Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

Egyszer megálltam egy padnál leülni, megnyugodni, vagy mondjuk úgy, kifárasztani magam a sírással, hogy ne legyen tovább kedvem folytatni. Negyed órát ülhettem ott, egy-két ember elsétált mellettem, de ügyet csak egy macska vetett rám. A lábamnak dörgölődzött párszor, és halkan nyávogott párat. Ránéztem, és mintha bánatosnak tűnt volna, de szerintem a macskák mind úgy néznek ki, mikor épp pislogás nélkül nyekeregnek.
Normális esetben elkergettem volna, most azonban jól esett a társasága. Aztán gondolom rájött, hogy nem fogok enni adni neki, így továbbállt. Egy-két pillanatot rászántam, hogy haragudjak magamra, amiért azt képzeltem, miattam jött oda hozzám, aztán felkecmeregtem és újból elindultam. De inkább csoszogtam csak, húztam magam után a lábaim, és az előbbi neheztelésem lassan kiteljesedett rajtam. De nem a macskára haragudtam. Nem is Jankovitsra. Őt gyűlöltem, és minden csontját egyenként szerettem volna eltörni azért, amit tett, de okolni nem őt okoltam érte. Nem igazán.
A tó mellett járok már, mikor rádöbbenek, hogy még mindig rajtam van minden mocska annak az embernek. És a sajátom is. Le kell mossam magamról, akkor talán jobb lesz. Akkor talán.. talán valami megváltozik. De hogy tényleg jobb lesz? Nem hiszem, de elviselhetőbb.
Felvonszolom magam a stégre, ledobálom a ruháimat, amiket, ha nálam lenne a pálcám, még azelőtt felgyújtanék, hogy leülök a deszkákra, lábaim a vízbe lógatva, majd elrugaszkodva a széltől a vízbe merülnék. Magzatpózban, térdeim felhúzva, és átölelve süllyedek le, pedig képletesen értve már rég megfeneklettem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=881292#post881292][b]Sadie Sallow - 2024.09.07. 10:50[/b][/url]

Egyszer megálltam egy padnál leülni, megnyugodni, vagy mondjuk úgy, kifárasztani magam a sírással, hogy ne legyen tovább kedvem folytatni. Negyed órát ülhettem ott, egy-két ember elsétált mellettem, de ügyet csak egy macska vetett rám. A lábamnak dörgölődzött párszor, és halkan nyávogott párat. Ránéztem, és mintha bánatosnak tűnt volna, de szerintem a macskák mind úgy néznek ki, mikor épp pislogás nélkül nyekeregnek.
Normális esetben elkergettem volna, most azonban jól esett a társasága. Aztán gondolom rájött, hogy nem fogok enni adni neki, így továbbállt. Egy-két pillanatot rászántam, hogy haragudjak magamra, amiért azt képzeltem, miattam jött oda hozzám, aztán felkecmeregtem és újból elindultam. De inkább csoszogtam csak, húztam magam után a lábaim, és az előbbi neheztelésem lassan kiteljesedett rajtam. De nem a macskára haragudtam. Nem is Jankovitsra. Őt gyűlöltem, és minden csontját egyenként szerettem volna eltörni azért, amit tett, de okolni nem őt okoltam érte. Nem igazán.
A tó mellett járok már, mikor rádöbbenek, hogy még mindig rajtam van minden mocska annak az embernek. És a sajátom is. Le kell mossam magamról, akkor talán jobb lesz. Akkor talán.. talán valami megváltozik. De hogy tényleg jobb lesz? Nem hiszem, de elviselhetőbb.
Felvonszolom magam a stégre, ledobálom a ruháimat, amiket, ha nálam lenne a pálcám, még azelőtt felgyújtanék, hogy leülök a deszkákra, lábaim a vízbe lógatva, majd elrugaszkodva a széltől a vízbe merülnék. Magzatpózban, térdeim felhúzva, és átölelve süllyedek le, pedig képletesen értve már rég megfeneklettem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=881365#post881365][b]William Martin Krise - 2024.09.09. 00:37[/b][/url]

Megvárja a víz kalk csobbanását és aztán lép csak az öreg, megnyikorduló stég deszkáira.
Nem, nem követte őt - az olyasmi hátsó szándékot és elhivatottságot sugallna, legalább is célt vagy tervet. Jelenleg egyik sem hajtja, legfeljebb az a kíváncsiság, amivel percekkel korábban, a nádas vonala szélén, a könyvével az ölében ülve felkapta a fejét a közeledő léptekre. Először csak a fényt oltotta el a nemrégiben visszakapott galagonya- pálca végén, csöndben hallgatva a neszeket és a szég deszkáinak nyekergését.
Az alak, ami számára kibukkant a nád takarásából, nem azonnal lett ismerős. Talán akkor, amikor megállt a stég végén, talán akkor, amikor a felsője után nyúlt, hogy lefejtse magáról, talán akkor, amikor meztelenül, a ruháit félredobva leereszkedett a víz peremére. Ekkor ő már oldalra billentett fejjel, a megkopott borítójú könyvvel az ölében nézte őt.
Helló, Sades, rég nem láttalak.
Sosem érdekelte a meztelenség. Pontosabban: sosem érdekelte úgy, ahogy felnőve tudja, hogy a tinédzser fiúkat érdekelnie kellett volna. Az első, amit látott, halott volt a nagyapja laborjában, üresen a plafonra meredő tekintettel, megkékült ujjvégekkel. Tizenegy vagy tizenkettő volt akkor, a sarokban álló sámlin ült, mint mindig, onnan nézte végig, ahogy a nagyapja szakavatott precizitással végigméri a testet, és onnan tette fel a gyermeteg kérdéseit. Az egész steril volt és személytelen; és ugyan nem tudja, akkor csúszott-e félre valami benne, de amikor évekkel később is, amikor már más szituációban látott meztelen alakot, ugyanazt a passzív és semleges kíváncsiságot érezte csak.
Ahogy a lányt elnyeli a fekete víz, ő ráérősen sétál közelebb. A szétszórt ruhák mellett megállva hátrapillant a válla fölött, majd az idefelé jövet felvett, kerek kavicsot a tóba ejti ott, ahol apró buborékok szállnak a felszínre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=881380#post881380][b]Sadie Sallow - 2024.09.09. 17:48[/b][/url]

Fel sem merül bennem, hogy bárki láthat, esetleg megbotránkozhat azon, hogy meztelen vagyok, mivel konkrétan láthatatlannak érzékelem magam. Jelentéktelennek, egy hétköznapi tárgynak csupán, ami mellett elmegy az ember. Tudja, hogy ott van, kikerüli, ha az útjába kerül, de nem tudatosodik benne igazán, hogy volt ott valami, még akkor sem, ha a szemét is ráfordította. Ilyennek érzem most magam. Egy senkinek, akit senki sem hiányol, akit, ha az a rohadék pár utcával arrébb a másvilágra küldött volna, talán napok, hetek is eltelnek, mire keresni kezdenek. És akkor sem azért, mert hiányzik, hanem mert valamennyire, törvényileg legalábbis biztosan, embernek számít, és számon kell tartani. Meg valakinek el kell látnia a prefektusi feladatait.
Mélyen vagyok, nagyon mélyen. Fáj a karom, az oldalam, a nyakam is, és persze odalent sem kellemes. De ezek a fájdalmak bőven eltörpülnek a lelki fájdalomnál, amin most úgy érzem, még az se segítene, ha ájultra innám magam. Ha felébredek, úgyis visszatér. Az egyetlen dolog, amire most képesnek érzem magam, hogy lemossam magamról a szennyet. Bár egy drótkefe is kellene, most be kell érnem a tó vizével.
Lassan merülök, folyamatosan engedve ki tüdőmből a levegőt, apró szemű buborékokat eregetve szép egymásutánban fölfelé, és magamba kapaszkodva várom a megfeneklést, ám még azelőtt tompa csobbanást hallok, és a hínárként szétterülő hajam közt egy kavics szökik át, sebesen merülve lefelé.
Meglepettségemben levegőért kapok, ami a víz alatt persze azt jelenti, hogy félrenyelem azt, és köhögve szakítom át a felszínt, vadul kapkodva tekintetem. Ami néhány pillanattal később meg is állapodik a férfin.
- Mi a faszt csinálsz?! - krákogok, vérben úszó szemeimmel nézve körül. De nincs itt más, csak ő. És engem néz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=881389#post881389][b]William Martin Krise - 2024.09.09. 20:01[/b][/url]

Nincs oka súlyos tetteket sejtenie Sadie viselkedése mögött, hiszen a maga részéről számtalanszor merült alá éjjel a tóban, bár többnyire ruhástól és csak ritkán önszántából. Erős mágikus erő az, ami a felügyelet nélküli gyerekeket, a demens öregeket és a részegeket az elhagyatott víztömegek felé vonzza, az pedig, hogy ő maga az éjszakai hazabotorkálásai során eddig nem találta meg a végzetét, talán csak a véletlen műve.
A kő által felfodrozott víz pillanatokkal később megtörik azzal, amikor Sadie a felszínre bukkan. Ő a pálcát a könyvvel összefogva utoljára még egyszer hátrapillant a sötétbe vesző nádas felé, majd derűsen leguggol a stég szélére.
   -  Én semmit, te mi a faszt csinálsz?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=881435#post881435][b]Sadie Sallow - 2024.09.10. 18:39[/b][/url]

Mintha valami álomból pofoztak volna fel, önsajnálatba fúló világomat épp úgy felkavarja a leguggoló, továbbra is engem néző férfi, ahogy az előbb a vízbe dobott kavics tette azt a tó felszínével. Még mindig köhécselve, a vizet taposva söpröm ki arcomból nedves tincseim, és a szavakat keresem, amikkel megválaszolnám kérdését, ami sajnos jogos, nem ő sétált bele a tóba az éjszaka közepén.
- Fürdök - bököm oda a választ, és végre eszembe jut elfordulni, a hátamat mutatni neki, védekezően még egyik karomat melleimre is rászorítva. Megremeg a szám széle, és egyszercsak minden előzmény nélkül beleordítok az éjszakába. Reszelősen, keservesen, annyi dühöt préselve bele, amennyit megviselt tüdőm képes bevállalni még. Aztán pár pillanatig mintha még kivárnának a tücskök, zizegő rovarok, madarak, mielőtt újból visszavennék maguknak az est hangjait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=881438#post881438][b]William Martin Krise - 2024.09.10. 19:44[/b][/url]

Nem számít semmi különösebben drámai okra a lány szokatlan viselkedése mögött, legfeljebb arra, hogy részeg, vagy beszedett valamit. Ugyan nem ismeri közelről, az eddigi félinformációk és tapasztalatok alapján egyik sem állna messze Sadie-től - de ő lesz az utolsó, aki követ vet rá emiatt.
Bár remekül szórakozik azon, ahogy a lány végül hátat fordít neki, úgy tervezi, miután meggyőződött róla, hogy nem fog megfulladni, magára hagyja majd Sadiet a tóban. Így a könyvet tartó kezében a stég lécein megtámaszkodva kászálódna fel... amikor az állatias ordítás beleszakad az éjszakába.
Nincs ember, aki nem rezzenne össze teljes testében az ilyesmitől. A pálca kigurul a kezéből, felállva pedig az arcáról eltűnik a derűs semlegesség.
   -  Mi van veled, megvesztél?!  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=881441#post881441][b]Sadie Sallow - 2024.09.10. 20:24[/b][/url]

