36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. november 4. 20:40 | Link

Ombozi Noel
November 5. valamikor a hajnali órákban
ruha

Hogy milyen gyönyörű ez a rét. Csodálatos, talán, sőt biztosabb szebb is, mint a tündérkert a levitában. Olyan szép zöld a fű, és szép színesek a virágok. És az ég, hát az elképesztően szép kék, egyetlen felhő sem rondít bele a képbe. Elterülök a füvön, ami nagyon puha, és hihetetlen, de bársonyos is. Minden olyan tökéletes, örökre itt maradnék. De várjunk, valami neszt hallok, mi egyre csak hangosodik, mintha ezernyi apró állat rohanna felém. Gyorsan felülök, és még is pillantom azt a nagy csapat mókust, akik mind felém tartanak, szélsebesen, s én becsukott szemmel várom a végeztem...
Mogyoró, tudhattam volna. Vajon mi baja lehet? Ilyen nem szokott csinálni soha, most viszont elég türelmetlennek tűnik. Mintha akarna valamit, ami nagyon fontos, legalábbis a számára. És ezért kaparássza az arcom, hogy felkeljek. Mikor aztán eléri célját, és nekem sikerül kinyitnom a szemem, lemászik rólam, az ajtóhoz szalad, és azt kezdi el kaparászni. Kénytelen-kelletlen feltápászkodom hát, hogy kinyissam neki az ajtót, menjen csak amerre akar, úgyis vissza fog találni. Már épp indulnék vissza az ágyamba, azonban a kis szőrmók nem így gondolja, csak néz rám nagy, kérek szemeivel, egy tapodtat sem mozdulva az ajtóból. Egy hosszúra nyújtott, halk sóhajtással jelzem, hogy megadom magam, és vele megyek, bármerre is szándékozik menni. Ekkor aztán ismét szaladni kezd, pontosabban ugrándozni, én viszont alig tudom őt, mivel kicsit gyorsabb, mint én. Nem tudom hova akar menni, de elég messze a levitától, arra rájöttem. Aztán mikor már a bejárati csarnoknál tartok rájövök mindenre. A kis mókus a konyhába akar eljutni, de egyedül nem mert jönni. De mégis mit akar ő a konyhában? És ilyen korán? Még elég sötét van, és mindenki alszik, csak én nem, még persze Mogyoró, és mint utólag kiderül a manók nagy része sem, mert mikor óvatosan benyitok, néhányan már szorgoskodnak a tűzhelynél. Mogyoró önállósítva magát felugrik az asztalra, és vesz a tál mogyoróból, ami ott van az asztalon. Áá, szóval éhes a lelkem, és ezért akart idejönni. És ezt a manók szótlanul, mosolyogva tűrik. Bár már megszokták a kis állat jelenlétét, és mindig raknak ki mogyorót neki, szóval érthető, hogy ez most sem zavarja őket. Hát, ha már itt vagyok, akkor nem megyek el üres hassal, ugyanis megkordul a gyomrom az itt terjengő illatoktól. Gyorsan leülök a székre, és kérek egy sonkás-salátás szendvicset, meg egy kis teát, amit hamar még is kapok, és én hozzá is látok a kicsit nagyon korai reggelimhez.
Utoljára módosította:Lorelai K. Riviera, 2013. november 8. 22:15
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 4. 21:41 | Link

Keiko Sama

Az első reggel isteni finom első reggeli, na meg egy pohárnyi víz után kiáltott. Noel nem volt jó alvó, az éjszaka nagy részét sem alvással töltötte, helyette viszont volt sok forgolódás, és önismereti kérdések, melyek feltevését még édesanyja tanácsolta.
Miután feladta a balra-jobbra helyezkedést, a hátán fekve nyugodott meg, s nyomta el az álom, amelyben természetesen mint mindig, most is menekült. Nem sok pihenés jutott neki, már hajnalban keltette a maró szomj és éhség. Nem bíbelődött sokat, hamar pulóverbe és farmerba bújt, arcot - és fogat mosott, majd elrendezte kósza fekete tincseit, és már rótta is a folyosókat, hogy megtalálja a konyhát, és csillapítsa korai ébresztőjének okait. A folyosók ezen a reggelen sem tűntek melegebbnek, mint tegnap este, a nyirkosság mintha beleitta volna magát a falakba, a levegőnek szinte íze volt. Íze? ~ De hát ez fánk íz! ~ A döbbenet kialvatlan, fáradt zöldjeire is kiült, és egészen jókedvű lett, ami főleg reggelente, igazán ritka kincs volt Noel életében. A konyhába lépve nem tehetett mást, behunyta szemeit, és az illatok bőséges zavarát igyekezett felfogni. Volt itt kakaó, sütemények, tea és fánk illata, de mintha kivehető lett volna az összes étel illata, mi több, az íze is, ami valaha itt készült a manók szorgos kezei között.
A rellonos aztán lassan visszanyitotta szemeit, és az asztalhoz sietve vízért nyúlt. A társaság léte is ekkor tűnt fel neki, és a tegnapi késő esti ismerkedése után könnyedén szólalt meg.
- Jó étvágyat! - mondta röviden és tömören a különleges arcvonásokkal megáldott lánynak, majd megitta a vizet, és egy baracklekváros fánkot vett maga elé. - Nem vagy jó alvó, vagy csak kórosan korán kelsz?
Megengedte még magának ezt az apró kérdést, utána fánkja felé fordult, és az első falat mennyei íze után habzsolni kezdte azt.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 4. 21:42
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. november 5. 04:46 | Link

Noel

Édes, szép álmomból keltett fel ez a kis rosszcsont, aki nem is zavartatja magát emiatt, mintha teljesen természetes dolog lenne az ember az éjszaka közepén felébreszteni. Na jó, nem az éjszaka közepén, mert a keleti szárnynál az ablakban, mintha valahol messze a horizonton, valami apró fényességet láttam volna, ami csak a nap lehet, magyarán szólva, már hajnal van. De akkor is, egy normális ember ilyenkor még az igazak almát alussza. Kivéve én, mivel ez a kis szőrgombolyag felkeltett. Jó, tudom, hogy nem kéne őt okolnom, emiatt, hisz csak egy állat, de mindegy is, a lényeg, hogy most már fenn vagyok, és tuti nem fogok tudni ma már visszaaludni. De hát ez van, ezt kell szeretni. És most itt vagyok a konyhában, kora hajnalban, egy szendvicset eszek, miközben Mogyoró a kedvenc eledelét eszi, vagyis mogyorót. Nem hittem volna, hogy én ilyen korán itt fogok kikötni, a konyhában, egy sonkás szendvicset fogyasztva. A képbe ekkor egy srác lép be, ki nem tűnik idősebbnek nálam, szóval tuti nem prefi, vagy egy felsőbb éves, így nyugodtan eszem tovább, s a "jó étvágyat" kívánságot egy fejbiccentéssel lerendezem, lévén a szám tele van, és az illem ugye azt diktálja, hogy teli szájjal nem illik beszélni. Kérdésére aztán lenyelem a falatot, mielőtt válaszolnék.
- Egyik sem. Ez a kis dög ébresztett, mert kicsit megéhezett. Nekem eszem ágában nem állt felébredni. - felelem, közben fejemmel Mogyoró felé bökök, ki mohón eszi a mogyorót, s még csak a figyelmével sem méltat minket. - Na és te? Talán nem tudsz aludni? - kérdem a srác zöld íriszeibe nézve. Miután sikeresen lenyelem az utolsó falatot felállok, és odamegyek a hűtőhöz, mert tudom, hogy kell ott lennie valamilyen sütinek is. Ott mindig akad valami édes, krémes édesség, e most sem kell benne csalódnom, találok is egy szelet csokis tortát. Kiveszem, majd mikor megfordulok, és indulnék vissza a helyemre, nem nézek a lábam elé, s ez lesz a vesztem, mert valahonnan a semmiből ég manó terem előttem. Én pedig nem veszem őt észre időben, így sikeresen megbotlom benne, és a földre kerülök, alám pedig a tortaszelet. Óh, hogy lehetek ilyen béna. Na tessék, most az a srác tuti ki fog röhögni. Ezt szépen megcsináltad Keiko, csak gratulálni tudok.
Utoljára módosította:Lorelai K. Riviera, 2013. november 8. 22:17
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 5. 15:50 | Link

