Összefutottam Gelivel és megbeszéltük, hogy találkozunk, mert régen beszéltünk ugy hosszaban. Visszaértem az igazgatói irodából a klubhelységbe a taláromba süllyesztettem pár dolgot. A pálcámat, egy tükröt, egy kis pénzt és egy dobozt amiben mazsola volt. Felkaptam magamra egy pulcsit és elindultam, pár óra alatt odaértem a stéghez és vettem magamnak egy zacskó kacsa eledelt. A stég egyik oszlop részénél leültem és onnan néztem hátra, hogy hol lehet Angelica. Kiszúrom a lányt. Integetni kezdek, hogy észrevegyen. – Szia Angelica! – Amikor odaér mellém, elkezdek dumálni. – Régen találkoztunk. Mik történtek veled? – Megölelem a lányt. – Hogy sikerültek a vizsgáid? – A megszokott módon kérdezek. A zacskót kinyitom és kiveszek belőle egy maroknyi kacsa eledelt és a vízbe dobom. A kacsák örömükben hápognak és egymást kergetik. Elmosolyodom a látványtól. Visszafordulok a lányhoz és a tekintetét fürkészem. Majd a taláromból előveszek egy elvarázsolt tükröt, amit a tanáromtól kaptam és megkérdeztem tőle, jó-e az outfitem. Vissza csúsztattam a táskámba a varázstárgyat. Felnézek az égre. – Igazán gyönyörű látvány, nem igaz? – Soha nem láttam még igazi naplementét ezért felemelő érzés.