Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem pontosan tudom, hogy is keveredtünk végül ide, de rémlik, hogy fent hagytam a kastélyban a pénztárcámat, és hogy nagyon megkívántam a fagylaltot. Az invito varázslattal nem mertem ilyen távolságból kísérletezni, pláne, hogy nem biztos, hogy akadálytalanul idetalált volna a súlyos kis érméket rejtő szütyő, viszont mégis van egy édes tölcsér a mancsomban, jól megpakolva jéghideg gombócokkal, szóval szavam nem lehet.
Már volt ugyanis, egész sok, amivel a hálálkodásom fejeztem ki a navinés srác felé, aki volt olyan cuki, hogy meghívott. Bár azt hiszem, ilyen kuponokat használt fel, de a szándék akkor is minden köszönetet megérdemel.
Ha már így alakult, persze el is sétáltam fele a tó felé, és most a stégen dekkolunk. Lerúgtam a szandálomat, és mezítelen lábammal a hűvös vizet kavargatom, míg az egyik gombóc épp az ölembe készül csúszni, kitartó nyalakodásom ellenére. Amit amúgy a fehér ruhám miatt is sajnálnék, ami tele van apró kis görögdinnye szelet mintákkal, de főként a hőgutától éppen megóvó fagyinak szánok más sorsot, minthogy rajtam kössön ki.
- Te mit kértél amúgy? - kérdezem kíváncsian Bencét, mert persze ha a gravitációt nem kellene számításba venni, még vagy öt-hat gombóc tornyosulna a jelenlegiek tetején. Mondjuk, hogy azt hogy nyalnám el, mielőtt elolvad, az megint egy egész másik történet, de ha már a fizika egyik törvényét semmibe vehettem elméletben, belefér egy másik is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Hazudnék, ha azt mondanám, nem irigylem tőle a választásait, de hazudni és irigykedni is csúnya dolog, szóval igyekszem egyiket se csinálni, csak hümmögve bólogatok, és próbálom a nyálam a számban tartani. Kell a nyaláshoz, és amúgy is ott a helye, anyukám azt tanította.
- A citromos meg az a sárga párna... szóval azok úgy adják is magukat, hiszen navinés vagy, meg minden - mondom, és rögtön el is szégyenlem magam, amiért semmi pirosat nem kértem. Még egy nyomorult epret se! Igaz, hogy nem szeretem, de akkor is!
Elámulva figyelem a forgó fagyit, pedig aztán négy év után már cseppet se kéne rácsodálkoznom holmi lebegő tálakon. Inkább csak maga a konkrét dolog nyűgöz le, hiszen nem elég, hogy a levegőben van, még csodálatosan is néz ki ott. Az meg egyenesen zseniális, hogy eképp nyalja körbe mindenféle megerőltetés nélkül Bence. Mi mindenre nem lehet használni a varázspálcánkat!
Én is kotorászni kezdek a sajátomért, semmi konkrét tervet nem fontolgatva, miközben a fagyim persze olvad tovább rá a kezemre, és vészesen leng ki oldalra, amint a súly húzni kezdi lefelé. Persze az ölemben is nagyon kellemesen hűtene, de inkább elfogyasztanám akkor is.
- Ó, köszi! - hálálom meg mosolyogva a gyors közbelépését, és kissé bizonytalanul dugom ki újfent a nyelvem, hogy a hűs finomsághoz nyomjam, mintha attól tartanék, az is oda fog dermedni hozzá. Nagyon vicces látványt nyújtanék, az kétségtelen.
- Lássuk csak... van itt Túrósrétes, Mákos Csoda és Csokikeringő - mutogatom végig őket, bár az utolsóból épp csak egy kis rész látszik, de abban látszanak a csíkok is.
Ajkamat beharapva rápillantok Bencéjére, leküzdhetetlen vágyat érezvén arra, hogy megtudjam, milyen íze van a párnának. Ami a szobámban van, és amit rendszeresen összenyálazok reggelre, nem túl fincsi.
- Jó, cserélhetünk! - nyújtom felé a tölcsérem, és kipirult ajkaimat mosolyra húzom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem kell nagyon győzködni, hogy cseréljünk, főleg mivel jómagam sem vagyok az a túl kényeskedő fajta. Két nagy cula bátyám volt, akik mellett megtanultam küzdeni a finom falatokért, és ebbe bizony az is beletartozott, hogy beleettem abba, amit ők már a magukénak tekintettek.
Azért eléggé ijedt ábrázat költözik arcomra, mikor Bence közli, hogy igyekezni fog nem megenni a felét, de olyan, mintha úgy értené, hogy az egészet. Remélem is, hogy igyekezni fog!
Én is vidoran szántok fel nyelvemmel a srác fagyijából, minden színűből egy keveset, picit ízlelgetve, forgatva a falatokat számban, mielőtt szétolvadna.
- Ez... ez az a párna? - kérdezem nevetve, mert még mindig nem sikerült túltennem magam rajta, hogy így hívják. - Nagyon.. érdekes. A citromos, az olasz meg ez a habos, hát ezek mennyeiek!
A véleményem érdekelte, és valóban nagyon jókat válogatott össze, majdhogynem vissza sem akarom adni neki, de azért a sajátom az mégiscsak az enyém, és még korántsem ettem belőle eleget, így kinyújtom kezem az újbóli cserekereskedelemre.
Közben tovább pacsálok a vízzel, és a felszínen úszkáló madarakat figyelem.
- Kérdezhetek valamit? Szoktál.. tartani tőle, hogy nem jön össze egy varázslatod, és valami rossz fog történni?
Magam is meglepődöm, hogy ez így kiszalad a számon, nem épp fagyi-téma. Viszont olyan gondolat, ami egy ideje már nem nyomasztott, inkább csak kezdetekben, elsőben, de most újból előkerült.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Az első pár percben nem éreztem semmi különösebbet. A következő fél óra már kicsit kellemetlen volt, a rákövetkező órák pedig kimondottan gyötrelmesek, és a nap végére úgy éreztem, el fogom hányni magam.
A mandragóra levél pont annyira illet a nyelvem alá, mint amennyire egy szatellit antenna az Eridon torony tetejére. Vagy répa a tejbegrízbe. Zavart az evésben, folyamatosan aggódtam, hogy félbeharapom és lenyelem, vagy lecsúszik, mikor iszom egy kortyot. És amúgy sem rosszul működő nyáltermelésem is úgy beindította, hogy alig győztem nyeldesni, főleg miután egyszer majdnem kicsurgott a szám szélén, miközben beszéltem Bogihoz.
Mikor aztán másnap reggel felkeltem, és még a számban találtam, először a megkönnyebbültségtől sírtam el magam majdnem, aztán pedig azért már tényleg, mikor belegondoltam, hogy egy egész hónapot kell átvészelnem így valahogy. De míg rendbe szedtem magam, visszaemlékeztem rá, hogy Návay tanárnő szerint meg fogom szokni, és egy idő után észre se veszem majd, hogy ott van. Sőt, egyenesen hiányozni fog, mikor kikerül végre a számból.
Jelen pillanatban, ahogy a joghurtomat kanalazgatva baktatok a tó felé, ez képtelenségnek tűnik, de remélem csak az első pár nap lesz ilyen nehéz. Bár tegnap még azt reméltem, hogy ez órák kérdése lesz. Talán jövő héten már átértékelem, és hetekben gondolkodom majd.
- Jaj, botysi, nem zvardalak meg, utye? - kérdezem a földön ülőtől, akit elbambulván már csak akkor veszek észre, mikor már ott lépdelek mellette, nyilván felhívva magamra a figyelmét, pláne azzal, hogy normálisan se tudok beszélni. Láthatóan koncentrálni próbált volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Tuti ki nem állhat. Púp vagyok a hátán, én lettem a semmire se jó kis lábujj, ami lehet, hogy cuki, de ezen kívül sok mindent nem tud felmutatni. Párba osztott ugyanis Farkasházy tanár úr Sean-nal, ami amúgy szuper lenne, hiszen nagyon jó ebből a tárgyból (is), de az ő szempontjából én már kevésbé vagyok kitörő örömmel fogadható. Egész évben együtt fogunk dolgozni, és vizsgázni is, vagyis lehúzom őt.
Erre csak azután jöttem rá kezdeti lelkesedésemet követően, mikor megláttam az arcát a félresikerült elixírünket látva, és minden sugárzott belőle, csak a békesség nem. Szegény srácnak nem volt könnyű mostanában, az édesapja elvesztése miatt, meg volt valami ronda szakítása is talán... az utolsó dolog most, amire szüksége lehet, egy kolonc. És tadaaa! Itt vagyok én!
Pislogás nélkül, összeszorított ajkakkal hallgatom, úgy koncentrálok, mintha fogpiszkálóra állított ping-pong labdát egyensúlyoznék az orrom hegyén, ami szerencsére nincs így, mert már lepottyant volna, főleg most, hogy bólintok egyet.
- Amelyiket jónak látod - vágom rá, de azonnal el is bizonytalanodom, és az ajkamba harapok. - Mármint.. amelyik könnyebb? Vagy inkább a nehezebbel kezdjük? Ez.. ugye nem volt valami elméleti kérdés, amire tudnom kellett volna helyesen válaszolni?
Úgy nézek rá, mint aki attól tart, mindjárt kiabálni fognak vele. Szörnyen érzem magam, és bocsánatkérő mosolyra húzom a szám.
- Sajnálom, Sean, tudom, hogy ez fontos neked! - Felemelem bal kezem, jobbom pedig a szívemre helyezem. - Esküszöm, igyekszem majd! Szeretnék auror lenni majd, szóval nekem sem mindegy, tényleg.
Most már pislogok párat, sőt, megrebegtetem a szempilláim, mert kezdett szúrni a szemem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A csokikeringő valóban fergeteges, olyan ízélmény, amit lehetetlen mindössze annyival összefoglalni, hogy "csokiízű". Ez ennél sokkal több, könnyedebb, lágyabb, mintha kakaó lenne, de aztán inkább egy fenséges süteményt juttat eszembe. Az tuti biztos, hogy muglik ilyet nem tudnak keverni, ebben határozottan ott lappang valami varázslatos. Úgyhogy ha másért nem is, ezért muszáj vagyok visszacserélni Bencével a sajátomra a fagyiját.
És igazából még bőven tudnánk hova magasztalni a finomságokat, amiket szereztünk, pontosabban, amire volt olyan édespofa, és meghívott, de valahogy előkerül, felszínre bukik belőlem valami, ami már nyomasztott egy ideje.
- Ó, a bájitaltanban is vannak nehézségeim... - sóhajtok, mintha most jutna eszembe. - A tanár úr ráadásul párba osztott Seannal, aki nagyon jó, de én csak hátráltatni fogom szegényt, attól félek.
És persze az elrontott bájitaloknak is megvan a veszélye, de általában nem végzetesek, vagy maradandóak, legalábbis ezen a szinten még, ahol tartunk. De amitől én tartok, az sokkal ijesztőbbnek tűnik jelenleg.
- Hacsak nem vagy illegálisan animágus, nem hiszem - kuncogok. - Tudod, rövidesen meg kell próbáljak majd átalakulni egy állattá, és még csak nem is tudom, mi lesz belőlem, és édes jó Istenem, el se tudom képzelni, milyen lehet, ha az utolsó porcikámig megváltozik mindenem.
Legalábbis ami a fizikai valómat illeti. Izgalmas, de nagyon rémisztő is egyúttal. És ha Anyu tudomást szerez valaha róla... eltitkolhatom egyáltalán?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Szegény mugli család az enyém, így bár anyukám megengedte minden ellenérzése ellenére, hogy megtanuljak boszorkánykodni, ahhoz nincs pofám, hogy a tőle kapott kevéske pénzemet olyan varázslatos holmikra költsem el, amire nincs igazán szükségem. Szóval főleg bájital hozzávalókat, egyenruhát, könyveket vásároltam csak, csupa olyasmit, ami kell a tanulmányaimhoz. El is kell vele otthon számolnom a szünetben, mikor újból zsebpénzt kérek, szóval tényleg, de tök komolyan nem vehetem meg, majd tömhetem meg a tértágító bűbájjal ellátott táskát, amit galleonokért vesztegetnek, mindenféle édességgel, játékokkal, és olyan varázstárgyakkal, amiknek a merő szórakoztatás a célja, semmi több.
De mugli holmikból sincs a birtokomban mindenféle drága dolog, a mobiltelefonom is, amit épp előhúzok, olyan, ami öt éve sem számított csúcskategóriásnak.
Azért jöttem mindössze az iskola közelében álló településre, hogy reménytelenül csurgassam a nyálam mindenfélére, amit úgyse veszek meg, magyarán kínozzam magam. Ahhoz képest pedig sokkal jobb program megállni az utcán (nem menni a boltok közelébe), és hallgatni a földön ülő férfit, aki valami hihetetlenül szépen játszik. És nem csak azt, a hangját is az egyenletbe foglalja, amitől egészen libabőrös leszek.
Kissé bátortalanul emelem fel az okostelefont, videóra állítva a felvételt, remélve, hogy nem fog megharagudni rám, amiért engedély nélkül rögzítem. Illene rákérdeznem, persze, de ahhoz félbe kéne szakítsam, és azt lehet, hogy kikiáltanák a negyedik főbenjáró átoknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Zavartan nevetgélek szavaira, mert bár egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy egy bájital hatására csak úgy belezúghatnak emberek a másikba, tény, hogy elvileg erre szolgál az amortencia, és a Sean által felvázolt forgatókönyv nagyon vicces. Különös is amúgy, hogy ilyesmit iskolai keretek közt oktatnak, de rég megtanultam nem megkérdőjelezni a sok furcsaságot, amivel a varázsvilágban napról napra találkozom.
Azzal természetesen tisztában vagyok, hogy rá vagyok görcsölve dolgokra, túlságosan is igyekszem, de lemaradásban vagyok, eleve úgy kezdtem, mugliszármazásúként csak akkor kezdtem el megismerkedni a varázslók világával, amikor a velem egykorú társaim már kívülről fújták az egyszerűbb bűbájokat, épp csak pálcát nem kaptak a kezükbe hozzá. A történelemről, szokásokról nem is beszélve.
- Jó de... hogyan kell nem görcsölni? - nézek rá kissé kétségbeesetten. - Nagyon igyekeznem kell, máskülönben sosem érlek be titeket, akiknek a kisujjában van ez az egész boszorkányosság. Én meg abban a tudatban nőttem fel, hogy egyrészt nem is létezik ilyen, másrészt meg ha mégis, akkor az Ördögtől való. Aztán kiderült, hogy van, és nem sátánista szektákban kell elsajátítani kecskéket áldozva, hanem iskolában.
Bár erről elég sokáig nem sikerült meggyőznöm édesanyámat, de most már, így, hogy negyedik éve enged el bentlakásos varázslóképzőbe, azt hiszem, elhiszi.
- Nem hiszem, hogy maga a bájitaltan óra feszélyez - gondolkodom el aztán. - Hanem úgy általában a kudarctól való félelem. És ez kisugárzik másokra. Például mit fog gondolni Farkasházy tanár úr, ha elszúrom? Mi lesz, ha rossz jegyet kap Sean, mert elszúrom? Mi lesz, ha rájönnek, hogy nem is vagyok boszorkánynak való és inkább hazaküldenek, mert folyton mindent elszúrok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Majdnem eldobom a telefont, mikor a férfi felém pillant és rám mosolyog, észrevételezvén, hogy mit csinálok. Érzem, hogy arcomat elönti a forróság, a lebukás szégyene festi vörösre bőrömet, pedig nem mutatja, hogy zavarná a dolog, ugyanúgy folytatja tovább a zenélést. Persze lehet, nem is tudja, hogy videózom, ám ezt a kétséget hamar elűzi, mikor leteszi a lantot, és megszólít.
Leeresztem a kütyüt, és sietve leállítom a felvételt, mialatt bocsánatkérő mosolyt küldök a szomját oltó zenész felé.
- Helló..! Öhm... bocsánat, én csak..! Szóval kitörölhetem, ha baj, csak szerettem volna megörökíteni. Nem kerül fel automatikusan a felhőbe se, meg ilyesmi. - Kissé tétován forgatom kezemben a mobilt, nem tudva, hogy a farzsebembe süllyesszem-e vagy megmutassam, amit felvettem, esetleg hajítsam el. De utóbbi ötletet hamar elhessegetem. - Gyönyörű dal volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Sietve megrázom a fejem, nem tervezem virálissá tenni a performanszát. Nem vagyok influenszer, streamer, de még csak vlogger sem, itt ráadásul még a világhálóra se csatlakozik a telefonom. Mielőtt azonban ezeket így elsorolnám neki, elbizonytalanodom, hogy vajon tudná-e, mit süketelek, vagy a szavak felét nem tudná hova tenni.
Elvégre mégiscsak egy varázslótelepülés közepén vagyunk, az idősebbek díszes talárban és csúcsos süvegben járnak, a kajafutárok seprűn repkednek, és a legmodernebb dolog, amit hirtelen látok, a közvilágítás.
- Sajnos most hallok a szarváról először - rázom a fejem ezúttal kérdésére. - Sőt, igazából a többi részét se ismerem szerintem.
Valószínűleg egy fantázianévről van szó, ugrik be, ezért elmosolyodok, hogy úgy tegyek, mint aki egy béna poént sütött el, és nem teljesen lüke.
- De tetszett nagyon. Pedig általában Billie Eilisht szoktam hallgatni, girl in redet vagy.. tudod, másfélét, mindegy.
A hajam csavargatva fordulok félig el, a helyzet kínosságán rágódva, hogy ilyen személyes dolgokat árulok el magamról, miközben be se mutatkoztunk egymásnak. Meg nem mondanám, miért tűnik ez fontosnak, talán a ne állj szóba idegennel szabály állhat a háttérben, amit azért nem mostanság vert belém anyám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nem sietek sehova, rázom is a fejem továbbra is, és meglepetésemre ő maga is egy mobiltelefont halászik elő. Így már elkönyvelhetem magamban, hogy a továbbiakban lehet nem kell attól tartanom, hogy nem fogja érteni a "mugli süketelést".
- Óóó! - véleményezem a képernyőn látható bestiát, de ennél több hirtelen nem jut eszembe, hiszen még mindig az előbbi zene, és azon tény meglepő hatása alatt állok, hogy nem egyedül nekem van mobilom százméteres körzetben. Lehet mások is, random erre sétáló, furcsábbnál furcsább öltözetű boszorkák és varázslók köpenye, vagy kalapja különféle elektronikai kütyüket rejt?
- Azok meg milyen édeseeek! - kapok a keze után, és néhány pillanatig tartom két kézzel az övét, és a benne figyelő telefont, rajta a cicákkal. - A tieid? Vagy csak szereted őket és tele vagy macskás képekkel? Ó, bocsi - jut eszembe elereszteni, és mellé elpirulni. Mármint utóbbi önkéntelen, de a praclijaimat sebesen zsebre dugom, mintha büntiben lennének.
Tétován fordulok is fél kört, aztán vissza, cipőmmel koppintva az utcakövön. Az előbbi miatt is kellemetlenül érzem magam, hát még azért, mert szégyenszemre nem sok fogalmam van arról, amit elvileg szeretek is.
- Öööö... hát ilyen altert. Azt hiszem. Meg pop-ot. Alt popot? De tutira elég alt - bólogatok meggyőződéssel, arcomon totális bizonytalansággal. - És igen, abszolút muglik, amennyire tudom. Nagyon ismertek is a varázstalanok közt, főleg Billie, és nagyon szívesen cseverészek am. Nincs véletlenül fülesed is? Van a telómon pár szám, amit megmutathatok.
Lehet túlzásba estem? Nem tudooom. Talán? Nem, biztos nem fura a varázslótelepülés közepén a fülünkbe dugni egy zsinórt és mások számára hallhatatlan zenére dobolni a lábunkkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Először fel sem tűnik, hogy koncentrációjának konkrét tárgya is lenne, mármint általa materializálódott formában, csak miután felém fordul, és én ijedten ugrok egyet, mivel ezzel egyidejűleg egy jó adag víz fröccsen szét karomon. Jut belőle az arcomra is, de jobbára csak eláztatja felsőmet, és inkább a hirtelen hideg, ami meglep, mintsem az, hogy a tó közelében vízzel találkozhatok.
Egy-két pillanatig megmerevedek, mint akit sóbálvány átokkal szórtak, és nem egy vízbuborékot pukkasztottak szét rajta, és mindennemű reakciómat, amit amúgy a számmal produkálnék, megpróbálok pislogásba fordítani. Sokat kell, nagyon sűrűn pilláznom.
- Kipukkaztoddam a buborékod - jegyzem meg sajnálkozva. - 'Ogy dzsináltad amúgy?
Semmi vész, vizes lettem kicsit, ha hamar megszáradok, a lényeg, hogy a levél sértetlen, nem köptem ki, és nyeltem le meglepettségemben. Remélhetőleg Stephen is tud új golyóbist formálni a vízből. Mert bizonyára ő csinálta, most, hogy már ráismertem a levitásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Kissé elborzadva pislogok vissza rá szavait követően, de úgy látom - és remélem, jól látom -, hogy csak viccel. Valami huncutságot vélek pillantásában felfedezni, úgyhogy zavartan nevetgélek, hogy feloldódjon ez az érzés bennem.
A frusztrációm azonban nem oszlik el ilyen könnyedén, pedig tényleg igyekszik. A korábban érzett türelmetlensége mintha sose lett volna, hosszasan magyaráz és próbál hatni rám. És figyelmesen hallgatom is, egészen addig, amíg rákvörösre nem színeződik arcom, és el is kell forduljak. Édes Istenem, miért beszél nekem ilyenekről?!
- Öhm, jóó. Azt hiszem? Ezt ugye nem valamelyik professzor ajánlotta? - kérdezem, és kínomban elnevetem magam már megint. Nagyon zavarba jövök, és az sem segít, hogy elnézést kér. Az szerencsére fel sem merül bennem, hogy mindezzel együtt a segítségét is felajánlotta volna hozzá, általánosságban beszélt elvégre. Ha nem így lenne, garantáltam frászt kapnék, vagy vihogógörcsöt, esetleg mindkettőt.
Kell néhány másodperc, mire vissza tudom pillantásom fordítani felé. Egyetértően bólintok is párat, de aztán elhúzom picit a szám.
- Ebben van valami, viszont lehet, hogy éket verne a mugliszármazásúak és a varázslók közt felnövők közé, elszeparálná őket, és sosem keverednének aztán. Így is úgy vettem észre, hogy sok aranyvérű egyenesen gyűlöl minket. Ettől a megkülönböztetéstől csak még tovább nőne a szakadék.
Hiszen van rá példa, hogy egy hozzám hasonló környezetből érkező boszorkány vagy varázsló nem hogy alul teljesít, de még inkább kiemelkedik, mint azon társai, akik ebben nőttek fel.
- Egy hozzám hasonló szerencsétlenség miatt amúgy sem érdemes felrúgni mindent, csak egy kicsit jobban kell igyekeznem - teszem hozzá szemlesütve, és valóban megfogadva, hogy így lesz.
Rámosolygok, még a keze után is nyúlok egy pillanatig, hogy hálám jeléül megszorítsam, amiért ilyen rendes velem, és szavaiból ítélve valóban kész segíteni, és azt se bánja, ha emiatt neki is többet kell güriznie.
- Köszönöm, Sean, tényleg - nézek a szemébe. - Farkasházy is szuper, de most te is a kedvenc embereim közé léptél elő. Máris kevésbé aggódom, komolyan. És ha auror leszek, majd ha lesz ilyen köszönőbeszédem vagy nem tudom, akkor neked is hálát fogok mondani. Bár ott leszel, és hallani fogod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ez csak víz! - jut eszembe a reklámszöveg, miután a srác jót derül, azt hiszem, rajtam. Tényleg nem haragszom rá, amiért összefröcskölt, nem direkt csinálta, és ebben a nagy melegben tulajdonképpen még jól is esett, ha jobban belegondolok. És a jelek szerint ő sem bánkódik a buborék miatt nagyon, így én is elmosolyodom, bár elég szerencsétlenül, inkább csak a szám sarkait felhúzva, mintha nem is lenne őszinte a gesztus, pedig a szememen láthatja, hogy az. Csak ez a fránya levél a nyelvem alatt mindent megbonyolít!
Azt eddig is tudtam, vagy hát sejtettem, hogy van valami kötődése a vízhez, de kissé szomorkásnak tűnő vallomása apró "o" betűre formálja ajkaim. Azért nem látványosabban döbbenek meg, mert... tudjátok, a levél.
- Szóval víz'ajlídó vagy! Tudhaddam volna! - csóválom meg a fejem, aztán kicsit tétován, nem tudva, hogy illetlenség-e, kicsit kinyitom a szám, hogy megmutassam neki, mit rejtegetek. - Iden, ezér' beszélek ilyen 'ülyén. 'Andragóla. Egy hónabig! Egy!
Nem vagyok hisztérikus, minden rendben. Semmiség. Holnapra már el is felejtem, hogy ott van. Mármint.. remélem, hogy nem felejtem el, mert úgy simán lenyelem! Inkább csak remélem, hogy nem fog ennyire zavarni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Próbálom visszafogni a nevetésem, mert ragályos, amit a srác művel, láthatóan nagyon jól érzi magát a bőrében, amiért rettenetesen irigylem. És izgatottsággal tölt el, hogy értette a popkulturális utalásomat is. Talán ő is mugli szülőktől származik? Vagy legalább részben? Akárhogy is, az égbe emelem öklömet.
- Avadár tyapad, dzsib-dzsib!
Csak az a kár, hogy én nem tudok valami elemmel beszállni, és úgy hangzom, mint aki elharapta a nyelvét. Ez az én formám. Megrántom a vállamat, mert hát fogalmam nincs, miért ilyen körülményes ez az egész folyamat, és még Návay tanárnő is kifejezte, hogy az, aki mindezt kitalálta, biztosan nagyon unatkozhatott, vagy úgy találta, jó poén lenne kiszúrni a jövendő generációkkal. Jó, talán nem mondta mindezt pont így, de én úgy éreztem, mintha mondani akarná.
- Az sajdos nem én döndöm el - préselem össze a szám. - De nagyon rebélem, hogy nem valami khígyó vagy ilyesbi. Valami alanyos lennék. Meg berze hasznozs. Mondgyuk valami kugyaféle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Szóval félvér. Cseppet sem meglepő, ugyanakkor nem is olyasmi, ami alapján bővebb következtetéseket tudnék vagy akarnék levonni. Bőven elég nekem, amit ő maga elárul, és ha nem aggódnék a számban ázó levél miatt, lelkesen megmosolyognám szavait. Helyette csak bólogatok, és magamra mutogatok, jelezve, hogy nekem is nagy kedvencem volt ez a mese.
Leendő képességem azonban többet érdemel némi arcmimikánál, úgyhogy óvatosan, és meglehetősen zavarosan adagolom az információkat, és közben komoly nehézségek árán a nyálamat is a számban igyekszem tartani.
- Igen, egy némedgyuhász klassz lenne - bólintok, és úgy találom, valóban az lenne, ha egyszer elérem a céljaim, és auror leszek, akkor jól jönne egy mindent kiszagoló, fürge, erős állat. Ehhez persze nem csak az animágia tanulásában kéne megfelelnem, de minden másban is. Jelenleg pedig nem olyanok az eredményeim, amilyenekkel aurorképzőben találnám magam pár éven belül.
De mielőtt ezen jobban elméláznék, Stephen valamit mutatni szeretne. Sűrűn bólintok párat, miközben törökülésbe helyezkedem mellette, és kíváncsian pillázom rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Meglepett nevetés szakad fel belőlem, ami tök jól esik, figyelembe véve, hogy épp nekiálltam - már megint - görcsölni. De Bence kérdése annyira váratlanul ér, hogy kizökkent önsanyargató gondolataimból. Még senkinek se volt ilyen első kérdése, miután meghallotta, hogy animágus leszek.
- Jó ég, nem tudom! - pirulok el mellé, mert most így még csak emberi alakomban tudom elképzelni magam, és ha valaki a hajam simogatná, egész biztos kiakadnék. Vagy legalábbis rettentően zavarban lennék, és nem tudnám, miként kell erre reagálni. De talán, ha majd valami szőrös állatka leszek, másként érzek majd a dologgal kapcsolatban.
- De azt tényleg nem tudni, mi leszek, akkor derül majd ki. És igen, olyasmi, mint a patrónus esetében, gyakran meg is egyeznek. Mármint a két alak - magyarázom, most már úgy, mintha valami szakértő volnék, pedig aztán még csak a legelején vagyok.
Rámosolygok Bencére, ahogy buzdít, és lelkesít, remélem, hogy igaza lesz, bár azt tudom, hogy annál, hogy sikerülni fog és kész, több kell. De azt bele is fogom tenni, mert tényleg nagyon szeretném, ha sikerülne. Egész biztos sokat nyomna a latba, mikor aurornak jelentkezem majd. Csak ahhoz tényleg szükségem lesz arra is, hogy Sean mellett megtanuljak bájitalt főzni, és a többi szerencsétlenre is, akire ráakaszkodtam, hogy korrepetáljon.
Gondolataimból egy jókora csobbanás szakít ki, Bence úgy dönt ugyanis, hogy beleveti magát a tóba. Remélem nem azért, mert elege lett belőlem.
- Te megbolondultál! - állapítom meg nevetve, és felállok. Persze nem azért, mert utána készülődnék ugrani, csak a reflex, ami pár rám hulló csepp váltott ki. Pedig nem vagyok víz iszonyos, és jól is esne, és tudom, varázslattal könnyen szárítható a ruha, de a régi, mugli beidegződésem még erősebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Muszáj lenne túltennem magam zavaromon, mert ha tovább bámulnám a cipőmet, lemaradnék egy csomó édes cicáról, és az kicsit sem megérős, lássuk be. Szóval fülig érő szájjal surranok közelebb, hogy gyakorlatilag a telefonba bújva nézegessem a képernyőt és annak aktuális lakóit.
- Szabad..? - kérdezem, és ha bólint, már csípem is össze a képet, hogy jobban lássam a nyomibrigád legnyomibbakát. De imádnivaló! - Ó, azt ismerem - jegyzem meg nevetve, és ha engedi, tovább is lapozok a képek között.
Közben pedig, ha már az utcán, zenélés közben futottam belé, valahogy nem meglepő módon belefolyunk a témába, pedig tényleg nem vagyok szakértő, ő pedig bizonyára az. Ha nem is új keletű ismeretekkel, mint kiderül. De az nem is feltétlenül baj.
- Ott bőven le lehet ragadni - ismerem el, mert bár bőven az ezredforduló után születtem, azért sok híres, ma már főleg mémmé vált slágernek van bérelt helye a kobakomban.
Újabbat is mutatnék szívesen neki, de akaratlanul is eszembe jut Anyu, mikor rajta kapott, hogy némileg durvább nyelvezetű számokat hallgatok. Pedig nem is tökéletesen értettem, ő azonban jól beszél angolul, jobban, mint azt bárki kinézné belőle valószínűleg. Elhúzom a szám, ahogy felelevenedik előttem paprikapiros arca, és mennyire megszégyenülve éreztem magam. Istentelen, bűnös ricsaj, mondta rá, és nem csak telefonom kobozta el, de az internetet is lekorlátozta. Mit gondolnának rólad a közösségben, ha tudnák, miket hallgatsz? - kérdezte, én pedig hiába mondtam, hogy mást is szeretnék hallgatni, mint Istent dicsőítő, gitárral és jobb esetben még valami mással is aláfestett dalokat.
Körülnézek, és arra gondolok, az a süveges néni ott biztosan nagyon csúnyán nézne, ha a városka közepén felcsendülne Billie-től a bad guy.
- Nem is tudom - harapok az ajkamba, miközben zavaromat azzal próbálom elmulasztani, hogy elképzelem a kábelekkel játszó macskákat. Felpillantok a srácra, majd belenyugvóan bólintok egyet. Úgysem a bad guyt mutatnám meg, szóval attól nem tartok, hogy esetleg azt hiszik, démont idézünk, de így is elég bátortalanul halászom elő újra a mobilt zsebemből.
- De ez amúgy tényleg nagyon más, nem is fog szerintem tetszeni - mentegetőzöm tovább, és egyelőre elodázom, hogy bárminél is playt nyomjak. Eszembe jut az is, mikor kinevettek a suliban, még a muglik közt, pedig azt a régi, fiús ruháimmal érdemeltem ki, amiket nem is én vettem magamnak, de az ízlésem a sajátom, ha azért is kinevetnek, az milyen már?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Sejtem egyébként, hogy amit mutatni akar, az a képességével lesz kapcsolatos, és meg is erősíti szavaival. Csak azt remélem, nem fog újból lefröcskölni, ahogy Katara az első próbálkozásai alkalmával mindig eláztatta szegény bátyját.
Meg sem szólalok, és nem csak azért, mert a levéllel a számban egyébként is nehézkes, hanem, hogy ne zökkentsem ki koncentrációja közben. Csak figyelek, csendben, pislogás nélkül, kíváncsian. Kihúzza magát, kinyúl a víz felé, és az meg is indul feléje egy kisebb adag, lebegő paca formájában, ami aztán, ahogy a közelünkbe ér, már gömb alakot vesz fel. Mindezt persze Stephen csinálja, tudom, és nem győzök ámuldozni rajta.
Egy lelkes kis mosolyt eresztek meg a felém pillantó srác felé, aztán csillogó szemekkel figyelem tovább, mert hamar kapcsolok, hogy nem ez volt a mutatvány, az csak most jön. És valóban, kis szívecskét formál a vízgömbből, mire én tapsikolok, akár egy ötéves.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Tisztára hülyén érzem magam, miközben ajkam rágcsálva, karjaim testemhez szorítva, és edző ruhának kikiáltott szerelésemben előbotorkálok az öltöző irányából. A különféle edzőgépek, súlyok, plafonról lógó kötelek irányába lépkedek, és próbálok láthatatlanná válni. Ami persze tudom, még varázslattal sem tökéletesen végrehajtható, és szerencsére kísértet sem vagyok, így inkább csak azt remélem, hogy senki sem nézi, hogy mit kereshet itt egy ilyen vézna csaj.
Igazság szerint bárhol máshol szívesebben lennék, de nem sportolok semmit, és ha futnom kell száz métert, már meg akarok halni, márpedig ha auror szeretnék lenni, muszáj vagyok az állóképességem fejleszteni.
Bizonytalanul körbenézve a körülöttem edző és mászkáló társaim közt odalépek egy emelőgéphez, amit azt hiszem, úgy kell használni, hogy a karjaimat kívülről befelé tolva megemelem a mögöttem felpakolt kilókat, és mielőtt leülnék, szinte hallhatatlanul megkérdezem senkitől és mindenkitől, hogy szabad-e a gép. Annak tűnik, legalábbis senki sem mondja, hogy sicc, szóval leülök, és elhelyezkedem. Hogy aztán az égvilágon semmi se történjen, mikor megpróbálom egymás felé tolni a karokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Még egyszer-kétszer rápróbálok, erőlködöm, nézem, jó irányba nyomom-e, de mielőtt eszembe jutna, hogy valószínűleg máshol kell keresnem a problémát, megszólít valaki, és riadtan lekapom a kezem a gépről.
Szécsi Domi az, a felettem járó háztársam, akit egyáltalán nem meglepő itt viszont látni, ellenben arra ritkán kerül sor, hogy hozzám szólna.
- Szia! Ó..! - nézek magam mögé, és elhúzom a számat. - Igen, légyszi, fogalmam sincs, hogy kell beállítani ezt a micsodát.
Szégyenkezve vallom be, de nincs mit tenni, ha egyszer nyilvánvaló, hogy életemben most először vagyok ilyen teremben, fölösleges volna úgy tenni, mintha rutinosan mozognék ebben a közegben.
Voltak persze még korábban, a varázslóiskola előtt tesi óráim, de azok kondi gépektől mentesek voltak, és fogalmam sincs, miért nem ott vettem fel inkább a fonalat, ahol elhagytam, és kezdtem inkább fekvőtámaszt nyomni, vagy körbe-körbe futkosni, mint a csapdába esett kisegér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Lehet azt hiszi, nem tudom a nevét, vagy mi, mindenesetre visszamosolygok rá, és sietve felállok a gépről, mikor beleegyezik, hogy segít azt beállítani. Megkerülöm, mert persze sikerül épp a másik oldalra kifordulnom az ülőpadról, és Dominik mellé állok, majd leguggolok, hogy jobban lássam, amit mutogat.
- Jé, tényleg ott van! - állapítom meg az egyértelműt, és bár visszaszívhatnám ezt a pár szót, de nem vagyok porszívó, sem szószívó.
Marad hát a kínos hallgatás utána, míg meg nem kérdi, mennyit bírok, amire persze csak a vállam rántom meg tanácstalanul, mert tényleg fogalmam sincs róla. De jóval feljebb teszi a kis szeget a srác, szóval sokkal könnyebbnek kell most már lennie.
Bólintok, hogy értem, aztán visszaülök a padra, és karjaim ismét felteszem a karokra, amiket össze kellene nyomkodjak.
- Ennyi tényleg elég lesz egyelőre - mondom, látványosan megörülve neki, hogy végre megmozdul a szerkezet, méghozzá általam! Összerezzenek kissé, mikor a súlyok visszacsattannak a többire, de utána újból felemelem őket.
- Tudod csak eszembe jutott, hogy nem ártana... mert én nem sportolok, mint mondjuk te, de úgy tervezem, nem épp ülőmunkám lesz, ha majd végzek a suliban.
Nem mondom rögtön, hogy aurornak készülök, mert ezt nem mindenkinek szoktam az orrára kötni, hiszen tudom, hogy kemény meló és én nem vagyok a legokosabb, legtehetségesebb, sőt, épp ellenkezőleg. A többség valószínűleg kinevetne vagy megpróbálna lebeszélni róla. És egyikre sem vágyom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Tényleg megijedek picit, de csak elsőre, mikor még nem számítok rá, utána már nem zavartatom magam a súlyok egymáson csattanásán. Dominik pedig ott marad, és figyel. Talán úgy döntött, segít kicsit a kezdőnek, mielőtt még megsérülök vagy hasonló. Még tanáccsal is ellát, bár azt nem nagyon tudom hova tenni hirtelen.
- Az ott..? - nézek a sarokba, és el nem tudom képzelni, a furcsa szerkezet hogy formálhatja a hátsót. - Igazándiból inkább a megerősödés a szempont, meg hogy ne fulladjak ki egy kis lépcsőzéstől, az alakom másodlagos.
Zavartan forgatom a szemeim, nem tudva eldönteni, hogy miközben nyomkodom össze a karjaim, hova szokás nézni. Másokat bámuljak, a plafont, esetleg nézzem a térdem? Amíg mondjuk itt van Dominik, rá fókuszálhatok.
- Sárkányidomár..? Neem, a rellonosokat nem az én dolgom megnevelni - sütök el egy rém kínos viccet, és gyorsan meg is köszörülöm a torkom, mert eszembe jut egy szőke sárkány, és már így is épp eléggé vöröslik az arcom, és nem emelek akkora súlyt, hogy a megerőltetésre fogjam.
- Terepmunka lenne, a seprűn félek kicsit - vallom meg az őszintét, és igyekszem követni a tanácsát a géppel is.
Valamit persze biztos nem jól csinálok, vagy ez a kis súly is soknak bizonyul a sokadik összenyomásra, mert közelebb lép, hogy besegítsen.
- Jó, köszi, azt hiszem ezzel egyelőre eleget csináltam - engedem el a karokat. Tudom, hogy zavarom annak szól, hogy nem vagyok hozzászokva az edzőtermi normákhoz, de nem is fog menni egyik pillanatról a másikra. Remélem nem érti félre, vagy néz bolondnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Jobban megnézve már kezdem látni, mi hova megy a masinán, csak elsőre nem értettem, melyik az eleje, vagy hogy épp nincs-e felfordítva. De ezeket a gondolatokat inkább magamban tartom, mivel nem akarom tovább égetni magam, arra a következőkkel is sikerrel pályázom.
- Szóval ezzel gyakorolhatom a lépcsőzést lépcső nélkül? Váááóó! - nevetem el magam. - Persze értem én, mert ha mondjuk fellépcsőznék valahova, le is kéne onnan jönni, így meg itt maradok. Tiszta jó!
Nem részletezem túlságosan, milyen terepmunkára is készülök, tényleg tartok tőle, hogy bénázásomat látva kinevetne, amiért olyan komoly babérokra török, mint az aurori pálya. Jelenleg én sem látom még ott magam, de részben ezért vagyok itt, hogy ez változzon. Ha ehhez egy helyben kell lépegetnem, akkor az lesz.
Fel is hagyok inkább a súlyemelő géppel, bár azt részben azért engedem el, mert zavarba hoz a túlzott segítségnyújtással, és rögtön látom is rajta, hogy visszakozik.
- Nem-nem, semmi gond, köszi, hogy segíteni próbálsz, és én bocsi, hogy bénázok, csak új nekem még ez - magyarázkodok, miközben felállok, és elhátrálok a géptől, mintha megrázott volna, vagy valami. A sarokban álló gép felé bökök fejemmel, ha már beszéltünk róla, és elindulok felé. - Kipróbálom akkor ezt is.
Odasietek a szerkezethez és tanácstalanul nézegetem pár másodpercig, azt tippelgetve, hogy nem esek le róla első nekifutásra, de visszapillantok közben a másikra.
- Éhes? Ó, te biztos az vagy, már végeztél, nem? Nem akarlak feltartani, ha mennél - szabadkozom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Igen, az okos muglikról épp tudok, mert sokáig csak róluk tudtam, mármint a muglikról, akiket nem is neveztem így, mert csak emberek voltak, és olyan, mint varázslat, csak a képzeletemben létezett. Ma már azonban nem így van, és ennek ellenére is egészen botrányos, mennyire nem értek varázstalan eszközökhöz, mint mondjuk ezek a masinák itt.
Ennek ellenére felmászok Dominik útmutatásának megfelelően, bízva benne, hogy így minimális a bénázás esélye, és azé, hogy leessek róla. Közben kiderül, hogy éhes, de ennek ellenére marad, hogy segítsen.
- Így jól csinálom? Vagy gyorsabban kell? - kérdezem, miközben taposni kezdek a gépen, és kezeimmel is húzom magam felé a karokat. Olyan, mintha erőltetett menetben sétálnék valahova, épp csak nem érződik egyelőre fárasztónak.
- Oh, vagy úgy... - bólintok a kajameghívásra, aztán megtorpanok egy pillanatra, és a fejem rázom. - Jaj, dehogy, nem hittem semmi ilyesmit, fel sem merült bennem, csak tényleg váratlan volt, ennyi az egész.
Visszafordulok inkább és tovább mozgok a gépen, ütemessé próbálva tenni a dolgot.
- És hol ennél? - kérdezem, mert úgy érzem, muszáj csatlakoznom hozzá, nem hagyhatom ilyen hülye helyzetben félbe a beszélgetést, mert aztán később rém ciki lesz, és egyébként is tudom, hogy nem jó egyedül falatozni. De nem kérdezek rá, miért nem a barátnőjével eszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A kíváncsiságom erősebbnek bizonyult a biztonságérzetemnél, hiszen a jól ismert környezet helyett a minisztérium mellett döntöttem vizsgám helyszínéül.
Nagyjából két perc alatt sikerült ezt a döntésemet megbánnom, hiszen a rengeteg idegen arc, és tekintet, mely rám szegeződött, kisebbfajta pánikrohamba kergetett, és csak amiatt tartottam még magam, mert Návay tanárnő is itt volt, hogy jelenlétével támogasson.
És bár jelenleg nem így éreztem, tudtam, hogy később, ha majd sikeres lesz az átalakulásom, hiszen annak kell lennie, örülni fogok, hogy felfedezhettem, ha csak részben is a mágusvilág működéséért felelős hatalom hazai központját. A minisztérium ugyanis elképesztő volt, annyi inger ért, amit befogadni is képtelen voltam. Ez persze részben azért volt így, mert hiába készültem fel amennyire csak tudtam, rettenetesen féltem, hogy nem fog sikerülni a végső próbatétel.
- Igen, egész biztos minden a legeslegeslegnagyobb rendben lesz - erősítem meg a tanárnő szavait, és ösztökélem magam is magabiztosnak tűnő szavaimmal. Muszáj elhinnem, hogy menni fog, mert ha kételkedem, elbukom. Itt most nem a kellemes csalódásra kellett hajtanom, nem érthetett meglepetésként, hogy nahát, sikerült.
Újból kísérőmre pillantok, és a mellette ülő hatalmas cicára, aki nyilván csak Kedves tanár úr lehet, és elmosolyodom feléjük, felmutatva hüvelykujjamat. Hajrá, csajszi, menni fog!
Aztán megdörren az ég, jól hallhatóan, mintha a szabad ég alatt volnánk, és nem a az alagsorban. Nyilván valami varázslat erősíti fel a hangját, ezen most nincs is időm gondolkodni, ugyanis jelet kaptam, ideje elkezdenem a rituálét.
- Amato Animo.. Animato Animago..! - fogok bele a már unalomig ismételgetett varázsigébe, amit olyan szinten álmomból felkeltve is tudtam már, hogy egyik alkalommal konkrétan rákiabáltam őket az egyik szobatársamra az éjszaka közepén, mikor az sunyiban megjelent, és felébresztett.
Pálcám hegyét a szívem magasságában mellkasomnak nyomom, ami kicsit ijesztő művelet, tudván, mi mindenre képes a varázseszköz.
Megerősítést várva az engem figyelők felé pillantok, és ha jeleznek, vagy ha nem szólnak, hogy ne tegyem, akkor számhoz emelem a fiolát, amiben a nem sokkal ezelőttig Sigrid ágya alatt rejtegetett bájital van, és felhörpintem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Nyúzom még kicsit a gépet, húzom-tolom a karokat és emelgetem lábaim. Határozottan értelmetlennek érződik az egész, de talán csak rosszul csinálom, azért is kérdezek rá, mire háztársam először alig érthetően mond valamit, utána pedig jelzi, hogy lassítsak. Úgyhogy inkább lassabb, jobban kitartott mozdulatokat teszek a gépen, továbbra is úgy érezve, hogy egy helyben lépdelek, mint valami sült bolond.
- Utóbbit meg tudom erősíteni - nevetgélek sután a kajameghívást követően, amit úgy érzett, ki kell magyarázzon, nehogy félreértsem.
Igazság szerint nem vagyok túl éhes, de úgyis totál váratlanul szokott az érzés elfogni, többnyire akkor, amikor már feküdnék le aludni, szóval nem is baj, ha előrehozom. Ő pedig nem akar egyedül enni, a barátnője pedig ki tudja, miért nem tart vele, úgyhogy amint végzek a gépen, óvatosan lepattanok róla. Én alig csináltam valamit, nem vagyok megizzadva, mint ő, elég átöltöznöm, és mehetünk.
- De remélem nem olyan kattogós fajta bomba. És gombafelhőt sem hagynék magam után - osztom meg félelmeim dicséretét és jóslatát követően, de persze csak béna poénjaimat szórom szerencsétlen áldozatomra, ezúttal Dominikra.
- Tudom, persze, voltak tesi óráim. Szóval konyha?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Nem történik semmi. Ez az első gondolatom, amit azonnal el is kergetek a varázsszavak immár magamban ismételgetésével, mintha az bármit is használna. Elvégre nem tudok nonverbálisan varázsolni még, és ebben az esetben amúgy sem működne. Egyszerűen csak muszáj elhitetnem magammal, hogy a maximumnál is többet teszek bele, hiszen akkor kizárt, hogy ne sikerüljön.
Aztán váratlanul a legkülönösebb érzés fog el, amit valaha tapasztaltam. Bizsergető, csiklandozó, szúró... igazából mind egyszerre, és egyik sem igazán. Nem tudom megfogni, körülírni azt, amire soha semmi nem készíthetett fel. Mert az emberek életük során változnak, elsősorban nőnek egy ideig, és olyankor volt is, hogy fájtak a csontjaim a viszonylag rövid idő alatt bekövetkezett magasságváltozás okán, de azok is hónapokat öleltek fel, nem két másodpercet, ami alatt gyakorlatilag a tizedére csökken az egész testem, és nem egyszerűen összemegyek - átalakulnak, átformálódnak csontjaim, belső részeimet meg sem próbálom elképzelni, min mennek keresztül.
Az egyik pillanatban még két lábon állok, a következőben pedig előreesek, és mellső lábaimon érek földet. Mármint... igen! Apró karmokban végződő, szőrös kis tappancsok koppannak a kövön, és érzem, hogy mozog az orrom, ahogy körbeszaglászok magam körül. Gomb szemeimet a fölém magasodó varázslókra és boszorkányokra fordítom, és nevetni volna kedvem, de csak fura, visító hang jön elő belőlem. Átváltoztam! Valami határozottan szőrős állattá.
Bólintok fejemmel, hogy megértettem az utasítást, mert mikor beszélni próbálok, csak csipogó hangok hagyják el a torkom. Nyilván nem vagyok képes ebben a formában emberi nyelvre, hiszen híján vagyok többek közt egy emberi nyelvnek is.
Kedves professzor rámutat az ismertetőjegyemre, ami egyelőre nekem rejtély, épp úgy, hogy mi is vagyok, aztán ha engedélyt kapok, visszaváltozom. Fogalmam sincs, hogyan, egyszerűen csak tudom, hogy képes vagyok rá, és most már azt is tudom, hogy épp ugyanilyen egyszerűen fog menni ismét az állati alak. Mint egy ösztön, amivel mindig is tisztában voltam, hiába csak két perce csináltam először.
- Istenem, sikerült! Annyira hihetetlen! - sietek oda a tanárnőhöz. - Mi vagyok? Mármint milyen állat? Annyi biztos, hogy nem csiga, vagy gyík, meg bálna se lettem, hacsak nem valami új, eddig ismeretlen faj.
Be vagyok zsongva, lerí rólam, szám sarkait gyakorlatilag mintha a füleimhez zsinórozták volna. Elképesztően boldog vagyok!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Megvártam végül az ajtóban Domit, és együtt indultunk el a konyhára. Neki zuhanyoznia kellett, én viszont épp csak kipróbáltam az erőnlét terme nyújtotta lehetőségek egyikét, úgyhogy csak visszavettem az egyenruhámat, és készen is álltam az indulásra. Igazából maradtam volna még, de jobban meggondolva első nekifutásra talán elég is volt ennyi. Nem hajtott a tatár, nem kellett senkinek kockahasat villantanom egy héten belül, szóval arra pont jó volt ez az alkalom, hogy megismerjem a helyet.
A konyháig vezető úton még kifaggattam a srácot, hogy mikkel érdemes edzenem legközelebb, és arra is megkértem szép, nagy, könyörgő szemeket meresztve rá, hogy segítsen még, ha összefutunk ott.
- Na és tudod már, mit ennél? - kérdezem tőle, mikor már bent vagyunk a manók uralta konyhában. - Egyáltalán lehet itt kérni? Vagy az van, amit adnak? Maradékot ugye nem szolgálnak fel? Bár ha nem régi, nekem az is jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Egy kisebbfajta tányértorony suhan el mellettünk, alatta egy manóval, és úgy látom, csak a lendület, ami egymáson tartja őket, egyébként már borulna az egész össze. De az ügyes kis varázslényeket ismerve ez alighanem nem fog megtörténni, a látszat ellenére sem.
Egy röpke pillanatig azért még aggódva követem tekintetemmel a porcelánt, aztán a srác felé fordulok.
- Hű, egy melegszendvicset el tudnék viselni. Sok-sok sajttal! - fut össze a nyál a számban, amit a mandragóralevél óta nagyon ügyesen megtanultam azelőtt lenyelni, hogy kifolyna az államra.
A sürgő-forgó manókat elnézve, és hogy még egyik sem rohant le minket, hogy kiszolgáljon, arra jutok, hogy elfoglaltak, és jobb volna nem zargatni őket. Úgyhogy a fejem rázom kérdésére, elvetve a maradék ötletét, már csak azért is, mert már túlontúl beleéltem magam a melegszendó gondolatába.
- Ki hagy őrizetlenül ilyen varázssütiket? - pislogok nagyokat, és elképzelve zölden a fejét kénytelen vagyok a szám elé kapni a kezem, ahogy felkuncogok. - Képet nem csináltál? Vagy valaki? Úgy megnézném!
Közben odaérünk az egyik asztalhoz, egy kosárban, letakarva találok kenyeret, Domi előtt pedig felvágott van, egy üvegbúra alatt pedig különféle sajtok egész válogatása.