34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ami a hírből kimaradt: Ha van olyan családotok, mely szorosan köthető valamelyik faluhoz, dobjatok egy baglyot Lizinek, és beteszi a leírásba.
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ombozi Boróka
INAKTÍV


#Alcedo atthis
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
Írta: 2021. május 31. 07:00 | Link

Kazanova
Az új tanév második hetében


Mióta csak bekerültem a Bagolykőbe, a pletykák megszállottja voltam. Előszeretettel hallgattam és adtam tovább, valamint terjesztettem a saját magam által előásott titkokat. Élveztem a feszültséget, a vitákat, az erőltetett pókerarcokat, amiket egy-egy jól irányzott fáma váltott ki. Észre se vették, hogy ezzel árulják el saját magukat és szolgálnak alapul a következő szóbeszédeknek.
Sokat változtam. A kezdeti hév csiszolódott, megtanultam tartani a szám, de a híresztelések még mindig szinte hozzám futottak be előszőr. Az információgyűjtés vált a fő hobbimmá, már nem a pletyka érdekelt, hanem a mögötte húzódó igazság és főleg az, hogy hogyan tudom az előnyömre fordítani azt.
És itt vagyok most. Az időm már sokkal értékesebb, minthogy ilyesmibe ártsam magam, de a szóbeszédek még mondog előszeretettel találnak meg engem. Ha nem így történne, Merlinre, most se lennék ennyire ideges. Kérés nélkül állnak el az utamból, ahogy meglátják az arcom, így akadályok nélkül ronthatok be a terembe. Elsötétült kékjeim végigjáratom a helyiségen és nem is kell csalódnom. Bár ennek egyelőre nem tudom, hogy örüljek-e, vagy csak szítani fogja tovább a haragom.
Szó nélkül lépkedek oda hozzá, majd állok meg felette. Karom összefonom a mellkasom előtt, arcom kifejezéstelen, de mégis valahogy sugárzik belőle az arogancia.
- Jó tudni, hogy a pletykák legalább túloztak. Bár, ha tényleg hiányozna a karod, lehet jobban vissza tudnám fogni magam és nem tekerném ki a nyakad - nem emelem fel a hangom, de nincs is ilyesfajta alja teclnikákra szükségem; így is feláll tőle a szőr az ember hátán. Kazi azon nagyon kevesek egyike, akiket barátként tartok számon, erre szóbeszédekből kell megtudnom, hogy mit csinált magával. Mert természetesen régi jó szokásomhoz híven a jéghegy aljáig leástam, mielőtt rárontottam volna. Merlinre, mennyire képmutató vagyok. Vajon az én titkaim mikor robbannak ki és szolgálnak pletykaalapnak?
Utoljára módosította:Ombozi Boróka, 2021. május 31. 07:23
Hozzászólásai ebben a témában

Darya Mikhaila Kazanova
INAKTÍV


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 482
Írta: 2021. június 22. 18:22 | Link

Spletni v predislovii | ¤



Mikor végre kikerültem minden felügyelet alól, vagy legalábbis az orvosi alól, szinte mást se akartam, minthogy visszaszokjak a régi kerékvágásba. A tánc, legyen az akár légi vagy földi, mindig is elsődleges forrása volt a boldogságomnak. Eddig legalábbis így volt, amíg a balett el nem rontotta. Azonban semmi nem hiányzott jobban a felépülés hónapjaiban, mint a mozgás. Az izmaim nagyobb része már akkor eltűnt, mikor önkínzásba kezdtem, de a sok otthon fekvés csak még rontott a helyzeten. Lassan, de magabiztosabban kezdtem megint teltebb lenni, csak most mégsem úgy, ahogy szerettem volna. Szóval ezért kezdtem minden reggelemet a bagolykőben az edzőteremben.
Folyt rólam az izzadság, a hajam a fejemhez tapadt, de akkor se hagytam abba a gyakorlatsort. A négyütemű fekvőtámaszt nem sokára követte a pókember plank, pedig a testem már szinte sikított egy kis szünetért. Túlhajszoltam magam? Meglehet. De újra a legjobbnak kellett lennem. Második esély, hogy boldog legyek.
Keserédes mosoly kúszott az ajkaimra, ahogy meghallottam Boróka hangját. Ezer közül is felismertem volna arrogáns hanghordozását. Ha nem tudnám, azt hinném orosz.
- Én is örülök, hogy még láthatlak - engedtem le magam a pózból, és a térdeimet behajlítva a sarkamra csüccsentem. - Ezek alapján gondolom az én híreimről hallottál, szóval... veled mi újság? - kérdeztem meg hanyagul. Nem volt értelme magyarázkodni. Megtörtént, ami. Most pedig jobb leszek, mint eddig.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Boróka
INAKTÍV