KS

Az ő álmáról jobb inkább szót sem ejteni, a korai ébrenlét mindennapos jelenség az életében. Azt viszont nem gondolta volna, hogy a hajnali reggelik, és séták közben társra is találhat. Úgy látszik, Bagolykő tele van s lesz is - remélhetőleg - meglepetésekkel. A manók sürgölődése Noelt a székesfehérvári otthonra emlékezteti, a gondolat szívét forrósággal tölti el, s míg hölgy társasága mohón csámcsog, addig ő udvariasan a konyha felszerelését bámulja. A lány miután nagy nehezen lenyeli a falatot, kedvesen szól, és a rellonos felé fordítja arcát.
- Aha, így mindjárt más - bólint, és gondolatban elkönyveli azt is, hogy ezzel a leányzóval sem reggelizik máskor, ilyen tájban legalábbis biztosan nem. Követve a köntösbe bújt lány tekintetét, észreveszi a kis állatot, és jobbjával békésen odanyúl felé, hátha az megenged neki egy kis simogatást. - Kedves kis jószág. Bár én nem tartok állatot, nem az én stílusom.
Ritkán beszél magáról, inkább neki szoktak beszélni az emberek, amikből általában csak annyit szokott felfogni, hogy bla-bla-bla.
A lány egyenesen Noel szemeibe néz, ami tetszik a fiúnak, hiszen ő ezt alapvető társalgási gesztusnak vél.
- Én nem alszom túl jól, későn fekszem, hajnalban kelek - húzza meg vállait, és egy újabb fánk után nyúl. Nem szeretne erről többet beszélni.
Míg ő a barackíz élményeimben vesztegel, társasága feláll, a hűtőhöz szalad, majd egy tányér süteménnyel igyekszik vissza az asztalhoz. Aztán placcs. Noel sandán kihúzza magát, és az asztalon át nyakát nyújtogatva kémleli a szegény manóban elbukott fiatalt, aki láthatólag igen vegyes érzelmekkel fekszik a padlón. A fiút fojtogatja a nevetés, néhány hang sikeresen távozik is vékony ajkai között, de hamar feláll székéről, és odalépve az elesetthez, lehajol, és a lány arcába vigyorogva felhúzza őt a földről.
- Ejnye, vigyázhatnál jobban is az itt dolgozókra - rázza fejét huncut mosollyal, majd a lány köntösére pillantva pálcája után nyúl. - Suvickus!
Zöldjei némán követik a köntös megtisztulását, majd az 'áldozat' tekintetét keresve halk bemutatkozásra adja a fejét.
- Ombozi vagyok - mondja. - Benned kit tisztelhetek?
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. november 5. 18:04 | Link

Ombozi

Nem gondoltam volna, hogy én valaha is ilyen korán ébren leszek, és a konyhában reggelizek, de ez ma mégis megtörtént. Természetesen nem önszántából teszem mindezt, csak egy kis szőrmók kedvéért másztam ki az ágyból, ha rajtam múlt volna, még egy pár órán át nyomtam volna az ágyat. De most csodával határos módon itt vagyok, és az igencsak korai reggelimet eszem. Eszembe jutott az a verzió is, hogy csak simán itt hagyom őt, majd hazatalál, hisz okos kis jószág ez, viszont itt olyan sokféle illat keveredik egymással, hogy önkéntelenül is beindult a nyálelválasztó rednszerem, és még a gyomrom is megkordult, így inkább maradtam, s elkezdtem enni. A kutya sem gondolná, hogy valaki ilyenkor lesz egy kis társaságom, hisz egy épeszű ember ilyenkor még bőven az igazak álmát alussza, én is ezt tenném. De úgy látszik ebben az iskolában vannak korán kelők is, bár nem csoda, mert itt bármi megtalálható. Mondjuk nem igazán zavar a másik egyed jelenléte, sőt talán még örülök is neki valamilyen szinten, legalább lesz társaságom.
- Az nem túl jó. - felelem, majd ahogy ő is tette, én is meghúzom a vállam, ezzel a téma lezártnak is van tekintve. Eztán a srác tovább eszi a fánkot, amit a manók raktak ki az asztalra, én viszont valami édesebbre vágyom, így felkelek, és a hűtőhöz somfordálok, ahol találok is egy jól kinéző tortaszeletet is, amit magamhoz veszek, és sarkon fordulok. Ekkor ér utol a vesztem, mert egy utamba kerülő manón esem át, és közelebbi ismeretséget kötök a padlóval, s a tortával is egyaránt, ami pedig a pizsamámat keni össze. Ekkor nyomdafestéket nem tűrő szavakat hallhatnak tőlem az itt jelenlévők, vagyis ez a srác, és a manók, de csak pár rövid szavacskát, utána mély levegőt veszek, és kifújom az idegességet.
- Kösz. Legközelebb majd megfogadom a tanácsod. - felelem egy grimasz kíséretében, majd tekintetem ismét a fiú arcára téved, így pillantásunk összeakad, s én tekintetem mélyen a srác zöldjeibe fúrom.
- Én Keiko vagyok. - mutatkozom be én is, egy bájos mosoly kíséretében, s jobb kacsómat a srác felé nyújtom. - Örvendek a találkozásnak.
Ebbe a - szerintem - idilli pillanatba Mogyoró rondít csak bele, ki közelebb ugrándozik Ombozi-hoz és két kis mancsát felé nyújtja, mintha akarna tőle valamit.
- Úgy látom a fánkra fáj a foga. - nevetek fel akaratlanul is, majd kezembe veszek egy mogyorót, s azt adom a kis szőrmóknak.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 6. 12:40 | Link

Keiko

Noel a kis grimaszba vigyorog. Keiko mintha természetesnek venné a tőle érkező segítségnyújtást, nem kezd hatalmas köszönetáradatba, csak mosolyog, és már beszél is tovább. Egy pillanatra összekapcsolódik a két szempár, de a kis mókus nem hagy nekik időt esetlegesen zavarba jönni, odasettenkedik az elsőshöz, és gazdája azonnal magyarázatot is ad a zavargásra.
- Kéne a fánkom, mi? - vigyorogva hajol közelebb a kis jószághoz, jobbjával megvakargatva annak feje búbját. - Jó fej vagy, de én nem adok ebből, vegyél magadnak.
Kacsint az állatra, aztán megkerüli Keikót, vele együtt az asztalt, és egy málnalekváros fánkot vesz a kezébe, hogy azzal kínálja meg Mogyorót.
- Keiko? - pillant közben a leányzóra, és szemöldök ráncolva kérdez tovább. - Japán eredetű név? Ne haragudj, ha nem jól tudom, nem vagyok jártas a kínai-japán különbségekben. Viszont szép hangzású név, az tagadhatatlan.
Hol a lányra, hol pedig az állatra néz, aki időközben megbarátkozott a felé tartott fánkkal, és halk hangokkal jelzi elégedettségét. Noel arrébb megy, és két manó között tölt magának egy bögre tejet, amit aztán a reggeli befejezéséül az előzőleg elfoglalt helyén kezd szürcsölni.
- És milyen tapasztalataid fűződnek ehhez a sulihoz? - teszi fel érdeklődő kérdését, hátha többet megtud ezáltal ő is Bagolykőről. - Ugye, ez nem egy lánykollégium, ahol én vagyok az egyetlen....?
Újabb kérdése nevetésbe fullad, mégis benne van egyfajta kíváncsiság, hogy merre járnak férfitársai.  
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. november 6. 16:40 | Link

Noel

Mióta ismerem Mogyorót, vagyis pár hete, ő mindig ilyen közvetlen volt mindenkivel, akivel csak találkozott. Nem fél senkitől, és semmitől. Teljesen ellentéte egy bizonyos leányzónak, aki zárkózott volt, és nem igazán barátkozott senkivel. Igen, én voltam az a lány, de az már a múlté, már megváltoztam, és sokkal inkább hasonlítok erre a kis szőrmókra. Talán ezért zártam ennyire a szívembe. Vagy csak azért, mert annyira ellenállhatatlanul édes, hogy az csak na. És ez most sincs másképp, és láthatóan nagyon megkedvelte a srácot Mogyoró. Bár ő mindenkit szeret, egy ember, pontosabban lány kivételével, kinek a neve Eris. Tőle fél, ha csak megemlítem a nevét szabályosan elkezd reszketni. Mondjuk ez nem csoda azok után, hogy kis híján megfullasztotta szegényt egy Wasser-rel. Viszont most úgy tűnik, hogy Ombozi-t kedveli, és nagy valószínűséggel ez fordítva is igaz. Legalábbis a srác mosolyából ezt tudom leszűrni. Mogyoró még a fejvakargatást is tűri, és a fánkot is örömmel fogadja. Bár úgy látszik, hogy csak a szeme kívánta, mert csak egy apró falatot harap belőle, és inkább visszatér a mogyoróhoz. Ez elég viccesen alakult, és el is nevetem magam, a kis mókus botorsága felvidít mindig, bármilyen kedvem is van.
- Igen, japán eredetű. Félig japán vagyok.- Felelem vigyorogva, közben végig tartom vele a szemkontaktust, hisz így könnyebben meg tudom állapítani, hogy mit érez, vagy esetleg gondol. Szerintem a kapcsolatok is ezen az egy apró dolgon alapulnak. Ha két ember még csak arra sem méltatja egymást, hogy egymás szemébe néz, akkor köztük semmiféle kapcsolat nem alakulhat ki, és talán hamar el is felejtik egymást. Ezt viszont cseppet sem szeretném, így próbálok a lehető legtöbbször a fiú szemeibe nézni, olvasni belőlük. Bár be kell valljam nem igazán tudok mit kiolvasni a srác zöldjeiből, és ez elég gáz, ami mellesleg meg is mosolyogtat.
- Hehe, nem, ez nem egy lánykollégium. De ha az lenne, akkor neked csak jó lenne. Jól gondolom? - kérdem felvont szemöldökkel, és akaratlanul is elnevetem magam. Elég vicces, hogy még eddig csak lányokkal találkozott, viszont ez csak azt jelenti, hogy egy, max két napja lehet itt. Így az előbbi kérdése sem meglepő. - Óh, hát nagyon sok, itt nagyon ritkán lehet unatkozni, mindig kitalálnak valamit, hogy ne unatkozzunk. Persze a jó dolgok mellett nem úszhatjuk meg az itt töltendő néhány évet rossz élmények nélkül. - miközben magyarázok megkerülöm az asztalt, most azonban jobban vigyázok, hogy mi van előttem, így sikeresen megúszom orra bukás nélkül, és így hamar megcsinálom a zöldteámat, sok citrommal. Pont ahogy szeretem, majd miután ezzel is végeztem, visszaülök a helyemre, és egy mosollyal az arcomon nézek a srácra, miután kortyoltam egyet a teából.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 7. 20:38 | Link

Keiko

A mókussal való kapcsolata csak úgy ível a magasba, és ez így hajnalban egyszerűen csodálatos. Jóban lenni mókusokkal, jelen esetben egyetlen darab mókussal, felemelő. Noel bágyadtan nézi a kis jószágot, amint az belekóstol a fánkba, majd elszalad, hogy faképnél hagyott mogyoróját békére bírja.
- És te már itt születtél Magyarországon? - kérdezi felpillantva Keikóra, aki szintén az ő tekintetét keresi. Állja a próbát, sőt még el is időzik kicsit a lány arcán. Igaz az is, hogy életében nem találkozott még vágott szemű leánnyal, így képtelen nem nézni a különös vonásokat. Kedves arc, csupa mosoly, élettel teli a kis hölgy, olyan típus, akivel akarva-akaratlanul mindenki jóban van. Kivéve persze azokat, akik már csak azért sem barátkoznak vele. A fiú hallgatja a lányt, és elneveti magát, amikor az a lehetséges lánykollégiumról kérdez.
- Igen, valószínűleg nagyon élvezném! - kiáltja az elsős, majd komolyra váltva a szót tovább folytatja. - Nehogy azt hidd, hogy egy fiúnak bombasztikus lányok közt élni. Ne haragudj meg, de életetek nagy részében elviselhetetlenek vagytok, a cikázó hormonjaitok, és a nyekergő hangotok, és a pletykaáradat, én nem tudom, szerintem visítva menekülnék abból a bizonyos kollégiumból.
A fiúból csak úgy ömlik a szóáradat, arcáról mindenféle jókedv és mosoly lefagy. Már-már a gondolat is megrémiszti, hogy a társadalomból rajta kívül kivesszenek a férfiak.
- Ne haragudj, te nagyon jó fej vagy, de... - védekezik ismét, Keiko tekintetét keresve, de nem tudja hogyan fejezze be ezt a mondatot. Nagyon valószínű, hogy ebből a helyzetből nem fog jól kijönni, úgyhogy már oly mindegy mond-e valamit, avagy sem. - Azért remélem nem átkozol halálra.
Zöldjei a leendő átkokat szóró pálcát keresi, de úgy látja a lány nem hozta magával, hacsak nem köntöse alatt rejtette azt el.
- Nagyon finom az itteni tej - mondja, míg az italt szürcsöli, s közben kitartóan nézi Mogyorót. A témaváltás enyhén feltűnő, de semmi baj, Keiko most biztosan nagyon élvezi a rellonos társaságát.

Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. november 8. 19:12 | Link

Noel

- Nem, én Japánban születtem, de sokszor jöttünk Magyarországra, az itteni rokonokat meglátogatni. Bár mióta anyuék elváltak, ritkábban, talán évente pár napot töltöttem itt. - mosolygok végig, bár már így a végére kicsit lekonyul ez a mosoly, amiből a szemfülesebbek rájöhetnek, hogy nem szívesen beszélek ezekről a régi, nem épp kellemes emlékekről. Igazából még emlékezni sem szeretnék rájuk, de valahogy ez mindig eszembe jut, soha nem tudom elfelejteni.
Pillantását továbbra is állom, egy pillanatra sem veszem le róla a tekintetem, mit mélyen a zöld íriszekbe fúrok. Következő néhány mondatára aztán arcvonásaim megmerevednek, már nem mosolygok, csak komoran bámulok a srác arcába. Már megint ezek az előítéletek, csak most épp nem a származásommal kapcsolatban, hanem azzal kapcsolatban, hogy lány vagyok. Igen, ez mind azok miatt a plázacicák miatt van, akik folytonosan nyávognak, még mi egyéb. És ezért sokan, ahogyan Noel is, már rögtön, amint meglátnak egy csinosabb, valamennyit i magára adó lányt, egyből erre következtetnek. És ez engem annyira irritál.
- Ne aggódj, tőlem soha nem fogsz olyanokat hallani, hogy "Jaj, letörött a körmöm!" vagy "Nem csinálom, mert piszkos lesz a ruhám!". Az nem én lennék. És pletykálkodni sem fogok, azt a képek bőven megteszik. Talán túlságosan is. - mondom végig komolyan, a srác arcába nézve, teljes komolysággal, még pislogni sem pislogok. Kicsit ez a néhány első mondata feldühített, de amit a végén még hozzátesz, megnyugtat, és még ég halvány mosolyt is csal az arcomra. - Nyugi, nem foglak szétátkozni. - vigyorodom el. Még ha akarnám, se tudnám leátkozni, mivel a pálcám az fent van a szobámban. Nem gondoltam volna, hogy szükségem kéne rá, eleve arra sem számítottam, hogy, egyáltalán társaságom lesz, Mogyorón kívül persze.
- Valóban az, de én inkább tea párti vagyok. - felelem egy mosoly kíséretében, közben a bögrét is megemelem egy kicsit, majd kortyolok is belőle.
Utoljára módosította:Lorelai K. Riviera, 2013. november 8. 22:22
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. november 10. 10:23 | Link

Keiko

Szülei válása nem tűnt el nyomtalanul Keikóban, ez érződik szavaiból, és látszik kényszerített mosolyából is, ami aztán hamar eltűnik arcáról. Noel érzelmek nélkül nézi és hallgatja a lányt, ő nem ismeri az elvált szülők hátrányait, de lehetséges előnyeit sem.  A családja egyben van, és ez a felállás már csak azért is így marad, míg világ a világ, mert aranyvérük nem engedi őket szét. Manapság már olyan ritka egy aranyvérű család, hogy bármi is történjen, ők hamarabb ölnék meg egymást, minthogy a válás mellett döntsenek.
- Nehéz volt megtanulni a magyar nyelvet? - tereli a szót a nyelvi nehézségekre, nincs ínyére mások magánéletében vájkálni. Ő sem szereti, ha róla kérdeznek, az csak természetes, hogy betartja a vélt határokat. - Amikor külföldön jártam, mindig csodálkozó tekintetekkel találtam szemben magam, amikor elmondtam: magyar vagyok. Képzeld, volt aki azt sem tudta, hogy az országunk merre van. És nemcsak a muglik közt vannak olyanok, akiknek gőzük sincs Magyarországról.
Valószínűleg nem mond újat, de legalább ezzel is tereli a lány figyelmét fájó emlékeiről. Aztán persze jön a botrány. Noel lányokról alkotott véleménye kicsapja Keiko biztosítékait, és lemerevedett arccal bámul fel a fiúra. Talán túl messzire ment, és lőttek a kellemes ismeretségnek, ennyi volt, mindennek vége. Idestova egy órája ismerik egymást, de a lánynak biztosan elég is volt a rellonos srácból. Nehéz a lányokkal. Nagyon nehéz.
- Hé, hé - tartja maga elé védekezően kezeit, és ajkai nevetésre állnak. - Bocsánat, nyugodj meg kérlek. Nem mondom, hogy a körmeid miatt fogsz hisztérikus rohamot kapni, de lásd be, hogy a legtöbb korunkbeli vállalhatatlan.
Keiko elmosolyodik, és az elsőéves tudja, hogy minden rendben van. Az arca egyben marad, nem fog elátkozva visszatérni körletébe. Ez a találkozás ha másra nem is, arra jó, hogy felnyissa szemeit, ha nem szeretne tanulmányai során egyedül, depressziós-antiszociális egyénként tengődni, változtatnia kell, és nem kezelheti úgy az embereket, ahogy eddigi élete során tette.
- Egészségedre! - emeli tejes poharát Keiko felé, ami szája felett finom kis tejes bajuszt hagy. Lassan ő is, és Mogyorót elnézve társasága is jól lakik, de még nem áll fel, nem tudja, hogy illetlenség lenne-e csak úgy távozni. Úgy hiszi, az rosszul venné ki magát.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint