34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Ami a hírből kimaradt: Ha van olyan családotok, mely szorosan köthető valamelyik faluhoz, dobjatok egy baglyot Lizinek, és beteszi a leírásba.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ombozi Noel összes RPG hozzászólása (376 darab)

Oldalak: [1] 2 3 ... 12 13 » Le
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 4. 19:54 Ugrás a poszthoz

Eris

*Mindig van a színen egy új diák. Nem a legáldásosabb szerep, de mindenhol megjelenik, minden évben, és mindegy, hogy kicsoda vagy, rangos, vagy fösvény, olcsó ember, nagyszájú legény, vagy visszahúzódó személyiség. Ha többször nem is, egyszer új diák leszel, és ha szeretnéd, ha nem, meg kell birkóznod a körülményekkel. Az új fiúnak talán még nehezebb a dolga, mint az új lánynak, akinek rögvest barátnői, és szerelmei lesznek, megy a csevej és a pletykaszezon is örök divat. Egy fiúnak más. Nem rossz a helyzet, inkább csak úgy kiábrándító. Noel beilleszkedését távolságtartó magatartása sem fogja elősegíteni, így a kastély megpillantásakor csak egy apró, beletörődött fejrázást engedett meg magának, majd eltökélt szándékkal - hogy mielőbb megtalálja körletét - átlépte a kaput. A kastély nyirkos volt, s hideg, útja pedig az alagsorba vezetett, ahol nem számíthatott sokkal jobb fogadtatásra. Új diák. Meg nagy kastély. Meg nyirkos levegő, belőtt haj és szép öltözet. Haj-haj.
A festmények is ferde szemmel, képből képbe vándorolva követték a fiút, amit az ifjú rellonos nem akart észrevenni. Valami másra számított. Ha új helyre megy, egy új közösségbe, valamiért mindig nagy változást vár, valami nagy durranást remél, ami megváltoztatja az egész addigi létezését. Ami célt ad. Aztán rájön, hogy nincs semmi. Sehol. Nincs cél, csak sötétség, és kövek.*
- Aha - bökte ki hangosan, miután gondolataiból felébredve kihalt folyosórészen találta magát. - Ezt megcsináltad. De semmi baj. Ez csak egy kastély, nem fog felfalni.
*Cipőtalpai halk szisszenéssel adtak ritmust lépteinek, és a magas alak tovább haladt az ismeretlenbe.*
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 4. 20:36 Ugrás a poszthoz

Eris

*Folyosó folyosót keresztez, a kastélyokban ez már csak így megy. Noel egyenes háttal, nem a leglazább stílusában haladt előre. Nem érezte magát biztonságban, és bár aranyvérű, a festményekkel nem jön ki túl jól. Nem az a művészetkedvelő fajta, csak úgy visszafogottan játszott már az otthoni keretlakókkal is. Pálcapróbának mind megfelel. A némaságban hamar visszaesett félbehagyott gondolataiba, és leszegett feje semmit nem észlelt a külvilágból. Páncélok, díszek, portrék mellett vonult el, na meg egy ismeretlen alak mellett is, aki ha lehet, még nála is csendesebb volt. Noel illemtudó, de vak, mint annak a rendje. Egészen elsétált a folyosó végéig, ami természetesen zsákutcaként ért véget, így sóhajtva ugyan, de visszafordult. Zsebre dugta hosszú ujjait, és fintorogva indult vissza, hogy hálókörletét megkeresve, ismét békére leljen.
Két lépés között viszont tekintete megakadt egy mozdulatlan, dermedt leányon. Először csak feje, majd teste is az ismeretlen felé fordult, és összeráncolt szemekkel igyekezett kivenni a sötétségből, mit is lát. ~ Ez egy lány? ~ Nem sok gondolat fordult meg ekkor fejében, de nem is sok kellett volna ahhoz, hogy ott hagyja. Abból kiindulva, hogy ez a lány látta őt elmenni maga előtt, kikövetkeztethető, hogy nem szerette volna megszólítani, így az sem biztos, hogy neki meg kellene őt. A bökkenő csupán az, hogy jelenleg gőze sincs arról, hol van és merre tart.*
- Tiszteletem - köhintett felemelt öklébe, és csak remélni tudta, hogy a másik fél hasonlatos ő hozzá. Nem kérdez, nem vádaskodik. - Az égvilágon nem szeretnélek megzavarni a magánbulidban, de... hm. Szóval új vagyok itt, és el kellene egy értő lélek segítségnyújtása.
*Kellemesen kihallatszódott hangjából az érdektelenség, és nem várt egyebet a megszólítottól sem. Hasonló hasonlót vonz.*
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 4. 21:21 Ugrás a poszthoz

Eris

*Az aprónak tűnő árny nem siette el a válaszadást, de a biccentést tökéletes feleletnek, mi több, tökéletes kezdetnek vélte a rellonos újonc.
Elmosolyodott, majd amikor a még ismeretlen magára vállalta a segítségnyújtás terhét, még meg is könnyebült. Egyenes kérdés, egyenes válasz, és persze a beszélgetés még el sem kezdődött, a lány máris magára gondol, és valamit valamiért elven csak akkor segít, ha Noel megtesz neki vagy érte valamit, amiről egyelőre ő maga semmit sem tud.*
- Ne haragudj, nem vagy az esetem - emelte fel a tenyerét megálljt parancsolva, majd az előzőleg elutasító kezet bemutatkozásra nyújtotta. - Ombozi vagyok, és ha megmutatod az utat az ágyam felé, ígérem segítek neked.
*Igaz, hogy nem tudta mibe is egyezett most bele, de ösztönei azt súgták, nem is csöppenhetett volna ennél jobb társaságba. A vére máris pezsgett, nagyon remélte, hogy valami rosszban sántikál a lány.*
- És ha szabad tudnom, elmesélnéd, mire is adtam a szavam? - kérdése izgalma ellenére hidegen csengett, viszont zöldjei csillogtak, és ha úgy esett a hold fénye, talán még a lány is elcsípte.
*Elcsendesedett, szemeit a lányra szegezte, s közben egészen a falig hátrált, hogy   onnan hallgathassa a tervet. Bízott benne, hogy nem holmi lányos akármiben kell már az első napokban részt vennie, de ha mégis így alakulna, legalább hamarosan az alagsorban lesz, és nem kell egész éjszaka keringenie az éber festmények között.*
- Halljam, mi az alku tárgya? - ismételte felkeltett érdeklődéssel, kissé oldalra billentve fejét. - Kíváncsivá tettél.
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 4. 21:41 Ugrás a poszthoz

Keiko Sama

Az első reggel isteni finom első reggeli, na meg egy pohárnyi víz után kiáltott. Noel nem volt jó alvó, az éjszaka nagy részét sem alvással töltötte, helyette viszont volt sok forgolódás, és önismereti kérdések, melyek feltevését még édesanyja tanácsolta.
Miután feladta a balra-jobbra helyezkedést, a hátán fekve nyugodott meg, s nyomta el az álom, amelyben természetesen mint mindig, most is menekült. Nem sok pihenés jutott neki, már hajnalban keltette a maró szomj és éhség. Nem bíbelődött sokat, hamar pulóverbe és farmerba bújt, arcot - és fogat mosott, majd elrendezte kósza fekete tincseit, és már rótta is a folyosókat, hogy megtalálja a konyhát, és csillapítsa korai ébresztőjének okait. A folyosók ezen a reggelen sem tűntek melegebbnek, mint tegnap este, a nyirkosság mintha beleitta volna magát a falakba, a levegőnek szinte íze volt. Íze? ~ De hát ez fánk íz! ~ A döbbenet kialvatlan, fáradt zöldjeire is kiült, és egészen jókedvű lett, ami főleg reggelente, igazán ritka kincs volt Noel életében. A konyhába lépve nem tehetett mást, behunyta szemeit, és az illatok bőséges zavarát igyekezett felfogni. Volt itt kakaó, sütemények, tea és fánk illata, de mintha kivehető lett volna az összes étel illata, mi több, az íze is, ami valaha itt készült a manók szorgos kezei között.
A rellonos aztán lassan visszanyitotta szemeit, és az asztalhoz sietve vízért nyúlt. A társaság léte is ekkor tűnt fel neki, és a tegnapi késő esti ismerkedése után könnyedén szólalt meg.
- Jó étvágyat! - mondta röviden és tömören a különleges arcvonásokkal megáldott lánynak, majd megitta a vizet, és egy baracklekváros fánkot vett maga elé. - Nem vagy jó alvó, vagy csak kórosan korán kelsz?
Megengedte még magának ezt az apró kérdést, utána fánkja felé fordult, és az első falat mennyei íze után habzsolni kezdte azt.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 4. 21:42
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 4. 22:02 Ugrás a poszthoz

Eris

*Látta, ahogyan a szemöldök a magasba húzódik, és ennyi elég is volt ahhoz, hogy Noel a lány gondolataiban legyen. Eltudta képzelni, milyen szemtelennek és bosszantónak találta őt a társaság, és ez vigyorgásra késztette. A válasz pedig, miszerint ő sem tetszik a másiknak, csak hangot adott vidámságának, és nevetett egy jó ízűt.*
- Akkor helyben vagyunk - tisztázta a dolgot, és jókedve elmoshatatlannak tűnt. -Awer-Kowai, aha. Üdv.
*A kézrázást gyorsan lezavarták, a fiú már nagyon kíváncsi volt a szívességkérés mibenlétére, a nagy tervre, aminek részesévé válhat.*
- Hogy mit szeretnél tőlem?! - kiáltott fel zavarodottan, gondolatban jókedve és a hirtelen jött, s annál gyorsabban távozó adrenalin után kapkodott. - Büntetődolgozat? Józan vagy te?
*Megrázta a fejét, és jobbjával végigsimított sima arcán. Kowai közben részletesen is elmesélte átkai szórásának rövid történetét, telehalmozva szavait arcmimikával, flegmázással és gúnnyal.*
- Azt nem értem csupán, hogy ha már teszel valamit, miért nem teszed úgy, hogy az jó legyen? - lökte el magát a faltól, és a lány felé lépett kettőt. Dühös lett, amiért valami jó buliból kell kimaradnia azért, mert ez a szerencsétlen itt előtte még az átkokat sem tudja jó helyen, jó időben használni. - Ááá, inkább nem mondok semmit. Te...
*Amikor meghallotta Kowai házvezetőnőjének nevét, az úgy csengett emlékezetében, mintha hallotta volna már. Ne.*
- Rellonos vagy - jelentette ki, majd ismét vigyorra húzta száját, és továbbfűzte mondandóját. - Nem kell teljesítenem a szívességet, elég ha megvárom, míg elfáradsz, és magadtól elviszel a Rellonhoz.
*Fogait villantva figyelte Kowait, és dühe, mint előbb az adrenalin, elszállt. Semmi kedve nem volt dolgozatot írni, főleg nem más nevében, mégis úgy érezte, ez a munka rámarad.*
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 5. 11:01 Ugrás a poszthoz

Eris

A lány érzéketlennek mutatja magát, és nem biztos, hogy ez csak egy álca részéről. Egyedül ücsörögni éjnek évadján egy eldugott folyosó sötétjében bátorságra és hidegvérre utal. Noel más. Szereti az érzékek játékát, ritkán láttatja magát elérhetetlennek, ridegnek. Noha ő sem a legbarátságosabb fajta, tele van élettel, igaz céltalanság és bágyadtság keveredik benne, de az élet ott ül szemei feketéjében.
- Ez nem magyarázza azt, miért szúrtad el - mondja őszintén, nem híve a jópofizásnak. - Eszesnek tűnsz, olyannak, aki tudja mikor mit léphet. Ez a dolgozat majd ráébreszt, hogyan pusztíts.
Szavai visszhangot vernek a kihalt folyosón, úgy csengnek, mintha ő pontosan tudná hogyan kell elkövetni a tökéletes bűntényt. Kiéhezett és talán túlságosan is mohó egy jó kis balhéra, amelyben ő irányító maradhat, a háttérben meghúzódva nézheti a játékot. Kowaiban szövetségest lát, és erősen hiszi, hogy a lány is így vélekedik még ismeretlen személyéről.
- Pontosan tudom, hogy nem félsz kint lenni - rázza meg a fejét. - Ugyanakkor te is tisztában vagy azzal, hogy nem írok helyetted holmi büntetőfeladatokat.
Összefont karokkal nézi Kowait, majd egy hirtelen támadt ötletből kifolyólag odalép hozzá, és ha ő hagyja, felhúzza a földről.
- Gyere, bóklásszunk együtt - kéri csillogó zöldekkel a lányt. - Mutass valami érdekeset nekem.
Ha a lány nem óhajt késő esti sétára menni az új fiúval, akkor Noel egyedül vág neki az útnak, de ha Kowaiban kedvet sikerül ébresztenie egy kis éjszakai túrára, akkor arra viszi útja, amerre a kisasszony vezeti.
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 5. 15:50 Ugrás a poszthoz

KS

Az ő álmáról jobb inkább szót sem ejteni, a korai ébrenlét mindennapos jelenség az életében. Azt viszont nem gondolta volna, hogy a hajnali reggelik, és séták közben társra is találhat. Úgy látszik, Bagolykő tele van s lesz is - remélhetőleg - meglepetésekkel. A manók sürgölődése Noelt a székesfehérvári otthonra emlékezteti, a gondolat szívét forrósággal tölti el, s míg hölgy társasága mohón csámcsog, addig ő udvariasan a konyha felszerelését bámulja. A lány miután nagy nehezen lenyeli a falatot, kedvesen szól, és a rellonos felé fordítja arcát.
- Aha, így mindjárt más - bólint, és gondolatban elkönyveli azt is, hogy ezzel a leányzóval sem reggelizik máskor, ilyen tájban legalábbis biztosan nem. Követve a köntösbe bújt lány tekintetét, észreveszi a kis állatot, és jobbjával békésen odanyúl felé, hátha az megenged neki egy kis simogatást. - Kedves kis jószág. Bár én nem tartok állatot, nem az én stílusom.
Ritkán beszél magáról, inkább neki szoktak beszélni az emberek, amikből általában csak annyit szokott felfogni, hogy bla-bla-bla.
A lány egyenesen Noel szemeibe néz, ami tetszik a fiúnak, hiszen ő ezt alapvető társalgási gesztusnak vél.
- Én nem alszom túl jól, későn fekszem, hajnalban kelek - húzza meg vállait, és egy újabb fánk után nyúl. Nem szeretne erről többet beszélni.
Míg ő a barackíz élményeimben vesztegel, társasága feláll, a hűtőhöz szalad, majd egy tányér süteménnyel igyekszik vissza az asztalhoz. Aztán placcs. Noel sandán kihúzza magát, és az asztalon át nyakát nyújtogatva kémleli a szegény manóban elbukott fiatalt, aki láthatólag igen vegyes érzelmekkel fekszik a padlón. A fiút fojtogatja a nevetés, néhány hang sikeresen távozik is vékony ajkai között, de hamar feláll székéről, és odalépve az elesetthez, lehajol, és a lány arcába vigyorogva felhúzza őt a földről.
- Ejnye, vigyázhatnál jobban is az itt dolgozókra - rázza fejét huncut mosollyal, majd a lány köntösére pillantva pálcája után nyúl. - Suvickus!
Zöldjei némán követik a köntös megtisztulását, majd az 'áldozat' tekintetét keresve halk bemutatkozásra adja a fejét.
- Ombozi vagyok - mondja. - Benned kit tisztelhetek?
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 5. 17:12 Ugrás a poszthoz

Ivett

Az első pár nap a lehető legjobban sikerült, s szóba sem jöhet az esetleges hangulatereszkedés. A kastély falai már nem tűnnek szokatlannak, és az a furcsa szag, a nyirkos levegő dohos illata sem esik rosszul a fiú orrának. Egészen vidám hangulatban rója a folyosókat, nem döntött még, hogy merre lesz az útja, csak követi cipőinek orrát, és azok a kastély déli szárnyához vezetik a fiút. Világos, zöldellő kilátóhoz hasonlatos helyen találja magát, és hihetetlen módon itt sincs egyedül. Úgy néz ki, ebben a kastélyban az összes sarokban lányokba ütközik. ~ Remélem, véletlenül nem egy lánykollégiumba jöttem... bár, nem biztos, hogy baj volna... ~ Oldalra néz a barna lánykára, majd a növényekhez fordul, a kilátást veszi szemügyre, végül leül az ismeretlennel szembe, és igen erőteljes de javu érzések kerítik hatalmába. Az elmúlt napok mind ezzel a mozdulatsorral és helyzetjelenségekkel teltek. Odament egy még ismeretlen nőneműhöz, bemutatkozott, majd más-más témában, de elcsevegtek. Valószínűsíthető, hogy ez most is így lesz, de egyelőre nem tesz semmit, csupán nézi a sárga ruhás lányt, szemléli a könyvét, a haját, a mozdulatlanságát, és figyeli az esetlegesen bekövetkező reakcióját a nem titkolt bámulására. Ő maga a szék háttámlájára nehezedik, kezei összefonva pihennek mellkasán, haja loboncos, mégsem kelti igénytelenség hatását. Noel csendkirályt játszik, és igazán kíváncsi, viselkedésével zavarba hozza-e ezt a kastélylakót, avagy az úgy olvas tovább, mintha a fiú nem tűnne totális pszichopatának. Ízlések és pofonok.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 5. 17:12
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 6. 12:40 Ugrás a poszthoz

Keiko

Noel a kis grimaszba vigyorog. Keiko mintha természetesnek venné a tőle érkező segítségnyújtást, nem kezd hatalmas köszönetáradatba, csak mosolyog, és már beszél is tovább. Egy pillanatra összekapcsolódik a két szempár, de a kis mókus nem hagy nekik időt esetlegesen zavarba jönni, odasettenkedik az elsőshöz, és gazdája azonnal magyarázatot is ad a zavargásra.
- Kéne a fánkom, mi? - vigyorogva hajol közelebb a kis jószághoz, jobbjával megvakargatva annak feje búbját. - Jó fej vagy, de én nem adok ebből, vegyél magadnak.
Kacsint az állatra, aztán megkerüli Keikót, vele együtt az asztalt, és egy málnalekváros fánkot vesz a kezébe, hogy azzal kínálja meg Mogyorót.
- Keiko? - pillant közben a leányzóra, és szemöldök ráncolva kérdez tovább. - Japán eredetű név? Ne haragudj, ha nem jól tudom, nem vagyok jártas a kínai-japán különbségekben. Viszont szép hangzású név, az tagadhatatlan.
Hol a lányra, hol pedig az állatra néz, aki időközben megbarátkozott a felé tartott fánkkal, és halk hangokkal jelzi elégedettségét. Noel arrébb megy, és két manó között tölt magának egy bögre tejet, amit aztán a reggeli befejezéséül az előzőleg elfoglalt helyén kezd szürcsölni.
- És milyen tapasztalataid fűződnek ehhez a sulihoz? - teszi fel érdeklődő kérdését, hátha többet megtud ezáltal ő is Bagolykőről. - Ugye, ez nem egy lánykollégium, ahol én vagyok az egyetlen....?
Újabb kérdése nevetésbe fullad, mégis benne van egyfajta kíváncsiság, hogy merre járnak férfitársai.  
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 6. 13:40 Ugrás a poszthoz

Violetta
November 6. délelőtt

A kastély falai ezen a reggelen nem tartogattak izgalmakat, hiába ébredt a fiú hajnalok hajnalán, a konyhában sem Keiko, sem más diák nem ücsörgött, de még csak a manók sem sürgölődtek. A finomságok előkészítve álltak a pultokon, s étkezőasztalon, a forró tea, tej és hűtött italok sorakoztak a koránkelők előtt, de most csak Noel láthatta a tökéletes ételsereget. Kényelmesen megreggelizett, majd a konyhából kilépve visszaindult a hálókörletébe, hogy átgondolja a mai napot. Az ablakok mellett elhaladva viszont nem tudta nem észrevenni a kinti csodás időt, a hidegbe burkolózott valóságot. A ládájában porosodott egy korcsolya, és csak remélni tudta, hogy a falu utcáin lehetősége lesz hosszú idő óta először felhúzni fekete suhogóit.
Noel egészen izgatottá vált, lépteit siettette kicsit, és alig, hogy leért az alagsorba, a földszinti festmények már láthatták is felbukkanni a fiú loboncos fejét. Sötét farmert húzott, póló, pulóver és bőrkabát vigyázott egészségére, egy-egy kezében a korcsolya lógott, és ő máris kint találta magát az udvaron, hogy aztán Bogolyfalva látványosságai mellett ráleljen magára a pályára.
- Ezt nevezem! - mormogta elismerően, és a polgármesteri hivatal előtt leült egy padra, levette cipőit, és lábára illesztette viseltes korcsolyáit. Szorosra húzta őket a lábfején és bokáján, aztán egy apró sóhaj kíséretében a pályára lépdelt bennük.
A jég tökéletes volt. Mintha őelőtte még senki sem használta volna, sem karc, sem sérülés nem rondított bele a tükrébe. Noel biztos volt benne, hogy varázslattal van dolga, de kétség sem fér hozzá, egy pillanatig sem bánta. Biztos mozdulatokkal lökte el magát, és már csúszott is előre. Legszívesebben felkiáltott volna örömében, teljes káprázat alatt állt. Bal, jobb, bal, jobb, lábai türelmetlenül vezették őt körbe-körbe a hűvös időben. A csuklóján pihenő fekete gumival közben lazára fogta haját, hogy az se zavarhassa meg ebben a tökéletes pillanatban.
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 6. 14:43 Ugrás a poszthoz

Violetta

A jég teljesen kikapcsolja az ember agyát. Még ha nem is gyakorlott az ember, akkor is hamar ellazul kényelmes, meleg korcsolyáiban, és lassan már kabátra sincs szüksége, úgy kimelegszik. Noel már-már csukott szemekkel száguld a pálya szélén, a kis családosok úgyis középtájon tanítgatják gyermeküket a korcsolya alapjaira. A gyerekek látványosan élvezik, némelyik sikkantgat is, noha nem biztos, hogy az örömtől, talán a megbotlások halálfélelme okozza. A fiút apja tanította meg, de ez elég régen volt már ahhoz, hogy tökéletesen emlékezzen az összes mozdulatra, és azok idegenen csengő nevére. Mostanra csak az rémlik neki, hogy szorosan húzza meg a korcsolya fűzőit, és laza testtel, kissé rogyasztott térdekkel élvezze a jég adta örömöket.
Éppen a hátramenetet gyakorolja, amikor valami Isteni sugallat nyomán megállítja lábait, és megfordulva a helyes irányba tereli magát. Gyorsít a tempón, a hideg idő vörösre csípi arcbőrét, és élvezi a száguldást, és akkor meglátja a fékező lányt. Ő is fékez, de látható, hogy pár méternyi távolságon, ilyen hamar képtelenség - számára legalábbis - megállni, így a gyors iramú lassítás mellett kitér jobbra, de érzi, hogy testével súrolta a lányt. Hallja annak szavait, és kis ívben megfordulva az ismeretlen felé csúszik.
- Ne haragudj, nem vettelek észre, jól vagy? - kérdezi, és tekintete azonnal a lány kerekedő pocakjára szegeződik. - Te jó ég! Jól vagy? Te... jó-ó-ól vagy? Minden rendben?!
Noel mióta a kastélyban van, még nem volt feszült sem, nemhogy olyan ideges, mint most. Zöldes szemeit a lányra mereszti, kezeivel annak hasa körül, a levegőben kapkod. Megfogná azt, és bekopogtatna szíve szerint, hogy az ott lakó ifjú ember oké, vagy nem oké ezekben a percekben. Görnyedt testtel, a várandós kismama hasának magassága szintjén áll, szemei kopognak az idegességtől, majd felnéz az ifjú anyukára, és esedező tekintettel, 'sajnálom' arckifejezéssel várja az ítéletet.
- Ha bármit tehetek, mondd, és megteszem - mondja artikulálva, kezeit a levegőben dobálva. - Leszek a keresztapa, elvágom a köldökzsinórt, megveszem a babakelengyéket, csak kérlek mondd, hogy jól vagytok!
Na igen. Lehet, hogy túlzás, amit a stressz kihoz a fiúból, hiszen nem az a kétségbeeső típus, de még nem hozta össze a sors nemsokára új életet világra hozó lányokkal.
- De esetleg szolidan elvihetlek egy körre is itt a pályán... - teszi hozzá bágyadt vigyorral, jobb hüvelykujjával a háta mögé mutatva.
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 6. 15:22 Ugrás a poszthoz

Violetta

A lány nyugtatja, kedvesen szól, nem pánikol, viszont Noel az idegességtől kimelegedve azt se tudja mitévő legyen. Ha más babája, jelen esetben babái miatt ilyen stresszben ég, mi lesz akkor, ha egyszer az ő neje fog hatalmas pocakkal cirkálni kitudja éppen merre, megeszi mérgében a kalapját is.
- Jó, higgadok - mondja lassan, szemeit lehunyja, tenyereivel mintha a levegőt nyomná le, úgy csillapítja érzékeit. Még egyszer rápillant a dudorodó kabátra, aztán elfogadja a felé nyújtott kezet, és felegyenesedik, így már lefelé néz a leányzóra.
- Egy idióta vagyok - neveti el magát az előzőleg felsorolt lehetőségekre célozva, miképpen szívesen vágná el a köldökzsinórt. Egyszerűen nem normális, totális idióta. Kinyújtóztatja testrészeit, a lábaiba állt feszültségtől is elbúcsúzik, majd újból megérinti a lány kezét, most már bemutatkozás céljából.
- Ombozi Noel - mondja ki nevét, és furcsa érzése lesz, amiért keresztnevét is elmondja Violettának. A kastélyban Omboziként ismerik, a leendő anyuka az egyetlen, akinek - biztosan az ijedtség végett - elmondja örökségét. - Rellon.
Ő nem ismer egyelőre sok tanárt, csupán házvezetőjének nevével van tisztában, órán sem járt még, inkább korcsolyázgat, és a kastély rejtekhelyeit fedezi fel. Lábai közben mozdulatra éheznek, így egy pillanatra a lány hátához érintve kezét, indulásra ösztökéli. Lassan megy, és óvatosságra intve magát, figyelmesen kíséri a lányt.
- Te még tanulsz? - kérdezi kíváncsian, nem tudja pontosan korban behatárolni Violettát, de nem tűnik túl idősnek. Bízik benne, hogy nem egy fiatal tanárnőjét tisztelheti benne, mert ennyi aggodalom után, az biztos, hogy ez a hír egy időre végezne Noel önbizalmával. Gyorsít egy picit, és a lány elé vágva, menetiránnyal ellentétesen siklik.
- Tök jó, hogy ilyen állapotban is kijöttél korcsolyázni - mondja elismerően, aztán Violetta másik oldalára tér vissza, hogy ismét együtt menjenek a pályán. - Én biztos nem engedtelek volna sehova.
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 6. 16:15 Ugrás a poszthoz

Violetta

Hogy beleillik-e házának hírhedt képébe, nem tudni. Fiatal még egy jól elválasztható stabil jellem megállapításához, de az sem biztos, hogy a későbbiek során belehet-e majd sorolni egyetlen házba, és ha igen, akkor az pont a Rellon lesz-e majd. Violetta nem szégyenlős, ami az ismerkedést illeti, Noel kérdésére több mondatos válasszal szolgál, ami most igen jól esik a fiú füleinek. Szereti ezt a dallamos hangot, a nővére beszédstílusára emlékezteti.
- Bízd rá magad a szerető családodra – mondja bólogatva Noel, s közben kacskaringózva halad előre. – Lesz még időd befejezni, csak akkor már lehet, hogy nem is fog érdekelni a dolog.
A hír hallatán, - hogy Violetta ikreket vár -, már meg sem lepődik. Nem irigyli a fárasztó teendőkért, de biztos abban, hogy a mestertanoncnak lesz segítsége.
- Aha, hogy egyből kettő kiskölyök érkezik? Sok sikert hozzájuk! - nevet fel ismét, de nincs túl sok ideje kibontakozni, ugyanis Violetta hamar magyarázattal szolgál, miért is játssza idekint a sportladyt, ahelyett, hogy a benti kanapén szürcsölgetné a forró kakaóját. Noel figyelmes, és ezt most nem tudja eldönteni, azért van-e, mert elütötte a lányt, vagy azért, mert három az egyben személlyel van dolga. Zöldjeit le sem veszi a szőke arcáról, figyeli, ahogy az kiejti a szavakat.
- Én is kedvelem az efféle időt - ad hangot véleményének, aprócska foszlányokat megejtve saját magáról. - A másik nagy kedvenc a zöldellő tavasz, amikor a fűben fekve addig időzhetsz ameddig csak meg nem kordul a gyomrod. Az a legjobb. De ez sem rossz...
Ismét gyorsulásba kezd, de míg az előbb semmiperc alatt visszatért Violettához, addig most hátra sem néz, megelőz egy szerelmes párt, majd egy családot is, és szélsebesen hagyja, hogy lábai átvegyék teste felett az irányítást. Hajtja magát, vére pumpálja az adrenalint, szépen sorakozó fogait az egész pálya láthatja teli vigyorgása miatt. Nagy kört tesz meg, míg újból csatlakozni tud partneréhez, de amikor ez megtörténik, egy apró, nem túl hangos "juhút" elereszt.
- Ilyenkor érzem igazán, hogy élek! - vigyorog, ennyire jókedvű talán csak az elmúlt pár napban volt. - Jót tett nekem Bagolykő, komolyan mondom.
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 6. 19:42 Ugrás a poszthoz

Violetta

Bőszen bólogat nagy egyetértésében. Jól érzi magát ezzel a lánnyal, és bár tényleg nincs sokat egyedül mióta itt van, most társasága olyan hatást gyakorol rá, mintha otthon volna családi körben. Talán a születendő gyermekek, és az anyaság átható érzése teszi ezt a lány aurájával, talán egész lénye ilyen, Noel ezt nem tudhatja.
- Lehet tudni a nemüket, nevüket, bármit róluk? - kérdezi a fiú, nem tudván, hogy mennyire kérdezett intimet, amit esetleg Violetta csak a 'belsőkörrel' beszél meg nagy titokban. Igazság szerint nem tart az elutasítástól, annyira ellazult, gondolatmentessé vált. Teste időközben bemelegszik, és emlékei csak úgy rohannak szemeit elhomályosítani. Régen annyiféle mozdulatot fújt kívülről, most viszont esés lesz a vége, előre látja. Térdeit felhúzva, futólépésben halad tovább, míg kezei ütemben követik alsó végtagjait. Úgy tűnhet, joggingol, már csak egy sapka hiányzik a fejéről, és mehet reklámszereplőnek.
- A tavasz az én évszakom - kiáltja hátra a mamikának, aztán mély lélegzetet vesz, és a futólépésből gyors korcsolyába vált. Ismét elhagyja Violettát, lénye a pályáé lesz. Siklik a jégen, messze kikerülve a fogyatkozó embertömeget. Egészen a pálya végéig tartja az irányt, majd amikor tovább már nem mehet felemelkedik, fordul, és egyensúlyát vesztve majdnem elesik. - Jól vagyok, jól vagyok.
Halk szavai inkább csak magának szólnak, és foltokban megjelenő tükörképének, amiből igazából alig vehető ki bármi is, az ő arca meg főleg nem. Kipirult arccal, és izzadt háttal tér vissza elhagyott párjához, és egész fogsorát megvillantó, boldog mosollyal folytatja a beszélgetést vele.
- Azt - bólint nagyot, és mire felteszi Violetta hangszeres kérdését, ő ugyanabban a szent pillanatban formál ajkaiból szavakat. - Én is játszom, igaz sokan a gitárt alapnak tekintik, azt mondják, ahhoz nincs szükség tudásra. Abban sem vagyok biztos, hogy tudom kezelni az enyémet, de az biztos, hogy földöntúli élvezet pengetni a húrokat. Mit gondolsz erről? Szerinted sem igazi hangszer?
Noel elbillentett arccal nézi a lányt, miközben kitudja hányadik körüket beszélgetik át.
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 7. 13:37 Ugrás a poszthoz

Violetta

A lány mosolyog, így már biztos, hogy nem kell attól tartani esetleg túllépte-e az intimitás határát kérdésével. A válasz gyorsan érkezik, és kedvesen világosítja fel Noelt a mát tudható tényekről.
- Mindenki örülhet - válaszolja egyszerűen, ehhez hirtelen nincs is több hozzáfűznivalója. Nem a legjobb a gyerektémában, messze áll életének ettől a fejezetétől, és őszintén belegondolva, ennek hihetetlen mértékben örül is. - Ráértek a nevekkel, ha jól sejtem. - pillant jelzően Violetta kabátjára. - Pár hónapotok még bőven van, ugye?
Kérdése után pár percet csak korcsolyájának szentel, gyorsít, lassít, gyorsít, s végül majdnem a vesztébe rohan. Mégis, feldobja a kinti levegő, a mozgás, az elfelejtett korcsolyajáték. Visszatérve partnernőjéhez nem várja csend, hamar a zenére terelődik a szó.
- Ha hiszed, ha nem, eddig minden varázslótárs elítélte a gitárt - mondja a lánynak, aki már-már tanító szándékkal hívja fel Noel figyelmét a hangszer fontosságára. - Az a baj a művészettel, hogy mostanában mindenki annak vallja magát. Ha csak ír egy verset, vagy eljátszik egy dalt, de már mi is mondhatnánk magunkat a jég művészeinek, holott láttad, az előbb is majd' orra estem. Nagyra tartom a zenét, az írást, a festészetet, és érdekelnek is, de közben meg minden második emberre átkot szórnék, aki harsogja-hirdeti, hogy ő aztán nagyon, de nagyon érzékeny és művész, és ne bánts virág.
Szavai mögött nem titkolt felháborodás bujkál, hangja érdessé válik fokozottságának hatására. Nem biztos, hogy szimpatikus megnyilvánulás ez Violetta számára, de nincs mit tenni, kijött.
- Igazán muzikális alkat lehetsz - jegyzi meg halkan Noel, és levezeti Violettát a jégről. Kezd nagyon hideggé válni az idő, és nem szeretné, hogy a babáknak vagy anyukájuknak bármi bajuk essen. - A zongorával erős fába vágod a fejszéd, de a gyerekek nagyra fogják értékelni.
Mosollyal mondja, és ahhoz a padhoz sétál, ahol a cipőjét hagyta. Leül, kilazítja a korcsolyák fűzőit, és óvatosan leveszi azokat.
- Ha majd egyszer megszeretnéd mutatni hova jutottál a zongorával, vagy csak zenélnél egyet, szívesen leszek a társaságod, illetve társaságotok.
Noel utcai lábbelijébe bújva feláll a padról, és kiegyenesedve folytatja tovább mondandóját.
- Isten bizony, örülök a találkozásnak, és ha gondolod szívesen hazakísérlek, de most már induljunk, mert félek, hogy bajotok esik.
Nem szeretné megbántani Violettát, netalántán azt éreztetni vele, hogy szeretné lerázni, hiszen nagyon jó társaság, az idő viszont egyre hidegebbé válik, és ha már ő borzongatónak érzi, akkor kizárt dolog, hogy a leányzó ne fázzon.
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 7. 14:57 Ugrás a poszthoz

Ivett

Ahelyett, hogy a könyvébe bújt lány zavarban érezné magát Noel szokatlan viselkedése miatt, inkább visszabámul a fiúra, tekintetével végigköveti annak arcvonásait, haját, és valószínűleg öltözetét is jól szemügyre veszi. Az elsőéves válaszul a lány szemeit kezdi feltűnően nézni, hátha elér némi zavartságot nála. Az idegen viszont csak nem jön zavarba, és ez némiképp csorbítja a fiú önbizalmát. Nem tapasztalt még ilyen mértékű zavartalanságot másoknál, és egyébként is szereti, ha mások miatta pironkodnak.
- Üdv - szólal meg ő is, és átnyújtja jobbkezét az asztal felett, hogy bemutatkozásának megadja módját. - Ombozi Noel.
A sárga ruhás lány következő kérdésén képtelenség nem felnevetni, Noelből hangosan tör elő a jókedv. Külföldi? Azért, mert beszéd helyett nézelődött egy kicsit? Vicces. Bár meg kell hagyni, előfordulhatna ilyen lehetőség is, csak éppen nem vele.
- Nem, teljes mértékben magyar vagyok - nyugtatja meg Ivettet. - Székesfehérváron születtem, és külföldi földet csak akkor taposok, ha éppen arra vet az élet.
Beszéd közben hol asztalon nyugvó kezét, hol hallgatóságát nézi. Az erkély hangulata megkívánja a beszélgetést, már csak egy forró ital hiányzik, ami a hűvös időt elfeledteti a fiatalokkal.
- Nemrég érkeztem Bagolykőbe, ezért nem futottunk össze eddig - tér vissza a lány első mondatára, és reméli ezzel mindent elmondott. - Te mióta tanulsz itt?
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 7. 14:58
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 7. 16:22 Ugrás a poszthoz

Axel

Az elmúlt napok mind csak jót hoztak a fiatalember életébe, a ma viszont egyelőre semmivel nem szolgál, és a délután lassan a végéhez közeledik. Noel őrületre vágyik, valami igazán szokatlanra, amit soha nem felejt el. Hogy pontosan mi tudná az egekbe tolni adrenalinszintjét, és szakadásig feszíteni a húrt, azt maga se tudja, így aztán ötlettelenül vág neki Bogolyfala utcáinak. Nem öltözik túl, hazafele minden bizonnyal vörösödni fognak fázós ujjai, és bőrkabátja alatt dideregve siet majd vissza hálókörletébe. De ezzel korai foglalkozni, jelenleg hajtja a vére, a tenni akarás, az új, a valami kergetése. Üldöző.
A kastélyban mint soha, most sem találkozik senkivel, még egy kopogószellemmel sem, akivel talán szórakozhatna egy kicsit. A festmények képkeretük biztonságában sunnyognak, úgy tesznek, mintha nem látnák a fiút elvonulni mellettük. Noel ki nem állhatja őket, most sem néz egyikre sem, inkább gyorsít léptein, hogy minél hamarabb elérje szabadságát. Korcsolya híján valami mást kell kitalálnia, forognak is agytekervényei, míg ő a faluhoz siet. Lát pár lánycsapatot, és hihetetlen módon fiúkat is, akik nevetgélnek, és titokzatosan összemosolyognak, mint akik nagyon jól ismerik egymást, a másik összes titkával együtt. Bizonyára ez így van, és talán ez az, amiért Noel nagy ívben elkerüli őket. Nem titkokra éhezik, hanem őrületre. Noha néhány psszt felér sokórányi őrülettel, a rellonosnak most más kell. Izgalom, borzongás, miegymás.
A széles, lejtős útra érve megáll, és nyakát kiropogtatja. A diákok, akik elhaladnak mellette mind hangosan tárgyalják a halloweeni ünnepséget, szerelmi életüket, és az egyik páros megemlíti a falu kocsmáját is. Noel elraktározza az információt, és zsebre süllyesztett kezekkel továbbindul. Lát lepusztult lakóházakat, tanszerboltot és észreveszi a postahivatalt is. Ez van, ha az embert nem vezeti körbe senki, nem tehet mást, vagy ül a szobájában, vagy pedig felfedezi maga a környéket. Noel pedig egyáltalán nem az a tétlenkedős fajta, aki elvárja, s meg is várja a másik segítségre lépését - ha az megérkezik valaha is -.
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 7. 20:38 Ugrás a poszthoz

Keiko

A mókussal való kapcsolata csak úgy ível a magasba, és ez így hajnalban egyszerűen csodálatos. Jóban lenni mókusokkal, jelen esetben egyetlen darab mókussal, felemelő. Noel bágyadtan nézi a kis jószágot, amint az belekóstol a fánkba, majd elszalad, hogy faképnél hagyott mogyoróját békére bírja.
- És te már itt születtél Magyarországon? - kérdezi felpillantva Keikóra, aki szintén az ő tekintetét keresi. Állja a próbát, sőt még el is időzik kicsit a lány arcán. Igaz az is, hogy életében nem találkozott még vágott szemű leánnyal, így képtelen nem nézni a különös vonásokat. Kedves arc, csupa mosoly, élettel teli a kis hölgy, olyan típus, akivel akarva-akaratlanul mindenki jóban van. Kivéve persze azokat, akik már csak azért sem barátkoznak vele. A fiú hallgatja a lányt, és elneveti magát, amikor az a lehetséges lánykollégiumról kérdez.
- Igen, valószínűleg nagyon élvezném! - kiáltja az elsős, majd komolyra váltva a szót tovább folytatja. - Nehogy azt hidd, hogy egy fiúnak bombasztikus lányok közt élni. Ne haragudj meg, de életetek nagy részében elviselhetetlenek vagytok, a cikázó hormonjaitok, és a nyekergő hangotok, és a pletykaáradat, én nem tudom, szerintem visítva menekülnék abból a bizonyos kollégiumból.
A fiúból csak úgy ömlik a szóáradat, arcáról mindenféle jókedv és mosoly lefagy. Már-már a gondolat is megrémiszti, hogy a társadalomból rajta kívül kivesszenek a férfiak.
- Ne haragudj, te nagyon jó fej vagy, de... - védekezik ismét, Keiko tekintetét keresve, de nem tudja hogyan fejezze be ezt a mondatot. Nagyon valószínű, hogy ebből a helyzetből nem fog jól kijönni, úgyhogy már oly mindegy mond-e valamit, avagy sem. - Azért remélem nem átkozol halálra.
Zöldjei a leendő átkokat szóró pálcát keresi, de úgy látja a lány nem hozta magával, hacsak nem köntöse alatt rejtette azt el.
- Nagyon finom az itteni tej - mondja, míg az italt szürcsöli, s közben kitartóan nézi Mogyorót. A témaváltás enyhén feltűnő, de semmi baj, Keiko most biztosan nagyon élvezi a rellonos társaságát.

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 8. 17:25 Ugrás a poszthoz

Axel

A hidegben céltalanul andalogni önnön magával egy kiváló csütörtök esti programnak tűnik, bár nem a legkielégítőbb, azt be kell látni. Körülötte egymásba fonódott párok csókolózgatnak, családok tartanak hazafele, és természetesen lánycsapatok csivitelnek hősszerelmes lovagokról, szemtelen egyedekről, és a talán még meg sem született álomférfiról. Noel ötlettelenül lépdel, már-már ott tart, hogy egymaga társaságában beül a csárdába, és szórakozásból csapja a szelet egy goromba szipirtyónak. Csodálatos gondolat, mely egyfajta - igen szélsőséges - őrületnek megfelel, tehát nem egy elvetendő ötlet.
Aztán a fején kívüli valóságban is meghallja az őrületet, valahonnan a háta mögül érkezik a hang, s lassan megfordul, hogy aztán tekintetével pillanatok alatt megkeresse a fiút, aki nem biztos, hogy tisztában van azzal, milyen hangerővel replikázik. Noel önkéntelenül is elvigyorodik, és mozdulatlan némaságba burkolózva követi figyelemmel a szőke fiatalt. Az egyenesen dühöng, nem célja véka alá rejteni érzéseit, és az elsőévesnek pontosan erre van szüksége. Dühre, haragra, öldöklésre. Ő készen áll, és mindegy kit, hol, merre, miért, ő tettre kész. Az utca emberei is észreveszik az erőszakos jelenséget, és a megtestesült agresszió mérgesen felel az emberek ki nem mondott gondolataira.
- Nem értenek a szóból? Átokra várnak emberek?! - indul el szemben a szőkével, rákiáltva a bámészkodó járókelőkre. Pálcája készenlétben, ha a buli véletlenül beindulna, ne kelljen tétlenkedéssel töltenie drága perceit. A feszült fiatalt beéri, s vele szemben, mindenre kész, csillogó szemekkel áll meg. Haja kissé loboncos, szája széle vigyorban, nem is kérdés, hogy ezeknek a fiúknak ma este találkozniuk kellett.
- Mi idegesített fel ennyire? - kérdezi a dolgok közepébe vágva, nincs idő kertelni. Az ötletek, miképp beüljön egy pár fokkal melegebb helyre, mint maga az utca, mintha sose lett volna felejtődik el. Noel léptei felveszik a másik srác tempóját, és jókedvében még dalra is fakad. Na, nem hangosan, éppen csak dúdolgat, már csak egy fűszál hiányzik a fogai közé.
- Egyébként Ombozi vagyok, szia - nyújtja jobbját menet közben társának, hogy a bemutatkozás se maradjon el, hisz valahogy csak szólítaniuk kell egymást.
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 9. 12:49 Ugrás a poszthoz

Eris

Hogy az érzelmek gyengeségek volnának? Talán inkább mélyen az a gyenge, aki így gondolkodik. Noel mentalitása hasonló a lányéhoz, mégis érzelmileg túlfűtött, és ezt őszintén be is vallja. Összetett jellemek keverednek benne egyenes emberbe gyúrva.
- Mi vagy te, tán kalóz? - kérdez vissza az alku szóra célozva, és már ekkor sejti, hogy a kastélyban töltött első estéje ennél már nem lesz izgalmasabb, a lány nem fog titkos alagutakat, és rejtekhelyeket mutatni neki, és az is kizárt, hogy bemutatja pár értékes embernek. Ezt némileg sajnálja, hiszen többet remélt ettől a helyzettől, és többet sugallt felé ez a piszok nőszemély. Egyelőre viszont nem tehet többet, könyörögni nem fog semmiért, nem adja meg azt az örömöt partnernőjének, hogy az őt könyörögni lássa egy kis móka kedvéért. Kowai aztán megpróbálja felhívni háztársa figyelmét a rá leselkedő veszélyekre, most például egy éjszakai őrjáraton lévő prefektusra. Előfordulhat, természetesen, de Noel sem az az ijedős fajta.
- Te most ijesztgetni próbálsz? Engem? - vonja fel szemöldökét, és lehajtva fejét egy kis nevetést is hallat. Persze, ez a lány még nem ismeri őt, mint ahogy itt jelenleg senki, és ez így rendjén is van. Annyit viszont gondolhatna, hogy pár prefektustól, meg egy holdfényes éjszakától nem fog maga alá csinálni. Ezután már meg sem lepődik azon, hogy Kowai nem fogadja el a felé nyújtott jobbját. Az elutasítás várható, a fiú pozitív hozzáállása szintúgy.
- Képzeltem - feleli, s kezét visszahúzza. - De semmi baj. Reméltem, hogy emlékezetessé teszed az első éjszakámat, de mint tudjuk, a remény hal meg utoljára.
Elfordul, a sötét folyosót veszi szemügyre, majd egy apró sóhaj kíséretében ismét kis monológba fog.
- Mindenesetre örülök, hogy észrevettelek, és sok sikert kívánok a dolgozatodhoz - mondja udvarias mosollyal. - Milyen jó, hogy az én pálcám kéznél van, míg a tied valahol egészen máshol pihen... Hát akkor, jó éjt!
A mosoly gonosz vigyorrá húzódik, és Noel tekintete elválik a lány körvonalaitól. Tetszik neki ez a stílus, úgy érzi, ez megér még egy misét, és bízik abban, hogy útjuk keresztezi még egymást ezután is. A folyosók kihaltak egész útja során, nem találkozik sem kószáló diákokkal, sem szörnyekkel, de még prefektusokkal sem. A hálókörletet szinte azonnal megtalálja, de az álomba merülés ezen az éjszakán sem könnyű.
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 9. 18:59 Ugrás a poszthoz

Töki

A hónapok óta tartó sorozatos éjszakai ébrenlétei, és álmatlansága lassan elviselhetetlenné válik. Az ifjú elsőéves mióta itt van, egyetlen éjszakát sem aludt végig, de egyhuzamban még csak a négy óra sem volt meg. Igaz az is, hogy általában késő este, a csillagok ébredése után kerül ágyba, addig esze ágában sincs visszatérni hálókörletébe, de jól esne már mind szellemének, mind pedig testének egy hosszan tartó, álmok nélküli alvás. Ez nem történt meg csütörtök éjszaka sem, így a mai hajnalt ismét az ágyban ülve, hátát a falnak vetve, saját gondolataival töltötte. Szobatársai mellette kis angyalként húzták a lóbőrt, enyhe horkolással adva pihenésüknek rekedtes hangot. Noel órákkal később már a kastély folyosóin lakó, harsogó festmények között jár, feltett szándéka, hogy egy újabb helyet hódítson meg. Ő amolyan "egyből mindent" típus, ha valamit akar, azt azonnal akarja, nem a türelem embere. Igazi oroszlánként hatalmaskodó jellem, akinek uralma alá kell hajtania a fél világot, de legalább közvetlen környezetét. Nem jól tűri, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan azt ő elképzelte, és ennek néha keményen hangot is ad. Lépteinek hangja dübörög végig a folyosókon, a festmények bámulhatják, ő egyikre sem pillant fel. Hogy miért rázza tőlük a hideg, azt még maga sem tudja, de kisgyermek kora óta utálja mindet, a hangjukat, a kinézetüket, azt, hogy képkeretből-képkeretbe képesek követni őt útjai során szinte bármerre. Ez most sincs másképp, egy-két festett alak nem rest követni a rellonos nyomát, amíg az egyszer egészen véletlenül móresre nem tanítja őket. A kastély tölgyfaajtaja nyílik, és Noel bőrkabátját összébb húzza magán a hideg időre való tekintettel. Nem rossz ez a hideg, igazi rellonos lelkületű embernek való. Nem sok diák időzik ilyenkor kint, inkább behúzódnak a körleteikbe, a könyvtárba, esetleg még órára is bejárnak, amire a fiúnak se lenne rossz, mert így hamar kicsapás lesz a vége. Kedvtelenül sétál tovább, és azon gondolkodik, hogy most éppen melyik órán kellene ülnie, és mohón figyelnie. Tanulnia, hogy végül belőle is legyen valami. Ezek a gondolatok csak még jobban lehúzzák így sem jó kedvét, nem is számít már túl sok jóra. Aztán meglát egy kis srácot pokróccal, kosárral, és valószínűleg jókedvvel megpakolva.
- Üdv a kis úrnak - sétál oda hozzá aprócska, átlátszó mosolyt erőltetve lefogyott arcára, és a pokrócára mutatva kér helyet magának. - Mit szólnál, ha leülnék?
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 9. 19:01
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 10. 10:23 Ugrás a poszthoz

Keiko

Szülei válása nem tűnt el nyomtalanul Keikóban, ez érződik szavaiból, és látszik kényszerített mosolyából is, ami aztán hamar eltűnik arcáról. Noel érzelmek nélkül nézi és hallgatja a lányt, ő nem ismeri az elvált szülők hátrányait, de lehetséges előnyeit sem.  A családja egyben van, és ez a felállás már csak azért is így marad, míg világ a világ, mert aranyvérük nem engedi őket szét. Manapság már olyan ritka egy aranyvérű család, hogy bármi is történjen, ők hamarabb ölnék meg egymást, minthogy a válás mellett döntsenek.
- Nehéz volt megtanulni a magyar nyelvet? - tereli a szót a nyelvi nehézségekre, nincs ínyére mások magánéletében vájkálni. Ő sem szereti, ha róla kérdeznek, az csak természetes, hogy betartja a vélt határokat. - Amikor külföldön jártam, mindig csodálkozó tekintetekkel találtam szemben magam, amikor elmondtam: magyar vagyok. Képzeld, volt aki azt sem tudta, hogy az országunk merre van. És nemcsak a muglik közt vannak olyanok, akiknek gőzük sincs Magyarországról.
Valószínűleg nem mond újat, de legalább ezzel is tereli a lány figyelmét fájó emlékeiről. Aztán persze jön a botrány. Noel lányokról alkotott véleménye kicsapja Keiko biztosítékait, és lemerevedett arccal bámul fel a fiúra. Talán túl messzire ment, és lőttek a kellemes ismeretségnek, ennyi volt, mindennek vége. Idestova egy órája ismerik egymást, de a lánynak biztosan elég is volt a rellonos srácból. Nehéz a lányokkal. Nagyon nehéz.
- Hé, hé - tartja maga elé védekezően kezeit, és ajkai nevetésre állnak. - Bocsánat, nyugodj meg kérlek. Nem mondom, hogy a körmeid miatt fogsz hisztérikus rohamot kapni, de lásd be, hogy a legtöbb korunkbeli vállalhatatlan.
Keiko elmosolyodik, és az elsőéves tudja, hogy minden rendben van. Az arca egyben marad, nem fog elátkozva visszatérni körletébe. Ez a találkozás ha másra nem is, arra jó, hogy felnyissa szemeit, ha nem szeretne tanulmányai során egyedül, depressziós-antiszociális egyénként tengődni, változtatnia kell, és nem kezelheti úgy az embereket, ahogy eddigi élete során tette.
- Egészségedre! - emeli tejes poharát Keiko felé, ami szája felett finom kis tejes bajuszt hagy. Lassan ő is, és Mogyorót elnézve társasága is jól lakik, de még nem áll fel, nem tudja, hogy illetlenség lenne-e csak úgy távozni. Úgy hiszi, az rosszul venné ki magát.
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 12. 19:16 Ugrás a poszthoz

Ivett

Nem tudja hova tenni Ivett pillantását, az egész lányt furcsának, mindemellett öntudatosnak tartja. Nem szimpatizál vele, és biztos abban, hogy ez fordítva is így van. Társasága az eridon házat gazdagítja, magabiztossága hasonlatos Noeléhez, és mint tudjuk, két ilyen ember nem fér meg egymás mellett. Az egyiknek győzedelmeskednie kell a másik felett, vagy így, vagy úgy.
- Mi a baj a nevemmel? - kérdezi felvont szemöldökkel, nem teljesen érti mire fel érkezik a lánytól ez a megjegyzés nevével kapcsolatban. - Ivett, örvendek.
Érzelmek nélküli arccal, kissé álmos tekintettel nézi a számára különc leányzót, akiről nem képes eldönteni, hogy barátkozni szeretne, vagy csak úgy van, és beszélget, mert éppen nincs jobb. A bemutatkozás udvarias, gyors, programszerű. A sárga ruhás kastélylakó elmondja mióta van itt, és beszél, mintha kötelező lenne. A fiú nézi, de nem látja, hallgatja, de nem hallja. Néha bólint, és még a szemben ülő tekintetét is megtalálja.
- Köszönöm - mondja apró, felszínes mosollyal arcán, és lélekben már egészen máshol jár. Nem gondolja, hogy szüksége van tanácsokra, de ha már kapott párat, illik válaszolni rájuk. - Nem szokásom eltévedni, igen jó érzékkel közlekedem, és ha véletlenül mégsem ott lyukadok ki, ahová célom vezetett, hát felfedezek.
Ujjai halk ritmust dobolnak az asztalon, beszéd közben végig mozdulatait nézi, nincs ínyére ez a társalgás. Valahogy ez most nem úgy alakul, ahogy annak kellene normális esetben.
- Ikrek, mi? - kérdése inkább kijelentésnek hangzik, Ivett valószínűleg nem tud mit mondani, ezért fecseg mindenről, ami éppen eszébe jut. - Még nem találkoztam eggyel sem, kivéve persze téged. Nekem egyébként mindegy kiből hány darab van, egészen addig hidegen hagynak, amíg nem kötnek belém, vagy nem állnak az utamba.
Nem különösebben van érzékeny kedvében, párbaj és csínytevés után vágyakozik. Ivett kedves kisugárzású, és nincs mit tenni, ez a találkozó már nem sok jót ígér.
- Tegnap érkeztem, így még csak hálótársaim ismerem, de őket is csak látásból, és maximum horkolásuk alapján tudnám beazonosítani őket.
Ez az első ízesebb megszólalása a lánnyal való beszélgetése során, és az az igazság, hogy ez sem róluk, sokkal inkább a rellonos hálókörlet fiú részlegéről szól. Nem kérdez semmit, egyáltalán nem érdeklik Ivett lányos dolgai, sem szerelmi élete. A széktámlának dőlve, halálos nyugalommal nézi társaságát, vagy éppen idilli környezetét. Jobb most nem firtatni, csak elfogadni, és tovább lépni.
- Nem sértődöm meg, ha itt hagysz - teszi hozzá csendesen, és sóhajt egy mélyet, mint aki éppen most könyörült meg valakin.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 12. 19:18
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 16. 19:42 Ugrás a poszthoz

Prefektus kisasszony
Esti órák

A tenni akarás vágya csillapíthatatlanul fokozódik a fiú bensőjében, aki a körletében fel- s alá mászkálva igyekszik lenyugtatni magát. Valami egészen újra vágyik, valami frenetikus élményre, ami az egekbe dobja adrenalinszintjét. Miután percekig köröz a szobában, úgy dönt magára kapja bőrdzsekijét, és felmegy a kastély földszintjére, hogy megfenyegesse az egyik utálatos festményt. Pálcáját zsebre sem teszi, jobb kezében tartja mozdulat készen, hogyha kell azonnal használni tudja. Nincs nála más, a bicska ládája mélyén pihen, így kizárt, hogy azzal tépje fel a rémült festmények vásznát. A folyosók kihaltak, hétvégén a diákok általában kimozdulnak, este pedig már vagy visszaérnek ilyenkorra, vagy még odakint, esetleg lent a faluban csatangolnak. Így szinte teljesen egyedül lehet a sötétedő, homályos folyosórengetegben. Csípős idő járja át a falakat, Noel lehelete itt-ott megmutatja magát, és ha világos volna, látszódnának elszíneződött körmei is. Gyors léptekkel halad, a harsogókat akarja, ha tehetné egyszerre gyújtaná fel az összeset, és boldog vigyorral nézné, ahogy visítozva porrá égnek. Nem érti, hogyan tudnak egyes diákok csevegni velük, megkérdezni hogy vannak, hogy telt a napjuk, mit gondolnak egy-egy személyről. Vannak, akik magánéletüket is elsírják egy kedvenc megfestett alakjuknak, az pedig tanácsokkal látja el a fecsegő diákot. A rellonost rázza a hideg még a gondolatától is annak, hogy bármit is megosszon egy vászonalakkal. Mégis, hogy telhet egy tintapacának a napja?
A portrék hangos kiabálását messziről hallja, mire gyorsít tempóján, szinte már-már fut, és ha van is diák körülötte, az izgalomtól azt észre sem veszi.
Az iskola legnépesebb festett része egy pillanatra sem halkul Noel megjelenésére, akinek némi undor ül ki sápadt arcára, és hunyorítania kell az érthetetlen ordibálások közepette.
- Komolyan, mint a zsibvásár... - mondja hangosan, a folyosó közepére sétálva, és onnan figyelve a festményrengeteget. - Mit csináljak veletek, hm? Égessek, színezzek, locsoljak? Ötletek, hölgyeim és uraim? Szívesen meghallgatom a személyes kívánságokat is!
Nem tudja, hogy hallják-e őt, de az biztos, hogy nem jön visszajelzés egyik keretből sem, így az egyik közeleső, nagyalakú festménylakóhoz odasétál, és pálcáját a képhez emelve, fejét oldalra biccenti.
- Mit szeretnél, mit csináljak veled? - kérdezi halkan az öregasszonytól, aki egy egyszerűnek megfestett farmon ül, és mintha tejet iszogatna éppen. - Wasser!
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 22. 15:39 Ugrás a poszthoz

A kis herceg

A pléd mellett állni olyan érzés most, mint amikor gyermekkorában nővérével, Sárával elmentek a közeli tisztásra, és botokkal varázsló párbajoztak, majd muglimódra gyűrték egymást a fűben. Igazi jó testvérek voltak, és azóta is mindent megbeszélnek egymással.
Az ücsörgő fiú mosollyal fogadja a rellonost, aki csak átlátszó válaszvigyorral tud reagálni. Nincs jókedve, és hiába a kellemes fogadás, ma valószínűleg mogorva, és morgós lesz. Marci nehezen ejti ki a szavakat, némelyiknek többször nekikezd, és dadogva kínálja hellyel a hozzá képes tényleg hatalmas fiút. Beszédhibájával kitűnik a tömegből, és egy szűnő pillanat erejéig Noel is felhúzza szemöldökét. Természetes, hogy ezért bántani nem fogja az egyébként értelmesnek látszó, és nagyon kedves gyereket, de az is hamar kiderül, hogy úgy tesz, mint aki ezt észre sem vette volna.
- Sajnos most nem leszek a legjobb társaság - feleli a fiúnak, aki őrült reményeket táplál aziránt, hogy a rellonos elsőéves mellett majd események sorozata fogja érni, és délutánja unalommentesen fog eltelni. - Még nem láttalak erre, mi járatban vagy itt?
Hiába fürkészi a beszédhibás kis legényt, nem tud rájönni, hogy miért tölti éppen itt idejét. Lehet, hogy a faluban lakik, vagy esetleg itt a kastélyban, ki tudja. Marci pakolgat, rendezkedik, még a pléd szélét is megigazítja, amitől az elsőévesben megtörik a jég, és igazi, szívből jövő mosolyra fakad. Valódi gondoskodó úriember lesz ebből a gyerekből, akire csak úgy ragadnak majd a lányok.
- Finom vaníliakrémmel töltött békát elfogadok, köszönöm - nézelődik az édességek között, és ki is vesz egy beszédesebb békát a többi közül. Szereti a mágikus finomságokat, ha nem volna édesszájú, akkor is gyűjtené őket. A ládájában is lapul néhány vicces varázssüti, amelyekről ezidáig el is feledkezett. A béka fejét leharapva érkezik az újabb kérdés Marcell úrtól, amit nagy hirtelen még csak megemészteni sem tud. Nevet a kérdésen, és nevet a fiú kíváncsi, csillogó tekintetén, majd hosszan ízlelgeti a csodás krémet, hogy ezzel is időt nyerjen.
- A hajamról jutott eszedbe, hogy talán az lennék? - érdeklődik jókedvűen, további testrészektől fosztva meg a csokibékát.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 22. 15:40
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 25. 13:53 Ugrás a poszthoz

Prefektus kisasszony

Fénypontja a napnak, hogy egyedül semmit sem csinálhat ebben az amúgy hatalmas kastélyban. Valakinek valahogy éppen mindig akad arra dolga, amerre ő kószál, és ha szeretne sem tudna elbújni sehol sem. Talán még a rellon körlet a legkihaltabb az összes helyiség közül, és ha magányra vágyik, oda kell visszahúzódnia, mert a folyosókon mindig akad egy-egy navinés, aki már attól örömmámorban fürdik, hogy házuk jelképére, az egyszarvúra gondol. Nos, éppen a boldogságmámoros sárgáktól óvakodik, nem szívesen futna össze eggyel, s ha mégis így hozná az élet, angolosan távozna. Ittléte óta háztársain kívül a levitásokkal érti meg magát, az eridonos és navinés személyekkel viszont egyáltalán nincs összhangban, de még köszönőviszonyban sem.
A festmények fenyegetése, s az egyik vénasszony locsolása közben érkezik egy ártatlanul hangzó kérdés Noel jobbjáról. A hang szépen csengő, a lány dallamos beszédéhez szépen alkalmazkodó, amire a rellonos pálcáját a festményhez szegezve, érdeklődve figyel fel.
- Fenyítek - feleli őszinte nyugodtsággal, és könnyed pillantásával néz végig a korabeli barnán, aki nyugodtságából ítélve akár még háztársa is lehetne. Esetleg egy újabb levitás ismeretség, ki tudja. - Nem szeretem, hogy úton útfélen ott vannak, megszólítanak, a napomról kérdeznek, vagy az érzelmi életemet kántálják egymás között. Ugye, te banya! - fordul vissza mérgesen az elázott, és kétségbeesett asszonysághoz, aki mostanra már messze jár, keretét ahogy tudta, elhagyta. - Nos, mint látod nem ápolok velük mély barátságot.
Laza, jókedvű vigyort villant a mellette ácsorgó lányra, majd leereszti pálcáját, és felfülel az észrevehetően elhalkult portrékra. Talán nem szeretnének úgy járni, mint ez a szerencsétlen asszony.
- Vizes?
Gyors, velős, s rövid kérdésében benne van minden ötlet, és elképzelés, amit belőle a lány kérdése kivált. Lepereg előtte, ahogy bőrig áztatják egymást, majd vicces átkokat szórnak a másikra ebben az amúgy is hisztérikus teremben.
- Ha szeretnéd, vizes leszek, de akkor te sem úszod meg szárazon - mosolyog huncutul, szemei csak úgy csillognak az izgalmasnak ígérkező párbaj gondolatára. Nem tud még túl sok bűbájt, s átkot, de egy-kettőt már igen jól tud alkalmazni nemcsak elméletben, de a valóságban is.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 25. 13:55
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 25. 15:56 Ugrás a poszthoz

Királylány
November 30. 17:00

Gyöngybagollyal üzent két nappal ezelőtt a Levita toronyba, hogy a mostani hétvégén szeretné elvinni Black kisasszonyt Bogolyfalvára, és a környező vidékre. A válaszra várni kétségbeejtő, és veszettül bosszantó volt, amely idő alatt a rellonos fiatal többször meggondolta magát romantikus találkozójukkal kapcsolatosan. Az akvárium óta nem találkozott Lyrával, de nem telt el úgy nap, hogy ne látta volna maga előtt azokat a csodás szemeket, melyekkel olyan kacéran, és gyomorrángatóan nézett rá ez a lány. Olyan fantasztikusan. Aztán megérkezett a bagoly, és benne a válasz, na meg a legfontosabb szó: igen. Hogy ez az igen később mivé alakul, az a mai naptól függött, és nagyon valószínű, hogy Noel emiatt nem evett a kis madár elrepülte óta jóformán semmit. Csipegetett, rendszeresen lejárt a konyhába, de sem Keiko, sem más nem volt a társasága. A manók között csendesen ücsörgött, szótlansága még önmagát is meglepte. Nem tudta mit mondhatna, hiszen még gondolatai is megszűntek létezni. Csak a szőke lepel, és a kék pillantások telepedtek lelkébe, csavarták el teljesen fejét. Többször kinevette magát nem normális üzemmódja miatt, aztán fejét vakargatva, fehér arcbőrét csapkodva igyekezett észhez téríteni magát.
S most itt áll a fő utcza első macskakövén, a délutáni sötétségben, a hideg szélben, és hóban. Hamarabb érkezik, úgysem tud mit csinálni a mai nappal, csak bánni az eszét, hogy nem délelőttre tette a találkozót. Barna vászon kabátjában didereg a hűvösben, és figyeli Bogolyfalva kora esti életét. Pillanatnyilag nem tudja, hova viszi hamarosan megérkező barátosnőjét, talán csak a cukrászdába ülnek be, talán kiviszi a határhoz, de abban biztos, hogy ez abban a szent pillanatban fog eldőlni, ahogy meglátja a levitást. Zsebében pihennek fázós kezei, és zöldjei tisztán látják ajkai között távozó leheletét. Nincs mese, itt a tél, és nem biztos, hogy ilyen időben, és ennyi fokban kint kellene mászkálniuk a határban. A cukrászda gondolata viszont vérét is azonnal lehűti, hiszen az magában rejti a randevú szócskát, és jelenlegi életében ez az, amitől a legjobban retteg. Még elmehet, még elfuthat. Mégsem teszi.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 25. 15:57
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 26. 15:56 Ugrás a poszthoz

Királylány

A fő utcza magasan álló órájára pillant, mert úgy érzi már órák óta itt fagyoskodik egymagában, de el kell engednie ezzel kapcsolatos ideges gondolatait, hiszen még mindig nincs öt óra, csupán ő érkezett hamarabb, amit nem bán, hiszen ez így természetes. Arra nem is gondolt, mikor a gyöngybaglyot útnak eresztette, hogy Lyra talán nem is tudja a faluba vezető utat, és mi van akkor, ha éppen ezért meg sem próbál legyalogolni ide, és akkor puccsba fullad a romantikus találkozójuk terve. Idegesen nézelődik, és kusza gondolatai után kapkod, amelyek döngetik koponyáját, és neheztelnek rá, amiért nem az iskola nagy tölgyfaajtajánál várja most a levitás királylányt. Idegen falulakókat, és néhány diákot lát szembejönni, majd pár hópehely, és saját leheletén át kirajzolódik a kék kabátos szőke lány alakja, majd egyre nagyobbá, és jobban kivehetővé válik. Megérkezett. A levitás vastag sál mögé bújva mosolyog rellonos évfolyamtársára, és izgatottnak hangzó, rekedtes hangon szól hozzá.
- Téged is - feleli lágy mosollyal Noel, és szíve majd kiugrik helyéből. Izgalom, aggodalom és érzések váltogatják egymást benne, hideg kezei reszketnek zsebében. Az idő egyre hűvösebb, és mintha a szél is feltámadni készülne, de a fiú végtagjai nem ettől, mint inkább az adrenalinszintjének hirtelen megnövekedése miatt vacog.
- Pár perce - füllenti halkan, de nem számít, most hogy itt van mellette a lány, akár többet is várt volna. A rájuk szakadó lehetőség, az együttlét és az akváriumi találkozásuknak fantasztikus emléke lebénítja a rellonost, és igen erős belső akaratra van szüksége ahhoz, hogy ne csak nézze az előtte álló kedvest, hanem mondjon is valamit, ajkaival hangokat formáljon, és emellett még határozott, és magabiztos benyomást is keltsen.
- Nos, amennyiben van kedved, szívesen leviszlek a határhoz, vagy akár az erdőbe is - kezd bele kisebb monológjába, majd a lány zsebre tett kezeire néz, és valószínűnek tartja, hogy azok hasonlóan átfagytak, mint sajátjai. - De a rossz időre való tekintettel, beugorhatunk az egyik meleg üzletbe is.
Fejével az utca felé biccent, és közelebb lépve a lányhoz, karjával finoman átöleli annak vállát. Nem érzi túlságosan erősnek, talán egy kicsit váratlan fordulat, de ennél többet is szeretne tenni, így első lépésnek ez tűnik a legelfogadhatóbbnak. Lemosolyog a szőkére, és lassan elindul, vezetve Királylányt az utcán lefele, hogy meghívja őt arra, amihez éppen kedve van.
- Széles választék van hangulatos helyek kategóriában - mondja, mikor a cukrászda elé érnek, és egy pillanatra megáll előtte, hogy a díszes ablakon benézve, megjön-e a kedve Lyrának a süteményekhez, vagy menjenek még tovább, és esetleg visszafele beülnek. - Innen vettem nemrég Violettának édességeket, nagyon finomak voltak, legalábbis ízlett neki, de én is ettem egy vaníliás muffint, és nem volt rossz.
Szabad kezével az ablakra mutat, és beszéd közben jut eszébe, hogy Lyra nem is tudja ki az a Violetta, és netalántán még azt hiszi, hogy egy másik szóba jöhető lány. Gondolatára felnevet, majd egy pillanatra magához húzva apró társaságát, ismét beszélni kezd napról napra mélyülő hangján.
- Violetta az egyik barátom. Nemsokára férjhez megy, és ikergyermekeknek ad életet. Nagyon kedvelem, és pár napja meglátogattam. Akkor vittem neki a süteményeket, mert tudod, most hogy várandós, igen édesszájú lett.
Ha eddig úgy gondolta Lyra, hogy Noel csak akar valamit, amiről ő maga sem tudja mi az, akkor most megnyugodhat, hiszen a fiú alig beszél társasági életéről, érzéseiről pedig végképp nem lehet tudni semmit. Most viszont mesél, belátást enged magába, és nihili nyugodtságot áraszt.
- Mit gondolsz, van kedved sütizni, vagy menjünk tovább? Van miből választani, és ha nem fázol, körbenézhetünk az egész utcán, ha már megígértem, hogy megmutatom a vidéket.
Szavai határozottak, mégis érződik belőlük, hogy nagyon szeretné, ha ez a találkozó úgy sikerülne, ahogyan azt eltervezte. Vágyja a másik társaságát, nemcsak most, de az elkövetkezendő időkre is, és most ezért igyekszik felfedni magát, megnyílni a másiknak.
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 28. 08:48 Ugrás a poszthoz

Királylány

A törékeny vállakat ölelni különleges érzéssel tölti el bensőjét, olyan közel van valakihez, mint ezelőtt még soha. Lyra nem húzódik el, sőt, mintha még saját oldalán érezné az övét. Bizsergető.
- Akkor az erdőt tavaszra hagyjuk - mosolyog le a szőkére, akitől kihagy a szíve, vére pedig fel, s alá futkos ereiben. Még jó, hogy a hideg miatt vastagon kellett öltöznie, és a levitás nem érzi belül dörömbölő részeit, mert ugyanez a jelenet nyári melegben, alig ruhában hamar mérsékelné határozottságát. Széles mosolya közben indulnak meg rövid útjukra, hiszen hamar megállnak a cukrászda előtt, és úgy tűnik Lyra nem is kíván továbbsétálni, inkább a meleg helyiségben töltené további idejét. Noel ezzel egyetért, bár a kétségek áttörik magukat koponyáján, és halványan beférkőznek gondolatai közé. Talán csak minél előbb végezni akar a szőke találkájukkal, és vele? Ezután soha többé nem látja, kivéve legendás lények gondozásán vagy a rettentően unalmas elméleti órákon? Keserű szájízzel néz előre, a lányt ölelő jobb keze még inkább magához húzza az apró testet. Még el sem kezdődött, de már olyan kérdésekkel foglalkozik, ami a végét hozná ennek a reményteljes kapcsolatnak. ~ Normális vagyok én? Kizárt dolog! ~ Eldobja magától az összes negatív gondolatot, és ismét a lányra figyel, aki közben egy könnyed kérdést tesz fel útjukkal kapcsolatban.
- Ha így szeretnéd - von vállat Noel, de jókedve nem apad. Szívesen menne be ő is az illatos vendéglátóba, és folytatná ott randevújukat. Kezdi érezni találkozójuk mibenlétét, és lassan eljut tudatáig, hogy ezek az összefutások hova fognak vezetni. Érdekesnek és izgalmasnak találja, nem utolsó sorban pedig vágyja is első kapcsolatát. Eddig nem érdekelte ez a téma, nem gondolkozott lányokon, szíve nem ütött félre, ha meglátott egy csinosabb példányt. Most viszont zavartan kalapál belül, és nem akar mást, csak az oldalához bújt levitás ajkain csüngni. Hát eljött ez az idő is, és beláthatatlan mit hoz magával.
- Ahogy ígértem, a legtöbb órámra bejárok - feleli hangosan nevetve, hiszen az akváriumban tett ígéretét követően tényleg bent volt minden elméleti és gyakorlati óráján, kivéve az illemtanon, hiszen arra neki nincs szüksége, és biztos nem fog bejárni rá azért, hogy öltözködési, és ápoltsági tanácsokkal lássa el valami idióta. Ugyan, kérem.
- Ismered Lettit? - kérdése egyben kijelentés is, hiszen bolondul azt hitte, hogy Violetta a faluba költözése óta elszigetelődött, és csak az ismeri, aki véletlenül összefut vele a korcsolyapályán, vagy valamelyik üzletben. Milyen batár gondolat! - Persze, hogy ismered! Hiszen levitás...
Noel ismét felnevet, ez a tény örömmel tölti el, és meg is nyugtatja egyben. Előző magyarázkodása teljességgel felesleges volt, no de nem sejthette, hogy Lyra találkozott már a várandós fiatallal. - Lementem hozzá, az illemtan óra helyett. És az nem számít.
Huncutul néz le szőkéjére, vigyora nem tágít. Érzi, hogy lassan ideje lenne bemenni elfogyasztani a süteményeket, és inni egy forró italt, mégsem lép az ajtó felé. Határozottan húzza a levitást a kivilágított hely ablaka elé, és engedi el vállait, hogy egészen szembe kerüljön vele.
- Szeretem a szeplőid - mondja hosszú, néma másodpercek után, és ujjai a lány sálja köré szegődnek. Túl közel vannak már egymáshoz ahhoz, hogy a rellonos higgadt maradjon, és elengedje a teremtett lehetőséget. Várni tud, de habozni soha. Tőle ne számítson senki udvarlásképp versekre, dalra, vagy nyálas szövegekre, tőle csupán ennyire futja. Megállapít, és az igazat mondja. Zöldjei hol a kékséget fürkészik, hol a telt ajkakat, arca hamar közel kerül a levitáséhoz. Homlokát az apró lány homlokához nyomja, és ha ő engedi, nem túl finom, kissé erőszakos csókkal indítja el az estét. Egyik keze a mézillatú hajszálakat simítja, másik Lyra derekán, hogy ha lehet, még jobban magához tudja húzni a kedvest.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 28. 08:50
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 29. 09:57 Ugrás a poszthoz

Sam

A gólyalak falai között való gubbasztás és iszonytató semmittevés nem a legjobb móka a világon. Noel az ágyon ült, hátát a falnak vetve dobálta pálcáját, amikor a folyosón léptek zaja hangzott fel, amely ajtaja előtt némult el. Az elsős azonnal odapillantott, mintha házon belüli balhéra számítana, de csalódnia kellett, nem robbantotta ki senki az ajtót, csupán némi papírsercegés után egy darab cetlit csúsztatott be valaki az ajtó alatti résen. A fiú várt egy pillanatig, kíváncsi volt, hogy beszélni kezd-e, vagy talán porrá ég, de nem történt semmi izgalmas. Recsegett az ágy, míg felállt, és a firkához sétált. Érdeklődve vette fel, s hajtogatta szét. A nőies írás, a megadott idő, és az S betű vigyort csalt arcára, és már öltözött is. Fekete sapkát, és melegen bélelt vászonkabátot kapott magára, bakancsba ugrott, pálcáját biztos helyre dugta, és már ki is lépett a gólyalakból. Samantha neve garancia volt az izgalomra, amelyre azóta vágyott, hogy Kowai a csíny helyett a seprűt választotta, és beállt a sárkányok közé. Ezzel nem is volt semmi baj, természetes, hogy kisegítette csapatát, és Noel is csak biztatni tudta, hogy ha tehetsége van a repüléshez, akkor menjen és csinálja jól.
A hideg nem enyhült, az utcákon kevés ember sétált, egy ismerősbe sem botlott bele, sem a fő utczán, sem a boglyas téren. Könnyedén jutott el Bogolyfalva határához, ahol már nem volt nehéz megtalálnia a kihalt temetőt.
A fekete alak gyorsan lépegetett a kerítés mentén bámulva a különböző sírokat, és remélte, hogy Samantha nem azzal akarta jól érezni magát ma este, hogy őt meg még néhány háztársukat idehívja, ő meg pár manót ugráltatva forró fürdőt vesz a kihalt rellon házban. Ahogy közeledett a célhoz, úgy rajzolódott ki a barna, feltűnően csinos lány kávézó alakja a kapualjban.
- Szép jó estét! - köszön széles vigyorával, és nem rest végigvezetni tekintetét a lányon. Samantha kitűnő választás volna minden férfinak, ami a küllemet illeti, de bizonyára kevesen képesek elviselni csökönyös jellemét. - Mint látod, elolvastam az üzeneted. Most pedig érdekelnének a részletek, szóval ha teletöltötted magad kávéval, kérlek avass be. Miért is vagyunk itt pontosan?
Hangjából kihallatszódik az érdeklődés, mint ahogy jelen helyzetben a legtöbb ember hangjába ugyanez a kíváncsiság férkőzne bele. Nem mindennap látogatják meg diákok a temetőt, és abban biztos volt a fiatal, hogy nem titkos randevút kér tőle a negyedéves.
- Remélem hamar izgalmassá válik az este - fűzi még hozzá előző gondolataihoz a csendes szavakat, majd oldalát nekidönti a kapunak, és onnan nézi a kávézó leányzót.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 29. 09:59
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ombozi Noel összes RPG hozzászólása (376 darab)

Oldalak: [1] 2 3 ... 12 13 » Fel