Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Eris*Mindig van a színen egy új diák. Nem a legáldásosabb szerep, de mindenhol megjelenik, minden évben, és mindegy, hogy kicsoda vagy, rangos, vagy fösvény, olcsó ember, nagyszájú legény, vagy visszahúzódó személyiség. Ha többször nem is, egyszer új diák leszel, és ha szeretnéd, ha nem, meg kell birkóznod a körülményekkel. Az új fiúnak talán még nehezebb a dolga, mint az új lánynak, akinek rögvest barátnői, és szerelmei lesznek, megy a csevej és a pletykaszezon is örök divat. Egy fiúnak más. Nem rossz a helyzet, inkább csak úgy kiábrándító. Noel beilleszkedését távolságtartó magatartása sem fogja elősegíteni, így a kastély megpillantásakor csak egy apró, beletörődött fejrázást engedett meg magának, majd eltökélt szándékkal - hogy mielőbb megtalálja körletét - átlépte a kaput. A kastély nyirkos volt, s hideg, útja pedig az alagsorba vezetett, ahol nem számíthatott sokkal jobb fogadtatásra. Új diák. Meg nagy kastély. Meg nyirkos levegő, belőtt haj és szép öltözet. Haj-haj. A festmények is ferde szemmel, képből képbe vándorolva követték a fiút, amit az ifjú rellonos nem akart észrevenni. Valami másra számított. Ha új helyre megy, egy új közösségbe, valamiért mindig nagy változást vár, valami nagy durranást remél, ami megváltoztatja az egész addigi létezését. Ami célt ad. Aztán rájön, hogy nincs semmi. Sehol. Nincs cél, csak sötétség, és kövek.* - Aha - bökte ki hangosan, miután gondolataiból felébredve kihalt folyosórészen találta magát. - Ezt megcsináltad. De semmi baj. Ez csak egy kastély, nem fog felfalni. *Cipőtalpai halk szisszenéssel adtak ritmust lépteinek, és a magas alak tovább haladt az ismeretlenbe.*
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Eris*Folyosó folyosót keresztez, a kastélyokban ez már csak így megy. Noel egyenes háttal, nem a leglazább stílusában haladt előre. Nem érezte magát biztonságban, és bár aranyvérű, a festményekkel nem jön ki túl jól. Nem az a művészetkedvelő fajta, csak úgy visszafogottan játszott már az otthoni keretlakókkal is. Pálcapróbának mind megfelel. A némaságban hamar visszaesett félbehagyott gondolataiba, és leszegett feje semmit nem észlelt a külvilágból. Páncélok, díszek, portrék mellett vonult el, na meg egy ismeretlen alak mellett is, aki ha lehet, még nála is csendesebb volt. Noel illemtudó, de vak, mint annak a rendje. Egészen elsétált a folyosó végéig, ami természetesen zsákutcaként ért véget, így sóhajtva ugyan, de visszafordult. Zsebre dugta hosszú ujjait, és fintorogva indult vissza, hogy hálókörletét megkeresve, ismét békére leljen. Két lépés között viszont tekintete megakadt egy mozdulatlan, dermedt leányon. Először csak feje, majd teste is az ismeretlen felé fordult, és összeráncolt szemekkel igyekezett kivenni a sötétségből, mit is lát. ~ Ez egy lány? ~ Nem sok gondolat fordult meg ekkor fejében, de nem is sok kellett volna ahhoz, hogy ott hagyja. Abból kiindulva, hogy ez a lány látta őt elmenni maga előtt, kikövetkeztethető, hogy nem szerette volna megszólítani, így az sem biztos, hogy neki meg kellene őt. A bökkenő csupán az, hogy jelenleg gőze sincs arról, hol van és merre tart.* - Tiszteletem - köhintett felemelt öklébe, és csak remélni tudta, hogy a másik fél hasonlatos ő hozzá. Nem kérdez, nem vádaskodik. - Az égvilágon nem szeretnélek megzavarni a magánbulidban, de... hm. Szóval új vagyok itt, és el kellene egy értő lélek segítségnyújtása. *Kellemesen kihallatszódott hangjából az érdektelenség, és nem várt egyebet a megszólítottól sem. Hasonló hasonlót vonz.*
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Eris*Az aprónak tűnő árny nem siette el a válaszadást, de a biccentést tökéletes feleletnek, mi több, tökéletes kezdetnek vélte a rellonos újonc. Elmosolyodott, majd amikor a még ismeretlen magára vállalta a segítségnyújtás terhét, még meg is könnyebült. Egyenes kérdés, egyenes válasz, és persze a beszélgetés még el sem kezdődött, a lány máris magára gondol, és valamit valamiért elven csak akkor segít, ha Noel megtesz neki vagy érte valamit, amiről egyelőre ő maga semmit sem tud.* - Ne haragudj, nem vagy az esetem - emelte fel a tenyerét megálljt parancsolva, majd az előzőleg elutasító kezet bemutatkozásra nyújtotta. - Ombozi vagyok, és ha megmutatod az utat az ágyam felé, ígérem segítek neked. *Igaz, hogy nem tudta mibe is egyezett most bele, de ösztönei azt súgták, nem is csöppenhetett volna ennél jobb társaságba. A vére máris pezsgett, nagyon remélte, hogy valami rosszban sántikál a lány.* - És ha szabad tudnom, elmesélnéd, mire is adtam a szavam? - kérdése izgalma ellenére hidegen csengett, viszont zöldjei csillogtak, és ha úgy esett a hold fénye, talán még a lány is elcsípte. *Elcsendesedett, szemeit a lányra szegezte, s közben egészen a falig hátrált, hogy onnan hallgathassa a tervet. Bízott benne, hogy nem holmi lányos akármiben kell már az első napokban részt vennie, de ha mégis így alakulna, legalább hamarosan az alagsorban lesz, és nem kell egész éjszaka keringenie az éber festmények között.* - Halljam, mi az alku tárgya? - ismételte felkeltett érdeklődéssel, kissé oldalra billentve fejét. - Kíváncsivá tettél.
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Keiko SamaAz első reggel isteni finom első reggeli, na meg egy pohárnyi víz után kiáltott. Noel nem volt jó alvó, az éjszaka nagy részét sem alvással töltötte, helyette viszont volt sok forgolódás, és önismereti kérdések, melyek feltevését még édesanyja tanácsolta. Miután feladta a balra-jobbra helyezkedést, a hátán fekve nyugodott meg, s nyomta el az álom, amelyben természetesen mint mindig, most is menekült. Nem sok pihenés jutott neki, már hajnalban keltette a maró szomj és éhség. Nem bíbelődött sokat, hamar pulóverbe és farmerba bújt, arcot - és fogat mosott, majd elrendezte kósza fekete tincseit, és már rótta is a folyosókat, hogy megtalálja a konyhát, és csillapítsa korai ébresztőjének okait. A folyosók ezen a reggelen sem tűntek melegebbnek, mint tegnap este, a nyirkosság mintha beleitta volna magát a falakba, a levegőnek szinte íze volt. Íze? ~ De hát ez fánk íz! ~ A döbbenet kialvatlan, fáradt zöldjeire is kiült, és egészen jókedvű lett, ami főleg reggelente, igazán ritka kincs volt Noel életében. A konyhába lépve nem tehetett mást, behunyta szemeit, és az illatok bőséges zavarát igyekezett felfogni. Volt itt kakaó, sütemények, tea és fánk illata, de mintha kivehető lett volna az összes étel illata, mi több, az íze is, ami valaha itt készült a manók szorgos kezei között. A rellonos aztán lassan visszanyitotta szemeit, és az asztalhoz sietve vízért nyúlt. A társaság léte is ekkor tűnt fel neki, és a tegnapi késő esti ismerkedése után könnyedén szólalt meg. - Jó étvágyat! - mondta röviden és tömören a különleges arcvonásokkal megáldott lánynak, majd megitta a vizet, és egy baracklekváros fánkot vett maga elé. - Nem vagy jó alvó, vagy csak kórosan korán kelsz? Megengedte még magának ezt az apró kérdést, utána fánkja felé fordult, és az első falat mennyei íze után habzsolni kezdte azt.
|
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 4. 21:42
|
|
|
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Eris*Látta, ahogyan a szemöldök a magasba húzódik, és ennyi elég is volt ahhoz, hogy Noel a lány gondolataiban legyen. Eltudta képzelni, milyen szemtelennek és bosszantónak találta őt a társaság, és ez vigyorgásra késztette. A válasz pedig, miszerint ő sem tetszik a másiknak, csak hangot adott vidámságának, és nevetett egy jó ízűt.* - Akkor helyben vagyunk - tisztázta a dolgot, és jókedve elmoshatatlannak tűnt. -Awer-Kowai, aha. Üdv. *A kézrázást gyorsan lezavarták, a fiú már nagyon kíváncsi volt a szívességkérés mibenlétére, a nagy tervre, aminek részesévé válhat.* - Hogy mit szeretnél tőlem?! - kiáltott fel zavarodottan, gondolatban jókedve és a hirtelen jött, s annál gyorsabban távozó adrenalin után kapkodott. - Büntetődolgozat? Józan vagy te? *Megrázta a fejét, és jobbjával végigsimított sima arcán. Kowai közben részletesen is elmesélte átkai szórásának rövid történetét, telehalmozva szavait arcmimikával, flegmázással és gúnnyal.* - Azt nem értem csupán, hogy ha már teszel valamit, miért nem teszed úgy, hogy az jó legyen? - lökte el magát a faltól, és a lány felé lépett kettőt. Dühös lett, amiért valami jó buliból kell kimaradnia azért, mert ez a szerencsétlen itt előtte még az átkokat sem tudja jó helyen, jó időben használni. - Ááá, inkább nem mondok semmit. Te... *Amikor meghallotta Kowai házvezetőnőjének nevét, az úgy csengett emlékezetében, mintha hallotta volna már. Ne.* - Rellonos vagy - jelentette ki, majd ismét vigyorra húzta száját, és továbbfűzte mondandóját. - Nem kell teljesítenem a szívességet, elég ha megvárom, míg elfáradsz, és magadtól elviszel a Rellonhoz. *Fogait villantva figyelte Kowait, és dühe, mint előbb az adrenalin, elszállt. Semmi kedve nem volt dolgozatot írni, főleg nem más nevében, mégis úgy érezte, ez a munka rámarad.*
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
ErisA lány érzéketlennek mutatja magát, és nem biztos, hogy ez csak egy álca részéről. Egyedül ücsörögni éjnek évadján egy eldugott folyosó sötétjében bátorságra és hidegvérre utal. Noel más. Szereti az érzékek játékát, ritkán láttatja magát elérhetetlennek, ridegnek. Noha ő sem a legbarátságosabb fajta, tele van élettel, igaz céltalanság és bágyadtság keveredik benne, de az élet ott ül szemei feketéjében. - Ez nem magyarázza azt, miért szúrtad el - mondja őszintén, nem híve a jópofizásnak. - Eszesnek tűnsz, olyannak, aki tudja mikor mit léphet. Ez a dolgozat majd ráébreszt, hogyan pusztíts. Szavai visszhangot vernek a kihalt folyosón, úgy csengnek, mintha ő pontosan tudná hogyan kell elkövetni a tökéletes bűntényt. Kiéhezett és talán túlságosan is mohó egy jó kis balhéra, amelyben ő irányító maradhat, a háttérben meghúzódva nézheti a játékot. Kowaiban szövetségest lát, és erősen hiszi, hogy a lány is így vélekedik még ismeretlen személyéről. - Pontosan tudom, hogy nem félsz kint lenni - rázza meg a fejét. - Ugyanakkor te is tisztában vagy azzal, hogy nem írok helyetted holmi büntetőfeladatokat. Összefont karokkal nézi Kowait, majd egy hirtelen támadt ötletből kifolyólag odalép hozzá, és ha ő hagyja, felhúzza a földről. - Gyere, bóklásszunk együtt - kéri csillogó zöldekkel a lányt. - Mutass valami érdekeset nekem. Ha a lány nem óhajt késő esti sétára menni az új fiúval, akkor Noel egyedül vág neki az útnak, de ha Kowaiban kedvet sikerül ébresztenie egy kis éjszakai túrára, akkor arra viszi útja, amerre a kisasszony vezeti.
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
KSAz ő álmáról jobb inkább szót sem ejteni, a korai ébrenlét mindennapos jelenség az életében. Azt viszont nem gondolta volna, hogy a hajnali reggelik, és séták közben társra is találhat. Úgy látszik, Bagolykő tele van s lesz is - remélhetőleg - meglepetésekkel. A manók sürgölődése Noelt a székesfehérvári otthonra emlékezteti, a gondolat szívét forrósággal tölti el, s míg hölgy társasága mohón csámcsog, addig ő udvariasan a konyha felszerelését bámulja. A lány miután nagy nehezen lenyeli a falatot, kedvesen szól, és a rellonos felé fordítja arcát. - Aha, így mindjárt más - bólint, és gondolatban elkönyveli azt is, hogy ezzel a leányzóval sem reggelizik máskor, ilyen tájban legalábbis biztosan nem. Követve a köntösbe bújt lány tekintetét, észreveszi a kis állatot, és jobbjával békésen odanyúl felé, hátha az megenged neki egy kis simogatást. - Kedves kis jószág. Bár én nem tartok állatot, nem az én stílusom. Ritkán beszél magáról, inkább neki szoktak beszélni az emberek, amikből általában csak annyit szokott felfogni, hogy bla-bla-bla. A lány egyenesen Noel szemeibe néz, ami tetszik a fiúnak, hiszen ő ezt alapvető társalgási gesztusnak vél. - Én nem alszom túl jól, későn fekszem, hajnalban kelek - húzza meg vállait, és egy újabb fánk után nyúl. Nem szeretne erről többet beszélni. Míg ő a barackíz élményeimben vesztegel, társasága feláll, a hűtőhöz szalad, majd egy tányér süteménnyel igyekszik vissza az asztalhoz. Aztán placcs. Noel sandán kihúzza magát, és az asztalon át nyakát nyújtogatva kémleli a szegény manóban elbukott fiatalt, aki láthatólag igen vegyes érzelmekkel fekszik a padlón. A fiút fojtogatja a nevetés, néhány hang sikeresen távozik is vékony ajkai között, de hamar feláll székéről, és odalépve az elesetthez, lehajol, és a lány arcába vigyorogva felhúzza őt a földről. - Ejnye, vigyázhatnál jobban is az itt dolgozókra - rázza fejét huncut mosollyal, majd a lány köntösére pillantva pálcája után nyúl. - Suvickus! Zöldjei némán követik a köntös megtisztulását, majd az 'áldozat' tekintetét keresve halk bemutatkozásra adja a fejét. - Ombozi vagyok - mondja. - Benned kit tisztelhetek?
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
IvettAz első pár nap a lehető legjobban sikerült, s szóba sem jöhet az esetleges hangulatereszkedés. A kastély falai már nem tűnnek szokatlannak, és az a furcsa szag, a nyirkos levegő dohos illata sem esik rosszul a fiú orrának. Egészen vidám hangulatban rója a folyosókat, nem döntött még, hogy merre lesz az útja, csak követi cipőinek orrát, és azok a kastély déli szárnyához vezetik a fiút. Világos, zöldellő kilátóhoz hasonlatos helyen találja magát, és hihetetlen módon itt sincs egyedül. Úgy néz ki, ebben a kastélyban az összes sarokban lányokba ütközik. ~ Remélem, véletlenül nem egy lánykollégiumba jöttem... bár, nem biztos, hogy baj volna... ~ Oldalra néz a barna lánykára, majd a növényekhez fordul, a kilátást veszi szemügyre, végül leül az ismeretlennel szembe, és igen erőteljes de javu érzések kerítik hatalmába. Az elmúlt napok mind ezzel a mozdulatsorral és helyzetjelenségekkel teltek. Odament egy még ismeretlen nőneműhöz, bemutatkozott, majd más-más témában, de elcsevegtek. Valószínűsíthető, hogy ez most is így lesz, de egyelőre nem tesz semmit, csupán nézi a sárga ruhás lányt, szemléli a könyvét, a haját, a mozdulatlanságát, és figyeli az esetlegesen bekövetkező reakcióját a nem titkolt bámulására. Ő maga a szék háttámlájára nehezedik, kezei összefonva pihennek mellkasán, haja loboncos, mégsem kelti igénytelenség hatását. Noel csendkirályt játszik, és igazán kíváncsi, viselkedésével zavarba hozza-e ezt a kastélylakót, avagy az úgy olvas tovább, mintha a fiú nem tűnne totális pszichopatának. Ízlések és pofonok.
|
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 5. 17:12
|
|
|
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
KeikoNoel a kis grimaszba vigyorog. Keiko mintha természetesnek venné a tőle érkező segítségnyújtást, nem kezd hatalmas köszönetáradatba, csak mosolyog, és már beszél is tovább. Egy pillanatra összekapcsolódik a két szempár, de a kis mókus nem hagy nekik időt esetlegesen zavarba jönni, odasettenkedik az elsőshöz, és gazdája azonnal magyarázatot is ad a zavargásra. - Kéne a fánkom, mi? - vigyorogva hajol közelebb a kis jószághoz, jobbjával megvakargatva annak feje búbját. - Jó fej vagy, de én nem adok ebből, vegyél magadnak. Kacsint az állatra, aztán megkerüli Keikót, vele együtt az asztalt, és egy málnalekváros fánkot vesz a kezébe, hogy azzal kínálja meg Mogyorót. - Keiko? - pillant közben a leányzóra, és szemöldök ráncolva kérdez tovább. - Japán eredetű név? Ne haragudj, ha nem jól tudom, nem vagyok jártas a kínai-japán különbségekben. Viszont szép hangzású név, az tagadhatatlan. Hol a lányra, hol pedig az állatra néz, aki időközben megbarátkozott a felé tartott fánkkal, és halk hangokkal jelzi elégedettségét. Noel arrébb megy, és két manó között tölt magának egy bögre tejet, amit aztán a reggeli befejezéséül az előzőleg elfoglalt helyén kezd szürcsölni. - És milyen tapasztalataid fűződnek ehhez a sulihoz? - teszi fel érdeklődő kérdését, hátha többet megtud ezáltal ő is Bagolykőről. - Ugye, ez nem egy lánykollégium, ahol én vagyok az egyetlen....? Újabb kérdése nevetésbe fullad, mégis benne van egyfajta kíváncsiság, hogy merre járnak férfitársai.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
IvettAhelyett, hogy a könyvébe bújt lány zavarban érezné magát Noel szokatlan viselkedése miatt, inkább visszabámul a fiúra, tekintetével végigköveti annak arcvonásait, haját, és valószínűleg öltözetét is jól szemügyre veszi. Az elsőéves válaszul a lány szemeit kezdi feltűnően nézni, hátha elér némi zavartságot nála. Az idegen viszont csak nem jön zavarba, és ez némiképp csorbítja a fiú önbizalmát. Nem tapasztalt még ilyen mértékű zavartalanságot másoknál, és egyébként is szereti, ha mások miatta pironkodnak. - Üdv - szólal meg ő is, és átnyújtja jobbkezét az asztal felett, hogy bemutatkozásának megadja módját. - Ombozi Noel. A sárga ruhás lány következő kérdésén képtelenség nem felnevetni, Noelből hangosan tör elő a jókedv. Külföldi? Azért, mert beszéd helyett nézelődött egy kicsit? Vicces. Bár meg kell hagyni, előfordulhatna ilyen lehetőség is, csak éppen nem vele. - Nem, teljes mértékben magyar vagyok - nyugtatja meg Ivettet. - Székesfehérváron születtem, és külföldi földet csak akkor taposok, ha éppen arra vet az élet. Beszéd közben hol asztalon nyugvó kezét, hol hallgatóságát nézi. Az erkély hangulata megkívánja a beszélgetést, már csak egy forró ital hiányzik, ami a hűvös időt elfeledteti a fiatalokkal. - Nemrég érkeztem Bagolykőbe, ezért nem futottunk össze eddig - tér vissza a lány első mondatára, és reméli ezzel mindent elmondott. - Te mióta tanulsz itt?
|
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 7. 14:58
|
|
|
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
AxelAz elmúlt napok mind csak jót hoztak a fiatalember életébe, a ma viszont egyelőre semmivel nem szolgál, és a délután lassan a végéhez közeledik. Noel őrületre vágyik, valami igazán szokatlanra, amit soha nem felejt el. Hogy pontosan mi tudná az egekbe tolni adrenalinszintjét, és szakadásig feszíteni a húrt, azt maga se tudja, így aztán ötlettelenül vág neki Bogolyfala utcáinak. Nem öltözik túl, hazafele minden bizonnyal vörösödni fognak fázós ujjai, és bőrkabátja alatt dideregve siet majd vissza hálókörletébe. De ezzel korai foglalkozni, jelenleg hajtja a vére, a tenni akarás, az új, a valami kergetése. Üldöző. A kastélyban mint soha, most sem találkozik senkivel, még egy kopogószellemmel sem, akivel talán szórakozhatna egy kicsit. A festmények képkeretük biztonságában sunnyognak, úgy tesznek, mintha nem látnák a fiút elvonulni mellettük. Noel ki nem állhatja őket, most sem néz egyikre sem, inkább gyorsít léptein, hogy minél hamarabb elérje szabadságát. Korcsolya híján valami mást kell kitalálnia, forognak is agytekervényei, míg ő a faluhoz siet. Lát pár lánycsapatot, és hihetetlen módon fiúkat is, akik nevetgélnek, és titokzatosan összemosolyognak, mint akik nagyon jól ismerik egymást, a másik összes titkával együtt. Bizonyára ez így van, és talán ez az, amiért Noel nagy ívben elkerüli őket. Nem titkokra éhezik, hanem őrületre. Noha néhány psszt felér sokórányi őrülettel, a rellonosnak most más kell. Izgalom, borzongás, miegymás. A széles, lejtős útra érve megáll, és nyakát kiropogtatja. A diákok, akik elhaladnak mellette mind hangosan tárgyalják a halloweeni ünnepséget, szerelmi életüket, és az egyik páros megemlíti a falu kocsmáját is. Noel elraktározza az információt, és zsebre süllyesztett kezekkel továbbindul. Lát lepusztult lakóházakat, tanszerboltot és észreveszi a postahivatalt is. Ez van, ha az embert nem vezeti körbe senki, nem tehet mást, vagy ül a szobájában, vagy pedig felfedezi maga a környéket. Noel pedig egyáltalán nem az a tétlenkedős fajta, aki elvárja, s meg is várja a másik segítségre lépését - ha az megérkezik valaha is -.
|
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
KeikoA mókussal való kapcsolata csak úgy ível a magasba, és ez így hajnalban egyszerűen csodálatos. Jóban lenni mókusokkal, jelen esetben egyetlen darab mókussal, felemelő. Noel bágyadtan nézi a kis jószágot, amint az belekóstol a fánkba, majd elszalad, hogy faképnél hagyott mogyoróját békére bírja. - És te már itt születtél Magyarországon? - kérdezi felpillantva Keikóra, aki szintén az ő tekintetét keresi. Állja a próbát, sőt még el is időzik kicsit a lány arcán. Igaz az is, hogy életében nem találkozott még vágott szemű leánnyal, így képtelen nem nézni a különös vonásokat. Kedves arc, csupa mosoly, élettel teli a kis hölgy, olyan típus, akivel akarva-akaratlanul mindenki jóban van. Kivéve persze azokat, akik már csak azért sem barátkoznak vele. A fiú hallgatja a lányt, és elneveti magát, amikor az a lehetséges lánykollégiumról kérdez. - Igen, valószínűleg nagyon élvezném! - kiáltja az elsős, majd komolyra váltva a szót tovább folytatja. - Nehogy azt hidd, hogy egy fiúnak bombasztikus lányok közt élni. Ne haragudj meg, de életetek nagy részében elviselhetetlenek vagytok, a cikázó hormonjaitok, és a nyekergő hangotok, és a pletykaáradat, én nem tudom, szerintem visítva menekülnék abból a bizonyos kollégiumból. A fiúból csak úgy ömlik a szóáradat, arcáról mindenféle jókedv és mosoly lefagy. Már-már a gondolat is megrémiszti, hogy a társadalomból rajta kívül kivesszenek a férfiak. - Ne haragudj, te nagyon jó fej vagy, de... - védekezik ismét, Keiko tekintetét keresve, de nem tudja hogyan fejezze be ezt a mondatot. Nagyon valószínű, hogy ebből a helyzetből nem fog jól kijönni, úgyhogy már oly mindegy mond-e valamit, avagy sem. - Azért remélem nem átkozol halálra. Zöldjei a leendő átkokat szóró pálcát keresi, de úgy látja a lány nem hozta magával, hacsak nem köntöse alatt rejtette azt el. - Nagyon finom az itteni tej - mondja, míg az italt szürcsöli, s közben kitartóan nézi Mogyorót. A témaváltás enyhén feltűnő, de semmi baj, Keiko most biztosan nagyon élvezi a rellonos társaságát.
|
|
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
AxelA hidegben céltalanul andalogni önnön magával egy kiváló csütörtök esti programnak tűnik, bár nem a legkielégítőbb, azt be kell látni. Körülötte egymásba fonódott párok csókolózgatnak, családok tartanak hazafele, és természetesen lánycsapatok csivitelnek hősszerelmes lovagokról, szemtelen egyedekről, és a talán még meg sem született álomférfiról. Noel ötlettelenül lépdel, már-már ott tart, hogy egymaga társaságában beül a csárdába, és szórakozásból csapja a szelet egy goromba szipirtyónak. Csodálatos gondolat, mely egyfajta - igen szélsőséges - őrületnek megfelel, tehát nem egy elvetendő ötlet. Aztán a fején kívüli valóságban is meghallja az őrületet, valahonnan a háta mögül érkezik a hang, s lassan megfordul, hogy aztán tekintetével pillanatok alatt megkeresse a fiút, aki nem biztos, hogy tisztában van azzal, milyen hangerővel replikázik. Noel önkéntelenül is elvigyorodik, és mozdulatlan némaságba burkolózva követi figyelemmel a szőke fiatalt. Az egyenesen dühöng, nem célja véka alá rejteni érzéseit, és az elsőévesnek pontosan erre van szüksége. Dühre, haragra, öldöklésre. Ő készen áll, és mindegy kit, hol, merre, miért, ő tettre kész. Az utca emberei is észreveszik az erőszakos jelenséget, és a megtestesült agresszió mérgesen felel az emberek ki nem mondott gondolataira. - Nem értenek a szóból? Átokra várnak emberek?! - indul el szemben a szőkével, rákiáltva a bámészkodó járókelőkre. Pálcája készenlétben, ha a buli véletlenül beindulna, ne kelljen tétlenkedéssel töltenie drága perceit. A feszült fiatalt beéri, s vele szemben, mindenre kész, csillogó szemekkel áll meg. Haja kissé loboncos, szája széle vigyorban, nem is kérdés, hogy ezeknek a fiúknak ma este találkozniuk kellett. - Mi idegesített fel ennyire? - kérdezi a dolgok közepébe vágva, nincs idő kertelni. Az ötletek, miképp beüljön egy pár fokkal melegebb helyre, mint maga az utca, mintha sose lett volna felejtődik el. Noel léptei felveszik a másik srác tempóját, és jókedvében még dalra is fakad. Na, nem hangosan, éppen csak dúdolgat, már csak egy fűszál hiányzik a fogai közé. - Egyébként Ombozi vagyok, szia - nyújtja jobbját menet közben társának, hogy a bemutatkozás se maradjon el, hisz valahogy csak szólítaniuk kell egymást.
|
|
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Eris
Hogy az érzelmek gyengeségek volnának? Talán inkább mélyen az a gyenge, aki így gondolkodik. Noel mentalitása hasonló a lányéhoz, mégis érzelmileg túlfűtött, és ezt őszintén be is vallja. Összetett jellemek keverednek benne egyenes emberbe gyúrva. - Mi vagy te, tán kalóz? - kérdez vissza az alku szóra célozva, és már ekkor sejti, hogy a kastélyban töltött első estéje ennél már nem lesz izgalmasabb, a lány nem fog titkos alagutakat, és rejtekhelyeket mutatni neki, és az is kizárt, hogy bemutatja pár értékes embernek. Ezt némileg sajnálja, hiszen többet remélt ettől a helyzettől, és többet sugallt felé ez a piszok nőszemély. Egyelőre viszont nem tehet többet, könyörögni nem fog semmiért, nem adja meg azt az örömöt partnernőjének, hogy az őt könyörögni lássa egy kis móka kedvéért. Kowai aztán megpróbálja felhívni háztársa figyelmét a rá leselkedő veszélyekre, most például egy éjszakai őrjáraton lévő prefektusra. Előfordulhat, természetesen, de Noel sem az az ijedős fajta. - Te most ijesztgetni próbálsz? Engem? - vonja fel szemöldökét, és lehajtva fejét egy kis nevetést is hallat. Persze, ez a lány még nem ismeri őt, mint ahogy itt jelenleg senki, és ez így rendjén is van. Annyit viszont gondolhatna, hogy pár prefektustól, meg egy holdfényes éjszakától nem fog maga alá csinálni. Ezután már meg sem lepődik azon, hogy Kowai nem fogadja el a felé nyújtott jobbját. Az elutasítás várható, a fiú pozitív hozzáállása szintúgy. - Képzeltem - feleli, s kezét visszahúzza. - De semmi baj. Reméltem, hogy emlékezetessé teszed az első éjszakámat, de mint tudjuk, a remény hal meg utoljára. Elfordul, a sötét folyosót veszi szemügyre, majd egy apró sóhaj kíséretében ismét kis monológba fog. - Mindenesetre örülök, hogy észrevettelek, és sok sikert kívánok a dolgozatodhoz - mondja udvarias mosollyal. - Milyen jó, hogy az én pálcám kéznél van, míg a tied valahol egészen máshol pihen... Hát akkor, jó éjt! A mosoly gonosz vigyorrá húzódik, és Noel tekintete elválik a lány körvonalaitól. Tetszik neki ez a stílus, úgy érzi, ez megér még egy misét, és bízik abban, hogy útjuk keresztezi még egymást ezután is. A folyosók kihaltak egész útja során, nem találkozik sem kószáló diákokkal, sem szörnyekkel, de még prefektusokkal sem. A hálókörletet szinte azonnal megtalálja, de az álomba merülés ezen az éjszakán sem könnyű.
|
|
|
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Töki
A hónapok óta tartó sorozatos éjszakai ébrenlétei, és álmatlansága lassan elviselhetetlenné válik. Az ifjú elsőéves mióta itt van, egyetlen éjszakát sem aludt végig, de egyhuzamban még csak a négy óra sem volt meg. Igaz az is, hogy általában késő este, a csillagok ébredése után kerül ágyba, addig esze ágában sincs visszatérni hálókörletébe, de jól esne már mind szellemének, mind pedig testének egy hosszan tartó, álmok nélküli alvás. Ez nem történt meg csütörtök éjszaka sem, így a mai hajnalt ismét az ágyban ülve, hátát a falnak vetve, saját gondolataival töltötte. Szobatársai mellette kis angyalként húzták a lóbőrt, enyhe horkolással adva pihenésüknek rekedtes hangot. Noel órákkal később már a kastély folyosóin lakó, harsogó festmények között jár, feltett szándéka, hogy egy újabb helyet hódítson meg. Ő amolyan "egyből mindent" típus, ha valamit akar, azt azonnal akarja, nem a türelem embere. Igazi oroszlánként hatalmaskodó jellem, akinek uralma alá kell hajtania a fél világot, de legalább közvetlen környezetét. Nem jól tűri, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan azt ő elképzelte, és ennek néha keményen hangot is ad. Lépteinek hangja dübörög végig a folyosókon, a festmények bámulhatják, ő egyikre sem pillant fel. Hogy miért rázza tőlük a hideg, azt még maga sem tudja, de kisgyermek kora óta utálja mindet, a hangjukat, a kinézetüket, azt, hogy képkeretből-képkeretbe képesek követni őt útjai során szinte bármerre. Ez most sincs másképp, egy-két festett alak nem rest követni a rellonos nyomát, amíg az egyszer egészen véletlenül móresre nem tanítja őket. A kastély tölgyfaajtaja nyílik, és Noel bőrkabátját összébb húzza magán a hideg időre való tekintettel. Nem rossz ez a hideg, igazi rellonos lelkületű embernek való. Nem sok diák időzik ilyenkor kint, inkább behúzódnak a körleteikbe, a könyvtárba, esetleg még órára is bejárnak, amire a fiúnak se lenne rossz, mert így hamar kicsapás lesz a vége. Kedvtelenül sétál tovább, és azon gondolkodik, hogy most éppen melyik órán kellene ülnie, és mohón figyelnie. Tanulnia, hogy végül belőle is legyen valami. Ezek a gondolatok csak még jobban lehúzzák így sem jó kedvét, nem is számít már túl sok jóra. Aztán meglát egy kis srácot pokróccal, kosárral, és valószínűleg jókedvvel megpakolva. - Üdv a kis úrnak - sétál oda hozzá aprócska, átlátszó mosolyt erőltetve lefogyott arcára, és a pokrócára mutatva kér helyet magának. - Mit szólnál, ha leülnék?
|
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 9. 19:01
|
|
|
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Anyuka nézze miket írok itten mindenfele kritika nélkül... *bökdösi Amirát, hogy menjen olvasni* Keiko-álmodó, mint főnök? Télleg?
|
|
|
|
|