Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Éppen a lakrészem felé igyekeztem, elnyomva egy ásítást, mikor táncoló árnyékokra lettem figyelmes az erkély felől. Megálltam és kihúztam magam, kezem automatikusan a pálcám után nyúlt és szívem máris hevesen dobogott, álmosságnak nyoma sem maradt szervezetemben.
Elindultam, csendesen, ügyelve, hogy Ramsay, a bakancsom ne csapjon zajt, nem akartam, hogy akik kinn tartózkodtak, tudomást szerezzenek rólam, pláne, ha valaki olyanokról volt szó, akik tilosban jártak odakinn, tilos dolgokat csinálva és mégis botoran bíztak abban, hogy kibújhatnak a rendszer törvényei alól büntetlenül. Pedig ilyen nem volt, nincs kivétel.
Azonban mikor közelebb húzódtam megálltam, meg mertem volna esküdni rá, hogy az előbb két árnyat láttam, odaát mégis csak egy alak állt, háttal nekem. Azonban az inge ismerős volt. Hunyorogva vettem szemügye és csakugyan, azt az inget már láttam késő reggel, az új házvezető-helyettesen. Akkor nem volt időm köszönni, vagy alaposabban is megnézni magamnak, csak messziről láttam néhány pillanat erejéig, azonban ha tényleg itt egyedül volt, akkor épp ideje volt, hogy mint régi diák bemutatkozzak neki.
Kiléptem a hideg levegőre és megköszörültem torkomat.
- Sólyom Máté tanár úr? - hangom színtelen volt és hivatalos. Azonban nem tudtam megvárni a választ, szemem sarkából ugyanis valami mozgolódásra lettem figyelmes. Odakaptam fejem, és arcomra döbbenet ült ki, amint felismertem az árnyhoz tartozó személyt.
- Csinn? Mit...mit keresel itt? - vontam össze szemöldököm. Azt hittem Budanekeresden volt, szinte alig jött ide, és ha jött is mindig szólt előtte. Szívbe döfött, hogy a tudtom nélkül volt itt, néhány méterre tőlem, szinte árulás volt, összezavarodtam és ez arcomra is kiült, kezemből ismételten csak kihullott a gyeplő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Hagytam, hogy a lány megöleljen. Egy pillanatra lehunytam szemem s mintha testem is engedett volna, merev tartásom enyhült, arcom vonásai kisimultak, ám amint a lány elhúzódott tőlem, újra olyan lettem, mint voltam. Hideg és közönyös
- Hát sikerült meglepned - vetettem oda, hangomból némi neheztelés kapott szárnyra, de ahogy Csinnt ismertem, úgyis addig fog ügyködni és mocorogni, amíg ki nem békít, s a haragom röpke pillanatok alatt elmúlik majd.
- Miért? - követtem tekintetét a férfira, majd vissza rám. Nem értettem, talán régi barátok voltak? Vagy új kliensről volt szó. Összezavart ahogy gondolataim elkezdtek cikázni újabb és újabb lehetséges kapcsolati szálakat szőve kettejük közé.
Végül azonban csak megembereltem magam és rájöttem, hogy voltaképp nem azért léptem ki az erkélyre, hogy cseverésszek a ki tudja, miért itt lévő Csinnel, hanem, hogy letudjam a formális bemutatkozást, ami ilyenkor illett. Megköszörültem torkom és kilépve Csinszka mellől a tanár úr elé álltam.
- Lényegében csak azért jöttem, hogy bemutatkozzak az új házvezető-helyettesemnek, vagyis önnek - Kinyújtottam a kezeim. - North West vagyok, a háza mestertanonci képzésre járok - jelentettem ki, hivatalos hangon, s bár nem tűnt sokkal öregebbnek nálam, mégis szigorúan betartva az etikettet magáztam őt. Elvégre a felettesem volt, nem a társam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Én tényleg el akartam volna mondani, miért tettem mindazt az idegen kölyökkel. Miért bántottam, kikelve magamból, miért viselkedtem úgy, mint egy elméjét vesztett állat, miért rúgtam fel mindent amit prefektusként a tenyeremen kellett volna viselnem, de az összes szó megakadt torkomban, mikor lenéztem kézfejemre. Odalenn vér vöröslött, már lassan alvadt, de még egészen jól kivehető volt. A gyomrom felfordult, a lábam megrogyott.
Conroy nem tartott vissza vagy legalább is nem éreztem ellenállást, miközben remegve elhagytam a helyiséget.
Nem jutottam messzire, az ajtó mögött megálltam, begörnyedtem, majd a falnak dőltem, a vállam odakoccant az ajtófélfának, de ezt a fájdalmat akkor nem is igazán érzékeltem, fel sem fogtam semmit.
Hangok kúsztak oda fülemhez, szőke tincseket láttam, bőrt, kék szemeket. Pislogtam néhányat, hogy a valóságot meg tudjam különböztetni a képzelettől, féltem, hogy amit láttam pusztán a rémület szülöttje, de azután sem múlt, ott volt. Hanggal, arccal, valós érintésekkel.
- Miért? - motyogtam. A kérdésem épp ugyan az volt, mint amit ő kérdezett tőlem, de a hangsúly megváltozott. Értetlenség csengett ki belőle, döbbenet, magyarázat követelés. Annyit bántottam őt, mégis folyton ott volt, hogy felkaroljon és segítsen. Annyi hülye szokásom volt, fóbiám, félelmem, ami a többi ember szemében taszító volt, fura, no meg ciki. De őt ez nem érdekelte. De miért nem érdekelte?
Engedelmeskedtem neki. Mélyen beszívtam a levegőt, azután kifújtam. Kezdtem megnyugodni, szívem már nem lüktetett oly hevesen, hogy lassan bordáimon is rést üssön, a lábaim is kezdtek megerősödni, s felvenni a versenyt a testem súlyával. Majd megéreztem kezemen a kezét. Azonnal lenéztem volna, de a hang, a hangja megállított. Tudtam mit csinált, de biccentettem és csak őt figyeltem. Folytattam a mély légzést és csak az arcára koncentráltam.
Annyira de annyira rég nem láttam már ennyire közelről, hogy lehetett valami még ilyen közelről is ennyire tökéletes?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A kezemre pillantottam, tiszta volt, sehol semmi vörös, vérre emlékeztető maszat. A lány kérdésére lassan bólintottam, s kezdtem már egészen visszanyerni önmagam, kívülről és belülről is.
Amikor már éreztem, hogy valóban nem lesz bajom elléptem oldalra, el mellőle és el a puha kezeitől. Úgy éreztem nem érdemeltem meg és ő sem érdemelt minden kedvesség ellenére valami rosszat viszonzásképp a sorstól, én pedig nem adhattam mást.
Újból biccentettem. Szóval fogadás volt. Reméltem, hogy nem volt olyan bolond, hogy ilyennel összejöjjön, de ha lett is volna, valahol legbelül tudtam, hogy nincs beleszólásom.
- Menj vissza, most már jól vagyok és mondj odabenn amit csak akarsz, hogy kimentsd magad a helyzetből, mert ennek lesznek következményei. Prefektus ütött diákot. Ne keveredj bele az én oldalamon. - jegyeztem meg. Nem tudtam, hogyan tehetném jóvá, amit az előbb tettem, s valamiféle fura módon próbáltam kompenzálni.
- Most megyek, felkeresem So...Máté tanár urat és feladom magam. Remélem a kastélyban fogom találni. - jelentettem ki, s ezzel lezártnak is akartam tekinteni a beszélgetést. Újfent nem akartam választ adni arra, miért nem kerestem, miért nem próbáltam visszaszerezni, megint el akartam lógni a válasz alól, a felelősség alól, ami ezzel járt.
Megindultam a folyosón, kicsit lassan, öntudatlanul is a fáslit markolva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Nekem nem. Nem szeretem ha bajban vagy. Szólni fogok az érdekedben, a prefektusi szavamra talán még adnak, ezek után is. - Ami azt illette ebben nem voltam biztos. Nem egészen tudtam, hogy mi fog várni rám, miután South elé állok és közlöm vele, hogy megvertem valakit. Először feltételezhetően hinni sem fog nekem, pláne, hogy puszta kézzel tettem, de utána valamit kutya kötelessége lesz adni nekem. Ezt ha ő el is feledi majd, én keményen felemlegetem. Talán büntető munkát fog kiróni rám, talán átküldd a házvezetőhöz, aki rossz magatartás végett elveszi tőlem a jelvényem, megfoszt a rangomtól, s közben buzgón ecseteli, mekkorát csalódott bennem.  
Elhúztam ajkaim és gondterhelt ráncok ültek ki homlokomra. Nem féltem a következményektől, de utáltam a bizonytalan jövőket, melyek felhő mögé rejtették valódi énjüket, mint a sötét és tomboló viharok.
Nem gondoltam volna, hogy a lány szóval fog tartani. Én igyekeztem minél előbb elmenni, el a közeléből, hogy ne hozzak rá szégyent, ne legyen pletykák nyilainak szerencsétlen célpontja, de nem könnyítette meg a dolgom, pedig igazán megtehette volna, elvégre a szívem hevesen, vadul lázadt s eszem alig bírta visszafogni. A kalitka rácsai lassan kezdtek engedni a hatalmas erőnek. Túl gyenge voltam és túl erős egyben.
A hangjára megálltam, de nem néztem rá, ujjaim lehullottak a kötésről. Tudtam a valódi célját, mert ismert már eléggé ahhoz, hogy tisztában legyen a ténnyel, hogy nem azért indultam a tanári felé, hogy kimagyarázzam magam. Épp ellenkezőleg, nem akartam, hogy büntetlenül maradjon a bűnös, még akkor sem, ha magamról volt szó. Ebből nem engedhettem.
- "Valahol az Őszben megállunk, fölborzolt tollal, szerelmesen. Ez az utolsó nászunk nékünk: egymás husába beletépünk, s lehullunk az őszi avaron." - Míg mondtam a verset, mi minduntalan rá és rám emlékeztetett, addig a lábaimat bámultam, s meredten álltam, neki háttal. Az utolsó szó után csendet hagytam, nem szóltam, nem magyaráztam, nem folytattam más példázással, helyette újból elindultam. Tovább. Lassan.Mintha esélyt akartam volna adni - tudat alatt - hogy ha még van hang a torkában, mi kettőnket éltet, ne maradjon néma.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Megálltam. Megint. Mint valami busz, ami pillanatonként lefékezett, mert az utasok felszállni óhajtottak. Csakhogy itt nem akart senki a lábamra mászni, egyszerűen az érzelmeim kiszállni és a felszínre törni, ahol mindenki fül és szemtanújává válhat majd annak, ami bennem tombolt.
Nagyot nyeltem, a lány szemébe nem mertem nézni, így megint csak a bakancsomat néztem.
- Ady ezt a verset Lédának írta a kapcsolatuk végén. Ezzel akarlak elengedni. Mert el kell engednem téged. Lehetne úgy értelmezni a verset, hogy a madarak letépték egymás húsát, mindent, ami nem volt jó nekik, s a végén holtan de egyformán hullottak az avarra, ahol az idők végezetéig egymás mellett lesznek majd. Örökké, eggyé válva. De minden magyar mondatot ezerféleképpen lehet értelmezni, belemagyarázni valamit, ami nincs is ott.
Szeretlek Conroy. Mindig szerettelek, de ennyire még sohasem. A szívem zakatol, felülkerekedik az eszemen, mintha veszett lennék. Eddig tetszett, hogy mellettem voltál, magamra gondoltam ezért tartottalak ott, de most már nem tudok csak magamra gondolni, ami szintén a te hibád! - ezt határozottan kihangsúlyoztam, dühödt hangsúly kíséretében, azután halkabban folytattam.
- Mégis milyen élet várhat egy szerelmes nőre egy labilis férfi oldalán? Újra bántani foglak, meg megint és megint. Emlékezz amikor bejelentettem az esküvőm. Kegyetlen voltam, igaz? Jobbat érdemelsz. Menj, keresd meg azt a betört képűt vagy valaki mást. Jobbat. Erősebbet. Mert én túl gyenge vagyok hozzád. - remegtem egész testemben a szomorúságtól, lassan a sírás kerülgetett, de azt már borzalmasan megalázónak találtam volna így csak igyekeztem minden kieresztett érzelmem visszanyelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nem voltam a szavak embere, nem szerettem sokat beszélni, azt eszét unt asszonyoknak és cserfes kölyöklányoknak találták ki, mégis annyi mondandóm volt, hogy egyszerűen nem tudtam magamban tartani.
Mikor befejeztem mély levegőt vettem és vártam, de nem jött válasz. Csend volt, megállt az idő a folyosón, legalább is én úgy éreztem.
Nem bírtam tovább, muszáj volt megfordulnom, hogy ha a szavak nem is, legalább arca eláruljon valamit. Választ akartam, egyetlen jelet, hangot, mordulást vagy az ajtó bevágódását. Mindenképp negatívra számítottam. A jó nem jöhetett szóba, mégis, alig sikerült megfordulnom ő már a nyakamban volt.
Kicsi volt. Kicsi és ostoba. Sohasem tudott úgy bánni velem, ahogy megérdemeltem volna. A csók egyben volt ismerős és idegen. Rég nem éreztem már, s bár soha nem feledtem, nem gondoltam volna, hogy újból érezni fogom.
Önkéntelenül csókoltam vissza, testem nem kérdezte, szabad-e, lehet-e, csupán cselekedett. Csókolta kedvesét.
Picit fejem még követte ajkait, azután is, hogy elhúzódott, mintha nem lett volna elég a csókból. Lehunyt pilláim az első hangra nyitottam csak fel, s kék tekintetem elmerült a leányban.
A vallomás mosolyt csalt arcomra.
- Scarlett Conroy, te tényleg folyton a bajt keresed - hangom szelíden csengett, szinte kedvesen, amit a társaim tőlem nem épp megszokottként említenének. Ritkán használtam, mert kevésszer volt okom rá. Javarészt Csinn lehetett a fültanúja, anyám és Ramsay, a bakancsom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

A fejemben ezredjére zajlott le az, ami az előző körülbelül fél órában történt. Az ütés, a düh, a szőke tincsek, a vér, a pánik, az édes csók, képek és képek villantak fel szemem előtt, majd tűntek a ködbe, hogy aztán pillanatokkal később visszatérjenek kísérteni.
Egyrészről boldog voltam, hogy újból érezhettem Conroyt, hogy vágyott ölelésében részem lehetett, miután már teljesen lemondtam róla, másrészről azonban aggasztott az, ami miatt buzgón a tanári felé igyekeztem.
Hangosan dörömböltem be az ajtón, azután zavartan kopogtam is néhányat, mikor rájöttem, hogy illetlen viselkedést tanúsítottam.
Először egy alacsony, kontyba fogott tanárnő dugta ki az orrát a nyíló résen, mintha csak egér volna aki a menedékből készül kilépni a veszélyes zónába.
- Segíthetek? - kérdezte halkan, mire előhúztam a prefektusi jelvényemet. Egy pillanatra ottragadt rajta a szemem, egészen hozzászoktam az érintéséhez, s a hideghez, mely akkor jelentkezett, ha egy nagyobb lépésnél a jelvény a bőrömet érintette.
- Igen. Prefektus vagyok és azonnal beszélnem kell a rellonos házvezetővel vagy annak helyettesével. Az ügy nem várhat, nagyon sürgős. A nevem North West, mondja ezt is kérem mikor kihívja egyikőjüket.
A nő összevonta szemöldökét és aprót biccentett, mielőtt eltűnt újra odabenn. Csak reménykedni tudtam, hogy nem fogtam ki egy együgyűt, aki képtelen volt helyesen átadni az üzenetemet.
Megfordult a fejemben, hogy még egyszer bekopogjak és megpróbáljam tisztázni vele a dolgot, talán még ki is kérdezni, hogy biztos mindent rendezzünk a fejében, de utána meggondoltam magam. Odasétáltam a szemközti falhoz, megvetettem hátam és vártam az ajtó nyílásának hangját.
A folyosón teljes csend uralkodott, ez az időszak a tanulás és a kijárás időszaka volt, ilyenkor a jók a szobájukban, az ostobák a faluban tengették el értékes perceiket, de nem zavart a rám telepedő némaság, így legalább volt időm elbúcsúzni a kicsiny jelvénytől.
Újból kezeim közé vettem és csillogó felületét figyeltem. Ez a apróság nem volt más, mint a felelősség és a bizalom óriási súlya, amit úgy tűnt képtelen voltam cipelni vállamon tovább. Az emberi gyarlóságom felülkerekedett rajtam, ami nem volt illő egy ilyen jelvény viseléséhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Míg valakire vártam, magamat marcangoltam, leginkább azért, mert nem éreztem bűntudatot, csak azt a magam szította érzést, hogy bűntudatot kell éreznem, mert a szabályok ellen cselekedtem, miközben magam voltam a törvények egyik betartását követelő kisujja.
Mikor meghallottam, hogy nyílt az ajtó, bennakadt a levegőm és tenyerem izzadni kezdett. Tudtam, hogy a következményeket nem úszhatom meg, mégis féltem, amit gyűlöltem.
A hang egyszerre könnyített rajtam és lettem tőle csak még zaklatottabb. Féltem, hogy South kivételezni akar majd velem, pedig jól tudta, hogy ezt mennyire nem szerettem, bár még sohasem mentem oda hozzá feladni magam. Ez olyasmi volt,  amit hiába éltünk tizenhat  évig együtt még nem próbáltam ki.
- Nem, nem nincs. - mélyet sóhajtottam és rá emeltem tekintetem, kissé magasabb voltam, így még az a megalázkodó lenézés is elmaradt, amit ilyenkor érdemelnek a bűnösök.
- Ne sajnálj, olyat tettem, amit prefektusként nem tehettem volna meg - szünetet tartottam, majd megmarkolva kezemben a jelvényt folytattam. - Eltörtem egy rellonos diák orrát. Én nem akartam, nem szoktam ennyire engedetlenül viselkedni, testem ellen állt a parancsnak. De ott volt Conroy és az a taknyos megcsókolta őt. Tudom, hogy lett volna más módja is a megoldásnak, de akkor hirtelen semmit sem találtam okosabb döntésnek. Az állatias ösztöneim eluralkodtak rajtam. Azonban vállalom a felelősséget, mindent, ami tetteimmel járnak. Tény belátásod szerint. - Markom, melyben a jelvényem volt előre nyújtottam South felé és fejem leszegtem bűnbánóan, azután pedig csak vártam, vártam az ítéletére, arra, hogy Conroyyal való szerelmünk miatt megtorlást kapjak, mert elfeledtem, hogy a szabályok mindenki felett állók.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Lassan bólintottam, bár szavai nem hogy megnyugvással, inkább még nagyobb pánikkal töltötték meg mellkasom, hiszen az, hogy most itt volt nem jelentette azt, hogy öt perc múlva nem lép fel arra a vonatra és tűnik el majdnem egy fél évre. Akkor pedig visszazuhanok oda, ahol körülbelül egy éve voltam, magamban leszek, még csak South sem lesz a közelben, Csinn is valószínűleg kevesebbet jár majd a kastélyba és inkább csak Budanekeresdenen fog tartózkodni.
Pont ezen okból ha alkalmam adódott rá, és adódott, mindent megtettem, hogy itt tartsam, de ő erre csak lekonyuló ajkakkal felelt, úgy tűnt nem erre a válaszra számított. Tudtam, mit akart hallani, csakhogy arra nem számítottam, hogy ezt szóba is fogja fogni.
Elkerekedett szemem és úgy pillantottam rá, mint egy őrültre.
- Azt akarod, hogy hazudjak neked? De én nem tudok hazudni... - hiszen mikor valakinek bemostam feladtam magam, ha South rosszat tett kölyökkorában, beárultam, soha nem falaztam neki, sőt mikor eljöttek érte az aurorok megmutattam, hol kell keresni. Nem voltam képes az igazság ellen tenni, a hazugság pedig hatalmas vétek lenne ezen nézetemmel szemben. Most mégis ezt akarta hallani tőlem a lány, egy megnyugtató hazugságot, amit nem voltam képes kimondani.
- Miért mondanám, ha nem akarom. Inkább maradj velem, majd nyáron elmegyünk, ketten egy hétvégére, körbenézni, megsimogatni a bealtatózott, lefogott sárkányok orrát és majd alszunk borzalmas ágyakon is, vagyis hát te aludhatsz ha akarsz, én inkább nem, mert nagyon be tud állni a hátam... - megmarkoltam mindkét kezét és elkezdtem győzködni, minden bugyuta ajánlgatást felhasználva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A rengeteg kutatás, a hosszú előkészületek, szervezések, a csapat összeállítása, mind annyi munkámba került, hogy alig hittem el, mikor megérkeztem Glastonburybe. Hűvös, őszi nap volt, odkinn duzzadtak a pocsolyák és verte le az eső a megsárgult lombkoronát, kopaszra nyírva a fákat.
Előbb érkeztünk mint a többiek, nem sokkal, csak, hogy biztos mi legyünk a fogadóbizotság, s valóban, senki nem volt még itt. Fél hétre kellett mindenkinek megérkeznie, az már csak percek kérdése volt. Fel s alá járkáltam a kandalló előtt, a hoppor ide kell, hogy vezesse őket.
- Tíz perc van még hátra, miért nincsenek még itt? - kezdtem nyugtalan lenni, kezem összefűztem hátam mögött és pillanatonként néztem a faliórára.
Az egész fogadó gyönyörű volt, ám ez puszta szerencse, ugyanis sok választásunk nem volt, ez az egyetlen varázslókat ismerő helye a városnak. Kis közösség, egyre csak fogy.
- El fognak késni! - mordultam fel, általában érzékeny voltam a késésre, de akkor, az első igazi expedíciómon ez a milliójára nőtt, itt nem lehetett hibázni, nem volt helye semmi bakinak, mert én vezettem.
Hangomra a recepciós feltekintett, aztán unottan vissza a régi magazinjába.
De nem csak a lap volt régi. A falak mind ősöregek voltak, a berendezés úgyszintén. Nem mocskos, inkább antik, minden tárgy, bútor, dekoráció, akár ha egy kastélyba lépett volna be az ember, de nem olyanba mint a Bagolykő, hanem inkább amit a könyvekben lát, ha fellapoz egy történelmi példányt.
- Öt perc, ezek szórakoznak velem? - megálltam és Scarlett felé fordultam. Kerestem tekinetét, azonban már puszta látványa is lejjebb csitította a bennem tomboló dühöt. Az ismerős szőke fürtök, a testtartás, ami soha nem árulkodott idegességről. A lányban volt valami lazaság, természetéből eredendő közönyös nemtörődömség, ami miatt nem tudott rágörcsölni a legtöbb dologra. Ez volt az egyik kedvenc tulajdonságom benne, mert én hiába próbálokztam vele, képtelen voltam megtenni. Nem tudtam elengedni dolgokat. A munka az munka, nem játék! Itt eredményeket fogunk elérni. Méghozzá nem kisebbet mint a híres, legendák százaiban szereplő Excaluburt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Tudom, így is majdnem elkéstün - mélyet sóhajtottam előbb lelassítva, majd meg is állva - mi lett volna ha háromnegyedre esünk be? Várj csak! Semmi, mert ezek még ötvenötkor sincsenek itt - tártam szét karjaim. Saját magamat ingereltem, minden gondolatommal egyre messzebb űztem megnyugvásom, vörösödött a kép, ahogy dühtől arcom is, majd mintha elvágták volna, a szelíd érintésre egészen magamhoz tértem. Megszorítottam a kezembe kulcsolt kezeket és hosszan beszívtam a levegőt teljesen eltelítve tüdőmet.
- Ne haragudj, igazad van - súgtam a csók után, s figyeltem, ahogy az eddig egymásba fonódó ujjak szétválnak és a lány leül. Én nem tudtam, nem voltam rá képes, nekem állnom kellett, mert ha helyet foglalam volna még ennél is tehetetlenebbnek éreztem volna magam.
Már épp újra elkezdtem volna a járkálást, mikor Esmerald belépett a társalgóba. Felemeltem fejem és biccentettem felé.
- Nem, örülök, hogy ideértél gyere -intettem, hogy ő is csatlakozzon hozzánk, nyugodtan tegye le hátsóját valamelyik kényelmesnek tűnő székre, kanapéra, fotelre, puffra, szőnyegre vagy izgat is engem, akár a parkettára is.
A következő csapattag Cath volt, aki szerencséjére épp akkor lépett be a szobába, mikor az óra elütötte a felet. Odafordulva felé elmosolyodtam.
- Micsoda pontosság - dicsértem meg, mert azért ez mégis csak szót érdemlő cselekedet volt. Aztán sokatmondóan Scar felé pillantottam jelezve, hogy van mit tanulnia ettől a fiatal hölgytől.
Mondanom sem kell, ezután már a 18:31 következett, tehát a két úriember úgy késik, ahogy csak kell.
Nem szóltam semmit csak álltam, nekidöntve hátam a kandallónak. Elhatároztam magamban, hogy tíz percet várok, s ha nem jönnek, majd megkeresnek a szobámba, amit könnyedén meg lehet tudakolni a recepción. Ettől a gondolattól el is mosolyodtam magamban. Önként jelentkezni a fejmosásra, igeen, pontosan ezt kell tenniük majd, ha tíz percet merészelnek késni.
Mindkettejük piszok nagy mázlijára azonban ez nem következik be. Előbb Denis érkezett meg, lazán, mint aki azt se tudja hány az óra, vagy épp mennyi a nyelvtani miheztartás végett, odalépett hozzám és kezet nyújtott. Elfogadtam, nem voltam udvariatlan, bár érzékeny orromat rögtön megcsapta az alkohol és füst szaga. Remek, akkor ezt Scar se fogja megúszni.
- Késtél! - néztem a szemébe - remélem ezt meg tudod magyarázni valami el is fogadhatóval. Adok tíz perc gondolkodási időt hogy kitalálj valami frappáns hazugságot. Minimum halljon meg benne valami rokon vagy kiskutya - Tettem még hozzá szárazon, s már indultam is volna a kulcsokért, mikor végre valaki használta a kandallót is. Ennek egyrészt roppant mód örültem, mert marhára azért szobroztunk itt, mert azt hittem mindenki azzal fog jönni, másrészt viszont az, hogy késett bő négy percet felháborító volt.
- Tíz perc! - mutattam rá köszönés helyett, majd Denis felé pillantottam - avasd be miért, mindjárt jövök - aztán otthagyva a már teljes csapatot elindultam a recepció felé.

Öt perc alatt felvettem a kulcsokat és visszatértem a társalgóba, ahol remélhetőleg mindenki már a fenekét belenyomta valamelyik ülőalkalmatosságba.
- Szóval hölgyeim és uraim, köszöntelek titeket itt, Glastonburyben. Mind azért vagytok itt, mert a jelentkezésetek alapján különlegesnek és a küldetésre alkalmasnak gondoltalak titeket. Mint vezető, hadd mutassalak be egymásnak titeket. Scarlett Conroy, a bestiakutató - mutattam a szőke lányra - Emerald Stone és Catherine Hope Payne a csapat két gyógyítója, Denis Albert Brightmore, aki a latin szövegek tudója és Choi Min Jong, történész. Illetve jómagam, North West, aki szintén történész.
Miután mindenki tudja a másik nevét, jönnek a szobák. Eredetileg öten lettünk volna, így csupán négy szobát foglaltam le. Több nem is volt, tehát nem tudtam ötödiket szerezni, ergo ketten együtt alszanak. Hope és Emerald, mivel a titulusotok is megegyezik rátok gondoltam. Tiétek a hármas szoba a földszinten  - adom Cath kezébe a kulcsot - Min Jong, tiéd szintén ugyanitt az ötös - dobom felé arra számítva, hogy elkapja. - Denis, tiéd az emeleten a tízes - hajítom felé kicsit erősebben - Scar és én pedig a kilencesben leszünk, ha bármi baj van, oda gyertek. Van kérdés? Ha nincs uraim lejárt a tíz perc.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Valóban - adtam igazat Denisnek, s remélem megjegyezte, mert nem sokszor lesz ilyen.
- Azért nem kell túlmenni a határokon, Scar - motyogtam elvörösödve és inkább ittam az italomból még egy kortyot, csak, hogy legyen indokom, kicsit elfordulni.
Mikor meghallottam Cath kommentjét felszaladt a szemöldököm. Letettem a poharat és megköszörültem torkom, hogy mindenki elhallgasson, majd halál komolyan kezdtem bele mondandómba, hogy érezzék, minden amit kiejtettem ajkamon azt kemény kézzel be is fogom tartatni.
- Nem óvoda, nem tiltom meg az átmászkálást. De, akinek a kölyke it fogan meg, annak a második neve kötelezően Excalibur lesz - jelentettem ki, majd Scar felé néztem - Különben mint jó vezér a szabály alól én se mentem fel magam se téged - azzal mit aki jól végezte dolgát máris visszavettem a Jägert a kezembe és beleittam.
Amúgy is mókás volna egy gyereket így elnevezni, ennyi pedig minimum jár, elvégre abban egészen biztos, hogy akármi is lesz az expedíció végkimenetele, mindenkinek emlékezetes időszak marad.
A kis légi és tüzes bemutató ideje alatt csendben figyeltek, közben azon gondolkodtam, hogy vajon hogyan tudnám hasznosítani. Tűzrakásra nem lenne alkalmas mert minek, nem akartam felgyújtani egész Glastonburyt, meg a pálcák is képesek rá, de talán vészhelyzetekben tudja használni ha kellőképpen rátermedt és edzett.
- Ami azt illeti Min Jong - szólítottam nevén, mert én nem éltem a becenevekkel, annyira nagyon, hogy minden kapcsolati szál nélkül leszöszizzem, vagy hófehérkézzem, vagy héttörpézzem - ez különösen jó hír, bár tudtam, de mindenki előtt elismétlem, hogy szaktudásod még hasznunkra vállhat. - még beszéltem Denis már a kijárat felé indult, félúton megállva és Scarra nézve. Mélyet sóhajtottam, s ha a lány rám nézett engedélyért biccenettem. Ha nem, akkor csak felálltam, hogy kiengedjem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa