31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kőszegi Róza Amélia összes RPG hozzászólása (140 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Le
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
RPG hsz: 245
Összes hsz: 380
Írta: 2020. július 25. 17:24 Ugrás a poszthoz

Megérkezés

 Sosem gondoltam volna, hogy egy nap ennyire fogok majd örülni annak, hogy egy szerpentines hegyoldalban nevelkedtem, így valamivel könnyebb kezelni a hatalmas változást ami beállt a kemény 13 esztendős életembe. Bagolykő épülete ahogy közeledtem, egyre csak felém tornyosult. Ez valahogy szimbolizálta az utóbbi hónapjaimat és a viszonyomat a varázsvilággal. Nem féltem, csak túlságosan akartam, hogy minden jó legyen. Nem voltam hozzászokva a változásokhoz. A napjaim amióta az eszemet tudom unalmasak és monotonok. Suli, zongoraóra, házi írás a könyvesboltban, olvasás a polcok között a régi parkettát borító rongyszőnyegen elheverve, vacsora a szüleimmel és a nagyival, aztán alvás. Szinte minden egyes napom így telik otthon, az az telt. Szeretem ezt a kényelmes, nyugalmas életet, mert biztonságban érzem általa a családomat. Ahogy megkaptam a levelet a Bagolykőtől tudtam, hogy más vár rám, változni fognak a dolgok. Fiatalokkal kell együtt élnem, miközben a suliban is nehezen kötöttem barátságot. Szabályokhoz kell igazodnom (na jó, ezzel lesz a legkevesebb gond, mert amúgy sem vagyok egy nagy lázadozó) és amit nem lehet nem megemlíteni: meg kell ismernem mi az a világ, amiről eddig csak képzeletben játszottam el. Meg kell tanulnom varázsolni, boszorkánynak lenni.
 Egy hatalmas sóhaj szaladt ki a számon és egy percre megtorpantam. Megigazgattam az arcomat keretező hajtincseket, ami a caplatástól az arcomhoz tapadt, majd beléptem a terembe. Első körben, majdnem elgáncsolt egy rohanó srác, akit egy alacsonyabb társa követett. Felvontam a szemöldökömet és úgy néztem utánuk, ahogy nevetve végigrohantak a folyosón. Ekkor, ahogy jobban körülnéztem ráeszméltem, hogy halvány lila fogalmam sincs merre kell tovább haladnom.
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
RPG hsz: 245
Összes hsz: 380
Megérkezés
Írta: 2020. július 25. 17:55
Ugrás a poszthoz

A rohangálós páros után hirtelen elém termett hiperaktív lány szavait minden megmaradt energiámmal próbáltam értelmezni. Főleg, hogy erős akcentussal beszélt, amiből, a nevéből és a hófehér bőréből arra következtettem, hogy orosz. Jó pár évvel idősebb volt nálam és látszott mennyire a helyén van itt. Ahogy beszélt a helyről, a csípőből feltett kérdések és ahogy engem, mint újoncot kezelt csakis arról árulkodott, hogy ő nem csak egy szobanövény. Kedves volt, szép és mosolygós, ami miatt egy reménysugár költözött belém. Ha mások is ilyen befogadóak, csak sikerül találni itt barátokat. Kicsit jobban kihúztam magamat és visszamosolyogtam rá.
- Igen, Róza vagyok. - bólintottam. - Köszönöm, hogy ilyen segítőkész vagy! Őszintén szólva, teljesen elveszettnek éreztem magamat már az első lépéssel. - mondtam, még mindig kicsit távolságtartóan, hiszen mégsem egy korosztály voltunk.
 Ahogy beszéltem, egy arra járó ember odaintett neki és a lány, pontosabban Darya széles mosollyal visszaintegetett. Újra felém fordult és nagy szemeivel arra várhatott, hogy mondok e még valamit. Gyorsan megszólaltam, mielőtt az egész Háború és béke kibukna belőle.
- A listáról sikerült mindent beszerezni, de az a könyvesbolt érdekelne - csillant fel a szemem. - Te szoktál olvasni Darya?
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. július 25. 20:23
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
RPG hsz: 245
Összes hsz: 380
Megérkezés
Írta: 2020. július 25. 20:22
Ugrás a poszthoz

Igaz, hogy Daryanak nyomós oka volt arra, hogy most ellógjon óráról, azonban a gondolat felvetette bennem a kérdést: Mi a büntetése itt annak a diáknak, aki igazolatlanul lóg óráról? Aztán hirtelen egy titkos könyvtárra tért ki és én máris ráharaptam.
- Titkos Könyvtár? - kérdeztem vissza. - Arról szeretnék többet is tudni! Hogyan juthatok el oda? Gondolom vannak ott ritka kötetek is, ha maga a könyvtár titkos? De ez nem valamiféle elzárt szekció, igaz? - nem hiszem, hogy a beilleszkedésben az segítene, ha máris valamilyen hülyeségbe keverednék. Igaz, Darya cseppet sem úgy tűnt, mint aki szórakozna velem. Igaz, sosem tudtam kiben lehet megbízni és kiben nem. Nem véletlen, hogy a korábbi általam hitt barátságok végén is csak egyedül maradtam. És akkor anyámról és a bizalmi problémáimról már nem is beszélek...
 Na mindegy is, koncentrálnom a jelenlegi problémámra kell! A rohamosan közeledő vizsgaidőszak, olyan tárgyakból, amiről még egy héttel ezelőttig nem is hallottam. Közben folyamatosan követtem Darya lépteit és füleltem minden szavára magamba szívva az információkat.
- Megvan az órarendem, habár sokat nem mond egyelőre - töprengtem. - Van egy hónapom megtanulni a félév anyagát, ami nem vészes. Inkább az nehezíti meg, hogy eddig azt hittem mindez csak mese. - mondtam folyamatosan a folyosót pásztázva. - Erre most itt van, a valóságban. Az is a valóság volt, amikor a könyvek maguktól lekúsztak a polcról és lebegni kezdtek körülöttem. Nem tudtam, hogy az érzelmi hullám miatt volt e... - gondolkodtam hangosan, majd elharaptam a mondat végét. Látszik, hogy hangos gondolkodásba kezdtem. Pont eszembe jutott az is, amit inkább elfelejtenék. Lassan megráztam a fejem és átgondolva folytattam - Ahogy tudatosult bennem, hogy én csinálom, máris tudni akartam, hogyan tudom megtanulni kezelni és rögtön mindent tudni akartam a varázslásról - nevettem zavartan. - Zseniálisnak érzem ezt az egészet és ezt a helyet! - mondtam nagy szemekkel végigmérve a szfinx szobrot.
Aprónak éreztem magunkat, ahogy álltunk előtte. Amikor Darya azt mondta, hogy a szobor kérdezni fog már emg sem lepődtem, csak annyit suttogtam - Menő... - mosolyogva felnéztem a lányra, amíg ő beszélt. - Hallani szeretném a kérdést, persze! Jöhet! - fontam karba a kezemet bármire felkészülve.  
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. július 25. 20:23
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
RPG hsz: 245
Összes hsz: 380
Megérkezés
Írta: 2020. július 25. 22:57
Ugrás a poszthoz

Nem tudom, hogy miért, de nem éreztem ijesztőnek vagy furának, hogy egy szobor konkrétan beszél hozzám. Sőt, elmosolyodtam. Mert ezek szerint csodák tényleg vannak. Csípőre vágtam a kezemet és azt válaszoltam:
- Varázspálca. - mondtam ki egyenesen. A jelenlegi tudásommal biztos voltam benne, hogy ez a helyes válasz, aztán maximum többet fogok abban a bizonyos titkos könyvtárban görnyedni az könyvek és lexikonok felett. Már a régi könyvek illatától is megbódultam, azzal együtt egyre izgatottabb lettem. Néhány perc, ennyi kellett és mintha a mágia az egész elmémet körbefonta volna. Én, aki mindig visszahúzódó és szűkszavú, hirtelen úgy érzem sodródom és az árban amiben Daryat és a hozzánk hasonló embereket megszeretném ismerni.
- A válasz legyen jó vagy sem, mit szólnál hozzá ha úgy mutatnád meg a könyvtárat, hogy pár könyvet ajánlasz egy ilyen zöldfülűnek, mint én? - vetettem fel az ötletet.
 Ha csak a levitások tudnak róla, teljesen egyértelművé vált számomra miért ide lettem beosztva. Ez az én házam! Valahogy nem is tudtam másra gondolni, csak arra, hogy minél több információt megtudjak a varázslásról. Főleg, ha most a válaszom nem lesz jó...
 A zsebemre simult a tenyerem, ahol a 11 hüvelykes, magyalból készült varázspálcám lapult. Te édes jézus! Sose gondoltam, hogy valaha ilyesmire fogok gondolni. Ha most visszamennék két hónapot az időben elmesélni az akkori énemnek ezt az egészet, azt hinné beálltam.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. július 25. 22:58
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
RPG hsz: 245
Összes hsz: 380
Írta: 2020. július 26. 18:51 Ugrás a poszthoz

Örültem, hogy egyre több levitással megismerkedhettem és Riza amellett, hogy igazán szép még egy olyan elsősnek is segít a beilleszkedésben, mint én. Ahogy lépdeltünk teljesen normálisnak éreztem a néma csendeket, nem voltak kínosak. Inkább mintha Riza csak magamra hagyott volna kicsit a fejemet elárasztó gondolatokkal amik az újabb és újabb benyomások következtében kúsztak a fejembe. Hát még akkor, amikor az ajtó kinyíltával egy hatalmas mennyiségű víztömeg, csak úgy állt előttem, mint valamilyen kocsonya, vagy azok a zselégyertyák, amiket a horvát tengerparton láttunk a tavalyi nyaraláson. Bár Riza szólt, hogy ne ijedjek meg érdekes mód félelmet nem éreztem. Inkább újra csak az a "hűűű" érzés fogott el. Újabb és újabb csodálatos dologgal ismerkedek meg ebben a világban.
- Megpróbálnám azért - mosolyogtam Rizára.- Egyre csak jobban örülök annak, hogy létezik ez az iskola. - mondtam még mindig ámuldozva, mielőtt beléptem volna.
 A testemet lassan magába szippantotta a víz, legalábbis elsőre vákum-szerű érzés futott végig a bőrömön. Követtem a már otthonosan mozgó lányt és leültem a zongorához. Gondosan elhelyezkedtem, felnyitottam a tetejét, előcsalogatva a billentyűket és felnéztem Rizára.
- Mit játsszak? Szereted a klasszikusokat vagy hmm - töprengtem - esetleg mond az egyik kedvenc zenészedet és ha ismerek tőle valamit, eljátszom - mondtam elgondolkozva. Hátha ezzel megköszönhetem neki, hogy elhozott ide és azt, hogy ilyen kedves hozzám
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. július 26. 18:51
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
RPG hsz: 245
Összes hsz: 380
Írta: 2020. július 27. 00:28 Ugrás a poszthoz

Riza


- Eszméletlenül. - bukott ki belőlem. Majd kicsit összeszedve magamat és zavartan arréb simítom az arcomba lógó tincsemet. - A szüleim varázstalan emberek, így eddig hasonló világról csak a könyvekből olvastam. Csodálatosnak tartom és szeretném megismerni minden csínyát, bínyát. Az épület, hmm - kerestem a megfelelő szót az alsó ajkamat ütögetve a hüvelykujjammal - Letaglózó. - bólintottam. - Eddig nem sok mindenkit ismerek igazából. - vallottam be. - De ezen igyekszem változtatni. - mondtam, magamban újra kicsit megrémülve a változás szótól magától. Nem szeretem, ha valami kitér a megszokott működéséből, ha a rend fel van borulva, de ezt a változást megkönnyíti az, hogy az eddigiek látva úgy érzem megéri. Talán meglepődök majd és itt sikerül majd kibontakoznom.
 Miután abban egyeztünk meg, hogy a kedvencemet játszam el, az ujjaim a megfelelő billentyűkre simultak. Volt egy dal, ami az első szabadon válaszott darabom volt a sok gyerekdal, Fur Elise és Liszt után. Ahogy elkezdtem játszani az ujjaim nyomán és, ahogy a pedált kezeltem a testemben végigfutott az az ismerős érzés. Végre, valami amiben otthon vagyok! Amit ismerek és amihez értek! Még akkor is, ha a hangok máshogy jöttek elő a hangszerből, tompábban, de gyönyörűen. Jó volt újra érezni, hogy van ami nem változik. Amíg az utolsó hang is elhalkult sóhajtva elmosolyodtam és óvatosan megsimítottam a hangszert. Felpillantottam Rizára, aki úgy tűnt mintha örlődne valamin és csak remélni tudtam, hogy nem azon: most közölje-e, hogy játszhattam volna Kygo-t. Igaz azt is tudok, de nem a kedvencem. - LaLa Land-ből Mia és Sebastian főcíme. - mondtam furán - A kedvenc filmem - motyogtam mellékesen és közben a lány felé fordultam. - A tavalyi szülinapomra tanultam meg, rengeteg hibával. Apa azt mondta ne örlődjek, mire még egy évet öregszem hibátlan lesz. Ma lettem 14 és úgy érzem sikerült úgy eljátszanom, ahogy akkor szerettem volna. - sóhajtottam és a monológom után gondolkoztam el csak azon, milyen könnyen cseveghetek a víz alatt. - Nagyon hiányoznak, de most eszméletlenül sokat jelentett nekem az, hogy ide elhoztál. Köszönöm neked! - mosolyodtam el szélesen, majd újra rápillantottam Rizára - Minden rendben van? - kérdeztem rá óvatosan.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. július 27. 00:29
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
RPG hsz: 245
Összes hsz: 380
Írta: 2020. július 31. 16:14 Ugrás a poszthoz

Riza


- Ha gondolod és van kedved valamikor megnézhetjük együtt - ajánlottam fel, hiszen én bármikor szivesen megnézem. Majd ahogy kimondtam, arra gondoltam, biztos majd egy elsőssel szeretne musicalt nézni a szabadidejében. Na ezért nem sértődtem meg sosem, amikor az arcomba mondták, hogy "sosem leszel menő". Inkább ők sértődtek meg amikor erre reagáltam, kivéve talán azt a néhány srácot, aki az osztályomba járt. Miután a gondolataim kezdtek egy teljesen másik irányt venni megráztama  fejem és kissé bizonytalanul ugyan, de teret engedtem a kíváncsiságomnak. - Amúgy, milyenek itt a fiúk? - Ahogy Riza arcára néztem, rájöttem, ez is jobban hangzott a fejemben. - Mármint itt minden annyira más, de ami még a világűrben sem változna az az, hogy egyszerűen nem tudok velük kommunikálni. - magyaráztam, pillantásommal a termet pásztázva. A puhatolózásom gyengére sikeredett, pedig nagyon nagyon el szeretném kerülni a cikizős helyzeteket. - Jó, azt hiszem jobban áll nekem ha kevesebbet beszélek és többet jár a kezem a hangszeren. - nevettem halkan, majd a teljes testemmel a zongora felé forudltam. Egy Shawn Mendes dalt keztem játszani, amit nemrég sikerült elkezdenem tanulni, így még nem volt kiforrott a dolog. A dal végébe belecsempésztem a saját kis dallamomat, amit egy unalmas délután hoztam össze. - Visszatérve a szobatársakra - beszéltem, továbbra is egy halk dallamot játszva. - Te könnyen beilleszkedtél? - kérdeztem Rizát, felpillantva rá.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. július 31. 16:15
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
RPG hsz: 245
Összes hsz: 380
Írta: 2020. augusztus 20. 21:30 Ugrás a poszthoz

Sára és Flynn


Napok óta mosolygok. A kviddics miatt, az eddigi sikeres vizsgák miatt, de legfőképpen azért, mert egyre több barátot sikerül itt szereznem. Néha azért jól esik eltűnni, és olvasni valamit kikapcsolódásként épp úgy, ahogy otthon.
A könyvtár a vizsgára készülésre, és a lemaradásom pótolására emlékeztet. A hálótermemben nincs meg az az igazi nyugi. Így találtam rá a lélek szobára. Anyám által készített pokrócommal, és olvasnivalóval fészkelődtem be a puha párnák közé. A tetőtéri ablak felülről világította meg a kezemben tartott könyv borítóját. Azt a könyvet hoztam magammal, amit akkor találtam, amikor Darya-val a könyvtárban lézengtünk.
 Hippogriff. Egy ilyen szép lényről, hogy írhatják azt a címben, hogy erőszakos? Töprengtem, újra a grafikai vázlatot csodálva a kötet egyik lapján. Végül bele is kezdtem a fejezetbe, amelynek már szinte a végére értem, amikor a szobában beállt csendet a nehéz tölgyfaajtó nyikorgó hangja törte meg. Kíváncsian néztem fel, de nem lépett be senki. Az ajtó azonban tágasabban állt a helyén, mellette a falak színei azonban változni kezdtek.
 Mondták, hogy a hangulatomhoz igazodva ez változhat, így nem lepett meg. Azonban az orromat megcsapta valamilyen füstös illat. Mintha gesztenyét pörkölnének. Félretettem a kötetet, és felültem. Azt is tudtam, hogy minden féle illattal is meglephet a szoba, na de már akkor levendula illat volt, amikor még helyezkedtem a kanapén.
Az lelógó lábam mellől füstcsík kezdett felszállni a maga ingatag módján.
- Mi, a…
Kikerekedett szemmel felugrottam és a talpammal megtapostam a pokrócomat, aminek a széle kissé kokszosan terült ki előttem. Ekkor eszembe jutottak a pergamenek, amelyek nem messze a pokrócomtól voltak a kávézóasztal alatt. Lehajoltam megnézni őket, de semmi bajuk nem volt. Mély levegőt vettem, és körbeforogtam a szobában.
- Van itt valaki? – kérdeztem belesve a kanapé mögé. – Ki szórakozik? – próbáltam határozottabb lenni. Na de, gratulálok Róza Amélia! Majd biztos visszaszólnak, hogy én akartalak felgyújtani, de amúgy mizu?
 Annyira nem ismertem azért a varázsvilágot, és próbáltam belegondolni az opciókba. Mi van, ha valaki láthatatlanul ott van, vagy belebegtetett egy öngyújtót… de hát eleve, ki csinálna ilyesmit? A párnákat rendezgettem, mögéjük nézegetve, amikor mögülem mocorgás hallatszódott, és a fal színe is változni kezdett. Sosem változott kétszer korábban, főleg nem ilyen rövid időn belül. Hirtelen pördültem meg a sarkamon, de nem volt ott senki. Aztán a tekintetem levándorolt egy vöröses-barnás plüssfigura-szerű állatkára.
 Namármost, tapasztalataim a varázsvilág állataival:
1.    Hippogriff: gyönyörű, de állítólag erőszakos
2.    Kis pörkölős valami: cuki, de bele sem merek gondolni

Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
RPG hsz: 245
Összes hsz: 380
Írta: 2020. augusztus 27. 13:23 Ugrás a poszthoz

Sári


Úgy festhettem, mint egy őrült. Az ijedtségtől talán még a fejem színe is más árnyalatot öltött időközben, amikor egy nálam - nem sokkal - idősebb lány jelent meg az ajtóban. Azonnal megkönnyebültem, hogy valaki itt van nekem segíteni, és talán azt is tudja micsoda a plüss bigyó. Őket elnézve egyértelmű volt, hogy egymáshoz tartoznak.
- Semmi gond - igazítottam a hajamon zavartan. A lány nagyon szép volt (még szabadidő ruhában is), és első pillantásra biztos voltam benne, hogy népszerű a suliban.
 Ahogy a kis álaltka megmozdult mellettem összerezentem. Nagy szemekkel figyeltem mit csinál, és ő épp ugyan olyan nagy szemekkel figyelt. - Semmi gond - ismételtem magamat. - Nagyon aranyos. - értem hozzá óvatosan az állathoz. Reméltem nem gond, hogy megsimogatom, de miután azt mondta a lány, hogy nem bánt nem bírtam ki.
- Én Róza vagyok, vagy Rózi, vagy Lia, mert, hogy Amélia a középső nevem. - beszéltem össze vissza. - Igazából néhány hete vagyok itt, és szinte mindenki máshogy hív. - magyaráztam meg a furcsa bemutatkozásom okát. - Megkérdezhetem, milyen állatka? - mosolyogtam a lányra, de csak egy pillanatra, mert az aranyos teremtés újra elrabolta a pillantásomat. Ahogy elnézegettem, nem is gondolnám, hogy ilyen kis piromániás.
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
RPG hsz: 245
Összes hsz: 380
Írta: 2020. szeptember 3. 21:20 Ugrás a poszthoz

Sári


Valamiért amikor megláttam, hogy Sári zavarba jött még szimpatikusabbá vált így első találkozásra. Rámosolyogtam, majd megsimítottam újra a kis állatkát. Olyan puha volt, mint a játékkereskedések polcán pihenő plüssök.
 Erről hirtelen beugrott egy kép: Beolvadna oda a szövetállatkák mellé, aztán egyszer csak valakit megpirítana. Na, az érdekes lenne! Főleg otthon Tölgyhegyen, úgy is a világ legundokabb nője a játékbolt tulaja. Nem tudom mi vezette erre az útra, de tuti nem a kedvessége. A sárkányrókát simogatva egészen elgondolkoztam. Sára kérdése zökkentett ki.
- Levitás vagyok - mondtam büszkén. - És te? - kérdeztem vissza.
 Én valahogy vagy a sárgák, vagy a pirosak színében tudtam elképzelni a lányt. Semmikép sem mondtam volna Rellonosnak, így elsőre. Aztán maximum meglepődök.
- Elemi állat? - kérdeztem vissza hangosan elgondolkozva. A kezemet leemeltem a kisállatról és a mellettem nyitottan heverő könyvért nyúltam. Összecsuktam és megemeltem, hogy Sára is lássa a borítót.- Éppen a Hippogriffekről olvasok, de a minap valami pimpős csilllóba futottam bele a vízesésnél. - meséltem. - Egészen elképesztő milyen állatok vannak, amikről eddig fogalmam sem volt. - mondtam izgatottan, újra a borítóra, majd Flynnre nézve. Mintha a kis sárkányróka sem akart volna kimaradni a sorból. Egyre több varázslatos állatot megismerek itt a végén a néhány hét alatt.
- Nem akarlak feltartani, de megkérdezhetem, hogyan lehet elemi állatod? - pislogtam nagyokat a lányra.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. szeptember 3. 21:20
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
RPG hsz: 245
Összes hsz: 380
Írta: 2020. szeptember 6. 15:54 Ugrás a poszthoz

Liza


A fazettás ajtón túli világ volt a kedvencem az iskola falai között. Azon kívül természetesen a kviddicspálya. A meccs miatti izgalmat azonban csak tanulással tudtam levezetni. Túl vagyok a vizsgákon, de az nem azt jelenti, hogy nincs szükségem tanulásra. Elvégre annyi mindent nem tudok még a varázsvilágról, és ez megőrjít!
 Ezért is örültem, hogy Lizával újra össze tudunk futni. Úgy éreztem ő ebben is segítségemre lehet. A könyvtárat beszéltük meg korábban, mint találkozó helyet. Kíváncsi voltam miket alkot a lány, és alig váltam, hogy láthassam a munkáit.
 Kazanov tanár úr, a könyvtáros, Darya édesapja, a sötétbarna pult mögött ücsörgött, a sok pergamen takarásában. Messziről méregettem, mert hiába töltöm időm nagy részét a könyvtárban, alig néhány szót váltottam eddig vele. Hasonlítottak a lányával, és ha ez a természetükre is igaz, biztos voltam benne, hogy Kazanov is jó ember lehet. Egy apró mosolyra húzódott a szám visszaemlékezve a lányával való első találkozásomra. Hogy mennyit dumált egy szuszra!
 Visszafordultam az olvasóterem irányába, ahol ezúttal egy-két tanuló ücsörgött csak. Leültem az egyik asztalhoz, magam elé téve a két kötetet, és olvasni kezdtem az iskola történetéről szóló vaskos, régi, néhol megszakadt darabot. Éppen lapoztam egyet, amikor az ismerős alkatú lány megjelent a perifériámban. A magasba emeltem a jobb karomat és meglengettem, ezzel talán magamra vonva a figyelmét.

Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
RPG hsz: 245
Összes hsz: 380
Írta: 2020. szeptember 9. 10:29 Ugrás a poszthoz

Liza

Amíg Liza közelebb jött az asztalunkhoz, addig a másik oldalra toltam a könyveimet, ezzel helyet csinálva neki. Első látásra kicsit szétszórtnak tűnt, aztán a másodikra is. Előre támaszkodtam az asztalra, és mosolyogva figyeltem a megérkezését.
- Szia Liza - néztem fel rá. - Semmi gond, én is csak nem rég érkeztem. - pillantásom a rajtunk kívül még ott tartózkodókra esett, de a saját dolgukba voltak elmerülve, így gondoltam nem zavaró a hangerőm.
- A Bagolykő történetéről találtam egy köt... ó, jajj - kaptam az asztal széléhez a kezeimmel. Kissé megijedtem, ahogy Liza feje koppant az asztal sarkának. Kérdésre nyílt a szám, hogy jól van e, de addigra már kiadta magából a feszültséget egy csavart megjegyzéssel. - Nagyon beütötted?
 A szó, amit említett, a dementor, olvastam róla a napokban. Hátborzongatónak hangzik, és ez volt az első olyan információ a varázsvilágról, ami miatt rá kellett jönnöm, nem csak nagyszerű csodák vannak itt. Pedig már régen megtanulhattam volna, hogy semmi nem csak fekete vagy fehér.
- Amíg nem olvastam a dementorokról azt hittem, a gurkó az egyedüli ami megrémíthet itt. - mondtam Lizának, amíg ő összeszedte magát. - Te láttál már dementort élőben? - kérdeztem halkabban.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. szeptember 9. 10:30
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
RPG hsz: 245
Összes hsz: 380
Írta: 2020. szeptember 17. 12:39 Ugrás a poszthoz

Liza

Megnyugodva bólintottam, amikor úgy tűnt, hogy Liza meg fog maradni. Látva a mozdulatát, amint a fejéhez kap fájdalmában sajogni kezdett a még sebes fejbőröm. A kviddics sokak által kissé brutálisan tartott sport, én pedig nem tudtam Liza közéjük tatozik e. Mindenesetre nem osztottam meg vele a legutóbbi meccsemen szerzett sérülésemet, nem dicsekedem a bénázásommal. Igaz legalább próbáltam kivédeni! Mondjuk jó... attól még a hajamat felköthettem volna kontyba, lófarok helyett és akkor az ellenfél seprűjének cirokja nem tépett volna meg. Ami már elve fájdalmas, hát még akkor, ha több kilométeres tempót diktálunk. A fájdalom emlékétől újra szinte bekönnyezek. De a dementorok kizökkentettek. A cukorkát osztogatós válaszon pedig elhúztam a számat. - Tényleg olvastam már róluk. - mondtam. - Azt tudom, hogy nincs, aki szívesen kerül az utukba, de annyira még ne vagyok tisztában dolgokkal. - vallom be, de hangosan kimondva még rosszabbul érzem magamat. A bögyömben van a tudatlanság. - Túl sok minden van a varázsvilágban. - nevetek kissé keserűen. Én igyekszem minél tájékozottabb lenni azzal kapcsolatban mi is lett az életem, de annyi az információ és a változás, hogy lehetetlen néhány hónap alatt behozni több évnyi lemaradásomat. - Ó, a könyv! Igen - nézek le a kezeim között pihenő kötetre. Bagolykő történetéről szól, és eddig baromi érdekes! - mosolyogtam szélesen. Miközben beszéltem kezeimmel kivettem alóla egy másik könyvet. - Ezt pedig neked hoztam. - az asztalon elé csúsztattam a vékony kötetet. - Említettem neked a múltkor Tim Burton-t.
 Apró mosollyal az arcomon húztam vissza a kezeimet és az asztallap szélét birizgálva vártam, hogy elolvassa a kötet címét. Majd a birizgálás abbamaradt és megfagytam. Liza háta mögött egy fiú lépett a könyvespolcokhoz. Úgy gondolom  a józan eszem eddig mindig a másik nem előtt volt. Mióta itt vagyok sosem figyeltem meg a srácokat, mert mindig a tanulás és a felzárkózás jár a fejemben. Ez a fiú viszont, aki amilyen gyorsan megjelent, olyan gyorsan el is tűnt az ajtó mögött... nem is tudom.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. szeptember 17. 12:40
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
RPG hsz: 245
Összes hsz: 380
Írta: 2020. szeptember 20. 19:37 Ugrás a poszthoz

Sára

Nem sok eridonost ismertem eddig. Az ő természetüket vagy, hogy ne általánosítsak, magát a házat főleg könyvekből, leírásokból ismertem.
Töprengve figyeltem, ahogy a kisállat örömét leli a gazdája simogatása által. Pár pillanatig azon töprengtem, hogy az elemi állatok az adottságaikat a víz, levegő, a föld és, mint jelen esetben is lehetne a tűz által szerzik-e. Vagy talán egyszerre több elem is hatással van rájuk. Félre döntöttem a fejemt és végül rákérdeztem, nem engedett a kíváncsiságom. Pedig a lány biztos nem most kell, hogy először magyarázza meg a jelenséget. - Mitől lesz ő elemi állat? - kérdeztem. - Sok ilyen állat van?
 A tudásszomjamat most sem sikerült elrejtenem. Nemrég azt mondták nekem, hogy a megszólalásaim több, mint fele mindig kérdés. Azóta sme tudom, hogy ez szemrehányás volt e, de elkezdtem rá figyleni, hogy ne essek túlzásba.
- Meglepetés, na az van - mosolyogtam el a megkormolt pokróc szélét birizgálva, utalva a mai nap eseményeire is. Nem vagyok hozzászokva a változásokhoz és a meglepetésekhez. - Otthon a szüleimnek egy könyvesboltja van. Ott segítettem, olvastam vagy tanultam mindennap suli után. - meséltem. Ahhoz a csendhez képest, ez a kastély... - Innen, hetek távlatából elképesztően unalmas mindennapoknak tűnik. - És akkor még a kviddicset nem is említettem. Alig várom, hogy hazamenjek és elmeséljem apámnak, biztos nem fogja elhinni, hogy sportolok!
- Hűű, ez nagyon izgalmasnak hangzik! - pillantottam Sáráról Flynnre. - Tényleg aranyos segítség. Kviddics edzéseket nem vállal? - viccelődtem, és közben megjelent előttem Volkov rosszaló pillantása, amitől a mosolyom még így is elillant. - Ha nem zavar, hogy megkérdezem, elemi mágusnak születni kell?

Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
RPG hsz: 245
Összes hsz: 380
Írta: 2020. szeptember 20. 20:18 Ugrás a poszthoz

Liza

Lélekszippantók. A szótól kiráz a hideg. Gondolkozás nélkül az első dolog, ami beugrik Liza kérdésére: Diktatúra, Hitler - fogalmam sincs honnan jött, ki sem mondom inkább. Próbálok olyan választ keresni, amit az ember nem befolyásolhat, ami az erején felül van. - Temrészeti katasztrófák és halálos világjárványok. - mondom végül. - Sajnos mostanában még aktuálisabbak, mint korábban voltak. De szerintem vannak emberek, akiknek énnél is ilyesztőbb, ha nincs elég követőjük a közösségi oldalakon.- cinizmus fűszerezte mondatom szemforgatva hagyva el a számat.
 Amikor Liza azt mondja neki is sok néha, megkönnyebülten sóhajtok. Lehet ettől önző vagyok, de jobban érzem magamat tőle. Lehet, hogy maga az első év ezért van. Megszokni (vagy megszökni).
 Vele együtt nevetek, az "osztigaságon". Amíg csendben van éppen kijavítanám, hogy az Osztigasrác, csak a betűtípus nem a legolvashatóbb. De a figyelmem egy másik srácra terelődik, a könyvespolcnál állóra és elfelejtek beszélni. A fiú magas volt, jóképű és a szépirodalmi köteteken futtata végig az ujját, levett egyet és kiment. Bárcsak láttam volna, hogy mi volt az! Lehet, hogy Tolsztojt vitt el? Elvégre egészen vaskos darab volt, igaz ha a Háború és békére fájt a foga, akkor mind a két részt vitte volna. Pedig hmm, nem is biztos, hogy oroszokat olvas, inkább angol, vagy francia irodalom! Ha kimegyek, vetek egy pillantást a polcon szereplő darabokra - elhatározásomat egy rekedtes hang zárja.
 Sűrű pislogásomat követően Liza kék szemeire leszek figyelmes. Úgy ül velem szembe, amiről rögtön feleszmélek a bottolásból. Könyv! Burton!
- Osztigasrác. - mondom hirtelen. Zavaromban biztosra veszem, hogy elvörösödtem. Sosem történt még ilyen velem. A könyvre mutatok és újra elismétlem a szót. - Remélem tetszeni fog majd, mert szerintem igazi művészlelkeknek szól.
 Csendbe maradok egy picit, végül legyintek. Egye-fene, be kell látnom, hogy serdülök és ahhoz sosem árt egy partner in crime.
- Láttad a fiút a könyvespolcnál? - kérdeztem végül, halkabban mint az eddigi beszédangom. - Szerintem a bál híre eljutott a tudatalatimig és a hatására életemben először megnéztem egy srácot - mondtam, mint valami teljesen érthetetlen, a varázsvilágnál is jobban megdöbbentő információt. Ahogy a mondat elhagyta a számat kissé megbánom. Nem vagyok benne biztos, hogy Lizát érdekli az információ.
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
RPG hsz: 245
Összes hsz: 380
Írta: 2020. szeptember 21. 17:00 Ugrás a poszthoz

Liza

Megköszörülöm a torkomat mielőtt válaszolnék. Kihúzom magam és szorosabbra húzom a copfomat. A sebem! Halkan felszisszenek és hagyom, hogy a fájdalom sajogva addamaradjon. Nem igen sikerült összeszedni magamat, hiába terveztem.
- Igen, kiment. - mondom próbálva elfedni a csalódottságomat. Csak egy fiú, mi van akkor ha elsétált? Majd visszasétál... egyszer. Vagy nem. De vajon merre ment? Jajj, mi történik a fejemben? Jobbnak látom, ha inkább beszélek. - Fogott egy könyvet és tovább is állt. - megtámaszotam az államat a kézfejemen. Bárcsak nem kaptam volna zárlatot és akkor Liza is láthatta volna., ha időben jelzem. Lehet ismeri - töprengek magamban.
- Nem viselt egyenruhát - ingattam a fejemet. Inget viselt és farmert, semmi extra. Legalábbis abból a távolságból úgy láttam. Nem hiszem, hogy ez házban vagyunk, nem tudom, eddig nem figyeltem ilyesmire. De csak megjegyeztem volna már korábban, ha levitás! Ami biztos: nem kviddicsezik.
- Sötét, göndör haja volt -kezdtem - fehér bőre, és kicsit az arca ki volt pirosodva, itt - mutatóujjam széles karikát rajzolt az arccsontom és az állkapcsom között, mielőtt újra visszatámaszkodtam volna a kezemre. - És határozottan nyúlt a polcon lévő könyv után. - Biztos idősebb nálunk.
 Egyszerűbben is le tudtam volna írni a fiú külsejét. Úgy fest, mint egy nyolcvanas évekbeli rockbanda gitárosa. De nem tudtam Liza mennyire van otthon ezen a téren. Engem apa elég rendesen kioktatott a könyvesboltban található bakelitekkel.
 Liza akcsintására észbe kapok: bárgyún vigyorgok. Összeszedem magamat és a barátnőmre nézek. - Nem tudom ki lehet, de ha lesz róla halvány fogalmam, elmondom - mosolygok. - Persze, ha érdekel.
 Becsukom magam előtt a könyvet a kastély történetéről.
- És milyen terveid vannak a szünetre?
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
RPG hsz: 245
Összes hsz: 380
Írta: 2020. szeptember 22. 23:38 Ugrás a poszthoz

Liza

A kezem végigszalad az előttem fekvő könyv érdes tapintású borítóján, majd újra felnézek Lizára.
- Jól - válaszolom először szűkszavúan, majd úgy döntök elmeséltem neki az arénában történteket. - A legutóbbi kviddics mérkőzésen megsérült a fejem, de nem vészes, már kaptam rá cseppeket. - legyintek, mint aki meg sem érezte a fájdalmat. Viccelődésére szélesen elmosolyodom. Végülis Riza nem először van egy macskával asszociálva, de a másik valkűr hajtó - a befarolós - pont az a srác volt, akinek a pontos nevét még most sem tudom. A viccére egy hangos, nevetős - Hahh! - a válaszom. Körbepillantok, pár embert megzavarhattam, pedig én is utálom, ha valaki a könyvtárban hangoskodik.
- Na várj - emelem meg a mutatóujjamat - annak tűnt - hangsúlyozom ki, majd halkan kuncogni kezdek. - Remélem mehet majd az a bagoly - tényleg szeretném megtudni a nevét.
 Áttértünk a 'fiú témáról', a 'Liza programja otthon, a szünetben' témára. Kissé oldalra döntött fejjel hallgatom mi minden van tervben nála. Mesélt már a testvéreiről, de örültem, hogy ezúttal több információ morzsát elszórt a családjáról. Így őt is jobban megismerhetem. Azonban amikor az anyukájával közös sütést érinti keserű szájíz veszi el a figyelmemet. De csak egy pillanatra. - Mit fogtok sütni? - kíváncsiskodok inkább. - Van valami különleges sütemény, amit a varázslók szeretnek? - Olvastam korábban a Merlin ünnepéhez kapcsolódó menükről, de még nem vagyok otthon az itteni gasztronómiában. Azért igyekszem.
 Tetszett, ez az anya és lányai program - mármint, ha a húga beszáll ugye. Nekem régen nem volt ilyenben részem, így kissé féltékeny is leszek. De csak egészen picit és egészen rövid pillanatra, mert be kell látnom, már nem is vágyom rá, anyámmal nem.
 Amikor Liza elhallgat hevesen megrázom a fejemet. - Ne csitulj, tetszik, hogy mesélsz. - mondom. - Nálatok is van a piacon az a tipikus ordibálós árus? - jön egy újabb kérdés. - Tudod, aki keresztbe üvölti a teret, hogy: Pattogatott kukoricát tessék!
 Hogy képzelem a szünetet? Megrágom a szám szélét, valami komplex válasz után kutatva a fejemben. - Bakelit hallgatás apával. - az első gondolatom. -  Gondolom besegítek majd a boltban, ahogy korábban is. - Azért kicsit megterhelte a családom kasszáját a Bagolykő, és én. Segítek majd árukat kipakolni, ezzel is kicsit visszadni a szüleimnek. Gondolkozom rajta, hogy letörlöm az összes közösségi média felületemet, és eladom a laptopomat, mert nincsen szükségem rá. Meg aztán a forintot beválthatom galleonra - ha a szüleim engedik, elvégre, az ő pénzükből van a gépem is. - Azt hiszem könyvbemutató is lesz. - gondolkozom tovább hangosan mesélve Lizának. - Szeretném kihasználni a szünetet és üresjáratokban tanulni, olvasni a mágiáról. - itt megállok, gondolkozom. Majd Lizából hangosan kitörik a szülővárosom neve. Mosolyogva, hevesen bólogatok - Igen. Hazamegyek, pedig már éppen kezdtem megszokni itt. - Tekintetem körbejár a termen. Itt aztán főleg megszoktam, az időm nagyrészét a könyvtár falai között töltöttem, a nyugiban. - Tudod, a szüleim még mindig kicsit össze vannak zavarodva. Megkaptam a levelet, aztán meglátogattak minket, elmondták a lényegi információkat. Anya nem fogadta túl jól - ennyit mondok neki, majd a mondatom végét inkább elharapom. Ez így is több volt, mint amit elakartam mondani, de ezek szerint már tudat alatt is bízom Elizában.
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
RPG hsz: 245
Összes hsz: 380
Írta: 2020. október 1. 21:26 Ugrás a poszthoz

Liza


 
A piték hallatán hatalmasat kordul a gyomrom. Ekkor eszmélek rá, hogy nem igen ettem ma semmit. Reggel pár falat lecsúszott, de utána annyira elmerültem abban, hogy kihasználjam a még itt töltött időt, hogy ki ment a fejemből az étkezés.
- Hmm, most megennék egy olyan sütőtökös pite szeletet, még melegen. - nyelek egy nagyot és szinte érzem az illatát a levegőben.
Liza tovább beszélt Pestseholséről, én pedig ritka pislogásokkal hallgattam és figyeltem rá. Ahogy mesélt, elképzeltem a helyet magam előtt - Egyszer szívesen elmennék megnézni milyen. - mondtam egy apró mosollyal, aztán a sötét varázslók említésére a mosolyom elveszik. - Jó ég, sajnálom! - Kicsit közelebb hajolok hozzá a mondata másik felénél, érzem, hogy bizalmasabb infót fog mondani.
 Fekete mágia. Úgy nézhettem rá kék szemeimmel, mint egy őz, akire vadásznak. Még csak hallgatni is ijedtséggel töltött el, hogy ilyen egyáltalán létezik. Nyilván nem vagyok olyan naiv, hogy eddig nem gondoltam rá. De a dementor mellé még a fekete mágia is... Elgondolni azt a tényt, hogy a varázslat, amit most megismertem mire képes rossz kezekben... Rémisztő lehet még a legbátrabbak számára is.
 Újra hátrébb dőlök a széken, ahogy kellemesebb témára evezünk barátnőmmel.
- Nem tudták - ráztam a fejemet. - Voltak néha apró furcsaságok, amiket csináltam - a szavakat kimondva jutnak eszembe az emlékek, de elhessegetem őket és folytatom - De az első,szerintem igazinak mondható varázslatom 13 éves koromban történt. Olvastam a könyvesboltunk padlóján - a szemem előtt szinte lezajlik újra az esemény és igyekszem nem bekönnyezni, ahogy mintha újra hallanám anyám szavait. Nem tudta, hogy ott vagyok, én pedig néha azt kívánom bár ne is lettem volna ott. De akkor ki tudja, hogy most tudnék e arról, hogy boszorkány vagyok. Ennek az volt az ára, hogy olyasmiről szerezzek tudomást, amiről sosem mertem volna. Nem merem kimondani hangosan, és főleg nem a könyvtárban, így apró részleteket kihagyva mondom tovább. - Leröptettem három polcnyi könyvet és egy ideig a levegőben körülzártak. Majd hirtelen mind a földön landolt és volt amelyik kupán is vágott - legyintek. - Úgy hozták el a levelet és meséltek az iskoláról. A szüleim is ekkor szereztek tudomást róla. - Viszonylag felületes infót kaptak, de szerintem pont elég nekik elsőre, hogy azt feldolgozzák. - Tudják, hogy jó helyen vagyok és remélik, hogy biztonságban. - Bevállalták értem az aggódást, mert tudták mennyire jönni szerettem volna. Én, aki mióta olvasni tud mindig más világban szeretett volna élni.
- Mit szólnál hozzá, ha leugranánk enni pár falatot? - kérdezem, és közben lassan felkelek a székből, magamhoz húzva a könyvet. - Olyan éhes vagyok, mint a farkas. - kezemet a hasamra teszem és csak remélni tudom, hogy ebben a csendben nem hallják a másik asztalnál is, ahogyan korog.  
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
RPG hsz: 245
Összes hsz: 380
Írta: 2020. október 3. 11:21 Ugrás a poszthoz

Sára


 Kíváncsian hallgattam mit fogok válaszképpen kapni, közben a tekintetem az állatkán volt. Olyan kis csoda lény volt!
- Érdekes amúgy. Lehet kicsit jobban beleásom majd magam a témába, ha újra lesz időm a könyvtárban olvasgatni.- mosolyodok el.
 Úgy éreztem kissé tudálékosnak tűnhetek. De ezen nincs mit szépíteni, az is vagyok, és ezzel együtt menthetetlen. Azért az oldalamat furdaló kérdést, hogy az aeros kisállat mit jelent, már nem teszem fel. Gondolatban gyorsan feljegyzem és később ennek is utána nézek. Most persze sak aprót bólintok a válaszra, amolyan megköszönés képpen. Szegény felsőbb éves lányra tényleg jó sok kérdést zúdítottam, amitől kissé bűntudatom lett.
 A fal színe változni kezd -gondolom egy újabb érzelem hatására. Hosszú szőke hajamat a fülem mögé simítom, majd magam mellé nyúlok a pokrócért.
- Ne haragudj kérlek, amiért a fecsegésemmel feltartottalak. - mondom és magam elé emelve összehajtogatom a puha anyagot úgy, hogy azt a karomra tudjam hajtani. - De örülök neki, hogy találkoztunk - nézek fel a lányra. Lepillantok a mellé megbújó kisállatra. - és persze veled is Flynn. - nyúlok felé lassan, hogy megsimogathassam.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. október 3. 11:21
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
RPG hsz: 245
Összes hsz: 380
Írta: 2020. október 7. 15:46 Ugrás a poszthoz

Neszta


„Milyen furcsa! De előre sosem lehet helyes képet alkotni senkiről. Az ember teremt magának egy elképzelést, és tűzön-vízen át ragaszkodik hozzá.” – olvastam magamban, a vonat hangját, és a külvilágot kizárva. A szünetben a tudományos irodalmak mellett szükségem volt valami könnyű olvasmányra, így találtam rá Jane Austen kötetére, az Emmára.
 Segített gyorsabnak érezni az utazással töltött időt. Vártam, hogy újra lássam Lizát, Darya-t és kicsit körülvegyen újra a zsongás. A sünetem otthon telhetett volna jobban is, de legalább anyával bizonyos szálakat el tudtunk varrni végre. Idén amúgy sem tudnék másra koncentrálni, másodév, új tanév, új tananyagok jönnek. A teljesítésvágy magas szinten tengett bennem.
 A kabinba belépett egy lány, akivel szerintem korábban még nem is találkoztam. Intettem, és továbbra is csak olvastam a könyvembe fülig elmerülve. Nagyon le akartam zárni a fejezetet megérkezés előtt.
 A vonatról leszállva lettem figyelmes rá, mintha a lány is velem tartana. - Róza vagyok - mondtam, amikor viszonylag csöndben meneteltünk. Hamar kiderült, hogy utána egy irányba fogunk haladni, így hát egészen a Bagolykő kapujáig kísértük egymást.
- Melyik házban vagy? – kérdeztem, karomat közben átbújtatva a hátizsákom pántján. Nényleg nem emlékeztem rá, hogy találkoztunk volna korábban, viszont igyekeztem megtörni a csendet. Feltételeztem, hogy első éves, de nem voltam biztos benne. Elvégre nem túl sok emberre figyeltem fel az itt töltött időm alatt, azért mégis a könyvtárba lézengők, a tanárok, és a kviddics csapatok tagjai már egészen jó arány lehet.
 Válaszát várva felnéztem az elénk terpeszkedő épületre. El kell ismernem, tényleg hiányzott a Bagolykő a szünetben.
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
RPG hsz: 245
Összes hsz: 380
Írta: 2020. október 12. 16:02 Ugrás a poszthoz

Liza

Orromig felhúzott takarómmal fordulok át a másik oldalamra. Ahogy a kezem hozzáér a hideg orromhoz megborzongok. Lassan, hosszasan engedem a fénynek, hogy beférkőzzön a szemhéjjam alá. A tegnapi utazás, az évnyitó, és a hálótermi beszélgetés után még sokáig olvastam a pokrócom menedékében. Kipihenten, még ébredezve kerestem tekintetemmel mennyi az idő.
 Kékésben voltam. Elhúzott szájjal ültem fel az ágya szélére, és a bőröndömhöz hajoltam, amiben még néhány ruhám kipakolásra várt. Megkerestem a kötött fehér garbójú pulóveremet, és farmerembe bújtam hozzá. Hajamat ezúttal nem kötöttem fel, csak átfésültem és hullámcsattal oldalra tűztem.
 Vártam, hogy végre találkozzak Lizával. Annyira megszoktam a társaságát a kastélyban, otthon hiányoztak a beszélgetéseink. Jó érzés volt mádosikosnak lenni. Már tudtam mire vagyok képes, hogy mi minden áll előttem, mit hol találok az iskola berkein belül, ismerem a tanárok nagyrészét, és ami a legfontosabb: voltak barátaim.
 A nagyteremig haladva, elszórtan mindenfelől szállingóztak friss tekintetű diáktársaim. Figyeltem hátha kiszúrom valahol barátnőmet, de nem láttam sehol útközben. Amikor beléptem a terembe, még nem voltak vészesen sokan, de biztos nem a korán kelőkkel sikerült leérkeznem.
 Teával, töltött kiflivel és sajttal fordultam meg az asztalok felé. Gyorsan tettem egy lépést hátra, mielőtt a felsőbb éves kisöpri a kezemből a tányéromat, olyan elánnal sietett.
 Liza az egyik asztalnál ücsörgött. Mindössze egy bögre éktelenkedett előtte, de az akkroa volt, mint kétszer a lány tenyere. Könyv is volt nála, de tekintetével csak nézett maga elé. Úgy tűnt nem vette észre, hogy közeledek a Navine asztalához. Úgy döntöttem most oda társulok, nem nagyon hiszem, hogy lenne akit ez zavar, ha meg mégis, lezs majd így se.
 A megmentett reggelimmel csusszanok be elé, lábamat átvetve a padon ülök le.
- Nehéz feldolgozni a reggelt? - kérdezem, majd megengedek magamnak egy mosolyt, és jóreggelt kívánok. - Régóta vársz? - a kiflimbe harapok, amíg várom a válaszát.
 Körbenéztem a teremben, hátha látok még olyan ismerős arcot, akiét tegnap nem sikerült észrevennem. A pillantásom megakad egy felsőbbéves fiún. Azon gondolkozom honnan ilyen ismerős. Fejemet törve még a szememet is összehúzom. Zsombornak hívják, azt tudom, és valahol hallottam már róla. Kíváncsiságomat félresöpörve visszafordulok Lizához, és újabb falatot harapok a reggelimből.
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
RPG hsz: 245
Összes hsz: 380
Írta: 2020. október 13. 14:00 Ugrás a poszthoz

Liza


- Szia Liza - köszönök én is, amikor rájövök, hogy ez az imént lemaradt. Látszik, hogy nekem még nagyon reggel van. - Kivárjuk - legyintek miközben szabad kezemmel a jázmin teámért nyúlok. Ahogy közeledik a kezem a bögrémhez, úgy érzem egyre melegebbnek a levegőt. Az italom jól eső, kellemes hőt áraszt magából ezen a szokásosnál hidegebb reggelen. Pulóverem ujját lehúzom a kézfejemre, majd újabbat harapok, amíg Liza a zokni kollekciójára panaszkodik. Mondata végén csak a kezemre biccentek, amit nem győz beburkolni a kötött anyag - Átérzem. Igaz én zoknikból bőven jól állok, mert minden karácsonyra, húsvétra, születésnapra, névnapra azt kapok a nagynénémtől. - mesélem monoton sorolva az ünnepeket. - De ha gondolod valamelyik nap bemehetünk a városba.
 Reméltem, hogy beleegyezik a közös kimozdulásba. Szerettem volna jobban megismerni Bagolyfalvát, és az ott történő mágiát. Hajtott a kíváncsiság.
 Újabbat kortyolok kedvenc teámból, aminek gőzölgő illata ébreszt csak fel igazán. Lassan teszem vissza az asztalra bögrémet, amíg meglepetten pislogok barátnőmre. Beszéltünk róla, de nem gondoltam volna, hogy komolyan hoz nekem süteményt. Nem tudtam nem elmosolyodni, ahogy elém tolta a kreppapírba csomagolt ajándékot. - Már most tudom, hogy nem telt olyan jól a szünetem, mint amilyen finom a sütemény lesz. - mondom, majd tekintetemet Lizára emelem. - Köszönöm szépen - mosolygok szélesen. - Nagyon szép lett a doboz - pillantom körbe, ahogy arrébb tolom picit, nehogy összekenjem a reggelimmel.
 Szemöldököm összeugrik a kávéba fulladt légy hallatán, és szinte akaratlanul is belepillantok a teámba. Konstatáltam: tiszta a helyzet. Ahogy Liza kinyújtja a nyelvét, és nevetni kezd én is elnevetem magam. A nagyteremben egyre erősödő zsivalyt csak még inkább megerősítjük ezzel.
- Szerintem még most menj, amíg nincsenek annyira sokan. - Elvégre, vagy ott pihen a reggelije, vagy az azstalon, amíg meg nem kívánja, nem igaz?
 A figyelmem a kiflire irányul, amiből lassan kezd elfogyni a töltelék. Közelebb húzom a teámat, hogy legyen kéznél az üres részhez. Körbe is pillantok, mert nem lehet nem észrevenni, ahogy a nagyterem megtelik élettel. Amint Liza megszólal felé kapom a fejem.
 Annyira elvoltam reggel, hogy amíg ki nem mondta a nevét
nem is tudtam kiről beszél. - Shh! - a tányérra dobtam a kiflit, majd tenyeremet az asztallap felet mozgatva csitítgattam, pedig Liza nem is szólt hangosan, csak izgatottan. Az ő lendülete, az én érzelmi intelligenciámnak olyan volt, mint amikor lefulladás helyett nagyot rúg az autó... imádom, mert nem áll le, de azért döcögősen követem mi történik főleg ma reggel. Lehet nekem is azt kellett volna innom, amit neki. Majd viszgaidőszakban!
 Újra körbe fordultam, nem mintha bárkit érdekelne mit fecseg két másodéves a reggelije közben. - Dehogy találkoztunk! - hüledezek. - Ő felsőbbéves. Egy háztársam miatt tudom, ahogy a nevét is. - mondom bizalmasan elmosolyodva. - Szóba jött a szünet előtti napon a hálótermünkben. Biztos ő az. - pár perc szünetet adok magunknak, amíg Liza beszerzi a harapnivalóját a manótól. - Ezzel finomabb lesz a legyes kávé - felidézve a korábbi sztoriját, halkan elnevetem magam.
- Különben rajtad kívül senki nem tud róla. - jegyzem meg halkan. Nem vagyok az a nagyon megnyílós, idegenekkel locsogós típus, így ahogy sok minden mást, ezt is csak Lizának meséltem el. Meg sem kérdezem, hogy köztünk marad e, mert valahogy tudom, hogy így lesz. - A figyelmemet amúgy sem terelheti el semmi az órákról. - a hangom határozott. Újabbat kortyolok a teámból. - A szünetben azt álmodtam, hogy a szorgalmi feladatommal eltéved a bagoly, tehát mindent, ami rajtam múlik, kézben kell tartanom.
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
RPG hsz: 245
Összes hsz: 380
Írta: 2020. október 13. 16:23 Ugrás a poszthoz

Neszta

Hosszasan bólintottam, amikor válaszolt. Tehát elsős. A gondolatra felsejlettek bennem az emlékek a tavalyi évemről, az ideérkezésről. Ha Darya nem jött volna a megmentésemre még elveszebb lettem volna, mint ahogyan az akkor elsőre gondoltam.
- Én Levitás vagyok - töröm meg a csendet. - De attól fügetlenül, hogy egy házban kerülünk e majd, vagy sem, szívesen segítek bármiben. - mondom neki kis bíztatásképpen.
 Újabbat rántok a hátizsákom pántján. Otthon, amikor pakoltam nem tűnt ennyire nehéznek. Próbáltam oda sem figyelni rá, miközben végre Nesztával beértünk a csarnokba. Megfordulok, így szembe tudok állni a lánnyal.
 Nem tudom milyen messziről jött vagy mennyire fáradhatott el az úton, de gondolom jól esne neki leraknia a cuccait és kicsit kifújni a levegőt. - Nem akarok fals információt adni, de azt hiszem az elsősök arra fognak gyülekezni - mutatom neki az irányt. Körbepillantok, hátha jön valakit, akinél rákérdezhetek megerősítésképpen, de a bejárati csarnok abban a pillanatban igen csendesnek bizonyult.
 Tekintetem találkozik Nesztájéval, mire kicsit oldalra döntöm a fejem. - Izgulsz? - kíváncsiskodok.
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
RPG hsz: 245
Összes hsz: 380
Írta: 2020. október 17. 00:53 Ugrás a poszthoz

Liza


Nem feszegettem tovább a "Bagolyfalva: zokni vásárlási haditerv"-et miután Liza is rábólintott a dologra. Kíváncsian várom, hogy megismerhessem a várost.
 Ezt követően rövid csend telepszik ránk. Ő eszik, én a sütisdobozt méregetem. Már most megkóstolnám, de a töltött kifli bőven eltelített. Később kinyitom a hálóteremben, jól fog esni a könyvem mellé. És habár Liza azt mondja, nem annyira jó, én szeretném, hogy így legyen.
- Eltelt. - válaszom tömör. Ahogy hangosan kimondom otrombábbnak hangzom, mint ahogyan a fejemben előtte hatott. Lesütött szemmel birizgálom a kreppapírt, aztán tekintetemet Lizára emelem. - Apukámmal nem tudtam sok időt tölteni. Frissítenie kellett a könyvesbolt papírügyeit, átnéznie a könyvelést, hasonlók. - De ezzel nem volt semmi gond. Legalább tudtam haladni a varázsvilágról szóló köteteimmel. - Sikerült eladnom a laptopomat, a szüleim beleegyeztek, így most van egy kis zsebpénzem. - elképesztően unalmas beszámolóm közben szinte újra elalszom, hiába most keltem. - Anya... hát vele sikerült elsimítanom egy korábbi vitánkat. - Ami igazából csak akkor lesz biztos, ha újra hazamegyek. Majd kiderül.-Mesélnék nekik arról mi zajlik itt, de mivel muglik csak a legminimálisabb információkat oszthatom meg velük. - Azt például az egyik vacsora során dióhéjban elmondtam milyen jól éreztem magamat a kviddics edzéseken és meccseken. - Elámultak amikor megtudták, hogy sportolok! - nevetek, ahogy eszembe jut az arcuk. - Közöltem, hogy hajtó poszton vagyok, apa erre azt hitte, lovashintót vezetek.
 Sosem éreztem ilyen furcsán magam azelőtt. Talán amikor legelőször megláttam, de lányos zavaromat nem tudtam hova tenni. Azt meg főleg nem, hogy hangosan, nyíltan beszélgetek róla Elizával, aki úgy tesz, mintha becipzározná a száját. Ezen azért elmosolyodok.
 A fél szemöldökömet felvonom, majd bólintok. - Ez igaz. - Tényleg összefuthatunk bárkivel, bárhol, ebben igaza van.  A hajamat a fülem mögé simítom és igyekszem meggyőzni magamat - tetszik a fiú és kész, ez normális a fejlődésem szempontjából. Tehát, ha összefutunk, vagy netán egymáshoz kell majd szólnunk teljes mértékben normálisan fogok viselkedni. Amiben biztos voltam: Nemleszek sipákoló One Direction fan lány, az áll tőlem legtávolabb az egész világon.
 Az álom felhozásával figyelemelterelésem sikeresnek bizonyul. Témát váltunk, vagy ha azt nem is, de vágányt. Amikor körbepillant, majd azt mondja látott valakit, én is körbepillantok.
- Melyikőjük az? - kérdezem. Elég sokan voltunk már addigra a nagyteremben. De Liza folytatja, ekkor pedig rájövök, hogy csak a kíváncsi fülek terepét mérte fel. Kiürült teásbögrémbe kapaszkodva hallgatom az ő történetét. Somolygok, ahogy nagy nehezen kicsikarja magából az információ morzsákat. Lassan egy egészen szép kenyérré növi ki magát a történet, akit Benettnek hívnak. - Őt már láttam. - bólogatok. - Levitás, és valóban nem ronda. - helyeselem. Párszor már láttam, és nem csak a tavalyi év során, hanem tegnap is. - Magas - teszem hozzá a csodálatos megállapításomat. Az még nem jelent semmit, hogy nem tud Liza létezéséről - Még. Gondolom szeretnél vele beszélgetni egyszer? - úgy tűnik Lizának komolyabban tetszik a háztársam, mint esetemben az "egyszer láttam fiú". Kötelezettségemnek éreztem, hogy lelkesítsem barátnőmet, hiába nem vagyok otthon az érzelmes dolgok terepén. Azért próbálkozom.
 Kétségtelenül kiismert. Most vagy én vagyok valamiért nyitottabb irányába, mint általában, vagy figyel és nem tudja nem észrevenni a nyilvánalót: stréber vagyok. De ezt egy stréber tudja is magáról. - Látom ám mit csinálsz - mutatóujjammal köröket rajzolok a levegőbe, ahogy rá mutatok Lizára. Többi ujjam még mindig a kézfejemre lehúzótt pulóverem szélét tartja. - De majd még mesélsz róla, ha szeretnél.
Ha témát akar váltani, megértem, sőt a feldobott témára ki is húzom magam.
- Idén felvettem néhány tárgyat. - államat megtámasztom a kézfejemen. - Bűbájtan, Repüléstan, Mágiaelméletet, Átváltozástant, Bájitaltant, Legendás Lények Gondozását, Gyógynövénytant, Csillagtant, amit kiegészítek Asztronómiával, Mágiatörténetet, mert abba teljesen beleszerettem a szünetben, Gemmológiát, Káros Szerek Ismeretét, Sötét Varászlatok Kivédését meg az Okkultizmust és végül a Legilimenciát. És te? Lesz közös óránk? - kíváncsi vagyok, vajon VZR óráját felvette e.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. október 17. 00:56
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
RPG hsz: 245
Összes hsz: 380
Írta: 2020. október 20. 00:01 Ugrás a poszthoz

Móric

Az utóbbi két hétben ha az asztronómiára gondoltam felsejlett bennem a Apocalypse dal hangfoszlánya. Micsoda ironikus dallamtapadás, kár, hogy a világ felé nem ilyen humoros az elmém. Az asztal felé görnyedve harmadjára olvastam újra ugyanazt a sort egy jelenség megfigyelésből, annyira nyakatekert volt. Tudtam, nem abból áll majd a tárgy, hogy fel kell ismerni a göncölszekeret, - elvégre bájitaltanon sem pálinkát főzünk - de azért ez túlzás.
 Nem hagytam, hogy felbosszantson. Jobb kezem automatikusan nyúlt a segítségért, azonban ahelyett csak a levegőben hadonásztam. Pillantásomat elszakítva a betűk sokaságától, odafordultam. Az asztal szélére eltolt több tantárgyat összefoglaló könyvnek hűlt helye volt. Összevontam a szemöldökömet és körbelestem, hátha máshova toltam, azonban a rendezett jegyzeteimen kívül semmi más nem vett körül. Értetlenül elindultam a sorok között újra levadászni az elpárolgott darabot, ami hetek óta a legnagyobb segítségem. Szinte több időt töltök a könyvtárban, mint a hálóteremben, így már olyan otthonosan mozgok benne, mint a családi könyvesboltban. Ahogy lépdeltem, gondoltam előbb a bájitaltan könyvet veszem magamhoz, elvégre útba is esik.
 Elértem a sorát, végigmentem a polcok között és belülről kifelé indulva kezdtem el keresni. Leguggoltam, hogy egyszerűbben leolvassam az alul lévő gerinceket, de egyik sem az volt, ami kellett. ABC szerint, még arréb lesz - gondoltam. Töprengésemből valamiféle dallamos halandzsa szakított ki, ami már nem a Cigarettes After dal volt. Nagyon nem. Éppen nyílt volna a szám, hogy megkérjem legyen csendesebben, de az egyre hangosodó mély hang mellé végül egy test is párosult. A két könyvespolc között, úgy slisszant el, mint aki valami latin táncóráról hopponált ide. Hátrahőköltem, a szavak bennem maradtak. Komolyan attól tartok, hogy hallucinálni kezdtem a sok tananyagtól. Először lelépett a könyvem, most meg ez...  Hosszasan pislogva emelkedtem állásban, amikor végre megtaláltam! - Ez az! - mosolyodtam el izgatottan. A bájitaltan kötet nálam kicsit magasabban ült a roskadásik pakolt könyvespolcon. Megfogtam, de legnagyobb meglepetésemre nem én kezdtem húzni, hanem az húzott engem. A lendülettől majdnem előre estem, de még idejében megtámaszkodtam. A rázkódástól néhány kötet tompa puffanással ért földet mellettem, de mintha a túloldalról valami "bum, bum" még mindig szólna. Nem hagytam magam, kapaszkodtam a könyvbe, és újra húztam egyet rajta. Csak nem tudtam leemelni!
- Hahó! - szóltam át. - Elengednéd? - kértem. Reménykedtem benne, hogy valóban valakihez beszélek, és nem egy elvarázsolt részleggel van dolgom.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. október 20. 00:45
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
RPG hsz: 245
Összes hsz: 380
Írta: 2020. október 20. 17:23 Ugrás a poszthoz

Liza

 
Viszonylag több éves, nem túl különleges laptopom áráért nem mondanám, hogy kissebb vagyont kaptam, de addig sem kell anyáéknak pluszban rám költeni, amíg ez kitart. Gyors fejszámolást végeztem, hogy a forintot átváltsam - Olyan 15-17 galleon körül volt az enyém. - állapítom meg. - Ennél persze vannak drágábbak is. - legyintek, hogy ez annyira nem fontos. Van, ami jobban érdekelt.
 Liza arcszíne fokozatosan veszi fel az Eridon vörös színét, ahogy a szóban forgó háztársam még mindig a témánk tárgya. Na igen, általában ez a magas fiúk hatása. Nagy szemekkel figyelem, ahogy magába nyomja a maradék gofriját lányos zavarában. Ettől csak még vörösebbnek tűnik az arca, és én csak remélem, hogy nem kerül a gofritól gyengélkedőre. De átvitt értelemben az a gofri akár Benett is lehet.
 Csendben hallgatta, ahogy próbál megetetni a "csak egy srác" szöveggel. Lassan oldalra döntöttem a fejemet, hiszen azért tudhatná, hogy ennél eszesebb vagyok. Pillantásomból kiolvashatott valamit, mert aztán egy "na jó" őszinte beszéd következett. - Akkor egy hajóban evezünk - mondom neki, amikor befejezte mondandóját. Elvégre, fogalmam sincs mi a szerelem. Minden tudásom a témában kimerül a könyvek által szerzett tudásomban és pedig a csöpögős regények nem a kedvenc műfajom. Viszont, amiben száz százalékig biztos voltam: Sosem leszek szerelmes valakibe, akivel egy szót sem váltottam. - Az, hogy észre veszünk valakit... hát és aztán? Ez így természetes - mondtam ki hangosan mindannak a lényegét, amin a szünetben töprengtem.
 Tudom, hogy sok órát vettem fel, de nem érzem úgy, hogy túlvállaltam magam - most még. Adok neki időt, tartom a lépést és majd kiderül. Két okból vettem fel ennyi mindent: nehéz volt dönteni, és még most érzem igazán magamban a lendületet. Lizát nem akarom ezzel untatni, így inkább egy újabb szóbakerült háztársamra reflektálok.
- Hunor jófej - bólogatok és kezeim közt a kiürült bögrémet forgatom. - És igaza is van. Örülök, hogy nem adtad fel - mosolyodok el bíztatóan. - Ráadásul így tudjuk majd egymást motiválni. - A bájitaltanról azonban eszembe jut egy tankönyv, amiért a héten még be kell mennem a könyvtárba, így igyekszem megjegyezni, nem elfelejteni. - Teljesen jó az a kilenc óra. Főleg, hogy ezek szerint lesz köztük közös is.
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
RPG hsz: 245
Összes hsz: 380
Írta: 2020. október 21. 01:31 Ugrás a poszthoz

Móric

Valamilyen bűbájjal szedjem le? Az a trükk? - töprengek. Akkor viszont biztos nem csak egy vingardium leviosa-ról beszélünk, hanem valami komolyabb és bonyolultabb bűbájról. Hirtelen csak egy apó robbantó varázslat jut eszembe, amiről hamar belátom, hogy nem az lesz az idevaló. Még a végén kárt tennék a könyvekben!
 A kérdésemre válasz érkezik, egy mély, igencsak magabiztosnak tűnő hangtól. Oldalra fordítom a fejem és fülelek, hátha jön bármilyen utasítás. Közelebb lépnem már nem is kell, hiszen másképp nem tudok felérni a könyvig, csak ha szinte odasimulok. Sőt, már pipiskedek is. Az előttem lévő polc sorakozó tartalma egyszerre megmozdul. Felkapom a fejem, hevesebben kezd verni a szívem. Mindegy, bármibe is keveredtem, megoldom! Figyelmem a túloldalra terelődik, ahonnan egy srác kandikál át hozzám. Na jó, ez valóban megoldható. Fogásom éppen lazulna, engedném a kötetet, hogy utána szóban szépen elkérjem, de aztán a srác megszólal és én úgy kapaszkodom újra, ahogy kviddicsezés közben vigyázok a kvaffra. Mégis kinek jut az eszébe egy könyvet koncertkelléknek használni? Felvonom a szemöldökömet, hisz úgy mondja nekem, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Vagy... na de csak nem! Lehetséges volna, hogy a mágus világban a könyv valamilyen kellékként szolgál egy koncerten? Aztán végre összeáll a kép. Ő a latin táncos dalos pacsirta. Fájdalmasan lehunyom a szemem a képtelen gondolataimra. Akárhogy is, valamiben igazat adok az ismeretlennek, mégpedig abban, hogy nekem kell a kelléke. - Nem mondom, hogy nem vagy kreatív - szögezem le szórakozottan. - De itt te vagy az, aki elvennéd tőlem. Nem tudnál magadnak egy pofás kis kötetet találni a performanszhoz? - kérdezem keményebb hangszínen. - Kérlek. - teszem hozzá. Mégis csak így neveltek. És ha már a neveltetésem... amíg ott ácsorgunk a tekintetem a fiú mögé téved, tehát éppen rálátok a földön heverő könyv csücskére. Biztos az ő oldalán is több darab bánta a huzavonánkat! Az ajkamba harapva vezetem le a frusztrációmat, hiszen így is alig bírtam a késztetéssel, hogy ne pakoljam mindet rögtön vissza a tisztes helyére. Nem gond, amint elengedi a bájitaltant, rendet rakok.
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
RPG hsz: 245
Összes hsz: 380
Írta: 2020. október 23. 11:51 Ugrás a poszthoz

Móric

Kiszárad a szám, ahogy kíváncsi elmém elgondolkozik fürkészésének okán. Tekintete új vizslat, mintha vizsgáznék és a jó válaszra várna, amihez közeli gondolat nekem még csak a fejemben sincsen. Érzem, meg tudnék inni egy nagy pohár vizet, de ha most ezt tenném, bizonyára meg is fulladnék azon nyomban, hogy kiscsibének nevez. A megszólításra eltorzul az arcom. Egészen elképesztő az az arrogancia, ami sugárzik a srácról, ahogy nagy nehezére kimondja nekem címzett szavait. Nem muszáj ám beszélgetni velem, menjen szépen a dolgára, csak előtte engedje el a könyvet. Aztán mégis folytatja. – Járulék – ízlelgetem hangosan megismételve a szavát. – Mondd csak, szükséged van valakire, aki felolvassa neked? Megzavarnak a betűk a képek mellett? Erről van szó? – kérdéseim közben játszom a komolyat. – Így már értem miért döntesz inkább az erő mellett az ész helyett. - konstatálom - De akkor szólok ember: ezen nem férek át. – mérem fel a helyzetet, és tudatom vele is. Jó, lehet, ha ezek után megpróbálja annyira kapaszkodok a könyvbe, hogy elemel a földtől, és a lábaimmal a talaj fölött kalimpálok majd, de bízom benne, hogy csak fenyegetőzik.
 Mintha oviban lennénk, és elvettem volna előle a legmenőbb ScoobyDoo járgányt. Mi volna bölcs? Az átadás. Vigye, szórakozzon, ha számára ez hozzátartozik. Én pedig máskor eljövök és kiveszem, nála úgy is többször fordulok itt meg. De ahogy sóhajtozik, és gúnyolódik, a méltóságom nem hagy. Azért hozzám képest a fiú tagbaszakadtnak számított. Kezdett zsibbadni a vádlim, és húzni a karom. Életemben most gondolok bele először milyen lehetett Krisztusnak a kereszten. Fejemet fordítva újra ránézek, aki megint az arcomat fürkészi. Mi van már? Enged el! – tekintetem összefut az övével. Nem tudtam hinni sem a szemeimnek, sem a füleimnek. A fiú első pillantásra jóképű, a maga középvilágos, vöröses hajával, hófehér bőrével és magasságával, biztos vagyok benne, hogy sok lány figyelmét magára tereli. Még azt is mondanám, hogy szimpatikus. Kár, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban. Nem vagyok vak, állom kék tekintetét, ahogy lenéz rám. Azonban nem vagyok Boleyn Anna sem. Az a hibbant nő is a szívére hallgatott az esze helyett, le is csapták a fejét. Sokat mondjuk nem vesztett, úgy sem használta. De nem példálózok neki mugli történelmi alakokkal. Picit előrébb hajolva, mint aki bizalmas infót oszt meg, válaszolok: - Hívj csak kiscsibének – állom még mindig a tekintetét. – az úgy is a jó szempontból méri a kreativitásodat. – mosolyodok el szélesen, és azért büszkén, mert nem godnoltam, hogy egy ilyen helyzetben így tartom magam. Becsüljön csak alá, de be kell látnom meglepően jól szórakozok.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. október 23. 12:00
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
RPG hsz: 245
Összes hsz: 380
Írta: 2020. október 25. 14:35 Ugrás a poszthoz

Liza

Várakozva nézek az idei tantárgyaim elébe. Sok új van közöttük, ami megmozgatja a fantáziámat, így épp azzal a hangulattal bólogatok Liza kérdésére. Tavaly nem sok közös óránk akadt, de az idei válogatásommal szinte elkerülhetetlen volt az egybeesés.  Az orrom hegye aprót mozdul a teásbögrémben maradt illat hatására. Igyak még egy adagot? Nem-nem, mára már elég lesz. Viszont holnap reggel magammal hozom a üvegemet is, és ha azt feltöltöm, egész napra lesz a jóból.
- Ez meg? – kérdezem kíváncsi tekintetemmel a bagoly mozgását követve. A levél szép ívben landol Liza előtt, aki úgy néz rám mintha én tudnám a választ arra mit, és miért kapott. Előrébb dőlök, és felvont szemöldökökkel figyelek.  – Azt hamarosan megtudjuk, de biztosan. – görbül szám sarka kissé felfelé. Liza akkora levegőt vesz, hogy szinte várakozó énemet is magával rántja. Ahhoz pedig kellett is a levegő, ami ezután következett. Sosem szenvedett még senkim autóbalesetet, de annyi szörnyű hírt lehet hallani a temérdek esetről. Hátrahőköltem, majd nagyra nyílt szemekkel vizslatni kezdtem Liza arcát. – Részleteket nem ír? – kérdezem, hátha mond bővebb információt, de egy ideig csendben marad. Látszik az arcán a viaskodó gondolatok hada, ami meggátol abban, hogy rárontsak további kérdéseimmel. Mégis csak a húgáról van szó! Említi is, amint újra szóra nyitja száját. – Az ispotályban biztos helyen van, megfigyelik. – próbálom nyugtatni. – Ha bármilyen helyzet áll fent, megoldják. – reméltem, hogy meghallja szavaimat a rossz hír okozta sokk-hatás ellenére. – Ha elütötték őt, nem hiszem, hogy a szüleid vezettek. – gondolkoztam hangosan. – Mármint, szerintem így legalább ők jól vannak. – A másik kérdés az, hogy cserbenhagyásos volt e, vagy aki okozta ott maradt Zsókával. Akárhogy is, nem cseverészhettünk tovább - Menj, beszéj a házvezetőddel, vagy az igazgatóval. Ki kell, hogy engedjenek a húgodhoz! - Ilyen esetben biztos van valami protokoll.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. október 25. 14:37
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
RPG hsz: 245
Összes hsz: 380
Írta: 2020. november 5. 18:02 Ugrás a poszthoz

Móric

Mosolyog, vigyorog, nem szól, hümmög, figyel és így tovább, mint akit folyamatos lejátszásra állítottak. Elismerő bólintására elönt az önbizalom és a kezem már szinte mozdulna a kötettel, hogy kihúzzam ujjai közül a könyvet, de…de… megint mosoly kerül az ajkaira és hajolni kezd. A rés felé. Felém hajol. A kezem leblokkol. Miért ne lehetne az az eshetőség, hogy most felajánlom neki: vigye, szórakozzon, és mielőtt kimegy, hagyja nálam az asztalon. De lehet e vele kompromisszumot kötni? Miért érzem úgy, hogy ez egy igen naiv gondolat? A szám kezd kiszáradni és csak bámulok vissza zafír pillantásommal. A fél szemöldököm magasabbra ugrik, és higgadtan elmosolyodok, amikor még mindig csak közeledik. Most farkasszemet néz velem? Nem fogok pislogni. Azt hiszi ha közelebb hajol, és úgy tesz, mint aki lefejel, megijedek, mint valami riadozó kislány? Akkor lenne alkalma persze elvinni kezeimből… na nem! Most meg döntögeti a fejét. Nekem csak ne döntögesse! – Mit csinálsz? – kérdezem, de alig hallom a hangomat. Nála nem tudhatom, mi fogja legközelebb elhagynia a száját. De most is elhagyja csak azok nem szavak voltak, hanem a nyelve. Méghozzá a kezemet nyalja, nem sajnálva a nyálát.
Fintorogva rázom a fejem, és erősen összeszorítom hirtelen lehunyt szemeimet. Mint egy gyerek, aki elé spenótfőzeléket tettek. – Gusztustalan. – közlöm kimérten. Nem nyitom ki a szemem, de a srác emlékeztet rá, hogy a nyála, apró buborékokkal, éppen a kezemen tocsog. – Csak volt. Kézkrém. Azzal reklámozzák, hogy ellenállhatatlan, én hülye meg szkeptikus voltam. – a vaníliás sütőtökös illatra gondolok, erről rögtön az ételre asszociálok, majd… Merlinre! Mármint, nem Merlinre asszociálok, hanem: Merlinre, ki tudja mi volt előtte a szájában!
Na erre a gondolatra kipattannak a szemeim, hiszen közben a könyv eltűnt a mancsomból. Hiába kaptam utána, csak a levegőt markoltam. Eközben a homlokom éppen, de a polcnak koppant. Nem tudom ki Ő és honnan bukkant elő pont ma, a legkedvencebb, legnyugisabb helyemen, de a fejem fájdul belé. Fizikailag. Téved, ha azt hiszi, csak úgy hagyom meglépni. Fürgén, kimegyek a sor végére. – Van egy óvatos vonal a bátorság és az idiótaság között. Elmostad. – Furcsa képzelőereje lehet. Ez nem rossz dolog, sose volt az, viszont valamiért zabossá tett. Lehet azért, mert legyőzött vele - ezt neki nem fogom beismerni.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. november 5. 18:05
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kőszegi Róza Amélia összes RPG hozzászólása (140 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Fel