Fekete Nonó

Észrevettem, ahogyan az évnyitón nézett, hiába próbálta meg leplezni. De nem mentem oda hozzá aznap. Még mindig szégyellem, amiért szemét voltam vele és elgondolkodtam azon... Hogy vajon jól cselekszem-e azzal, ha kerülöm? Azt hiszem bocsánatot se kértem. Úgy rendesen. Őszintén. Szóval küldök neki baglyot, persze mikor máskor, mint hajnalban? Az egyik állattal vigyáznom kell a bagolyházon belül, mert kis híján belém is kap mérgében, amiért mozgásommal felébresztem. Nagy kárt persze nem okoz, de méltán hittem, hogy nem élem meg a mát.
Legközelebb vigyél magot is, hülye.
Tele ragtapaszolt ujjú jobbomat hanyagul szövetkabátom zsebébe süllyesztve járkálok fel-alá, türelmetlenül várva az eridonos érkezésére. Lépteim alatt meg-megnyikkan pár deszka. Alapvetően hűvös idő van. Még a szél is fúj, amitől megállás nélkül fodrozódik a tó vize. Remélem nem tévedt el és tudja hová kell jönni, máskülönben túlságosan is elnyúlik az, amit rövidre tervezek.

Fekete Nonó

Hej, Hej, Beautiful.
Gyere majd a stégre ekkor... kérlek.
S.Z.
Csupán ennyi áll abban a gondosan összetekert, ujjnyi vastag cetliben, amit annak a Hiszti Rékának a lábára kötöztem ügyetlenül. Fogjuk a reggelre és a csipára a szememben! Csoda, hogy eljut Nonóhoz, mi több, egy órán belül választ is kapok rá. Hasonlóan bőbeszédűt, mint amit én írtam. Épp a stégnek háttal állok, ekkor felpillantok. Körvonalazódik egy ismerős arc vonala a távolban. A negyedvélák mágiája enyhe a teljes vérűekéhez képest, el lehet tőle szabadulni és van aki utálja. Én biztosra veszem, az indoka rá, hogy kerüljön nagyon is egyszerű: utál mint más az ágyipoloskát és ezzel Nonó nincs egyedül. De nem akarok elkanászodva belemenni. Rideg, sajnálatos téma a miénk.
- Szia! - köszönök neki barátságosan és alig észrevehetően végigmérem tetőtől talpig. Azért van mersze. Én csak azért nem fagyok mert, mert kabát is van rajtam, ő meg itt virít rövid… mindenben. Egyedül a surranóra meg a kistáskára a vállán tudom azt mondani, hogy…. cute.
- Lehet, hogy korábban már leszólítottalak a gitárom miatt, ami ugye nem most volt. Elnézést akartam kérni tőled, mert jól neked mentem miatta. Pedig már visszakaptam, szépen, jól szól - válaszolom továbbra is zsebredugott kézzel. Minden mondaton érezni hogy alaposan megfontolom, mielőtt elhagyná ajkamat.
- Te befújtad magad valamivel - Valaminek epres illata van. Mi a fene?

Fekete Nonó

Látszik, hogy az eridonba jár. Olyan könnyed, mint az összes többi, akiket eddig megismertem onnan. Még azt is kiszúrja, hogy végigmérem, de inkább csak furcsállást látok részéről, mintsem sértődést. Nyugalma összezavar. Elkapom a tekintetemet, mielőtt úgy döntene, hogy felpofoz. Nem szeretnék úszni. Kijelentésére értetlenül felhúzom egyik szemöldököm. Lehet? Az egész feje hatalmas illatfelhőben úszik, amit idehoz magával. Végigpillantok még egyszer, újra végigmérve őt. Ezúttal nyilvánvalóbban. Egyáltalán misztikus, vagy játékos próbál lenni? Önmagáért fújta be magát ennyire fojtogatóan, vagy más szándék állna mind emögött? Felismerem azt a csillogást a szemében. Többek közt Nonó is beleolvad a többi nem kívánt tekintetű közé, akit a puszta jelenlétem megigézett. Elfordulok a fodrozódó víz irányába, bal kezemmel finoman ráfogok a korlátra.
- Elvesztettem édesapámat - válaszolom nyersen és vállat vonok - A banda jobban alakul, mint hittem. Kijutottunk Sopronba legutóbb. Még egy lemezkiadótól is érkezett megkeresés! De leráztuk. Nagyon fura a csávó és a zenészek között rossz hírnevű.
Kihallani sugárzó büszkeségemet. Respect innen is a tagoknak, mert kitettek magukért. Olyan koncertet adtunk mindkét nap azon a fesztiválon, hogy az egész suliban híre ment. Egyedül az nem hallott róla, aki tudatosan kerülni akar minket.
- Nálad volt bármi újdonság? - emelem vissza rá kékjeimet. Az övével ellentétben az én tekintetem nem derűlátó. Szomorúnak se mondanám. Passzív mivel sajnos beletörődtem, hogy én általában bevonzom az embereket és kevés marad meg közülük mellettem, de csillog a benne lakozó élettől. Velem az van, hogy nagyon is sok minden lakozik bennem, viszont aki nem kíváncsi rám, annak sose fogok egy szerelmi drámában és önsajnálatba merítkező unalmas nyápicnál többnek látszódni. Kíváncsi lennék, csakúgy megkérdezném, hogy mit tart bennem érdekesnek a lány... és amúgy miért is ne? Mi állíthat meg?
- Különben van bármi, amit érdekesnek tartasz bennem? Általános kíváncsiság - ki kell emelni ezt a kettőt, még mielőtt félreértené a közeledésemet.

Fekete Nonó

- Köszönöm - mosolygok rá. Végre bátrabban beszélek róla… Úgy érzem, hogy végre fejlődtem ebben. Előtte próbáltam elutasítani az apám elvesztése tényét, viszont rájöttem, hosszú távon mennyire romboló is tud ez lenni. Amellett mérges voltam, mert unfairnek vélem, hogy külső szemszögből nézve ilyen könnyedén megszűnik valaki élete. De tudok ellene bármit tenni? A halál ellen senki. Na de. Más területen szintén történt előrehaladás. Ha már banda. Jobban megértetem magam a tagokkal, hatékonyabban ki tudom fejezni, ha valamit rosszul csináltunk és javításra szorul. Elmélyülten a vizet figyelem. Mosolyom továbbra se lankad. Nem tudom a lány mikor kerül a bal oldalamra, de érzem, hogy kezét az enyémre helyezi.  Kellemetlen bizsergés fut végig tőle gerincem mentén.. Furán érzem magam tőle Rendkívül nagy bizonytalanság ez, de jelenleg túl fáradt vagyok ahhoz, hogy ilyesmiken problémázzak. Ebből kifolyólag kezemet otthagyom a korláton, és a lánynak se jelzem, hogy amit csinál, az rossz lenne. Ennyire vágynék az érintésre?
- Persze, bár a tanulás részét nem viszem túlzásba! - nevetek fel - Nem kell annyit erőlködnöm, általában már az órán megértem az anyagot és jegyzetelnem is csak akkor kell, ha mindenféle sziszifuszi dolgot mondanak nekem, amivel addig még nem találkoztam. Hát meg szoktam rajzolni is, van hogy képekhez kötöm az anyagot. Ami nehezebb, hogy dolgozok is suli mellett, de megvan a varázsa.
Például az anyagi függetlenség.
- Nekem az a kedvenc tevékenységem! - ironizálok - Nem is értem, hogy nem lehet szeretni!
Próbálom érzékeltetni vele, hogy viccelek. Elég fancsali képet vágok a szavakhoz, amiket intézek felé, mivel nekem is akad jobb dolgom, mint a papír felett görnyedni. Ahányszor a fejem belesajdult már, te jó isten… Nem nő vagyok, hogy magolni kelljen mindent! De van sajnos még, amit nekem is muszáj. Ilyen például pár varázslény leírása az LLG haladó tárgyban. Elkerülhetetlen, mert itt létező lények paramétereit kell tudnom jól. Persze annyira mégse részletesen, mint aki azon a szakon tanul, én sose bestiakutató akartam lenni, de eléggé kiütközik a teljesítménykényszerem, hogy ha már érdekel valami azt viszont tudjam… kívülről. Nézem, hogy mi történik, mert én a saját szemszögemből nézve csak feltettem egy kérdést, Nonónak viszont biztos felmegy az agyvize, mert elpirul.
Mindent? Pardon?
Tágra nyílt szemekkel hallgatom amit mond. Abszurdum ez a csaj. Hónapokig kerül, aztán kicsípi magát, és Eperke actually olyan dolgokat emel ki bennem, amit nos… fogalmazzunk úgy, hogy elég kevesen vesznek észre bennem. Tetszik, hogy nem tipikus bókokkal hozakodik elő: De szép szemed van, körmöd is milyen, hajad belőtted, vagy tuti a fodrász művelt vele csodát. Nem. Ő belső értékre megy rá, érdekesnek tartja a személyiségemet és kiemeli, hogy szerinte logikus a gondolkodásom. Mégis honnan rakta ezt így össze? Vagy miből? …  Nem mintha bánnám. Csak nem értem. Az viszont szinte olyan világossá válik, mint a nap, hogy mire megy ki nála a játék. Nem utál. Épp ellenkezőleg… Úgy döntök, hogy Nonót tesztnek vetem alá. Kihúzom a kezem az övé alól.
- Kíváncsi lennék másra is… - Azzal finoman megfogom a csuklóját, jelentőségteljesen szuggerálva a lány fejét, hogy rám nézzen. Ezután közelebb húzom magamhoz, legalább annyira, hogy magamhoz tudjam ölelni és a szemeibe nézni.
- Jól sejtem-e, nem is, jól veszem-e le, hogy én… tetszem neked?