Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Érzem a lányon, hogy kezd ideges lenni. Mivel nem látok ezért a többi érzékszervem sokkal kifinomultabb lett. Ezért nagyon is érzem a lányon, hogy mit érez. Akarom vagy sem. Megpróbálok a lányra nézni. Megnyugtatás képen rá mosolygok. A következő mondata kicsit megbánt.
– Miből gondolod? - kérdezem
– Ez mondjuk nagyon is meglehet. Bocsi kicsit bátrabb vagyok. Valamiért. - mondjuk amúgy is az vagyok. Nagyon durván közvetlen. Ami a legtöbbször nem jó. Ez egy nagyon negatív tulajdonságom, de ezt tudom magamról
– Nagyon közvetlen vagyok. Amiért bocsánat. (Sajnos.) – kicsit szomorúan tekintek rá
– oké. Szóval a szüleim cirkusz vezetők. Gyerekkoromban rengeteget voltam ott és rengeteget adtam is elő. Például tűz zsonglőrködőm, karikával ilyenek. És hát én úgy tudtam meg, hogy boszorkány vagyok, hogy egyszer láttam hogy anyukám varázsolt. Plusz volt egy kis incidens. Az, hogy volt az előadás és a közönség felé ment a tűzkarika - itt egy levegő szünetet tartok - ,de vissza repült a kezembe. Akkor még nem tudtam, hogy boszorkány vagyok. És utána kicsit később megjött a levelem. És akkor elmondta anyukám az igazságot. Aztán elkezdtem az első évemet itt a bagolykőben. – nem tudom mennyi idő volt ezt elmesélni, de remélem nem lett egy órás. Kicsit kuncogok.
Mikor elmondja hol vagyunk, bólintok. És mintha elkezdenék pirulni. Olyan hirtelen jön. Valahogyan elkezdtem kis szünet után érezni a kezét és fülig pirulok új fent.
– oké - felelem kicsit bizonytalanul
– inkább csak az volt, hogy rengeteget beszéltem nekik róla és mindig mondták, hogy mondjam el neki. Mert nem veszthetek semmit. És azért találták ki mert talán ezzel egy kicsit motiváltabb leszek. Ennyi
– Igen, csak ügye onnan indultam. Már mint onnan indultam a legelején is. Szóval az nem lett volna túl igazságot onnan menni. Plusz a lelkemre kötötték, hogy el kell hagynom a körletet. Aztán vissza mehetek, de nem maradhatok végig ott. Pontosan ezért. De szerintem teljesítettem. Szerintem ha a vadőr lakik eljutok plusz ott el vagyok egy fél órát vagy valami és utána vissza téblábolok a klubhelyiségig akkor szerintem bőven teljesítettem. - magyarázom a lánynak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Nagyon igaza van a lánynak. Nem tudom miért, de kezdek egyre jobban bízni benne. Nem tudom. Valahogy két felé húz a szívem, hogy “nem is láttad még ne akarj neki rögtön szerelmet vallani” a másik meg “kicsit beszélgess vele és aztán vallj” próbálok a kettő között találni egy kiskaput. De mintha az a kapu kulcsra lenne zárva és a kulcs pedig elveszett volna.

Túlságosan is igazat tudok adni a lánynak
– Igen sajnos. Néha nagyon nem vagyok meggondolt - miket beszélek?? hogy néha nem vagyok meggondolt???? hiszen soha nem gondolkodom mielőtt beszélek, hiszen mindig ömlenek a szavaim.
– Ő se mondott semmit. Gondolom egyikük se akarta, hogy megtudjam, mert csak rossz sebeket téptek volna fel. Mert… - itt kicsit megakadtam. Elmondjam neki? gondolkodom. Na jó, bízom benne. A fejemet kicsit oda döntöm a fejemet, hogy oda súgjam neki:
- Anyukámat a szülei elítélték, mert a cirkuszban felhasználta a varázslatot. Ezért nem tartják a kapcsolatot. És nem akarta a sebeket feltépni. Fogalmazunk így - na úgy látszik a fogalmazásom is kezd egyre rosszabb lenni. Mi történt velem hat év alatt. Lehet, hogy igaza volt a lánynak… elmosolyodom. A következő mondatára még egy mosoly húzódik a számra
– Hát nem is tudom. Vesztettem… Amúgy meg kicsit magamat is fel akartam mérni mennyi ismerem a sulit… - fel nevetek
– Meg azért illene tudnom csukott szemmel is, hogy mi hol van az iskolában, ha már hat éve itt vagyok. Igen buktam egy évet. Ha érdekel elmondom - nem akarom ezzel untatni, de ha érdekli mesélek. Nincs ellenemre imádok beszélni. Mintha mondtam volna. Lehet, hogy lemaradt. Nevetek egy kicsit a saját gondolatomon. Nem tudom hirtelen mire mondja, hogy csend legyen. Ezért inkább hallgatok. Mert aztán lehet nekem mondja. De aztán elkezdtem hallani a portrékat.
– hallgassatok már el! - szólók rájuk határozottan. Érzem a hatását a szavaimnak. Mert utána olyan csendben voltak, hogy azon még én is meglepődtem, de lehet, hogy csak a saját határozottságomon lepődtem meg ennyire. Ezt nem tudtam eldönteni
– Nem kell őket sajnálni. - mondtam kicsit vigyorogva. Elképzeltem a szemem előtt a portrék arcát (persze a lány arcát is) és tovább vigyorogtam. Végül megszólalt a lány.
Egészen megszoktam a sötétséget. Mert valahogy hirtelen azon kaptam magamat, hogy mintha látnám őt. De aztán bele gondolok, hogy az nem lehet hiszen rajtam van a szemkötő. Csak bólintok egyet az ötletre.
És elindulunk. Közben kicsit beszélgetünk és azon kapom magamat, hogy kint vagyunk a vadőr laknál. (legalábbis nagyon úgy érzem. Valahogy meg csapnak a régi emlékek. Szóval csak megérzés) Nagyon nosztalgikusan tekintek körbe. Még úgyis, hogy semmit nem látok, mégis látom magam előtt az egész tisztást. A házat a füvet a szarkát ahogy rá szegezem a pálcát és A kolbászt, ahogy mozgok, a régi Nonót és a beszélgetésünket is fel tudom idézni ami a mi nap elhangzott. Elmosolyodom és megszólalok.
– Fú, ez nagyon nosztalgikus számomra. Tudod én amikor annyi idős voltam mint te akkor itt voltam. – adom át a tudásomat az elsősnek - És itt találkoztam az első legjobb barátnőmmel. Levitás volt mint te. Angelica Black Wingnek hívták. - kis szünetet tartok
- Azóta ő végzet. – közben vissza gondolok arra a napra.  
Vissza fordultunk. Az utat nem is figyeltem. Hélia néha szólt, hogy éppen merre tartunk vagy éppen figyelmeztettet az előttem lévő akadálypályára. De olyan gyorsan eltelt az idő, hogy az hihetetlen. Közben jól megismertem a lányt. Nem akartam elbúcsúzni tőle, de lehet hamarosan bekövetkezik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Sokat keresgélek, de semmit nem találok. Mindig amikor le emelek egy könyvet ugyan az terem ott. Kicsit megnézem az előtte lévő helyet, de semmi furcsát nem találok. "Lehet, hogy ez valami féle utalás?"
 Na nézzük csak meg jobban a cetliket. Talán össze függésben vagy a két furcsaság
- bontsuk szét a mondatott. Talán kiderül valami. Nyugalomra vágysz? ez lehet, hogy amit olvasol az megnyugtat. Szóval valamit nyugtató könyv vagy az a könyvtár. - gondolkodom tovább
Valami hirtelen gondolatól vezérelve elkezdem más szemszögből nézni a szöveget.
- Vagy... Falak lelked itt ápolják. Nem, nem könyvek. Inkább.. egy hely. - kicsit gondolkodom, hogy ismerek-e ilyen helyet. És hirtelen felkiáltok
- Hát persze! Hogy nem gondoltam erre előbb! a lélek szoba. Hiszen ott a falak ápolják a lelked. De vajon mi lehet az olvass... hm... - hirtelen azon kapom magamat, hogy megint ugyan azt a könyvet tartom a kezemben
- Hát ez meg?? - meglepetten meredek a könyv borítójára.
- Ez megint a kezemben van? bele olvasok hátha okkal került a kezembe. - ki is nyitom a vastag könyvet és nagyon leköt. Elszalad az idő.
- ó, mi történt? ja tudom. - hirtelen előveszem a cetliket és gondolkodom
- olvass... lehet, hogy a pálcámmal van össze függésben. - és ezzel a lendülettel el is indulok a könyvtárból kifelé és elindulok a lélek szobához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Végül odaérek a lélek szobához és bemegyek. Hirtelen nem tudom, mit kéne keresnem. Hiszen a szobában egyelőre semmi sincs. Ezért megnézem a cetlit.
- Egy ilyet kell keresni. - Beljebb megyek. Hirtelen olyan érzésem támad, mintha otthon lennék a szüleimnél. De igen gyorsan átvált arra, amikor a cirkuszban vagyok. Nagyon meglep. Még soha nem voltam még itt, szóval érdeklődve nézek körbe a helyiségben. Hátha meglátok valamit. Leülök az egyik kanapéra és kicsit magamba mélyedek.
- Talán egy kicsit körül kéne nézni a dolgok körül - gondolkodom. Felállok benézek a kanapék alá és mögé.
- Ez érdekes. - Egyelőre nem találok semmit ami segítene. Ezért megszemlélem a cetliket újból.
- Hol keressem? - gondolkodom hangosan hátha valami isteni dolog történik.
De semmi. Még néhányszor körbe nézek. Elkeseredetten leülök a kanapéra. És néhány percig várok hátha valami eszembe jut. De egyelőre semmi. Remélem találok valamit.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Hirtelen felkiáltások biztosan a frászt hozom Songra.
– Na mindegy is. – Elvettem az előbbit. Beszélgetünk még egy kicsit.
– De… – Lesütöttem a szememet.
– Neki az egyik évfolyamtársam tetszik. Legalábbis ezt írta egyszer… Nem tudom ki, de őszintén nem is érdekel. Bár lehet jobb is így. – Kicsit próbálom elterelni a gondolataimat, de bárhogy erőlködöm nem sikerül. Inkább rá hagyom és átadom magamat az érzésnek. Mert ha elfojtom biztos csak rosszabb lesz. Legalábbis azt mondják.
– Nem is tudom. Szerintem csak a fejemben létezik ez az egész. Ha nem utasít vissza lehet rosszabb lett volna... – Itt nyelek egyet és próbálom a könnyeimet vissza szívni.
– Lehet, hogy nem is tudtam volna mit kezdeni egy kapcsolattal. De ki tudja. Felette járok, de akkor is. Bár azt nem tudom, hogy hogyan találjak mást… – Egy kicsit el búsulok. – Vagy, hogyan felejtsem el őt. Valamit megpróbálok kezdeni magammal. Most úgy is jön a vizsgaidőszak szóval talán majd ha arra koncentrálok akkor elfelejtem. – Mosolygok. Végül mivel mindkettőnknek programja van ezért elköszönünk egymástól. Miközben megyek öröm és szomorúság keveredik a szívemben. De amikor beérek a klubhelyiségbe elkezdek szorgalmit írni és elfelejtem egy időre. Az utáni napokban még kicsit rágódom a Songos beszélgetésen, de a tanulás elfeledteti velem az egészet. Végül csak egy jó beszélgetés marad meg a memóriámban.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A napokban sokan beszéltek a nevezetes “égessük el a jegyzeteinket” buliról. Én csak fogtam a fejemet, hogy mi van?! Ki akarja elégeti azokat a jegyzeteket amiket megírt az ember. Aztán egy iskolatársam elrángatott.Olyan sokat mesélt, hogy milyen jó meg minden, hogy végül úgy voltam vele jól van nézzük meg. Szóval így kerülők a tóhoz ezen a “csodálatos” napon. Csak egy kis oldal táskát hoztam. Egy két dologgal. Például egy képzelet belli csipeszt. Mert nem szeretem a tűz füstjét. Körbenézek és próbálok keresni egy olyan részt ahol kevés a füst. Viszont sok az ember. Mert talán el tudok valakit csípni egy kicsi beszélgetéssel.  Végül találok egy pont jó helyet és letelepszem. Körbe nézek a sok diákon. És mivel pont rá látok a tűzre látom ahogy égnek a jegyzetek. Megborzongok…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Elmerengek a cirkuszon. Nem tudom miért, de a kedvenc cirkuszi segédem jut eszembe. Sokat adtunk elő együtt a kitalált bohóccal. Aki nekem nagyon jó barátom lett. Gondolataimból egy ismerős hang húz vissza. Cirkuszi zene. Elkezdek jobbra-barra dülöngélni ezzel fel véve a zene ritmusát. És valami furcsa érzésem támad. Majd egyről a kettőre elhalkul a zene. Végre csendben tudok gondolkodni.
- Na, szóval. - Körbenézek. És hirtelen megláttok kettő kinyitott fiókot és a földön pedig egy papírt odasétálok és felveszem. Szét hajtogatom, hogy jobban szemügyre vegyem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

A kezemben forgatom a kis cetlit. És próbálok rájönni mi lehet a megfejtés.
– Nagypapa és tárgyakat. - Gondolkodom. Lehet, hogy…
– Nagy nagypapinak kéne írni egy levelet. Lehet tud valamit a pálcámról. - Elmélkedek. Miközben gondolataimba mélyedek a szívemet melegség önti el. De nem tudom megmagyarázni micsoda. Szóval… Leülők.
– Vajon mit kéne tennem? Mert mást nem találok. - Sóhajtok egyet és még egyszer körbe pillantok. Felállok és elkezdek körbe-körbe sétálni a szobában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Észre veszem Lilit. És sajnos egy nem kívánatos személyt is. Stephen… Hirtelen aggodalom üt ki az arcomra. Körülnézek, merre menekülhetnék. De késő…
– De. – Válaszolok tömören. Reménykedem, hogy nem szedi le a fejemet. Miért pont most kell össze futnom Stephennel…
– És ezt el is kellene hinnem? Bár mondjuk már nincsen semmi okod arra, hogy utálj. Mert megadtam a tartozásom. – Mondom neki gúnyosan. Bár lehet vigyázni kéne az ilyen mondatokkal.
– De… Nagyon szeretek bulizni. Csak éppen a megfelelő társaság nincs meg. Meg valahogy nem úgy jöttem, hogy majd jót bulizók. De talán azt kéne tenni. – Elmosolyodom.
– Viszont én(másokkal ellentétben) nem azért jöttem ki, hogy nagy nehezen megírt jegyzeteket csak úgy elégessek. Szóval, csak az érdeklődés vezetett. – Gondoltam jobb tisztázni.
– És te Stephen milyen céllal jöttél ki? – Kérdezem a srácot. Most Lilihez fordulok.
– És te Lili? Veled mizu? Régen beszéltünk. – Kérdezem Lilit.
Lepillantok a lobogó tűzre. Néhány jegyzet már szénné égett ezzel is nagyobbítva a tűzet. Kiráz a hideg.
– Szerintetek ennél nagyobb lesz a tűz? – Kérdezem a többieket. A kezemet a tűz felé tartom, hogy melegedjen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Meglepődöm a reakción. Lehet már késő van neki ezért nem olyan mint szokott lenni. Kíváncsi leszek mennyire lesz más holnap. Elmosolyodom. Meghökkenek a válaszán.
– Oké… Látom már nem vagy mérges. – Kis mosoly húzódik a számon. És a szívemről egy kis teher lekerül. Kicsit megmozgatom a tagjaimat és közelebb lépek a tűzhöz. A tűz melege átjárja a testemet.
– Oké… – Most ez az egy szó az amit ki tudok nyögni. Valahogy nem értem Stephen lazaságát. Mi az, hogy bármikor újra írhatod. Újra tudod igen, de az nem lesz ugyanolyan. Meg amit egyszer leírtál az másodszorra nem lesz ugyanolyan.
– Amúgy ha megbuksz akkor hasznosak a jegyzetek. Például idén nagyon hasznos volt nekem. – Elmosolyodom. Na erre mit lép.
– Ezekben az időkben nagyon jó esik nekem is a meleg. Amúgy én inkább a társaság miatt jöttem ki. És amúgy én is ezért. – Elmosolyodom. Végre egy közös pont. Eddig csak az ellentéteket találtuk meg egymásban, de most nem.
– Igen. Te merre mész tovább? – Érdeklődöm.
– Igen. Azért nagyon jók ezek a sulin kívüli események, mert itt lehet ismerkedni. És a sok tanulás közben kicsit lehet lazulni. Mulatni. – Adok igazat a barátnak.
– Ha, ha. – Mondom gúnyolódva. Talán örülök is neki, hogy jövőre elmegy. Mert akkor végre megszabadulok tőle. Én még nem tudom mit akarok a mesterképzés után. De szerintem amikor végzek tudni fogom. Vagyis remélem. Vajon hány óra lehet? Mindegy most nem ez a lényeg. Lilihez fordulok.
– És neked vannak terveid a továbbiakban? – Veszek egy nagy levegőt. – És milyen Melodimágusnak lenni? – Érdeklődöm. Mert tudom, hogy vannak az ilyen varázslók, de nem tudom pontosan milyen, de örülök annak, hogy egynek a barátja lehetek. Pontosan emlékszem milyen volt Lilivel először találkozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Már legalább három napja, hogy volt az ünnepély ahol is bejelentették, hogy Farkasházy Rudolf már nincs az Eridon házvezetői poszton. Bár sok pletyka keringett az iskolán belül mégis mindenkit meglepett a hír. Én őszintén nagyon is szomorú voltam. Hiszen sok mindent köszönhetem Rudolfnak és nagyon jó ház vezető volt.
Az Eridon körletből haladok a bejárati csarnok felé. Pont a lépcsőn felfelé igyekszem. Amikor észreveszem, hogy valaki tartózkodik ott. Morgok valami olyasmit, hogy “Miért van ez a lépcsőn”. Aztán felismerem az illetőt és nem leszek egy cseppet sem boldogabb. Köhintek egyet.
– Szia. – Remélem, hogy nem zökkentettem ki semmiből.
– Kicsit arrébb tudsz menni? Útban vagy. – Majd hozzáteszem.
– Min gondolkodtál? – Kérdezem fürkészve a tekintetét. Csak azt látom, hogy valamin gondolkodik, de hogy min azt nem tudom leolvasni. Amikor valamiért furcsa érzésem támad.
– Rudolfon gondolkodtál? – Kérdezem, mert valahogy az a megérzésem, hogy ő a gondolatainak a forrása. Azt, hogy hogyan azt nem tudom… Lehet, hogy a legilimencia órákból valami rám ragad. Kicsit kuncogok.
Majd Stepen arcát kezdem el fürkészni.
– Történt valami? – Kérdezem őszinte aggodalommal és kíváncsisággal. Amivel még magamat is meglepem. Talán kezd eltűnni a Stephen iránt érzett dühöm és félelmem. És ezeket az érzéseket a baráti közeledés és a kedvesség váltja fel. Aminek örülök. Mosolyogva várom válaszát és közben azon gondolkodom mit kell még csinálnom. És végül a fejemben kirajzolódik a bakancslistám és a e-heti teendő lista. Aminek nagyon örülök és ezt az emléket elraktározom. És aztán Stepent figyelem.
– Tudod, mindenkit megrázott a hír. Hiszen nem számítottunk arra, hogy Rudolf annyi munka után lemond a posztról. – Ami bennem akkor felmerült, hogy vajon miért megy el.
– Azt esetleg tudod, hogy miért ment el Rudolf? – Kérdezem, mert ez egy olyan dolog ami nagyon is sok kérdést vetett fel bennem. Lehet, hogy nem tudja, de ha igen az jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Kicsit még vizslatom Stephent majd megnézem a lépcsőt. Valóban.
Meghökkenek.
– Oké… – Mondom sejtelmesen. Majd, hogy nem kapott tőlem egy teljesen új gitárt, sőt még többet is. És még mindig pikkelt rám. Mindegy. - veszek egy nagy levegőt és kifújom - nem lesz baj. Hagyom őt a francba.
– De voltam. Miért? – Oldalra döntöm a fejemet. És értetlenkedve nézem.
– Hát azt nem mondanám, hogy katasztrofálisak. – Még mindig nem értem.
– Azóta, hogy a házvezetőm. Nem is tudom. Nevezünk mindenkit úgy ahogy hívják.
– Oké. – Mondom neki határozottan és a két szemébe nézzek.
– Nézzük csak… – Gondolkodást színlelek, majd újra megszólalok.
– Szerintem kicsit hülyének tartanálak. De nem t’m. – Vonom meg a vállam. – Még nincs tapasztalatom ilyen téren. – Végig gondolom újra a kérdést.
– Lehet, hogy meglepődnék. Aztán peddig vagy megkérdezném ezt miért kaptam. Vagy elküldenélek a francba. – Elnézek.
– Már bocsánat a kifejezésért. – Nem szoktam így beszélni. Nem ez a megszokott nálam.
– Szóval végső válasz. Fogalmam sincs. Miért? Valakinek zenéltél egy sort a gitároddal? Vagy csak gondoltál rá? – Kérdezem érdeklődve. Mert úgy kérdezte, hogy a mi asztalunknál. Lehet, hogy bejön neki valaki az Eridonból. Ú… Talán az évfolyamomból. Vagy nem is… Az ő évfolyamából. Nem kérdezem még meg ki a kiszemelt illető. Talán elmondja ki az a személy, de lehet nem. Kicsit elmosolyodom majd őt figyelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Most komolyan elgondolkodom. Igaza van. Figyelnem kéne mit mondok és kinek.
– Hát nem annyira. – Válaszolom.
Őszintén ezt nem is tudom miért mondtam. Kezd kicsit  vagyis nem is kicsit hanem nagyon az agyamra menni Stephen.
– Fáradt vagyok már. – Mondom ki végül.
– Értem. – Mondtam neki unottan. És még egy ásítást is hozzá fűztem, hogy még hihetőbb legyen az unalmam. Majd újra felvettem a fonalat.
– Értem. Én nagyon sajnálom, hogy elment. Hiszen nagyon jó tanár és házvezető volt. Sokat segített nekem. – Újból gondolkodásra ad alkalmat.
– Én biztos felkutatnám. Vagy legalább írnék neki egy levelet. – Kezd kicsit elegem lenni a keresztkérdéseiből.
– Végül is beszélsz vele vagy sem? – Vettem fel a leglogikusabb kérdést.
Közben körbe pillantok majd a karomon lévő órára terelődik a tekintettem. És ekkor kapok észbe, hogy milyen késő van. Megpróbálom le rendezni gyorsan a fiút és aztán megyek. Mert még van egy kis elintéznivalóm. De még meg várom hátha felvetődik még valami kérdés vagy téma. Megrázom magam és stephenre tekintek. Két szőke hajtincs a szemébe lóg. Hirtelen olyan cukinak tűnik, hogy az hihetetlen. És közben próbálom lebeszélni magam. “Nonó, ő nem a barátod. Ne akarja az ellenségeiddel kezdeni… Hagyd!” Bármennyire próbálom nem tudom levenni róla a tekintetemet. De végül mint egy varázsütésre eltűnik az érzés. Megrázom magamat. És mintha misem történt volna várakozom Stephenre aki még mindig nem folytatja a beszélgetést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bólintottam. Majd felkiáltás kissé összerezzentem.
– Ugye? – Egy kis mosoly húzódott az arcomon. De nem vártam választ. Tekintetemet elkaptam. De még így is feltűnt neki.
– Igen. A levél mindig egy lehetőség. – Mosolygok a fiúra.
Még egyet bólintottam majd én is felálltam, majd útnak indultam. De érdekes mód most nem dühvel és félelemmel hanem boldogsággal és melegséggel a szívemben. Befordultam és csak akkor veszem észre, hogy még mindig rajta agyalok. Hogy lehet, hogy pont az ellenségem lesz az új kiszemeltem. Egyszerűen ez nem lehetséges. Visszaérek a klubhelyiségbe és egy könyvel a kezemben elterülök az egyik kanapén. És kb két órát olvasok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Elhatároztam, hogy keresek egy elsőst és megpróbálom sokáig ijeszteni. Én leszek az ő kopogó szelleme. Nagyon jó buli lesz. Tudom, hogy ezt még nagyon régen találtam ki és közben felnőttem, de ki nem szeret szórakozni? Most komolyan a felnőtteknek is kell egy kis szórakozás. Na szóval azt terveztem, hogy csak úgy járkálni fogok a suliban és mindenkitől megkérdezem, hogy hányadikos és megpróbálok egy olyan embert keresni akinek lehetek a személyes szelleme. Egyik nap miközben mentem megláttam Rivas-t egyszer hallottam a nevét és innen tudom. Na ő lett a kiszemeltem. Szóval elkezdtem titokban követni amikor hallottam, hogy a cukrászdába megy ezért elkezdtem követni. Persze úgy, hogy ne tűnjön fel neki. Miközben ment néha megálltam, hogy ha véletlenül hátra nézne ne vegye észre, hogy követem. Így mentünk egy ideig. Aztán megérkeztünk a cukrászda bejáratához. És bement. Észrevétlenül követtem. Mikor bementem gyorsan elbújtam, hogy ne vegyen észre és onnan figyeltem a srácot. Kicsit sajnáltam, de hát ez a buli. Remélem sokáig nem jön rá, hogy én vagyok az. Bár az lehet kicsit ciki lesz amikor kiderül, hogy egy mestertanonc ijesztgeti, de most pont nem érdekel. Éppen a rejtek helyen üldögélek ami jelenleg a székek mögött egy eldugott hely ahol én látom, de ő engem nem. És csak remélni tudom, hogy senki nem néz hülyének. Éppen figyelem Rivast.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Figyelem ahogy süteményt kér. És miközben leül egy (szerencsére) hozzám közel eső helyre, nézem mit csinál. Halkan gondolkodom, hogyan is ijesztegethetném.
– Úgy kéne mintha egy szellem lennék. – És ekkor találtam ki mit csinálok. Megpróbálok egy láthatatlanná tévő varázsigét. Kicsit gondolkodtam vajon tanultam-e ilyesmi varázslatot végül eszembe jut. Megpróbáltam kivenni óvatosan a pálcámat a talárom zsebéből, mikor sikerült magamra irányítottam a pálcát és elmormoltam a varázsigét, de véletlenül megcsúszott a kezem ezért az egyik tárolót láthatatlanná változtattam. “Jajj…”
– Basszus… – Halkan szitkozódtam magamban. Megpróbáltam újra láthatóvá tenni. Mikor ez sikerült, újra próbálkoztam. Szerencsére másodszorra már ment. Innentől már nem láthatott senki. Kezdődhetett az akció… Nyilván óvatos leszek. És majd egy napon leleplezem magam…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Úgy gondolom, hogy akinek nehézségei vannak annak segíteni kell. Nekem is nagyon jól jött, amikor valamiben elakadtam. Most a tanulószobába tartok, mert egy elsős felkeresett, hogy elakadt az egyik tantárgynál. Mondtam neki, hogy szívesen segítek. A tanulás mellet azért szerencsére marad időm. Gyorsan összepakoltam a tanulós cuccom és elindultam a tanulószobába. Ott találkozom Lisaval. Kicsit izgulok. Mert még sosem korrepetáltam. Csak házit készítettem osztálytársakkal. Mikor oda érek leülök az egyik székre és előveszem a tanuláshoz szükséges dolgokat. A füzetemet, tintát-tollat és a szükséges eszközöket. Így várom a kis diákot. Amíg várakozom gyorsan átveszem az első éves varázslatokat, gyógynövényeket. Minden lehetséges dolgot, mert még pontosan én sem tudom, hogy miből korrepetálom. De szerencsére mindenre gondoltam. Mondjuk, ha bájitaltanból akkor abból nehéz lesz. Mondjuk az elméletet eltudom neki mondani. Szóval végül is bármilyen tárgyból is kell felkészültem. Csendben várakozom. Valaki éppen bejön az ajtón. Oda kapom a fejem és megpillantom Larissat. Intek neki, hogy itt vagyok. Végig nézek rajta és elmosolyodom.
- Szia! Miben kell segítség? miben akadtál el? – kérdeztem mikor leül. Aztán elkezdtem előszedni a táskámból azt a füzetet, amiből tanulni fogunk. Majd tekintettemet a lányra emelem. Kicsit elkalandozom. Eszembe jut, hogy milyen volt nekem az első évem és hogy mennyire izgatott voltam mindig és mennyire bennem ált a szám. Elmosolyodom és a füzetemre nézzek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Egyik nap sétáltam bogolyfalván és meglelt a szerencse, hogy szerepelhetek egy érdekes randevún. És a vacsora is jól hangzott. Még sohasem volt pasim szóval elfogadtam. Hiszen ki mondana nemet egy ilyen ajánlatra. Most érkeztem meg nemrég a pizzériába. Soha sem jártam itt szóval ezért is nagyon izgalmas. Belépek és elámulok. Nagyon szép hely. Oda sétálok a pincérhez és elmondom, hogy a Valentin napi vacsorára jöttem. Elmondja, hogyan is fog zajlani az esemény. Aztán meg is mutatja az asztalomat. A hármas számú. Leülők és leteszem a kis táskámat. És várakozom, hogy kivel hoz össze először a sors. Aztán meglátjuk, hogyan is lesz. Izgatottan forgolódom. Végül lenyugszom, mert  még a végén rossz benyomást keltek a másik félnél és azt nem szeretném. Mikor magam elé nézek már elém került valaki. Szóval kicsit meglepetten, de várok, hogy elkezdjük és közben észrevétlenül körbe pillantok. Durva mennyi ember szingli a nagyvilágban. Erre mindig rá csodálkozom. Mindegy is. Most magamra kellene fókuszálnom és a beszélgetésekre. Összekulcsolom a kezemet és várom, hogy az előttem lévő kezdeményezzen. Aztán remélem, hogy lesz valami ha nem akkor legalább megpróbáltam és egy élménnyel gazdagodom. Talán nekem kellene nyitnom. Nem hagynom kell, hogy a másik fél kezdeményezzen. Az a normál. Nem? Na majd kiderül érdeklődve figyeltem az előttem lévőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Kicsit furán nézek a nálam jóval fiatalabb srácra. Hiszen szerintem ez evidens, hogy randizni jöttem. Hacsak nem tévesztettem el a helyszínt. Kicsit elmosolyodom. Végül megpróbálok erőt venni magamon, hogy ne csináljak magamból hülyét.
– Igen. – mondtam leplezett meglepettséggel. Végignézek rajta és elmosolyodom.
– Érdekes. Nem tűnt fel. – viccelődöm.
– Hát… Valahogy nem jött össze eddig. De talán most szerencsésebb leszek. – kihúzom magamat, hogy bátrabbnak és nyugodtnak látsszak. De amúgy nagyon izgulok. A fiúra összpontosítok, hogy most ne kalandozzon el a figyelmem.
– Fú… Olvasás, meg a természetben nagyon szeretek sétálni. Meg nagyon szeretek a kastélyban sétálgatni. Még az első években a felfedezés miatt mostanra csak a móka kedvéért. – válaszolom.
– Neked? – kérdezek vissza, mert nem jut eszembe jobb. Majd az asztalról elveszek egy epret és elkezdem enni. Közben pedig várakozom a válaszára. Miután megettem újra összekulcsolom a kezemet és mélyen belenézek a szemébe.

Kicsit nézem majd elkapom a tekintetemet a fiúról és csak úgy nézek a semmibe és elkezdek gondolkodni azon vajon “miért nem sikerült eddig párt találnom”. Talán azért, mert utoljára egy nálam jóval kisebb diák volt a kiszemeltem, de miután ő visszautasított nem próbálkoztam. És a levitás fiú meg hát… azzal megint csak nem lehetne semmi ezért is nincsen senkim.
– Még régebben bejött valaki, de miután az a személy visszautasított nem próbálkoztam. – sóhajtottam egyet
– És valahogy után se jött össze. És nem is próbálkoztam. Meg hát senkinek nem tetszettem eddig vagy legalábbis senki nem mondta. Szóval így. – Mondom ki a gondolataimat. Mert nincs veszteni valóm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Outfite - 3-as asztal

– Lehet. – Válaszoltam. – Kitudja. Igazából próba szerencse alapon jöttem ide. – Mondom a srácnak.
– Igen, ez is igaz. Nyilván az is volt, hogy ismerkedjek másokkal, de azért kicsit reménykedtem… Tudod, hogy van ez. – Közben a következő kérdésre válaszolt.

– Az szuper. A kviddics nagyszerű sport. Bár nem szoktam játszani csak néha nézni ahogyan a pályán gyakorolnak.
– Igen ez is igaz. De valahogy magamnak is meg akartam magyarázni, hogy pontosan mit érzek. Mert… A megismerkedésünkkor… Hogy is mondjam. Nem voltunk túl jobban. Aztán valamikor kibékültünk és nem sokkal később elkezdtem iránta többet érezni. Eddig próbáltam figyelmen kívül hagyni. De, valahogy nem ment. – körbenézek. Mert mintha az előbb láttam volna Stephen-t. Végül inkább nem keresgélem. úgy is összeakadunk majd ha itt van.

– Igen, tudom. De valahogy nem is akartam erre gondolni. Hiszen lekötött a tanulás. Szóval ezért is tettem félre addig az érzéseimet. Aztán meg valahogy elfelejtettem. Ennyi. – Mondom ki végül. Majd kis ideig csend támad.

– Talán… – félbe szakítom a mondatomat és végig gondolom. Nem is tudom mire számítottam. Igazából semmire.
– Próba szerencse alapon jöttem. Hátha megismerkedem valakivel aki szimpi és akkor majd elindul valami. De aztán lehet, hogy nem. – Vonom meg a vállamat.
– Ennyi igazából. Te? – Kérdezem ha már ő rákérdezett. Biztos neki is megvan az “oka”. Közben még egyszer körbe nézek hátha meglátom a levitást, de egyelőre nem. Pedig mintha láttam volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Egyetértek vele. Hiszen mi történhet.
– Pontosan. Nincs veszteni valóm. És legalább megismerek másokat is. - Aprót bólintok.
– Az a baj, hogy vele nem vagyok annyira… Barátságban. Sőt… Amikor megismertem akkor ellenség voltam a szemében. De most már kibékültünk. De ettől a kezdettől sokkal másabb lenne ha tudná.
– Igen, ez lehet gyenge kifogás. De a VAV-on túl akartam esni. Mert ugye buktam egyet a Vav miatt. Szóval ezért inkább félre tettem addig az érzéseimet. Ebben az évben meg valahogy nem. – ez a teljes igazság. Nem hazudnék erről. Nem lenne értelme.
– Hát igen. Végül is azért van itt nem? – Kérdezzem cinikusan és elveszek én is egyet.
– Egyetértek. Kiderül. – Vonom meg a vállamat sokadszorra. Le kéne szoknom róla.
Kicsit elgondolkodom.
– Nem tudom ezt megmondani neked. Hiszen minden lánynak más és más igénye van. Szóval ezt nem tudom meghatározni. Akár. – Kis szünetet tartok. – Szerintem ez nem feltétlen kortól függ. – Válaszolom.
– Nem gáz szerintem. Van aki lehet furcsának tartja. Főleg olyan aki már több sráccal járt. De mivel én még senkivel sem jártam így nem tudom. De szerintem ez ízléstől függ. – Nem tudom megállapítani. Hiszen van olyan aki a fiatalabb srácokra buknak. Szóval pechére nem tudom ezt elmondani. Ha tudnám, hogy a srácok mire buknak akkor már rég be vetettem volna magamat. Elmosolyodom.
– És te összejönnél egy idősebb lánnyal? – Kérdezek vissza érdeklődésből. Hátha kiderül valami érdekes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Outfite- 3-as asztal

Nem akartam megijeszteni a fiút.
– Végül is csak átmentem. Sokat kellet tanulnom, de sikerült. Biztos neked is sikerülni fog. Ha kellően felkészülsz és oda figyelsz nem lehet baj. – biztatás képen megsimítom a fiú karját.
– Igen amúgy. A lényeg, hogy bízz magadban, az érzéseidben. Ha ezeket szem előtt tartod biztos sikerül. Nem kell rágörcsölni. Lehet, hogy nekem is ez volt a hibám. De legalább már túl vagyok rajta. – mondom.

– Az van, hogy minden lánynak más. Nekem a hűség és elfogadás mindenképpen. A megértés. De a külsőt se hagyom figyelmen kívül. Nekem mindennél fontosabb az összhang. De ez mindenkinél más. – mondom a fiúnak.
– Persze értem. Nekem is azt hiszem így. – mondom bizakodóan.
– És neked vannak elképzeléseid arról milyen lenne egy kapcsolatban? – érdeklődöm. Hiszen talán tudok neki ajánlani ha úgy van. És csak most tűnik fel, hogy lassan tovább kell állnia szóval meg kellene próbálnunk valahogy lekerekíteni. Na majd meglátjuk. Hátha bejöttem neki. De úgy érzem nem igazán biztos abban, hogy ez működhet. Én viszont azért nyitott vagyok sok mindenre. Szóval meglátjuk ő mit gondol.

– És te? Neked milyen az ideál? – kérdezem vissza kanyarodva az előző témára. És közben végig nézek rajta és várakozom a fiú válaszára. “Vajon nekem tényleg ez a legfontosabb egy fiúnál” addig pedig ezen a kérdésen gondolkodom. Mert ezt a kérdést igazából soha nem fogalmaztam meg és nem gondoltam végig. Azt hiszem amit elmondtam neki az lesz az. De lehet, hogy nem. Na majd ha valamikor lesz egy szabad percem akkor ezt végig gondolom és leírom a naplómba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Outfite- 3-as asztal

- Ez érdekes lesz

Bólintok.
– Ez igaz. Hát reméljük meglesz. – Mondom neki.
– Mindegy. Ne is figyelj rám. – Mondom ki nevetve.
– Értem. Nekem sincsen nagyon elképzelésem róla. De ezek jó tervek. – Mondom neki.
– Értem. Az jó. Sajnos nekem egyik sincs. De hát ez van. Nem hiszem, hogy akkor ez így jó lesz. – Helyeslek.
– Ugye? – Mondom neki nevetve. Kedves fiú. Bár nem tudom mennyire az esetem. De legalább megismertem. Lehet majd megkeresem néha beszélgetni. Vicces fiú. De szerintem nem nekem való. – Neked is. – Intek amikor meghallom, hogy véget ért a beszélgetésünk. Majd feláll. Én pedig várom, hogy le üljön elém a következő jelölt. Kíváncsian várom ki lesz a következő. Remélem találok valakit. Ha nem akkor majd várom hátha megismerek valaki aki érdekes lesz. Elveszek egy csokit és közben bele harapok. Érdeklődve figyelem ki a következő ifiú. Vajon meglesz az ideális számomra? Ha nem akkor majd máshol próbálkozom. Hiszen én (ahogy Lászlónak is mondtam) csak próba-szerencse alapon jöttem. Reménykedjünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Az évnyitó után Stephenel nem beszéltünk. Bár talán jobb is így. Tudtam gondolkodni. És arra jutottam, hogy túl régóta húzzunk egy beszélgetést. Aznap reggel bagoly huhogásra ébredtem. Beengedtem a baglyot és leoldoztam a kis papírt a madár lábáról. Kicsi szalagon egy monogramot olvastam ki. S. Z.  tudtam ki az. Mosolyogva bontottam ki. Örültem hogy írt a fiú. Én nem tettem volna meg. Gyorsan válaszoltam is neki.
Felöltöztem. Felvettem egy rövid gatyát és egy pólót. Összepakoltam egy kis táskába pár dolgot és elindultam a stéghez. Miközben sétáltam a fejemben csak úgy cikáztak a gondolatok. Amikor felnéztem már félúton voltam.
Már közeledek a találkozó helyszínére. Mikor meglátom kihagy a szívem. Miközben nézem egyre gyorsabban ver a szívem. Lehet, hogy más is közrejátszott abban, hogy kerültem. Szép lassan sétálok a nyikorgó fa deszkákon. Gondolataimba mélyedek. “Vajon mit szeretne pontosan a fiú?” ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal közeledtem Stephenhez. Mosolyogva köszöntem:
– Szia, hogy hogy elhívtál? – kérdeztem mosolyogva tőle. Hirtelen megmarkoltam a válltáskám szíját. Egy kicsit lehet izgulok. Vajon van okom az aggodalomra? - ilyen gondolatokkal vártam a fiúra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Várakozom. Furcsán végig néz rajtam. Kicsit feszengek. Lehet, hogy túlzás volt ez a szett? Ááá!! Nem tudom. Szeretnék tetszeni neki, de ha ő nem érez így akkor csak nevetséges leszek. Aj már, miért ilyen nehéz ez?
Mikor köszön kicsit meg örülök. Ez látszodhat is rajtam. Régen láttam.
– Semmi baj, régen volt. Borítsunk fátylat a múltra. – derűlátóan legyintek. Tény és való, hogy mindketten túl reagáltuk. Ő is, de én is állhattam volna úgy, hozzá “majd megbeszéljük” ehelyett viszont kerültem. Kínosan lesüttöm a szememet. “A francba, tudtam hogy túl sok”
– Lehet. – válaszolom ferdítve. Kezd túl égő lenni a helyzet. Kínosan el röhögöm magamat. Amikor pedig abba tudom hagyni ránézek a fiúra. Mindig elfelejtem milyen szép kék szeme van. Lehet, hogy a kelleténél tovább néztem. Gyorsan elkapom tekintetemmet. És a tájat kezdem el szemlélni. Miért? Miért, kell ezt csinálnom. Miért vagyok ilyen fura… ez nagyon nem lesz így jó.
– És történt valami amíg nem találkoztunk? Jól megy a banda? – kezdeményezem a beszélgetést. Legalább jobban megismertem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Várakozom mit fog mondani. Meglepődök.
– Sajnálom. – szomorúan nézek rá.
Közelebb lépek hozzá és én is előre tekintek. A sodródó vizet figyeljük, amikor kezem az övére téved. Letekintek kezeinkre mi most egymáson pihen. Gyorsan témát vált.
– Az nagyon szuper. Jut időd a tanulásra és a bandára? – kérdezem érdeklődve.
Kérdése valamiért hirtelen ér.
Most mondjam meg az igazságot?
Hogy tanulók, és folyton rá gondolok. Ezt mégsem mondhatom.
– Semmi érdekes. Tanulók és néha barátokkal vagyok. De valahogy ez az év nem túl érdekes. Ha csak a beadandó írás nem számít annak. – felnevetek. Valahogy most folyamatosan nevetek. Csend telepszik a stégre. Amikor megtöri a csendet. Én pedig megdermedek. Lehajtom a fejemet és most aztán nem tudom visszatartani, teljesen elpirulok. Eddig ment a tettetés. Biztos rájött.
– Hát… – kezdem dadogva. Aztán következő mondatta megerősíti bennem, hogy nem tud semmit. – Nem tudom mit mondjak. – kezdem. Sóhajtok egy nagyot.
– Mindent… Vagyis nem tudom hogy mondjam. Érdekes személyiség vagy. – Kicsit elgondolkodom végül kimondom amit először gondolok.
– És talán az ahogy az állsz a dolgokhoz. Amikor először találkoztunk már akkor is logikusan mérted fel a dolgokat. Vagy nem tudom, hogy fogalmazzak. Szóval azt hiszem a logikus gondolkodásod. – mondom ki végül. Aztán érti ahogy szeretné. – Szerintem. – motyogom magam elé.
– Ó, értem. Hát ezt gondolom. – mondom mosolyogva. Bár most kettős érzésem van. Egy részem kívánta volna ha másra gondol, és ezért kicsit szomorú viszont a másik meg csak megkönnyebbül amiért nem azért kérdezte. Nem tudom ez olyan furcsa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

A színjátszón most kaptuk meg nemrég a szöveget. Próbáltam a klubhelyiségben gyakorolni a szöveget, de nem annyira sikerült. Mindig jött valaki és folyton megzavart. És mikor már negyedszerre kezdtem újra az első mondatomat felháborodtam.
– Itt nem lehet szöveget gyakorolni! – jelentem ki. És felkapom a táskámat. Bele nyomom a szöveget és egy tollat. És elindulok keresni egy csendes helyett. Miközben sétálok a szöveget mormolom. De folyton megakadok. Mikor odaérek az udvara elindulok az egyik irányba. Amikor felnézek meglátom színjátszó társamat Rajmit. Felé kezdek sétálni. Mikor közelebb érek kezében egy nagyobb köteg papírt láttok. Biztos ő is gyakorol.
– Gyakorlom a szöveget. Egyszerűen a körletben nem bírtam koncentrálni. – fáradtan ülök le a padra.
– Igen jövök. Hogy megy a szöveg tanulás? – érdeklődöm.
Körbenézek szép idő van. Nem is értem miért bent próbáltam tanulni. Itt kint sokkal jobban megragad mindent. Pontosan az ilyen dolgokért szeretem annyira a természetet.
– Hol tartasz? – kérdezem, mert akkor tudunk együtt gyakorolni. Hát ha jobban megy ketten. A szöveget vizslatom át olvasom még egyszer és elmormolom még párszor. Remélem megtanulom a kövi óráig a szöveget. Szeretném a legtöbbet kihozni a szakkörből. Olyan jó lesz majd előadni, de először is meg kell tanulni. A végén még elrontom az nem nagyon nem lenne szuper.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bólintok. Örülök, hogy együtt tudunk gyakorolni. Együtt mégis könnyebb.
– Igen, igen. – bólogatok hevesen. A szél nagyon fúj. Kicsit összébb húzom magamon a dzsekimet. Végül rá pillantok a vastag szöveg gyűjteményre. A sárgával kihúzott részeket vizslatva elkomorodom.
– Sajnos csak az elején. Próbáltam memorizálni, de nem annyira sikerült. – mondom elszontyolodva. Most az eddiginél nehezebb szöveget kaptunk. És a karakterem része is sok. Veszek egy mély levegőt és fáradtan kifújom. Tekintetemet Rajmira emelem.
– Reméljük. – a fiú mosolya lelket önt belém.
– Jó volt. A szüleimmel jó volt újra időt tölteni. Régen láttam már őket. És sokat tudtam gyakorolni a cirkuszban. Összességében jól sikerült. Neked? – kérdezem társamat. Közben újra át futom soraimat. És motyogva gyakorlom. Mikor már stabilan megy hallgatom a fiú beszámolóját. Biztos érdekes lesz.