Bántó a csend, amit fülsiketítő ordításom magam után hagy, ám Will hamar megtöri azt, és kicsit sem lep meg, hogy ki van bukva, épp csak elmondhatatlanul leszarom.
És bár elmondhatnám, hogy segített, de nem. Mintha egy üvegben préselődne össze minden érzésem, és teljes erőmből megpróbáltam volna lecsavarni a tetejét, de még csak meg sem lazult, csak a kezem fájdult bele az erőlködésbe. Egy pillanatra úgy tűnik, használ, aztán amint felhagyok vele, már látom, hogy semmi sem változott.
Ahogy a víz sem képes lemosni rólam mindezt, és ha körmömmel felhasítanám, és letépném magamról bőröm, akkor is ugyanolyan mocskosnak érezném magam. Egyszerűen csak tudom. És ez a nyomasztó érzés jobban szorítja a torkom, mint előtte Jankovits.
Hátrapillantok a férfi felé, aki valamiért még mindig ott áll. Szememmel követem pár másodpercig egyre lassabban guruló pálcáját, aztán felnézek gazdájára is. Csak egy röpke pillanatra, aztán visszafordulok a tó sötétségbe vesző, lágyan fodrozódó vize felé.
- Bocs, csak hozzámért egy hínár - mondom rekedten.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=881445#post881445][b]William Martin Krise - 2024.09.10. 21:20[/b][/url]

Mióta él, akár a bántalmazott kölyökkutyák, nehezen viseli a hirtelen és váratlan zajokat. Vagy egyáltalán bármit, ami kiszámíthatatlan. Így ugyan nem esik pánikba, mégis zaklatottan lép a deszkákon elguruló pálcára, hogy megállítsa, majd hajol le érte majdnem egyidőben azzal, hogy a lány válaszol.
   -  Nem mondtad, hogy ennyire beszari vagy.
Pár másodpercecel később válaszol csak. Pár sokatmondó másodperccel később, hiszen mindenekelőtt nincs porcikája, ami elhiszi, hogy a lány hínárba tekeredett és ez okozza a kifakadását. Azonban nem kérdez vissza és csak a pillanatnyi némaság jelzi a kételkedését.
   - Be vagy baszva, Sades?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=881485#post881485][b]Sadie Sallow - 2024.09.12. 18:12[/b][/url]

Hiába kellemes a víz, nem képes megnyugtatni viszkető, égő bőrömet, aminek valójában semmi baja nincs. A horzsolások, zúzódások még nem fájnak úgy, a nyakamon is csak azt érzékelem, hogy nehezebb a nyelés, és kapar a torkom, de azt még az ordításnak is betudhatom. A belső fájdalmamig azonban nem jut el semmi, nem tud, nincs, ami gyógyír lenne most rá jelenleg. Pedig talán arra vágytam, hogy valaki észrevegyem, és elmondja, hogy minden rendben lesz. De Will mást mond. Érthető.
Nem. Bárcsak - nyelem le a szavakat, és inkább másokat mondok ki: - Menj innen! Várj, mégse.. előbb gyújtsd fel azokat!
Féloldalt fordulok, és fejemmel a ruháim felé bökök. Valamiért elhiszem, hogy ettől máris minden jobbra fordul. Egy icipicit. De nem várom meg, hogy megteszi-e nekem, helyette ismét a sötétségbe révedek. Megkapaszkodom a stég szélében egyik karommal, mert úgy érzem, ha nem kötök ki, el fogok süllyedni újból, és ezúttal nem jövök fel ismét. Olyan tévképzeteim nincsenek, hogy esetleg a férfi utánam ugrana kimenteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=881487#post881487][b]William Martin Krise - 2024.09.12. 19:06[/b][/url]

Eddig csak rálépett, de most le is hajol a stégre esett pálcájáért. A lány vizes keze a cipőjétől nem messze kapaszkodik bele a korhadozó fába; az ő szeme egy pillanatra akad meg azon, majd mielőtt felegyenesedne, fordul a szerteszét hagyott ruhák felé.
Valami nincs rendben - ehhez nem kell sem különösebben okosnak vagy tapasztaltnak lennie, mégis az utóbbi súgja a fülébe a gyanút. Amikor a nádas szélén ülve látta levetkőzni, majd pedig vízbe ugrani a lányt, könnyen és a tényen jól szórakozna döntötte el, hogy túl sokat ivott vagy beszedett valamit, és a bőrén rohangálni hallucinált rovarokat mossa le így. És ugyan ez még mindig megeshet, de...
   -  Bántott valaki?
Halkan kérdez vissza, alig hangosabban, mint a tücsökciripelés. Nem vethetné a szemére senki, ha most megfordulna és az első, odamart kérésnek eleget téve magára hagyná a lányt a sötétben. Semmi köze Sadie magánéletéhez, vagy ahhoz, ha ezen a nyárvégi estén úgy dönt, belefullad a tóba. Azonban... az alig kihallatszó hisztérikus él tagadhatatlanul felébreszti benne a szunnyadó kíváncsiságát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=881496#post881496][b]Sadie Sallow - 2024.09.12. 21:34[/b][/url]

Először nem érdekel, nem gondolok bele, hogy milyen következtetést vonhat le esetleg, amiért ilyet kérek tőle, nem látom be, mennyire nyilvánvalóan látszik, hogy gond van. Jelenleg nem tűnik kirívónak meztelenül fürdőzni, és lazán beleordítani a világba, mert még mindig nem vagyok képes feldolgozni, hogy átéltem valamit, és most már örökké magammal fogom azt vinni. Nem egy múló este, egy szokásos berúgós, felelőtlen kicsapongás volt ez, hanem egy olyan, amit csak kívánni tudok, hogy bár öntudatlan állapotban éltem volna meg.
Kérdését hallva egy pillanatig elfelejtem kifújni a levegőt. Várok, hátha inkább sarkon fordul és elsétál, ám aztán nagyot sóhajtok, és kifejezéstelen arccal megrázom a fejem.
- Hideg van.
Felkapaszkodom, és kissé remegő karokkal fellököm magam a stégre, és lehuppanok a fára, lábaim lelógatva. Mellem előtt összefonom karjaim, és bár valójában nincs hideg, mégis libabőrös leszek. Sőt, szabályosan rázkódni kezd testem, és össze kell szorítsam fogaim, hogy ne kezdjek újból zokogni.
Milyen idióta vágyik figyelemre, miközben az utolsó dolog, amit szeretne, ha azt látnák, hogy szenved?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=881503#post881503][b]William Martin Krise - 2024.09.12. 22:53[/b][/url]

Ismét tanácstalanul hátrapillant a stég sötétbe vesző vége felé, amerről jött. A pálcáját ismét összefogja az összezárt könyvvel és leereszti az oldala mellé, most először pedig különös és kényelmetlen érzése támad, miszerint nem kellene itt lennie. Ezt az érzést azonban könnyen és rutinosan nyomja el magában és ad utat annak a dominánsabb gondolatnak, ami érdeklődve felkapta a fejét benne a lány viselkedésének képletes vérszagára.
Valami történt. Azt nem tudhatja, micsoda, sőt, ha magára maradna a gondolataival arra is rájönne, hogy nem érdekli. Azonban az a valami a tóba kényszerítette Sadie-t, egyedül, összezavarodva és védtelenül.
Amikor a lány megkapaszkodik a stégben, majd pedig a partra húzza magát, ő hátrébb lép egyet. Látja a vizes haját a fehér bőrére tapadni a hátán, látja a megremegő, vékony karokat, amik fázva-védekezőn fonódnak a libabőrös test köré, az arcát azonban nem. Kéretlenül lép vissza mellé, azzal a különös természetességgel, mint aki észre sem veszi a meztelenséget a szája pedig ismét válaszra nyílik, mikor a tekintete lejjebb téved Sadie arcéléről a vizes hajszálakkal csíkozott torkára. Az apró karcolások, a foltok és az ujjak erőszakos nyomai az avatatlan szemek előtt árnyékok közé vesznének a Hold fényében.
Egy vagy két másodpercet hallgat csak. Addig hajol le, hogy a könyvet és a pálcát a stégre tegye a lány mellett, majd kiegyenesedve lerázza magáról a pulóverét és a kezébe gyűrve azt a lány felé nyújtja.
   -  Az - hagyja rá először, ezzel okot adva a mozdulatának -. Hazajössz velem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=881515#post881515][b]Sadie Sallow - 2024.09.13. 20:25[/b][/url]

Undorodom magamtól, a lemoshatatlan szennytől, ami a bőrömbe, és hajamba itta magát, ami a ruháim is menthetetlenné tette, de egyúttal attól is, hogy azt remélem, valaki majd jön, és megment, helyrehozza ezt az egészet, de talán az egész félresiklott életem is. Még ha ez lehetséges is lenne, nem akarom, hogy más hozzon rendbe. De mégse igazán igyekszem elzavarni Willt, pedig ha valakiből, belőle nem nézem ki, hogy segíteni tudna rajtam. Hiszen magán se tud.
Egész bizarr módon eszembe jut, ahogy a vízbe lógó lábaimat nézegetem, hogy elvesztettem a munkám. Aztán az is, hogy a pálcám sincs nálam, ami talán nagyobb gond. De csak annyit állapítok meg, hogy hideg van, és ha megkérdezné, hogy miért nem válaszolok egyenesen egyetlen kérdésére sem, alighanem közölném vele, hogy a tó vizes.
Csak hagyj magamra - gondolom, és összerezzenek, amint érzékelem, hogy mellém lép, és felém nyújt valamit. Elhúzódom, felemelem védekezően karomat, és vadul cikázik tekintetem a férfi arca, és a kezében gombóccá gyűrt valami közt.
- Enyém a felső szint? - kérdezem, és lassan összezárom ujjaim a pulóveren, hogy aztán, amint ő elereszti, hirtelen magamhoz rántsam, mintha attól tartanék, hogy visszaveszi, vagy a karomért kap.
Vetek még egy gyanakvó pillantást rá, aztán gyorsan átbújtatom fejem felsőjén, és magamra húzom. Nagy rám, úgyhogy többé-kevésbé takarni fog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=881519#post881519][b]William Martin Krise - 2024.09.13. 21:04[/b][/url]

Ahogy a lány összerezzen, az ő mozdulata is megtorpan egy pillanatra, a szeme pedig ismét visszavándorol Sadie holdfényben fehérlő torkára, majd a stégen heverő, kapkodva levetett ruhákra.
Ha csak egyet lépne felé, megragadhatná és beránthatná és belefojthatná a tóba. Nem esne nehezére leküzdeni a harmatgyenge ellenkezést, a víz pedig elfedné az ellenkezés pánikba esett hangjait. Másnap persze megtalálnák a lányt a nádasba gabalyodva, iszaposan és meztelenül, majd megtalálnák a ruháit és... és ő moshatná kezeit, ki gyanakodna rá? Sadie körme alatt nem az ő vérét találnák meg, a ruháin nem maradnának nyomai, ha pedig igaz a halvány gyanúja azzal kapcsolatban, mi történhetett vele, az aurorok nem az ő ajtaján kopognának.
Aztán Sadie megragadja a felé nyújtott pulóvert, ő pedig pár szapora pislogással kirázza a fejéből az illékony gondolatot.
   -  Ha szeretnéd, akkor a tiéd - hagyja rá félmosollyal. Hátrébb lépve megvárja, hogy Sadie felálljon, egy vállvonással kéri, hogy kövesse, hamarosan pedig az intermezzóból nem marad más, csak a hátrahagyott ruhák a koszos deszkákon.