#Alcedo atthis
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
Írta: 2021. június 24. 17:31 | Link

Kazanova
Az új tanév második hetében


Sokkal egyszerűbb volt az életem barátok nélkül. Mindig népszerűnek számítottam, tele voltam felszínes ismerősökkel és ők pontosan elegendő célt szolgáltak. A társaságok központi személyisége voltam, hallgattam a pletykákat és velük nevettem és míg én  róluk tudtam mindent, ők rólam semmit. Én alakítottam mindent, semmi sem történhetett anélkül, hogy én jóvá ne hagytam volna.
Most mégis itt állok, majd' szétrobbanva a dühtől és az aggodalomtól. Egy barát miatt. Egy barát miatt, aki, ha nem is mindent, de pont eleget tud, hogy ne engedhessem el... és a legszörnyűbb, hogy nem is akarom. Mióta Fenyvessy az életemben van, a lényegtelen kapcsolatokat egyszerűen kiirtottam a mindennapjaimból. Alig egy maroknyi ember maradt, akikért igen sok mindenre képes is lennék. Pontosan ezért nem akartam soha szerelmet se, hogy ez ne történhessen meg. Erre ez a pár ember mosolyogva vált az életem részévé és azzal a lendülettel tettek nekem keresztbe. Sztravinszkijjel az élen...
- Kazi, sosem akartalak még bántani, de most Merlin a tanúm, élvezettel szegezném a pálcám a képedbe - mondom erőltetett mosollyal. Sóhajtva szántok végig tincseim, eltűrve az arcomból azokat, majd mit sem törődve mással, foglalok helyet vele szemben a földön.
- Tudod jól, hogy nem elégszem meg ennyivel. Mi a fenét képzeltél?! Hogy lehettél ennyire hülye? Meg akartál halni?! - sziszegem halkan a kérdéseket és próbálom közben elnyomni a kellemetlen hangot a fejemben, miszerint én is folyamatosan hazudok. Ahogy ő nem vallott nekem, úgy én se tettem neki és minden jel arra utal, hogy valami csoda folytán Somogyiban is bízhatok. Máskülönben Kazi tört volna már rám, valószínűleg ugyanígy felháborodva.
- Mesélek, mert van mit, de csakis utánad. Még arról se tudtam, hogy ispotályban voltál... - Igen, magamra is dühös vagyok. Túlságosan lefoglalt a saját életem mocska. Talán, ha figyeltem volna Kazira, időben észrevettem volna a jeleket. De ahogy nekem az ő vékonysága, neki se tűnnek fel az én sebeim, amiket a hosszabb ruháimmal takargatok. Egálban vagyunk.
Hozzászólásai ebben a témában

Darya Mikhaila Kazanova
INAKTÍV


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 482
Írta: 2021. június 29. 23:27 | Link

Spletni v predislovii | ¤


Nem Boróka volt az első ember, aki kikelve magából keresett meg. Kezdjük azzal a gyönyörű trióval, akik a kórházban látogattak meg. Mondjuk első alkalommal ők nem fenyegettek az életem elvételével úgy, hogy a kórteremben fekszem, de tudtam, hogy a rellonos csak így vezeti le a feszültséget és az aggodalmat, amit valószínűleg a hírek keltettek. Én pedig hallgattam, mert… tudom. Őrült voltam. Meggondolatlan és szeszélyes, pedig nem kellett volna. Szimplán csak túl sok volt az élet. Kellett egy kikapcs. Valami, ami felébreszt álmatag létezésemből. Mondjuk nem ekkora csapódásra számítottam, de az biztos, hogy elérte a hatását.
- Ennél egy kicsit specifikusabbnak kell lenned. Most itt a balterről beszélünk, vagy hogy elütött egy kocsi. Mert utóbbival majdnem sikerült a halál úgy, hogy nem akartam - próbáltam elviccelni a dolgot, de biztos voltam benne, hogy Boróka ezt a legkevésbé sem értékeli jelenleg. Pedig neki volt sötét humora, nehogy már…
Sóhajtottam egyet, és lecsusszantam a két sarkam között a földre. - Kezdetben csak bizonyítani akartam. Legjobb akartam lenni a balettban, és ezért hallgatnom kellett a tanáraimra. Csakhogy… ők nem pont azt mondták, ami egészséges. Egy balerinának vékonynak, csontosnak kell lenni. Rajtam meg túl sok volt az izom - néztem ölemben megbúvó kezeimre. Senkinek nem meséltem el elejétől a végéig a történetet, mert tudtam, hogy mindenki egy bizonyos részletet fogna meg belőle. És azt nem akartam. Nem akartam, hogy az emberek magukat hibáztassák, vagy éppen mást, csak hogy végre vége legyen ennek az egésznek. - Szóval elkezdtem kevesebbet enni, és többet gyakorolni. De… éreztem, hogy ez nekem nem jó. Szóval felkerestem az apámat, mert szándékomban állt visszamenni Oroszországba. De mint mindig most is összevesztünk - taglaltam tovább, ám itt meginogtam. Vajon mondjam el? Vagy ne? Ajkaimra se akartam venni a mondatokat, mégis úgy éreztem, mintha muszáj lenne. Hiszen ezzel teljes a történet. Felnéztem Borókára, valamiféle jelet vártam. Nem is tudom mit.

Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Boróka
INAKTÍV


#Alcedo atthis
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
Írta: 2021. július 1. 09:25 | Link

Kazanova
Az új tanév harmadik hetében


Tőlem igencsak távol álló türelemmel várom, hogy végre megszólaljon. Azt se tudom, hogy valaha mutattam-e bárki iránt is ekkora érdeklődést, pusztán azért, mert kedvelem. Egy olyan ember iránt, akiből nem származik semmi hasznom, nem kapok szaftos pletykákat, amiket felhasználhatnék a későbbiekben és a beszélgetés végeztével ágyba se juttatjuk egymást. Azért vagyok itt, mert bármennyire is ódzkodok a gondolattól, mégis fontos nekem, mert az aggodalom haragos csápként robban ki belőlem, rátapadva és el nem engedve Kazit. Ujjaim idegesen dobolnak a térdemen, ami magam mellett, behajlítva pihen. Kékjeim tapadnak a testére, körbejáratom minden négyzetcentiméterén, hogy a saját szememmel láthassam a változást, ami mindeddig elkerülte a figyelmem. És nem nyugtat a tudat, hogy nem csak én hunytam szemet az egyértelmű jelek fölött.
- Visszarángattalak volna, hogy miután elmondtam mekkora barom voltál, én magam fojtsalak meg - szám széle rándul meg, ahogy próbálom elnyomni a kikívánkozó mosolyt. Kékjeim villannak arcára, amiket a groteszk humor közepette is harag és aggodalom sötétít el. Gyenge lettem és fogalmam sincs, hogy ezt is Fenyvessy számlájára kéne-e írnom vagy csak pusztán személyiségfejlődésként írjam jóvá. Ha így haladok, még a végén megbarátkozok a szerelem gondolatával is és egy férfi karjai közé fogok menekülni, hogy biztonságban érezhessem magam... Merlin óvjon meg ettől.
Csendben hallgatom végül a történteket. Kékjeim villannak egy-egy részletnél, kezem rándul meg a düh és a tehetetlenség jegyében, arcom mégis szenvtelen marad. Nem fogok felesleges kirohanásokba kezdeni, se találgatni, az egész sztorit akarom, minden apró részletével együtt. Holott pontosan tudom, hogy nincs jogom faggatni, sem számonkérni. Vajon ő mikor fog megjelenni nálam, hogy magyarázatokat követeljeb tőlem? Merlinre, remélem soha... legalább az ő szemében maradjak erős.
- És mondd, kérlek, hánytattad is magad? Vagy odáig nem aljasodtál? - billentem kissé oldalra a fejem, ahogy odavetem elé negédesen a szavakat. Ahogy tudatosul bennem az általam megütött stílus, fejemet előre billentve sóhajtok reszketegen és egyik emelem mentegetőzve magam elé kezeim, hogy onnan vezessem fel arcomra őket, kicsit megdörgölve azt.
- Folytasd - ejtem le kezem az ölembe és emelen kékjeim őrá, hogy a hangsúlyát alátámaszthassák arcvonásai. - Figyelek, mondd végig. Mit mondott Kazanov? - kérdem sokkal halkabban, mint eddig, ám hangomba mégsem vegyülnek érzelmek. Kivárom a végét, ám Kazi tudhatja, hogy mindez csupán a felszín. Másképp ugyan miért érdeklődnék? Miért figyeltem volna ennyire a mimikáit, a hangjának változásait? Ismerjük egymást és az apró gesztusok teszik ezt nyilvánvalóvá, amit egymás irányába teszünk.
Hozzászólásai ebben a témában

Darya Mikhaila Kazanova
INAKTÍV


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 482
Írta: 2021. augusztus 8. 20:04 | Link

Spletni v predislovii | ¤


Sokkal nehezebb volt az utóbbi évről beszélnem, mint ahogy gondoltam. Eleinte tényleg nem akartam mást, csak hogy végre valakinek elég legyek. Hogy értékeljenek, de aztán ez az egész túl valóságossá vált. Olyannyira, hogy képtelen voltam kiszállni belőle, és senki nem is kért. Talán éppen az ösztönzött a folytatásra, hogy elnézték nekem, a balett-társaim még meg is jegyezték milyen jó alakom van. Mérgező gondolatokat hintettek el a fejemben, nekem pedig nem is kellett nagyon több.
Boróka éles hangjára összerezzentem. Mindent el akartam mondani. És a mindenbe ez is beletartozott, még ha utána el is fordul majd tőlem. Felemeltem jobb kezem, hogy láthassa a kézfejemen a marást. Fun fact, ha valaki bőre túl sokszor érintkezik savas folyadékkal, sebes lesz. Nem tudtad? Én sem. Csak egy idő után. Akkor elkezdtem használni a balomat is, és míg egyiken hegesedett a seb, a másikon kezdte ki a puha felületet a hányás. Megdörgöltem az arcom, hogy elmossam az emlékek tengerét. Megnyaltam kiszáradt szám.
- Azt mondta, hogy én vagyok a felelős anya haláláért. Hogy én öltem meg - mondtam lassan a mondatokat, mintha még mindig nem hinném el magam sem. Hogy lehet egy öt évest hibássá tenni ilyesmiért? - Szóval elkezdtem még keményebben edzeni. Akkor jött képbe a hánytatás is. Úgy éreztem még mindig lehetek vékonyabb. Sose volt elég. Meg amúgy is. Sehol máshol nem akartam lenni, csak a próbaterembe. Csinálni az egyetlen dolgot, ami boldoggá tesz, táncolni. Csak… így már az is más volt - vontam meg a vállamat hanyagul. Itt volt vége a történetnek. Jött a kocsi, a kórház, és a kúra. Az elhatározás, hogy most jobban csinálom. - Viktor kérésére abbahagytam a balettot, és egy komoly étrendet követek - tettem még hozzá, mintha meg akarnám nyugtatni, hogy már minden rendben, pedig még láthatta, hogy csak most kezdődött igazán a harc.
- Most te jössz - jelentettem ki magabiztosan.

Utoljára módosította:Darya Mikhaila Kazanova, 2021. augusztus 8. 20:04
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Boróka
INAKTÍV


#Alcedo atthis
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
Írta: 2021. szeptember 25. 13:29 | Link

Kazanova
Az új tanév harmadik hetében


Pofátlanul képmutató vagyok. Szenvtelen arccal hallgatom Kazit, ahogy saját magával küzd a kimondott szavak súlya alatt, egyre meztelenebbé téve magát előttem, míg én nyakig felöltözve, a zúzódásaim gondosan takarva mondok felette ítéletet. És ahogy én se vetten észre az ő küzdelmét és zuhanását, úgy neki se tűnik fel az enyém. Hogyan is fedezné fel? A gyűrűm sosincs rajtam, a ruháim lehet, hogy olykor szokatlanul vastagok, de elegánsak és nem engedtem, hogy a kisugárzásom más legyen. Nem engedem felszínre törni a félelmeim, a megtörni látszó lelkem, a testem is sikíthat akárhogy, nem mutatom, hogy fáj. Vajon mit szólna, ha meglátná a zúzódásaim? Mit mondana, ha beavatnám mindenbe? Vajon ugyanúgy kiakadna, mint én az ő meggondolatlanságán? A különbség csupán annyi, hogy neki volt választási lehetősége. Tudom, csúnya ezt mondani, de így van. Engem belekényszerétettek, míg ő önként vetette bele magát az önkínzásba. Nem mintha ez jelentene bármit. Mindketten titkolózunk mindazok előtt, akik szeretnek minket.
Kékjeim arcáról a kezére vándorolnak. Először nem látok semmi érdekeset, majf egyszer csak megakad a tekintetem a világos hegeken. Akaratlan húzom el a szám és ül ki arcomra az undor. Ennél lejjebb már tényleg nincs. Elmondhatatlanul haragszom rá, legszívesebben ordítanék vele, de egy lesajnáló pillantásnál többet mégsem engedek meg magamnak. Lehetc hogy nem ez a legjobb módszer, de éreztetni akarom vele, hogy mennyire ostoba volt. Merlinre esküszöm, fordított helyzetben zokszó nélkül tűrni fogom ugyanezt tőle.
- Gratulálok, tényleg. Remélem megérte tönkrevágni a saját tested - vetem még közénk a szavakat, majd szusszanva engedem el a dühöm. Ijesztő, hogy mennyire feldühít a tudat, hogy meg is ölhette volna magát. De itt van, nem? Ennek kéne számítania.
Csendben hallgatom a történtek végét. Ujjaim lassan ökölbe szorulnak, majd ahogy mondandója végére ér, halkan szitkozódásba fogok, úgy igazán kifinomultan és nőiesen, természetesen.
- Felnőtt ember, de az biztos, hogy az eszét az anyáddal együtt eltemette... Hihetetlen, hogy Kazanov mindig lehet hülyébb. Pedig már azt hittem nem tud újat mutatni - csóválom meg a fejem és karjaimat összefonom a mellkasom előtt. Kékjeim vezetem ismét Kazi arcára. - Tudod, legszívesebben arra kényszerítenélek, hogy tégy megszeghetetlen esküt, hogy többé nem süllyedsz idáig... - mondom halkan, majd sóhajtok. Nem, ennyira pofátlan még én sem lehetek. - De elég lesz a szavad is. Ha úgy érzed, hogy nem bírod, kérj segítséget, rendben? - Akár szemen is köphetném magam. Ennyire kétszíbű szavak se hagyták még el soha a tökéletesen vörös ajkaim. Egyszer mindent el kell kezdeni... ám ezzel lezártnak tekintem a témát, amiről a szám szegletében bújkáló mosoly is árulkodik.
- Rendben. Emlékszel, hogy tavaly meséltem egy rellonos lányról? - nem szoktam csak úgy lányokról beszélni, így konkrétan egy főre redukálódott a szóba jöhetők száma. - Szerintem egyszer próbáld ki te is így a szexet. Meglepően jó - vigyorom egyre szélesebbé válik, a végén még kacsintok is egyet felé. Gondolataim közé beúszik Darik képe, ahogy rám vár az ágyban és ezzel egyidőben a gyűrűn is égetni kezdi a zsebem. Én mégis csak Darikra figyelek és arra a nyugalommal teli izgatottságra, amit minden alkalommal kivált belőlem.
Hozzászólásai ebben a témában

Darya Mikhaila Kazanova
INAKTÍV


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 482
Írta: 2021. december 7. 22:20 | Link

Spletni v predislovii | ¤


Fájtak a szavak, amiket mondtam, de még jobban azok, amik Boróka mellkasából törtek fel. Az arca, a csalódottsága, a tehetetlensége. A fájdalma, amit akkor tapasztalt, mikor rám nézett. Utáltam minden egyes percet, amit abban a sérült testben kellett töltenem, pedig tudtam, hogy míg azon tudok segíteni, az elmém talán sose lesz ugyanolyan. Reggelenként belenézek a tükörbe, és ahelyett, hogy a javulás jeleit látnám, elborzadok a saját testem látványától. Az vastagadó karjaimtól, az egyre pufókabb arcomtól. A pillanatot várom, hogy egyszer ugyanannak lássam magam, aminek egykoron: egy cirkuszi artistának.
Nem védem az apámat. Régen megtettem. Húsz éven keresztül mást se tettem. Aztán találkoztam vele élőben, és egy világ dőlt össze bennem. Hiába próbálkoztam a világ legjobb gyereke lettem, ő azt várta tőlem, hogy visszahozzam az anyámat. Azt szerette volna, ha aznap este én halok meg helyette. De az időutazás még számomra is képtelenségnek bizonyult. Mostanra pedig felfogtam végre, hogy a vérségi rokonság nem jelent semmit.
- Ne félj, Viktor azóta egy fél napra se hagy magamra. Úgy ellenőrzi le, hogy megettem-e az ebédemet, hogy kikérdez róla. Mi volt az, miből készült, nem volt-e túl sós - mosolyodtam el félszegen. Sokat veszekedtünk, de mostanra úgy tűnt képesek vagyunk értékelni egymást. Nélküle talán nem tudtam volna kimászni a gödörből.
A mondatára elkerekedtek a szemeim. - Ombozi Boróka! Sose gondoltam, hogy egy lány szerelme kell ahhoz, hogy boldog legyél - nevettem el magam. Az arcvonásai kisimultak, ahogy rágondolt. Hihetetlennek tűnt. Még a végén kiderül, hogy eddig túlkomplikáltuk az életünket...
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint