Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

Nem pontosan tudom, hogy is keveredtünk végül ide, de rémlik, hogy fent hagytam a kastélyban a pénztárcámat, és hogy nagyon megkívántam a fagylaltot. Az invito varázslattal nem mertem ilyen távolságból kísérletezni, pláne, hogy nem biztos, hogy akadálytalanul idetalált volna a súlyos kis érméket rejtő szütyő, viszont mégis van egy édes tölcsér a mancsomban, jól megpakolva jéghideg gombócokkal, szóval szavam nem lehet.
Már volt ugyanis, egész sok, amivel a hálálkodásom fejeztem ki a navinés srác felé, aki volt olyan cuki, hogy meghívott. Bár azt hiszem, ilyen kuponokat használt fel, de a szándék akkor is minden köszönetet megérdemel.
Ha már így alakult, persze el is sétáltam fele a tó felé, és most a stégen dekkolunk. Lerúgtam a szandálomat, és mezítelen lábammal a hűvös vizet kavargatom, míg az egyik gombóc épp az ölembe készül csúszni, kitartó nyalakodásom ellenére. Amit amúgy a fehér ruhám miatt is sajnálnék, ami tele van apró kis görögdinnye szelet mintákkal, de főként a hőgutától éppen megóvó fagyinak szánok más sorsot, minthogy rajtam kössön ki.
- Te mit kértél amúgy? - kérdezem kíváncsian Bencét, mert persze ha a gravitációt nem kellene számításba venni, még vagy öt-hat gombóc tornyosulna a jelenlegiek tetején. Mondjuk, hogy azt hogy nyalnám el, mielőtt elolvad, az megint egy egész másik történet, de ha már a fizika egyik törvényét semmibe vehettem elméletben, belefér egy másik is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=880315#post880315][b]Sipka Laura Titanilla - 2024.07.15. 19:07[/b][/url]

Nem pontosan tudom, hogy is keveredtünk végül ide, de rémlik, hogy fent hagytam a kastélyban a pénztárcámat, és hogy nagyon megkívántam a fagylaltot. Az invito varázslattal nem mertem ilyen távolságból kísérletezni, pláne, hogy nem biztos, hogy akadálytalanul idetalált volna a súlyos kis érméket rejtő szütyő, viszont mégis van egy édes tölcsér a mancsomban, jól megpakolva jéghideg gombócokkal, szóval szavam nem lehet.
Már volt ugyanis, egész sok, amivel a hálálkodásom fejeztem ki a navinés srác felé, aki volt olyan cuki, hogy meghívott. Bár azt hiszem, ilyen kuponokat használt fel, de a szándék akkor is minden köszönetet megérdemel.
Ha már így alakult, persze el is sétáltam fele a tó felé, és most a stégen dekkolunk. Lerúgtam a szandálomat, és mezítelen lábammal a hűvös vizet kavargatom, míg az egyik gombóc épp az ölembe készül csúszni, kitartó nyalakodásom ellenére. Amit amúgy a fehér ruhám miatt is sajnálnék, ami tele van apró kis görögdinnye szelet mintákkal, de főként a hőgutától éppen megóvó fagyinak szánok más sorsot, minthogy rajtam kössön ki.
- Te mit kértél amúgy? - kérdezem kíváncsian Bencét, mert persze ha a gravitációt nem kellene számításba venni, még vagy öt-hat gombóc tornyosulna a jelenlegiek tetején. Mondjuk, hogy azt hogy nyalnám el, mielőtt elolvad, az megint egy egész másik történet, de ha már a fizika egyik törvényét semmibe vehettem elméletben, belefér egy másik is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=880317#post880317][b]Markovits Bence - 2024.07.15. 19:33[/b][/url]

Valszeg' Bazsi észre sem vette, hogy elcsórta otthonról a kuponjait. A probléma csak az volt az egésszel, hogy miután jól kitalálta, hogy mikor is eszi meg az ingyengombócokat, el is felejtette. De, mivel édességről van szó, az utolsó nap - azaz ma - eszébe jutott, hogy fel kellene használni, különben  vége a világnak! Órák után lerohant a fagyishoz, ahol egy bajba jutott hercegnőt talált, aki fent hagyta a pénztárcáját. Ismerte az Eridonost, néhány órán már összehozta őket a sors, amikor néhány tanár több évfolyamnak is tartott összevont órákat. Az ismétlés a tudás anyja, mondta ő, amíg a felsőbbévesek a szemüket forgatták erre, a fiatalabbaknak pedig új volt minden. Szóval ott ismerte meg Sipit és ha már volt plusz kuponja, mindent beváltott. Bence bevállalta az öt gombócot is, amit egy nagyobb édes-cukros-mázos tölcsérbe kért, nem nagyon zavarta, hogy milyen lesz tőle. Most meg már mindketten a stégen üldögélve élvezik a napsütést és a fagyijukat nyalják.
- Habos varázst, csokiálom, citrommalom, sárga párna és a kedvencem a olaszfagyi - mosolyodik rá a lányra, majd a pálcáját elővéve lebegtetni kezdi a fagyit. Kinyújtja a nyelvét és forgatja a fagyiját  előtte, úgy nyalja be a következő falatokat. - Vigyázz, mert lefolyik - fogja meg végül a sajátját, majd nagyon óvatosan egy glaciust nyom Sipi fagyijára, ami így nem folyik tovább. Nem fagy meg, csak a napnak újra el kell kezdenie olvasztania azt.
- Na, így már mindjárt jobb - mosolyog, majd visszatér a sajátjához és nyalja tovább a fagyiját. Oda sem figyel, és ő is - megirigyelve Tititől - belógatja a lábait a vízbe. Élvezettel csukott szemmel nyal tovább, bár ő cipővel együtt lógatja a lábait a vízbe. Nem zavartaja magát.
- Te miket kértél? kérsz az enyémből? - nyitja ki a szemeit és néz a lányka felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=880318#post880318][b]Sipka Laura Titanilla - 2024.07.15. 19:54[/b][/url]

Hazudnék, ha azt mondanám, nem irigylem tőle a választásait, de hazudni és irigykedni is csúnya dolog, szóval igyekszem egyiket se csinálni, csak hümmögve bólogatok, és próbálom a nyálam a számban tartani. Kell a nyaláshoz, és amúgy is ott a helye, anyukám azt tanította.
- A citromos meg az a sárga párna... szóval azok úgy adják is magukat, hiszen navinés vagy, meg minden - mondom, és rögtön el is szégyenlem magam, amiért semmi pirosat nem kértem. Még egy nyomorult epret se! Igaz, hogy nem szeretem, de akkor is!
Elámulva figyelem a forgó fagyit, pedig aztán négy év után már cseppet se kéne rácsodálkoznom holmi lebegő tálakon. Inkább csak maga a konkrét dolog nyűgöz le, hiszen nem elég, hogy a levegőben van, még csodálatosan is néz ki ott. Az meg egyenesen zseniális, hogy eképp nyalja körbe mindenféle megerőltetés nélkül Bence. Mi mindenre nem lehet használni a varázspálcánkat!
Én is kotorászni kezdek a sajátomért, semmi konkrét tervet nem fontolgatva, miközben a fagyim persze olvad tovább rá a kezemre, és vészesen leng ki oldalra, amint a súly húzni kezdi lefelé. Persze az ölemben is nagyon kellemesen hűtene, de inkább elfogyasztanám akkor is.
- Ó, köszi! - hálálom meg mosolyogva a gyors közbelépését, és kissé bizonytalanul dugom ki újfent a nyelvem, hogy a hűs finomsághoz nyomjam, mintha attól tartanék, az is oda fog dermedni hozzá. Nagyon vicces látványt nyújtanék, az kétségtelen.
- Lássuk csak... van itt Túrósrétes, Mákos Csoda és Csokikeringő - mutogatom végig őket, bár az utolsóból épp csak egy kis rész látszik, de abban látszanak a csíkok is.
Ajkamat beharapva rápillantok Bencéjére, leküzdhetetlen vágyat érezvén arra, hogy megtudjam, milyen íze van a párnának. Ami a szobámban van, és amit rendszeresen összenyálazok reggelre, nem túl fincsi.
- Jó, cserélhetünk! - nyújtom felé a tölcsérem, és kipirult ajkaimat mosolyra húzom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=880672#post880672][b]Markovits Bence - 2024.07.28. 17:29[/b][/url]

A víz kellemesen hűt, ahogy a fagyi is kezdi lezsibbasztani az agyát, nem véletlenül "pálcával nyalja" a fagyit. Ő is elképzelte, hogy mindenből kér, de ugye még neki is vannak határai, meg a varázstölcséreknek is, amik némelyike képes szélesedni, vagy éppen nem folyik ki belőle semmi. Nyilván ezek menő cukorvarázslatok lehetnek, amelyek titkait féltve őrzik a menő fagyisárusok. Így kénytelen ő a sima miatt kevesebbet kérni egyszerre, de a csere gondolata azonnal felvillanyozza. Nos, neki sosem volt baja azzal, hogy más fagyijába belenyal, pedig sokakat elborzaszt valamiért. Nem tudja felfogni, hogy miért, így aztán néha kérdés nélkül is belenyal a családtagjai fagyijába, akik közül néhányan ezt nem nézik jó szemmel.
- Juhí, ez a beszéd - visszalebegteti a kezébe a sajátját, majd a pálcát félretéve nyújtja oda Sipinek a fagyiját és ha a lány odaadja neki, máris elveszi tőle. - Igyekszem nem megenni a felét - vigyorog a lányra, mert aki nem ismeri, nem tudhatja, hogy az édességkóstolás nála nagyobb mértékű, mint az általánosságban elfogadott. De mivel Laura ajánlotta fel végül is - Bence kifacsart gondolkodásmódja szerint -, így tényleg csak végigkóstolgatja azokat, amik látszanak.
- Hmmm, ooohhh - és hasonlókat mondogat minden nyalás után és tartja magát az ígértekhez, Sipinek marad még bőven fagyija. Miután visszaszerzi a sajátját, nem tudja igazán eldönteni, hogy melyik ízlett neki a legjobban.
- Na melyik a legjobb három? - kérdezi a lányt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=880689#post880689][b]Sipka Laura Titanilla - 2024.07.30. 18:45[/b][/url]

Nem kell nagyon győzködni, hogy cseréljünk, főleg mivel jómagam sem vagyok az a túl kényeskedő fajta. Két nagy cula bátyám volt, akik mellett megtanultam küzdeni a finom falatokért, és ebbe bizony az is beletartozott, hogy beleettem abba, amit ők már a magukénak tekintettek.
Azért eléggé ijedt ábrázat költözik arcomra, mikor Bence közli, hogy igyekezni fog nem megenni a felét, de olyan, mintha úgy értené, hogy az egészet. Remélem is, hogy igyekezni fog!
Én is vidoran szántok fel nyelvemmel a srác fagyijából, minden színűből egy keveset, picit ízlelgetve, forgatva a falatokat számban, mielőtt szétolvadna.
- Ez... ez az a párna? - kérdezem nevetve, mert még mindig nem sikerült túltennem magam rajta, hogy így hívják. - Nagyon.. érdekes. A citromos, az olasz meg ez a habos, hát ezek mennyeiek!
A véleményem érdekelte, és valóban nagyon jókat válogatott össze, majdhogynem vissza sem akarom adni neki, de azért a sajátom az mégiscsak az enyém, és még korántsem ettem belőle eleget, így kinyújtom kezem az újbóli cserekereskedelemre.
Közben tovább pacsálok a vízzel, és a felszínen úszkáló madarakat figyelem.
- Kérdezhetek valamit? Szoktál.. tartani tőle, hogy nem jön össze egy varázslatod, és valami rossz fog történni?
Magam is meglepődöm, hogy ez így kiszalad a számon, nem épp fagyi-téma. Viszont olyan gondolat, ami egy ideje már nem nyomasztott, inkább csak kezdetekben, elsőben, de most újból előkerült.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=880763#post880763][b]Markovits Bence - 2024.08.04. 20:58[/b][/url]

Minden jól alakul, ahogy a fagyik fogynak és a csere után egy kicsit fel is pörög Bence. Láthatóan és hallhatóan - azaz némileg nyögdécsel, amikor megkóstol egy-egy ízt Sipi gombócaiból - élvezi a nyalakodást, miközben arra is figyel, hogy mit kérdez a másik.
- Igen, azaz - nyugtázza, mikor kinyitja a szemeit, hiszen eddig csukott szemekkel élvezte az evést. - A tiédben is mindegyik nagyon finom! Nem igazán tudnék választani! De a csokikeringő a legjobb - nyújtja vissza és ígéretéhez híven, nem ette meg a felét sem. Miután a visszacsere megtörtént a lábával paskolja a vizet, ahogy az édességet a nulla megmaradás felé repíti a nyelvével. Hihetetlen sebességgel kezdi enni, de annyira látványosan könnyedén, hogy ez egy olyan embernek, aki még nem látta ez, meghökkentő lehet. A kérdés megakasztja a falást, láthatóan elgondolkodik rajta.
- Hát végül is azért vagyunk itt, hogy ha nem sikerül kijavítsák, nem? - von vállat. - Néha azért parázok persze, de inkább bájitaltanon. Ott volt már probléma, egy hétig suvickolhattam a BT termet - mondja vigyorogva és közben azon gondolkodik, hogy Sipi miért is kérdezte ezt.
- Nem megy valami? Tudok segíteni! - ez csak félig igaz, inkább azt kellett volna mondania, hogy szívesen segít. Nem mindenben kiváló, de azért nem is olyan rossz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=880811#post880811][b]Sipka Laura Titanilla - 2024.08.07. 18:22[/b][/url]

A csokikeringő valóban fergeteges, olyan ízélmény, amit lehetetlen mindössze annyival összefoglalni, hogy "csokiízű". Ez ennél sokkal több, könnyedebb, lágyabb, mintha kakaó lenne, de aztán inkább egy fenséges süteményt juttat eszembe. Az tuti biztos, hogy muglik ilyet nem tudnak keverni, ebben határozottan ott lappang valami varázslatos. Úgyhogy ha másért nem is, ezért muszáj vagyok visszacserélni Bencével a sajátomra a fagyiját.
És igazából még bőven tudnánk hova magasztalni a finomságokat, amiket szereztünk, pontosabban, amire volt olyan édespofa, és meghívott, de valahogy előkerül, felszínre bukik belőlem valami, ami már nyomasztott egy ideje.
- Ó, a bájitaltanban is vannak nehézségeim... - sóhajtok, mintha most jutna eszembe. - A tanár úr ráadásul párba osztott Seannal, aki nagyon jó, de én csak hátráltatni fogom szegényt, attól félek.
És persze az elrontott bájitaloknak is megvan a veszélye, de általában nem végzetesek, vagy maradandóak, legalábbis ezen a szinten még, ahol tartunk. De amitől én tartok, az sokkal ijesztőbbnek tűnik jelenleg.
- Hacsak nem vagy illegálisan animágus, nem hiszem - kuncogok. - Tudod, rövidesen meg kell próbáljak majd átalakulni egy állattá, és még csak nem is tudom, mi lesz belőlem, és édes jó Istenem, el se tudom képzelni, milyen lehet, ha az utolsó porcikámig megváltozik mindenem.
Legalábbis ami a fizikai valómat illeti. Izgalmas, de nagyon rémisztő is egyúttal. És ha Anyu tudomást szerez valaha róla... eltitkolhatom egyáltalán?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=881130#post881130][b]Markovits Bence - 2024.08.27. 12:31[/b][/url]

Nem is tudja, hogy melyikükben fogalmazódott meg az ötlet, hogy ide jöjjenek, de a fagyik és a vízpart kicsit emlékezteti a nyaralásokra a családjával, így egyre jobb kedvre derül. Élvezettel majszolja az összes ízt, igazából nála nehéz olyanfélét találni, amit ő nem, vagy csak kevésbé szeret. Azért biztos akad, de szerencséjére még nem nagyon találkozott ilyennel, és mivel az ő személyisége olyan, amilyen, ha van lehetősége biztonsági játékot játszik. Elkerüli a számára már csak névben sem tetsző gombócokat, csak hát nincs olyan sok ezekből sem.
- Ugyan, nem kell ettől tartani. Sean szerintem megértő lehet, meg amúgy is, a hibákból könnyű tanulni. Kár, hogy én állandóan hibázok az ilyenben - kuncog, de ez van. Minden évben van pár bájital, ami csak sokadjára jön össze neki, de végül mindig sikerül neki. A közbenső hónapokról pedig nem érdemes beszélni.
- Nem vagyok, pedig az menő lenne - tűnődik egy kicsit. - Wow, ha állat leszel, megsimogathatlak? Már, ha nem valami bogár, vagy ilyesmi - vigyorog. - És mit mondanak, milyen állat leszel, vagy... hogyan is működik ez? Nem igazán figyeltem, amikor ezeket tanultuk. Csak valami olyan, mint a patrónusbűbájnál, hogy benned van és akkor majd lesz valami, nem? - ráncolja meg egy kicsit az orrát elgondolkodva. - Na figyuzz! Sikerülni fog és tök menő leszel! Kell ennél több? - érdeklődik, miközben a fagyija utolsó darabjait tűnteti el. Aztán hirtelen pálcát ránt
- Leperex - mutat végig magán és a ruházatán. Aztán vállat vonva eldugja a pálcáját és ugrik egy bombát a stégről. Lassan jön fel, amikor felérkezik, megrázza a haját, amin úgy tűnik nem működött a víztaszító bűbáj.
- Ahh, de király - mondja, majd pár perc múlva elkezd kimászni a stégre, ha úgy látja, hogy Sipi nem követi őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=881196#post881196][b]Sipka Laura Titanilla - 2024.09.01. 11:50[/b][/url]

Meglepett nevetés szakad fel belőlem, ami tök jól esik, figyelembe véve, hogy épp nekiálltam - már megint - görcsölni. De Bence kérdése annyira váratlanul ér, hogy kizökkent önsanyargató gondolataimból. Még senkinek se volt ilyen első kérdése, miután meghallotta, hogy animágus leszek.
- Jó ég, nem tudom! - pirulok el mellé, mert most így még csak emberi alakomban tudom elképzelni magam, és ha valaki a hajam simogatná, egész biztos kiakadnék. Vagy legalábbis rettentően zavarban lennék, és nem tudnám, miként kell erre reagálni. De talán, ha majd valami szőrös állatka leszek, másként érzek majd a dologgal kapcsolatban.
- De azt tényleg nem tudni, mi leszek, akkor derül majd ki. És igen, olyasmi, mint a patrónus esetében, gyakran meg is egyeznek. Mármint a két alak - magyarázom, most már úgy, mintha valami szakértő volnék, pedig aztán még csak a legelején vagyok.
Rámosolygok Bencére, ahogy buzdít, és lelkesít, remélem, hogy igaza lesz, bár azt tudom, hogy annál, hogy sikerülni fog és kész, több kell. De azt bele is fogom tenni, mert tényleg nagyon szeretném, ha sikerülne. Egész biztos sokat nyomna a latba, mikor aurornak jelentkezem majd. Csak ahhoz tényleg szükségem lesz arra is, hogy Sean mellett megtanuljak bájitalt főzni, és a többi szerencsétlenre is, akire ráakaszkodtam, hogy korrepetáljon.
Gondolataimból egy jókora csobbanás szakít ki, Bence úgy dönt ugyanis, hogy beleveti magát a tóba. Remélem nem azért, mert elege lett belőlem.
- Te megbolondultál! - állapítom meg nevetve, és felállok. Persze nem azért, mert utána készülődnék ugrani, csak a reflex, ami pár rám hulló csepp váltott ki. Pedig nem vagyok víz iszonyos, és jól is esne, és tudom, varázslattal könnyen szárítható a ruha, de a régi, mugli beidegződésem még erősebb.