37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 38 ... 46 47 [48] Le | Téma száljai | Témaleírás
Fekete Nonó
Mestertanonc Eridon, Színjátszós, Másodikos mestertanonc


Tűzes Főnix
offline
RPG hsz: 148
Összes hsz: 776
Írta: 2024. május 31. 19:53 | Link

Stephen Zimmermann
Érdekes fordulat - Outfite

Hirtelen elenged. Megigazítja a haját amit kicsit meg mosolygok. Stephennel egymást figyeljük. Amikor megcsókol. Hirtelen ér, mert valamilyen érdekes módon először csókolózom. Valahogy nem volt srác aki megtette volna. A cirkuszban nem volt olyan illető aki iránt többet éreztem volna. Vagy bármi. Talán az első úgy igazán szerelmes akkor voltam amikor Jacob tetszett negyedik környékén, de azóta valahogy nem. És logikusan ezért nem is csókolóztam sohasem. Ami azért kicsit ciki úgy, hogy már a húszas éveiben vagyok. Azt viszont sosem gondoltam volna, hogy Stephennel csókolózom. Ez kicsit furcsa mégis örülök, hogy vele lett végül. Csak egy dolog fogalmazódik meg bennem ebben a pillanatban: “Jobban szeretem, mint szeretném” Menjünk vissza? Naná!
Csak bólintok a fiúnak. Mert kicsit a csók sokkos állapota alatt vagyok még. Megszólalni azt egy kis ideig még nem fogok tudni. Megfogja a csuklómat és elkezd húzni. A lábam végre megmozdul. Én hátul sétálok ő pedig elől. Ránézek és elmosolyodom. Szőke haja megcsillan a gyér fényben.
Ez az egy találkozás teljesen össze kavarta a fejemet és a szívemet. Egy dologban vagyok csak biztos, hogy nagyon szeretem. És ez szerintem (egy jó darabig legalább is) nem fog változni. Hirtelen gyorsabb tempóra végül futásra vált, én pedig mögötte loholók. Aztán szépen lassan felveszem a tempót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Jóval nagyobb súlya van a szavadnak, mint azt gondolnád."
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc


Villámkezű
online
RPG hsz: 288
Összes hsz: 356
Írta: 2024. június 6. 06:37 | Link

Fekete Nonó

Azt hiszem csak azért olyan hihetetlen, hogy Nonó előttem áll, mert még egy olyan számomra tök természetes, szinte jelentéktelennek tűnő mozdulatot megmosolyog, mint esetlen próbálkozásom kósza hajtincsem rendezésére. Abból én kerülök ki diadalmasan és senki - még ő sem - állít meg az elcsattanó csók örömétől. Felkelt bennem bizonyos dolgokat. Eldugott üvegek kupakja pattan ki és különös érzelmek narancsa és kékje kavarog bennem. Boldogság. Szomorúság. Bele sem gondolok, hogy őt még nem csókolta meg senki sem. Nekem ez a többedik. Nem tartom már számon, hanyadiknál is járok éppen. A legelső viszont nem eperízű volt. Ott a szag maradt meg és hogy azt a nőt el kellett lökjem magamtól. Hányingerkeltő füstszag áradt belőle, mely gyönyörű oroszlándús fürtjeibe is beleivódott. Ahogy esni kezd, őszintén remélem, hogy követ és nem elhajt, mint a legtöbb csaj. Szerencsére azonban máshogy alakul. Bólintására széles vigyorra húzódik a szám. Tekintetem mindvégig az úton tartom, elvégre itt a stég közelében könnyen latyakossá válhat. Nem veszem észre, hogy a hajamat nézi, viszont elmondhatom, magamon érzem a tekintetét, ami kicsit helyreállítja a sikertelen randik során sérült egómat. Nem engedem el egy pillanatra sem, viszont futásra váltok és meglep, hogy követ. Hátranézek rá, csekkolom, hogy azért a lány megvan-e még és sétára váltok, amikor a kastély közelébe érünk.
- Na, célba értünk! - mondom vicceskedve. Persze a kérdés, hogy hol, jogosan vetülhetne fel. Azzal előreengedem a lányt és hacsak nem akar miről trécselni, akkor búcsút intve megindulok a Levita zuhanyblokkja felé mert én viszont ázott kruppnak érzem magam. Most az egyetlen különbség, amit idáig kevésszer tapasztaltam, az a pillanat varázsa okozta letörölhetetlen vigyor, hogy mégis mi a franc volt ez. És talán az a számomra mindig furcsa, kibogozhatatlan érzés, hogy nem éreztem magam valaki mellett egyedül.

//Köszönöm szépen a játékot.  Kiss //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A remény hal meg utoljára.
Aztán zsiráf.
Sipka Laura Titanilla
Diák Eridon (H), Animágus, Negyedikes diák


~ Katita titalom ~
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 59
Írta: 2024. július 15. 19:07 | Link

βence


Nem pontosan tudom, hogy is keveredtünk végül ide, de rémlik, hogy fent hagytam a kastélyban a pénztárcámat, és hogy nagyon megkívántam a fagylaltot. Az invito varázslattal nem mertem ilyen távolságból kísérletezni, pláne, hogy nem biztos, hogy akadálytalanul idetalált volna a súlyos kis érméket rejtő szütyő, viszont mégis van egy édes tölcsér a mancsomban, jól megpakolva jéghideg gombócokkal, szóval szavam nem lehet.
Már volt ugyanis, egész sok, amivel a hálálkodásom fejeztem ki a navinés srác felé, aki volt olyan cuki, hogy meghívott. Bár azt hiszem, ilyen kuponokat használt fel, de a szándék akkor is minden köszönetet megérdemel.
Ha már így alakult, persze el is sétáltam fele a tó felé, és most a stégen dekkolunk. Lerúgtam a szandálomat, és mezítelen lábammal a hűvös vizet kavargatom, míg az egyik gombóc épp az ölembe készül csúszni, kitartó nyalakodásom ellenére. Amit amúgy a fehér ruhám miatt is sajnálnék, ami tele van apró kis görögdinnye szelet mintákkal, de főként a hőgutától éppen megóvó fagyinak szánok más sorsot, minthogy rajtam kössön ki.
- Te mit kértél amúgy? - kérdezem kíváncsian Bencét, mert persze ha a gravitációt nem kellene számításba venni, még vagy öt-hat gombóc tornyosulna a jelenlegiek tetején. Mondjuk, hogy azt hogy nyalnám el, mielőtt elolvad, az megint egy egész másik történet, de ha már a fizika egyik törvényét semmibe vehettem elméletben, belefér egy másik is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


“For it was you who formed my inward parts; you knit me together in my mother’s womb.
I praise you, for I am fearfully and wonderfully made.”

Markovits Bence
Diák Navine (H), Ötödikes diák


Markovits 2.3
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 50
Írta: 2024. július 15. 19:33 | Link

Sipi

Valszeg' Bazsi észre sem vette, hogy elcsórta otthonról a kuponjait. A probléma csak az volt az egésszel, hogy miután jól kitalálta, hogy mikor is eszi meg az ingyengombócokat, el is felejtette. De, mivel édességről van szó, az utolsó nap - azaz ma - eszébe jutott, hogy fel kellene használni, különben  vége a világnak! Órák után lerohant a fagyishoz, ahol egy bajba jutott hercegnőt talált, aki fent hagyta a pénztárcáját. Ismerte az Eridonost, néhány órán már összehozta őket a sors, amikor néhány tanár több évfolyamnak is tartott összevont órákat. Az ismétlés a tudás anyja, mondta ő, amíg a felsőbbévesek a szemüket forgatták erre, a fiatalabbaknak pedig új volt minden. Szóval ott ismerte meg Sipit és ha már volt plusz kuponja, mindent beváltott. Bence bevállalta az öt gombócot is, amit egy nagyobb édes-cukros-mázos tölcsérbe kért, nem nagyon zavarta, hogy milyen lesz tőle. Most meg már mindketten a stégen üldögélve élvezik a napsütést és a fagyijukat nyalják.
- Habos varázst, csokiálom, citrommalom, sárga párna és a kedvencem a olaszfagyi - mosolyodik rá a lányra, majd a pálcáját elővéve lebegtetni kezdi a fagyit. Kinyújtja a nyelvét és forgatja a fagyiját  előtte, úgy nyalja be a következő falatokat. - Vigyázz, mert lefolyik - fogja meg végül a sajátját, majd nagyon óvatosan egy glaciust nyom Sipi fagyijára, ami így nem folyik tovább. Nem fagy meg, csak a napnak újra el kell kezdenie olvasztania azt.
- Na, így már mindjárt jobb - mosolyog, majd visszatér a sajátjához és nyalja tovább a fagyiját. Oda sem figyel, és ő is - megirigyelve Tititől - belógatja a lábait a vízbe. Élvezettel csukott szemmel nyal tovább, bár ő cipővel együtt lógatja a lábait a vízbe. Nem zavartaja magát.
- Te miket kértél? kérsz az enyémből? - nyitja ki a szemeit és néz a lányka felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sipka Laura Titanilla
Diák Eridon (H), Animágus, Negyedikes diák


~ Katita titalom ~
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 59
Írta: 2024. július 15. 19:54 | Link

βence


Hazudnék, ha azt mondanám, nem irigylem tőle a választásait, de hazudni és irigykedni is csúnya dolog, szóval igyekszem egyiket se csinálni, csak hümmögve bólogatok, és próbálom a nyálam a számban tartani. Kell a nyaláshoz, és amúgy is ott a helye, anyukám azt tanította.
- A citromos meg az a sárga párna... szóval azok úgy adják is magukat, hiszen navinés vagy, meg minden - mondom, és rögtön el is szégyenlem magam, amiért semmi pirosat nem kértem. Még egy nyomorult epret se! Igaz, hogy nem szeretem, de akkor is!
Elámulva figyelem a forgó fagyit, pedig aztán négy év után már cseppet se kéne rácsodálkoznom holmi lebegő tálakon. Inkább csak maga a konkrét dolog nyűgöz le, hiszen nem elég, hogy a levegőben van, még csodálatosan is néz ki ott. Az meg egyenesen zseniális, hogy eképp nyalja körbe mindenféle megerőltetés nélkül Bence. Mi mindenre nem lehet használni a varázspálcánkat!
Én is kotorászni kezdek a sajátomért, semmi konkrét tervet nem fontolgatva, miközben a fagyim persze olvad tovább rá a kezemre, és vészesen leng ki oldalra, amint a súly húzni kezdi lefelé. Persze az ölemben is nagyon kellemesen hűtene, de inkább elfogyasztanám akkor is.
- Ó, köszi! - hálálom meg mosolyogva a gyors közbelépését, és kissé bizonytalanul dugom ki újfent a nyelvem, hogy a hűs finomsághoz nyomjam, mintha attól tartanék, az is oda fog dermedni hozzá. Nagyon vicces látványt nyújtanék, az kétségtelen.
- Lássuk csak... van itt Túrósrétes, Mákos Csoda és Csokikeringő - mutogatom végig őket, bár az utolsóból épp csak egy kis rész látszik, de abban látszanak a csíkok is.
Ajkamat beharapva rápillantok Bencéjére, leküzdhetetlen vágyat érezvén arra, hogy megtudjam, milyen íze van a párnának. Ami a szobámban van, és amit rendszeresen összenyálazok reggelre, nem túl fincsi.
- Jó, cserélhetünk! - nyújtom felé a tölcsérem, és kipirult ajkaimat mosolyra húzom.
Utoljára módosította:Sipka Laura Titanilla, 2024. július 15. 19:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


“For it was you who formed my inward parts; you knit me together in my mother’s womb.
I praise you, for I am fearfully and wonderfully made.”


Oldalak: « 1 2 ... 38 ... 46 47 [48] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa