a Húsvéttal kapcsolatos (pl. Címlapba nyuszifüles kép). 1 PONTÉRT
A kivitelezés linkjét küldd a Szervezői Mesélőnek!
|
|
|
|
Bakonyi Gergely INAKTÍV
lapáttenyér offline RPG hsz: 191 Összes hsz: 2185
|
Írta: 2014. november 25. 19:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=426657#post426657][b]Bakonyi Gergely - 2014.11.25. 19:49[/b][/url] Gyarmathi Mihály Ádám A rellon elleni meccs, talán ennél többet nem is kell mondanom. Mindenkiben elkezdődött az izgatottság, idegeskedés, izgalom, megindult a kíváncsiság. Gergő hallott róla, hogy a két ház közötti vetélkedés régi, már-már ősi gyökerekhez nyúlik vissza. Ezen felül a kviddicsmeccsek sosem zökkenőmentesek, mindig van bennük érzelmi töltet, személyes ellenszenv vagy éppen vonzalom, kinél mi. Ennek ellenére tudja jól, most ő is részt fog venni és valószínűleg ő is érzelmes barom lesz. Hiszen utolsó véréig fogja védelmezni a csapattársait, és személyes kudarcként éli meg, ha valamelyikük megsérül. Mint a Levita elleni meccsen Luca, sosem fogja elfelejteni a lány arcát, ahogy kétségbeesetten rápillant, kezét nyújtja felé, miközben a fájdalom átjárja, az adrenalin pedig hevesen dolgozik a szervezetében. És ő ezt nem fogja hagyni, soha többé nem akarja látni, nem akarja átélni, ahogy csapattársa kezébe kapaszkodva kell leeresztenie a földre, látni a fájdalomtól görcsösen össze-összehúzódó testét, eszméletvesztésének lépéseit. Hála istennek Lucát nem volt ideje megfigyelni, különben azt se tudná kiverni a fejéből. Soha, senkit nem akar hagyni még egyszer ehhez hasonló helyzetbe kerülni Úgy döntött, beiktat az életébe egy kis plusz edzést. Az erőnlét terménél jobb helyet nem is találhatott volna erre. A karjainak erején kell dolgozni, de nem lehet nagy, tunya, gyorsnak is kell lennie. Úgy döntött, futni is fog, hátha fürgébb lesz, javul a reakcióideje. És mivel az tök jó bemelegítés, felnyomja a pulzust, átmelegíti a testet, így a futópályához megy először. A vizet és a törölközőt amit hozott, ledobja maga mellé, majd kicsit kinyújtóztatja a tagjait. Letérdel, hogy rajtolhasson, visszaszámol magának. Közben hagy egy kis időt, az összes negatív érzését összeszedi, magába szívja. Minden aggodalmát, szomorúságát, fájdalmát, amit az elmúlt időszakban összeszedett... mindet összeszedi, betömöríti és energiaként használja újra, amikor elrajtol. És csak fut, mintha Várdomb végtelen mezőin futna, szinte érzi a szelet, hallja a messziből jövő dobogást, szinte látja maga előtt lovakat. Érzi, hogy szabad, szabadabb a lelke és a teste is, mint máskor. És talán úgy fut, mint soha eddig.
|
|
|
|
Győri Barbara INAKTÍV
Mother of Dragons offline RPG hsz: 43 Összes hsz: 631
|
Írta: 2015. március 8. 17:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=472417#post472417][b]Győri Barbara - 2015.03.08. 17:33[/b][/url] Várkonyi Zoltán.Már pár napja feltűnt, hogy Marki mellett elkezdtem ellustulni. Szerencsére ez még nem látszott meg sehol, csak éreztem, hogy a szabadidőmből többet töltök a kanapén, mint az utcán futva, vagy az edzőteremben. Mindenképpen beakartam hozni ezt a lemaradásomat, ezért így a vizsgaidőszak egyik pihenőnapján felmentem a kastélyba. István lakrészében öltöztem át, mivel máshol nem igen lett volna rá lehetőség, aztán a sporttáskámmal együtt sétáltam át a keleti szárnyba. Csodálkoztam rajta, hogy nem futottam össze sok diákkal, aztán rájöttem, hogy aki csak teheti, most a faluban vásárolgat és szórakozik. Már az idő is kedvez nekünk, azoknak akik a szabadban szeretünk sokszor lenni. Ahogy a folyosókon, az erőnlét termében sem voltak sokan. Sőt. Talán egy vagy két ember lézengett ott a gépek között mindössze. Mondjuk az sem zavart volna, ha tele van a terem, én egyből a futópálya felé vettem az irányt, hogy egy laza bemelegítés után lefussak pár kört. Ehhez bedugtam a fülembe a fülhallgatót és az iPodon felnyomtam a hangerőt. Szerencse, hogy lehet már rúnáztatni, különben nem tudom mi lenne velem a kis kedvencem nélkül. A muglik között is állandóan velem volt, hűséges társként hoztam magammal ide is.
|
|
|
|
Farkas Kamilla INAKTÍV
aeromágus offline RPG hsz: 662 Összes hsz: 7403
|
Írta: 2015. július 14. 15:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=494834#post494834][b]Farkas Kamilla - 2015.07.14. 15:59[/b][/url] BenediktaMár éppen hogy megszokta Madaszkárt, máris pakolhatta össze a cuccait, és jöhetett ide. Ahol nem ismert semmit, és úgy érezte magát, mint egy elveszett kisegér a labirintusban. Az elképzelés nem is ütött el anyira a valóságtól, tényleg elég elveszett volt, és a kastély pedig akkora, mint egy Tokyói állatkert: hatalmas, és egy nap alatt bejárhatatlan. Nem mellesleg még azt sem tudta, hol fog egyáltalán aludi. Ha fog egyáltalán aludni valahol. Esetleg a lépcsőn, vagy a folyósón, de amúgy.. Felkötve hajkoloncát kezdett bolyongani a labirintus falain belül gondosan elolvasva az ajtók feliratát, a köveken akadó érdekességeket, amik esetleg még a hasznára lehetnek a tájékozódásban, vagy akármi másban. Megfigyelt minden kis repedést, minden betűtípust, minden színelváltozást, bár az már koránt sem volt biztos, hogy ennyi mindent meg fog egyszerre jegyezni. Arra gondolt, hogy még a szigeten is először milyen nehezen igazodott ki, de ez már legalább kétszer akkora, mint az a terület, és vagy ötvenszer annyi esélye van arra, hogy elkeveredjen valahova, és utána még önmaga se találja meg magát, nem hogy más. Ez egyik kilincses mögül hangokat hallott, így úgy gondolta, talán bemerészkedhet, és még azt is megkockáztathatja, hogy körbenézzen. Felpillantott az ajtón függő táblácskára. Erőnlét terme. Ez elég sokmindent hordozhat magában, olyan sejtelmes, sokatmondó. Ismét harapdálni kezdte a bőrt a szájáról- mármint, ai még rajtamaradt ajkain-, majd lassan lenyomva a kilincset dugta be buksiját. Az első, amit megpillantott, az a fekete hajú, vele egyméretű lány volt, akinek bőrét ugyan úgy megsütötte a nap, mint az övét. És épp nagyon kitartóan dobigálta kosárra az erre alkalmatos, sárga labdát. Remélve, hogy senki nem fogja leszedni a fejét ezért a hatalmas garázdálkodásért beljebb merészkedett, és még meg is szólította a jelenlévőt. - Öm. Szia.- ejtette maga elé összefont ujjait, miközben végig azon kattogott az agya, hogy mi lesz akkor, ha a lány fogja magát, és egyszerűen hozzávágja a lasztit, amiért megzavarta.
|
|
|
|
Szépvölgyi Richárd Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák
aeromágus sürgősségi gyógyító offline RPG hsz: 440 Összes hsz: 1065
|
Írta: 2015. július 16. 21:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=496534#post496534][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.07.16. 21:25[/b][/url] Repültem. Amikor kiléptem a tükörből, elszomorodtam, hiszen ennyi szabadságot sosem fogok érezni többet; hogy milyen egy sas mellett szárnyalni, azt most éreztem először - és utoljára. De ezen események segítségével valamiért biztosabb lettem magamban; legalábbis így, közvetlenül az élmény után úgy éreztem, bármire képes vagyok, vagy képes lehetek. Részben ez az euforia volt az oka annak, hogy nem futamodtam meg attól a találkozótól, amire ma hivatalos voltam. A vacsora kezdete után tíz perccel. "Azt hiszem, én vagyok az, akitől mindenki óvva intene." Ez a mondat visszhangzott bennem, amióta visszatértünk Madagaszkárra, s közeledett az előre megbeszélt találkozó időpontja. Hogy hogyan fog bejutni David Bennett a kastélyba, mint végzett diák? Fogalmam sem volt. Hogy mit akar majd nekem tanítani "önvédelem" címszó alatt? Semmi ötlet. Hogy mi a fenéért jelentem meg a találkozón? Nincs válaszom. Még nem voltunk takarodó után, pontban vacsoraidő volt. Én, aki mostanában nem eszik túl sokat, természetesen ezt kihagyván indultam el a körletemből, egyenesen az Erőnlét terme felé. Ó, nem voltam késésben, dehogyis. Épp ellenkezőleg. Öt perccel előbb léptem be a terembe, s egyenesen a szemközti falhoz sétáltam, hogy aztán a hátammal nekitámaszkodva azon kezdjek merengeni, hogy mégis mennyire vagyok idióta egy egytől tízes skálán. Vészjelzésekkel bombáztak a megérzéseim, azt üvöltötték, hogy ez egy marha rossz ötlet volt, nem vagyok biztonságban, és azonnal takarodjak le a nagyterembe. Ellent álltam ennek a késztetésnek. Az a fénytelen tekintet jutott eszembe, emiatt maradtam csupán - tisztábban voltam vele, hogy ezzel valószínűleg elég hülye döntést hoztam, de túlságosan kíváncsi vagyok ahhoz, hogy egy ennyi titkot rejtő tekintet és kisugárzás elől elmeneküljek. Kivontam a pálcámat, úgy vártam Davidet. Nem féltem tőle - oké, de, azért egy kicsit... mindenesetre részben azért is álltam harcra készen, mert biztos voltam benne, hogy ezek után (a fürdőházban való zaklatás, és a reggelin való beszélgetés után) Bennett nem valami uncsi belépővel készül. Felidéztem pár átkot a fejemben. Tudom, hogy ennek elvileg a testi erőnlétről kellett volna szólnia, de hát erő híján a tudásomra próbáltam hagyatkozni. A csuklómra pillantva tudatosult, hogy óra-tíz van. Merre jársz, Bennett?
|
|
|
|
Adelaide I. Pote INAKTÍV
Picciotto offline RPG hsz: 73 Összes hsz: 1740
|
Írta: 2015. augusztus 30. 14:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=510755#post510755][b]Adelaide I. Pote - 2015.08.30. 14:05[/b][/url] Melizabeth Zöldfű Igen izgultam. De nem is igazán a vizsga miatt, hanem amiatt ami utána jön. Elkezdődik az élet, és hiába maradok mestertanoncnak, az már akkor is más lesz mint eddig. Az agyamban már összefolytak a dolgok, már meg sem tudtam egymástól különböztetni az információkat. Féltem, hogy megint beleőrülök a tanulásba és a vizsgákba, kellett valami ami kizökkent a szellemi megterhelésből. Erre tökéletesnek tűnt volna egy kis hobbikviddics, de a baleset és a meccs óta nem igazán van kedvem seprűre ülni, sőt fontolgatom a kviddics abbahagyását is. Fájó szívvel ugyan, de muszáj lesz, ha kezdeni is akarok valamit magammal. Igazából nem sokat gondolkodtam rajta, hiszen kimenni a birtokra vagy Bogolyfalvára futni nem igazán tűnt jó ötletnek. De fölösleges volt ezen gondolkodni, pontosan tudtam, hogy hova akarok menni. Összefogtam a hajamat, felvettem egy kényelmes futócipőt és edzőruhát, amit kviddicsedzéshez szoktam a mez alá venni és elindultam a Földszintre. Útközben összefutottam pár diákkal, de senkinek nem tűnt fel, hogy milyen ruhában vagyok és hogy vizsgaidőszak alatt megyek el edzeni. Mindenki bele volt merülve az aktuális könyvébe vagy jegyzetébe. Lassan nyitottam ki az ajtót amikor odaértem, mert ha van bent valaki akkor tuti, hogy inkább az udvart választom. Nem szeretek mások előtt bármilyen testmozgást végezni, lévén hogy rettentő béna tudok lenni. A múltkor futás közben annyira elkalandoztam, hogy összeakadt a lábam és kigáncsoltam saját magam. Szerencsére nem estem el, de akkor is kínos lett volna ha valaki lát. Beléptem a terembe és az első az ajtóhoz legközelebb eső géphez léptem, bekapcsoltam majd először lassabban majd egyre gyorsabban kezdtem el futni rajta.
|
|
|
|
Ward Weaver INAKTÍV
#freedomformen #teamcsövesbánat offline RPG hsz: 257 Összes hsz: 614
|
Csak eljutottam idáig... Írta: 2015. november 11. 17:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=541934#post541934][b]Ward Weaver - 2015.11.11. 17:01[/b][/url] Lilith HollowayMint ahogy az már korábban letisztázott vala: Nekem nincs életem. Legalábbis társasági, vagy amit a legtöbben annak mondanak, partykkal, haverokkal, piával, meg ilyen hülyeségekkel, olyanom egészen biztosan nincs. Ellenben van egy abnormális vonzódásom az edzéshez és egy barátnőm. Amit még mindig nem sikerült teljesen feldolgoznom magamban. Szóval Helena tegnap lelépett a keresztanyjával inni, én meg jó gyerek módjára vettem be az altató bigyóból és viszonylag korán eltűztem hajcsiba. Aminek viszont az volt a következménye, hogy ma elég korán felébredtem és sehogy sem tudtam visszaaludni, mert meglepő módon kipihentnek éreztem magamat, ami nem volt újabban egy túl gyakori dolog nálam. Az utóbbi tizenhat évben. Szóval nagy nehezen előkerestem a kupiból a szürke trikómat, meg egy fekete gatyát, felöltöztem aztán irány az erőnlét terme. Egyesekkel ellentétben, akik azért jártak ide, mert a kviddics derogált nekik, én egyszerűen csak nem akartam megint játszani, meg amúgy is egy futópadon sokkal jobban tudok edzeni, mint körbe-körbe rohangálva. Tehát szépen bemelegítettem, amint odaértem, elővettem az mp3-am, ami miatt a múltkor olyan szépen hülyét csináltam magamból és a fülem bedugva irány futni. Nem igazán tűnt volna fel az sem, ha időközben betoppan valaki, mert ez egy volt azok közül a dolgok közül, amit legalább szívesen csinálok.
|
|
|
|
Adrian Ivanorovics Black INAKTÍV
cigarette daydream offline RPG hsz: 403 Összes hsz: 2893
|
Írta: 2015. november 20. 20:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=545614#post545614][b]Adrian Ivanorovics Black - 2015.11.20. 20:41[/b][/url] Bence gyerek ~hangolódjá'Legyünk őszinték, meglepte, mikor megkereste a gyerek. Konkrétan köpni - nyelni nem tudott és nem, most kivételesen nem azért, mert alig nyögdös ki valamit magyarul. De amúgy beleegyezett, persze, megtanítja ő a minimális önvédelemre, ameddig neki abból nem lesz baja. Bár, ha valaki annyira nagyon fel akarná nyomni, az Aidenes eset után minden hiba nélkül megtehetné, és akkor körülbelül örökre lőnének a sportolói karrierjének. De erre eddig nem került sor, ő meg boldog. Benyit a megbeszélt helyszín ajtaján, felvonva szemöldökét pillant körbe. Tulajdonképp vicces lesz ez az egész, az elsős körülbelül akkora mint a kisujja. Ami persze nem baj, mindent el kell kezdeni valahol, csak ő épp a minimum százkilós állatokhoz szokott. Aztán majd a végén meglegyinti, és eltörik a gerince. Mondjuk visszateszik a gyengélkedőn - remélhetőleg -, de akkor se lenne szerencsés, ha megpaskolná, és reccsenne a háta. Miután jól áttanulmányozott mindent, nekidől a falnak, ujjai között forgatja az egyik fekete kesztyűt, minden egyes centiméterét átvizsgálja. Szereti a kesztyűjét, sőt, oda meg vissza van érte, elvégre megnyerte benne a fontosabb meccseit. És most újra használni fogja őket. Márt hogy Bencének oda nem adja a két drága kincset, az is biztos, azért ennyire nem épp nagylelkű.
|
Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
|
|
|
Vér Lanetta INAKTÍV
Tancinéni offline RPG hsz: 278 Összes hsz: 2226
|
Írta: 2016. május 2. 20:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=591250#post591250][b]Vér Lanetta - 2016.05.02. 20:28[/b][/url] Masnis fiú A lány a masinák között lépdelt és méregette azokat, néha megérintett egy-egy alkatrészt, máskor leguggolt és hümmögve tanulmányozta őket, próbálta megtalálni a leghasznosabbat, de nem jutott dűlőre. Életében nem sokszor fordult meg ilyen helyen, idegen vizekre evezett, akármennyire is számított sportembernek a kviddics miatt. Az ok miatt, ami voltaképp idecsalogatta. A navine-eridon meccsen borzalmasan szerepelt, a dobásai, a játéka, olyan szerencsétlennek érezte magát odafenn, akkor a zuhogó esőt hibáztatta, aznap az átvirrasztott éjszakán saját magát okolta az ágyában. Erős akart lenni, edzeni akart, hogy ő legyen az egyik legjobb és ne az a nyomorult, aki mindenkit visszahúz a mélybe. Csak azt nem döntötte még el, hogyan kívánja elérni mindezt, kellett valami, ami alapot nyújt neki, mielőtt fellendülne az égbe, ami megtanítja őt a kitartásra, de minden eszköz olyan barátságtalanul csillogott. Megállt és körbenézett, az egyik szemközti falon tükrök sorakoztak melyek megduplázták az edzőgépek számát. És mindennek közepén ő állt. Fekete sportmelltartóban és hasonló színű helánkában, amit reggel talált ládája alján. Soha nem látta még magát ennyire másnak, mint ami igazán volt. Halk sóhaj, fejét inkább másfelé fordította és haladt tovább, keresve vagy inkább várva, hogy végre az égből alászálljon valami fantasztikus ötlet, megvilágosodjon, megerősödjön és utána nyugodtan aludjon egyet Caro barátjával karöltve, aki valószínűleg most is a lóbőrt húzta. A vasdzsungelből kiérve a különböző harci eszközökhöz ért, voltak ott boxzsákok, tatamik, céltáblák, de még vicces kinézetű bábukból is akadt néhány az egyik sarokban. Lala szeme felcsillant, amolyan izgatott, őrült csillogással, ami mindig a borzalmas ötleteket szokta megelőzni.
|
|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
|
|
|
Dr. Köröndi Hajnalka INAKTÍV
a paleo-terror papnője offline RPG hsz: 25 Összes hsz: 30
|
Írta: 2016. június 16. 00:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=602432#post602432][b]Dr. Köröndi Hajnalka - 2016.06.16. 00:19[/b][/url] Természetesen itt van, ma este is. Tudja, hogy nincs benne az edzéstervében, de már egyeztetett a személyi edzőjével, így tudja, milyen gyakorlatokat végezhet egyedül és miket nem. Nem bírja az egész napos ücsörgést a tanulmányi osztályon, már most nem, pedig egy napja kezdte. De még az is végtelenségnek tűnt számára. Imádja a testmozgást, na meg még annál is jobban azt, hogy milyen csinos lesz tőle. Egyetlen egy négyzetcentiméter sem lehet rajta löttyedt, nem cicásan feszes. Nem szeretne sem csonttá fogyni, sem nőiességét veszíteni az izmoktól. Így különösen óvatosan tartja az egyensúlyt és ekörül forog a legtöbb gondolata. Futás közben is sminket visel, mert esze ágában sincs anélkül mások között mutatkozni. Na meg persze van nála törölköző, ha megizzadna, azonnal segíthessen a helyzeten. Szőke haját laza, bájosan rendezetlen lófarokba fogta, egy sportmelltartó, cicanadrág és futócipő van rajta. Kényelmes és praktikus az edzéshez, na meg persze láttatni engedi csinos vonalait, ami legalább annyira fontos. Először egy kis bemelegítő kocogással kezdi a futópályán, látványos (és persze hasznos) nyújtással. Bemelegíti a tagjait, fut még két kört, mielőtt még az edzőgépekhez menne. Egy lépcsőzős cardio-gépet szemel ki magának, apró súlyokat hoz hozzá. Lépcsőzget a gépen szorgosan, közben karjait kitárva emelgeti a súlyokat. Speciális gyakorlatokat dolgoztak ki a személyi edzőjével. Nagyon-nagyon a szívére venné, ha az integető-izma egy picit is puhább lenne a kelleténél, így erre különös figyelmet fordít. Amikor kissé megfáradt, az egyik padhoz lép, elvesz egy törölközőt - ami természetesen nem az övé. De kinek van ideje figyelni, hiszen most fontosabb, hogy a nem kívánatos izzadtságot eltávolítsa magáról.
|
|
|
|
Amy Artmenson INAKTÍV
offline RPG hsz: 7 Összes hsz: 86
|
Írta: 2016. június 25. 14:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=604854#post604854][b]Amy Artmenson - 2016.06.25. 14:44[/b][/url] ZoliRucikaMióta Amy itt van, nem sokszor mozgott úgy igazán. Miután nem tudott eljutni a Color Run Fesztiválra, amit betudott volna egy edzésnek, úgy gondolta lemegy az iskola edzőtermébe és kicsit átmozgatja magát. Természetesen a legnagyobb melegben ment le, hiszen mikor máskor ment is volna, mint amikor amúgy semmi ereje ilyen dolgokat csinálni az embernek. Na nem baj, neki most jött meg a kedve, ezért felvette az edzőcuccát, és elindult a konditerembe. Otthon Angliában sokat járt edzeni egyedül és a barátaival is. Egy szombat délelőtti programnak például simán elmentek csoportosan futni, úszni vagy csak a konditerembe. A Bagolykőben még nem találta meg edzőtársát, vagy edzőtársait, de lehet, hogy épp most fogja megtalálni a keresett személyt. Vagy legalább találkozik valakivel akivel szeret sportolni. Amint leért a terembe, látta, hogy nem sokan vannak lent, de mennyire hatalmas tér van a sportnak kialakítva. Egy csomó gép, a legújabbak és olyanokat, mintha még használva sem lettek volna. Amy lefoglalt magának egy edzőszőnyeget és elkezdett bemelegíteni. Figyelnie kell, hogy mindenét rendesen bemelegítse, hiszen nem akar még egyszer bármiféle sportsérüléssel az ágyához kötve feküdni. Elég volt az, amikor pár évvel ezelőtt elszakadt egy ínszalag a térdében, és hónapokig alig tudott valamit is csinálni. Szóval azóta bármihez is fog hozzá, ami mozgással kapcsolatos elvégez egy bemelegítést. Döntöget, hajlítgat és köröz minden testrészéve, majd egy rövid kocogás aztán hozzá is kezdene az edzéshez de először még kicsit körülnéz, hogy mivel is kezdjen. Végül úgy fönt, hogy visszatér a szőnyegéhez és egyenlőre elvégez még pár felülést, fekvőtámaszt és hasonló finomságokat.
|
Láttál már farkast, aki rosszul alszik a birkák véleménye miatt?
