36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 22 ... 72 73 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 25. 17:19 | Link

Blanka


Örülök, hogy a lány társ a bűntény nyomainak eltüntetésében, és mikor megkérdezi, hogy hazudjunk-e, akkor úgy érzem, hogy ideje bevetnem az angyali Rufust, és meg kell nyugtatnom őt, hogy ilyenről szó sincs.
-Hazudni? Ugye, tudod, hogy hazudni bűn? Mi nem fogunk hazudni, csak hirtelen elfelejtjük, hogy mi is történt ezen a helyen, rendben?-teszem fel a kérdést, bár így is hazudunk, de legalább jobban kifejeztem magam mintha, csak egy egyszerű igent mondtam volna. És most ugrik a majom a vízbe, de sajnálatos módon a víz eltűnt és csak az iszapba ugrott, mert a lány nem tudja, hogy kitől hallotta a nevemet, és azt se árulja el, hogy milyen ügy kapcsán hallotta a Rufus nevet, de előttem nincs lehetetlen.
-És milyen ügy kapcsán hozták fel a nevemet?-teszem fel a kérdést, én bizony kihúzom belőle az igazságot, még akkor is, ha estig itt kell lennünk.
-Nekem tetszik, ha mások nem mondják az az ő bajuk-mosolygok a lányra, majd végig nézem, ahogy a hörcsögével bemegy a kastélyba, és én ígéretem ellenére nem lök le a fatövébe, hanem megpróbálom mégjobban elrejteni a lyukat, és csak ezután ülök le a fatövébe, szerencsémre a lány még nem ért vissza, de mikor meglátom őt, mosolyra húzódik az arcom, és csak akkor szólok hozá mikor már elég közell van hozzám, így legalább nem kell kiabálnom.
-Hamar visszajöttél, betetted a hörcsögödet a helyére, és futottál is vissza hozzám?-teszem fel a kérdést neki, de a 200 W-os mosoly még mindig nem tűnt el az arcomról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 25. 22:28 | Link

Rufus!  Angel

-Hirtelen elfelejtjük? -kérdezek vissza szemöldökömet ráncolva. Végül is nekem mindegy, a lényeg, hogy hazudnunk kell. Rufus próbálja szebben megfogalmazni a hazudni szót, de a végeredmény ugyanaz. Amúgy meg, lehet, hogy nem is kell füllentenünk, mert lehetséges az a verzió is, hogy senki sem veszi észre a lyukat. Az lenne a legjobb! Viszont most akkor is muszáj lesz nem az igazat mondanom, mert Rufust érdekli, milyen szövegkörnyezetben hallottam a nevét.
-Csak annyit hallottam, hogy Rufus. -mentegetőzök. Azért még sem mondhatom, hogy azt hallottam mindenféle lánnyal kavar. Egyrészt nem akarom, hogy miattam szidjon le valaki olyat, aki nem is csinált semmit, másrészt meg nem akarok én is pletykálkodni. Én lezártnak tekintem ezt a témát, de ha ő valamit még kérdez ezzel kapcsolatban, én komolyan mondom, hogy nem fogok rá válaszolni.
-Igen. Rohantam vissza hozzád! Ezt a távot is olyan nehéz volt kibírni nélküled! - nevetek fel. Gondolom ő nem olyan, hogy megsértődik ezen, tán csak szorult belé némi humorérzék. Egyébként érdekes, mert soha nem jöttem ki a fiúkkal régebben. Itt meg ezzel a Rufussal tudjuk ugratni egymást és én ha jobban belegondolok, még nem csinálta  ilyet.
~Alan!!!~
Jutott hirtelen eszembe. Ő volt az egyetlen fiú eddig akivel jártam. Meglehetősen rövid és unalmas volt a kapcsolatunk. Eleve úgy kezdődött, hogy az első találkozásunkkor már megcsókolt és megkérdezte, járnék-e vele?! Èn meg persze belementem, de nem a fiú tetszett, hanem a helyzet, hogy valaki szerelmesen gondol rám. Elég csúnyán szakítottunk utána.
-Tényleg, neked volt valaha barátnőd? -kérdeztem hirtelen Rufustól, bár a pletykákból ítélve tuti volt már neki, vagy még most is van..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-Egy idióta vagyok.
-Nem Papa. Csak ember.
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 25. 23:18 | Link

Blanka


-Hirtelen? Eddig se tudtunk e lyuk keletkezési körülményeiről-kacsintok a lányra, és próbálok olyan fejet vágni, mint aki nem érti, hogy miről beszél Blanka. Na, de részemről most már lezárhatjuk ezt a témát nem akarom, hogy a lány miattam hazudjon. És még mindig nem tudom meg a pletykát, ez már bosszantó, az oké, hogy valaki titoktartó meg stb., de a titok az a halmazállapot, ami alkoholban jól oldódik. Szegény lányt nem fogom leitatni, de azért csak elmondhatná, ha már így szóba hozta a témát.
-És a Rufus után még mit hallottál? Nyugi, köztünk marad.-mosolygok bátorítóan Blankára, hogy nyugodtan megbízhat, engem most már úgyis csak az érdekel, hogy mit hallott rólam.
-Tudom, mértem is az időt, hogy hány percig bírod ki nélkülem.-mosolygok a lányra, tudom, hogy csak poénkodott, és ezért én is, jó ha valakivel lehet hülyülni, bírom az olyan embereket, akiknek van humorérzékük, és felteszi a számomra megdöbbentő kérdés, és mivel Levitás volnék vagy mi a szösz, ezért nem nehéz összepárosítanom a kérdést és a pletykát ami elméletileg rólam terjeng.
-Két oka lehet, amiért a kérdést feltetted az egyik az, hogy a pletyka amit hallottál rólam az az volt, hogy csajozok vagy valami hasonló, a másik az az első ok.-nézek a lányra, és várom, hogy mit reagál rá, szinte mondhatni most-másodszorra- ugrik a majom a vízbe. De azért válaszolok neki, ha már érdeklődik irántam, vagyis szerelmi ügyeim iránt.
-Igen, már volt barátnőm. És neked már volt barátod?-kérdezek vissza egy kis kíváncsisággal a hangomban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 26. 09:41 | Link

Ruuufus  Cheesy

Rufus rám kacsint és én ezen csak nevetek, mert olyan kis aranyos, ahogy becsukja egyik szemét, a másikat meg nyitva hagyja. Mikor megin kérdez valamit azzal kapcsolatban, amit én már lezártam, csak mosolyogva nézek rá és nem szólok semmit.
-Mérted is az időt? Hogy te milyen ellenállhatatlanul szupertökéletes személyiség vagy... -nevettem fel. Rájöttem, hogy milyen nagy hiba volt tőlem, hogy megkérdeztem tőle, volt-e már barátnője. Azt hiszem, elárultam magam...
-Na jó! -veszek erőt magamon.-Őszinte leszek hozzád, de tényleg ne mondd el senkinek! Azt hallottam rólad, hogy sok lánynak szoktál udvarolni egyszerre. Meg, hogy volt egy lány aki visszautasított téged! Meg, hogy volt egy másik lány, akivelegyszer láttalak a falatozó gyorsétteremben, de azzal nem tudom mi van. Ja, meg, hogy belekeveredtél valami ügybe, mert valaki cigarettát szívott. Vagy valami ilyesmi... Persze ezekből nem tudom mi az igaz, és mi nem... -mesélek el neki mindent, amit róla hallottam.
-Na most már boldog vagy? -nézek rá. Jó sok mindent kiszedett belőlem. Alig bírtam abbahagyni a beszédet.
-És a barátnőd bagolykős volt? -kérdeztem, hogy eltereljük a témát. -Tényleg, te honnan érkeztél? -érdeklődtem. Az egyik legrosszabb tulajdonságom a kiváncsiság, ami persze valamikor jól jön, de nem mindig...
Ó, régen mindig azt kívántam., hogy bárcsak gondolatolvasó lennék! Akkor most tudnám, hogy mire gondol Rufus. Tudnám, mi a véleménye rólam! De jó lenne! Jaj, már megint kiváncsi vagyok...  A fa törzsének támasztom a hátamat és törökülésbe teszem a lábaimat. Rufus már egészen jól elhelyezkedett én meg eddig egyenesen és mereven tartotam a hátam, de most, hogy neki támasztottam a fának, sokkal kényelmesebb. Közben kiveszem a hajcsatokat a hajamból és újra tűzöm a loboncomat. Mennyivel jobb így, már nagyon ki volt lazulva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-Egy idióta vagyok.
-Nem Papa. Csak ember.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. augusztus 26. 16:17 | Link

Emma

Tény és való, Leonie-t néha nehezebb követni, mint egy cikesz mozgását. De egy idő után az ember megszokja. Vagy leveti magát a Himalája tetejéről, mondván, semmi keresnivalója ezen a földön.
-Nem is tudom, régen bújócskáztam! Vagy versenyezhetnénk, ki tud előbb felmászni egy fára! – Sorolja lelkesen ötleteit a leányzónak, aki láthatóan már most leizzadt vörös törpénk tempójától. Talán csak receptre lenne szabad adni őt, hogy a gyenge idegzetűek ne kerüljenek infarktus közeli állapotba.
-Sokszor mondják, hogy maradjak már nyugton – vonogatja meg a vállát vigyorogva. De mit lehetne tenni, ha egyszer egy örökmozgó lendületével van megáldva?
-Ééé..én csak.. – Emma hirtelen hangulatváltásától letaglózva dadog egy sort. A napló valóban ott van a kezében, de esze ágában sem volt belenézni. Csupán ott volt mellette, így magával hozta, hogyha netán elkószálnak játék közben, ne maradjon őrizetlenül. Megszeppenten pislog a morcos hölgyeményre, s hagyja, hogy kiragadja a kezéből a füzetet. Viccesen is nézne ki, ha most elkezdenének birkózni érte, olyan indokkal, hogy Leonie majd őrzi neki.
-Emily, várj! – jó, hát a nevekkel sosem volt kibékülve, jó párszor be kell neki mutatkozni ahhoz, hogy megjegyezze bárkiét. Most miért? Mi van? Okostelefon ő, hogy egy gombnyomással el lehessen benne menteni valamit?
-Hova mész? Én nem is néztem bele! – szörnyen rosszul érezné magát, ha a leányzó megharagudna rá a semmiért. Tulajdonképpen végignézve kapcsolatain nem akad olyan ember, akivel valaha is rosszban lett volna. Leonie lelke nem viseli könnyen, ha nem szerethet mindenkit. Azt nem várja el, hogy viszontszeressék, de legalább indokolatlanul ne bántsák meg.
-De komolyan, csak magammal hoztam, hogy ne hagyjuk ott. Ha gondolod, kérdezz meg bárkit… biztos van, aki tanúsíthatja – jó vicc. Az égvilágon senkit nem érdekel a két eridonos hölgyemény problémája.
-Azon a fán ott – mutat a hozzájuk legközelebb eső növényre. – Láttam egy mókust. Kérdezzük meg tőle, ő majd elmondja! – még mindig ott liheg Emma mögött, s addig nem is szándékozik békén hagyni, míg be nem bizonyítja igazát. Hacsak visszakézből le nem nyomnak neki egy akkora sallert, hogy megfekszik tőle. Az igen kellemetlen volna a számára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. augusztus 26. 17:26 | Link

Yvonne

Szóval másik iskola, úgy tűnik mindenki jön szépen vissza. Erről eszébe jut Hajni és kellemetlen érzés mar a gyomrába. Ritkán kerül közel valaki a sötét lelkéhez és a szöszke kislány magáénak tudhatja Kornél lelkének egy és gondolatainak egy apró részét. Egészen belefeledkezik az önsajnálatba, amikor hirtelen valami történik. Elfintorodik, körbepillant és akkor ismét megakad a tekintete a mellette ülő lányon, de most egészen másként szemléli, mint néhány perccel ezelőtt. Hogy lehet valaki ennyire gyönyörű? Közelebb hajol hozzá, végigsimít a haján, egészen elveszítette az eszét. Ha most kívülről szemlélhetné a dolgokat, biztosan jó nagyot rúgna bele saját magában, csak azért, hogy után még röhöghessen is egy sort. Ha pedig megtudná, hogy az imént találta el a szerelem nyila, akkor biztosan addig keresné a szárnyas kis szörnyeteget amíg meg nem találja, utána pedig belefojtaná egy kanél vízbe. Hiszen ő soha nem szokott szerelmes lenni, soha nem is volt. Az elkövetkezendő ötven évben pedig nem is szándékozott ilyen útra térni. De most egyszerre mindent annyira szépen lát, mintha minden problémája egyszerre oldódott volna meg, ráadásul itt ül mellette a kastély legszebb lánya.
-Említettem már, mennyire gyönyörű vagy?
Őszintén cseng a hangja, hiszen jelenleg komolyan is gondolja. Hideg kezeivel végigsimítja a lány arcát, hogy az állánál fogva óvatosan maga felé fordítsa az arcát. Néhány másodperc erejéig még tétovázik, mert bár általában jó emberismerő, most fogalma sincs, mit reagálna a lány, ha egyszerűen csak megcsókolná. Vajon mérges lenne? Biztosan megütné, de ennyi simán megér neki. Így hát nem tétovázik tovább, lassan odahajol és csókot lehet a lány ajkaira, közben végigsimít az hajtincsén. Addig nyújtja ameddig csak lehet, de nem akar túlságosan tolakodó lenni, most nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. augusztus 26. 17:27 | Link

Leonie


Csak egyenesen száguldoztam tovább. Amikor meghallottam, hogy a lány nem nézett bele a naplómba, megálltam, és hátrafordultam.
- Hazudsz - mondtam, és egyenesen az arcába néztem.
~Jó, lehet, hogy picit túlreagálom a dolgot!~vallottam be magamban. Kicsit aljas húzás volt tőlem, hogy így letámadtam esélyt sem adva rá, hogy megmagyarázza. Rosszul éreztem magam emiatt.
- Bocsi, de... - kezdtem, de nem tudtam hogyan is folytassam. - Tudod mit? Hiszek neked, hogy nem néztél bele a naplómba! - mondta, és elszánt pillantás ült ki az arcomra. - De akkor meg kell ígérned, hogy soha nem is fogod megtenni. A naplóm csakis nekem szól, senki másnak! - mondtam, és addig nem is akartam mozdulni, míg meg nem tette amit kértem. Lehet, hogy kicsit gonoszan hangzik ez az egész, de a személyes tárgyaim nagyon védem!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Yvonne L. West
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 26. 18:12 | Link

Kornél


A fiú kissé szótlan volt, de annál inkább rámenős. Sosem gondoltam volna, hogy ezt a kettőt valaki el tudja sajátítani, egyszerre. Testét szinte már teljesen a sajátomhoz simulva éreztem. Szívesen megszólaltam volna, de valahogy nem tudtam, valami meggátolt benne. Pár perc semmittevés után, egy apró fájdalmat éreztem a hátamba, utána pedig mintha nem is ezen a világon lettem volna. Minden olyan szép lett, olyan rózsaszín. Semmi problémám nem volt, boldog voltam. Szép volt az idő, a virágok gyönyörű színekben pompáztak, majd mikor tekintetem Kornélra tévedt, szívem hatalmasat dobbant, gyomromban pedig megjelentek a pillangók. Először kissé megrémültem, sosem éreztem még ehhez hasonlót, és amikor a fiú pillantása találkozott az enyémmel, kedvem lett volna meghalni a boldogságtól és az izgatottságtól. Mindez kívülről nem látszott, mindig is jól tartottam magamban az érzelmeimet, szerencsére ez most is sikerült. Fogalmam sem volt mi történik velem, minden csak ment magától, mintha már nem én lettem volna a főnök, hanem valami apró kis erő, ami teljesen bekebelezett és irányítani kezdte volna az érzéseimet és a cselekedeteimet. Meg kell, hogy mondjam nagyon tetszett a helyzet. De azt hiszem ezt a gondolatot is mélyen elzárom magamban. Kornél arcára ha ránéztem, egyszerűen elakadt a lélegzetem. Sosem láttam még hozzá hasonló, mondhatni csodát. Hihetetlen, hogy eddig nem vettem még őt észre, de örültem, hogy most ekkora szerencsém van, hogy itt lehetek, közvetlen mellette, és gyönyörködhetek benne. Mikor szóra nyitotta a száját, és kissé kábultam elszavalt nekem egy mondatot, teljesen elolvadtam. Én? Most komolyan rólam beszélt? Éreztem, ahogyan elpirulok. Próbáltam visszatartani, hiszen mi a franc történhetett, hogy én itt nekiálltam pirulgatni? De nem tudtam megállítani ezt az érzést. Elmosolyodtam, majd a fiú szemeibe néztem.
- Nem...még nem említetted, de...örülök, hogy most megtetted. Mondtam. Hangomon hallani lehetett a zavart, és a csodálatot. Pár másodperc múlva a fiú kezei a hajamban voltak, utána átkerültek az arcomra, majd még közelebb húzott magához, hogy egy csókot adjon. Számomra megszűnt a külvilág, csak ő és én léteztünk. Fel se tűnt mennyi idő telik el a csók közben, de nem akartam, hogy ennek vége legyen. Gyönyörű volt. Teljesen elvesztettem mindent, mikor kissé eltávolodtunk egymástól, azt se tudtam hol vagyok. Pislogtam párat, körül néztem, majd mikor már beazonosítottam, hogy nagyjából mi is történik, Kornélra pillantottam. Kezdtem attól félni, hogy meghallja ahogyan ver a szívem, és megrémül. Éreztem, hogy majd kiugrik a helyéről. Nem bírtam magammal, kezeimet azonnal a fiú nyaka köré fontam, és újra megcsókoltam. Át akartam élni azt a pillanatot, mint az imént. Újra és újra. Soha nem tapasztaltam még ehhez hasonlót, de biztos voltam benne, hogy ez felejthetetlen lesz. Igazából magamra se ismertem, ez nem rám vall. De kit érdekel? Lehet ez a rejtett énem. Nagyon tetszett minden. Végre boldog voltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. augusztus 27. 00:03 | Link

Emma

Komolyan nem érti ezt a lányt. Úgy felfújja a nagy nullát, hogy még nagyobb lesz belőle. Talán a nagymamája titkos lekvárreceptje van ebben a füzetben leírva, azért védi ennyire. Vagy lehet találna benne egy térképet, ami egy elásott hullához vezet. Ki tudja… mindenesetre meglepő, hogy mennyire védelmezi. Ha nem akarja, hogy megtudjanak valamit róla, akkor nem kéne papírra vetnie, mert az előbb-utóbb úgyis illetéktelenek tulajdonába jut. Bezzeg Leonie! Róla példát lehetne venni. Úton-útfélen mindenkinek elmeséli a kis életét a lehető legnagyobb részletességgel. Persze abban nincs is semmi különös, azon kívül, hogy a postás bagoly nem szokott kétszer csengetni náluk.
-Miért hazudnék? – kérdezi értetlenül. Ha egy szikrányi rellonos lenne benne, már rég kiplakátolt volna mindent ezzel a naplóval, vagy csak simán leátkozta volna a hisztiző kislányt, de nincs, hála a gondviselésnek. S ha már itt tartunk, a gondviselés küldhetne neki egy doboz csokit, ha már így lelombozták.
-Anyukám azt mondta, nem szabad hazudni, úgyhogy nem is szoktam. Maximum játékból füllenteni, de az egészen más – neki bizony mindenről megvan a saját fogalma. S valótlan is többször hagyja el a száját, mint kellene, de csak akkor, ha azzal nem árt senkinek. Hát most mondjátok meg, kedves olvasók… nem egy tünemény ez a vörös törpe? Hiszen még mindig tűri, hogy leosszák valami olyanért, amit el sem követett.
-Hát.. köszi – vigyorodik el a nagy kegyen, hogy Emma mégiscsak megbocsát neki anélkül, hogy térden állva könyörgött volna. Utána kéne néznie, miféle kultusz övezi ezt a naplóírást, hogy eztán jobban tiszteletben tarthassa mások érzéseit.
-Nem szokásom mások cuccaiban turkálni… na, jó. Keith-ében igen, de őt nem zavarja. Meg egyszer megpiszkáltam Fédra néni jósgömbjét, de hát az meg ott volt az asztalon… no, mindegy. Szóval nem hiszem, hogy a következő éjszaka belopózom hozzád, és belenézek a naplódba. Miért tenném? – Emma túl nagy jelentőséget tulajdonít annak a kis füzetecskének, amit szorongat, de hát ő tudja. Leonie látott már ennél furább dolgokat is a kastélyban.
-Akkor most mégsem hagysz itt? – kérdezi bizakodva, majd jót mulatva még hozzáfűzi. – Vagy inkább mész, és beleírod a naplódba, hogy el akartam lopni?
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. augusztus 27. 01:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 27. 16:04 | Link

Blanka


Furán nézek rá amikor a kacsintásomra csak nevet, lehet, hogy rosszul csináltam, mondjuk ez nem egy nehéz művelet, bár ismerek olyan embert aki nem tud kacsintani, és próbálja erőltetni, de olyan mintha valami belement a szemébe és próbál pislogni, nagyon vicces. A kérdésére, ami szerintem eléggé irónikusra sikerült, mosolyogva felelek.
-Bizony, bizony. Ugye, ez most irónia?-teszem fel a kérdést, és elnevetem magam, tudom, hogy nem komolyan gondolja, és remélem, hogy ő is tudja, hogy csak vicceltem, ha már így ugratjuk egymást. És most jön a nagy bejelentés, tudtam, hogy rátapintottam a lényegre a kérdésemmel. Figyelmesen hallgatom őt, és eszembe jutnak az emlékek, amik alapján kiderül, hogy ez nem pletyka, hanem híre ment a suliba, annak amiket csinálok és ezeket az igazságokat terjesztik, nem érdekel, hogy ki, de most már tudom, hogy miket mond.
-Köszönöm, hogy elmondtad nekem, és ígérem köztünk marad, és az se érdekel, hogy ki terjeszti ezeket, de legalább tudom, hogy mikről beszélnek a hátam mögött.-mosolygok Blankára, mert aranyos tőle, hogy elmondta nekem az igazat, és már valóban nem érdekel, hogy ki mondta el neki ezeket, vagyis, hogy ő kitől hallotta ezeket, csak egy a lényeg, hogy tudom, és hogy ha szóba kerlök akkor tudok védekezni, de most erre nincs szükségem, hisz a lány nem kérdezi meg, hogy ezek a pletykák valóban igazak-e, csak elmondta mindazt, amit ő hallott. A kérdésével azzal kapcsolatban, hogy boldog vagyok-e, hogy ezeket elmondta nem válaszolok, de a következő kérdésére már igen.
-Nem, eddigi barátnőim Londonban élnek és nem varázslók.-válaszolok neki, bár már kezd gyanússá válni, hogy ennyi mindent akar tudni a szerelmi életemről, de ezt a gyanút elhessegetem, hisz kétlem, hogy a pletyka után amit hallott rólam, összejönne velem, de akkor is érdekes, hogy ilyenekről érdeklődik, és még vissza se tudok kérdezni, hisz arra a kérdésemre se felelt, hogy neki volt-e már valaha barátja. Mondjuk jobban belegondolva, ezek a kérdések jobbak, mintha azt mondaná, hogy meséljek magamról, mert akkor bizony félbeszakadna a beszélgetés, hisz egy szót se tudnék szólni, utálok magamról mesélni. És most jön a második kérdés, ahol megint én kerülök középpontba és ő a származásomról érdeklődik.
-Londonból jöttem. És te?
Utoljára módosította:Rufus Saron, 2013. augusztus 27. 16:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 27. 18:44 | Link

Rufus

-Persze, hogy irónia!-nevetek fel. -Mondjuk, ha jobban ismernélek, lehet, hogy mondanék rólad ilyet, de most még nem.-gondolkozok el, mert semmiképpen nem akarom megbántani. Még egy embernek sem mondtam ilyesmi félét, úgy, hogy főleg nem egy olyannak fogom, akit alig ismerek és nem is ez a véleményem róla. Persze nincsenek rossz gondolataim vele kapcsolatban!
-Ez nem kibeszélés a hátad mögött, hanem...-kutattam az agyamban, hogy megvédjem a hátba támadóit. -Hanem hangos vélemény kinyilvánítás!-vágom rá büszkén mosolyogva. -Egyébként nincs mit. És remélem tényleg köztünk marad a dolog!-teszem hozzá. Nem azért, mert nem bízok meg benne (noha alig ismerjük egymást), hanem csak, hogy megerősítsem mennyire fontos, hogy ne tudódjon ki a "szitu".
-Óóóó! London csodaszép hely!-mondom és teljesen elvarázsolódok pár percre. Mindig is elszerettem volna menni oda, és azt terveztük a családdal, hogy idén kilátogatunk oda is! A London eye-t muszáj lesz látnom! Jaj, meg a Big ben-t is!!!
-Szeretsz ott élni? Jaj, miket beszélek, biztosan imádsz ott lakni!!! -pörgök be.-válaszolok még mindig felvillanyozódva. -Mikor mész legközelebb haza? Minden híres helyen voltál már? Születésed óta ott élsz? Jaj, mesélj valamit róla, kérlek!-egy kicsit sokat kérdeztem szegénytől így hirtelen, de hát London!! Ne szórakozzon már! Az a legeslegeslegselegkedvencebb helyem, bár még soha nem voltam ott, de láttam már róla rengeteg képet és húúú! Közben pedig jól elhelyezkedtem, hogy kényelmesen tudjam hallgatni Rufust amint mesél nekem Londonról. Feltéve, ha figyelembe vette azt a szót a mondatomban, hogy "kérlek!" és mesél róla nekem.
Utoljára módosította:Blanka Carson, 2013. augusztus 27. 18:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-Egy idióta vagyok.
-Nem Papa. Csak ember.
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. augusztus 27. 22:17 | Link

Leonie


Még egy darabig csak néztem a lányt.
~Vajon hihetek neki?~aztán a nyakláncomhoz nyúltam, ami most is, mint mindig, megnyugtatóan simult a bőrömhöz.
 - Minden oké köztünk! - mondtam, és biztatóan rámosolyogtam a lányra. Még magamban fel sem fogtam, hogy mi történt. Hirtelen egy furcsa érzés kerített hatalmába, amit soha sem éreztem. A hasamban kezdődött. A gyomrom begörcsölt, és kicsit összecsuklottam, bár nem volt látható. Utána feljebb csúszott, és a torkomban éreztem, ahol mintha összeszűkült volna a nyelőcsövem, majd újra feljebb haladt. Végül kiböktem a szót.
 - Bocsánat! - megilletődtem rajta. Soha nem mondtam még ezt a szót, mert nem kellett. Nem szégyelltem még egyik cselekvésemet sem. Mindig ösztönből cselekedtem, és ezért nem akartam bocsánatot kérni. Az így jó! De amikor ránéztem Leonie bánatos arcára, akkor muszáj volt megtennem. - Sajnálom, hogy rosszat feltételeztem rólad, és nem hittem neked elsőre, de ez a tárgy nagyon fontos nekem! - magyarázkodtam.
Utoljára módosította:Bajai Emma, 2013. augusztus 27. 22:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 28. 21:52 | Link

Blanka


- Kár, pedig már azt hittem, hogy komolyan gondolod.- nevetek fel, hisz jól tudom, hogy Blanka csak viccelt. - Majd megismerkedsz velem- mosolygok a lányra, és komolyan is gondolom, mert nagyon rendes és én szívesen találkoznék még velem, de sajnos ez nem csak rajtam múlik. Majd próbálja megvédeni a pletyka terjesztőjét, de nem találja a szavakat, mondjuk nem is érdekel annyira, se az, hogy ki a terjesztő, se az, hogy hogyan próbálja megvédeni őt.
- Hangos vélemény kinyilvánítás, vagyis kibeszélés a hátam mögött, de nem baj, nem érdekel, hogy ki mit beszél rólam, csak az, hogy mit mondanak rólam, nem szeretném, ha butasággal tömnék az olyan emberek fejét, akik még nem is ismernek engem.- mondom a lánynak, nyugodt hangon, de belül szinte ordítani tudnék annyira bosszant ez az egész dolog. Utálom, ha kibeszélnek a hátam mögött, és az egészben az a bosszantó, hogy olyanok is hallják ezeket, akik nem is ismernek, és ha egyszer mégis találkoznak velem a nevem hallatára egyből ez jut az eszükbe.
- Szeretek ott élni, nagyon szép hely, és nagyon sok barátom él ott. Már gyerekkorom óta élek Londonban, de te csak turista szemmel látod a várost, de én mivel ott élek tudom, hogy mik történnek a városban, amit egy turistának nem nagyon szoktak elmondani, hogy ne vegyék el a kedvét a várostól, de bizony ott se kolbászból fonják a kerítést.- mondom a lánynak, és eszembe jut az a sok negatív illetve pozitív élmény, ami a városban ért. Sajnos ez a pletyka elvette a kedvem mindentől, és félek, ha tovább beszélnénk a pletykáról Blankával, akkor még jobban felhúznám magam, de ezt ő nem tudhatja, de ez a fő oka annak, hogy most elbúcsúzok tőle.
- Nekem sajnos most mennem kell, de örülök, hogy megismertelek, és remélem találkozunk még. Szia!- mosolyogva köszönök el a lánytól, majd elindulok a kastély felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Jenna Harvey
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 29. 20:03 | Link

Rufus
bocsi!  Kiss


     Igen! Teljesen ínyére van (no, nem kannibalizmus vagy ilyesmi!), hogy Rufus ezentúl nem fogja lekislányozni. Elvégre ő idősebb is, mint a mellette ballagó manus, úgyhogy fel nem fogja, hogy képzeletének mely röppályáján merte így nevezni őt? Mindegy is, ne csináljunk bolhát a mamutból, izé fordítva! Biccent egyet, ezzel lezártnak tekinti ezt a részét a beszélgetésnek.
  - Hehe, jogos - válaszol a ló és cipőbolt kombinációjának felvetésére. Ezen egy csöppet elkalandozik. Már azon sem hökken meg, hogy eme teóriának elképzelésében is megjelenik egy jele annak, hogy napszúrást kapott, vagy eszét hagyta a klubhelyiségben: szemei előtt egy almásderes jelenik meg emberi fogakkal, ahogy bevágtat egy mugli lábbeliboltba és egy "bumm, bébi!" nézéssel kiválasztja álmai csukáját. De nem a halat, hanem a topánkát.
- Napszúrást kaptok. Öööö, kaptam - kap oda fejéhez, miután szökkenése után szerencsésen elvágódott a rét füvén. Ilyen az ő mázlija; csak kijött a rétre, napszúrást kapott. Bad Luck Jenna. Próbálna feltápászkodni a földről, azonban összegörnyed. Úgy érzi, mintha apró bolhasereg mászkálna koponyájában - persze, ha van ilyen érzés egyáltalán! Hajkoronája is előrébb libben, így eltakarja kissé kipirosodott arcát.
A nap azonban nem adja fel, s tovább perzseli Bagolykő csetlő-botló népét. Egyre jobban elviselhetetlenné válik ez a hőség. Ez a hullám viszont elkerülhetetlen, hacsak nem akarsz megposhadni odabenn az unalomtól.
- Ahj, az agyi receptoraim tüzelnek! - kiált fel, ez amolyan levitás megszólalás volt tőle. Normális esetben belemenne az csapok és pálcikák világába, ám ez vészhelyzet.
- Madarat, hogy látok az égen? Te normális vagy? Istenem, ilyen bogyós dilit mint te, életemben még soha nem néztem! My gosh... - kel fel a földről, majd egy határozott mozdulattal fordul vissza a kastély felé. Árnyékot már biztosan nem lelnek, sem egy görnyedt fát, amelynek védelmében letelepedhetnének. Legalábbis kicsi az esélye, hiszen ez egy rét, a pusztaság.
   Válla felett bosszús szemekkel tekint vissza a fiúra. Pálcáját is elővenné, hogy egy kis vízfolyással észhez térítse beszélgetőpartnerét, de még ő maga is érzi, hogy ez egy eltúlzott tevékenység lenne felőle! Valamit muszáj mégis a fejéhez vágnia még, mert nagyon dühös lett.
- Kombájn! - fogalma sincs mi ez, de legalább benne van az, hogy "bye", és legalább magyaros szó. Aztán igyekszik elviharozni a rétről, de a egész lassan, így esélyt adva a himpellérnek, hogy utolérje és bocsánatot kérjen, esetleg megmentse az agyvérzéstől. Ki ne sírna, ha Jennánk alulról szagolná az ibolyát? Hacsak nincs valakinél fokhagyma, akkor mindenki hullatná könnyeit!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. szeptember 3. 22:11 | Link

Yvonne

Minden annyira érhetetlen volt számára. Egy része biztos volt benne, hogy ez csak valami álom, és a rosszabb fajtából. De az érzelmei mégis eltompították a józan eszét, leginkább egy illuminált állapothoz tudta volna hasonlítani, de ehhez hasonló szert még soha nem kóstolt, ráadásul még a gyógyszereit sem vette ma be, talán ez volt a probléma. Legszívesebben egész éjszaka bámulta volna a lányt, megállás nélkül és ha elaludt volna a karjában, az lett volna aztán a földi mennyország. Ezekért a gondolatokért másnap biztos, hogy szembefogja magát köpni, de ma minden annyira természetesen jött. Miután elválasztotta a sajátjait a lány ajkaitól halványan mosolygott, mint valami idióta. A józanabbik fele nagyon reménykedik benne, hogy senki ismerős nem téved erre, mert tuti, hogy erre holnap nem akarna emlékezni. Az érzések amik eddig kavarogtak benne, most mint jelentéktelennek tűntek, egy valami volt fontos, a mellette ülő lány, nem győzött betelni vele. Az illata, a haja, a vonásai, a tekintete...igéző volt. Aztán ahogy ismét megcsókolta, mindenfajta kérés, vagy átverés nélkül átkarolta a derekát és olyan közel húzta magához, amennyire csak tudta, nem akarta, hogy abbamaradjon a dolog, de tartott tőle, hogy nem húzhatja sokáig a dolgot egy olyan helyen, ahonnan nem kívánatos tekintetek leshetik őket. Így kelletlenül eltolta magától egy picit, de csak azért, hogy utána megint a magáénak tudhassa.
-Mit szólnál hozzá, ha keresnénk valami olyan helyet, ahol egyedül lehetünk? Csak te meg én...
Csodálatos volt kimondani, annyira könnyed volt, annyira magától értetődő. Holott ő soha ilyet ki nem ejtene a száján, maximum egy lánynak, de annak a lánynak még a nevére sem emlékezett jelen pillanatban, minden más női arc elhalványult előtte, csak egyet látott és ez elégedettséggel töltötte el.
Ha a lány beleegyezik, nem is késlekedik tovább, felpattan, majd felhúzza magával a szépséget is és nem eresztve a kezét indul meg vele befelé, valami sokkal meghittebb és magányosabb helyre, bárhová, csak vele lehessen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. szeptember 4. 19:27 | Link

Jeremy

Spurizok előre, de megtorpanásra késztet az alak, aki a bokrok mögött vár rám. Vajon végig ő szívatott? - teszem fel magamnak a kérdést, hiszen nem hallottam lépteket korábban, tehát a bokor mögött kellett lennie a gyereknek eddig is. Vagy csak nem figyeltem.
Karjában a macskával ő is furcsán méreget engem (biztos elkápráztatta az alsógatyára húzott szürke köntös látványa), úgyhogy gyorsan megemberelem az arcizmaim: gyanakodva bámulni mégis udvariatlanság. Aztán, mielőtt köszönhetnék, a srác megszólal, és túláradó kedvességétől megint az az érzésem támad, hogy van olyan rosszindulatú, hogy ő ugratott az előbb. Vagy Diamond tényleg beszél. Nem, ez nonszensz. Akkor viszont totál idiótának tarthat, hogy bevettem. Nem kell hosszas gondolkodás, hogy úgy döntsek, inkább nem forszírozom a dolgot. "Hallottad a macskát beszélni?" - vicces lenne.
- Helló - pótlom helyette az elmaradt köszönést. - Mondjuk félig az enyém, és bocs.
Átveszem tőle - ha adja - a Sátán Macskáját. Az ölembe teszem, és ahogy combot érnek a mancsai, megint ugyanolyan lustának és életuntnak tűnik, mint szokott. Mint akinek eszében sincs újfent eltűnni az éjszakában. Nahálisten. Nem okozna erkölcsi problémát valami helyhez kötő bűbájt alkalmaznom rá, ha ugrálni támadna kedve, de jobb így, hogy nem kell.
Normálisan ez lenne a kötetlen csevegés elkezdésének pillanata, de az eddigi tapasztalatok alapján a gyerek nem kíváncsi rám. No, meg Ágonak is szólni kéne, hogy befejezheti a keresgélést.
- Öhm, kösz, hogy elkaptad - mondom hát a srácnak. - Reggelig hajkurászhattam volna.
Ha működnének itt a mobilok, egyszerűen felhívhatnám Ágot, hogy küldetés teljesítve, mehetünk haza, de így még őt is meg kell keresnem.
- Figyu, ha látsz egy lányt erre bóklászni, mondd meg neki, hogy megvan a macska, légyszi - kérem, és belegondolok egy pillanatra, vajon hány csaj bóklászik a parkban, és mennyi az esélye, hogy egy vadidegenhez jut el az üzenet?
Elköszönök, és a kapu felé veszem az irányt. Leadok egy-két jelzőfényt, onnan a legnagyobb az esélye, hogy Ágo észreveszi. Ha pedig nem, akkor folytathatom az éjszakai mókát barátosném megkeresésével.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 7. 14:17 | Link

Bianca

*Még egészen kellemes az idő ahhoz, hogy időnként kimerészkedjen a szabad levegőre is. Nem igazán akart odabent zavarni senkit sem azzal, hogy nekiáll gyakorolni. Negyed órája ha van, hogy magára húzta a talárját a farmer meg a kockás ing fölé és fogta Hieronymust, ellenőrizte, hogy jól van-e hangolva, majd a tokjába téve szépen kisétált vele ide. A tölgyfaajtón túl megáll, gyönyörködve néz szét, nyugtázva magának, hogy nem volt rossz döntés kimozdulni a négy fal közül, majd elgondolkodva szemléli a padokat. Pár pillanatba telik csupán, hogy eldüntse, melyik is lesz számára ma a legideálisabb hely, majd egyenesen oda megy. Első dolga megszabadulni a talártól, amit az a megtiszteltetés ér, hogy összefogva a padra kerül, majd ráteszi a hegedű tokját. Amint kinyitja a tokot, először a kottákat veszi ki, és térdére téve gondosan átlapozza őket. Egytől egyig saját kezűleg másolt nagyszerű alkotásokról van szó, amik nagyon is a szívéhez nőttek, amióta csak hegedül. Ha van számára döntés, ami nehéz tud lenni, hát az az, hogy mikor mit is játsszon ezen művek közül. Percekbe telik, mire választása Beethoven G major hegedű románcára esik a választása, pontosabban a mű szóló részére, az zenekari része most kimarad a műsorból. A többi kottát elteszi, ezt az egyet becsípteti a sarkától a tok alá, majd miután kényelmesen elhelyezkedett most éppen törökülésbe, feltűri az inge ujjait könyékig és előveszi a hegedűt végre. Kihúzza magát, a vállához illeszti a hegedűt, vesz egy nagy levegőt és a kottára pillantva időnként elkezd játszani, és az első pár hang után nagyot szusszantva meg is áll. Hallja, hogy valami nincs rendben, másként szól most Hieronymus, mint szokott.*
- Jól van na... neked se tetszik a súlypont, mi? *jegyzi meg félhangosan, majd feláll és újra nekikezd a mű játszásának. Most már elégedettebb a hangzással, pillanatok alatt bele is feledkezik a játékba, az egyetlen dolog, ami leköti, hogy úgy csúsztassa az ujjait a hegedű nyakán a húrokon, hogy minden egyes hang a helyén legyen.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bianca Charlotte Krise
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. szeptember 7. 14:35 | Link

Axel

Hazatérés, pontosabban visszatérés közben, már azon agyalt, hogy még vissza van három vizsgája. Kettőnek nem tudja az eredményét, a többit menet közben meghozták a baglyok. Eddig nagyon jó, büszke is magára. Jót tett, hogy kicsit kiszabadult, egy hétig legalább nem volt idegbeteg, akinek csomókban hullik a haja és olyan karika van a szemei alatt, hogy az elsősök is megriadnak tőle. Teljesen kipihent, és holnap délutánig az is akar maradni.
Akkor jön a hajrá vagyis az utolsó három vizsga, és előttük a tananyag átnézése. Hétfőn vizsgázik Mitológiák és Vallásokból, szerdán Legendás Lények Gondozásából, pénteken pedig Átváltoztatástanból. Már most fél, különösen az utolsó kettőtől. Nem akarja őket, egyszerűen nem, de azt sem, hogy a kijelentésére, melyet még a vizsgaidőszak elején a testvérének tett rácáfoljon. Akkor is meg fogja csinálni. Ezen kívül ott van még a repüléstan, ami böki a csőrét, de nem tudja, hogy beüljön-e rá. Az is pénteken lesz, de még elő se vette a könyvét.
Ládáját maga után nem vonszolva halad az iskola kapuját átlépve, széles mosollyal a tölgyfaajtó felé. Tetszik neki a zene, ami valahonnan szól. Valaki hegedül. Nagyon szereti a hegedű hangját, a bátyja tanult ezen a hangszeren játszani, míg ő maga zongorázni, de lehet, hogy már azt se tudja, hogyan is néz ki egy zongora. A nem vonszolást pedig a szuper kerekek váltották ki, melyeket édesanyja jól rávarázsolt, így simán gurul és egész jól is néz ki, mint a muglik bőröndje.
Az ajtó elé érve azonban megtorpan. Nem, nem mehet csak úgy be, hogy meg sem nézi ki az, aki játszik. Ládáját a fal mellé állítva, szoknyáját és oldalra font hosszú, szőke haját megigazítva indul el a fiúcska felé, aki az egyik padon foglal helyet. Nem hiszi, hogy zavarná, hiszen ha így volna, akkor nem itt a nyílt színen gyakorolna a srác. Csendesen közelebb oson, és ha észreveszi, mert miért ne venné észre, csak int neki egyet, mosolyogva, jelezve, hogy ne hagyja abba, és kérdés nélkül leül mellé a padra. Nem túl udvarias lépés, de nem szeretné megzavarni. Inkább behunyja a szemét, és kicsit hátradőlve hallgatja a játékot.


Ruha
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 7. 15:06 | Link

Bianca

*Nagyszerű az idő ahhoz, hogy ne féltse Hieronymust kivenni a tokjából és idekint játszani rajta. Hossza előkészület után végre eljut eddig is, bár az első próbálkozással nem túl elégedett. A hegedű valahogy másként szól, mint szokott, ez pedig nagyon sérti a fülét. Feláll, abban reménykedve, hogy talán csak a súlypontjával nem volt rendben valami az imént. Most, hogy másodjára kezd neki a románcnak, már sokkal jobban hangzik az eredmény. Maga a mű nem túl hosszú, legalábbis a szólórésze nem, így amint a végére ér, most csakazértis visszaül a padra és újrakezdi módosítva kicsit az iménti tartásán, bal vállát lejjebb engedve, amennyire csak kivitelezhető ez egyenes háttal. Most sem egészen tetszik az, amit hall, de igyekszik ujjai csúsztatásával javítani a hangzáson. Az eredmény nem is rossz, csak még mindig nem tetszik neki. Egyszerűen nem az igazi, nem olyan, mint az előbb volt. Annyira ezzel van elfoglalva, hogy észre sem veszi a lányt, amíg az le nem ül mellé, és akkor sem áll meg, csak ránézve elvigyorodik. A biccentés sem fér bele most a repertoárba, mert még csak pár pillanat van hátra az egészből, majd amint a végére ért, szusszant egyet és leengedve a hegedűt a térdére hátradől a padon a lány felé fordítva fejét. *
- Szia. Rég jöttél? Ne haragudj, csak ha játszom, akkor nem igazán figyelek egyébre. A házat is vihetnék a fejem fölül, az az igazság. Különben Axel vagyok. Elsős Rellonos. Benned kit tisztelhetek? *szólal meg most, hogy már nem szól a hegedűje. A ház említésére a szavait alátámasztó talár felé bök, amire a kottát meg a hegedű tokját tette. Óvatosan bele is teszi most a hegedűt a tokba a vonóval együtt, bár még nem csukja be, a gyakorlásnak mára nincs vége. Ha a már lassan szertartásossá váló mozdulatsornak vége, akkor kezet is nyújt végre, elvégre bemutatkozott az imént.*
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 7. 15:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bianca Charlotte Krise
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. szeptember 7. 15:29 | Link

Pont a végét sikerült elkapnia, de sebaj, ennyit is érdemes volt meghallgatni, amint véget ér a mű, és a fiú megszólal, kinyitja a szemét, és kékjeit a fiú felé fordítja.
- Semmi baj, a zene az egyik legmegbocsáthatóbb dolog, amiért valaki nem figyel a másikra, én is így tettem volna, azt hiszem. Nagyon szeretem, ha valaki hangszeren játszik, a hegedűt pedig különösen.
Kicsit feljebb ül, lábait keresztbe teszi, hiszem mégiscsak lány, ráadásul szoknyában van, illendő új is viselkednie. Hajával játszva néz a kastély felé, elképzelve, ahogy darabjaira szedik a hatalmas épületet, amíg a fiú játszik. Igen mókás jelenet, ahogy Rellonosok - mivel róluk a legelképzelhetőbb - pakolják ki a bútorokat, kicsit arrébb a páncélok áráról egyezkednek, és közben párbajoznak a csillagvizsgáló hatalmas eszközein.
- Lotti vagyok, szintén Rellonos, aki reméli, hogy a hét végére már másodikosnak mondhatja magát.
Jelenleg egy vizsgán múlik az egész, pontosabban azon, hogy pozitívan értékeljék a beküldött vizsgalapját. Ha az megvan, akkor elméletileg nem kell görcsölnie a vizsgák miatt, gyakorlatilag viszont ott van az a másik, igen zavaró pont az életében, a hülye fogadalma.
- Szóóóval elsős, akkor mostanában érkeztél ugye? Milyenek az eddigi tapasztalataid? Találkoztál már érdekes arcokkal? Na és tanárokkal?
Szereti ezt a témát, tud is róla beszélni, és igen, ilyenkor kicsit bekapcsol és nekiáll kérdezgetni, anélkül, hogy a másik szóhoz tudna jutni. Aztán persze rendszerint észbe kap, és hirtelen megáll, mintha dermesztő álokkal sújtották volna. Lassan, de biztosan talán kezdi kinőni a hiperaktivitását is.
- Bocsi, kicsit el szokott szaladni velem a ló. De kérdezhetsz bármit a suliról, a diákokról, a tanárokról, a házról vagy bármiről, nagyon szívesen megválaszolom, csomó mindent tudok, mert én gyakorlatilag itt nőttem fel. A szüleim is itt tanítanak.
Mind a három, legalábbis magában ezt gondolja, de inkább nem teszi hozzá. Előbb-utóbb úgyis eljut a fiú fülébe is, ha még nem jutott el, az ő érdekes családi helyzete, addig meg minek nyúzza, nem igaz?
- Mesélj magadról, honnan jöttél például? A neved olyan furcsa nekem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 7. 18:26 | Link

Bianca

*Csak akkor veszi észre, hogy nincs egyedül, amikor a románc végére ér. Bocsánatot is kér azonnal, amiért nem vette őt észre, majd elvigyorodik a válaszon beleegyezően rábólintva a megjegyzésre. *
- Játszol te is hegedűn? *kérdezi végül, miközben belerakja a tokba Hieronymust, de még nem csukja be. Legalább négy- öt órát szokott gyakorolni naponta, néha hatot is, ma meg épp hogy volt ez fél óra, csak egyelőre társasága akadt, hát oda figyel.*
- Örvendek és ahhoz meg akkor sok sikert.*mondja és kezet nyújt a lánynak, ha már megtudja ő is a nevét. Ő egyelőre csak azon gondolkodik, hogy évet ugrik, ha sikerül letenni a vizsgáit, mert korban már ott van, hátha ésszel is megbírja. Eddig még senki nem mondta, hogy ne próbálja meg, ha annyira tanulni akar. *
- Pár napja már itt vagyok... és hátööö... a hely tetszik, az emberekkel sincs semmi gond, de a tanárokról lehet, hogy inkább vizsgák után kellene véleményt alkotnom. *válaszolja egy kisebb időintervallumra korlátozódó gondolkodási idő után megfontoltan, nem akar ő most senkiről semmi rosszat sem mondani, és főleg nem maga alatt vágni a fát. Mindjárt meg is dicséri magát gondolatban ezért, amikor meghallja, hogy a lány szülei tanárok itt. Nem mintha lenne, mit mondania, de inkább ne is legyen esély kiforgatni a szavait véletlenül sem.*
- Óh, értem. És nem piszkál senki emiatt? Mármint nekem otthon a nagynénémék tanárok, ezért választottam másik iskolát, ahol nem dolgozik egy rokonom sem. *kérdezi kissé meglepődve, sőt kíváncsian, mert ilyesmi neki alapból ki volt zárva, noha Thys néni még csak nem is az édesanyja, ahogy Javier bácsi se az apja. A szülei sem támogatták az ötletet, így más alternatívák után néztek, végül itt kötött ki.*
- Ja, bocsi... úgy beszélek, mintha ismernél. Svédországból jöttem. Ez az otthon meg... Uppsalában van a mágusképző, de én Stockholmban születtem és a családom is ott él. Te akkor, ha jól értem, magyar vagy? Bár nem vagyok biztos benne, hogy attól igaz is a gondolatmenetem, hogy nekem logikusnak tűnik.*jegyzi meg, és máris kérdőn néz, miután röviden összefoglalta mindazt, amit eddig elfelejtett elmondani hirtelenjében magáról. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bianca Charlotte Krise
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. szeptember 11. 14:15 | Link

Axel

- Nem, én zongorázok, a bátyám játszik.
Azt nem meséli el, hogy ő már vagy ezer éve nem játszott a hegedűjén, de most annyira a gondolataiba van, hogy fel is hozza a faluból, és legfeljebb a rejtett kis szobácskába, ahol a rókakölyköket rejtegetik Noellel gyakorol. Igaz is, ki kell találni valamit a kölykökre, mert lassan már nem lehet kölyköknek nevezni őket, de nem szeretné azt se, hogy az legyen, amit a vadőr mondott neki, mert ha valaki bántaná őket az erdőben, akkor nagyon elszomorodna.
Lelkesen fog kezet a fiúval, miközben megtudja, hogy határozottan friss husival van dolga. Jól sejtette, hogy még nem látta erre. Ez lehet az oka. Szegény a legpocsékabb időpontban érkezett, bár, ha ügyes és gyorsan be tud magolni pár dolgot, akkor jól is jöhet ki a lépés. Az első úgyis elég alap, nem sokat tanítanak, vagyis de, de nem olyat, ami behozhatatlan. Ha így jött volna ő is, akkor biztos, hogy letette volna a vizsgáit, de neki a családja nem engedte, csak szigorúan a tanévkezdéstől.
- Lehet, mondjuk azért annyira nem kell aggódnod, néhány fura arcon kívül egész jó fejek.
Neki csak a bűbájtan tanár nem szimpi, valahogy túl vadnak tartja a stílusát egy iskolába, illetve a már rémként emlegetett Felagund professzor, akiről viszont semmi rosszat nem mondhat, hiszen tizenöt éven át elviselte ha sírt, ha beteg volt, ha hisztizett, anélkül, hogy akár csak egy halvány rokoni kapcsolat is lenne közöttük, sőt még apának is szólíthatta.
- Nem nagyon, igyekszem kitörni a tanárgyerek titulusból, és azt hiszem egész jól csinálom. Oké, néha furán néznek rám és összesúgnak a hátam mögött, de ha nekik jól esik, akkor csak tessék. Én nem titkolom a szüleimet, de nem is építek rá. Tudom, hogy a többi tanár attól még ugyanolyan gyerekként kezel, mint a többieket, sőt néha kicsit jobban is szivatnak, mint másokat. Én vagyok itt a büntetőmunkák királynője szerintem.
Szóval svéd. Sejtette, hogy magyar nem lehet, de nem jó helyre tippelte a fiút. Inkább angolnak mondta volna, de úgy tűnik jól ráfázott. Viszont a fiú sem találta el, hogy ő honnan jött. Kicsit megrázza a fejét, mielőtt válaszolna.
- Nem, én angol vagyok, de az édesanyám itt tanít, ő is ide járt és ezért is írattak ide, amit nem bántam meg, nem akartam messze lenni a családomtól, és már gyerekként is bejárhattam az iskolába, sőt a Rellonba is, így egyértelmű volt, hogy oda kerülök.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 13. 17:09 | Link

Bianca

- Értem. A zongora se rossz. *jegyzi meg elvigyorodva. Azt mindig értékeli, ha valakinek a zenéhez nem csak úgy van köze, hogy hallgatja. Kezet fog a lánnyal, ha már bemutatkozott, aztán előkerül az iskola és ezzel együtt a tanárok kérdése is. Jobban örülne, ha a zenénél maradtak volna, de arról sem lehet folyamatosan beszélni, még ha ő tudna is, így bölcsen úgy dönt, nem mond róluk egyelőre se jót, se rosszat.*
- Fura arcok? Milyen értelemben? *kérdezi kissé bizonytalan vigyorral az arcán és kérdő tekintettel, ha már a lány ilyet mondott. Mint kiderül, tanárgyerek, szóval biztosan tudhatja, mit is beszél.*
- Ühümm, világos. Azt hiszem, épp valami ilyesmivel számoltak a szüleim, bár némileg pesszimistább színezetben. Ezek szerint annyira mégsem rossz. *válaszolja laza vállvonás kíséretében, miután néhány pillanatig csendben emésztgette a hallottakat.*
- Nem baj, itt legalább fel se merül, hogy kivételeznének velem, és megismerhetek egy rakás embert, akihez egyébként talán sose lenne szerencsém. *teszi még hozzá, és gondolatban még Runa jelenlétét is egy pozitív előjellel látja el, legalább nem kell új legjobb barátot keresnie, az is valami. Ha már a nemzetiségnél tartanák, kiderül, hogy a gondolatmenete meg sem közelítette a valóságot. Beletúr a hajába, még egy fokkal jobban összekócolva a tincseit, megjegyzi magának, hogy ez nem talált, majd a lányra vigyorog.*
- Akkor ezt most alaposan elnéztem, pedig gondolhattam volna. Még szokom ezt a magyar másságot, hogy a családnév van elől és vannak azok a fura betűik is, amiket sokszor képtelen vagyok kimondani... egész vicces ez az á... ami mintha kicsit ó is lenne... és kínlódom vele, meg mire az a sok y, amit nem is i-nek ejtenek? Nekikezdtem tanulni, de lehet jobban járnék, ha keresnék valakit, aki elmagyarázza. Esetleg nem tudsz valakit, aki vállalná, hogy néha az agyára megyek ilyen apróságokkal? Nem örülnék neki, ha eladnának a piacon.*reménykedve kérdez, miután már majdnem grimaszokba mentek át azok a szájhúzások, és egészen vicces, ahogy megpróbálja kiejteni a számára teljességgel ismeretlen a hangot. Különös nyelvnek tűnik neki ez a magyar, de eldöntötte, hogy megtanulja és meg is fogja, ha törik, ha szakad, most meg ha már számára az derült ki, hogy a lány egészen rég itt van, ha másban nem tud segíteni, hát legfeljebb ajánlhat valakit, aki taníthatja kicsit.*
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 13. 17:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 16. 13:03 | Link

Késő délután volt - tulajdonképpen esteledett és a levegő kezdett hűvös lenni, de ő ebből mit sem érzékelt. Amikor az utolsó vizsgája után kijött ide, még kellemes meleg volt és rátört a fáradtság és a megkönnyebbülés. Körülnézett, hóna alatt az írószerekkel megrakott szütyővel és a jól megszokott naplóval, azt latolgatva, hol lenne a legkényelmesebb pihenni egy kicsit; a kastélyban nem volt maradása, még sokan vártak a folyosókon, akik utolsó pillanatra hagyták, vagy túl sok vizsgát vállaltak be. Nem akarta őket zavarni és ha csak egy rövid időre is, meg akart feledkezni az egész mizériáról, mert holnap nekikezdhet a pakolásnak és... de az holnap lesz. Ma egtett minden tőle telhetőt, innentől már nem rajta múlt, s ezzel a gondolattal sétált az egyik szimpatikusnak tűnő, virágos rész felé, útközben lehúzva a talárját, hogy leteríthesse és arra ülhessen. A szokás hatalma, hogy bár a talár alatt vajmi kevés látszott belőle, ha vizsgára ment, mindig rendesebben öltözött, azon kevés ruhájából válogatva, amik festékfoltoktól és egyéb kiegészítőktől mentesek maradtak, úgyhogy nem ártott kicsit vigyázni, hogy ez így is maradjon. Nem túl elegánsan zuttyant le, a holmiját maga mellé ejtve és felnézve a vakítóan kék égre, amin most egyetlen felhő sem látszott. A napsütés melengette a falak hűvöse után és pár percre félretolta a maszkját, a fény felé tartva az arcát, élvezve, ahogy a meleg apránként átjárja és eltereli a gondolatait. Lerúgta a cipőjét, mielőtt eldőlt, a lehető legkényelmesebben terülve el - nem telt sok időbe, hogy a meleg elbódítsa és elnyomja az álom, az éles fény elől pedig árnyékolta az arcát az álarca, úgyhogy nem is nagyon tudta, hogy telik a délután és lassan estébe fordul. A hideg viszont lassan elérte, úgyhogy mostanra összegömbölyödött, mint aki megpróbál elbújni előle, de nem ébredt fel. Keveset aludt az utóbbi időben, ami most megkérte az árát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yvonne L. West
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 16. 14:08 | Link

Gilbert
Öltözet


Magam is meglepődtem azon, hogy ma reggel egy kisebb honvágy érzetével keltem. Pár hónappal ezelőtt, mikor idejöttem, örültem, hogy elszabadultam az otthoni környezetből, most meg visszavágynék? Mit tett velem ez a hely? Lassan már a Rellonhoz sem vagyok méltó. Igyekeztem minél hamarabb elhessegetni ezeket a gondolatokat, majd nekivágni egy újabb hétnek. Szerencsére tanulmányi szünet van, túl vagyok a vizsgákon, minden úgy sikerült ahogy terveztem, így amiatt sem kellett aggódnom, hogy elfelejtettem egy-két házi feladatot, vagy tankönyvet.
Unalmas telt a napom, járkáltam erre arra, de a legtöbb időmet még is csak a szobámban töltöttem. Végigvettem magamban, hogy amióta itt vagyok, mik történtek velem. Rájöttem, hogy nem is volt olyan unalmas ez az elmúlt lassan 3 hónap. Csak így tovább! Kinéztem szobám ablakából, próbáltam megállapítani, hogy milyen idő is van, majd előkaptam pár ruhadarabot, átöltöztem, majd elindultam. Szükségem van egy kis friss levegőre, a tüdőm lassan már olyan dohos levegővel lesz tele, mint maga ez a kastély. Pár perc alatt leértem a lépcsőkön, majd a rét felé vettem az irányt. Jártam már ott, tudtam merre kell mennem. Mikor odaértem a kapuhoz, szinte kivágtam. Hatalmasat csattant, majd hagytam, hogy magától csukódjon vissza. Mikor körbenéztem, nem láttam egy értelmes lelket sem, így hát elindultam az egyik kedvenc fám felé, mikor feltűnt, hogy már foglalt. Ennyire rossz lenne a szemem, hogy az imént észre sem vettem a fűben fetrengő alakot? Csendesen, szinte már lopakodva közelítettem meg, majd mikor odaértem, lenéztem rá, és csak akkor döbbentem rá, hogy az illető mélyen alszik. Két opció jelent meg a fejemben. Vagy felrugdosom, hogy ez nem éppenséggel a legmegfelelőbb hely az alvásra, vagy továbbállok és hagyom szundikálni. Önmagamat is megleptem azzal, hogy egy harmadik opció mellett döntöttem. Leültem, a fiútól talán pár centire, és csak bámultam, ahogyan fekszik, mint egy kismacska és alszik. Alapesetben sosem tettem volna ilyet, de idekint ő volt a legérdekesebb dolog amit találtam. Hihetetlen..Ennél mélyebbre már nem hiszem, hogy süllyedhetek. Ha jobban belegondolunk, melyik az az idióta aki leáll egy vadidegen embert bámulni? Ráadásul alvás közben? Ha felébred egy a szerencsétlen, nagy valószínűséggel frászt fog kapni. Nem akartam ezt a pillanatot megvárni, így egy kicsit közelebb hajoltam a fiúhoz, talán túl közel is, és elkezdtem suttogni a fülébe.
- Ébresztő, Csipkerózsika! Mondtam, majd visszatértem az előbbi pozíciómba, ami azt jelentette, hogy tisztességes távolban a fiútól. Nem bírom a közelséget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 16. 15:22 | Link

Yvonne

Annyira fáradt volt, hogy nem is álmodott, valószínűleg ezért sem riadt fel arra, hogy járnak-kelnek körötte. Egyébként is hajlamos volt különféle padokon, folyosókon és furcsa helyeken felejteni magát, úgyhogy egészen megszokta az ilyen mozgást, ráadásul az Eridon is tipikusan az a hely, ahol nehezen lehetett elbújni, mert valaki mindig rádtörte az ajtót. Az viszont nem jellemző, hogy bárki is odalopózna hozzá, csak hogy sugdosson a fülébe, úgyhogy az idegen hangra összerezzent és kipattantak a szemei- ez azonban nem jelentette, hogy fel is ébredt. Az a típus volt, aki prímán elmászkált félálomban bármerre és akár mezítláb is világgá indult, ha még nem érte el az éberségnek azt a fokát, hogy eszébe jusson cipőt húzni.*
- A Csipkerózsikákat nem is így ébresztik.-*Motyogta, nem igazán tudatosítva, hogy egy vadidegennel készül egy meserészlet felett vitába bocsátkozni. A kezére támaszkodva tornázta magát ülő helyzetbe, megborzongva a hűvöstől és automatikusan igazítva meg az álarcát, mielőtt körbepislogott. Kábán próbált rájönni, kicsoda ő és voltaképp hol is van, mert jelenleg egyáltalán nem értette, hogy került a fűbe, miért van ilyen hideg és még számtalan kérdés zümmögött álmos fejében, buzgó méhkasként. A figyelme elég gyorsan a közelben ücsörgő lányra irányult, aki továbbra is őt nézte - nem tűnt ismerősnek, legfeljebb látásból. Az előbbiek folyományaként leellenőrizte, nincs-e esetleg lova, netalán kardja, de még egy árva rokkának se látta nyomát. Ezek szerint biztonságban volt.*
- Hello.-*Kockáztatott meg egy köszönést, mert annyira azért sikerült felébrednie, hogy ne csak csodálkozó szemekkel bámulja.*- Ne haragudj, nem emlékszem, hányra kértem ébresztőt, elárulnád, mennyi az idő?-*Nagyon udvariasan és rossz szándék nélkül érdeklődött, miközben megkereste a fűbe hajított tornacsukáját és nekifogott, hogy felöltse. A hangsúlyából nem érződött neheztelés, valahol a semleges és a derűs határán ingadozott. Az pedig, hogy esetleg a következő pillanatban egy csinos kis átkot érdemelhet ki egyébként nem kötekedésnek szánt megjegyzésével, meg sem fordult álmos fejében, egyszerűen azt mondta, ami először eszébe jutott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yvonne L. West
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 16. 16:37 | Link

Gilbert


Ébresztőm hatására a fiú pár másodperc múlva fel is tápászkodott, bár látszott rajta, hogy még be kell azonosítania, hogy hol is tartózkodik éppen. Átérzem a helyzetét, hiszen velem is előfordult már olyan, hogy elaludtam köztéren, bár ezt a kis dolgot inkább megtartom magamnak. Egy halovány mosolyt vetettem a fiú felé, nem akartam, hogy úgy ébredezzen, hogy egy morgós arcot lát. Sosem voltam másokra tekintettel, de mivel már én is voltam olyan helyzetben mint Ő, most az egyszer kivételt tettem.
- Bocs, nem akartam ragaszkodni a meséhez. Furcsán jött volna ki. Mondtam, majd visszagondoltam a mesére. Csipkerózsikát csókkal ébresztik. Majdnem nevetni kezdtem, mi lett volna, ha így ébred szegény fiú. Mondjuk, biztosan nem ébredt volna így, mivel én ilyet nem tettem volna. Vártam egy pár percet, figyeltem a fiú mozdulatait, ahogyan kómásan feltápászkodik, nyújtózkodik és próbál visszatérni a jelenbe. Ezt követően rám köszönt, majd feltett egy kérdést. Csuklómon lévő órámra pillantottam, majd vissza a fiúra.
- Hamarosan 5 lesz. Mármint délután 5, csak, hogy pontosítsak. Mondtam egy halk kacajjal egybevéve. A mögöttem lévő fához kissé közelebb húzódtam, majd hátammal nekidőltem, és onnan figyeltem a további történéseket. Nem mondtam semmit, inkább csak próbáltam csendben meghúzódni, és megvárni míg a fiú feléled. Nem tartott neki sokáig, emiatt én kész istennek tartottam. Nekem reggelente olyan sokáig tart mire ténylegesen ébren vagyok. Be kell valljam néha még az órákon is alszom. Nyitott szemmel. Az évek során kifejlesztettem a saját, nyitott szemmel alvós technikámat. Eddig bejött, és tökéletesen boldog vagyok vele! Tanfolyamot kellene indítanom, és másoknak is megtanítani. Mr. Csipkerózsika is jelentkezhetne. Pár percig még agyaltam ezen a furcsa elméleten, elkalandoztam, majd visszatértem a jelenbe, köhécseltem egy kettőt, és rászántam magam egy rövid bemutatkozásra.
- Amúgy, Mr. Csipkerózsika, a hős, álmodból felébresztő lovagod neve, Yvonne. Örvendek. Mondtam, majd kezemet a srác felé nyújtottam, egy széles mosollyal az arcomon. Rég nem mosolyogtam már ekkorát, tetszett ez a szituáció és a fiú is szimpatikus volt. nem sok ember érdemelheti ki, hogy ilyeneket gondoljak róla, úgyhogy csak gratulálni tudok neki. Egy rövid kézfogás után visszadőltem a fára, és onnan figyeltem Őt. A széles mosoly kissé elhalványult, de azért még észlelhető volt.
Valamiért reménykedtem benne, hogy nem fog haragudni rám amiatt mert ily módon felébresztettem, de nem tudtam már tovább nézni. Szerintem még szerencséje is volt, hogy én találtam rá, és nem egy tanár, vagy épp egy nálam még durvább Rellonos. Akkor már nem járt volna ilyen jól, mint velem. Hát igen, egy kész főnyeremény vagyok!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 16. 17:33 | Link

Sir Yvonne

A másik hangja egész jókedvűnek tűnik, vagy legalábbis remekül szórakozik a helyzeten és Gilen, aki most olyan kócos és bamba, mint egy ázott verébfióka - normálisan is csúfos kudarcba fulladt minden fésülködésre tett kísérlete, de most extra gyűrött volt. Tett egy halvaszületett próbálkozást, hogy kicsit civilizálja a küllemét, amivel semmiféle látható javulást nem ért el, de lassan csak helyére tollászkodta a gondolatait.*
- Hangyányit.-*Ismerte be, kissé kótyagosan. Volt egy olyan érzése, hogy ha tartják magukat az eredeti forgatókönyvhöz, meglepetésében esetleg le találta volna fejelni hős lovagját, merő hálából. Kellemetlen dolog orrtöréssel alapozni meg ismeretségeket, még akkor is, ha nem szándékosan egyengeti laposra valaki ábrázatát. A következő kérdése megint élénk derültséget okozott, bár ennek oka nem annyira az idő, mint inkább az ő teljes dezorientáltsága lehetett. A válasz kicsit meglepte- még jó, hogy mára már semmilyen programja sem maradt, mert ha nem ébresztik fel, lehet, hogy még jó ideig nem tér magához.*
- Ohh. Köszönöm.-*Akkor már jó négy órája feküdt itt kiütve, végzett gyors fejszámolást, mert valamikor kicsivel dél után szabadult el a teremből és kihagyta az ebédet. Viszont most egész pihentnek érezte magát és valahogy meg is feledkezett róla, hogy alapból nem volt olyan jó a hangulata, sokkal jobban lekötötte gavallérja, aki roppant jólnevelten be is mutatkozott, puszta szerénységből lehagyva a nevéhez járó címet.*
- A megtiszteltetés az enyém...Sir Yvonne.-*Ha már ő stabilan Csipke József lett, akkor a másiknak is dukált ennyi, s ő, légszoknyáját összecsippentve, produkált egy fél pukedlit, mivel felállni hozzá mégsem akarózott neki. Aztán elfogadta a felkínált jobbot és visszafogottan megrázta - mégsem illik deli vitézek kacsóit összeroppantani meg szélmalomként lengetni.*
- Egyébként Berta vagyok. Gilberta.-*Mutatkozott be, bár ezt már nem lehetett az álmosságára fogni, mert mostanra teljesen kiment az álom a szeméből, úgyhogy Yvonne gazdagabb lett annak tanulságával, hogy nem mindenkit érdemes felébreszteni. Gilt sokan jóval szimpatikusabbnak találták, ha nem nyitotta ki a száját.*
- Mi szél hozott, dicső lovag? Szép a ruhád, szép a... ööö ... fogad? Mivel lehet egy lovagnak bókolni?-*Állt meg gondolkodni. Aki megpróbál összefüggést keresni, jobb, ha feladja, néha követhetetlenül ugrál egyik témától a másikig és ez egy ilyen pillanat volt, másodpercek alatt lényegült Süsüből töprengő Micimackóvá. Aztán már-már segélykérően nézett Yvonne-re, oldalradöntött fejjel. Úgy tűnt, mintha az álarca rókafülei is tanácstalanul konyulnának kicsit.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yvonne L. West
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 17. 11:11 | Link

Mr. Csipkerózsika


A fiú a szememben kissé érdekes fazonnak tűnt, hiszen még nemigen találkoztam olyan emberrel, aki a földön fekve alszik, egy álarccal a képén. Eddig még nem is nagyon tűnt fel, hogy álarcot visel, pedig szinte kiszúrta a szememet. Bár, azt eddig is tudtam, hogy figyelmetlen vagyok, úgyhogy nem tulajdonítottam a dolognak nagyobb jelentőséget. A fiú egyetértett velem, hogyha a mesét szabályszerűen vittem volna végre akkor...inkább bele se gondolok.
Hamar túlestünk a bemutatkozáson, a fiú hangja érdekesen csengett, de nekem nagyon elnyerte a tetszésemet. Elnevettem magamat azon, hogy miféle becenevet adott nekem, majd kihúztam magamat, és csípőre tettem a kezemet, mintha a nagy és erős hősi lovagot akarnám eljátszani. A vicces az, hogy szerintem még menne is, még úgy is, hogy én lány vagyok, de a filmbeli hősök 99% férfi. Széles mosoly húzódott végig az arcomon, a kis álomszuszék igazi mázlista, hogy ennek tanúja lehetett. Szeretem ha valakinek jó a humorérzéke, be kell ismernem, hogy imádok nevetni, mindig is imádtam. De amióta itt vagyok, minden egyes apró érzelmemet leplezni igyekszek, ha pedig kicsúszik valami az irányításom alól, úgy érzem mintha valami hatalmas bűnt követtem volna el. Mint például most is. Köhécseltem egy-kettőt, majd visszapillantottam a velem szemben ülőre. Kezdett kissé zavarni, hogy nem látom az arcát, gyakorlatilag azt se tudom kivel beszélgetek. Az is elképzelhető, hogy már láttam valamikor a folyosón, de így, hogy csak egy maszkot látok, olyan tudatlan vagyok.
- Üdvözletem, szépséges Gilberta. Jegyeztem meg, kissé túlzóan színészi hangsúllyal. Sosem voltam jó a színészkedésben. Kiskoromban az én "drága" szüleim még dráma órára is beírattak. Jennynek ment rendesen, de én mindenben csak botladoztam. Yvonne West, a család fekete báránya. Már hozzászoktam. Gilbert újra megszólalt, szavai térítettek vissza a jelenbe. Egy perc erejéig a földre pillantottam, így próbáltam meg elrejteni egyre szélesebb mosolyomat, majd visszanéztem a velem szemben ülőre, és szóra bírtam magamat.
- Az unalom hozott ide. Cöhh...Ennyi minden jó közül, pont a fogamat dicséred? Kérdeztem nevetve, hisz előjött az egoista énem is. Végül is, lovag vagyok! Minden lovag izmos, erős és jóképű, plusz, folyton ajnározzák saját magukat. Én miért ne tehetném ezt?
- Az én kis hercegnőmnek, pedig biztosan bájos arca van. Láthatnám végre? Kérdeztem Gilberttől, hiszen már kíváncsi voltam rá, hogy kit is riasztottam fel édes álmából. Nem szoktam senkit sem elítélni külső alapján, ezért is nem akadtam fent azon, hogy egy különös maszkot visel. Sóhajtottam egyet, majd pár másodperc erejéig tekintetem letért a fiúról, és a kastély felé irányult. Minden olyan csendes volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 19. 22:32 | Link

Sir Yvonne

- Lovad nem volt és csak ez rímelt.-*Védekezett, mert tényleg főként a sietség tehetett róla, hogy semmi jobbal nem tudott előrukkolni. Sőt, a kérdéses gavallér lovagi felszerelése olyannyira hiányos volt, hogy tényleg nehezen talált bármit is, amit hirtelen hősi és menő kiegészítőként tüntethetett fel. Főleg, hogy még csak szőke sem volt...*
- De kiemelhetném a bátorságod...-*bizonytalan pillantást vetett a hölgy ruhája felé, mert nem akarta megsérteni - bár ha helyesen ítélte meg, akkor ez a lány elég magabiztos volt és tudta, hogyan vonzza a szemet.-*...udvariasságod és nemes beszéded is említésre méltó és a fülnek kellemes. Lustaság, henyeség messzire kerül, mindig tudod, mi a kötelességed, s a gyengék, elesettek segítségére sietsz.-*Ó, jaj annak, aki Gilbert fantáziavilágának kapuját kinyitja, mert Pandóra szelencéje ám a boglyas fej, amiben ezer és ezer furcsa gondolat tanyáz, melyek gyakran abból a rengeteg regényből merítenek, amiket eddig olvasott, és ez nem kis mennyiséget jelent. Ismeri ám a lovagi erényeket, Avalon legendáit, bár Merlinről természetesen már azt tudja, amit a varázsvilág őrzött meg hatalmas mágusáról. Figyelte szavainak hatását, hogy aszerint harapjon a nyelvébe, vagy folytassa Sir Yvonne magasztalását. Furcsa egy játék volt ez, de annál érdekesebb, mert teljesen váratlanul jött az ötlet, ahogy a helyzet adta. A másik mosolyaiból és nevetéséből úgy ítélte, tetszik neki, még ha általában túl gyorsan is magához tért és rendezte a vonásait. Kihívást jelentett, hogy újra megnevettesse, és a lány újabb labdát adott fel neki, amit nem hagyhatott ki.
Egy laza mozdulattal húzta le a fejéről az álarcot, lehajtva a fejét, hogy ne felfelé kelljen emelnie, csak leugorjon a gumi, ami a helyén tartotta- ennek értelme egy pillanattal később vált nyilvánvalóvá, amikor a rókamaszkból hirtelen legyező lett. Hős lovagja kapott egy fél, hullámos, sötét hajjal keretezett arcot, derűsen csillogó kék szempárral, majd némi szempillarebegtetést követően úgy tett, mintha elpirulna és visszabújt álarca mögé. Nem az imázsát óvta, és már nem is annyira félelemből, inkább kényelemből tartotta meg ezt a szokását - érdekes volt figyelni a többiek reakcióját és továbbra is örömét lelte, ha új és új darabokat alkotott.
A következő pillanatban viszont abszolút hercegnőtlenül hangosat kordult a gyomra, hogy szinte visszhangot vert.*
- Elnézésed kérem.-*Nevetett, hangyányi zavarral a hangjában.*- Reggel óta nem ettem. Mit gondolsz, fél királyság helyett egy fél pizzával beérnéd?-*Kérdezte, mert a vizsgák végeztével kicsit kimozdult volna, még ha ünneplésre nem is volt sok oka, de egyelőre sikeresen félresöpörte ezt a gondolatot. A falusi falatozónak pedig egész jó híre volt a diákok közt, kevés pénzért jókat lehetett enni, ha hihetett a pletykáknak.*
- De ha több kedved van, akkor rögtönözhetünk vadászatot is...csak nem vagyok biztos benne, mit is ejtenénk.-*Vakarta meg a fejét, mert azért varangypecsenyéhez mégsem fűlt a foga.
Utoljára módosította:Gilbert Blythe, 2013. szeptember 19. 22:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 22 ... 72 73 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék