32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 ... 38 39 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kovács Márk
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 2. 14:55 | Link

Eris

Unottan vonult végig a folyosón, mert tisztában volt azzal, hogy büntető munkára küldték, ami kifejezetten nem tartozott kedvenc elfoglaltságai közé. Szívesebben pengette volna mugliktól szerzett gitárját, vagy olvasgatta volna egyik kedvenc könyvét,de helyette pálca nélkül kellett megindulnia, hogy kitakarítsa a konyhát.
Ő még sem sietett, egyrészt azért, mert nem nagy kedve volt a takarításhoz, másrészt azért, mert abban bízott, hogy majd Eris már kitakarítja a konyha nagy részét, mire Márk leér, harmadrészt pedig, attól tartott, hogy a lány majd hisztérikusan hozzá vágja, hogy ez az ő hibája.
Pedig abszolút nem Ő tehet arról, hogy megkapták ezt a feladatot. A lány egész órán idegesítette Őt, állandóan csak beszélt, így Márk persze vétett és több adalékanyagot adott a főzethez, mint amennyit kellett volna. Ballépéséből kis híján felrobbant az iskola, s vitájukban , hogy ki is tehet minderről, még a tanár sem tudott igazságot tenni.
Leérve a konyhába néhány manón kellett átvergődnie magát, akik szokásukhoz híven sürgölődtek a konyhában és valószínűleg a vacsorához készülődtek. Márk pillantása azonnal megállapodott a lányon, akinek köszönhetően most itt kellett robotolniuk egész délután.
- Remélem, már kitakarítottad a konyha nagy részét, mert nincs kedvem az egész délutánomat itt tölteni. - Belépdelve, nem foglalkozva azzal, hogy mit is kellene csinálni a helyiségben, Márk levett a polcról egy fémdobozt és kivett belőle egy kerek kekszet. Azt kezdte rágcsálni, miközben visszafordult Eris felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2013. november 2. 16:10 | Link

Márk


* Kikérné magának, ő csak figyelmeztette a fiút, hogy ne tegyen annyi sárkányepét bele, mert nem lesz jó vége. Még hogy sokat dumált, persze, pont ő. Kovács nem sieti el a dolgot, abszolút nem érkezik időben, ez a srác nem olyan, mint az a levitás lány, akivel anno büntetőmunkára ítélték a nagyterembe. Sama hozott felmosó felszerelést is, amit Eris most nem, mivel úgy gondolta, a fiú majd elhozza, úgyis olyan kis beszari alak. Kovács megérkezik a konyhába, játszi könnyedséggel nyomná őt az évezredekig tartó női sanyarú sorsba azzal a feltételezéssel, hogy kitakarította már a konyha nagy részét. Eris összeszorítja az ökleit, nagy erőfeszítés kell hozzá, nehogy elővegye a pálcáját és kipróbáljon néhány nem létező varázsigét, hogy is sül el a fiún. Kekszet vesz el a srác és majszolni kezdi, erre a lány köpni-nyelni nem tud. *
- Mit képzelsz, mi vagyok én, felmosórongy? Jobban jársz, ha most azonnal nekikezdesz szépen a takarításnak, mert itt helyben veled fogom felnyalatni az egészet, ha a saját részeddel nem fogsz végezni mire én is az enyémmel.
* Nem hajlandó a munkából több részt kivenni, mint amennyit köteles, de nagy szerencséje van a fiúnak, hogy igyekszik a kiborulásaira odafigyelni. Morogva elvonul és az egyik manótól kap is egy vödröt, meg felmosót. Elintézi bele a vizet és a tisztítószert aztán nekikezd a saját részéhez. Ez az átkozott takarítószer megint ki fogja marni a bőrét... Hátrapillant, hogy a ráérős robbantgató kedvű fiú vajon nekilátott-e a büntetőnek. *
Utoljára módosította:Lorelai K. Riviera, 2013. november 8. 21:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Kovács Márk
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 2. 16:32 | Link

- Mondtam én ilyet? Szimplán megjegyeztem, hogy örülnék annak, ha kitakarítanád a nagy részét, ha már miattad vagyunk itt. - Márk határozott szavait követően állta a lány bosszús pillantását, s a keksz elfogyasztása után Ő maga is szerzett a manóktól egy rongyot, hogy megkezdje a takarítást és letörölje a polcokat és a pultot.
- Egyébként..ahhoz képest, hogy lány vagy, eléggé harciasnak tűnsz. Nem gondolod, hogy ez rossz fényt vet rád? - Vigyorra húzta ajkait és takarítás közben oldalra pillantott, hogy szemügyre vegye a lányt.
- Bah, mostál te már életedben padlót? Rosszul csinálod. - Megcsóválva a fejét, saját rongyát félredobta, majd odasétált a lányhoz, mögé állt és egyik kezével megfogta a felmosó végét. Ha Eris nem tiltakozott, akkor megmutatta, hogyan is kell rendesen felmosni egy padlót.
- Látod? Sokkal kevesebb vizet kell felvinni, mert tönkre teszed a padlót. Lány létedre ezt igazán tudhatnád. - Megcsóválta a fejét, miközben egy halovány mosoly is felvillant ajkain.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2013. november 4. 16:17 | Link

Lilla- Az nekem annál jobb  Rolleyes

Nem egy könnyű menetet zavarnak le; csak úgy dübörög a ki nem mondott anyázás köztük, főleg az ő részéről, miközben a ruhák csúfos leganézást szenvedtek el az imént. Közel jár hozzá, hogy belerúgjon a kneazle-be, a gazdáját meg felkenje a falra, de Uff bá' mantrás-tantrás-tátrás.... oké, simán Uff meggyőzőereje, ami a pálcát és a bájitalos készletet jelenti, elég nagy hatással vannak rá és a gyilkolási ösztönére ahhoz, hogy ne szabaduljon el és kezdje kivégezni a szöszkét meg az állatát helyben.
Már éppen lépne lefelé a csibe, mikor utánaszól és normálisabb üzemmódra kapcsol... ezzel párhuzamosan meg vetkőzni kezd. Nincs hőhullám se Berlinben se a bejárati csarnokban, se rajta, csak éppen nem akar krémes felsőben járkálni, hogy aztán rákérdezzenek, hol hagyta a pasiját. Náh, ő straight, ha meg összefüggésbe hoznák a saját táborával, valakinek eltörné az állkapcsát, akár fiú, akár lány a bűnös.
A meglepetés nyomait még éppen ki tudja venni a mellé felzárkózó lány arcáról és ez jól megvigyorogtatja éppenséggel. Talán szándékosan (sőt tuti) teszi zsebre úgy a lány oldalán levő kezét, hogy a mell- és a vállizma kidudorodjon kissé. A másik kezében az inge van, pontosabban egy ujja játssza a kampó szerepét, míg a konkrét ruhadarab a vállára vetve leng rossz rongy módjára.
-Lílá? Most komolyan ilyen kimondhatatlan neved van?- Most erősen hallatszott a francia akcentusa, ahogy a lány nevét ejtette. Ezzel a magyarral meggyűlik a baja. A fene a szájukat, hogy a világ harmadik legnehezebb nyelvét beszéli ez a vadlovas népség. Duma közben emeli a patáit is, halad a konyha irányába, sőt mikor megérkeztek az ajtó elé, megállítja Lillát és sztoikus nyugalommal berúgja az ajtót lábbal ofkorsz.
-Mellesleg nem megtámadtalak, hanem útban voltál. Most mit tegyek, ha nem tudtad arrébb vonszolni magad idejében. Különben is, rajtam landoltál, nem értem, mi a gáz. Puhára estél.- Megvonja a vállát, aztán beperdül az ajtón a manók meg egyenest ellepik őket startból.
-Oké, a mosókonyhás részleg ide jöjjön.- Nemsokára már passzolja is az ingét egy manó apró kezébe és még kettő ácsorog Lilla előtt is tündöklő szemekkel, hogy mikor kaphatják meg végre a koszos göncöket kipucolásra?
-Na ne állj már ott, mint egy faszent. Kell kávé, meg kaja?- Ugyanis mire Lilla átadta, vagy nem adta át a holmiját a manóknak, ő már tökéletesen kulturáltan tömi a fejét egy pulykahúsos szendviccsel, a másik kezében pedig egy bögre kávé virít, ha szöszi mindenképp analizálni akarja a tartalmát.
-Honnan jöttél?- Ha már itt vannak, még egy kis bájcsevej is belefér a keretekbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. november 4. 17:44 | Link

[Leonie]

Sokat hallotta már másoktól, hogy Leonie őrült, de nem hitte el. Őrültnek nevezni valakit nagyon nagy modortalanság, és sértő is! De azért azt, ahogy beszélget a lánnyal, aki belemászik a személyes terébe - ezzel hátrálásra késztetve a nagykislányt, bevallja, hogy kicsit... bolondos. Simogatja kezében a nyuszit, nem tudhatja, jobb-e neki nála, de örül, ha így van, ez kitüntetés egy ilyen cuki kis szőrmóktól.
Amiket a hagyma élettani hatásáról mond, azokra azért kétkedve rázza a fejét - van, amit igaznak talál, van, amit meg nem, de nem kezdi el kioktatni a lányt kivételesen. Már csak arra lesz figyelmes, hogy belökik az ajtón. Csak így, váratlanul, hogy terelje el a figyelmét a manóknak.
Szóval beesik a konyhába, kezében a nyúllal, és nagy szemekkel, pirosodó arccal, tanácstalanul, riadtan néz a manókra, akik odasietnek hozzá, megtudni, hogy mit óhajt, és azonnal elkezdenek neki kaját hordani, meg elkapják a karját, és beterelik a konyhába.
-Nem, én semmit!-
Mondja zavartan hebegve, miközben hagyja, hogy a manóáradat egyre beljebb és beljebb kísérje. Nem tudja, mit mondhatna, de valamit kellene. Legjobb lenne az igazat, de ő nem kér semmit. A kezében tartva egyre sürgetőbben simogatja a nyuszit, amikor is...
-A nyuszit simogassátok meg! Biztos szeretne répát, salátát, meg... mindenfélét, amit egy nyuszi eszik.-
Vágja ki magát a szorult helyzetből, és nagyon büszke rá, hogy nem kellett hazudnia, elvégre nem gondolkozhat egy nyúl fejével, fizikailag képtelen, de... ha nyúl lenne, biztos szívesen enne ilyesmit. És nem mondta biztosra, hogy a nyuszkó ezt tényleg meg akarja enni, csak feltételesen. A terv tökéletesen kivitelezett, büszke magára, ahogy tartja a kis szőrmókot, amit a manók felváltva simogatnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2013. november 4. 18:09 | Link

Chh.. Nem vagy te eltelve magadtól egy icipicit, Misi mókus? Tongue

Általában nem fogadja rosszul, ha társasága akad, ám ez alkalommal boldogan letett volna erről a kiváltságáról. Ám senkinek nem esett baja, hála a Lilla mondhatni higgadt befogadóképességének. Azért persze voltak pillanatok, amikor nagyon másra kellett fordítania a figyelmét, hogy ne legyen nagyobb gond, de szerencsére minden jól ment. Az egyáltalán nem feltűnő hátsófertáj bámulását nem reagálta le, úgy vélte, hogy úgysem kell sokáig egy levegőt szívnia azzal a másikkal. A bemutatkozó szemétkedést követően mégis a fiúka marasztalta, bár ezt egyikük sem ismerte volna el. A tahó stílusát valami mással váltotta fel, amit Lillus nem kissé gyanakodva fogadott. Erre viszont már a nyelve hegyén volt a frappáns válasza, ami bizony hamar beléforrt. Eddig csak egyetlen fiút látott ruhát levenni és a meztelenség sem nagyon zaklatta, hisz kiskora óta a fél életét az uszodában töltötte, csak.. Merész így november elején ing nélkül bóklászni, gondolta, majd fontolgatva Mihael ajánlatát, végezetül csak mellészegődött. És igen, a Rellonosnak feltett szándéka volt lenyűgözni a lányt, ami egy bizonyos fokig meg is történt, de sajnos rossz belépővel indított.
- Teljesen kimondható. Nem úgy, mint egy Fruzsina vagy Enikő. -
Vont vállat, de azért magában kóstolgatta a nevét. Evelin. Lilla. Nincsen velük semmi gond, nem úgy mint a spanyol nyelvjárású területeken a Route vagy a Rui, mert ha valamely nevek kimondhatatlanok, akkor ezek azok. Mihael. Latinos neve van, úgyhogy neki minden bizonnyal nem okozna nehézséget ezek kiejtése.
Igencsak hamar megérkeztek a konyha bejáratához, ahol a fiú kis híján orrba gyűrve a szöszit megállította őt, és nemes egyszerűséggel megcsókoltatta a cipőjét az ajtóval, mely hangos cuppanással megadta magát és kitárult.
- Útban voltam, mi?
Vonja fel a szemöldökét a félhomályban elismételve a társa legelső mondatát. De dícséretet érdemel, hogy legalább nem azzal torkolta le az Eridonost, hogy mert nem fért volna el a méretes ülepétől. Bőröndjeit kinn hagyja, ahogy Füleskét is és belép az újabban-nem-tuskó után a konyhába. Apró manók rögtön körbeveszik a leányzót, aki - tekintve, hogy életében eddig egyetlen egyet látott - ösztönösen közelebb húzódik iskolatársa karjához, míg a konyhai személyzetet mustrálja kifürkészhetetlen tekintettel. Mihael felszólalására leimádkozza magáról a sálat és a fehér kabátját is, így most már csak egy szürke kardigánban ácsorogva még mindig a fiú aurájában.
- Egy forró csoki nagyon jól esne.
Böki ki végül, mire a szolgálat nagyobb része elszelel - a ruháival és a kérésével. Mire feltekint a nála jóval magasabb tagra, az már önfeledten töm magába egy szendvicset akkora falatokkal, hogy a lány annak a negyedét sem tudná megforgatni a szájában. Kicsit ellép a sráctól, mikorra sikerült felmérnie az igencsak közeli állóhelyüket, és mire újra felkeltené a srác Lilla gyanakvását az érdeklődésével, máris a lány kezébe nyomnak egy bögre forró csokit - a manók megjelenése pedig arra ösztönzi, hogy visszavonja azt a távolságot, amelyet kettejük között létrehozott.
 - Idevalósi vagyok, bár gondolom már leesett. Ha elmondom, hogy azon belül merről, neked nem jelent semmit, mert lövésed sincs róla.
Válaszolt kicsit körmönfontan a kérdésre, amit butaságnak érzett. Hogy-hogy honnan jött, a vonatra a fővárosban szállt fel, és mint a tag megállapította, magyar neve van, úgyhogy nem kérdéses a tény, miszerint helyi.
- És te a nővéreddel?
Dobta vissza a labdát Mihaelnek, mielőtt belekortyolt volna az igazi, krémes forró csokoládéjába.
Utoljára módosította:Schlett E. Lilla, 2013. november 4. 19:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. november 4. 20:40 | Link

Ombozi Noel
November 5. valamikor a hajnali órákban
ruha

Hogy milyen gyönyörű ez a rét. Csodálatos, talán, sőt biztosabb szebb is, mint a tündérkert a levitában. Olyan szép zöld a fű, és szép színesek a virágok. És az ég, hát az elképesztően szép kék, egyetlen felhő sem rondít bele a képbe. Elterülök a füvön, ami nagyon puha, és hihetetlen, de bársonyos is. Minden olyan tökéletes, örökre itt maradnék. De várjunk, valami neszt hallok, mi egyre csak hangosodik, mintha ezernyi apró állat rohanna felém. Gyorsan felülök, és még is pillantom azt a nagy csapat mókust, akik mind felém tartanak, szélsebesen, s én becsukott szemmel várom a végeztem...
Mogyoró, tudhattam volna. Vajon mi baja lehet? Ilyen nem szokott csinálni soha, most viszont elég türelmetlennek tűnik. Mintha akarna valamit, ami nagyon fontos, legalábbis a számára. És ezért kaparássza az arcom, hogy felkeljek. Mikor aztán eléri célját, és nekem sikerül kinyitnom a szemem, lemászik rólam, az ajtóhoz szalad, és azt kezdi el kaparászni. Kénytelen-kelletlen feltápászkodom hát, hogy kinyissam neki az ajtót, menjen csak amerre akar, úgyis vissza fog találni. Már épp indulnék vissza az ágyamba, azonban a kis szőrmók nem így gondolja, csak néz rám nagy, kérek szemeivel, egy tapodtat sem mozdulva az ajtóból. Egy hosszúra nyújtott, halk sóhajtással jelzem, hogy megadom magam, és vele megyek, bármerre is szándékozik menni. Ekkor aztán ismét szaladni kezd, pontosabban ugrándozni, én viszont alig tudom őt, mivel kicsit gyorsabb, mint én. Nem tudom hova akar menni, de elég messze a levitától, arra rájöttem. Aztán mikor már a bejárati csarnoknál tartok rájövök mindenre. A kis mókus a konyhába akar eljutni, de egyedül nem mert jönni. De mégis mit akar ő a konyhában? És ilyen korán? Még elég sötét van, és mindenki alszik, csak én nem, még persze Mogyoró, és mint utólag kiderül a manók nagy része sem, mert mikor óvatosan benyitok, néhányan már szorgoskodnak a tűzhelynél. Mogyoró önállósítva magát felugrik az asztalra, és vesz a tál mogyoróból, ami ott van az asztalon. Áá, szóval éhes a lelkem, és ezért akart idejönni. És ezt a manók szótlanul, mosolyogva tűrik. Bár már megszokták a kis állat jelenlétét, és mindig raknak ki mogyorót neki, szóval érthető, hogy ez most sem zavarja őket. Hát, ha már itt vagyok, akkor nem megyek el üres hassal, ugyanis megkordul a gyomrom az itt terjengő illatoktól. Gyorsan leülök a székre, és kérek egy sonkás-salátás szendvicset, meg egy kis teát, amit hamar még is kapok, és én hozzá is látok a kicsit nagyon korai reggelimhez.
Utoljára módosította:Lorelai K. Riviera, 2013. november 8. 22:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 722
Összes hsz: 6246
Írta: 2013. november 4. 21:41 | Link

Keiko Sama

Az első reggel isteni finom első reggeli, na meg egy pohárnyi víz után kiáltott. Noel nem volt jó alvó, az éjszaka nagy részét sem alvással töltötte, helyette viszont volt sok forgolódás, és önismereti kérdések, melyek feltevését még édesanyja tanácsolta.
Miután feladta a balra-jobbra helyezkedést, a hátán fekve nyugodott meg, s nyomta el az álom, amelyben természetesen mint mindig, most is menekült. Nem sok pihenés jutott neki, már hajnalban keltette a maró szomj és éhség. Nem bíbelődött sokat, hamar pulóverbe és farmerba bújt, arcot - és fogat mosott, majd elrendezte kósza fekete tincseit, és már rótta is a folyosókat, hogy megtalálja a konyhát, és csillapítsa korai ébresztőjének okait. A folyosók ezen a reggelen sem tűntek melegebbnek, mint tegnap este, a nyirkosság mintha beleitta volna magát a falakba, a levegőnek szinte íze volt. Íze? ~ De hát ez fánk íz! ~ A döbbenet kialvatlan, fáradt zöldjeire is kiült, és egészen jókedvű lett, ami főleg reggelente, igazán ritka kincs volt Noel életében. A konyhába lépve nem tehetett mást, behunyta szemeit, és az illatok bőséges zavarát igyekezett felfogni. Volt itt kakaó, sütemények, tea és fánk illata, de mintha kivehető lett volna az összes étel illata, mi több, az íze is, ami valaha itt készült a manók szorgos kezei között.
A rellonos aztán lassan visszanyitotta szemeit, és az asztalhoz sietve vízért nyúlt. A társaság léte is ekkor tűnt fel neki, és a tegnapi késő esti ismerkedése után könnyedén szólalt meg.
- Jó étvágyat! - mondta röviden és tömören a különleges arcvonásokkal megáldott lánynak, majd megitta a vizet, és egy baracklekváros fánkot vett maga elé. - Nem vagy jó alvó, vagy csak kórosan korán kelsz?
Megengedte még magának ezt az apró kérdést, utána fánkja felé fordult, és az első falat mennyei íze után habzsolni kezdte azt.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 4. 21:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. november 5. 04:46 | Link

Noel

Édes, szép álmomból keltett fel ez a kis rosszcsont, aki nem is zavartatja magát emiatt, mintha teljesen természetes dolog lenne az ember az éjszaka közepén felébreszteni. Na jó, nem az éjszaka közepén, mert a keleti szárnynál az ablakban, mintha valahol messze a horizonton, valami apró fényességet láttam volna, ami csak a nap lehet, magyarán szólva, már hajnal van. De akkor is, egy normális ember ilyenkor még az igazak almát alussza. Kivéve én, mivel ez a kis szőrgombolyag felkeltett. Jó, tudom, hogy nem kéne őt okolnom, emiatt, hisz csak egy állat, de mindegy is, a lényeg, hogy most már fenn vagyok, és tuti nem fogok tudni ma már visszaaludni. De hát ez van, ezt kell szeretni. És most itt vagyok a konyhában, kora hajnalban, egy szendvicset eszek, miközben Mogyoró a kedvenc eledelét eszi, vagyis mogyorót. Nem hittem volna, hogy én ilyen korán itt fogok kikötni, a konyhában, egy sonkás szendvicset fogyasztva. A képbe ekkor egy srác lép be, ki nem tűnik idősebbnek nálam, szóval tuti nem prefi, vagy egy felsőbb éves, így nyugodtan eszem tovább, s a "jó étvágyat" kívánságot egy fejbiccentéssel lerendezem, lévén a szám tele van, és az illem ugye azt diktálja, hogy teli szájjal nem illik beszélni. Kérdésére aztán lenyelem a falatot, mielőtt válaszolnék.
- Egyik sem. Ez a kis dög ébresztett, mert kicsit megéhezett. Nekem eszem ágában nem állt felébredni. - felelem, közben fejemmel Mogyoró felé bökök, ki mohón eszi a mogyorót, s még csak a figyelmével sem méltat minket. - Na és te? Talán nem tudsz aludni? - kérdem a srác zöld íriszeibe nézve. Miután sikeresen lenyelem az utolsó falatot felállok, és odamegyek a hűtőhöz, mert tudom, hogy kell ott lennie valamilyen sütinek is. Ott mindig akad valami édes, krémes édesség, e most sem kell benne csalódnom, találok is egy szelet csokis tortát. Kiveszem, majd mikor megfordulok, és indulnék vissza a helyemre, nem nézek a lábam elé, s ez lesz a vesztem, mert valahonnan a semmiből ég manó terem előttem. Én pedig nem veszem őt észre időben, így sikeresen megbotlom benne, és a földre kerülök, alám pedig a tortaszelet. Óh, hogy lehetek ilyen béna. Na tessék, most az a srác tuti ki fog röhögni. Ezt szépen megcsináltad Keiko, csak gratulálni tudok.
Utoljára módosította:Lorelai K. Riviera, 2013. november 8. 22:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 722
Összes hsz: 6246
Írta: 2013. november 5. 15:50 | Link

KS

Az ő álmáról jobb inkább szót sem ejteni, a korai ébrenlét mindennapos jelenség az életében. Azt viszont nem gondolta volna, hogy a hajnali reggelik, és séták közben társra is találhat. Úgy látszik, Bagolykő tele van s lesz is - remélhetőleg - meglepetésekkel. A manók sürgölődése Noelt a székesfehérvári otthonra emlékezteti, a gondolat szívét forrósággal tölti el, s míg hölgy társasága mohón csámcsog, addig ő udvariasan a konyha felszerelését bámulja. A lány miután nagy nehezen lenyeli a falatot, kedvesen szól, és a rellonos felé fordítja arcát.
- Aha, így mindjárt más - bólint, és gondolatban elkönyveli azt is, hogy ezzel a leányzóval sem reggelizik máskor, ilyen tájban legalábbis biztosan nem. Követve a köntösbe bújt lány tekintetét, észreveszi a kis állatot, és jobbjával békésen odanyúl felé, hátha az megenged neki egy kis simogatást. - Kedves kis jószág. Bár én nem tartok állatot, nem az én stílusom.
Ritkán beszél magáról, inkább neki szoktak beszélni az emberek, amikből általában csak annyit szokott felfogni, hogy bla-bla-bla.
A lány egyenesen Noel szemeibe néz, ami tetszik a fiúnak, hiszen ő ezt alapvető társalgási gesztusnak vél.
- Én nem alszom túl jól, későn fekszem, hajnalban kelek - húzza meg vállait, és egy újabb fánk után nyúl. Nem szeretne erről többet beszélni.
Míg ő a barackíz élményeimben vesztegel, társasága feláll, a hűtőhöz szalad, majd egy tányér süteménnyel igyekszik vissza az asztalhoz. Aztán placcs. Noel sandán kihúzza magát, és az asztalon át nyakát nyújtogatva kémleli a szegény manóban elbukott fiatalt, aki láthatólag igen vegyes érzelmekkel fekszik a padlón. A fiút fojtogatja a nevetés, néhány hang sikeresen távozik is vékony ajkai között, de hamar feláll székéről, és odalépve az elesetthez, lehajol, és a lány arcába vigyorogva felhúzza őt a földről.
- Ejnye, vigyázhatnál jobban is az itt dolgozókra - rázza fejét huncut mosollyal, majd a lány köntösére pillantva pálcája után nyúl. - Suvickus!
Zöldjei némán követik a köntös megtisztulását, majd az 'áldozat' tekintetét keresve halk bemutatkozásra adja a fejét.
- Ombozi vagyok - mondja. - Benned kit tisztelhetek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. november 5. 18:04 | Link

Ombozi

Nem gondoltam volna, hogy én valaha is ilyen korán ébren leszek, és a konyhában reggelizek, de ez ma mégis megtörtént. Természetesen nem önszántából teszem mindezt, csak egy kis szőrmók kedvéért másztam ki az ágyból, ha rajtam múlt volna, még egy pár órán át nyomtam volna az ágyat. De most csodával határos módon itt vagyok, és az igencsak korai reggelimet eszem. Eszembe jutott az a verzió is, hogy csak simán itt hagyom őt, majd hazatalál, hisz okos kis jószág ez, viszont itt olyan sokféle illat keveredik egymással, hogy önkéntelenül is beindult a nyálelválasztó rednszerem, és még a gyomrom is megkordult, így inkább maradtam, s elkezdtem enni. A kutya sem gondolná, hogy valaki ilyenkor lesz egy kis társaságom, hisz egy épeszű ember ilyenkor még bőven az igazak álmát alussza, én is ezt tenném. De úgy látszik ebben az iskolában vannak korán kelők is, bár nem csoda, mert itt bármi megtalálható. Mondjuk nem igazán zavar a másik egyed jelenléte, sőt talán még örülök is neki valamilyen szinten, legalább lesz társaságom.
- Az nem túl jó. - felelem, majd ahogy ő is tette, én is meghúzom a vállam, ezzel a téma lezártnak is van tekintve. Eztán a srác tovább eszi a fánkot, amit a manók raktak ki az asztalra, én viszont valami édesebbre vágyom, így felkelek, és a hűtőhöz somfordálok, ahol találok is egy jól kinéző tortaszeletet is, amit magamhoz veszek, és sarkon fordulok. Ekkor ér utol a vesztem, mert egy utamba kerülő manón esem át, és közelebbi ismeretséget kötök a padlóval, s a tortával is egyaránt, ami pedig a pizsamámat keni össze. Ekkor nyomdafestéket nem tűrő szavakat hallhatnak tőlem az itt jelenlévők, vagyis ez a srác, és a manók, de csak pár rövid szavacskát, utána mély levegőt veszek, és kifújom az idegességet.
- Kösz. Legközelebb majd megfogadom a tanácsod. - felelem egy grimasz kíséretében, majd tekintetem ismét a fiú arcára téved, így pillantásunk összeakad, s én tekintetem mélyen a srác zöldjeibe fúrom.
- Én Keiko vagyok. - mutatkozom be én is, egy bájos mosoly kíséretében, s jobb kacsómat a srác felé nyújtom. - Örvendek a találkozásnak.
Ebbe a - szerintem - idilli pillanatba Mogyoró rondít csak bele, ki közelebb ugrándozik Ombozi-hoz és két kis mancsát felé nyújtja, mintha akarna tőle valamit.
- Úgy látom a fánkra fáj a foga. - nevetek fel akaratlanul is, majd kezembe veszek egy mogyorót, s azt adom a kis szőrmóknak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 722
Összes hsz: 6246
Írta: 2013. november 6. 12:40 | Link

Keiko

Noel a kis grimaszba vigyorog. Keiko mintha természetesnek venné a tőle érkező segítségnyújtást, nem kezd hatalmas köszönetáradatba, csak mosolyog, és már beszél is tovább. Egy pillanatra összekapcsolódik a két szempár, de a kis mókus nem hagy nekik időt esetlegesen zavarba jönni, odasettenkedik az elsőshöz, és gazdája azonnal magyarázatot is ad a zavargásra.
- Kéne a fánkom, mi? - vigyorogva hajol közelebb a kis jószághoz, jobbjával megvakargatva annak feje búbját. - Jó fej vagy, de én nem adok ebből, vegyél magadnak.
Kacsint az állatra, aztán megkerüli Keikót, vele együtt az asztalt, és egy málnalekváros fánkot vesz a kezébe, hogy azzal kínálja meg Mogyorót.
- Keiko? - pillant közben a leányzóra, és szemöldök ráncolva kérdez tovább. - Japán eredetű név? Ne haragudj, ha nem jól tudom, nem vagyok jártas a kínai-japán különbségekben. Viszont szép hangzású név, az tagadhatatlan.
Hol a lányra, hol pedig az állatra néz, aki időközben megbarátkozott a felé tartott fánkkal, és halk hangokkal jelzi elégedettségét. Noel arrébb megy, és két manó között tölt magának egy bögre tejet, amit aztán a reggeli befejezéséül az előzőleg elfoglalt helyén kezd szürcsölni.
- És milyen tapasztalataid fűződnek ehhez a sulihoz? - teszi fel érdeklődő kérdését, hátha többet megtud ezáltal ő is Bagolykőről. - Ugye, ez nem egy lánykollégium, ahol én vagyok az egyetlen....?
Újabb kérdése nevetésbe fullad, mégis benne van egyfajta kíváncsiság, hogy merre járnak férfitársai.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. november 6. 16:40 | Link

Noel

Mióta ismerem Mogyorót, vagyis pár hete, ő mindig ilyen közvetlen volt mindenkivel, akivel csak találkozott. Nem fél senkitől, és semmitől. Teljesen ellentéte egy bizonyos leányzónak, aki zárkózott volt, és nem igazán barátkozott senkivel. Igen, én voltam az a lány, de az már a múlté, már megváltoztam, és sokkal inkább hasonlítok erre a kis szőrmókra. Talán ezért zártam ennyire a szívembe. Vagy csak azért, mert annyira ellenállhatatlanul édes, hogy az csak na. És ez most sincs másképp, és láthatóan nagyon megkedvelte a srácot Mogyoró. Bár ő mindenkit szeret, egy ember, pontosabban lány kivételével, kinek a neve Eris. Tőle fél, ha csak megemlítem a nevét szabályosan elkezd reszketni. Mondjuk ez nem csoda azok után, hogy kis híján megfullasztotta szegényt egy Wasser-rel. Viszont most úgy tűnik, hogy Ombozi-t kedveli, és nagy valószínűséggel ez fordítva is igaz. Legalábbis a srác mosolyából ezt tudom leszűrni. Mogyoró még a fejvakargatást is tűri, és a fánkot is örömmel fogadja. Bár úgy látszik, hogy csak a szeme kívánta, mert csak egy apró falatot harap belőle, és inkább visszatér a mogyoróhoz. Ez elég viccesen alakult, és el is nevetem magam, a kis mókus botorsága felvidít mindig, bármilyen kedvem is van.
- Igen, japán eredetű. Félig japán vagyok.- Felelem vigyorogva, közben végig tartom vele a szemkontaktust, hisz így könnyebben meg tudom állapítani, hogy mit érez, vagy esetleg gondol. Szerintem a kapcsolatok is ezen az egy apró dolgon alapulnak. Ha két ember még csak arra sem méltatja egymást, hogy egymás szemébe néz, akkor köztük semmiféle kapcsolat nem alakulhat ki, és talán hamar el is felejtik egymást. Ezt viszont cseppet sem szeretném, így próbálok a lehető legtöbbször a fiú szemeibe nézni, olvasni belőlük. Bár be kell valljam nem igazán tudok mit kiolvasni a srác zöldjeiből, és ez elég gáz, ami mellesleg meg is mosolyogtat.
- Hehe, nem, ez nem egy lánykollégium. De ha az lenne, akkor neked csak jó lenne. Jól gondolom? - kérdem felvont szemöldökkel, és akaratlanul is elnevetem magam. Elég vicces, hogy még eddig csak lányokkal találkozott, viszont ez csak azt jelenti, hogy egy, max két napja lehet itt. Így az előbbi kérdése sem meglepő. - Óh, hát nagyon sok, itt nagyon ritkán lehet unatkozni, mindig kitalálnak valamit, hogy ne unatkozzunk. Persze a jó dolgok mellett nem úszhatjuk meg az itt töltendő néhány évet rossz élmények nélkül. - miközben magyarázok megkerülöm az asztalt, most azonban jobban vigyázok, hogy mi van előttem, így sikeresen megúszom orra bukás nélkül, és így hamar megcsinálom a zöldteámat, sok citrommal. Pont ahogy szeretem, majd miután ezzel is végeztem, visszaülök a helyemre, és egy mosollyal az arcomon nézek a srácra, miután kortyoltam egyet a teából.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 722
Összes hsz: 6246
Írta: 2013. november 7. 20:38 | Link

Keiko

A mókussal való kapcsolata csak úgy ível a magasba, és ez így hajnalban egyszerűen csodálatos. Jóban lenni mókusokkal, jelen esetben egyetlen darab mókussal, felemelő. Noel bágyadtan nézi a kis jószágot, amint az belekóstol a fánkba, majd elszalad, hogy faképnél hagyott mogyoróját békére bírja.
- És te már itt születtél Magyarországon? - kérdezi felpillantva Keikóra, aki szintén az ő tekintetét keresi. Állja a próbát, sőt még el is időzik kicsit a lány arcán. Igaz az is, hogy életében nem találkozott még vágott szemű leánnyal, így képtelen nem nézni a különös vonásokat. Kedves arc, csupa mosoly, élettel teli a kis hölgy, olyan típus, akivel akarva-akaratlanul mindenki jóban van. Kivéve persze azokat, akik már csak azért sem barátkoznak vele. A fiú hallgatja a lányt, és elneveti magát, amikor az a lehetséges lánykollégiumról kérdez.
- Igen, valószínűleg nagyon élvezném! - kiáltja az elsős, majd komolyra váltva a szót tovább folytatja. - Nehogy azt hidd, hogy egy fiúnak bombasztikus lányok közt élni. Ne haragudj meg, de életetek nagy részében elviselhetetlenek vagytok, a cikázó hormonjaitok, és a nyekergő hangotok, és a pletykaáradat, én nem tudom, szerintem visítva menekülnék abból a bizonyos kollégiumból.
A fiúból csak úgy ömlik a szóáradat, arcáról mindenféle jókedv és mosoly lefagy. Már-már a gondolat is megrémiszti, hogy a társadalomból rajta kívül kivesszenek a férfiak.
- Ne haragudj, te nagyon jó fej vagy, de... - védekezik ismét, Keiko tekintetét keresve, de nem tudja hogyan fejezze be ezt a mondatot. Nagyon valószínű, hogy ebből a helyzetből nem fog jól kijönni, úgyhogy már oly mindegy mond-e valamit, avagy sem. - Azért remélem nem átkozol halálra.
Zöldjei a leendő átkokat szóró pálcát keresi, de úgy látja a lány nem hozta magával, hacsak nem köntöse alatt rejtette azt el.
- Nagyon finom az itteni tej - mondja, míg az italt szürcsöli, s közben kitartóan nézi Mogyorót. A témaváltás enyhén feltűnő, de semmi baj, Keiko most biztosan nagyon élvezi a rellonos társaságát.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. november 8. 19:12 | Link

Noel

- Nem, én Japánban születtem, de sokszor jöttünk Magyarországra, az itteni rokonokat meglátogatni. Bár mióta anyuék elváltak, ritkábban, talán évente pár napot töltöttem itt. - mosolygok végig, bár már így a végére kicsit lekonyul ez a mosoly, amiből a szemfülesebbek rájöhetnek, hogy nem szívesen beszélek ezekről a régi, nem épp kellemes emlékekről. Igazából még emlékezni sem szeretnék rájuk, de valahogy ez mindig eszembe jut, soha nem tudom elfelejteni.
Pillantását továbbra is állom, egy pillanatra sem veszem le róla a tekintetem, mit mélyen a zöld íriszekbe fúrok. Következő néhány mondatára aztán arcvonásaim megmerevednek, már nem mosolygok, csak komoran bámulok a srác arcába. Már megint ezek az előítéletek, csak most épp nem a származásommal kapcsolatban, hanem azzal kapcsolatban, hogy lány vagyok. Igen, ez mind azok miatt a plázacicák miatt van, akik folytonosan nyávognak, még mi egyéb. És ezért sokan, ahogyan Noel is, már rögtön, amint meglátnak egy csinosabb, valamennyit i magára adó lányt, egyből erre következtetnek. És ez engem annyira irritál.
- Ne aggódj, tőlem soha nem fogsz olyanokat hallani, hogy "Jaj, letörött a körmöm!" vagy "Nem csinálom, mert piszkos lesz a ruhám!". Az nem én lennék. És pletykálkodni sem fogok, azt a képek bőven megteszik. Talán túlságosan is. - mondom végig komolyan, a srác arcába nézve, teljes komolysággal, még pislogni sem pislogok. Kicsit ez a néhány első mondata feldühített, de amit a végén még hozzátesz, megnyugtat, és még ég halvány mosolyt is csal az arcomra. - Nyugi, nem foglak szétátkozni. - vigyorodom el. Még ha akarnám, se tudnám leátkozni, mivel a pálcám az fent van a szobámban. Nem gondoltam volna, hogy szükségem kéne rá, eleve arra sem számítottam, hogy, egyáltalán társaságom lesz, Mogyorón kívül persze.
- Valóban az, de én inkább tea párti vagyok. - felelem egy mosoly kíséretében, közben a bögrét is megemelem egy kicsit, majd kortyolok is belőle.
Utoljára módosította:Lorelai K. Riviera, 2013. november 8. 22:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 722
Összes hsz: 6246
Írta: 2013. november 10. 10:23 | Link

Keiko

Szülei válása nem tűnt el nyomtalanul Keikóban, ez érződik szavaiból, és látszik kényszerített mosolyából is, ami aztán hamar eltűnik arcáról. Noel érzelmek nélkül nézi és hallgatja a lányt, ő nem ismeri az elvált szülők hátrányait, de lehetséges előnyeit sem.  A családja egyben van, és ez a felállás már csak azért is így marad, míg világ a világ, mert aranyvérük nem engedi őket szét. Manapság már olyan ritka egy aranyvérű család, hogy bármi is történjen, ők hamarabb ölnék meg egymást, minthogy a válás mellett döntsenek.
- Nehéz volt megtanulni a magyar nyelvet? - tereli a szót a nyelvi nehézségekre, nincs ínyére mások magánéletében vájkálni. Ő sem szereti, ha róla kérdeznek, az csak természetes, hogy betartja a vélt határokat. - Amikor külföldön jártam, mindig csodálkozó tekintetekkel találtam szemben magam, amikor elmondtam: magyar vagyok. Képzeld, volt aki azt sem tudta, hogy az országunk merre van. És nemcsak a muglik közt vannak olyanok, akiknek gőzük sincs Magyarországról.
Valószínűleg nem mond újat, de legalább ezzel is tereli a lány figyelmét fájó emlékeiről. Aztán persze jön a botrány. Noel lányokról alkotott véleménye kicsapja Keiko biztosítékait, és lemerevedett arccal bámul fel a fiúra. Talán túl messzire ment, és lőttek a kellemes ismeretségnek, ennyi volt, mindennek vége. Idestova egy órája ismerik egymást, de a lánynak biztosan elég is volt a rellonos srácból. Nehéz a lányokkal. Nagyon nehéz.
- Hé, hé - tartja maga elé védekezően kezeit, és ajkai nevetésre állnak. - Bocsánat, nyugodj meg kérlek. Nem mondom, hogy a körmeid miatt fogsz hisztérikus rohamot kapni, de lásd be, hogy a legtöbb korunkbeli vállalhatatlan.
Keiko elmosolyodik, és az elsőéves tudja, hogy minden rendben van. Az arca egyben marad, nem fog elátkozva visszatérni körletébe. Ez a találkozás ha másra nem is, arra jó, hogy felnyissa szemeit, ha nem szeretne tanulmányai során egyedül, depressziós-antiszociális egyénként tengődni, változtatnia kell, és nem kezelheti úgy az embereket, ahogy eddigi élete során tette.
- Egészségedre! - emeli tejes poharát Keiko felé, ami szája felett finom kis tejes bajuszt hagy. Lassan ő is, és Mogyorót elnézve társasága is jól lakik, de még nem áll fel, nem tudja, hogy illetlenség lenne-e csak úgy távozni. Úgy hiszi, az rosszul venné ki magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. november 13. 13:54 | Link

Zoltán
-Öltözet-

Elkezdődött. Nem, még nem a világvége, de közel az apokalipszis, miért is? Mert összebútorozik Kivával és Adriával. Belegondolni is fura, hogy 2 tanévvel ezelőtt, mikor egy csapatba kerültek, még csak hasonlóra se gondolt volna, most viszont itt vannak a küszöbén. Hamarosan beköltözésre kész a ház és cuccolhatnak le, már egész jól összecsomagolt, csak a vezényszóra vár. Ritka nyugalom pihen rajta, sőt még némi jókedv is, bár van azért megint, ami ezt beárnyékolja, bár nem rossz, csak, feldolgozásra szorul. Egyelőre még pihenteti magában a dolgot, és nem járatja rajta annyit az agyát. Viszont a költözésen annál többet, elveszi az eszét, de az idejét is. Ennek köszönhető, hogy megint se ebédelni, se vacsorázni nem ment a nagyterembe le, így most sötétedés után már, iszonyatosan korgó gyomorral indult el a konyha felé, hogy valami táplálékkal jutalmazza a szervezetét, amiért ilyen kitartó és még nem lázadt fel ellene. Csodaszámba megy mostanság, ha normálisan étkezik, ha kipiheni magát, vagy ha jó kedve van. Jelenleg a legutolsó még el is mondható, a fáradtság meg leplezhető. Kivához képest semmi az a kávémennyiség, amit fogyaszt, de bőven elég neki. Életben tartó, talán ez a legjobb kifejezés rá. A lila-zöld szerelésében indul ennek neki, a kastélyban teljesen megjegyezhető nyomot hagyva maga után, mivel kb. olyan illat árad belőle, mintha egy halom vattacukorban hempergett volna. Ajándékba vett egy-egy parfümöt a csajoknak, de az egyik összetört a ládájában, remek. Még a végén kiszagolja valaki, hogy mit csinál…
Miután a pincétől egészen a konyháig vándorolt, nem tudta eldönteni, a bent mérgesen takarító manó, vagy a hasa morgása a hangosabb, valaki elég nagy rumlit hagyhatott maga után, mindenesetre, megvárta még végzet, majd egyedül nekiállt valami ételt összedobni. De mit is? Ha megint valami nem igazán vacsoraszerűt eszik, annak nem fog örülni, ellenben ki kéne deríteni, mi van itt. El is kezd körülnézni, de egyelőre tanácstalanul pakol ki dolgokat a pultra. Zöldség, gyümölcs… sütemény alapanyagok... hm. A bejáratnak háttal matat épp egy alsó szekrényben eszközök, meg edény után, valami rizottó félén töri az agyát, mint vacsora, de süteményreceptek is kavarognak előtte, mondjuk egyelőre még eszköz kell hozzá. Keresgélés közben pedig vígan énekelget, nem zavartatva magát, mert ugyan ki tévedne erre felé vacsora után? Biztos mindenki rendes, felelősségteljes emberként már túlvan ezen.
- You never take the easy way, the wind is blowing straight into your faaace…You never close your eyes for any trouble that may cross your waaay…There's no risk that you're not taking, not a mountain that's too high….
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentpéteri K. Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 13. 14:15 | Link

Manda

A kis prücsök első éjszakája itt várható volt, hogy nem fog nyugodtan telni. Rávette ugyan, hogy nyolckor fújjanak takarodót, a vacsora megvolt, fürdés és fogmosás is (Ella nagylány, ezt már mind tudja magától is, meg a manó is segít neki), sőt még mesét is olvasott egy frissen beszerzett Bogard Bárd meséi kötetből, de gyámleánya szemeit csak nem csukta le az álom. Végül megegyeztek abban, hogy eljön ő a konyháig és kér egy bögre meleg, illatos kakaót, mert hátha az segít az elalvásban.
A kastély térképét már memorizálta, sőt ezzel kezdte az érkezése után. Az első apró-cseprő botlások óta már nagyon tisztességesen tájékozódik az ódon falak között, ami a nagyobb és fontosabb helyszíneket illeti, így a konyhát sem túl bonyolult megtalálnia, főleg, hogy egy szinttel feljebb lakik tőle. Az ajtó kilincsét óvatosan nyomja be, botját -mint eddig is- előre tartva rövideket kaszál vele, hogy ellenőrizze, nem-e ütközik valamiféle tárgyba, s így bejut egyben, zökkenőmentesen a konyha légterébe. A manók közül kettő rögtön ott terem és sipító hangjukon érdeklődni kezdenek, mivel szolgálhatnának. Kénytelen elmosolyodni a szemüvege alatt ezen kis lények lelkességére, s ha már olyan nagy buzgalom kérdezgetnek, nem hagyja őket feladat nélkül.
-Szükségem volna egy bögre meleg kakaóra, és ha lehet, tegyetek bele egy kis fahéjat is, rendben?- A halk csattogásból arra következtet, hogy a házimanók füle adhatta ki a hangot bólogatás közben, mivel a fülük odacsapódott testük többi részéhez.
Ekkor figyel fel az énekszóra voltaképpen, mert eddig a kakaó és a manók foglalkoztatták. Arrafelé fordul, amerről nagyjából sejti, hogy érkezik a hang, majd megtámaszkodik a botján és végigpörgeti agyában a lehetőségeket: zavarjon, ne zavarjon? Végül is ez közterület, késő van és őszintén szólva fogalma sincs, kibe botlott. Egy kis traccsolás nem árthat meg.
-Késő esti nassolás netán?- Az arcán barátságos mosoly ül, a hangja is mosolygós, barátságos, egyszerűen nem lehet számonkérésnek venni a szavait, vagy ha mégis így értelmeznék, csak nehezen lehet megsértődni rajta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. november 13. 17:38 | Link

Zoltán

A szöszmötölés közepette az ajtó nyitódására lesz figyelmes, majd a manók szaporulatára. Hátratekintés nélkül keresgél tovább és pakolja a pultra azokat, amikre szüksége lehet. Közben az énekelgetést se fejezte be, nem igazán zavartatja magát, ha prefektussal hozta volna össze az élet, már megkapta volna, hogy igyekezzen visszafelé, mert a körletében lenne a helye és a többi. Valahogy ha az lett volna a belépő, akkor se hatná túlzottan meg. Közben hallja azért, hogy mit mond a manóknak, a forró csokin el is mosolyodik, nem rossz ötlet, majd készít egyet később, de fahéjjal? Érdekes, még nem kóstolta úgy.
- …Spread your wings, you're gonna make itt, o the best time of your liiiiife. Don't stop at the tooop… Don't stop at the top Touch the sky before you drooop…
Nincs egyedül, ami nem sűrű eset, de leáll, mert nem hinné, hogy énekesi vénája lenne, amit meg kéne csillogtatnia, van zenei érzéke, de az kimerül a zongorázásban, meg nagyon ritkán a kották ismeretében. A manók szorgoskodására csak felszisszen, visszatért a takarítós is, valószínűleg nincs kibékülve a dologgal, hogy Manda nem kért a segítségből, megesik. Miközben morog egy kicsit a Manó, Amanda vigyorogva fordul el tőle, immár a belépő felé, akit végig is mér, speciel elképzelése sincs róla kicsoda az illető. Bájos és kedves hangon felel azonban.
- Olyasmi, inkább vacsorának mondanám, bocsánat az előbbi magánkoncertért, általában nem kell senkinek elviselnie.
Nevet fel egy kicsit majd a felmérés végeztével a szemüveg és a bot mindent világossá tesz számára, legalábbis egy nagyobb szeletet a történetből. Egyébként meg kell hagyni jó kiállású példánya a másik nemnek, de ez más lapra tartozik. Nem feltétlenül, de azért néha szemtelen is tud lenni, most azonban a helyzettől függetlenül tegez mindenkit, mivel hát idősebbnek tűnik, mint a megszokott MT-k, bár nem sokkal, falusi nem lehet, akkor nem itt kódorognak, ha meg tanár és nem valami egyéb dolgozó? Na, akkor ez még szép menet lesz…
- Manda vagyok, te pedig... ?
Mosolyogva kérdezi miközben a rizst feltette pirítani már, minden belevalóval együtt, és a vizet is odakészítette mellé. Valószínűleg az új ismerős sem ott fog álldogálni, vagy a pulthoz, vagy legalábbis az asztalokhoz elmegy leülni, addig Amanda kényelmesen főzőcskézik, hátra-hátra pillantva azért.
- Esetleg csatlakozol? Vagy csak egy forró csokira?
Érdeklődik, miközben lassú kevergetés mellett puhul a rizs is az edényben, közben belekezd a forró csokijába, ha csatlakozik hozzá, és esetleg amit kért, az nem lenne elég neki, akkor kettőt készít, ez olyan egyedi, nem szereti, ha más készíti el neki az ilyeneket, önállóság első lépése. Még kérdéses Kivánál és Adriánál mi a helyzet ezzel, de ki fog derülni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. november 16. 21:56 | Link

[Zsombi]

Ritka alkalom ez, és kifejezetten kellemetlen: a nagykislány elaludt. Amint rádöbbent erre a tényre, kapkodva öltözködött fel (ez a kifordított felső története) és a talárját is magára ránghatva, egy halom könyvvel a kezében kezdett el lélekszakadva rohanni. Ez utóbbi, a rohanás nem épp kellemes emlékeket idéz fel benne, sőt, de csak megrázva a vörös fürtöket száguld tovább a kastélynak nevezett labirintusban, hogy ne gondoljon a múlt sötét, és ijesztő eseményeire.
Mielőtt befutna órára, szüksége van valami étekre, igen, eddig okosan magától is eljut. Anya, és apa mindig mondja, hogy a reggelit nem szabad kihagynia. Apa azért, mert anya megtanította, hogy mondja neki - szóval megtanulta, megszokta, és még ha nem éhes is, akkor is eszik valamit mindig.
Belöki az ajtót, és a könyvhalom kicsúszva a kezéből a földön terül szanaszét előtte. Tanult néhány szép káromkodást a környezetéből innen-onnan, de megmondták, hogy tilos használnia, így csak magában sorol el pár szépet, majd lehajol, hogy felszedegesse a könyveket, amikor megpillant egy fiút.
Furcsa érzés keríti hatalmába, talán a megszégyenülés, amihez egyébként már hozzászokhatott volna. Mindenesetre nem örül, hogy a nagylányos akcióit minden nap  keresztülhúzza magának, sőt, ez már kifejezetten nagyon idegesíti.
-Francba!-
Csúszik ki a száján, és azonnal fülig is pirul - betudva ezt a káromkodásnak, hiszen azt neki nem szabad, így most még szabályt is szegett. Indulhatott volna jobban is ez a nap!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. november 17. 01:30 | Link

NinaViki
//*össze meg vissza szégyenli magát a kései válaszért ._.*//

Ma nem volt iskolában, mert tegnap összeszedett valamit és nagyon fájt a pocija, meg nem igazán volt rendben minden odabenn. Nem hiába, ez az ősz már csak ilyen vírusos, bacisos. Az osztályukba nem járnak sokan, de ahhoz képest talán 4-5-en is betegek emiatt a rossz idő miatt. Azt mondták neki, hogy pár napig pihengessen otthon, feküdjön az ágyacskájában, esetleg kifestőzzön. Ezt nagyon nem szereti, sokkal aktívabb kisgyerek ő annál, minthogy ágyba kényszerítsék.  Néhányszor már érezte magát olyan rosszul, hogy fel sem bírt kelni az ágyából, főleg amikor Lengyelországba költöztek. Nem nagyon emlékszik erre az időszakra, mert kicsi volt, de ott elég sok mindent összeszedett, mert hideg volt a hegyekben, nem volt ahhoz szokva.
Ez a főtt krumplis meg teás diéta még aztán pláne rátesz egy hatalmas lapáttal az egész fekvés dologra. Képes volt az anyukája és nem ment be órát tartani csak azért, hogy mellette legyen egész álló nap. Igaz, azt nagyon élvezte, hogy majdnem egész nap csakis vele törődött, mesét olvastak, hogy ne unatkozzon annyira. Meg megcsinált mindenféle vicces varázslatot a pálcájával, amit egész biztosan Riri is meg fog tanulni, amit lesz végre pálcája. Néhány év és elkezdhet gyakorolni vele, pont olyan ügyes lesz, mint a nagyok. Az apukája meg az anyukája ismer egy csomó varázsigét a sárkányok ellen, azt is meg fogja tanulni. Nem szeretne a szülei nyomdokaiba lépni és a sárkányok között élni, csak plüssben szereti őket. Neki majd saját édességfeltaláldája lesz, mindenféle mókás finomság fogja elhagyni a műhelyét és a saját kis boltjában fogja árulni.
Délután egy kicsit magára hagyta az anyuja, mert el kellett menjen a mestertanoncokhoz valamilyen ügyet intézni. A kis szöszinek sem kellett több, úgy döntött, hogy végre eszik valami normális kaját. Hipp hopp felkapja a kis melegítőjét és elindul a konyha irányába, amit pár hete mutattak neki. Ott van egy csomó kismanó, akik azt lesik, hogy mire van szüksége. Szuperkémként lopakodik a folyosókon, nehogy valaki észrevegye. Persze egy kisgyerek mindig feltűnést kelt egy ilyen iskolában, pláne, hogy ha úgy lopakodik, mint aki rosszban sántikál, mert a látványát már alapvetően megszokták. Nem egy tanárnak van gyereke, nem olyan nagy kunszt őket a folyosón csavarogni látni.
- SZIASZTOK, MANÓCSKÁK!
 Sivítja belépve a zsúfolt, nyüzsgő konyhába. Rengeteg manó szorgoskodik itt azon, hogy a pár óra múlva megrendezésre kerülő vacsorán minden olyan zökkenőmentesen menjen, ahogy szokott.  Meglepetésére nem csak a nagy fülű lények voltak ott, hanem egy lány is. Megkéri a hozzá legközelebb álló házimanót, hogy szerezzen neki valamilyen csokis édességet, míg az odaadó manócska elmegy intézkedni az ügyben, odalép a lányhoz.
- Sziaa. Téged sem hagytak enni napközben?  
Magyarázza morcosan grimaszolva, majd lehuppan a lány melletti székre és a combjára könyököl. Szemével a szorgalmas varázslényeket figyeli, ahogy serénykednek. Olyan kis picik ezek a manócskák mégis ennyit tudnak dolgozni.
Közben Dézi kerített az ebédről megmaradt különféle csokoládés édességeket. Volt ott muffin, piskóta és egy szelet torta is. Derűsen felvisít, majd megköszöni a cukiság szerzeményét. Összességében nagyon szereti ezeket a teremtményeket, szórakoztatónak találja a viselkedésüket.
Rövid mélázás után a csokis tortára esik a választása, jóízűen harap bele az egész napos főtt krumplizás után. A lábát lóbálva nézi a mellette ülő lányt, bájosan rávigyorogva. Az arcára egy kis krém kenődött, ráadásul a mancsába is beleolvadt a tetején lévő csokoládémáz.
- Te is kérsz ilyet?
Kérdi a lány felé nyújtva a tálcát. Már majdnem elfelejtette megkínálni, annyira örült az édességnek. Remélhetőleg nem jut az anyukája fülébe, hogy kilógott sütizni, amikor még rendes ételt sem szabadna ennie, nem még nasit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. november 17. 23:36 | Link

Ashley

Ashley határtalanul aranyos kislánynak tűnik, szegényke nem járt túl jól Leonieval, akinek nyilván eszébe sem jut, milyen kínos helyzetbe hozza őt azzal, hogy belöki a konyhába. Hiszen ez inkább vicces, nem? Bár vöröskénk imád szerepelni, szóval fordított helyzetben a legkevésbé sem szeppenne meg, és valószínűleg elkezdene hastáncot tanítani a konyhás manóknak.
Hamar kiderül, hogy újdonsült barátnőjét nem kell félteni, mert feltalálja magát az apróságok között. Inkább azon kéne aggódni, hogy Ash alig nagyobb náluk, így kifelé menet nem biztos, hogy észre fogja venni őt a tömegben. Igazából ezek a manócskák annyian vannak, hogy szinte bodysurfözni lehetne rajtuk. Mondjuk nem Leonnak, de ők ketten simán végigmehetnének rajtuk.
S míg háztársa és Trillke a figyelem központjában leledzik, hölgyünk osonó üzemmódba kapcsol, és befolyik a nyitva hagyott ajtórésen. Oké, igazából feltűnőbb nem is lehetne, ahogy próbál végigkúszni a padlón valami raktárfélét keresve, és szerencséjére meg is találja azt. Nem hiába állandó látogatója ennek a csodás helynek. Kikeres egy nagyobb zacskó hagymát, felkapja, és lábujjhegyen visszaoson a manókkal telt helyiségbe. Természetesen nem kerülheti el a figyelmet, és egyből betámadja egy manó, hogy mit szeretne azzal a zacskónyi hagymával. Most kezdjen el magyarázkodni, hogy zsonglőrködni tanul, és nincs elég labdája? Nem. Helyette felvisít, és elkezd Ashley felé rohanni.
-Meneküüüülj! – szegény kis teremtések nem győznek félreugrálni előle, hogy el ne üsse őket. Amint eléri az eridonos hölgyeményt, elkapja a kezét, és elkezdi kifelé rángatni. Majd legközelebb bocsánatot kér a kis barátaitól, amiért ekkora felfordulást okozott, hiszen a menekülők mindent leejtenek körülötte.
-Trill megvan? – kérdezi maga mögött becsapva az ajtót. Most, hogy végre biztonságos területre értek, ledobja a zacskó hagymát, és kikotorja szeméből a kilónyi hajat, hogy lásson is valamit. Miután ezzel megvan, izgatottan pillant újdonsült pajtására, és nevetve ugrálni kezd.
-Ez milyen izgalmas volt! Csináljuk megint! – gyors váltás: elkomolyodik az arca.
-Neeem, majd legközelebb. Most menjünk megmenteni az iskolát! – és ő komolyan elhiszi, hogy jót tesz a világgal. Felragyog az arca, felkapja a hagymát a földről, és előreugrándozik. Nem zavarja, ha esetleg Ash még nem heverte ki az iménti sokkot, elvégre ez akkora móka volt!
-Gyere, menjünk! Keressünk páncélokat. Ugye tudsz valami bűbájt, amivel sokszorosíthatjuk az alapanyagot?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szabó-Kelemen Zsombor
INAKTÍV


bubi.
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 1011
Írta: 2013. november 18. 19:17 | Link

ashley.



Az életnek vannak furcsa meglepetései. Furcsa, groteszk meglepetései, amik inkább illenének valami filmbe, ami gyerekeknek készítettnek álcáznak, holott csak a felnőttek értik meg a leghátsó jelentését. Ezekben a filmekben általában vannak mindenféle fura lények, amikről aztán kiderül, hogy valami sötét titkuk van, valami olyasmit tudnak, ami aztán a föld elpusztítására is alkalmas, és...
És most itt van az orrom előtt egy. Na jó. Nem pont az orrom előtt, hiszen ahhoz legalább két fejjel magasabbnak kellene, hogy legyen, míg is, hogy egyébként még mindig csak ülök. Hatalmas szeme van, nagyon apró, gombszerű orra, és hatalmas - tényleg hatalmas! - lelógó fülei, amikből hiányzik egy-egy darab, ami láss csodát, kísértetiesen hasonlít egy angyalka formájú sütőformára. Ám a legjobb még csak most jön; ki akar szolgálni.
Fáradt vagyok, eltévedtem, és nem mellesleg; a gyomrom olyan hangosan korog, hogy nem tudom kihagyni a lehetőséget. A végén két eshetőség áll fenn; az a minden manónak beöltözött kistermetű ember nem szolgál ki mégsem, hanem kinevet, esetleg mérgezett ételt rak elém, amitől hallucinációim támadnak majd, hogy még inkább megbolondítsanak a szüleim. Igen, egészen biztos, hogy ez is az ő művük. Összeszorítom ajkaimat, megrázom fejemet. Nem, nem vehetem igénybe,mert tudom, hogy abból csak nekem származna hátrányom velük szemben. Inkább csak keresek magamnak valami ehetőt, ami jelen esetben egy darab sajt, és már indulok is kifelé.
Vagyis indulnék, ha nem állná el az utat egy fiatal leányzó - vagyis inkább hajolná -, a könyveit szedegetve. Ajkaim mosolyra húzódnak, ahogy közelebb lépdelnek hozzá, így amikor az aprócska káromkodás kicsúszik a száján, már rég olyan közel vagyok, hogy az utolsó földön maradt kötetet én magam emelhessem fel, s nyújthassam felé.
- Ugyan, ez nem annyira gáz, beleeshettek volna egy adag tehénlepénybe, az sokkal rosszabb lenne. - Megrántom a vállam, amolyan félvállról - csak a stílusosság kedvéért -, miközben elmotyogom a nyugtató szavaimat. Persze lehetnének jobbak is, de éppen eszem, ilyenkor pedig arra sajnos nem telik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2013. november 19. 13:55 | Link

Lilla - Csak egészséges az önbizalmam   Tongue

Társaságnak sem őt szokták hívni az átlagos körökben. Sokkal inkább a hozzá hasonló, szélsőséges emberek kedvelik az odasózós természetét, a (sokszor) undorító beszólásait, de nőkkel szemben azért visszafogja magát. Most is a morgós, hülye kezdés után viszonylag konszolidált üzemmódba vált át, sőt még a felsőjét is ledobja a zimankós idő ellenére. Szükséges a pólónak egy mosás, be kell szerezzen egy új adag sütit Michelle-nek és eközben belefér, hogy a frissen jött gólyával is tovább ossza az észt most már nyugodtabb hangnemben. Végül is az ő hibája volt az ütközés, de ezt a világért sem ismerné be, maradjunk ennyiben.
Az út a konyhába rövid, de ennyi idő alatt is jut ideje kommentálni, mennyire kimondhatatlan egy magyar neve van ennek a hazainak is. A Mihael például teljesen rendben van, sőt a Michelle is, de hogy Lílá? Vagy Lilla? Vagy mi a frászkarika... Hát na, elég hülyén tudja kimondani. Mintha sokkal erőteljesebben nyomnák a betűket ezek a magyarok. Nincs bennük semmi dallamérzék, nem úgy a franciákban.
-Na ne idegelj, ezeket megjegyezni sem lehet. Komolyan, facsart neveitek vannak. De jó, a Lílá még egészen kimondható, valóban. – Jobb, mintha mondjuk... Erzsébetnek nevezték volna el a szülők a szőkét. Hát azt tuti biztos, képtelen volna kimondani magyarul, csak franciásan állna rá a szája. Időközben belöki a konyha ajtaját is némi riadalmat okozva a manók körében ezzel, de hamar napirendre térnek a dolog felett, és ők is beljebb nyomulnak.
-Csakis.- Jegyzi meg vigyorogva és egy vállvonással, miközben odaadja az egyik manónak a felsőjét a megfelelő instrukciókkal: magyarul holnapra erre szüksége lenne a gólyalakban reggeli szállítmányként. A manó lelkesen csattogtatja a fülét és hamar elhúz a dolgára, ő meg, némi félmosollyal nyugtázza, hogy Lilla teljesen a közelébe sodródott, mintha félne a manóktól.
-Nem bántanak. A kopogószellemtől és a bentlakó kísértetektől inkább tarts. Főleg a rellonostól. –Jegyzi meg amolyan alapinfóként. Ha meg már van ingyen kaja, nem vacillál sokat és beleharap a pulykás szendvicsbe, közben meg leveti magát az asztal mellé a szomszédos székeket még épen hagyva, ha netán szöszinek van bátorsága leülni mellé, megtehesse. Ahogy elnézi, ez tényleg be fog következni, mert a manók újbóli megjelenésére ismét kicsinyre csökken a távolság kettejük között. Őt nem zavarja a dolog, de Lillának kell majd hozzászokni, hogy ezek a mini lények itt futkorásznak naphosszat és főznek-mosnak-sütnek-takarítanak rájuk, persze rendes bérért. Úgy hallotta, az itteni manók szerződésesen vannak itt.
-Honnan tudhatod? Lehet, hogy egy zseni vagyok Magyarország földrajzából, csak nem kötöm a pisze orrodra.- Megvonja a vállát sztoikus nyugalommal erre a feltételezésre, bár azt tegyük hozzá, hogy még ha meg is kapja a kívánt információt, tényleg nem tud mit csinálni vele, mert fogalma sincs, mi hol van Magyarországon. A kérdést persze visszakapja, meg sem lepődik rajta, úgy hogy inkább a kávéja után nyúl és teljes testével Lilla felé fordul. Bal csuklóján mellesleg kirajzolódik egy gótikus kereszt tetoválás, amit az anyja még meg is szenteltetett neki, mielőtt eljött Magyarországra.
-Franciák vagyunk, ahogy azt már mondtam. Toulouse-ról hallottál? Mondjuk a báró festőről, aki a Moulin Rouge első plakátját tervezte? Mna, a hasonnevű városból jöttünk.- És eredetileg mindketten a Beauxbatons diákjai voltak, csak nem ragadtak meg ott két, illetve három évnél tovább Michelle esetében. Egyikük sem bánta meg eddig, hogy elhagyták a francia tanulmányi osztályt, azt már persze sokkal jobban, hogy távol vannak a családjuktól. Legalábbis ő hiányolja a nővéreit, talán még a szülőket is, de Mich ezzel biztos másképp van. Neki nagyobb gondjai voltak mindig is főleg az anyjukkal. Carla erősen korlátozta a nővérét szinte mindenben és most is ezt tenné, ha nem léptek volna meg az anyai szigor elől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Szentpéteri K. Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 19. 15:52 | Link

Manda

A hallása még pompásan funkcionál. Ennek köszönhetően miután a kis manónak leadta a kérését szokásos, kellemes modorában, volt alkalma megneszelni a nyilvánvalót: nincs egyedül a helyiségben, mi több, valaki nagyon szerethet énekelni, mert fennhangon fúj egy angol nótát, minek Zoltán nem igazán az ismerője. Ezt be lehet tudni az enyhébb fokú munkamániájának is többek között, meg hogy nincs, aki felvilágosítsa a különböző zeneszámokról. Rákérdez hát barátságos modorban és kulturáltan, mi is folyik itt, s ebből hamar leszűri, hogy a felelő fiatal a hangjából ítélve. Valószínűleg diák. A bevett procedúra szerint most büntetnie kellene, de nem az a fajta, aki ezt véghez is viszi.
-Ugyan, nekem igazán tetszett. Folytathatod is, ha szeretnéd.- teljesen természetesnek veszi a tegeződést, elvégre hang után ítélve fiatal nővel tartózkodik egy helyen és ő sem egy idős fószer, hogy magázódásra korlátozódjon.
Némi tapogatózást és bottal való terepfelmérést követően helyet foglal az asztalnál, de előtte azért ellenőrizte, nincs-e az asztallapon valami alapanyag, amibe belenyúlhatna egészen véletlenül. Az eddigiek alapján semmi ilyesmi nem áll fent, úgy hogy nyugodtan ül le és támasztja a közvetlen közelébe a botját.
-A nevem Zoltán, nagyon örvendek.- Változatlanul mosolyog, a kedve töretlen, csak akkor szakad el beszélgetőpartnere irányából, mikor megjelenik mellette egy manó és megkocogtatja a kézfejét, hogy kész a forró kakaó.
-Köszönöm. Megtennéd, hogy felviszed a lakosztályomba? Egy emelettel feljebb, ki van írva, hogy Szentpéteri Zoltán lakrésze. Add oda a manómnak, ő majd elintézi a többit.- A kis lény sipító hangon jelzi, hogy végrehajtja a kívánságot és pár perc múlva az ajtó csattanása jelzi, hogy elhagyta a konyhát. Ő így most már tényleg nyugodtan helyezkedik el és veszi fel ismét a beszélgetés fonalát.
-Hát, ha nem zavarok, szívesen csatlakozok, de sajnos segíteni nem sokat tudnék neked. Ha a beszélgetést nem számítjuk annak. Hányadéves vagy?- Teszi hozzá a kérdést egy félmosollyal. Megeshet, hogy téved, de arra tippelne, hogy nagyon is diáklánnyal van dolga. – Nem kekeckedésből kérdezem, csak érdekel. A hangod alapján elmennél fiatal tanárnőnek, de akkor magáztál volna eleve... szerintem.- Inkább hosszabban kifejezi, miért is gondolt a diák státuszra bármi egyéb helyett, aztán remélhetőleg ezzel nem fagyasztja be a beszélgetést.
Utoljára módosította:Szentpéteri K. Zoltán, 2013. november 19. 15:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. november 26. 21:25 | Link

Zoltán

Mosolygás, éneklés, kedvesség... Most mondhatnánk, hogy valami nincs rendben itt. De igazából nagyon is stimmelnek a dolgok, csak a felismerése nehéz, vagy lehetetlen. A strófa végeztével hallgat el és tekint rá a férfire, sőt, tőle igencsak meglepő módon még elnézést is kér. Még a végén átküldik az eridonba vagy a naviébe, ha így folytatja…
- Tetszett? – Felnevet, mert ebben nem lát túl sok rációt, bár önmagával kritikus, tisztában van az adottságaival, amik közé az ének nem igazán tartozik hozzá. – Á, nem bírnád sokáig, egyébként meg a zongorázáshoz jobban értek, maradok annál.
Miközben előszedte a szükséges - legalábbis szerinte az - holmikat és belekezdett a főzőcskézésbe, a pulton egy kisebb káosz alakult előtte. Még takarítani is kellene? A Manócska fancsali képe az imént valami olyasmit hoz ki belőle, hogy majd ő megcsinálja, de csak később. Végre a társasága nevére is fény derül, egyébként letegezte, őt úgy sem tanítja, akkor meg nem számít alapon, de attól még egyre inkább tanárnak tűnik.
A következőekben történő dolgot, meg nevezzük ártatlan hallgatózásnak. Felfigyel rá, hogy jön egy kis apróság és a kakaót elpostázza vele. Érdekes, ezek szerint valami rokonnal lakhat itt. Sok tanár hozza be a gyerekeit, mint Szendrei professzor, vagy a távolabbi rokonát, mint Markovits, biztos itt is hasonló a helyzet.
- Egyébként, ha nem túl indiszkrét kérdés, mi szél hozott ebbe az iskolába? Mit is tanítasz pontosan?
A manó kicsoszogása közben kérdez, jelenleg háttal még befejezi a kis műveleteit. Őszinte kíváncsiságot mutat, és valami báj is van a hangjában. Érdekes milyen ismerkedős kedve van ma. Az éneklés után ez a hab a tortán. Közben megkapja a válaszokat, majd két személyre pakol elő, és úgy készít tovább.
- Nem szükséges, megoldom egyedül. Vettem, akkor két késői vacsi rendel.
A magyarázkodáson csak jókat mosolyog, közben lassan, de biztosan összedobta azt a rizottót. Nem egy konyhatündér, sőt, soha nem érezte szükségét ennek, de volt akiért megtette, azóta meg úgy van vele, ezzel is önállóbb. Tálalás közben megint dudolgatni kezdene, de észrevéve magát pakolja az ételt már csendben a tányérra, majd viszi az asztalhoz, ahova ő is le fog ülni. Egy kis manó segítőkészen megmutatta neki, hogy van az evőeszköz, amiket szintén lerak. De a rövid csöndet lassan megszakítja mosolyogva a hangjával is, kibújni készül belőle a kisördög.
- Nem vagy te egy öreg, ráncos, ronda és háklis professzor, aki az apám, vagy a nagyapám lehetne, hogy ne tegeznélek. Sőt… - Pillanatokra a széles vigyor miatt az arcán elhallgat, aztán folytatja. - Mindenesetre, szerintem nincs köztünk akkora korkülönbség, mint azt te gondolod.
Kicsit ködösít csak, miközben még elmegy két pohárért, majd az egyik kancsó narancslevet is odahozza. Nem próbálna kekeckedni, meg sértő sem akar lenni, de maga is látja mi a helyzet a cuki tanár bá’-val. Gondolkodik, hogyan tegye fel a kérdéseket, miközben jó étvágyat kívánva elhelyezkedik az asztalnál.
- Hogy sikerül boldogulnod itt eddig?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 10. 00:00 | Link

Vörös veszedelem. [előzmény]

Kissé értetlenül pislog, amikor az állát kezdik vizslatni, majd a kérdésre még egy leheletnyivel nagyobb szemeket mereszt, mint addig, aztán végre elvigyorodik és megrázza a fejét majdhogynem nevetve.
- Nem és remélem, nem is fog. Még csak az kéne, hogy összekeverjenek vele, aztán az én szakállamon himbálózzanak lelkesen a manók. - közli azon nyomban, és csak úgy a biztonság kedvéért megvakarja az állát. Nem, még véletlenül sem nő, vagyis hát éppen, hogy csak pelyhezni kezdett a szakálla, de az még csak holmi kezdemény és amilyen szőke, végképp nem feltűnő. Mindjárt be is mutatkoznak neki, sőt kezet rázhat, meg pálcát is.
- Szép nevek, és melyiket használod? Hm... mondjuk innen nézve a Leo pont illene, amilyen szép vörös sörényed van. Ööhh... ugye nem akarsz megharapni véletlenül sem? - ártatlan képet vágva pislog a lányra, mintha semmi olyat nem mondott volna, amin most vérig lehetne sértődni, bár az arckifejezéséből azért lehet ám látni, hogy cseppet sem sértésnek szánta ő a dolgokat. Legfeljebb csak túl őszinte, aztán ami az eszébe jut, azt ki is mondja. A végén egyszer valaki kékeszöldre veri ezért.
- Vakondok? Nem láttam még az utcán? Miért, te már igen? Mitől olyan ijesztő?- érdeklődik, ha már felhozódott, mi lehet ijesztőbb az egérnél, aztán mivel az egyik kép véletlenül kissé megpörkölődik és zsémbelni kezd, a következő pillanatban már húzza is a lányt magával a sarokig, ahol eltűnhetnek a morgós festmények elől. Meg is rázza azonnal a fejét a kérdésekre.
- Azt hiszem, meg, de baj csak akkor lesz, ha emlékszik is ránk és tényleg elmegy az igazgatóhoz. A festmény megenni biztos nem fog, csak ugye a képrongálás tilos, még ha véletlen is volt...visszatartani... hogyan... Öhh... várj csak. Te miről is beszélsz? - na most bizonytalanodott el, tarkóját vakarva meg tanácstalansága jeléül, ugyanis kezd úgy tűnni, hogy ketten két malomban csépelnek és még véletlen sem ugyanarról beszélnek. Kérdőn pislog a lányra, jó lenne tudni, mi is a helyzet. Komikus az egész, azért elvigyorodik a lány jelentén, majd a végén vállat von.
- Nem tudom. Azt hiszem, teljesen másról beszéltünk. Tessék? - megint sikerült meglepni, mert hirtelen jön be a képbe a bátyj, pislog párat, majd végül elvigyorodik és vállat von.
- Ühümm. Az meglehet egész könnyen. - jegyzi meg, és ellöki magát a faltól, ha már konyhát említett, meg forrócsokit. Még kidugva az orrát a fal mentén visszapislog a folyosóra, aztán megrázza a fejét, mintha kirázta volna a hideg.
- Brrr... nekem egyelőre iszonyúan hangosak, meg ijesztőnek tűnnek, de te tudod.- jegyzi meg, majd rábólogat arra, hogy energia kell, és mehetnek is a konyhába, eredetileg úgyis oda indult. Messzire szerencsére nincs, odaérve előre engedi a lányt, majd szétnéz és máris alapanyagok után kezd kutakodni.
- Fahéjjal vagy mentával szereted jobban? Esetleg próbálkozzunk meg a chilissel? - kérdezősködik, miközben vigyorogva begyűjt egy edényt az ital legyártásához, majd megkongatja az aljához ütve a fakanalat. Két manó is csúnyán néz rá, úgyhogy bocsánatkérő vigyorral pislog máris feléjük, háta mögé rejtve gyorsan a bűntett eszközeit.
- Hupsz, bocsánat... szóval, fussunk neki. - mondja vigyorogva, és már a tűzhelyre is teszi az edényt, aztán jöhetnek a hozzávalók, ahogy azt Runától tanulta, és lehet kevergetni az alapot.  
Utoljára módosította:Axel Sebastian Sjölander, 2013. december 10. 00:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2013. december 10. 21:56 | Link

Hailey

    Farkas éhesen ébredt már reggel is, de sajnos bokros teendőit intézve a nap folyamán egy perc nyugta sem volt, hogy ehessen. Már miért is lett volna, végtére is ő fontos ember, egy Saint-Venant. Erről persze eszébe jutott Mihael és rögtön mosolyra késztette. Istenem, bár csak pár perccel fiatalabb Michelle-nél, még annyira gyerek tud lenni, ha egymás közelébe kerülnek. Ragaszkodó, vágyó, védelmező, egyszerűen csak szeretetéhes és önző. Mindig egyre többet akar a nővéréből, sosem lehet elég, de eme érzelmek viszonzásra is találnak a lány szívében. Porig égető vágy, hogy a két fél egyesüljön, mert ők valójában egyek két darabban. Sosem növik már ki ezt sem, de talán nincs is rá szükségük.
    Épp az egyik törpét dolgozták meg öccsével a folyosón – mert hát egy új pengét ki kell próbálni -, mikor Mich bejelentette, hogy dolga van, így ő angolosan távozott. Itt felmerülhet a kérdés, hogy a napi munka ugyanebben a tevékenységben merült-e ki. Nos, nem egészen, de ki kíváncsi az ő napirendjére, nem? Különben is maradna még egy kicsit, ha már idáig vánszorgott nem viselné jól, ha szó szerint hazaröpítenék. Mondjuk akkor nem kéne szabályokat szegni, de ezek ilyen vad apróságok, sosem fontos tényezők. Az ilyen előírások csak afféle útmutatók voltak a kastélyon belül, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ők még mindig szabadon garázdálkodtak és nem egy kényelmes gumiszobában csücsültek. Vagy az Azkabanban.
    A konyha felé kanyarodott és villámsebesen be is surrant, gyomra pedig abban a minutumban megkordult, ahogy orrát megcsapták a mennyei illatok. Mélyet szippantott a levegőbe, majd a lábánál sürgő manókat, akik nagyon szolgálatra készek voltak utasította, hogy ugyan menjenek már és dobjanak össze neki egy ragulevest, fő fogásként rántott halat salátával és párolt zöldséggel, végül pedig nyolc egész palacsintát, fele baracklekvárosan, fele csokisan. Meg kell hagyni, van ízlése, de ezt senki sem vitatta el tőle. Szépen lekuporodott az asztalhoz és a szorgoskodó manókat nézte. Jobb elfoglaltsága addig úgysem akad, míg ételt nem lát maga előtt.
Hozzászólásai ebben a témában

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. december 11. 11:15 | Link

[Leonie]

Fogja a nyuszkót, akit a manók simiznek felváltva, és etetnek is a különböző zöldségekkel, amiket mondott nekik. Béke, és harmónia lehetne ez az életkép, de szeme sarkából meglátja az osonó Leoniet, és rögtön eszébe jut, hogy itt nekik most küldetésük van. Eddig ő rendben vette az akadályt, még úgy is, hogy fel se készült, szóval igazán büszke magára, már csak háztársának kell megcselekedni, amit a csokiellátmány-mentő akció megkövetel, és akkor minden rendben lesz.
Csak hogy ez nem ilyen egyszerűen nagyszerű, ugyanis a manók éber figyelmét nem sikerül kijátszani. A lány kiabálni kezd, Ashley összerezzen, és körbenézve azt se tudja, merre léphetne menekülés címszóval, tekintve, hogy a manók mindenhol ott vannak, némelyiknél alig nagyobb ő is (költői túlzással, elvégre mégis csak egy nagykislányról beszélünk).
Nem kell azonban sokáig gondolkoznia, hová lépjen, hová ne, ugyanis a hagymával menekülő vörös démon elkapja a karját, és rántja is magával, hogy csak úgy lobog utána.
Nem gondolta, hogy élve megússzák ezt a kalandot, mégis sikerül kijutniuk a konyhából, és még a nyuszit is diadalmasan felemeli, hogy bizony megvan, mert ő ügyes, és minden kiszabott feladatot teljesített maradéktalanul a menekülésen kívül, de azt meg megoldották közösen.
Halálra sápad, amikor a lány, megnyugodva, hogy a nyula is megvan, közli, hogy csinálják megint.
-Ne!-
Közli határozott elutasítással, mert ha ezt ismételni akarja a másik főnix, akkor egyedül fogja csinálni. Túl sok adrenalin volt ez egyszerre egy ekkora kis szervezetnek. Bólint, amikor Leonie küldetéstudata közbeszól, hogy bizony meg kell menteni a kastélylakókat.
-Természetesen tudok.-
Válaszolja magától értetődően, elvégre nagyon-nagyon sok bűbájt ismer. Nem is érti, az emberek miért nem töltik az idejük nagy részét tanulással, elvégre az olyan jó móka, és... kifizetődő, mindig kifizetődő. Furcsa is, hogy a lány nem tud ilyen bűbájt.
-Ugye végzünk takarodó előtt? Mert utána már nem szabad kint maradni.-
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. december 11. 11:23 | Link

[Zsombi]

Egy fiú terem elé, akit amikor még beesett a terembe, nem látott... és most még káromkodott is előtte. Határozottan el tudott volna képzelni jobb indulást is a mai napnak, de már mindegy. Inkább nem gondol rá, milyen jó lett volna belefutni a Szív Királyba, mert csak fájdítja a kis szívét, hogy helyette még a könyveit is elejtette, és szabályt is szegett.
-Tehénlepénybe?!-
Kérdezi értetlenül, miközben felegyenesedik a könyvekkel a kezében. Végigméri a fiút tetőtől-talpig, na nem azért, mintha tetszene neki, hiszen neki már van szerelme, de ha nem lenne, akkor minden bizonnyal helyesnek találná ezt a srácot, hiszen a nagylányok szoktak fiúkat nézni, és elmerengeni azon, milyen szépen süt át a hajszálaikon a fény... de ő ezt nem csinálja. Talán majd Kornéllal, addig viszont fel kell mérnie, hogy űrlény-e, aki vele szemben áll.
-A kastélyban nincsenek tehenek, sőt, a birtokon sincsenek. Csak varázslények.-
Szolgál magyarázattal készségesen, és rettentő tudálékosan, mint mindig. Nem is ő lenne, hogyha nem magyarázná meg a fiúnak, mekkorát tévedett. De azért, hogy az ismeretlen lássa, milyen nagyvonalú is ő, túllép ezen a tévedésen, és kisegíti.
-De abban igazad van, hogy sokkal rosszabb helyre is eshetett volna.-
Bólint, majd még egy aprócska mosolyt is megereszt, ahogy az egyik közeli asztalhoz sétál, hogy lepakolja a megmentett, imádott könyveit.
-Ashley vagyok, és téged még nem láttalak.-
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 ... 38 39 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint