A kis tavacskánk egyik elterülőbb partszakaszán álldogál a csónakház. Nem túl régen, talán a pár évvel korábbi nyáriszünetben telepítette ide azt egy idősebb varázsló, aki a két csónakját adja néha bérbe a diákoknak vagy tanároknak, néha falusiaknak, hogy a tóra mehessenek. A ház nem zárt, csak a csónakok vannak varázslat védte lánccal lehorgonyozva, így még azt fel nem oldja a tulajdonos, nem elköthetőek. A házba bármikor be lehet térni, akad bent szék, talán régi könyvek és cikkek is a tóról, illetve olyan felszerelések, mint evezőlapát, mentőmellények és így tovább.
A nyári záporok idején, mint legközelebbi megoldás tökéletes, de este a kis ház teraszáról nézni a holdfény világította tavat is remek. A környéken a télire aprított tüzelőanyag hever kupacokban, valamint egy kis sütögetőhely is van itt, bár nem annyira szívlelik sokan, ha befüstöl a diákság. A téli időszakban a csónakok ugyan partra kerülnek és a felszerelések is eltűnnek, a házacska továbbra is nyitott bármire. Érdemes ide kicsinek és nagynak, diáknak vagy felnőttnek kilátogatni, a csónakázási lehetőség nagy élmény tud lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=729540#post729540][b]Maja Bojarska - 2018.07.18. 23:23[/b][/url]

A kis tavacskánk egyik elterülőbb partszakaszán álldogál a csónakház. Nem túl régen, talán a pár évvel korábbi nyáriszünetben telepítette ide azt egy idősebb varázsló, aki a két csónakját adja néha bérbe a diákoknak vagy tanároknak, néha falusiaknak, hogy a tóra mehessenek. A ház nem zárt, csak a csónakok vannak varázslat védte lánccal lehorgonyozva, így még azt fel nem oldja a tulajdonos, nem elköthetőek. A házba bármikor be lehet térni, akad bent szék, talán régi könyvek és cikkek is a tóról, illetve olyan felszerelések, mint evezőlapát, mentőmellények és így tovább.
A nyári záporok idején, mint legközelebbi megoldás tökéletes, de este a kis ház teraszáról nézni a holdfény világította tavat is remek. A környéken a télire aprított tüzelőanyag hever kupacokban, valamint egy kis sütögetőhely is van itt, bár nem annyira szívlelik sokan, ha befüstöl a diákság. A téli időszakban a csónakok ugyan partra kerülnek és a felszerelések is eltűnnek, a házacska továbbra is nyitott bármire. Érdemes ide kicsinek és nagynak, diáknak vagy felnőttnek kilátogatni, a csónakázási lehetőség nagy élmény tud lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=732238#post732238][b]Maja Bojarska - 2018.08.18. 20:25[/b][/url]

Kikapcsolóóódás. Bizony, csalós napunk van, mindenkinek is. Az apu holnap hazajön hozzánk Pécsre és nagy lesz az öröm, de ha már Dustin ilyen kedves volt, akkor behordtunk hozzá egy kisebb kamionnyi holmit és ellebzseltünk nála még a faluban vagyunk. Kellett némi segítség a cukorkaboltba és még én is jobban mozgok mint most éppen Luca. Szerintem hiába tagadják, nagyon is csinosan ohanásodnak Maxival meg a kicsifiúval, de nem annyira bírják még az iramot. Mondjuk szavam se lehet. Az első héten, amin hármasban maradtam a két brekivel kétszer is majdnem elaludtam a fürdőkádban, mikor pancsiztunk. Ez meg veszélyes. De most már nagyon jól állunk, főleg azóta, hogy elkezdtem visszajárogatni az edzésekre. Már nem csak Lewyvel csináljuk otthon vagy Hannah visz néha le oda, ahova ő is jár, hanem a lányokkal itt Pécsen. Igaz még csak pár hete van napi szintű menet, de én nagyon jól érzem magam és a minikéim is. Klara végig szokta riszálni Ania meg aludni ezeket velünk a teremben. Rendesek, jöhetnek velem és szét szokták őket a társaim szeretgetni. DE ma, ma nem! Ma én is pihenek és csak az övék vagyok.
- Kis szerelmem, ne dobáld el... ah - egy nagy sóhajjal néztem fel és szembesültem a felém repült szandival, majd nem messze tőlem és Aniatól a másikkal. Anya szerint rám ütött, de én nem tudom miről beszél, ennek ellenére Klara nem visel el semmit a lábán. Se zokni, se kispapucs, se szandi. A cipőket egy darabig, ha olyan mint apunak vagy nekem, de aztán annak is elvész az öröme. Most is a rózsaszín bugyis pelenkás popsijával és csinos blúzában szaladgál a fűben néha szavakat vagy hangokat kiáltozva. Nagyon szereti a saját hangját. - Nincs semmi baj, nézelődünk? - gügyörésztem a kisebb angyalkához az ölemben, aki lelkesen bugyogta a nyálát. Már ügyes volt, szépen hasalt és elkezdte emelgetni a fejecskéjét is. El se hiszem, hogy mindjárt négy hónapos. Ücsörögve figyelgettem közben körbe, mert úgy volt nem leszünk egyedül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=732278#post732278][b]Kálnoki-Payne Norina - 2018.08.19. 08:23[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=732438#post732438][b]Maja Bojarska - 2018.08.20. 12:51[/b][/url]

A tópart mindig olyan kis kellemes és megnyugtató volt nekem, talán azért, mert a Balaton közelében nőttem fel és a papival rengeteget jártunk el oda. Ő néha pecázni is én meg csak szedegettem a köveket és kagylókat, hogy nagy gyűjteményem legyen. Egyszer azt is mondta, hogy az üvegeimben nem ezek vannak, hanem emlékek. Van ebben valami, sok apróságnak van története. Például van egy opálos belsejű, nagyobb méretű, amit pontosan tudom, hogy azon az őszön szedtem össze, amikor Lewy... hát visszajött az életembe. Nem mondhatom, hogy megérkezett, mert az már 14 éve megtörtént, ez meg csak 3 éve volt, kicsit több, de valóban. Ahogy látom ringani a vizet el is kell mosolyodjak, de egy repülő szandi teljesen kizökkent. Csak csóválom a fejem, de végül elhúzom a fél párat oldalra és megvárom még a másik is lerepül, hogy összeszedhessem majd utána. Dustinnál is sokat futkosott be a férfi szobájába és bámulta az üvegajtón át a medencét. Kicsit függ a vizen Klara, mióta Olaszországban laktunk a kviddicses világbajnokság okán.
- Sziasztok, ó, hagyd csak - legyintettem mosolyogva, mikor észleltem is, hogy nem csak hang van, de tényleg meg is jöttek. Klara közelebb is tipegett, hogy széles vigyorral tapsoljon egyet, de pont eddig érdekeltük. Felkapta az egyik plüssnyulat a kiscsaládjából és már ment is pár kört mezítláb a fűben, pont úgy igyekezve tartani a játékát, mint én Aniat. Észrevettem ám.
- Mi újság? Minden rendben nálatok? - érdeklődtem, ahogy a pokrócra telepedtem felhúzva a lábaim, hogy a combomon kicsit ülőbb helyzetbe fektessem magammal szemben Aniat. Ő is éppen olyan színű kisruhában volt, mint a nagyobbik brekikém, csak a fodrai tértek el. Óvatosan simogattam meg a buksiját a picike hajával, neki se volt olyan sok, valahogy mindketten elhullattak szálakat így az elején. Klaranak most kezdett igazi hajasbabás lenni újra.
- Hogy bírjátok ezt a meleget? És te? Milyen... tudod, nem kviddicsezni vagy sulizni? - kérdeztem meg kicsit esetlenül, de egész más világok voltunk, még ha éppen hasonlóan anyukák is. Én könnyen adtam fel az első sokk után a kviddicset, nekem a tánc volt a visszahúzó. De az éppen megint terítéken lehet, nem is kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=733225#post733225][b]Kálnoki-Payne Norina - 2018.08.29. 13:16[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=733250#post733250][b]Maja Bojarska - 2018.08.30. 12:35[/b][/url]

- Jól teszitek, mi is azt szoktuk, mostanság meg mászkálunk így hármacskán, mert egyedül vagyunk kicsit - meséltem el, bár panaszos nem voltam a helyzet rossz, de nem reménytelen, mindig ezt mondta a papi is. Meg kellett mosolyognom, ahogy láttam, amint Norina leginkább a kicsi fiának mondja a dolgokat, már majdnem gügyögve. Én szerettem nézni más lány... nőket a brekijeikkel, mert mindben volt valami szép. Szeretet, ohana és olyan békés az egész. Talán ezért is gondolkodtam annyit mostanában, hogy ha komolyan szeretnék valamit csinálni később, akkor a picik mellett az anyukákkal táncolnék. Mármint... tényleg, én is egy csomót ugráltam meg táncoltam Klaraval is, még nem akadályozott a pocim, sőt, versenyre is mehettem a negyedik vagy ötödik hónapig. Sokkal jobban éreztem magam közben és utána is, még az sem zavart, hogy a hamik reggel vissza akartak köszönni, vagy a nap végére elefánttalpijaim voltak és nemhogy szaladni nem ment Lewy elé, kúszni se igazából. De örültem, mert így sokkal könnyebb volt az óriási fenekemből csak nagyot csinálni, miután meglett. Többre nem is igen volt időm, mert megjött a gólya levélkéje, hogy ő már csomagol nekünk meglepit. És már Ania is a kezeim között volt azóta.
- Igen, az sosem egyszerű, és még minden baba más is - bólintottam párat, ahogy a lábaimon fekvő kislányomról átnéztem rájuk. Klarat a szemem sarkából figyeltem, ahogy körbeszaladt egy fát, majd elindult - kicsit inogva és kétszer popsira huppanva - felénk. - Őszintén? Azt hittem meghalok az első héten - nevettem el magam kicsit kínosan is érezve ettől a helyzettől. Nagyon imádom, és szerelmes vagyok abba az érzésbe ami van a brekiktől felém és viszont. Olyan más. Sosem tudtam, hogy ha egyszer valamiről majd nem tudok lemondani, az nem a csoki vagy úgy a családom lesz. Hanem ez, ami a brekiimmel van. mindent odaadnék Lewyért, de azt hiszem az a nem kért, nem keresett, csak úgy kapott, feltétel nélküli szeretet, amiben nincs baj vagy hiba, az ez.
- Elaludtam a szőnyegen, mikor egyedül voltam velük. Anya egyszer arra jött át, hogy Klara volt a kisebb ágyban Ania meg az etetős kis ülésbe csatolva én meg majdnem összecsúsztam a konyhában - nem volt szép és nem is annyira mókás, de álmos voltam és fáradt, a minibbem még a minimális 1-2 órát se mindig aludta, nagyon rossz volt a pocijának a doktornéni szerint. De már minden sokkal szebb, ő is boldog kislány.
- Ez jól hangzik, nálunk van légkondi, de félek azért a picikkel. Nem akarom, hogy megfázzanak - más kérdés, hogy éjjel muszáj, mert egyedül vagyunk én meg...rettegek, hogy ha nyitva marad csak bukón is az ablak. Az teraszajtót nem is említve.
- Megértem, az nekem sem hiányzott, soha, igazából örültem a magántanulóságnak is, nem még a végének - préseltem össze az ajkaim, ahogy Klara a szó szoros értelmében bezuhant közénk. Megállt előttünk, majd hátat fordított és csak lehuppant a fenekére. Semmi félelemérzete, egyszer infarktust kapok ettől.
- Nem hiszem - ingattam is meg a fejem. - A szerződésem, ami élt most jár le a hónapban, ugye eddig csak az kötött már oda, mert mióta az első kislány kiderült kikerültem. De... azt hiszem nem is szeretném, nagyon szeretek csak anyuka lenni. Más hiányzik, de ez nem. Te már tudod hogyan tovább?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=735178#post735178][b]Lily Brown - 2018.09.27. 14:56[/b][/url]

A szünet kitörő örömével vetem bele magamat az életbe, nincs most már könyvtárban gubbasztás vagy hajnalig tanulás; alvás van, szabadság, pihenés és kikapcsolódás. És Ősz. Amit imádok. Össze is írtam egy bakancslistát mindenféle király dologgal, hogy kicsit ösztönözzem magam a kalandra, és kimozduljak végre a négy fal közül a természetbe, illetve az emberek közé.
Az időjárás hol tréfál, hol önmagát mutatja, és most sincs ez másképp, éppen telet játszik a drága, az ősz elején, de nem baj, mert szeretem a hideg időt, így hát fogtam magam, meg a kabátomat, és kidugtam az orrom a kastélykertbe. Végig rohantam a parkon, egyenesen a kis tavacska melletti csónaktárolóig, majd egy szépen összegereblyézett levélkupacba - úgy ahogy voltam - kacagva belevágtam magam. Hihetetlen jó érzés, már nagyon rég csináltam ilyet, jó volt újra gyereknek lenni, és csukott szemmel élvezni a pillanatot.
Egy hirtelen neszezésre felpettentak szemhéjaim és egy csőrrel találom szemben magam. Bár találkoztam már furcsaságokkal a kastélyban és a környékén, azért az nem mindennapi, hogy egy kacsával nézek szembe egy kupac avar mellett. Neki sem lehet teljesen normális, hogy random emberek ugrálnak holmi avarkupacokba, természetesen ezzel ijesztgetve az ártatlan állatokat... Kicsit furán méregetett, mintha nem tartana teljesen komplettnek, és szerintem meg is ijesztettem a hápogásából ítélve, mert amikor felpattantam, a kis állat megindult felém. Na most légy okos nagyleány, mit is kell egy morcos kacsával csinálni? Miért nem ilyeneket tanítanak az iskolában?
- Szia Kacsa! Szereted a sütit? - tettem fel az első legidiótább kérdést, ami eszembe jutott. Milyen szerencse hogy néha tök figyelmetlen vagyok, és a kabátzsebem mezozoikumi rétegeiben ki-tudja-milyen-idős kekszdarabok kallódnak… Leguggolva tenyeremet a morzsákkal óvatosan az állat felé nyújtottam, és reméltem, hogy nem csípi meg a kezem, hanem inkább elfogadja az engesztelő finomságot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=735328#post735328][b]Daisy Blue Berry - 2018.09.28. 19:32[/b][/url]

Badabumm, sééétájunk. Jött az ötlet, mint valami megvilágosodás, de nem igazán erre volt ma tervezve az időm, de ha T-rex topogni akar, akkor azt fogjuk tenni. Újabban eléggé hiányolta hogy Tim fura tevéjével haverkodhasson, azt hiszem tetszettek neki a buborékok, pedig eleinte menekült előle. Sose fogom megérteni ennek a tinisedő kisállatnak az agybajait. De ugye ilyen az anyák sorsa, mert az vagyok! Tök rég van velem, hogy ne legyek. Az összes foltjára büszke vagyok, ami barnán virít a citromsárga tollasságában, pont olyanná téve, mint egy bocika. Mondhatnám is rá, meséltem éppen a minap a németkének, hogy tökre még jön egy mú és eltehenesedik. Szerinte ez lehetetlen, mert mekeg, így kecske. Azt nem tettem hozzá, hogy megy neki a Despacito is, amitől Lewy agyzsibbad, és ettől még csak nem is lesz egy Fonsi a kis topogómból. No, sebaj. Inkább meglátogatjuk a tavat, ahova igazából való. Azt szoktuk csinálni, mielőtt itt bajt kavar, hogy felkattintom a direkt neki csináltatott hámot - ebből nem tud kibújni, pont úgy illeszkedik a szárnyai alá és elvileg kényelmes is -, majd jó hosszan hagyom  a kis huzat, vagy mi ez, ő meg beúszhat a tó közepére is. Ma nem volt kedve. Ült a parton és meredt, mint a nénik szoktak pletykák nélkül. Éppen ezért, mint akinek mindegy van-e holnap ledobtam magam kis séta után a csónakház teraszára és csak meredtem elfüstölve az utolsó szálamat az égre.
Puff. Igen, lassan, de felfogtam, hogy valaki belezuhant valahova, aztán már csak összeszűkült szemekkel néztem T-rex után, aki a halálbiztos hám nélkül kacskaringózta körbe kunyerálva a lányt. Nagy sóhajjal felkeltem, összeszedtem a dolgokat és eldöntöttem, hogy ezentúl rábűvölöm. Nincs mese!
- Ne higgy neki, nem éhezik, csak a tarhálás mestere - tőlem örökölte, de ezt hozzá se teszem, ahogy rámosolygok a lányra kissé idiótán, miközben próbálom a kacsám nevelni, mert csúnyán köszörülöm felé a torkom. Fel is tűnik neki mert egyből leül és a mini szárnyszerűségeit a feje felé emelve leszegi azt. Engem nem hat meg!
- T-rexnek hívják és szeret úgy tenni, mint aki ártatlan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=735898#post735898][b]Lily Brown - 2018.10.02. 19:14[/b][/url]

A szünet utolsó napjait igenis ki kell használni, és semmiféleképpen nem a kastélyban, hanem a ki kell menni a szabadba! Minden erőmet bevetve élvezem a friss levegőt, ám most társaságom is akadt. Nem is bánnám, de hirtelen nem tudtam mit kezdeni sárga pehelytollas társaságommal, nem igazán volt még rá példa a múltban, hogy egy random kacsa jött oda hozzám, és hát milyen értelmesnek tűnik, már amennyire egy kacsa értelmes tud lenni.
A kis ösvényen egy lány tűnik fel, és mivel felénk tart, feltételezem, ő lehet a tollas tulajdonosa. Kissé mérgesnek tűnik, remélem nem rám, hogy ráijesztettem az állatra, de aztán megnyugodva hallom, hogy a kacsa csak megérezte a zsebem tartalmát, és ki akarta kunyizni tőlem, hátha rendes leszek vele.
A lány leszidására szinte emberi rekciókat meghazudtolva gesztikulál a szárnyaival, és a testével, amire majdnem eltátom a számat. Na ilyet sem láttam még.
- Szóval nem is vagy annyira ijedős, mint gondoltam, kedves T-rex - intéztem a kacsa felé a dorgáló választ, de igazán nem is lenne rá szükség, a gazdájára úgyis inkább hallgat mint rám, a random idegenre.
- Bocsi, hogy megzavartam a kacsád nyugodt sétálóidejét holmi levélbeuggrálással - fordulok most már a lány felé, beletúrva kiengedett hajamba, ahonnan száraz levelek garmadát söpröm ki ujjaimmal. Úgy tűnhet, mintha zavarban lennék, de inkább csak jól mulatok a vicces kacsán, és már egyáltalán nem zavar, hogy összeakadtam vele. Legalább van társaságom is a kikapcsolódásomra.
- Ó, és én Lily vagyok, a kékek házából - teszem még hozzá gyorsan, hiszen erről megint majdnem megfeledkezem, mint úgy általában mindig. Kezemmel integetek neki, mert a kézfogást nem igazán szeretem, mert az olyan nagyonhivatalos. De ha a lány inkább kezet nyújt, elfogadom minden további nélkül.
- Mióta van meg? És hogyhogy egy kacsa a háziállatod? Bárki más kutyát vagy cicát választana, te pedig egy tollassal élsz. Nagyon furcsa egy dolog ez - nevetem el magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=736520#post736520][b]Daisy Blue Berry - 2018.10.09. 13:59[/b][/url]

Elég szép a kilátás innen, szóval kényelmes ücsörgésnek ígérkezett, remélhetőleg felfázás nélkül, ameddig T-rex kibulizza a kedvét. Szerettem, hogy nem lusta állatka mindig, hasonlítottunk is ebben. Nekem is voltak időszakaim, mikor nagyon tutin pörögtem, meg volt, amikor nem és csak annyi erőm volt, hogy jobbról átforduljak balra és sírjak egy pohár vízért vagy a tüdőbarátnak nem nevezhető szálakért. Sosem segítettek. Bár a kacsám igen okos, egyszerre voltam mérges és büszke rá, mikor a sodort cigivel a csőrében odajött és rám ejtette. Annyira ledöbbentem még pislogni se tudtam és a nyálam is kifolyt. Azóta jobban elzárok mindent. Ő még kicsi, nem való ilyen a közelébe. Meg a kunyerálásra se kellett volna rászokjon, de mit ad Isten? Még kamatoztatja is. Szigorúan meredtem rá még a lányhoz beszéltem.
- Egyáltalán nem az, jobb napjain ő riogat másokat. Legutóbb egy kutyát - bólogattam magam elé, ahogy próbáltam visszaemlékezni, mi is volt a gond köztük. De azt hiszem megcsípte a kuszika lábát, aki ezért rémülten elszaladt. Ő csak ismerkedett. - Ah, nincs neki olyan. Márhogy nyugodt, vele mindig van valami, vagy kever magának - legyintettem le, aztán realizálva, hogy a puff az akkor a lány volt. Nem vagyok ma toppon megfigyelésben de végül leguggoltam hozzájuk és a kacsácska fejére tettem a tenyerem, aki erre lehajtotta a buksiját. Tudta mi jön. Fogtam az idő közben levélből kikutatott hámot és visszaerősítettem rá és még a póráz is kattant. Nem játék ez!
- Blue, és nem, nekem csak a nevem az - közöltem vigyorogva ahogy felegyenesedtem. - Navinés vagyok, vagyunk... ő is jár a csomagomban.
A kezem felé nyújtottam, de nem kézfogásra, inkább segítésre, hogy felhúzzam, ha szeretné, nem vagyok én rossz ember, csak kicsit későn jut el az agyamig mit tehetnék néha.
- Öt éve talán, nagyjából annyi. Nem igazán mernek rám élőlényt bízni, vagyis T-rex előtt nem akartak. Magamat is nehezen tartom életben általában. Aztán apám előállt a nagy ötlettel és kaptam egy tojást, hogy nesze, az elejétől próbáld ki - vontam meg a vállam, mert pont így volt. Elég érdekes nevelési módszer, de élem, cuki és egyedi háziállatom lett. - Meg nem egyszerű kacsa, ő egy futókacsa, ezért van így megemelkedve, és elég gyors is magához képest - jegyeztem meg, miközben engedtem a pórázon ahogy a törpi a tó felé topogott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=740648#post740648][b]Lorin Annie Brightmore - 2018.11.13. 18:59[/b][/url]

Fázósan húzom feljebb a hatalmas sárlat. Nem körsál, de a végén vannak rojtok, így összekötöttem őket, és most jó. A füleim fáznak picit, azokat takargatom be. Tegnap este voltam itt tartózkodásom néhány napja alatt először rosszul. Általában nem vagyok jól, de nem szeretem mutatni, tegnap azonban sikerült túlerőltetnem magam, és a padlón közöttem ki, még szerencse, hogy olyan nagyot koppantam, hogy Will azonnal ott termett. Még nem lehet vége.
Eddig aludtam, most viszont már nem érzem, hogy kellene, így amikor Norináék sétálni indultak, megkérdeztem, hogy elkísérhetem-e, aztán itt maradtam. Kicsit egyedül akartam lenni, kicsit kitisztítani a fejem. Van itt minden, amire szükségem van. Kényelmes, ringós fotelszerűség, meleg takarók, forró tea. Kaptam egy pénzérmét is, amit akkor kell a tenyerembe zárnom, ha úgy érzem, baj van.
Most minden nyugodt, és békés, négy felé jár, az idő fokozatosan hűl, én azonban még nem érzek késztetést arra, hogy elinduljak. Sok mindent át kell gondolnom, sok minden történik most velem. Kiléptem egy olyan világba, amiről hallottam már, de még sosem jártam benne. A négy fal között másabbnak tűnt, sokkal vidámabbnak, gondtalanabbnak. Nekem egész életemben csak a betegségem volt és a kitalált történeteim, és bár megérte kiszakadni onnan, megérte eljönni, de csakis Denis miatt. Beszélni akarok vele, érezni akarom őt, az illatát, hallani a szavait, elképzelni a történeteit. Tudom, hogy a bizalmát ki kell érdemelnem, hogy hosszú az út addig, de nem érdekel. A többi dolog miatt nem tenném meg még egyszer. Az idevezető út, a bámulók, a nő a patikában, mind nagyon negatív emlékek. Nem akarok rájuk gondolni, de újra és újra felötlenek bennem a mozzanatok.
A gőzölgő teámba kortyolva, lehunyom picit a szemem, és engedem a széknek, hogy ringasson egy kicsit. A világ ezen pontja békés és csendes, élvezem a nyugalmat és a madarak csivitelését.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=740889#post740889][b]Thomas Middleton - 2018.11.16. 23:50[/b][/url]

LORIN
egy délután a csónakházban | x


A világ minden kincséért sem alkalmatlankodnék most errefele, ha akár csak sejteném, hogy van itt valaki, aki nyugodt magányra vágyik. Mivel viszont fel sem merül ez bennem, így vidáman bandukolok a tó partján, egyenesen a csónakház felé tartva. Hűs kicsit az idő, de az én csodaszép és csodapuha sárga-fekete sálam kellemesen melenget. Az unformisomat viszont átcseréltem már, szóval barna kabátban, pulcsiban, farmerban lézengek. Oldaltáskám hanyagul lóg a vállamról.
Sokszor elmentem már a csónakház mellett és párszor jártam is benne. Hol Zsombival, hol Mártonnal, hol pár másik navinéssel. Most viszont magam vagyok. Valami hasonló céllal érkeztem, mint Lorin. Legalábbis, ami azt illeti, hogy lazítanék egyet ebben a megkapó hangulató kis kajibában. Viszont engem nem nyomaszt annyi minden, mint azt a valakit, akivel hamarosan találkozom. Hogy őszinték legyünk, engem általában semmi nem nyomaszt úgy igazán.
- Ó... öm. Szia - lépek be a csónakházba mosolygó lendülettel, aztán megtorpanok kissé, hogy már van itt bent valaki. Körbepillantok, azonban nem látok bent senki mást. Ő is csak jött elleni kicsit egymagában, vagy érkezik még valaki hozzá?
- Szabad? - bökök fejemmel az egyik üres szék felé, így érdeklődve meg tőle, nem zavarja-e, ha csatlakozom mellé. Közben beteszem magam mögött az ajtót, hogy ne jöjjön be több hideg. Már állnék neki magyarázni, hogy ha találkozót beszélt meg ide vagy ha egyedül akar lenni, mondja csak és visszajövök máskor, azonban úgy döntök, megvárom, mit és hogyan felel. Ha úgy érzem, csak udvariasságból bólint nekem, ráérek majd akkor egyezkedni vele. Különben valahogy nem hiszem, hogy bagolyköves lenne. Legalábbis nem ismerős a suliból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=741049#post741049][b]Lorin Annie Brightmore - 2018.11.18. 18:22[/b][/url]

Most már nem ijedek meg a köszönésektől, néha rám köszönnek. Igazából ezen a helyen mindenki köszön. Will szerint ez nincs mindenhol így, és valóban, amíg ide utaztam, nem mindenki volt velem kedves, itt azonban egészen más a helyzet. Tegnap például elkísértem Norináékat sétálni, nagyon kedves, hogy engedi, hogy abban az intim időszakban, amikor csak ketten vannak Codyval én is jelen legyek, és bár sétálni mentünk, nem jutottunk messzire, mert egy néni, aki "Manci"-ként mutatkozott be, megállított minket, és csak beszélt és beszélt. A végén már egészen megfájdult a fejem a sok szótól, ami elhagyta a száját. Szinte hihetetlen, hogy emberek ilyen sok szóval képesek egyszerű mondatokat leírni. Ez elején egyre igyekezett kiszedni azt, hogy én ki vagyok, talán egy újabb Payne, mert, hogy Willnek sok testvére van, az egyik náluk is lakik, vagy éppen Norina rokona. Az utóbbiról nem tudtuk lebeszélni se, mert szerinte nagyon hasonlítunk egymásra. Végül az hiszem valahol félúton maradtunk a nem említett testvér és az unokatestvér között, mert egyszerűen szerintem mindannyian elfáradtunk. De vissza a köszönéshez, köszöntek nekem. A fejem a fiú felé fordítva elmosolyodom.
- Szia, Annie vagyok.
Sosem mutatkoztam be még ennyiszer, mint itt, de nem bánom, mert nagyon szeretem azt hangoztatni, hogy vagyok. Igaz nem azt mondom, hogy maradok, mert ez nem igaz. Mindig, mikor kérdeznek, elmesélem, hogy csak látogatóba jöttem, és hamarosan elutazom, csak még én sem tudom pontosan, hogy mikor. A szüleim egyelőre nem akadtak a nyomomra, nem is szeretném, ha így volna, nem akarom látni az arcukon a csalódottságot, és persze azt se kívánom, hogy a végén Will és a családja szenvedjen azért, ami velem fog történni.
- Persze, foglalj csak helyet.
Mutatok a székre, és igyekszem pozitív kisugárzást küldeni felé, mintha minden teljesen rendben lenne velem. Viszont nem szeretném, hogy csend legyen körülöttünk, ha már így összesodort minket a sors, így inkább kérdezek is:
- Te is az iskolába jársz, vagy a faluban laksz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=741182#post741182][b]Thomas Middleton - 2018.11.19. 21:10[/b][/url]

ANNIE akkor
egy délután a csónakházban | x


Nem zavarom őt, aminek igazán örülök. Beljebb lépek.
- Én Thomas - adok egy nevet a névért cserébe.
- Köszi - bólintok mosolyogva, ahogy hellyel kínál. Leveszem a kabátomat, meg letekerem a sálam és szépen felakasztom őket. Idebent kellemes idő van. Utána leülök a másik fotelfélébe és jólesően sóhajtok, körbenézve.
- Az iskolában lakom... vagyis... az iskolába járok és Budanekeresden lakom, na - igazítom ki magam derűsen, miután jól összeolvasztottam a két mondatot, amit ki akartam bökni. Mondjuk persze lakhatnék is a kastélyban, azonban én pont nem teszem. Hazajárós vagyok.
- Te is bagolyköves vagy? - kérdezem tőle és összevont szemöldököm, valamint szavaim hangsúlya el is árulják, hogy nekem egy "nem" lenne a tippem. Hiszen tényleg nem láttam még őt. Nem mintha olya kiváló arcmemóriám lenne vagy mindenkit ismernék a tanodában, azonban valahogy azért mostmár kiszúrom a sulistársaimat. Elégszer futok össze velük ehhez a folyosókon.
- Gyakran jársz ide? Én voltam már itt párszor, de mindig másokkal. Gondoltam, eljövök most egyedül. Aztán remélem, nyáron kipróbálhatom a csónakázást is. Te már próbáltad? - árad ki belőlem is egy kis érdeklődés meg mesélés áradat, miután jól körbeszemlélődtem a hangulatos kis bungallóban. Tekintetem a lány teájára téved, és próbálom meglátni, azt meg honnan szerezte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=742201#post742201][b]Lorin Annie Brightmore - 2018.12.06. 13:23[/b][/url]

- Nem megterhelő bejárni, Thomas? Úgy tudom, hogy az iskola bentlakásos. Kimaradsz a legjobb bulikból, nem?
Valahogy úgy tudom elképzelni ezeket az iskolai alkalmakat, hogy a tanórák után mindenki átöltözik a hétköznapi ruhájába, az egyenruhát van, aki csak ledobja az ágyára, más precízen összehajtogatja, aztán a délután hátralevő részét, egészen a vacsoráig közös tanulással vagy éppen a társalgóban játékkal, beszélgetéssel töltik, vacsora után pedig már csak a klubhelyiségükben tartózkodva, beszélgetnek és mondjuk társasoznak. Ilyenkor megbeszélik, hogy ki kivel csókolózott, vagy kinek ki tetszik, esetleg azt, hogy mit csináljanak a hétvégén.
- Nem, én, magántanuló vagyok.
Be vagyok íratva, ez szinte biztos, hiszen diákigazolványom is van, de például nem tudom, hogy melyik házba járok. Sosem kellett bejönnöm vizsgázni, és csak annyit tanultam, amennyit anya tanított. A mágiahasználatom korlátozott, mivel nagyon hamar kimerülök tőle.
- Most vagyok itt először, véletlenül találtam rá a helyre, miközben sétáltunk. Rokonokhoz jöttem.
~ Vagyis csak egyhez, de ő ezt még nem tudja.~
- Szívesen kipróbálnám én is nyáron, hogy milyen.
~ Nem hiszem, hogy akkor még itt leszek. ~
- Csak nem tudom, hogy a szüleim megengedik-e, hogy nyáron is eljöjjek.
~ A szüleim, akiktől elszöktem, és akikkel soha többet nem akarok találkozni, mert félek a szemükbe nézni. ~
- De ha igen, akkor mindenképpen kipróbálnám.
Zárom végül a dolgot egy halvány mosollyal. Nem hazudtam, legalábbis nem akkorát. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire nagyon nehéz lesz majd ez a része. Mindig elmondani, hogy nem idevalósi és nem bagolyköves vagyok, és csak rokonokhoz jöttem, és nem tudom, meddig maradok, eléggé fárasztó. Talán tényleg egyszerűbb lenne az igazság: Szia, Annie vagyok, haldoklom, a bátyám, Denis Brightmore, aki nem is tudja, hogy élek, mert a szüleink azt mondták neki, meghaltam magzatként, így megszöktem otthonról, ahol együtt laktunk, de sosem találkozott velem, hogy megismerjem. Igen... nos, nem ok nélkül színesítem ki a történetet.
- Nagyon sok szép hely van a faluban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=743361#post743361][b]Thomas Middleton - 2018.12.22. 17:24[/b][/url]

Elgondolkozom kicsit a kérdésén. Sokszor felmerül ez. Mármint, hogy nem lenne-e jobb kihasználnom a bentlakásosságot. Eddig elég egyértelmű volt a számomra, hogy nem lenne jobb így az árvaház után, viszont lassacskán mostmár bennem is fel-felvillan, hogy kipróbálnám. Mindazok miatt, amikre a lány is céloz. Azonban, ha arra gondolok, hogy akkor nem aludhatnék otthon a saját ágyamban, a csodás szobámban és akkor nem látnám naponta Liam bácsit... erre teljesen összeszorul a szívem.
- Nem megterhelő. Csak lesétálok ide a hivatalba, belépek a kandallóba és már otthon is vagyok - adom elő könnyeden. Hiszen ez tényleg ilyen könnyű.
- Gyakran csak jó későn megyek. Főleg, ha éppen járőrözöm. Tudod, prefektus vagyok - teszem ezt hozzá, ahogy rájövök, hogy ezt ő nem feltétlen tudja, ha egyszer nem bagolykvöves. Most azt nem állok neki taglalni, hogy az árvaház után nem annyira lételemem bentlakni. Páran beszóltak már nekem érte, hogy szerintük hencegek azzal, hogy én otthonban éltem. Egy részt nem tudom, ilyesmivel ki hencegne, más részt én csak válaszolni szoktam a kérdésekre. Viszont mivel megkaptam a magamét ezért, így mostmár csak akkor fedem fel, hol éltem ezelőtt, ha jobban belemegyünk.
Érdeklődve hallgatom, ki ő, mi ő és mit csinál itt, és mindent kérdés nélkül elhiszek. Ez általában így van velem. Túlságosan megbízom mindenkiben. Csak az eget rengető hazugságokat ismerem fel. Meg persze, ha túl gyanúsak a körülmények. Erről itt most egyik sem mondható el.
- Igen. Nagyon tetszik itt nekem is - értek egyet a megállapításával.
- Helyes, barátságos. Londont is szerettem meg Budanekeresdet is szeretem, de azokat nyilván másért - ecsetelgetem rajongásom tárgyait, amelyek nem meglepő módon sokan vannak. Nagyjából minden közéjük tartozik, ami bármennyire klassz.
- Figyelj csak... honnan varázsoltad a teádat? - kérdezek rá derűsen, ahogy egyszerűen sehogy nem tudom kifürkészni, mégis honnan szerezte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=743403#post743403][b]Lorin Annie Brightmore - 2018.12.23. 12:36[/b][/url]

- Ó, valóban, ez így könnyebb.
Mosolyodok el biztatóan. Végül is, ha valaki ezt bírja, akkor könnyű. Én mugli módszerekkel jutottam el ide, az első varázslatos pont a Nyugati pályaudvar fala volt, mely felfedte előttem a mágikus peront. Will szerint helyesen cselekedtem, mert bár hosszabban jöttem, nagyon kifárasztottam magam, mégsem ártottam magamnak annyit, mintha a mágiát hívtam volna segítségül. Mindent meg akarok tenni annak érdekében, hogy még egy kicsit életben maradjak, hiszen csak akkor van esélyem Denis mellett lenni. Tudom, ő ezt most nem akarja. De remélem, egy nap ez megváltozik majd.
- Prefektus?
Kérdezek vissza, mert ezt a szót még nem hallottam. Valószínűleg tudnom kellene, hogy mit jelent, de elég sok mindent tanultam az elmúlt időszakban. Mondjuk úgy, hogy amióta Cole-t megismertem egy félreírt üzenetnek köszönhetően, kitárult előttem a világ. Addig nem voltam más, mint egy álomvilágban élő gyermek, aki egy üvegen át nézte a világot. De akkor, valami megváltozott. Annak a valaminek köszönhetően vagyok most itt. Annak a valaminek köszönhetően tudom azt mondani, hogy élek. És ez, nem csak fizikai értelemben véve fontos.
- Azt hiszem, az a legjobb, ha egy hely megragad, őszintén. Ha van egy kis szelete, amit máshol nem tudsz felfedezni. Ez a hely mesés, a tó, az erdő, a természet, ami körülöleli, olyan, mint egy csoda, mintha egy hógömbbe zárva élnénk itt.
Én még ugyan új lakó vagyok ebben a "gömbben", de attól még nagyon élvezem az itteni létezést. Sajnálom, hogy csak most kezdtem el, mert mindent akarok egyszerre, és emiatt is nagyon leterhelem magam. Sokszor vagyok beteg, főleg mivel a szervezetem nem szokott hozzá a külső világ által gerjesztett interakciókhoz, így nem is képes védekezni ellenük. Ha pedig beteg vagyok, felélénkülnek a betegségeim is. Mérlegelnem kellene, hogy mit is akarok igazán, de félek, ha Denisszel nem jön össze, minden mástól is megfosztom magam, és akkor a végén, nem lesz meg az a bizonyos film, csak úgy véget ér.
- Ezt? Ó! Willtől kaptam egy önkészítő termoszt.
Felemelve a türkizkék csodát felé nyújtom, egy kedves mosoly kíséretében.
- A kupakjából tudsz inni, én nem ittam még belőle, mert ez a bögre hőtartós, így mindig magammal cipelem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=743529#post743529][b]Szendrey Adél - 2018.12.24. 15:31[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=743596#post743596][b]North West - 2018.12.24. 18:27[/b][/url]

Vége az expedíciónak, vége a hosszú karácsonyi kívánságokat átadó családi körútnak, tehát végre újra Bogolyfalván voltam és készülhettem a következő nagy kalandomra. Az előző jól sikerült, mindenki életben maradt, tehát ez öztönzött arra, hogy most más után menjek, mást derítsek ki, ám ehhez, mint az előzőhöz is először egy hosszú gyűjtögetés kell, információkat szerezni pedig nem könnyű. Ezért is járkáltam a csónakház körül. Az, hogy mit kerestem egyelőre még szigorúan titkos, ám valami másba botlottam. Kicsit felmelegedett az idő, így a hó helyett lassacskán eső kezdett aláhullani az égből. Előbb egy-két szem, aztán megjelentek a villámok az égen. Ledermedtem. Scar  nem tudta, hol voltam, nem fog értem jönni.
Egyre hevesebben zúdult rám az eső, pillanatokon belül átáztatta ruhám, közben minden beborult, eddig sem volt feltétlen világos, későre járt, ám a sötétedés lassú, narancssárgás procedúráját ez a vihar félrerúgta, hogy az éjszakáé legyen a főszerep.
A pánik méregként áradt szét testemben, szívverésem a fülemben hallottam, ahogy légzésem hangja is egy-egy kiálltással ért fel. Minden porcikám remegett, nem láttam tisztán, oldalra léptem és azonnal kigáncsolt egy ág. Felnyögtem ahogy a sáros föld keserű íze bekúszott számba. Igen, már kezdtem érezni. A sötéttől a paranoiám is jobban előtört. Úgy éreztem, hogy figyelnek, hogy valaki elevenen akar felfalni. Valahogy kétlábra evickéltem magam, majd elkezdtem rohanni. A kunyhó nem volt messze tőlem, mégis úgy éreztem az a világ legtávolabbi helye.
Lábam alatt csúszott a talaj amitől meg-megbotlottam, de végül elértem a kilincset.
Kivágtam az ajtót és aztán magam mögött hangos robajjal csaptam be, pont akkor, mikor villámlott egyet, s a fény néhány pillanatra árnyékot vetett a földön.
Nem néztem körbe, tudtam, hogy a csónakház rég elhagyatott, senki sem tette be ide a lábát, mert nem volt itt semmi. Helyette inkább lehunytam a szemem, hátam nekidöntöttem az ajtónak és lecsúsztam a nyikorgó hajódeszkákból ácsolt padlóra, majd egyik kezemben a pálcámmal fejem rádöntöttem felhúzott térdemre. Nem voltam jól. Nagyon nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=743615#post743615][b]Szendrey Adél - 2018.12.24. 19:06[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=743810#post743810][b]Thomas Middleton - 2018.12.25. 23:50[/b][/url]

Mivel az sajnos fel sem merül bennem, hogy azért kérdez vissza, mert nem tudja, mi az a prefektus, így csak arra tudok gondolni, hogy egyszerűen meglepi, hogy az vagyok.
- Tudom, nem vagyok az a prefektus alkat. Legalábbis szokták mondani, hogy nem vagyok elég szigorú meg ilyesmi - kezdek neki magyarázkodni, a fotel karfáját birizgálva. Valamint azt is bevallhatjuk, hogy nem hogy félelmetes nem vagyok, de tekintélyt parancsoló sem. Úgy nagyjából egyáltalán nem.
- Viszont eddig nem is igazán volt rá szükség, szóval... - vonok vállat, jelezve, hogy jól megvagyok ám a feladatommal, nem kell engem félteni. Eddig mindenkivel, akit rajta kaptam valami tilosban járáson, meg tudtam beszélni a dolgokat. Oké, nem voltak túl sokan, de az mindegy.
Hógömb. Tényleg olyan a falu. Egy külön kis csodavilág. Mosolyogva merengek ezen, és kell egy kis idő, amit felfogom, amit a teáról mond végül. Aztán leesik a knút.
- Ó, akkor csak egy kortyot, nem akarlak kiinni belőle. Köszi - veszem át és töltök magamnak egy keveset a kupakba. Ha már így kínálja, örömmel elfogadom, azonban tényleg csak megkóstolni.
Beszélgetünk még egy keveset kedves, semmitmondó dolgokról a környékkel meg az időjárással kapcsolatban, aztán még egyszer megköszönöm a teát, veszem a sálam meg kabátomat és búcsút veszek tőle. Ideje mennem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=744062#post744062][b]North West - 2018.12.27. 22:32[/b][/url]

Hiába voltam olyan ártalmatlan pózban, azért résen voltam, természetesen nem hagytam el magam, nem engedhettem, hogy egy pillanatra is kikapcsoljak. Ezért is hallottam a lépteket. Valaki volt a csónakházban. Hiába próbált óvatos lenni, a hajópadló mindent elárult, nyikorgott és csattogott, mint veszett véreb sárga fogaival. Markolásom megszorítottam a pálcámon, a hang egyre hangossabbá vállt, tehát valaki követett. Bejutottak a házba. A fenébe, van másik kijárat is talán?
A hang vékony, béna és ostoba. De talán csak játék, nem kockáztathattam, azonnal felpattantam és ráfogtam a pálcám.
- Ki vagy és miért követsz? Válaszolj, vagy olyan átkot szórok rád, hogy Avada kedavráért fogsz könyörögni - megjelenésem normális körülmények közöt sem volt biztató, a kastélyban az emberek fényes nappal is elkerültek, ám sötétben, egy vihar közepén ez bizonyára sokkal durvább lehetett. Aztán újból villámlott, amire összerezzentem. Kinéztem az ablakon, s mintha árnyékot láttam volna, elkerekedett a szemem, visszatekintve már tudom, hogy puszta paranoia az egész, ám eddig ez soha nem jött elő ennyire intenzíven, legalábbis Scar óta nem, ezért is hittem el szememnek mindent.
- Itt vannak. Körülvették a csónakházat- mondtam halálkomolyan - el kell reteszelni a bejáratot, az összeset, ha bejutnak... - nem fejeztem be a mondatomat, ám szemem csillanásából kiolvashatta a lány, hirtelen ellenségből szövetségessé vállt, bár a bizalmam belé még mindig nem volt teljes, ám ha túl akartuk élni a vihart egymásra kelllett támaszkodjunk.
Ládákat kezdtem pakolni a bejárat elé, nehezebbeket, amiket alig tudtam megemelni, hogy ne legyen esélyük odakinntról könnyedén csak arrébb lökni, s ha a lány még mindig csak állt és bámult intettem neki.
- Segíts már!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=744087#post744087][b]Szendrey Adél - 2018.12.28. 16:13[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=744239#post744239][b]North West - 2018.12.28. 23:54[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=744273#post744273][b]Szendrey Adél - 2018.12.29. 13:14[/b][/url]

A tervem, miszerint majd megnyugtatom úgy, ahogy anya engem régen, sajnos nem jött be. Tudom, a puszival kicsit messzire mentem, de én mindig azt élveztem benne a legjobban. Nyilván ott nagyot nyomott benne az is, hogy a puszit anyától kaptam, nem pedig egy teljesen idegentől, akit fél perce láttam meg. Szóval a merész és buta tervemnek a vége az lett, hogy a fiú ellökött magától, én pedig hátra lépem párat. Sajnos elveszítettem az egyensúlyomat és egy nagy puffanással landoltam a földön. - Idióta! - förmedtem rá a srácra. Ahogy estem, megpróbáltam megkapaszkodni valamiben, amivel is egy kész lavinát indítottam el, melynek a vége az lett, hogy az egyik csónak kicsit megborult, a rajta lévő dobozocska pedig a levegő lendült, majd az egyik ablakon keresztül távozott. Szóval azon kívül, hogy eléggé bevertem a hátsóm, még egy ablakot is kitörtem. Remek. Most, majd azt is foltozgathatjuk, mert az a flúgos még a saját árnyékától is fél. Egy nagyon sóhajtom, majd a földön ülve hallgatom, amiket mond. Végül is lehet benne valami. Nekem is sántít, hogy decemberben vihar, aztán ahogy ő így összerakja a képet, a végén kiderül, hogy nem is olyan őrült, hanem tényleg valakik vannak odakint. Az se segít sokat a helyzeten, hogy bevallja, kutat valami után, ami után nem biztos, hogy kellene. Szóval simán lehetséges, hogy valaki a nyomában vannak, a vihar pedig tényleg csak álca, figyelemelterelés. Nyelek egy hatalmasat, majd talpra pattanok.
- Oké, akkor mit csináljak?! – kérdezem tőle, és alaposan körbetekintek az apró házban. Túl sok fedezékünk nem lesz, mivel néhány csónakon, evezőn, ládán és ilyesmi apróságokon kívül, nincs itt semmi. – Valamit kéne kezdeni az ablakkal. De mit?! – kissé riadtan nézek a fiúra és várok valami segítséget, valami ötletet. Lopva ki-kitekintek az ablakon, de őszintén szólva semmit nem látok. Teljesen sötét van odakint, s csak akkor van némi fény, mikor villámlik egyet. De most nem is lényeges, hogy én mit látok. Ő látja, ő tudja, szóval igen nagy bajba keveredtem. – Toljuk oda azt a szekrényt az ajtóhoz. – mutatok ujjammal egy régi szekrényre, amiben az evezőket, mentőmellényeket tárolják. – Az ablakhoz pedig állítsuk oda a csónakot, hogy ők ne láthassanak be. Vagy ha tudsz valami frankó varázslatot akkor ne tartsd magadba! – szólok rá kissé esélyesebben, mint kellett volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=744919#post744919][b]North West - 2019.01.04. 13:51[/b][/url]

- Te normális vagy? Jó,hogy nem tálcán nyújtasz át nekik! - nyögtem fel, amikor vége lett a lány által indíott lavinának s közben a kitört ablakra meredtem. Remek. Tehát már a hangok is könnyeben kiszökhetnek, arról nem is beszlélve, hogy az alakok bejutására szintén kifejezetten kellemes utat nyiott az ablaktöréssel a lány. Még szerencse, hogy a pálcám nálam volt így egy javító bűbájt szórtam a kitört tárgyra, hogy újra a régi formájában ékeskedjen.
- De mostmár vigyázzál rá - intettem jóra  a nőt, mielőtt újabb badarságot követett volna el.
- Igen, csináljuk azt! - bólintottam és zsebre vágtam a pálcám - tologassuk a bejáratokhoz a bútort. Aztán meg ki tudja, lehet van valami titok lejárat itt, evégre ez Bogolyfalva, mindenhol tele van titokkal és rejtélyekke, hát pont egy csónakházne viselné az ismertetőjeleket? - közben elkezdtem az ajtóhoz tólni a bútort, majd utána az ablakhoz is betámasztani a csónakot és alaposan megéztem, hogy biztos ne lehessen belátni.
- A terasz felől is ki kell találnunk valamit, az a leggyengébb láncszem, mert csak idióta ablakok védik... - felnyögtem ahogy odakaptam fejem, most légy okos North West.
-Ha esetleg harcra kerül a sor, tudsz átkokat? Hanyadikos vagy? Egyáltalán ki vagy? - fontos volt a b-terv, ami már a fizikai védekezést fogja jelenteni, akkor pedig muszáj tudnom, hogy partnerem mennyire tettrekész. Arcát eddig nem igazán néztem meg, haja színét sem tudtam volna megmondani, ha valaki most azonnal rákérdezne, ám ez nem is számít, csak a tudás a fontos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=744929#post744929][b]Szendrey Adél - 2019.01.04. 15:36[/b][/url]

Szerencsére az ismeretlen srác jobban tudja forgatni a pálcáját, mint én. Mondjuk ez  nem nehéz, mivel én jelen pillanatban azt se tudom, hogy az enyém merre van.  
- Jól van! – válaszolok vissza neki, arra, hogy vigyázzak. Hát ez se direkt volt, egyébként meg az ő hibája, mivel ő lökött rajtam egyet. Hangomban van némi él, de mivel most eléggé tele a gatyám, így ezen gyorsan túllendülök. A tervemre igent mondott, így nagy erőkkel kezdjük el taszigálni a bútort meg a csónakot. Amiben tudtam segítettem neki, miközben éreztem, hogy szívem a torkomban dobog. A titkos lejáró hallatán kissé értetlenül nézek rá. Mégis mit keresne egy titkos ajtó egy elhagyatottnak tűnő csónakházban? Hova vezetne? Le a tó alá vagy mi? Megcsóválom a fejem, és megpróbálok nem kattogni ezen. Elkönyvelem annak, hogy a srácnak túlzottan is élénk a fantáziája. Nekem eszembe se jutott volna ilyen. Bár ez lehet, hogy az én szegénységi bizonyítványom, végül is ebben a világban bármi megeshet. Utálom is benne elég rendesen. Mondjuk, ha normális lennék, simán csak egy átlagos ember, akkor attól se kéne tartanom, hogy egy csónakházban vagyok egy decemberi vihar közben, egy idegennel, akinek üldözési mániája van, de lehet, hogy tényleg van kint valaki aki őt akarja. A hosszabb gondolatmenetem végére nyelek egy nagyot. Már megint belekeveredtem a jóba úgy érzem. Az ránt vissza a valóságba, hogy a fiú újra megszólal. Először nem dolgozom fel amit mond, még egy kicsit a képzeletemben ragadtam, de utána leesik. Odanézek a terasz felé, ahonnan az előbb bejöttem. Egy ablak az egész.
- Fa**a! – közlöm röviden és tömören. – Ezzel most mégis mit…? – jobbomat kinyújtom az említett dolog irányába és kérdő tekintettel nézek a srácra. De a következő kérdése hallatán felnevetek. Csórikám! Rendesen megsajnáltam, hogy pont velem áldotta meg az ég.
- Hát nem éppen, de ha ismernék is, akkor se lennénk előrébb vele, mivel nincs itt a pálcám. – a többi kérdésre nem válaszolok, mivel jelentéktelennek tartom, hogy megtudja ki fia borja vagyok és hány éves. Sajnos az a jelen helyzetünkön nem sokat változtatna. – Szóval magadra maradtál… - konstatálom és bocsánatkérően nézek rá. Hogy ő ebből mennyit lát a sötétben, azt nem tudom, de bennem ott van az akarat…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=746196#post746196][b]North West - 2019.01.11. 23:12[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=746717#post746717][b]Szendrey Adél - 2019.01.17. 11:11[/b][/url]

Szinte biztos voltam benne, hogy ha valami hasonló reakciót fogok kiváltani belőle, mikor megtudja, hogy nincs itt a pálcám, és varázslati ismereteknek is híján vagyok. Már megszoktam, hogy ezekben a körökben az emberek valami fura mumusnak tartanak. Abba már bele se megyek, hogy ki van akkor, mikor elmondom, hogy szerintem ez a világ amiben ők élnek, egy nagy sz*r, ami teljes szívemből gyűlölök, ahonnan amit tudok el fogok menekülni. Igaz a világ minden pontján vannak varázslók és boszorkányok, de ha nem mondom el,  hogy az vagyok, akkor talán sose derül ki és sose tudják meg. Szóval ha kijártam a sulit, akkor talán végre élhetek rendes életet. Gyereket sose fogok szülni, mert félő, hogy neki is lesz „ereje”, amitől mentsen meg az ég!
Amikor a srác felsorolja, hogy mennyi minden nem vagyok, akkor én minden opció után biccentek egyet. Az animágusnál kisebbet, mert azt még nem adtam fel, hogy az legyek. Mivel csak az foglalkoztat, attól nem ódzkodom, így be fogok majd próbálkozni… Hátha. A velem szemben lévő hímnemű egyed valószínűleg nem a kedvességéről híres, így elengedem amiket mond. Ha mindig mindent felvennék, akkor nagyon rossz életem lenne és nagyjából már öngyilkos is lettem volna. De még élek! Vagy valami olyasmi.
- Boccs… - ennyit teszek hozzá, mert valahogy szükségét érzem. Nem fog velem sokra menni, aztán még a végén miattam fogják kinyírni, mert nem tudom megvédeni. Hupsz! Kérdését hallva gondolkodni kezdek, majd hirtelen majdnem kiszalad a számon, hogy a tó. De egy tóval nem hiszem, hogy sokra megyünk, hacsak nem elemi mágus, aki valami vízi pajzsot tud körén varázsolni vagy ilyesmi. Idióta gondolatomon elmosolyodom egy fél pillanatra.
- Hmm… Temető? Lovarda? Talán.  – na meg a tó, teszem hozzá fejben, mire újra elmosolyodom. Az ablakok felé lépek párat, majd fejemet oda dugom hozzá és erőteljesen kezdek kifelé nézelődni, hátha meglátok valamit, ami segíthet. Majd egy rossz mozdulat után az egyik deszka megreccsen, majd a lábam eltűnik a mélybe, azonban a másik oldala a deszkának az égbe emelkedik.
- Áucs! – szisszenek fel, majd halkan egy kisebb káromkodás hullám hagyja el ajkaimat, de csak halkan. – Azt hiszem beszorultam. – nézek a fiúra bocsánatkérő, de könnyes szemmel, mivel eléggé fáj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=756002#post756002][b]Egervári Zalán - 2019.04.20. 22:17[/b][/url]

Napok óta nem hallott a lányról, és kezdett miatta ideges lenni. Egyszerűen furcsa volt számára, hogy valahogy folyton ott akart lenni a társaságában valaki másnak. Még olyankor is rá gondolt, amikor nem tudott aludni, vagy tanulnia kellett volna. Így inkább írt neki egy baglyot, hogy találkozzanak. Ezúttal nem szerette volna, ha újra a lány kollégiumáig kéne elmennie, így inkább egy köztes megállót ajánlott fel.
Előbb érkezett, és a csónakház falának támaszkodva várta Roxyt. Szemei alatt ott voltak az óriási karikák, amik már jó ideje nem akartak eltűnni. Szerencsére most felszakadt ajkán kívül más sérülés nem volt rajta, ami máris több volt, mint a legutóbbi két alkalommal.
Ariana először nem is vette észre, hogy hol van, csak amikor Zalán odahúzta magához, és azzal a lendülettel meg is csókolta. Mélyen, hogy a lány érezze mennyire hiányzott már neki.
- Szia - suttogta utána a kis térbe, amit kettőjük között hagyott, ujjával közben a lány arcát simogatta.