34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Layla Robillard összes hozzászólása (61 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le
Layla Robillard
Prefektus Navine, Valkűrök csapatkapitány, Harmadikos mestertanonc


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 148
Összes hsz: 179
Írta: 2020. február 22. 14:37 Ugrás a poszthoz

Petyus
reggeli seprűlovaglás | edzős én

Kényelmes tempóban kocog a kviddicspálya felé, mint minden reggel és minden második nap délután. Ilyenkor télen különösen nehezére esik a szabad levegőn gyakorolni, de az edzések a bajnokság közeledtével egyre csak sűrűsödnek. Bár tavaly elhozta az aranyat, nem maradhat tétlen, hiszen már csak egy évig versenyezhet ifjúsági kategóriában, s feltett szándéka ezúttal is első helyen végezni. Az erőnlét termében rendszeresen megfordul, sokat nyújt és erősít, mégsem gyúrta magát NDK-s birkózónőre, mi több, kifejezetten vékony, szinte már csontos alakja van.
Az öltözőn átsuhanva egyenesen a pályán találja magát. A hűvös szél belekap kigombolt kabátjába és derékig érő, hosszú szőke hajába. A tél derekán nem túl jó ötlet ilyen lengén öltözve edzeni, másképp azonban nem tud. Sajnos a kívánságok terme nem kifejezetten alkalmas beltéri gyakorlásra, noha tény és való, hogy valóban minden kívánságot teljesít.
Már épp belenyugodna a ténybe, hogy ismét egyes-egyedül fogja szórakoztatni magát, mikor a lelátók alatt egy másik diákot pillant meg. Azt egyértelműen látja, hogy fiú, ahogyan azt is, hogy nem sokszor ült seprűn életében. Elég ingatagon egyensúlyozik rajta és meg-megbillen, mintha keresné a fogási pontot - sikertelenül. Közelebb érve tudja csak kivenni a bongyor fürtök tulajdonosát, aki ismerősnek tűnik számára valahonnan, de nem tudná megmondani, pontosan mikor vagy hol látta. Mire odaér, Petya végképp kibillen egyensúlyából, azonban a lány gyorsabb, mint a gravitáció. Automatikusan nyújtja ki kezét, hogy elkapja a tehetetlenül leboruló testet, ezzel pedig sikerül megállítania az elkerülhetetlent.
- Óvatosan! - megtöri a reggeli csendet, de nem élesen. Mivel még fiatal, hangja némiképp vékonyabb, nem túl érces, inkább csilingelő és fiatalos. Abból már kinőtt, hogy cincogásnak hallatszódjék, de érezhetően lesz ez még erősebb is. - Az a baj, hogy nem jól helyezed a súlypontodat. Fontos, hogy ne csak kézzel, hanem lábbal is kapaszkodj és érezd a seprűt. Álló helyzetben se könnyű, de ha repülni fogsz, akkor simán lepotyoghatsz róla, ha nem vigyázol - a veteránok ösztönösségével magyaráz, bár nem kérdezték. Hatalmas őzike szemei kedvesen csillognak, s ajka is mosolyra húzódik, hisz számára természetes, hogy kedves és segítőkész. A repülés az élete igen fontos része, ha pedig mást is megtaníthat rá, hát megragadja az alkalmat.
Layla Robillard
Prefektus Navine, Valkűrök csapatkapitány, Harmadikos mestertanonc


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 148
Összes hsz: 179
Írta: 2020. február 24. 15:29 Ugrás a poszthoz

Petyus
reggeli seprűlovaglás | edzős én

Nem lett volna kötelessége segíteni a fiúnak, ő mégis automatikusan rohant oda, egy őz magabiztosságával szökellt a seprűhöz, majd kapta el a zuhanó testet. Szerencsére épp jókor érkezett, máskülönben Petyával együtt esett volna ő is, így viszont meg tudta támasztani és ismét egyenesbe forgatni. Hatalmasra nyílt szemeivel kíváncsian fürkészi a másikat, aki láthatóan zavarban van, ezen pedig nem sokat enyhít a tény, hogy Layla nem nagyon mozdul mellőle.
- Nagyon szívesen - kedvesen mosolyog rá, mert nem veszi magára az eridonos viselkedését. Maradjunk annyiban, hogy nem tűnik túl őszintének, de nem baj. Emlékszik, ő is ilyen volt, mikor először ült seprűre és jó akart lenni, de a nagyok mentek neki segíteni - vagy akár csak olyan, aki ügyesebb volt.
- Hát persze - próbálja visszatartani azt a mosollyal egybekötött nevetést, amit egyébként képtelen, így pár pillanatig halálos komolysággal bólogat, utána viszont csak kiszalad egy apró kuncogás. Mivel nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni Petyát, így úgy dönt, nem kezdi el aszerint tanítgatni, ahogy szerinte érdemes lenne. Helyette kezében tartott seprűjére ül és könnyedén száll fel vele. - A dolog titka az egyensúly - mindkét kezével elengedi a nyelet, hogy megmutassa, pusztán a lábával és súlypontjának irányításával is biztonságosan tud rajta ülni. Furcsa is lenne seprűakrobataként lepotyogni a járgányról. - Add ide a kezed, segítek - kedvesen nyújtja ki jobbját, hogy a fiú megfoghassa, mert ha így tesz, akkor a magasba emelkednek mindketten. Layla pedig egy pillanatra sem engedi el az eridonost.
Layla Robillard
Prefektus Navine, Valkűrök csapatkapitány, Harmadikos mestertanonc


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 148
Összes hsz: 179
Írta: 2020. február 24. 15:31 Ugrás a poszthoz

Petyus
reggeli seprűlovaglás | edzős én

Határozottan szórakoztatónak találja a fiú erősködését, ám a végére az is világossá válik számára, hogy mindez pusztán komédia. Nem is teketóriázik hát sokat, a lélekápolást meghagyja a sportpszichológusoknak, ő seprűre pattan és már a levegőben is van. Nincs csodálatosabb érzés ennél, csak ne lenne ilyen hideg!
- Ugyan már, ne viccelj. Nálam háromszor nagyobb emberek is úgy repülnek, akár a madár. Ne add fel - kedvesen mosolyogva nyújtja ki kezét, míg arra vár, hogy Petya végre megülje a járgányát és megpróbáljon elrugaszkodni a földtől. Nem kell szemüveget vennie, hogy pontosan jól lássa, mennyire bátortalan és ingatag a fiú pozíciója, mi több, könnyedén lehet belőle esés is - pedig hol van még az igazi magasság?! Csillogó szeme találkozik a másik kétségbeesett íriszeivel, mosolya még inkább kiszélesedik, vékony ujjai pedig finoman, ámde határozottan kulcsolódnak az eridonosra.
- Eddig is felesleges volt - végre valahára őszintén, mélyről jövően nevet fel, csilingelő hangját visszhangozza a teljesen üres kviddicspálya. Nem tehet róla, a hősködést mindig is inkább mulatságosnak vagy aranyosnak tartotta, hozzátéve, hogy némiképp gyermetegnek is. De érthető. Ki akarna beégni más előtt? Talán Layla is füllentett volna, ha arról van szó. - Én pedig Layla - kedvesen biccent egyet, elvégre a kézfogás részen már rég túl vannak. Szemeivel végigméri Petyát, ami elsőre talán zavarba ejtőnek is tűnhet, a valóságban nem bújik meg mögöttes szándék.
- Először is húzd ki magad. Nagyon fontos, hogy tudd, hol van a súlypontod. Ezt úgy fogod tudni megtalálni, hogy picit kísérletezel, hol fogd meg a seprűt, egészen pontosan milyen szögben ülj rajta. Egy idő után rá fogsz érezni - nem igazán tud konkrét instrukciókat adni, az viszont biztos, hogy nem engedi el az eridonos kezét. Bár nincsenek magasan, épp csak a föld felett lebegnek, de innen is lehet nagyot és rosszul esni. Szívére venné, ha az ő mentorálása alatt esne baja, így kicsit eltolja a saját edzését, hogy a fiú magabiztosabban repkedhessen. Vagy egyáltalán repkedhessen.
Layla Robillard
Prefektus Navine, Valkűrök csapatkapitány, Harmadikos mestertanonc


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 148
Összes hsz: 179
Írta: 2020. február 25. 10:13 Ugrás a poszthoz

Petyus
reggeli seprűlovaglás | edzős én

Sokan azt hinnék, hogy seprűakrobata karrierje és a bajnokságokon elért sikerei egy beképzelt, önző és flegma emberré tették, azonban érdekes módon a verseny sem tudta annyira megkeményíteni, hogy ilyenné váljon. Mi tagadás, neki is vannak pillanatai, amikor kibírhatatlan, de őszintén? Tinédzser. Az a minimum, hogy néha napján fellázad és elviselhetetlenül viselkedik, hisztizik és toporzékol. Akkor kéne megijedni, ha ilyesmi nem fordulna elő.
Igyekszik hasznos tanácsokat adni, bár nehezére esik. Tulajdonképpen seprűre született, apja onnantól kezdve szoktatta a járműhöz, hogy biztonsággal ráültethette, így előbb tanult meg repülni, mint biciklizni. A fene se emlékszik már, hogy találta meg először az egyensúlyát.
- Mondjuk onnan, hogy nem akarsz leborulni a seprűről - beharapja alsó ajkát, megpróbálva visszatartani a feltörni készülő nevetését. Nagyon édesnek találja Petya első bizonytalan mozdulatait, ahogy mindent beleadva koncentrál arra, hogy megmaradjon a nyélen. - Mmm, elvileg az izmaidnak segítenie kéne. Mármint a hasizmod és a deréktáji izmaid elég sokat segítenek a stabilitás megtartásában. Vagy legalábbis szakmailag ez a lényeg - megvonja vállát, mert igazából belemehetne konkrétan abban, hogy mely szervei milyen létfontosságú részét képezik az egyensúlynak. Nem valószínű, hogy az anatómia lesz a súlypont kérdés megválaszolásának kulcsa, de bármikor szívesen tart kiselőadást, ha erre van szükség.
Érdeklődve figyeli, ahogy az eridonos lassanként, bátortalanul kezd ráérezni a dologra. Csak ne nézne állandóan lefelé! Layla-nak szent meggyőződése, hogyha folyton a mélybe tekintünk, előbb-utóbb oda is jutunk. Szóval már tudja, mi lesz az első dolog, amiről leszoktatja majd Petyát.
- Egész jól alakul - biccent egyet, de nem engedi el a fiú kezét, lévén túlzottan ingatag a helyzet ahhoz, hogy hagyja csak úgy lepottyanni. Próbál segíteni a megfelelő pozíció felvételében, miközben azt is kisilabizálja, hogy mire akarnak utalni a mondatrészletek. Tudjátok, bármennyire jól beszéli a magyart, alapvetően még mindig francia, akadnak nehézségei alkalomadtán. - Óóó, én már nagyon kiskorom óta repülök - több se kell neki, azonnal csicseregni kezd, mert erről aztán naphosszat tudna mesélni. - Apukám nagyon szerette volna, ha a bátyám kviddicses lenne, de az nem jött össze, így engem szoktatott a seprűhöz. Anya szerint viszont túl durva lett volna az a sport, kellett valami más. Imádok táncolni és nem is megy rosszul, úgyhogy kisütötte, menjek el seprűakrobatának, de ennek most már tizenkét éve. Tavaly megnyertem az ifi bajnokságot is - kipirult arccal, csillogó szemekkel, enyhén hadarva mesél, amikor pedig eldicsekszik eredményével, még jobban elvörösödik. Nem az a figyelemhajhász típus, de valamiért úgy érezte, Petya nem érti majd félre. Nos, reménykedjünk benne.
Layla Robillard
Prefektus Navine, Valkűrök csapatkapitány, Harmadikos mestertanonc


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 148
Összes hsz: 179
Írta: 2020. február 25. 10:48 Ugrás a poszthoz

Mr. Radetzky
nagyon izgulósan | style

Egyetlen versenye előtt sem volt még ennyire ideges. Na jó, de, akkor, amikor életében először kellett bemutatnia élesben, mire is képes a seprűn. De jó ég, nyolc éves volt, mikor először egy piti versengés okán belevágott a szereplésbe, most meg itt áll tizenhat évesen és teljesen szét van esve. Nagyon fél, egyenesen retteg attól, hogy valamit el fog szúrni, ami amúgy teljes mértékben benne van a pakliban. Elolvasta legalább tízszer az iskola kviddics szabályzatát, beszélt már a két csapatkapitánnyal és bár mind Maja, mind Henrik roppant kedvesek voltak, tudja jól, hogy nyerni jöttek. Ajkát harapdálva kezdi el ismét felmondani a vonatkozó részeket, miközben fel-alá járkál a réten. Fehérjeturmixát a kezében szorongatja, a reggeli edzésén extra korán túl van.
Már épp tenné meg a következő pár méteres távot, mikor valaki szinte már a frászt hozza rá: annyira elmerült ugyanis gondolataiban, hogy a rellonos egy aprócska sikkantást vált ki a lányból, amikor az végre észreveszi, hogy nincs egyedül. Pedig nem mondhatnánk, hogy a másik osont volna, vagy ilyesmi.
- Jaj Berci, én annyira ideges vagyok - gondolkodás nélkül vág is bele in medias res a dolgok közepébe, közben egyik lábáról a másikra áll, kulacsát szorongatja hűvös kezeivel, tekintetéből kiolvasható a rémület. Hatalmas, zöldesbarna szemei szinte már kétségbeesetten keresik Bercel íriszeit, hátha abban nyerhetnek némi megnyugvást. - Mi van, hogyha nem tudom elkapni a cikeszt? És... És... Ha egy gurkó eltalál? - arca lesápad, mert egyből elképzeli, ahogy a gyengélkedőn fekszik, szerez egy olyan sérülést, ami után soha többé nem jön helyre és befuccsol a seprűakrobata karrierje és mindenki csalódni fog benne, de leginkább a csapata és... Oké, Layla eddig bemelegített a parázásban, most már tényleg parázik.
Layla Robillard
Prefektus Navine, Valkűrök csapatkapitány, Harmadikos mestertanonc


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 148
Összes hsz: 179
Írta: 2020. március 4. 15:29 Ugrás a poszthoz

Mr. Radetzky
nagyon izgulósan | style

A nagy járkálásban és toporzékolásban, a tehetetlen energiák levezetésében megzavarja az a teljesen nyilvánvaló mondat, mely elhagyja Bercel ajkait. Mintha csak megakadna a logikus tényen, hogy nem a világ sorsa forog a cikeszen, egyszer csak ellazulnak vállai. Talán csak ennyi kellett: hogy valaki azt mondja neki, minden oké lesz akkor is, ha ugyan rajta múlik a meccs, de nem szerzi meg az aranylabdát.
- Erre még nem is gondoltam - enyhe pír borítja el arcát, ahogy a felismerés megkörnyékezi. Kissé zavarban érzi magát, hogy ennyire felfújja, főleg azért, mert a benne felgyűlt versenyszellem egy fikarcnyit sem lett kisebb. Most inkább csak átalakult, ami nem jelenti azt, hogy ne tudna összevissza rodeózni tovább, ha akarna. És miért is ne akarna? Mondjuk, mert a rellonos kinyújtja a kezeit Layla felé, aki meglepetten pislog rá hosszú szempillái alól, majd kissé megilletődve elfogadja azt és könnyedén lép fel a seprűre. Érdekes, hogy egy pillanatig sem inog meg, látszik rajta, hogy nem először csinál ilyesmit és nem ez a legnehezebb gyakorlat, amit valaha végrehajtott. Ettől függetlenül nem húzza el ujjait, hagyja, hogy a fiú finoman cirógassa őket.
- Nem tudom Berci, nagyon aggódom. Ha csak simán repülnöm kéne, ha csak én lennék és a labda, akkor nem lenne gond - igen, ebben biztos. Elvégre túl régóta repül, ismeri minden apró mozzanatát az akrobatikus elemeknek, könnyűszerrel bukfencezik, ugrik és szaltózik, neki ez teljesen normális. Jó, ezt talán nem egy kviddicsmeccsen kellene megcsillogtatnia, de ki tudja, talán lesz olyan szituáció, amikor hasznát veszi majd. - Ha már itt vagy, nyújtsunk. Én már nagyjából be vagyok melegedve, de csatlakozhatsz - hamis mosoly jelenik meg szája szegletében, ahogy enyhén rászorítva a rellonos kezeire egyszer csak mérlegállásba emelkedik lába, majd feljebb... És feljebb... És hopp, ott a spárga. Elnézést a bocsánatért.
Layla Robillard
Prefektus Navine, Valkűrök csapatkapitány, Harmadikos mestertanonc


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 148
Összes hsz: 179
Írta: 2020. március 4. 22:26 Ugrás a poszthoz

Petyus
reggeli seprűlovaglás | edzős én

Eljön majd az a pillanat is, mikor már majd Petya nem vakargatja ilyen jó kedélyűen a tarkóját, ugyanis Layla el fogja engedni a kezét. No persze nem most, ebben a pillanatban, csak a miheztartás végett jobb, ha már most közlöm, hogy nem lehet örökre a támasztéka.
- Mmm, láttalak az edzőteremben, azt hiszem. Vagy kondi? Sosem tudom, hogy mondjátok - megvonja vállait enyhén nemtörődöm módon. Mi tagadás, a magyarja egészen rendkívüli ahhoz képest, hogy két éve még egy mukkot sem tudott, de a szleng és a szinonimák még ki tudnak fogni rajta. Meg egyébként néha kihallatszik belőle az a nemesi francia nyelv, amitől töri a szavakat, főleg az r betűket. Azért az esetek többségében ez az apróság már nem feltűnő. - Na mindegy, nem is ez a lényeg, igazából arra kell figyelned, hogy amíg nem érzel rá egyből, addig próbálj meg egy pozíciót találni, ahogy nem esel le. Utána már majd lehet menőzni - azt már tudja, hogy a szavaknak vannak olyan ragozott formáik, amik kicsit populárisabbá teszik őket, mint a menci, köszcsi, szupcsi... Mégsem érzi úgy, hogy jó benyomást keltene, ha ezeket használná az eridonos jelenlétében.
- Egyáltalán nem. Első szárnypróbálgatásnak egész jó - szinte fel sem tűnik neki, hogy csökken lassanként a kettejük közötti távolság, tudniillik egészen másra figyel. Mondjuk arra, hogy jó támasztékként ne hagyja kibillenni Petyát az egyensúlyából. Neki végül is mindegy, de ebből a magasságból is nagyot lehet zakózni.
A kérdésre csak bólint egyet, szemei folyamatosan csillognak: le sem tagadhatná, milyen szenvedéllyel képes tekinteni a táncra. No meg a seprűakrobatikára. - Úúú, elviszel táncolni? - íriszei most másképp fénylenek, mint az előbb, izgatottságot sugároznak. Ha a fiú nem lenne kezdő, Layla most minden bizonnyal iceregne-ficeregne, még ugrálna is a seprűn, de így... Így csak majdnem elengedi, hogy tapsikoljon, de végül észbe kap. Mínusz egy baleset a mai napra. - Jaj már jelentkeztem! Képzeld, fogó leszek! - könnyedén csapong egyik témáról a másikra, nem zavartatja magát. - Gondolom te is ezért gyakorolsz, milyen poszton játszol majd?
Layla Robillard
Prefektus Navine, Valkűrök csapatkapitány, Harmadikos mestertanonc


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 148
Összes hsz: 179
Írta: 2020. március 5. 09:00 Ugrás a poszthoz

Petyus
reggeli seprűlovaglás | edzős én

Layla-nak bevallottan nem tűnik fel Petya elmélkedése, mert annyira belelovalja magát a témákba, hogy talán csak egy atombomba zökkenthetné ki. Vagy az sem. Ezt nevezhetjük rossz tulajdonságnak is, de egy másik oldalról szemlélve hihetetlenül ösztönző ez a fajta vidám lelkesedés, a szenvedély, ami benne lakozik. Ezek alapján simán lehetne eridonos, nem is igazán érti, hogy került a Navine-be, én viszont elárulom: nem csupán fellángolásai vannak, elvégre a legtöbb dolog az életében egyszer megjelenik és ott is ragad. Lásd a táncot, a seprűakrobatikát: végtelenül szorgalmas, nem adja fel, a végsőkig elmegy, nem tekint ezekre múló szeszélyként. És még nem is annyira rebellis, bár az első jelek már megvannak. Kamaszkorának derekán jár, ami előrevetít némi bonyodalmat amúgy sem komplikációktól mentes életében, de ez ilyen, meg kell élnie.
- Hát nem tudom, mindig olyan cringe, mikor valaki keveri a két nyelvet - megpróbál elfojtani egy mosolyt, elvégre szándékosan kihangsúlyozza ő is az idegen kifejezést magyar mondatában. Kis hamis ám, s reméli, hogy az eridonos nem veszi majd zokon ezt a kis tréfálkozást. Layla lenne az utolsó, aki meg akarna bántani bárkit is, ezt elhihetitek. - Franciaországból. Jaj, olyan szép hely! Mi egy csendesebb részén, Lille-ben éltünk anyuékkal, csak muszáj volt elkezdenem suliba járni, aztán a Beauxbatons-osok folyton piszkáltak, szóval átírattak ide - nem mintha bárki kíváncsi lenne az élettörténetére, de ha Petya válaszokat akar, hát a lánynak akad bőven kimerítő. Most is csak akkor jön rá, hogy egy halom jelentéktelen információt zúdított a másikra, mikor befejezi mondandóját, így hát azzal a kezével, amivel nem tartja a fiút, szájához emeli ujjait és egy kínos mosolyt elenged. - Ne haragudj, tök sokat fecsegek, szólj rám, meg szakíts félbe - hesseget egy keveset, mintha csak saját gondolatait közvetítené ezáltal.
Az igenlő válaszra széles görbe ível arcára, picit mocorogni kezd seprűjén, ezzel egyértelművé téve, hogy ő akár itt és most nekilát a táncnak, ha úgy van. Mondjuk valószínűleg Péter nem éppen balettra gondolt, mikor azt mondta, hogy ropják, de Layla-nak kifejezetten jó a ritmusérzéke, nem kell félteni. - Úristen, hát akkor én itt egy igazi sztárral gyakorlok éppen! - kikerekednek szemei, láthatóan le van nyűgözve és ebben semmi túljátszottság vagy szarkasztikus reakció is. Minden suliban az egyik legmenőbb poszt a DJ vagy rádiós, legalábbis a mugli filmekben, ő meg ugye imádja az ilyen kis tini limonádékat. Tiszta gáz, de most épp a Camp Rock-ra van ráfüggve, meg valami balettos sorozatra. Megtalálsz Párizsban...? Igen, az! - Ilyen ajánlatra nem mondhatok nemet! Ha úgy van, ki is csallak, hogy behajtsam a beígért táncomat - rákacsint az eridonosra, arca pedig enyhe pírt kap. Hát ő ilyet még nem csinált, ő most akkor flörtöl? Hűha! Mondjuk amúgy is gyakorolnia kell, meg hát nem nagyon vannak fiú barátai, talán csak Bencus és Berci, de mindketten foglaltak, sohasem érdeklődtek vagy érdeklődnének iránta úgy. Persze Petya se, nem is ismeri még, meg különben sem tartja magát ennyire nagy számnak.
- Az kemény poszt, nem mertem hajtónak menni, mert túl durvának tartottam - elhúzza száját, s arra lesz figyelmes, hogy a köztük lévő távolság egyre csak nő. Ennek köszönhetően folyamatosan, egy leheletnyit mindig enged a szorításon, mígnem már épp csak egymáshoz érnek. - Az Okkamikhoz szálltam be, te? - láthatóan jól szórakozik, ami feltűnhet a fiúnak is hiszen arckifejezése nem leplezi a tényt, hogy örül valaminek. Merthogy Layla mindkét kézzel a saját seprűjén támaszkodik könnyedén, tehát Petya immáron a maga útját járja. Megvan az a fránya súlypont!
Layla Robillard
Prefektus Navine, Valkűrök csapatkapitány, Harmadikos mestertanonc


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 148
Összes hsz: 179
Írta: 2020. március 7. 22:39 Ugrás a poszthoz

Petyus
reggeli seprűlovaglás | edzős én

Próbál összpontosítani arra, hogy Petya meglelje a hőn áhított egyensúlyát. Éppen ezért, amikor kell, kicsit jobban szorítja meg kezét, máskor viszont enged rajta. Valahol mélyen belül örömmel tölti el, hogy egyre többször kell csupán finoman összefonniuk ujjaikat, mert az eridonos ráérez. Ez Layla-nak hatalmas dolog, mivel sohasem tudott igazán jól magyarázni. Próbálkozott persze, de sohasem volt egy tanár típus, neki csak a lelkesedése volt meg a dolgokhoz. De most úgy tűnik, végre célba ér, ez az érzés pedig felülírja azt a különös mocorgást, ami fel ugyan nem kelti figyelmét, csak láthatatlanul ott van.
- Ám legyen. Igyekszem felkészült maradni - szélesen elmosolyodik de csak egy apró kuncogás szalad ki ajkain, ezúttal nem nevet fel. A hatalmas görbe egyszerre teszi gyermekien aranyossá és varázslatossá arcát, mintha egy egészen más ember lenne. Alapvetően Layla-nak megvan az a remek tulajdonsága, hogy amikor nem mutat érzelmeket, akkor konkrétan resting bitch face az egész feje. Nem tudni, mi teszi ezt, de annyi bizonyos, hogy mikor végre szája szegletében megjelennek a gödröcskék, hirtelen válik szimpatikusabbá és barátságosabbá az egész lénye. Ebből is látszik, hogy a kisugárzás nagyon fontos.
Olyannyira belelovalja magát a beszélgetésbe, hogy azon kapja magát, hogy inkább már fecseg. Mindig rászól saját magára, hogy ezt igazán nem kéne, most pedig hangot is ad abbéli aggodalmának, hogy esetleg az eridonos számára túlzásnak hatva jelezze azt halálos nyugalommal. A válasz mondjuk meglepi, mert homloka ráncba szalad, ahogy szemöldökei is értetlenségről árulkodnak. Kell pár másodperc, míg leesik neki, hogy nem kell szó szerint értelmeznie, hanem inkább bőbeszédűségének szól a bók. - Kevesen gondolják így, szerintem - megvonja vállát, láthatóan szégyenlős a témával kapcsolatban. Elvégre a sok elcsicsergett gondolat egy idő után inkább leterheli az embert, semmint szórakoztatja. De tök jó, hogy a fiú szívesen hallgatja és nem érzi magát rosszul vagy unatkozik. Apró örömök az életben...?
Az viszont jó hír, hogy mindketten zavarba jöttek a tánc gondolatától. Layla még sohasem ment el úgy táncolni. Mármint egy fiúval. Bármilyennel. Fél is tőle picit, meg izgatott is, várja is és el is menekülne a dolog elől. Az a különös kettősség teszi még inkább kívánatosabbá a vissza nem térő alkalmat.
- Ó, akkor egymás ellen fogunk játszani - szája széle egy picit lebiggyed, hiszen végre valaki, akivel jóban van vagy lesz és most jól kiképzi az ellenfeleinek. Nem mintha bánná, mert bárkinek szívesen segítene, főleg, ha az a valaki olyan kedves, mint Petya. Mert amúgy tök cuki, ahogy fújja a szél haját, olyan kis... aranyos. Gondolatmenetéből a kérdés rázza felé, így pedig lehetősége van észrevenni, hogy jóval hűvösebb van most, hogy a fiú elhúzta kezét tenyeréből. A nyélen támaszkodva biccenti oldalra a fejét. - Persze, úgyis hamarosan itt a reggeli - kedvesen elmosolyodik, majd, mivel elengedték egymás kezét és kimondta a végszót, innentől az eridonos jószerével boldogul majd és a lány is megkezdheti edzését. Ahogy gyakorol, nyújt, ugrik, függeszkedik és kitart, igyekszik odafigyelni arra is, hogy Petyát meg ne zavarja. Így töltenek el még egy órát, mikor is együtt indulnak vissza a kastélyhoz, beszélgetve és nevetgélve.
Layla Robillard
Prefektus Navine, Valkűrök csapatkapitány, Harmadikos mestertanonc


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 148
Összes hsz: 179
Írta: 2020. április 20. 03:06 Ugrás a poszthoz

Mr. Radetzky
nagyon izgulósan | style

Rosszalló pillantást vet Bercire, amint kiszúrja, hogy mosolyog, vagy inkább nevet rajta. Mert igen, az a mosoly ott bizony igen jó szórakozást sejtet, ettől pedig Layla-nak kedve szottyan hörcsögként felfújni arcát és duzzogni egy sort. Kár, hogy a rellonos túl kedvesen csinálja, amit csinál, így nem tud rajta igazán megsértődni, sőt, egy picit talán még oldódik is a benne felgyűlt feszültség. Szeretné, ha a csapata nyerne, ez a versenyszellem akkor is elkíséri, mikor csak a saját eredményéért küzd, de ha másik haté is rajta múlik, az már egészen más. Egy fogóra túlontúl nagy súly nehezedik egy meccsen, hiszen százötven pont bőven döntő lehet egy ilyen helyzetben.
- Hát nem tudom. Az a srác elég ijesztőnek tűnt – elhúzza száját, ahogy visszagondol Ábelre. Mármint, nagy és helyes, de közben meg van egy olyan félelmetes kisugárzása is, amitől az ember úgy érzi, inkább kerülnie kéne. Hogy ez pusztán házából vagy a róla terjengő pletykákból ered-e, az nagyon jó kérdés, a navinés sem tudná megmondani. – Ami nagyon zavar, hogy a csapatunk eredménye rajtam múlik. Nagyon ritka az, hogy nem a cikesz dönt és, ha ők mindent beleadnak, de nekem nem sikerül, biztosan haragudni fognak és én is csalódott leszek – ajka ismételten lebiggyed, mert bizony ezt is számba kell vennie. Nem okozhat csalódást, sem a többieknek, sem azoknak, akik nekik szurkolnak majd. Szülei is tudják, hogy ma játszani fog és, bár nem jöhettek el, megírták, hogy szorítanak érte, ahogyan bátyja is, aki kifejezte abbéli aggodalmát, hogy maradandó sérülést szerezhet. Nem mintha ennyivel a meccs kezdése előtt volna lehetősége kihátrálni a dologból, így hát minden félelme ellenére elhatározta, hogy akkor is pályára áll, ha most repül utoljára.
- Úgy beszélsz Henrikről, mintha valami istenség lenne – játékosan kezd nevetni, miközben arca enyhén kipirul. Mi tagadás, ő is észrevette már, hogy igen helyes férfi és a tárgyát is felvette – no nem azért, mert annyira érdekelné az okkultizmus vagy a fekete mágia… Senkit sem ringatna ilyen tévhitekbe. – De tudom, hogy jó játékos, Maja nagyon bízik benne. Meg tanár is, eleve nagyon erős, ha tényleg ő fog védeni, akkor talán el tudok vonatkoztatni a gurkóktól – semmiképp sem bántaná meg azzal csapatkapitányát, hogy az ő kezei között félne, de lássuk be, az Ambrózy-Kelevitz párbajban egyértelműen a lány maradna alul. Nem azért, mert nem jó terelő, hanem mert fizikumából adódóan nem lehet olyan jó, mint a férfi.
- Csak nem azt akarod mondani, hogy nem tudsz spárgázni? Radetzky Bertalan! – azonnal alapállásba csapja magát és szándékosan mond rossz nevet, csak hogy fenyegetőbbnek és komolyabbnak hasson minden szava. Egyik kezét elveszi, hogy mutatóujját rázva incselkedjen kicsit a rellonossal. – Hát mégis hogy lehet, hogy az én legjobb barátom nem tud? Ejnye. Na de akkor mesélj, mit tudsz? – kihívóan, de egyértelműen szórakozottan és viccelődve piszkálja a másikat. Nem is olyan ártatlan, mint az ember hinné, bár az is tény, hogy fogalma sincs, ez a fajta viselkedés hogyan láttatja kívülről. Egy avatatlan szem bizonyára azt mondaná, hogy Layla flörtöl, pedig ez nincs így, azt sem tudja, mi az és, ha tudná, tuti nem csinálná, elvégre Berci nagyon fontos neki. Ha egyszer felesége van és barátok is, sohasem kockáztatná ezt a kapcsot, főleg nem valami ízléstelen viccért. Szóval akárhogy is tűnjék mások számára, ők ketten biztos tudják, hogy a ma született bárány egy bűnös elítélt a navinéshez képest.
Layla Robillard
Prefektus Navine, Valkűrök csapatkapitány, Harmadikos mestertanonc


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 148
Összes hsz: 179
Írta: 2020. április 20. 03:07 Ugrás a poszthoz

Laura
bébiszitter leszek

Nem is érti, mi lelte, de mikor meglátta a hirdetést, majd kiugrott a bőréből. Hát ez a neki való feladat! A szülei biztosan büszkék lennének rá, ha tudnák, hogy egymaga fogja megkeresni a kenyerét, méghozzá egy olyan hasznos és cuki dologgal, mint a szitterkedés. Sohasem csinált egyébként ilyet és egyáltalán nem ért a gyerekekhez, csak azt tudja, hogy nagyon aranyosak és nagyon hangosak, meg persze vidámak – kivéve akkor, amikor nem. Neki sohasem lehetett kistestvére, a bátyját pedig nem kellett istápolnia, mi több, ez épp fordítva zajlott. Nem tudja, mit eszik egy baba, vagy éppenséggel hány éves korában mit csinál, mégis úgy vélte, a lelkesedés felülírja ezt a tudást. Csak nem fogja kinyírni szerencsétlen fiúcskát, ahhoz azért több kell.
Szinte már szökdécselve igyekszik a cukrászda felé, ahol megbeszélték a találkozót. Nehezen tudja életét összeegyeztetni a seprűakrobatikával, de úgy volt vele, hogy ki kell próbálnia magát más területen is, kell neki a kihívás. A cikesz, amit elkapott, jelenleg is a nyakában függ és, ahogy fel-felemelkedik a magasba, az is ki-kitárja szárnyát. Elengedhetné a kis aranyost, hiszen testemlékőrző és nélküle nem igen mehetne máshová, de azért ő nagyon vigyáz rá. Meg ki tudja, lehet, hogy ez is nagyon fog tetszeni a fiúcskának és rögtön barátok lesznek! Egy másfél évessel. Aha.
Belépve a helyiségbe mosolyogva néz körbe és nem is kell sokáig keresgélnie, hogy megpillantsa Laurát és Danit. Itt már azért normálisan lépkedve közelíti meg őket, mégsem akar teljesen flúgosnak tűnni. Ajkai szélén hatalmas mosolygödör jelenik meg, ahogy nem sokkal távolabb megáll a nőtől és lelkesen nyújtja a kezét. – Jó napot kívánok, Layla Robillard vagyok, én jelentkeztem felvigyázónak – a belőle vibráló életerő és energia szinte már felér egy tornádóval. Ha elengedik a kezét, szinte azonnal a kisfiúra kezd összpontosítani és nagyon alaposan kezdi tanulmányozni, ahogy eszik. Hát_nem_cuki?! Most már hivatalos: kés, olló, másfél éves gyerek Layla kezébe nem való! Na jó, ez túlzás, belejön ő majd, ez teljesen biztos.
Layla Robillard
Prefektus Navine, Valkűrök csapatkapitány, Harmadikos mestertanonc


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 148
Összes hsz: 179
Írta: 2020. május 17. 04:43 Ugrás a poszthoz

Laura
bébiszitter leszek

Sok mindenre számított, de ilyen édesded gyerek aztán nem. No persze tudja ő, hogy minden baba cuki, de Dani rögtön leveszi a lábáról a huncut mosolyával és csintalan tekintetével. Ennivaló. Vajon az embere beleszerethet egy másfél évesbe? És, ha igen, ez mivel jár? Akárhogy is, a navinés számára nyilvánvaló, hogy ő a tökéletes választás, amennyiben az anyuka szittert keres, hiszen már azelőtt imádta Danit, hogy megtudta volna a nevét.
- Iszonyú édes – elkerekednek szemei és óvatosan a kisfiú felé nyúl, hogy ő is megsimogassa, amit végül meg is enged. Hát már tisztára haverok! Erről beszélek, nem is lehetne tökéletesebb választás nála, egyértelmű. Úgy is mondhatnám, világos, mint a vakablak. Ezen eszmefuttatásából Laura szavai rezzentik fel, ekkor szinte haptákba vágja magát, csak olyan katonásan és átgondolja a választ. – Egy sütit nagyon szívesen ennék, de ne tessék kifizetni ám, nem szeretném meghívatni magam – ártatlan, angyali arccal pislog a nőre, amiből egyértelműen látszik, hogy szándékai bizony nagyon komolyak és fiatal kora ellenére is felelősségteljes és felnőttes. Nem mintha a megfogalmazás is ezt sugallná, de istenem, minden nem lehet tökéletes.
- Az a helyzet, hogy még nem nagyon volt dolgom gyerekekkel. Csak egy bátyám van, de logikusan inkább ő vigyázott rám, mint fordítva. Tulajdonképpen fogalmam sincs, milyen életkorban mit szeretnek a babák. Tudom, ez elsőre nagyon ijesztő lehet, de gyorsan tanulok és tök szívesen csinálnám – rögtön szabadkozni kezd, hiszen az eddig felépített kép, miszerint mennyire csodálatos választás, gyorsan összetörni látszik. Pedig ő tényleg érzi, hogy nagyon jó tudna lenni ebben a pozícióban és, ha jól kijön Danival, miért is ne működhetne egy gyorstalpaló után? A lelkesedés és tenni vágyás, illetve a kisfiú iránti rajongás egyébként is ott ül arcán és benne van minden rezdülésében. Kell ennél több?
Layla Robillard
Prefektus Navine, Valkűrök csapatkapitány, Harmadikos mestertanonc


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 148
Összes hsz: 179
Írta: 2020. május 17. 04:45 Ugrás a poszthoz

Mr. Radetzky
nagyon izgulósan | style

Attól, hogy Berci megerősíti a nyilvánvalót, a lánynak nem lesz jobb, mi több, még inkább belé állítja az ideget. Eddig csak bemelegített a parázásban, de most már tényleg nagyon parázik attól a fogópárbajtól. Vajon igaz az, hogy meccsről meccsre jobb lesz – már amennyiben az ember túléli? Elég komoly és csúnya sérülésekről is hallott már, lehet mégsem kéne játszania, majd Henrik fog helyette… De nem, ő nem olyan lány, aki cserben hagy másokat. Ajj már!
- Szóval azt akarod mondani, hogy minden a szerencsén múlik? – felvonja fél szemöldökét, hiszen ő nem ehhez van szokva. Persze a versenyein is számít, épp jobb vagy bal lábbal kel-e fel, de alapvetően ott, ha valaki valóban felkészül és mindent megtesz, valamint megtanulja kezelni a lámpalázát, akkor olyan nagy dolgok nem történhetnek vele. Másnak a kűrje lehet jobb, de ennyi. Itt viszont ezek szerint a végkimenetel nagyjából mindenen múlik, csak épp a játékoson nem. – Csak mert, ha ez így van, akkor nekem baromi nagy pechem van – elhúzza száját, hisz általában inkább felkészültsége és szorgalma hozzák meg számára a megfelelő eredményt, illetve tehetsége, de semmiképp sem Fortuna. Vajon ma mellé áll majd vagy elhagyja, mint oly sok mást?
- Te miért vagy ilyen naprakész? – szemöldökei összeszaladnak, ahogy furcsán méregeti Bercit. Még soha nem gondolt bele, hogy a rajongás ilyen méreteket is ölthet. Vajon van olyan ember, aki vele kapcsolatban érez így? Csak mert ez egy ponton túllépve már betegesnek is nevezhető, s bár nem hiszi, hogy a rellonos ebbe a kategóriába beleesne, most először gondolkodik el azon, mi van, ha vele már megesett, csak nem vette észre?
- Várj, most jön az a rész, amikor halálra rémülök tőled, ugye? – megforgatja szemeit, mert hát sok mindentől tart, de attól, hogy a másik valóban belé harapna… Na attól nem. Így hát elmosolyodik, látva az arcát és játékosan vállat von. Ilyen ez, ha van egy lány barátod, kedves Bertalan. – Hát ez elég satnya teljesítmény, de jó lesz – egészen addig tudja tartani a lefitymálást, míg a fiú közelebb nem lép hozzá, hogy prezentálja, milyen is egy kalóz. Ekkor ugyanis kitör belőle a nevetés és ösztönösen nyúl, hogy letakarja az egyik szemét. – Az a baj, hogyha igazi kalóz lennél, akkor lenne ilyen szemkötőd. De nincs, így csak álcázod magad – diadalittasan engedi el, hogy ismét mindkét szemét érje a napvilág. Micsoda Sherlock Holmes ez a lány kérem szépen? Hát a nyomozók gyöngye, ne vicceljünk! Ahogy azonban nevetése alábbhagy, Berci száját pedig elhagyja az a bizonyos mondat, hirtelen arcára fagy a mosoly és realizálja, milyen közel is vannak egymáshoz valójában.
- Miért? – bár automatikusan csúszik ki száján a kérdés, van egy olyan érzése, hogy pontosan jól tudja, miért. Merthogy most, tekintettel az iménti közjátékra, egymásba kapaszkodva állnak jócskán egymás magánszféráján belül és nem eresztik a másikat. Oké, Kazanov helyében ő is eltiltaná Radetzky-t, azt viszont nem tudja, mit tenne Layla Robillard helyében. De rossz ez!
Layla Robillard
Prefektus Navine, Valkűrök csapatkapitány, Harmadikos mestertanonc


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 148
Összes hsz: 179
Írta: 2020. május 17. 21:04 Ugrás a poszthoz

Nate
Franciaország, Lille | style

Olyan rég látta már Nathanielt! Egy ideje nem volt fotózása, most már lassanként hónapokban számolható, s eközben javában zajlott a vizsgaidőszaka és a kviddics meccsek is, hát nem volt alkalmuk összefutni. Mégis, most, hogy megtörténik, a lány teljesen fel van villanyozva. Nem gondolta volna, hogy ennyire fog neki hiányozni az állandó segédje. Ha ez nem volna elég, a fiú elejtette neki, hogy van számára egy meglepetése is, azt viszont nem árulta el, hogy mivel kapcsolatos, csak annyit mondott, hogy innentől sokkal többet fognak majd beszélgetni. Layla persze azon nyomban rápörgött a kérdésre, álmodozott rendszeres fotózásról, magazinok címlapjáról, még arról is, hogy a jelenleginél is többször fogják felvenni, ahogy gyakorol. Mindig szereti visszanézni ezeket a felvételeket, hisz sokat tanulhat belőlük és édesanyjáékat is rendkívül boldoggá teszi, ha látják, lányuk mennyire jól boldogul. Ha ezt még össze is tudja kötni azzal, hogy többet találkozik Nate-tel, hát még jobb!
A fiú igen régi barátja már, az első fotózásán gyakornok volt, ott ismerkedtek meg, s ahogy telt az idő, végül az addigi fotósa leköszönt és csak ő maradt. És milyen remek képeket szokott csinálni róla! Most például valami divattal kapcsolatos munkát kapott és, mivel azt ígérték, hogy nagyon mókás lesz, Layla szinte kérdés nélkül mondott igent, persze azzal a kikötéssel, hogy ő választhatja meg a fényképészt. Így lett hirtelen mindkettejüknek munkája és így lehetséges, hogy amikor megpillantja a fiút, akkor először hevesen integetni kezd, s amint felkerül a gesztus mellé hatalmas mosolya, futásnak is ered, egyenesen felé, hogy a nyakába ugorhasson.
- Nate! - karjait a fiú nyaka köré fonja és szorosan öleli át, míg szemeit jó erősen lehunyja, nehogy végül semmivé váljon a kezei között. Kevés emberben bízik meg annyira, mint benne, a legféltettebb titkait is rá merné bízni. Nagyon fontos a számára és annak idején elhatározta, hogy vigyázni fog rá. - Olyan rég láttalak, hogy alig ismertelek meg! Te magasabb lettél? - elhúzódva tőle realizálja csak, hogy ugrásának köszönhette, hogy ilyen könnyen felért hozzá. Jól végigméri a másikat, az arcán nyugvó görbe azonban csak szélesebbé válik. Hihetetlen, mintha csak tegnap váltak volna el. Ez a fajta boldogság egyértelműen leolvasható mimikájáról, az pedig, hogy ujjai továbbra is finoman, szeretetteljesen kapaszkodnak a másik felkarjaiba, mindent elárul.
Layla Robillard
Prefektus Navine, Valkűrök csapatkapitány, Harmadikos mestertanonc


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 148
Összes hsz: 179
Írta: 2020. május 17. 21:33 Ugrás a poszthoz

Nate
Franciaország, Lille | style

Őszinte, naiv szeretettel fordul a fiú felé, azzal öleli át, azzal szorítja magához, azzal szívja be az illatát. Nagyon félt az első fotózásán: rengeteg ember volt, mindenki utasításokat adott, a sminkes még azt sem engedte, hogy túl sokat beszéljen, hiszen lekopik az ajakfénye. Mert volna pukkadásig nevetni, hát akkor lejön a szemfesték! Mozdulni is alig mert, mert akkor a ruhája talán piszkos lesz, vagy elszakad, a károkért pedig fizetni kell, ha pedig nem is, biztosan csúnyán megszidják. Minden porcikája remegett, Nate pedig ugyanezzel a riadtsággal a szemében állt ott. Akkor, abban a röpke pillanatban ugyanolyanok voltak. Ahogy odalépett hozzá és félénken megkérdezte, hogy őt is fotózzák-e, aztán szép lassan csak felkerült kedves mosolya arcára és azon kapták magukat, hogy késésben vannak, mert elbeszélték az időt.
- Bolond vagy - felnevet, aztán játékosan összeborzolja Nate haját, de végül nem is egy, hanem két kézzel, hogy biztosan összevissza meredezzen az ég felé. Amikor végez hátralép és ismét hangosan nevetni kezd. - Na most már a fejed is nagynak tűnik - széles görbével arcán válaszol, majd kezeit háta mögött összekulcsolja. Elmúltak azok az idők, mikor félt megmozdulni a méregdrága ruhákban, de talán nem kéne ilyen szabadosnak lennie, még a végén tényleg büntetést kap vagy kirúgják.
- Hááát, nem igazán. Te fogsz fotózni, benned pedig megbízom. Biztos vagyok abban, hogy minden szuper lesz - bátorítóan mosolyodik el, miközben gyorsan körbeforog a ruhájában. Noha hasa kilátszik a két részes kosztümből, melynek alsó, ceruzaszoknyája egészen testére simul, úgy fordul körbe, mintha egy nyári ruhácska lenne rajta, melynek hatalmas szoknyája repülne a szélben. - Na mit szólsz? - amikor végre megint szembe kerül vele, egy gyors mozdulattal megigazgatja szoknyáját, majd körbepillantva keresni kezdi a hozzá tartozó magassarkút. Merthogy itt kell annak lennie valahol, azzal teljes a szettje. Nem szokott ennyire sokat foglalkozni az öltözködésével, de az ilyen és ehhez hasonló különleges alkalmakkor megengedi, hogy nőnek érezze magát.
- Amíg megkeressük a cipőmet, elmondod, hogy vagy? Miről maradtam le?
Layla Robillard
Prefektus Navine, Valkűrök csapatkapitány, Harmadikos mestertanonc


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 148
Összes hsz: 179
Írta: 2020. május 17. 22:13 Ugrás a poszthoz

Nate
Franciaország, Lille | style

Erre a kijelentésre hangosan felnevet, mert hát ilyen torzonborz ábrázattal igazán érdekes lenne valóban végigmenni az utcán, de tudjátok mit? Vállalná, még az éles kontraszt ellenére is, melyet jelenlegi megjelenésével ők ketten alkotnának.
- Nos, akkor az én jóképű és rendezett barátom bizonyára nagyon büszke lenne rám, mert könnyen megtenném, mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül – mosolyogva kacsint rá, jelezvén, hogy neki nem az számít, ami Nathaniel kívülről, még véletlenül sem. Ő éppen azért szereti, amit a többi ember nem lát: a belső értékei miatt. Mert lehet valaki egy igazi szőke herceg fehér lovon, vagy egy mediterrán macsó, ha mindeközben belül üres és megbízhatatlan. Egyébként pedig sohasem gondolt még úgy a másikra, mint potenciális jelöltre, de most, hogy át kell gondolnia, min múlik a barátságuk, kénytelen számba venni ezt a nem elhanyagolható pontot is. Mert egyébként a fiú… Elég helyes. Ez a gondolat persze jócskán zavarba hozza, így gyorsan az orrára is koppint, hogy ugyan térjen már magához, bár ebből fotósa nem sok mindent vehet észre.
- Hát jó, mostantól résen leszek Mr. Wright – szemei egyetlen vonallá szűkülnek, ahogy szinte már vesébe látóan nézi a másikat. Egyébként szerkesztői megjegyzésként szeretném jelezni, hogy e pillanatban, köszönhetően ennek a remek technikának, nos, semmit sem lát, csupán egy homályos foltot, ami vélhetően Nate, hacsak azóta nem a magazin szeresztője áll előtte türelmetlenül toporzékolva, hogy mikor kezdhetik már el végre. Megnyugvásként éli meg, hogy pilláit megrebbentve ugyanúgy legjobb barátjának íriszeivel találja szemben magát.
- Én sose értettem, hogy lehet koplalni – értetlenül ráncolja szemöldökeit így apró barázdák jelennek meg homlokán. Ő maga sohasem gondolta azt, hogy éheznie kéne egy jobb fotóért. Hozzáteszem, szerencsés a genetikája, hisz másokkal ellentétben alig hízik, teljesen mindegy, mennyit eszik. Valószínűleg, ha ránézve egy pohár vízre rögvest hízna egy kilót, más lenne a leányzó fekvése, de jelen helyzetben nem igazán tudja, hogyan is történhet meg mindez. – Tudod, nagyon sajnálom ezeket a lányokat. Azt mondják rájuk, hogy betegek, mert szándékosan nem esznek, valami a betűs dolog az, nem emlékszem. De nagyon szívesen segítenék mindegyiküknek. Nem szabadna, hogy emberek tönkretegyék magukat néhány előnyös fotóért, amik igazából nem is jók, hisz egy csontvázat ábrázolnak – szinte már szomorúan pillant fel Nate-re, aki érezheti a Layla hangjából áradó őszinteséget. Bár eddig is egyértelmű volt, hogy törődik a környezetével és mások lelki világával, ha nem is maximális tájékozottsággal, de most is csak másra tud gondolni. És empatikus és átérzi, nem pedig lefitymál és áttapos.
- Képzeld, én is épp egy ilyen sorozatra hajtok, bár jobbára esküvő híján. Nem tudom, így is megfelelő lehetek-e projekt gyanánt – szemében huncut csillanással pillant fel rá, miközben kezeivel könnyedén karolja át a másik karját. Egyre inkább él a gyanúperrel, hogy a cipője bizony még a kellékesnél és az öltöztetőnél leledzik. Na de sebaj, addig is beszélhet Nate-tel! – Egyébként tökre örülök neked, megérdemled. Nagyon reméltem, hogy minden jól alakul majd, bár bevallom, attól féltem, hogyha beindul a dolog, többet már nem fogsz velem időt tölteni, se fotózni – szégyenlősen süti le szemeit, hisz nevetséges, hogy ilyesmik eszébe jutottak, de talán vannak olyan jóban, hogy ezt kimondhassa. Attól félni, hogy elveszítünk egy számunkra fontos embert nem bűn, főleg akkor, ha eközben mindig csak a legjobbat kívánjuk neki.
Layla Robillard
Prefektus Navine, Valkűrök csapatkapitány, Harmadikos mestertanonc


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 148
Összes hsz: 179
Írta: 2020. május 18. 09:33 Ugrás a poszthoz

Nate
Franciaország, Lille | style

A vicsor szerencsére nem jut el a lányhoz, mivel épp ázsiainak képzeli magát és csíkszemmel, általa fenyegetőnek vélt arckifejezéssel méregeti a fiút. Hát igen, ha ilyen az ijesztő Layla, milyen lehet a cuki? El se tudom képzelni. Végül aztán, mire ismét visszanyeri látását, már Nate is rendezi arcvonásait és a könnyed téma helyett valami sokkal sötétebb, sokkal veszedelmesebb verembe ugranak bele. Furcsa lehet, de az olyan emberek, mint a navinés, továbbra is gyermeki kíváncsisággal, ártatlansággal és tisztasággal fordulnak a világ felé, ezáltal roppant érzékenyek a mások által kibocsájtott ingerekre. Éppen ezért a szőke is egyből fogja a jeleket, melyeket Nathaniel sugároz és ösztönösen nyúl a kezéért, hogy megszorítsa azt. Fogalma sincs semmiről, hogyan is lehetne? Nem ismeri a kínt, a fájdalmat, azt, amikor a saját édesanyád árul el aljas módon, mikor az egyetlen ember, aki közel áll hozzád, kihasznál majd eldob. Nem tudja, hogyan lehet túlélni egy olyan közegben, ahol kívülállóként kezelik, bántalmazzák és kiközösítik, ami már odáig fajul, hogy a saját életét akarja kioltani. Nem. Ő csak azt látja, ahogy a fájdalom átsuhan az arcán, ahogy írisze egy röpke pillanat erejéig megremeg és látni engedi a mögötte húzódó kegyetlen múltat.
- Sohasem szabadna úgy érezned, hogy jelentéktelen vagy - hatalmas, őzike szemekkel pislog fel rá és halványan elmosolyodik. Ó, kicsi Nyuszi, ha tudnád, mi mindenen ment keresztül! De csak a fájdalmát érzed és abból vonod le ezt az egyébként remek következtetést. - Én úgy gondolom, hogy minden ember jónak születik és szépnek. Az élet és mások formálják olyanná, amilyenekké válnak. Nincs eredendően rossz, bár az az igazság, hogy pár iskolás csúfolódáson kívül szerencsém volt, úgyhogy nem tudhatom, mit jelent szenvedni - kínos görbe pihen angyal arcán, majd úgy dönt, nem fogja tovább feszegetni a témát, már csak azért sem, mert érzi, hogy ez Nate számára kellemetlen. Nem szeretné, ha rossz hangulata lenne, mert nem azért találkoztak, hogy elszomorítsa, épp ellenkezőleg! A közös munka öröme és barátságuk miatt vannak itt.
A kérdésre azonnal felcsillannak szemei és már majdnem tapsikolva kezd el ugrálni. Fogait megvillantva húzódnak felfelé szája szélei, hogy aztán a lehető legnyilvánvalóbb választ adja. - Mindkettő! Mindent szeretnék! - hát hogy is ne! a legtöbb emberrel ellentétben Layla imád fotózkodni. Ha nem is ez az élete, de a rivaldafény által megszokta, hogy a középpontban legyen, fotózzák és filmezzék. Számára már lassan az lesz kirívó, ha ilyesmi nem történik, egyébként pedig a fiúval mindig is komfortosan érezte magát, ő oldotta először a lányba szorul feszültséget azon a napon, mikor az első képet ellőtte róla.
Ahogy megemelik fejét és meghallja a választ, azonnal elmosolyodik. Igen, ő is ebben bízott, de tudnia kellett, hallani a másiktól, hogy nem fogja faképnél hagyni, hogy mindig barátok lesznek és számíthatnak egymásra. Szépséges barna szemei találkoznak Nathaniel-ével, amitől szinte rögtön zavarba jön. Hogy tud így nézni rá? Olyan... intenzív? Talán ez a legjobb szó rá. Noha mondana ezer és egy dolgot, ez a pillanat teljesen belé fojtja az összes hangot, mely csilingelőn hagyná el ajkait. Talán tovább is tarthatna az idill, ha nem hallanának maguk mögött torokköszörülést. Ekkor ugyanis Layla rájön, mit csinálnak, vagy éppen minek látszik, amit csinálnak és elkapva fejét katonásan vigyázz állásba rendezi magát. - Máris megyünk, bocsánat, csak a cipőmet kerestük - erre az egyetlen kérdés, ami kapásból érkezhetne, hogy "egymás szemében?", de végül nem hangzik el, így amikor a férfi megindul, a lány tüdejéből kiszakad a levegő. - Jaj istenem, azt hittem ki fogunk kapni - megkönnyebbülten nevet fel és int Nate-nek hogy menjenek, különben tényleg fenékbe lesznek billentve.
Layla Robillard
Prefektus Navine, Valkűrök csapatkapitány, Harmadikos mestertanonc


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 148
Összes hsz: 179
Írta: 2020. június 16. 15:08 Ugrás a poszthoz

Mr. Radetzky
nagyon izgulósan | style

Muszáj elfintorodnia. Az univerzum? Remek kilátások, ha arra kell bíznia magát, hogy a nagy semmi majd megszánja. Ezt mégsem mondja ki, bár nincs is szükség rá, csak az arcát kell megnézni és lerí róla, hogy ettől nem lett nyugodtabb. Hatnia kell az eseményekre, teljes fókuszra kell törekednie és akkor Fortuna elbújhat majd, mert megnyeri magának az egészet.
- Tehát, ha ma nem kapom el, az még jó is, mert legközelebb jobban fogok neki örülni? Ki hiszi el ezt a marhaságot? - hangosan felnevet, csilingelő hangját pedig könnyedén repteti tovább a szél. Bercinek nyilván igaza van egyébként, hiszen sportember, kviddicsezett is, valószínűleg nem csak úgy kitalálja ezeket a bölcsességeket. Ettől függetlenül Oravecz Bertalan vagy Bertalan Coelho megidézése teljes mértékben szükségtelen. Még szerencse, hogy így szerette meg a másikat és enélkül már nem is lenne igazi a kettősük: itt, a Bagolykőben, ő az edzője. Legfőképp ugyan szociális kapcsolatokban tréneli, de elég az.
- Mondjuk el kell ismerni, hogy elég helyes - arcán enyhe pír jelenik meg, mely elárulja, hogy igazat beszél. Nem volt alkalma túl sokat csevegni a férfival, de őszinte csodálattal nézte szemének világát és az ennyi év után is még mindig tökéletesen kidolgozott izomzatot - persze, csak mint sportember a sportembert. Semmiképp sem mint tinilány a férfit. Khm.
- De hát én nem is...! - befejezni viszont már nem tudja, mivel a rellonos odahajol és tényleg megharapja. Nevetve kiált fel és szinte azonnal oda is kap, noha fájdalmat nem okozott neki a másik. Ha lelátna oda, megnézné, így csak hinnie kell, hogy amit Berci mond, igaz: billogot kapott. Ettől a gondolattól ismételten kipirul arca, de ez betudható a nevetésnek is szerencsére, így nem kell kínosan magyarázkodnia. - De aztán hasson! - incselkedőn fenyegeti meg, majd leereszti végre karját teste mellé. Nem számít rá, hogy a légkör hirtelen megváltozik és a fiú egyszer csak szerelmet vall, a semmiből.
Ajkai enyhén elnyílnak, íriszei megremegnek: Berci szereti. Fogalma sincs, mit kéne mondania, hiszen ha van is olyasmi, ami kikívánkozna, az már nem illendő. Ha szereti is, ha szeretné is, már foglalt, már házas, ő pedig soha nem bántaná Editet azzal, hogy olyasmit tegyen vagy mondjon, ami árthat neki. Nem zúzná szét őket saját önző, kislányos érzései miatt - még akkor sem, ha e pillanatban nagyon is felnőttesnek és komolynak tűnnek. De vajon tényleg azok?
- Csak nem gondoltam, hogy tényleg szerethetsz - nagy nehezen böki ki és mikor a szavak elhagyják ajkait, szemei elkerekednek. Mit mondott egészen pontosan? Hogy nem szerethető? Hogy viszonozza, csak sohasem gondolta, hogy ez az egész valósággá válhat? Egyáltalán milyen érzés szerelmesnek lenni? Nem tudja, csak abban biztos, hogy szíve nagyon erősen dobog, légzése pedig szaggatottá válik. Annyi kép, annyi gondolat suhan most át elméjén, s egyiket sem valósíthatja meg, mert vagy nem elég bátor, vagy nem elég tisztességtelen hozzá. Így csak félénken Berci nyaka köré fonja kezeit, lábujjhegyre áll és szorosan magához öleli. Ebben az egyetlen gesztusban benne van a válasza: a köszönet, a viszonzás és az elutasítás. Amennyire szép, annyira keserű is egyben, de nem akarja megbánni, hogy itt és most nem adta a másik tudtára, sohasem volt egyedül ezzel. Bár barátok és Layla-nak ez így mindig tökéletes volt, el tudná képzelni kettejüket, bár Edit éteri fényére gondolván jobbára elveti ezt a fantáziálást. Csodás lány és bizonyára nagyon boldoggá fogja tenni a rellonost, ennek pedig nem állhat útjába.
Layla Robillard
Prefektus Navine, Valkűrök csapatkapitány, Harmadikos mestertanonc


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 148
Összes hsz: 179
Írta: 2020. június 16. 15:40 Ugrás a poszthoz

Laura
bébiszitter leszek

Kedvesen pislogva nézi a kisfiút, látható rajta, hogy szíve mélyéből fakad az a fajta rajongás, ami arcára ül. Mégis, nem akar tiszteletlen lenni, meg hát amúgy is egy édesanyával beszél, csak nem tegezheti le engedély nélkül! Így hát magázódik kapásból, amit meg is bán, mikor meglátja Laura könyörgő tekintetét.
- Oh, bocsánat, akkor tegezni foglak - nagyon furcsán érzi így magát, megszokta, hogy a tanárokkal, legyen az pár évvel idősebb mint ő, vagy dupla annyi idős, mindig magázódik, mert így adja meg a kellő tiszteletet. Szokni kell az itteni szokásokat, Franciaországban nem dívik, hogy ilyen könnyed stílust engedjenek meg maguknak. - Mmm, egy dobos tortát szeretnék kérni - felcsillannak szemei, hiszen ez a magyarok egyik igen finom különlegessége. Nem csoda, hogy odavan érte, eleve az ország gasztronómiája is igen figyelemre méltó erős fűszerhasználatáról és változatos összeállításairól. Már épp megnyugodna, hogy akkor minden apróságot megtárgyaltak, mikor a nő saját magához kéri a sütit. Lesüti a szemét egy pillanatra, de ő is érzi, hogy ilyenkor viszont már illetlenség tiltakozni. - Köszönöm - biccent egyet és szerényen elmosolyodik, hogy aztán rögtön a tárgyra térjenek és elmondja kilométeres hosszúságú tapasztalatát, ami... nincs.
- Hát ez így valóban elég rosszul hangzik... - beharapja alsó ajkát, majd kihúzza magát és lélekben felvértezi csöpp kis önbizalmát, hogy igenis kiálljon magáért. - Talán nem sokat tudok a picikről, de élsportoló vagyok. Tanultam fegyelmet, én magam is otthon voltam pár évvel ezelőttig. Sok mindent taníthatok neki én magam is. Felelősségteljes vagyok és nagyon szeretem a gyerekeket, gyorsan tanulok. Talán találhatna... Találhatnál nálam szakavatottabb és tapasztaltabb embert is, de szerintem fontos, hogy a gyerekek olyasvalakivel töltsék az idejüket, akikkel jól érzik magukat, akik értenek a nyelvükön és minden figyelmüket rájuk fordítják - monológja után ugyanolyan egyenes háttal ül, készen arra, hogy további kampánybeszédet tartson. Lehet, hogy riasztó a tudatlansága, de ha valaki azt mondja, hogy ekkor és ekkor etesse meg, mikor alszik és mit hol talál, meglepő módon roppant talpraesett, képes kivitelezni minden feladatot. Plusz biztosan vannak babakönyvek, maximum kigyúrja magát.
Layla Robillard
Prefektus Navine, Valkűrök csapatkapitány, Harmadikos mestertanonc


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 148
Összes hsz: 179
Írta: 2020. június 16. 16:27 Ugrás a poszthoz

Nate
meglepi | outfit

Kapott egy üzenetet, hogy ma négykor legyen a kviddicspályánál, de aláírást nem talált a kis levélkéhez. Nocsak, vajon ki küldhette? Kivel szokott ott találkozni? Hát van ugye Csenge és Lili, de megbeszélték, hogy nem érnek rá, ezért ma nem edzenek együtt. Petyusnak nem ilyen az írása, hanem jóval egyszerűbb, mondhatni gyerekesebb, Berci pedig biztos inkább meglepné, semmint ilyesmit tegyen. De akkor ki lehet? Talán Soma! A legutóbb úgyis beszélték, hogy picit repkednek a seprűn és csinálnak egyensúly gyakorlatokat, talán épp itt az ideje.
Szinte szökellve közeledik, útközben pedig vidáman mosolyogva köszön ismerőseinek. Kviddicsesnek lenni menő. Azzal, hogy elkapta a cikeszt a második meccsén, majdnem kupához juttatta csapatát, s noha le is csúsztak róla, azóta a kis aranyost mindig magánál hordja. Nem csoda hát, hogy Goldie (így nevezte el a győztes cikeszt - a szerk.) is hasonlóan jókedvűen szálldos körülötte, le nem maradva tőle. Hiába a borongós, valamivel hűvösebb idő, ez nem szegheti kedvét: fénysugárként halad egészen a pályáig, hogy aztán felsiessen a lelátóhoz. Még épp nincs késésben, de ha nem húz bele, már abban lesz és bárki is várja odafent, bizonyára fontos neki, hogy a navinés pontosan érkezzen. Amikor végre felér, szinte hunyorognia kell, de gyorsan beazonosítja meglepetését, aki nem más, mint...
- Nate! - boldogan kiált oda és szaladni kezd, hogy aztán pontosan a fiú előtt fékezzen le és hátul összekulcsolt kezekkel mosolyogjon fel rá. De hát mit keres itt? Az őszinte öröm csak úgy világít íriszeiben, hisz sok mindenre számított, csak arra nem, hogy ő itt lesz. De érhetné ennél nagyobb boldogság ma? Kötve hiszem. - Te széltoló, már megint titokban osonsz utánam? Hát hihetetlen! - váltottak ugyan levelet, de nem találkoztak a fotózás óta, pedig megígérték, hogy innentől majd többet látják egymást. Mégis, nem volt ideje arra, hogy elszakadjon a tanodából, bár nagyon szeretett volna. Kissé tétovázik, mielőtt izgatottan kitárná karjait, hogy a fiú, ha szeretné, akkor ölelésébe burkolózhasson.
Layla Robillard
Prefektus Navine, Valkűrök csapatkapitány, Harmadikos mestertanonc


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 148
Összes hsz: 179
Írta: 2020. június 16. 21:30 Ugrás a poszthoz

Nate
meglepi | outfit

De még mennyire, hogy le! Figyelve a mosolyát ismét felsejlik benne az a pizsiparty, kettesben Lilivel. Azért fiúk biztosan sokan szeretnek. Vajon Nate szereti Őt? Nagyon különös kérdés, melyre nem tudja a választ. Berci kimondta a réten, de már akkor is tudták, hogy ez csupán egy lelket könnyítő, kedves vallomás volt, mely nem sodorja őket viszonyba, csupán megerősíti barátságukat. De mi történne, ha Nathaniel érezne hasonlóképp? Fogalma sincs.
- Mondjuk amíg ilyen kellemes meglepetések érnek, nyugodtan osonkodhatsz - széles mosolya beragyogja arcát, a felhők mögül erőtlenül kikandikáló napsugarak pedig nevetve csillannak meg szőke, tincsein. Talán tényleg hihetetlen, hogy létezik olyan emberi lény, mely ennyire ártatlannak és kedvesnek hat, melyből nem áramlik csúfság és rosszindulat, csupán a színtiszta kíváncsiság, naivitás és szeretet. Mert Layla nagyon tud szeretni: az úton átszaladó sünit; a kerítés mögött ugató kutyát; a lányt, aki kisminkelte a fotózáson; a versenytársát, akit bátorított, hogy ne adja fel; egy elhagyott, megtört fotós fiút, akit végül bizalmába fogadott és angyalszárnyaival őriz. Nem tudja, mi rejtőzik Nate múltjában, s nem is faggatta soha, csak abban biztos, hogy védeni akarja minden szörnyűségtől, ami még érhetné. Kevés barátja van, kevés ember van, aki önmagáért, ezért a semmivel össze nem téveszthető tisztaságért szereti.
Ahogy a fiú karjai köré fonódnak, kissé lábujjhegyre emelkedik, hogy nyakát átkarolva hozzá bújjon, majd engedelmesen húzódik távolabb, hogy a csók homlokát érje. Akaratlanul is lehunyja szemét és kellemes melegség járja át testét, hisz itt biztonságban van, vigyáznak egymásra. Amikor ketten vannak, senki és semmi nem bánthatja őket. Nem is tudatosul benne, hogy a szokottnál tovább tart a pillanat, a kérdésre pedig felpillant Nate-re.
- Természetesen meg - hátrébb lépve felsője alá nyúl és kihúzza az arany láncot, hogy jól látható legyen. Amikor megkapta, annyira örült neki, hogy menten fel is vette, de végül eldugta, nehogy pletykák induljanak meg róla és egy titkos hódolóról. De most, hogy itt nem találhatnak rájuk, bátran mutatja meg. - Viszont nincs meg egy szárnya. Te rejtetted el, ugye? - mosolyogva pillant fel rá és kíváncsian, oldalra billentett fejjel várja a választ. Most érzi azt először, hogy ez többet jelent egy baráti gesztusnál, ettől pedig hevesebben ver szíve. Nate, szeretsz engem?
Layla Robillard
Prefektus Navine, Valkűrök csapatkapitány, Harmadikos mestertanonc


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 148
Összes hsz: 179
Írta: 2020. július 13. 16:08 Ugrás a poszthoz

Nate
meglepi | outfit

Ó te szegény, ártatlan teremtés, mindazon határvonalat, melyet tisztaságoddal magad köré húztál, csupán egyetlen jó szándékú, szeretetteljes, mögöttes tartalommal nem rendelkező mondattal satíroztál ki. Az elmosódott köröcske hirtelen sokkal beljebb került, ezáltal pedig Nathaniel vadászterülete jócskán megnövekedett, de mit is tudsz te erről? Egy angyal vagy, aki csak abban a rózsaszín semmiben hisz, amit maga elé képzel, s nem látja, amit eltakar.
Ahogy elismeri, ő dugta el, Layla szíve nagyobbat dobban a kelleténél. Hát tényleg te voltál? De vajon ez mit jelenthet? Ártatlan, remegő szíve félve gondol bele a tényekbe, melyek oly kettősek! Hiszen hogyan érezhetne iránta bárki többet, de ha nem érez, miért tenne ennyi mindent a boldogságáért? Zavaros az egész, nem képes tiszta fejjel gondolkodni, s a fülében sípoló hang teljesen elnyom minden környezeti hatást. Csak Nate hangját hallja, arca enyhe pírba borul, akárcsak egy friss, cirmos rózsabimbó. - Hogyne örülnék? Te akkor is mellettem voltál, amikor mindenki bántott és kigúnyolt, segítettél nekem és megnevettettél, mikor rossz napom volt. Nagyon örülnék, ha tényleg többet lennénk együtt - őszintesége szívet melengető, nem és veszi észre, hogy minden egyes szava értelmezhető baráti gesztusként és szerelmi vallomásként is. Az összetartozás vágya persze őt is égeti, csakhogy mióta a Bagolykőbe került, nagyon sokan megkedvelték. Már nincs egyedül úgy, mint régen, már vannak barátai és körbeveszik az emberek, ez már nem ugyanaz. - Esetleg megtennéd, hogy... - mielőtt viszont befejezhetné a mondatot, egy csaholó crup kezd felugrálni rá, figyelme pedig rögvest elterelődik. A jól ismert, csilingelő nevetése tölti meg a lelátót, miközben az állathoz fordul, hogy jól megdögönyözze.
- Pixel, te ördögfajzat - leguggol hozzá és engedi, hogy jól arcon nyalja, majd körbeugrálja. Nem kell sokáig várnia, hogy a lény gazdája is megjelenjen, ekkor pedig ösztönösen egyenesedik fel és kissé zavartan kulcsolja össze kezeit a háta mögött. Petyával már sokszor találkoztak, először pont itt és hát... Elég kedves fiúnak tartja. - Szia Petyus - valamivel szégyenlősebben köszön vissza, azonban észre sem veszi ezt az önkéntelen reakciót. Az arcát érő puszi hatására lesüti a szemét és ismét pirulni kezd, de úgy dönt, hogy nagylány lesz, ezért tekintetét az eridonosra emeli és állja pillantását, bár a bárgyú mosoly nehezen tűnne el onnan. Mintha a fiú napról napra menőbb lenne, vagy csak ő látja így? - Köszönöm - gyorsan füle mögé tűri a haját és lábain kezd el hintázni, miközben a srácok ismerkedését figyeli. Olyan különös mindkettejüket látni, hisz a köztük lévő különbözőségek igen látványosak. Nate magas, helyes, komoly, igazi felnőtt, míg Petya már egy belevaló, vagány, bongyor nagyfiú, aki abszolút közvetlen és laza. Hűű.
- Óóó, persze, egy pillanat Nate - kedvesen mosolyog a férfira, hogy egy picit arrébb lépjen és megvárja, hogy az eridonos is hasonlóképp tegyen. Vajon miről szeretne vele beszélgetni éppen most? Annyira izgalmas!
Layla Robillard
Prefektus Navine, Valkűrök csapatkapitány, Harmadikos mestertanonc


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 148
Összes hsz: 179
Írta: 2020. július 16. 09:36 Ugrás a poszthoz

Mr. Radetzky
nagyon izgulósan | style

Szíve legtisztább dobbanásával együtt kúsztak ki ajkain a szavak, melyek tanúbizonyságai, mennyire nem ér fel Bercelhez, csakhogy ő ezt félreérti. A lány szemei elkerekednek, s látván a szomorú mosolyt bűntudata kerekedik. Nem fogalmazott elég világosan, ugye ez a baj?
- Tudom, hogy van szíved. Csak nem hittem volna, hogy a szíved képes lenne pont egy olyan lányt szeretni, mint én - keserédes ívbe görbül ajka, s íriszeiben is bánat néz vissza a rellonosra. Sohasem tartotta magát érdemesnek mások szeretetére, sohasem hitte, hogy valaha kijár majd neki olyan luxus, mint a szerelem vagy egy párkapcsolat. Miután rendszeresen bántották szavakkal és tettekkel a versenytársak, elkönyvelte, hogy rossz ember és valamit rosszul csinál. Mégis, amikor Berci kiöntötte a szívét és szerelmet vallott, hirtelen csordultig telt boldogsággal és reménnyel: ezek szerint igenis megérdemli, igenis jár neki ugyanaz, ami másnak megadatik. Csak úgy tűnik, nem a fiú oldalán.
Át kell ölelnie, éreznie kell a közelségét, hogy elhiggye, tényleg igazak voltak a kedves, becéző szavak. Ez egy néma bizonyíték arra, amit érzett és egy emlék, mely lezárja azt a korszakot. Nem megy egyik napról a másikra, de elindít egy úton, ami elvezeti majd Edithez. Végre elmondhatta, a lelke könnyebb lett egy súllyal és csak ez számít. Hogy közben Layla szíve beleszakad saját tudatlanságába, már más lapra tartozik.
- Nekem adod a seprűdet? - döbbenten, remegő szembogárral pislog a fiúra. Ez nem egy egyszerű seprű, nem egy jelentéktelen ajándék, ennek súlya van, értéke és ereje. Gondolkodás nélkül veti magát Berci nyakába ismét, vékony karjai szorosan fogják a szálkás testet. Ha a tiéd nem lehet, majd én vigyázok rá, kedves. - Köszönöm, nagyon sokat jelent nekem - mélyet szippant, hogy magába ihassa kellemes illatát, ami egyszerre idézi fel a tavaszi hajnalok zsenge csípősségét, de közben a nyári esték gyümölcsös, fűszeres hangulatát. Különleges egyveleg, mely teljességgel egyedi, csakúgy, ahogy a rellonos is számára. Sohasem lesz egy a sok közül. Viszont valóban ideje indulnia most már. Miközben elhúzódik, hatalmas, őzhöz hasonlatos szemeivel megkeresi Berci lélektükreit és közel hajolva hozzá egy puszit nyom arcára, hogy utána megsimíthassa.
- Rendben. Vigyázok magamra, Te pedig le se vedd a szemed rólam. Te vagy az őrangyalom - elmosolyodik még egyszer, majd a seprűt megragadva futásnak ered, mert valóban el fog késni a meccsről. Mindenki számít rá, nem hagyhatja cserben a csapatot. Nyerniük kell és Merlin segítségével nyerni is fognak.
Layla Robillard
Prefektus Navine, Valkűrök csapatkapitány, Harmadikos mestertanonc


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 148
Összes hsz: 179
Írta: 2020. október 3. 20:20 Ugrás a poszthoz

Nate és Petyus
meglepi | outfit

Talán tényleg illetlenség, hogy Petya csak így betört kettejük meghitt pillanatába, azonban az érkezése mindent felborított. Layla hirtelen két tűz között találta magát, s tudta jól, akármelyiket is választja, megégetik majd a lángok, mégis úgy véli, hogy mivel az eridonos valóban csak jött és megy pillanatokon belül, neki is kedvez, utána visszatér Nate-hez, ekkor pedig majd neki. Arrébb lépve követi iskolatársát és még egy utolsó pillantást vet barátja felé, bár hozzá kell tennem, a navinés semmit sem érzékel abból a feszült légkörből, ami kialakult.
Megigézi, ahogy íriszei elvesznek Péter lélektükreiben és hirtelen zavarba jön. Mindig is így nézett rá a fiú, vagy ez valami új? És mintha nőtt is volt, elvégre első találkozásukkor még csak egy csöpp embernek tűnt, most viszont... Fogalma sincs, mit kéne tennie, így háta mögé rejti kezeit és talpán előre-hátra dülöngélve várja, hogy kiderüljön, miért is érkezett. - Ajándék? - meglepetten szaladnak fel szemöldökei, elvégre nincs születésnapja, mégis mindketten valami aprósággal kedveskednek neki. Megilletődötten mosolyodik el és hol a dobozra, hol Petyára pillant. Eltelik pár másodperc, mire bontogatni kezdi azt, hogy végül megpillantsa a poharat, melyet a gondos csomagolás rejtett. Óvatosan kiveszi belőle és megforgatja vékony ujjai között, hiszen tud angolul. Ettől függetlenül nem szakítja félbe az eridonost, mert az ajándék épp attól a gesztustól válik becsessé, amivel adják, s ha a gesztust szavakba lehet önteni, azt mindig érdemes kellő figyelemmel és odaadással hallgatni.
- Hűű, hát nem is tudom, mit mondjak - arca azonnal jóval sötétebb árnyalatot vesz fel, mint eddig bármikor, és tekintetét, bár Petyán akarja tartani, képtelen rá, így a pohárra írt szavakra fókuszál. Ezután hangzik csak el az igazán zavarba ejtő mondat, amire kis túlzással megrogynak térdei. Íriszei majdhogynem remegnek, ahogy fejét megemeli, hogy úgy adhasson választ erre a felkérésre, ahogy illik. - Nagyon szépen köszönöm az ajándékot és nagyon szívesen piknikeznék Veled. Ha ez randi, akkor nekem ez lesz az első, de biztos vagyok benne, hogy veled jól fogom érezni magam - gyermeki, kislányos ártatlansággal felel a szinte már felnőttes komolyságra, mely egyértelművé teheti, hogy igenis nagy hatással van rá ez a kérdés. Szomorú vagy sem, arról meg is feledkezik, hogy legjobb barátja, Nate, épp ott áll tőlük néhány lépésre és, ha nem is hallja, de rá vár. Mégis csak randija lesz, ez hatalmas szó! - Nagyon aranyos vagy - azzal közelebb lép és egy apró puszit nyom a fiú arcára, hogy ellépjen tőle és lángoló arccal fordítsa figyelmét cipőjének orra felé. Igen, az lesz a legjobb, ha a ruhadarabot tanulmányozza még egy ideig, akkor zavara is tán messze száll.
Layla Robillard
Prefektus Navine, Valkűrök csapatkapitány, Harmadikos mestertanonc


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 148
Összes hsz: 179
Írta: 2020. október 3. 22:49 Ugrás a poszthoz

Ákos bácsi
átkozottul | outfit

Minden erejével a tanári szoba felé igyekszik, mert biztos benne, hogy ott talál egy olyan embert, aki majd segít neki. Hogy miben? Az egyik felsős megelégelte, hogy folyton "menőzik" az akrobatika és repülő tudásával - pedig csak ártatlanul gyakorol, mint mindig -, ezért úgy döntött, hogy megkínálja egy csinos kis átokkal. Ha elhibázta volna, most nem írnám ezeket a sorokat, azonban a varázslat célt ért, ennek következménye pedig az, hogy Layla teljes mértékben elvesztette egyensúlyérzékét. Persze járni tud, de amint meglökik és kibillen a biztos talaj adta tartásából, rögtön dől és nincs az a mágia, ami képes lenne két lábon tartani.
Hogy miképp tette meg a tanárihoz vezető utat, arról ne is beszéljünk: kapaszkodott a lépcsőkorlátokban, mintha az életébe tette volna, illetve igyekezett a fal mellett sétálni, ezzel is elérni, hogy kisebb eséllyel essen orra. Hallotta, ahogy nevetnek rajta a háta mögött, azonban úgy döntött, hogy nem hajlandó sírni, nem adja meg ezt az örömet az Őt piszkálóknak, így amennyire lehetősége van rá, igyekszik hősiesen viselni az eredményt. Egyébiránt tudja, hogy Kállay professzor úr tudna neki segíteni, azonban mogorva ember hírében áll, így némileg tart is attól, hogy elutasítja és máshoz irányítja. Mégsem teheti meg, hogy az ebből fakadó félelmének behódolva így maradjon, mert a versenye közeledik, egyébként pedig ön- és közveszélyes jelen állapotában. Így is sikerült nagyon csúnyán beütnie a jobb könyökét, amikor nem tudta megfelelően tompítani az esését. Ahogy közeledik, egyre jobban érzi, hogy sírva fog fakadni.
Épp ki akarna kerülni valakit, mikor szándékosan vagy sem, de nekiütköznek, ő pedig hogy-hogy nem elveszti egyensúlyát és összeesik a tanári ajtaja előtt. Ezzel még nem is lenne probléma, csakhogy mindenki végignézi, ráadásul a fejetlenség folyosóján történik az eset. Szipogni kezd és érzi, hogy eltörik a mécses, amikor felpillant és kit látnak szemei? Kállay Ákost. Ez az a pont, ahol kitör belőle a sírás. Segítség!
Layla Robillard
Prefektus Navine, Valkűrök csapatkapitány, Harmadikos mestertanonc


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 148
Összes hsz: 179
Írta: 2020. október 6. 08:08 Ugrás a poszthoz

Ákos bácsi
átkozottul | outfit

Világ életében hozzászokott ahhoz, hogy a versenytársai megjegyzéseket tesznek rá, esetleg kigúnyolják, egyikük megpróbálta az akkori fellépőruháját is tönkretenni, bár ott időben visszaértek az öltözőbe. Mégis, ez a fajta rosszindulat és gonoszság, amit most ellene elkövettek, szinte felfoghatatlan, hiszen épp azt vették el tőle, amit a legnagyobb becsben tart. Drámai? Sokkoló? Túlzó? Nem kizárt, azonban akkor, mikor az életedet egy olyan sportra teszed fel, ami kristálytisztán az egyensúlyra épül... Nem meglepő, hogy kétségbeesel, mikor ezt elveszik tőled.
Arcán könnyek patakzanak, ahogy felpillant Ákosra, aki hamarosan le is guggol mellé. Nem néz végig rajta, mert a könnyein keresztül egyébként is homályosan lát, így felsőjének ujjával igyekszik élesíteni a képet.
- Valaki... rá-rá-rám küldött egy á-átkot - hüppögve és szipogva tud csak beszélni, s mivel sejti, hogy ez önmagában igencsak kevés indok arra, hogy valaki bömbölve rogyjon össze a tanári ajtaja előtt, így megpróbálja összeszedni magát, hogy folytassa. Csak előtte szipog még egyet. - E-elvesztettem az egyensúlyomat... Nem tudok... járni se - nem igazán világos, hogy ez miért függne össze, de mivel Kállay prof tanult ember, bizonyára leesik majd neki a tantusz, miszerint erre az angyali leányzóra egy igen csúnya és gonosz átkot szórtak, amit nem igazán tudja, hogyan törjön meg. Fordítok: segítségre van szüksége.
- Tudom, hogy már nagylány vagyok, de hogy fogok egyensúly nélkül seprűakrobatika VB-re menni? - ismét keserves sírásban tör ki és arcát pulcsijának ujjaiba temeti. Bár feltételezhetően Ákos nem jár ilyen rendezvényekre, a legtöbben azért hallhattak már a seprűakrobatikáról, az pedig az egész tanodában tudott, hogy két nagyobb név is jár a sportág képviselői közül a kastélyba. Na hát ezért ekkora tragédia mindezt.
Layla Robillard
Prefektus Navine, Valkűrök csapatkapitány, Harmadikos mestertanonc


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 148
Összes hsz: 179
Írta: 2020. október 11. 00:00 Ugrás a poszthoz

Ákos bácsi
átkozottul | outfit

Hüppögve próbál eleget tenni a kérésnek, miszerint nyugodjon meg, de belátható, hogy ez esetében nem kimondottan könnyű feladat. Lelki szemei előtt örökre ilyen esetlen, egyensúlytalan marad, aki kel és fekszik, majd közröhej tárgyává válik, ez a kép pedig annyira beleégett elméjébe, hogy képes volna olyan hangosan sírni, hogy az egész kastély remegjen belé.
- A folyosón, egyszer csak hátba találtak az átokkal, de én nem akarom, hogy meg legyen büntetve, aki csinálta, mert megint bosszút fog állni - kétségbeesetten tágulnak ki pupillái, ahogyan szemei is egyik pillanatról a másik váltanak kölyökkutyás kérlelőre. Pontosan jól tudja, ha most megkeresik, ne adja Merlin meg is találják, aki ezt tette, akkor megbüntetik, ezért pedig Layla lesz a hibás. Fogalma sincs, ki lehetett az orv támadó, de annyi bizonyos, hogy sikerült kiszúrni a navinéssel, nem is kicsit.
A mondatkezdetre a férfira emeli a tekintetét és, bár korához képes jóval ártatlanabb és naivabb, még neki sem nehéz kitalálnia, hogy a szó, melyet Ákos keresett, az "eltakarodnak". Egy másik helyzetben ezen megrökönyödne, de a vészhelyzet most valós, ráadásul ő is ugyanerre gondolt, még ha nem is mondta ki.
- Nagyon szépen köszönöm. Tessék mondani, hogy mit csináljak és akkor én azt úgy fogom csinálni - még kicsit szipog és a szemét törölgeti, de legalább már nem sír keservesen. Édes arcocskáján így is teljesen jól látszik, hogy pillanatokkal korábban még könnyek áztatták, ahogyan szemei is árulkodóak. Nem baj, a segítség ténye már eleve ad egyfajta megnyugvást, noha kétség sem férhet ahhoz, hogy akkor lesz csak igazán elemében és nyugalmának csúcsán, ha tényleg megszabadul ettől az átoktól. Vagy rontástól? Végül is neki mindegy, amíg Ákos tudja a dolgát.
Layla Robillard
Prefektus Navine, Valkűrök csapatkapitány, Harmadikos mestertanonc


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 148
Összes hsz: 179
Írta: 2021. április 5. 01:14 Ugrás a poszthoz

Nate
valahogy így

Na mi van ma? NA MI VAN MA? Hát a nyuszik ünnepe, a húsvét! Mintha maga is egy édes tapsifüles lenne, úgy szökellt a folyosókon, immáron elsős mestertanoncként és - ha megosztottan is, de - iskolaelsőként. Soha nem gondolta volna, hogy egy nap ezt a címet elnyerheti majd, az pedig, hogy épp Margival kell osztoznia rajta, akit amúgy is úúúúgy, de úúúúgy szeret, hiszen navinés, mint ő! Igazság szerint egy kicsit talán túl sok is neki ez a siker, mivel észre sem veszi, de kezdi elbízni magát. Nem fölényesebb vagy lenézőbb, inkább olyasmi ez, mikor valaki felismeri, hogy jó abban, amit csinál és nagylányként kezd viselkedni. Olyanként, aki tudja, mennyit ér. Talán ezért van az, hogy bár Nate egy pillanatig sem engedi elfeledtetni magát, észreveszi, hogy néznek rá mások. Az ellenkező nem. Elkezdett flörtölni és bár soha, egy pillanatig sem gondolta komolyan, hiszen csak egyetlen szerelme van, az pedig Nathaniel, végre megízleli, milyen tinédzsernek lenni.
Mégis, mikor megkapta az üzenetet a húsvéti meglepetéssel kapcsolatban a csónakháznál, azonnal felcsillantak szemei és már tudta, hogy valami csodálatos és fenséges fogja majd várni az éjjeli égbolt alatt. Nem is nagyon tudta, mivel készüljön, tán öltözzön ki, vagy sminkeljen is? Végül arra gondolt, az ő kedvese úgy szereti, ahogy van, egy ártatlan, vidám nyusziként, így csak magára kapta azt a ruhát, amit oly régen viselt már és, ami akkor volt rajta, mikor először kimondták, hogy együtt vannak. Bizony, egy nő ezt is megjegyzi ám! Majd jól el is dicsekszik vele Nate-nek, hisz hogy is tudhatna erről... Férfi!
Már messziről látja a szürkületben, ahogy a világítás fényárba borítja a csónakházat és környékét. Örömittasan kezd el futni, szőke tincsei könnyeden libbennek meg a tavaszi szellőben, ő pedig csak fut és fut. Először észre sem veszi, hogy a meglepetés nem csak ennyiből áll, közelebb érve, arcáról levakarhatatlan mosollyal torpan meg, hiszen majdnem rálép az egyik tapsi hapsira. Íriszei döbbenten ragyognak le az édes kisállatra, s kedveséről abban a pillanatban meg is feledkezik. Helyette leguggol, hogy kezeibe csalogassa a jószágot és megdögönyözze. Ebben a percben annyira gyermeki, annyira tiszta, mint tán semmi más a világon. - Ezt Te csináltad? - pillái rebbennek, ahogy a nyusziról felpillantva tekintete megállapodik Nate-en. Van benne valami megfoghatatlan, ami több hálánál, elragadtatottságnál, köszönetnél. Valami több...
Layla Robillard
Prefektus Navine, Valkűrök csapatkapitány, Harmadikos mestertanonc


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 148
Összes hsz: 179
Írta: 2021. április 5. 13:45 Ugrás a poszthoz

Nate
valahogy így

Ezek az édes kisállatok úgy gyűlnek köréje, akár a mesében: pici orruk fürgén szaglászik, sorra akarnak kerülni mind, azonban van valami, ami eltereli figyelmét még ennyi cuki nyusziról is. Mégpedig a barátja, a kedvese, s tán mondhatjuk azt is: szerelme. Barnái megremegnek, ahogy ezek a szavak elhangzanak, s tán az éj sötétje, vagy a fények furcsa játéka teszi, hogy semmit sem vesz észre Nate féltékenységéből. Ellenben azt rögtön tudja, mit kell tennie. Visszateszi a fűbe a kis fülest és óvatosan ellépve társai mellett a férfihoz lép, hogy mámorittasan átkarolja nyakát és odahajoljon hozzá.
- Ezért vagy Te nekem - ajkai szinte súrolják a fiúét, mielőtt egy apró, gyengéd csókkal ajándékoznák meg. Édesen simul hozzá, mozdulataiból mégsem az az égető vágy sugárzik, ami Nate egész testét hevíti, sokkal inkább az a mesebeli romantika, ami egy ponton túl bárkit megőrjítene. Talán ezért is van az, hogy ezután elhúzódik, hogy körbeforduljon és jól szemügyre vegye a környezetet. Végre van lehetősége jobban megnézni a helyszínt, melyet nagy gonddal előkészítettek neki. Nem csak a fények csodásak, hanem a piknik, majd távolabbra pillantva a csónak, mely csak arra vár, hogy elinduljanak a tavon és meghódítsák az egész világot. Tulajdonképpen leesik az álla, sohasem gondolta vagy várta, hogy ezt kapja, most azonban, itt állva, tökéletesebb bárminél, amit eddig valaha kapott.
A kérdésre izgatottan fordul a másik felé, szemei azonnal ragyogni kezdenek. Neki ne lenne kedve hozzá bármikor? Ugyan-ugyan. - Milyen játékot? - csak reménykedj kicsi, édes, ártatlan Layla, hogy nem azt, amelyikre hosszú ideje gondol, ami agyának egy sötét szegletéből újra és újra előkerül, s ami egy nap még elpusztít téged.
Layla Robillard
Prefektus Navine, Valkűrök csapatkapitány, Harmadikos mestertanonc


Kayla Nyuszi
RPG hsz: 148
Összes hsz: 179
Írta: 2021. április 5. 14:27 Ugrás a poszthoz

Rolcsi
outfit

Az egyik kedvenc tárgya Rudi bácsival a bájitaltan, nem véletlen az, hogy kiválóra írta meg vizsgáját ötödikben - tizenkét másik vizsgájával együtt, amúgy. Rolandot már ismerte, de úgy érezte, hőskomplexusa csak most juttatta el oda, hogy megpróbálja felzárkóztatni a srácot, aki azóta prefektus lett. Ki tudja, talán Layla is lehetne az, ha nem lenne olyan sok elfoglaltsága, ám sajnos van, így nem vállalt el egy ilyen komoly tisztséget. Amikor meghallotta, hogy Roli arról beszél, épp csak átment tavaly ebből az amúgy tök egyszerű tárgyból, a navinésben rögtön fellobbant a korrepetálási vágy és rá is repült, hogy na majd ő. Azt túlzás lenne állítani, hogy Roland kitörő örömmel fogadta a hírt, miszerint különórákat fog kapni ebből a számára nem túl érdekes tárgyból, de nemet sem mondott, így a szőke értékelése alapján totális sikert aratott.
Nos, igen, gondolta ezt mindaddig, ameddig a tanulószobában le nem ültek tanulni. Ő aztán magyaráz, rajzol, mesél, de maradjunk annyiban, hogy nem sok haszna van a dolognak. A rellonos vagy nyitott szemmel alszik, vagy süket és elfelejtett szólni, merthogy reakciója egy darab nincs, az is biztos.
- Figyelsz te rám egyáltalán? - kissé morcosan csettint egyet Roland orra előtt, aki fittyet hányva minden erőfeszítésre bambul maga elé. A lány ficánkolni kezd székén, megigazítja szoknyácskáját, majd felkönyököl az asztalra és próbál nagyon szigorúan nézni a másikra. - Föld hívja Rolandot, bájitaltant kell tanulnod - pedig igazán nem nagy cucc ez a tárgy és Rudi bácsi is jól adja elő. No persze nem mindenkinek van érzéke ezekhez, de nem is az a feladat, hogy a legbonyolultabb dolgokat elkészítse, csak az elmélettel kell tisztában lennie.
Utoljára módosította:Layla Robillard, 2021. április 5. 14:42
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Layla Robillard összes hozzászólása (61 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel