38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→A falu határa
Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 47 48 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. augusztus 26. 21:29 | Link


Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2022. január 5. 21:30
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2013. augusztus 27. 16:15 | Link
Zsolt
este 7 körül

    Napos, de hűvös reggelre ébredtem, ami némileg lelombozta, egyébként sem felhőtlen hangulatú személyem. Ma valahogy még a rellonosok is elkerültek. Pedig háztársaimmal igen jól kijövök mindig, annak ellenére is, hogy valahol mind defektesek vagyunk. Lehetséges volna, hogy ez tart össze minket? A kérdés persze költői, de válaszokat sokan próbálnának meg adni rá. Este összeszedtem magam, hogy kimenjek a friss levegőre és mivel úgy hallottam, hogy egészen új helyek kerültek felfedezésre, így úgy döntöttem, megvizsgálom őket közelebbről is.
    Lebaktattam a faluba, nézelődtem a boltokban, néhányba még be is kódorogtam, de nem vásároltam semmit. Szokásomtól eltérően kikerültem a pubot, de a csárdából jövő hangok sem tudtak becsábítani. Ahogy haladtam a falu határa felé, megpillantottam egy stéget. Kíváncsian indultam el arrafelé, ahová megérkezve kifejezetten éles csend fogadott. Elszoktam a zajmentes övezetektől, így meglepően furcsa volt a hely számomra, de ekkor még nem tudtam volna megmondani, hogy jó, vagy rossz értelemben. Elsétáltam a végéhez és lezuttyantam.
    Különböző gondolatok motoszkáltak a fejemben. Többek között a múlt, amit már rég magam mögött kellett volna hagynom, de újra és újra felszakad a seb. Nem beszéltem erről soha senkivel, pedig próbálkoztak pszichológus ismerőst is bevetni. Nemhogy megbíztam volna vele, csak ellenségesebb lettem tőle. Rám sosem hatottak a lelki ápolgatós dumák, meg a „nyugodj meg, nem lesz semmi baj” közhelyek. Attól, hogy megnyugszom, még lesz baj, ahogy attól még lehetek ideges, hogy nem lesz baj. Ezek ilyen egyszerű dolgok. A kedvencem mondjuk az volt, mikor valaki azt kérte, tárjam ki a lelkem. A lelkemet nem, de az ajtót teljes szélességben kitártam előtte azzal a kommentárral, hogy maximum a testemet vizsgálhatja majd meg közelebbről nyitottan, miután feldobtam a pacskert. Sokan nem értékelték és még jobban győzködtek, hogy nekem orvosi segítségre van szükségem. Szerintem meg amíg egészséges vagyok és vannak kapcsolataim a külvilággal, addig minden rendben velem. Amin szeretnék változtatni, azon már nem lehet, így pont nem egy lélekbúvár fog velem csodát tenni és angyallá varázsolni. És ha már itt tartunk, pont ezért gyűlölöm és szeretem a csendet. Mert hagy gondolkodni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. augusztus 27. 16:40 | Link
Nina

Az egész napos tanulás kifárasztott, ezért az estémet nyugalomban akartam tölteni. A friss levegőt választottam, méghozzá Bogolyfalvát. Izgalmas hely, bár kicsit poros. Egy ruhát magamra kapva elindultam a megfelelő irányba. A faluban zajlott az élet. Nem volt kedvem sehova betérni, de a Pillangó-varázsban megtöltöttem a magammal hozott termoszt ínycsiklandozó cappuchinoval. Gondoltam leülök egy padra, vagy valahova, és ott elszűrcsölgetem egymagamban. Egy szimpatikus helyet kerestem, és meg is találtam a stégen. Nagyon hangulatos tud lenni, így hogy esteledik. Lassan végigsétáltam rajta, amíg a végéhez értem. Ekkor láttam meg Ninát, így biztos voltam, hogy nem fogok egyedül lenni.
-Szuper.-
Sóhajtottam nagyot, és vágtam szomorú képet. Csak ne kérdezze meg mi a gond. Leültem mellé, majd illedelmesen köszöntem.
-Szia, engem Zsoltnak hívnak.-
Szóltam kedvetlenül. Olyan jókedvvel indultam el, de most itt van ez a buta liba... Miss Modell, aki bárkit megkaphat, mert olyan csinos. Elvan az ilyenfajta szállva magától, hogy Ő milyen híres. Nem sokat tudok róla, csak annyit, hogy modell. De külsejéről is ki lehet következtetni ezt. Utálom az ilyen magamutogatókat, akik egyet csettintenek, és minden pasi a lába alatt hever. Ami még rosszabb, hogy ezek azt sem tudják melyik Belgium, és melyik Bulgária. Hogy melyik a varázslóbörtön, az Azkaban, vagy az Alcatraz. Egy tyúknak több esze van. A termoszomat magam mellé raktam, és nem volt kedvem kinyitni. Nagyon felhúztam magam a témán, és csak annyit szeretnék, hogy a csendben kitisztuljon a fejem. Az biztos, hogy én nem fogok elmenni innen.  
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. augusztus 27. 16:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2013. augusztus 27. 18:12 | Link
Zsolt
este 7 körül

    A vizet néztem és egyre több gondolatomnak adtam teret, amikor valaki bosszúsan ült le mellém. Konkrétan úgy nézett rám, mintha én lennék élete óriási problémája, amit gyorsan meg kéne szüntetni. Nem is ismertem, ahogy ő sem engem, de az alaphangulat már adott volt, legalábbis részéről. Felhúztam két szemöldökömet és hallgattam a bemutatkozást, majd összehúztam a szemeimet. Komolyan jobb, ha nem tudom mi jár a srác fejében.
- Nina vagyok – mutatkoztam be én is, de ennél több kommunikációs töltetet nem tartalmazott a dolog. Volt egy olyan megérzésem, hogy a srác eleve elrendelte, hogy ellenszenves vagyok. Láttam rajta, hogy nem épp higgadt állapotban huppant le mellém, de most még idegesebbnek tűnt. Nem vagyok kötözködős típus – na jó, mégis… -, de én voltam itt előbb, hosszú ez a stég, ha nem bír, fel lehet állni és arrébb lehet menni. Nem tehetek róla, hogy pont ide jöttem, ahogy arról sem, hogy neki rossz napja van. Talán dolgozott bennem valamiféle együttérzés, talán csak túl akartam esni ezen az egészen és végső esetben elüldözni, nem tudom, de megszólaltam.
- Elárulod mi a baj, vagy zongorázzuk előbb végig a szokásos „nincs semmi” verziót? – nekem ez csak abból a szempontból nem volt mindegy, hogy mennyi energiámat kell beleölnöm a dologba. A kérdésem így is egy kissé száraznak, nyersnek hathatott, de mentségemre váljon, az empátia sosem tartozott az erősségeimhez. Szellemileg és testileg úgy érzem megütöttem a mércét minden tekintetben, de az érzelmi oldalon óriási lyuk tátongott. Nem szégyelltem, de nem is hangoztattam, aki ismert, tudta milyen vagyok, aki pedig régóta ismert, annak még sejtése is volt, hogy miért lettem ilyen.
    Nem voltam biztos abban, hogy Zsolt végül választ fog-e adni a kérdésemre, de valahol mélyen mindegy is volt. Próbáltam kihozni magamból érzéseket, mintha tényleg lennének, pedig már jó ideje nem váltott ki belőlem senki ilyesmit. Talán mondanom kellett volna valami okosat, vagy közhelyekkel bombázni a srácot, de az ilyenkor nem segít. Vagy magától beszél, vagy az egész átmegy erőszak terápiába, mintha a pszichológus előtt feküdne és muszáj lenne mondania valamit attól függetlenül, hogy a végén így is úgy is betegnek fogják nyilvánítani. Aztán isten ments valami hasonlótól, pont hogy nem vagyok kíváncsi mások lelki nyomorára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. augusztus 27. 19:10 | Link
Nina

Gyönyörű este, mondhatom. Soha jobbat. Nina? Egyem meg a szívét kiskanállal... "Sziasztok Nina lenni én. Születni magyar, nyelvtanhoz hülye csak vagyok én. Pénzért én venni nyelvtant, mert pénzed lenni sok nekem." Ezen mosolyogtam, de csak gondolataimban. Nagyképűség sugárzott a hangjából, mint: "helló Nina vagyok, rengeteg pénzem van, és te soha nem leszel ilyen boldog, mint én". És még a nyelvét is kinyújtaná, mert úgy "cuki". Zongorázzunk? Tud zongorázni? Szerintem ezt csak hallotta valahol. Talán azt sem tudja mi az a zongora.
-Elegem van a te fajtádból. A nagyképű, dúsgazdag modellekből. Megélnek a testükből, és csak magukkal törődnek. Nekem csak azok a lányok szimpatikusak akik szelídek. Akik nem ostobák. Akik törődnek szeretteikkel bármikor, bármilyen veszélyes helyzetben. Akik tudnak szeretni. De a te fajtád soha nem lesz képes erre. Lehet, hogy szép vagy, gyönyörű szerintem, de csak a külsőd ilyen, mikor tettél te valamit szüleidért? A testvéredért te milyen "egetrengető" dolgot tettél? Vettél neki szülinapjára egy csokit? Micsoda nagylelkűség. Sajnos valószínűleg soha nem fogok ilyen lánnyal találkozni.-
Mondom ezt végig gúnyosan. Ez a véleményem, és én szókimondó ember vagyok.
-Tudsz te többet a nevednél, meg a lakásodnál? Szerintem nem, mert egy buta liba vagy, mint a többi akik pénzzel mindent megvehetnek. Nem ismerlek téged, de nem hiszem, hogy különb vagy a többieknél.-
Csak mondom a magamét. Ezért biztos, hogy lefog támadni. Védekezni fogok ez egyértelmű. Majd a fejéhez vágom a termoszt, és a gyönyörű pofikájával nem mehet Párizsba, Londonba, vagy tudom is én hova.
-Most jön az, hogy te más vagy, ugye? Halljuk...-
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2013. augusztus 27. 19:36 | Link
Zsolt

    Elképedve figyeltem a fiút. Kevés dolog van, ami engem letaglóz, netán meglep, de a mondandója egyenesen a padlóhoz vágott. El kellett számoljak vagy hatezerig, míg oda jutottam, hogy nyelek egyet és válaszolok. Gondosan ízlelgettem az elhangzott szavakat. A buta libánál egy hajszálon múlott, hogy be ne billentsem a vízbe, de lévén érettebb vagyok én ennél, inkább csak pislogtam egyet és elképzeltem, ahogy kicsinálom. Sok mindennel vádolhattak igen, de amiket felsorolt, totál nem rám illettek. Aztán a végén a megjegyzése… Most komolyan vitatkozzak vele?
- Te nagyon zakkant vagy. Deprimál, hogy olyan antiszociális egyedekkel kell töltenem az időmet, akiknek sem magánélete, sem annyi esze nincs, hogy azon kívül amit látnak és hallanak, esetleg kérdezzenek is, netán gondolkodjanak. Véleményem szerint szellemi alulfejlettséged nem feltétlenül agyi kapacitásodból adódik, sokkal inkább naivságod és hiszékenységed oka mindez – fejeztem be, majd kis szünetet tartva folytattam. – Azt mondtad, próbáljam megcáfolni az elhangzottakat. Nem vagyok köteles lereagálni az ilyen primitív megnyilvánulásokat, veled csak azért teszek kivételt, mert sikerült olyannyira felhúznod, hogy legszívesebben megfojtanálak egy kanál vízben. Azonban láthatod, hogy semmi ilyesmit nem készülök tenni, tehát azt az intelligencia küszöböt, melyet te elém tettél, bőven megugrottam, úgyhogy jól figyelj. Egyszer mondom el, de jó lassan, hogy még te is megértsd. Söprögess a magad háza táján, engem pedig hagyj békén, ne ítélj, hogy ne ítéltess. Nem tudsz rólam semmit, ahogyan a családomról sem és nem, nem fogok mesélni, mert sem rád, sem senki másra nem tartozik – újabb levegőt vettem, de ez alkalommal megálltam, hogy legyen ideje felfogni a hallottakat. Mielőtt azonban reagálhatott volna, újra megszólaltam.
- Buta liba volnék? Nem hinném. Igaz, csak levelezőn, de végeztem egyetemet, össze tudok rakni nem is egy értelmes összetett mondatot, a szókincsem már most nagyobb, mint a tiéd bármikor lesz, nagyképű pedig azért leszek, mert ha ilyesmit vágsz a fejemhez, akkor megadom hozzá az alapot, hogy igazad legyen. Gazdag vagyok, de megdolgoztam érte. Arról nem tehetek, hogy a sikereimben a saját sikertelenségedet látod, lehet jobban csinálni. Egy egyszerű rellonos diák vagyok, te meg egy degenerált nyomorék – fejeztem be végül végleg a mondandómat. Én igazán nem terveztem ilyesfajta társalgást estére, de ha egyszer kikényszerítik belőlem, akkor megadom a módját. Plusz, azt hiszem még életemben nem beszéltem ennyit... Kétségbe vonta, hogy képes vagyok-e értelmesen reagálni? A választ megadtam. Innentől meg mehet a sunyiba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. augusztus 27. 20:02 | Link
Nina  Grin

Izgatottan várom a lány válaszát. Valószínűleg csak hápogni fog. Ha nem lenne rajta az a 20 kilós smink talán még sírni is elkezdene. Ahogy látom letaglózódott, szerintem oly sok információt közöltem vele, hogy nem jutott el mogyorónyi agyáig. Elégedett mosoly ült az arcomon, egészen addig amíg nem kezdett beszélni. Pff... A kis sznob. Hadd találjam ki, van egy tanára, aki ilyen szavakat tanít neki csak azért, hogy intelligensebbnek tűnjön. "Deprimál, antiszociális." Hogy oda ne rohanjak. Én nem kényszerítettem, hogy velem töltse az estét. Naiv? Milyen jól ismer engem pár perc után. Nem köteles lereagálni? Mert nem tudja. Nagyon jó kedvem van szinte csak mosolygok. A memóriája tökéletes. Tényleg ezt mondtam, vajon felírta a tenyerére? Mondanivalója kicsit megsértett, de még jobban zavart. Én megmondtam, hogy innen nem megyek el. A degenerált nyomorékot már csak a vízben mondhatta ki, ugyanis belelöktem. Fürödjön egy kicsit. Azért nem olyan hideg a víz. Mosolyom most is széles, élvezem a pillanatot. Ha az élet lökte volna mély vízbe, biztosan nem lenne ilyen nagyképű. Már majdnem indulni akartam, amikor leesett a tantusz. Mit csinálok én? Ártatlanul vádoltam valakit? Én nem ilyen vagyok. Ezért felálltam, és kezem a lány felé nyújtottam, hogy kihúzzam.
-Bocsáss meg nekem. Még nem is ismerlek. Nem szabadott volna ilyen dolgokat vágjak a fejedhez... És tudod mit? Igazad van... Nagyon sajnálom. Tudom, hogy nehéz lesz, de kérlek felejtsük el ezt, és kezdjük elölről. Kérlek fogadd el a kezem. Szeretnélek megkínálni cappuchino-val. Fáradt vagyok, és sajnos elvesztettem a fejem.-
Felelőtlenül bizonytalan egyensúllyal álltam a kezemet nyújtva. Könnyen beleránthat, de túlságosan szégyenlem magam, ahhoz hogy gondolkozzak. Szégyenem az arcomra is kiül.
-Sajnálom. Én nem ilyen vagyok...-
Biztos nem fog megbocsátani...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2013. augusztus 27. 21:20 | Link
Zsolt, aki szereti, ha fáj...

    Mikor épp befejeztem volna a mondandómat, lökést éreztem és a vízben landoltam. Eljött az a pillanat, hogy elegem lett, ha a szép szó nem használ, akkor megoldjuk másképp. A fiú felém nyújtotta a kezét és bocsánatot kért. Természetesen kezét nem fogadtam el, kimásztam a vízből és elővettem a pálcámat. Úgy tettem, mintha legalábbis ezzel végez ért volna a dolog.
- Leperex – mormoltam, majd újra szárazon álltam a stégen. Csípőre tettem a kezem és felvettem a azt a pózt, amitől általában mindenkiben meghűl a vér. Ez ugyanis az a felállás volt, amikor komolyra fordítom a dolgokat. Nagyjából négy méterre lehettem tőle, inkább nem mentem még egyszer a közelébe, mert ha megint megfürdet, tényleg elborítja az agyam a méreg és akkor nem ússza meg annyival, hogy egész éjszaka táncolni fog.
- Megbocsájtok. Borítsunk rá fátylat – hangom negédes volt, az ember azt hihette, biztonságban van. Mielőtt Zsoltnak leeshetett volna a tantusz, előkaptam a pálcámat és már mondtam is az átkot. – Scrupto – a fiú egyszeriben milliónyi tű szúrását érezhette a testén belül, ám ennek felszíni nyoma nem volt. Valószínűleg mozogni is alig bírt én pedig keresztbe fontam kezem a mellkasom előtt és rámosolyogtam. Vannak helyzetek, amikor elkerülhetetlen a sors, ő is ilyenbe került. Mielőtt még valami butaságot akart volna tenni, gondoltam megfosztom a pálcájától, úgy a legélvezetesebb a dolog.
- Invito pálca – mondtam, majd immáron két szépség birtokában álltam. Örömmel töltött el, hogy a srácot szenvedni láttam. Jómagam nem szívesen éltem volna át ezeket a kínokat, de most legalább megtanulja, hogy ne szórakozzon másokkal, főleg nem az idősebbekkel.  – De azért remélem nincs harag – vigyorodtam el és vártam. Vártam, hogy vergődjön és könyörögjön, hogy hagyjam abba. Természetesen nem kínoztam volna halálra, ez meg sem fordult a fejemben, ismertem a következményeket és nem óhajtottam a részesük lenni.
- Ha akad mondandód, van még olyan átkom, ami okozhat pár kellemetlen percet, bár a megelőzés érdekében akár el is némíthatlak. Az rossz lenne igaz? – élveztem a helyzeti előnyömet. Két pálcával és egy megkínzott fiúval öröm az élet, nemde? Nem féltem különösebben, de jobbnak láttam, ha azért mégis csak elcsitítom a másikat. – Silentio – halkan mormoltam el a varázsigét és ezzel végeztem is. Amit eddig el akart mondani, elmondhatta, most viszont még mindig az átkom kínozta őt és ha akart volna se bírt volna tenni semmit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 1. 17:33 | Link
Abigél

Ma egész kellemes napra virradt- mostanában eléggé lehűlt az idő és borongóssá is vált, ezért jólesett végre napsütésre kelni. Utána következett a felismerés, hogy ma egyetlen vizsgája sincs, így lazíthat egy kicsit a következő előtt, vagyis inkább átolvashatja még egyszer. Kikászálódott az ágyból, aztán rövid készülődés után már a lépcsőkön baktatott lefelé, kezében két vaskos kötettel. Az egyik nyitott ablakon kellemes, friss levegő áradt be, nem tartott hát sokáig elhatározni, hogy odakint fog tanulni, de előbb még a kapuval ellenkező irányba vezető folyosóra kanyarodott, hogy megálljon a konyhán valamilyen elemózsiáért. A manók készségesen megtöltötték a termoszát teával és kapott mellé kakaós és sonkás csigákat is- illedelmesen megköszönte, aztán két pillantással később már ott sem volt.
A kastély környéke tele volt emberekkel- a legtöbben tanulnivalóval körülbástyázva gubbasztottak, így nem telepedett melléjük, hogy nehogy zavarja őket. Helyette felütötte a könyvjelzőnél az egyik könyvét és elindult a falu felé. Útközben senkivel sem találkozott- ha vasárnap is volt, a legtöbben még vastagon vizsgalázban égtek, így nem nagyon kirándultak semerre. Ő se nagyon figyelte, merre viszi a lába, csak automatikusan mindig a legcsendesebbnek tűnő ösvényt választotta és végül a stégnél lyukadt ki. Elballagott a végére, egy darabig figyelve a vizet- sokkal titokzatosabb volt, mint a vízesés kristálytiszta vizű tavacskája, itt hínár és nád nőtt, a mélyben pedig valami mozgott, bár lehet, hogy ezt már csak fantáziája rajzolta oda. Egy kicsit megnézte ritkán látott tükörképét is, a fennek-maszk hosszú füleit, amik mögül sötét, hullámos tincsek hullottak előre; a zöld pólót és kockás inget. Meglehetősen közönséges összeállítás, ha nem számítjuk, hogy a trikó szétkent festékfoltból egy filctollal jókora gekkót csinált, mivel leszedni nem sikerült róla. Hamar elunta, úgyhogy támasztékot keresve beült az egyik korláthoz lábat lógatni, visszatérve olvasmányához. Közben nekifogott reggelijének is, szórakozottan majszolva az egyik csokis tekercset, szépen legombolyítva, hogy a legkakaósabb része maradjon a végére.*
- Össze fogod kenni a lapokat.-*Dohogott a szőke hölgy, aki a mellette heverő napló fedelére mászott ki sütkérezni. Gilbert megtorpant, aztán némi bűntudattal nézett tényleg maszatos ujjaira, mielőtt letette a könyvet, s helyette nézelődni kezdett, mert valamilyen nesz, mozgás mindig akadt erre. Leginkább a madarakat figyelte, meg is feledkezve a vizsgáiról és amint tiszta volt a keze, ceruzát vadászott elő valamelyik zsebéből, firkálni kezdve. A legtöbb vízimadarat nem ismerte, úgyhogy feltett szándéka volt később kikeresni őket, addig is találgatta, mi lehet a kicsi fekete, fehér homlokú és piros szemű állat, ami tőle nem olyan messze úszkált, le-lebukva a felszín alá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Írta: 2013. szeptember 1. 20:00 | Link
Gilbert

Azon gondolkodtam, hogy vajon... vagyis, nem. Igazából több minden járt a fejemben, nem csak egy gondolat. Először is, hogy a minap fedeztem fel, Csonginak mennyire furi a bajsza. Olyan mókásan furi, nem lefújjolósan ám. Fogalmam sincs, eddig volt-e bajsza. Mármint azt tudom, hogy borostája volt, mert mindig bökött az arca, amikor puszit adtam neki. Mostanában kevesebb puszit kapott tőlem, de nem az én hibámból. Emiatt el is szontyolodtam sokszor, most is. Úgyhogy inkább váltsunk. Min töprengtem még? A töpreng szóról mindig a törpék jutnak eszembe egyébként, de nem erre akartam kilyukadni. A vizsgák is eszembe jutottak most, hogy valamiért sikerült jól a vizsgaidőszak végére időzítenem őket, így még egy megmérettetésen sem vehettem részt. De majd hamarosan, azt hiszem. Ehhez kell a naptáram. Ja, igen! Okulva a tavalyi esetből, amikor elfelejtettem bemenni Bájitaltan vizsgára, idén kértem anyukámtól egy naptárat a vizsgákhoz, ami mindig időben szól. Vizsga előtt egy héttel, két nappal és a vizsga napján reggel elkezd pityegni, amíg oda nem érek és fel nem lapozom. Ha nem jutok el időben a naptárhoz, akkor a pityegés szirénázásba vált át. Saját tapasztalat. Eddig még nem érkezett rá panasz a szobatársaimtól, csupán Ágo cicáját rémíthette meg a lárma - ezt a naptáron lévő karmolás nyomokból következtettem ki.
Aztán még az is érdekelt volna, hogy hol lehet olyan virág alakú fagyit kapni, amit az előbb láttam a faluban egy kisfiúnál. Meg a szokásos apróságok: mit csinál most Rudolf (azt már elfelejtettem, hogy a plüssrénszarvast induláskor felkötöztem a bicajom csomagtartójára), miért mosolyog mindig olyan kedvesen rám Rózsa néni szomszédja, mitől lesznek olyan finom puhák a vajas kekszek, és mitől olyan színesek a színek, mi ez az illat...
Szóval nem csoda, ha elfeledkeztem arról, hogy épp Alettán, a bringámon ültem és - szokás szerint - száguldoztam vele. Én csak tekertem és tekertem, nem figyeltem azt, merre - hisz annyi mindenen járt az agyam ehelyett. Az volt a csoda, hogy eddig nem ütöttem el senkit sem. Eddig. A gondolatáramlás rövid szünetében eszméltem a rémisztő tényre: szélsebesen száguldok a víz felé. Nem mintha baj lett volna, ha beleesek a tóba; a lila, szalagokkal díszített Alettát féltettem csak, neki nem tesz jót szerintem ennyi víz. Na meg a tóba esés előtt valószínűleg elgázolom a korlátnál üldögélő valakit. Ezek miatt gyorsan kellett cselekednem, úgyhogy jól behúztam a fékeket, elsőt is, hátsót is - biztos, ami biztos. Tulajdonképpen mindez már a stégen zajlott le. De megálltam! Időközben becsuktam a szemeimet, így nem láttam, vajon nekimentem-e az illetőnek, de nem hallottam semmiféle kiáltozást, se ütközést nem éreztem, úgyhogy megnyugodtam, hogy nem történt baleset. Kinyitottam a szemeimet, főleg, mert úgy éreztem, eldőlök. És így is történt. Aletta megállt, az én lábaim meg még a pedálokon voltak, egyensúlyozni így pedig nem nagyon tudtam. Úgyhogy puff, a stég padlóján kötöttem ki.
- Aú - Adtam halkan hangot a tompa fájdalomnak, amit a hátsó felem szenvedett el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 1. 21:02 | Link
Jócskán megfeledkezett a környezetéről- a fekete madár után ugyanis néhány kacsa jelent meg, plusz a nádból előbukkant egy gém és igyekezett egyszerre rajzolni őket. A gém békászott-halászott, a vízfelszínt kémlelte, miközben a sekélyesben sétált, a kacsák viszont alatta csoportosultak, izgatottan hápogva és őt fürkészve gombszemeikkel. Kis késéssel jött rá, hogy reggelit remélnek tőle, így az egyik sonkás csigát kezdte darabokra tépkedni, hogy közelebb csalogassa őket és élvezte, ahogy a tarka népség a lábánál nyüzsög és hangos hápogással verseng a falatokért. Közben a másik kezével skiccelt és firkált, egyre több és több figurát rajzolva egymás mellé.
Pont ezért nem is igazán tűntek fel neki időben a mögötte támadó hangok. Furcsa volt  a zaj, ami egyre közeledett és jókora késéssel döbbent rá, hogy valahogy nagyon felé tart - ahogy megfordult, hogy szemügyre vegye, valami nagyot és lilát látott, hullámzó csápokkal, amint rávetni készül magát és ösztönösen védekezően kapta maga elé kezeit, kicsire húzva össze magát. Nem mintha az ilyesmi segített volna, ha az embert le akarja nyelni egy óriási, milkatehén színű sárkány. A szörny azonban centikre tőle mégis megtorpant és amikor karjai mögül kikandikált, pont látta, amint az egész dőlni kezd. Nem kicsit értetlenül szemlélte a rémből kibontakozó biciklit és utasát, akinek körülbelül annyira megilletődött volt az arca, mint az övé a maszk mögött. Nagyjából mindketten a puffanásra tértek magukhoz, ami akkora volt, hogy még Gil is felszisszent. A kezében tartott holmit lecsapva pattant fel, hogy segítsen annak, aki az imént kis híján elgázolta.*
- Nem esett bajod?-*Hajolt a lány fölé, a bicikli vázát ragadva meg, hogy segítsen kikecmeregni neki alóla. Arról ugyan még a bringa színét megközelítő fogalma sem volt, hogy került a kétkerekűvel a stégre, de nem akart leállni rögtön faggatózni. Pedig a szalagok - ezeket nézte elsőre nyúlványoknak- és a csomagtartóra kötözött rénszarvas azért felvetettek egy-két kérdést benne. Az esetleges sérülések azonban elsőbbséget élveztek, így miután félreállította a járművet, az egyik korlátnak döntve, leguggolt vissza váratlan látogatójához.*
- Fáj valamid?-*Kérdezte, miközben alaposabban szemügyre vette a leányzót- talán már látta, de biztosan nem egy évfolyamba jártak, mert az órákról nem volt ismerős. Nem akart kotlós módjára kotkodácsolva tüsténkedni, úgyhogy megvárta a választ, mert bár szeretett segíteni, sokan nem rajongtak az ötletért, hogy egy növendék botsáska ugrálja körbe őket.
- Azért jó, hogy nem a tóban landoltál.-*Állapította meg, miután felmérték a keletkezett károkat, mert a stégen túl elég mély lehetett a víz, a színéből ítélve.*- Mintha kicsit összetévesztetted volna Rudolfot E.T.-vel.-*Jegyezte meg, amint megpróbált kapcsolatot keresni a plüssfigura, a bicikli és a stéges majdnemrepülés közt. Persze, Rudolf is repült, de csak karácsonykor és többedmagával, ráadásul nem kellett volna a patáit lekötözni, mert akkor mégse tudja húzni a szánt. Meg a biciklit se.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 1. 21:55 | Link
Tris

Persze, Olivnak erre a nyüzsgésre volt szüksége. Nem, egyáltalán nem, de Drake azt mondta, jobb lesz, ha többet mutatkozik emberek között, különben halálhírét keltik. Nos, igen, a vámpírnak van egy humora, ettől függetlenül kezdi egyre jobban kedvelni mostohaapját. Valahol egy félreeső helyen álldogál, távol a gyér fénytől, ami bárki figyelmét felvonhatná. Ennek ellenére mégis észreveszik páran, el is indulnak felé, de a mozdulatsor fél úton megakad, és inkább stílszerű hátraarcot vágnak, ezzel is mosolyt csalva az Eridonos arcára.
Ő aztán megérti őket, hiába a szende arc, az ártatlan szemek, az emberek ösztöneit még így se tudja befolyásolni. Gyanítja a kis akciója Noellel is nyomot hagyott rajta, csak épp ő nem veszi észre. Beletörődött már, hogy nem fog közéjük tartozni, jobban mondva, inkább nyugszik bele ebbe, minthogy folyton magát őrölje. Akiknek meg valamicskét fontos, azok így is elfogadják, még akkor is, ha a vészcsengő folyton a fülükben fog csengni. Ennek is köszönheti, hogy egyre inkább kerüli azt az állapotot, jobban mondva, tesz ellene. Már nem riasztja annyira, hogy táplálékhoz jusson, sőt mintha könnyebben meg is tudná állni, hogy ne küldje a halálba a vacsoráját. Persze, ha állatról van szó, akkor neki édes mindegy túléli-e, vagy nem.
Yannick felszívódott, és csak reménykedni tud abban, hogy nem varrják a nyakába ezt, mert kivételesen, nem ő az oka, azaz nagyon reméli, persze annyit nem jelentett neki a Levitás, hogy őrölni kezdje magát, vagy esetleg utána járjon, mi lelte. Kicsit szórakozott, mert egy évben egyszer megteheti, nem?
Még hálás is, hogy úgy lett vége a "kapcsolatnak", hogy még csak el sem kezdődött, nem hiányzik neki a kötődés, és a vele járó rengeteg macera. Egy emberrel meg még csak nem is kifizetődő.
Igen, ezt serényen bemagyarázza magának, de ilyenkor mindig bevillan valaki képe, aminek következtében az eridonos tüdeje, mintha zsugorodna, és a kegyetlen, szorító érzés, már-már ledönti a lábáról. Most is meg kell kapaszkodnia a korlátban, ha nem szeretne padlót fogni.
Megrázza a fejét, jobb, ha nem is gondol rá... nem szabad, és úgyis csak az ő beteg agyszüleménye ez. Inkább figyeli tovább az ökörködő diákokat, néha megmosolyogva, mire nem képesek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Írta: 2013. szeptember 2. 19:03 | Link
Gilbert


Az esés után nem volt időm elgondolkodni azon, vajon eltörött-e valamim. Nem igazán szerettem volna magamnak törött csontokat, az is csak kicsit villanyozott volna fel, hogy baj esetén használhattam volna azt a hippogriffes nevű varázsigét, amit még nem volt alkalmam kipróbálni, pedig tetszett a neve. Szóval, mindezekre nem volt időm, mert ahogy elestem, a következő pillanatban egy alak magasodott felém.
- Ü-ü... - Ingattam meg a fejemet, hogy nem, nem esett semmi bajom, és ezzel magamat is meggyőztem erről. Sokkal nagyobb problémát okozott ugyanis jelen esetben az idegen jelenléte, főleg, mivel látta az elesésemet, és lehet azt is, amikor szélsebesen egyenesen felé gurultam. Nem akartam ám, hogy azt higgye: meg akarom ölni! Megszeppenve figyeltem a felemás térdzoknis lábaimat, ahogy lekerül róluk a bicajom, a fiúnak köszönhetően. Kicsit elterelte a figyelmemet, hogy mennyire jól mutat egymás mellett a fehér alapon kék szivecskés zokni, és a kék alapon fehér pöttyös. Pedig nem is direkt csináltam ezt így. Óvatosan megmozgattam lábujjaimat, majd felhúztam a lábaimat; minden simán ment, úgyhogy kijelenthettem: épségben megúsztam ezt a kalandot is! És milyen jó, hogy ezt így gyorsan megállapítottam magamban, hisz nemsokára jött is egy kérdés, ami pont erre a válaszra várt. Én azonban nem tudtam megszólalni. Meg akartam, tényleg, még ha ismét bennem is volt az a kicsi félelem, hogy van rajtam kívül más is itt, és ugye az előbb részleteztem is, miért éreztem kínosnak a jelenlegi helyzetet. Amikor azonban felemeltem a fejem, amit eddig nem tettem meg, elfelejtettem, mire is kéne nekem válaszolnom. Felpillantottam a fiú arcára, vagyis inkább az arcát fedő maszkra, és azonnal bekapcsolt bennem a kicsi, lelkes, kíváncsi Abigél.
Namármost innentől kezdve nehéz volt arra koncentrálni, mit mond a fiú. Csak szavakat fogtam fel belőle, közben pedig le nem vettem a szemem róla. Szinte megbabonázva ültem ott, szoborrá válva, pedig a fejemben ment a harc a fangirl-mode Abi ellen, hogy végre fogja be egy percre, hadd ne legyek udvariatlan és/vagy ijesztő a fiú számára.
Rudolf nevének hallatára aztán a kicsi-Abit sikerült lecsapni egy kicsit, úgyhogy én is életjelet adtam végre, Aletta felé fordítottam értetlenül a fejem. Tényleg! Ott volt Rudolf, nahát!
- Nem tévesztettem össze. Tudom, hogy ő Rudolf. Te honnan tudod a nevét? - Pillantottam ismét a fiúra. Néha hajlamos voltam elfelejteni, hogy Rudolfnak nem is én találtam ki a nevét, hanem a Mikulás. E.T-n pedig nem is volt időm elgondolkodni, hisz a maszk ismét kiváltotta belőlem az égető kíváncsiság érzését. Felemeltem a jobb kezemet, szép lassan, és egy pillanatig úgy tűnhetett, meg fogom érinteni azt a maszkot... de aztán ráeszméltem, mit is készülök tenni, és gyorsan, elvörösödve visszarántottam a kezemet. A szemeimet azonban továbbra is a fiún tartottam, és másodszori nekifutásra sikerült is megszólalnom.
- Te róka vagy? - Hátö, igen. Ennyi volt a nagy kérdés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tristan Blackwood
INAKTÍV


Tris "NemRunatesója" Blackwood
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 126
Írta: 2013. szeptember 2. 22:21 | Link
Oliv

Takarodó felé járt az idő, de még mielőtt az egyik klubhelyiségben ücsörgő prefektus meginterjúvolhatna arról, meddig szándékozok távol maradni, észrevétlenül kislisszoltam a bejárati ajtón, s gyors léptekkel elindultam a csigalépcsőn lefelé. Többnyire nem vagyok nagy szabályszegő - elég abból egy is a családba, és mivel Nath kettőnk helyett is megtette, ami tőle telik, úgy láttam jónak, ha tartózkodok az ilyesmitől -, de mégis ki az, aki a kijárási tilalmat komolyan szokta venni?
Ennek ellenére ügyelek, hogy ne fussak össze a rend összevont szemöldökű őreivel, s gond nélkül jutok el a nagy tölgyfa kapuig, a szabadba érve pedig lassítok lépteimen. Egy almát rágcsálva használom ki a lehetőséget, hogy végre túljutottam az összes vizsgán, mindegyikből meglett a kiváló, így sehová nem kell sietnem és nincs más dolgom, mint kóborolni a szabadban.
Nem annyira figyelem, merre megyek, spontán választok elágazásoknál, míg végül megpillantom a falu fényeit, s innentől kezdve kicsit határozottabban indulok el a tó felé.
A stégen vannak még néhányan, de csak egy ismerős alakot sikerül kiszúrnom, akivel már jó ideje nem sikerült rendesen beszélnem - meg úgy alapvetően két percnél többet tölteni vele -, úgyhogy lestoppolok mellette, hogy üdvözöljem.
 - El voltál tűnve - jegyeztem meg, de megkíméltem a lányt attól, hogy kíváncsi tekintettel méregetni kezdjem. Nem feltétlenül fizikailag értettem, hiszen időről-időre összefutottam Olivval a folyosón, de valahogy más volt, mint amilyennek megismertem, s néha jobbnak láttam, ha nem zavarom, akármi volt is, ami kiváltotta nála a drasztikus váltást.
Közben az almám véget ért, úgyhogy a csutkával megcéloztam a stég szélén ökörködő srácot, aki meglepetten kapott tarkójához és pillantott irányunkba, mire ártatlanságot színlelve Oliviára mutattam, meg sem próbálva elfojtani a vigyorom. Szerencsére valószínűleg úgy döntött, hogy nem hajlandó ilyen infantilis személyekkel foglalkozni, vagy csak jobban érdekelte a nyár végét fürdőruhában élvező társnője.
 - Unalmas itt ácsorogni. Csináljunk valamit - javaslom, lévén egyáltalán nem tud lekötni, hogy másokat nézzek, vagy hogy mély hallgatással töprengjek egzisztenciális és lételméleti kérdésekről. A csendnek és a nehéz gondolatoknak is megvan a maga helye, csak nem itt és nem most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 3. 18:35 | Link
Tris

Az eridonos kénytelen elfojtani egy mosolyt, Tris perfektül meg tudja találni az alkalmat, mikor van a lánynak szüksége rá, bár ez így nem helyes. Olivnak mindig is szüksége lesz a srácra, ezért néha marha önzőnek érzi magát. Tudja, ő nem a tökéletes legjobb barát alapanyag, sose oldódhat fel a srác közelébe, mert tudja, elég egy apró botlás, hogy kárt tegyen benne. Ezt be is bizonyította nem is olyan rég.
Hiába az ártatlan, de annál igazabb kijelentés, a lány bájos pofija megmerevedik, ahogy ő maga is. Soha nem akar titkolózni pont Tris előtt, ugyanakkor fél, nem tudja, mikor telik be a pohár, mindenesetre sóhajt.
- Elvesztetem a fejem, minek következtében majdnem megöltem egy ismerősöm... kellett egy kis idő, míg tükörbe tudtam nézni, ne haragudj- a hangja komor, az utolsó pár szót már csak formalitásból teszi hozzá. Óvatosan néz fel a srácra - fura lenne, ha nem lenne minden második diák magasabb nála-, nem tudva, vajon most vágja-e a fejéhez, egy szemét dög. Nem is sértődne meg, hisz igaza van. Tényleg egy vadállat, amit csak nagy nehezen tud leküzdeni, épp ezért határozta el, hogy olyas valamire vetemedik, amire amúgy sose. Megkeresi a kastély másik vadállatát, és minden büszkeségét félretéve, segítséget kér tőle. Egyedül nem menne, ahhoz még túl fiatal, és Drake se ugorhat ide folyton, akármikor nyomja valami a lelkét. Tristant nem meri annyira beavatni a dolgokba, mert... mert nem is tudja, mihez kezdene, ha háztársa hirtelen undorodni kezdene tőle.
- Túl sokáig halogattam a... éhes voltam, és már mondtam, hogy olyankor kifordulok magamból... Hát ez történt- csuklik el a hangja, miközben a víz tükrét kezdi fixírozni. Nem büszke magára, még most gyűlöli, hogy azt tette Noellel, és retteg is attól, hogy egyszer össze kell futnia vele, pedig tudja, már nem halogathatja sokáig a dolgot.
- Most nagyon utálsz?- kérdez rá bátortalanul, és elkezdi óvatosan Tris arcát fürkészni. Ha csak annak enyhe jelét is felfedezi... nem, bele nem tud gondolni, mit tenne. A kastélyban nincs számára fontosabb ember, még így se, hogy nem lógnak folyton egymás nyakán.
Persze ez a komor hangulat is eltűnik, mikor elhangzik az egyszerű kijelentés. Oliv arcára játékos mosoly ül, és a srác háta mögé lép.
- És mit szeretnél csinálni?- teszi fel  a kérdést, a füléba búgva, miközben kezeit óvatosan a derekára téve, próbálja észrevétlenül a stég szélére "irányítani", majd, ha háztársa nem jön rá, mire készül, lök rajta egyet, hogy a vízben kössön ki.
- Mondjuk úszni?- kérdi önelégült vigyorral, közben összefonja a kezeit a mellkasa előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 4. 20:43 | Link
- Akkor jó.-*Fellélegzett, mert a hirtelen esemény azért alaposan ráijesztett, hiába tudta valahol, hogy a legtöbb kisebb sérülést el tudná látni, ráadásul a faluban volt is orvos. A legrosszabb esetben fel kellett volna ültetnie a lányt a biciklire és eltolni odáig, a lila sárkány okozta sokknak azonban kellett egy kis idő, míg lecsengett. De úgy tűnt, ezzel nem volt egyedül - az ismeretlen eddig ugyan a térdét tanulmányozta lehajtott fejjel, így nem sokat látott az arcából, aztán felpillantott és mintha sóbálványátok érte volna, egyszerre úgy meredt rá, pislogás nélkül, mint akit hipnotizáltak. Mostanra már megszokta, hogy az álarca a legkülönfélébb reakciókat váltja ki az emberekből, de ez új volt számára. Megpróbálta meghatározni a másik arcára rajzolódó érzéseket. Meglepetés. Kíváncsiság. Zavar? Tetszés? Csak abban volt biztos, hogy szokatlanul mély benyomást tett rá, és szokatlanul aranyosat, ahogy mintha vívódott volna, végül elfordítva a fejét, most a saját bringájára csodálkozva rá, a plüssel együtt. Mintha nem is arról, hanem az égből pottyant volna ide, gondolta, picit oldalra hajtva fejét, derűje és tűnődése jeléül.*
- Piros az orra. Nem tudtam, hogy biciklit is húz, nem csak szánt. De nyáron tényleg egyszerűbb, ha formában akar maradni.-*Ismerte be, tökéletesen elfelejtve, hogy pár pillanata még azon aggódott, hogy felfalják. Közelebbről és alaposabban megnézve, nem igazán volt mitől tartania - egy egyáltalán nem félelmetes, vele talán egyidős és egymagas lányka ült előtte, még kevésbé félelmetes, pöttyös-szívecskés zokniban és újra ámulatban. Most még erősebbnek tűnt az igézet, ahogy lassan felemelte a kezét és Gil nyugodtnak tűnő mozdulatlanságban, mégis kíváncsian várta, a barnás-zöldes szempárt figyelve, mi lesz a vége? A különös íriszek egészen lekötötték, ritkán volt alkalma ilyen közelről lesni a színek keveredését, az apró mintákat, s egy kicsit elveszett ebben. Valahol az utolsó centimétereknél azonban a bűbáj megtört és a lány hirtelen elvörösödve visszakapta a kacsóját- a heves mozdulat őt is felrázta. Egy pillanatra elkapta a tekintetét, hogy ne tűnjön úgy, ellenségesen mered a másikra, de kisvártatva pillantása visszavándorolt az idegenre, aki nem fordította el az arcát. Sőt, kérdezett, mire ő finoman megingatta a fejét.*
- Kitsune.-*Pontosított, a Noellel való találkozás emlékét idézve.*- Rókadémon.-*Tette hozzá, hevenyészett magyarázatként, bár nem annyira démon, mint csavaros eszű természetszellem volt, de nem akarta ragozni. Helyette kicsit előredőlt, lehajtva a fejét, szinte kínálva az álarcot, ha a másik mégis szeretné megtapogatni. Elmúltak azok az idők, amikor pánikszerűen ütötte volna el bárki kezét, aki közeledni mert, kérés vagy engedély nélkül. Még mindig nem mutatta meg az arcát, de már nem ragaszkodott a maszkhoz görcsösen, s ha apránként is, több bizalmat, nyitottságot szavazott azoknak, akik szóba álltak vele.
Ha Abigél csak megsimogatja az álarcot, nem történik semmi- közönséges, festett agyagot érez majd ujjai alatt. Ha azonban úgy dönt, megpróbálja levenni, úgy Gilbert helyén ismét a legutóbb is feltűnt róka jelenik meg, érdeklődve hegyezve füleit és szimatolva, borostyán szemében játékos csillogással.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elisabeth Lovelace
INAKTÍV


- - mother;;
offline
RPG hsz: 125
Összes hsz: 280
Írta: 2013. szeptember 8. 16:38 | Link
Richard;;        
outfit.                    



Ami azt illeti egy ideje tisztában voltam azzal, hogy beszélnem kell majd Ifens-el, és az nem lesz egy éppen kellemes beszélgetés. Ezért is halasztottam el mostanáig, mert túl akartam lenni a szülésen. Előtte nem akartam sem őt, sem magamat felzaklatni azzal, hogy elmondom neki az igazságot, ami csak most derült ki számomra is. Mondanám, hogy kár volt hazautaznom, és kár volt találkoznom azzal a régesrégi ismerőssel, de az a helyzet, hogy a kislányom, akit az elmúlt héten el sem akartam engedni, túlságosan jó dolog volt, hogy ezt mondhassam. A világ leggyönyörűbb aprósága volt a számomra Rea, és semmi pénzért nem csinálnám vissza, még akkor sem, ha lenne hozzá bármiféle eszközöm. Felbolygatta ugyan az életemet, de ahogyan gőgicsélt és rám nézett, az mindent megért.
Írtam egy levelet Richardnak, hogy ma várni fogom kinn a tónál, pontosabban a stégnél. Valahol mélyen bíztam benne, hogy fog meggyűlölni, amiért csak most derült ki, hogy valószínűleg nem ő az apja ennek az apróságnak. Azt hiszem, úgy is felfoghatja talán, hogy így egyszerűbb. Végül is nem akartam soha, hogy bűntudata legyen előttem vagy a mostani barátnője előtt, mert van egy házasságon kívüli gyereke, főleg, ha igaz a pletyka, ami elterjedt a faluban és valóban eljegyezte azt a lányt. Nem mondanám, hogy ettől a hírtől repestem a boldogságtól, de ez van, tovább léptünk mind a ketten. Így visszagondolva talán én még korábban is, mint ő. Persze akkor mindez, nem így tűnt, és nem is gondoltam, hogy a vége egy picike lány lesz.
A stégre kiérve egyedül voltam Reával, aki csendesen szuszogott a rám eszkábált kenguruban. Letettem a táskát a fapadlózatra, majd én is leült. Ezt a kislányom már nem értékelte annyira, és elégedetlenül nyöszörgött egy sort, és szinte már vártam, hogy sírni kezdjen, nem tette. Kibújtattam a hordozó alkalmatosságból, és a lábaimra fektettem, ahogy törökülésbe helyezkedtem. Átdobtam a hajamat az egyik oldalra és megfogtam az én Csöppöm kezecskéit, miközben mosolyogva gügyögni kezdtem hozzá. Órákig csináltam ugyanezt a lakásban is, amíg éhes nem lett újra, Rea pedig nevetett. Tudtam, éreztem magamon, hogy ilyenkor csillogott a szemem és könnybe is lábadtak sokszor a boldogságtól, amit éreztem. Emlékeztem, hogy egy időben elképzelhetetlennek tartottam, hogy én anya legyek és gyereket neveljek, most még is ez töltötte ki minden pillanatomat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
ex-rellonos || évfolyamelső
2011/12-es kviddics évad őrzője

szemem fénye, Rea. || Tomom <3
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. szeptember 8. 16:50 | Link


Elisabeth


Tudtam, hogy megszületett. Éppen Bécsben tárgyaltam, mikor ért a hír, de még sem éreztem boldogságot. Tudtam azt is, szeretni fogom, imádni a végsőkig, de tudtam, hogy attól a nőtől van, akit sosem szerettem úgy, ahogyan azt megérdemelte volna. Akit a legalattomosabb módon dobtam el magamtól és akit soha nem tudtam volna igaz szerelemmel szeretni. Most levelet kaptam, melyben Ő írt. A kislányom édesanyja beszélni szeretne velem. Eljött hát az idő, hogy végre meglássam a lányomat, és talán a karjaimba vehessem. Remegő gyomorral lépek ki a házból és annyi gondolat cikázik a fejemben, hogy egy pillanatra azt érzem megtébolyultam.
A stég felé veszem az irányt. Lassan leszáll az este, így egy feszes farmer, egy sportcipő, egy póló és egy fehér kötött pulcsi van rajtam. Fogalmam sincs, mit akarhat, de ami még ennél is borzasztóbb az az, hogy azt sem tudom, én mit akarok. Mit mondjak majd neki?
A gondolataim kavalkádjában azon kapom magam, hogy odaértem a megbeszélt helyre, s már látom is Őt. Őket. Szám félmosolyra húzódik, és sietős léptekkel haladok feléjük.
Megállok Eli mögött és halkan ráköszönök, majd leguggolok elé, és tekintetem a lányomra hajtom.
-Édes Istenem...
Egészen halkan szólalok meg, a meghatottság könnyekig mélyül bennem, és finoman emelem magamhoz azt a csöpp kis Életet.
-Drága Kislányom...
Suttogom, és kis testét kezemmel borítom be, fejemet pedig az Ő kis buksijához szorítom. Azt hiszem sosem éreztem ennél szebbet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kérdezz Smiley
Dora J. Ifens
David J. Ifens
Elisabeth Lovelace
INAKTÍV


- - mother;;
offline
RPG hsz: 125
Összes hsz: 280
Írta: 2013. szeptember 8. 17:13 | Link
Richard;;        
outfit.                    



Hallottam a férfi lépteit, ahogy végig sétált a rövidke stégen, majd végül köszönt nekem, amit egy felpillantással viszonoztam is. Bár az volt megbeszélve, hogy ott akar lenni, mikor a kicsi megszületik, nem volt ott, és talán elmehettem volna hozzá, miután hazajöttem, de akkor keresett meg Jeremiah is, és a megjelenésével igencsak felkavart. Igazán lehetett volna benne annyi, hogy nem állít be csak úgy hozzám egy apasági tesztet lobogtatva. Nem mintha akarna bármit is a vér szerinti lányától, mert ő nem az az apafigura típus, nem úgy, mint Richard, aki máris odáig van a gyönyörűségtől, hogy a "kislánya" a kezében lehet. Pont így képzeltem el, amikor kiderült a terhességem. Most viszont szinte megszakadt a szívem, és az is átfutott a fejemben, hogy egyszerűen nem mondom el neki. De nem. Egyenes akartam vele lenni, mert annál többet jelentett és fog is jelenteni, amíg világ a világ számomra. Sosem hittem azt, hogy az ember csak egyszer lehet igazán szerelmes, ráadásul éppen itt volt előttem a második olyan férfi, akit szívből szerettem, sokkal komolyabban is, mint az elsőt. Éppen neki nem akartam hazudni, bármi is történt köztünk.
- Reának neveztem el, de ha akarsz adhatsz neki második nevet - mondtam csendesen, és bár tudtam, hogy tulajdonképpen annyira felesleges mindez, mégis jobban éreztem Richardot a kislányom apjának, mint mást. Nagyon szerettem volna, ha ezért nem gyűlölt volna se engem, sem pedig a kicsit, aki meg aztán végképp nem tehet róla, hogyan alakultak az események.
- Tudod, nem csak azért hívtalak ide, hogy láthasd - kezdtem bele végül és éreztem, hogy gombóc kezd nőni a torkomban. Őszintén féltem a reakciójától, és nem tudtam mit tehetnék. - És talán jobb lenne, ha leülnél - folytattam, majd beleharaptam az alsó ajkamba és vártam. Igaz, nem tudtam, mire, de ezt tettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
ex-rellonos || évfolyamelső
2011/12-es kviddics évad őrzője

szemem fénye, Rea. || Tomom <3
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. szeptember 9. 14:39 | Link


Elisabeth

Ez az az állapot, mikor eljutnak a füledig a szavak, de tovább nem. Mikor hallod, hogy beszélnek hozzád, és talán erőd is lenne, hogy reagálj, van benned millió kérdés és nem értés, de ott fogtam a kezemben a kislányomat és a gyönyör nem engedett szabadulni. Egy pillanatra sem akartam megválni tőle, és az érzéstől. A karjaim közt fogtam az Életet, ami magában hordoz engem is. A kislányt, aki apának fog nevezni, aki a kis kezével az én kezemet keresi majd, aki átölel, aki rám mosolyog, akinek a nevetése betölti majd a lelkemet. Itt van Ő. Akit sosem akartam, akit lázadó kamaszként undorral kezeltem, akit megbántam, akinek hírét fájdalommal fogadtam. Minden sebemre Ő a gyógyír. Itt szuszog a karjaimban, érzem azt a finom kis baba illatot, és semmit sem tudok biztosabban annál, hogy soha, de soha nem fogom elhagyni és a világon a legjobb apuka leszek. Aztán mégis csak feleszmélek, tulajdonképpen arra a mondatra, hogy üljek le. Nagyon lány puszit adok a kislányom buksijára, és finoman édesanyja ölébe fektetem, majd leülök mellé, és az elnyelt könnyektől csillogó szemeimet Elisabeth íriszeibe mélyesztem.
-Mi a probléma?
Hangom igen határozott, és talán egy hangyányit ideges, mert nem értem, egy ekkora kincs birtokában mit tud még problémázni. Most jön az, hogy nem láthatom, vagy jön, hogy mekkora bunkó vagyok, a múltbéli dolog miatt? Esetleg jön, hogy nem lehet velem, mert más nőt veszek el? Kissé feszülten ülök mellette, de valahányszor tekintetem a lányomra csúszik, a melegség a szívemben mindent képes elnyomni egy szempillantás alatt, és a nyugtalanság, melyet Eli kimértsége nyomott rám, pillanatok alatt szertefoszlik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kérdezz Smiley
Dora J. Ifens
David J. Ifens
Elisabeth Lovelace
INAKTÍV


- - mother;;
offline
RPG hsz: 125
Összes hsz: 280
Írta: 2013. szeptember 9. 17:02 | Link
Richard;;        
outfit.                    



Igen, biztos voltam benne, hogy nem csak én lettem volna ideges, ha egy beszélgetés úgy kezdődik, jobb ha leülök. És ahogy elnéztem Ifens sem lett éppen túl feldobott ettől. Tulajdonképpen nevetségesnek találtam a helyzetet, és szívem szerint tudomást sem vettem róla, de ha egyszer csak Jeremiah beállítana, hogy mégis részt akar venni a baba nevelésében, akkor sokkal kellemetlenebb helyzetbe kerültem volna. Arról nem is beszélve, hogy Richard onnantól jogosan utálhatna, mert átvertem és ezt az opciót nem akartam megkockáztatni.
- Nézd, mikor kiderült a terhességem, szinte biztos voltam benne, hogy a tiéd a gyerek. Amit nem tudsz, hogy mielőtt lefeküdtem veled a hotelban, hazautaztam és összefutottam egy régi ismerősömmel, és... hát az a helyzet, hogy ő csináltatott egy tesztet. Az eredmény szerint ő az apa - nyögtem ki végül, újra beharapva az alsó ajkamat, mert nem tudtam, hogy fog majd reagálni erre az egészre. Aztán mielőtt még kiborulhatott volna folytattam:
- Én... ezt azért akartam, hogy tudd, ha nem akarsz részt venni az életében megértem, sőt. De hazudni sem akartam neked! Arról nem is beszélve, hogy Jeremiah nem akar foglalkozni ezzel a gyerek dologgal, ő nem az a fajta, akit megmozgat egy baba, és így Rea sem - a hangomban csalódottság tükröződött, mert megbántottan és átverve éreztem magamat, amiatt hogy ez a másik férfi magasról tesz a saját kislányára. Annyival könnyebb lett volna, ha Richard a vér szerinti apja, mert tudtam, hogy ő segítene, foglalkozna vele és számítana neki mi történik éppen Reával. De így... az egyedülálló anyaság gondolata még inkább megijesztett.
- Sajnálom - motyogtam elfojtott hangon, az a gombóc a torkomban már túl nagy volt, hogy rendesen tudja beszélni. Miközben a kislányom apró kezecskéjét simogattam az ujjaimmal, vártam a reakciót. Rettegtem attól a gondolattól, hogy egyszerűen feláll, elküld a francba és itt hagy. Vele nem akartam rossz kapcsolatot. Egyszerűen nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
ex-rellonos || évfolyamelső
2011/12-es kviddics évad őrzője

szemem fénye, Rea. || Tomom <3
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. szeptember 9. 17:42 | Link


Elisabeth

Hidegzuhany. Másodszorra élem meg ugyanazt. Mikor pár évvel ezelőtt fellebbent a hír, hogy Janey lehetséges, hogy babát vár és az is, hogy nem tőlem, kiborultam. Törtem, zúztam, üvöltöttem, csapkodtam. Egy kívülálló hisztinek vélte volna, de ez sokkal több volt annál. Egy pillanatra most is éreztem azt az agresszív fájdalmat, hogy csak üvöltenék, aztán nem ment. Már ehhez is elgyengültem és túlságosan megtörtek a mostani egyre nehezebben feldolgozható történések. Ránéztem a babára, akit a lányomnak gondoltam, majd vissza a nőre, akin annyit rágódtam. Aki elhitette velem, hogy fájt neki a történés, aki elhitette, hogy szenved, de közben ágyba bújt mással. És hagyta, hogy én lelkiismeret furdalásom legyen azért, mert Ő miattam szenved. Csak kérdés nélkül nézem Elisabethtet és meg sem szólalok hosszú percekig. Megnémultam. Szeretném, hogy megszólalhassak, hogy kérdések sokaságát zúdítsam rá, hogy csak egy szót hadd mondhassak, de nem megy. Mintha valami a torkomban nem engedné, hogy a hang kijöjjön. Felállok és arrébb sétálok. Csak meredek a víz felé, még mindig némán. Így lehet a mennyből a pokolba kerülni. AZ előbb még a gyönyörtől ittasan öleltem a csöppséget, érezve, hogy nem lehet baj, és bár csonka családba kényszerült születni, igenis van apja, aki szereti és aki mindent meg is fog adni neki. S most kiderül, hogy nem én vagyok, akitől fogant, hogy az apa szó nem engem illet, és hogy semmi más nem vagyok, csupán egy jelentéktelen idegen, épp úgy, mint mindenki más. Nem vagyok kitüntetett ember, mert nem vagyok az édesapja. És soha nem is leszek az.
Túl sok idő telt el némán. Megfordulok, és hozzájuk sétálok. Leguggolok, apró csókot lehelek a kicsi buksijára, finoman végig simítom Elisabeth arcát és némán indulok vissza a falu felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kérdezz Smiley
Dora J. Ifens
David J. Ifens
Elisabeth Lovelace
INAKTÍV


- - mother;;
offline
RPG hsz: 125
Összes hsz: 280
Írta: 2013. szeptember 9. 17:58 | Link
Richard;;        
outfit.                    



Sejtettem, hogy ki fog akadni. Mindenki így reagálna, mert hát mégis csak... ez nem egy egyszerű történet. Értem, hogy nem ezt kívánta volna hallani, de az az igazság, hogy én sem örültem neki. Igen, akkor lefeküdtem Jeremiah-al is, de azt hiszem, érthető, hogy kétségbe voltam esve, szomorú voltam és magamra maradtam újra, méghozzá igen csúnyán. És akkor ott volt egy férfi, aki törődött velem, én pedig többet ittam, mint kellett volna, és rossz döntést hoztam. De ez is én voltam, és felvállaltam, hogy elcsesztem. Viszont azt megérdemeltem volna, azt hiszem, hogy hajlandó legyen meghallgatni, mert azt akartam tudja, hogy örülnék, ha segítene, és egyáltalán nem bánnám, ha az apja helyett is apja lenne Reának. De mindezt nem tudtam elmondani, mert felállt és elsétált, otthagyva engem a kicsivel.
Borzasztóan utáltam magamat, amiért én voltam az újabb csalódás számára. Tudom, hogy mennyire el volt keseredve, amikor Janey-től is ugyanezt kellett hallania, ráadásul láttam is az arcán, mennyire megviselte mindez, akkor is és most is. Ha tehettem volna megváltoztattam volna a dolgokat, de ebbe egyszerűen nem volt beleszólásom. Az pedig még inkább rosszul érintett, hogy nem tudhattam mit gondol most, a csalódottságon kívül.
Az én Csöppömet néztem, éreztem, hogy a tehetetlenségtől könnyek kezdik szúrni a szememet. Rea pedig csak bámult rám azokkal a hatalmas, gyönyörű szép szemeivel, amiknek senki nem tudott ellenállni, főleg én nem. Mindenre orvosság volt ez a pici lány, önmagában azzal, hogy létezett és az enyém volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
ex-rellonos || évfolyamelső
2011/12-es kviddics évad őrzője

szemem fénye, Rea. || Tomom <3
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. szeptember 11. 12:55 | Link
McKenzie cica :)

Unalom. Úgy tör rá, mint a régi mugli filmeken a sarkon nagy bunkós bottal várakozó tolvaj, aki a szerencsétlen arra járót akarja jól fejbe verni, hogy megszabadítsa azt az értékeitől. Ráadásul, ha már rátört, rá is telepszik, hogy Yarista minden életkedve elmenjen. Vizsgák pipa, edzések most nincsenek és az animágiát is pihenteti kicsit. Lefoglalhatná vele magát, de annyira nincs a toppon fejben, hogy biztosan megsérülne, és több kárt okozna a gyakorlás, mint amennyi sikerélményt hozna. Agyilag és lelkileg is le van szívva, talán fizikailag nem fáradt még eléggé. Épp a stég felé ballag, a kis tónál nem túl régen fedezte fel ezt a kis helyet, vagy csak mostanában vett tudomást róla, amikor unalomkörútját járta. Talán a vízbe való bámulás majd meghozza neki a várt felszabadulást a nyűgjeitől, amiket talán ő maga hozott létre. Egy vékonyabb vászonkabátban, szürke farmerben és egy tornacipőben indult útnak, a mai hűvösebb idő miatt. Mielőtt elindult volna, még küldött egy üzenetet McK-nek, talán a lány a maga módján ki tudja majd zökkenteni ebből a kómás állapotából. Igen, ő nagyon ügyes, hogy akár felpaprikázza, vagy más módon életre rántsa, és újabb lökést adjon neki az élet rögös útján, ahogy a közhelyek ezt mondani szokták.

„Hali Kenzie!

Elfelejtettél? Utálsz? Szeretsz? Gyűlölsz? Imádsz?
Válaszod élőszóban várom a stégen, a te előadásodban, egy fél óra múlva.
YP

ui: régen láttam a búrádat, szóval kötelező a megjelenésed”

Semmi extra, nem szokott levelezni McK-kel. Rég látta őt és most szükségeltetik a jelenléte, és még ezt a béna levelet is megírta ennek érdekében. Még ő is szánalmasnak találja a levél humorát, talán pont emiatt jön majd el a cserfes és szabad szájú és szabadelvű barátja. Megérkezik a kis stéghez, amin éppen nem tartózkodik senki, a pálcájával köveket röppen t a kezébe, majd a stég széléhez megy. Dobálni kezdi a kavicsokat és figyeli, hogy mekkorát fodrozódik éppen a víz. Nagyjából időben jött, a levélben megjelölt fél óra éppen lejárhatott, vagy csak pár perce múlhatott el. Miután elfogy a muníciója, felkönyököl a stég korlátjára és csak bámulja a tükörsima vizet, szinte felveszi a halszemet, néz a semmibe, gondolatai pedig ki tudja hol járnak. Még ő maga sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
McKenzie R. Krise
INAKTÍV


Harcipukkancs vizsgázik
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 307
Írta: 2013. szeptember 11. 13:23 | Link
Mr. Palarn

A legjobb dolog a világon, ülni a kandalló előtt ebben a kifejezetten nem szimpatikus időben és nézni a ropogó fákat, melyeket a manók gondosan beletettek, hogy hosszan meleget adjanak. Az ember csak elnyúlik a kényelmes kanapén, felpakolja a kis lábacskáit egy puffra, amit állítólag egy bátor és unatkozó Rellonos egyszer ellopott az Eridonosoktól és élvezni a csendet. Kezében egy nagy adag meggyes forrócsokival, csukott szemekkel.
A vizsgákat már letudta. Idén csak átlagos volt, egy kiváló, két várakozáson felüli, de nem is érdekli, nem hajt ő másra, csak hogy átmenjen és ne olyan szégyennel, hogy a hivatalos szünet alatt a pótvizsgákra gyakoroljon. A békés, és roppant unalmas csendbe érkezik meg a bagoly, aki majdnem kiveri a kezéből az italát. Rosszallóan néz rá, de végül csak elveszi a levelet, hiszen felé nyújtja karmos lábát. Furcsa, nem szokott neki levél érkezni, csak ha orbitális nagy gáz van, és most mégis. Bizony, ott van, feketén-fehéren a neve, és a kis levélke, amire széles mosoly terül szét az arcán.
- Végül mindig visszatévedsz.
Nagyot húz a csokiból, majd felkelve ad két kekszet a bagolynak. Nem számított rá, hogy bagoly látogatja ma meg, így nem is készült rá megfelelően, de reméli, nem sértődik meg. A választ azonban nem várja meg, inkább elsiet a szobájába, hogy magára kapjon valamit, és némiképp a kusza tincseket is rendezze, hiszen mégse mehet le így, mint aki most kelt fel, akkor sem, ha tényleg most kelt fel.
Fél óra kevés dologra elég, főleg, hogy a fele a stéghez való lejutásból áll, de bizakodóan húzza fel a harisnyáját, és dobálja ki a cuccait, hogy egy melegebb felsőt találjon. A zöldeskékes szoknyához egy fehér, fekete mintás darabot húz, már csak a cipő és a fésülködés hiányzik. Némi szemceruza, spirál, szájfény, hogy azért ki is nézzen valahova, és már mehet is a menet.
Előkeresett még két termoszos bögrét, amit a mugliknál vett, és amik melegen tartják a forrócsokit, és mind a kettőbe töltött egy jó nagy adagot. Ha a srác nem is kéri, ő majd biztos megissza az ő részét is, hiszen ez csoki, a csokinak pedig nem szabad nemet mondani.
Az utat tizenegy perc alatt teljesítette, mivel rövidített úton közlekedett, így könnyedén és teljesen időben megérkezett a kijelölt helyre, ahol már ott is várt rá a magányos hercegkezdemény. Magában a fejét csóválva sétál dúdolva felé, nagy lelkesen és nem kicsit fázva. Oké, kicsit alulöltözött, na de sebaj, majd a beszélgetés elvonja a figyelmét.
- Héj béjbi!
A legszebb és legmodortalanabb, férfias hangleejtésében adja elő ezt a két sort, majd vigyorogva átnyújtja az egyik bögrét, jelezve, hogy azt neki szánta.


Ruci
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mindent megválaszolok
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. szeptember 11. 14:25 | Link
Kenzie-kém Smiley

Most, hogy unottan nézi a vizet, épp arra gondol, hogy vajon vizsgaidőszakban is tiltott terület-e Bogolyfalva. Végül – mivel ez a téma még sosem hozta lázba – vállat von, nem számít, hogy erre a kommunikációs formára még a tavacska halai sem fognak reagálni. A „Héj béjbi” már széles mosolyra húzza az ajkait, és nem felejt el válaszolni sem.
- Itt vagyok cukorborsóm, nyalom a hangod! – kacag fel, majd elveszi a felkínált bögrét. Végignéz McK-en és most sem titkolja el, hogy tetszik neki a lány külseje. Soha nem titkolta, valahogy McKenzie meg is bántódna, ha nem mondana neki igazat, még akkor is, ha azzal megbántja.
- Szóval nem estem ki a pixisből - a szemei nevetnek, mert örül, hogy McK nem felejtette el. Pedig nem túl sokat beszéltek mostanában, csak néha és akkor is keveset, nagyjából annyit, hogy feltartsák az ismeretségüket. Na, meg ki tudja, hogy McK épp melyik pasival szórakozott, illetve a családja épp mibe rángatta bele.
- Jól nézel ki, de miattam nem kellene megfáznod. Vagy ez a női sors? Szenvedni a szépségért? – kérdezi, közben magához inti a lányt, hogy ő is unalmasan nézhesse a tavat. Erőt vesz magán, még sóhajt is egyet, majd a lány szemébe néz.
- Igazad volt. Nem tudok élni nélk… - felnevet, majd folytatja - … szóval nem való nekem ez a kötöttség. Újra egyedülálló vagyok és páratlan. Mindenféle kontextusban – keserédes a mosolya, meg kellett hajolnia a királynő előtt, akinek igaza volt. Nem szereti bevallani McK-nek ha téved, viszont szereti növelni az egóját a lánynak. Olyankor nagyon édes tud lenni, amin Yar viszont jót mulat. Majd még kiderül, hogy mi lesz ma a továbbiakban. Miután beleszagolt az italba, nagyon megörül, hogy forró csoki van benne. ~ Vajon tudta, hogy ez a kedvenc italom, vagy csak így jött ki? ~ A nagy tanakodásban nem jut dűlőre saját magával szemben, akár tudhatja is McK. Belekortyol és várja az ízhatást, de az eper kissé elrontja a vártakat. Nem rossz így sem, csak másra számított.
- Minek bele eper? De nem vagyok hálátlan – ad egy puszit az arcára, miközben kuncogni kezd.
- Veled mi újság? Átrugdostad a csodás valagad a következő évfolyamra? – érdeklődik, és máris jobb kedve van. Örül, hogy bebizonyosodott, hogy McK-kel jól érzi magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
McKenzie R. Krise
INAKTÍV


Harcipukkancs vizsgázik
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 307
Írta: 2013. szeptember 11. 15:08 | Link
Yar

A mondatokra, bár igyekezett felkészíteni magát, de nem tudta, így az utolsó néhány métert jól eső kacagással teszi meg a fiú felé. Mindig kap valami újat, ami megfogja a fiúval való beszélgetést már az elején.
- Ez a nyalom a hangod kicsit fájt.
Hogy állítást igazolja, még az oldalát is megfogja. Igyekszik moderálni magát, de nehéz. Ő nem az a finom ki úrihölgyike, aki köhinteni se mer a másik jelenlétében, de valljuk be, így sokkal mókásabb az élet.
- Majd még meglátjuk, tudod, teperned kell érte, de jó kezdet, hogy levelet küldtél, nagyon jó, még a végén megtartalak.
Szép itt. Még nem járt itt sokat, főleg mert leginkább andalgó párok foglalták el, amihez neki se kedve, se gyomra nem volt. Ebben is más, nem szereti a nagyon nagy romantikát meg nyálat, inkább az a legyünk el és szórakozzunk típus.
- Igazából még nem volt alkalmam sokszor felhúzni, és gondoltam ide jó lesz, de egy cseppet hideg van hozzá, viszont ha visszamászok, hogy átöltözök, akkor nem érek ide és nem szeretek késni, főleg nem egy ilyen apróság miatt és tudod, a legrosszabb, ami történhet velem, hogy megfagyok, de tavasszal majd felolvasok.
Még egy kicsit meg is rántja a vállát, nem nagyon izgatná a dolog, ha tényleg így történne. Az az egy viszont biztos, hogy mivel hidegben van, ezért majd jól extra adag forrócsokit iszik este.
- Oh…
Ez az első, nem túl tartalmas reakciója a dologra. Úgy tűnik határozottan meglepte a tény, olyannyira, hogy hirtelen megszólalni se tud, ami nagy szó, főleg ha róla van szó, hiszen mindenre tud mondani valamit.
- Sajnálom. Elég jól megvoltatok, még velem se találkoztál, gondolom, mert bekavart volna csak a dolog. Hát ez… váratlan volt. Tudod, a sors okosabb, mint mi. Azt aki nem nekünk való valamivel lepattintja, de idővel eljön az igazi, ez meg jó gyakorlás volt.
A puszi is meglepi kicsit, mert ha már szabad, akkor nyílván máshogy köszönte volna meg, legalábbis ő naivan azt hitte, na de mindegy is. Kifújja a levegőt, és sóhajtva fordul a tó felé, kicsit megtámaszkodva a korláton.
- Cseréljünk, ez sima. Az epreset amúgy is magamnak hoztam, csak véletlenül elcseréltem.
Nem kamuzik, tényleg magának szánta az epreset, mert a meggyes is meggyőzte, amit előtte ivott. Kinyújtja a poharat, amibe még nem ivott bele és közben elveszi az epres példányt. Na így már rendben is vannak.
- Persze, nem volt nagy menet. Csak három vizsgám volt. Egy kiváló, két várakozáson felüli és veled mi a helyzet, megint felettem leszel? Vááárj csak, akkor végzős leszel. Tabló meg ballagás, záróvizsga, uhh, sajnállak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mindent megválaszolok
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. szeptember 11. 15:39 | Link
Kenzie

Megtette a hatását a köszöntés, szeret megnevettetetni másokat, és most jól esik neki is kacagni.
- Bocsi, külön neked tartogattam – vallja be, tényleg nem sütötte még el ezt a dolgot. Azért ő is megvizsgálja a lány oldalát legalább szemmel, de nincs baja, így csak somolyog tovább.
- Na gyere ide, majd melegítelek – kacsint egyet és teret enged a lánynak, hogy átkarolhassa a rellonost. Sosem volt vele prűd, az ő kapcsolatuk mindig furcsa volt. Yarista nem is tudná jellemezni, hogy ha bármi lehetne köztük – ami fenn álló lehetőség most is -, hogyan viselkedne. McK-nél tudja, hogy kb egy nyitott kapcsolatig menne csak el, nulla kötődéssel. Legalábbis mindig ezt hangoztatja, és így is viselkedett eddig. Yar meg nem tudja, hogy ezt ő meg tudná-e tenni a másikkal, de belevágni mindenképpen belevágna, ha ez lenne a lehetőség. Viszont most is jól megvannak, szerinte kb. bármit kérhetne tőle a lány, vagy fordítva. És ez nagyon furcsa, legfőképpen az, hogy ez csakis McKenzie-nél van. Minden közelebbi lánynál van valami jellemző tulajdonság a kapcsolattól függetlenül, Kenzire pont ez, hogy testvérként és szeretőként is el tudná képzelni, de akár mindkettőként egyszerre. Ez kicsit fellúdbőrözi egy pillanatig, amíg átveszi a csokit és belekortyol, az ital felmelegíti.
- Igen, lehet, hogy azért. Nem tudom, talán mert túlságosan is csőlátásom volt. Sajnálom, hogy nem találkoztunk, tényleg hiányoztál – vallja, de azért még hozzáfűzi. – Nem kell sajnálnod, az nem olyan McKenzies, még ha igaz is – vigyorog. A puszinál látja a furcsa arckifejezést, magát is meglepi. Miért nem csók volt? Túl ideges lenne tőle, vagy nem vágyik most ilyesmire? Vagy túl jó lenne? Nem tudja eldönteni.
- Oké, édes vagy – azonnal kicseréli az italt. – Azon gondolkoztam, hogy miért nem csókoltalak meg, hiszen… Szerinted? – fürkészi a lány szép barnáit, majd az ajkaira pillant. Még mindig kívánatosnak találja és csókolnivalónak. ~ Hmm, tényleg érdekes. ~
- Az nem is átlagos. nekem minden K lett, amit megírtam, idén lázadok, három kimarad – vonja meg a vállait, az arcán is ez tükröződik. Átlépett a túl jófiús szerepen, megvannak a maga céljai, és nem akar több energiát fektetni az iskolába, mint amennyit kell.
- Jövőre a felnőttben is játszom már – ezt már vidáman teszi hozzá a többihez és újabb adag csokit tol le a torkán.
Utoljára módosította:Yarista Palarn, 2013. szeptember 11. 15:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
McKenzie R. Krise
INAKTÍV


Harcipukkancs vizsgázik
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 307
Írta: 2013. szeptember 11. 16:32 | Link
Yarci

A melegítés határozottan jó ötlet, mivel, mint a családjában szinte mindenkit őt is csak egy testrészének fázása zavarja, ez pedig az orra. Utálja, sőt gyűlöli, ha fázik az orra, az nem baj, hogy kipirosodik, az még aranyos is lehet, sőt hideg is lehet, az se baj, de amikor érzi, hogy fázik, az pocsék és elviselhetetlen. Örömmel bújik hát a fiúhoz, aki jól átmelegíti majd. Nagyon tetszik neki ez a felállás, jó lenne, ha megtanulna valami láthatatlan radiátor bűbájt, amit mindig magával hordozva nem fázna télen se.
- Nagylelkűen megbocsátom a csőlátásod, mivel elismered.
Iszik ő is egy kortyot, jó ötlet volt megvenni ezeket a termoszokat, akkor is, ha az egyiken kiskacsák, a másikon pedig békák vannak. Zsiráfosat szeretett volna, de az sajna nem volt, és az eladó néni azt mondta, hogy nem tudja mikor lesz. Pedig szokott lenni, kicsit a zebrákkal teszik össze őket általában, de most a zebrához oroszlános volt párosítva, ami egy kicsit beteg megoldás.
- Tudod, hogy van ez. A jó dolgokra várni kell, és minél tovább várunk rá, annál jobb lesz.
A másik része a dolognak, őt magát is gondolkodóba ejti, az meg főleg, hogy csalódottságot érez. Ez nem jellemző rá, nem is csinálták mindig, csak valahogy ez a Yar szabad, akkor smacizzunk gondolat minden más, épeszű gondolatát felülírta. Gondolatban párszor jól fejbe is veri magát azért mert ilyen gondolatok képesek átvenni felette az uralmat.
- Nem tudom.
Néz rá a fiúra őszintén. Ez neki is furcsa, sőt, valamiért igen kellemetlen érzés, amit jó lenne, ha le tudna magában tisztázni. Ez így nem oké. Nagyon, de nagyon nem oké.
- Gyere.
Vicces lehet a jelenet, ha kívülről nézi valaki. A lány finoman maga után húzza a fiút, de mégis szembe áll vele. Olyanok, mint az anya, aki járni tanítja gyermekét, vagy az apa, aki lábára állva a kislány táncol vele. A stég széléhez viszi, majd felül, és lábaival finoman átfogja a srác lábait. Nem akar belezúgni a vízbe, és ez, ha nem is fogja meg, de lelassítja, így lesz alkalma kitalálni valamit, ha esetleg úgy alakul, hogy elveszti az egyensúlyát. Ujjait a termosz közé csavarva, széles mosollyal néz fel rá.
- Ejnye, a lázadó mindenedet te kis profi kviddicses.
Kuncog egy keveset, de azért végtelenül büszke is, na nem arra, hogy lazázik az iskolában, hanem arra, hogy ilyen szép eredményeket ér el.
- Nem semmi. Akkor még kevesebbet fordulsz meg itt. Félek, hogy eljön majd a nap, amikor már nem lesz erre lehetőségünk, nem lesz alkalmunk rá, hogy így üljünk, álljunk egy ilyen helyen. Tudod mi lesz azzal, aki felnőttben játszik, elindulnak a lesifotók, az interjúk, a nők. Felfordul az életed.
A fejét elfordítva nézi a nyugodt, csak néha megrezdülő víztükröt, egy szellő belekap a hajába, nem nagyon, csak egy-két tinccsel játszik. Mielőtt visszafordulna a fiú fel, nyel egy nagyot.
- Mondok neked valamit.
Érződik rajta, hogy kicsit feszeng, de ha magába tartaná, akkor valószínűleg bekattanna pár nap alatt, az meg senkinek sem hiányzik.
- Csak ne szakíts félbe, mivel az elméletemet még csak félig dolgoztam ki.
Hihetetlenül komolyan, már-már ijesztően komolyan néz a fiúra.
- Szóval a csók. Szerintem azért nem csókoltál meg, mert komoly kapcsolatot akarsz, te komoly kapcsolatos srác vagy, aki ezt tudja magának elképzelni. Nekem írtál, pedig írhattál volna sok más embernek, de mégis én lettem az, akinek írtál, talán mert velem akarod. Ne nevess ki, ez most csak egy feltevés. Szóval tegyük fel, hogy komoly kapcsolatot akarsz velem, de nem csókoltál meg, mert bármennyire is szeretnéd, nem érzed úgy, hogy én képes lennék komoly kapcsolatra, mivel eddig ezt nem láttad tőlem, de talán csak azért nem, mert nem volt itt a megfelelő ember, mert én mindig csak a barátod voltam és nem más. Érted?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mindent megválaszolok
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. szeptember 11. 20:13 | Link
Kenzie

Még mindig kicsit hitetlen, hogy McK ilyen ruciban – még akkor is, ha nagyon tetszik neki – képes volt idejönni, de a lány nem szívbajos, odabújik a kviddicseshez. Yar közelebb húzza magához őt, hogy ha már odahívta, legyen is értelme az egésznek, talán így jobban átmelegedhet a leányzó.
- Nehéz lenne kibúvót keresni belőle – mondja félvigyorral, de nem akar ebbe jobban belegondolni. Valahogy túl ködösnek tűnik most visszagondolni az egészre, főleg amiatt, hogy minden olyan tökéletesnek tűnt, amit aztán egy huszárvágással megszüntettek. A legnagyobb csalódás pedig még mindig az neki, hogy nem fáj annyira neki, mint kéne. De ezt is elhessegeti és inkább a mellette álldogáló és forró csokizó lánynak szenteli a figyelmét. A puszi és a csók közötti különbség óriási, viszont meglepő McK „nem tudomja”. Ő mindig szokott találni valami okos magyarázatot, vagy legalább van olyan véleménye, amibe bárki kapaszkodhat, még akkor is, ha esetleg az nem helytálló.
- Ezt még soha sem hallottam tőled – pillant rá zavartan, kutakodó kékjeivel. Gyorsan iszik is tovább, hátha a csoki áldásos tevékenysége megmozgatja a befáradt agysejtjeit és kieszel valamit. Miközben magáról beszél, elfogadja a kezet és mosolyog, ahogy Kenzie vezeti őt a stég széléhez, de aztán kiderül, hogy mire megy ki a játék, a lány felül a korlátra, vélhetőleg a szemkontaktus miatt. Most kicsit a rellonos a magasabb, Yarista aranyosnak találja, ahogy átfogja a lábaival, nehogy leessen. ~ Vagy más miatt? ~ Ezt nem hiszi, de McK újra mosolyra deríti.
- Lehet, hogy jó is, ha felfordul. Nők eddig is voltak és lesifotósok is, pl Biharszegi, vagy azt Edictum. Remélem, épp rossz kedve van valami miatt – kuncog, mert tényleg utálja a lányt. Ráadásul túl ügyes fotós, például a Kalickában is jókor volt jó helyen a feministák BK-s vezére.
- Ez komolynak hangzott – elképed eléggé, mert ilyenkor olyan beszélgetés szokott előjönni, ami általában a hallgató félnek nincs ínyére. Kicsit meg is emelkedik az adrenalinja, melege is lesz kissé, sőt még a szíve dobbanása is meggyorsul. Ráadásul Kenzie is feszült, ami csak tovább ront a helyzeten.
- Ok, csendben leszek – mondja komolyan és kíváncsian várja, hogy mit fog most kapni. Talán most jobban szeretné, ha a lány kinevetné hirtelen, hogy csak szívatta, de jelenleg nem hisz ebben. Nem látta még ilyennek a rellonos leányzót, de még így is jól állt neki, hogy a hajával játszik a szél. A magyarázatra figyel, de nem hagyja nyugodni a két rakoncátlan tincs és a monológ végén, mikor Kenzie arra vár, hogy válaszoljon, csak kedvesen félresöpri a füle mögé a két elszabadult hajvéget. Kényelmetlenül érzi magát, nem tudja eldönteni, hogy mi van, ezért inkább kibeszéli magából a gondolatait, hátha jutnak ketten valamire.
- Először is, körberöhögnének téged a legtöbben ezért, főleg, hogy azt mondtad, hogy én „komoly kapcsolatos” vagyok – még macskakörmöket is csinál az ujjaival, bár a termosz miatt az egyik elég sutára sikerül.
- Na, de, hogy legyen értelme is, ha már beszélek… Igen, neked írtam és igen, nem tudom miért éppen neked. Lehet, hogy igazad van és tényleg ez a csók hiányának értelme, hiszen semmi sem akadályozott most abban, hogy megtehessem. Én mindig el tudtalak képzelni magam mellett, tény, hogy azt is tudtam, hogy nem biztos, hogy mindig együtt lennénk. Régen ezt is csináltuk, csak nem mondtuk ki, hogy járunk. Nyilván nem is jártunk, csak… valami olyasmi. vagy az sem, nem tudom – vonja meg a vállát, és láthatóan erősen gondolkodik a dolgon. Örül, hogy nem kell elrejtenie az érzéseit, és nyíltan beszélhet.
- De lehet, hogy csak azért nem tettem, mert túl közeli a szakítás, és érzelmileg nem volt helyes, vagy a frász tudja. De ami fontos, hogy ugyanúgy érzek irántad, mint eddig, vagyis… most már nem tudom. Gőzöm sincs, hogy mit érzek, minden olyan zavaros. Azt tudom, hogy te nagyon sokat jelentesz nekem, és kevés ilyen ember van. Szerintem ezért írtam neked. Például most mondhatnák egyesek, hogy csak a karjaidban szeretnék vigasztalódni, aztán ha jön egy jobb parti – tudom, nincs jobb -, akkor megyek tovább. Nem tudom, hogy nem így van-e, össze vagyok zavarodva. Veled mindig így volt, nem újkeletű a dolog. Lehet, hogy féltem mindig is túl közel kerülni hozzád, de lehet, hogy csak elfogadtam ezt az állapotot, ami működik most is. És az is lehet, hogy nem bíztam/bízom benned, ahogy mondtad. Zavaros az egész – mondja, majd átöleli Kenzit, és jól esik neki ez a dolog. Most is szívesen megcsókolná, már csak kíváncsiságból is, hogy mit vált ki belőle. Kicsit hátrébb húzódik és folytatja, egész halkan, valamiért elment a hangja. Bámulja a mogyorószín szemeket és beletúr a lány hajába.
- Mindig azt mondtad, hogy nem leszel senki felesége, és nem fogsz leragadni senkinél, még akkor sem, ha belekényszerítenek. Most mégis elbizonytalanítottál, de szerintem inkább magadat, hogy lehet, hogy tévedtél. Megleptél – fejezi be és most már csak egy fura mosolyt hív elő repertoárjából. Ott áll előtte és a kezei a lány combján pihennek, figyelve arra, nehogy kiessen a lány, hiszen azért karolta át a lábaival.
- Szerintem csak simán nem vagyunk normálisak – vonja le a konklúziót és kiissza a maradék forró csokit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 47 48 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→A falu határa