|
|
|
Mai Hamada INAKTÍV
Poisonshaker offline RPG hsz: 25 Összes hsz: 42
|
Írta: 2016. augusztus 30. 22:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=614898#post614898][b]Mai Hamada - 2016.08.30. 22:08[/b][/url] KaelynOlyan volt, mint a tánc. Tizenöt évesen kezdtem el tanulni és ezalatt az idő alatt a részemmé vált. Ez a néhány év semmi volt ahhoz képest, amit mások ilyen idősen már a hátuk mögött tudhattak, de én küzdöttem és edzettem, hogy napról napra egyre jobbá válhassak. Ennek csak így volt értelme, az embernek bele kellett halnia kicsit, ha igazán győzni akart. Ha eredményeket akart. Az aikido nem csak egy sport volt számomra és nem is A sport, sokkal inkább egy életfelfogás, ahogyan mindenki másnak is, akivel volt szerencsém együtt tanulni. Ezt nem lehetett félvállról venni, erre nem mondhattad, hogy megtanulod a technikát és profi vagy. Ez a sport ennél sokkal többet jelentett: egy eszmét, ami szerint leélheted az életedet. Nem szerettem a küzdősportokat, mert bármennyire is hihetetlen, nem akartam bántani másokat. Ez a védekezésről szólt, arról, hogyan használjam ki a másik ember ellenem irányuló támadását anélkül, hogy nekem komoly erőt kellene kifejtenem. És hogy mi a hátránya? Természetesen az, hogy egyedül esélytelen igazán edzeni. Ennek ellenére a vizsgaidőszakot valahogyan le kellett vezetnem és remek ötletnek tűnt futni egy kicsit a beltéri futópályán, ha már megteheti az ember lánya. Régen nem szerettem futni, egy szükséges rossz volt, amihez annak ellenére is ragaszkodtam, hogy a pokolba kívántam. Aztán anya halála után ez volt az egyetlen lehetőségem, hogy egyszerre kapcsoljak ki és vezessem le a feszültséget anélkül, hogy bárki észrevenné rajtam. Ezt tettem most is. Futó ruhát húztam és megállíthatatlanul róttam a köröket, miközben gondolatban teljesen máshol jártam.
|
|
|
|
Sonja Ainsworth INAKTÍV
orosz | IM tanonc offline RPG hsz: 45 Összes hsz: 274
|
Írta: 2017. február 19. 18:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=660936#post660936][b]Sonja Ainsworth - 2017.02.19. 18:26[/b][/url] # Weaver Nem rendhagyó esemény ez, ép csak mostanában túl ritka. Sonjának viszont most van ideje, nem tervezte, hogy levizsgázik idén, úgy érzi, még egy év kell neki, mert nem biztos már annyira magában, és legalább dolgozni tud. Sőt már az is megfogalmazódott benne, hogy vesz egy házat itt a faluban, még a szülei is támogatják benne, pedig tényleg csak egy kósza gondolatként futott át az agyán. Megkedvelte ezt a helyet, erre a nyugalomra van szüksége, hogy teljesen túl tudjon lépni azon, mai már évek óta kíséri és végig kísérte a gyerekkorát is. Most érzi, hogy képes lenne lépni, s nem csak gondolati síkon. De a feszültség gyűl benne, noha ezt senki meg nem mondaná róla. Kell neki mindig egy alkalom, mikor kiengedheti a gőzt, mielőtt az eluralkodna rajta. Ezért is megy a terembe, még csak nem is éri meglepetésként, hogy az megint kong az ürességtől. Összeszereli magának a zsákot, ebben már igazán profi, majd leveszi a pulóverét, hogy csak az izomtrikót izzadja szét, hosszú vörös haját pedig felkontyolja a feje tetejére. Magára függeszti az Ipodját, füleit bedugva indítja el a lejátszót, majd minden mellékzörejt ignorálva, kezdi püfölni a zsákot. Minden egyes mozdulatáról lerí, hogy nem először teszi ezt, megállítja kezeivel néha - lévén nincs senki, aki foghatná, ami a legjobb döntés ilyenkor -, aztán teret ad a vörös ködnek, ha a csuklója néha bele is sajdul - nem a legjobb mostanság -, az sem érdekli túlzottan, még a nyugalmat sem érzi, pedig ilyenkor már kezd lassan szétáramlani benne, úgy tűnik, most már ennyi sem elég.
|
Jonathan Gerhard Bájgúnár igazából rajong értem ^^
|
|
|