38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Axel S. Sjölander összes RPG hozzászólása (128 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Le
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 1. 21:07 Ugrás a poszthoz

Keiko

- Izééé... Izééé... hová bújtál el, te szőrcsomó? Tudom, mennyire szereted a cellulózt, kapsz tőlem papírt, ha előbújsz és ellehetsz a zsebemben. Naaa... Izééé... kérlek szépen, gyere már elő. *nem látni kinek beszél, csak mondja a magáét, benézve minden sarokba, minden bútor alá és elérhető zugba. A tenyerében magokat rázogat, kukoricát, búzát meg hasonló finomságokat, ebből talán sejthető, hogy valamiféle kedvencet keres éppen, történetesen egy Mus musculust, vagyis egy cincogó közönséges házi egeret szürke bundával. Még otthon fogták vagy fél éve, és nem hagyta a macskának levadászni, inkább összebarátkoztak. A szőrcsomó a keresztségben az Izé nevet kapta az Addams family folyton kéznél lévő önálló életet élő kézfeje után, bár most első hallásra talán úgy tűnhet, mintha elfelejtett volna valamit és keresné a megfelelő szót. Az új környezettől megijedt szegényke, hát most őt keresi étellel és mindenféle szerinte Izé számára nagyon is kecsegtető ígéretekkel győzködve, hogy bújjon már elő. A folyosón elég messzire jutott az egér nyomában, és az imént egy rózsaszín pacát látott valahol a horizont perifériáján, miközben a folyosó zugait pásztázta. Cincogást nem hall, így nem kizárt, hogy a pöttöm egér beszabadult azon az éppen kinyitott ajtón, így benyit oda is. Mellékesen fekete farmerben és sötétkék kapucnis felsőben nem is különösebben volt feltűnő a folyosón, most is a biztonság kedvéért megköszörüli a torkát. *
- Hello... khm, khm... nem láttatok véletlen egy egeret? Izééé... itt a vacsorád. Bújj már elő, kérlek. Tanulnom kellene, nincs most időm bújócskázni veled. *sóhajt egyet, miközben máris az egérhez beszél, és megint nekilát minden zugba benézni, ahová csak esélyesen elbújhat egy ilyen kis szőrcsomó, nem különösebben törődve azzal, ha netán riadalmat okozott a bejelentésével, meglepve nem lenne tőle, hiszen néha még a húga is visít, ha meglátja Izét szabadon.*
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 1. 21:51 Ugrás a poszthoz

Keiko

*Izé ma estére megszökött. Annyira új neki még minden itt, hogy egyszerűen nem találja a helyét, vagy legalábbis ő a gazdájaként erre gyanakszik. Nincs itt Knut, nem lehet beszabadulni Harriet szobájába sem, és a ketrecért nem igazán rajong, de mások meg azért nem rajonganak, ha a ketrecen kívül szabadon mászkál. Találniuk kell majd valamiféle kompromisszumot, vagy nem lesz a dolognak jó vége, először azonban meg kell találnia Izét, még azelőtt, hogy valakire a frászt hozná rá és elszabadulna a pokol. A társalgóig követi a nyomát, ahonnan a kérdését követően két lány azonnal távozik is, csak az imént látott rózsaszín ruhás lány marad az ablakpárkányon ülve. Ha jól látja rajzol éppen. Ő alaposan igyekszik mindenhová benézni, ahová elbújhat a szőrmók, ám még feléig sem ér a lehetőségek átvizsgálásának, amikor a lány felsikít és leesik az ablakpárkányról néhány pillanat leforgása alatt. A zűr forrása nem más, mint Izé, aki mindezek hatására összekuporodott az ablakpárkány közepén és vacog, mintha mindjárt megfagyna.*
- Végre megvagy, te kis rosszcsont. Nincs semmi baj... itt a vacsorád, és ne csinálj többet ilyet. *felemeli a párkányról a szöszmöszt, beleteszi bal tenyerébe, amelyben ott van a finom rágcsálnivalója, és jobbját felemelve pontosabban mutatóujja hegyével megsimogatja Izé hátát, hogy ne vacogjon tovább, csak ezután fordul a lány felé, nyújtva a kezét, hogy felsegítse ha kell, és segít felszedni a lehullott dolgait. *
- Ne haragudj. Nem akart bántani, csak nagyon új neki még a hely. Ismerkedni akart csak veled. A húgom hálószobája óta nem látott ennyi rózsaszínt és nagyon szereti. Izének hívják egyébként, én meg Axel vagyok. Remélem, nem ijesztett meg nagyon. *mondja a lánynak bűnbánó arckifejezéssel, aztán visszafordul Izéhez kicsit, és ismét megsimogatja, mert a kedvence még mindig vacog éppen. *
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 2. 08:27
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 2. 11:36 Ugrás a poszthoz

Keiko

*Izé emlegetésére két lány azonnal eltűnik, csak az ablakpárkányon ülő lány nem menekül annak hallatán, hogy egy egér lehet a teremben, hamarosan viszont sikítva esik le a párkányról. Legalább Izé megkerült, így másra már aligha hozza rá a frászt a mai nap folyamán. Először is az egeret szedi össze, aki annyira ijedt, hogy cincogni is elfelejt, sőt a vacsorája sem érdekli, még mindig vacog szegényke, hiába simogatja meg. A következő mozdulata viszont már az, hogy felsegíti a lányt, és segítene a lehullott dolgait is felszedni, de ha nem hagyják, hát nem erőlteti. Inkább nekitámaszkodik az ablakpárkánynak, amiről az imént leesett a lány és igyekszik megnyugtatni reszkető kis kedvencét, meg bocsánatot kérni az okozott riadalomért. *
- Elhiszem én. Meglepett. *bólogat vigyorogva. Egész meggyőző a lány mondata, bár tudja azt is, hogy Izé az a fajta állat, aki ha hirtelen bukkan fel valahol, ráhozza a frászt akárkire, attól függetlenül, hogy fél-e az illető az egerektől vagy sem. A kérdésre megvonja a vállát és elvigyorodik, ismét megsimogatva a szürke szőrcsomó hátát.*
- Mert mindig kéznél van... na meg néha láb alatt. Pont olyan, mint a kedvenc filmemben, A galád családban... Addam family. Szóval ott van Izé... aki amúgy egy önálló életet élő kézfej és már családtag. Izé meg pont olyan. Igaz, hogy a húgom nem mindig rajong érte, a macskája meg folyton levadászná szegényt, de azért már családtag. *válaszolja, ha már kérdezték, majd amint a lány közelebb hajol, neki úgy tűnik, hogy megsimogatná, így közelebb tartja ő is a szőrcsomót a tenyerén. *
- Simogasd meg nyugodtan, ha szeretnéd. Nem harap, amennyiben az ember nem fogja meg a farkát. Egyedül arra allergiás, de nagyon, mert támadásnak veszi.*közli a szükséges információkat. Izé is rácincog erre az egészre, mintha igazat adna neki, és engedi megsimogatni magát. Lassan kezd megnyugodni, már nem vacog annyira és nekiáll egy kukoricaszemet megrágcsálni.*
- Örvendek, Keiko. Megkérdezhetem honnan érkeztél? *kérdezi, ha már illedelmesen letudták a bemutatkozást. Ő még csak épp, hogy megjött az iskolába, és eddig egyetlen embert van szerencséje ismerni, őt is régebbről, hát nem árt barátságosnak lenni másokkal és beszerezni néhány új ismerőst, miért ne kezdené el itt és most, ha már van rá lehetőség. *
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 2. 20:30 Ugrás a poszthoz

Keiko

*Hosszúnak mondható bújócska után végre megkerül Izé, és bár ennek a jelenetnek sikítástól és eséstől mentes, kevésbé látványos forgatókönyvet is el tudott volna képzelni, így is tud örülni annak, hogy a pöttöm kis kedvence már a tenyerében van. Legalább biztonságban van, mert az a gond, hogy mivel közönséges házi egér és első ránézésre semmi különleges nincs benne, gondolkodás nélkül lecsaphatná bárki, gondolván, hogy betévedt, gazdátlan rágcsáló, netán megehette volna már egy macska, vagy kígyó, vagy valami más kedvenc. Inkább bele sem gondol, milyen veszélyek fenyegethetik itt is Izét, talán tényleg jobb lesz, ha az egere megszokja a ketrecét, vagy ha azt nem, hát legalább a zsebét és nem kószál el életveszélyes kalandokba bonyolódva. Szerencsére most semmi ilyesmi nem történt, megkerült épségben. Ha már a nevére vonatkozóan kérdeztek, akkor elmondja, hogy az Addams család tagja a szőrmók druszája, és megvonja a vállát arra a talánra. Nem fogja erőltetni, hogy márpedig meg kell nézni, mert annyira jó, attól, hogy ő szereti, más még élhet nélküle. Ha már a húgáról kérdeznek, arra nem csak bólint, de válaszol is, közben Izét simogatva éppen.*
- Van, Harriet, meg egy kisöcsém is, Knut, csak ő még mostanában kezdte felfogni, hogy Izét nem kell megnyúzni, sem befalni. Egy hónapja múlt egy éves végül is, szóval tőle próbálom távol tartani, amennyire lehet. A többiek egészen hamar megszokták, elég volt hozzá két hónap, ha jól számolom, hogy Harriet ne visítson tőle és meg merje simogatni, és még Simon, a macskája is megszokta mostanra, hogy nem Izé a vacsora. *válaszolja. Miközben beszél, ahogy Knutról esik szó, látszik az arcán, hogy imádja a kisöccsét. Az Izével való megbarátkozás kapcsán elgondolkodik nagyon, miközben az időt próbálja körülbelül felszámolni, majd engedi megsimogatni a szőrmókot, közelebb is tartva a lányhoz és hozzáfűzve néhány létfontosságú információt ahhoz, hogy semmiféle baj ne származzon ebből. Izé közben elkezdett megnyugodni és nekilát a vacsorájának is, a simogatásra csak a bajszát mozgatja meg. Olyasféle dolog ez nála, mint kutyánál a farokcsóválás.*
- Értem. Én... hát én ma délben jöttem, az az igazság, szóval nagyon új vagyok. Rellonos vagyok és Svédországból jöttem, Stockholmból. Te melyik házban vagy? Ühm, amúgy ha...  te viszonylag rég itt vagy. Nem ismersz véletlenül egy Runa Blackwood nevű lányt?*kérdezi végül, ha már válaszolt, megvakarva közben a tarkóját. Próba szerencse, elvégre úgy tudja, hogy az egykori szomszédja is itt tanul éppen, legalábbis a legutóbbi levelében olyasmit mondott, hogy itt akar tanulni, minél messzebb az apjától. *
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 2. 21:48 Ugrás a poszthoz

Keiko

*Izének több időbe telik felfogni, hogy nem fenyegeti semmiféle veszély már, noha meg kell hagyni, egérnek rendkívül okos egyed. Keiko hamarabb megnyugodott, úgy tűnik, tényleg csak az váltotta ki belőle ezt a reakciót, hogy váratlanul érte Izé megjelenése, és erről Exel végképp meggyőződhet akkor, amikor a lány még meg is simogatja a tenyerében ücsörgő egeret. Izé mindezt már elégedetten rágcsálva nyugtázza bajszát mozgatva meg. A szó közben a családjára terelődik, hát elmondja, hogy két testvére is van, és bizony nagyon szereti őket, bár Harriettel ez kissé bonyolultabb, most kezdtek lecsengeni a nagy vitáik olyan abszurd kérdések köré építve, mint a ki a jobb, vagy kit szeretnek a szüleik jobban, noha tudják, hogy ez egyszerűen butaság, már csak azért is, mert teljesen másak. Eszébe jutottak hirtelen mindketten, és az is, hogy a héten jó lesz majd írni egy levelet haza, de azért figyel a lányra és elmosolyodik azon, amit hall.*
- Gratulálok. Egy ilyen kis testvérrel érdekes az élet. Nálunk Knut érkezése teljesen felfordított mindent, de hiányozna, ha nem lenne. *vigyorog a végére. Az öccse kis örökmozgó és ha nem lenne, ki kellene találni, mert biztos unatkoznának nélküle. Engedi közben, hogy Keiko simogassa Izét és ha már kérdezték, akkor nincs amiért ne mondja el, hogy melyik házba került, ez a reakció viszont őt is meglepi most. Kissé meg is rázza a fejét értetlenkedve, mielőtt megszólalna.*
- Valami baj van vele? Igazából fogalmam sincs, mi alapján osztanak hová, csak mondták, hogy oda jutottam be. *vonja meg a vállát végül. Igazából neki mindegy, melyik házba osztották, a lényeg, hogy itt van és tanulhat tovább, a többi aztán kialakul. Bólogat hümmögve a Levitára, majd ismét csak meglepődik. A lány mintha megszeppent volna tőle, hogy Runa után érdeklődik. Fura, ezek szerint egy szóval sem említette Runa őt, bár az is igaz, hogy pár hónapja nem igazán írt levelet a lánynak, sem ő neki, de nem ezen fog most gondolkodni, majd megkérdezi. Jelenleg inkább válaszol elvigyorodva végre. *
- Az jó. Amúgy még otthonról. Amikor még élt az édesanyja, egy utcában laktunk, bár a zenesuliban barátkoztunk össze... mármint... hegedülök, ő meg... biztos tudod, hogy zongorázik és csellózik. Fényképlány igazi zseni, főleg, hogy képes megjegyezni a kottákat első látásra... hozzá képest nekem kínszenvedés ez a része. Te amúgy játszol valamin? Vagy hogy állsz a zenével egyáltalán?*kérdezi. Talán azért annyi rellonos van benne, hogy megvannak a maga hátsó szándékai, érdektelen kapcsolatokat nem igazán tart fenn, de még fogalma sincs, Keikoval mi a helyzet, nem dőlt el semmi még. *
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 2. 21:49
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 3. 11:36 Ugrás a poszthoz

Runa

*A könyvtár az első hely, amit megnéz abban a reményben, hogy talán itt találhatja Runát. Bizonyos dolgok nem sokat változnak, hátha ez áll még a lány könyvek iránti megszállott rajongására is. Nagyjából másfél éve látta utoljára, a temetésen, és úgy egy éve állandóan visszajönnek a levelei azzal, hogy a címzett éppen nem található a megadott címen, így nem biztos benne, hogy Runa tud róla, hogy itt van. Igazából mehetett volna Uppsalába is, de mivel ott a nagynénje a bájitaltan professzorasszony, a férje meg az igazgató, közös megegyezés alapján kihúzták a listáról azt a lehetőséget, mielőtt bárkinek is a célpontja lenne emiatt. Keikótól már megtudta, hogy amit az utoljára kapott levélben Runa még csak tervként vázolt, már nem csak az, hiszen a lány elsős levitás itt. Reméli, hogy megismeri majd és nem menekül el, mint legelső találkozásuk alkalmával, bár akkor az egész menekülést megkoronázta még egy csalánrontással is, noha ő csak játszani akart volna. Amióta az eszét tudja, ismerik egymást, bár igazán jó barátok a zenesuliban lettek. Az elmúlt másfél év alatt viszont ő nőtt majd tíz centit, és még mindig nő, mintha nyújtanák, és már nem az a többiekkel nyugodtan összetéveszthető tipikus skandináv gyerek, kezdtek karakteresebbek lenni a vonásai, egyre jobban hasonlít az édesanyjára, leszámítva, hogy a szeme az apjáé. Csak nem hoz frászt a lányra ez alkalommal. Egyébként szokásához híven most sem feltűnő megjelenésében, fekete póló van rajta, sötétkék kapucnis felsővel, farmer és sötétkék teniszcipő. Kezeit nadrágja zsebeibe mélyesztve sétál a lehető legcsendesebben a polcok között, nézelődve, kik vannak itt, de azért a könyvekre is sűrűn rápillant, érdekli az is, hogy mit lehet itt olvasni. Izét egyébként most a szobájában hagyta a ketrecében, mert ez nem a legjobb hely neki. Túl sok a finom papír, még a végén megszökne a zsebéből és az senkinek sem lenne jó.
  
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 3. 13:30 Ugrás a poszthoz

Runa

*Bízik benne, hogy itt megtalálja a lányt, ha most nem, hát majd valamikor máskor. Azért most igyekszik alaposan szétnézni, hátha itt van Runa, és miután kitéved a bájitaltan szakkönyveket tartalmazó polcok közül, valami megüti a fülét. Köhögést hall és szipogást valahonnan, így hallgatózni kezd, hogy beazonosítsa a hang forrását, végül elindul balra, amerről hallani véli az egészet. Kiérve egy újabb polc mögé asztalokat lát, na meg egy számára nagyon is eltéveszthetetlen fekete hajkoronát a hozzá tartozó arccal. Azonnal felismeri Runát, a lány mintha semmit sem változott volna másfél év alatt vele ellentétben. Elhúzza a száját a látványra, fogalma sincs, mi lehet az, ami miatt Runa éppen sír, de majd mindjárt megkérdezi. Közelebb megy, kezeit kihúzza a zsebeiből és az asztalhoz érve leül a lány mellett árválkodó székre. Ha megölelné, talán a frászt hozná most szegényre és újabb csalánártást kapna, mint amikor annak idején, kisgyerekként csak meg akarta tudni a nevét, azt viszont nem állja meg, hogy ne igazítsa a haját a füle mögé.*
- Mi a baj, fényképlány? Bántott valaki? *kérdezi, miközben belenyúl a zsebébe és előhúz egy fehér zsebkendőt is, és a lány elé tartja. Nyugodtan el lehet venni, legalább törölje le a könnyeit, ő meg közben kérdőn néz. Igaz, emlékszik olyan esetre is a zenesuliból, hogy Runa azért sírta el magát, mert nem ment neki egy darab eljátszása a csellón, az egyetlen furcsaság most az, hogy ezt sosem tette nyilvánosan, a könyvtár meg kicsit sem az a kizárólag személyes szféra, amiben az a lány, akit ő ismer, ennyire nyílt lenne. Lehet, hogy mégis sokat változott, most azonban csak kérdőn néz rá, választ várva a feltett kérdésre.*
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 3. 14:25 Ugrás a poszthoz

Runa

*Ő nem a várt villámcsapás, csak reméli, hogy valamivel jobb annál. Leül a Runához legközelebb lévő szabad székre, hátraigazítja a haját, mint régen, és megkérdezi, mi a baj. A csak és kizárólag számára használatos becenév talán elég hozzá, hogy most ne kapjon semmiféle rontást sem a fejére, és le se csapják valamelyik vastagabb tankönyvvel. Kell egy kis idő, mire elhangzik a beceneve. Általában az embereket kijavítja, hogy ne tessék a nevét lerövidíteni, Runa azonban még így tanulta meg valamikor kisgyerekként, így az ő esetében nem harap. Elvigyorodik és rábólogat válaszul a feltett kérdésre, majd már rázza is a fejét.*
- Öhh... nem, dehogy. Tanulni jöttem. Tudod, Uppsala nem igazán nekem való hely a rokonaim miatt... így aztán itt vagyok... és megvagy. Egy éve visszajön minden levél, amit csak írtam neked, szóval... minden bejelentés nélkül jöttem, nyugodtan csapj le érte. *vigyorog tovább, tényleg nem közölte, hogy idejön, bár megpróbálta, de visszakapta azt a levelet is bontatlanul. Közben gondol egyet és átöleli Runát, már csak azért is, mert a kapott válaszra kénytelen vigyorogni. Mégsem változott annyi minden, mint gondolta.*
- Naaa... semmi baj. Meglesz minden vizsgád, biztos vagyok benne. *válaszolja, még mielőtt elengedné, majd hátradől a székén és kotorászni kezd a zsebében, pillanatokon belül pedig egy kisebb dobozkát szed elő, és Runa kezébe nyomja. Egy pár fülbevaló van benne ezüstből, két méretes pillangót formázva.*
- Remélem, még mindig szereted a pillangókat, mert ezt Harriet választotta neked és anyuék is üdvözölnek. *jegyzi meg úgy mellékesen, és belelapoz a legfelső könyvbe, ami éppen nyitva van. *
- Elfeledett varázslatok? Olyan, mint az elveszett ereklyék... az asztrológia már jobban hangzik, főleg, hogy nekem is van. A bájitaltant kihagytam, melodimágiám van... rajzmágia... gemmológia... te jó ég, Runa. Hány vizsgád lesz neked idén? Már megint nem tudtad eldönteni, mit akarsz tanulni és felvettél mindent? Hol az eszed, te lány? Remélem, tervezel leadni valamit legalább jövőre. *kérdezi most éppen nagyon is meglepődve, valahogy remélte, hogy ezt legalább kinövi a lány szép lassan, de úgy tűnik, ez sem változott. *
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 4. 17:10
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 3. 20:11 Ugrás a poszthoz

Runa

*Felajánlja, hogy le lehet csapni, de megnyugtató, hogy mégsem köt közelebbi ismeretséget egyetlen vaskosabb kötettel sem. Ha már kérdezték, megindokolja, miért is van itt, és vigyorogva bólogat Thys nénje említésére.*
- Aha. A francia miatt a Beauxbatonst kizártuk, a Durmstrang... hát szegről végről ott is van rokon, mert Sonja nagyi húgának a fia, Igor ott dolgozik, meg aztán apu szerint jobb, ha angolul tanulok inkább, Roxfort helyett meg én erre böktem. *indokolja bővebben a választását mindehhez meglehetősen komoly arcot vágva, komolyabbat is a kelleténél, de a végére elvigyorodik. Naná, hogy nem ment volna a Roxfortba ismeretlenek közé, ha tudja, hogy a gyerekkori barátja is itt tanul. A következő pillanatban megöleli a lányt, és jólesik, hogy visszaölelik. Neki is felrémlik néhány kellemes régi emlék hirtelen. Már elengedve Runát most vigyorogva tárja szét a karját, hogy ezen ő nem tud segíteni, a vizsgák említésére pedig megrázza a fejét hirtelen és mutatóujját nekinyomja annak az imént durcásan összeráncolt orrnak egy pillanatra. *
- Sose növöd ki a kishitűségedet? Meglesz, ha mondom. Emlékszel még, amikor elkezdtél csellózni, és nagyon nem ment az a vizsgadarab az elején, de aztán maximális pontszámot kaptál a bizottság előtt? Okos lány vagy, meglesz ez is. *közli határozottan, és látszik, hogy ő el is hiszi, amit mond, talán Runának sem ártana elkezdeni elhinni. Figyelemelterelésnek az legalább tökéletesnek minősül, hogy átadja a pár fülbevalót, vigyorog is azon és bólogat, hogy Harrietnek jó az ízlése, majd máris kérdőn pislog, hogy mi a helyzet a pénztárcával. *
- Átadom, de Ruu... pénztárca? Összetévesztesz valakivel. Én a hegedűs srác vagyok az utcátokból, nem a gazdag amerikai nagybácsid. *ölt nyelvet ő is, és nehezen állja meg, hogy el ne nevesse magát, csak kuncogjon a végére, elvégre ez egy könyvtár, nem kellene első látogatása alkalmával csendzavarásért kitetetnie magát. A tantárgyakra is rákérdez, amint sikerült komolyabbá válni ismét, és arra az oldalpillantásra a bólogatással nagy levegőt vesz, majd olyan arcot vágva fújja ki, mintha azt mondaná, hogy valahogy érezte, sőt tudta.*
- Azért ne szerezz be bérletet tönkre csak mert nehéz a választás, hallod-e? *megkocogtatja a lány homlokát nagy komolyan, aztán elvigyorodik a pillangók látványára.*
- Szép vagy, szép vagy, szebb a napnál, de Hófehérke szebb náladnál... *ölt nyelvet még mindig széles vigyorral az arcán, majd ismét hátradől a széken és vesz egy nagy levegőt, mint aki mindjárt valami nagyon nagy hírt fog közölni.*
- Megszületett az öcsém, Siegfried Knut. Nemrég múlt egy éves, és igazi kis cukorfalat. Na meg lett egy egerem, Izé. Tudod, mint Izé az Addams familyben. Közönséges házi egér, Simon találta, de megmentettem, és összebarátkoztunk. Okos kis szőrcsomó. Na meg hoztam magammal a hegedűt... és Thys néniék megígérték, hogy ha elég jól megy majd, hogy ha minden vizsgámon átmegyek idén, nyáron elvisznek Kennedy egyik koncertjére. *összedörzsöli a tenyerét örömében és csak úgy sugárzik az arca ettől a hírtől, hiszen Kennedy a példaképe.*
- Na és veled mi volt? Hogy bírod apukáddal? *kérdezi végül, már halványabb vigyorral az arcán, inkább kíváncsian, fürkészőn pislogva a lányra, mert tudja, hogy amikor elment Stockholmból, akkor nagyon nem szerette az édesapját. *
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 4. 17:11
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 3. 20:31 Ugrás a poszthoz

Emma

*A délutánt eltöltötte Runával, ha már másfél év után sikerült újra találkozniuk. Nem éppen volt az a filmekbe illő jelenet, ahogy ráakadt a könyvtárban a síró lányra, majd pedig szembetalálta magát némi hitetlenkedéssel, hogy mit is keres itt. Azóta is azon töri az agyát, most hogy segíthetne, mielőtt Runa teljesen kikészítené magát azzal az elképesztő döntésképtelenségével és annak minden következményeivel. Talán felajánlhatná, hogy tanuljanak együtt, nem mintha neki annyira jó feje lenne az egészhez, de szerencséje van azzal, hogy bár a memorizálással több munkája van, hamarabb összeáll neki a nagy egész. Majd ha találkoznak legközelebb, megkérdezhetné, hogy ehhez mit szól, csak addig fogalma sincs, mennyi időnek kell majd még eltelnie. Pillanatnyilag a nagy fejtörésen kívül az minden vágya, hogy szerezzen egy bögre meleg teát, mert kapar a torka, az pedig cseppet sem kellemes. Megfázhatott ma nagy felfedezőútja közepette valamelyik folyosón, vagy nem is tudja hol. Igyekszik végiggondolni, hol lehetett hidegebb, mint máshol, de semmi érdekes nem ugrik be most éppen, sőt az egész gondolatmenete megszakad, amikor a konyha elé érve éppen tüsszent is egy nagyot. Az öltözéke még mindig ugyanaz, mint amiben a reggel kimozdult a szobájából - farmer, teniszcipőm, fekete póló és sötétkék kapucnis felső, utóbbi zsebében pedig ott a zsebkendője, azt húzza elő és már fújja is az orrát, miközben könyökével ügyeskedi le valahogy a kilincset, hogy bejusson. Még töröl egyet az orrán, beteszi maga mögött az ajtót, és a következő pillanattal tátott szájjal néz szét. Valami elképesztő ez a konyha, és hamarosan máris egy manó ácsorog előtte.*
- Uramnak mit hozhatok? *hallja a manó szavait, de megszólalni is elfelejt hirtelen, ilyen fogadtatásra számított a legkevésbé.*
- Én... én csak... egy... egy csipkebogyó teát kérnék, ha van. Köszönöm. *nyögi ki végre nagy nehezen, majd nekitámaszkodik az asztalnak addig is és csak bámul körbe, hogy micsoda nagyszerű hely ez a konyha mégis. *
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 4. 17:11
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 3. 21:17 Ugrás a poszthoz

Keiko

*Az első nagy riadalom után végül beszélgetni kezd a lánnyal, mert nem árt, ha vannak ismerősei, előre sosem lehet tudni, hogy végül ki lesz hasznára egy kicsit is a céljai elérésében. Keiko elég közvetlennek tűnik számára úgy egyébként, nem mintha ez zavarná, csak észrevételez és válaszol, hozzáfűz, lehetőleg úgy, hogy azért ne vágja el a beszélgetés fonalát egyelőre.*
- Majd csak megtalálod a legjobb megoldást. *válaszolja pár pillanatnyi hallgatás és fontolgatás után, mert erre most egyebet nem tud mit mondani úgy igazán. Knut neki is hiányzik, meg Harriet is, de azért vannak saját célja és fontossági sorrendje, máskülönben nem lenne itt. A Rellonhoz kapcsolódó reakció a következő pillanatban meglepi, így rákérdez, hogy tudja, mégis mi a helyzet. A kapott válaszra végül színpadiasan húzza végig kézfejét a homlokán, képzeletbeli izzadtságcseppeket törölve le és megkönnyebbült vigyort varázsol az arcára.*
- Huh, na akkor megnyugodtam. Már azt hittem, a Rellonnal legalább lepra jár ajándékba vagy valami hasonló.*jegyzi meg még mindig vigyorogva, az ilyen megjegyzéseiért legfeljebb behúz majd egyszer valaki egyet, de kétli, hogy Keiko e téren úttörőnek számítana ebben a pillanatban, főleg, hogy nem is a Levitára tett megjegyzést. Szerencsére egyébként is hamar Runára terelődik a szó, és ha már a becenévre kérdeznek rá, bólogat beleegyezően.*
- Igen, Fényképlány... mondjuk harapni szokott érte, de így vagyunk kvittek. Hosszú történet ez a része. Különben meg hát igen, a kották miatt is... de főleg azért, mert fotografikus memóriája van és mindent megjegyez, amire egyszer ránéz. *igazítja ki a választ, a kották miatt azért hamarabb adott volna más nevet Runának, ezt azzal érdemelte ki, hogy olyan nagyon különleges kis emlékezőtehetség, az agya gyakorlatilag lefényképez mindent, amit csak lát és a legelképesztőbb, legapróbb részletekre is emlékszik, de erről nem igazán akar hosszasan beszélni, még mielőtt belemennének abba a hosszú történetbe, szerencsére a beszélgetés fonala hamar a zene irányába terelődik, és elismerően hümmög az elhangzó listára.*
- Ennyi hangszeren játszani igazán szép dolog. Én csak hegedülök.*válaszolja, ha már hangszerekről van szó. Öt éves kora óta játszik, imádja a hegedűket, különösen a sajátját, ugyanis tavalyelőtt kapott egy azóta Hieronymusnak keresztelt Amati-t ajándékba, ezt azonban soha nem hangoztatja. Abba is marad hirtelen ez a szál, ismét Izé kerül a középpontba, hát a kérésre bólint és óvatosan benyúlva az egér alá átrakja a lány tenyerébe.*
- Kicsit csiklandozhat, ha megmozdul, de ne ijedj meg, nem karmolászik. Ügyes vagy, Izé... nem kell félni. Ügyes kisegér vagy. *beszél a végén az egérhez is és ujja hegyével ismét megsimogatja, amit cincogva fogad a kis szőrmók. Nem fél különösebben másoktól, amíg nem akarják odacsapni. *
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 4. 17:11
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 4. 16:22 Ugrás a poszthoz

Emma

*Egyszerűen csak egy meleg teára van szüksége. Nem különösebben veszi figyelembe a portrékat a folyosón, mondjanak, amit akarnak, jobb, ha netán leszidják, de nem betegedik le, mintha napokig nyomná aztán az ágyat egy egyszerű megfázás miatt és nem tudna tanulni. Egyik nagynénje bájitalos, a másik gyógyító, így mindenféle szükséges gyógynövényről tud valamennyit, ami a megszokott kisebb-nagyobb egészségügyi gondokon segíthet. A csipkebogyó például most tökéletes lesz, némi méz kell még hozzá, meg egy alvás és holnapra már nem lesz semmi baja. A manó szívélyes érdeklődése kissé meglepi, nehezen nyögi ki, pontosan mit is szeretne, de valahogy sikerül, majd ámuldozik tovább ezen a konyhán, észre sem veszi, hogy valaki más is bejön, csak amikor hozzá szólnak. Jócskán meglepődve pislog a lányra, mintha most szállt volna le a falvédőről legalább.*
- Tessék? Hozzám beszélsz? Nem figyeltem... csak ez a konyha valami lenyűgöző... Axel vagyok, a Rellonból. És te? *kérdezi, érdeklődően pislogva a lányra. Fogalma sincs, mit mondott az előbb, annyira nem figyelt. Közben visszaér a manó egy nagy fehér bögrével, aminek az oldalára mintha tussal rajzolt volna valaki egy gyönyörű baglyot és felé tartja.*
- Tennél nekem egy kanál mézet is bele, ha szépen kérlek? *kérdezi meg reményteli pillantást vetve a manóra, aki a lelkes igenlést követően el is tűnik a teájával, hogy majd perceken belül ismét visszatérjen, és már egy kiskanál is díszeleg a bögrében. *
- Nagyon szépen köszönöm neked. *vigyorog a manóra hálásan és átveszi a bögrét, majd orra magasságába emelve bal tenyerére helyezve a csészét, jobbjával meg a fülét fogja a biztonság kedvéért és hunyorítva tanulmányozni is kezdi azt a bizonyos rajzot. Aprólékos munka, minden egyes részlet ki van dolgozva, ha színes lenne, azt hinné, menten elrepül. *
- Na és milyen a suli? Te is új vagy még itt?*kérdezi közben a lányt, mielőtt a bögrét leengedve megvakarja a tarkóját, hümmög egyet, majd belekortyol a teába. *
 
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 4. 17:11
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 4. 20:58 Ugrás a poszthoz

Emma

Bizony nem figyel elsőre, annyira elvan azzal, hogy ámul-bámul ezen a konyhán, de aztán mégis feleszmél. Mint kiderül tényleg hozzá szólt a lány, így bűnbánó tekintettel pillanatokon korrigálja a mulasztást, hiszen bemutatkozik, kezet nyújt, és ha a lány elfogadja, akkor nem túl erősen meg is rázza a kacsóját. Talán nem fognak rá megorrolni, miután még egy kézcsókot is kioszt a lánynak, amennyiben nem húzza el a kezét, amikor kissé megemeli azt és előre hajolva végrehajtja eme lovagias gesztust. Nem az a cél, hogy olvadjanak utána máris, csak reméli, hogy ezzel feledtetni tudja iménti figyelmetlenségét.*
- Nagyon örvendek, Emma. *teszi még hozzá visszafogottan vigyorodva el szavai alátámasztásaként, még mielőtt átvenné a bögre teát a manótól. A bögre oldalára festett bagoly leköti egy kis időre, de azért figyel a lány szavaira, főleg, ha már ő kérdezett. Bólogat, ennek jeleként, no meg azt is jelzi ezzel a gesztussal, hogy megértette. A gyomorkorgást hallja, de illemből úgy tesz, mintha ez nem így lenne, és nem szól egy szót sem, inkább csak leül kezében a bögréjével és újra belekortyol a teába. Biztosabb, ha itt issza meg, mert sajnos, amilyen szétszórt, még a végén nem kerülne ide vissza ez a gyönyörű fazekas műremek, ha kiviszi azon az ajtón.*
- Jó étvágyat. *szólal meg, amikor a lány nekilát enni, és már éppen ismét elmerengne, a változatosság kedvéért azon, hogy mennyi időt vehet igénybe egy ilyen rajz elkészítése, amikor a lány felteszi a kérdést, hogy új-e itt. *
- Öhh... *egy pillanatig mintha nem tudná, mit is mondjon, majd hirtelen bólint és végül szórakozott vigyor jelenik meg újra az arcán. *
- Aha. Két... három napja érkeztem pontosan. Elvesznék még az épületben, bár biztos nem annyira bonyolult, mint amilyennek tűnik. A konyhát csak sikerült megtalálnom. Na és honnan jöttél? *kérdez vissza. Ezek olyan tipikus első beszélgetésre kitalált kérdések, de most jó, hogy vannak, nem ücsörög a lány mellett addig se csendben, a teájába bámulva, és gondolkodik azon, hogy mit is mondjon. Lassan kortyolgatja a meleg innivalót, ami jólesik a torkának, közben hol a csészébe bámul, hol felpillant a lányra figyelve a válaszára.*
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 7. 14:31
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 4. 21:43 Ugrás a poszthoz

Keiko

*Hümmög az idő említésére, nem tudja, mikor fog megszületni Keiko testvére, sőt nem igazán tud semmit sem róla, csak a saját tapasztalatai vannak az öccsével,azonban biztosra veszi, hogy az soha nem fog azonos lenni a lány majdani tapasztalataival, kár is őket feszegetni. Inkább Izét simogatja, hogy megnyugodjon végre szegény kis egere, közben meg már rá is térnek a Rellonra. Furcsa neki ez a nagy megdöbbenés, de amilyen szókimondó, rákérdez, hogy mi is az oka.*
- Hát csak úgy tűnt, mintha olyan ijesztő lenne már maga a név is. *jegyzi meg végül a válasz hallatán, valahogy az a gyanúja, hogy talán kötődhet valamiféle sztereotípia, ha más nem is a Rellon nevéhez, ami alapján gyorsan beskatulyázzák az oda járó diákokat egy nem éppen előnyös kategóriába. Hirtelen nagyon határozott arckifejezést vág, eldöntötte, hogy ki fogja deríteni, mi is vannak ennek az egésznek a hátterében, de nem itt és most. Pillanatokon belül visszaölti iménti barátságos arckifejezését és ismét Keikora figyel, és ha már kérdezték, elmondja, honnan is származik Runa általa használt beceneve. A zene már sokkal jobb témának bizonyul, látszani kezd rajta, hogy mennyire megszállottja, csak úgy süt az arcáról, amint szóba kerül a téma, és különösen a hegedű.*
- Azt meg tudom érteni. Mármint... én négy voltam, amikor először elkezdtem érdeklődni a hegedűk iránt, hat éves koromra kiharcoltam, hogy tanulhassak hegedülni, és azóta gyakorlatilag le se teszem. Na jó... most muszáj volt, mert Izé elkóborolt, de amúgy imádok hegedülni. *mondja fülig érő vigyorral, amiből az látszik, hogy tényleg oda meg vissza van a hangszeréért, vagyis pontosabban a hangszereiért, mert mostanra már két hegedűje is van, egy akusztikus meg egy igazi Amati. Csak az állítja meg hirtelen, hogy ne folytassa és véletlenül se térjen rá arra, hogy Kennedy micsoda zseni és ő a példaképe, hogy Keiko Izé iránt kezd érdeklődni újra. Átteszi a lány tenyerébe az egeret, majd vigyorogva nézi, ahogy mond neki, Izé meg cincog, és közben azért megjegyzi magának, hogy Keikot jó lesz számon tartani, ha már zenész és annyi hangszeren játszik.*
- Van egy darab fölösleges papírod? Azt nagyon szereti... *jegyzi meg hirtelen elnézve az egeret Keiko tenyerén. Látszik, hogy azért nem olyan magabiztos, mint amikor az ő tenyerében van, de jól érzi magát ott is. A felsője zsebébe csúsztatja a tenyeréből a magokat, majd kérdőn néz a lányra, hátha akad egy kis fölösleges papír Izének. *
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 4. 21:44
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 7. 11:22 Ugrás a poszthoz

Runa

*Szemöldökét megemelve kérdőn bámul a lányra, amikor Runa megemlíti Ian bácsit, abban a pillanatban még nem éppen érti, mi köze is van az iskola kiválasztásához a bájitalkészítő szomszédnak. Valami hirtelen témaváltásra számít, de amikor barátnője belefokoz a rokoni kapcsolatuk kuszaságának ábrázolásába, széles vigyor veszi át az értetlenkedő ábrázata helyét és megrázva a fejét nyelvet ölt. *
- Neeem... de most, hogy így mondod, talán Roxfortban vele találkoztam volna. Sőt... jobban belegondolva biztos, hogy ott tanít... vagy tanult... de legalábbis betette oda a lábát életében egyszer és az már úgy nem az igazi. *kuncog a végére már kezét szája elé tartva, hogy azért mégse robbanjon ki belőle a nevetés. Kell pár pillanat, mire sikerül befejeznie. Az új téma nem túl hálás, ahogy elnézi, de annyi jó van benne, hogy már a vigyora sem fülig érő, a kuncogás meg a múlté. El is felejti a bonyolult magyarázatokat amint előkerül a vizsgák kérdése, Runa reakciói láttán inkább nem is mond semmit, helyette megsimogatja a lány hátát, majd a vállát átkarolva közelebb húzza egy pillanatra és nyom egy puszit a hajába. Mielőtt bármit is mondana, még egyszer átgondolja szép nyugodtan a lehetőségeket, mert nem szeretné azt látni, ahogy Runa ideg-összeroppanást kap esetleg. A fülbevaló igazi mentőöv ebben a helyzetben, kimozdítja a tépelődésből a lányt, és az ő vigyora is a régi lesz pillanatokon belül.*
- Attól még lehet gazdag. *vágja rá azonnal, majd eljut az agyáig az is, hogy mintha magyar nagybácsit említett volna a lány. Értetlenül pislog párat, még a mutatóujját is levegőbe emeli, jelezve, hogy álljon csak meg a menet, aztán megszólal.*
- Azt mondtad, magyar? Mióta van magyar nagybácsid? *kérdezi még mindig értetlenkedve. Erről sosem hallott még eddig, talán valamiféle új felfedezés eredménye lenne a dolog? Megvárja, hogy kapjon valami választ erre, majd rábólogat arra az igyekezetre, még talán néhány buzdító szava is lenne, ha nem kerülne szóba a talárja. Szórakozottan megvakarja a tarkóját, miközben kissé elhúzza a száját.*
- Ööhh... hááát... komolyan megenné ezt egy tehén? Annyira kiéhezett csak nem lehet, hogy... az egész egyenruhámat... hééé... csak nem veszett el benned egy jóstehetség? Ahogy néztem a többi háznál nem játszik a zöld. Rellonos lettem... ja igen, a talárom... tudom ám, hogy hordani kellene, csak... tudod, van a szesz, amivel tisztítani kell Lisbeth meg Hieronymus húrjait és a fogólapot. Ráömlött, és az egész úgy bűzlött, mint egy szeszkazán, így kimostam... és nem akartam végigcsöpögni vele a folyosókon. *magyarázza grimaszolva egyet a végére. A hasonló balesetek nála majdhogynem mindennapi jelenségek szoktak lenni, még jó, hogy általában feltalálja magát és megoldja a felmerülő problémákat, mint most is. *
- Jah, hogy te vagy Hófehérke? Ha kérhetem, mérgezett almát ne egyél, mielőtt nem találsz magadnak egy rátermett szőke herceget, jó? *kérdezi nagyon komoly képet vágva, aztán beszámol az elmúlt másfél év eseményeiről dióhéjban, ha már kérdezték.*
- Igen, tényleg... és köszi, majd átadom neki. Már gagyog, meg mászik. Tett pár lépést, de bizonyára négy végtagon jobban érzi magát. Biztonságosabb. Minden bababiztos lett hirtelen otthon, mert szeret kirámolni és mindent összenyálazni. Inkább anyura hasonlít, na meg Harrietre. Ő amúgy jól van. Lefoglalja a ruhatára rózsaszínesítése meg a rajzolás. Kitalálta, hogy festő akar lenni, mint Nate bácsikánk és most hozzá jár rajzórára. A jó hír, hogy kezdtünk kinőni egymás nyúzásából.*közli őszinte örömmel az arcán. Hosszú ideig folyamatosan civakodtak a húgával, olyan mára már nem igazán van, legfeljebb mondanak egymásnak ezt azt, de tettekig nem fajul a dolog. Az egér meg a bagoly kölcsönös megismertetésére bólogat, amíg ezt a kettőt nem egymásnak mutatják be, leellenőrizendő, hogy a bagoly tényleg egereket eszik-e, de ezt most nem fejtegeti. Sokkal jobban érdekli, hogy mi is a helyzet Runával. Türelmesen hallgatja végig, csak a nyomdafestéket nem tűrő szóáradatba vág bele. *
- Ssssh... Runa. Ezért lehet, hogy utálni fogsz... de szerintem akármennyire is haragszol rá, nem akarhatod ennyire, hogy ne legyen boldog. Tudom, hogy fura. Úgy néz minden varázslóra, mintha mi szörnyek lennénk, de nem vagyok biztos benne, hogy nem ezt tenném-e én is, ha egyszer rájönnék, hogy a mesék nem csak mesék, tényleg vannak sárkányok meg boszorkák és néhány szó meg egy pálca csodákra képes. Nem akarom védeni, de Nate bácsi felesége is nagyon kiakadt ettől az egésztől az elején. Meg amúgy is... itt a nagybácsid... meg már nem is sok idő, hogy nagykorú légy... hagyd őket, éljék az életüket. *próbálja lenyugtatni valahogy a lányt, bár nem biztos most benne, hogy ezzel éppen nem maga alatt vágja-e a fát. Reménykedve néz Runára a végén, várva valamiféle reakciót, és közben feltápászkodik a székről.*
- Azt hiszem, jobb lesz, ha megyek és összeszedem a taláromat, mielőtt büntetéssel kezdeném a tanulmányaimat. Rendben leszel? Itt leszel holnap is? *kérdezi végül. Mondaná, hogy hol található, de még ő sem ismeri ki teljesen magát a rendszeren, így a könyvtár a legbiztosabb pont, úgyis van mit tanulnia neki is. *
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 7. 12:26
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 7. 14:17 Ugrás a poszthoz

Bianca

*Még egészen kellemes az idő ahhoz, hogy időnként kimerészkedjen a szabad levegőre is. Nem igazán akart odabent zavarni senkit sem azzal, hogy nekiáll gyakorolni. Negyed órája ha van, hogy magára húzta a talárját a farmer meg a kockás ing fölé és fogta Hieronymust, ellenőrizte, hogy jól van-e hangolva, majd a tokjába téve szépen kisétált vele ide. A tölgyfaajtón túl megáll, gyönyörködve néz szét, nyugtázva magának, hogy nem volt rossz döntés kimozdulni a négy fal közül, majd elgondolkodva szemléli a padokat. Pár pillanatba telik csupán, hogy eldüntse, melyik is lesz számára ma a legideálisabb hely, majd egyenesen oda megy. Első dolga megszabadulni a talártól, amit az a megtiszteltetés ér, hogy összefogva a padra kerül, majd ráteszi a hegedű tokját. Amint kinyitja a tokot, először a kottákat veszi ki, és térdére téve gondosan átlapozza őket. Egytől egyig saját kezűleg másolt nagyszerű alkotásokról van szó, amik nagyon is a szívéhez nőttek, amióta csak hegedül. Ha van számára döntés, ami nehéz tud lenni, hát az az, hogy mikor mit is játsszon ezen művek közül. Percekbe telik, mire választása Beethoven G major hegedű románcára esik a választása, pontosabban a mű szóló részére, az zenekari része most kimarad a műsorból. A többi kottát elteszi, ezt az egyet becsípteti a sarkától a tok alá, majd miután kényelmesen elhelyezkedett most éppen törökülésbe, feltűri az inge ujjait könyékig és előveszi a hegedűt végre. Kihúzza magát, a vállához illeszti a hegedűt, vesz egy nagy levegőt és a kottára pillantva időnként elkezd játszani, és az első pár hang után nagyot szusszantva meg is áll. Hallja, hogy valami nincs rendben, másként szól most Hieronymus, mint szokott.*
- Jól van na... neked se tetszik a súlypont, mi? *jegyzi meg félhangosan, majd feláll és újra nekikezd a mű játszásának. Most már elégedettebb a hangzással, pillanatok alatt bele is feledkezik a játékba, az egyetlen dolog, ami leköti, hogy úgy csúsztassa az ujjait a hegedű nyakán a húrokon, hogy minden egyes hang a helyén legyen.*
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 7. 15:06 Ugrás a poszthoz

Bianca

*Nagyszerű az idő ahhoz, hogy ne féltse Hieronymust kivenni a tokjából és idekint játszani rajta. Hossza előkészület után végre eljut eddig is, bár az első próbálkozással nem túl elégedett. A hegedű valahogy másként szól, mint szokott, ez pedig nagyon sérti a fülét. Feláll, abban reménykedve, hogy talán csak a súlypontjával nem volt rendben valami az imént. Most, hogy másodjára kezd neki a románcnak, már sokkal jobban hangzik az eredmény. Maga a mű nem túl hosszú, legalábbis a szólórésze nem, így amint a végére ér, most csakazértis visszaül a padra és újrakezdi módosítva kicsit az iménti tartásán, bal vállát lejjebb engedve, amennyire csak kivitelezhető ez egyenes háttal. Most sem egészen tetszik az, amit hall, de igyekszik ujjai csúsztatásával javítani a hangzáson. Az eredmény nem is rossz, csak még mindig nem tetszik neki. Egyszerűen nem az igazi, nem olyan, mint az előbb volt. Annyira ezzel van elfoglalva, hogy észre sem veszi a lányt, amíg az le nem ül mellé, és akkor sem áll meg, csak ránézve elvigyorodik. A biccentés sem fér bele most a repertoárba, mert még csak pár pillanat van hátra az egészből, majd amint a végére ért, szusszant egyet és leengedve a hegedűt a térdére hátradől a padon a lány felé fordítva fejét. *
- Szia. Rég jöttél? Ne haragudj, csak ha játszom, akkor nem igazán figyelek egyébre. A házat is vihetnék a fejem fölül, az az igazság. Különben Axel vagyok. Elsős Rellonos. Benned kit tisztelhetek? *szólal meg most, hogy már nem szól a hegedűje. A ház említésére a szavait alátámasztó talár felé bök, amire a kottát meg a hegedű tokját tette. Óvatosan bele is teszi most a hegedűt a tokba a vonóval együtt, bár még nem csukja be, a gyakorlásnak mára nincs vége. Ha a már lassan szertartásossá váló mozdulatsornak vége, akkor kezet is nyújt végre, elvégre bemutatkozott az imént.*
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 7. 15:06
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 7. 18:26 Ugrás a poszthoz

Bianca

*Csak akkor veszi észre, hogy nincs egyedül, amikor a románc végére ér. Bocsánatot is kér azonnal, amiért nem vette őt észre, majd elvigyorodik a válaszon beleegyezően rábólintva a megjegyzésre. *
- Játszol te is hegedűn? *kérdezi végül, miközben belerakja a tokba Hieronymust, de még nem csukja be. Legalább négy- öt órát szokott gyakorolni naponta, néha hatot is, ma meg épp hogy volt ez fél óra, csak egyelőre társasága akadt, hát oda figyel.*
- Örvendek és ahhoz meg akkor sok sikert.*mondja és kezet nyújt a lánynak, ha már megtudja ő is a nevét. Ő egyelőre csak azon gondolkodik, hogy évet ugrik, ha sikerül letenni a vizsgáit, mert korban már ott van, hátha ésszel is megbírja. Eddig még senki nem mondta, hogy ne próbálja meg, ha annyira tanulni akar. *
- Pár napja már itt vagyok... és hátööö... a hely tetszik, az emberekkel sincs semmi gond, de a tanárokról lehet, hogy inkább vizsgák után kellene véleményt alkotnom. *válaszolja egy kisebb időintervallumra korlátozódó gondolkodási idő után megfontoltan, nem akar ő most senkiről semmi rosszat sem mondani, és főleg nem maga alatt vágni a fát. Mindjárt meg is dicséri magát gondolatban ezért, amikor meghallja, hogy a lány szülei tanárok itt. Nem mintha lenne, mit mondania, de inkább ne is legyen esély kiforgatni a szavait véletlenül sem.*
- Óh, értem. És nem piszkál senki emiatt? Mármint nekem otthon a nagynénémék tanárok, ezért választottam másik iskolát, ahol nem dolgozik egy rokonom sem. *kérdezi kissé meglepődve, sőt kíváncsian, mert ilyesmi neki alapból ki volt zárva, noha Thys néni még csak nem is az édesanyja, ahogy Javier bácsi se az apja. A szülei sem támogatták az ötletet, így más alternatívák után néztek, végül itt kötött ki.*
- Ja, bocsi... úgy beszélek, mintha ismernél. Svédországból jöttem. Ez az otthon meg... Uppsalában van a mágusképző, de én Stockholmban születtem és a családom is ott él. Te akkor, ha jól értem, magyar vagy? Bár nem vagyok biztos benne, hogy attól igaz is a gondolatmenetem, hogy nekem logikusnak tűnik.*jegyzi meg, és máris kérdőn néz, miután röviden összefoglalta mindazt, amit eddig elfelejtett elmondani hirtelenjében magáról. *
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 13. 15:45 Ugrás a poszthoz

Emma

*Sikerült zavarba hoznia Emmát, úgy tűnik neki. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy a lánynak nem lehet túl megszokott egy ilyen gesztus, és ez alapján valószínűsíti, hogy emlékezni is inkább erre fog, mint arra, hogy az imént mennyire nem figyelt arra, hogy mit is mond neki Emma. Igazából túl sok figyelmet még ezután sem szentel neki, de azért nem is írja le. Tudja, hogy az első benyomás sokszor csalóka, ezért nem jelentheti ki most, hogy Emma nem érdekes számára. Pillanatnyilag jobban leköti a figyelmét az a szépen kidolgozott bagoly, érdekelné, ki készítette, mert teljesen más technikának tűnik, mint amit a nagybátyjánál például látott eddig. A bagoly alapos tanulmányozása ellenére mégis a lányra pillant néha, és bólogatva jelzi, hogy hallja, sőt érti is, amit Emma mond. Amint megjön a manó a süteménnyel, jó étvágyat kíván és még alaposabban szemügyre veszi a baglyot pár pillanatra ahelyett, hogy a lányt bámulná, ahogy falatozik. Szeme sarkából tekintget csupán felé, így nagyjából sejti, mikor van az a pont, amikor a kérdésére talán még választ is kaphat és tovább folytathatják ezt a számára meglehetősen döcögősnek tűnő beszélgetést. El is hangzik a kérdése, viszont olyan választ kap, amitől hirtelenjében félrenyeli az utolsó kortyok egyikét teájából és köhögni kezd tőle. Beletelik pár percbe, mire sikerül abbahagynia, aztán töröl egyet a szemén. Az a cigányútra tévedt korty szépen megkínozta hirtelenjében. Vesz egy nagy levegőt, majd kérdőn néz Emmára.*
- Bocsánat. Félrenyeltem. Emma... Biztos, hogy ezt akartad mondani? Mármint ugye tudod, hogy ez egyfajta szitok? Igazából sokkal inkább arra voltam kíváncsi, hogy honnan származol, a vér... szóval az úgyis olyan mindegy. Nem az szabja meg, hogy mire vagy képes. *jelenti ki, és a végére tanácstalanul beletúr a hajába. Fogalma sincs, mit mondhatna még, vagy kellene mondania, annyira meglepte ez a kijelentés. Az emberek tapasztalata szerint nem igazán használják magukra a kifejezést, és mellékesen ő sem szokta, annyira nem dagad a melle az aranyvértől, ami az ereiben csörgedez.*
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 13. 19:06
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 13. 17:09 Ugrás a poszthoz

Bianca

- Értem. A zongora se rossz. *jegyzi meg elvigyorodva. Azt mindig értékeli, ha valakinek a zenéhez nem csak úgy van köze, hogy hallgatja. Kezet fog a lánnyal, ha már bemutatkozott, aztán előkerül az iskola és ezzel együtt a tanárok kérdése is. Jobban örülne, ha a zenénél maradtak volna, de arról sem lehet folyamatosan beszélni, még ha ő tudna is, így bölcsen úgy dönt, nem mond róluk egyelőre se jót, se rosszat.*
- Fura arcok? Milyen értelemben? *kérdezi kissé bizonytalan vigyorral az arcán és kérdő tekintettel, ha már a lány ilyet mondott. Mint kiderül, tanárgyerek, szóval biztosan tudhatja, mit is beszél.*
- Ühümm, világos. Azt hiszem, épp valami ilyesmivel számoltak a szüleim, bár némileg pesszimistább színezetben. Ezek szerint annyira mégsem rossz. *válaszolja laza vállvonás kíséretében, miután néhány pillanatig csendben emésztgette a hallottakat.*
- Nem baj, itt legalább fel se merül, hogy kivételeznének velem, és megismerhetek egy rakás embert, akihez egyébként talán sose lenne szerencsém. *teszi még hozzá, és gondolatban még Runa jelenlétét is egy pozitív előjellel látja el, legalább nem kell új legjobb barátot keresnie, az is valami. Ha már a nemzetiségnél tartanák, kiderül, hogy a gondolatmenete meg sem közelítette a valóságot. Beletúr a hajába, még egy fokkal jobban összekócolva a tincseit, megjegyzi magának, hogy ez nem talált, majd a lányra vigyorog.*
- Akkor ezt most alaposan elnéztem, pedig gondolhattam volna. Még szokom ezt a magyar másságot, hogy a családnév van elől és vannak azok a fura betűik is, amiket sokszor képtelen vagyok kimondani... egész vicces ez az á... ami mintha kicsit ó is lenne... és kínlódom vele, meg mire az a sok y, amit nem is i-nek ejtenek? Nekikezdtem tanulni, de lehet jobban járnék, ha keresnék valakit, aki elmagyarázza. Esetleg nem tudsz valakit, aki vállalná, hogy néha az agyára megyek ilyen apróságokkal? Nem örülnék neki, ha eladnának a piacon.*reménykedve kérdez, miután már majdnem grimaszokba mentek át azok a szájhúzások, és egészen vicces, ahogy megpróbálja kiejteni a számára teljességgel ismeretlen a hangot. Különös nyelvnek tűnik neki ez a magyar, de eldöntötte, hogy megtanulja és meg is fogja, ha törik, ha szakad, most meg ha már számára az derült ki, hogy a lány egészen rég itt van, ha másban nem tud segíteni, hát legfeljebb ajánlhat valakit, aki taníthatja kicsit.*
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 13. 17:47
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 13. 18:29 Ugrás a poszthoz

Emma

*Megrázza a fejét a lány válaszára és a szavába vág. Ha valami egyébről, kevésbé komoly kérdésről lenne szó, hát most még talán el is nevette volna magát, így azonban igyekszik a félreértést korrigálni. *
- Nem titok, hanem szitok. Ennyire csak nem beszélek érthetetlenül. Vagy mégis? Sárvérűnek csak akkor nevezi az ember a másikat, ha vérig szeretné sérteni. Viszont mondhatod például azt, hogy mugliivadék. Az pár fokkal semlegesebb kifejezés. *jegyzi meg Emma mondandóját félbeszakítva nagyon is határozottan, sőt, mintha egy szemernyit most kioktatni akarná a lányt, bár egyszerűen csak nem érti, miért használja magára ezt a pejoratív töltetű kifejezést. Meglepődött már eléggé azon is, hogy ezt csak úgy kimondta a lány az imént, majd kisebb félreértés lett abból, amit ő válaszolt, de a kérdés már hab a tortán, és az egész tetejéről a cseresznye sem várat magára sokat. Tényleg elképedve bámul Emmára pár pillanat leforgása alatt és alig tud szóhoz jutni.*
- Most mondtam, hogy hogy gondolom. Figyeltél egyáltalán, Emma? És meg se fordult a fejemben, hogy hülyének tartsalak, én csak nem értem az egészet. Megkérdeztem, honnan jöttél, erre közölted, hogy sárvérű vagy. Ez egy abszolút sértő szó, ami szerintem teljesen fölösleges bárki szótárába. Aranyvérű vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy bármivel is több lennék nálad, mert a te szüleid nem varázslók. Nekem egyszerűen nem téma, legalábbis nem így, világos? Van egy varázsképtelen nagybátyám. Esetleg el kellene kerülnöm, mert nem tud varázsolni? Áh, hagyjuk... nem az én bajom, ha gyakorlatilag te is lenézed magad. Ccch... azért esetleg nem kérsz bocsánatot, hogy véletlenül varázsolni is tudsz? *a végére már nem túl kedves hirtelenjében, részben azért, mert megugrott az adrenalinszintje, részben meg azért, mert sosem értette soha, mire ez a nagy felhajtás a vérrel kapcsolatban, amikor gyakorlatilag sehol nem számít, kivéve, hogy egyesek máját tudja dagasztani. Vesz egy nagy levegőt, aztán ingerülten kifújja és az asztalra támaszkodik. Mindjárt kiderül, Emma megsértődött-e most ezen vagy nem, és elrohan-e vagy marad még. *
- Szentséges szalamandra... áhh...  *felhördül a végére ujjait a hajába fúrva egy ideges mozdulattal. Ez nem az az alkalom, amikor esetleg bocsánatot kér a kirohanásért, ha kér egyáltalán, mert részéről nagyon is igaznak érzi minden szavát és helyénvalónak. Hogy Emmával mi a helyzet, az már más kérdés, egyelőre azonban csak az utolsó kortynyi teáját issza meg, aztán még bámul maga elé, gondolatban visszajátszva az egész beszélgetést, mielőtt búcsút venne egyelőre a konyhától ki tudja milyen hosszú időintervallum erejéig. *
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 13. 18:33
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 21. 22:28 Ugrás a poszthoz

[szeptember 29., vasárnap délután]

Runa

*Gyönyörű nap ez a mai egy hosszú sétához. Igaz, már tegnap eltervezte, hogy ma kimozdul a kastélyból és még Runának is küldött egy levelet, ma meg egy újabb emlékeztetőt, hogy csatlakozzon hozzá. Lenne, miről beszélniük, az nem kérdéses. Vasárnap lévén most kényelmes és meleg kapucnis fekete felső van rajta, sötétkék farmer, fekete teniszcipő és nyakában egy a húgától kapott sál. Acélkék és szürke fonalból kötött egyedi darabról van szó, amolyan búcsúajándék volt, mielőtt elutazott volna ide. Haja mint mindig, most is kócos, de ez zavarja a legkevésbé. Kezeit felsője zsebeibe mélyesztve baktat Runa mellett, egyébként meg nem csak ketten vannak. Kíséretnek a zsebében történetesen ott lapul Izé is pillanatnyilag néhány kukoricaszemet rágcsálva békésen. A léptei hosszúak, de igyekszik lassan haladni, hogy Runának azért ne kelljen mellette rohannia, nem az lenne a cél. Időnként még majdnem meg is áll, néha épp a mozdulat közepén, hogy szétnézzen, de aztán mindig jön egy következő lépés, hiszen a stégről volt szó, mint útjuk céljáról. Runa ajánlotta, ő meg rábólintott, nem fogja most meggondolni magát.*
- Kár, hogy nem hoztam magammal Hieronymust. Egész jónak tűnik az akusztika, és még csak szél sincs... de... emlékszel még erre? *kérdezi, amikor már majdnem elérték a fából készült építményt a tó partján, és azonnal fütyörészni is kezd. A Holdfény-szonáta dallama hangzik fel, bár némileg hamisan. Abba is hagyja egy grimasz kíséretében, majd elölről kezdi koncentrálva, most is elcsúszik néhány hang egészen hallhatóan nem csak zenészek számára észlelhető módon. Inkább befejezi, egy sóhajjal jelezve beletörődését azt illetően, hogy ez ma bizony nem akar összejönni.*
- Na ezt nem tudom korrigálni csúsztatással. Pont az a baj, hogy csúsznak a hangok... de azért talán csak felismerhetőre sikeredett, ugye? *kérdezi, miközben beérnek a stégre, ahol egészen a korlátig megy és rátámaszkodik. Megvárja, amíg Runa is beéri, ránéz és elvigyorodik, még mielőtt megszólalna.*
- Képzeld, lehet, hogy jövőre Harriet is ide jön... jah, bocsánat, Annika. Kitalálta, hogy ha már két neve van, akkor szólítsuk így, mert anyu is Harriet és sose tudja, a nagyi kit szólít éppen. *közöl egy még számára is új, de örömteli információt, ami Runát is érdekelheti. *
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 22. 07:49
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 22. 08:54 Ugrás a poszthoz

Runa

*Erre még sosem járt, így most alaposan szétnéz séta közben, noha szemkontaktus gyakorlatilag állandó hiányában is figyel a lányra elvégre hozzá beszél. Nem is baj, hogy nincs itt a hegedűje. Ha játszik, csak és kizárólag arra figyel, viszont ha már a lánnyal jöttek ki a szabadba, inkább vele beszélgetne. Az akusztikát leteszteli majd máskor, legközelebb, ahogy a lány éppen megjegyzi, ő meg fütyörészés közben azonnal rá is bólint a javaslatra. Végére érve egy rövidebb résznek feladja a próbálkozást, nem sikerül minden hangnak megtalálni a helyét, a grimasza viszont hamar vigyorgásba megy át, és kihúzva jobb kezét a zsebéből átkarolja a lány vállát közelebb húzva arra a pillanatnyi időre, amíg nyom egy puszit a feje búbjára.*
- Tudod, hogy nem bántani akartalak, de tényleg nem figyeltél és csúfos bukás lett volna a vége, ha nem gyakoroljuk eleget. A zene... az zene, főleg ha az ember a Királyi Zeneakadémia diákja. *közli komoly arckifejezéssel és kihúzva magát, miután elengedte Runát, és beérve a stégre a tó felszínét bámulva könyököl fel a korlátra, még mielőtt közölné, hogy úgy tűnik, a húga is ide fog járni jövőre, persze, ha felveszik. Leül ő is a lány mellé szófogadón, és elneveti magát a kapott válaszon.*
- Aha... szóval itt vagyok az iskolában és már nem hiányzom. Láttad te, hogy mekkora az az épület? Hm? *kérdezi komoly, kérdő arckifejezést erőltetve magára, de nem bírja sokáig, a komolysága kuncogásba fullad és gyerekesen böki oldalba a lányt. A következő pillanatban meg elhallgat, vesz egy nagy levegőt és megöleli Runát, kicsit úgy, mint valami plüssöt és a vállának döntve a fejét úgy néz fel rá, hogy a tekintete alapján azt hinné az ember, egy ötéves, aki gumicukrot próbál kikönyörögni sokadjára, pedig már inkább aludnia kellene.*
- Te is hiányoztál. Ha jól viselkedek, kapok majd olyan finom forrócsokit, amilyet csak te tudsz? Légyszilégyszilégyszi... *kezdődik, kérem, kezdődik, előjött a teljességgel komolytalan énje, egészen addig a pillanatig, amikor a lány megemlíti, hogy mióta nem játszott se csellón, se zongorán. Kihúzza magát és úgy kezdi méregetni a lányt, mintha ez valamiféle szentségtörés lenne, ha nem bujkálna mosoly a szája szegletében, még ijesztő is lenne. Még jó, hogy Runa egyébként is azon emberek egyike, akinek volt ideje kitapasztalni, miből lehet tudni, mikor mit vesz igazán komolyan. *
- Az másfél év... te jó ég... pedig már gondoltam, hogy megérkezem, és alapítunk egy vonósnégyest. A szimfonikus zenekar egyből kicsit nagy falatnak tűnt, de majd idővel... amúgy persze, hogy játszhatunk, Runa, amikor csak szeretnéd... na meg épp nincs órám... de a napi négy-öt óra gyakorlás most is megvan nálam, majd úgy időzítjük. Na, ne szomorkodj itt nekem, hallod? Hahó... Föld hívja Melankóliát... *ha Runa hagyja, akkor újfent átkarolja a vállát, és most ő is a tó felszínét kezdi bámulni. közben meg azon jár az agya, hogy vajon ez is a lány apjának valami mániája, vagy egyéb okai vannak a dolognak, de inkább nem kérdezi meg.*
- Jó lesz megint, ígérem. *teszi még hozzá inkább iménti mondandójához rövid szünet után.*
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 22. 08:54
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 22. 09:32 Ugrás a poszthoz

Marcell

*Álmos, esős napnak ígérkezik ez a mai. Álmosan is ébredt, később a tervezettnél, így ráadásnak még morcos is kissé. Ehhez még egyelőre nem is számolta hozzá azokat az ablakból nagyon is jól látható csúnya, szürke esőfelhőket, pedig azt tervezte, hogy ma kipróbálja, milyen Lisbeth hangzása a réten. A sötét gyönyörűség már hatodik éve a tulajdona, még mesterrel készítették a szülei, miután úgy gondolták, hogy a éppen ideje, hogy legyen saját hegedűje. A rét ugyan kiesett az esélyes helyszínek közül, azonban gyakorolnia mégis kell, az kihagyhatatlan része a napjainak. Köré épül minden egyéb. Elindult hát keresni egy jó helyet, ahol talán senkit nem zavar meg. Az időre való tekintettel vastag sötétkék felső van rajta a szintén sötétkék farmerhez és teniszcipő, kezében meg ott a fekete hegedűtok, amit még véletlenül sem lóbál. Nem, egy hegedű annál jóval több törődést érdemel, hogy csak úgy lóbálná. Félúton a rét fele végül megleli a pillanatnyilag tökéletesnek ígérkező helyet. Ugyan csobog a szökőkút vize, de majd megpróbál nem figyelni rá, ha meg nagyon nem fér meg együtt a hegedű hangjával, hát keres másik helyet. Egyelőre csend van, nem úgy tűnik, mintha zavarna bárkit is, és ez elég. A többi mindjárt kiderül. Elsétál a padig, ráteszi a tokot, és ő is leül mellé, amíg kiveszi és átnézi a kottáit. Mellőzve a szó szoros értelmében vett klasszikusokat végül A Gyűrűk urából választ egy dalt, még időszerű is szövegét tekintve, hiszen a téli hideg érkezésének említésével kezdődik. Elénekelni nem tudná, de gyakorolni tökéletes. Felkel, elteszi a fölös kottákat, azt az egyet, amire éppen szüksége van, a pad támlájának támasztja, alját becsíptetve a hegedűtok alá, majd előkerül a hegedű is végre. Először is egy gyors skálázás kerül műsorra, megszokásból adódóan, majd játszani is elkezd. Végeredményben egész szépen szól a szökőkúttal a háttérben a dal, elégedett mosoly jelenik meg az arcán és teljes beleéléssel játszik tovább. *
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 22. 16:28 Ugrás a poszthoz

Marcell

*Kezdeti aggodalma alaptalannak bizonyul, a szökőkút vizének csobogása nemhogy zavarná az összképet, inkább beleillik a végeredménybe még szebbé varázsolva azt. Elégedetten vigyorogva fejezi be, és azzal a szándékkal engedi le a vonót, a hegedűt továbbra is bal vállának támasztva, hogy másik kottát keres, amikor észreveszi a kisembert. Nem látta, mikor jött, csak most észleli, hogy figyelik, hát egyelőre hanyagolva a további eljátszandó darab keresését, leengedi a hegedűt és elvigyorodva odafordul a fiúhoz. Ránézésre körülbelül tíz évesnek saccolja, de ettől még lehet fiatalabb, vagy idősebb, mindjárt kiderül. *
- Szia. Axel vagyok. És te? Rég érkeztél? *kérdezi, és bal kezébe fogva a vonót is a hegedűvel közelebb lép és kezet nyújt. A kezdeti morcossága már elszállt abban a pillanatban, amikor rájött, hogy az udvar is éppen olyan jó választás, mint a rét, így most barátságosan vigyorog a kisfiúra, remélhetőleg kezet is ráz vele, ha már bemutatkozott. A rajzfelszerelést csak most veszi észre. Nem kell ahhoz sok fejtörés, hogy legyen sejtése arról, mi is van a kisfiú kezében, ha már felfigyelt rá, hogy szorongat valamit, főleg, hogy van egy húga, akinek újabban mániája mindenféle méretű és vastagságú ecseteket meg erősségű és színű ceruzákat gyűjteni egy jövőbeli festői karrier reményében. Zavartan megvakarja a tarkóját, majd a padra néz.*
- Óh... elnézést. Elfoglaltam az egész padot és nincs ahol rajzolnod, igaz? Máris odébb rakom a tokot, meg azt a kottát is és nyugodtan leülhetsz. *jelenti ki azonnal és a hegedűt egyelőre a tokba fekteti, a vonót meg bal karja és az oldala közé szorítva odébb rakja a tokot. A kottát is elveszi és a többihez teszi, majd leguggol a pad elé és a vonót a térdén egyensúlyozza tovább, kézbe véve a kottákat.*
- Zavarni fog, ha gyakorolok? Egyébként netán megnézhetem, mi szépet rajzolsz? *kérdezi, még mindig csak szorongatva a kottáit, mert addig fölösleges belelapozni, amíg nem mondják, hogy nem zavar, ha meg zavarna, akkor keres másik helyet magának hegedülni. *
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 22. 16:54
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 22. 19:52 Ugrás a poszthoz

Marcell

*Ha belemerül a hegedülésbe, gyakran megesik, hogy nem figyel a környezetére. Tulajdonképpen ilyenkor a házat is lehetne vinni a feje fölül, legfeljebb arra riadna fel, hogy látja a csillagokat. Most is csak akkor veszi észre, hogy nincs egyedül, amikor a végére ér az éppen játszott darabnak. Első dolga bemutatkozni és kezet is nyújt a kisfiúnak barátságos vigyor kíséretében. A névre kissé megemeli a szemöldökét, és bizony visszakérdez hirtelen, mert enyhén furán hangzik neki - nem mintha nekik nem lennének mások számára fura neveik, éppen azért kérdez rá, hogy biztos jól értette-e, nehogy aztán valami egyéb legyen. *
- Mamarci? Hát... örvendek, hogy találkoztunk. *közli és szélesebb lesz a vigyora a július hallatán, elgondolkodva megingatja a fejét egy pillanat erejéig. Nem pont erre gondolt, de végül is rábólint a kapott információra. *
- Szóval július óta. Az szép idő? Előkészítő? *kérdezi, ha már felmerült ez is. Inkább arra volt kíváncsi, mióta várt a kisember arra, hogy befejezze a hegedülést és szabad legyen a pad. Pillanatnyilag ez az egyetlen gondolat ugrik be neki, és félre is pakol azonnal, hiszen tényleg elfoglalják az összes ülőhelyet a dolgai. Ha már leguggolt átnézni a kottáit, jobbnak látja először megkérdezni, hogy zavar-e, ha itt marad. A válasz hallatán megkönnyebbülten sóhajt egy aprót, hiszen ez azt jelenti, nem kell másik hely után néznie. Fogja a kottákat és fordít egyet a tokon, hogy keresztbe legyen a padon, ne hosszában, így ő is le tud ülni. Helyet foglal a kisfiú mellett, és lazán megvonja a vállát.*
- Nem tudom, de ha szeretnéd, meg lehet próbálni. *válaszolja, meg bólogat arra, hogy jó lenne tudni hegedülni. Mondjuk ő kicsit határozottabb volt és közölte a szüleivel, hogy hegedülni akar, mint a nagypapa, de hát az másik történet. Most örül annak, hogy valakitől ilyet hall és ez meg is látszik az arcán - nála a hegedűt nem lehet überelni semmivel sem. A rajzra kíváncsian vár, majd fülig szalad a szája, amikor elébe kerül.*
- Ez igazán szép. És köszönöm, kedves tőled, bár amúgy is játszanék, mert sokat kell ám gyakorolnom még ma. Viszont ha szeretnéd, megmutatom közelebbről a hegedűmet. Kipróbálhatod, ha érdekel, milyen is játszani rajta. Cserébe a rajzért, hm? *ajánlja a maga részéről. Kiveszi a tokból és a kisfiú elé tartja a hegedűt, ha igényt tartana egy kis ismerkedésre ezzel a hangszerrel.*
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 23. 18:31 Ugrás a poszthoz

Marcell

*Nem számított társaságra, de ha már így alakult, akkor illemtudóan bemutatkozik, a név hallatán pedig visszakérdez, csak hogy biztos legyen, jól értette-e? Barátságosan vigyorog tovább a kapott válaszra, még bólint is hozzá. *
- Értem. Hát akkor... örülök, Marci. Amúgy remélem, nem vagy ideges vagy ilyesmi, mert nem harapok ám.*válaszolja, már csak azért is, mert tudja magáról, hogy bár sose volt logopédusig fajuló gondja, de a mai napig képes dadogni egy kicsit, ha az édesanyja elég magas hangerővel szólítja meg és ráadásul a teljes nevén. Egyébként továbbra is furán ejti azt az a betűt, ami az anyanyelvében nem ismert hangzó, így a számára megszokott hosszú á hangnál ugyan valamivel rövidebb, majdhogynem palócos hangzású másik lesz az eredeti magánhangzó Marci nevében. Még tanulja a magyart, idő kell, mire megszokja a számára ismeretlen elemeit kiejteni meg leírni az új nyelvnek.*
- Értem. Szép is ez a hely, ami azt illeti. *jegyzi meg, és már neki is lát összeszedni a dolgait. Pillanatokon belül rendet tesz, kis helyre redukálva a hegedűnek szükséges teret, és még ő is leül a padra nemsokára, hiszen kiderült, hogy nem zavar. A kérdésre elgondolkodik, majd vállat von amolyan egye fene jelentéssel lazán és beleegyezően rábólint.*
- Még sose tanítottam senkit, de megpróbálhatjuk, ha nagyon szeretnél hegedülni tanulni. *jelenti ki. Pillanatnyilag fogalma sincs, honnan lesz hegedű Marcinak, például, de inkább azon jár az esze, hogy egyszer skálázni tanult, hangokat lefogni, meg hasonlókat és nem jut eszébe, mi volt a legelső gyakorlódarab. Megrázza a fejét kissé, csak úgy magának tudatosítva ezzel, hogy túl előre szaladt, és inkább átadja a hegedűt közelebbi szemlélődés céljából. Addig is ujjai között a vonóval térdére könyököl és fejét oldalra fordítva figyeli, hogyan néz Marci a hegedűre. Ez a lelkesedés tetszik neki, de most nincs ideje elmerülni tervek szövögetésében esetleges hegedűórákat illetően. A gitár említésére kihúzza magát és határozottan rázza meg a fejét.*
- Kinézetre kicsit, de egyébként nem igazán. *közli komoly arccal, és a hangja most annyira élesen cseng, hogy érezni rajta, nem szereti, ha a hegedűt a gitárhoz hasonlítják, mert az valami szörnyűség a szemében. Csak akkor enyhülnek meg a vonásai, amikor a húrokról esik szó. Marci végül is nem hibás azért, hogy őt gitárra emlékezteti a hegedűje, de majd mindjárt elmagyarázza, mi a különbség. Vesz egy nagy levegőt, lassan kifújja és újra elvigyorodva belevág.*
- Igen, azok a húrok, csak ehhez van vonó, azzal szólaltatod meg és a hegedűnek csak négy van, míg a gitárnak hat... meg nincsenek érintői sem... itt a nyakán, látod? A gitár nyaka olyan, mintha kockás lenne, és így könnyebb tudni, hol kell lefogni a húrokat... meg aztán a hegedű hangja olyan, mint az énekhang és sokkal több gyakorlást igényel, de sokkal szebb is tud lenni... ühm... bocsánat, nagyon elmentem.* megvakarja zavartan a tarkóját, amikor észreveszi magát. Belemerült a különbség ecsetelésébe, mutogat is lelkesen beszéd közben, de itt most az érintőknél megáll, mert rájött, hogy nagyon eltért az eredeti témától. Inkább fogja a hegedűt, ha már arra kérik, játsszon és felkelve a padról kihúzza magát, ismételten bal vállának illesztve a hegedűt.*
- Van valami, amit esetleg nagyon szeretnél hallani?*szemöldökét kérdőn megemelve biztató vigyorral néz Marcira. Legyen ez most kívánságműsor, hátha van olyan darab, amit Marci szeretne hallani, ő meg el tudja játszani. *
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 23. 18:31
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 23. 18:58 Ugrás a poszthoz

Keiko

*Úgy érzi, muszáj rákérdeznie, mi ez a nagy megdöbbenés annak hallatán, hogy rellonos. Első pillanatra tényleg úgy tűnik, mintha minimum azt közölte volna, hogy valamilyen halálos kórt terjeszt éppen. A kapott válasz különösebben nem elégíti ki hirtelen született kíváncsiságát, de inkább nem firtatja tovább. Eddigi tapasztalatai alapján mindig vannak minden közösségben olyan emberek, akik nem túl barátságosak meg kedvesek, esetleg kifejezetten agresszíven viselkednek. A zeneakadémiának is megvoltak a maga mumusai, de fura az a gondolat, hogy ez házhoz kötődne bármilyen szinten is. Hamar Runára terelődik a szó, majd a zenéről és a hegedűig is eljutnak. Elég ránézni, amikor arról a hangszerről beszél, nem lehet nem látni, mennyire rajong érte. Közben szép lassan Izé is megnyugszik a tenyerében, már nem reszket, mint valami nyírfalevél, sőt még akkor is meglehetősen nyugodtan cincog és barátságosan mozgatja a bajszát, amikor átteszi a lány tenyerébe. Így elnézve a kis szőrmókot, gondolta megmutatja Keikonak, mire képes a papírért. Meg is kérdezi, nincs-e egy fölösleges darabka éppen kézügyben, de ama mély lélegzetvétel hallatán inkább lemondana róla máris.*
- Hagyd inkább, ha nincs kézügyben... csak gondoltam megmutatom, mire képes Izé egy darabért. Van egyébként a szobámban neki sajátja félretéve. Egyszer már megrágcsálta a húgom rajzlapjait, így azóta van neki külön erre a célra egy adag... mert nem esszük meg azt, ami a másé, ugye, te rosszcsont? *a végére megint az egérhez fordul és ujja hegyét nekiérinti az egér orrának, mire Izé még élénkebben kezdi mozgatni a bajszát. Újra átveszi egérkéjét és ha már Keiko papírt keres neki, most látni lehet, hogy még annak hallatán is, hogy valahol kinyílt egy füzet, hörcsög módjára megemelkedik és körbeszaglászik. Reménykedik, hogy kap egy kis cellulózt. A nagyobbacska darab paprra ő is néz egy nagyot, majd leteszi a párkányra és rátenyerelve sarkát mutató- és hüvelykujja közé fogva letépi, a többit meg éppen használatban nem léőv ujjaival szorítva a tenyeréhez visszanyújtja a lánynak.*
- Köszönöm, ennyi elég is lesz. Szereti, de nem ehet sokat. Az állatdoki szerint nagy mennyiségben nem tesz jót neki, mert nehezen emészti. Na... mit kaptál Keikotól, Izé? Ide nézz... *az egér orra elé tartja a papírfecnit, és tessék nézni, a szőrmók képes két lábra állni és a lehető legjobban kinyújtózni, hogy elérje a papírt. Nem kínozza azért sokáig, mindjárt odaadja, és Izé meg elégedetten rágja be az egészet egy pillanat alatt.*
- Jah, hogy van ilyen? Jó tudni. Ez esetben tényleg jó lesz, ha megyek. Örülök, hogy találkoztunk. Szia. *köszön el a takarodó említését követően, Nem különösebben szeretne büntetésekkel kezdeni, ha nem muszáj, így Izével a tenyerében elindul ő is vissza a Rellon berkeibe. *
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 24. 17:55 Ugrás a poszthoz

Runa- Évnyitó

*Valahogy mindig gyorsabban telik az idő, ha valahová viszonylag pontosan oda kellene érnie, ráadásul ilyen alkalmakkal soha semmi nincs a helyén, amire éppen szüksége lenne. Először az ingéről pattant le egy gomb úgy gondolván, hogy jobb neki szabadon és begurult az ágy alá. Ez még nem is lett volna akkora gond, hiszen kicserélte másikra, de aztán nem találta a fele cipőjét, majd a kulcstartót, amin ugyan éppen nem csörög egy darab kulcs sem, de magával hordja, mert a nagyapjától kapta még régen és amolyan kabalaféleség. Nagy nehezen megkerült ez is, az is. Az még viszonylag érthető, mit keresett a cipője az ágy alatt, de hogy a kulcstartó hogy került a szekrény tetejére? Elképzelése sincs róla, és az órájára pillantva kiderül, hogy már ideje sem gondolkodni ezen. Még a fésűvel is csak futólag találkozik, ahogy egyik pillanatról a másikra nagyobb sebességgel kezd kapkodni, így szokásosan összevissza állnak a tincsei. Felkapja a talárt, és már rohan is, szó szerint végig a folyosón, fel a lépcsőn, a kanyart alig sikerül úgy bevenni, hogy ne vigyen magával semmit közben, végül lihegve áll meg a nagyterem közelében Runa mellett. Előre hajolva térdén támaszkodik meg és köhög, amikor meg éppen nem, akkor kapkodva szedi a levegőt. Kell pár pillanat, mire kiegyenesedik és hátát a falnak döntve Runára pislog kicsit kivörösödve, de az majd mindjárt elmúlik.*
- Mindig elf... khm, khm... elfelejtem, hogy a sp... khm... sport... khm, khm... nem az erősségem... *krákog még egy sort, két szavanként szája elé tartva a kezét még köhécsel is, de lassan abbamarad a mondat végére. Vesz egy nagy levegőt, ha már elmúlt a pillanatnyi köhögés-roham, amit a rohanás idézett elő, majd lassan kifújja. Jobbját megemelve beletúr a hajába és megkönnyebbülten felsóhajt, közben ellökve magát a faltól.*
- Az intermezzo-tól eltekintve... örvendek, madamoiselle Blackwood. Elnézést a késésért. Mehetünk is. *ellépve a fal mellől megáll Runa előtt, komoly arckifejezést erőltet magára, és felé nyújtja a jobb kezét, majd ha a lány hajlandó odanyújtani a sajátját, kezet csókol. A lovagias gesztust újabb követi, ugyanis a karját nyújtja a következő pillanatban Runa felé, már ha barátnője elfogadja és mehetnek is. A könyvek említésére széles vigyor jelenik meg arcán és megingatja a fejét, amolyan "tudtam én, hogy így lesz" tekintettel nézve Runára.*
- Hát, remélem, nem lesz rájuk szükség, de ha mégis, akkor köszi előre is. Beethoven jól hangzik. Na de... hogy vagy? Látom, jó választás volt ez a pár pillangó. Velük is alszol netán? *szólal meg újra, miután végignézett a lányon és igen, észrevette, hogy utóbb ahányszor találkoznak, mindig a pillangókat hordja. Az ajtónál előre engedi Runát illedelmesen, majd beérve helyet is foglalhatnak, utána ráér szétnézni és megcsodálni a termet. *
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 24. 20:10
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 25. 14:04 Ugrás a poszthoz

Runa

*Persze, hogy mindent látnia kell. Mi másra volna az ember szeme, minthogy használja, és ő bizony mindent alaposan megnéz, ami útjába kerül, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne figyelne másokra, jelen esetben Runára. Elérik a stéget is, ahol első dolga megcsodálni a fodrozódó vízfelszínt, végtére is nem mondhatja senki, hogy nem vonzza a szemet. Maradna még gyönyörködni a látványban, de ha már hívják, szófogadóan leül ő is.*
- Naná, mert zenében nem lehet alább adni. Sigurdsdottir tanárnő is mindig ezt mondta... és az előadás után napokig azt mondogatta, hogy milyen jól ment, pedig tudod, milyen sűrűn dicsér meg bárkit is. *válaszolja nagyon is komoly képet vágva mindehhez. Remélhetőleg Runa emlékszik még a zeneelméletet oktató szigorú tanárnőre, aki az elődadásokat rendszerint szervezte. Az iskola méretére is rátérnek hamarosan, és a fintorral egybekötött megjegyzésre elgondolkodik kissé, mielőtt kérdőn felemelve fél szemöldökét Runára néz és megszólal. Azt lehetne hinni, hogy most legalább számon kérni akar valamit. *
- Pedig már kezdtem reménykedni, hogy lesz egy tapasztalt idegenvezetőm... de... ez esetben egy felfedező körséta valamikor? *kérdezi és a következő pillanatban jön az a nagy ölelés is, meg a kuncsorgás a forrócsokiért. Lelkesen bólogat a hozzávalók említésére, még hümmög is hozzá, mert nagyon finomnak hangzik az egész.*
- Igen, igen... finomnak hangzik. Szerezhetünk mellé vajas kekszet is, és... mmm ... ha a görögök ismerték volna, biztos ezt választották volna nektár meg ambrózia helyett. *nyammog egyet fülig érő szájjal. Véleménye szerint nincs még egy olyan finom forrócsoki, mint amilyet Runa az édesanyjától készíteni tanult. A zene említésére komoly arckifejezéssel húzza ki magát, eltávolodva a lánytól. Még végig is méri, de tudja, hogy a lány is tisztában van vele, hogy most csak húzza. Szóba kerül a vonósnégyes gondolata, megvonja a vállát.*
- Kell egy hegedűs meg egy brácsás... plusz te csellósnak és én még hegedűsnek, aztán kész is a kvartett. Hegedűsre talán nagyobb eséllyel vadászhatunk. Számolhatom úgy háromszáz- háromszázötven diákkal? Mert ha igen, akkor van esélye, hogy legyen legalább öt-hat ember, aki játszik hegedűn. Brácsa viszont... ismersz brácsást? Ha összehozzuk, játszhatnánk... Mozartot... Vivaldit... Dvořákot... hirtelen nem is tudom... *nagyon belelkesült a gondolattól hirtelen, még gesztikulál is mellé, ujjain igyekszik számolni az egyes említett zeneszerzőket, minden egyes névre kinyújtva jobbjának egyik ujját, de aztán inkább feladja. Túl sokan vannak, kár mindet felsorolni, ráadásul Runa még ismeri is a neveket, nem kell magyarázni. Szemöldökét kérdőn megemelve bámul rá, amolyan "na, benne vagy?" nézéssel valamiféle reakcióra várva, de végül szép lassan félreteszi az egészet későbbi időre, látva, hogy a lány éppen szomorkodva bámul a víz irányába. Valószínűsíti, hogy egy részét talán már nem is hallotta annak, amit itt éppen szónokolt, de nem akkora baj. Majd elmondja újra máskor, jelen pillanatban inkább átkarolja a lány vállát és megpróbálja jobb kedvre deríteni. A vonósnégyes várhat, úgyse biztos benne, hogy találnak hozzá brácsást.*
- Ne szomorkodj, hallod? Jobban áll, ha mosolyogsz. *jegyzi meg egy szája szegletében bujkáló mosollyal együtt, majd meglepődve pislog a lányra, amint szóba kerül az új téma.*
- Még mindig? Van néhány jól kinéző fiú, jobb lesz, ha vigyázol magadra. Ühümm... mugli orvos... azért talán egyszer kérdezd meg a gyógyítót, nincs-e valami kevésbé fájdalmas módszere. Amúgy... álljunk csak meg... ha ez úgy működik, hogy minden jóképű hímnemű egyed látványára megered az orrod vére... akkor ez azt is jelenti, hogy szerinted én meg ronda vagyok? *kérdezi a végére, ha már az agyában összeállt a logikus gondolatmenet, bár komolyan venni most sem kell, Runa tudhatja a legjobban. A hangján is érződik, hogy egy hajszál választja el attól, hogy nevessen.*
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Axel S. Sjölander összes RPG hozzászólása (128 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Fel