36. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Czettner L. Maja összes RPG hozzászólása (764 darab)

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 25 26 » Le
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. május 13. 21:29 Ugrás a poszthoz

Nimród
kinézet


Nem igazán olyan ember ő, aki magától kitervelne bármilyen kis balhét, utána pedig keresne egy társat a bajkeveréshez. Azonban annál is inkább olyan naiv, aranyos és bizakodó, hogy bármilyen ötletben segítő jobbost nyújtson. Na, pontosan ilyen lélektani előzmények történtek most is, ami nyomán Maja a szertár felé sétál. Elég szomorúcska volt a reggel folyamán, mivel anyukája jól leszúrta őt egy levélben, ami abból is látszott, hogy végig első keresztnevét használta. Mostanra azonban sokkal vidámabb a navinés leányzó. Ennek azon túl, hogy a hely is egészen megtetszett neki, nyilván vannak más okai is. Nem olyan régen, - mikor idekerült - tagja lett a diákönkormányzati csapatnak például, ahol nincsenek sokan, de ahogy látta, így is nagy dolgokra képesek.
- Nem lesz ebből baj, hogy mi ide bejövünk keresgélni?
Érdeklődik az alsó ajkát beharapva, ahogy felpillant a nálánál magasabb fiúra, akivel éppen a szertárhoz érkeznek. Látszik azért Maján, hogy nem túl járatos semmiben, ami nem mereven előírt, vagy éppen valami kötelező és illő dolog. Nem merev, meg nem is begyöpösödött, szimplán próbál megfelelő kislány lenni. De miért is? Mert egyszer azt mondták neki, hogy azok tudják elérni az álmaikat, akik végig a jó úton haladnak. Ezt lehet kicsit túlságosan is szó szerint veszi. De még eléggé gyermeki, így aztán senki nem szólhat semmit. Bár lassan halad, a nagylányság is közel van. Legalábbis szerinte, bár nem olyan közel mint a szertárajtó, ami előtt most torpant meg. Átadta a benyitási lehetőséget, alig látható hárítással és egy kis mosollyal, miközben kíváncsian pillogott, hogy mi vár rájuk odabent.
Hát mi más? Por, kosz, csomó kacat... de biztosan van itt olyan is, amivel bármit is lehet kezdeni! Leginkább azt. Nem igazán fecseg sokat, főleg feleslegesen nem, ezért nem is nagyon mondogat semmit, bár azért mikor felemel egy ki tudja hogyan idekerült lepkehálót, vigyorogva tartja a rellonos felé.
- Ezzel fogjuk kergetni a többieket?
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. június 12. 10:00 Ugrás a poszthoz


külső


Nagy nap ez a mai, vagyis nagyon szeretné Maja is azt hinni, hogy az lesz azok számára, akikért teszik. A fesztivál is megdobogtatta a szívecskéjét már, de mikor megtudta az apropóját és DÖK-ösként kiderült, hogy ők is jönni fognak, csak izgatottabb lett. A korából kiindulva érthető okokból el kellett intézni az engedélyezést, de szerencséje nagyon modern és cuki anyukája van, aki ezer örömmel engedte el, pár jó tanács és kérés kíséretében. Ő megígérte, hogy vigyáz magára meg másokra is, természetesen. Ezután nem is volt más hátra, mint megvárni Anne instrukcióit, miként fognak menni és felkészülni, mint egy ügyes csapatvezető, ha nem is lehetne az egyes egyedül. Úgy volt a rellonos főninéni nyomában, mint holmi kiskacsa követi a mamáját. Két lépéssel mögötte, szinte a lábnyomaiban totyogott. Figyelt, tanult, várta mi következik.
Ez nem csak otthon, de a rendezvény színhelyén se történt másként, de azért tényleg próbált kicsit sem az agyára menni, bár ő úgy gondolta ezzel nem is tud. Nem tett fel még hülye kérdéseket, nem beszélt hozzá indokolatlanul és tartotta az elvárhatót. De nem tudta titkolni izgalmát. Pár hű meg woah kicsúszott a száján a helytől, a tömegtől, a látványtól. Táncos lányként azért eléggé a Mennybe menetelnek érezte az utat. Az anyukája, tekintve a saját múltját nem kedvelte, ha Maja eljárt ilyen fesztiválokra így egy-egy alkalomnál és napnál sosem volt többet, de most már egyre nagyobb, ideje tapasztalni, nem?
- Anne. - Szólította meg, meg is torpant egy picit még figyelte, ahogy a csoportból mögéjük tömörült, akik a color runra neveznének és indulnának, a többiek kicsit elmaradva kullogtak és nézelődtek. - Futunk együtt?
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. június 12. 17:24 Ugrás a poszthoz


külső


Furcsa volt még neki ez az egész, nem volt hozzászokva ahhoz, hogy nem egyszerű résztvevő bármiben, hanem olyan személy, aki már lassan szervezőnek mondható. A DÖK-ben pedig ez egyre csak rendszeresebb lesz majd. Az első hely volt, ahol befogadták és ahol tevékenykedni kezdett háza után, mikor az iskolába került. Ez mély benyomást tett rá és hálát is érzett, de ennél jóval több, amiért most ideállt: a jótékonyság és a bulissága a dolognak bevonzotta őt. Ahogy pedig Annere pillantott széles mosollyal felelt a kérdésekre, miután vette a kihívást. Gyorsnak kell lenni, nagyon. A kondija jó, hiszen sportol és szeret is, de azért no. Bár a táncnál nem volt olyan fizikumra szüksége, most a seprűn való gurkópasszolgatás nagyon is igényli. Így nem csak a futás, de sok más is az edzés része. Csúnya volna leégni, és nem végigfutni. Persze ez fel sem merül benne, hogy megtörténik, csak pozitívan (!), egyszerűen csak jó tempó kell, és az, hogy ne vesszen el az emberrengetegben. Sok korabeli is van ugyan, de több a felnőtt ember, akik hamar elsodornák.
- Nem fogok elmaradni. - Biztosítja, miközben jól átköti a cipői fűzőjét, hogy stabilan a lábán maradjon, valamint ki se oldódjon. Hajol párat, fut helyben és ugrálva szemléli mennyi ember sorakozott fel. - Itt van! Rendben. Itt maradsz egész hétvégén?
Azzal előszedte a kis dísznek felhúzott tütüjébe akasztott napszemüveget, ami pontosan illeszkedett rá, semmiképpen se hagyja el. Ezután pedig beállt a startvonalhoz, figyelte a visszaszámlálást. Boldogan tekintett előre, szíve a torkában dobogott, érezte, hogy mindjárt itt a rajt. Még egyszer futótársára pillantott, aztán mély levegő be, kifújta és elstartolt. Annak ellenére, hogy tényleg meglepte Anne tempója, és gyorsabb, mint számolt vele, lassan fel bírta venni és tartani is. Bár ahhoz erőt kellett gyűjtsön, hogy közben ki is nyissa a száját. Vette a bátorságot rá, sőt, sokkal inkább énekelni. Bár érezte, hogy jobb ha lassan becsukja a száját, nem kéne telibe kapjon majd port...
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. június 13. 08:41 Ugrás a poszthoz


külső


Elismerően bólogat a válaszra, hiszen ez nagy felelősséggel is járhat. Nagy bizalmat épít itt mindenki Anne-re, hiszen ő vigyáz azokra a diákokra is tulajdonképpen, akikre máskor az a sok tanár a kastélyban. Bár úgy tűnt Majának, hogy a hangulat és a hely nem rosszaságra, inkább összefogásra sarkallt szerencsére mindenkit.
- Igen, itt leszek. Anyukám azzal engedett el, hogy vigyázzak magamra meg a társaimra is, majd igyekszem.  - Mondta felvillanyozottan, aztán már éppen koncentrált volna a rajtra, mikor jött az a furcsa kérdés. A kislány döbbenten meredt először előre, majd a lányra, aztán újra előre. Kicsit megállt benne az ütő, inkább a ténytől, a feltételezéstől mint sem attól, amit mondott. Megismerte már kicsit jobban a házvezető-helyettes nénijüket, de nem tudott róla többet annál, minthogy ő is Czettner vezetéknévvel született. Meg megígérte neki, ha valamit tud, majd szól. De az, hogy testvérek lennének? Bárcsak... Maja mindig szeretett volna, de sosem történt meg ez a csoda. Idáig legalábbis.
- Tessék? Nem, mármint nem tudom ők hol vannak, de nem tudok róla, hogy lenne testvérem.
Mosolyodott el szomorkásan, igazából ez egy kicsit mindenkinek magas téma, nem is folyt ennél jobban bele egyelőre. De az biztos, hogy a főninéni elültette a bogarat a fülébe és megint érdeklődő és kíváncsi lett. Meg kell keresse Zoét, jutott-e valamire. Lehet, hogy egyszer még újra láthatja az apukáját is? Mindenesetre Inkább rákészült, elrajtolt és futott. Ahogy a levegő az arcába kapott olyan jól érezte magát. A pulzusa felfelé kúszott, szaporább lett a szívverése és a levegővételek száma is, de nem volt gond. Kipillogott néha a rellonosra, de élvezettel vette az akadályokat, a port, a színeket. Még dalolászni is volt kedve, bár a szusz azért csak kifelé futott lassan belőle. Ekkor érezte, ahogy nyúl felé a kéz, vigyorogva szorított vissza és hagyta, hogy emelje a kezét a lány. Még el is kiáltotta magát. Olyan vidáman, felszabadultan, céltérően.
- Megcsináltuuuk.
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. július 3. 11:40 Ugrás a poszthoz

Vandus
kinézet


Maja kellően csendesen és mérhetetlenül sokat mormogva magában gyalogolt le a klubhelyiségéből. A tanulószobában túl sokan voltak, a navinében is, a szobájában nincs nyugta és lassan az őrületbe kergeti a tény, hogy képtelen pár ostoba nevet megjegyezni. Borzasztó, hogy olyanokra kényszerítik, amire se az agya, se a nyelve nem áll rá. Bezzeg ha táncos fogalmak, vagy mozdulatsorok nevei lennének, azzal nem bajlódna ennyit.
- Buta sárkányok.
Ezzel a felszólalással nyit be, az elképzelése szerint üres terembe, ahol a tanárnéni azt mondta, minden fontosat megtalál az első padokon a tanuláshoz. Remélte, mert esze ágában nem volt még rosszabbul teljesíteni, mint eddig. Bár azért alul mindig tudja múlni magát, ezt már megtanulta, mégis inkább arra törekszik, hogy ügyes legyen, akkor talán az élet is megjutalmazza. Ha sok infóval nem is, a remény hal meg utoljára. Mióta Zoéval voltak a beszélgetései olyan furán érzi magát, mintha nem venne észre valamit. Sokat gondolkodik, hogy vajon rákérdezzen-e, avagy sem, tud-e már valamit  a házvezető-helyettese. Lehet tényleg van közös rokonuk és az olyan jó lenne, végre megismer olyat, akiket korábban nem lehetett. Kicsit mindig úgy fogta ezt fel, mintha egy nagy fal választaná el őt az élete egyik felétől, azt meg nem szereti.
- Hoppá.
Sikkant fel a kijelentés előtt, aztán felkapkodja a lelökött füzeteket, az egyik éppen olyan, mint az övé, totál nem direkt fel is sikerül cserélnie.
- Ne haragudj, nem tudtam, hogy van itt valaki, kicsit elbambultam. Tönkretettem valamit?
Szabadkozik és magához képest elég bőbeszédűvé vált hirtelen, gyorsan el is csendesedik. Visszaadja a holmikat - illetve hát a saját füzetét a lányé helyett -, majd tovább csoszog egy közeli, de  másik padhoz, ahol csendben leülve pillog a lányra. Elnézést kérő mosollyal néz rá, aztán kinyitja az első könyvet. Egyelőre a füzet zárva marad, az övében egyébként is táncmozdulatok vázlatai, meg nevei vannak csak firkálva, pár méhecske meg virág mellett. Ebben kimerül a rajztudása.
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. július 19. 20:18 Ugrás a poszthoz

Vandus
kinézet


Angol szöveg, aztán magyar, aztán meg már egy szót sem ért. Nagyon pipa a saját jegyzeteire, pedig most teljesen biztos benne, hogy jól írta le, egyszerűen csak ráébredt, hogy soha nem fogja megjegyezni a sárkányfajok összes létező nevét. Olyan ez, mintha be kéne magolnia minden évfolyamtársa összes becenevét. Tökre értelmetlen, nem? Elég, ha a fontosakat tudja, és róluk is csak egy-egy megnevezést. Így véli pillanatnyilag legalábbis elkeseredésében.
- He-bir-dan. - Próbálgatja magában, természetesen rosszul mondva a 'Hebridean' szót, nem csak ejtésileg, de még betűket is keverve benne. Tökre letöri ez az egész lassan, ráadásul a figyelme és a koncentrációja is teljesen elcsúszik, mikor egyenest valakibe belegyalogol. Upszika. De legalább a sűrű elnézések után a leüléssel nem akadnak gondjai, bár a jegyzetekkel annál több. Hirtelen...átváltoztak. Kikerekedett szemekkel mered a füzetre, aztán mire felnéz, már megszólítja őt a szőke lány.
- Hogy tessék? Igen, tényleg, jahj, összecserélődött. - Mondja, majd gyorsan becsukva a másikat, hiszen nem akart ő leskelődni, visszaadja azt tulajdonosának. - Csak pont olyan mint az enyém, szeretem a lilát.
Utal ezzel a füzet színére, aztán le is bonyolítja a cserét, de ezzel nem ér véget részéről a dolog. Egyrészt mert - bár főleg a füzetre alapozhat és arra, hogy a sárkányokat hogy utálja - nagyon szimpatikus neki a lány, másrészt kezd rájönni, ha nem nyit kicsit az emberek felé, itt sem lesznek barátai. Szóval arrébb csúszik, hogy a padba mellé férjen Dália, aztán persze mosolyogva nem felejt el ő sem bemutatkozni.
- Én Maja vagyok, navinés. Miből készülsz te?
Érdeklődik, miközben immáron a saját füzetét nyitja ki, de annyira nem várja, hogy újra visszatérhessen a feladatokhoz. Lehet, hogy Dália meg tökre úgy van vele, mennyire szupi az LLG meg könnyű. Hát, abba a beszélgetésbe most kevésbé érezné magát otthon, aztán ki tudja.

 
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. július 19. 21:56 Ugrás a poszthoz

Mathias
kinézet


Idejövetele óta talán ez a második olyan iskolai esemény, ami hallatán nagyot dobbant a szíve. A legutóbbi nyilván a color runos megmozdulásuk volt, de az csak azért olyan nagy dolog, mert ott már, mint segítő is részt vehetett. Itt azonban kicsit más a helyzet, ugyanis a tánc része mozgatja meg úgy. Háh, milyen szépen hangzott ez és sokatmondóan. A lelke mélyén is dallamra mozog, ez pedig egy olyan alkalom, amit akkor sem hagyhatott volna ki, ha éppen nincs is kivel mennie. De hát ezért mindent, így össze is szedte ma magát, a pár napja kiválasztott csinos ruháját is előkészítette, hogy a megfelelő időben csak magára vehesse azt. Ilyen gondolatokkal és cselekedetekkel telt el a napja.
- Elnézést...
Sziszegi alig halhatóan, ahogy próbál a terembe furakodni a felgyűlt tömegen át. Persze lehet nem a legjobb döntés, hogy valaki ilyen fiatalon és ilyen alacsonyan ekkora tömegben furakodjon, de kellően elszánt. Ez látszik rajta és érződik azon is, hogy bármennyi könyök próbálja is kitúrni, ő ellenáll. Nem végzős, azonban hihetetlen mód szeretne a közelükbe jutni, hogy a táncukból lásson is valamit. Azt közben alig veszi észre, ha bárki felfigyel rá, próbál mindent, ami zavarba hozhatná itt kizárni. Mikor végre nem lapul két nagyobb diák között szendvicssonkaként, érdeklődve figyeli a parkettet és elégedetten mosolyog a terem külsejét látva. Szoknyája szélét szorongatja kétoldalt, miközben észrevétlenül kezd el az ütemre aprókat mozdulni. Nem tehet róla a vérében van ez az egész kiskora óta. Valamiért nem a csillogás, vagy a csini ruhák fogják meg ebben az egészben, persze ő is lány, szereti őket hordani, mégis inkább a jelentőségét érzi, nem a szépségét ennek most.
Újra van tánc, ritmus, érzés...
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. július 19. 22:49 Ugrás a poszthoz

Mathias
kinézet


Annyira lekötötte Majácskát maga a zene és a tánc kutatása, valamint figyelése, hogy szinte vakon, tudomást sem véve az őt körülvevő csodáról tört be ebbe az egészbe. Pedig azon túl, hogy meseszép lett a dekoráció és hihetetlen módon elképedne bárki annak láttán, ahogy a bál témáját a szervezők minden apró részletbe belevonták tényleg nem kellett többre összpontosítson. Neki mégis sikerült. Az előtte lebegő színpad, vagy a víz ráncai olyan apró pluszoknak tűntek, amik hangulati elemek és igazán fel se eszmélt, micsoda hűha faktorral bírnak ezek. Nem igazán szólhatná le senki, hiszen ennek ellenére itt volt a teremben teljes figyelme, csak olyannyira egy dologra összpontosított, hogy még a lökést is fáziskéséssel észlelte és már az elnézéskérések közepette kapott az oldala felé egy pillanatra. Nem fájt neki, kutya baja se volt. Inkább zavarba jött, hogy így észre sem vette és még útban is volt.
- Nem...nem, dehogy. Rossz helyen álltam megint.
Nézett fel sajnálkozva a fiúra, miközben zavartan lenézett a ruhájára, aztán vissza fel. Olyan fura volt ez, nem nagyon szokott csak úgy szóba elegyedni, de nagyon örült, mikor valakivel végre lehetett beszélni. Most viszont nem állt a helyzet magaslatán, odébb is állt, mert megint érkezett valaki, aki a könyökével ha nem figyel, letarolja a buksiját. Hát, van átka annak, ha az ember lánya még csak növésben van és ilyen fiatal. A pár pillanatig tartó csöndet végül egy mosollyal töri meg, aztán a kezét nyújtja a másik felé és közelebb lépve, hogy se a tömeg se a zene ne akadályozza a beszédben mutatkozik be.
- Maja vagyok. Navinés. Meg elsős. Bocsánat, hogy útban voltam.
Pironkodik azért kicsit, majd körbenézve megint egy pillanatra leragad tekintete a táncolókon de most megembereli magát, mert kíváncsi rá, kit fújt felé a szél. Rendesnek tűnik, hiszen nem okozott bajt, mégis próbált informálódni, meg bocsánatot is kért, pedig nem volt szükséges. Meg hűha, jó magas. Mondjuk ez nem tartozik ide, de azért csak meg kellett állapítsa.
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 17. 01:33 Ugrás a poszthoz

Vince 😲
ruci


Nem létezik, ilyen komolyan nincsen, amit ez a lány összeszenved ma. Bármerre húzza-vonja a ruhadarabot, mindenhogy feszül, vagy nem jön feljebb. Abban biztos, hogy nem szedett fel plusz kilókat, kifejezetten jól tartja magát, hiszen az edzések meg a tánc is jól megmozgatja, viszont az már gyanús neki, hogy magasabb lett. Sokkal rövidebben a nacijai rajta, nem ér le olyan hosszan a szoknyája és a felsőit is mintha a manók lerövidítették volna. Hát azért mióta idejött eltelt már jó sok hónap, nem kizárt. Nagy nehezen sikerült magát a harisnyájába erőszakolnia, miközben egy bűbájtankönyv szétesett lapjaiban kereste azt, ami neki kell. Emlékszik rá, hogy Riri anyukája hogyan tanította neki a varázslatot, csak a pontos szóra nem, pedig nagyon kéne most az a melegítős dolog, ha szoknyában kíván kiténferegni. Márpedig nagyon úgy néz ki, hogy ez a helyzet. Végül sikerül megtalálnia, gyorsan fel is viszi a varázsigét, vagy mit mondanak erre, ő maga se tudja, majd kapja a sálat és a kabátot aztán le is robog a kastély falai között gyorsan lavírozva az udvarra. Körültekerte a sálat nyakán, majd a kabátot összehúzva magán elindult le a faluba. Nem hosszú út, így azzal nem kell foglalkozzon, hogy a gondolatai elöntik, ám így sem túl nyugodt.
A mosolygós és kedélyes látszat ellenére majdnem lerágta az összes körmét tegnap este óta, mikor üzent neki legjobb barátnője bátyja, hogy mi lenne ha beülnének a cukrászdába. Ez azért tök fura, még úgy is, hogy mennyire jóban van Lottival. Elképzelése nem sok volt, bár felrémlett benne pár „apróság”, amit Lottival kettecskén műveltek. Hirtelen nagy szemekkel meredt maga elé, felszisszent és el is húzta a száját. Nem biztos, hogy örülne, ha valami szentbeszédre érne be. Mindenesetre nem látta akadályát, hogy idejöjjön, sokat hallott Vincéről, találkoztak is már, nem volt ezzel semmi gondja.
- Szia Vince!
Mikor belépett a cukrászdába egyből kiszúrta az idősebb Csornayt, akit üdvözölt, majd gyorsan mögötte, majd mellette, végül vele szemben a széken termett. A kabáttól szabadult meg éppen és a sáltól, mikor elkapva a tekintetét szemügyre vette. Olyan fura és frusztráló érzése volt hirtelen, de nem tudta miért.
- Esküszöm, hogy nem csináltunk most semmit Lottival! Becsszó!
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 17. 22:22 Ugrás a poszthoz

Vince 😲
ruci


Nem volt a pontosság mintapéldája, de általában, ha csak nincs nagy fennakadás, késni se szokott sehonnan, ez így volt most is. Nem váratta meg Vincét, aminek amolyan jutalma is lehetett, hogy finomság várta az asztalon. El is mosolyodott, ahogy letette a kabátot a támlára és a sálat is, mikor visszafordult, elnevette magát a reakciótól és vigyorogva nézett végig a fiún, a keze alatt heverő holmiján és a sütiken.
- Vedd úgy, hogy nem mondtam semmit. Csak nem értettem miért vagyunk itt, gondoltam hátha rossz fát tettünk szerinted a tűzre, amit persze sosem szoktunk.
Mondta végig a maga kis dolgait, majd az asztalra támaszkodva egyik kezével kitámasztotta állát, a másikat a falapon pihentette. Egy pillanatra elvesztette a fonalat, miért ez a komolynak tűnő hangvétel, amikor meg belekezdett Vince, már teljes homály jött. Ugyan még vigyora igen csak ott csücsült, gondterhes ráncok vonultak a homlokára.
- Tudom, hogy jóban vannak, de ez engem nem zavar, ha arra célzol. Én is barátkozom másokkal is, és az Lottit se szokta.
Teljesen elbeszélnek egymás mellett, de erről a fiatal hölgyikének fogalma sincs. Szent meggyőződése lett hirtelen, hogy esetleg Lottinak rosszat szólt, vagy valamelyik ismerőse nincs jóban vele és ez zavarja. Azonban ahogy folytatásra került a téma lefagyott. A szája görbülete kiegyenesedett. Fejét felemelte és kezeit az asztalra ejtette. Húzzák? Kik? Mit? Úgy érezte, mint akivel mindjárt valami halálhírt közölnek, de az is átfutott az agyán, hogy viccelődik vele a barátnője bátyja. Liftezett a gyomra és vigyorogva éppen rászólt volna, hogy ne marháskodjon, amikor végre kibökte neki a lényeget. A száját elnyitotta, de szó nem jött ki, a mosol az arcára fagyott, de még az iméntiektől.
- Tessék? - Talán kicsit túl indulatos és hangos visszakérdésnek sikerült, amit ő sem értett. Értetlenül pislog nagyokat, még tekintetét az asztalon, vagy kezein jártatja inkább, egészen elhalkult és már majdnem motyogós lett. Az egész testén végigfutott a libabőr. Nem igazán értette, fogta fel vagy akarta elhinni, amit hallott. - Miről beszélsz, Vince? Ez most valami rossz vicc? Mért mondod Te ezeket?
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 18. 22:31 Ugrás a poszthoz

Vince 😲
ruci


A pillanat tört része alatt lélegzett fel, hogy nem, nincs baj se Lottival, se vele; és ugyan ennyi idő alatt esett mély döbbenetbe is. Azt hitte, ha azt a pár kérdést nagy nehezen kipréseli magából, szertefoszlik mindaz, amit az imént hallott. Tévedett, ezt valahol legbelül el is kezdte felfogni, és ahogy az információ szépen lassan a zsigereiig ért, megremegtek ajkai, amint pedig Vince kifejezte sajnálatát az a bizonyos mécses is eltört. Először csak szótlanul meredt az asztallapra, hatalmas könnyek gördültek le arcán, majd hirtelen felnézett. Van az a tekintet a nőknél, maikor senki nem tudja eldönteni, hogy most összetörnek lelkileg, vagy valakit meg fognak ölni. Így áll ezzel valahogy Maja is. Az elutasítás legmagasabb foka tör fel belőle, ahogy rákezd a sírásra végül. Nem hiszi, sokkal inkább nem akarja. Nem lehet, hogy őt mindenki, mindvégig totál hülyének nézte; az sem, hogy ő ilyen vak volt. Igazából nem ért semmit, Ő lehetne mérges, ő lehetne az, aki nem akarhatna beszélni velük, hiszen ő vesztette el félig a családját, mégis mégcsak elé sem álltak? Senki?
- Nem. Nem, ez… nem. Csak nem.
Elfordul az asztaltól a kabátjáért nyúl, a képet pedig ahogy jön úgy fordítja az asztallapra és tolja vissza Vince elé. Az ölébe húzza a dolgait, de egyszerűen földbe gyökereztek a lábai. Legszívesebben most elfutna, elrohanna. Meg sem állna addig, amíg a lábai bírnák. Az anyukája karjaiba rohanna, és még lehet őt is szembesítené vele, ha tudott bármit miért hagyta ezt, miért hagyta, hogy így ráborítsák? Persze józan ésszel tisztában van vele, hogy ő sem tudhat mindent, de annak most híján van. De csak nekiindulnak a könnycseppek, már ki se lát az esőfüggöny mögül meg is rázkódik. Körbenéz, és ahogy látja, hogy egy-egy szempár rászegeződik, szégyellve magát temeti arcát a sáljába.
- Hagyd abba. Kérlek.
Nehezére esik ezt mondani, mert egyszerre tudja, hogy fontos dolgok hangozhatnak el, viszont teljesen elzárkózott. Nem is érti már, amit beszél hozzá Vince, csak hallja a hangokat, de nem értelmezi. Viaskodik és egyre jobban felkavarodik benne minden. Milyen jó, hogy nem örökölt mindenfélét, mint a féltestvérei. Milyen szerencséje van ténylegesen Vincének.
- Segíteni?! – Kissé felháborodott a visszakérdezés, amire feleszmél. Nem kiabál, még csak nem is hangos, nem akar senki számára hallható lenni a fiún kívül, egyébként is legszívesebben elásná magát. Egy apró, jelentéktelen porszemnek érezte magát valami nagyobb dolog közepén. – Mégis miben? Ott volt Zoé néni…Zoé…a féltestvérem, nevezzem bárminek, beszélgettünk, és mégis… Luca, egy csapatban játszottunk, végig ott volt mellettem. És mégis TE vagy itt. Mi ebben a segítség?
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 21. 02:18 Ugrás a poszthoz

Vince 😲
ruci


Nem. Ez a szó ismétlődött újra és újra a fejében, a szája motorikusan formálta, de hangot nem adott végül. Hiába volt az ellenkezés, láthatóan semmit nem ért vele, arról nem beszélve, hogy még a saját lábai is összeesküdtek ellene. Már nem is tudta, hogy magára, a megtudottra, a féltestvéreire, vagy az apjára haragudott-e meg. Dúlt belül, ingerült lett, rosszul is érezte magát. Összeszorult a gyomra, a szemei szúrni kezdtek, az orra eldugult és már szipogni se tudott. Előhalászott pár zsepit a zsebéből, nem is figyelt nagyon Vincére, csak akkor rezzent össze kicsit, mikor a térdéhez ért. Nem lökte el a kezét, csak ökölbe szorult markait inkább az ölébe ejtette, majd lehunyt szemekkel sírt tovább.
- Nem érted, én sem értem. Fogalmam sincs miért magyarázkodsz helyettük te, Vince, nem értek semmit. Várj.
Rájött, hogy bármilyen zaklatottan és szaggatottan beszél és kéri, hogy hagyja abba, nem fogja, amíg pedig nem szalad el vége se lesz. Megfordult a fejében újra, hogy most erőt vesz magán, de már nyakig benne érezte magát, és igen, felbukkan benne bizony az az érdeklődés és kíváncsiság, ami a többiekben is megvan, ez biztos. Időt akart, legalább pár percet, annyi minden borult rá, amit nem tudott felfogni, elfogadni, hová tenni, hogy egyszerűen megfájdult a feje. Jobbját a fejéhez is kapta, és masszírozta a homlokát, mintha ettől valami is megoldódna: de nem fog.
- De megígérte, hogy szól, ha bármit tud…
Igen, egy kicsit ez fájt neki talán nem is kicsit, viszont nem a lányra, vagy bármelyik másik Czettnerre, akinek felmerült a neve, haragudott, az eszében csak az járt, hogy az Apja két családnak sem mondott el mindent. Ha visszacsinálhatná, ebben a percben biztos benne, hogy soha többet nem kívánna magának családot, ilyen áron biztos nem, ilyen helyzetben sem. Maja össze van törve, remeg is egy kicsit, éppen csak nem váltott át a hisztérikus állapotba.
- A táncot anya miatt szeretem, anya vitt, egész kiskoromban ő támogatott, nem más!
Fel volt háborogva, kicsit talán ki is kérte magának, és bár nem tudhatja, hogy az anyja ilyen irányú szeretetével hozta-e össze a szüleit a sors, abban biztos volt, hogy minden törekvését egy ember volt, aki végigkövetett, az, aki felnevelte, szerette és a családja volt. Az anyukája, az apukája, a legjobb barátja és a testvére egy személyben, éppen az, akire Majának szüksége volt. Egy ideig el is fogadta, mióta kamaszodott lett csak ellenérzése és neheztelése az apja felé. Ami most csak még inkább kezd tetőzni, akarja és nem ezt az egészet. Nem fogja ezt most itt tudni felfogni, feldolgozni.
- Vince! Nem akarom tudni kiből és mit nevelt Ő! Nem, nem itt…nem, most nem.


Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 21. 21:47 Ugrás a poszthoz



Csillogás, charleston, pörgés és pompa. Mindez az, ami a húszas évekkel együtt Maját is kifejezetten feldobta. Mikor nekiálltak a DÖK-kel leszervezni az eseményt, már akkor is boldogan tekintett előre, milyen szép és jó is lesz majd, végül ahogy a dekoráció és minden elkészült, hatalmas büszkeséggel indult el a megbeszéltek szerint átöltözni, hogy időben érkezzen majd vissza a bulira. Szerencsére a manók és pár ügyes kéz Anne és az ő segítségére volt, így bőven jutott ideje az ember lányának magára is. Már pár napja kikereste az egyik régebbi fellépőruháját - mert bizony a műfaj nem csak futó ismeretségben volt Majával -, majd összeszedte a kiegészítőket és egy csinos cipellőt is. Az elvárt kitűnés a ruháján és a kiegészítőin jelenik meg inkább, sosem volt az az erősen és kihívóan sminkelő, bár voltak versenyek, ahol ezt a kötelezőt sokszor kellett teljesíteni. Tudott ő ugyan úgy mosolyogni agyonfestve is, mint smink nélkül, de jobb a kevesebb, amondó volt. Szépen megigazította a haját is, miután végzett a körfonattal és a lokniit eligazította. Készen állt az estére.
A nagyterembe az első emberek között szállingózott be, majd tekintetével Annet kereste, akit egyelőre még nem szúrt ki, na jó, egy kicsit Lottit és… és bizony Zoét is. Ahogy egyre közeledett a karácsony, nagyon benne volt, hogy talán, legalább annyit megengedhetne, vagy nyithatna ő is, hogy amit szegény Vincén akart leverni egy tényleges Czettnerrel beszélje meg. De biztos nem itt és most tenné. Most vidáman sétált végig a parketten, figyelte az érkező végzősöket és mindenki mást is. Talán még olyanok is megfordultak a fejében így az utolsó iskolai napon, hogy hátha olyannal is összehozza a sors, akit szívesen látna viszont. Mondjuk nagyon-nagyon szívesen.
Izgatottan ácsorgott, kezeivel az ütemre dobolt a mellette lévő asztalon, miközben néha már elengedve magát a teste is csalta volna az ütemhez, a nagyobb tömeg felé a parkettre.
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 22. 00:09 Ugrás a poszthoz

Vince 😲
ruci


Légzőgyakorlatok, koncentráció, annyi és annyi dolgot tanult kiskorától kezdve lámpaláz, rossz helyezés, lepontozás, vereség vagy éppen sérülés feldolgozására és kezelésére, mégsem hat most semmi. Mintha hiába készülne fel az ember a világ végére is akár, akkor is jöhetne akkora csapás, ami előtt egy apró kis porszemként tekint magára, egy olyanra, ami semmit nem ér, amit bármi és bárki egy apró mozdulattal meg tud semmisíteni. Talán már túl tragikusan is fogta fel, de annyira felháborította belül ez mind, hogy nem volt képes nem egy áldozat szerepébe helyezni saját magát, akivel ezek szerint nem csak az élet, de több ember is kiszúrt, olyanok, akikhez a vér is köti. Érzi, hogy az apukájára neheztelhetne továbbra is teljes erővel, ha igazságos akarna lenni, mégis… Ott cikázik a fejében Zoé, Luca, Benjámin és Zora is, és még Vince is beleesett ebbe a körbe, pedig ő tényleg csak kinyitotta azt a jól elzárt csapot.
- Tehát el sem mondták volna.
Sziszegte, bár jóval kevesebb hiszti vagy szipogás közepette. Keserűen és ellene irányulónak vette ezt az egészet, és itt valahol Vince is fellélegezhetett, hiszen nem nézett szegényre úgy, mint aki a világ legnagyobb hibáját követte el, nem rohant el előle és nem is tett olyan mozdulatot, ami haragra utalna felé. Egyszerűen a saját keserűségében merült el, amit összekapargatott. Lehet, hogy ki is forgatja kissé a történetet, de ki ne tenné a helyében?
- Nem akarok veszekedni, csak ettől nem jobb, kicsit sem…
Motyogja a felemelt kezekre, bár ez maga számára győzködés inkább. A legrosszabb hely lenne ez egy jelenethez, arról nem beszélve, hogy már így is szépen nézhet ki a kisírt szemekkel és a fancsali képével. Gyűrögeti a sálat és a kabátot mérgesen az ölében, pláne, mikor szóba kerül a tánc, az anyukája, a család. Az, amiből neki ennyi jutott. Képtelen lenne ezt másnak tulajdonítani, vagy elfogadni, ha úgy is van, ahogy Vince feltételezi a hasonlóságokból.
- Anyukám művészeteket tanít, és nagyon kedveli mindet, nem tudom mit erőltetett volna, vagy mit sem, de ez már nem számít. A múltban nincs ha, az már megtörtént, azon nem lehet változtatni…
Valahol itt csapott át az egész az apja elleni ellenszenv erősödésébe.
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 24. 03:31 Ugrás a poszthoz

Lewy 💗
pizsiii
Make my wish come true


Otthon, édes otthon. Igen, azzal együtt, hogy a nap nagyobbik részében az anyukája vagy hallgatással, vagy ciki megjegyzésekkel büntette őt a korábbi napokért. Volt itt minden és Maja meg merne esküdni, hogy ha mérges is lett, de élvezte a lánya szekírozását. Látta, hogy a lassan felcseperedő szeme fénye mennyire zavarban van, milyen bárgyún mosolyog, vagy éppen milyen lelkesen vallott be mindent. A szavát nem kérdőjelezte meg nyíltan, csak inkább hatni próbált rá, hogy ilyet nagyon nem illik csinálni. Ami azt illeti, ő sem így tervezi a dolgokat általában, na. Valahogy egyiküknek se sikerült feldolgozni, különböző indokokból mondjuk, de estére minden a helyére került, és még a fát is sikeresen beállították, bár még fel nem díszítették, az csak ez után indult, hogy reggelre már ott díszelegjen a nappaliban. Égősor, gyöngysor, majd jöttek a nagy és színes gömbök, a legeslegvégén pedig a székeken egyensúlyozva a csúcsdísz is elfoglalta méltó helyét, ám már hajnal közeledett. Mosolygósan adott egy nagy puszit anyukájának, aki el is ment lefeküdni, Maja azonban még becsempészte a fa alá a saját ajándékait, hogy meglepetésre ott virítson majd délelőtt, mikor felkelnek. Egészen felpörgött, így egy bögre kakaóval, nem valami álmosan vonult be a szobájába, az ajtót becsukva pedig éppen igyekezett az ágyhoz, mikor a szobája kivilágításának villogása egy alakra hívta fel a figyelmét. Kisebb szívrohammal reagálva a kopogásra közelebb is ment.
- Hogy mi?
Nagy szemekkel bámult ki, szembenézve Lewyvel. Egy percre oldalra pillantott az órára, tuti hallucinál. Hirtelen nyitotta ki az ablakot, még mindig ledöbbenve, aztán ahogy feleszmélt ijedten rátapasztotta egyik kezét a hajtó szájára, mielőtt itt nekiáll bármit hangoskodni, majd a másik kezével húzta őt befelé. Szegény cserepes virágok, kültéri égősor...és függöny. Semminek nem kegyelmezett éppen. Magának sem, nem volt elég a napi csesztetés, most még be is sétál a fiú egyenesen... a szobájába.
- Te, te, te... mit csinálsz itt? Hogyan? Miii? - aggodalmasan, mégis mosolyogva szólalt meg. Egy percre újra hitt a Jézuskában. De tényleg. Várta hogy felébredjen, vagy rosszabb, besétáljon az anyja. Bár egyelőre alaptalan félelmeivel méregette, hogy tényleg igazi-e. Aztán végül nem fájdalmasan csípett bele a vállába.
- És tényleg.
Utoljára módosította:Czettner L. Maja, 2016. december 24. 17:34
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 25. 03:15 Ugrás a poszthoz

Lewy 💗
pizsiii
I can't believe my eyes


Olyan kiegyensúlyozott lett az éjjel közepére, amibe már az se zavart be, hogy az elpakolás rá maradt. Miután elbúcsúztak, az ajándékokat szépen, katonás rendben felsorakoztatta, a leginkább látható helyre, majd lekapcsolva a villanyokat még kicsit gyönyörködött a kivilágított fában. Szerette a karácsonyt, minden plusz problémával együtt egyébként. Még azt is jól viselte eddig, mikor ment a vita a családi ebéd felett, vagy ha egy-egy ajándék nem volt a kedvence. Körbenézett még utoljára, majd a konyhából elvette a bögrét és a sütis tányért, azzal vonult be a szobájába. Ott azért akadt egy-egy csomagolópapír darab, masni, meg üres dobozok, de karácsony volt, rend és dekoráció, így úgy volt vele, ráér majd reggel eltenni. Nem számolt vendéggel. Még meg nem közelítette az ablakot el se hitte, hogy szóba jöhet ez. Aztán meg bepánikolt - nem, ő sem tudja miért pont így, csak megtörtént - engedje el mindenki a dolgot, ő is azt teszi majd egyszer. Szerencsétlent átrángatta mindenen, de a jutalma is meglett. Mikor érezte, hogy a fogak finoman az ujjához érnek el is kapta a kezét. Nem akart ő rosszat, de hangoskodást se. Lehet nyitva van a ház másik felén az ablak! Hát kérem, itt nagyobb a probléma, mint a fecsegés, az anyuka a helyi sárkány, aki őrzi a királylányt a toronyszobában… ha értjük a hasonlatot.
- Estét? Éjszaka van, Lewy! - Nem beszélt halkan, de artikuláltan próbálta jelezni kicsit a felháborodott meglepettségét. Nem nagyon tudott mit mondani, a szíve a torkában dobogott, és még a lábai is megremegtek, mi a fene ez. Azért mikor ránézett menten összeszégyellte magát. Lassan, elkerülve, hogy fenyegetőnek vegye emelte fel a kezét kicsit lábujjhegyre emelkedve, hogy vigyorogva kihúzzon a hajából egy égődarabot, majd visszaigazítsa a frizurát. Jó, ennek a dekorációnak érett már a csere, ha nem, akkor is.
- Így is nagyon csinos vagy, a kék égő meg jól ment a szemedhez. - Ajkait harapdálva beszélt, de még mindig a normál hangerőt se ütötte meg. Azt se tudta, ilyenkor hogy, meg mit kell, lehet, akármi. De ez kívülről elég jól volt ezúttal leplezve. Mindaddig, még a lengyel be nem dobta magát, ismét. Pedig már belekezdett volna, miért csinálta az előbbit, ha nem lett volna nyilvánvaló. Helyette azonban olyan közel került hozzá, hogy már csipkednie se kellett semmit. Mint egy rongybabának, olyan könnyedén vezette a fiú vállához Maja kezét. Ő meg még csak fel se mert nézni hirtelen, tekintete csak a felsőtesteik között ingázott. Hogy fogyott el ilyen gyorsan a hely kettejük között? Végül csak ránézett. Csak nézte, és észre se vette, hogy elmosolyodott. Kellett egy kis idő mire aztán komolyan beszélni kezdett.
- Ühüm, elég közelről… nem akartalak összekoszolni, csak nem akarok bajba kerülni. Anya ott alszik a másik szobában, mi van, ha meghallja! – Aggodalmaskodott egy sort, aztán kipillantott az ágyára, majd vissza a fiúra. Jó, kíváncsi volt, arra is miért, arra is mi az. Valahogy egy kis remény felcsillanni látszott benne, hiszen nem szokásuk a sztároknak szimpla rajongókhoz betörni… vagy Maja ismeri rosszul a rendszert.
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 25. 04:36 Ugrás a poszthoz

Lewy 💗
pizsiii
My head says one thing, but my heart says another...


Már ott volt a száján a tiltakozás jele, ő meg akart próbálni de egy „Eh…”-n kívül nem jött össze. Tudta, hogy igaza van és az a ciki, hogy most sem zavarja, de valamit mondania kellett, ha nem akart ott bámulni tátott szájjal, mint hal a parton! Zavartan igazgatta inkább az elcsúszkált pizsit, amíg ránézés nélkül is biztos volt benne, hogy a fiú kiélvezi az élcelődést. Nem sértődött meg ezen, vagy vette – legalábbis annyira nem, de azért, nyo – a szívére, mégis tökre úgy érezte nem kellett volna kimondania se. Mikor megunta a látványos semmittevést és mosolygósabban megszabadította a fölös alkatrészektől már egy kicsit fel is lélegzett. Itthon volt, úgy érezte itt azért nincs aggódni valója, talán túl könnyedén is vette ezt az egészet. Öreg hiba, szegény lányka.
- Jó, akkor nem mondok semmit. – Most először szólt úgy igazán vissza, hogy még a szemeit is megforgatta, de ehhez azért már sok alkalom bátorsággyűjtése csúcsosodott most ki. Háh, talán egy év múlva már képes lesz zavarba se jönni! Jó, ezt mi sem hisszük el. Pláne, hogy a kialakult helyzetben is jól lefagyott. A fejében csak tücsökciripelés szólt, a szíve meg úgy visongott neki, hogy maradjon így, nyugton inkább se előre, se hátra, hogy azt hitte kiszalad a mellkasán. Nem baj, mély levegő után még a szemkontaktustól sem esett össze, vagy csúszott ki a karok között, mint a szappan szokott a tenyérből. Ez az kislány, jól haladsz.
- Nincs is tornyunk. – Nem ez volt az egyetlen cáfolandó, de az infók rövidítve dolgozódtak fel, na, és eléggé felülírt mindent az utolsó szakasz. Kicsit meglepődött, majd meg is ijedt. Nem ugyan úgy értelmeznek sok-sok mindent és ez ki is ütközik ebben a pillanatban. Most úgy érzi magát, mint a világ legrosszabb vendéglátója, pláne a korábbi kollégium látogatás fényében. - Én nem akartalak elküldeni, mármint itt tartani se, ha nem akarsz, csak, na, nem azért mondtam, hogy most fogd magad és futás. Akkor ki se nyitom az ablakot… de neked úgy is kinyitom, csak…mindegy. Nem engednélek a pokolba…
Hol kiugrik a bajból, hol bele, megint elfogta az a zavartság, amitől össze-vissza beszél, mondjuk legalább nem vörösen ácsorog és néz ki a szemein át a vakvilágba. A hosszabb csend, ahogy várt azért nagyon kétségbeejtő volt, amikor pedig hosszabban időztek rajta, száján érezhetően Lewy kékségei nagyot nyelt. Aztán visszahúzta a kezeit, miután a csomagért nyúlt a vendége, addigra kicsit a gondolatait is rendezte és nem tudott nem boldogan ránézni.
- Neked is Nagyon-Nagyon Boldog Karácsonyt! – Utána érdeklődve figyelte és figyelmesen hallgatta. Aztán egyszerre vigyorodott el és akart kérdezni, majd percek alatt művészien vágott savanyú pofiba, de tagadni se tudná, hogy nagyon érdekli a dolog, és ha alku kell, hát bele kell menni. Picit billegett jobbra-balra, majd határozottan bólogatott és kinyújtotta karjait a hajtó felé, hogy ha leereszkedik a doboz, megfoghassa. Majd beteszi a fa alá…de a fenébe is, ki akarja bontani, nagyon. És ez rá is van írva.
- Törékeny, vagy hasonló? - Igen, elég átlátszó próbálkozás, de hátha. Huncut mosollyal nézett Lewyre hátha kibök valamit. Könnyű volt Maja figyelmét vezetni, mert nem árult zsákbamacskát éppen mi vagy Ki érdekli.
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 25. 16:07 Ugrás a poszthoz

Vince 😲
ruci


Maja agya folyamatosan kattog a lehetőségek, a "mi-van-ha" világában rekedt és az öröm nem tudott elhatalmasodni rajta. Pedig boldognak kellene lennie, nem? Meglett az apja, vagyis tudhatja lassan merre él, mi van vele, vagy éppen a miértek kiderülnek; olyat kapott, amit mindig remélt: nagy családot; itt van négy testvér, akikkel elég friss az élmény, de mindegyikről hallott már sok jót is. Ennek ellenére, az érzései nagyon rosszul csapódnak le és a közvetítőt találják el, amit röstell, de képtelen volt moderálni ezt az egészet. Sajnálatos.
- Nem tudom, van erre egyáltalán időpont? Ennek meg sem szabadna történnie!
Sóhajtott egyet, még a zsebkendővel megtörölte arcát, majd egy másikba az orrát is kifújta után szipogott még egy kicsit, de végre nem volt odadermedve a székre, fel is állt, mert nem bírta tovább ülve. Nézegette a kezében a holmiját, tekintetet végigsiklott Vincén, a pincéren, aki látta, hogy figyeli őket, de nem tudta volna szó nélkül itt hagyni.
- Nem is fontos ez, biztos sokat örököltem tőle, de remélem sosem leszek olyan ember, mint ő.
Több mint dac, több mint düh, ez már csalódott és elkeseredett kijelentés az apjára, amit bárki, aki kicsit is belelát megértheti. Félreértés ne essék, kiskorától tudatta vele az anyukája is, hogy mást választott, de az, hogy minden szó nélkül élt vígan máshol, hagyva, hogy majd az összes gyereke esetleg véletlenül eszméljen rá. Borzalmas. De még az is lehet hogy oka volt, nem, ő nem olyan, hogy gyűlölködjön látatlanba, ezt el kell rendeznie magában, egyedül. Idő kell.
- Sajnálom, ha rosszat mondtam. Majd... majd...
Szerette volna azt mondani, hogy ezzel még lesz valami kezdve, vagy hogy esetleg, talán Zoéval beszél, de nem tudta őszintén tenni, mert gyáva volt ezután eléjük kerülni. Pont ugyan olyan volt éppen, mint ők. Úgy akart tenni, mintha ez mégsem derült volna ki.
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 25. 17:58 Ugrás a poszthoz

Lewy 💗
pizsiii
I don't know what I'm doing now.


Akarva-akaratlanul, jó kérdés, mert ő sem tudja, de nem volt képes elmozdulni a karolásból. Hazudna, ha azt mondaná saját magának nem esett neki jól, vagy nem okozott pillanatnyi örömet, de itt még tudta, a buksija még valamennyire segítette, hogy nem szabad nagyon sokáig elhinni. De hamar kivonta őt a forgalomból és a szíve vette át az irányítást. Szegény Maja, fogalma sincs, milyen útra vezeti, de bízik benne, amit nem biztos, hogy jól tesz.
- Bár ahol korábban laktunk, ott emeleti szobám volt, az még akár toronynak is elment volna. - Nem tudta, hogy ezzel most megcáfolja magát, vagy csak időkitöltésként fecseg, jobban megnyugtatta őt, ha beszélhet, mintha bármit mutogatnia kell. Amúgy se nehéz olvasni a mimikáját, a testbeszédét, így egy kicsit nyerhetett, ha nem is sokat. És valljuk meg mind, volt nála miből. - Megtenném, hidd csak el, szóval meglátjuk, mire lesz alkalom.
Mosolyogva figyelte, aztán inkább a dobozt, majd az ablak körül került kis felfordulást. Fejben elrendezgette, legalább azt, később el is intézi, de legalább gondolatban hagyta magát szusszanni. Mikor pedig ellépett tőle a fiú, azért nem éppen fellélegzés volt, amit nem is értett teljesen. Figyelmesen hallgatta és végül rá is bólintott mindenre, de fúrta az oldalát a kíváncsiság, aminek hangot is adott. Amikor a csomag a kezeibe került, érezte, hogy nem valami könnyű, meglepetten nézett rá. Először is mennyire ciki már így, hogy ő meg csak odaállított, hívatlanul (!) egy hógömbbel. A többit nem ajándéknak szánta, csak úgy, bár azt is. Jó, inkább lép ezen egyelőre.
- Nagyon fogok, bármi is legyen az. - Biztosította róla, a saját mosolya jóval kedvesebb és vidámabb volt, mint Lewy amit magára erőltetett. Letette a csomagot, aztán kicsit toporogva ment oda hozzá, és lépett kicsit közelebb. Milyen ostobaságról beszélhet? Hezitált, aztán mosolyogva felnyújtózkodott kicsit, és remélte, hogy nem veszi rossz néven, majd adott egy puszit az arcára. Karácsony van, meg illik megköszönni, meg… meg. Annak ellenére, hogy eddig nem felelt arra, amit végül mondott, ott bujkált a fejében. - Kinyírtuk az előbb az 5 éves kaktuszom és anyu kedvenc függönyét, ennél nagyobb baj már nem igazán lehet… Nem muszáj menned.
Nagy vidáman kezdett bele, nem szerette a rossz hangulatot, vagy ha beüt a baj, abból mindig evez kifelé, bár a végére inkább csak szerényen mosolygott már. Ott volt a mondandójában, hogy érti, hogy nem ilyen irányú kijelentés volt, de nem merészkedett ennél jobban a mély vízbe, nem tudta abban mennyire tud úszni. Másfelől ő nagyon örült annak, hogy itt van, de nem tudta kérhet-e ilyet tőle, hogy maradjon. Az olyan furcsa, nem? Nem baj, ez után úgy sem fog tudni aludni, ebben már egészen biztos, addig fogja számolni az órákat, vagy a perceket, még nem lesz ajándékbontás.
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 27. 23:20 Ugrás a poszthoz

Lewy 💗
pizsiii
I'm really sorry, but...


Az emberek többsége el sem tudja képzelni, milyen az, amikor az ígéret és a kíváncsiság vívódik valakiben, hiszen vagy nem bólintanak olyan alkura, amit nehéz vagy nem lehet betartani, vagy nagyon nem a kíváncsiság vezérli őket. Félreértés ne essék, Maja nem bánt meg semmit, és bizony meg sem szegi a szavát, egyszerűen nagyon nehéz napja lesz. Jönnek a rokonok, meglesz a nagy ebéd, ami alatt nagyjából négyszer érdeklődik majd, ha nem többször, mi lenne, ha előbb bontogatnának, hiszen úgy is hamar hazamennek majd az unokatesói, és ő meg szeretné látni, mennyire örülnek annak, amit kapnak. Persze, természetesen csakis ezért rágja majd az anyukája fülét, mi másért tenné? Nagy sóhaj hagyja el a száját minden alkalommal ezek után biztos, mikor valamiért elindul és elsétált a szépen feldíszített, villogó égősorral rendelkező fácska mellett. Ott sorakoznak a becsomagolt ajándékok, legbelül, leghátul pedig az lesz, amire Maja a legtöbbet gondol innentől. Azonban, ha másra nem is, de ezeknek a túlagyalásán átsegíti ami történik. Mintha valami rosszat tenne, kezdi egyre jobban így érezni, és ez maróan szalad végig a gyomrán, görcsbe rándul és reflexből lép ő is egyet hátra, majd zavartan fűzi össze karjai maga előtt. Nem néz fel rá ekkor még, csak jobbra és balra tekintget.
- Nem tudom... s nem történt semmi. – Rendezi le a leszidásnak érzékelt mondatot és a szabadkozást. Nem igazán tud vele mit kezdeni, mert eddig a percig nem is hitte, hogy kéne. Olyan furcsa és most már határozottan kicsit feszülten kínos is minden. Ha eddig össze volt zavarodva, most már tényleg nem tudja mit helyes gondolni, vagy érezni. Felnéz rá, és akkor jut odáig, hogy felismerje, hogy rendes, és ő még mindig csak egy rajongó, nyilván ezért is nem kéne ilyesmiket csinálnia, ha nem is akar vele rosszat. Két lépésből az ágya végében terem, amire lehuppan, felhúzza a lábait maga elé, aztán átkarolva őket dönti rá a fejét úgy, hogy Lewyre tudja emelni a tekintetét. Aztán mosolyogva próbált valamit reagálni, addig sem kell elengednie, mert azt annak ellenére, hogy érezte, meg kell tenni, nem akarta. Nem.
- Azt hittem te nem félsz a bajkeveréstől. És van süti is… - Azért élt benne, hogy nemrég, a kollégiumban még óva intette magától szintén, de úgy nyilatkozott, ahogy. És végül is ha azt veszi, a baj már megvolt, de mindenki megbékélt. Időlegesen biztosan. Aztán csak előjöttek a szomorú, és kicsit sem boldog nagy szemek, amik Lewyt bámulták, aztán egy sóhaj után leengedte maja a lábait és megkapaszkodva az ágyneműben vezette a tekintetét a padlón vissza magához még beszélt. Bár se nem szívesen mondja, amit mond, se nem meggyőződéssel.
- Ha tényleg menni akarsz…

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 28. 00:47 Ugrás a poszthoz

Lewy 💗
pizsiii
Maybe we don't fight fair...
♬♪♫♩♬


Az egyszer biztos, hogy ennél jobban már biztosan nem tudná a navinést jobban összezavarni ez az egész. Egyszer igen, egyszer nem; egyszer jön, aztán meg menne; egyszer ott lehet mellette, egyszer meg „nem jó ötlet”. Legszívesebben rákérdezne, hogy most mit is akar akkor igazából, helyette azonban, mint egy gazdátlanul maradt kiskutya, lekuporodik az ágya végébe. Lehet tényleg igaza van az ismerőseinek, hogy tökre rosszul áll az emberekhez, ezért nincs sok barátja, vagy éppen abban, hogy változnia kéne. Tanácstalan pillanatnyilag, és talán egy hangyányit akaratos is, ha nem is a szavaival.
- De én nem is szórakozom…
Teljesen beleborzongott a szavakba elsőre, és nehezen is ment, hogy ezt a pár szót kiejtse ajkain. Bátortalanul, de teljesen komolyan nézett utána, nem hagyta magát, nem akarta. Olyan volt, mintha teljesen butának lenne titulálva - tény, ami tény enyhén kattant tud lenni, amit hatványozottan hozott ki belőle Lewy – pedig, ha észnél nem is volt, a szíve mindig a helyén van. Eddig egy személlyel vitte csak tévútra, az apjával. De vigyáz ő magára, és nem akar olyan ellen harcolni, aminek bármi is legyen a vége, de most örömet okoz neki. Szereti a társaságát és nem akarja, hogy az óva intő távolságkérések akadályozzák. Jó, talán egy picit makacsabb, mint hitte. Talán, esetleg. Tekintetével követte fel és le a szobában a lengyelt, de nem szólalt meg, ő már így is kezdte inkább tudatosítani, hogy ennyi volt mára.
- Nem is… - De nem fejezte be a halk szavakat, nem tudta bizony. Szemei mellett majdnem száját is nyitva felejtette egy pillanatra, úgy megdöbbent. Aztán nemcsak, hogy ott volt fél entire, elfogyott a távolság teljesen. Ő pedig… nem ellenkezett, egy fél pillanatra sem, szegény lány arra már nem lett volna képes. Az előbb még a puszit se adhatta, most meg… most meg. Teljesen úgy érezte, hogy ott süllyed bele a saját ágyába, önkéntelen mozdulattal nyúlt az arcán lévő kézhez és szorította meg lágyan, még el is mosolyogta magát, de ez elég gyorsan elmúlt. Elhallgattatták. Nagyon is.
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 28. 02:26 Ugrás a poszthoz

Lewy 💗
pizsiii
I can't talk right now...I'm looking and I like what I'm seeing.


Küzdött Maja, elég rendesen, de nem adta fel persze. A maradék józan esze hajtotta neki, hogy most itt be ne szédüljön, el ne varázsolódjon teljesen és maradjon a talajon, mert nagyot koppanhat, de… de Ész hiába hívja Maját, a lány nem jelentkezik; a szívnél lehet üzenetet hagyni – veszett ügy. Elvesztette a jó és rossz közti határt, és a hormonjai is teljesen támogatólag lökték el a józan ész próbálkozásait. Egy tinilánynak csak ne akarjon megállj táblát rakni az agya maga elé. Pedig kéne. Kellett volna. Kellene. Valami. Egy pillanatra azt is elfelejtette hol is van, úgy kereste a kék szemeket, hogy valamit kiolvashasson, aztán a szavak hallatán csak elcsöndesedett, olyannyira, hogy még a levegővételt is alig lehetett észrevenni. A korábban Lewy kezén pihenő kezét ajkaihoz húzta, ujjával végigsimított rajta, aztán egy sóhaj után hátrébb csúszott az ágyon, nem feküdt el, csak felé fordult még ülve. Zavartan piszkálgatta a pizsamája szárát, majd az ágyneműt, végül megtörte a csendet.
- Én voltam, sajnálom.
Igen, végül is nem csak mert le lett csökönyösözve, hanem mert az, hogy nem mondta ki, csak célzott a tekintetével is provokálhatta a maradásra, ez meg. Hát ezzel nem tud mit kezdeni, nem mer kérdezni, mert nem akar válaszokat. Csak még egy kicsit ringani akar a hitben, hogy valami jó is történik. Az agya újra működésbe lép és folyamatosan pörög, de semmi értelmesre nem jut szerencsétlen. Legszívesebben mit szeretne? Odabújni, megölelni, megcsipkedni magát, hogy ez így van és kész. De mindez csak ott, a fejében történik.
- Ha gondolod, alhatsz itt, én meg kimegyek a nappaliba, ott is szoktam, ha rosszat álmodok, vagy van egy szivacsom is. Vagy…. Ahogy szeretnéd.
Nem akarja elküldeni, de marasztalni sem, nem is tudja mit szeretne, a felajánlást viszont komolyan gondolja. Nem ez lenne az első, hogy az anyukája kint ébreszti őt, ide úgy sem jön csak úgy, másfelől azt sem tudja ezek után akar-e Lewy egy légtérben maradni, mert van egy olyan érzése, hogy nem csak nála van zűrzavar.
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 28. 03:31 Ugrás a poszthoz

Lewy 💗
pizsiii
Let's be alone together.


Ha nem beszél, abból se jön ki jobban, mintha igen. Legalábbis ez az érzés kerülgeti, ami sajnos nem csak a jelen helyzetre igaz. Fellépéseken és meccseken kívül valamiért mindig olyan, mint aki teljesen szét van esve és erről most is tanúbizonyságot tesz. Csak kapkodja a fejét a visszakérdésekre, aztán nagy szemekkel néz le rá, félrebillenti a fejét, de kivárva a végét szólal csak meg. Bár próbált nem leragadni közben a hallottakon.
- Nem tudom, ha zavarba jövök, összeakadnak a dolgok. De mindenhez két ember kell…
Ezt kicsit halkabban tette már hozzá, egyrészt mert azt csak nem akarta közölni, hogy ugyan Maja nem is tudta mit szeretne, de már tudja, hogy hasonlóra vágyott. Nem akart bénább lenni és még jobban belezavarodni, így nem is beszélt tovább feleslegesen. Nem volt messze, mikor a lengyel karja a derekára került, majd nem is próbálva ellenállni dőlt bele az ágyába, egyenesen mellé.
- Nem akarom, hogy egyedül legyél, főleg karácsonykor.
Elég nyílt kijelentésre sikerült, el is kapta róla a tekintetét, és inkább a saját kezeit figyelte, amikkel nem nagyon tudott mit kezdeni. Ott pihentek kettejük között, de végül közelebb merészkedve bújt hozzá és az egyiket a mellkasára emelve mosolyogva hunyta le a szemeit. Nem, Maját innen ebben a pillanatban kirobbantani se lehetne.
- Boldog Karácsonyt. - Igazából valamiért úgy érezte, hog rossz volt, aki kibontott egy ajándékot idő előtt, de nem volt bűntudata. Reménytelen.




/Köszönöm! Love *-*/
Utoljára módosította:Czettner L. Maja, 2016. december 28. 03:35
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 28. 19:37 Ugrás a poszthoz

Táncis buli
ruci


Mindenkinek; végzősök és információk.

Nem kis izgalommal toporgott a teremben, hiszen nem csak egyszerű vendég, a szervezők között is kiemelkedő szerep jutott neki, ami okán igyekezett is erre méltó lenni. Boldogan és mosolyogva köszönt vissza a háztársainak és egy-két ismerősnek, záporoztak az ünnepi kívánságok is, még végül észrevette, hogy Anne mit ténykedik, ekkor pár lépést közelebb sétált, de több se kellett, hogy igencsak fegyelmező kontextusban zengjen a neve. El nem tudta képzelni, mit tett. Kérdően nézte a rellonos arcát, aztán a kezeit követte tekintetével, ami a ruhája rángatásába kezdett.
- Hé… mi? - Nem megállítani próbálta, inkább értetlenül hadonászott, hogy most mi van. Aztán megvilágosult, és egy szomorú sóhajt is megejtett. - Van alatta harisnya, és ebben léptem is már fel, nem lett volna baj, hidd el! Azért ilyen a szoknya alja, hogy az mindig igazodik szépen.
Magyaráz nagyon meggyőzően, végül hagyja, hogy kiélje magát a lány, mintha az anyai ösztönei túltengenének, kicsit nagyon. De nagyon kedveli őt a navinés, így csak viseli a dolgot szó nélkül a továbbiakban. Aggódva méri végig, majd tudva a feladatát, ha nincs más, elindul kicsit elvegyülni, az első fél órában még úgy is mindenki csak érkezik, táncikál és készül a bál tényleges kezdetére.
Azonban ez az idő gyorsabban telt, mint sejtette. Lassan szállingóztak be a végzősök is, a számok pedig egyre közeledtek ahhoz, amire ők ma itt előadják a táncot. Előlépett a korábban megbeszélt helyre, majd intésére elhalkult a zene, csend telepedett a teremre, ő pedig beszélni kezdett.
- Sok szeretettel köszöntök mindenkit az idei végzős bálon! A többi szervezővel együtt reméljük, hogy sikerült elhoznunk a legjobb hangulatot nektek, kiváltképpen az ötödikes diákjainknak és velük együtt mindenki jól fogja érezni magát ma este – Egy kisebb szünetet tartva fordította meg a kezében lévő kártyát, amin a nevek voltak és hogy mit ne felejtsen ki. - Lássuk is, kik ők, és természetesen partnereiknek is jár a taps! A főnixektől Fülöp Félix, Nánásy Levendula, Renée Faraday, Ronald Little-Leah és Rosie N. Fisher. A szfinxek házából Choi Min Jong, Glenn Grim, Katniss Flechter, Tristam McFly és Warren Mina. Az unikornis égisze alól Bakonyi Gergely, Regős Manó, Révész Kornél, Saigo Hanatsuki, Soóki Bende és Vittman Noémi. Végül, de nem utolsó sorban a sárkányok soraiból Aimé N. Flamme-Lenoir, Árvai-Mózs Barnabás, Csizmazia Hajna Cecília és Scarlett Conroy.
Ahogy a végére ér, megvárja, még mind megkapják a tapsot, majd pedig míg az utolsó pillanatokat kihasználva készülnek, gyorsan pár fontos információt is elmond.
- Ne feledjétek, hogy mint mindig, most is lesz bálkirály és bálkirálynő választás, szavazataitokat a bejárat mellett elhelyezett asztalnál várjuk! További jó szórakozást mindnekinek!
Azzal nagy levegő kíséretében kisétált a képletes reflektorfényből, Annere pillantott, kellett a megerősítés, majd ő maga is a valódi bál nyitányát, a végzősök táncát követte figyelemmel.
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 28. 21:23 Ugrás a poszthoz

Lewy 💗
ruccancs
Visegrádi Viperák - Siófoki Sámánok ifi mérkőzés után, a két ünnep között, Visegrád


Ideges volt, tördelte az ujjait és fel s alá járkált az öltöző előtti kis folyosón a meccs előtt, miközben fejben számolt vissza annak kezdetéig. Fejben a meccset illetően összeszedett volt, de az ereiben ettől még az érzelmek pulzálása nem hagyta nyugodni. Talán csak akkor sikerült egy picit, mikor a páholyok felé fellógtak az egyik csapattársával, Gergővel és meglátta Lewyt. Ugyan nem volt sok ideje, de annyira örült neki, hogy arra nem voltak kifejezése. A lengyel megint a haját piszkálta, amit ezúttal Maja viccesen meg is jegyzett. Megegyeztek, hogy ha ügyes lesz és nyernek is, akkor bizony kezelésbe veheti azt, de egyelőre menjen csak a dolgára, így is tett. Karon ragadta a terelőjüket és futólépésben szánkáztak le a lépcsőkön, majd tűntek el egy oszlop mögött, hogy a pályáig meg se álljanak. A Viperák nevére nem hozhatnak szégyent.
Hát a meccs, arról sok minden elmondható, de az, hogy egyszerű lett volna nem. Az első negyed órában összeszedtek Majáék egy 60 pontos hátrányt, amitől a csapat fele teljesen el volt kenődve, talán kicsit mindenki el is vesztette a reményt, de a kapitányuk nem adta fel, hajtotta őket, aminek meg is lett az eredménye. Szépen támadtak és érkeztek a gólok is - Maja nagy örömére még neki is sikerült és nem is egy (!) -, bár mindennek ára van ugye. A meccs végére egy hibából a navinés egy gurkótalálatot szedett be, az ellenfél meg nagy kárörvendés közepette a fogóját vesztette kishíján. Azonban a fájdalom és minden könnyes perc megérte, mikor a kapitányuk kezében ott virított a cikesz, magasba emelve és ezzel a Visegrádi Viperák megnyerték, kiszenvedték. Mindent beleadtak.
Az öltözőben nagy volt az öröm, de az évzárós bulira terelte a szót a vezetőjük, és mindenkit pihenésre és felépülésre intett. A legtöbbeket, így Maját is viszonylag helyreraktak a gyógyítók, csak kicsit bicegett a jobb lábára, de egészen elviselhető volt az. Mire átöltöztek, összeszedelőzködtek elkezdtek a lelátók is kiürülni, Maja azonban nem akarta, hogy mindenki távozzon idő előtt. Meg amúgy is, behajtja a nyereményét.
- Hééééé, sikerült! Gyere veleeeem!
Ott libegett a nyakában a lánc, bizony, miközben hevesen gesztikulálva mutogatott Lewynek, bár éppen nem ugrált, az fájt volna neki, hogy jöjjön. A közeli panzióban szállásolták el a csapatot, bár mivel mugli hely csak sima „sportkirándulók” hírében persze, ott van a pihi meg a kaja mielőtt haza mennének. Azzal pedig nem különösebben törődött, hogy ez így normális-e. Más is hozza anyut-aput, kistesót vagy nagytesót, akkor vele mért ne tarthatna valaki? Boldog volt, úgy nagyon, ezt meg szerette másokra is átragasztani. Szóval el is indult az egyik szoba felé, ahol a csapat másik lány tagjával osztozkodott a helyen, de neki se híre, se hamva nem volt már.
- Na? Na? Láttad? Végig? – Éppen csak arra nem kéri, hogy mesélje el újra, vagy hogy mondja el mennyire tetszett, Maja is kihagyná ez utóbbit a vaspuszi miatt. Hiába kapta azt a bájitalt, nem lesz azonnal olyan tökéletes minden.
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 29. 01:27 Ugrás a poszthoz

Lewy 💗
ruccancs
Visegrádi Viperák - Siófoki Sámánok ifi mérkőzés után, a két ünnep között, Visegrád


Maja remélte a győzelmet, de a meccs elején elvesztette a hitét benne, nem kellett volna, mert sikerült. Ellenben a sérülésmentességgel, no sebaj, azt mondaná magának, hogy katona dolog, de ez akkor fog megtörténni, ha két nap múlva újra gyakorolhat már, mert se a tánc, se az edzések nem várhatnak, bizony, bármilyen szomorú is. Annak ellenére, hogy most mennyire feldobódott, még a fájdalom se volt már olyan erős, lelkileg azért nem volt olyan jól. Még mindig bántotta a Hajnás affér, ráadásul az ajándék óta Lewyvel is most beszélhet úgy igazán először. Nagyon kíváncsi volt már, és csak úgy csillogtak a szemei, mikor elé botorkált, ő meg megemelte kicsit. Mikor a lába a földön volt újra fixen egy gyors ölelést megejtett, aztán megszorítva a kezét indult el, ellenkezve minden egyéb segítség ellen. Máskor se segítik, nem kell fölösleges dolgokhoz hozzászokni. Sétált már ki egyedül szakadt bokaszalaggal bemutató után, és combizomhúzódással is játszott végig meccset. Nem kímélte magát.
- Na, hé, ő kötött belém, valamiért nagyon meg akart ismerni. – Biggyesztette le a száját, aztán valami nevetésféle hagyta el azt. Próbálta a naposabbik oldalt nézni és minden panaszkodást mellőzni, akkor is, ha azért érezhető, hogy motoszkál benne valami. De tudjuk be az izgalomnak, és ne az elmúlt időszak történéseinek. Még Lewy kényelembe helyezte magát a táskájához sétált, a pulcsijától megszabadulva pedig beledobta azt, aztán az ágyra huppant ő is, feljebb csúszott, hogy a lába ne lógjon. Próbált úgy tenni, mint aki nem bámulta meg eközben látványosan, de hát nem lehetett. És nem találta, amit keresett. A kérdésre hamiskásan elmosolyodott, aztán komolyan pillantott rá.
- Azt hittem sosem bonthatom ki, olyan csiga lassan ment a nap. De aztán, annyira, ahj, nagyon tetszett. Bár jó nehéz volt, és hibás… - Jegyezte meg úgy, mintha a világ legkomolyabb dolgáról lenne szó, aztán kihúzta a felsője alá csúszott medált, nézegette kicsi, majd sóhajtva kereste a kék szemeket. - Ugyanis nincs meg a párja…
Nem tudta eldönteni Maja, hogy most reménykednie kéne, vagy felkészíteni magát rá, hogy ennek nincs párja, minden lány kap egyet, aztán legyen vele boldog. De helyette a barna hajat fixírozta, nem felejtette el bizony, mit ígért.
Utoljára módosította:Czettner L. Maja, 2016. december 29. 01:29
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 29. 03:03 Ugrás a poszthoz

Lewy 💗
ruccancs
Visegrádi Viperák - Siófoki Sámánok ifi mérkőzés után, a két ünnep között, Visegrád


Már az is jól esett neki, hogy itt volt, és a talajon akart két lábbal maradni, így igyekezett is beérni ezzel, ami volt. Most használta a csöpp kis eszét, még egyelőre úgy volt vele, így a jó. Az összefűzött kezeiket figyelgette, ahogy lépdelt, döcögően, de legalább nem volt messze. Még páran szállingóztak el, akik rájuk-rájuk néztek, de ez őt már nem igazán foglalkoztatta. Viszont Lewy válaszán ott kuncogott.
- Ühhüm… azért én is örültem volna, ha távol marad, bár ez legalább csak fizikailag fáj.
Kicsit elhúzta a száját, aztán inkább abba is hagyta a beszédet, mielőtt túlbonyolítja. Be kellett vallja magának, hogy nem csupán csak jól érezte magát a lengyel társaságában, hanem úgy fel volt villanyozva tőle, mint korábban egyszer sem, ez pedig sokszor rossz ütemben indította meg a nyelvét, sajnos.
- Azért te nagyon biztosra mentél. Kerestem a lakatot is, hátha kulcs nélkül jött…
Nevetve mondta, aztán óvatos fészkelődéssel kicsúszott az ágy végére, mert mielőtt kényelembe helyezi magát még van egy fordulója. De ennek ellenére figyelmesen várta, mi lesz ebből. Felvonta a szemöldökét, és még mielőtt bármit kiszúrt volna ujjaival illusztráltan számolt és beszélt - legalábbis a harmadik pontig eljutott, mielőtt vigyorogva a karját nézte volna.
- Na neeem. Egy, megígértetted, hogy vigyázok rá, ugye? Kettő, én, mint mondtam is, mindig betartom a szavam! Három… felejtsd el, ez az enyém, és senki nem mondta, hogy visszaadnám valaha is, bármi okból. A te kérésedet is beleértve ide persze.
Makacskodott, de mindezt teljesen komolyan tette, igen, vannak dolgok, amiket nem szabad elhamarkodni, és éppen a saját mondandója után vált világossá számára, hogy ez nem csak a nyakláncról szól. Vigyorogva állt fel, és végignézve rajta vonult ki, hogy gyorsan kerítsen egy itteni emberkét. Jelezte, hogy ezt még nem fejezték be szemei forgatásával, aztán kilépett az ajtón.
Mugli hely, valahol csak van vagy egy hajnyírójuk, vagy valami alkalmas dolog. Amint pedig sikerült egy takarítót, vagy valami olyasmit kiszúrnia, egyből érdeklődött is, és kisvártatva elvonult a néni. Nem sokkal később egy kicsit poros dobozt nyomott a kezébe, amiben vélhetően ez van. Hát, reméljük működik. Szépen megköszönte, aztán visszatipegett, többet nem igen akar már a hazamenetelen kívül járkálni, nem is tesz valami jót.
- Nem úsztál ám meg! - Ezen felkiáltással jelent meg újra, aztán az ágy melletti éjjeliszekrényre tette a dobozt, majd Lewy mögé ült és a válla fölött átnézve adott neki egy puszit, aztán a dobozt bontogatta. – Miért bántanálak?
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 29. 03:57 Ugrás a poszthoz

Lewy 💗
ruccancs
Visegrádi Viperák - Siófoki Sámánok ifi mérkőzés után, a két ünnep között, Visegrád


Határozottan nem örült volna valami lelakatolt dolognak, és ennek semmi köze ahhoz, hogy ajándék meg karácsony, egyszerűen idő előtt megölte volna őt másként a kíváncsiság. Ha pedig nem csak innét nézzük, nem biztos, hogy tudott volna mit kezdeni vele. Maja nagyon rendes tud lenni, nincs oka rá, hogy más legyen, ahogy arra se, hogy át akarjon verni bárkit, de Lewy nyilván tapasztalatból okkal bizalmatlan, a navinés pedig… hát meg kell tanulnia dolgokat. Bizalmat építeni, valakire számítani, számolni vele, vagy hogy éppen hogyan kell szeretni. De legalább abban nagyon is egyetértenek, hogy semmi nem megy csak úgy.
- Nekem tényleg sötét a hajam. - Mondta egyből védekezve, valamiért folyton szükségét érzi ennek, olyan rossz érzése van minden megszólalástól, mintha ő nem felelne meg semmilyen kitételnek. Legyen szó akár csak barátságról is. - Vigyázok arra, ami fontos. Ez nem egy hajgumi, amiből csak úgy veszek másikat, én is tudom.
Ezt már egészen halkan, inkább magának mondta, nem akarta pedzegetni, nem érezte úgy, hogy ez lesz a nap fénypontja. Még maradt némi lelkesedése a meccsből, meg örült annak, hogy itt van a lengyel, nem akarta ezt a keveset is elveszteni. Rájárt a rúd - a szó szoros értelmében, ha az égős esetet vesszük -, nem fokozta volna.
- Már a meccs előtt is meg volt húzódva a combom egy… baleset miatt, akkor sem tudtam volna. Pedig biztos menő versenyfutásunk lenne.
Pillantott rá, majd megrázta a fejét, biztos, hogy nem szólt volna, majd egyszer elmúlik biztos ez az „egyedül megoldom, képes vagyok rá!” flúgja. Azonban nem akarta, hogy itt minden jogalap nélkül ilyenek történjenek.
- Nem, elég, ha megígérem, vagy tegyek nagyesküt? - Maja felé fordult, jelentőségteljesen várta a választ, aztán vigyorogva rakta össze a kapott eszközt. Itt van áram, juhú. Konnektor, bedug, indít… vagyis, várjunk. Valami még tuti nem klappol. Van itt egy rakás rá való alkatrész. Melyik kell hozzá?
- Nem fog bajod esni, amúgy is, tuti a fél világ ki akarna nyírni engem ellenkező esetben. Én meg szeretek élni.
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 29. 19:26 Ugrás a poszthoz

Lewy 💗
ruccancs
Visegrádi Viperák - Siófoki Sámánok ifi mérkőzés után, a két ünnep között, Visegrád


Egészen meglepő lett volna, ha nem jön elő valami ellenkezéssel, de sebaj, egyelőre legalább nem érezte úgy, hogy ezekkel rossz fát tenne a tűzre, sok, néha mondott olyanokat, ami másokat legalább nevetésre késztetett. Ha így vesszük tudat alatt működő humorérzéke is van, milyen jó neki. Ellenben felkapta egy picit a fejét arra, amit Lewy mondott, de ráharapva a nyelvére hallgatott. Nem mondott semmi, egy apró sóhaj után inkább tette a dolgát. Vagy úgy csinált, mintha lenne neki.
- A határaim remekül lennének, csak nem kalkuláltam bele, hogy a rúdhoz kötözve felejtenek
Nagyot nyelve ráncolta homlokát és látszott is rajta, hogy ha nem is kelne ki magából, de kicsit talán mérges, viszont ez nem a saját felelőtlensége. Vagy nem teljesen. Még vitatott. Végül is, ha nem jóhiszemű, vagy kicsit többet gondolkodik, elkerülhetne mindent, vagy a felét a rossz dolgoknak, amik érik. De nem… Maja rendes, mindenkivel. Aztán nesze, Boldog Karácsonyt, kislány. De egy ilyen nem fogja visszafogni egy komoly meccstől, olyantól meg pláne, ahol ekkora a tét és még saját közönsége is van.
- Fel… fel. – Mondta nevetve, aztán ujjaival beletúrt óvatosan a barna hajba Lewy tarkójánál. – Nekem is tetszik így, nem szabadítanálak meg tőle teljesen, na. Csak… viszünk bele egy kis extrát!
Mondta és igyekezett látványosan másfelé koncentrálni ahogy észrevette, hogy már megint vetkőzik. Hát ezt amúgy tényleg alig akarta felfogni, már ott, a koliban is lefagyott, aztán megint. De mint a kisgyerek az első karácsonyán úgy lesegetett, na szépen vagyunk. Inkább fogott egy fejet, amire nagyobb szám volt írva, de nem túl nagy - kisilabizálva, hogy az nem vágja olyan rövidre, de sok hossza se marad -. Az utolsó mondatra csak magában tette hozzá, hogy akkor már ketten reménykednek. Majd picit sem szívbajosan húzott előre egy hosszabb tincset a saját hajából, és bekapcsolva a végéből nyesett a géppel. Legalább már tudja, hogy működik. Az ügyeskedő művelete közben, ha ránézett a lengyel, ártatlanul rávigyorgott és el is tűrte a sajátját, elég volt a próbából.
- Most még elfuthatsz amúgy… mármint…tényleg nem tudok utánad menni! - De bíztató itt valaki, de úgy tűnt nem ellenkezik, Maja mögé csúszott az ép lábát felhúzta az ágyra félig törökülésbe, a másikat inkább hagyta kinyújtva a fiú mellett, mert másként nem kényelmes. – Olyan kár, hogy pónit rajzolni se tudok… - biggyesztette le a száját látványosan, majd ezúttal ténylegesen bekapcsolta a hajnyírót és picit oldalra döntve a fejét kezdett bele óvatosan. Látott már ilyet legalább, és ollóval már csinált is ilyet! Csak nincs baj ebből.
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. január 3. 20:59 Ugrás a poszthoz

Lewy 💗
ruccancs
Visegrádi Viperák - Siófoki Sámánok ifi mérkőzés után, a két ünnep között, Visegrád


Nagyon furcsa módon, ha mást csinált, másról beszélt, vagy csak Lewyvel egy légtérbe került az agyából kirepültek az egyéb tényezők, ami most nem is volt nagy hátrány. Szomorúvá tették a tények és csak kimondogatott dolgokat, amikkel kérdéseket generált. Nem tudta eldönteni róla, ahogy máskor se igazán, hányadán áll hozzá, így azt sem hogyan feleljen erre érdemben. Aztán egy pillanatra megálltak a kezei, és csak nézte őt.
- Az emberek néha kegyetlenek egymással, de én voltam a buta, hogy bedőltem. - Megvonta a vállát, de nem akart sokat félrebeszélni, így valamennyire válaszolt is a kérdésre végül grimaszolva. - Állóspárgáztam, egy rúd mellett, tudod, ami körül táncolni is szoktak… aztán körbetekert egy égősorral, amivel hozzákötött… aztán huss, elszelelt.
Alapból elég vicces és komikus jelenet, és lehet ő is nevetne más helyzetben, vagy pár hét múlva már fog is, de most még nincs ínyére. De próbált felülemelkedni, mint mindig, a hajbabrálás pedig sokkal inkább kedvére való volt.
- Majd vigyázok arra a fene jó, anyukák kedvence imidzsedre, ígérem.
Megforgatta a szemeit, majd mosolyogva vette számításba, hogy mit is művelhetne. Már ketten reménykedtek abban, hogy érteni fog hozzá, Maja próbált bízni magában, mielőtt elszúrná, vagy hasonló. Neeem most kéne elhasalni a fiú előtt a nagy tudásában. Sőt, ha lehetne soha nem tenné, volt már elég kínos borulása, tört ki foga is. Fortuna plíz.
- Na akkor ne mocorogj, maradj a fenekeden addig. – Adta ki a legtermészetesebb utasítást, még odahajolt hozzá oldalt, hogy rá is nézzen, aztán szépen lassan kinézte hol volt előtte nyírva, hogy azért menthető legyen, ha minden kötél szakad, majd elkezdte kiformázni a kis karikát, ami a kilences teteje. Milyen meglepő minta… mindenesetre szívből van, és ha egyértelmű is, ők akkor is tudják, hogy Majától, ez meg a lánynak éppen elég. Annyira koncentrál, hogy azt sem veszi észre, hogy néha csücsörít vagy ráncolja a homlokát. De legalább halad vele…
- Nem volt baj amúgy, hogy most itt vagy?

Utoljára módosította:Czettner L. Maja, 2017. január 3. 21:05
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Czettner L. Maja összes RPG hozzászólása (764 darab)

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 25 26 » Fel