Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Egyetlen versenye előtt sem volt még ennyire ideges. Na jó, de, akkor, amikor életében először kellett bemutatnia élesben, mire is képes a seprűn. De jó ég, nyolc éves volt, mikor először egy piti versengés okán belevágott a szereplésbe, most meg itt áll tizenhat évesen és teljesen szét van esve. Nagyon fél, egyenesen retteg attól, hogy valamit el fog szúrni, ami amúgy teljes mértékben benne van a pakliban. Elolvasta legalább tízszer az iskola kviddics szabályzatát, beszélt már a két csapatkapitánnyal és bár mind Maja, mind Henrik roppant kedvesek voltak, tudja jól, hogy nyerni jöttek. Ajkát harapdálva kezdi el ismét felmondani a vonatkozó részeket, miközben fel-alá járkál a réten. Fehérjeturmixát a kezében szorongatja, a reggeli edzésén extra korán túl van.
Már épp tenné meg a következő pár méteres távot, mikor valaki szinte már a frászt hozza rá: annyira elmerült ugyanis gondolataiban, hogy a rellonos egy aprócska sikkantást vált ki a lányból, amikor az végre észreveszi, hogy nincs egyedül. Pedig nem mondhatnánk, hogy a másik osont volna, vagy ilyesmi.
- Jaj Berci, én annyira ideges vagyok - gondolkodás nélkül vág is bele in medias res a dolgok közepébe, közben egyik lábáról a másikra áll, kulacsát szorongatja hűvös kezeivel, tekintetéből kiolvasható a rémület. Hatalmas, zöldesbarna szemei szinte már kétségbeesetten keresik Bercel íriszeit, hátha abban nyerhetnek némi megnyugvást. - Mi van, hogyha nem tudom elkapni a cikeszt? És... És... Ha egy gurkó eltalál? - arca lesápad, mert egyből elképzeli, ahogy a gyengélkedőn fekszik, szerez egy olyan sérülést, ami után soha többé nem jön helyre és befuccsol a seprűakrobata karrierje és mindenki csalódni fog benne, de leginkább a csapata és... Oké, Layla eddig bemelegített a parázásban, most már tényleg parázik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A nagy járkálásban és toporzékolásban, a tehetetlen energiák levezetésében megzavarja az a teljesen nyilvánvaló mondat, mely elhagyja Bercel ajkait. Mintha csak megakadna a logikus tényen, hogy nem a világ sorsa forog a cikeszen, egyszer csak ellazulnak vállai. Talán csak ennyi kellett: hogy valaki azt mondja neki, minden oké lesz akkor is, ha ugyan rajta múlik a meccs, de nem szerzi meg az aranylabdát.
- Erre még nem is gondoltam - enyhe pír borítja el arcát, ahogy a felismerés megkörnyékezi. Kissé zavarban érzi magát, hogy ennyire felfújja, főleg azért, mert a benne felgyűlt versenyszellem egy fikarcnyit sem lett kisebb. Most inkább csak átalakult, ami nem jelenti azt, hogy ne tudna összevissza rodeózni tovább, ha akarna. És miért is ne akarna? Mondjuk, mert a rellonos kinyújtja a kezeit Layla felé, aki meglepetten pislog rá hosszú szempillái alól, majd kissé megilletődve elfogadja azt és könnyedén lép fel a seprűre. Érdekes, hogy egy pillanatig sem inog meg, látszik rajta, hogy nem először csinál ilyesmit és nem ez a legnehezebb gyakorlat, amit valaha végrehajtott. Ettől függetlenül nem húzza el ujjait, hagyja, hogy a fiú finoman cirógassa őket.
- Nem tudom Berci, nagyon aggódom. Ha csak simán repülnöm kéne, ha csak én lennék és a labda, akkor nem lenne gond - igen, ebben biztos. Elvégre túl régóta repül, ismeri minden apró mozzanatát az akrobatikus elemeknek, könnyűszerrel bukfencezik, ugrik és szaltózik, neki ez teljesen normális. Jó, ezt talán nem egy kviddicsmeccsen kellene megcsillogtatnia, de ki tudja, talán lesz olyan szituáció, amikor hasznát veszi majd. - Ha már itt vagy, nyújtsunk. Én már nagyjából be vagyok melegedve, de csatlakozhatsz - hamis mosoly jelenik meg szája szegletében, ahogy enyhén rászorítva a rellonos kezeire egyszer csak mérlegállásba emelkedik lába, majd feljebb... És feljebb... És hopp, ott a spárga. Elnézést a bocsánatért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Rosszalló pillantást vet Bercire, amint kiszúrja, hogy mosolyog, vagy inkább nevet rajta. Mert igen, az a mosoly ott bizony igen jó szórakozást sejtet, ettől pedig Layla-nak kedve szottyan hörcsögként felfújni arcát és duzzogni egy sort. Kár, hogy a rellonos túl kedvesen csinálja, amit csinál, így nem tud rajta igazán megsértődni, sőt, egy picit talán még oldódik is a benne felgyűlt feszültség. Szeretné, ha a csapata nyerne, ez a versenyszellem akkor is elkíséri, mikor csak a saját eredményéért küzd, de ha másik haté is rajta múlik, az már egészen más. Egy fogóra túlontúl nagy súly nehezedik egy meccsen, hiszen százötven pont bőven döntő lehet egy ilyen helyzetben.
- Hát nem tudom. Az a srác elég ijesztőnek tűnt – elhúzza száját, ahogy visszagondol Ábelre. Mármint, nagy és helyes, de közben meg van egy olyan félelmetes kisugárzása is, amitől az ember úgy érzi, inkább kerülnie kéne. Hogy ez pusztán házából vagy a róla terjengő pletykákból ered-e, az nagyon jó kérdés, a navinés sem tudná megmondani. – Ami nagyon zavar, hogy a csapatunk eredménye rajtam múlik. Nagyon ritka az, hogy nem a cikesz dönt és, ha ők mindent beleadnak, de nekem nem sikerül, biztosan haragudni fognak és én is csalódott leszek – ajka ismételten lebiggyed, mert bizony ezt is számba kell vennie. Nem okozhat csalódást, sem a többieknek, sem azoknak, akik nekik szurkolnak majd. Szülei is tudják, hogy ma játszani fog és, bár nem jöhettek el, megírták, hogy szorítanak érte, ahogyan bátyja is, aki kifejezte abbéli aggodalmát, hogy maradandó sérülést szerezhet. Nem mintha ennyivel a meccs kezdése előtt volna lehetősége kihátrálni a dologból, így hát minden félelme ellenére elhatározta, hogy akkor is pályára áll, ha most repül utoljára.
- Úgy beszélsz Henrikről, mintha valami istenség lenne – játékosan kezd nevetni, miközben arca enyhén kipirul. Mi tagadás, ő is észrevette már, hogy igen helyes férfi és a tárgyát is felvette – no nem azért, mert annyira érdekelné az okkultizmus vagy a fekete mágia… Senkit sem ringatna ilyen tévhitekbe. – De tudom, hogy jó játékos, Maja nagyon bízik benne. Meg tanár is, eleve nagyon erős, ha tényleg ő fog védeni, akkor talán el tudok vonatkoztatni a gurkóktól – semmiképp sem bántaná meg azzal csapatkapitányát, hogy az ő kezei között félne, de lássuk be, az Ambrózy-Kelevitz párbajban egyértelműen a lány maradna alul. Nem azért, mert nem jó terelő, hanem mert fizikumából adódóan nem lehet olyan jó, mint a férfi.
- Csak nem azt akarod mondani, hogy nem tudsz spárgázni? Radetzky Bertalan! – azonnal alapállásba csapja magát és szándékosan mond rossz nevet, csak hogy fenyegetőbbnek és komolyabbnak hasson minden szava. Egyik kezét elveszi, hogy mutatóujját rázva incselkedjen kicsit a rellonossal. – Hát mégis hogy lehet, hogy az én legjobb barátom nem tud? Ejnye. Na de akkor mesélj, mit tudsz? – kihívóan, de egyértelműen szórakozottan és viccelődve piszkálja a másikat. Nem is olyan ártatlan, mint az ember hinné, bár az is tény, hogy fogalma sincs, ez a fajta viselkedés hogyan láttatja kívülről. Egy avatatlan szem bizonyára azt mondaná, hogy Layla flörtöl, pedig ez nincs így, azt sem tudja, mi az és, ha tudná, tuti nem csinálná, elvégre Berci nagyon fontos neki. Ha egyszer felesége van és barátok is, sohasem kockáztatná ezt a kapcsot, főleg nem valami ízléstelen viccért. Szóval akárhogy is tűnjék mások számára, ők ketten biztos tudják, hogy a ma született bárány egy bűnös elítélt a navinéshez képest.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem is érti, mi lelte, de mikor meglátta a hirdetést, majd kiugrott a bőréből. Hát ez a neki való feladat! A szülei biztosan büszkék lennének rá, ha tudnák, hogy egymaga fogja megkeresni a kenyerét, méghozzá egy olyan hasznos és cuki dologgal, mint a szitterkedés. Sohasem csinált egyébként ilyet és egyáltalán nem ért a gyerekekhez, csak azt tudja, hogy nagyon aranyosak és nagyon hangosak, meg persze vidámak – kivéve akkor, amikor nem. Neki sohasem lehetett kistestvére, a bátyját pedig nem kellett istápolnia, mi több, ez épp fordítva zajlott. Nem tudja, mit eszik egy baba, vagy éppenséggel hány éves korában mit csinál, mégis úgy vélte, a lelkesedés felülírja ezt a tudást. Csak nem fogja kinyírni szerencsétlen fiúcskát, ahhoz azért több kell.
Szinte már szökdécselve igyekszik a cukrászda felé, ahol megbeszélték a találkozót. Nehezen tudja életét összeegyeztetni a seprűakrobatikával, de úgy volt vele, hogy ki kell próbálnia magát más területen is, kell neki a kihívás. A cikesz, amit elkapott, jelenleg is a nyakában függ és, ahogy fel-felemelkedik a magasba, az is ki-kitárja szárnyát. Elengedhetné a kis aranyost, hiszen testemlékőrző és nélküle nem igen mehetne máshová, de azért ő nagyon vigyáz rá. Meg ki tudja, lehet, hogy ez is nagyon fog tetszeni a fiúcskának és rögtön barátok lesznek! Egy másfél évessel. Aha.
Belépve a helyiségbe mosolyogva néz körbe és nem is kell sokáig keresgélnie, hogy megpillantsa Laurát és Danit. Itt már azért normálisan lépkedve közelíti meg őket, mégsem akar teljesen flúgosnak tűnni. Ajkai szélén hatalmas mosolygödör jelenik meg, ahogy nem sokkal távolabb megáll a nőtől és lelkesen nyújtja a kezét. – Jó napot kívánok, Layla Robillard vagyok, én jelentkeztem felvigyázónak – a belőle vibráló életerő és energia szinte már felér egy tornádóval. Ha elengedik a kezét, szinte azonnal a kisfiúra kezd összpontosítani és nagyon alaposan kezdi tanulmányozni, ahogy eszik. Hát_nem_cuki?! Most már hivatalos: kés, olló, másfél éves gyerek Layla kezébe nem való! Na jó, ez túlzás, belejön ő majd, ez teljesen biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Sok mindenre számított, de ilyen édesded gyerek aztán nem. No persze tudja ő, hogy minden baba cuki, de Dani rögtön leveszi a lábáról a huncut mosolyával és csintalan tekintetével. Ennivaló. Vajon az embere beleszerethet egy másfél évesbe? És, ha igen, ez mivel jár? Akárhogy is, a navinés számára nyilvánvaló, hogy ő a tökéletes választás, amennyiben az anyuka szittert keres, hiszen már azelőtt imádta Danit, hogy megtudta volna a nevét.
- Iszonyú édes – elkerekednek szemei és óvatosan a kisfiú felé nyúl, hogy ő is megsimogassa, amit végül meg is enged. Hát már tisztára haverok! Erről beszélek, nem is lehetne tökéletesebb választás nála, egyértelmű. Úgy is mondhatnám, világos, mint a vakablak. Ezen eszmefuttatásából Laura szavai rezzentik fel, ekkor szinte haptákba vágja magát, csak olyan katonásan és átgondolja a választ. – Egy sütit nagyon szívesen ennék, de ne tessék kifizetni ám, nem szeretném meghívatni magam – ártatlan, angyali arccal pislog a nőre, amiből egyértelműen látszik, hogy szándékai bizony nagyon komolyak és fiatal kora ellenére is felelősségteljes és felnőttes. Nem mintha a megfogalmazás is ezt sugallná, de istenem, minden nem lehet tökéletes.
- Az a helyzet, hogy még nem nagyon volt dolgom gyerekekkel. Csak egy bátyám van, de logikusan inkább ő vigyázott rám, mint fordítva. Tulajdonképpen fogalmam sincs, milyen életkorban mit szeretnek a babák. Tudom, ez elsőre nagyon ijesztő lehet, de gyorsan tanulok és tök szívesen csinálnám – rögtön szabadkozni kezd, hiszen az eddig felépített kép, miszerint mennyire csodálatos választás, gyorsan összetörni látszik. Pedig ő tényleg érzi, hogy nagyon jó tudna lenni ebben a pozícióban és, ha jól kijön Danival, miért is ne működhetne egy gyorstalpaló után? A lelkesedés és tenni vágyás, illetve a kisfiú iránti rajongás egyébként is ott ül arcán és benne van minden rezdülésében. Kell ennél több?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Attól, hogy Berci megerősíti a nyilvánvalót, a lánynak nem lesz jobb, mi több, még inkább belé állítja az ideget. Eddig csak bemelegített a parázásban, de most már tényleg nagyon parázik attól a fogópárbajtól. Vajon igaz az, hogy meccsről meccsre jobb lesz – már amennyiben az ember túléli? Elég komoly és csúnya sérülésekről is hallott már, lehet mégsem kéne játszania, majd Henrik fog helyette… De nem, ő nem olyan lány, aki cserben hagy másokat. Ajj már!
- Szóval azt akarod mondani, hogy minden a szerencsén múlik? – felvonja fél szemöldökét, hiszen ő nem ehhez van szokva. Persze a versenyein is számít, épp jobb vagy bal lábbal kel-e fel, de alapvetően ott, ha valaki valóban felkészül és mindent megtesz, valamint megtanulja kezelni a lámpalázát, akkor olyan nagy dolgok nem történhetnek vele. Másnak a kűrje lehet jobb, de ennyi. Itt viszont ezek szerint a végkimenetel nagyjából mindenen múlik, csak épp a játékoson nem. – Csak mert, ha ez így van, akkor nekem baromi nagy pechem van – elhúzza száját, hisz általában inkább felkészültsége és szorgalma hozzák meg számára a megfelelő eredményt, illetve tehetsége, de semmiképp sem Fortuna. Vajon ma mellé áll majd vagy elhagyja, mint oly sok mást?
- Te miért vagy ilyen naprakész? – szemöldökei összeszaladnak, ahogy furcsán méregeti Bercit. Még soha nem gondolt bele, hogy a rajongás ilyen méreteket is ölthet. Vajon van olyan ember, aki vele kapcsolatban érez így? Csak mert ez egy ponton túllépve már betegesnek is nevezhető, s bár nem hiszi, hogy a rellonos ebbe a kategóriába beleesne, most először gondolkodik el azon, mi van, ha vele már megesett, csak nem vette észre?
- Várj, most jön az a rész, amikor halálra rémülök tőled, ugye? – megforgatja szemeit, mert hát sok mindentől tart, de attól, hogy a másik valóban belé harapna… Na attól nem. Így hát elmosolyodik, látva az arcát és játékosan vállat von. Ilyen ez, ha van egy lány barátod, kedves Bertalan. – Hát ez elég satnya teljesítmény, de jó lesz – egészen addig tudja tartani a lefitymálást, míg a fiú közelebb nem lép hozzá, hogy prezentálja, milyen is egy kalóz. Ekkor ugyanis kitör belőle a nevetés és ösztönösen nyúl, hogy letakarja az egyik szemét. – Az a baj, hogyha igazi kalóz lennél, akkor lenne ilyen szemkötőd. De nincs, így csak álcázod magad – diadalittasan engedi el, hogy ismét mindkét szemét érje a napvilág. Micsoda Sherlock Holmes ez a lány kérem szépen? Hát a nyomozók gyöngye, ne vicceljünk! Ahogy azonban nevetése alábbhagy, Berci száját pedig elhagyja az a bizonyos mondat, hirtelen arcára fagy a mosoly és realizálja, milyen közel is vannak egymáshoz valójában.
- Miért? – bár automatikusan csúszik ki száján a kérdés, van egy olyan érzése, hogy pontosan jól tudja, miért. Merthogy most, tekintettel az iménti közjátékra, egymásba kapaszkodva állnak jócskán egymás magánszféráján belül és nem eresztik a másikat. Oké, Kazanov helyében ő is eltiltaná Radetzky-t, azt viszont nem tudja, mit tenne Layla Robillard helyében. De rossz ez!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Muszáj elfintorodnia. Az univerzum? Remek kilátások, ha arra kell bíznia magát, hogy a nagy semmi majd megszánja. Ezt mégsem mondja ki, bár nincs is szükség rá, csak az arcát kell megnézni és lerí róla, hogy ettől nem lett nyugodtabb. Hatnia kell az eseményekre, teljes fókuszra kell törekednie és akkor Fortuna elbújhat majd, mert megnyeri magának az egészet.
- Tehát, ha ma nem kapom el, az még jó is, mert legközelebb jobban fogok neki örülni? Ki hiszi el ezt a marhaságot? - hangosan felnevet, csilingelő hangját pedig könnyedén repteti tovább a szél. Bercinek nyilván igaza van egyébként, hiszen sportember, kviddicsezett is, valószínűleg nem csak úgy kitalálja ezeket a bölcsességeket. Ettől függetlenül Oravecz Bertalan vagy Bertalan Coelho megidézése teljes mértékben szükségtelen. Még szerencse, hogy így szerette meg a másikat és enélkül már nem is lenne igazi a kettősük: itt, a Bagolykőben, ő az edzője. Legfőképp ugyan szociális kapcsolatokban tréneli, de elég az.
- Mondjuk el kell ismerni, hogy elég helyes - arcán enyhe pír jelenik meg, mely elárulja, hogy igazat beszél. Nem volt alkalma túl sokat csevegni a férfival, de őszinte csodálattal nézte szemének világát és az ennyi év után is még mindig tökéletesen kidolgozott izomzatot - persze, csak mint sportember a sportembert. Semmiképp sem mint tinilány a férfit. Khm.
- De hát én nem is...! - befejezni viszont már nem tudja, mivel a rellonos odahajol és tényleg megharapja. Nevetve kiált fel és szinte azonnal oda is kap, noha fájdalmat nem okozott neki a másik. Ha lelátna oda, megnézné, így csak hinnie kell, hogy amit Berci mond, igaz: billogot kapott. Ettől a gondolattól ismételten kipirul arca, de ez betudható a nevetésnek is szerencsére, így nem kell kínosan magyarázkodnia. - De aztán hasson! - incselkedőn fenyegeti meg, majd leereszti végre karját teste mellé. Nem számít rá, hogy a légkör hirtelen megváltozik és a fiú egyszer csak szerelmet vall, a semmiből.
Ajkai enyhén elnyílnak, íriszei megremegnek: Berci szereti. Fogalma sincs, mit kéne mondania, hiszen ha van is olyasmi, ami kikívánkozna, az már nem illendő. Ha szereti is, ha szeretné is, már foglalt, már házas, ő pedig soha nem bántaná Editet azzal, hogy olyasmit tegyen vagy mondjon, ami árthat neki. Nem zúzná szét őket saját önző, kislányos érzései miatt - még akkor sem, ha e pillanatban nagyon is felnőttesnek és komolynak tűnnek. De vajon tényleg azok?
- Csak nem gondoltam, hogy tényleg szerethetsz - nagy nehezen böki ki és mikor a szavak elhagyják ajkait, szemei elkerekednek. Mit mondott egészen pontosan? Hogy nem szerethető? Hogy viszonozza, csak sohasem gondolta, hogy ez az egész valósággá válhat? Egyáltalán milyen érzés szerelmesnek lenni? Nem tudja, csak abban biztos, hogy szíve nagyon erősen dobog, légzése pedig szaggatottá válik. Annyi kép, annyi gondolat suhan most át elméjén, s egyiket sem valósíthatja meg, mert vagy nem elég bátor, vagy nem elég tisztességtelen hozzá. Így csak félénken Berci nyaka köré fonja kezeit, lábujjhegyre áll és szorosan magához öleli. Ebben az egyetlen gesztusban benne van a válasza: a köszönet, a viszonzás és az elutasítás. Amennyire szép, annyira keserű is egyben, de nem akarja megbánni, hogy itt és most nem adta a másik tudtára, sohasem volt egyedül ezzel. Bár barátok és Layla-nak ez így mindig tökéletes volt, el tudná képzelni kettejüket, bár Edit éteri fényére gondolván jobbára elveti ezt a fantáziálást. Csodás lány és bizonyára nagyon boldoggá fogja tenni a rellonost, ennek pedig nem állhat útjába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Kedvesen pislogva nézi a kisfiút, látható rajta, hogy szíve mélyéből fakad az a fajta rajongás, ami arcára ül. Mégis, nem akar tiszteletlen lenni, meg hát amúgy is egy édesanyával beszél, csak nem tegezheti le engedély nélkül! Így hát magázódik kapásból, amit meg is bán, mikor meglátja Laura könyörgő tekintetét.
- Oh, bocsánat, akkor tegezni foglak - nagyon furcsán érzi így magát, megszokta, hogy a tanárokkal, legyen az pár évvel idősebb mint ő, vagy dupla annyi idős, mindig magázódik, mert így adja meg a kellő tiszteletet. Szokni kell az itteni szokásokat, Franciaországban nem dívik, hogy ilyen könnyed stílust engedjenek meg maguknak. - Mmm, egy dobos tortát szeretnék kérni - felcsillannak szemei, hiszen ez a magyarok egyik igen finom különlegessége. Nem csoda, hogy odavan érte, eleve az ország gasztronómiája is igen figyelemre méltó erős fűszerhasználatáról és változatos összeállításairól. Már épp megnyugodna, hogy akkor minden apróságot megtárgyaltak, mikor a nő saját magához kéri a sütit. Lesüti a szemét egy pillanatra, de ő is érzi, hogy ilyenkor viszont már illetlenség tiltakozni. - Köszönöm - biccent egyet és szerényen elmosolyodik, hogy aztán rögtön a tárgyra térjenek és elmondja kilométeres hosszúságú tapasztalatát, ami... nincs.
- Hát ez így valóban elég rosszul hangzik... - beharapja alsó ajkát, majd kihúzza magát és lélekben felvértezi csöpp kis önbizalmát, hogy igenis kiálljon magáért. - Talán nem sokat tudok a picikről, de élsportoló vagyok. Tanultam fegyelmet, én magam is otthon voltam pár évvel ezelőttig. Sok mindent taníthatok neki én magam is. Felelősségteljes vagyok és nagyon szeretem a gyerekeket, gyorsan tanulok. Talán találhatna... Találhatnál nálam szakavatottabb és tapasztaltabb embert is, de szerintem fontos, hogy a gyerekek olyasvalakivel töltsék az idejüket, akikkel jól érzik magukat, akik értenek a nyelvükön és minden figyelmüket rájuk fordítják - monológja után ugyanolyan egyenes háttal ül, készen arra, hogy további kampánybeszédet tartson. Lehet, hogy riasztó a tudatlansága, de ha valaki azt mondja, hogy ekkor és ekkor etesse meg, mikor alszik és mit hol talál, meglepő módon roppant talpraesett, képes kivitelezni minden feladatot. Plusz biztosan vannak babakönyvek, maximum kigyúrja magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Szíve legtisztább dobbanásával együtt kúsztak ki ajkain a szavak, melyek tanúbizonyságai, mennyire nem ér fel Bercelhez, csakhogy ő ezt félreérti. A lány szemei elkerekednek, s látván a szomorú mosolyt bűntudata kerekedik. Nem fogalmazott elég világosan, ugye ez a baj?
- Tudom, hogy van szíved. Csak nem hittem volna, hogy a szíved képes lenne pont egy olyan lányt szeretni, mint én - keserédes ívbe görbül ajka, s íriszeiben is bánat néz vissza a rellonosra. Sohasem tartotta magát érdemesnek mások szeretetére, sohasem hitte, hogy valaha kijár majd neki olyan luxus, mint a szerelem vagy egy párkapcsolat. Miután rendszeresen bántották szavakkal és tettekkel a versenytársak, elkönyvelte, hogy rossz ember és valamit rosszul csinál. Mégis, amikor Berci kiöntötte a szívét és szerelmet vallott, hirtelen csordultig telt boldogsággal és reménnyel: ezek szerint igenis megérdemli, igenis jár neki ugyanaz, ami másnak megadatik. Csak úgy tűnik, nem a fiú oldalán.
Át kell ölelnie, éreznie kell a közelségét, hogy elhiggye, tényleg igazak voltak a kedves, becéző szavak. Ez egy néma bizonyíték arra, amit érzett és egy emlék, mely lezárja azt a korszakot. Nem megy egyik napról a másikra, de elindít egy úton, ami elvezeti majd Edithez. Végre elmondhatta, a lelke könnyebb lett egy súllyal és csak ez számít. Hogy közben Layla szíve beleszakad saját tudatlanságába, már más lapra tartozik.
- Nekem adod a seprűdet? - döbbenten, remegő szembogárral pislog a fiúra. Ez nem egy egyszerű seprű, nem egy jelentéktelen ajándék, ennek súlya van, értéke és ereje. Gondolkodás nélkül veti magát Berci nyakába ismét, vékony karjai szorosan fogják a szálkás testet. Ha a tiéd nem lehet, majd én vigyázok rá, kedves. - Köszönöm, nagyon sokat jelent nekem - mélyet szippant, hogy magába ihassa kellemes illatát, ami egyszerre idézi fel a tavaszi hajnalok zsenge csípősségét, de közben a nyári esték gyümölcsös, fűszeres hangulatát. Különleges egyveleg, mely teljességgel egyedi, csakúgy, ahogy a rellonos is számára. Sohasem lesz egy a sok közül. Viszont valóban ideje indulnia most már. Miközben elhúzódik, hatalmas, őzhöz hasonlatos szemeivel megkeresi Berci lélektükreit és közel hajolva hozzá egy puszit nyom arcára, hogy utána megsimíthassa.
- Rendben. Vigyázok magamra, Te pedig le se vedd a szemed rólam. Te vagy az őrangyalom - elmosolyodik még egyszer, majd a seprűt megragadva futásnak ered, mert valóban el fog késni a meccsről. Mindenki számít rá, nem hagyhatja cserben a csapatot. Nyerniük kell és Merlin segítségével nyerni is fognak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Minden erejével a tanári szoba felé igyekszik, mert biztos benne, hogy ott talál egy olyan embert, aki majd segít neki. Hogy miben? Az egyik felsős megelégelte, hogy folyton "menőzik" az akrobatika és repülő tudásával - pedig csak ártatlanul gyakorol, mint mindig -, ezért úgy döntött, hogy megkínálja egy csinos kis átokkal. Ha elhibázta volna, most nem írnám ezeket a sorokat, azonban a varázslat célt ért, ennek következménye pedig az, hogy Layla teljes mértékben elvesztette egyensúlyérzékét. Persze járni tud, de amint meglökik és kibillen a biztos talaj adta tartásából, rögtön dől és nincs az a mágia, ami képes lenne két lábon tartani.
Hogy miképp tette meg a tanárihoz vezető utat, arról ne is beszéljünk: kapaszkodott a lépcsőkorlátokban, mintha az életébe tette volna, illetve igyekezett a fal mellett sétálni, ezzel is elérni, hogy kisebb eséllyel essen orra. Hallotta, ahogy nevetnek rajta a háta mögött, azonban úgy döntött, hogy nem hajlandó sírni, nem adja meg ezt az örömet az Őt piszkálóknak, így amennyire lehetősége van rá, igyekszik hősiesen viselni az eredményt. Egyébiránt tudja, hogy Kállay professzor úr tudna neki segíteni, azonban mogorva ember hírében áll, így némileg tart is attól, hogy elutasítja és máshoz irányítja. Mégsem teheti meg, hogy az ebből fakadó félelmének behódolva így maradjon, mert a versenye közeledik, egyébként pedig ön- és közveszélyes jelen állapotában. Így is sikerült nagyon csúnyán beütnie a jobb könyökét, amikor nem tudta megfelelően tompítani az esését. Ahogy közeledik, egyre jobban érzi, hogy sírva fog fakadni.
Épp ki akarna kerülni valakit, mikor szándékosan vagy sem, de nekiütköznek, ő pedig hogy-hogy nem elveszti egyensúlyát és összeesik a tanári ajtaja előtt. Ezzel még nem is lenne probléma, csakhogy mindenki végignézi, ráadásul a fejetlenség folyosóján történik az eset. Szipogni kezd és érzi, hogy eltörik a mécses, amikor felpillant és kit látnak szemei? Kállay Ákost. Ez az a pont, ahol kitör belőle a sírás. Segítség!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Világ életében hozzászokott ahhoz, hogy a versenytársai megjegyzéseket tesznek rá, esetleg kigúnyolják, egyikük megpróbálta az akkori fellépőruháját is tönkretenni, bár ott időben visszaértek az öltözőbe. Mégis, ez a fajta rosszindulat és gonoszság, amit most ellene elkövettek, szinte felfoghatatlan, hiszen épp azt vették el tőle, amit a legnagyobb becsben tart. Drámai? Sokkoló? Túlzó? Nem kizárt, azonban akkor, mikor az életedet egy olyan sportra teszed fel, ami kristálytisztán az egyensúlyra épül... Nem meglepő, hogy kétségbeesel, mikor ezt elveszik tőled.
Arcán könnyek patakzanak, ahogy felpillant Ákosra, aki hamarosan le is guggol mellé. Nem néz végig rajta, mert a könnyein keresztül egyébként is homályosan lát, így felsőjének ujjával igyekszik élesíteni a képet.
- Valaki... rá-rá-rám küldött egy á-átkot - hüppögve és szipogva tud csak beszélni, s mivel sejti, hogy ez önmagában igencsak kevés indok arra, hogy valaki bömbölve rogyjon össze a tanári ajtaja előtt, így megpróbálja összeszedni magát, hogy folytassa. Csak előtte szipog még egyet. - E-elvesztettem az egyensúlyomat... Nem tudok... járni se - nem igazán világos, hogy ez miért függne össze, de mivel Kállay prof tanult ember, bizonyára leesik majd neki a tantusz, miszerint erre az angyali leányzóra egy igen csúnya és gonosz átkot szórtak, amit nem igazán tudja, hogyan törjön meg. Fordítok: segítségre van szüksége.
- Tudom, hogy már nagylány vagyok, de hogy fogok egyensúly nélkül seprűakrobatika VB-re menni? - ismét keserves sírásban tör ki és arcát pulcsijának ujjaiba temeti. Bár feltételezhetően Ákos nem jár ilyen rendezvényekre, a legtöbben azért hallhattak már a seprűakrobatikáról, az pedig az egész tanodában tudott, hogy két nagyobb név is jár a sportág képviselői közül a kastélyba. Na hát ezért ekkora tragédia mindezt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Hüppögve próbál eleget tenni a kérésnek, miszerint nyugodjon meg, de belátható, hogy ez esetében nem kimondottan könnyű feladat. Lelki szemei előtt örökre ilyen esetlen, egyensúlytalan marad, aki kel és fekszik, majd közröhej tárgyává válik, ez a kép pedig annyira beleégett elméjébe, hogy képes volna olyan hangosan sírni, hogy az egész kastély remegjen belé.
- A folyosón, egyszer csak hátba találtak az átokkal, de én nem akarom, hogy meg legyen büntetve, aki csinálta, mert megint bosszút fog állni - kétségbeesetten tágulnak ki pupillái, ahogyan szemei is egyik pillanatról a másik váltanak kölyökkutyás kérlelőre. Pontosan jól tudja, ha most megkeresik, ne adja Merlin meg is találják, aki ezt tette, akkor megbüntetik, ezért pedig Layla lesz a hibás. Fogalma sincs, ki lehetett az orv támadó, de annyi bizonyos, hogy sikerült kiszúrni a navinéssel, nem is kicsit.
A mondatkezdetre a férfira emeli a tekintetét és, bár korához képes jóval ártatlanabb és naivabb, még neki sem nehéz kitalálnia, hogy a szó, melyet Ákos keresett, az "eltakarodnak". Egy másik helyzetben ezen megrökönyödne, de a vészhelyzet most valós, ráadásul ő is ugyanerre gondolt, még ha nem is mondta ki.
- Nagyon szépen köszönöm. Tessék mondani, hogy mit csináljak és akkor én azt úgy fogom csinálni - még kicsit szipog és a szemét törölgeti, de legalább már nem sír keservesen. Édes arcocskáján így is teljesen jól látszik, hogy pillanatokkal korábban még könnyek áztatták, ahogyan szemei is árulkodóak. Nem baj, a segítség ténye már eleve ad egyfajta megnyugvást, noha kétség sem férhet ahhoz, hogy akkor lesz csak igazán elemében és nyugalmának csúcsán, ha tényleg megszabadul ettől az átoktól. Vagy rontástól? Végül is neki mindegy, amíg Ákos tudja a dolgát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Ritka alkalmak egyike, mikor lehetősége van ellátogatni bárhová – úgymint a Shanes-be. Az edzések, interjúk, fotózások, no meg a tanulás jószerével lefoglalják idejét, nem beszélve jelen pillanatban haldokló párkapcsolatáról. Ami azt illeti, ez kissé lelombozza, de nem enged teret a sötét gondolatoknak, mert megbeszélte Matyi bácsival, hogy ma meglepi a gyerekeket és ő fog rájuk vigyázni. Tudniillik, ha egyszer már túl idős lesz a sporthoz, edző szeretne lenni, ez pedig megköveteli a lurkókkal való gyakorlatozást. Noha maga is gyermek még, szívesen igyekszik magára ölteni az érett felnőtt szerepét. De nem ezen a napon! Megérkezve azok a gyerekek, akikkel már találkozott vagy ismerték valahonnan, rögtön megrohamozzák, ő pedig hatalmas, széles mosollyal ölelgeti meg mindahányat. Alig jutott be az épületbe, de úgy tűnik sohasem ér ki az udvarra, hogy a mára kiosztott csoportjával töltse az időt. Nagy nehezen átverekszi magát a sokaságon, kiérve pedig elégedetten veszi tudomásul, hogy mindenki szépen játszik és elfoglalja magát.
Csípőre vágja kezeit, hogy jobban szemügyre vegye a kicsiket, mikor megakad tekintete egy, a hintánál gyakorló kislányon. A pirouette, amivel próbálkozik, korántsem tökéletes, s Layla figyelmét a megfájduló boka sem kerüli el, mégis igyekszik beleolvadni környezetébe, nehogy a kislány észrevegye, ahogy figyeli. Kecsessége magával ragadó, megszólalni sem kell, hogy leríjon róla, táncol vagy legalábbis közel áll hozzá ez a művészeti ág. Amikor hajtani kezdi magát, a navinés úgy dönt, odamegy hozzá, elvégre most rá nem nagyon van szükség, mindenki szépen játszik.
- Szia! – kedvesen mosolyog, mikor közelebb ér, viszont nem akar egyből a közepébe vágni annak, amit mondani akar. Bár miért is ne? Megvárja, míg a hinta lassul valamelyest, csak aztán kezd bele mondandójába. – Láttam, amikor gyakoroltál. Az a baj, hogy túlságosan görcsös vagy. A vállaid szorosan működjenek együtt a hátaddal és gerinceddel, lefelé kell szorítanod őket, de közben nyitnod kell a mellkasod. A kezeidet későn húzod be, ezért túl hamar nyitod ki és elveszíted az egyensúlyod – oldalra billentett fejjel pásztázza a kislány arcát, megfeledkezve arról, hogy ő maga Layla Robillard. Mert mégis, kicsoda ő? Csak egy lány, aki imádja a seprűakrobatikát, néha versenyekre jár, általában megnyeri őket és kész. De ugyanolyan volt, mint Lenke, egy fikarcnyival se másabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

El fog késni, ez már biztos, azonban nem mindegy, hogy mennyire teszi ezt meg. Minél több percet halmoz fel, annál több büntetőkör és extra gyakorlat lesz, tehát közel sem mindegy, hogy egy perccel vagy tizenegy perccel ér oda később. És hadd legyen őszinte, tekintve, hogy ezt a versenyszezont - hála Az Incidensnek - teljesen kihagyta, edzője sokkal keményebben fogja. Miközben nemcsak a magába, de az emberekbe vetett hite is megremegett, fontolóra vette, hogy felhagy a seprűakrobatikával. Egyszerűen azt érezte, nem képes többé seprűre ülni, pláne nem eljátszani az angyali arcú, szőke hajú "Nyuszit", aki mindenkit lenyűgöz és különben is mindig vidám és mosolygós. Olyan érzése van, mintha ezer éve nem görbült volna felfelé ajka, pedig tudja, hogy találkozott családjával, barátaival, hogy ami történt, fel ugyan nem dolgozta teljesen, de végre megint ketyeg az órája és tovább indult, rábízva magát az időre. Ha Rudi bácsinak igaza van, akkor ettől tényleg rendbe jön majd minden.
Addig is viszont hatalmas lendülettel fordul be a fejetlenség folyosójának sarkán, kezében seprűjével, hátán edzőcuccával. Érzi, hogy a padló annyira nem biztonságos - értsd csúszik, mint a fene -, de nem törődik vele. Lepillant, hogy lássa, hova lép, csakhogy amikor ismét megemeli fejét, már előtte terem egy nála valamivel magasabb akadály, aki eddig nem volt ott. Még itt sem esik kétségbe, hiszen csak szimplán kikerüli, ám a cipője alatti sikamlós talaj másképp gondolja mindezt. Ahelyett, hogy tökéletes ívben kikerülné a fiút, tulajdonképpen fél oldalával telibe találja hátulról, s ha ez nem volna elég, egyensúlya mit sem ér e percben, azonnal hanyatt is vágódik. Talán reflex lehet, hogy zuhanás közben szabadon maradt kacsójával megragadja az egyetlen kapaszkodót, ami kézre esik: Lafayette-et. Egy sikkantás kíséretében csüccsen le a földre, vélhetően magával rántva a levitást is, hacsak nem gyorsabb és stabilabb.
- Auauauau - seprűt szorongató karjára esett és nemesebbik felére, de legalább mindkettőt jól beütötte. Könyökét kezdi szorongatni, miközben pillantása a prefektusra rebben. - Ne haragudj, úristen, ugye legalább te jól vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nem is tudja, hogy a saját fájdalma aggasztja-e jobban, vagy a tény, hogy a másik sem esett kevésbé szerencsétlenül. Igazság szerint ez mind eltörpül, mikor rájön, hogy ha mása nem is, hosszú vörös haja biztosan óvón takarja be áldozatának arcát, ami akár fulladásos, torokcsiklandozós halállal is járhat. Mikor észleli a veszélyt, gyorsan megragadja tincseit és maga is arrébb sepri, segítve Lafayette dolgát.
- Jó, mert elég nagyot estél. Nagyobbat, mint én - ahogy a fiú arcára néz, rögtön látja, hogy enyhe pír keletkezett rajta az ütés nyomán, ami akár még rondább is lehet később. Szóval ezért mondják mindig a felnőttek, hogy ne futkározzanak a folyosón! Minden világos. A következő ellenőrzendő dolog most, hogy egyben vannak, csupán a seprűje, amit megemelve alaposan szemügyre veszi. Az esés során természetesen mindenét megüthette volna, kivéve járművét, amit olyan magasan tartott felfelé, ezzel óvva a sérüléstől, hogy egyetlen karcolás sem lelhető fel rajta.
- Szerintem nincs az a zuhanás, amit ne magammal tompítanék, hanem a seprűmmel - azért láthatóan kifújja a levegőt, mely tökéletesen megmutatja, megnyugodott. Nem akarna új eszközt venni, hiszen évek óta ez van vele és tökéletesen működik. Azt nem tudja, össze lehet-e szokni egy seprűvel, de neki minden bizonnyal sikerült. - Óóó, nem, a könyököm fáj picit, de tudom mozgatni, úgyhogy semmim sem tört. Neked viszont csúnya foltjaid lesznek az arcodon - elhúzva száját automatikusan nyúlna a sérüléshez, azonban félúton megáll a mozdulatban és zavartan leengedi a kezét. Totális idiótát csinál magából, aztán eszébe jut, miért is ül most itt.
- Ne haragudj, hogy Neked rohantam, csak elkések edzésről. Bár, most már úgyis nagyjából dupla kört fog velem dolgoztatni az edzőm, ennyi késést nem dolgozok le tíz fekvővel - lemondóan húzza el száját és igazság szerint úgy van vele, hogy jó neki ott a földön. Esze ágában sincs megmozdulni, inkább ellógja az egészet. Igen, ez remek ötlet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Erre a kijelentésre nem szándékosan, inkább csak ösztönösen pillant végig Lafayette-en és rögvest meg is rázza fejét, emellett pedig erősen ráharap alsó ajkára, nehogy nevetni kezdjen. Láthatóan semmilyen erotikus vonulata nincs ezen jelenetnek, inkább tűnik aranyosan visszafogottnak.
- Játszom? - szemöldökei összeszaladnak, mire leesik neki a tantusz, remélhetőleg azelőtt, hogy a levitás elkezdené megmagyarázni a nyilvánvalót. - Ja, hogy kviddicset! Nem szoktam. Úgy értem, amikor volt a sulis bajnokság, fogóként játszottam, de én seprűakrobatika irányban mozgok inkább - ha olyan lenne, mint vetélytársai, minden bizonnyal lesajnáló pillantások kereszttüzében világosította volna fel a srácot, hogy hello, ő itt Layla Robillard, a híres ifi bajnok, akiért mindenki odavan, az üdvöske, aki verhetetlen volt a juniorok között és mindenki a felnőtt kategóriában való debütálását várja... Ehhez képest mindez eszébe sem jut, ugyanolyan lazasággal és természetességgel igazítja ki a másikat, mintha csak rosszul tippelte volna meg, hány óra van.
- Tényleg, biztos, igazi túlélő vagyok - bátorító mosoly kerül arcára, épp csak nem kezdi mutogatni kedves bicepszét. Azért e jelző, mert valószínűleg betegre nevetné magát Lafayette, ha a navinés sportját tekintve rendben lévő, de alapjáraton vézna kis karocskáit mutogatná. A fenékre csüccsenés épp elég megalázó volt, nem kell tetézni. - Oh, akkor Te prefektus vagy! Amióta mestertanonc lettem, nem követem a listátokat - nem mintha zsenge diákkorában olyan hihetetlenül vérmes szabályszegő lett volna. Az egyetlen alkalom, amikor valóban kihágást követett el, az a Lilivel való Káma Szútra eset, de arról szimplán csak nem beszélnek. - Gusztusosan hangzik. Azért jobb lesz, ha rájuk nézel majd, nehogy meglógjanak - hangjából nem érződik rosszindulat, inkább nevezhetjük előrelátásnak. Ki hitte volna, hogy ettől a lánytól egyszer még ilyet is láthatunk...?!
- Benne vagyok. Elég sok időt töltök a pályán, ha lesz időd, gyere majd ki, aztán dobálgathatunk párat, csak könyörgöm, gurkót ne. Agresszív jószágok - hiába úszta meg minden alkalommal találat nélkül, nem egyszer sápadt bele a vasszörny közeledtébe. Talán még mindig képes lenne megszédülni a sérülés gondolatától.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nem lepődik meg a kérdésen, tekintve, hogy ez a sportág továbbra sem annyira elterjedt, mint a kviddics. Éppen ezért azon kívül, hogy a cirkuszon felnevet, egyáltalán nem mutat sértettséget, ahogyan neheztelés vagy lenézés szikrája se csiholódik íriszeiben.
- Mindig bajban vagyok, mikor el kell mondanom. Olyan, mint a korcsolya, csak levegőben és seprűvel. Különböző akrobatikus gyakorlatokat hajtunk végre repülés közben. Van belőle egyéni és páros is, zenére csináljuk és meghatározott koreográfiával, ami meghatározott elemeket kell tartalmazzon. Szóval tényleg olyan, mint a mugliknál a korcsolya, csak nem az - a létező legjobb dolog a világon, amikor valaki úgy ír le valamit, hogy az egyik dolog pontosan ugyanolyan, mint a másik, csak igazából tök más. Éppen ezért, amikor már azt hinné a partner, hogy érti miről van szó, megérkezik a bomba, hogy nem, tökre nem érti. Szuper így tájékozódni, komolyan, inkább maradt volna a guglinál.
- Az még inkább nem szép, hogy még a saját háztársaimat sem ismerem maradéktalanul - hetykén vonja meg vállát, igazság szerint e mozdulat kimondottan flegmának hat, noha a hozzá tartozó jelentés korántsem ennyire szélsőséges. - Viszont, mivel nem tudom, hogy kik a prefik, meg kell kérdeznem, hogy téged hogy hívnak? Én Layla Robillard vagyok - kedves mosolya szinte napként ragyogja be az ember napját, már amennyiben hihetjük, hogy emberek lehetnek ennyire kedvesek hátsó szándék nélkül.
- Merlin, segíts meg - elkerekednek szemei, szinte arcszíne is egy árnyalattal világosabbá válik. Hány éves lehet a srác? Valószínűleg vele egy idős. És gurkókkal nevelkedett. Micsoda gyerekkor...! - Hát, ha nem árulod el senkinek, hogy ellógom az edzésem, akkor megihatnánk inkább egy forró teát - feltápászkodik, vigyázva a kezében lévő seprűre és valamelyest leporolja nadrágjának hátulját. Ha nem is volt koszos, ez egy ösztönös mozdulat, utána pedig rögtön el is pillant a folyosó két végére, merre kéne indulniuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Amikor elhatározta, hogy ellógja az edzését, azt hitte, egyszerűen csak visszatér a szobájába és begubózik, ahogy az utóbbi időben mindig. Elbújik a takarója alá, zenét hallgat és próbál nem arra gondolni, ami vele történt, esetleg elővesz egy számára érdekes tárgyat és inkább tanul, feltéve, hogy képes koncentrálni. Ehelyett itt ül a konyhában a pulton, kezeit pedig a forró tea melengeti, melynek gőze kellemesen simogatja arcát.
- Igazából apu szeretett volna nagyon kviddicses lenni, csak van egy csúnya gerincsérülése és így nem játszhatott. Arra gondolt, hogy na nem baj, majd én megyek a gurkók közé, csak idő közben anya kiszúrta, hogy másfelé kéne orientálódnom. Elvitt seprűakrobatika bemutatóra és edzésre, én pedig egyből beleszerettem, szóval így lyukadtam ki ide - az emlékek megrohamozzák elméjét, ahogy apukája a nyakába kapva úgy csinált, mintha repülne, Layla gyermeki, göndör kacaja pedig betöltötte az egész kertet, s beszűrődött a nyitott ablakok nyílásain, melegséggel töltve meg szülei szívét. Valahol jól is esik neki ilyen kellemes nosztalgiába süllyedni a fiú kíváncsisága okán.
- Egyébként miért pont terelő poszton játszol? Lehetnél hajtó is, szerintem az is remekül illene hozzád - teljesen szakmai szemmel nézi, közel sem bókolási vagy flörtölési szándék vezérli. Mivel maga is játszott, látta, kik voltak kiemelkedőek e poszton és úgy véli, hogy a terelés tökéletesen megfelelő az olyan hatalmas termetű embereknek, mint Ambrózy tanár úr, Lafayette viszont inkább tűnik fürgének és taktikusnak, amik remek hajtóvá tennék. Megérzések.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Lassanként bólogat, mert tulajdonképpen tényleg ez történt. Édesanyja túl durvának tartotta, hogy egyetlen szem lányát beküldje a vasszörnyek közé, viszont pontosan jól tudta, hogy a repülés igazán közel áll piciny szívéhez. Ahogy azt is, nem tud ellenállni a táncnak. E kettő ötvözete kellően csalogatónak tűnt ahhoz, hogy Layla végül beadja a derekát és lássunk csodát, így is lett. Ritka az, hogy a szülők nem próbálják meg minden áron saját kudarcaikat a gyerekükön keresztül kompenzálni, s elmondható, hogy a navinés is e szerencsés helyzetben van.
- Uhh, nagyon bírom Iza férjét! Régen eridonos volt és csomó szóbeszéd járja, hogy mennyire őrült és szétszórt, de nekem amúgy szimpatikus - az őrült jelen esetben nem pejoratív jelzőként jelenik meg, hiszen valamilyen szinten a lány is az. Ez lehet abszolút jó tulajdonság.
Eközben figyelmesen hallgatja Lafayette-et arról, hogyan is keveredett a kviddics környékére és miként állapodott meg a terelő posztnál. Kissé oldalra biccentett fejjel dolgozza fel a hallottakat, bár feltűnik neki, hogy a levitás kissé megakad minduntalan az apjánál és az sem kerüli el figyelmét, hogy valójában a nagynénje nevelte fel. Mégsem tapintatlan típus, így nem kérdez rá direkt módon a dologra, nem is ismerik egymást olyan rég, hogy megtehesse.
- Szerintem ez egyébként tök jó, bár izgalmas lenne, ha apud terelne, amíg Te a kvaffot próbálnád átdobni a karikákon. Nem veszélytelen, de új megvilágításba helyezné az egészséges versenyszellemet - persze ő is viccel csak, sohasem gondolná, hogy bárki ártana a saját gyerekének és esetleg megkínálná egy csinos, ötven kilós gurkóval. - Azért lettem fogó, mert pici vagyok és nagyon fürge. Plusz, hála a seprűakrobatikának, egy csomó dolgot tudok hasznosítani a kviddicsben. Volt, hogy Volkov leizzadt, amíg a meccset vezette - visszaemlékezve, fogalma sincs, mit gondolt akkor, mikor egyszerűen elugrott seprűjéről és lábai alatt, de a seprű felett elengedte a gurkót. Nem csupán lélekjelenléte volt példaértékű, de a teljesítménye is, bár szokás szerint ezzel sem hencegett el senkinek, nem érzi úgy, hogy érdemei okán piedesztálra kéne emelni.
- Na és mi érdekel a kviddicsen kívül? Van kedvenc tárgyad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Te aztán tényleg nagyon kedveled! - óhatatlanul szökik ajkán egy aprócska nevetés, látva a fiú hihetetlen rajongását. Igazság szerint aranyosnak tartja, amit mond, így kuncogása is inkább hat szórakozottnak, semmint bántónak. - Iza is nagyon szereti. Ritkán látni őket együtt mutatkozni, de szerintem Merlin is egymásnak teremtette őket - arcán enyhe pír jelenik meg, hiszen neki sem szokása ám így áradozni másokról. Másrészt viszont tisztában van azzal, hogy neki nem adatik majd meg egy olyan kapcsolat, mint ami nekik van. El sem tudja képzelni, hogy egy férfi közeledjen hozzá, hovatovább előbb rezzen össze, mint érezzen kellemes bizsergést. Ettől a gondolattól egy pillanatra fájdalom suhan át arcán, ám amilyen gyorsan érkezik, oly gyorsan távozik is, mintha csupán délibáb lett volna.
- Pedig csak vicceltem! - kapja szája elé kezét, majd hitetlenül mosolyodik el, ahogy leengedi, talán még ajkai is elnyílnak a hirtelen jött csodálkozástól. Micsoda család! - Valószínűleg abban, hogy olyan őrültségeket is bevállalunk, amit ép eszű ember nem tesz - biccent egyet, részint magának, ahogy emlékképek tolulnak elméjébe a meccseiről. Az biztos, hogy tehetségesnek érezte magát fogó szerepben, ám az is fix, hogy sohasem merne élesben, egy életen át gurkók elől menekülni. - Ha gondolod, kérhetünk majd egy cikeszt Volkovtól és megpróbálhatjuk elkapni egymás elől - megvonja vállát, majd zsebéből előhúzza a saját kis aranylabdáját. Az aranyoska rögvest kinyitja szárnyait és körbe repüli Layla-t. - Remélem nem nevetsz ki, de Ő itt Lise, a cikeszem. Magam kaptam el és, mivel testemlékőrző, örökre velem is lesz - kedvesen mosolyogva figyeli, ahogy a labda elszabadul a helyiségben és körbe-körbe repked. Mintha csak személyisége lenne. Biztosan butaság, de Layla szereti azt képzelni, hogy ő is egy barátja.
- Hááát, indultam néhányan, de nem nagy dolog - kínosan feszengve érzi magát, ha érdemeiről kérdezik. - Megnyertem az ifi bajnokságot utolsó évben, most a felnőtt kategóriában kéne versenyeznem, csak... - megdörzsöli felkarját, ami először csak egy apró mozdulatnak indul, amolyan figyelemelterelésnek, ám a dörzsölés egyre erősebb. Amikor a zuhanyban ült, ugyanígy próbálta lekaparni magáról a szégyent és a mocskot. Aztán felocsúdik a fájdalomra, amit körmei okoznak és zavart mosollyal folytatja. - ...végül ez az évem nem úgy alakult. De jövőre megyek majd és, ha az országos bajnokságon túljutok, mehetek majd világversenyre is, csak nyernem kell - biztató mosollyal arcán ejti ki a szavakat, szemeibe visszaköltözik az élet. Mintha olyan egyszerű feladat lenne az, hogy egy országos válogatót győzelemmel zárjon.
- Óóó, hát azért genetikában nem mozgok otthonosan, leginkább a sport érdekel, úgyhogy abban mondanám magam kiemelkedőnek, de... ha van olyan tárgy, amiben segítség kéne, csak szólj, bár, mivel levitás vagy, biztos ezerszer jobban tudsz dolgokat - milyen butuska kis sztereotípiák ezek! Csupán azért, mert valakit a kékekhez osztottak be, még nem jelenti azt, hogy mindent tud. Persze jobb ezt feltételezni ahelyett, hogy elismernénk, más ház diákja lekörözheti őket. Mint Margaréta! Háztársa minden évben iskolaelső, ami nem véletlen. Azt már meg sem említem, hogy az ő kis mimóza, angyali lelke fel sem ismeri a kacér élt, mely a fiú szavait átitatja.
- Igen, van egy bátyám, de elég ritkán találkozunk. Nagyon szeretem - kedves mosollyal beszél róla, láthatón közel áll a szívéhez. - Neked is vannak tesóid?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Elsőre azért picit ijesztőnek tűnik a nénikéd. Várj csak, ő nem... Uhh, hogy is hívják, nem Michelle Saint-Venant? - elkerekednek szemei, hiszen tök logikus, hogy ő az, hiszen az apukája Mihael Saint-Venant, még olvasta is az Edictumban talán, neki pedig az ikre a szőke! Hát valóban nem egy szokványos család, annyi szent. - Gondolom attól féltek, hogy ők is kapnak egy gurkót - szórakozottan nevet fel, ahogy elképzeli a szigorúan dolgukba temetkezőket, mielőtt még a leszúrás szilánkja érné őket. Valószínűleg a helyükben Layla sem cselekedett volna másképp.
- Persze, nyilván. Csak az ember általában nem úgy kerüli ki a gurkót, hogy elengedi a seprű és a lába között. Tudni kell időzíteni és visszaérkezni a seprűre - megvonja vállát, mert hát ez csak az egyik olyan dolog, amit elmondhatna fogó pályafutásának eseményei közül. Az sem volt semmi, mikor egyszerűen Ábel alá helyezkedve fejjel lefelé repült alatta és úgy nyúlt a cikeszért. Hát, igen, maradjunk annyiban, hogy a navinés egyáltalán nem kviddicses fejjel gondolkodott, mint inkább akrobatával. - Akkor beszélek Volkovval! - láthatóan lelkes ezt illetően, pedig tényleg nem vágyik profi fogó karrierre. Nem kizárt, hogy a rellonosok házvezetője képes lenne azt faragni belőle, de egyrészt késeinek tartja, másrészt nem érez magában kellő motivációt ahhoz, hogy véghez is vigye ezen tervét. Anélkül pedig élsportolónak lenni szinte lehetetlen. Ez az, ami az embert áthajtja a kínokon, amiért minden nap reggel érdemes felkelnie, lenyomnia a kőkemény edzéseket és mindent megtenni a sikerért.
- Bevallom, én csak a filmet láttam, de... - elhúzza száját. - ...borzasztó volt. Minden versenytársam odavolt érte, de minősíthetetlen, különben is, csillogó vámpírok? Uhh, elég rémes - megrázza fejét, bele sem mer gondolni, hogy a mugliknál ez siker széria lett. Ha csak egyetlen varázsvilágban jártas is belenyúlhatott volna, az elég jó lenne, de nem így történt, ezért az egész világ egy olyan vámpír fétis után csorgatja a nyálát, amely romantizálja azokat a szörnyetegeket. Bár, lehet Layla meg túlságosan szigorú velük.
- De tényleg nem nagy dolog! - mivel egyik kezében a bögrét fogja, így csak a másikat tudja kicsit tiltakozóan megemelni. Annyira nem tud mit kezdeni ezzel a rengeteg elismeréssel, mert persze részben ezért is csinálja, de magának akar bizonyítani és nem másoknak. Talán ezért érzi zavarban magát, mikor méltatják. - Igazság szerint minden nap edzek valamennyit. Edzővel három vagy négy napot, a többin rám van bízva és a lelkiismeretemre, amivel egészen a mai napig semmi probléma nem volt - jelentőségteljesen pillant körbe, s nem is kell magukra mutatnia, hogy egyértelműsítse, Lafayette bizony a rossz útra tereli. Jó, mivel ez az egész a lány ötlete volt, nem volna jogos a fiúra kennie, de olyan jó néha egy kicsit hárítani a felelősséget! - Köszönöm.
Arcát elborítja a pír a drukkolás hallatán és inkább erősen koncentrál a kezében immáron csak melegen örvénylő italra. Bele is kortyol, hogy biztos lehessen abban, nem csinál magából nagyobb idiótát, mint amilyet már amúgy is csinált. - És nem... hiányzik az anyukád? Mármint, akkor gondolom a nagynénéd nevelt és ahogy hallom, nagyjából ő lett így az anyukád, csak... nem is tudom, az más. Nem? - kérdőn billenti oldalra a fejét, gyermekien őszinte kíváncsiság csillan íriszeiben. Fogalma sincs, milyen lehet egy függővel együtt élni, bár... Ha Nathanielre gondol, ő is az volt: Layla függője. Ha igazak a pletykák, előbb-utóbb minden függőség halállal zárul - csak az nem mindegy, kiével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- De ez végül is jó, nem? - felpillantva a teájából elmosolyodik. - Úgy értem, keveset látod apukádat, de mégis van bennetek egy csomó közös, van mit csinálnotok, hasonlítotok. Nagyon sok olyan gyerek van, aki együtt él a szüleivel, de tulajdonképpen simán letagadhatnák egymást - mint például Nate, akivel sohasem foglalkozott sem az anyukája, sem az apukája. Ott voltak neki, megtehették volna, de nem tették és szörnyet teremtettek, mely darabokra törte Layla biztosnak hit világát. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy Lafinak ettől most jó, hiszen alig látja Mihaelt, ezen pedig nem tud változtatni, de legalább mikor együtt vannak, azok a percek boldogok.
- Hááát, nem szeretném, ha bajod esne - elhúzza száját, nem is realizálva, amit mond. Mert hát lehetne ezt flörtölésnek is hinni, a vörös azonban olyan ártatlan tekintettel, aggódón közli mindezt, hogy süt belőle, tényleg csak egy másik ember testi épsége aggasztja. De talán egy picit Lafayette-é is... Ám gondolatai félbe szakadnak, amikor a karót nyelt és a vámpír egy mondatba kerül. Pár pillanat erejéig csak néznek egymásra, amikor kitör belőle a nevetés és leszállva a pultról odasétál az asztalhoz, hogy leüljön a levitással szemben. - Nem szoktam másnak rosszat kívánni, de határozottan találkoznia kéne annak a nőnek egy vámpírral - mosolyogva bólogat és elvesz egy kis ropogtatnivalót. Ha már egyszer itt árválkodik közöttük...
Csak hallgatja a másikat és láthatóan egyre inkább zavarba jön, egy kissé el is pirul. Figyelmét egészen kezdi lekötni a sós és a teája: nem szeret a középpontban lenni. A fellépéseken persze igen, de az mindössze pár perc az életéből, ő sokkal jobban szeret másokkal jóba lenni. Ezért is nem mesél sikereiről, mert aztán mások féltékenyek, rosszindulatúak és bántják. Lafayette nem tűnik olyannak, mint aki bántaná. - Erről bizony! Ha ez a bizonyos gonosz levitás időben feltakarított volna, már a pályán szenvedhetnék ahelyett, hogy meleg teát iszogatom, mogyorót csipegetek és jól érzem magam - próbálja vádlón előadni kisebb beszédét, ám sugárzó arca, élénk, vidám tekintete egyszerűen ellehetetlenítik, hogy komolyan lehessen venni. Ezen persze az sem segít, hogy a végén elmosolyodik.
- Szerintem ez nem olyan furcsa végül is - arca komollyá változik, egy hajtincset füle mögé tűr, mert érzi, hogy ki akarja fejteni a gondolatait, csak nehéz belekezdenie és nem akarja megbántani a másikat vagy feltépni a sebeit. - Michelle nevelt fel, sokkal inkább ő az anyukád, mint Roxanne. Vele töltötted az életed legmeghatározóbb éveit, általa tanultál meg kötődni másokhoz, őt láttad mintaként. Ezért szerintem logikus, hogy inkább felé húz a szíved, vagy őt látod inkább anyukádnak. Azt sem tartom kizártnak, hogy ő is vívódik, hiszen gyermekeként szeret, de mégsem vagy a vér szerinti gyereke. Nagyon bonyolult szituáció, de a lényeg, hogy rá mindig számíthatsz - megvonja vállát, amolyan végszóként, végül pedig elmosolyodik. Az ember szülei jöhetnek bárhonnan, ha igazán és jól szeretik csemetéjüket, mindez nem számít, jelentéktelen semmiség. Az aranyvérű családok gyermekei szenvednek, pedig ha valahol, hát azokban a körökben aztán dívik az összetartás, a hovatartozás - csak éppenséggel a hatalmas vértisztasági harcokban megfeledkeznek embernek maradni és boldogtalanul élik le az egész életüket. Lafayette-nek legalább ebben nem kell szenvednie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A hintában ülve élvezi, ahogy hosszú, vörös hajába bele-belekap a hűvös téli szellő. Nem gondolta volna, hogy Lafayette-el ilyen jóba lesz majd, először csak egy könnyed teázásnak indult, aztán lépten-nyomon egymásba botlottak, míg végül már szándékosan vágtak neki a közös programoknak. Maga sem tudná megmondani, miért nem érzi feszélyezve magát mellette, bár igaz, ami igaz, sokszor jön zavarba attól, ahogy a fiú ránéz. Néha félre-félrever a szíve és persze kapta már rajta magát, hogy akkor is a levitáson jár a pici buksija, mikor nincs vele. Mégsem tulajdonított neki nagy jelentőséget, hiszen csak barátok.
Lehunyja szemeit, ahogy a lökés hatására ismét a legmagasabb pont felé közeledik, s amikor elindul visszafelé, még egy mosoly is kerül ajkaira. Ez a görbe azonban a fiúnak szól és a sztorinak, amiben éppen benne van.
- Bár a rellonosok közel sem olyan megátalkodottak, van azért igazság a szóbeszédekben. Én is kinevettelek volna - meg sem próbálja visszatartani, kibuggyan belőle a tőle megszokott angyali kacagás, amiért egyébként nem lehet rá haragudni. Annyira kedvesen, édesen cseng, egyszerűen betölti az ember szívét és melegséget áraszt. - Bánod, hogy levitás lettél? - kérdőn pillant Lafira, talán még feje is kissé oldalra biccen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Nem lehet egyetlen ember miatt egy egész házat elítélni - von vállat hanyagul, mert hát való igaz, simán rávághatná, hogy minden rellonos veszélyes és lehetetlen alak, akiktől óvakodni kell... Csak hát a többi házban is van ilyen. Layla sem tipikus navinés, rengeteg eridonos vonás is felfedezhető benne, sőt egyenesen csoda, hogy nem oda került beosztásra. - Ettől függetlenül tényleg vannak elég érdekes alakok a zöldeknél - elhúzza száját, mert nem egy és nem kettő volt, aki annak idején piszkálta alakja, hobbija, szenvedélye miatt. Rengeteg gonoszkodásnak volt kitéve, még meg is átkozták egyik alkalommal, aztán már csak a nevetésüket hallotta maga mögött. Bárcsak képes lenne megvédeni magát! - Szóval szerinted jófejek a rellonos lányok? - erre a kijelentésre felkapja a fejét és rögtön azon gondolkodik, milyenek is ők? Vajon Layla hasonlít rájuk? Esetleg kellene hasonlítania? Amikor rájön, mennyire buta kérdést tett fel, alsó ajkába harap, ezzel is próbálva legyűrni a zavart, mely pír formájában rögvest megjelenik arcán. A fenébe!
- De biztosan nem akarnál, mert... - kezd bele a magyarázatba, azonban ekkor a hintát elkapja a két erős kéz és míg az egyik pillanatban messze szállt a széllel, most veszélyesen közel kerül Lafayette-hez. Mintha percek, sőt órák telnének így el, mozdulatlanul, hatalmas őzgida szemekkel bámul vissza, szíve összevissza verdes, s egy pillanatig nem tudja, hogy ijedtében vagy zavarában szaladjon inkább világgá. Ajkai enyhén elnyílnak, szólni akar, azonban a gonosz farkas kijelentés minden gondolatot kitöröl elméjéből. Nem tudja elfelejteni, hogy a báránynak hitt Nathaniel végül ordassá változott és el is kapta az ártatlan áldozatát. Ezen megvilágításból már másképp érzékeli a pillanatot, csakhogy továbbra is dermedten várja a folytatást, miszerint a hinta elinduljon.
Ekkor ugyanis az addig benntartott levegő végre kiszabadul és rájön, hogy kivel áll szemben. Felismervén, hogy nincs veszélyben, mert a levitás vigyáz rá, végre valahára mosolyra kunkorodik ajkának széle. - És mi van akkor, ha nem a szegény Piroska vagyok, hanem a vadász? - felvonja fél szemöldökét, mert bár lehetetlen elképzelés, azért jó érzés, hogy ebben a történetben nem kell mellékszereplőként hagynia másoknak, hogy feje felett görgessék az eseményeket, hanem lehetne ő az, aki megteszi ugyanezt. Bár, ha Lafayette a farkas, talán nem is olyan ördögtől való dolog Piroskának lenni...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A válaszra oldalra biccenti fejét és kíváncsian fürkészi Lafayette arcát. A név elhangzására azonban némiképp kétségbeesik mélyen legbelül. - Szóval akkor... neked is tetszik Cassandra? - azt biztosan tudja, hogy a lány gyönyörű, olyan szettekben meri magát megmutatni, amiket Layla még álmában sem venne fel, mert attól is zavarba jönne. Csodálja az alakját, az ajka ívét, az átható tekintetét és a stílusérzékét. Őszintén, minden lány ilyen akar lenni. A gondolat, hogy egy olyan emberrel kellene felvennie a versenyt, aki ennyire tökéletes, egyszerűen tel-... na várjunk csak. Miért kéne felvennie bárkivel is a versenyt? Elvégre ők csak barátok, nem? Mondjuk Cassandra mellett nevetségesnek tűnnek szeplői, pisze orra, szinte már kicsi mellei. És mi van azzal az anyajeggyel az ajka felett? Rémes, mennyi hibája van és ezt csak most, ahogy elképzeli magukat egymás mellett látja meg.
- Mert... mert te nem vagy az a seggarc típus - ahogy kiejti ezeket a szavakat a száján, borzasztóan idegennek hatnak. Layla soha, de soha az életben nem beszélne így, most is leginkább a zavara az, ami szóról szóra elismételteti vele a hallottakat, s füle rögvest égni is kezd - ezúttal a szégyentől. Hogy mondhatott ilyet? Még az ismételt hintalökésnek hála kerekedő menetszél sem tudja eltüntetni ezt a vörösséget egy csapásra.
- Én soha nem lennélek képes bán-... - kezdené mondandóját, csakhogy a hinta mellől ellép a levitás és... futásnak ered??? - Lafayette, állj csak meg!! - ahogy ismét előre lendül, ki is ugrik a hintából és a fiú után ered. Nem kétséges, hogy fürgébb nála, éppen ezért, bár a játszótér másik végéig kell kergetnie, hogy utolérje és akkor is csak azért sikerül, mert egy lendületes ugrással egyenesen a levitás hátára érkezik. Mondanom sem kell, hogy kétes egyensúlyuk okán azonnal érzi, hogy dőlni kezdenek, ám ahelyett, hogy elengedné a fiút, csak még jobban belekapaszkodik. Ha veszniük kell, vesszenek együtt. Szerencséjükre legalább oldalra esnek, ám mindez nem nyújt vigaszt egyiküknek sem, hiszen a homokozóban landolnak, mindenük tiszta piszok és sár, valamint alig pár pillanattal az ocsúdás után egy gyermek sírása hangzik fel egyenesen a fejük felett. A keserves üvöltésből kivehetőek a 'homokvár', 'szándékosan' és 'kilapít' szavak, valamint a perifériából a dühös anyuka is tökéletesen beazonosítható.
- Lafayette, ez a Te hibád, úgyhogy most szedd a lábad, mert nem akarok itt lenni, mikor ezt újra kell építsük - nem az a sziszegős, rellonos hang ez, inkább a kétségbeesett fajta, ami azt akarja, hogy tényleg pattanjanak fel és rohanjanak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Ásítva fordul be a sarkon a banya portréja felé. Annyira nagyon nem volt kedve ma kijönni járőrözni! Mivel ez a végzős éve, egészen másra koncentrál, mint a prefektusi feladataira, de nem akarja cserben hagyni sem házvezetőjét, sem társait. A számtalan edzés, a hajnalig tartó tanulás, no és persze kapcsolata Lafayette-el minden idejét és erejét elviszik, s bár kedvese sokkal inkább jelent feltöltődést, sajnos mindez édeskevés a mellette lévő dolgok mellett. Hosszú szempillái megemelkednek, kitöröl egy könnycseppet fáradt szemének sarkából és rögtön észre is veszi, hogy valaki, aki nagyon is alapkézésesnek tűnik, nem a szobájában tartózkodik.
- Sziaaaa - mosolyogva integet neki, bár a pulcsiján díszelgő prefektusi jelvényt meg sem próbája eldugni. - Minden rendben? Hogyhogy nem a körletedben vagy? - annyira kedves, hogy lehetetlenség megijedni akár tőle, akár attól, hogy büntetés lenne a rajtakapás vége. Nem ismeri fel egyébként az eridonost, mivel az Edictumot messzire elkerüli, amúgy meg nem tudná megmondani, melyik tanárnak ki a gyereke. Ha még ezt is fejben tartaná, valószínűleg szétrobbanna.