A folyosón haladva egy szépen kidolgozott tölgyfaajtócskába botlunk. Külsőleg semmit nem árul el magáról a szoba, aki pedig nem ismerős errefelé, annak elképzelése sem lehet, mi is van odabent. Azonban abban a percben, hogy benyitunk, egyből magunkénak érezhetjük a szobát. A szoba alapvető kinézete a négy ház színeit hordozza magán, a bent lévő bútorzat pedig kényelmet és nyugalmat sugároz. Belépve azt látjuk, hogy körben egy kanapégarnitúra helyezkedik el. A párnák eltérő árnyalatokban pompáznak, van köztük sárga, bézs, fehér és szürke színű egyaránt. Középen egy nagyobb dohányzóasztal található, ami alatt kis rekeszek, azok régebbi Edictum számokat, pennát és pergament rejtenek magukban. A tetőtéri ablakon át beszűrődő fény bevilágítja a teret, de ez sem állandó, mint ahogy itt semmi. Különleges és hívogató szobácskáról beszélhetünk.
A falak színei a belépő ember hangulatát követve váltanak árnyalatot, ahogy a szobán belüli környezet is ehhez alkalmazkodva alakítja magát. Érzelmeinkhez igazodik a bent szóló dallam, vagy esetlegesen a csend, mindamellett, hogy kellemes illatokat is érzünk, ami szintén a mi javunkra válik. Lesz olyan, aki a csoki illatától örömittasan ír meg egy-egy szorgalmit, de lesznek keserűbb napjukon éppen ide menekülő diákok is, akiket valami más, szomorúságuk elillanására létrejövő érzetet kapnak. Szinte minden érzékszervünket megnyugtató kényeztetés veszi kezdetét. A látvány kápráztatja a szemet, az illat az orrunkat még a zene vagy éppen a csend a hallásunkat.
Ám a szoba egyszerre lehet áldás és átok is, hiszen, ha nem egyedül vagyunk bent, akkor azzal mások előtt titkunk is felfedődhet ízlésünkről, de másokat meg megismerhetünk. Ilyenkor valami olyan elegyét kaphatjuk a bent lévő személyeknek, amire még mi sem számítunk, de a szobán ülő varázslatnak köszönhetően ez a keverék olyan lesz, hogy a bent lévők egyikét se kergesse azért őrületbe, mégis megfeleljen mind a kettőjüknek.
Ez az a hely ahová menekülhet bárki, nem túl nagy, mégis tökéletes a léleknek. Emma McNeilly leírása
|
|
|
Czettner L. Zoé INAKTÍV
offline RPG hsz: 456 Összes hsz: 7582
|
Írta: 2013. december 1. 15:11
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=207357#post207357][b]Czettner L. Zoé - 2013.12.01. 15:11[/b][/url] A folyosón haladva egy szépen kidolgozott tölgyfaajtócskába botlunk. Külsőleg semmit nem árul el magáról a szoba, aki pedig nem ismerős errefelé, annak elképzelése sem lehet, mi is van odabent. Azonban abban a percben, hogy benyitunk, egyből magunkénak érezhetjük a szobát. A szoba alapvető kinézete a négy ház színeit hordozza magán, a bent lévő bútorzat pedig kényelmet és nyugalmat sugároz. Belépve azt látjuk, hogy körben egy kanapégarnitúra helyezkedik el. A párnák eltérő árnyalatokban pompáznak, van köztük sárga, bézs, fehér és szürke színű egyaránt. Középen egy nagyobb dohányzóasztal található, ami alatt kis rekeszek, azok régebbi Edictum számokat, pennát és pergament rejtenek magukban. A tetőtéri ablakon át beszűrődő fény bevilágítja a teret, de ez sem állandó, mint ahogy itt semmi. Különleges és hívogató szobácskáról beszélhetünk.
A falak színei a belépő ember hangulatát követve váltanak árnyalatot, ahogy a szobán belüli környezet is ehhez alkalmazkodva alakítja magát. Érzelmeinkhez igazodik a bent szóló dallam, vagy esetlegesen a csend, mindamellett, hogy kellemes illatokat is érzünk, ami szintén a mi javunkra válik. Lesz olyan, aki a csoki illatától örömittasan ír meg egy-egy szorgalmit, de lesznek keserűbb napjukon éppen ide menekülő diákok is, akiket valami más, szomorúságuk elillanására létrejövő érzetet kapnak. Szinte minden érzékszervünket megnyugtató kényeztetés veszi kezdetét. A látvány kápráztatja a szemet, az illat az orrunkat még a zene vagy éppen a csend a hallásunkat.
Ám a szoba egyszerre lehet áldás és átok is, hiszen, ha nem egyedül vagyunk bent, akkor azzal mások előtt titkunk is felfedődhet ízlésünkről, de másokat meg megismerhetünk. Ilyenkor valami olyan elegyét kaphatjuk a bent lévő személyeknek, amire még mi sem számítunk, de a szobán ülő varázslatnak köszönhetően ez a keverék olyan lesz, hogy a bent lévők egyikét se kergesse azért őrületbe, mégis megfeleljen mind a kettőjüknek.
Ez az a hely ahová menekülhet bárki, nem túl nagy, mégis tökéletes a léleknek. Emma McNeilly leírása
|
|
|
|
Egerszegi Nina Viktória INAKTÍV
félvéla legilimentor offline RPG hsz: 602 Összes hsz: 3841
|
Írta: 2013. december 3. 17:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=208391#post208391][b]Egerszegi Nina Viktória - 2013.12.03. 17:36[/b][/url] Elég sok minden történt mostanság, de mondhatni a legfelkavaróbb a kviddics meccs volt. Igen, bizton állíthatom, hogy erről még hónapokig beszélni fognak és nem azért, mert olyan fergetegesen fair játék lett volna, sokkal inkább a brutalitása révén írta be magát a Bagolykő kviddicstörténetébe. A Gyengélkedő hemzseg szerencsétlen sebesültektől, nem épp bizalomgerjesztő látvány. Főleg ha olyasvalaki is heverészik ott törött mindennel, aki ocsmány módon a szívedbe fúrta magát. És nagyjából meg is érkeztünk idegbajom tárgyához: a tehetetlenség, a tanácstalanság és a mérhetetlen undor érzéséhez. Hogyan lehetek képes bárki iránt is mélyebb érzéseket táplálni, mint mondjuk egy cipő iránt? Vegyük mondjuk azt a csodálatosan új darabot, amit pont a minap szereztem be, mikor fotózásra repültem innen – természetesen megint titokban. A szívemhez nőtt, rajongtam érte, egyszerűen imádtam, mégis, a gondolataimba belemászott egy valaki, aki az idegeimen táncolt minden rezzenésével. De ha legalább utáltam volna a nyomorultat! Áh, komolyan legyintenivaló az egész, nekem pedig vagy egy doboz nyugtató, vagy egy gumiszoba kell. Erről jutott eszembe éppenséggel a Lélek szoba, mai állítólag csodákra képes a megtépázott agyráncokkal. Puding próbája az evés, így gyorsan magamra kaptam valamit és elindultam az északi toronyba. Sportos ember lévén természetesen a lépcsőmászós technikát részesítettem előnyben, így nagyjából kifulladva értem fel az említett helyiséghez. Nem nagyon volt humorom összefutni bárkivel is, ami nem meglepő az elmebajomat tekintve. Belépve a szobába furcsa érzés kerített hatalmába. Leültem kényelmesen, aztán gondoltam egyet és inkább lefeküdtem a kanapéra. Lehunytam a szemem és relaxálni kezdtem. A szobában halk zene szólalt meg, a levegőben pedig orchideaillat kezdett terjengeni. Minden olyan nyugtató és kellemes volt, mintha az eddigi bosszantó tényezőket kiiktatták volna. Kinyitva a szemem, az egész szoba a kék árnyalataiban pompázott, ami még jobban ellazított. Akárki is volt az a zseni, aki ezt ide kitalálta, nagyon jól tette. Egy párnát húztam a fejem alá, összefogott hajam kibontottam, így lazán omlott le a kárpitról a földig érve, cipőmet pedig egyszerűen levettem és magam mellé raktam a padlóra. Az összhatás felbecsülhetetlen élmény volt.
|
|
|
|
Yvonne L. West Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2013. december 3. 18:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=208419#post208419][b]Yvonne L. West - 2013.12.03. 18:10[/b][/url] NinaNem tudom, hogy mitől lehettem ilyen fáradt, de az utolsó emlékem az volt, hogy ebédeltem, utána visszatértem kis zugomba, ledőltem egy picit, és képszakadás. Pár perce tértem csak magamhoz, de legalább kipihentnek mondhatom magamat. Feltápászkodtam, majd beléptem a fürdőbe, hogy kicsit rendbe szedjem a külsőmet. Kicsit még szoknom kell azt, hogy szőke lettem. Igazából már mindenféle hajszínem volt az elmúlt 2 évben, de szőke még sosem voltam, és mivel egyszer élünk, jó ötletnek tűnt kipróbálni. Meg kell, hogy mondjam, jobban meg vagyok elégedve a végeredménnyel mint amennyire azt vártam. Mikor már úgy ahogy tűrhetően festettem, lassan, akár egy zombi kisétáltam a szobámból, majd útnak indultam. Nagyon mehetnékem volt, az elmúlt hónapban nem csináltam semmi izgalmasat, minden napom monoton volt. Nem fedeztem fel új helyeket, csak ültem az ágyamon, és unatkoztam. Természetesen egyedül. Anyáék már a leveleimre sem válaszolnak, sőt, még Jenny sem, úgyhogy egyre magányosabbnak érzem magamat. Persze, szeretek egyedül lenni, úgy tud az ember legjobban elgondolkodni az élet nagy dolgairól, de az ember ezzel együtt egy társas lény is, és ha sokáig van önmagával egy idő után bedilizik, és megöli magát, ezt pedig nem akartam megvárni, míg megtörténik velem. Gondolataim kissé elkalandoztak, mikor megpróbáltam visszatérni a jelenbe, nem nagyon tudtam beazonosítani, hogy hol is vagyok épp. Az egyik folyosó végén állva, egy hatalmas ajtóval találtam szemben magamat, amit eddig még nem láttam, vagy csak egyszerűen már annyira elhalt az agyamban minden, hogy nem emlékszem. Pár diák lépett ki az ajtó mögül, nevetgéltek és olyanok voltak mintha kisimultak volna, boldognak tűntek. Utánuk pillantottam, majd vissza az ajtóra, és benyitottam. Már csak egy lányt láttam, az egyik kanapén feküdt, így nem akartam megzavarni. Elleszünk mi egymás mellett szépen, csendben is ha kell. Az orromat azonnal megcsapta az egy illat, ami egyre erősebb lett. Menta. Imádom az illatát. Az egyik, sarokban lévő fotelhez mentem, majd leültem, térdeimet a hasamhoz húztam, majd felkaptam egy párnát a földről, és azt is az ölembe szorítottam. Úgy nézhettem ki, mint egy kislány aki megijedt a vihartól, és a sok dörgéstől, pedig egyszerűen csak folytattam a kis sziesztámat. Nagyon tetszett itt, de legfőképpen az illat miatt. Pár perc telt el, mire halk zongoraszót hallottam, ami csak úgy a semmiből jelent meg. Szinte már lebegtem, olyan nyugodttá váltam. Ekkor jöttem rá, hogy nem vagyok egyedül, tehát nem kellene annyira elkényelmesednem. A kanapén fekvő lányra pillantottam, ő is úgy nézett ki, mint aki teljesen el van lazulva. Vajon ő is hallja a zenét? Köhécseltem egyet-kettőt, hogy észre vegye nincs egyedül, bár tulajdonképpen nem tudom miért tettem. Utálok valakit megzavarni alvás közben. Ez az egyetlen szituáció amit át tudok érezni. Én is utálnám, hogyha valaki felriaszt. Inkább csak kényelmesen befészkeltem magamat, és vártam.
|
|
|
|
Egerszegi Nina Viktória INAKTÍV
félvéla legilimentor offline RPG hsz: 602 Összes hsz: 3841
|
Írta: 2013. december 3. 18:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=208446#post208446][b]Egerszegi Nina Viktória - 2013.12.03. 18:55[/b][/url] Yvonne Ahogy ott pihentem a világ megszűnt létezni. Az izmaim ellazultak, s bár nem aludtam, valamiféle transzban éreztem magam. Ha meg akartam volna mozdulni se tudtam volna, ugyanis nem engedte egy különleges visszatartó erő. A tudatalattim felhőtlenül érezte magát, elfelejtettem gondolkodni, végre tényleg üres fejjel feküdtem. Aztán megcsapta az orrom a menta illata, a halk gitár zene pedig zongorára váltott. Nem zavart egyik sem, mert továbbra is kellemesek voltak, ami meglepett. Más helyzetben már valószínűleg kiátkoztam volna valakit a szobából, példának okáért azt, aki miatt változott a légkör. Krákogást hallottam és mocorgást, minek hatására csigalassúsággal óvatosan kinyitottam a szemem. A plafon továbbra is kékben pompázott, így legalább egy valamiben egyeztünk: ezen szín szeretetében. Felé fordultam, de valami iszonyatosan megfontoltan, íriszeimet pedig végigcsúsztatva a lányon megállapodtam szemein. Ez egy fiú esetében nagyjából olyan következményekkel járt volna, hogy elkezd nyálat csorgatni, mivel azonban társam nőnemű volt, így csak reménykedhettem benne, hogy őt a heterok közül szalajtották. Találkozott a tekintetünk és én megismertem. Még a Boglyas téren találkoztunk, ő jött oda hozzánk, plusz háztárs lesz. Felkeltem és egy párnát magam mögé csúsztattam, egyet pedig mellkasom és felhúzott lábaim közé raktam, hogy átölelhessem. Csendben azon gondolkodtam, mivel kezdjem. Nem ültünk távol egymástól, éppenséggel pont szemben, a két kanapérész közötti távolság pedig nem volt áthidalhatatlan. Mindketten vártunk valamire, aztán úgy döntöttem, én töröm meg a csendet. Mindig jobb kezdeni, mint folytatni, mert így te teheted fel az első kínos kérdést. - Te miért vagy itt? – hangomból nem az elutasítás csengett, de még csak az utálat sem. Egyszerűen csak őszinte kíváncsiság jött ki belőlem szavak formájában. Bár fotográfus szakra járok, szívesen bevállalnék egy pszichológusi státuszt az iskolában, ez pedig a szakirányom igen erős változását eredményezné. Bár emberkerülő vagyok, ha valaki leül velem szemben a gondjaival, jó hallgatóságnak bizonyulok, ráadásul könnyen átlátom a helyzetet, hogy rávezethessem az illetőt a megoldásra. Véleményem szerint itt most ilyesmire nem volt szükség. Mindketten jöttünk valamiért, a regélést pedig neki kell kezdenie.
|
|
|
|
Yvonne L. West Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2013. december 3. 20:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=208549#post208549][b]Yvonne L. West - 2013.12.03. 20:57[/b][/url] NinaAlig telt el pár perc, a köhécselésem és a folytonos mocorgásom megtette a hatását. A kanapén heverésző lány lekapta az arcáról a párnát, majd rám nézett. Felismertem az arcát, nem is olyan rég láttam a faluban a téren, oda is mentem hozzá. Kicsit kellemetlenné is vált a helyzet, mivel egy kis ideig csak bámultunk egymásra, annyira el voltunk kábulva a nyugtató zenétől és a finom illatoktól. Mikor mindketten magunkhoz tértünk, éreztem, hogy feszült a szituáció, már épp megszólaltam volna, hogy megtörjem a csendet, mikor a lány megelőzött. Mondatát először nem tudtam hova tenni. Egyszerre volt kíváncsi, de még is gúnyosnak hangzott. Egy halovány mosolyt vettem fel, majd vállat vontam. Nem volt konkrét szándékom idejönni, úgyhogy erre se tudtam konkrét választ adni. - Csak úgy. Csak most találtam rá erre a szobára. Mondtam, majd ismét vállat vontam. Látszott, hogy még mindig kába vagyok, lassan már beszélni se fogok tudni normálisan. Kicsit feljebb ültem a fotelban, hogy jobban magamhoz térhessek, illetve, hogy a lány ne beszélgessen egy olyannal aki gyakorlatilag szétfolyik egy székben. A párnát még mindig az ölemben tartottam. Valamilyen különös módon, ezalatt a pár perc alatt annyira hozzám nőtt. Rossz szokásom, hogy túlságosan is könnyen tudok kötődni bizonyos tárgyakhoz. Nem tudja ugyan senki, de a kedvenc kispárnámat 13 éves korom óta, szinte mindenhová magammal viszem. Másik párnán képtelen vagyok elaludni. - Na és te, mi járatban? Kérdeztem, csak, hogy ne álljon meg a beszélgetés. Nem gondoltam volna, hogy bele fogok futni valaki értelmesbe, aki ráadásul még le is áll majd velem beszélgetni. Csoda, hogy még működnek a hangszálaim, olyan rég mondtam valakinek valamit. Az elmúlt pár napomat a tanulásnak szenteltem. Senki sem örült volna annak, ha bukás közeli állapotba kerültem volna. Oké, persze, nem vagyok egy stréber, aki egész nap a könyveket bújja, de ki kellett valamit találnom, hogy elüssem az időt. Szememmel gyorsan körbepásztáztam a szobát, amit eddig valamiért még nem is tettem meg. Nem volt túl nagy, de annál szebb volt! A legtöbb bútor fából volt, ami nagyon elnyerte a tetszésemet. Réginek tűnt, de egyben még is modernnek. Nem tudom, hogy ez lehetséges-e, de az én szememben még is ilyennek látszott. Kíváncsi voltam vajon a velem szemben ülő lánynak volt-e valami különösebb oka, hogy pont ide jött, ha már úgy rá kérdezett, vagy hozzám hasonlóan egyszer csak itt találta magát, nagy unalmában. Majd kiderül.
|
|
|
|
Bakay Blanka Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2013. december 11. 15:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=212444#post212444][b]Bakay Blanka - 2013.12.11. 15:52[/b][/url] Állia SzipenniruhaBlanka szereti a telet, de ez a front teljesen kikészíti. Mostanában annyit fáj a feje, hogy már az ágyból is nehezére esik kikelni. Ráadásul még a csuklója is nagyon fáj, amit pár éve tört el. De most erőt vett magán és kimozdult a szobájából. Mivel odakint a szelek háborúznak és amúgy is hideg van, kint úgy gondolta ráhangolódik kicsit a szép, téli hóeséses estékre, amit az ablakából szokott nézni. Ennek legjobb módjának azt tartotta, hogy ha kicsit megpróbál valahol egyedül lenni. Valami szép, csendes és meleg helyet keresett, amit a Lélek szobában talált meg. Szóval felkelt az ágyából és kivonszolta magát a fürdőbe, hogy rendbe tegye magát. Letusolt, kivasalta a haját és felöltözött. Szóval körülbelül egy óra elkészült arra, hogy olvasson. Felöltözve megfogta kedvenc könyvét és elindult az előbb említett szoba felé. Végigment a folyosókon és a lépcsőkön. Közben orrot fújt, mert természetesen ő is náthás, de csak éppen hogy. Belépve a szobába jó érzés töltötte el. Mintha egy szempillantás alatt megnyugodott volna a lelke. Igen, valószínűleg ezért hívják Lélek szobának. Valami finom illatot érzett, de nem tudta eldönteni mi lehet az. Megnyugtató volt a nyugalom, a csend. Lehuppant a kanapéra és maga mögé húzott pár párnát. Kinyitotta a könyvet és elkezdte olvasni. Pár perc múlva felnézett, lerakta a könyvet az asztalra és felállt. Odatérdelt az ablakhoz és csak bámult maga elé. Nem is a látványt figyelte, csak simán elbambult. Feleszmélve már nem is emlékezett min gondolkodott. Kicsit kinyitotta az ablakot hagy jöjjön be egy kis friss levegő. Legalább három napja nem volt már kint a szabadban. Jól esett neki a hűvös szél még így is hogy majd meg fagyott.
|
|
|
|
Állia Szipenni INAKTÍV
Árny offline RPG hsz: 358 Összes hsz: 1107
|
Írta: 2013. december 11. 16:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=212476#post212476][b]Állia Szipenni - 2013.12.11. 16:51[/b][/url] Bakay BlankaHideg van kinn. Ez volt az első gondolatom reggel. Ma biztos nem megyek ki. Talán ha lecsillapodik a szél. Most valami meleg és kellemes kell a fejfájásomra. Erről eszembe jut a front. De utálom a frontokat. Ágyban biztos nem maradok, az olyan unalmas. Egy jó könyvvel elmegyek valamelyik csendes zugába a kastélynak. A lélek szoba úgy is új, szinte ismeretlen mindenkinek, az biztos üres. Ott tudok pihenni és olvasni egy kicsit. Ezzel el is indulok a fürdőbe. Egy órácska készülődés után végre kész vagyok. Egyik könyvemet felmarkolom, pár zsepit a zsebembe teszek. Mert egy kicsit megfáztam, mint mindenki. A lépcsőn haladva ki is kell fújnom az orrom. Oda érve meg nézem az ajtót. Olyan nyugalommal teli az is. Ahogy belépek, teljesen megnyugszom. Pedig mostanában folyton ideges és feszült voltam. Finom illat van, de nem tudom minek az illata. Amint felébredek, az első meglepetésből körülnézek. Nagyon szép szoba. Kicsit beljebb megyek és meglátok egy lányt. Rellonos ő is azt hiszem, hátulról látom csak úgyhogy nem biztos. Nem vette észre, hogy bejöttem. Nagy mosollyal köszönök neki nem túl hangosan nehogy megrémüljön tőlem -Szia.Várom hogy reagál. Ha reagál. De csak nem bambult el annyira.
|
|
|
|
Bakay Blanka Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2013. december 11. 19:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=212589#post212589][b]Bakay Blanka - 2013.12.11. 19:17[/b][/url] ÁlliaAz ablakon beáradó levegő már nagyon hideg volt és a bambulásból is ez hozta vissza őt a jelenbe. Épp amikor Blanka becsukta volna az ablakot egy hang megszólalt mögötte. Valaki köszönt neki. A hangjából megállapítva egy lány lehet. - Szia. – Válaszolt vissza, igazából ügyet sem vetve rá. Becsukta az ablakot és visszaült a kanapéra. Fáj a feje és amúgy sincs most kedve társasághoz, úgyhogy most nem is szól a lányhoz. Felpakolta lábait az asztalra és visszatért a könyvbe. Pár lap után belegondolt, hogy azért mégis csak kéne mondani valamit a lánynak. Bár lehet ő is csak azért jött, hogy egyedül lehessen és nem kíváncsi senkire csak illedelmességből köszönt. Na, mindegy nem veszthet vele semmit. - Blanka vagyok és Rellonos. -Ő is annak tűnik, mert ismerős neki, de azért megkérdezi. – Te? Rellonos vagy te is ugye? Egyébként miért vagy itt?- a kérdést nem bunkóságból vagy gonoszságból tette föl szimplán érdeklődik a lány felé. Blanka ismét visszatért a könyvbe, de már nem is igazán olvasta azt. Csak nézte és minden mondatot legalább kétszer háromszor el kellett, hogy olvasson ahhoz, hogy megértse. De nem maradt meg belőle a fejében semmi. Ránézett a lányra. Nem tudta hogy mondjon-e valamit vagy hagyja a beszélgetést és térjen vissza teljesen a könyvbe és a gondolataiba. Egyenlőre, nem szólalt meg csak olvasott és fel- felnézett , várva hogy a lány mond valamit, vagy neki jut eszébe valami kérdés, amivel folytatódna a beszélgetés. De nem volt semmi, ami most érdekelte volna bárkiről is. - Szereted a pandákat?- pattant ki belőle mégis a kérdés. Nem tudni, honnan és hogy miért hogy miért pont a pandákról, de ez jött ki. Elmosolyodott magán és folytatta. - A pandák olyan aranyosak nem? –kérdezte ismét elmosolyodva. A szoba még mindig nagyon nyugtató volt és kezdte felismerni az illatot, ami elöntötte. Olyan illat volt, mint ami a nagymamája konyhájában szokott lenni, amikor valami vaníliásat süt. Meg is enne már valami finom süteményt. Olyat, amilyet a mamája csinál nem olyat, amilyet a cukrászdákban árulnak, mert az nem az igazi.Magához húzott egy párnát és azt ölelte. A hideg levegő, amit az előbb beengedett az ablakon már felmelegedett. Az egész szobában jó meleg, de mégis friss levegő volt.
|
|
|
|
Állia Szipenni INAKTÍV
Árny offline RPG hsz: 358 Összes hsz: 1107
|
Írta: 2013. december 11. 20:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=212599#post212599][b]Állia Szipenni - 2013.12.11. 20:01[/b][/url] Bakay BlankaHát úgy látszik nem igazán érdeklem. Nem baj, nem beszélgetni jöttem hanem olvasni. Már le is ült a kanapéra. Nem néz ki túl jól, biztos ő is érzi a frontot. Hát akkor csönd és olvasás. Ő is olvas. Akkor nem hiszem, hogy beszélgetne. Ezzel le is ülök a szemközti kanapéra. Felhúzom a lábam én is, és úgy csinálok mintha olvasnék, de előtte felmérem a lányt. Biztos megérezte, mert elkezd beszélni. Bemutatkozik. Nekem is kéne. -Én Állia vagyok.Hát úgy látszik egy házból vagyunk. Ő is rájött, hát akkor már egy kicsit beszélgetek vele. -Igen eltaláltad. Rellonos vagyok. Olvasni jöttem egy kicsit, mert fárad vagyok. De látom te is.Mondom mosolyogva. Hát nem biztos, hogy beszélgetünk. Lehet, hogy csak udvarias akart lenni. Már megint olvas. Jobb lesz ha én is elkezdem. Bár most Blanka jobban érdekel. Jó lenne tudni ki ő pontosan. Vagyis legalább azt, hányadikos, mert most így fejből nem tudom. Megkérdem. -Hányadikos vagy? Már ha nem sért a kérdés.Próbálok kedves lenni, mert még nem tudom, hogy beszéljek vele. Aranyosnak látszik, de még ki tudja. Közben látom, hogy ő se olvas. Úgy látszik én is érdekes vagyok. Ebből beszélgetés lesz, érzem. Ami nagyon jó. Már kérdez is. Bár elég furcsát. Pandák...hát nem tudom. Biztos erről olvas. De mivel olyan békés vagyok, különösebben nem érdekel. Kicsit furcsán nézve, de vigyorogva válaszolok. -Szeretem őket. De miért kérded?Teszem fel a kérdést, mert nem tudom összekötni a beszélgetés menetével a kérdést. De biztos van valami oka amiért ez kérdezte. Aranyosak. Igen, de még mindig nem értem, hogy jön ide, nem baj. -Nagyon cukik. Főleg a kicsik.Eszembe jut milyen régen láttam pandát. Majd szünetben lehet, hogy ezért elmegyek állatkertbe, és eszem valami finomat. Erről eszem be jut ez a finom illat és kicsit megéhezem. Talán van nálam cukorka. De ezt majd csak egy kicsit később derítem ki. Most nem törődöm vele, inkább kényelmesebben elhelyezkedem. Olyan jó meleg van és mégis friss a levegő. Mindjárt alszom itt egyet. Kezdek már elmacskásodni. De itt nem csoda, mert olyan jó itt, kellemes a légkör. Most már kényelmesebben elhelyezkedve figyelek Blankira.
|
|
|
|
Bakay Blanka Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2013. december 12. 08:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=212969#post212969][b]Bakay Blanka - 2013.12.12. 08:43[/b][/url] ÁlliaA lány neve Állia. Érdekes egy név még sosem hallotta Blanka. Állia is olvasni kezd, de látni, hogy nem is igazán olvassa, a könyvet csak úgy tesz. - Mi jót olvasol?- teszi föl Blanka a kérdést, hogy kizökkentse a lányt a bambulásból. A fejét a párnák közé nyomja és folytatja az olvasást. Még mindig el kell olvasnia a mondatokat legalább háromszor, mert nem igazán jár most a könyvön az agya. Elképzelte, ahogy a nagymamája süteményét eszi és a kedvenc takarójával betakarózva nézi a meséket a mamájával és a kisöccsével. Megnyugtató volt. Legalább annyira, mint maga ez a szoba, de lehet még megnyugtatóbb. - Elsős vagyok. És te? –Blanka örül, hogy a lány érdeklődik felé. Az előző pandás kérdését nem igazán értette, de Blanka nem is foglalkozik vele. Blanka szereti a pandákat és igazából azért is tette föl a kérdést. - Csak úgy. - rendezte le ennyivel a lányt. Nem akarta, hogy megszakadjon a beszélgetés, úgyhogy gondolkodni kezdett mit kellene kérdezni vagy mondani. De most olyat kellene kérdeznie, aminek az okát, értheti a lány. - Utálom ezt az időt. Mindig fáj tőle a fejem. A kora tél szörnyű. Amikor nincs hó, csak a szél fúj és meg lehet fagyni, de még annyira nincs hideg, hogy a Balaton is befagyjon annyira, hogy lehessen rajta korizni. – A lány mondandója közben felült és érdekes fejeket vágott és a végén még el is mosolyodott rajta hogy milyen idiótán nézhet ki. Megigazította a haját és visszafeküdt. Még mindig mosolygott a fején. Érezte, hogy a lány is elég hülyének nézhette, ahogy magyaráz. De most ez érdekli a legkevésbé. A könyv olvasását feladta. Nincs semmi értelme annak, hogy mindent háromszor el kell olvasnia ahhoz hogy megértse. A plafont kezdte bámulni. Csak nézte és feküdt némán. A feje már nem fájt annyira, de néha még mindig nagyon rossz volt. Főleg amikor eszébe jutott, hogy igazából mennyire keveset alszik mostanában a fejfájása miatt. Rossz volt, mert nagyon nehezen tudott elaludni. Volt, amikor órákig szenvedett, nyögött és kínlódott. Mindent kipróbált már, semmi nem használt. Tűrnie kellett akár milyen rossz is volt. Ha elmegy ez az idő sokkal jobb lesz. És akkor jön már a karácsony is, amikor hazamehet, és a családjával lehet végre, hosszú idő után. - Neked is fáj ettől a fronttól a fejed? Nagyon rossz érzés. Egész nap csak ágyban akarok feküdni. –Ránézett a lányra és elmosolyodott. Jó lenne végre valaki, akivel jóban van és valaki, akihez tud fordulni ha valami gondja van. A legjobb barátnője Siófokon, azaz otthon, mugli. Még azt sem mondhatta el neki, hogy ő kicsoda, és hogy hova megy. Rossz érzés volt hogy 5év után ez az első dolog amit nem mondhat el neki.
|
|
|
|
Állia Szipenni INAKTÍV
Árny offline RPG hsz: 358 Összes hsz: 1107
|
Írta: 2013. december 12. 16:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=213079#post213079][b]Állia Szipenni - 2013.12.12. 16:10[/b][/url] BlankiHát úgy látszik a nézése alapján nem ismer. Mondjuk én se őt. Hát olvasni nem tudok, de mindegy. Úgy látszik látja rajtam, hogy nem igazán érdekel a könyv. Azért kedves, hogy megkérdi, mit olvasok. -A tökéletes trükköt. Nagyon jó kis könyv, bár nem túlontúl izgalmas. De kellemes.Mondom kicsit részletezve. És még hirtelen hozzá teszek egy kicsit. -Ajánlom, hogy olvasd el egyszer, egész jó kikapcsolódáshoz.Ehhez egy mosolyt is elejtek. Mert én is kikapcsolódásnak olvasom. Bár amennyi időm van rá nem hiszem hogy hamar befejezem. Hiába, egyszerűen nincs semmire időm. Túl sok mindent vállaltam. De ez van, megoldom. Eddig sikerült, most is fog. -És te mit olvasol?Teszem fel a kérdést, mert jól néz ki az ő könyve is. De közben még kicsit visszamerülök a gondolataimba. Azért figyelek közben a válaszra. Válasz után kicsit elgondolkodom. Ebből a gondolatmenetemből zökkent ki a következő kérdése. Hát persze, hogy nem ismerem. Az elsősök még elég újak nekem. Még szinte egyet sem ismerek. Hát akkor asszem megint én leszek a vén. Hát ebbe is bele kell törődni. Viszont vigasztal, hogy fölöttem is vannak. -Én másodikos vagyok.Mondom mosolyogva. Lehet, hogy most már kevésbé lesz közvetlen. De azért remélem nem fogja zavarni és folytatjuk így a beszélgetést. Na át is tértünk, vissza a pandákra. Úgy látszik csak valamit kérdezni akart, hogy beszélgessünk. Ez jó. Na mindegy. Úgy látszik ő se igazán szereti ezt az időt. De ki szereti? Én nagyon utálom az ilyen szeles napokat. Hát majd be fagy a Balcsi is de az még ráér. El is mondom neki a véleményem. -A faluban is van kori pálya, azzal mi bajod?Teszem fel a kérdést, mert én ott már voltam és tök jó. Látszik hogy kicsit fáradt. Biztos keveset tud aludni a fejfájása miatt. Én hál Istennek egész jól alszom. Én is lehet, hogy elfekszem egy kicsit. Ezzel el is dőlök, a könyvet magam mellé teszem, mutatva hogy már nem tervezek olvasni. És már jön a kérdés. Kis plafon nézés után. Hát úgy látszik a front mindenkit megvisel. -Nekem is fáj a fejem. Én se bírom, főleg így náthásan. Bár csak kicsit vagyok megfázva. Én is csak feküdnék ha lenne rá időm, de nincs. Ezen egy kicsit el merengek mert tisztán emlékszem mikor kezdtem el tüsszögni. Akkor csak kis allergiának hittem. De sajna nem az volt/van. Legközelebb szakítok időt lemenni ilyenkor a doki nénihez. Bár lehet hogy keresek valami olyan gyógyszert ami megoldja és nem kell még az orvosiba is mennem. Ezzel most már nem törődve ránézek és látom, hogy mosolyog. Úgy látszik jobban leszünk.
|
|
|
|
Lily Brown INAKTÍV
Botanikus tanonc * Lizi offline RPG hsz: 34 Összes hsz: 545
|
Írta: 2013. december 25. 15:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=218971#post218971][b]Lily Brown - 2013.12.25. 15:39[/b][/url] Shania és a titkos akciómA végtelenbe és tovább. Mikor a csillagos eget nézem, azt érzem, szabad vagyok, és enyém a világ. Én vagyok a világmindenség. Ha zenélek, kinyílik előttem idő, beleláthatok a rejtelmeibe, megállíthatom az időt, és megint ott vagyok a végtelenben. Nem szabadulok tőle, de lehet, hogy nem is akarok. Jó nekem itt lennem. A tegnapi napot egy levél elküldésével kezdtem. Shania remélem megkapta, hogy mára tervezem a kis titkos akciómat. Délután kettőig igencsak izgalomban voltam, hiszen nem mindennapi esemény a tetkókészítés. Anyuék biztosan haragudni fognak rám, hiszen nem is szóltam nekik a dologról, de ha meg elmondtam volna, tuti nem engedték volna. Kíváncsi leszek majd a többiek véleményére is, hiszen egyáltalán nem ilyennek ismertek meg. Inkább egy szerény, visszahúzódó kislánynak, erre egy, sőt, kettő tetoválással fogok visszatérni. Nem semmi. Ezzel a szorongással vegyes izgalommal haladtam az északi szárnyban lévő Lélek szoba felé. Csak nem régen találtam rá erre a szobára, és még jó, hogy megjegyeztem az oda vezető útvonalat. Nagyon megtetszett, szerintem más okból is vissza fogok térni még ide. Amúgy pedig semmilyen termet nem találtam, ami a jelenlegi célnak megfelelt volna, így maradt ez. Megkockáztattam még azt is, hogy egy cetlit tűztem ki az ajtóra, jelezve ezzel, hogy a szoba éppen foglalt, és senki ne zavarjon. Remélem nem fog senki mégis benyitni Shanián kívül, hogy megbizonyosodjon róla, ki az az önző ember, aki kisajátítja magának ezt a kis szobát. Hogy egy kis másodikos? Na, mindegy, el kell felejtenem és felnőnöm végre. Én is ember vagyok, én is diák vagyok. Én is használhatom ugyanúgy az iskola helyiségeit, mint bárki más. Úgyhogy semmi pánik! Amikor beléptem a helyiségbe, a falak a fehér színből egyből elkezdtek a kékülni. De nem álltak meg egy fajta kéknél, hanem folyamatosan vándorolt az árnyalatok között. Ismerem a szoba titkát, de ezt nem tudom mire vélni. Szeretem a kéket, de miért változik, nem tudom. Talán mert izgulok? Lehet. Elővettem a zsebemből két összehajtogatott lapot, amelyre lerajzoltam a mintákat, és leültem a kényelmes kanapék egyikére, hátamat a párnáknak döntve. Aztán gondoltam egyet, és előbányásztam egy kis ceruzát az asztalka aljából, és még egyszer átrajzoltam a vonalakat, tökéletesítettem a formákat. De már semmi sem változott.
|
|
|
|
Shania Nayar INAKTÍV
offline RPG hsz: 23 Összes hsz: 194
|
Írta: 2013. december 25. 23:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=219192#post219192][b]Shania Nayar - 2013.12.25. 23:52[/b][/url] LilyA nap nagy részét az erdőben töltötte, terromágiát gyakorolva, s mire észbe kapott, hogy jelenése volna, már rég késésben volt. Ennek ellenére kimért léptekkel, zsebre dugott kézzel sétált végig a folyosón; nem volt az a típus, akit könnyen sietségre, vagy pironkodásra lehetett volna késztetni. Egyébként sem hitte, hogy újdonsült páciense fejvesztve rohan majd a teremből, ha öt perccel később jelenik meg. Először a rellon körletét környékezte meg, s mikor magához vette a felszerelését, nekiállt, hogy felkutassa a lélek szobát, amely neve alapján vagy egy elfuserált szerelmi légyott helyszínét, vagy egy pszichiátriai csoportterápia színterét sejtette. Viszonylag gond nélkül megtalálta a termet, de az ajtóra ragasztott pergamendarab láttán magasba szökött a szemöldöke - ez a lány egy rellonost sem látott még életében? Ők az ilyen jelzéseket inkább kihívásnak veszik, mint tiltásnak, ami csak hívatlan vendégeket eredményezne. Elhúzott szájjal le is szedte a cetlit, majd benyitott. - Hány éves vagy? Tíz? - kérdezte egy fintorral, meglengetve a kezében lévő papírt, hogy a lány értse is, mire utal, ne csak a levegőbe beszéljen. Eközben a szobán néhány vörös árnyalat vándorolt keresztül, jelezvén Shania irritációját, majd visszatért Lily kékeire, felfedve Shania előtt, miért is kapta azt a nevet, amit. - Boszorkák vagyunk. Be tudjuk zárni az ajtót - közölte, visszatartva egy szemforgatást; bár jogosnak érezte, elégedetlenségét már kifejezte szavakkal, nem kell túlspilázni a dolgot. A lány ennyiből is megértette valószínűleg. Edzőcipős talpával becsukódásra ítélte az ajtót, majd ezzel a lendülettel elő is vette a pálcáját, hogy mágikus lakatot is tegyen a nyílászáróra, miután pedig ezzel is megvolt, lerakta hátizsákját az egyik párnára, és nekilátott a kipakolásnak. - Látom, hoztál mintát. Hová szeretnéd őket? - folytatta a beszélgetést, kizárólagosan a bizniszre koncentrálva. Tőle egyébként is messze állt, hogy az időjárásról folytasson kimerítő értekezéseket, és igyekezett mindig lényegre törő maradni, már ha beszélt - alapvetően nem lehetett szószátyár személynek nevezni. - Allergiás vagy valamire? Van betegséged, ami váratlan rohamokat okoz? Mennyire félsz a tűktől? - tette fel a szokásos kérdéseket, az utolsó mondatnál a lányra sandítva - nem tűnt kifejezetten erős lélekjelenlétű személynek, de mivel Shania nem átfogó jellemrajzot készült róla írni, nem igazán érdekelte a dolog, csak azt szerette volna tudni, kell-e számítania arra, hogy a lány remegni, vagy ugrálni fog a tű alatt. Egyik sem volna túl szerencsés. Közben nagy sebbel-lobbal már ki is pakolt - a homeless látszat ellenére nőből volt, tehát tizenöt dologra is tud figyelni egyszerre -, és átvette a mintákat, hogy közelebbről is szemügyre vegye őket. Egyik sem volt túl nehéz, maximum két óra alatt készen is lesznek vele.
|
|
|
|
Lily Brown INAKTÍV
Botanikus tanonc * Lizi offline RPG hsz: 34 Összes hsz: 545
|
Írta: 2013. december 29. 20:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=221224#post221224][b]Lily Brown - 2013.12.29. 20:46[/b][/url] ShaniaA minták nézegetése közben nyílt az ajtó, és egy fiatal lány lépett be a szobába nagy csomagjával. Kicsit morcosnak láttam, biztos nincsen túl sok kedve hozzám, és később rá is jöttem, hogy ez pontosan így van. Szurkálódó kérdéseire kicsit sértődötten válaszoltam, de a higgadtság látszatát igyekeztem fent tartani. Ám a fal színébe mélykék foltok vándoroltak, amely igencsak árulkodó lehetett, ha valaki odafigyel rá. - Tizenhat éves vagyok – mondtam magabiztosan a lobogó cetlire ügyet sem vetve. Ennek ellenére dühöngtem magamban, hogy lehettem ilyen hülye. Kirakni egy cetlit maga a fehér zászló: „gyertek, itt vagyok”. Ja, és persze, hogy boszorkány vagyok, de nem lehet az ember feledékeny? Na, jó. De ennyire? - Hát persze. Az ajtó becsapódására kicsit megborzongtam. Soha nem szerettem, ha csapkodják a nyílászárókat. Az számomra azt jelenti, hogy az illető dühös. Bár lehet, hogy ez esetben van némi alapja. Kérdésére a rajzokat leraktam az asztalra. - A csillagokat a hátamra, és a nyakamtól kezdődjön. A violinkulcsos mintát pedig a bal bokámhoz, a lábam külső felére – mutattam rá egyesével a mintákra. - Nem vagyok allergiás, és állandó betegségem, rohamom sincs. A tűtől pedig nem félek. Ne aggódj, nem fogok mozgolódni. Válaszom szűkszavú volt, de nem izgattam magam túlságosan, inkább az elkövetkezőkre koncentráltam. Még mindig kicsit nehezteltem rá a boszorkányosdi miatt, de mérgem már szinte teljesen elpárolgott. Nem szeretek haragudni másokra, inkább mindig megpróbálok keresni valami pozitívumot a történtekben. Halvány mosolyt varázsoltam az arcomra, és teljes nyugalommal néztem vissza az előttem álló lányra.
|
|
|
|
Állia Szipenni INAKTÍV
Árny offline RPG hsz: 358 Összes hsz: 1107
|
Írta: 2013. december 30. 22:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=221913#post221913][b]Állia Szipenni - 2013.12.30. 22:44[/b][/url] Timnem értem neki hogy ne lenne mesélni valója. Ez butaság. Viszont annak örülök hogy az ért egy kicsit fog beszélni. Közben azt is örömmel nyugtázom hogy nem vagyok rossz hallgatóság. Miközben haladunk egyszer kétszer hátra pillantok,és látom hogy sok mindenen meg lepődik,ezen én csak mosolygok. Mikor oda érünk az ajtó elé meg állok. Majd viccesen csak ennyit mondok. -Tadam! ez jó hely lesz beszélgetni. Kinyitom az ajtót. Benézek hogy van-eben valaki. Mivel nincs be megyek,és magammal húzzon Timmet is. Majd az egyik kanapénál elengedem. Le ülök török ülésben a kanapéra. Őt is hívom hogy üljön mellém. Közben felhangon közlöm hogy addig nem mesélek míg meg nem ígéri hogy ő is fog. -Na mesélek, de csak egy feltétellel. El hallgatok közben pedig keményen rá nézek majd folytatom. Te is mesélsz,mert ha nem én se. Elkezdek mocorogni hogy kényelmesen eltudjak helyezkedni. Mi után elhelyezkedem várakozva nézek rá.
|
|
|
|
Tim Rawden INAKTÍV
offline RPG hsz: 19 Összes hsz: 20
|
Írta: 2013. december 31. 09:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=222043#post222043][b]Tim Rawden - 2013.12.31. 09:12[/b][/url] Állia Állia egy pihenő hely felé viszm majd kényelmesen elhelyezkedik az egyik pamlagon. Én is hasonlóan teszek, leülök vele szemben. Állia minden képpen feltételekhez köti a beszélgetést, de én nem mondok erre semmit. -Na és mi az a feltétel?-nézek rá kérdően. Azt akarja hogy én is meséljek magamról, nem is bánom, csupán azt mondom, nem hiszem hogy olyan izgalmasakat tudok mondani. De ő tudja! Közben egy párnával viaskodok; nekidőlök a pamlag hátának.
|
|
|
|
Állia Szipenni INAKTÍV
Árny offline RPG hsz: 358 Összes hsz: 1107
|
Írta: 2013. december 31. 09:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=222044#post222044][b]Állia Szipenni - 2013.12.31. 09:23[/b][/url] TimKemény dió. Tim nem akar beszélni, nem tudom mért.Ezen kicsit elgondolkozom közben szembe ül velem. Mikor közlöm hogy feltétetel van, kérdőn néz rám és meg is kérdi ahogy vártam. Nem örül neki hogy neki is beszélni-e kell. Közben elkezd csatázni egy párnával ami elég vicces. Szám elé teszem a kezem, hogy ne látszódjon a vigyorom. Aztán miután ő is elhelyezkedik, rá nézek mosolygok. Még várok hogy biztos kényelmesen el tudjon helyezkedni. Majd rá kérdek, arra hogy meséljek-e akkor. -Na akkor kezdjem,vagy kezdesz te? Remélem hajlandó kezdeni,de ha nem akkor is beszélni-e kell úgy hogy mindegy. Miközben várom hogy mit mond elkezdek újra gondolkozni azon hogy mit mondjak. Nincs igazán sok mesélni valóm,átlagos vagyok teljes mértékben.
|
|
|
|
Tim Rawden INAKTÍV
offline RPG hsz: 19 Összes hsz: 20
|
Írta: 2013. december 31. 10:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=222047#post222047][b]Tim Rawden - 2013.12.31. 10:13[/b][/url] Állia Álliával szemben ülök, és egyenesen a szemébe nézek. Elgondolkozok, majd kezdek. -Szóval...-elgondolkozok egy picit majd folytatom.- Hány éves vagy?- kérdezem tőle. Mivel másodikos valószínű hogy 15 körül lehet. Rá mosolygok,nem hiszem hogy olyan nehezet kérdeztem, nem akartam rögtön faggatózni.
|
|
|
|
Állia Szipenni INAKTÍV
Árny offline RPG hsz: 358 Összes hsz: 1107
|
Írta: 2013. december 31. 10:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=222049#post222049][b]Állia Szipenni - 2013.12.31. 10:30[/b][/url] TimNagy örömre ő kezd. Lassan belekezd,majd el hallgat. Látom rajta hogy gondolkozik azon hogy mit mondjon,kíváncsian nézek rá, várom mivel kezd. De nagyot kell csalódnom. Nem kezd el mesélni,csak meg kérdi a korom. Mosolygok,de elég halvány lett a mosolyom. Halkan válasz szolok. -Korhatáros a történeted? Teszem fel a vicces kérdést. Majd folytatom. -Nem szép dolog egy hölgytől meg kérdezni a korát. De végül is meg mondom 15 vagyok. Te meg ugye 14? Kicsit várok. Majd nagy szemek kell nézek rá,kérlelő hangon kiskutya arccal nézek rá és így kérdezem. -Most már mesélsz? Remélem most már hajlandó lesz mesélni,én már iszonyat kíváncsi vagyok.
|
|
|
|
Tim Rawden INAKTÍV
offline RPG hsz: 19 Összes hsz: 20
|
Írta: 2013. december 31. 11:29
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=222062#post222062][b]Tim Rawden - 2013.12.31. 11:29[/b][/url] Állia -Igen az. -nevetem el magamat, de muszáj volt megkérdeznem, nagyon érdekelt. Látom nem nagyon tetszik ez így neki, úgy hogy belekezdek. - Igen. Szóval tizenhat éves vagyok, Skóciába születtem, Turiff mellett egy tanyán. Az anyukám és apukám is varázsló, bár anyukám csak félvér. Van négy bátyám, én voltam a legkisebb. Apukám mindenképpen azt akarta, hogy hasonlóan a tesóimmal, az ő boltjába dolgozzak, mint árus. Apukám mindenféle varázslóportékkal dogozott, eladta őket, vásárolt, ilyesmik. Ez nálunk amolyan családi hagyomány volt. Szóval, amikor befejeztem a mugli sulit, egyszerűbbnek találtam lelépni, nem akartam úgy végezni, mint egy átlagos bolti eladó. Tanulni akartam és világot látni, úgy hogy elindultam egy táskával a hátamon. Ekkor voltam tizennégy. Igazából nem bántam meg, jobb most itt lenni, mint otthon halálra unva élni... Szóval Franciaországban, és sok országba jártam, de mivel semmi varázslatot nem tudtam, nem vettek föl sehová. Végül itt kötöttem ki Magyarországon. Egy ideig az egyik ismerősömnél laktam. Aztán meg tudtam, hogy itt van ez a suli, és pályáztam ide. Egy kis segítséggel föl is vettek. Nem mehettem a velem egykorú osztályba, hisz magyarul is alig tudtam valamit, nem hogy a tananyagot. Úgy hogy így kerültem ide, azt hiszem ennyi. -mondom tömören neki.
|
|
|
|
Állia Szipenni INAKTÍV
Árny offline RPG hsz: 358 Összes hsz: 1107
|
Írta: 2013. december 31. 11:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=222066#post222066][b]Állia Szipenni - 2013.12.31. 11:45[/b][/url] TimKorhatáros történet, jól hangzik. Örülök, hogy ő kezd. Elkezd mesélni, én pedig figyelmesen hallgatok. Nagyon érdekes. Tényleg idősebb nálam, gyanús is volt nekem, de eltaláltam, mert szinte biztos voltam benne hogy öregebb. Mikor befejezte, eldőlök. Háton fekve kezdek beszélni. - Nagyon érdekes az életed. Én is szeretnék világot látni. Csöndben maradok és gondolkodom. Milyen sok mindent láthatott, tapasztalhatott. Biztos nagyon jó volt. Én ehhez képest nagyon unalmas vagyok. Én inkább olyan családi idillben nőttem fel. Ahogy ezen gondolkozom, kicsit felülök és ránézek. Majd, mivel nem tudok mit mondani, vissza hanyatlom, gondolkozom és merengek. Majd úgy döntök rákérdezek pár dologra, elkezdem de most nem ülök fel hozzá. - Nem volt nehéz egyedül? Teszem fel a legnagyobb hülyeséget, ami eszembe jutott. Meg próbálom kijavítani. - Már nem úgy, csak....hát izé. Nem tudom mit mondjak inkább arcomra veszek egy párnát. Elpirultam teljesen, hogy tudtam ilyet kérdezni.
|
|
|
|
Tim Rawden INAKTÍV
offline RPG hsz: 19 Összes hsz: 20
|
Írta: 2013. december 31. 12:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=222069#post222069][b]Tim Rawden - 2013.12.31. 12:00[/b][/url] Állia Látom hogy érdekesnek talál. - Hidd el,szerintem egyszer te is fogsz!-válaszolom neki biztatóan,amikor azt mondja hogy, ő is szeretne egyszer világot látni. Igen így elmondva szerencsésnek tartom magam, bár az én utam nem igazán nem igazán pihenős nyári vakáció volt, hanem néhol kalandos,de összességében csendes utazás. Kérdez tőlem valamit,de látom hogy nehezebben fejezi ki, mit akar kérdezni. Aranyos ahogy elpirul, én meg kedvesen rá mosolygok. -Én nem voltam mindig egyedül. Amiközbe utaztam nagyon sok páratlan,csodás emberrel találkoztam, akik néha velem tartottak,vagy meghívtak magukhoz. De amúgy sem vagyok olyan társasági ember, szóval nem -rázom meg a fejem- nem volt nehéz. -Viszont ha úgy érdekel hogy nem volt-e nehéz egyedül boldogulni, akkor is azt kell mondanom, hogy nem. Elején gyakran estem kétségbe, mert teljesen reménytelen volt az egész dolog,de aztán mindig jobbá fordult a sorsom. Ha az ember évekig így él hozzá szokik hogy nem puccos, előkelő szállodákban él.-teszem hozzá.-Na és te?
|
|
|
|
Állia Szipenni INAKTÍV
Árny offline RPG hsz: 358 Összes hsz: 1107
|
Írta: 2013. december 31. 12:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=222081#post222081][b]Állia Szipenni - 2013.12.31. 12:15[/b][/url] TimKilesek a párna alól. Látom hogy örül annak hogy szerintem érdekes. vissza bújok a párna alá. Közben meg nyugtat hogy én is biztos fogok utazni. Ebben egyet értünk. Megint ki leseke a párna mögül,de csak annyira hogy ne vegye észre. Vissza mereng. Aztán halva az én hülye kérdésem elkezd beszélni róla. Én pedig megint pirulok a hülyeségemen,ez ért magam elé rakom újra párnát. De az ért annyit még látok hogy mosolyog. Elkezdi mesélni. Eltalálta a kérdésem. Figyelek mit mond. de nem jövök elő a párna mögül. Ő közben más hogy is értelmezi a kérdésem. Erre is kíváncsi voltam. Ahogy hallgatom, kicsit elkezdem csodálni. Nehéz lehetett neki,de egyben csodálatos. Rá kérdek mi érdekeset látott. Kicsit fel emelem a párnát hogy tudjak beszélni,de ne látszódjak. -Milyen dolgokat láttál? Remélem sokat mesél,kíváncsi vagyok. Közben ő is kérdez. És jönnék most már. Ahogy meg hallom azt hogy és te,vissza ejtem a fejemre a párnát. Nem szólok,nem tudom mit mondjak.
|
|
|
|
Tim Rawden INAKTÍV
offline RPG hsz: 19 Összes hsz: 20
|
Írta: 2013. december 31. 12:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=222088#post222088][b]Tim Rawden - 2013.12.31. 12:28[/b][/url] Állia Úgy látszik a párnával eléggé el van foglalva, de azért figyel rám is, kérdéseket tesz föl. Hogy mit láttam? Szemem elött most lepereg az egész, Románia és az Alpok rejtelmeivel, vámpírok és manók között, furcsa állatokkal kezdve. Sok mindent. - Egyszer voltam, Innsbruckba. Ott a varázslók, hogy is mondjam elég furcsák voltak...Egyszer például az ottaniakkal beszélgettem a leprikonokról, és amikor azt mondtam hogy nekem nem tetszenek, teljesen megvadultak, átkokat küldtek rám.- most hogy így belegondolok,még mindig fáj a karom, ott ahol az egyik ártás ért.- Azt ugyanis nem tudtam hogy ők istenítik a leprikonokat, mindennél jobban tisztelik őket. Vagy amikor Kikben tartozkodtam, Horvátországba, láttam najádokat. Még most sem felejtem el milyen szép látvány voltak, a víz sima átlátszó üvegén. Szóval sokat mindent láttam már...-húzom el a fejem. Azt akarom hogy ő is meséljen magáról,de látszik, hogy ő ezt igazán nem akarja. - Na megegyeztünk te jössz!- nézek rá.
|
|
|
|
Állia Szipenni INAKTÍV
Árny offline RPG hsz: 358 Összes hsz: 1107
|
Írta: 2013. december 31. 12:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=222095#post222095][b]Állia Szipenni - 2013.12.31. 12:43[/b][/url] TimFel ülök. Átölelem a párnát. Nagy szemekkel nézek rá. Csodás dolgokat látott. Látom rajta hogy fejben vissza megy. Miután befejezte elkezdek kicsit kérdezősködni. -Látszik a karodon? Nem akarok túl kíváncsi lenni,de érdekel. Olyan sok mindent látott,biztos unalmasnak találja a sulit. Ezen kicsit elgondolkodom. De nincs sok időm töprengi,elkezd piszkálni azzal hogy én jövök. Ezt halván vissza dőlök. A párnát a hasamon hagyom. Be csukom a szemem. Fejben vissza megyek az időben és gondolkozom mi történt velem. Mikor felidézem milyen voltam kicsinek elmosolyodom. Érdekes voltam, meg változtam. Eltűnik az arcomról a vigyor. Elmerengek azon milyen voltam milyen lettem. Így vissza nézve látom hogy szinte semmi se ugyan az. Pár dolog, pár érdekesség van bennem,nem több nem kevesebb. Megint el vigyorodom. Most már válasz szolok. Kicsit bűnbánóan,de válasz szolok. Még a szememet is kinyitom,ránézek amennyire tudok. -Én ilyet nem tudok mesélni,de ha akarod mesélhetek végül is.
|
|
|
|
Tim Rawden INAKTÍV
offline RPG hsz: 19 Összes hsz: 20
|
Írta: 2013. december 31. 12:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=222098#post222098][b]Tim Rawden - 2013.12.31. 12:50[/b][/url] Állia Megkérdezi hogy látszik-e a a karomon.-Igen látszik.-mondom ,de nem fogom most megmutatni neki. Ha azt gondolja hogy unalmasnak fogom találni a sulit akkor jó nagyot téved. Néha a legtaszítóbb dolgok lehetnek a legérdekesebbek. Már most is érdekes. Lecsukja a szemét, látszik rajta hogy elgondolkozik. Majd kinyitja, és rám néz. Erre azt mondja hogy nem tud ilyeneket mesélni! -Akkor is!- mondom neki morcosan. Rá nézek, és hallgatom a lányt történetét.
|
|
|
|
Állia Szipenni INAKTÍV
Árny offline RPG hsz: 358 Összes hsz: 1107
|
Írta: 2013. december 31. 13:11
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=222103#post222103][b]Állia Szipenni - 2013.12.31. 13:11[/b][/url] TimLátszik a az átok a karján azt mondja,de azt is közli hogy nem mutatja meg. Erre el mosolyodom. -Nem azt ért kérdeztem. Csak gondoltam meg mutathatnád az iskola gyógyítójának hát ha eltudja távolítani. Ezen elgondolkozom. Most szerintem meg a suliban van,bár sokszor eltűnik. Még felvetem magamban az ötletet hogy rá kérdek tudja-e milyen átok volt,de elvetem mert szerintem nem szeretne erről beszélni. Közben rátűrünk arra hogy én meséljek. Mivel én nem szeretnék, durcásan közli hogy akkor is. Rá nézek és kirobban belőlem a nevetés. Olyan arcot vág mint egy ovis, ami nagyon mókás. Mi után kicsit meg nyugszom,most már csak vigyorgok. Lassan az is elmúlik. Most már teljesen le nyugodtam. Mély levegőt veszek és elkezdek mesélni. - Mivel is kezdjek? Teszem fel magamnak a költői kérdést. - Hát mondjuk nincs testvérem. Aranyvérű varázsló családból származom. El hallgatók gondolkozom. Eddig is elég vontatott voltam,de most meg akadtam. Gondolkodom mit mondjak. Rá nézek. -Mire vagy konkrétan kíváncsi? Remélem nem azt mondja hogy mindenre. Mert akkor elveszek.
|
|
|
|
Tim Rawden INAKTÍV
offline RPG hsz: 19 Összes hsz: 20
|
Írta: 2014. január 1. 13:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=222525#post222525][b]Tim Rawden - 2014.01.01. 13:47[/b][/url] Állia - Igen lehet hogy majd megmutatom.- mosolyodok el.Később megint elneveti magát, és én csak csodálkozom, hogy Állia mennyire nem tud egy percig nyugton maradni. Elkezd mesélni a szüleiről, közben csendben hallgatom. Aztán elgondolkozik, majd rám emeli tekintetét. -Három lány? - csodálkozok el, mert az sem lehet kis pálya. - Egyszerűen csak mesélj magadról! Bármit! Hogy mit ...- igen,ez valóban nem könnyű feladat, de hát nekem is sikerült. Megcsóválom a fejem majd folytatom.- Hogy kerültél ide, mit gondolsz az iskoláról, nem tudom csak egyszerűen mesélj!-akadok ki.
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus offline RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Írta: 2014. január 18. 21:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=228266#post228266][b]Ombozi Noel - 2014.01.18. 21:23[/b][/url] Brigitta~ vasárnap hajnal Ittléte óta nem sokat változtak alvási szokásai. Gyógyítónál még nem járt, és fiatalabb korában mugli orvos sem látta. Bőven a Nap álmodása után fekszik, és percekkel a Nap égre jövetele előtt ébred. Kialvatlan, mégis éber, szenved az álmatlanságtól, mégis így érzi magát jól. Az évek során olyannyira megszokta az örök gondolkodás fogságát, a napi három-négy óra nyugtalan alvást, hogy olykor elmereng azon, vajon megváltozik-e ez az állapot valaha? Lesz valaki, aki segít rajta? Sokat gondol arra, hogy azért van ébren húsz, huszonegy órát egy napöltőn, mert neki sokat kell élnie sorsából fakadóan. Látnia, éreznie, hallania kell. Észrevennie titokzatos dolgokat, összefüggéseket felfedezni, cselekedni és uralkodni. Rengeteget kell még tanulnia, de ellentétben másokkal, ő neki önmagáról, az életről, és a végcélról, az akaratról kell a létező összes ismeretet zsebre tennie, hogy végül ő legyen az első ember. A legjobb lesz, a legfontosabb. Ma hajnalban vastag pulóverében áll a bejárati csarnok tölgyfaajtaján kívül, és perzselő tekintetével várja, hogy az új nap kezdetét vegye. A Nap vöröslő színeivel töri át a sötét fellegeket, és ez mindig erőt ad az elsőévesnek. Feltüzeli, megtölti élettel, tisztábbá varázsolja a célokat, és a kiválasztott utat, amely hozzájuk vezet. Ezekért a pillanatokért érdemes korán ébredni, és bármily karimás és sápadt is a fiatal arca, belül tele van energiával. Hosszú percekig követi a fénylő gömb útját az egekbe menet, majd hátat fordít neki, és újult erővel indul meg ő is saját útjára, hogy mint a Nap, egyszer ő is felérjen a magasba, a megdönthetetlen csúcsra. Bakancsa kopogása felkelti az alvó, morgó festményeket, de most nincs kedve egyik vásznát sem felhasítani, így rájuk sem hederítve, céltudatosan halad a hideg folyosókon. Nemrégiben hallott egy teremről, ami az északi toronyban fekszik, és állítólag aki betér oda, az a teljes nyugalom éden kertjében találja magát. Azt mondják, hogy ez a szoba felveszi az ember kedélyállapotának jellegzetességeit, és a dallamot, ami szól, mintha csak a lélek dobjai játszanák. Noel őszintén kíváncsivá vált erre a helyre, hiszen nem ismerte még önmagát annyira, hogy tudja mi is vár rá pontosan, ha belép a kidolgozott, tölgyből készült ajtón. Remegés halad át testén, gerincét végigjárja a hideg, és karjain felállnak a szőrszálak, amint megpillantja a jó pár lépcső megmászása után megjelenő, s olyannyira vágyott ajtót. A kilincset lenyomja, és szemeit behunyva, egy szusszanás után lép be. A halk zene, ami lépteit követően felhangzik eléri, hogy a fiú őszinte elismerésével adózzon a szoba létrehozójának, hiszen az tökéletes harmóniát teremt bensőjében. A szoba egésze felveszi a rellon színeit, és egy kis vörös is beleveszik a fekete, ezüst és zöld színekbe. Ő maga az ajtónak dönti hátát, és hangosan nevetni kezd. - Ez fantasztikus! Kiáltása után ellöki magát az ajtótól, és körbejárja a szobát. Őrület. Ez őrület. - Istenem, ha vagy, ezt nekem találtad ki... Bár nem hisz a méltóságos Úrban, az összes létező parancsolójában, most önfeledt boldogságában idézi fel az előzőleg felkelő Nap látomását.
|
|
|
|
Kőszegi Brigitta Hanna Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2014. január 21. 17:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=228824#post228824][b]Kőszegi Brigitta Hanna - 2014.01.21. 17:01[/b][/url] Elképesztően fáradt napokat, sőt, heteket tudhatok magam mögött. Sok mindent be kellett pótolnom, nem akartam, hogy ha valamelyik tanórán netán felszólítanak, nem tudok semmit, és ott helyben kelljen elsüllyednem. Oké, persze, nem mintha akkora "stréber" lennék, hogy csak a tanulásnak élek, de utálom a megaláztatást, így hát...jobb félni, mint megijedni. Most is az egyik könyvem felett görnyedtem, szemeim már kezdtek lecsukódni, mikor megráztam fejemet, becsaptam a könyvet, és feltápászkodtam a székemről. Felsóhajtottam, mikor kitekintettem az ablakon, és megláttam, hogy a nap lassan kezd felkelni. Ez azt jelentette, hogy egész éjjel le se hunytam a szememet, tehát a mai nap folyamán biztosan használhatatlan leszek. Eleve az szoktam lenni ha kb. 7 óránál kevesebbet alszok, mi lesz velem ezek után?! Átöltöztem egy kicsit kényelmesebb ruhába, majd elhagytam a már jól megszokott kis kuckómat. Eleget bámultam azt a 4 öreg és fehér falat, napokig. Kezdett már unalmassá válni. A folyosók kihaltak voltak, semmilyen hang, vagy nesz sem szűrődött ki az ajtók mögül. A kastély még aludt, úgy nézett ki csak én voltam az a hülye, hogy ilyen korán, hajnalban, sétára indultam. Gondoltam folytatom a kastélyban a kis felfedezőtúrámat, hiszen amióta itt vagyok, elég komolyan ügyködöm ezen, bár egyelőre még nem túl sok sikerrel, de nem adom fel. Miért is tenném? Mondjuk, ha minden jól megy még itt leszek egy pár évig, szóval ráérnék, de ha elhalasztanám, az nem én lennék. Én minden jót rögtön elsőre eljátszom, későbbre meg persze nem marad semmim. Hihetetlen egy nőszemély vagyok! Sokszor próbáltam már megváltozni, megkeresni és magamba "építeni" azokat a tulajdonságokat, amik a legjobbak, de sosem sikerült. Igen, most már hivatalosan is javíthatatlan vagyok. Észre sem vettem mennyire elkalandoztak a gondolataim, már csak akkor kaptam észbe mikor egy ajtó előtt álltam. A lábam csak ment a maga útján, az agyam pedig kikapcsolt ez alatt a kis út alatt. Felsóhajtottam, majd körülnéztem, nem is tudom miért, hiszen tisztában voltam vele, hogy senki sehol. Nem tudtam mi vár rám az ajtó mögött, mivel mikor hallgatózni kezdtem, semmit sem hallottam odabentről. Nem tétováztam sokáig, pár másodperc múlva nyeltem egyet, majd lassan benyitottam. Egy aranyos kis rendezett szoba tárult elém, tele párnákkal és fotelokkal. Mikor beljebb léptem, a szoba falainak színe fehérről átváltozott olyanná, akár a tűz vagy egy gyönyörű szép naplemente. Minden pirosban, narancssárgában és rózsaszínben pompázott, majd halk gitárpengetésre lettem figyelmes. Azt se tudtam hirtelen, hogy ki vagyok és hol is, annyira elbűvölt a hely szépsége. Teljesen ellazultam, csak bámultam a falakat, ahogy színei ide-oda cikáztak, mikor is szinte majdnem felbuktam valakiben. Így jár az, aki nem néz az orra elé. Tehát Én. Kissé megrémültem, mikor is a falak átváltottak feketére és zöldre, majd mikor összeszedtem magamat, és megnyugodtam, minden visszaváltott a tüzes hangulatra. Magam elé pillantottam, hogy jobban szemügyre vegyem kinek vagy minek ütköztem neki, mikor is egy fiút láttam. Ő is ugyanúgy el volt ámulva a szobától mint én, legalábbis ezt olvastam le az arcáról. - Jajj, ne haragudj! Kértem bocsánatot gyorsan, remélve, hogy nem zavartam meg nagyon. Tudtam, hogyha a fiút épp rossz pillanatában kaptam el, vagy épp megzavartam a relaxációját, akkor valószínűleg nekem fog ugrani, de reménykedtem. Mégpedig abban, hogy ha kiabálni kezd, akkor hagy a fejemen pár hajszálat. Arcomon látszott a megbánás, és egy kis izgalom is, hogy elfogadja-e a fiú a bocsánatkérésemet, avagy sem.
|
|
|
|