Emma McNeilly leírása

Bakay Blanka

Hideg van kinn. Ez volt az első gondolatom reggel. Ma biztos nem megyek ki. Talán ha lecsillapodik a szél. Most valami meleg és kellemes kell a fejfájásomra. Erről eszembe jut a front. De utálom a frontokat. Ágyban biztos nem maradok, az olyan unalmas. Egy jó könyvvel elmegyek valamelyik csendes zugába a kastélynak. A lélek szoba úgy is új, szinte ismeretlen mindenkinek, az biztos üres. Ott tudok pihenni és olvasni egy kicsit. Ezzel el is indulok a fürdőbe. Egy órácska készülődés után végre kész vagyok. Egyik könyvemet felmarkolom, pár zsepit a zsebembe teszek. Mert egy kicsit megfáztam, mint mindenki. A lépcsőn haladva ki is kell fújnom az orrom. Oda érve meg nézem az ajtót. Olyan nyugalommal teli az is. Ahogy belépek, teljesen megnyugszom. Pedig mostanában folyton ideges és feszült voltam. Finom illat van, de nem tudom minek az illata. Amint felébredek, az első meglepetésből körülnézek. Nagyon szép szoba. Kicsit beljebb megyek és meglátok egy lányt. Rellonos ő is azt hiszem, hátulról látom csak úgyhogy nem biztos. Nem vette észre, hogy bejöttem. Nagy mosollyal köszönök neki nem túl hangosan nehogy megrémüljön tőlem
-Szia.
Várom hogy reagál. Ha reagál. De csak nem bambult el annyira.
 

Bakay Blanka


Hát úgy látszik nem igazán érdeklem. Nem baj, nem beszélgetni jöttem hanem olvasni. Már le is ült a kanapéra. Nem néz ki túl jól, biztos ő is érzi a frontot. Hát akkor csönd és olvasás. Ő is olvas. Akkor nem hiszem, hogy beszélgetne. Ezzel le is ülök a szemközti kanapéra. Felhúzom a lábam én is, és úgy csinálok mintha olvasnék, de előtte felmérem a lányt. Biztos megérezte, mert elkezd beszélni. Bemutatkozik. Nekem is kéne.
-Én Állia vagyok.
Hát úgy látszik egy házból vagyunk. Ő is rájött, hát akkor már egy kicsit beszélgetek vele.
-Igen eltaláltad. Rellonos vagyok. Olvasni jöttem egy kicsit, mert fárad vagyok. De látom te is.
Mondom mosolyogva. Hát nem biztos, hogy beszélgetünk. Lehet, hogy csak udvarias akart lenni. Már megint olvas. Jobb lesz ha én is elkezdem. Bár most Blanka jobban érdekel. Jó lenne tudni ki ő pontosan. Vagyis legalább azt, hányadikos, mert most így fejből nem tudom. Megkérdem.
-Hányadikos vagy? Már ha nem sért a kérdés.
Próbálok kedves lenni, mert még nem tudom, hogy beszéljek vele. Aranyosnak látszik, de még ki tudja. Közben látom, hogy ő se olvas. Úgy látszik én is érdekes vagyok. Ebből beszélgetés lesz, érzem. Ami nagyon jó. Már kérdez is. Bár elég furcsát. Pandák...hát nem tudom. Biztos erről olvas. De mivel olyan békés vagyok, különösebben nem érdekel. Kicsit furcsán nézve, de vigyorogva válaszolok.
-Szeretem őket. De miért kérded?
Teszem fel a kérdést, mert nem tudom összekötni a beszélgetés menetével a kérdést. De biztos van valami oka amiért ez kérdezte. Aranyosak. Igen, de még mindig nem értem, hogy jön ide, nem baj.
-Nagyon cukik. Főleg a kicsik.
Eszembe jut milyen régen láttam pandát. Majd szünetben lehet, hogy ezért elmegyek állatkertbe, és eszem valami finomat. Erről eszem be jut ez a finom illat és kicsit megéhezem. Talán van nálam cukorka. De ezt majd csak egy kicsit később derítem ki. Most nem törődöm vele, inkább kényelmesebben elhelyezkedem. Olyan jó meleg van és mégis friss a levegő. Mindjárt alszom itt egyet. Kezdek már elmacskásodni. De itt nem csoda, mert olyan jó itt, kellemes a légkör. Most már kényelmesebben elhelyezkedve figyelek Blankira.

Blanki

Hát úgy látszik a nézése alapján nem ismer. Mondjuk én se őt. Hát olvasni nem tudok, de mindegy. Úgy látszik látja rajtam, hogy nem igazán érdekel a könyv. Azért kedves, hogy megkérdi, mit olvasok.
-A tökéletes trükköt. Nagyon jó kis könyv, bár nem túlontúl izgalmas. De kellemes.
Mondom kicsit részletezve. És még hirtelen hozzá teszek egy kicsit.
-Ajánlom, hogy olvasd el egyszer, egész jó kikapcsolódáshoz.
Ehhez egy mosolyt is elejtek. Mert én is kikapcsolódásnak olvasom. Bár amennyi időm van rá nem hiszem hogy hamar befejezem. Hiába, egyszerűen nincs semmire időm. Túl sok mindent vállaltam. De ez van, megoldom. Eddig sikerült, most is fog.
-És te mit olvasol?
Teszem fel a kérdést, mert jól néz ki az ő könyve is. De közben még kicsit visszamerülök a gondolataimba. Azért figyelek közben a válaszra. Válasz után kicsit elgondolkodom. Ebből a gondolatmenetemből zökkent ki a következő kérdése. Hát persze, hogy nem ismerem. Az elsősök még elég újak nekem. Még szinte egyet sem ismerek. Hát akkor asszem megint én leszek a vén. Hát ebbe is bele kell törődni. Viszont vigasztal, hogy fölöttem is vannak.
-Én másodikos vagyok.
Mondom mosolyogva. Lehet, hogy most már kevésbé lesz közvetlen. De azért remélem nem fogja zavarni és folytatjuk így a beszélgetést. Na át is tértünk, vissza a pandákra. Úgy látszik csak valamit kérdezni akart, hogy beszélgessünk. Ez jó. Na mindegy. Úgy látszik ő se igazán szereti ezt az időt. De ki szereti? Én nagyon utálom az ilyen szeles napokat. Hát majd be fagy a Balcsi is de az még ráér. El is mondom neki a véleményem.
-A faluban is van kori pálya, azzal mi bajod?
Teszem fel a kérdést, mert én ott már voltam és tök jó. Látszik hogy kicsit fáradt. Biztos keveset tud aludni a fejfájása miatt. Én hál Istennek egész jól alszom. Én is lehet, hogy elfekszem egy kicsit. Ezzel el is dőlök, a könyvet magam mellé teszem, mutatva hogy már nem tervezek olvasni. És már jön a kérdés. Kis plafon nézés után. Hát úgy látszik a front mindenkit megvisel.
-Nekem is fáj a fejem. Én se bírom, főleg így náthásan. Bár csak kicsit vagyok megfázva. Én is csak feküdnék ha lenne rá időm, de nincs.
Ezen egy kicsit el merengek mert tisztán emlékszem mikor kezdtem el tüsszögni. Akkor csak kis allergiának hittem. De sajna nem az volt/van. Legközelebb szakítok időt lemenni ilyenkor a doki nénihez. Bár lehet hogy keresek valami olyan gyógyszert ami megoldja és nem kell még az orvosiba is mennem. Ezzel most már nem törődve ránézek és látom, hogy mosolyog. Úgy látszik jobban leszünk.

Tim

nem értem neki hogy ne lenne mesélni valója. Ez butaság. Viszont annak örülök hogy az ért egy kicsit fog beszélni. Közben azt is örömmel nyugtázom hogy nem vagyok rossz hallgatóság. Miközben haladunk egyszer kétszer hátra pillantok,és látom hogy sok mindenen meg lepődik,ezen én csak mosolygok. Mikor oda érünk az ajtó elé meg állok. Majd viccesen csak ennyit mondok.
-Tadam! ez jó hely lesz beszélgetni.
Kinyitom az ajtót. Benézek hogy van-eben valaki. Mivel nincs be megyek,és magammal húzzon Timmet is. Majd az egyik kanapénál elengedem. Le ülök török ülésben a kanapéra. Őt is hívom hogy üljön mellém. Közben felhangon közlöm hogy addig nem mesélek míg meg nem ígéri hogy ő is fog.
-Na mesélek, de csak egy feltétellel.
El hallgatok közben pedig keményen rá nézek majd folytatom.
Te is mesélsz,mert ha nem én se.
Elkezdek mocorogni hogy kényelmesen eltudjak helyezkedni. Mi után elhelyezkedem várakozva nézek rá.

Tim

Kemény dió. Tim nem akar beszélni, nem tudom mért.Ezen kicsit elgondolkozom közben szembe ül velem. Mikor közlöm hogy feltétetel van, kérdőn néz rám és meg is kérdi ahogy vártam. Nem örül neki hogy neki is beszélni-e kell. Közben elkezd csatázni egy párnával ami elég vicces. Szám elé teszem a kezem, hogy ne látszódjon a vigyorom. Aztán miután ő is elhelyezkedik, rá nézek  mosolygok. Még várok hogy biztos kényelmesen el tudjon helyezkedni. Majd rá kérdek, arra hogy meséljek-e akkor.
-Na akkor kezdjem,vagy kezdesz te?
Remélem hajlandó kezdeni,de ha nem akkor is beszélni-e kell úgy hogy mindegy.
Miközben várom hogy mit mond elkezdek újra gondolkozni azon hogy mit mondjak. Nincs igazán sok mesélni valóm,átlagos vagyok teljes mértékben.

Tim

Nagy örömre ő kezd. Lassan belekezd,majd el hallgat. Látom rajta hogy gondolkozik azon hogy mit mondjon,kíváncsian nézek rá, várom mivel kezd. De nagyot kell csalódnom. Nem kezd el mesélni,csak meg kérdi a korom. Mosolygok,de elég halvány lett a mosolyom. Halkan válasz szolok.
-Korhatáros a történeted?
Teszem fel a vicces kérdést. Majd folytatom.
-Nem szép dolog egy hölgytől meg kérdezni a korát. De végül is meg mondom 15 vagyok. Te meg ugye 14?
Kicsit várok. Majd nagy szemek kell nézek rá,kérlelő hangon kiskutya arccal nézek rá és így kérdezem.
-Most már mesélsz?
Remélem most már hajlandó lesz mesélni,én már iszonyat kíváncsi vagyok.

Tim

Korhatáros történet, jól hangzik. Örülök, hogy ő kezd. Elkezd mesélni, én pedig figyelmesen hallgatok. Nagyon érdekes. Tényleg idősebb nálam, gyanús is volt nekem, de eltaláltam, mert szinte biztos voltam benne hogy öregebb. Mikor befejezte, eldőlök. Háton fekve kezdek beszélni.
- Nagyon érdekes az életed. Én is szeretnék világot látni.
Csöndben maradok és gondolkodom. Milyen sok mindent láthatott, tapasztalhatott. Biztos nagyon jó volt. Én ehhez képest nagyon unalmas vagyok. Én inkább olyan családi idillben nőttem fel. Ahogy ezen gondolkozom, kicsit felülök és ránézek. Majd, mivel nem tudok mit mondani, vissza hanyatlom, gondolkozom és merengek. Majd úgy döntök rákérdezek pár dologra, elkezdem de most nem ülök fel hozzá.
- Nem volt nehéz egyedül?
Teszem fel a legnagyobb hülyeséget, ami eszembe jutott. Meg próbálom kijavítani.
- Már nem úgy, csak....hát izé.
Nem tudom mit mondjak inkább arcomra veszek egy párnát. Elpirultam teljesen, hogy tudtam ilyet kérdezni.

Tim

Kilesek a párna alól. Látom hogy örül annak hogy szerintem érdekes. vissza bújok a párna alá. Közben meg nyugtat hogy én is biztos fogok utazni. Ebben egyet értünk. Megint ki leseke a párna mögül,de csak annyira hogy ne vegye észre. Vissza mereng. Aztán halva az én hülye kérdésem elkezd beszélni róla. Én pedig megint pirulok a hülyeségemen,ez ért magam elé rakom újra párnát. De az ért annyit még látok hogy mosolyog. Elkezdi mesélni. Eltalálta a kérdésem. Figyelek mit mond. de nem jövök elő a párna mögül. Ő közben más hogy is értelmezi a kérdésem. Erre is kíváncsi voltam. Ahogy hallgatom, kicsit elkezdem csodálni. Nehéz lehetett neki,de egyben csodálatos. Rá kérdek mi érdekeset látott. Kicsit fel emelem a párnát hogy tudjak beszélni,de ne látszódjak.
-Milyen dolgokat láttál?
Remélem sokat mesél,kíváncsi vagyok. Közben ő is kérdez. És jönnék most már. Ahogy meg hallom azt hogy és te,vissza ejtem a fejemre a párnát. Nem szólok,nem tudom mit mondjak.

Tim

Fel ülök. Átölelem a párnát. Nagy szemekkel nézek rá. Csodás dolgokat látott. Látom rajta hogy fejben vissza megy. Miután befejezte elkezdek kicsit kérdezősködni.
-Látszik a karodon?
Nem akarok túl kíváncsi lenni,de érdekel. Olyan sok mindent látott,biztos unalmasnak találja a sulit. Ezen kicsit elgondolkodom. De nincs sok időm töprengi,elkezd piszkálni azzal hogy én jövök. Ezt halván vissza dőlök. A párnát a hasamon hagyom. Be csukom a szemem. Fejben vissza megyek az időben és gondolkozom mi történt velem. Mikor felidézem milyen voltam kicsinek elmosolyodom. Érdekes voltam, meg változtam. Eltűnik az arcomról a vigyor. Elmerengek azon milyen voltam milyen lettem. Így vissza nézve látom hogy szinte semmi se ugyan az. Pár dolog, pár érdekesség van bennem,nem több nem kevesebb. Megint el vigyorodom. Most már válasz szolok. Kicsit bűnbánóan,de válasz szolok. Még a szememet is kinyitom,ránézek amennyire tudok.
-Én ilyet nem tudok mesélni,de ha akarod mesélhetek végül is.

Tim

Látszik a az átok a karján azt mondja,de azt is közli hogy nem mutatja meg. Erre el mosolyodom.
-Nem azt ért kérdeztem. Csak gondoltam meg mutathatnád az iskola gyógyítójának hát ha eltudja távolítani.
Ezen elgondolkozom. Most szerintem meg a suliban van,bár sokszor eltűnik. Még felvetem magamban az ötletet hogy rá kérdek tudja-e milyen átok volt,de elvetem mert szerintem nem szeretne erről beszélni. Közben rátűrünk arra hogy én meséljek. Mivel én nem szeretnék, durcásan közli hogy akkor is. Rá nézek és kirobban belőlem a nevetés. Olyan arcot vág mint egy ovis, ami nagyon mókás. Mi után kicsit meg nyugszom,most már csak vigyorgok. Lassan az is elmúlik. Most már teljesen le nyugodtam. Mély levegőt veszek és elkezdek mesélni.
- Mivel is kezdjek?
Teszem fel magamnak a költői kérdést.
- Hát mondjuk nincs testvérem. Aranyvérű varázsló családból származom.
El hallgatók gondolkozom. Eddig is elég vontatott voltam,de most meg akadtam. Gondolkodom mit mondjak. Rá nézek.
-Mire vagy konkrétan kíváncsi?
Remélem nem azt mondja hogy mindenre. Mert akkor elveszek.

Chevailer Zsanett Vanda
Ruha,Haj,Egyéb

Muszáj volt eltűnnöm a szobánkból, mert ha még egy percig maradok biztos megörülök. Mindenki gőzerőből a bálra készül rajtam kívül, úgy hogy eléggé zavartam a szoba társaim. Ezért félig készen a bálra kezemben egy könyvel kióvakodtam a szobából.
A kastélyban sétálva mindenűt a bálba készülő/induló diákkal találkoztam. Ezért a nagyteremtől a lehető legmesszebb sétáltam és egy szimpatikus üres szobában "elbújva" kezdtem olvasni, azzal a céllal, hogy csak a bál kezdete előtt néhány perccel megyek vissza a szobámba átöltözni.
Egy ideig ez sikerül is, de aztán besétál egy lány a szobába. A köszönésére kíváncsian pillantok ki a könyvből, talán egy új francia diák? Erről az ötletemről hamar lekellet mondanom, mert a lány akcentus nélkül magyarul folytatja. Mielőtt válaszolok megigazítom a virágokat a hajamban.
-Hello. Igen.
Ez mondjuk, csak részben igaz, mert valamennyire én a lány által említett bezsongott bagázshoz tartozom. Ezt valószínűleg észre is veszi, mert bocsánatot kér.
Arra, hogy nem akart megbántani csak legyintek.
-Ne is törődj vele...
..igazándiból én sem akarok menni. Tetem hozzá gondolatban.