Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Angelica

Felébredtem és láttam hogy még mindenki alszik. Még van egy kis időm.
Elhatároztam, hogy megnézem a vadőrlakot. Kiosontam lábujjhegyen és kinyitottam az ajtót és körülnéztem, nincs-e tanár. De senki sem volt ott. Léptem egyet és megálltam aztán megpróbáltam egy bűbájjal elrejteni magam. A folyosó végén lesiettem a lépcsőn, és közben gondolkoztam, hogy milyen állatok lesznek ott.

Elindultam a vadőrlak felé. Megláttam valamit mozogni a fűben, azt hittem, egy róka és rászegeztem a pálcámat, de aztán láttam, hogy az csak a fű, amit a szél fúj. Megálltam és elgondolkoztam, hogy most mi legyen, és akkor a földön megláttam egy fekete-fehér szarkát. Még sosem láttam ilyen szarkát. Meg akartam nézni közelebbről. Pont volt egy kicsi kolbász a talárom zsebében, így hát leraktam neki a földre, és vártam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

A szarka után futok és messziről látom, hogy egy barna hajú lánnyá változik.
Azta, ezt hogy csinálhatta?
Amikor bemutatkozik, igy felelek:
– Nem ijesztettél meg. Szia.
Én Fekete Nono vagyok,elsős vagyok és Eridonos vagyok.
Te hogy tudtál szarkává változni?
Én azért vagyok itt, mert nagyon beszűrődött a mi hálószobánkba a fény, és utána meg nem tudtam visszaaludni, ezért  nagyon gyorsan felkeltem és kijöttem a friss levegőre hogy felkeljek.
És hogy hogy itt  vagy, szarkaként aludtál éjjel? - ömlenek a szavaim

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Ő se aprózza el a kérdéseket.
– Ja értem, akkor az animágus olyan mint a mugli bűvész. Vagy nem? Igen, sétálhatunk. Tényleg egy kicsit hűvös van.
Elindulok Angelica után.
– De szépek a fák, bokrok és a fű, nagyon jó illat van, én imádom az avar illatát. Ez csak egy kérdés, te ismered a fákat? Én csak néhányat, de már csináltam egy növénytan szorgalmit. Nagyon szeretném az Eridont felhozni pontszinten, mert mi eridonosok nem vagyunk egy nagyon szorgalmasak. Vagyis én szorgalmas vagyok, csak a többiek nem.
Remélem, hogy nem fogja leszólni az Eridont. Így is elég ciki, hogy alig van pontunk.
– Amúgy nagyon jól érzem magam. Remélem, majd itt jól teljesítek. – Elmondjam, hogy félvér vagyok és mugli iskolába jártam? Ha rákérdez, hogy ezt hogy értem, akkor majd megmondom neki, hagyom hogy ő közeledjen hozzám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Angelica


Nagyon izgalmasnak tűnik ez az animágia. – Mesélsz még az animágiáról egy kicsit? Miért akartál animágus lenni?                          
Közben én is gondolkozom. Hmm, hogyan is tudtam meg hogy boszorkány vagyok?
– Hát…, sok kis varázslatos dolog történt velem. Például egyszer, amikor próbáltunk az előadás előtt, és amikor előadáson tűzzsonglőrködtem, akkor véletlenül a közönség felé dobtam a karikát, de vissza tudtam hozni a kezembe, aztán mindenki megtapsolt, és utána, amikor vége volt a műsornak, elgondolkoztam, hogy ezt hogy csinálhattam. És ezekből sejtettem meg, hogy varázsló vagyok. Korábban néha láttam, amikor este ki mentem inni, hogy anyukám körül minden lebeg, de azt hittem, hogy ez a bűvészkedéshez tartozik, és gyakorolnak.
De csak akkor lettem biztos a varázslatban, amikor megjött a levél a Bagolykőből. Meg is lepődtek, hogy felvettek ide a Bagolykőbe.  Mert az apukám mugli. Még most is nehéz felfognom hogy ez tényleg varázslat.
Gondolkodom, hogy elmondjam-e hogy anyukám nem igazi varázsló, mert nem járta ki az iskolát?  Inkább nem mondom el neki, először megbizonyosodok róla, hogy tud-e titkot tartani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Angelika

Kicsit meglepődtem, hogy itt látom Angelicát.
– Szia! Nem baj. Én épp csak eljöttem a könyvtárba. És te?
Kíváncsi vagyok, hogy mit válaszol.
– Én is épp a könyvemet bújtam, csak akkor jöttem rá hogy te vagy amikor fel néztem a könyvemből. Igen, tényleg elég hideg van! Te mit olvasol? Én csak egy állatos könyvet kerestem, amúgy mihez kell ez a könyv? Nekem nem kell semmihez, csak akartam valamit olvasni. Elmegyünk valahova a kastélyon belül? Mert most nem igazán van jó idő ahhoz, hogy kimenjünk. Vagyis jó idő van, csak nagyon hideg van, te nem fázol?
Lehet, hogy megkérdezem hogy merre menjünk. És ha beleegyezik a sétába, akkor elindulok. – Vagy maradjunk itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Angelica

Hát igen, nekem is könnyű elveszni a könyvek között.
– Hm. Én épp csak eljöttem ide a könyvtárba nézelődni, és találtam egy ilyet, mi ennek a címe, hm, mi is a címe?
Nem jut eszembe, megkérdeztem, hogy ő tudja-e a címét. És utána jövök rá, hogy rá van írva. És magamban még ekkor se tudtam a címét.
– Mi is a címe? Lehet, nem is ezt akarom. Tudod, én egy kicsit válogatós vagyok a könyveknél. (Ezt kérlek tartsd titokban.) Ez legyen vagy ez? Nem tok dönteni, segítesz? 
Lehet hogy nem értek hozzá, és Angelica se tud majd dönteni, akkor mit csináljak? 

– Jó menjünk el, de mit együnk ott? Tudsz főzni?
Aztán jöttem rá, hogy azt mondta, hogy a manóknak kell megcsinálniuk.
– Jól van, vidd ki, vagyis vedd ki a könyveket. De te. Nem is tudtam, hogy ennyire könyvmoly vagy. Várjunk csak, nem  is mondtad, miért vetted ki ezeket a könyveket. Miért kell ennyi, Angelica?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Angelica
Meglepődtem, hogy felajánlotta a segítségét, elfogadjam, vagy ne?
– Nem kell, de köszönöm. Jó, megyünk a konyhába?

És aztán elgondolkozok, hogy megkérdezzem-e, hogy hol a konyha, azért, mert ugye most jöttem, és ezért nem ismerem nagyon a kastélyt. Végül megkérdezem.

– Te tudod, Angelica, hogy hol a konyha? Én egy kicsit tudok főzni, de nem sokat, csak annyit, amennyit otthon tanultam főzni. De sütni jobban tudok egy kicsivel.

Amikor odaérünk a konyhába, odajön hozzám három ráncos arcú kis izé, biztos ezek a manók, és vagy nyolcféle ennivalót az arcomhoz nyomnak. Angelica figyelmeztet, hogy nem fognak továbbengedeni, amíg nem veszek belőle.
– Értem – mondom Angelicának, és a manókhoz fordulok. – Ezt kérném. De ha nem vagyok annyira éhes? Vagy is ha nem kérem.
Leülök az egyik székre Angelicával szemben.
– Hát jó, de szerintem inkább kérdezz te. Mindig én kérdezek, most te kérdezz, Angelica.

Lehet hogy meglepő neki hogy azt mondtam amit. És akkor most akkor mi legyen?
– Hova menjünk evés után majd, csak kíváncsiságból? Van ötleted hogy hova induljunk? Egy terembe vagy nem tom, kint vagy bent szeretnél lenni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Angelica

(befejezés)

Persze! Nagyon örülnék. Néhány termet már ismerek. De még nem sokat láttam.
Kérdezzek vagy ne? Nem, nem fogok kérdezni mert tuti már nagyon idegesíti, hogy folyton csak kérdezek, nem, most nem fogok feltenni egyet sem. Hát amikor el… Aztán félbehagytam a mondatot, mert próbáltam visszagondolni az első gondolatomra. Végül úgy döntöttem, hogy nem mondom el. Hát hogy is mondjam…..  Amúgy meg nagyon szeretek a kastélyban lakni. Bár kicsit amikor beléptem a kastélyba, akkor kicsit elkedztem hiányolni az otthonomat meg a cirkuszt. Még elsőnek egy kicsit fura volt itt lenni az órákon, új közösségben lenni, meg hogy itt sok minden más, és hogy itt minden étel más mint a mugliknál, a szokások, meg hogy itt csomó minden lebeg meg… Közben ránézek az órára, és eszembe jut, hogy már el is kezdődött a gyógynövénytanórám. Lehet nem kellett volna elbeszélgetni az időt mert biztos neki is van jobb dolga.
ööö figyi, viszont most órám lesz, mennem kell. Akkor majd talizzunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Zina

Az órámról jövök, és mielőtt idejöttem volna, kikölcsönöztem ezeket a könyveket, és elhoztam ide őket, hogy el tudjam olvasni őket nyugiba. Oda is megyek a tulajdonoshoz, de nem találom ott. Akkor oda is megyek a könyvespolchoz és nézem, hogy nekem melyik kellene. Meg is nézem, hogy nekem melyik kell. Meg is találom. Le is ülök vele az asztalhoz. Nem figyelve arra, hogy nem vagyok egyedül, kinyitom a könyvet és elkezdem olvasni. – Á! Milyen érdekes. – Aztán jövök rá, hogy tanulni jöttem. – Kezdjünk hozzá.
Nem is veszem észre, hogy van itt valaki.
– Ó van itt valaki. – Berakom a könyvbe a karórámat, hogy tudjam hol tartok a könyvben. Le is rakom a könyvet. Hm. Próbálom átgondolni, hogy miként szólítsam meg anélkül, hogy megzavarnám. – Szia! Érdekes az a könyv? Az enyém nagyon érdekes.            

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bűbájtan vizsgáról jövet bemegyek a társalgóba, hogy átnézzem a idei tananyagokat. Hogy jövő tanévre ne felejtsek el semmit. Így bemegyek a beszélgetős zugba. Tudni vélem hogy itt beszélgetni meg játszani lehet, vagyis hogy erre találták ki. De nekem tanulni is megfelel. Meg szerintem nincs kiírva olyan szabály, hogy a társalgóban ne lehetne tanulni. Tovább is megyek a fotelekhez és leülök rá.Észreveszem a lányt a furcsa állattal, de nem foglalkozok vele. Elkezdem átnézni az idéni tananyagot. De valamiért nem tudok koncentrálni. És nem tudok rájönni hogy mi lehet az oka. Nekifutok még egyszer a tananyag átnézésének. És miután úgy negyed óra múlva se tudtam átnézni rendesen, becsapom a könyvet és felrakom a polcra. És miután ezt megtettem, azután felállok, hogy hátha az a gond, hogy túl sokat ültem a könyv felett. Megfordulok, és aztán valami lámpa felgyullad a fejemben. Odamegyek a lányhoz és odaülök hozzá.  Ismerős az arca. De honnan? Tudom már Sáráé ra emlékeztet. A prefektusra. De neki év elején barna volt a haja. Mi történhetett a hajával? Csodálkozok el Sárát látván. De amúgy nem érdekes. Igy is jól néz ki.
– Szia! Remélem nem zavarok. De most nagyon nem megy a tanulás. Szép az állatod!  Milyen állat ez a cukiság? Milyen fajta? Még nem láttam sok varázsállatot ,vagyis még nem láttam egyáltalán csak amit legendás lényeken mutattak.Meg animágust, aki át tudott változni szarkává.
–  És a cirkuszban is láttam már állatokat de mondjuk nem ilyet. Sőt, volt hogy én is előadtam állattal. De persze csak sima egyszerű állattal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Zina

Miközben kinézek a szoba ablakán, látom ahogy a természet átöltözik őszből tavaszba. Visszafordulok a asztalhoz. És lenézek a tankönyvre. És felemelem, hogy könnyeben tudjam olvasni a könyvemet. Majd eszembe jut, hogy még meg se néztem, mi van az idei tananyagokban. Vissza kell mennem az Eridon toronyba, mert ott vannak könyvek meg pár jegyzet is, mert én inkább nem cipelek mindent mindenhova, mert mindig találkozom valakivel órára menet, vagy valami ilyesmi, és akkor nem jó egyszerre sok dologgal futkosni össze-vissza, bár mindig lerakjuk a dolainkat, mert nagyrészt Eridonosokkal vagyok együtt nyilván. Kikkel, ha nem a háztársaimal. Persze vannak esetek, amikor nem. De akkor meg nem óráról jövök. Ez milyen furcsa. Erre csak most jöttem rá. De ez most így év elején nyugisak most még a napok, reggelek. De milyen lesz ez később…  Abból állt nagyjából az eddigi év, hogy találkoztam pár baráttal, akiket még előző évben gyűjtöttem. De most pont nincs semmi dolgom. Nyugis napom volt ma. Beszéltem barátokkal. Meg köszöngettem.  Szerintem Zinával is lassan elbúcsúzunk bár nem biztos ez csak feltételezés volt. Mit mondjak?
–  Ja tudom! Elmegyek egy kicsit, mert el kell mennem a klubhelyiségbe. Remélem nem zavar!
Miután elmondom, ami akartam Zinának, azután felállok és elindulok a klubhelyiség felé. Aztán visszafordulok és hozzáteszem.
 –  Ne menj el, persze csak akkor ha elmennél, akkor maradj, még mert visszajövök szóval számíts a visszajövetelemre Zina, mert miután elhoztam az a pár könyvet akkor visszajövök. Nem sok idő. Nem mondok pontosat mert még nem tudom én se mennyi. Elindulok gyors léptekkel, hogy minél előbb vissza érjek. Oda érve elvégzem, azt amit meg kell csinálnom, és már megyek is vissza a tanulószobába tanulni, meg átnézni dolgokat a tananyagban, meg beszélgetni, de szerintem már csak öt percet-fél órát fogok ott lenni, mert még van egy dolog amit nem csináltam meg. De szerintem az nem lesz annyira sok idő, de ki tudja lehet, hogy még több is lesz az az idő, és túllépem a saját korlátaimat. Na most tényleg csinálom a dolgomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Mivel úgy hallottam, hogy azt mondta, hogy nem zavarok, és leülhetek, ezért lehuppanok az egyik kanapéra, és elhelyezkedem, majd Sára megengedő szavai alapján odanyúlok Flynnhez hogy megszokja a jelenlétemet. Furcsa lenne, ha nem tudnám, hogyan kell közeledni egy állathoz, elvégre sok ideig a cirkuszban voltam, és ott azért megtanultam ezt-azt az állatokról.

 Átfordul a hasára. Biztos azt akarja, hogy dörgöljem ott, ezért meg is dörgölöm neki. Hadd örüljön. És aztán abbahagyom a kis Flynn kényeztetését, mert nem tudok egyszere Sárával beszélni és a rókára figyelni. Ezért átadom Sárának.

– Sára nem zavar, ha itt olvasok? Flynn nem fogja szétszedni a könyvemet?
Ha nem, akkor előveszem a könyvemet amit hoztam.

Csak azért kérdeztem meg tőle, hogy nem- e zavarja őt vagy Flynn-t. Aztán felvetődik egy újabb kérdés amit fel is teszek.

– Mostanában nem értem rá olvasni. Egyszer még két hete megvettem ezt a könyvet Bagolyfalván, mert tetszett a címe, hogy Éjszakai cirkusz, de még nem volt időm beleolvasni. Szóval nem tudom, hogy milyen.

Ezt csak azért mondom el neki, hogy ne az legyen az első kérdése hogy „És milyen a könyv?” meg „miről szól?” Inkább jobb elsőre elmondani, hogy ne legyen félreértés. Sóhajtok egyet. És belemélyedek a könyvbe. Végre valahára. Miután már a tizennyolcadik oldalon is túl vagyok, felnézek az olvasott könyvből, és tekintetemmel valamit keresek, amit belerakhatok jelezni, hogy hol tartok.

– Nem láttad a hogyishívjákot? Ja igen! Könyvjelzőt. Az kellene nekem.

Hamar eszembe jut hogy hol lehet a könyvjelző, biztos kiesett a könyvből bele a táskámba. Kotorászok benne egy kicsit, és tényleg abban volt a jelző. Becsukom a könyvet és odafordulok a nagy lányhoz.
Odahajolok, hogy megnézzem hogy mit rajzolt.

– Nagyon szépen rajzolsz! Én nem rajzolok ilyen jól! És mi akar lenni a rajzod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Ránézek Flynnre, majd a kis állatot ábrázoló rajzra, és egy mosolyt húzok a számra.
– Nagyon hasonlít vagy is nagyon egyforma. – Javítom ki. – De főleg nagyon szép. – És csak úgy felemelem Flynn-t.
– Hát nekem is a tankönyveket kell bújnom. De én élvezem. De az is igaz hogy néha kissé unalmas. De megéri a jó jegyekért.
Én mondom ezt, aki eddig nem szeretett tanulni?
És egy hirtelen mozdulattal balra fordulok. És lehajolok a földig, hogy a táskámat felemeljem. És belekotrok. És kiveszem azt amit találok benne. Egy makkot, meg egy könyvet stb… És aztán végül megtalálom azt, amit keresek.
– Hát megvagy! – Kihúzom a táskám mélyéből a könyvjelzöt. S kérdezek valamit Sárától, amire már jó ideje kíváncsi voltam. Már első óta. Mosolygok.
– Sára, te hogyan lettél Eridonos patrónus? –  Mondom ki ezeket a szavakat. És egy utolsó kérdést felteszek.
– Neked hogy teltek eddig az éveid a Bagolykőben? Mesélsz egy kicsit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Éppen Bogolyfalva egyik utcáján bolyongok. Amikor a sarokra érek, egy könyvesbolttal találom szembe magamat. A bolt neve “Őszike néni könyvesboltja”. Belépek és eszembe jut, hogy legutóbbi átváltoztatástan órán beszéltünk valami nagy varázslóról, aki nagyon érdekes volt, és kicsit akartam róla nyomozni, hogy mi történt vele. És a könyvesbolt kirakata előtt láttam egy könyvet, ami kapcsolódik hozzá. Belépek, és összeütközök valakivel. Felállok, és rendezem a ruhámat, majd felsegítem a lányt is, akinek mikor felnéz, megismerem az arcát. Egy évfolyamtársam a Bagolykőből, Kósza Lili, megszólítom.
– Szia! Hogy-hogy itt vagy? – döbbenten nézem, hogy nagyon megnőtt azóta mióta láttam. Nem is ismerek rá. Aztán a tekintetem a kirakatban látott könyvre mered. Megfordulok, odamegyek a pénztárhoz és megkérdezem, hogy a kirakatban lévő könyv mennyibe kerül. És felkiáltok.
– Ilyen drága egy könyv!? – lepődök meg dühösen. Majd visszamegyek Lilihez és elkezdek az ajtó felé menni, hogy jelezzem, hogy már mehetünk. De ahogy elhaladok a könyvek mellett, meglátok egy igen érdekes példányt. Szép, csillogó kék színű felirat hirdeti: Tanuláskönnyítő kis boszorkányoknak. Megfordítom a leírás elolvasásához. Ez áll rajta: Új a mágia? Nem tudod, mit csinálj, vagy mi jókat tanulhatsz? Olvasd a könyvet és megtudod. Nagyot dobban a szívem. “Ezt nekem találták ki.” Szólok Lilinek.
– Várj egy percet, megveszek egy könyvet és mehetünk – odasietek a pulthoz, kifizetem a könyvet, megfogom a barát kezét és kimegyek a boltból. A bolt előtt odafordulok Lilihez.
– Lili, nem megyünk el valahova sétálni? Vagy elmehetünk az Espresso Patronum kávézóba, mit szólsz? – És akkor el tudom kezdeni az új szerzeményemet is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Harmat Betti – Elkapnak
Fejetlenség Folyosója
Kezdő hozzászólás
Este kilenc órakor úgy döntök, hogy elmegyek a panzióba az ottani bulira. Odaérek, és gyorsan elragad a buli hangulata, így nem veszem észre, hogy már majdnem fél tizenkettő felé jár az idő. Amikor az órámra nézek, látom hogy túl késő van. Gyorsan elfutok, mint Hamupipőke, csak én nem vesztem el a fél pár cipőmet. Na mindegy.
Odaérek a kastély bejáratához, gyorsan feltérképezem az épületet, aztán bemegyek, és elkezdek futni a bal oldala felé. Biztos vagyok a lépteimben, de már útközben rájövök, hogy nem jó felé fordultam, és eltévedek. Egy számomra ismeretlen folyosóra érkezek, ahol elkezdek előre futni, de valakivel összeütközöm, és a földre esek. Gyorsan felállok, kicsit leporolom a ruhámat és felsegítem a lányt is. Megvárom míg ő is rendbe teszi magát egy kicsit, aztán szólalok csak meg:
– Szia! – Köszönök neki, majd bemutatkozom. – Az én nevem Fekete Nonó és harmadikos eridonos vagyok. – Veszek egy mély levegőt és folytatom. – Téged hogy hívnak?  És hanyadikos vagy? – Kérdezem meg az első kérdéseket, majd utána a tekintetem a ruháján lévő csillogó jelvényen akad meg. Amire az volt írva hogy “Prefektus”. Óó! ez nem jó Nonó, ő egy prefektus. Gyorsan kimagyarázom magam.
– Öhm. öhm. Én a panzióba mentem… az ottani… bulira… De nem… néztem… az órát... és ezért vagyok… most… itt. – Mondom dadogva. És halálra rémülve várom hogy lekiabálja a fejem
vagy kioszon egy kicsit hogy miért nem vagyok a hálókörletemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Lemegyek az udvara, mert úgy hallom nagy hó csaták vannak az udvaron és még szép is a táj, karácsonyig még jó sok hét van. Bent nincs annyira társasága Nonónak, ezért ki megy barátokat remélve, vagy akár új barátságokat tud kötni más ház társakal. Éppen egy nagyobbnak tűnő lány közeledik felém, mintha láttam volna valahol. Amikor felnéz, az arcán látom, hogy ki ő. Hát persze, egy évfolyam társ, Perényi Eszter, még óráról ismerem. Már az  első találkozásunknál szimpatikus volt Nonónak az eridonos. Bár nem sok időt töltötek együtt, de az a pár óra is elég volt neki, hogy érezze, vele jól ki jönnek majd az év további részében. Körül nézek, hátha eszembe jut valami, amit csinálhatnánk. Hogólyózás? Nem, valami jobb kell, ó, már meg is van!
– Szia, Eszter! Hideg van, nem? Nem csinálunk egy nagy hóembert? Mostanság télen csak néha esik sok hó, és szerintem, most a mai napon fog csak ennyi hó esni, a többi már nem lesz gyúrható. Ha később csinálunk, addigra széttapossa a nép, és akkor már nem annyira jó gyúrni. Mit gondolsz?
– Amíg várom a választ, addig előveszem a pálcámat, és bűvölök magamnak egy puha sapkát. Végignézek a lányon, úgy veszem észre hogy nincsen rajta sál, suhintok egyet a pálcámmal és egy piros-fehér csíkos, zöld hópelyhes sálat tartok a kezemben, át nyújtom neki.
– Erre szükséged lesz, ha nem akarod az ünnepeket az ágyban tölteni. – Elmosolyodok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

EszterÉpítgetés

A lány jól elterelte a figyelmem a hidegről, örültem, hogy jól fogadta az ötletemet. Az elején mikor elkezdte mondani megijedtem, hogy nem tetszik neki az ötlet, de kár volt aggódnom.
– Rendben. – Elkezdem kicsit szétválasztani a havat. – Így ni, kész. Az ott a te részed. – Mutatok egy csúcsosabb kupacra. Elkezdem az egyik részét gyúrni és aztán rá pakolok egy kis havat és rágyúrom. Sokat haladtam, odapillantok a másik térfélre, hogy lássam hogyan halad. Amikor megszólal, elmosolyodok.
– Örülök hogy tetszik, még a szünetben tanultam meg, aztán persze tökéletesítettem órán. Neked van valami dolgod órák után? Mert ha nem, akkor a klubhelyiségben beszélgethetünk, hogy megismerjük egymást jobban. Mit szólsz? – Érdeklődve figyeltem az arcát. Közben gyúrom tovább a “hóból készült embert”.
– Van valami amit jó ha tudok rólad. Elsőkörben mondjuk iskolai dolgok, és majd akkor beszélgetünk a klubhelyiségben ha szeretnéd.
 Mivel az építésre koncentráltam ezért nem figyeltem arra, hogy mit mond. Aztán elvesztettem.
– Eszter, meg tudnád ismételni kérlek amit mondtál? Nem figyeltem, bocsi. – Kicsit szomorúan lenézek amiért nem figyeltem rá. Aztán eszembejut valami érdekesebb kérdés.
– Neked mi a történeted? Milyenek voltak az eddigi éveid? – Furcsa hogy még nem került fel az a téma, hogy “éveink” vagy “életünk” mindegy.
– Melyik a kedvenc tantárgyad? Mikor jöttél? Ez az eredeti hajszíned? Nagyon szép. – dicsértem a lányt.
– Nagyon örülök, hogy össze találkoztunk és még nagyobb barátok lettünk, szervezünk majd egy eridonos bulit? – csapok fel egy újabb jó ötletel ami jó buli lehetne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Örültem, hogy megdicsért. (Talán még el is pirultam) következő mondatára már válaszoltam is.
– Rendben, szólj hogy mikor jó neked, igen persze csak gondoltam, akkor nem lesz ennyire hideg. – Belekezdek a kis mesébe.

– Értem, én pesten voltam, és cirkuszban nőttem fel. Nem jártam iskolába, hanem magántanuló voltam. És én úgy tudtam meg, hogy boszorkány vagyok, hogy amikor előadásoztam, a tűzkarika elrepült és a közönség felé ment, viszont vissza tudtam húzni a kezembe, aztán pár, nappal rá, egyik este megszomjaztam és kimentem a konyhába és láttam hogy anyukám mosogatott és közben körülötte minden a levegőben volt, aztán pár nappal később megjött a posta és kimentem a leveleket átvenni, és a sok üzleti és családi levelek között találtam egy érdekes levelet ( BK levelet). Megmutattam anyukámnak és aztán elmesélte az igazságot, hogy mi vagyok. És én jó sokáig haragudtam rá emiatt. Már nem. Rövidre fogva a szót. Hú! Ez is, hósszú magyarázás lett.– Lehet, hogy majd csinálok egy összefoglalót, és azt majd mindig a talárom zsebében fogom tartani.
Meghökkentek hogy nem érti a kérdést. – Szóval, egy olyan bulit szervezni amit az eridon falai közt rendezünk meg, és lehet rajta mindenféle dolog. Érthető most már? – Kérdezem meg a biztonság kedvéért. – Igen, biztosan kell de Rudolf biztosan beleegyezik, szerintem örülne ha összehoznánk az eridon társaságot. – Vállat vonok. Nem értem a kövi kérdést.
– Milyen mi a kedvenc? Micsoda? Nem értettem. Mit kérdeztél? – Tovább megyek és válaszolok a további kérdésekre.
– Hát jól bár elsőre el voltam veszve, de most már azért meg szoktam és már rengeteg barátom van, majd ha gondolod, bemutatlak nekik. Mit szólsz? Visszatérve az előbbire, most már itt otthon, vagyok és néha már furcsa hazalátogatni. – A következő kérdésétől kicsit elgondolkodok, majd szomorúan nézek rá. – Bocsáss meg de erre nem tudok választ  adni, van egy kettő aki szigorúbb, de nem tudok választ adni. Bocsi.
– Bánatosan lenézek majd közbe nézek és így szólok. – Igen, nagyon jól haladunk! Rakjuk, rá a testét. – Javaslom. – Vigyázz mert csúszik a talaj! Jaj ne! ÁÁÁááá!!!!!!! elcsúsztam és beütöttem a lábamat, és a fejemet is és most fáj. Aú! – Kiáltok fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Meglepett, mennyire figyel rám, és örültem, hogy érdekli a téma. Már nem beszéltem rossz szívvel a családról, és életemről.
– Örülök! – Mondtam nagy mosollyal orcámon. A bulival kapcsolatban nagyon örültem.
– Ja! Biztos. – Mondtam egy mosollyal a számon.
– Több dolgot is meg kell szerveznünk, a helyszínt, az ételeket, akár a témát, a meghívókat, a kellékeket, nagyjából ennyi. – Eszembe jutott valami.
– Amúgy……Tudod azt is lehet, hogy majd a bulin bemutatlak nekik. – Amikor elestem, éreztem hogy, meg fog, viszont a hangját nem hallottam. Valamit motyogtam.

Amikor felkeltem, egy kórteremben voltam. Nagyon fájt a fejem, viszont már felébredtem,  nem értettem, miért vagyok itt. Láttam Esztert, de a nővér nem engedte be. Sajnáltam, de tudtam, hogy igy jobb nekem is, meg neki is. Végül pár órával később bejött újra és akkor már beengedték. Mikor bejött, azt mondta, hogy nagyon sajnál és, hogy meg fogok gyógyulni, viszont én éreztem rajta, hogy rosszul érzi magát a történtek miatt – Szia! Majd befejezzük a hóembert, ha meggyógyultam. – Majd kicsit csevéztünk és megbeszéltük, hogy majd, ha kiengednek megszervezzük a bulit és ő addig megkérdezi Rudolfot. Végül lejárt a látogatási idő és ki kísérték. Gyorsan még megölelt, aztán az ajtóból még gyorsan integetet nekem. Én is megpróbáltam neki, de még a karom fájt, ezért csak egy mosollyal elköszöntem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A hálókörletek felől megyek a tanulásra kijelölt helyszínre. Már a szoba előtt állok. Körbenézek. Meglátom Tímeát, aki éppen egy könyvet bújik. Reménykedem, hogy észrevett. Közelebb megyek hozzá, és leülök aztán megszólítom.
– Szia Tímea! – Köszöntöm, és lerakom a kezemben lévő tárgyakat, üvegeket, fűszereket, és hozzávalókat. – Elkezdted már? – Tudja, hogyan kell készíteni bájitalt? Mert elképzelhető, hogy még nem csinált. – Segítsek? Készítettél már bájitalt, tudod hogyan kell?


Három perccel később váratlanul beront hozzánk Rudolf. Mintha figyelne valamit, majd megkérdezi, mit csinálunk, én elmondom, aztán megdicsér minket. Kicsit elcsevegek vele, aztán magunkra hagy. Belekukkantok a könyvbe. – Most kell kettő csipet abból a törmelékből. – Mutatok egy kicsi fém dobozkára. Berakom, és közben elkezdek ismerkedni jobban a lánnyal.

– És milyen eddig a kastélyban? – Egy alap kérdést teszek fel. – Mennek a tantárgyak? – Érdekel, valami a sulival kapcsolatban? – Mert mint elsős biztos érdekes neki Bagolykő és a mágusvilág. Nézegetem a kotyvalékot, ami készül az üstben. Közben Tímeát próbálom figyelni, hogy lássam, nem ront el semmit. Néha szólok neki, “hogy abból kevesebbet” vagy “azt ne tedd bele” de amúgy nagyon jól csinálja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Éppen, a cirkusz gárdával mendegélünk, amikor a közelben meglátok egy fiút. Mivel pont arra felé megyünk ezért oda lépek hozzá. A fiú felém fordul, azonnal felkelti, a kíváncsiságom. Szólok neki, megvárom amíg arrébb sétál aztán megszólítom.
– Szia! Mi a Tüzes Főnix nevű cirkusz vagyunk, engem Fekete Nononak hívnak, téged láttalak már valahol. Csak nem tudom hol. – A fiú nagyon ismerős. Csak fogalmam sincs honnan. De lehet, összekeverem valakivel.
– A cirkuszt jötetettek megnézni? Nemsokára kezdődik. Te ismered Bagolykőt? – Mert mintha ott láttam volna már. – Gyertek csak. Negyed óra múlva elkezdjük, elárulom, hogy én tűzkarikákal zsonglőrködöm majd. – Mosolygok. – És ti mi járatban erre? – Érdeklödőm a fiú ittléte miatt. Közben felveszek egy nagy dobozt, amiben parókák vannak, és felveszem kiegyensúlyozott, és megfogok egy kisebb dobozt a másik kezembe. Csodálkozva nézek a távolban, ott meg mi történhetett, az apukám éppen ledob egy kalapot a földre. – Amúgy szerintem mivel te Bagolykős vagy ezért elmondom, a szüleim a cirkusznak a vezetői. – Talán mindent elmondtam. – És téged, hogy hívnak? – Kérdezem meg. – Majd az előadás után beszélgethetünk. – Mondom a srácnak. Aztán elfordulok és odaintek az apukámnak. Integetek neki, hogy jöjjön ide, mert az ismerőst nem akarom magára hagyni. Ide is jön. – Ő itt az apukám, a cirkuszunk vezetője. Körbevezethetlek ha szeretnéd, van még egy csomó időnk az előadás kezdetéig. – Ajánlom fel, mert akkor nem fog eltévedni a nap folyamán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Örülök, hogy most nem tévedtem. Remeg az egész testem, mert most újra felépek és már nagyon régen nem voltam közönség előtt, de összeszedem minden bátorságomat.
– Akkor jól emlékeztem, köszöntelek a cirkuszunkban, jó szórakozást hozzá. Igen, azzal fogok fellépni és pantonimes is leszek. – Nagy levegőt veszek és folytatom. – Igen, a miénk a cirkusz, és én a vezetőnek a gyermeke vagyok. Szuper akkor majd megkereslek, van telefonszámod? Ha van akkor meg adhatod és akkor fel tudlak hívni, hogy megtaláljalak. – Leejtettem véletlenül a dobozt a lábamra. – Au! – Kiáltok fel. – Per….sze! Minél többen vagyunk annál jobb. Miért, nincs jó kapcsolatod vele? Vagy csak nehéz rávenni dolgokra.– Átérzem a helyzetét. Hiszen én meg egy időben haragudtam a szüleimre és ezért nem volt annyira jó a kapcsolatunk, de most már nagyjából rendeztük. – Mi történt? Ha gondolod segítek az apukáddal. Persze, ha egyedül szeretnéd megoldani, akkor nyugodtan. – Mert lehet, jobban örülne annak ha beszélhetne kicsit ő az apukájával. Megértem, hiszen jobb ezt családon belül rendezni. – De ha bármiben kell segítség, suliban vagy azon kívül akkor hívj és akkor segítek. Az apukád nagyon szimpatikus. – A hangosbemondóban bemondják, hogy egy óra múlva kezdődik az előadás, és pont mi következünk. – Ha gondoljátok jöhettek, de a bejáratnál lekapcsolódom, mert a kelléktárba nem jöhettek be, oda csak a fellépők mehetnek. Amíg én készülődök addig elfoglalhatjátok a helyeteket. Mit szóltok, és miközben bemegyünk, megkérdezem, én mikor következem. Rendben? – Kérdezem, hogy benne vannak-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Éppen a réten gyakorlok a karikával, amikor oda terem egy lány. Éppen egy sönét csinálok ezért belle ütközők. Felpattanok gyorsan, összeszedem a szert, és amelyikben nincs a szert azta kezemet a lány felé nyújtom. Felsegítem. Első látásra elsősnek nézném, de ő meg mit kereshet itt, ilyenkor? Amikor, kicsit rendbe szedi magát, elkezdem a társalgást. – Szia! Mi járatban vagy erre? – Mert az azért nem mindennapi, hogy egy ilyen furcsa kinézetű lánnyal találkozom. Sőt igen csak meglep, hogy nincs a kastélyban, bár jómagam is akkoriban kint császkáltam, felfedezni a környéket. – Amúgy, még be sem mutatkoztam, az én nevem Fekete Nonó, negyedikes. – Most, hogy jobban megnézzem ismerősnek tűnik. Mintha láttam volna már. Ja hát, ő az a furcsa lány az órákról aki mindig magában beszél, és mindig rajzolgat. – Nem te vagy Sarolta? – Kérdezem. – Leszünk barátok? – Kérdezem, de aztán rá nézzek. Kicsit megijedtek, hogy mi lenne, ha vele látnának. Mindenki cikinek tartja, őt. Én nem, de nem szeretném a barátaimat elveszteni miatta. – Lehetnénk olyan barátok akiről nem tud senki? Mert, hát… Tudod mit mondanak rólad és… nem bántásból, de nem…. – Elharapom, nem szeretném megbántani, kicsit gondolkodom, hogyan fogalmazzam meg úgy, hogy ne legyen sértő. – Szóval, hát tudod. Mindenki cikizik és… – Nyelek egyet. – Amiatt, hogy veled barátkozom. – Tartok egy kis szünetet. – Nem, szeretném elveszíteni a barátaimat….. – Most bánom meg, hogy ezt mondtam. Csak reménykedni tudom, hogy nem sértődik meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét