32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 [8] Le | Téma száljai | Témaleírás
Harmat Betti
Prefektus Levita, Ötödikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 464
Írta: 2020. június 18. 01:18 | Link

Bogi
Öltözet

A faluban a kedvenc helyeim közé tartozik az aprócska könyvesbolt. Hihetetlenül mesebeli helynek tartom. Ahová csak nézek, könyvek kerülnek a szemem elé. Teljesen különböző könyvek. Ha a romantikusat olvasnék, ugyanolyan hatalmas választékot találok, mint ha krimit keresek. Mióta felfedeztem a kis boltocskát nem egyszer jöttem el ide, de ahányszor belépek el tud kápráztatni a roskadozó polcok rengetege. Órákat tudok eltölteni a sorok közt járkálva, olyan köteteket kutatva, amiket akár ott helyben ki tudok olvasni. Ha pedig nincs időm befejezni a regényt, elviszem magammal a kastélyba némi pénzért. Akkor viszont rendesen megpakolva megyek vissza, hogy a következő egy-két hétre legyen olvasnivalóm.
Most is tátott szájjal mászkálok az apró boltban, és valami romantikus regény után kutatok. A tankönyvekkel végeztem mára. Eleget magoltam a mágiatörténetet és a bájital recepteket, gyakoroltam a bűbájtant és az átváltoztatást. Most a pihenés ideje következik. Inkább magam szórakoztatására olvasok tovább. Találok is egy szimpatikus könyvet. Hosszas válogatás után választom ki a megfelelő kötetet, hisz szívem szerint mindet elolvasnám.
Mivel nem látok a közelben senkit  egyszerűen letelepedek a földre, és fellapozom a könyvet. Azonnal magába szippant a történet. Mintha átélném a főszereplő érzéseit. Teljesen belefeledkezem a könyvbe. Nem is tudom, mióta ülök ott a földön, és hogy hányan léptek át rajtam időközben. A fejemben megelevenednek a szereplők képei, a jelenetek. Magam előtt látom az épületeket, a helyszíneket. Körülöttem egészen csend van, hiszen aki itt van, mind a könyvekért jön általában.
Már azt sem tudom odakint sünt-e a nap, vagy beborult az ég. Lehet, hogy inkább kint kéne ülnöm, egy kávézóban és beszélgetni valakivel? A rokonaim sokszor mondják, hogy többet kéne szabadban lennem. De hát nem hallgatok rájuk. Sokkal kellemesebb idebent, a virágok helyett a régi könyvek illatát szagolva.
Utoljára módosította:Harmat Betti, 2020. június 23. 11:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Boglárka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2020. június 20. 18:30 | Link



Túlzás nélkül állíthatom, hogy imádom ezt a kis zugot. Tele van könyvekkel, jobbnál jobb könyvekkel. van egy-két szabad órácskám, így lesétálok a faluba, hogy benézzek a boltba, hátha találok ismét valami kedvemre valót. Vagyis abban biztos vagyok, hogy találok valamit ínyencséget, csak még azt nem tudom, mi érdekelne. Lehet jobb lenne összeszednem néhány mugli regényt tanulmányozás céljából, jól jönne a beadandóm megírásához.
Belépek az ajtón, orromba szökik a régi és új könyvek illatának keveredett illata. Ó igen, ennél csodálatosabbat hova tovább! Lassan sétálok a polcok között, ujjamat végig húzom néhány kötet gerincén.   Nem is tudom mit keresek pontosan, de azt hiszem a könyvek tudják, hogy őket keresem. Lehet ez is úgy van, mint a pálcával, hogy nem az ember választja a könyvet, hanem a könyv választja az embert. Így hamar egy hatalmas kupac olvasnivaló gyűlik a karjaim közé, amikkel igyekszem eljutni a kijárat felé. Vagyis igyekeznék, mert majdnem felbukom egy kiálló térdben. A csajszi olyan halál nyugalommal ül a földön, mintha nem számítana arra, hogy más esetleg szeretne közlekedni ezen a kis területen, ami szabadon maradt a könyvektől. Ahogy megbotlom a kupac tetejéről néhány kötet a földre zuttyan. Morcosan hajolok le értük, muszáj vagyok le tenni az egész tornyot, hogy a hiányzó darabokat vissza tudjam helyezni a tetejére.
- Legközelebb választhatnál más helyszínt az olvasásra – jegyzem meg talán kissé csípősen, de azonnal megenyhülök, mikor meglátom a kezében tartott kötetet. Az egyik kedvencem a sok közül. Most veszem csak szemügyre a lányt, azt hiszem, háztársak vagyunk, talán másodéves lehet ha jólemlékszem. – Imádom ezt a könyvet. Komolyan, egyszerűen zseniális. Bogi vagyok – nyújtok kezet és letelepedek mellé, amennyiben nem zavar el a kissé goromba nyitás után. Azért én megfogadom a saját tanácsom és figyelek, hogyha jön valaki, ne legyünk útban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Prefektus Levita, Ötödikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 464
Írta: 2020. június 25. 00:53 | Link

Bogi
Öltözet


Hihetetlen, hogy az ember mennyire el tud emelkedni a földtől. Mint én, amikor olvasok. Egy jó könyvvel a kezemben teljesen el tudok veszni. Már azt sem tudom ki vagyok, hol vagyok, vagy mit csinálok valójában. Olya, mintha én is a könyv szereplője lennék. Csak egy csendes megfigyelő, aki egyszer meglepődik a főszereplővel együtt, máskor vele szomorkodik, olykor együtt dühöngenek. Sokszor nem is zökkenek ki ebből addig, míg a történet véget nem ér, és én kénytelen vagyok felébredni, és becsukni a könyvet, majd visszarakni a polcra, hogy aztán másikat vegyek magamhoz. A másik eset az, amikor valaki kizökkent olvasás közben. Az illetőnek nehéz dolga van, ugyanis nem ébredek fel egy kis bökdösésre. Arra viszont, ha valaki átesik rajtam, annál inkább. Ijedtemben össze is csapom a könyvet, és bosszusan fordulok az illető felé, aki miatt nem tudom hol tartottam. Ám gyorsan realizálom, hogy tulajdonképpen az én figyelmetlenségem áldozta lett, inkább aggodalmasra fordul az arckifejezésem. Térdre emelkedve nyújtom vissza neki az egyik elejtett könyvet, amit a kezében cipelt hatalmas kupacról ejtett le - az én hibámból. Kissé gorombán is szólít meg, de teljesen igaza is van. Visszaülök de csak azért mert ő is mellém telepedik. Most viszont figyelek, és beljebb húzom a lábamat, hogy más ne bukjon orra benne.
 - Én pedig Betti - rázom meg a felém nyújtott kezét. - És tényleg, nagyon sajnálom, hogy ennyire figyelmetlen voltam - hajtom le a fejem megbánóan. Reménykedem benne, hogy megbocsát, hiszen mellém is ült, meg hát aki ennyire szeret olvasni, mint látszólag Bogi, csak megérti, az ember mennyire el tud mélyülni egy történetben.
 - Tényleg? Szerintem is zseniális! Bár még alig tartok a felénél. Eddig nagyon tetszik! Na és te miket olvasol? - pillantok az általa válogatott könyvek kupacára. - Miket szeretsz? - érdeklődöm. Kevés emberrel találkoztam, akinek annyira vegyes lenne az érdeklődése könyvek terén, mint nekem. - Én bármit szívesen elolvasok. De tényleg bármit. Még a szakácskönyvet is akkora érdeklődéssel tudom olvasgani, mint egy izgalmas regényt! - nevetek fel. Magamban elképzelem ezt a mondatot nagynéném szájából, hiszen tőle származik. Ő sosem volt nagy könyvrajongó, mindig is csodálkozva nézte, hogy én inkább ülök a fotelben egy jó könyvvel, minthogy fára másszak odakint. Én viszont azt nem értettem soha, miért jobb összekoszolni magad a sárban, mint elmerülni egy izgalmas történetben.
Utoljára módosította:Harmat Betti, 2020. június 25. 00:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Boglárka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2020. június 25. 10:59 | Link


- Majd legközelebb jobban figyelsz. - Ennyiben hagyom a témát, nincs ezen mit túlragozni. Én nem sérültem meg, a könyveimnek sem esett baja, így innentől nincs több hozzáfűznivalóm, mint hogy legyen óvatosabb. Én direkt megpróbálok nem itt ragadni, mert tudom, hogy akkor túl gyakran kerülnék hasonló helyzetbe. Olvasás közben pont nem tud érdekelni, hogy ki akar felbukni a lábamban meg ki nem, így teljesen megértem, ha a lány nem is látta vagy hallotta hogy jövök. Ilyenkor én is gyakorlatilag megsüketülök és megvakulok a külvilág felé.
- Ezek épp mugli könyvek, egy beadandó dolgozatomhoz kellenek, de egyébként mindenfélét. - Túlzás nélkül állíthatom, hogy tényleg mindenfélét, mert a mugli és a mágikus regényke, a szakkönyvek és tanulmányok egyaránt el tudnak varázsolni. Ha a tudás hatalom, akkor a hatalomhoz vezető út könyvekkel van kikövezve és én ezer örömmel járom végig ezt az utat, még ha néha nem egyszerű is. Mert persze, találkoztam már olyan olvasmányokkal is, amik megnehezítették az életem, de végül is általuk is gazdagodtam némi tudással, ami segített az előremenetelemben.
- Ha tudnék főzni valószínűleg én is így lennék ezzel - mosolyodom el én is. Nem mondom, hogy felrobbantom a konyhát, ha esetleg arra szorulnék hogy magamra főzzek, de azért nem vagyok egy nagy konyhatündér. Az iskolában elém teszik a kaját, abban a pár hétben meg amíg otthon vagyok elélek azon, amit Bálint kotyvaszt. Lehet ideje lenne mondjuk belehúznom ebbe a projektbe, ha el akarok költözni a testvéremtől, de túl sok minden van amit ennél fontosabbnak találok. Ilyen például a nyelvtanulás, abba szívesebben fektetem az időmet, mert tudom, hogy a jövőben nagy hasznát fogom venni, főleg ha a tolmácsolás irányába fordulok.
- Most csak ezt az egy könyvet választottad? - Két féle típusa van az itt lévőknek: akik leülnek és elolvassák azt az egy könyvet és akik összeválogatnak akár tíz könyvet is elvitelre. Na most én ez utóbbiba tartozom, kíváncsi vagyok, Betti melyik tábort erősíti.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Prefektus Levita, Ötödikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 464
Írta: 2020. július 3. 10:41 | Link

Bogi
Öltözet

Hálásan pillantok a lányra, ezzel megköszönve, hogy ennyire elnéző.  Közben megszemlélem a hatalmas könyvkupacot, amit Bogi gyűjtött össze. Tényleg muglikönyvek, egy részét még olvastam is.
 - A muglikönyveket nagyon szeretem. Főleg az olyanokat, ahol a mágikus lényekről írnak. Megdöbbentő, hogy mennyire pontosan le tudják írni őket. Állítólag páran láttak is unikornist, vagy hasonlókat, de senki más nem hitt nekik.
Sokan okoskodónak tartanak az ilyen tények elmondása miatt. Én sosem éreztem magam annak. Egyszerűen csak szeretem a tényeket. Élvezem amikor elolvasom őket, és szeretem tovább adni. Már ha van kinek. Bogi érdeklődő embernek tűnik, így reménykedem benne, hogy nem zavarja majd a dolog.
A megjegyzésére halkan felnevetek. Én mindig is imádtam a nagymamám mellett sündörögni a konyhában. Aztán amikor megtanultam olvasni, én diktáltam neki a recepteket. Most pedig már egyedül is egészen elboldogulok a konyhában.
 - Számomra a főzés amolyan hobbi féle. Ellentétben a bájitaltannal. Nem robbantom fel a termet, de azért nem próbálnám ki, milyen hatása van a kotyvalékomnak - nevetek fel. Már az első év elején bebizonyosodott, hogy nem a bájitaltan lesz az én tantárgyam. Nem azzal van a gond, hogy eltévesztem a hozzávalókat. Szerencsére jó a memóriám, könnyen megjegyzem, mit, mikor, hogyan kell az üstbe tenni. Inkább az ellenszenvem. A különféle színű, szagú főzetek, amikről nem tudni, meghalsz, vagy éppen csak nevető rohamot kapsz-e, ha megiszod.  
 - Hát először elolvasom ezt, aztán elkezdek egy másikat, majd azzal és még egy halom másik könyvvel visszamegyek a kastélyba - ez a már-már bevett rutinom. Azt a bizonyos halom könyvet elolvasom két tankönyv tanulmányozása közben. Meg este az ágyban, néha éjszakába nyúlóan. Meg étkezések közben. Meg igazából bárhol, bármikor, ha kedvem támad, és van rá egy szabad kezem. -
 - Tudnál valamit ajánlani? Esetleg mugli íróktól? Vagy valami jó romantikusat? Ha mindig ilyen kupacokkal jársz haza - bökök a felhalmozott kötetekre - biztos több könyv van kipipálva a listádon, mint nekem.
Szemem érdeklődve csillog, ahogy ránézek. Könyvekről mindig boldogan beszélgetek, és erre jó társ egy másik levitás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Boglárka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2020. július 5. 15:39 | Link


Lelkesen bólogatok, én is szeretem az ilyen könyveket. Néha nagyon viccesek, de alapvetőn általában megdöbbentő, mennyire igazuk van. furcsa belegondolni, hogy egymás mellett élünk és míg mi nagyjából tisztában vagyunk az ő világukkal, addig nekik esetleg elképzeléseik, de főleg csak legendáik vannak arról, amiben mi élünk.
- Biztosan, különben nem lennének ilyen leírásaik a lényekről. - Ugyanarra gondolunk, azt hiszem ez elég egyértelmű. Hiszen hogy máshogy írhatnának ilyen pontos történeteket, ha nem tapasztalat alapján? Az elég bizarr lenne, ha a fantáziájuk pontosan megegyezne a valósággal.
- Na látod, ez nálam pont fordítva van. Felrobbantom a konyhát, de a bájitaltan jól megy - mosolyodok el. A bájitaltan nem mondom, hogy a kedvenceim közé tartozik, de azért minden el tudok készíteni pontosan, még sosem sikerült egetrengető baromságot alkotnom. Bár élesben nem gyakran lettek kipróbálva a főzeteim, de amik mégis azok épp a kívánt hatást hozták. És a többi is pontosan megfelelt az állagnak, színnek szagnak, szóval szerintem sosem voltam reménytelen eset.
- Én általában elviszek mindent ami érdekel, aztán bekuckózva elolvasom őket. - Gyakorlatilag soha nem megyek sehova könyv nélkül. Mindig van a táskámban egy-két példány általában nem a százötven oldalasok közül, ami miatt állandóan cipekednem kell, de én ezt egy cseppet sem bánom. Így legalább sosem kerülhetek váratlan helyzetbe, mikor mondjuk szükségem lenne egy jó könyvre, de véletlenül nincs nálam. Lehet be kéne szereznem egy olyan hasznos ketyerét, amit a muglik is használnak, amire gyakorlatilag végtelen mennyiségű könyv ráfér. Igaz, az sosem fogja vissza adni a papíralapú könyvek élményét, de jóval praktikusabb.
- Azt hiszem ez és ez tetszene - választok ki két könyvet a kupacból. Ezek kicsivel könnyedebb olvasmányok, ezért gondolom, hogy ezek inkább tetszenének neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Prefektus Levita, Ötödikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 464
Írta: 2020. július 12. 01:45 | Link

Bogi
Öltözet

Szélesen elmosolyodom Bogi bólogatására. Örülök, hogy egyetért velem.
 - Valószínüleg - helyeselek én is neki. - Mondjuk nem irigylem azokat a muglikat, akik láttak mondjuk egy főnixet, de senki nem hisz nekik. Nem lehet jó úgy élni, hogy te tudod az igazat, míg mások nem hisznek neked. Aztán egy idő után te is kételkedni kezdesz abban, hogy igaz-e, amit láttál.
Elképzelem, ahogy a mellettem ülő lány a konyhában áll, majd az arcába robban a főztje. Persze biztosan nem szó szerint értette a dolgot, de hát élénk a fantáziám. A képre viszont hangosan felnevetek. Már amennyire a boltocska csendje engedi, és nem hívom vele magamra minden bent tartózkodó figyelmét.
 - Ha van egy kis időd, segíthetnél egy házidolgozattal -  hatalmas bociszemeket meresztek a lányra.
Általában nem szoktam könyörögni, de valahogyan fel kell zárkóznom bájitaltanból. És ha már így összefutottam egy levitással (nem mintha nem futnék össze minden órában párral), aki történetesen még ért is a bájitaltanhoz, megragadom az alkalmat, és segítséget kérek tőle. Ellenben nagy erőfeszítésbe kerül az a mondat, mert nem szeretek segítséget kérni. Úgy érzem, magamnak kell megoldanom a problémákat. Úgy érzem, ha segítségre szorulok, akkor gyenge vagyok. Így inkább magamnak oldom meg a dolgaimat. De be kell látnom, hogy van, amikor nem megy egyedül.
 - Ó, az a legjobb. Esetleg egy esős napon, bebújva egy pokróc alá, egy bögre forró csoki! A legjobb hangulat olvasáshoz. Bár én akár egy zajos nagytermi reggelin is tudok olvasni - kár, hogy evés közben  mindig sikerül leennem a könyvet. Volt már, hogy egészen nagy zsírfoltot sikerült a lapokra nyomnom lapozás közben.
Nagyon érdekel, mit tud nekem Bogi ajánlani, hiszen látszólag hasonló az ízlésünk. Ha pedig magamtól indulok neki a boltnak, holnapig vissza nem megyek a kastélyba. Átveszem a felém nyújtott könyveket, és a felső borítóját végig simítom. Jól megszemlélem, mindenestül. Szerző, cím, kiadás, borító. Egy átlagos regénynek tűnik, de az első oldalba beleolvasva nagyon megtetszik. Felcserélem a két könyvet, és az alsóbbat is megvizsgálom. A borító igen ismerősnek tűnik, ahogy a cím is. Beleolvasva azonnal rá is ismerek.
 - Ezt már olvastam. Nagyon jó könyv - nyújtom vissza a kötetet. - De a másik nagyon szimpatikus. Nem bánod, ha elviszem én? Aztán pedig odaadom, ha már elolvastam.
Reménykedem, hogy elfogadja az ötletet, mert nagyon megtetszett a könyv, így minél hamarabb szeretném elolvasni. Persze csak miután kiolvastam a kezemben tartott olvasmányt.
 - Majd még körülnézek, hogy egy jó nagy kupaccal térhessek vissza a kastélyba. Ha van kedved, nézelődhetünk együtt - ajánlom fel. Azt remélem, meglát még valamit, amit tud nekem ajánlani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Boglárka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2020. július 15. 16:07 | Link


Pocsék lehet nekik, de van az úgy, hogy az ember így jár. Hiába van igaza egyszerűen a körülmények miatt nem hisznek neki és kész. Ez már csak ilyen, a világ sajnos általában ilyen rideg és kegyetlen. Aki ezzel nem tud megbarátkozni, nos az sajnos szintén így járt.
Sóhajtva bólintok. Nem tudok nemet mondani azoknak, akik ilyen szépen kérik. Tudom, hogy Betti nem azt akarja, hogy helyette írjam meg, csak elakadt és szüksége van arra, hogy valaki tovább lendítse ezen a kis holtponton. Igen, tényleg rosszul teszem, hogy igent mondok, mert van elég dolgom és már így is csomó embernek ígértem meg, hogy segítek de olyan hálásak tudnak lenni ezután, hogy az valami elmondhatatlan.
- Dettó, én is mindenhol tudok olvasni, csak ez a kedvenc helyzetem. – Persze ritkán adatik meg, hogy esik az eső és ezen felül is minden tökéletes, épp ezért nem zavar a zaj, a hideg, a meleg, vagy bármi más olyan tényező, amit más nyomasztónak, figyelemelterelőnek találna. Ilyenkor azonban könnyű kihozni a sodromból, ha valaki még az ilyen helyzetekben képes megzavarni valami piti dologgal. Márpedig soha semmi érdekes nem történik, csak valami lényegtelen apróság miatt zökkentenek ki ilyenkor.
- Persze, vidd csak el, aztán megtalálod a szobám szerintem. – Épp van elég olvasnivalóm ezen kívül is, nem hiányzik pont az az egy könyv. Így meg hogy ráadásul egy házban vagyunk azon sem kell aggódni, hogy vajon hogy kerül majd hozzám, ha végzett. Csak bekopog a szomszéd szobába és kész, már ide is adhatja.
- Menjünk! – Felkászálódok és kezemet nyújtom a lánynak. Ha elfogadja segítek neki is felállni, amennyiben pedig nem, úgy bevárom, míg ő is feláll. Aztán elindulok, alaposan körül nézve, mi mindent tudnék ajánlani neki. Olyat keresek, ami érdekes lehet, nem pedig valami száraz és unalmas olvasmányt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Prefektus Levita, Ötödikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 464
Írta: 2020. július 16. 20:29 | Link

Bogi
Öltözet

Szélesen elmosolyodom a bólintására.
 - Köszönöm! Napok óta szenvedek vele - kimerülten fújok egyet, ahogy eszembe jutnak véget nem érő órák, amiket a szak-  és tankönyvek közt töltöttem. Aztán mikor már elaludtam a papírok felett, és Felagund proffal álmodtam. - Remélem nem nagy teher. Gyorsan tanulok, maximum egy negyed óra kéne! - kicsit könyörgés, kicsit mentegetőzés ez a mondat. Igaz, már igent mondott a kérésre. Csak nem szeretek mások terhére lenni. Lelkem megnyugtatása végett próbálom kimagyarázni magam.
A szó viszont hamar visszaterelődik a könyvekre és az olvasásra. Hevesen bólogatok, hiszen nekem is az esős napok a kedvenceim.
 - Bár bevallom, volt már, hogy elaludtam egy könyv felett, és ráömlött egy kis kakaó. Mondjuk az közel nem olyan idegesítő helyzet, mint mikor valaki meglök reggeli közben, és az összes kaja a lapokra hullik - bosszús arckifejezésem elárulja, hogy bizony tapasztalatból beszélek.
Megforgatom a kezem közt a könyvet. Keményborítós, de régi kiadás. A cím aranyszín betűkkel van írva, ahogy a szerző neve is.
 - Köszönöm! Megkereslek és odaadom - ígérem. Persze be is fogom tartani. Amint elolvastam, átviszem majd neki.
Hálás pillantással elfogadom a felém nyújtott kezét, és feltornázom magam. A könyveket egymásra rakom, és a hónom alá csapom. Majd követem Bogit. Gondosan átfésülöm a polcokat. Néhány könyv gerincén végig húzom a kezemet. Majd ráakadok egy régi kedvencemre?
 - Ezt olvastad? - torpanok meg. Kezemben az Anne otthonra talál kötetet szorongatom. Egy 20. század eleji történet, egy mugli írónő tollából. De megragadott az álmodozó kislány története, aki vörös hajjal járja Avonlea városkáját, és mindenkit magára haragít, miközben csak jót akar. Szemem csillog, ahogy a régi kötetre nézek. Ez volt első olvasmányaim egyike. És az első amit megnéztem filmben. Varázsló családban nőttem fel, így a filmnézés nálunk nem volt mindennapi dolog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Boglárka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2020. július 18. 13:40 | Link


- Dehogyis, szívesen segítek - válaszolom ajkaimra kedves mosolyt varázsolva. Aranyos, hogy így mentegetőzik, csak mióta megegyzetem Livivel és a fél iskola házidolgozatait én írom kicsit kevesebb időm marad ezekre az ingyen és bérmentve tartott korrepetálásokra. Bár tény, hogy baromira megéri vele üzletelni, igaza volt tanár úrnak, mikor őt ajánlotta. Már most meghökkentően sok pénzt kapartam össze gyakorlatilag igazi munka nélkül. Mindenki boldog, én a pénztől, ők a jó jegyekről. Na persze azért arra figyelek, hogy ne legyen túl jó egyik munka sem, különben még a végén lebuknék. Így minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy olyan épp csak átcsusszanó, vagy középszerű beadandók kerüljenek ki a kezem közül. Még senki nem reklamált, szóval valami biztosan jól csinálok.
- Ezért ülök mindig egyedül, jó messze mindenkitől. - Néha megesik, hogy Veroccsal reggelizem, de olyankor inkább nem viszek könyvet az asztalhoz. tudom, hogy mi ketten milyen kelekótyák tudunk lenni együtt és annál jobban féltem az értékes olvasmányokat, minthogy ilyen felelőtlenül szándékos veszélynek tegyem ki őket. Meg olyankor jobban esik beszélgetni kicsit, még ha a mindennapokban ez nem is az erősségem. Szeretem, hogy ilyen fura dolgokat hoz ki belőlem az a bolond.
Nem viszem magammal a könyvkupacom, tudom, hogy senki nem fogja magához venni, míg teszünk egy rövidke sétát. Ha meg mégis majd megszerzem tőle. Mélyeket szippantok a csodálatos levegőből, imádom ezt az illatot. Ahogy a régi és az új könyvek aromája keveredik létrehozva valami utánozhatatlan, leírhatatlan illatot. Ha tehetném ezzel az illattal venném magam körbe életem végéig. túl jó ahhoz, hogy ne gondoljak ilyeneket.
- Olvastam, de annyira nem fogott meg. - Feledhető olvasmány volt, nem is tudnám felidézni pontosan a cselekményt. Tipikus egyszer olvasós, nem volt rossz, de nem szerettem bele annyira, hogy mondjuk saját példányt vegyek belőle. Joggal gondolhatnák az emberek, hogy annyi könyvem van, amennyit meg sem tudok számolni. Tény és való, hogy a könyvtáram elég sok kötetet magába foglal, de csak azokat vagyok hajlandó megvenni, amiket tényleg szeretek is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Prefektus Levita, Ötödikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 464
Írta: 2020. július 19. 02:21 | Link

Bogi
Öltözet

Hatalmas kő esik le a szívemről. Gyűlölök mások terhére lenni. Másrészt pedig, tudom, hogy ha Bogi segít, pillanatok alatt megleszek azzal a beadandóval, és nem kell többet aggódnom miatta.
 - Tényleg nagyon köszönöm - úgy érzem, meg kell hálálnom háztársamnak valahogy a segítségét. Bizonyára van elég dolga anélkül is, hogy engem tanítgatna. Hiszen neki is rengeteg tanulnivalója akadhat, a szabadidejéből pedig nem szívesen veszek el sokat.
Mosolyogva bólogatok. Én is próbálom óvni a könyveimet, de hát a Nagyterem tömött és zajos. Mindenki a másiknak ordibál, átnyúl két emberen, hogy megszerezze ami neki kell, majd végezve hevesen feláll, és mindenkit figyelmen kívül hagyva kiviharzik.
 - Én is próbálkozom. De hiába ültem az asztal végén, így is meglöktek. Néha annyira figyelmetlenek tudnak lenni az emberek. És bosszantóak is - teszem hozzá halkan.
Utolsó mondatom nem túl társasági lényemre vall.  Általában nem beszélgetek sokat reggeli közben, ezért viszem magammal a könyvem. Olvasni lehet rágás közben is, míg beszélgetni már annyira nem. Arra ott vannak a szünetek, meg a délutánok. Nem mintha akkor nem a könyvek társaságában tölteném az időt. Mégis jobban szeretek akkor beszélgetni, ha nem kell közben mások rágását szemlélnem.
Ahogy elindulunk a sorok között, megcsap a könyvek jellegzetes illata. A roskadozó polcokon végignézve pedig elém tárul a kötetek sokféle színe, mérete. Mióta tudok olvasni elvarázsolnak az ilyen helyek. Nyaralásokon sosem maradhatott ki a helyi könyvtár a kirándulások sorából. A testvéreim persze halálra unták az egészet, és nem értették, minek megint könyvtárba menni. Azonban egyik hely sem volt annyira varázslatos, mint egy a kis boltocska. Itt mindent meg lehet találni. Elképesztő!
Kissé csalódottan teszem vissza a kötetet a helyére, de tovább indulok Bogi után. A boltocskát körüljárva és mindent jól megszemlélve jókora kupac gyűlik össze. Félig a kezemben félig a földön. Ezután jön a dolog egyik legfájdalmasabb része. A szortírozás. Ugyan bármikor visszajöhetek az itthagyott könyvekért, mégsem ugyanaz, mintha most vinném el mindet. Végül csak sikerül leszűkíteni a listát annyira, hogy kézben vissza tudjam vinni őket a kastélyba. Fizetés után feltöltődve lépek ki a napfényre, hogy aztán valahol begubózva belekezdhessek az egyik új szerzeménybe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
KARANTÉN


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 10. 13:06 | Link

Ákos


Nem igazán tartom fontosnak az olyan szociális eseményeket, mint az évnyitó, vagy a bulik. Volt bennük részem, és a nagy többségre nem tudok jó érzéssel visszagondolni. Ahhoz se volt túl sok kedvem, hogy a jelenlétemmel okot adjak az esetleges csamcsogásra azoknak, akik valamiért még itt vannak, és ismerhetnek.
Nem egyszer fordult elő, hogy szó esett rólam a pletykarovatban, de akkor sem bánom. Akkor ez történt, az ember meg akarva-akaratlan változik.
Most pedig számomra az a legfontosabb, hogy letudjam ezt a pár évet, és azzal foglalkozhassak, amivel tényleg szeretnék. Már nem keresem a szerelmet minden sarkon, sőt.
Ezért is fogadom meg a házvezető tanácsát, és keresem fel a boltot. Elcsodálkozok kicsit azon, tényleg mennyit fejlődött ez a hely, és most jó érzés is a macskaköveken járni. Régen ez nem ilyen volt. Egy métert nem tudtál úgy menni, hogy egy siető valaki ne botlott volna feléd, vagy ne lökött volna fel majdnem. Most még pillantást is tudok vetni a megrúnázott telefonomra, hogy jót mosolyogjak a mémen, amivel apám rendszeresen boldogít. Ő is teljesen más lett, mióta le tudtam vele ülni beszélni. Kellett ez. Hogy rendbe tegyük a dolgaink. Talán nekem jobban, mint neki.
Amint meglátom a kijelzőn a számot, ami hív, határozottan húzom az ujjam lefelé, és süllyesztem vissza a zsebembe a telefont. Nem érdekel, anyám - mármint a vérszerinti - mit akar. Megmondtam neki, nem kérek belőle, és nem kívánok az élete része lenni, hisz... ő volt az, aki lemondott rólam. Tudom, csak azt látja, lehet haszna belőlem.
- Jó napot - mosolygok a pult mögött állóra, aztán bevetem magam a polcok közé. Imádom ezt az illatot, na meg a lapok sercegő hangját. Az előttem haladó zsebéből kiesik egy cetli, amit még azelőtt felkapok, hogy földet érne, hogy az illető után lépjek vele. Óvatosan kocogtatom meg a vállát.
- Bocsánat, ezt elhagytad - nyújtom is felé a tulajdonát anélkül, hogy egy pillantást is vetnék arra a cetlire.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2020. október 10. 15:13 | Link

Ráhel



A könyvesbolt egészen hamar be tudott neki szerezni egy angol nyelvű könyvet az egyes népcsoportokról, melyek a Római Birodalomban éltek. Elméletileg a Flavius dinasztiától egészen a Severusokig fellelhető benne mindenki, akit ismertek, legyen az mugli vagy varázsló. Remélhetőleg találni fog valami nyomot, hogy kik és miért mehettek fel Dacia vidékén a hegyekbe, hogy ott éljenek. Az persze túl naiv gondolat lenne, hogy ha még az általuk használt varázslásról is szó esne benne, de ha már valamiféle helyhez tudná kötni, akkor talán okosabbak lehetnének. Valószínűleg a volt kollégáinak is megvan ez a könyv, de szeretne belőle egy saját példányt, még akkor is, ha nem éppen túl olcsó. Az átkoknak a történelmi háttere nem annyira izgatta sosem, ezért nem is lett ereklyekutató, sokkal inkább az előállítás módja, a technikák, a fekete mágia érdekelte, így nincs túlzottan sok ilyen témájú könyve, ami van, az is inkább görög, egyiptomi meg dél-amerikai, mert azok voltak a jelentősebb munkái az elmúlt években.
Amíg várta, hogy kihozzák a raktárból a vaskos csomagot, addig úgy gondolta elidőzik a madarakról szóló könyveknél. Régen vásárolt már magának madárhatározót vagy bármi olyasmit, ami ezzel a hobbijával kapcsolatos. Mikor is? Nyolc éve? A nagy nézelődésben észre sem veszi, hogy elhagyja a rendeléséhez kapcsolódó papírt, amivel átveheti azt. Néha még ösztönösen a jobbját használja a bal keze helyett, így kissé nehezen emel le egy baglyokról szóló könyvet. Mostanában sokat gondolkodik rajta, hogy jól jönne egy saját bagoly, mert elég sokat levelezik a családjával meg a Minisztériummal. Taláromra csapja fel, éppen a gyöngybaglyoknál nyílik ki. Szája halvány félmosolyra húzódik, annyira szívet melengető látvány. Az biztos, hogy elfogadna egy ilyet.
A nagy madár fanboying nem tart sokáig, hiszen hátulról valaki megkocogtatja a vállát. Először ösztönösen összerezzen, mint az utóbbi időben oly’ sok mindentől, aztán csak megfordul a hang irányába. Hirtelen nem is tud mit mondani a tegezésre, nem ezt szokta meg az elmúlt évek alatt. Nem ismerős neki a vele szemben álló hölgy, így úgy dönt, hogy viszonozza, elvégre, nem minden a Minisztérium meg az AMS, nem igaz? – Köszönöm! – Mivel a baljában már a baglyos könyv van, ismét a jobbját tudja nyújtani, ami szemmel láthatóan remeg, de azért egy papírt simán megfog vele. Amint ezt észreveszi, gyorsan rejti el a zsebébe – no nem a papírt, nem vett ő illegális dolgot, hanem a kezét. – Jó, hogy megtaláltad, enélkül bajos lett volna átvennem a könyvet. – Teszi hozzá, hogy elterelje a figyelmet az előbbi kínos manőverről. Részéről egy pár másodpercnyi kínos csend áll be, amit a raktárból visszatérő boltos szakít meg.
- Kállay Ákos, itt a rendelése! Kérem a bizonylatot! – A férfi gyorsan a helyére rakja a baglyos könyvet, s immáron a baljával átnyújtja a kissé gyűrötté vált fecnit, melyért cserébe megkapja a vaskos, gondosan fehérbe becsomagolt, madzaggal átkötött könyvét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
KARANTÉN


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 10. 15:46 | Link

Ákos


Nem arról van szó, hogy én egy ilyen helyre életembe nem tettem be a lábam. Minden látszat ellenére, stréber típus vagyok. Épp csak tisztában vagyok vele, minden bolt elrendezése más, és az itt dolgozók is elég elfoglaltnak tűnnek, nem akarom őket zavarni.
Ezért tűnhet esetlennek a toporgásom. Na meg nem segít a térdrögzítő sem, amit a nadrágom takar. Ez viszont már olyasmi, ami mindennapos kiegészítőmmé vált, lévén nem akarom én, hogy folyton folyvást kiugorjon, hiába rakom már vissza egy gyógyító rutinjával, a látvány nem szép, és nem is a világ legjobb érzése. Már azon vagyok, hogy mégis segítséget kérek, de észreveszem a cetlit, szóval úgy döntök, ráér az még. Inkább odaadom a tulajának, lehet ha észreveszi, hogy nincs meg, kicsit mérges lesz. Vagy fogalma se les róla, hogy hagyhatta el.
- Igazán nincs mit. Nem állhatok egy friss szerzemény útjába. Te is úgy szoktad kibontani, mintha karácsonyi ajándékot kapnál? - tudakolom meg egy félszeg mosoly kíséretében, mert lehet ez csak az én heppem. Főleg, ha sokat kell várni rá, mert mondjuk várólistás. Persze nem lehet nem észrevenni a remegő kezét, és esküszöm, még rá is kérdeznék a dologra, ha nem került volna belém az a kapcsoló, amiért mindig is könyörögtem. Most már tudom, hogy mikor kell tényleg csendben maradni.
- Ráhel - kezet nem nyújtok, lévén már nincs neki végtagja, amivel el tudná fogadni, és amúgy sem olyan helyen vagyunk, ahol a protokoll szerves részét képezné.
- Gondoltam úgy fair, ha én tudom a neved - feltéve, ha nem keresett személy vagy, aki inkognitózik - akkor te is tudd az enyém - osztom meg vele a gondolatmenetet, ami arra késztetett, bemutatkozzak.
- És megállapítottam gyorsban azt is, nem most jársz itt először. Kérhetek kis segítséget viszonzásképp? Ezt a könyvet keresem - nyújtom felé a saját cetlim, nem bírom megállni, hogy ne forgassam meg a szemem.
- Ajánlott olvasmány átoktörésre, de valószínűleg a tanár irtó jó pasi lehet, mert a könyvtárat kifosztották. És mielőtt nevetnél, ez egy valós statisztika, ha a tanár jó pasi, még a legrenitensebb diák is odateszi magát - azért én is elvigyorodok, mert mikor Minának kifejtettem ezt, ő nagyot nevetett rajta... de képtelen volt megcáfolni.
Utoljára módosította:Mácsai Ráhel, 2020. október 10. 15:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2020. október 10. 16:28 | Link

Ráhel

Lehetséges, hogy kényelmesebb lenne, ha volna saját baglya, viszont azt gondozni is kell, és munka mellett félő, hogy sok lesz neki egy állat is. Nincs még jól, bátor, sőt talán badar döntés volt a részéről ilyen hamar elmenekülni azoktól az emberektől, akik segíteni szerettek volna neki. Persze itt sincs egyedül, hiszen Belián is itt van, meg a régi iskolatársaiból is jutott néhány az intézmény falai közé, akikkel valaha jóban volt. De Ákos büszkébb ember annál, minthogy beismerje, szüksége van a segítségre. Nem véletlen nem volt hajlandó szanatóriumba vonulni, hagyta abba a pszichoterápiát és hagyta el az összes olyan bájitalt, amiről úgy gondolta, hogy elnyomta a legilimentori képességeit. Kényszeresen irányítani akar mindent, de csak a saját módszereit fogadja el, amik nem biztos, hogy jók. Igaz, bonyolultabb a levelezés a hivatalba mászkálással, de így ritkábban is érik el, meg rajta is kisebb a felelősség. Igen, nincs szüksége még egy madárra, bármennyire is gyönyörű az a gyöngybagoly.
Döbbenten pislog a csacsogó lányra. Ismét habozik egy pillanatra a válasszal, hirtelen nem is tudja hová tenni ezt a közvetlen stílust. – Mondjuk. – Ez lesz az első karácsonya ilyen állapotban. A szülei jelenleg mérgesek rá, mert egyszer csak bejelentette, hogy tudja, hogy szarul van, de akkor ő most lépne az ország túlsó végébe. Pedig már egy részidős minisztériumi, kényelmes állást akartak neki lezsírozni, ahol kellően kímélnék, de mégis keresne egy kis pénzt. Nem kell a szánalom pénzük. Szabadságot akar. – Ákos – Bólint finoman a fejével, kezét szigorúan elő nem véve a zsebéből. Szerencsére Ráhel vagy látta az előbbi mutatványt és nem erőlteti a dolgot, vagy pedig maga sem az a kézfogós fajta. A férfi a maga részéről mellőzi az ilyen gesztusokat, amióta csak ilyen szánalmas kézfogásokat képes produkálni. – Akkor kicsit óvatosabb lennék. - Feleli halkan, lassan pislogva a szőke csevegő lányra. Hogy ez mennyit tud beszélni. Kezében immár a nehéz csomaggal, amit a fogást megkönnyítendő madzagoknál tart veszi át a cetilit. – Régebben jártam erre. – Ez így igaz, a bagolyköves évei alatt felvásárolta az átkos meg legilimenciás könyveiket, bár annyira törzsvendégnek akkor sem számított. Egyszerre vett több mindent.
Szemeit átfuttatja a kis papíroson. Hoppácska, ez az ő tantárgya. Tekintete átsiklik a lapról a lány arcára, ahogy az a külsejéről szóló okfejtésbe kezd. Óhatatlanul is elneveti magát. – Valóban? És te renitens vagy? – Kérdezi még mindig derült arccal. – Egyébként az átoktöréssel kapcsolatos könyvek a fekete mágiával foglalkozó részen vannak. – Direkt nem szól semmit, ez a beszélgetés kezd számára érdekessé válni. Nem gondolta volna, hogy ekkora benyomást tett bárkire az évnyitón való meditálásával. – Nézd, erre. – Közben megindult a bolt leghátsó része felé, ahogy beszéltek. Járása is imbolygó kicsit, de azért stabilan megy. – Kicsit eldugják. Dicséretes, hogy az ajánlott olvasmány is érdekel. – Mondja a megfelelő polchoz érve, lábai közé támasztva a nehéz csomagját. Háttal áll a lánynak, a hangjára igyekszik semlegességet erőltetni, de az arca még mindig halványan derül. Még ilyet, az ő órájára kikapkodják a lányok a könyveket a könyvtárból?
Nagyon rövid idő megtalálja a kért könyvet és Ráhel kezébe nyomja a cetlivel együtt, mostanra visszatérve a régi, komoly önmagához. Annyit bújta egyetem alatt, hogy a könyvgerinc tapintásáról vakon leemelné a polcról.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
KARANTÉN


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 10. 16:57 | Link

Ákos


Ez az, ami nem múlt el. Sőt, most, hogy megértettem és elfogadtam azt, aki vagyok, és ami a múltam, egyre nyitottabb vagyok. Viszont míg régen számtalanszor megkaptam, hogy csak magamra gondolok, csak az én sérelmeim fontosak, és engem senki nem ért meg, már ezek eltűntek. Megtanultam figyelni a másikra is. Megtanultam azt is, hogy két szép szó után, ne tekintsem az illetőt a legjobb barátomnak, és aggassam a nyakába a problémáim, mert azt nem feltétlenül értékelné, vagy ha mégis... egyszerűen nem tudna vele mit kezdeni. Észreveszem ám, hogy ő viszont nem olyan szószátyár, még a döbbenet is felntűnik, ami az arcára ül ki pár pillanatra.
- Ja bocsánat, én beszélős vagyok, ha idegesít, lőj le nyugodtan - megvonom a vállam, mert tudom azt is, nem mindenki viseli ezt el, és nem akarok kellemetlenséget okozni.
- De és ha pont az óvatosság buktatna le? Én úgy képzelem, a simlis alakok pont hogy kirakatba teszik magukat, vagy teljesen beleolvadnak a környezetükbe - még hümmögnék is, de az elmarad. Helyette inkább a férfi arcát fürkészem, mintha csak próbálnék belelátni a fejébe, hogy megállapítsam, nem egy olyan alak-e.
- Segítsek megfogni? - óvatosan és halkan kérdezem, mert ezzel mintegy tudtára adom, nem kerülte el a figyelmem, viszont tudom, hogy élből fogja visszautasítani, és akkor még örülhetek, hogy nem akad ki.
- Most keresed az összefüggést? Nem tudsz rájönni, miért keresek ilyen könyvet? Nincs nagy drámai jelentősége amúgy, csak felvettem a tárgyat - belőlem biztos nem lesz minden átok tudója, abszolút nem motivál, hogy ilyen veszélyes dolgokkal kísérletezzek.
- Óóó vagy úgy... összességében nem. De közrejátszott egy kamaszkor, meg egy bonyolult családi dráma - legyintek csak, mert míg akkor ezt tragédiának fogtam fel, mára pontosan ennyit jelent nekem minden, ami akkor történt.
- Mostanra inkább maximalista. Rendezvényszervező leszek, de ahhoz ugye el kell végeznem a mesterképzést. És ha már el kell, akkor nem szeretném, ha csak átrugdosnának - és ez a soft verzió. Azt inkább nem ecsetelem el neki, nálam mit takar a maximalizmus, félő nem tartana teljesen normálisnak.
Követem Ákost, de az a járása se kerüli el a figyelmem, így míg nem figyel, jól kianalizálom. Több verzió is eszembe jut, ami miatt kialakulhattak ezek nála, a stressz... a feszült tartás szinte kézzel tapintható. Igen, ha egy pszichológus a nevelőanyád, akkor akarva-akaratlan átveszel tőle dolgokat.
- Egyébként jól áll a nevetés. Nem szoktál sűrűn, igaz? - talán ez még bóknak is tűnhet, és nem tudom teljes válszélességgel állítani, hogy míg háttal állt nekem, nem siklott a tekintetem olyan helyekre, ahová nem kéne, de mindezt megtartom magamnak, inkább csak a verzióim egyikét akarom megtalálni.
- Ha nem tévedek, akkor te is visszatérő diák vagy... találgathatok? Levita? - így elsőre simán odasorolnám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2020. október 10. 18:43 | Link

Ráhel

Az utóbbi években sokat komolyodott a tizenéves mivoltához képest, elvégre nagyon nagy nyomás alatt, rengeteget dolgozott, aminek erős személyiségformáló hatása lenne bárkire nézve. Meg hát ő sem maradhatott mindig az a hülye gyerek, aki mindig mindenbe beleártotta magát, huszonévesen már ideje volt komoly férfivá válni. Aztán jött ez a valami… ez a szánalmas létforma, hogy képtelen abban dolgozni, amiért annyit tanult. Hogy segítségre szorul. Ilyenkor örül csak igazán, hogy nem kell még egy családról is gondoskodnia, az még nagyobb csőd lenne, hiszen akkor még több szerepben vallana kudarcot. Nem tudja, hogy most milyen ember lenne, hogy ha tiniként nem az átoktörés, hanem egy sokkal lazább szakma iránt kezdett volna érdeklődni.
Vállát megvonva hümmög. Felőle beszélhet, meghallgatja. – A simlis alakok nagyon kedvesek tudnak lenni, főleg, ha akarnak valamit. – Hangja halk és kimért, érezni lehet, hogy volt már ilyenekkel dolga. Nagyon sokat segített neki a legilimencia az ilyen emberek feltérképezésében és a munkája során is sok hasznát vette, hogy ne érje őket nagyobb baj. – Az már kellemetlenebb, ha okklumentorok is. – Kicsit ragad rá a fecsegősség, de ez még kikívánkozott belőle. A legeslegjobb okklumentorokkal szemben még ő is kevés volt, azt már a főnöke intézte, akinek nála sokkal nagyobb tehetsége volt és jóval nagyobb gyakorlata. – Megy, köszönöm. – Kicsit ügyetlen, de a világért sem fogadná el a segítséget. Főleg nem fizikai dologban egy nőtől. Nem mondta lekezelően, elutasítóan, inkább ő is csak halkan, finoman. Reméli nem fogja erőltetni, mert az már bántaná az önérzetét.
- Azt hittem azért érdekel, mert átkokat szeretnél törni. Ez már egészen magas szintű olvasmány. - Feleli közömbösen. Végül is azt nem bánja, hogy az óráit olyanok is látogatják majd, akik nem szeretnének átoktörőkké válni – nem is való mindenkinek ez a szakma, csak az a lényeg, hogy viselkedjenek. Ilyen üres csevegések biztosan nem lehetnek óra közben. Még maga sem tudja, hogy mennyire lesz interaktív az óra, mert akkor könnyen elvihető beszélgetéssé. A családi dolgaikra csak egy biccentéssel reagál. Az ő dolgait sem szereti, ha megkérdezik, úgyhogy ő sem mászik bele más magánéletébe. – A maximalizmus az egy jó dolog. A rendezvényszervezéshez sajnos nem sokat értek. – Válaszolja vállát megvonva. A maximalizmushoz annál inkább, főleg az egyetemi évek alatt. Akkor kezdett szétcsúszni lelkileg, amikor mindent el akart érni és bizonyítani.
Ismét döbbenten pillant a lány szemébe. Észre sem nagyon vette, hogy elnevette magát, pedig, nagyon jól mondja, nem sok példa volt erre az elmúlt hónapokban. – Nem. - Feleli egyszerűen, tömören. Nem, mert nem volt min nevetni. Most is a helyzet abszurditásán nevetett, s valószínűleg akkor is fog, ha a lány megtudja, hogy bizony róla beszélt. – Visszatérőnek visszatérő… - Kezd bele halkan megköszörülve a torkát. Mókásabb lett volna, ha az órán tudja meg. Hazudjon? – Eridonos voltam. – Még húzza egy kicsit az időt, hátha. – Ilyen könyvük is van már? – Húz elő egy nagyalakú, színes képekkel tarkított darabot, amiben a test deformitásokat okozó átkokat illusztrálják képekkel.


Utoljára módosította:Kállay Ákos, 2020. október 10. 18:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
KARANTÉN


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 10. 19:24 | Link

Ákos


- Még nem tudtam eldönteni, hogy te az vagy-e, szóval... Akarsz valamit? - vonom fel a szemöldököm kihívón, egyedül az arcomon látszik, hogy ez a kérdés azért nem teljesen komoly. Egyszerűen ez egy magas labda, én meg az olyanokat lecsapom, na meg... hátha elcsípek még egy mosolyt. Komolyan jól áll neki.
- A világ legmenőbb dolga az okklumencia - én ezt persze másképp látom, mint ő. Bár lehet Zóját így se tudnám kikerülni, mert számára nem ilyen téren vagyok nyitott könyv.
Csak mosolyogva biccentek, mert tudtam én, hogy nem fogadja el, de ugye a reakciók... azok a fránya reakciók sok mindent el tudnak ám mondani, ha az ember...figyel. És meglepő, milyen könnyen megy ez nekem, holott évekkel ezelőtt még képtelen voltam rá.
- Érdekel, de túl fegyelmetlen vagyok ahhoz, hogy ilyesmire vetemedjek. Nem vagyok valami bátor, és még a sima bűbájokkal is meggyűlik a bajom. A nevelőanyám szerint, mert túl impulzív vagyok. Volt rá példa, hogy dühös lettem, és egy egész szoba dőlt romba, csak mert nem bírtam kontrollálni az erőm... azóta tanultam némi fegyelmet, de van még hogy így is túlnő rajtam az erő... Hidd el, ezzel teszek egy szívességet a világnak - most rajtam a sor, hogy nevessek, mert azt viszont nem mondhatja senki, nincs önkritikám. Nem is igazán mondanám kritikának, egyszerűen csak tisztában vagyok az erősségeimmel és a gyengeségeimmel. Van amiben szeretnék fejlődni, és van olyan, mint például a fegyelem, amit egyszerűen halott ügynek érzek.
- Attól függetlenül sok minden érdekel, az átoktörés, botanika... csillagászat, történelem. Elsős koromban felvettem minden tárgyat, aztán szelektáltam, ami nem is érdekel, annak esélyt sem adok... tudom, rossz szokás - húzom el a szám, de ez a másik, amin képtelen vagyok változtatni.
- Pedig valami eszméletlen. Jártál bálokon? Most ne feltétlenül a sulisokra gondolj, hanem például egy aranyvérű gálára... ahol még a szalvéta gyűrű is tökéletesen illik a dekorációhoz... és a zene pont olyan, amilyennek lennie kell, na.. az egy rendezvényszervező műve... a saját apám esküvőjét szerveztem meg, és teljesen beleszerettem - nem mintha nem lenne nyilvánvaló, hisz pillanatok alatt leszek szentimentális, és persze alig tudom abbahagyni az áradozást, de mint említettem, ott van az a kapcsoló.
- Neked van valami, amiért ennyire rajongsz? - persze hogy kíváncsi leszek ezek után. De újra el kell vigyorodnom az arcát látva.
- Nyugodj meg.. minden rendben, a világ se dőlt össze, apokalipszis sem ütött be... Sokan nem is gondolnák, hogy egy görbe, vagy a nevetés, milyen sokat jelent - megvonom a vállam, nem is igazán értem azokat, akik inkább egy merev álarc mögé bújnak, mert azt hiszik, az felér egy pajzzsal.
- Eridonos? Ne haragudj, ezt nem tudom rólad elképzelni, mert khmmm... én is az vagyok. De navinésként kezdtem, mennyivel jobb, mi? - mégis úgy érzem, jó helyen vagyok, így kellett ennek lennie.
- Brrr... úgy tűnik, és látod? Nem jó olyanokkal játszani, amik ilyesmiket tudnak okozni.... tényleg nem mindenkinek való - sóhajtok fel, kicsit elhúzva a szám, mert legyek bármennyire erős, azért vannak, amik kiverik nálam a biztosítékot, de ez normális nem?
- Ne haragudjanak, de leltároznánk - töri meg a számomra kellemes beszélgetést az egyik itt dolgozó.
- Ó elnézést, máris - azzal odaszaladok, kifizetem a könyvem, majd megvárom Ákost.
- Köszönöm.. nem sokszor beszélgetek ilyen jót egy könyves boltban úgy, hogy a könyvek szóba se jönnek, egy élmény volt - küldök felé egy szikrázó mosolyt.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2020. október 10. 20:30 | Link

Ráhel

- Ezt én is kérdezhetném. – Feleli a lány mimikáját másolva, ezzel egyértelművé téve, hogy csak húzza. Elvégre nem ő kezdeményezte a beszélgetést. Felemeli a nehéz csomagot, amit az imént vett át – Ezt. -Leginkább ezt szeretné. Valószínűleg a szokásosnál is álmatlanabb éjjele lesz, ha belekezd. Vagy pont, hogy álmosabb, ha nagyon unalmas és nem talál semmit. Ez majd kiderül, nagyon régen volt szerencséje ilyen témájú könyvhöz, különösen angolul. Reméli, hogy azt még nem felejtette el. – Nekem a legilimencia jobban tetszik. – Az okklumenciát már csak azért sajátította el, hogy teljes legyen a dolog. Az apja kiváló okklumentor, Ákosnak sosem volt különösebben az erőssége, éppen megadták neki a hivatalos engedélyt. Nem is csoda, hogy az a képessége az átokkal gyakorlatilag lenullázódott. De ő leginkább a legilimenciáját siratja, nem az okklumenciát – bár a pszichológusok előtt kétségtelenül jól jönne a másik képessége is.
Figyelmesen hallgatja, ahogy a szőke eridonos mesélni kezdi, hogy mennyire nehezen tudja kontrollálni a mágiáját. A szoba romba döntésénél a száját félrehúzva szisszen egyet. Szerencsére nála ilyen probléma sosem volt, lényegében kiegyensúlyozott kölyöknek lehetett mondani, de hallani lehetett néhány balesetről akkoriban is az iskola falai között. De ez normális. Tinik, varázslat, hormonok. – Akkor tényleg jobb lesz így. – Bólogat megkönnyebbülten. Csak az ő óráján ne robbantson fel egyik sem semmit, plíz. Erre nem volt felkészülve, ez sok neki, ennyire nem fizet jól ez a munka. – Mindent? Az… az is egyfajta maximalizmus. –  Ákos is sok mindenbe belekapott, de ilyet nem tett volna magával szemben. Ennyire nem akart bizonyítani az apjának, hogy túlhatja magát, hagyott magának időt élni. – Oh, igen… ne is mondd azokat a gálákat… fúú… - Most magától vágatta le a haját, de iszonyúan sérelmezte, hogy minden ilyen alkalomra rövid hajat kellett csináltatni magának, mert bozontos és mit fognak szólni hozzá. Meg az a sok etikett óra, táncóra. A rémálmaiban se jöjjenek elő azok a bálok. Nem akart magának onnan feleséget. Nem akart portéka lenni.
Meglepődik, hogy a szóáradt közepén egy kérdést is szegeznek hozzá. – Mmm… ornitológia. Természetjárás. Sátorozás, ilyenek. – Az átkokat nem mondja, az nem feltétlen hobbi, az életstílus, hivatás. Átok, ami tönkretette az életét. Ambivalens érzései vannak vele kapcsolatban. Nem is reagál semmit a lány apokalipszissel kapcsolatos véleményére. Benne az van, és neki az épp elég. Az ő világa összedőlt és akárhogy kap a darabjai után, azokat nem képes elérni, homokként hullanak ki a kezei közül, bármit ragad meg a régi életéből. – Voltam. – Ismétli meg. Tisztában van vele, hogy már kicsit sem eridonos. Ha látta volna a lány nagyjából ilyen idősen, mint most ő maga…. Ő is ennyire sok volt ennyi idősen?  Jaj.
Ákos a boltos szavára visszateszi a könyvet a polcra, majd a saját előre kifizetett csomagjával bevárja a kassza mellett, majd együtt hagyják el az üzletet.
Biccentve búcsúzik Ráheltől, egy halvány félmosolyt megenged felé. Vicces lesz a találkozásuk az órán, már nagyon várja.
Utoljára módosította:Kállay Ákos, 2020. október 10. 20:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Borlai Artúr Máté
Mestertanonc Navine (H), Egyetemi hallgató, Előkészítős tanár, Harmadikos mestertanonc


Kócián
offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 52
Írta: 2021. április 5. 15:17 | Link

Lóránték Emmája

A nagy lóti-futiban, amivel az elmúlt pár hét járt, bizony nemigen volt ideje bevásárolni mindenfélét a következő tanévre. Rögtön mindjárt kétféle tankönyv-szettet kell beszereznie, sőt, ha nagyon korrekt akar lenni, akkor bizony még többet is. Megvolt az első hétvégi oktatása az AMS-en, eddig tetszik neki, bár ez még inkább csak bevezetés volt a tanárok részéről.  Már könnyen belátható, hogy nem lesz könnyű dolga ebben az évben. Mindegy, majd lesz valahogyan. Mindenesetre nem szeretné, hogy a seprűkészítés rovására menjen az egyetem, még ha valamelyest össze is függ a kettő, és remélhetőleg sok hasznos dolgot fog tanulni a következő három évben.
Még üres hátizsákját felcsapva a cigarettáját szívva indul meg az előkészítős műszakot letudva a könyvesboltba, hogy beszerezze az összes tankönyvet, ami csak kellhet a következő tanév során. Még a bolt előtt el is tudja nyomni és kidobni a csikket az út szélén álló szemetesbe. Torkát megköszörülve lép be a könyvillatú üzletbe, ahol kedvesen üdvözli az előadókat.
Útja egyenesen a tankönyvek közé vezet, ahol már ácsorog néhány diák. Bizonyára ők is későn kapcsoltak, hogy meg kéne venni a felszerelést és nem jutott számukra tankönyv a könyvtárból.
Nadrágzsebéből találomra előveszi az első apróra hajtogatott fecnit, ami a kezébe akad. Mind az egyetemi, mind pedig a bagolyköves tankönyvlistát elhozta, meg kiírta a suliban pár testnevelés témájú könyv címét, hátha alapon. Kellett kondi a kviddicshez, de ez még nem teszi képzetté ezen a területen, hogy akkoriban nagyon sok gyakorlatot végzett, hogy jobban meg tudja ülni a seprűt. Őrzőként nem kellett annyit száguldoznia, inkább a reflexei számítottak.
Halkan dúdolva hajtogatja ki a papírját, négyszer is meghajtotta, sajnos többször nem lehetett, pedig direkt lapítgatta vonalzóval. Az éles vonalak ellenére jól látszik, hogy az egyetemi tárgyaihoz tartozó könyvet kell megkeresnie. Kedvesen köszönve odalép a válogató diákok közé, nem is nagyon figyeli kikkel találkozik. Ujjait futtatva a könyvek gerincén sietősen próbálja megtalálni az Alternatív repülőeszközök című könyvet. Néhány pillanat múlva meg is leli, szerencsére csak rossz helyen kereste először. Lelkesen hajtja ki a még ropogós lapokat, hogy megnézze, mire számíthat. Néhány kép és a főbb fejezetek címének átfutása után a kosarában landol a kemény fedeles darab. Ahogy fordul a polchoz, hogy kikeresse a következő könyvet a látóterébe kerül egy ismerős.
 – Szia Emma! Látom, te is az utolsó percben szerzed be a cuccokat! – Szólítja meg derűsen még mindig a kockásra nyúzott papírt a kezében szorongatva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2021. április 17. 17:06 | Link


vásároljunk együtt, kicsit kínosan kezdek



Miután végre rájöttem, mi lesz az én irányom, az utolsó pillanatban adtam le a szakirányú jelentkezést. Nem éppen örültek neki, mert már azt hitték nem fogok és pakoltak volna a „végzett és nem akar semmit” stócba biztosan, ha létezik ilyen. Erre nem, berongyoltam és letettem a papírom, hogy akkor én most ezt szeretném. Azt hittem pár pillanatig, hogy félredobja, hogy elkéstem, de végül megkaptam a sikerességet a bizonyítvánnyal együtt. Ami, hozzám képest, nagyszerű lett. Bencét hatszor ugráltam körbe, hogy minden hisztim és sirámom ellenére sikerült minden, görbül, annál is jobban, mert még Elfogadható se lett közötte, pedig mindet arra saccoltam. A VAV jól megizzasztott, viszont innentől majd mesélhetek a fiatalabbaknak rémtörténeteket róla. Érdekes lesz, annyi szent. Mármint, hogy kérdeznek, mert be kell vallanom, ahogy leadtam a lapot, minden kérdés, ami ott volt, kiesett a fejemből. Nem tudom felidézni, vagy csak nagyjából megsaccolni. Mondjuk, azt tudom, emlékszem az érzésre, hogy nehéz volt, így nem bánom, ha ezek az információk nem maradtak meg a fejemben. Nem is érdekes.
Az annál inkább, hogy akkor ismét nekiindulhatok beszerezni mindent. Kicsit késve sikerült, mert nyaraltunk is, illetve a pót-jelentkezés miatt nem időben sikerült mindent megvennem, de oda se neki. Amim már volt, összecsomagoltam és elindultam ismét a kastélyba, a vonattal, többiekkel együtt. Lepakolva, aztán sarkon fordultam és már mentem is a faluba. Mivel már nem alapképzésre járok, nem kell olyan korán sem visszaérnem. Kedvem lett volna magammal vinni valakit, akárkit, mert ez a szabadságérzet tök jó és kedvelem, nagyon felpörget. Viszont, mivel hirtelen ötlet volt, így senkit sem találtam, egyedül maradtam hát. Kényelmes cipőben tértem a faluba be, hogy első utam a könyvesboltba vezessen. Ha előbb nézek ruhákat és minden vackot, félő, hogy rám esteledik és minden pénzem elverem, anyáék azonban elsődlegesen azt szeretnék, hogy meglegyen a felszerelésem. Egy apró köszönéssel nyitok be, majd már megyek is a polcok közé. Hamar megvannak a kötelezők, azonban nekem több kötet is tetszik az ajánlott irodalom listájáról, így azokat keresgélem. Mégis, leragadok egy egyszerű, romantikus történet első fejezeténél, amibe véletlen lapoztam bele és megtetszett az a pár sor. Épp lapozok, amikor valaki megszólít. Meglepve rezzenek össze, épp időben fogok a könyvre, hogy ne ejtsem el. Összecsukva szorítom magamhoz, ahogy fordulok a hang iránya felé, így tökéletesen látni, hogy szerelmes pongyolát olvastam és most nagy szemekkel pillogok Artúr felé. Nem mondom, hogy ez nem kínos pillanat, mert de, meg azért is, mert ő is az a fajta alak, akire szívesen nézek. Pedig nem, nem vallom magam romantikusnak.
- Szia! – mosolyodok végül el, sűrűket pislogva, majd lepillantok. – Ó, igen, igen. Vagyis nem, ezt pont nem – azzal már tolom is vissza a helyére, fordítva. – De tény, hogy utolsó percben. Nagyon késve sikerült leadnom a jelentkezésem, mert nem tudtam dönteni – fecsegek egy sort, majd észbe kapok. – És te? Mi újság veled?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Borlai Artúr Máté
Mestertanonc Navine (H), Egyetemi hallgató, Előkészítős tanár, Harmadikos mestertanonc


Kócián
offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 52
Írta: 2021. április 25. 18:55 | Link

Lóránték Emmája

Nagyon jók és érdekesek ezek az egyetemi tankönyvek – már persze amelyik kapható ebben a falusi kisboltban. Meglepően nagy a választék, azonban muszáj lesz beiratkoznia az egyetemi könyvtárba is, ha nem tud sürgősen megszerezni mindent a héten. A bagolyköves tankönyveket, meg azt az egy-két testnevelési akármicsodát pikkpakk bedobálta a kosárába, ami egyre nehezebbé és nehezebbé vált, így a földre helyezve folytatta tovább a keresgélést. Az egyetemiek jóval vaskosabbak, szinte mindegyik keményborítású. Egy ponton túl azonban feladja, hogy minden egyes darabba beleolvas, hiszen a képleteket, bonyolult ábrákat és diagramokat látva meglehetősen elmegy az önbizalma az egésztől, pedig még el sem kezdődött. Nagy álma volt, hogy a seprűk szakértőjévé, amolyan mesterévé váljon, ez a szak pedig jó alapot fog neki adni, hiszen mindenféle közlekedési eszközt és bűbájt tanítanak, ami később bizonyosan hasznára fog válni. Fel van készülve arra, hogy nem lesz könnyű, azonban a félelem mellett bizakodik.
Szemmel láthatóan nem csak ő, hanem Emma is sikerrel vette az utolsó évét a suliban, hiszen új könyveket vásárol. Még emlékszik rá, hogy mennyire izgult a VAV-on, hiszen csak bűbájtanból meg repüléstanból érezte elegendőnek a tudását, azonban végül nem is volt olyan borzalmas. Nem túl meglepően nem ő lett az évfolyam legjobb diákja, de sosem pályázott erre a címre, azokat meghagyja a levitásoknak. Bár most két alsóbb éves kislány lett az iskolaelső a házukból, amit maga sem ért. Nincs túl sok kapcsolata velük, de a klubhelyiségben látottak alapján nem nézi ki egyikből sem. Hát ezért nem ítéljük meg a könyvet a borítójáról. Bár Emmáéra nézve meglepetten tapasztalja, hogy valami nyálas tiniregényt búj, nem is a következő évi tankönyveit.
Igaza is van egyébként, még ki kell élvezni a szünetet, nem kell olyan izgatott szerencsétlennek lenni, mint ő, hogy minden egyetemi könyvet átforgat mielőtt a kosarába kerül.
Tekintete a könyvről a sűrűn pillogó lány arcára vándorol, ahogy szájára félmosoly ül ki.
- Érdekes könyv? Nagyon belemerültél. – Mondja az utolsó vaskos, kemény fedeles könyvet bedobva a roskadozó kosarába, mire egy eladó gyilkos pillantásokat küld feléjük. Artúr nyakát behúzva int egyet felé, ezzel elnézést kérve a vandál viselkedésért.
- Hupsz… - Fordul vissza röhögve Emmához, miután látó- és hallótávolságon kívül került a nő.
- Gratu a vizsgához! Papíros boszorkány lettél! – Folytatja a csevejt a maga könnyed módján. Nem fosta a szavakat, de mindenkihez mindig volt pár kedves gondolata, még ha ez nem is jött be pár embernek.
- Mire mentél végül? Mi volt a tétovázás oka? – Kérdezősködik a papírt összehajtogatva, hogy aztán azt is jól zsebre tudja vágni a többi közé. Majd otthon bejelöli, hogy mi az, amit nem talált meg, itt ezzel nem éri meg foglalkozni.
- Én most vásárlok, mert többfelé kellett szaladni… gyakorlati hely, egyetem, utolsó év a Bagolykőben… - Sóhajt fel a fejét csóválva, azonban arcán nem látszik csalódottság, sokkal inkább izgatott a ráváró feladatokra gondolva. Reméli, hogy sikerül mindenhol a maximumot nyújtania.
- Felvettek közlekedési eszközök és bűbájok szakra az AMS-en! – Újságolja büszkeséggel a hangjában, kicsit talán ki is húzza magát. Csalódott volt, amikor két évvel ezelőtt nem jött össze a norvég egyetem, amire jelentkezett, viszont most úgy érzi, hogy a helyes úton jár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fekete Nonó
Diák Eridon, Harmadikos diák


Első: Év legtöbbpontot gyüjtö diák.
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 246
Találkozás
Írta: 2021. szeptember 17. 20:31
| Link

Kósza Lili
Kutakodás
Kezdő hozzászólás

Éppen Bogolyfalva egyik utcáján bolyongok. Amikor a sarokra érek, egy könyvesbolttal találom szembe magamat. A bolt neve “Őszike néni könyvesboltja”. Belépek és eszembe jut, hogy legutóbbi átváltoztatástan órán beszéltünk valami nagy varázslóról, aki nagyon érdekes volt, és kicsit akartam róla nyomozni, hogy mi történt vele. És a könyvesbolt kirakata előtt láttam egy könyvet, ami kapcsolódik hozzá. Belépek, és összeütközök valakivel. Felállok, és rendezem a ruhámat, majd felsegítem a lányt is, akinek mikor felnéz, megismerem az arcát. Egy évfolyamtársam a Bagolykőből, Kósza Lili, megszólítom.
– Szia! Hogy-hogy itt vagy? – döbbenten nézem, hogy nagyon megnőtt azóta mióta láttam. Nem is ismerek rá. Aztán a tekintetem a kirakatban látott könyvre mered. Megfordulok, odamegyek a pénztárhoz és megkérdezem, hogy a kirakatban lévő könyv mennyibe kerül. És felkiáltok.
– Ilyen drága egy könyv!? – lepődök meg dühösen. Majd visszamegyek Lilihez és elkezdek az ajtó felé menni, hogy jelezzem, hogy már mehetünk. De ahogy elhaladok a könyvek mellett, meglátok egy igen érdekes példányt. Szép, csillogó kék színű felirat hirdeti: Tanuláskönnyítő kis boszorkányoknak. Megfordítom a leírás elolvasásához. Ez áll rajta: Új a mágia? Nem tudod, mit csinálj, vagy mi jókat tanulhatsz? Olvasd a könyvet és megtudod. Nagyot dobban a szívem. “Ezt nekem találták ki.” Szólok Lilinek.
– Várj egy percet, megveszek egy könyvet és mehetünk – odasietek a pulthoz, kifizetem a könyvet, megfogom a barát kezét és kimegyek a boltból. A bolt előtt odafordulok Lilihez.
– Lili, nem megyünk el valahova sétálni? Vagy elmehetünk az Espresso Patronum kávézóba, mit szólsz? – És akkor el tudom kezdeni az új szerzeményemet is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Itt van egy hozzászolásom.
Kósza Lili
Diák Eridon, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 19
Írta: 2021. szeptember 24. 19:52 | Link

Nonó

Nagyon izgatott vagyok a szünet kezdete miatt, és már készítettem is egy - na jó, kicsit többet, mert sokszor változtattam - listát, hogy mit kéne csinálni. Első pontok között szerepelt az új olvasmány keresése, mivel gondoltam, rámfér egy kis művelődés, vagy ha az nem, legalább elmondhatom, hogy olvastam valamit. Egy rövid körbekérdezés után Őszike néni boltjában lyukadtam ki, mivel sokan ajánlották.
 Egy kis keresgélés, válogatás után két könyvvel tartok a pénztár felé. Az egyik a "Zene szerepe a mágusvilágban" címre hallgat, a másik pedig egy ritka, érdekes hatású gyógynövényeket leíró könyv képekkel.
 Nem tudom hogy sikerült, de a földön kötök ki, a leendő szerzeményekkel együtt. Mikor meglátom azt, akivel összeütköztem, majdnem felnevetek.
 - Szia Nonó! - Szélesen elmosolyodom, miután felállok és válaszára felmutatom a felszedett könyveket. - Egy kis olvasnivalót kerestem a szünetre.
 Kifizetem a könyvet amíg Nonó egy másikat néz, és kicsit csodálkozom a kiborulásán, de inkább nem szólok semmit, hanem megindulok a kijárat felé. Még jobban meglepődök, mikor mefogja a kezemet, de nem igazán hagy időt, hogy teljesen átjárjon a csodálkozás érzése. Ösztönösen rábólintok az ajánlatára, csak utána jut eszembe, hogy könyvekkel nem lesz túl könnyű elférni.
- Előtte viszont gyorsan haza kell rohannom, letenni ezeket. Elkísérsz? - Nincs messze a ház, de talán jobb, ha nem hagyom csak úgy faképnél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fekete Nonó
Diák Eridon, Harmadikos diák


Első: Év legtöbbpontot gyüjtö diák.
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 246
Írta: 2021. szeptember 25. 15:16 | Link

Kósza Lili
beszélgetés – aggódás.

Mikor felmutatja a könyvet gyorsan elolvasom a címét majd így szólok:
– Lili nekem ez a könyv megvan. Ha szeretnéd kölcsönadhatom. Talán pont a táskámban van mindjárt meg nézzem, várj egy percet... – Elkezdek kotorászni a táskámban, de szomorúan nézek fel Lilire.
– Sajnálom nem hoztam most el, de ma vagy holnap összefuthatunk az eridonban és akkor oda adom szívesen. – Majd felkapom a fejem az ajánlatra.
– Persze! – viszont most gondolok bele, hogy nem is tudom, hogy hol lakik. Ezért inkább megkérdezem.
– Lili Lehet egy kérdésem? – Felsóhajtok aztán kérdezek. – Lili neked hol van a lakásod? Mert erről még nem is beszéltünk. – Jelzem egy bólintás, hogy mehetünk. Most már felkorbácsolta az érdeklődésemet hogy hol a lakása. A könyvekről viszont meg is feledkezek.
– Lili mit csináljak a könyvekkel? Nálad van táska amibe belerakhatjuk? Mert én nem hoztam. Nem gondoltam arra, hogy elviszem valahova. – Bár amúgy is hozhattam volna táskát. Mindegy.
– Na jó! hozom kézben aztán kész most ezzel nem fogok ezzel vacakolni. – Mivel látom hogy nagy könyvei vannak ezért megkérdezem.
– Neked nem kellene valami táska amiben hozod a könyveket? – Mert azt nem szeretném hogy elessen velük, vagy baja essen. Kimegyek a boltból és körülnézzek.
Sok izgő - mozgó mágus. Meg fogom Lili kezét, hogy ne tévedjen el.
– Lili maradj mellettem, nem akarom hogy eltévedj. – Amúgy is ne veszítsük el egymást. Mert ahogy ismerem magam egy pár perc is elég és eltévedek. Emlékszem egyszer 12 évesen eltévedtem egy utcabálon, és nem akarom hogy Lili eltévedjen a sok ember között, de azt sem, hogy én keveredjek el tőle. Szorosan fogom a kezét, persze ügyelve arra hogy ne szorítsam túlságosan.
Utoljára módosította:Fekete Nonó, 2021. szeptember 25. 15:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Itt van egy hozzászolásom.

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 [8] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza