32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Negyedikes diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 253
Összes hsz: 426
Írta: 2020. augusztus 20. 21:30 | Link

Sára és Flynn


Napok óta mosolygok. A kviddics miatt, az eddigi sikeres vizsgák miatt, de legfőképpen azért, mert egyre több barátot sikerül itt szereznem. Néha azért jól esik eltűnni, és olvasni valamit kikapcsolódásként épp úgy, ahogy otthon.
A könyvtár a vizsgára készülésre, és a lemaradásom pótolására emlékeztet. A hálótermemben nincs meg az az igazi nyugi. Így találtam rá a lélek szobára. Anyám által készített pokrócommal, és olvasnivalóval fészkelődtem be a puha párnák közé. A tetőtéri ablak felülről világította meg a kezemben tartott könyv borítóját. Azt a könyvet hoztam magammal, amit akkor találtam, amikor Darya-val a könyvtárban lézengtünk.
 Hippogriff. Egy ilyen szép lényről, hogy írhatják azt a címben, hogy erőszakos? Töprengtem, újra a grafikai vázlatot csodálva a kötet egyik lapján. Végül bele is kezdtem a fejezetbe, amelynek már szinte a végére értem, amikor a szobában beállt csendet a nehéz tölgyfaajtó nyikorgó hangja törte meg. Kíváncsian néztem fel, de nem lépett be senki. Az ajtó azonban tágasabban állt a helyén, mellette a falak színei azonban változni kezdtek.
 Mondták, hogy a hangulatomhoz igazodva ez változhat, így nem lepett meg. Azonban az orromat megcsapta valamilyen füstös illat. Mintha gesztenyét pörkölnének. Félretettem a kötetet, és felültem. Azt is tudtam, hogy minden féle illattal is meglephet a szoba, na de már akkor levendula illat volt, amikor még helyezkedtem a kanapén.
Az lelógó lábam mellől füstcsík kezdett felszállni a maga ingatag módján.
- Mi, a…
Kikerekedett szemmel felugrottam és a talpammal megtapostam a pokrócomat, aminek a széle kissé kokszosan terült ki előttem. Ekkor eszembe jutottak a pergamenek, amelyek nem messze a pokrócomtól voltak a kávézóasztal alatt. Lehajoltam megnézni őket, de semmi bajuk nem volt. Mély levegőt vettem, és körbeforogtam a szobában.
- Van itt valaki? – kérdeztem belesve a kanapé mögé. – Ki szórakozik? – próbáltam határozottabb lenni. Na de, gratulálok Róza Amélia! Majd biztos visszaszólnak, hogy én akartalak felgyújtani, de amúgy mizu?
 Annyira nem ismertem azért a varázsvilágot, és próbáltam belegondolni az opciókba. Mi van, ha valaki láthatatlanul ott van, vagy belebegtetett egy öngyújtót… de hát eleve, ki csinálna ilyesmit? A párnákat rendezgettem, mögéjük nézegetve, amikor mögülem mocorgás hallatszódott, és a fal színe is változni kezdett. Sosem változott kétszer korábban, főleg nem ilyen rövid időn belül. Hirtelen pördültem meg a sarkamon, de nem volt ott senki. Aztán a tekintetem levándorolt egy vöröses-barnás plüssfigura-szerű állatkára.
 Namármost, tapasztalataim a varázsvilág állataival:
1.    Hippogriff: gyönyörű, de állítólag erőszakos
2.    Kis pörkölős valami: cuki, de bele sem merek gondolni

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Vizsnyiczky Heléna Sára
Diák Eridon (H), Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 348
Összes hsz: 723
Írta: 2020. augusztus 26. 12:37 | Link


outfit|kalamajka


Eszméletlenül boldog volt, mikor kiderült, hogy minden megvan ahhoz, hogy saját elemi állata legyen. A szülei is beleegyeztek, Weöres tanárnő is támogatta, így teljes lázban égett. Kutatott, olvasott, felkészült, hogy a lehető legjobb fogadtatásban legyen része a kis jövevénynek. Hamar összecsiszolódtak, Flynn már hallgatott a nevére, a gyere és a maradj parancsokra, a kíváncsiságát azonban nem tudta visszafogni, így néha napján megesett, hogy elcsámborgott gazdája mellől világot látni. Egyik ilyen alkalommal Sári épp lázasan gyakorolt, mikor Flynn unalmában meglépett mellőle. Hiába indult azonnal a keresésére végig kellett kergetnie az egész kastélyon, mire megérezte azt a jellegzetes füst szagot, amivel az elmúlt hetekben többször találkozott. Úgy rontott be a lélek szoba ajtaján, mintha az élete múlna rajta és mikor meglátta a füstölő pokrócot, a kicsit kétségbeesettnek tűnő lányt és a kanapén ártatlan őzike tekintettel ücsörgő sárkányrókát hirtelen azt sem tudta, hogy kínjában sírjon vagy nevessen.
- Ne haragudj, még sokat kell tanulnia - pislogott bűnbánóan előbb a még mindig füstölő pokrócra, majd a lányra. Egy aprócska kézmozdulattal megszüntette a pokrócot emésztő lángocskát, majd finoman megdorgálta az első ránézésre talán plüssállatnak látszó kedvencét, aki látszólag értette, hogy most rosszat csinált és ezért gazdája haragszik rá. Flynn hogy kiengesztelje dörgölőzött, megpróbált az ölébe mászni és elkövetett mindent, hogy éreztesse a lánnyal hogy sajnálja és szereti őt - épp úgy viselkedett, mint egy közönséges házimacska. - Egyébként nem bánt, ne félj. Én Sári vagyok, ő pedig Flynn - mutatta be párosukat, mert nem rémlett neki a lány. Meg hamár ilyen kedves módon tönkre tette esetlegesen az egyik kedvenc pokrócát illendőnek tűnt legalább bemutatkozni. Szerencsére még nem volt rutinja benne, mert ha az állat tönkre is tett valamit az az esetek többségében a lányé volt és nem másé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Negyedikes diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 253
Összes hsz: 426
Írta: 2020. augusztus 27. 13:23 | Link

Sári


Úgy festhettem, mint egy őrült. Az ijedtségtől talán még a fejem színe is más árnyalatot öltött időközben, amikor egy nálam - nem sokkal - idősebb lány jelent meg az ajtóban. Azonnal megkönnyebültem, hogy valaki itt van nekem segíteni, és talán azt is tudja micsoda a plüss bigyó. Őket elnézve egyértelmű volt, hogy egymáshoz tartoznak.
- Semmi gond - igazítottam a hajamon zavartan. A lány nagyon szép volt (még szabadidő ruhában is), és első pillantásra biztos voltam benne, hogy népszerű a suliban.
 Ahogy a kis álaltka megmozdult mellettem összerezentem. Nagy szemekkel figyeltem mit csinál, és ő épp ugyan olyan nagy szemekkel figyelt. - Semmi gond - ismételtem magamat. - Nagyon aranyos. - értem hozzá óvatosan az állathoz. Reméltem nem gond, hogy megsimogatom, de miután azt mondta a lány, hogy nem bánt nem bírtam ki.
- Én Róza vagyok, vagy Rózi, vagy Lia, mert, hogy Amélia a középső nevem. - beszéltem össze vissza. - Igazából néhány hete vagyok itt, és szinte mindenki máshogy hív. - magyaráztam meg a furcsa bemutatkozásom okát. - Megkérdezhetem, milyen állatka? - mosolyogtam a lányra, de csak egy pillanatra, mert az aranyos teremtés újra elrabolta a pillantásomat. Ahogy elnézegettem, nem is gondolnám, hogy ilyen kis piromániás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Vizsnyiczky Heléna Sára
Diák Eridon (H), Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 348
Összes hsz: 723
Írta: 2020. augusztus 30. 22:05 | Link


outfit|kalamajka


Sári jobban megijedt attól, hogy Róza milyen ijedt arcot vágott, mint attól, hogy Flynn felgyújtott valamit. Egy pillanatra megállt benne az ütő, hogy mi van, ha az állat véletlenül a lányt sebezte meg. De szerencsére nem történt semmi komoly és a kislány látszólag megkönnyebbül, ahogy meglátta hős megmentőjének nem mondható eridonost. - Akkor jó, ha minden jó - tréfálkozott nem túl szellemesen. Kicsit zavarban érezte magát, de azért nem volt annyira vészes, hogy megakassza a beszédben vagy elvörösödjön. - Szerintem is. Simogasd meg nyugodtan, szereti - biztatta mosolyogva. A sárkányróka kíváncsian szaglászta az idegen lány kezét, majd leugrott gazdája öléből, hogy Rózához is hozzádörgölőzhessen. Olyan volt mint Sára, szerette az embereket és szerette, hogyha foglalkoznak vele. Ebben tényleg nagyon hasonlítottak.
Mosolyogva nézte a kanapéról, hogy hogy barátkoznak össze. Ilyenkor mindig olyan büszke volt a kedvencére, mikor ilyen jól viselkedett és barátkozott. Bár eddig még nem tapasztalta, hogy bárkivel is agresszív lett volna, egyedül vadászat közben látott rajta valami halvány erőszakot, de az sem igazán erőszak volt, hanem inkább az önfenntartás ösztöne.
- Melyik házba jársz? - Míg átgondolta, hogy melyik név lesz a legszimpatikusabb inkább kérdezett. Tetszett neki a Róza is, meg a Lia is, de igazából a Rózi is nagyon aranyosan hangzott. Egy ilyen aranyos lányhoz illett az ilyen aranyos név. sokat gondolkozott azon, hogy hozzá például illett-e a saját neve, és ha igen akkor a Heléna vagy a Sára passzolt jobban. Bár a legtöbbet Sárinak szólították, ebből arra következtetett, hogy mások szerint ez passzol hozzá a legjobban.
- Ő egy sárkányróka, az elemi állatom - válaszolt röviden a kérdésre, bár tudta, hogy úgyis fog kapni még néhányat ezután. Mi az a sárkányróka? Mi az elemi állat? Ezek olyan furcsának hangozhattak egy mugliszületésűnek, Sári igazából el is tudta képzelni. Még szerencse, hogy nagyon alaposan felkészült a témából.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Negyedikes diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 253
Összes hsz: 426
Írta: 2020. szeptember 3. 21:20 | Link

Sári


Valamiért amikor megláttam, hogy Sári zavarba jött még szimpatikusabbá vált így első találkozásra. Rámosolyogtam, majd megsimítottam újra a kis állatkát. Olyan puha volt, mint a játékkereskedések polcán pihenő plüssök.
 Erről hirtelen beugrott egy kép: Beolvadna oda a szövetállatkák mellé, aztán egyszer csak valakit megpirítana. Na, az érdekes lenne! Főleg otthon Tölgyhegyen, úgy is a világ legundokabb nője a játékbolt tulaja. Nem tudom mi vezette erre az útra, de tuti nem a kedvessége. A sárkányrókát simogatva egészen elgondolkoztam. Sára kérdése zökkentett ki.
- Levitás vagyok - mondtam büszkén. - És te? - kérdeztem vissza.
 Én valahogy vagy a sárgák, vagy a pirosak színében tudtam elképzelni a lányt. Semmikép sem mondtam volna Rellonosnak, így elsőre. Aztán maximum meglepődök.
- Elemi állat? - kérdeztem vissza hangosan elgondolkozva. A kezemet leemeltem a kisállatról és a mellettem nyitottan heverő könyvért nyúltam. Összecsuktam és megemeltem, hogy Sára is lássa a borítót.- Éppen a Hippogriffekről olvasok, de a minap valami pimpős csilllóba futottam bele a vízesésnél. - meséltem. - Egészen elképesztő milyen állatok vannak, amikről eddig fogalmam sem volt. - mondtam izgatottan, újra a borítóra, majd Flynnre nézve. Mintha a kis sárkányróka sem akart volna kimaradni a sorból. Egyre több varázslatos állatot megismerek itt a végén a néhány hét alatt.
- Nem akarlak feltartani, de megkérdezhetem, hogyan lehet elemi állatod? - pislogtam nagyokat a lányra.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. szeptember 3. 21:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Vizsnyiczky Heléna Sára
Diák Eridon (H), Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 348
Összes hsz: 723
Írta: 2020. szeptember 12. 18:08 | Link


outfit|kalamajka


Elöntötte a szívét a melegség, ahogy a lány ujjai eltűntek a pihe-puha bundában. Kicsit úgy érezte magát, mintha a gyerekéről lenne szó, teljesen felébredtek benne az anyai ösztönök. Mindig is tudta, hogy fiatalon szeretett volna édesanya lenni, mert nem járókerettel akart megjelenni a gyerekei diplomaosztóján. Ez azonban keresztbe tett volna a balettos karrierjének, így tudta, hogy néhány éven belül olyan nehéz döntést kell hoznia, ami az egész életére kihatással lesz.
- Eridon - húzta ki magát büszkén. Szeretett a pirosak közé tartozni, el sem tudta volna képzelni magát más házban. Na jó, talán még a Navinébe befért volna saját belátása szerint, de semmi pénzért sem akart váltani. Jó volt neki ott ahol volt, szeretet vette körül és jó barátok. Más meg nem kellett neki ahhoz, hogy jól érezze magát.
- Igen, elemi állat - ismételte meg és hogy nyomatékosítsa még bólintott is egyet mellé. Hallotta a hangján, hogy elgondolkozott, de nem akarta taglalni míg nem kérdezett rá konkrétan. Nem akarta untatni a kiselőadásaival. - Ó, hát igen, elég sok meglepetést tartogat a varázsvilág, ha most csöppensz bele. - Sári hiába járt mugli óvodába és iskolába a Herzberg előtt, a szülei azért felkészítették rá, hogy miféle világba fog csöppenni később, így őt nem érték nagy meglepetések. Persze, voltak dolgok amik őt is meglepték, de mégis, nem volt annyira lemaradva kortársaitól, mint a mugliszületésűek.
- Tudod, elemi mágus vagyok. És ez a kis cukiság segít abban, hogy megtanuljam használni az erőmet - magyarázta el röviden. Túl hosszú lett volna, ha részletezni akarta volna, hogy mi mindenben segítette még őt Flynn, és lehet, hogy Rózi nem is értette volna, hogy miről beszél hosszú-hosszú percekig, így inkább megkímélte minden felesleges részlettől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Negyedikes diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 253
Összes hsz: 426
Írta: 2020. szeptember 20. 19:37 | Link

Sára

Nem sok eridonost ismertem eddig. Az ő természetüket vagy, hogy ne általánosítsak, magát a házat főleg könyvekből, leírásokból ismertem.
Töprengve figyeltem, ahogy a kisállat örömét leli a gazdája simogatása által. Pár pillanatig azon töprengtem, hogy az elemi állatok az adottságaikat a víz, levegő, a föld és, mint jelen esetben is lehetne a tűz által szerzik-e. Vagy talán egyszerre több elem is hatással van rájuk. Félre döntöttem a fejemt és végül rákérdeztem, nem engedett a kíváncsiságom. Pedig a lány biztos nem most kell, hogy először magyarázza meg a jelenséget. - Mitől lesz ő elemi állat? - kérdeztem. - Sok ilyen állat van?
 A tudásszomjamat most sem sikerült elrejtenem. Nemrég azt mondták nekem, hogy a megszólalásaim több, mint fele mindig kérdés. Azóta sme tudom, hogy ez szemrehányás volt e, de elkezdtem rá figyleni, hogy ne essek túlzásba.
- Meglepetés, na az van - mosolyogtam el a megkormolt pokróc szélét birizgálva, utalva a mai nap eseményeire is. Nem vagyok hozzászokva a változásokhoz és a meglepetésekhez. - Otthon a szüleimnek egy könyvesboltja van. Ott segítettem, olvastam vagy tanultam mindennap suli után. - meséltem. Ahhoz a csendhez képest, ez a kastély... - Innen, hetek távlatából elképesztően unalmas mindennapoknak tűnik. - És akkor még a kviddicset nem is említettem. Alig várom, hogy hazamenjek és elmeséljem apámnak, biztos nem fogja elhinni, hogy sportolok!
- Hűű, ez nagyon izgalmasnak hangzik! - pillantottam Sáráról Flynnre. - Tényleg aranyos segítség. Kviddics edzéseket nem vállal? - viccelődtem, és közben megjelent előttem Volkov rosszaló pillantása, amitől a mosolyom még így is elillant. - Ha nem zavar, hogy megkérdezem, elemi mágusnak születni kell?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Vizsnyiczky Heléna Sára
Diák Eridon (H), Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 348
Összes hsz: 723
Írta: 2020. október 1. 22:29 | Link


outfit|kalamajka


Olyan kérdéseket tett fel a lány, amire nem biztos, hogy neki kellett volna válaszolnia. Mármint az egy dolog, hogy beleásta magát a témába, de lehet, hogy szegény Róza jobban járt volna, ha egy tanár magyaráz neki ilyenekről, aki igazán ért is ahhoz, amiről beszél.
- Hát tudod, valamilyen szinten képes irányítani a saját elemét. Ő például tud tüzet fújni, mint egy kis sárkány - hozta fel a legegyszerűbb példát, amint keresztül biztosan Róza is megértette, hogy miről elemi állat az elemi állat. - Őszinte leszek: nem tudom. Erről nincsenek adataim igazából, de valahol biztosan van róla írva valami - gondolkodott el. Bár ő egyik könyvben sem találkozott ilyesmivel, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehetett ott bármelyikben, amelyiket ő is olvasta. Ha igazán őszinte akart lenni magához is, akkor bevallotta, hogy néhány részt azért elsumákolt, ami annyira nem tűnt érdekesnek, és csak azt olvasta el, ami a saját eleméhez kapcsolódott. A lustaság nagy úr, mint szokták mondani és ő aztán rosszabb napjain igazán lusta tudott ám lenni.
- Na igen, itt aztán meglepetésekből sosincs hiány - nevette el magát. Itt aztán mindegy volt, hogy ki milyen családból származik, meglepetések akkor is érték az embert, ha azt hitte, hogy már mindent látott és mindenre fel van készülve. A Bagolykő falain belül ilyen opció nem létezett és kész.
- Egy aeros kisállat lehet tudna, de ő nem repül. - Egyébként elgondolkodtató felvetés volt, hogy vajon egy levegő elemű mágus állata képes lenne-e ilyesmire, de mivel nem volt tisztában a többi lény tulajdonságaival, így kapásból nem tudta volna eldönteni, hogy ez vajon megvalósítható ötlet lenne-e. De azért értékelte a Rózában rejlő kreativitást.
- Igen, ez nem tanulható képesség. Ha jól emlékszem tizenhat és harminc éves kor között jelenik meg, ha addig nem akkor nem is fog. - Olyan okosnak érezte magát, hogy végre valamit biztosan tud. Bár neki nem éppen a legkedvesebb formában jelent meg, de végülis nem történt semmi komoly és megoldhatatlan probléma.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 202
Írta: 2020. október 2. 23:20 | Link

Különleges nap ez a mai. Annyira különleges, hogy mindjárt belepusztulok.
Egy nyugis zugba hívtam Bettit, hogy ne zavarjon senki, amíg beszélünk. Persze olyan ideges vagyok, jóval korább idejöttem, itt addig sem háborgatnak, míg szoktatom magam a gondolathoz. Ülök a kanapé sarkában, ahol a legtöbb párna van, egyet magamhoz szorítok közülük.
Amikor izgulok, mindig nagyon rosszul leszek. Ha ilyen kínos helyzetbe tervezem hozni magam, elkezd nyomni a fejem, szédülök, felbolydul a gyomrom. Nagyon nehéz koncentrálni, úgyhogy csak a hosszú levegővétellel törődöm egyelőre. Mire ideér, összekapom magam valamelyest.
A terem, ami általában napsütötte, nyugos derűt áraszt, most, ahogy körülnézek, mintha megdermedt volna. A saját feszültségem telepedett rá, csoda, hogy nem sercen fel itt-ott a levegő. A színek is fakók, legalábbis meg mernék esküdni rá, hogy mikor legutóbb itt voltam, élénkebbek voltak a díszpárnák. Most csak vajsárgák, fehérek és halványszürkék vannak. A többit elvitte volna valaki?
Oh, egy pillanatra majdnem megfeledkeztem róla, miért vagyok itt. Áhh.
Félredobom a párnát és a tenyereimbe temetem az arcom.
Túlesek rajta. Aztán jön a nyári szünet, és mindenki ráér emészteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Negyedikes diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 253
Összes hsz: 426
Írta: 2020. október 3. 11:21 | Link

Sára


 Kíváncsian hallgattam mit fogok válaszképpen kapni, közben a tekintetem az állatkán volt. Olyan kis csoda lény volt!
- Érdekes amúgy. Lehet kicsit jobban beleásom majd magam a témába, ha újra lesz időm a könyvtárban olvasgatni.- mosolyodok el.
 Úgy éreztem kissé tudálékosnak tűnhetek. De ezen nincs mit szépíteni, az is vagyok, és ezzel együtt menthetetlen. Azért az oldalamat furdaló kérdést, hogy az aeros kisállat mit jelent, már nem teszem fel. Gondolatban gyorsan feljegyzem és később ennek is utána nézek. Most persze sak aprót bólintok a válaszra, amolyan megköszönés képpen. Szegény felsőbb éves lányra tényleg jó sok kérdést zúdítottam, amitől kissé bűntudatom lett.
 A fal színe változni kezd -gondolom egy újabb érzelem hatására. Hosszú szőke hajamat a fülem mögé simítom, majd magam mellé nyúlok a pokrócért.
- Ne haragudj kérlek, amiért a fecsegésemmel feltartottalak. - mondom és magam elé emelve összehajtogatom a puha anyagot úgy, hogy azt a karomra tudjam hajtani. - De örülök neki, hogy találkoztunk - nézek fel a lányra. Lepillantok a mellé megbújó kisállatra. - és persze veled is Flynn. - nyúlok felé lassan, hogy megsimogathassam.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. október 3. 11:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Harmat Betti
Prefektus Levita, Ötödikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 464
Írta: 2020. október 4. 13:03 | Link

Hunor
Egy mély titok
Ruha

Futólépésben közeledek a Lélek szoba felé, néhol kettesével szedve a lépcsőket. Nem akarom megváratni Hunort. A kastély viszont hatalmas, és a Levita toronytól az Északi Toronyig sok lécsőn kell végig menni. Késésem oka a holnapi utazás, az izgalom, nehogy itt hagyjak valamit. A csomagjaim már összekészítve állnak. Csak azt a kis válltáskát hagytam elől, ami most rajtam van. Tervezek még lemenni a faluba a délután folyamán, így a táskámban a pálcám lapul, egy pár galleon, zsebkendő és hasonló dolgok. Plusz az a bizonyos sárga nyúl is a táskában lapul. Hunor már látta a kis elnyűtt plüsst, amit ereklyeként tartok magamnál. Még mindig nem indulok el sehova nélküle, úgyhogy utolsó pillanatban felkapom az éjjeli szekrényről a nyulat, és táskámba rejtve elindulok.
Lihegve érek a Lélek szoba elé. Szusszanok egyet, és benyitok. A torkom összeszorul, ahogy felkészülök rá, hogy meglássam a fiút. Sejtelmem sincs róla, mit akar mondani, de nagyon komolynak tűnt, mikor idehívott. Próbálok találgatni, miről lehet szó. Nagyon jóban lettünk azóta a közös lovagló lecke óta, sokat beszélgettünk, tanultunk együtt. Nagyon hirtelen jött, hogy beszélni akar velem, és látszólag valami nagyon fontosról.
Az orromat savanykás illat csapja meg, az ecetes salátára emlékeztet, ezzel felhívva figyelmemet az éhségemre, és a közeledő ebédidőre. Ahogy körül nézek, a fakó színek közt meglátom Hunort, ahogy a kanapén ücsörög. Halvány mosolyt varázsolok az arcomra. Csak ennyi telik tőlem most, tekintve, hogy a fiú komor arckifejezése megijeszt, én pedig izgulok, miről akarhat beszélni? Lassan sétálok oda hozzá.Közben felfigyelek a halk zenére, az alig hallható lágy dallamra. Mintha a szoba megnyugtatni próbálna mindkettőnket. Leülök barátom mellé, és ölembe veszek egy párnát, azon támasztom kezeimet.
- Szia - köszönök végül, egészen a szemébe nézve. Még mindig próbálok mosolyogni, de szeméből kiolvasva az érzelmeket nem könnyű tartani az arcomat.- Mi a helyzet? Miről akartál beszélni? - kérdezek rá rögtön. Tudni akarom végre, fel akarom oldani a feszültséget, ami a szobára telepedett. Már nem mosolygok, csak Hunor szemébe nézek, és várom, hogy beszélni kezdjen. A szoba a fiú hangulatát is átveszi, így a tömör feszültség ül rajtunk, mitől szinte összeroppanok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 202
Írta: 2020. október 5. 21:04 | Link

Nyílik az ajtó. Összerezzenek, ám csak lassan nézek fel, tényleg az jött-e akit várok. Betti az; átfut rajtam a hideg. De legalább nem kell a normalitás álarcát felvéve udvariasan elküldenem a bizonyos másik illetőt - ahhoz tényleg nem lenne energiám.
- Szia - hörgöm elszorult légcsővel. Megköszörülöm a torkom. - Bocsi.
Viszonzom tekintetét, és látom, milyen kellemetlen helyzetbe hozom őt ezzel az egésszel. Jobb lesz, ha túlesek rajta. - Ezt gondoltam, mégis kerülőutat választok:
- Valami nagyon fontosat akarok mondani. Sokkal előbb kellett volna, ne haragudj. De nem tudtam, hogy mondjam.
Eddig elfelejtettem levegőt venni, úgyhogy meg kell állnom pótolni.
- Végig... eltitkoltam. És most már olyan késő...
Érzem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe, sűrű pislogással próbálom visszaszorítani.
Nem hazudtam, csak nem mondtam el az igazat. Vagyis hazudtam, hiszen varázslatokkal segítettem elrejteni az igazságot.
Elfintorodom. Ezektől a gondolatoktól csak elbátortalanodom, de nem bírok nem arra gondolni, hogy innentől máshogy fog nézni rám. Ha egyáltalán szóba áll velem még.
- Engem nem Hunornak hívnak.
Egy egész nyár lesz, amikor elrejtőzhetek a következmények elől.
De hogyan térek vissza ide utána? Bámulni fognak az emberek?
- Ehehe - zavartan röhögcsélek. - Ez tisztára filmbe illő mondat, nem? - legörbül a szám.
- De ez az igazság. Valójában Hunorkaként anyakönyveztek.
Kifújom ezt az utolsó levegőt is. Vége. Kimondtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Prefektus Levita, Ötödikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 464
Írta: 2020. október 15. 00:37 | Link

Hunor
Egy mély titok
Ruha

A szobában mintha vágni lehetne a feszültséget az első perctől, hogy beléptem. A saját és Hunor feszültsége úgy terül szét a helyiségben mint terítő az asztalon. A terem mágiája ugyan arra szolgál, hogy megnyugtassa a benne tartózkodót, ám úgy tűnik, jelen helyzetben nem elég erős. Ha lehet most még jobban izgulok, mint idefele jövet. Ahogy Hunor szemébe nézek tömény félelmet vélek felfedezni, aggodalmat. Sejtelmem sincs róla miről szeretne velem beszélni. Egyik felem ég a kíváncsiságtól, hogy megtudja, miről van szó, míg másik felem inkább kirohanna elmenekülve az esetleges kellemetlen helyzetek elől. De tudom, hogy nem csak magamnak, barátomnak is ártanék azzal, ha eltolnám magamtól ezt a beszélgetést. Így inkább mosolyt öltök az arcomra, és leülök mellé. A feszültség nem csökken a szobán, sőt, ha lehet inkább nő.
Ahogy Hunor szemébe nézek, félelmet látok, ahogyan ő is azt láthat az én szememben, talán egy kis kíváncsisággal vegyítve. Majd ahogy beszélni kezd, a félelem nem tágít belőlem, hiszen pont olyan feszülten és ijedten beszél, mint ahogy eddig éreztem magam. Ennek ellenére kitörök valahogyan a saját kis feszült burkomból, és óvatosan a fiú felé nyúlok. Megfogom a kezét, és bátorítóan rászorítok egyet, hogy tudja, itt vagyok, és végig fogom hallgatni, bármit is szeretne mondani.
Torkomba azonban gombóc szorul, ahogy próbálkozik a beszéddel. Hát még mikor felfedezem a könnycseppeket a szeme sarkában. Nem segít az érzésen a fintor sem az arcán. Máskor egy ilyen filmbe illő jelenet után nevetnék, mennyire szürreális a helyzet. A feszültség azonban még mindig érezhető a szobán, így pedig eszembe sem jut nevetni, még kínomban sem.
Ahogy kimondja az utolsó szavakat hatalmas csend telepedik a szobára. Lassan, csak egészen lassan esik le, mit is jelent ez pontosan. Rengeteg válasz fogalmazódik meg bennem. De a barátomat elnézve, és azt, hogy mennyire komoly biztosra veszem, hogy melyik az a válasz, amit keresek. Hosszú pillanatok telnek el, miközben nem tudom, hogyan reagáljak. Hirtelen és nehéz információ ez. Hát még Hunornak.
Lassan kimozdulok a merev pozícióból, amiben eddig ültem, és óvatosan átölelem a barátomat. Most belőlem törnek elő a könnyek, s csöndesen lecsorognak az arcomon. Nem szomorúság az ami rám tört, csak a feszültség kiengedése, a hála, hogy ezt megosztotta velem, és az együttérzés, hogy mindezt eddig titkolnia kellett mindahányszor csináltunk valamit együtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 202
Írta: 2020. október 15. 23:54 | Link

Végtelenül lassan, hangtalanul eresztem ki a számon a levegőt. Betti arcára rámerevedik a döbbenet, én pedig rájövök, mekkora hibát követtem el. Jobb kezemmel megfogom libabőrössé vált bal karom. Mindent tönkretettem. Soha többet nem áll velem szóba. Legrosszabb esetben még indulás előtt mindenki tudni fogja. Látom magam előtt a tekintetüket! Lehunyom a szemem, összehúzom magam, de pont ebben a pillanatban megérzem a lány haját az arcomban és a kezeit a hátamon.
Évek óta először veszek igazán levegőt; teljesen kiürített tüdőmbe mélyen beszívom Betti édes, rózsaszínes illatát. Óvatosan kibújtatom hosszú karjaim magunk közül, hogy viszonozhassam az ölelést. Újabb örökké tartó lassú kifújás, amíg megnyugszom.
- Tavasz illatod van - szűrődik tompán és gyerekesen a hangom a nyaka hajlatából. Még egy kicsit szorítok barátnémon köszönetképpen.
A szempilláim nedvesek attól a pár könnycsepptől, amit a frusztráció okozott. Hüvelyk és mutatóujjammal titkon letörlöm őket a lány háta mögött. Most már csak végtelen megkönnyebbülést érzek. Meg egy kis zavart, de azt hiszem, ez a lényemből fakad, és örökre berendezkedett.
Megengedek magamnak egy utolsó sóhajt, mielőtt kibontakozom az ölelésből.
A legszerencsétlenebb módon sikerült kinyögnöm a vallomást, de most, hogy túl vagyunk a nehezén, azt hiszem, már könnyebb lesz beszélni.
- Ha szeretnél bármit tudni, kérdezz - ajánlom fel csendesen, és felhúzom a térdeimet is a kanapéra most már kényelmesebben. Egy pillanatra elnézek társam válla fölött: mintha barátságosabb lenne most a szoba. Milyen érdekes, hogy az, hogyan érzed magad, hatással van az érzékelésedre is - tűnődöm.
De csak ezt az egy gondolatot hagyom elkalandozni, aztán teljesen Bettire fókuszálok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Prefektus Levita, Ötödikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 464
Írta: 2020. október 29. 23:06 | Link

Hunor
Egy mély titok
Ruha

A könnyeim lassan, de egyre sűrűbben gördülnek le az arcomon. Nem tudom mi ütött belém, hiszen nem szeretek mások előtt sírni - bár azt nem mondom, hogy nem szoktam. Most mégsem érzem magam kényelmetlenül. Mintha megnyílt volna egy kapu köztünk, amiről nem is tudtuk, hogy zárva van. Hiába voltam benne biztos, hogy Hunor olyan közel került hozzám az elmúlt hónapokban, mint hosszú idő óta senki, most mégis végtelenül közelebb érzem magamhoz. Érzem, hogy bármit kimondhatok előtte, bármilyen titkot rábízhatok. Könnyeim a vállainkra potyognak, ahogy szorosan ölelem. Nem is tudom, meddig tart az ölelés. Az érzelmek és a gondolatok cikáznak bennem közben. Olyan, mintha nem is csak bennem, hanem az egész szobában elszabadultak volna az érzelmek. Mintha már nem lenne, ami bent, elrejtve a lélek legmélyén tartja őket. Érzem, ahogy Hunor megkönnyebbülten fújja ki a levegőt. Kijelentésére elnevetem magam, holott könnyeim még mindig hullanak. Válaszolni azonban nem tudok neki, csak én is sóhajtok egyet.
Én is elengedem a barátomat, ahogy hosszú pillanatok, vagy talán percek után kibontakozik az ölelésből. Kézfejemmel megdörzsölöm a szemeimet, ezzel szétmorzsolva a könnyeimet arcomon. Visszacsúszom oda, ahol eddig ültem, hátamat pedig egy színes párnának támasztom. Lábaimat magam alá húzom, és Hunor felé fordulok. Most már nem potyognak a könnyeim, csak a szipogásom maradt meg. Most rajtam van a sóhajtozás sora. Igyekszem rendezni légzésemet, és egyenletesen, hosszan kifújom a levegőt. Nem kérdezek még, csak várom, hogy mindketten megnyugodjunk kicsit jobban. Nem akarom letámadni kérdésekkel, hiába merül fel bennem egy halom. Nem is tudnám. Nem vagyok olyan felhevült állapotban, hogy sokáig csevegjek.
- Mióta élsz Hunorként? - kérdezek végül. Hangom egészen halk, és még mindig, mintha remegne egy kicsit. Magamban közben azon vívódom, hogyan tegyem fel a kérdéseimet, mi az, amivel segítek neki. - Ki az, aki tudja még a titkodat rajtam kívül? - csak a kíváncsiság hajt, hogy feltegyem ezt a kérdést, ám a szoba előző feszültsége kicserélődött valamiész másra. Egy nyugodt, otthonos érzésre. Úgy érzem, nyugodt szívvel mondhatok bármit. Bármit, mert egy olyan burokba kerültünk ami mindkettőnket ugyanoda emel, ugyanott tart és megvéd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 202
Írta: 2020. november 1. 23:05 | Link

Sokáig nem szólal meg, gondolom, emészti a hallottakat. Én viszont magamban ujjongok. Túl vagyok az első vallomáson. Ettől rettegtem a legjobban, és most utólag már olyan könnyűnek tűnik, hogy nem is értem, miért aggódtam ennyire. Vagyis persze, ha alaposan belegondolok, tudnám listázni az ellene szóló érveket, de így, hogy túl vagyok rajta, már az egész nem számít. Ezzel egy nagy adag magabiztosságot kaptam hozzá, hogy másoknak is beszéljek róla. Szóval, bár ahhoz, hogy idétlen vigyor üljön ki az arcomra, túlságosan le vagyok taglózva az érzelmi vihar miatt, amiben az imént részem volt, a szememből biztos süt a bágyadt-boldog megkönnyebbülés.
Oldalt ülök a kanapén, felhúzott lábaimmal mintha felhőbe süppednék. A fejemet oldalra, a párnára döntöm, és csak élvezem a létezést. Mindketten hallgatunk, de nem érzem zavarónak: szép körítése a nyugalom újdonsült érzésének bennem.
Betti arca még csillog a könnyektől, de életemben először nem aggódom. A csilingelő nevetése biztosított arról, hogy nem a barátságunkat siratta. Most minden egyéb másodlagosnak tűnik. Olyan hálás vagyok, hogy ettől még maradhatok ugyanaz az ember a szemében. Ettől még ugyanaz vagyok. Csak sokkal inkább önmagam lehetek.
Elvesztem a gondolataimban, így váratlanul ért az első kérdés, ő pedig olyan bizonytalanul tette fel, mint egy fuvallat. Nem hallottam teljesen, de mivel éppen a lányt néztem közben, mire visszazökkenek a jelenbe, agyam kipótolja a mondat első felét.
- Hát... - kezdek bele, de hol is kezdjem? - Igazán Hunorként csak itt a Bagolykőn. Amikor felvettek, a szüleim eljöttek velem, és előre megbeszéltük a helyzetem az igazgatóval, aki nagyon rendes volt. Ezért kerülhettem fiú szobába, és nem csinálnak ügyet abból sem, hogy a férfi vécébe járok.
- Tudod... nekem igazából nem ilyen a hangom - elpirulok erre a vallomásra. Az egy dolog, hogy elmondtam neki a tényt - bármilyen sután is -, hogy lánynak születtem, de ahhoz nem kellett direktben hazudnom. Aki rám néz, a legnagyobb valószínűséggel fiúnak azonosít be, és erre büszke vagyok. Viszont amint megszólalok, az egyértelművé teszi, hogy tévedtek. És itt jön a csalás része.
- Van egy varázslat. Amint megvettük a pálcámat, az volt az első, amit megtanultam. Így mélyítettem a hangomon, hogy az se árulhasson el. Otthon, a varázstalanok között nem használhatom, de itt... túl nagy volt a kísértés.
- Jó nagy pácba is kevertem magam vele - dünnyögöm magam elé. Most már valószínűleg visszacsinálnám ezt a részét. Hogy átvertem mindenkit. Mindenki, aki megkedvelt, nem is igazán engem kedvelt meg, hanem azt, akit kitaláltam magamnak. A folyamatos aggódás, hogy lebukom, keserűvé tette az abbéli örömömet, hogy úgy élhetek, ahogy mindig szerettem volna. Nem kell azt a nyomást elviselnem, hogy lánynak tekintenek és akként kezelnek, cserébe hónapok óta rosszul alszom, nyúzott vagyok, szorongok, néha paranoia gyötör.
Olyan szívesen elmondanám neki ezt mind, de nem akarom ráönteni a nyomoromat. Nem fogom megölni a hangulatot pont most, amikor végre egy korombelivel, egy barátommal beszélhetek ezekről a dolgokról. Örülök, hogy kérdez, és ezzel én is jobban elfogadhatom magamat. Segít, hogy a másik szemén át nézhetem a dolgot, aki nem ítél el érte. Ez ritka lehetőség nekem; erre a kurta listából is lehet következtetni, ki tud még a titkomról.
- A családomon kívül? Te vagy az első, akinek elmondtam a suliban. Ajsa szerintem képben van, de sosem említette, és én sem hoztam fel neki.
Valami nem stimmel azzal a lánnyal sem - gondolom minden szeretetemmel.
- Fogalmam sincs, hogy mondjam el mindenkinek.
Az előbb inkább csak Betti felé meredtem, ahogy összeszedtem a gondolataimat, de most visszaemelem a tekintetem, és a barna szemekbe nézek. Hangomban tanácstalanság vegyül egy cseppnyi (legalább három cseppnyi, de valószínűleg több) kétségbeeséssel.
- Fogalmam sincs, hogy fogják ezt bevenni. Úgy érzem, rátértem erre az útra, és azt hittem, így lehetek végre önmagam, de ettől a folytonos hazudozástól sokkal rosszabbul vagyok, és úgy érzem, már nem fordulhatok vissza.
Egy szuszra kibököm, mi őröl. A gombóc visszakerült a torkomba, újra nehezebb a légzés. Most nem attól félek, hogy elvesztem Bettit, de rám tört, hogy ha kilépünk ebből a szobából, a problémám oroszlánrésze is visszatér.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vörös Ajsa
Diák Navine, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 22
Írta: 2020. december 2. 00:05 | Link

Hunor
Elmélyülten járkálok fel-alá a "Praktikus varázslatok kezdőknek" című könyvtárból szerzett könyvemmel. Annyira lúzer vagyok a varázslásban, hogy az már nevetséges, így minden létező könyvön átrágom magam ami a témához kapcsolódik. -Ennek köszönhető, hogy az elmúlt hónapokban teljesen elfelejtettem kapcsolatot teremteni a barátaimmal. Mármint, hogy Hunorral, mert a zárkózottságom és a nyusziságom nem segít abban, hogy igazán barátokat szerezzek.- Pedig valamit kéne produkálni átváltoztatás tanra. Az asztalon heverő tükör viszont csak nem akar csinálni semit, bármit próbálok ki rajta a könyvből. Már már arra jutok, hogy hagyom az egészet a francba, mikor eszembe jut Hunor, aki penge a varázslatokban. Örömömben, hogy talán ő tud segíteni ledobom a könyvet a tükör mellé, a táskámból kiveszek egy pergament és írok neki egy levelet.


Szia Hunor

Tudom, hogy rég jelentkeztem, de ha lenne időd, tudnál nekem segíteni? Nem megy a varázslás és tudom, hogy abban te nagyon ügyes vagy. Még egy pár órát biztos itt leszek a Lélek szobában, szóval ha van időd, meg kedved akkor segítenél?

Elveszett barátod Ajsa.


Amint megvagyok a levéllel hajtogatok belőle egy repülőt és használom rajta az egyetlen bűbájt amit eddig normálisan sikerült megtanulnom. A repülő aztán kisiklik a kezemből és az ajtó alatt átslisszanva már keresi is a címzettet. Hát legalábbis nagyon remélem, hogy Hunort keresi és meg is talája.
Aztán fogom a könyvet és keresek benne valami könnyebb varázslatot míg megjön Hunor, vagy a levele, hogy nem tud segíteni, meg nem is akar mert x hónapig nem is beszéltem vele. Amit persze tökre megértenék, már nem is tudom mi a helyzet vele. Megrázom a fejem, hogy a gondolataim kitisztuljanak és rácélzok a tükörre. Majd kiejtem a kicsinyítő bűbáj szavait a számon és elvégzem a szükséges pálca mozdulatokat.
A világ olyan hírtelen fordul velem, hogy a pálcám kiejtem a kezemből és én beesek a kanapé alá. Kicsit megütöm magam, szédülök, becsukva tartom a szemem míg megáll a forgás. Amint kicsit jobban vagyok kinyitom a szemem. Közben a szoba teljesen megváltozott. Először meg sem ismerem az előttem fekvő tárgyat. Majd rájövök, hogy az a táskám és vagy háromszor akkora mint én.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 202
Írta: 2020. december 2. 22:17 | Link

Nemrég végeztünk a bandával. Már csak beszélgetünk, nevetgélünk, amikor egyszer csak egy papírrepülő libben be az alagsori próbaterem bukóra nyitott ablakán. Érdeklődve bámulom, eszembe sem jut, hogy nekem érkezett volna az üzenet. Igazából nem gondolok semmire, kicsit zsong még az agyam. De amikor realizálom, hogy a járgány zuhanórepülésben próbál belegyűrődni az arcomba, időben elkapom.
A többiek tovább beszélgetnek - még mindig nem sikerült dűlőre jutnunk, mi legyen a nevünk -, én pedig kihajtogatom a repülőt.
Ajsa írt - ezt az írásképéből megállapítom. Olyan gyorsan akarom elolvasni, pontosan mit is, hogy fel sem fogom a mondatot, úgyhogy megpróbálom újra, eggyel nyugodtabban.
A "nem megy a varázslás" résznél már nyúlok is a gitártokért. Összecsomagolok és elbúcsúzom a srácoktól.
Minden órán látom, hogy küszködik Ajsa a bűbájokkal, de sosem kért segítséget. Egyszer megkérdeztem, van-e kedve együtt tanulni, de azt mondta, dolga van, én meg nem akartam többet erőltetni.
Szóval a lépcsőket kettesével szedve, hátamon az iskolatáskámmal, kezemben a fekete gitártokkal repülök fel a nyugiszobába.
Először kopogok, majd benyitok az ajtón. Arra számítok, Ajsa ott vár, de nincs bent senki. A táskája viszont még itt van. Talán vécére ment.
Nem baj, megvárom itt. Addig lecuccolok a kanapé mellé, és levetődöm a puha párnák közé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vörös Ajsa
Diák Navine, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 22
Írta: 2020. december 2. 23:16 | Link

Még kissé szédülve az eséstől talpra kecmergek és körbenézek. Nem csak a táskám lett hírtelen nagy, hanem minden más is körülöttem. Vagy tán én mentem össze fut át az agyamon a képtelen ötlet. Nem, az nem lehet. Egyenesen kizárt, hogy sikerült összehoznom a kicsinyítő bűbájt, csak magamon. Akkora pechem még nekem sem lehet. Mélázásomból egy hangos dörömbölés ráz ki, amitől annyira megrémülök, hogy beugrom a biztonságot nyújtó kanapé alá. A dörömbölést követően furcsán messze kinyillik az ajtó és Hunor ront be az ajtón. Látszódik az arcán egy kezdődő mosoly, majd helyét a meglepetség veszi át. Körbenéz, majd elindul felém. Távolról is nagynak tűnik, de mikor a kanapé elé ér egyenesen oriási. Talán a bokájáig érek. Ez a tény az ami meggyőz, hogy higgyem el, valóban összementem. Keserűségemben felhorkantok, majd a saját nyomoromon nevetve kimászom a kanapé alól. Hunor nem vesz észre. Érthető ki nézne a kanapé alá ha a barátját 160 centi magasnak véli, nem pedig 8 centisnek.
Oké, akkor most valahogy fel kéne hívnom magamra a figyelmét. "Vajon ha üvöltök azt meghallaná? Vajon milyen lehet most másoknak a hangom? És ha erősen megrúgok valakit azt megérzi?" futnak át az agyamon a gondolatok.
Na jó foglalkozzunk egyszerre csak egy kérdéssel.
- Hunor! Hunor! Itt vagyok idelent! - üvöltöm teli torokból és közben a cipőjére mászva a nadrágját rángatom azt remélve, hogy észre vesz és nem pedig lepöcköl magáról mint egy kellemetlen kis bogarat.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Prefektus Levita, Ötödikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 464
Írta: 2020. december 3. 21:18 | Link

Hunor
Egy mély titok
Ruha

A szobára rátelepedik  egy kis csönd, ám most nem olyan feszült, mikor a beszélgetés kezdetekor, inkább egy megnyugvás. Végül az én hangom töri meg a csendet, barátom pedig pont olyan bizonytalanul válaszol kérdésemre, mint ahogy én feltettem.
- Rendesek a szüleid - mondom halkan, Közben megtörlöm az arcom, hogy az utolsó könnycseppek is eltűnjenek. - Nekik mikor mondtad el? - kíváncsiskodom tovább. Figyelem az arcát, a reakcióit. Semmiképp sem szeretnék túlmenni a határon, és mivel nem vagyok benne biztos, hogy ő leállít, szeretném észre venni, ha sok számára a kérdés. Tudom, mennyire nehéz neki ez a helyzet alapjáraton, nem akarom neki még kellemetlenebbé tenni a sok kérdéssel.
Csak csendben figyelem, ahogy beszél. A könyökömet a kanapé háttámláján támasztom, a fejemet pedig a kézfejemen. Rengeteg féle érzelem kavarog benne, ám főleg pozitívok. Ahogy kifakad, lassan a vállára teszem a kezem, és megsimítom a karját bátorítás képpen.
- Szerintem mindenki megérti, ha elmondod, miért - mosolygok rá, és leengedem a kezem. - Én megértem. Nem érzem úgy, hogy ezzel hazudtál volna nekem - biztosítom róla.
Igazság szerint viszont érzek valamit. Nem is a hazugsága miatt. Hiszen - ahogy az előbb ezt meg is mondtam neki - teljes mértékben megértem, miért tette. Ennek ellenére ez egy különleges információ. A barátságunkat egyáltalán nem teszi tönkre, de megváltoztatja. Erősíti. Ennek ellenére - akár mennyire is hálás vagyok azért, mert elmondta nekem - máshogy nézek rá picit. Egyáltalán nem ítélem el. Sőt. Inkább becsülöm érte.
A saját érzéseimet sem tisztáztam még. Nem tudom pontosan, mit fogok érezni, gondolni, amikor holnap elköszönünk egymástól az állomáson. Abban azonban biztos vagyok, hogy közelebb kerültem hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 202
Írta: 2020. december 5. 14:55 | Link

Ennek a szobának mindig más és más hangulata van. Arra már év elején felfigyeltünk, hogy a párnák folyton változtatják a színüket, de úgy érzem, több is van itt. Némi feszültséget érzek. Nem is tudok sokáig elterpeszkedni kényelmesen, inkább felülök, mintha készenlétben lennék, de fogalmam sincs, mi okom lehetne rá. Akkor tör rám igazi rossz érzés, amikor megpillantok egy varázspálcát a földön.
Ajsáé?
Még át sem gondolhatom a lehetőségeket: elrabolták? vagy...
Rángatást érzek a bokám körül. Összerándulok, de végül nem pattanok fel. Először egy nyúlra gyanakszom, de csak mert mostanában túl sokat voltam Júliával és Puhagombóccal. Lenézek a nadrágomra, és megpillantom Ajsát.
- Mi a...? Mi történt?!
Lehajolok évfolyamtársamhoz. Így, húsz centire tőle, széttárt tenyerekkel, füleimmel térdeim között egyszerre vágok ostoba és szörnyen aggódó képet.
Nem úgy képzeltem, hogy egy varázsbalesethez hív, azt hittem, csak segítek neki tanulni!
- Keressük meg Wayne-t!
Nem sűrűn hagyja el parancs az ajkaimat, a következő lépésben nem is vagyok annyira határozott. Azt hiszem, nem illik csak úgy felkapni egy barátodat, akkor sem, ha akciófigura méretű.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 202
Írta: 2020. december 5. 23:05 | Link

Az iskoláról otthonra térünk, a szüleimre.
- Igazából sosem kellett elmondanom nekik. Azt hiszem, előbb tudták, mint én. Mert olyan fiús voltam, és nem hagytam, hogy lányos ruhákat aggassanak rám. És az első szerelmem az óvodában Liza volt. Mondjuk arra megkértek, hogy ezt ne hangoztassam.
Szóval a családom már semmin sem lepődik meg. De a katasztrofális itteni helyzetem még mindig pánikot kelt bennem, aminek egy részét most ki is adom magamból. Betti megértőnek tűnik. Megsimít, én viszonzásképp megpróbálkozom egy halvány mosollyal. De nem annyira hiszem, hogy másokkal ez ilyen egyszerű lenne, mint vele. Még ha ő nem is érzi hazugságnak, én nem akarok mindenkinek magyarázkodni.
- Szeretnék egy hatalmas felejtésátkot szórni az iskolára - csak miután kimondtam, lepődöm meg, hogy tényleg kicsúszott, pedig csak gondolni akartam rá. Meg hülyeséget is mondtam.
- Igazából akkor is valahogy így csinálnám. Jobb, hogy így ismertek meg. Fiúnak. Még ha nem is tudom én sem, igazából ki vagyok. Nem lehetnék egyszerűen csak... én?
Valahogy nonszensznek tűnik, hogy miért csak kétféle lehet az ember, és ez miért különül ennyire el egymástól.
Megint elmerengek, de nem zárom ki Bettit soká.
- Kérdezz még!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vörös Ajsa
Diák Navine, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 22
Írta: 2020. december 6. 20:15 | Link

Hát igen, abban biztos vagyok abban, hogy észrevett. Térdei közé hajolva néz rám közelebbről, arcán aggodalom ül. Mikor kijelenti, hogy megkeressük a bűbájtan tanárt elfog a félelem. Eszembe villan, hogy mi lehet ennek a következménye és jobban megijedek tőle, mint hogy életem végéig kicsi leszek.
- Ne, kérlek! Nem akarok tanárhoz menni. - üvöltöm neki, aztán elbizonytalanodok. Elmondjam neki, hogy félek nem tartanak igazi varázslónak mert nem is tudok rendesen varázsolni. Hogy azt fogják mondani ez csak egy tévedés volt, egy évet kihúztam itt, de most mehetek vissza a muglik közé, aki eddig voltam. Az elszomorító gondolatok egymást követik a kis kobakomban. Végül elszánom magam.
- Nem tudnál esetleg te segíteni? - kezdem halkan - Félek, hogy majd a tanárok le fognak nézni emiatt és senki nem fog boszorkánynak tartani. - vallom be neki szomorúan, közben a cipőm orrát nézem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 202
Írta: 2020. december 6. 22:40 | Link

Még azon tipródom, hogy Ajsa fog a tenyeremre pattanni, vagy egyszerűen markoljak rá (aminek a gondolata még mindig kellemetlen), de a lánynak egész más tervei vannak.
- Hogy mi? - Neeem folytatnám, de Ajsa előbb kezd bele, én pedig nem vágok a szavába. Elmeséli, hogy attól retteg, hogy a gyenge teljesítménye miatt visszatoloncolják muglinak.
- Ez képtelenség - mondom, de nem vagyok én sem biztos a dolgomban. Azért valamennyi bűbájt képes létrehozni. Például a rajzzal, művészetekkel kapcsolatosakban kifejezetten ügyes. Nem rakhatják vissza muglinak, ha egyszer van benne bűbáj!
De már hallottam arról, hogy egyes mágusoknak elzárták az erejét erőszakkal, hogy ne tudják többet használni. Elszorul a szívem.
- Segítek, nyugi!
A hangom most már határozott, de igazán nem vagyok magabiztos.
- Öhm... felülsz? - kérdezem tapintatosan, és felfelé fordított tenyérrel leteszem a kezem a szőnyegre. De csak mintha éppen úgy lenne kényelmes, nem akarom erőltetni, hogy liftnek használja a kezemet a kanapéhoz.
Azután magam felé fordítom a földön heverő táskám, és kiveszem belőle mind az órai tankönyvemet, mind a Bűbájtan haladóknakot. Félretettem a szépirodalmat, és elkezdtem rágyúrni a varázslásra az ominózus halloweeni terror után, amin Bettivel keresztül mentünk. Sokkal jobbnak kell lennem, mint egy átlagos másodéves. Ez a kis hatszáz oldalas az új könnyűolvasmányom.
Ajsa elé teszem a tankönyvet, amit ő is ismer, magam pedig ezt csapom fel.
- Keresd a nagyító bűbájt - kérem tőle. - Meg kéne tudnunk, alkalmas-e emberekre.
Azt hiszem, igen, de meg akarok bizonyosodni róla. Végigfuttatom az ujjam az ölemben heverő fegyverként is használható tompa tárgy hátsó szójegyzékén.
- Baziteo, Baziteo - motyogom magam elé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vörös Ajsa
Diák Navine, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 22
Írta: 2020. december 8. 18:50 | Link

Hunor megnyugtatónak szánt szavai ellenére a tekintete aggódó. Megérti, hogy mitől félek és megpróbál segíteni. Kicsit bizonytalan mikor lerakja nekem a kezét, de engem nem érint rosszul, hogy kicsi termetem miatt liftnek kell használnom a kezét, különben nem jutnék fel a kanapéra. Legalábbis addig míg fel nem emel, akkor kicsit elbizonytalanodom, hogy ez valóban jó ötlet volt-e. De végül épségben feljutok a kanapéra, Hunor elém helyezi a Bűbájtan tankönyvet azzal a felszólítással, hogy keressem ki belőle a nagyító bűbájt. Ő pedig lelkesen veti magát bele a saját könyvébe, hogy segíthessen nekem. A bűbáj megkeresésével amúgy nem lenne semmi gond, csak a könyv akkora mint én vagyok és a súlya is kicsit megnőtt mióta utoljára forgattam a kezeim között. Tehát a könyv kinyitása és a lapok hajtogatása nem éppen a legegyszerűbb feladat. Két kézzel markolom meg a könyv borítóját és arrébb sétálva megpróbálom kinyitni. Nagy nehezen sikerült, majd nekiállok a lapokkal bajlódni, hogy eljussak a nagyító bűbájig és közben reménykedem, hogy Hunor annyira belemelegedik a saját könyve olvasásába, hogy nem veszi észre a szerencsétlenkedésemet. Végül csak sikerül eljutnom a nagyító bűbájhoz, közben kicsit kiizzadva, de boldog vagyok, hogy eljutottam idáig. A következő feladat, hogy elolvassam a varázslat mire alkalmas. Ez sem a legegyszerűbb feladat. Ugyanis a betűk is megnőttek, így ahhoz, hogy bármi értelmeset megtudjak hátra kell lépnem a kanapé háttámlájához.
- Igen, azt írja használható embereken is. - felelem végül és aztán a biztonság kedvéért még hangosabban elismétlem, hogy Hunor biztosan meghalljon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 202
Írta: 2020. december 11. 19:47 | Link

Már a saját könyvemmel foglalkozom, mikor észreveszem, hogy csukva tettem le Ajsa elé a könyvet. Pedig nyitva akartam - gondolom zavartan. Már küzd vele, én mutatóujjammal a túloldalon rásegítek egy picit a kemény fedél megmozdítására. Talán észre sem veszi. Milyen fura lehet, amikor minden túl nagy!
Aztán visszafordulok a saját kötetemhez, és meg is találom a B betűnél a keresett varázslatot. A 42. oldalon taglalják, de említve van még az 56. és a 311.-en is. Eddig sosem gondoltam még bele, mennyire egyszerű dolog fellapozni egy könyvet.
A Bűbájtan haladóknak nem egyszerű könyv. Itt a történetek röviden vannak csak taglalva, de a működések leírásában nagyon részletekbe menő. Megfeledkezem arról, hogy megkeressem, egyáltalán használható-e embereken - szinte biztos vagyok benne, hogy igen. Ehelyett a pálcaintésbeli finom variációkba merülök, mikor Ajsa megszólal. Hangja olyan, mint egy kiabálást hallani a távolból. Megtalálta, hogy alkalmazható embereken.
- Ezt tényleg beleírták?! - hökkenek meg. Veszélyesnek találom, hogy kezdő varázslóknak ilyen ötleteket adjanak.
- Elég veszélyes emberen alkalmazni - mondom aggódva, a kanapén szinte elvesző barátomra lenézve. Mutatóujjammal jelzem, hol tartottam a könyvben, és folytatom. - Figyelni kell rá, hogy mindened egyszerre növekedjen. És hogy időben állítsam le a bűbájt, nehogy túlnőj magadon... - Van ilyen szó?
Egymagasak vagyunk Ajsával, láttam már őt eleget, talán nem lesz baj. De közben nagyon aggódom. Ez a bűbáj végtelenül egyszerű és ezerszer használtam már: tárgyakon.
- Még egy kicsit tanulmányozom előtte, jó? - kérdezem. - Kibírod addig?
Aztán teszek még egy utolsó próbát:
- Vagy ha meggondoltad magad, kereshetünk egy tanárt is...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vörös Ajsa
Diák Navine, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 22
Írta: 2021. január 8. 10:11 | Link

- Persze, kibírom. - felelem biztatóan rámosolyogva - Nincs szükség tanárra, bízom benned. - megnyugtatásnak szánva ráteszem a kezem a combjára. Nem tudom, hogy ő észreveszi-e, mert aztán belemerül a könyvbe. Milyen groteszk látvány az én pici kezem az ő hozzám képest óriás lábához képest.
Vajon milyen lenne, ha örökre pici maradnék? Vajon akkor is járhatnék iskolába? Vagy onnantól kezdve én is egy varázslény lennék. Bárcsak a pálcám is összement volna velem. Bár nem mintha bármi hasznát venném. Nem vagyok túl jó boszorkány. Erre a gondolatra szomorúan felsóhajtok és inkább elterelem a figyelmemet. Egy kis időbe beletelik míg Hunor átgondolja a dolgot, miért ne mehetnék felfedezőútra? Elindulok a kanapé széle felé. Semmi különös ezen a tájon, takaró tenger, mely most inkább tűnik homok nélküli sivatagnak, mint takarónak. Oldalt némi párnahegy. A kanapé meg sem érzi, hogy rajta járkálok, nem süpped be alattam. A takarósivatagon átszelve elérek a kanapé végébe. Itt nem sok választásom van, vagy visszamegyek Hunorhoz, vagy megpróbálok lejutni a kanapéról és lent körbenézni. Ez utóbbit választom. Van egy szakasz ahol a takaró pont úgy helyezkedik el, hogy a magamfajta törpék csúszdának tudják használni. Kicsit félve, hogy lepottyanok egy mély lélegzetet veszek aztán ellököm magamat és leszánkázom a kanapéról. Kicsit keményen érkezem, de nem ütöm meg magamat szerencsére. Mellettem a kanapé alja sötétlik veszélyeket rejtve. Másik oldalt az asztal magaslik. Kissé elgondolkodom, de végül a kanapé mellett döntök, ki tudja mi lehet itt. Mintha kicsit remegne a lábam mikor elindulok a kanapé alatti világot felderítő expedíciómra. A szürkületben magam köré tekintgetve sietek az egyik oldalról a másikra. Olyan érzésem van mintha valaki figyelne, de biztos csak a paranoiám. Halk, csattogó hangot hallok. Oldalra nézek és meglátok néhány szőrös lábat. Kicsit gyorsabbra fogom az iramot, de az alakot ez nem izgatja. Már kiérek a kanapé másik oldalán, mikor a közelembe érnek a lábak és azok tulajdonosai. Egy szőrös, nyolc lábú pók méreget pár centire állva tőlem. "Ha sikítok, azt Hunor meghallja? Vagy majd csak arra ocsúdik fel, hogy már csak a darabjaimat találja?" De a pók hosszabb méregetés után inkább visszafordul a kanapé alvilágba, én pedig jobbnak látom visszatérni Hunorhoz ezután a kaland után. Bár az nem kockáztatom meg, hogy megint a kanapé alatt haladjak át, így inkább a hosszabb és biztonságosabb utat választom, megkerülve ezt a hatalmas ülőalkalmatosságot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Prefektus Levita, Ötödikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 464
Írta: 2021. január 12. 23:42 | Link

Hunor
Egy mély titok
Ruha

Elmosolyodom azon, ahogy mesél. Kétségtelenül szerencséje van a családjával. A régimódi, aranyvérű családok például biztos nem lennének ennyire támogatóak a gyerekeik felé. Megpróbálnák rájut kényszeríteni a szoknyákat, és férjhez adni őket, még mielőtt a gyerek kibontakozna, megtalálná önmagát. Az aranyvérű családok elég szigorúak tudnak lenni, pláne, ha nézeteik szerint ők felsőbbrendűek, mint mindenki más.
- Liza biztos nagyon aranyos lehetett - mosolygok Hunorra bátorítóan.
Látom rajta, mennyire feszült. Érzem, hogy mennyire nehéz neki ez a helyzet. Nekem sem egyszerű. Próbálok mindenre jól reagálni, hiszen mély sebeket tud hagyni, akár egy rosszul megfogalmazott mondat is. Azt meg semmiképp sem akarom. Nem szeretném megbántani semmivel, hiszen a barátsága nagyon sokat jelent nekem. Évekig nem voltak körülöttem olyan emberek, akikben ennyire megbíztam volna, mint Hunorban.
Keserűen, de mégis együttérzően mosolyodom el kijelentésére. Csak most gondolok bele, hogy mennyire ijesztő  lehet számára egy egész iskola reakciójával szembenézni, ha nekem is ennyire nehéz volt megnyílnia.
- A Bagolykő előtt mi volt veled? - kérdezek rá, ha már felszólított a dologra. Míg én párszor említettem neki a muglisulit és a magántanulóságot, róla még nem tudom, merre járt, mielőtt megismertük egymást. Nem tudom, hagytak-e benne sebet azok az évek. - Jártál valahova? Ott tudtak róla? - rögtön magyarázom is a kérdésemet, hogy konkrét választ tudjon adni.
- Nem szeretnék olyat kérdezni, amivel esetleg megbánthatlak. Nem szeretném, ha kellemetlenül éreznéd magam bármitől is, amit mondok, vagy teszek. - Végül úgy döntök, őszinte leszek vele. Mondatom közben mégis a földet szugerálom, és hosszú időbe telik, míg fel tudok nézni rá, egyenesen a szemébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 202
Írta: 2021. január 25. 22:21 | Link

Nagyon fülelek, hogy halljam a hangját, és amikor a combomra teszi a kezét, azt látom ugyan, de érezni nem érzem. Ez annyira komikus lenne, ha nem lenne ott a feszültség, hogy tőlem várja, hogy visszaváltoztassam. Elég jó tanuló vagyok a pálcás tárgyakból, de vajon elég jó vagyok-e? Őrültség, hogy nem megyünk tanárhoz, de próbálom azzal nyugtatni magam, hogy megölni azért nem fogom a próbálkozásommal. A legrosszabb, ami történhet, hogy varázsolok rá egy elefántfület, és aztán tényleg mehetünk egy tanárhoz. Aztán miután megjavították Ajsát, mindketten életfogytig serlegsikálásra kárhoztatunk.
Míg én alaposan áttanulmányozom a varázslatot, látom, hogy Ajsa felfedező körútra indul. Mi baj lehet belőle?
Tárgyakon már unalomig gyakoroltam a kicsinyítés és nagyítás műveletét. Jó volna egy élőlény próbaképpen. Sok-sok oldalon taglalják ezt a két varázslatot, mozgó ábrákkal is szemléltetve a műveletet. A 49. oldalon éppen egereken.
- Ha volna valahol egy bogár - motyogom, és körbenézek, de a szoba tisztának tűnik. - Hát persze, a házimanók...
Nem sétálhatok ki Ajsával a tenyeremen, mert meglátják.
- Bíznom kell abban, hogy elsőre sikerül - mondom abszolút bizonytalanul egy kicsit megemelve a hangom, hogy Ajsa tudja, most neki szólok.
- Ajsa? - kérdem, és alaposabban körülnézek, hogy kiszúrjam icipici évfolyamtársam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 202
Írta: 2021. január 26. 19:03 | Link

- Ja, hát, az már rég volt - mondom sután, amikor Lizát méltatja. Voltam vagy öt éves, alig emlékszem rá és tényleg nem számít már az egész. Ami azután volt, emlékezetesebb, és sokkal kellemetlenebb.
- Mugli általánosba jártam, és hogy is mondjam... nem voltam a kortásaim kedvence. Fura voltam, a végtagjaim nyúlánkak, mint egy fura manónak...
Ezen a ponton kezemmel hullámozok is előre és hülye fejet vágok, mint egy fura manó. Na, pont így.
- Ügyetlen voltam, és próbáltam az osztály bohóca lenni, de főleg csak rosszindulatúan kinevettek. Ez, meg az olykori öntudatlan varázslás zárkózottá tett, úgyhogy nem, nem tudta senki, ha csak maga nem találta ki. Valahogy kisebb gondom nagyobb volt ennél. Vagy ez tetézte is a gondokat, nem is tudom.
Ezek tényleg nagyon rossz emlékek, de most, két év távlatából már könnyebb. Meg is rázom kicsit a fejem, mintha leráznám a múltat is.
- Te nem tudsz olyat kérdezni - mosolygok Bettire. És tényleg így érzem. Nem hiszem, hogy tudna túl tolakodó kérdést feltenni, vagy bántani - most, hogy a legnehezebben már túl vagyunk. Még szélesebb lesz a mosolyom.
Ekkor kivágódik az ajtó és egy kisebb, de annál zajosabb csapat zúdul be rajta, az ajtóban ledermednek.
- Elférünk? - kérdezik, én meg Bettire nézek.
- Szerintem menjünk - javaslom neki.
Erről eszembe jut valami tök más.
- Ó, a nyári szünetre írtam haikukat.
Előhalászom pálcátlan zsebemből a neki szólót, amit ügyesen nem felejtettem a szobámban, akármekkora stresszben is indultam ma el a vallomástételre.
- Tessék, ez a tiéd!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony