36. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2013. december 3. 17:36 | Link

Yvonne
Zene

    Elég sok minden történt mostanság, de mondhatni a legfelkavaróbb a kviddics meccs volt. Igen, bizton állíthatom, hogy erről még hónapokig beszélni fognak és nem azért, mert olyan fergetegesen fair játék lett volna, sokkal inkább a brutalitása révén írta be magát a Bagolykő kviddicstörténetébe. A Gyengélkedő hemzseg szerencsétlen sebesültektől, nem épp bizalomgerjesztő látvány. Főleg ha olyasvalaki is heverészik ott törött mindennel, aki ocsmány módon a szívedbe fúrta magát. És nagyjából meg is érkeztünk idegbajom tárgyához: a tehetetlenség, a tanácstalanság és a mérhetetlen undor érzéséhez. Hogyan lehetek képes bárki iránt is mélyebb érzéseket táplálni, mint mondjuk egy cipő iránt? Vegyük mondjuk azt a csodálatosan új darabot, amit pont a minap szereztem be, mikor fotózásra repültem innen – természetesen megint titokban. A szívemhez nőtt, rajongtam érte, egyszerűen imádtam, mégis, a gondolataimba belemászott egy valaki, aki az idegeimen táncolt minden rezzenésével. De ha legalább utáltam volna a nyomorultat! Áh, komolyan legyintenivaló az egész, nekem pedig vagy egy doboz nyugtató, vagy egy gumiszoba kell. Erről jutott eszembe éppenséggel a Lélek szoba, mai állítólag csodákra képes a megtépázott agyráncokkal. Puding próbája az evés, így gyorsan magamra kaptam valamit és elindultam az északi toronyba.
    Sportos ember lévén természetesen a lépcsőmászós technikát részesítettem előnyben, így nagyjából kifulladva értem fel az említett helyiséghez. Nem nagyon volt humorom összefutni bárkivel is, ami nem meglepő az elmebajomat tekintve. Belépve a szobába furcsa érzés kerített hatalmába. Leültem kényelmesen, aztán gondoltam egyet és inkább lefeküdtem a kanapéra. Lehunytam a szemem és relaxálni kezdtem. A szobában halk zene szólalt meg, a levegőben pedig orchideaillat kezdett terjengeni. Minden olyan nyugtató és kellemes volt, mintha az eddigi bosszantó tényezőket kiiktatták volna. Kinyitva a szemem, az egész szoba a kék árnyalataiban pompázott, ami még jobban ellazított. Akárki is volt az a zseni, aki ezt ide kitalálta, nagyon jól tette. Egy párnát húztam a fejem alá, összefogott hajam kibontottam, így lazán omlott le a kárpitról a földig érve, cipőmet pedig egyszerűen levettem és magam mellé raktam a padlóra. Az összhatás felbecsülhetetlen élmény volt.
Hozzászólásai ebben a témában

Yvonne L. West
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 3. 18:10 | Link

Nina


Nem tudom, hogy mitől lehettem ilyen fáradt, de az utolsó emlékem az volt, hogy ebédeltem, utána visszatértem kis zugomba, ledőltem egy picit, és képszakadás. Pár perce tértem csak magamhoz, de legalább kipihentnek mondhatom magamat. Feltápászkodtam, majd beléptem a fürdőbe, hogy kicsit rendbe szedjem a külsőmet. Kicsit még szoknom kell azt, hogy szőke lettem. Igazából már mindenféle hajszínem volt az elmúlt 2 évben, de szőke még sosem voltam, és mivel egyszer élünk, jó ötletnek tűnt kipróbálni. Meg kell, hogy mondjam, jobban meg vagyok elégedve a végeredménnyel mint amennyire azt vártam. Mikor már úgy ahogy tűrhetően festettem, lassan, akár egy zombi kisétáltam a szobámból, majd útnak indultam. Nagyon mehetnékem volt, az elmúlt hónapban nem csináltam semmi izgalmasat, minden napom monoton volt. Nem fedeztem fel új helyeket, csak ültem az ágyamon, és unatkoztam. Természetesen egyedül. Anyáék már a leveleimre sem válaszolnak, sőt, még Jenny sem, úgyhogy egyre magányosabbnak érzem magamat. Persze, szeretek egyedül lenni, úgy tud az ember legjobban elgondolkodni az élet nagy dolgairól, de az ember ezzel együtt egy társas lény is, és ha sokáig van önmagával egy idő után bedilizik, és megöli magát, ezt pedig nem akartam megvárni, míg megtörténik velem.
Gondolataim kissé elkalandoztak, mikor megpróbáltam visszatérni a jelenbe, nem nagyon tudtam beazonosítani, hogy hol is vagyok épp. Az egyik folyosó végén állva, egy hatalmas ajtóval találtam szemben magamat, amit eddig még nem láttam, vagy csak egyszerűen már annyira elhalt az agyamban minden, hogy nem emlékszem. Pár diák lépett ki az ajtó mögül, nevetgéltek és olyanok voltak mintha kisimultak volna, boldognak tűntek. Utánuk pillantottam, majd vissza az ajtóra, és benyitottam. Már csak egy lányt láttam, az egyik kanapén feküdt, így nem akartam megzavarni. Elleszünk mi egymás mellett szépen, csendben is ha kell. Az orromat azonnal megcsapta az egy illat, ami egyre erősebb lett. Menta. Imádom az illatát. Az egyik, sarokban lévő fotelhez mentem, majd leültem, térdeimet a hasamhoz húztam, majd felkaptam egy párnát a földről, és azt is az ölembe szorítottam. Úgy nézhettem ki, mint egy kislány aki megijedt a vihartól, és a sok dörgéstől, pedig egyszerűen csak folytattam a kis sziesztámat. Nagyon tetszett itt, de legfőképpen az illat miatt. Pár perc telt el, mire halk zongoraszót hallottam, ami csak úgy a semmiből jelent meg. Szinte már lebegtem, olyan nyugodttá váltam. Ekkor jöttem rá, hogy nem vagyok egyedül, tehát nem kellene annyira elkényelmesednem. A kanapén fekvő lányra pillantottam, ő is úgy nézett ki, mint aki teljesen el van lazulva. Vajon ő is hallja a zenét? Köhécseltem egyet-kettőt, hogy észre vegye nincs egyedül, bár tulajdonképpen nem tudom miért tettem. Utálok valakit megzavarni alvás közben. Ez az egyetlen szituáció amit át tudok érezni. Én is utálnám, hogyha valaki felriaszt. Inkább csak kényelmesen befészkeltem magamat, és vártam.
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2013. december 3. 18:55 | Link

Yvonne


    Ahogy ott pihentem a világ megszűnt létezni. Az izmaim ellazultak, s bár nem aludtam, valamiféle transzban éreztem magam. Ha meg akartam volna mozdulni se tudtam volna, ugyanis nem engedte egy különleges visszatartó erő. A tudatalattim felhőtlenül érezte magát, elfelejtettem gondolkodni, végre tényleg üres fejjel feküdtem. Aztán megcsapta az orrom a menta illata, a halk gitár zene pedig zongorára váltott. Nem zavart egyik sem, mert továbbra is kellemesek voltak, ami meglepett. Más helyzetben már valószínűleg kiátkoztam volna valakit a szobából, példának okáért azt, aki miatt változott a légkör. Krákogást hallottam és mocorgást, minek hatására csigalassúsággal óvatosan kinyitottam a szemem.
    A plafon továbbra is kékben pompázott, így legalább egy valamiben egyeztünk: ezen szín szeretetében. Felé fordultam, de valami iszonyatosan megfontoltan, íriszeimet pedig végigcsúsztatva a lányon megállapodtam szemein. Ez egy fiú esetében nagyjából olyan következményekkel járt volna, hogy elkezd nyálat csorgatni, mivel azonban társam nőnemű volt, így csak reménykedhettem benne, hogy őt a heterok közül szalajtották. Találkozott a tekintetünk és én megismertem. Még a Boglyas téren találkoztunk, ő jött oda hozzánk, plusz háztárs lesz. Felkeltem és egy párnát magam mögé csúsztattam, egyet pedig mellkasom és felhúzott lábaim közé raktam, hogy átölelhessem. Csendben azon gondolkodtam, mivel kezdjem. Nem ültünk távol egymástól, éppenséggel pont szemben, a két kanapérész közötti távolság pedig nem volt áthidalhatatlan. Mindketten vártunk valamire, aztán úgy döntöttem, én töröm meg a csendet. Mindig jobb kezdeni, mint folytatni, mert így te teheted fel az első kínos kérdést.
- Te miért vagy itt? – hangomból nem az elutasítás csengett, de még csak az utálat sem. Egyszerűen csak őszinte kíváncsiság jött ki belőlem szavak formájában. Bár fotográfus szakra járok, szívesen bevállalnék egy pszichológusi státuszt az iskolában, ez pedig a szakirányom igen erős változását eredményezné. Bár emberkerülő vagyok, ha valaki leül velem szemben a gondjaival, jó hallgatóságnak bizonyulok, ráadásul könnyen átlátom a helyzetet, hogy rávezethessem az illetőt a megoldásra. Véleményem szerint itt most ilyesmire nem volt szükség. Mindketten jöttünk valamiért, a regélést pedig neki kell kezdenie.
Hozzászólásai ebben a témában

Yvonne L. West
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 3. 20:57 | Link

Nina


Alig telt el pár perc, a köhécselésem és a folytonos mocorgásom megtette a hatását. A kanapén heverésző lány lekapta az arcáról a párnát, majd rám nézett. Felismertem az arcát, nem is olyan rég láttam a faluban a téren, oda is mentem hozzá. Kicsit kellemetlenné is vált a helyzet, mivel egy kis ideig csak bámultunk egymásra, annyira el voltunk kábulva a nyugtató zenétől és a finom illatoktól. Mikor mindketten magunkhoz tértünk, éreztem, hogy feszült a szituáció, már épp megszólaltam volna, hogy megtörjem a csendet, mikor a lány megelőzött.
Mondatát először nem tudtam hova tenni. Egyszerre volt kíváncsi, de még is gúnyosnak hangzott. Egy halovány mosolyt vettem fel, majd vállat vontam. Nem volt konkrét szándékom idejönni, úgyhogy erre se tudtam konkrét választ adni.
- Csak úgy. Csak most találtam rá erre a szobára. Mondtam, majd ismét vállat vontam. Látszott, hogy még mindig kába vagyok, lassan már beszélni se fogok tudni normálisan. Kicsit feljebb ültem a fotelban, hogy jobban magamhoz térhessek, illetve, hogy a lány ne beszélgessen egy olyannal aki gyakorlatilag szétfolyik egy székben. A párnát még mindig az ölemben tartottam. Valamilyen különös módon, ezalatt a pár perc alatt annyira hozzám nőtt. Rossz szokásom, hogy túlságosan is könnyen tudok kötődni bizonyos tárgyakhoz. Nem tudja ugyan senki, de a kedvenc kispárnámat 13 éves korom óta, szinte mindenhová magammal viszem. Másik párnán képtelen vagyok elaludni.
- Na és te, mi járatban? Kérdeztem, csak, hogy ne álljon meg a beszélgetés. Nem gondoltam volna, hogy bele fogok futni valaki értelmesbe, aki ráadásul még le is áll majd velem beszélgetni. Csoda, hogy még működnek a  hangszálaim, olyan rég mondtam valakinek valamit. Az elmúlt pár napomat a tanulásnak szenteltem. Senki sem örült volna annak, ha bukás közeli állapotba kerültem volna. Oké, persze, nem vagyok egy stréber, aki egész nap a könyveket bújja, de ki kellett valamit találnom, hogy elüssem az időt.
Szememmel gyorsan körbepásztáztam a szobát, amit eddig valamiért még nem is tettem meg. Nem volt túl nagy, de annál szebb volt! A legtöbb bútor fából volt, ami nagyon elnyerte a tetszésemet. Réginek tűnt, de egyben még is modernnek. Nem tudom, hogy ez lehetséges-e, de az én szememben még is ilyennek látszott.
Kíváncsi voltam vajon a velem szemben ülő lánynak volt-e valami különösebb oka, hogy pont ide jött, ha már úgy rá kérdezett, vagy hozzám hasonlóan egyszer csak itt találta magát, nagy unalmában. Majd kiderül.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony