Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A kanárisárga kezeslábas csatja visszhangozva csattan a padlón, ahogy először kibújik, majd mezítláb kilép belőle. A huzatos helyiségben megborzong, ahogy meztelenül belép a zuhanyzóba, a csap gombja nyikorogva fordul el, ösztönös szisszenését pedig már elnyomja a csobogás. A hűvös hamar kellemes melegre vált, ő pedig mélázva néz le a lábfejeire, ahogy a víz végigfolyik rajtuk, majd eltünik a mocskos lefolyóban. A fejében egy rég hallott zeneszám dünnyög a monoton háttérzajra, a fehér csempés padlón arrébb rúg egy felázott szappanrögöt.

- Működni fog az a mugli kacat?
William a szemét forgatva pillant fel egy pillanatra,, majd visszagörnyed az állványra állított kamera mögé. A koszos ragtapaszokkal leragasztott ujjai matatnak a gombokon, az apró kijelzőn a fókuszt állítja, míg figyeli a túloldalon egyik lábáról a másikra álló nagyapját. Gyermekkori emlékeiből tudja, hogy Belphengard egykor kifejezetten masszív testalkatú, a zord kanadai zimankó által kimart bőrű és élénk tekintetű férfi volt; ezekből az idő azonban az utóbbin kívül mindet felzabálta. Bár nem mondható kifejezetten idősnek, hetven körül, ha járhat, a testét mintha satuba fogta volna valami megfoghatatlan erő, és az nyomná össze. Le is ül hamar, türelmetlenül igazgatva hűséges, kopott köpenyét, csak akkor pattan fel ismét, mikor az ajtó nyikorogva kinyílik.
Karmok és mancsok súrlódnak a parkettán, a fa megreccsen a lény súlya alatt. William ismét mindössze felpillant a lomhán, megkínzott mozdulatokkal beoldalazó vérfarkasra, még egy utolsót finomít a gépen, majd végül ő is kiegyenesedik.
   -  Anton, hát most jut eszembe, milyen vén bolondok vagyunk! - Belphengard a homlokára csap, ahogy előzékenyen félreáll, hogy a kollégája óvatosan fájdalmas szusszanással felmásszon a kanapéra - Hát így átalakulva nincs hüvelyujjad, hogy fogsz így pezsgőzni velünk?
William ideges horkantást hallat, a vérfarkas a maga módján hasonlót tesz. A félhomályos szobában feszült, ám ünnepélyes várakozás tenyészik, az olajlámpákon túl a Mátra felett bámuló telihold fénye világítja meg az asztalon sorakozó számtalan fiolát. Míg a nagyapja ezekhez lép, ő előhúzza a pálcáját, hogy elővigyázatosan az állvány melletti, keskeny asztalka szélére helyezze. A cipősdobozból, ami eddig a keze ügyében állt, egy régen olajozásra szoruló fegyvert vesz ki, maga elé kitartva hunyorogva néz bele a tárjába, hogy ellenőrizze annak tartalmát. A hatból három rekeszben kékesen csillannak meg az ezüstgolyók.
   -  Fiam, ne húzd már az időt - mordul rá Belphengard türelmetlenül, az ingujját felhúzva többször ökölbe szorítja a kezét, visszasétál a kamera képébe, majd megköszörüli a torkát. Apró bólintása nyomán Will megnyomja a gombot, a fegyvert időközben félretéve, a falig hátrál, hogy hozzádőlve figyelje az eseményeket.
Enyém a megtiszteltetés - folytatja a nagyapja, már a vérfarkasnak címezve a karját kinyújtja felé, tapintatosan oldalra pillant, amíg az kitátja a száját. William arca megrándul, ahogy az agyarak a cserzett bőrhöz érnek, inkább a kijelző fényét figyeli, míg hallgatja Belphengard fájdalmas mordulását.


Pontosan másfél perc telik el, amíg a csengő megszólal, ő pedig kötelességtudóan hátrál ki a víz alól, majd szárítja meg magát. A törölközőjét az egyenruha mellé dobja a csempére, A szoba egyetlen további bútordarabján, egy összevissza-karcolt bükkfa padon a ruhái katonás rendben várnak rá. A pólóról egy rántással tépi le a címkét; ez új, Emma küldte. A farmerja azonban még ugyanaz, amivel három évvel ezelőtt átlépte a küszöböt,. A térdénél apró szakadás, ő hanyagul rángatja magára, a cipője fűzőjén megkeményedett, barna    maszat, szórakozottan kapargatja azt egy ideig, mielőtt megköti.


A füle cseng a durranástól, ami mintha az agyában visszhangozna és morajlana tovább. Hagyja, hogy az ujjai közül a fegyver lehulljon mellé, a fal mellett ültében egy elhaló nyüszítéssel rúgja arrébb a szőnyegen. Feszítő csönd telepszik a szobára, melyet csak a szabálytalan csöpögés tör meg néha, egyre ritkábban, majd halk, rekedtes szűkölés.
Szemébe lógó haján át meg-megremegve pillant fel végül. A vérfarkas, pofáját rendellenesen tágra nyitva bámul rá a padlóról, nyelve a parkettára tapad, világossárga szemei azonban már olyasmit bámulnak, amit földi halandó nem láthat. Még egyszer-egyszer megrándul, megrándul, mielőtt elcsendesülne, Will csak eztán mozdul meg, a tarkóját a falnak támasztva fordítja oldalra a fejét.
Nem messze tőle, a jól ismert, kopott köpeny groteszkül kitekeredett alakot takar le. A kopaszodó fej arca megnyúlt, fakó szemei kidülledtek, a szemhéj nem takarja le őket. Megduzzadt nyakizmai a szétrepesztett bőr hasadékán át vöröslenek a félhomályban.
William nyel egyet, a faltól ellökve magát négykézláb fordul, majd erőlködve a padlóra hány.

A csempékre akasztott tükörben csak egyszer pillant an immáron civilbe öltözött tükörképére, egy újabb csengőszóra az ajtóhoz lép, megvárja, hogy az kinyíljon előtte. A folyosón ismerős arc kíséri végig, lépteik visszhangot vernek, nem szólnak egymáshoz, míg a folyosó végi, rácsos kapuig ér. Atyai érintést érez a vállán, hátrapillant, majd egy vérszegény biccentéssel átlépi a küszöböt.

Október végéhez képest éles, bántó napfény borítja be a falevelekkel fedett domboldalt. Ő összeszorítja a szemét, a táskáját átveszi a baljába, leszegett fejjel indul tovább a kavicsos ösvényen át a Remeteréti úti buszmegálló felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A vonat rándul egyet, a feje lebukik majd egy koppanással az üveghez koppan; ez téríti magához. Zaklatottan húzza ki, majd rázza meg magát, néz körbe. Nem aludt igazán, hisz hogy is tudna, ám a számtalan inger, a beszélgető hangok, a faleveleken át vibráló fény, a bőr ülések szaga, egyszerre sok számára, hányingere lett, kénytelen volt behunyni a szemét. Jószerével csak hallgatta a zakatolást eddig, az izmai megfeszültek, ahányszor valaki mellélépett, igyekezett semmire sem gondolni.
Most azonban, ahogy oldalvást kipillant az üvegen át, a kanyaron túl egy ismerős vasútállomás teteje tűnik elő, mögötte megannyi girbegurba kémény, faszenes füstöt pöfögtetve bele a novemberi délutánba.
A vonat lassulni kezd, ő megköszörüli a torkát, sötétkék szövetkabátját - ami szintén Emma előzékenységének gyümölcse -, összehúzza magát, baljában a táskáját szorítva áll fel és ballag az ajtóhoz. Egészen leghátra ült, ahová a kalauzon kívül szinte senki, így a peron legvégén lép le a betonra.
Az éles szél az arcába mar, hunyorogva indul el a szerelvény mellett, kékeszöld szemei az állomásépület előtt lézengő várakozókat kutatják. Most először találkoznak így; a szabadban, majdhogynem egyenlő félként, anélkül, hogy a bokáit a padlóhoz bilincselték volna. Vajon Emma egyáltalán megismeri őt a kanárisárga kezeslábas nélkül, ami megkülönböztette őt a veszélyes raboktól?
Mert ő azonnal felismeri őt. Még távolabb áll tőle, épp az ellenkező irányba néz - ő akkor veszi ki a kezét a zsebéből, mikor tekintetük végre, olyan tíz méteres távolságból összeakad. Hosszúkás arca mosolyra húzódik, óvatosan int egyet, maga sem tudván, mit kellene tennie. Zengőbarlangban szigorúan tiltottak mindenféle érintést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Tétován megtorpan szerencséjére a nő azonban hamar a kezébe veszi az irányítást és átöleli őt. Sután viszonozza azt, érezhető, hogy vagy rég elszokott ettől, vagy sosem tanulta meg, mégis, olyan jóleső ez a gesztus.
Az elmúlt három évben számára Emma jelentette a külvilággal való kapcsolatot. Bár a családja pár tagja, nagynénjei és nagybátyja nem feledheztek meg róla, ritka látogatásaik miatt azonban az ideje legnagyobb részét a négy fal és beteges tévképzeteket suttogó gondolatai társaságában töltötte. Ekkor jelent meg ő: nem tudja ki, minden bizonnyal a Krise család egyik tagja küldte, hogy beszélgessenek vele és, amennyiben a Zengőben ez lehetséges, elodázzák az elkerülhetetlen megbolondulását. Nem volt hét, hogy ne beszéltek volna, nem volt hónap, hogy ne érkezett volna összekészített csomag az ajtajához. Ő pedig lassan, egy kivert kutya bizalmatlanságával engedte magához egyre közelebb.
Most pedig, ahogy hátralép tőle és könnyedén, bár még mindig zavarban elneveti magát, nagyon kicsit, ezt sosem mondaná ki, de olyan, mintha egy családtagját látná viszonyt.
Valakit, aki után nyolc éves korában csukódott a kertkapu utoljára, hogy aztán soha többé ne térjen vissza hozzá.
   -  Köszönöm - hagyja, hogy belékaroljanak, a nővel együtt elindul a kijárat felé - A Mecsekben nem volt nálam mugli pénz buszra, stoppoltam Pécsig. Megértették a magyaromat.
Ezt némileg halkabban, de már-már büszkén teszi hozzá. Pár szón kívül sosem beszélte a nyelvet, hiszen kicsi volt még, amikor elhagyták az országot; az eltelt három év azonban kényszerűségből megtaníttatta vele az alapokat. Az akcentusa továbbra is bántóan erős, ha pedig teheti, angolra vagy spanyolra vált, Emmával azonban tavaly óta már csak kizárólag magyarul beszél.
   -  És köszönöm, hogy maradhatok pár napig. A nagybátyám intézi a házat, lelépek, amint tudok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Lesütött szemmel sétál a nő mellett, le-lepillant a karjára fonódó kézre. Nem mutatná, de egyszerre nyomasztják a kijárat felé igyekvő járókelők és, bár tudja, hogy valószínűleg senkit sem érdekli, mégis magán érzi kutató tekintetüket. Mintha tudnák, honnan jött, tudnák, mit csinált, mintha a jegypénztár melletti kuka mögül bármikor előugorhatna Rhodeszky Anton felesége, hogy gennyes himlővel átkozza meg, ahogy azt a tárgyalás harmadik napján tajtékozva megígérte.
Kicsit erősebben rászorít a sporttáska fülére, elmosolyodik, csak bólint, bár negyedét sem fogta föl annak, amit Emma lelkesen elmesélt. Pedig figyel rá, a külvilág azonban még mindig vékony fátyolon át szűrődik be hozzá, és be kell vallania, ebben a pillanatban egyáltalán nem érdeklik a fordítógyűrűk.
Most csak hallgatni szeretne, hazamenni, leülni és feldolgozni a történteket. Bárhol is legyen az a haza most.
    -  Azt mondták, van két hetem munkát találni - válaszol kisvártatva -, de minél hamarabb el szeretném kezdeni. Teljesen mindegy, mit. Csak tudod, még mindig...
Körbepillant, lejjebb halkítja a hangját kissé.
    -  Nincs pálcám.  Amíg pedig ez rajtam van - a táskát tartó karját megemeli ismét, hogy látszódjon a csuklóját körbeülelő vékony, bőr karkötő - Egy szaros begyűjtőbűbájt sem tudok megcsinálni anélkül, hogy a minisztérium öt percen belül a hátamon ne térdelne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Ma este is csak egyedül szeretett volna lenni.
Kedveli Emmát, feldolgozhatatlanul hálás neki, mégis, az estéit mégis vagy a házon kívül magányosan kóborolva, vagy a vendégszobába húzódva tölti. Négyszemközt már kifejtette a nőnek, hogy nem őt, vagy a családját kerüli, mindössze időre van szüksége hozzá, hogy ne fárasszák el nyomban az emberek. Így hát Emma is teret hagy neki.
Leguggol, az üveg száját az ösvény mellett kiálló, mohás kőhöz nyomja, ököllel rácsap a kupakjára, mire az lepattan és elgurul a fűben. Nem tölti az idejét azzal, hogy megkeresve, feláll, üveggel és nejlonszatyorral a kezében lépdel tovább. A falu felől huhogást, nevetgélést, néha pukkanásokat hord a csípős, őszi szél, a kastély ablakai is mind világosak még. Ő is angolszász családban született és nőtt fel, így tudja, mit jelent a halloween, tehát úgy döntött, ünnepel ő is, a maga módján.
A tóhoz tartva ejtette útba a kaput, még ha némi kitérő is. Maga sem tudja, miért, de naponta elsétál ide, csak hogy a homlokát a kerítésnek döntve bebámuljon a birtokra. Most, ahogy az üvegbe belekortyolva elsétál az utolsó fasor mellett, futólag elgondolkodik rajta, vajon miért - aztán gyorsan úgy dönt, ma aztán kurvára nincs kedve ilyen melankolikus szarságokhoz.
A hang ekkor ér el hozzá. Kissé lassít a léptein, az üveget leengedi maga mellé, hunyorog, hogy jobban lássa a kapuban ácsorgó, dörömbölő alakot. Pedig nincs messze tőle, de a sötétben épp csak annyit lát, hogy lány.
   -  Hoppá, ez baj - felhorkan, aztán szól utána, mert hát elég szórakoztató, ahogy egy ilyen kis hörcsög aprítja a fát - Kilinccsel próbáltad már?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

És ekkor a lány megfordul, ő pedig épp, hogy megállja, ne lépjen egyet hátra. Mert, hogy fiatal - na nem annyira, hogy az aurorok azonnal kirobbanjanak a szoborsárkány mögül, hogy a nyakára lépjenek, de épp annyira, hogy olyan érzése legyen, talán nem helyes így éjszaka cseverésznie vele. Hátulról különben tanárnak nézte, mondjuk ő sem tudja már, három éve lényegében nem látott nőstényembert se.
Inkább ismét iszik a majdhogynem húgymeleg söréből, abból, amit tipikusan a tinédzserek vesznek, akiknek vagy nincs elég pénzük, vagy pedig csoffadt kis újszülöttként nem érik fel a magasabb polcon állókat. Valahol belül persze velőt rázóan ördít vele a Krise önbecsülése - de aki fél lábbal börtönben van, egyébként pedig ismerősöknél csövezik, ne legyen finnyás.
   -  Na állj arrébb.
Képtelen megállni, hogy ne kerekedjen felül rajta a mansplaining iránti olthatatlan vágy. Az, hogy egy ilyen csecsemő képtelen bejutni, nem jelenti azt, hogy ő, William Krise, nem tudja kinyitni a kaput.
Közelebb sétál, a szatyor tartalma kong, zörög, majd puffan egyet, ahogy ledobja a lába mellé. Balját ráfonja a kovácsoltvas rácsra, jobbjával pedig, nos, azzal most mit csináljon.
Eredetileg elengedte a füle mellett a lány kérdését, most azonban tanácstalanul pillant le a kezében tartoitt üvegre. Felsandít, láthatóan gondolkodik valamin, majd végül csak...
   -  Tudod mit? Leszaron, tessék - nyújtja a lány felé - Legalább fogd meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Ahogy átadja a sörét és visszafordul a kapu felé, már hallja is, hogy az üveg a fenekére fordul. Megforgatja a szemét, de eldönti magában, ennyivel hozzájárul a lány estéjéhez. A magyar büntetésvégrehajtó rendszer, úgy fest, pozitív lenyomatott hagyott rajta, az inger ugyanis, hogy könyökkel kiüsse a lány fogait, elmarad.
   -  Elnézést, hogy nem felel meg az asszonyságnak. Hát pofám leszakad.
Mindkét kezét a festésre váró vasra szorítja, majd ő is ránt rajta egyet - majd még néhányat. Az ajtó sarokvasai nyikorognak, ám nem engednek. Meglepő... is lehetne, ha William nem feledkezett volna meg arról az apró, ám fontos tényről, hogy valószínűleg ő békeidőben sem léphetné át a kastély birtokának határait. Bár sosem próbálta, a megérzése alapján nem helyes, hogy mindenféle jött-ment varázslók engedély nélkül belépjenek oda, ahol serdülő fiúk és lányok tanulnak, élnek és alszanak.
Valószínűleg máskor itt venné elő a pálcáját, hogy mágikusan térítse jobb belátásra a nyílászárót, vagy, annál is inkább, hogy kitörölje a lány emlékezetéből a történteket.
Igen. Ha lenne pálcája.
Frusztráltan mordul egyet, majd pont úgy, ahogy a lány korábban, belerúg a kapuba. Szisszenve- sántítva biceg hátrébb.
   -  Hát erről ennyit - felveszi a szatyrát, a kezét türelmetlenül kinyújtja az üvegéért - Sok sikert. Igyekezz ne megfagyni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Kilinccsel próbáltad már?
Olyan rántással veszi át az üvetét a lánytól, hogy a sör híg habja a csuklójára és az avarba löttyen. Fintorogva mormog valamit, ahogy hátat fordít és igen, csakugyan továbblép az ösvényen, hogy folytassa útját eredeti végvélja a stég felé, ahol aztán, ha minden a terv szerint alakul, hányásig igya magát fél kettő előttre. Nem mintha szívfájdalma lenne, egész egyszerűen, sosem ismerte a kikapcsolódás más módját.
Hallja, hogy a lány léptei alatt megzörrennek a falevelek, majd felháborodott óbégatását. Itt tudnál hagyni egy ártatlan kislányt az erdő közepén?
De őszintén, William, képes lennél rá?
Pár lépés után megáll - mert könnyen manipulálható, mert Halloween estéje van, mert a faluból szűrődő zajok csak tovább erősítik kiborító magányát. Különben pedig, dönti el, nincs egyéb dolga.
   -  Nem, nem ide jártam, de... - szusszan egyet, a válla mögött hátranéz - Szoktál kalózkodni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vattai Júlia
Halloween estéjén | előzmény

Ahogy a lány kimondja tanult következtetését, kissé megemeli a szatyrot, egy halvány, különösen önelégült mosollyal biccent egy aprót. Pusztán Júlia öltözékéből és viselkedéséből sejtette, hogy afféle lánnyal van dolga - azzal azonban, hogy gondolkodás nélkül beazonosította a kalózkodás kódszavát, William már biztos lehett a gyanúja helyességében.
Hát mit kezdjen az ember fia egy ilyen éjjeli pillangóval egyedül, Halloween éjszajáján.
   -  William - A mocsármeleg sört lazán elhajítja a bokrok felé, úgy visszonozza a kézszorítást, némileg hosszabban, mint azt illene - Captain William. Megtisztelne, ha az első tisztem lennél ma éjjel.

A tó öt, loccsanó avarban botorkáló erdei sétát követően csillan fel előttük először. Útjukat a szatyor tartalmának csilingelése, néha pedig Will szitkozódása kíséri, amikor meg-megcsúszik a faleveleken. Talán éjfél, ha lehet - a pukkanások, bár távolodnak, sűrűsödnek a falu felé, néha színes villanásokkal és sikoltozással kísérve.
   -  Kell nekünk egy hajó - sandít a lányra, aki reméli, jól tartja erőltetett menetét - Arrafelé tegnap láttam párat - emeli szatyros karját a távolabb álló, sötét épület felé - Szaros kis csónakok, de megteszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vattai Júlia
Halloween estéjén

A tavat körbeölelő, öreg nádas mentén haladnak el, meg, megsüllyedve a sárban. Sötétkék szövetkabátját fázva húzza össze magán szabad kezével, néha-néha a lányra pillantva pedig, valahol az agya peremén eljátszik a gondolattal, hogy ha most bármit is tenne vele, annak az iszap mélyén alvó békákon kívül senki sem lenne szemtanúja. Nem mintha ilyen terve lenne, a kósza, elhaló elképzelést pedig nyomban vissza is száműzi oda, ahová nem szívesen jár ő sem.
A csónakház tövében rozoga, repedezett lakkozású ladikok lengedeznek a tavon, orrukat a tómenti, nyálkás homokon pihentetve. A cipői alatt felbuggyan a víz, ahogy melléjük sétál.
   -  Őszintén, sosem voltam egy nagy tengerész.
Vallja be, miután végignézett a választékon, majd praktikusan megállapodott a hozzá legközelebb esőn. Ezt jelezve ráfog annak peremére, a zacskót pedig beereszti a ladik padlójára. Eztán, továbbra is a csónakot egy helyben tartva, fordul felsőtesttel a lány felé, majd nyújtja ki a kezét. Ha az elfogadja, akkor segít neki beszállni, ha nem, akkor a rosseb rohassza meg ott, ahol van, a kis k*rváját, bekecmereg, ahogy tud.
   -  Azért úszni tudsz? Csak, hogy ha beborulsz, kiröhögjelek, vagy ugorjak utánad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vattai Júlia
Halloween estéjén

A lány elfogadja a kezét, így akár egy valamirevaló lovag, besegíti az imbolygó csónakba. A neveltetése elvégre élete első tíz évében nem szenvedett hiányt, az apja a maga lehetőségei szerint előzékenységre és toleranciára nevelte. A szívroham egy májusi délelőttön vitte el, onnantól kezdve azonban már nem volt, akit különösebben érdekelt volna a viselkedése. Ennek köszönhető, hogy a gesztus lezárásaként leplezetlenül végigméri a lány fedetlen lábait; ha pedig ez mégsem tetszik neki, hát ne öltözködjön így.
Megvárja, míg Júlia elhelyezkedik, ő aztán lök egyet a ladikon, hogy az nyikorogva - recsegve elváljon a parttól. Cipője félig elmerül a sárban, miközben átlépi a peremet, a hajó vészjóslóan megbillen, ő két kézzel egyensúlyozik, mielőtt óvatosan leereszkedne a másik deszkára.
   -  Egy hete vagyok csak itt. Mármint, az országban - Apró ferdítés. Kissé oldalra dől, hogy a lába mellől felvegye az egyik rozoga, törött végű evezőt. Fintorogva elpöccint róla egy rothadó falevelet, aztán meríti a vízbe - Kamaszkoromban kalózkodtam utoljára. Az iskolám mellett volt egy majdnem ugyanilyen tó, Halloweenkor narancssárgára volt mint az alkoholista pisa. Apropó - A cipőjével a lány felé tolja a szatyrot - Csak utánad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

A kutya pedig köszöni szépen a pozitív megerősítést, a látottakat pedig elraktározza magának, hogy higgadtabb körülmények között majd visszatérjen rá.
A lány tippjére elismerően vonja fel a szemöldökét, azigen. Persze, valószínűleg fülbántóan sértő, néhol pedig komikus akcentusa miatt is sejthető, hogy nem a szomszéd aluból származik. Megmeríti az evezőt, melynek pereme még az iszapot karcolja, szárazföldi patkány létére meglepően szakavatott mozdulatokkal indítja magukat útnak a tó hozzávetőleges közepe felé.
   -  Anglia és Kanada. De anyám itt tanult. Itt voltam csecsemő, de semmire sem emlékszem belőle.
Magyarázza, miközben kissé kihajol a csónakból, jócskán megbillentve azt, hogy az evezőt leszúrva ellenőrizze a víz mélységét. Nincs oka rá, hogy feleslegesen titokzatoskodjon a lány előtt, ha az este jól halad, úgyis hamarosan a haját fogja majd, amíg az savanyú rummal okádja tele a tavat. Különben sem titkolta sosem, hogy az anyja tizenhat évesen akadt össze az apjával valahol a faluban, ő pedig ennek az estének a korcsa.
   -  Hey, hey, óvatosan - a lány úgy csavarodik rá az üvegre, mint kisgyerek a csöves kukoricára, ha pár évvel fiatalabb lenne, ő most nyomban szerelembe is esne. Ő is lehajol a szatyorért, hogy kiválasszon magának egy üveget - Az éjszakai séta első szabálya, hogy tűnj csórónak - a zárjegyet a kupakkal együtt tépi le, ezeket lepottyantja a lába mellé, majd kissé megemeli az üveget a lány irányába - Harrr.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Harr. Fanyar vigyorral beleiszik a keserédes-szagú italba. Összeszorítja a szemét, ahogy az végigmarja a torkát, hogy végül meleg gombócként érkezzen meg a gyomrába. A tömény sosem tartozott az erősségei közé, az elmúlt három évben pedig értelemszerűen még inkább elszokott tőle. Így egyfajta kellemes meglepetésként éri az íz, az illat és az, hogy kénytelen megköszörülni a torkát, mielőtt válaszolhatna.
   -  Jávorszarvast azt nem, de barnamedvét igen. Annak olyan íze van, mint a... - az üveggel apró köröket ír le a levegőben, amíg végiggondolja, hogy is írhatja le legkönnyebben az élményt - Mintha a marhát kinnhagyták volna a napon.
Egész büszke magára. Kényelmesen, már amennyiben egy efféle kosyos bárkában azt lehetséges, lejjebb csúszik, hogy a hátát megtámassza és a helyhez mérten kinyújtsa a lábát. A következő pillanatban azonban kénytelen ismét megfeszíteni az izmait, a kezébe adott rum kilöttyen, ahogy ösztönösen a csónak oldalához kap, míg Júlia kis híján felborítja a csatahajójukat.
   -  Ácsi na óvatosan már mégis - dohog, ahogy a csuklójáról lerázza a cseppeket - A rum, bazdmeg. Kifolyik a szaros rum.
Az üveget készenléti magasságban tartja, amíg a lány végérvényesen elhelyezkedik. Immáron neki háttal. A helyzettel és látvánnyal megelégedve engedi el magát ismét, iszik újra. Hét éve. Az azt jelenti, hogy...
   -  Mert hány éves vagy mégis?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Élvezi, hogy a rum átmelengeti a mellkasát és az ujjait kellemesen zsibbasztani kezdi. Mindkét üveget a mellkasának döntve egészen hátracsúszik, valamelyikbe bele-beleiszik, maga sem tudja, melyikbe. Míg Júlia a vízbe mártja az ujjait, ő behunyja a szemét, a tarkóját a csónak oldalának támasztja, úgy hallgatja a locsogást és a távoli zajokat. A hajó fenyő- és rothadásillata egész nyugtatólag hat rá; bár valószínűbb, hogy a rum az, ami éhgyomorra lassacskán várható, hogy a fejébe száll. Húsz.
   -  Huszonhat - válaszol továbbra is behunyt szemmel. Érzi, hogy a lány visszahelyezkedik vele szembe, szaporán pislogva néz rá ismét, majd kelletlenül visszanyújtja az üveget, ami úgy hozzánőtt már. A nála maradtat meglötyögteti maga előtt.
   -  És mit tanulsz a... várj. Várj nem érdekel. - ismét hosszan beleiszik a rumba, szemei közben a lány vonásait fürkészik, melyeket épp, hogy ezüstösen megvilágít a Hold fénye - Felelsz vagy mersz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Így, a félhomályban nem látja a pánikot a lány arcán, de különben sem tudná összekötni a korábbi kérdésével. William, hiába tűnik az ellenkezője valószínűbbnek, igencsak tapasztalatlan pedofil, tehát Júlia válaszát követően már nem ragaszkodik hozzá, hogy igazolványt kérjen, vagy, hogy olyan rocktörténeti keresztkérdésekkel traktálja, amit egy nála jóval fiatalabb nem tudhat. Különben is: nem történik semmi. Jelenleg mindössze csöndben ringatóznak a tó közepén, egy, egy rumosüveget dajkálva, Will, maga részéről, egyre zsibbadtabban.
   -  Ahhh... rendben.
Oldalra biccenti a fejét, kissé összeszorítja a száját, ahogy figyeli a lányt, láthatóan gondolkodik, számol. Ismét a fenekére állítja az üvegét, mely egyre könnyebb, ahogy az ő feje és végtagjai is, mintha alkohol helyett héliummal töltené fel őket.
A rumot az alkarja és az oldala közé szorítva, szabaddá tett kezével óvatosan benyúl a kabátja belső zsebébe, rövid ideig keresgél, míg végül összezárt ujjakkal kivesz onnan valamit. Lomhán feltornázza magát ismét ülő helyzetbe, az üveget leteszi maga mellé a deszkára. Végül pedig a kezét kinyújtja a lány felé; szabad tenyerében pedig egy ötforintos méretű, élénk narancssárga, fényes felületű tabletta fekszik.
   -  Akkor merj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Már-már feszülten figyeli a lány vonásait, ahogy az a tablettát tanulmányozza. Tudni akarja, mi fut át azon a szőke tincses fején így a tó közepén. Szeretné, ha megfoghatná az állánál, felnyithatná a koponyáját és közvetlen közelről belenézhetne a gyöngyházfényű, szívdobbanásra lüktető agyába.
Megrázza a fejét.
Az arcára önelégült vigyor telepszik, miközben Júlia kiveszi a kezéből a cukorkát - mert, hogy egy hétköznapi halloweeni édességet tart a tenyerén. Sok ostobaságot tett már életében, azonban újabb pár évet a hűvösön nem kockáztatna meg azért, hogy valódi drogokat adjon egy ismeretlen lánynak, függetlenül attól, egyre inkább tompuló felfogásán túl mit suttog a fülébe az ösztöni énje. Másrészt pedig: ki az az idióta, aki ingyen osztogatja azokat a szereket, amiért drága pénzt adott.
Először csak felhorkan, majd elröhögi magát, ismét a deszkáknak vetett válla rázkódik, miközben a lány bántóan fényes lángcsóvákat tüsszent a víz fölé.
Beszarás, ez a lány.  
   - Ugye? Várj, van még itt valahol... - a szemét a kabátja ujjával törli meg, majd ismét tapogatni kezdi a zsebeit, hátha talál még mást - Felelek.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Végigütögeti a kabátja, majd farmerje zsebeit, azonban csalódottan állapítja meg, hogy az erdőn át vezető ösvényen minden édességet megevett már, amit a falu egy kapujába kifüggesztett kosárkában talált. Még röhög egy párat, ismét megdönti az üveget, közben flegmán megrántja a vállát a lány csipkelődésére. A rum lustán nyújtózkodik, majd munkába áll benne, ő pedig kifejezetten élvezi, hogy a lábai zselévé válnak.
   -  A felelet mindig érdekesebb. Harr.
Újból fejre állítja az üveget, amíg a lány gondolkodik, ekkor azonban már kis is üríti azt. Köhögnie kell egy párat, a karját kinyújtja a tó fölé, Captain Morgan pedig még egy utolsó, elismerő bólintással nézhet vissza rá, mielőtt elmerülne a sötétségben. A legdurvább dolog, amit valaha tettél.
Felhorkant kissé.

   -  Gran'pa? Gran'pa? Bel', for fucks sake!
Az epinephrine kicsúszik a kezéből és elgurul a parkettán. Ő durván megrázza a földön fekvő férfi vállát, akinek szájából hab és hányadék bugyborékol el. A koponyája, mintha gyurmából lenne, nyúlik meg, a bőr felrepedezik az orrcsont mentén, a testen rázkódás fut végig. Will tenyere alatt a kulcscsont egy nyikorgó reccsenéssel kettétörik.
Ő a pánik és undor egyvelegével hőköl hátra. Keze a zsebében meglapuló fegyver után kutat; háta mögül pedig, szapora szívverésén át hallani véli Anton egyre erősödő morgását.

   -  Megöltem egy embert. - a mutatóujját a halántékához nyomja, mint egy mugli kézifegyvert, mielőtt visszaejtené az ölébe - Most pedig felelj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

A bokáinál keresztbe teszi a lábait, fázva összébbhúzza magát a csónak mélyén, a karjait szintén összefonja maga előtt. Újabb üveget kéne bontania, tudja, ám egyre inkább zúgó feje arra csitítja, várjon legalább pár percet. Így hát, a lányt nézi ehelyett.
Valószínűleg érdemes lett volna hazudnia, előadni egy pikáns történetet, netalán egyet részeg, kocsmai verekedésről, mégsem teszi. Részben, mert lélekben túlságosan elcsigázott hozzá. Az elmúlt éveit mással sem töltötte, mint, hogy bizonygassa, ő nem gyilkos, még akkor sem, ha tényleg ő adta be a szert a nagyapjának és kollégájának, majd pedig ő volt az, aki meghúzta a ravaszt. Igen, meghaltak, igen, ő ölte meg az egyiket, de nem, ő nem gyilkos.
Másrészt pedig, és rumködös agyának valószínűleg ez a fő motivációja, kíváncsi arra, mit mond a lány.
Farkasszemet néznek egy ideig, ő néha hosszan pislog, nem fáradt, azonban tudja, ha megmozdítaná a fejét, az imbolyogni kezdene. A hideg ellenére még mindig kellemes melegséget érez a mellkasa táján, csak a végtagjai fáznak, az ujjai elhűlve fonódnak a kabátja karjára. A lány pedig nem szól, jószerével a szeme sem rebben, csak bámulja őt.
A bőre olyan fehér a holdfényben, mint a tejföl.
   -  Mi az amit örülsz, hogy az apád nem tud rólad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Az este nyomasztóan csöndes körülöttük, már ami az erdőt illeti. Nyaranta békák, szúnyogok és tücskök hangja töltené fel a levegőt, most azonban a falu elhaló zajain kívül semmi sem mozdul. Arrébb csúsztatja a lábait, hogy a lány elférjen, majdnem elheveredve a deszkákon. A hosszú lábak fedetlenül derengenek vele szemben a holdfényben, ő mégis inkább, Júliához hasonlóan, az ég felé tekint.
A kérdésre, amit számtalanszor feltett már, kisvártatva megkapja a válaszát. Az alsó ajkát rágcsálja, a szája keserű a rumtól, a feje tompán zúg. Ismét ugyanaz a lemez, már-már cinikusan szisszen egyet, hányszor hallotta már a történetet az agresszív apáról, a figyelemre éhes lányról, a kivert fogakról. Csak a tekintete fordul a lány felé, az arca nem, a fejét a hajónak támassza, hagyja egy ideig, hogy a szavai érintetlenül lebegjenek közöttük a sötétben.
Ha ettől jobban érzed magad, én örülök neki, hogy túlélted - különben most egyedül lennék itt.
   -  Sajnálom.
Kissé feljebb emelkedik ültében, lehúzza a kabátja cipzárját, majd szenvedő- kínlódó mozdulatokkal elkezd kibújni belőle, ami koordinációs képességeinek nagy részét elvesztve egyre nehezebb. Így hallja a kérdést, az egyik karját szabaddá téve áll meg a mozdulatban, hogy szusszanva fölpillantson az égre.
   -  Nem. Furcsa. Túl egyszerű. Nem kellene ilyen egyszerűnek lennie - megrázza magát, a kabátot végül leszenvedi magáról így, kifordítva, összegyűrve. A lány felé nyújtja azt - Azt hinnéd, valami nagy dolog, dráma és hegedűszó. De nem. Csak a csönd utána...
A szatyorbvól újabb üveget húz elő. Ő is a csónak alján elhelyezkedve, a hátát az ülésnek támasztva kezdi bontogatni azt.
   -  Jó érzés lenne megölni az öreged?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Leengedi a kabáttal kinyújtott kezét. Most, hogy levette, érzi, hogy sötétszürkeingén átmar a levegő, annak ellenére, hogy belülről már rég felfűtötte az alkohol. Ha ismernék egymást, az ő első ötlete is az lett volna, hogy maga mellé invitálja a ladik farába, ám ezt így, félrészegen is minimum illetlen, de inkább abnormálisnak érzett. Nem elég szerencsétlennek, hogy az apja lilára veri, még ő is leitatja, rámászik, ráadásul még fázni is hagyja.
   -  C'mere - A bontatlan rumos üveget az ölébe dobja, arrébb húzódik, hogy helyet csináljon a lánynak maga mellett. Hazudna, ha nem forogna vele a csónak kissé, a mozdulatai ügyetlenebbé válnak, de épp annyira, hogy még, ha nagyon összeszedi magát, képes legyen felrázni a ködöt és józanul viselkedni. Amit, mivel a tó közepén lebegnek, messze bárkitől, aki ítélkezhetne felettük, meg sem próbál.
A csend ijesztő, de most örömmel fogadja.
Ha a lány átül mellé, magukra teríti az Emmától kapott, már átmelegedett, tintakék szövetkabátot. Ez alatt folytatja az üveg bontogatását, pillanatokkal később pedig már a kupakor pöcköli a víz felé.
   - Baromság - beleiszik az italba, ami jóval hűvösebb, mint a korábbi, amit a kezében tartva megmelengetett már - Nem a pofonoktól leszel tökéletes, hanem, mert annak születtél. Ahogy az apád pedig egy elmebeteg fasznak született, ha megütötte a saját gyerekét. De ne higgy nekem... kicsit nem vagyok józan. Merek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Hazudna, ha nem hűlne el benne a vér, amikor a lány feláll, ezzel megbillentve az egész csónakot. Ha most a vízbe borulnak, fut át ködös agyán, akkor igencsak córesz van, drága testvéreim, ugyanis, a pálcáját még mindig a Miniszérium őrzi, amíg bizonyítani nem tudja, hogy alkalmas a társadalomba való integrálódásba. Ha pedig a hat fokos tóba esik, illene megszárítani magát, a hiányossága pedig hamar kiderül.
Furcsamód, függetlenül attól, hogy az előbb megosztotta a lánnyal az állítólagos legsúlyosabb tettét, a pálcája hiánya olyan, amit szeretne egyelőre megtartani magának.
A lány egészen hozzásimul, ő helyet hagy neki, fél kézzel átkarolja a takaró alatt. Semmi különösebben perverz; talán észre sem veszi, mit csinál. Az üveget a deszkán tartva billegteti azt jobbra-balra.
   -  Vaaaagy... vagy a Júlia mindig ugyanilyen erős volt belül, csak kívül volt olyan kicsi és törékeny, mint egy kis ropi.
Ropi. Olyan filozofikus mélységekbe merültek, hogy a szeme is majdnem könnybe lábad. Júlia feladványa így pont időben érkezik, mielőtt melankolikus részeggé válnának.
Először csak felvonja a szemét, csodálkozva, teljesen értetlen vigyorral - Komolyan? Mi? Na várj.
Érdekes módon, először csak bandzsítani kezd, kinyitja a száját, kiölti a nyelvét, azt görbítve próbálkozik a feladattal - és mentségére legyen mondva, tényleg próbálkozik! A lélegzetét visszatartva szenved pár másodpercen át. A karja is megfeszül valahol Júlia derekán, végül azonban, egy szusszanással lazul el ismét.
   -  Hát, hát kurva vicces vagy - nevetve, az inge ujjában törli meg a száját, megmozgatja a nyakát és az állkapcsát, mintha csak pofon vágták volna. Az üveg ismét megemelkedik - Felelj megint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

   -  Köszönöm, köszönöm.
Az üveget teátrálisan a mellkasának nyomva bólint mélyen, mintha meghajolna a produkció végén; ám hamar rájön, hogy ez könnyelmű döntés volt, a mozdulat nyomán ugyanis úgy elszédül, hogy össze kell szorítania a szemét. Ennek orvoslására belekapaszkodik a rumba, ha pedig ott van, akkor újabbakat kortyol belőle.
   -  Tényleg jó tengerész is vagy, le vagyok nyűgözve.
A szavai ellassulnak, ő alkoholpárán lebeg, olyan üdítő, kellemes. Az állát a lány hajának dönti, Júlia olyan puha, meleg és jó illatú, mint a saskatchewan-i nyár a tó partján, ahol felnőtt. Szeretné megszorítani, hogy összeroppanjon, akár egy esküvői grillázstorta, vagy az ölébe húzni, hogy aztán...
Hunyorog, megdörzsöli az orrnyergét. A hajszálak az ajkát csiklandozzák.
   -  Harr - az üveg tartalma meglöttyen, a lány felé nyújtja sután - Mi volt a legundorítóbb dolog, amit a szádba vettél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Júlia átveszi tőle az üveget, az ő keze zsibbadtan hull vissza az ölükbe. Hosszú, de nem nyomasztó csönd telepszik közéjük, csak az agyában dobbanó vér zaját hallja és a lány légzését maga mellett. Behunyja a szemét, azt nem tudná megmondani biztosan, hogy az imbolygást a víz vagy a rum okozza.
Hah, mandragóralevél. Elmosolyodik, szusszan egyet, behunyt szemmel, Júlia csak érezheti a gesztust. Ha józan lenne, most nyomban animágiáról kérdezné, ám ebben az állapotában mindössze álmosan nyugtázza a választ. Évekkel korábban ő is próbálkozott átváltozással, még nagyapja mentori segítsége alatt; azonban egyszer sem járt sikerrel. Ő is öklendezett mandragóralevéltől, szedett álmosan harmatot az erdőben, mantrázott, ám amikor átalakulásra került volna a sor, helyette minduntalan grand mal rohama támadt. Olyanok, mint gyerekkorában.
   -  Hah, nem is tudom... - vontatottan dünnyögi a szavakat, a lány fejbúbja fölött belepislog a sötétségbe. Pedig pontosan tudja, mit szeretne tenni vele, gondolkodnia sem kell igazán.
   -  Hazavinnélek - folytatja kisvártatva, mély levegőt vesz, hogy kissé felrázza a rá telepedő, egyre zsibbasyztóbb ködöt - Mármint... Angliába. A házunkba. Volt ott egy nagy kandalló. Felfűteném akácfával. Volt egy kockás takaróm. Beletekernélek, mint egy ilyen kis burritót. Csinálnék egy teát rummal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Nem tudja, miért ez jutott eszébe, de a gondolat olyan könnyedén jött. Ha behunyja a szemét, szinte látni véli maga előtt a kandalló pácolt, erdei fenyő polcát, rajta a színes üvegcsékkel, és kacatokkal, a borszínű, kockás plédet, amivel az anyja összebújt vele a rongyszőnyegen, a rézkanna sípolását. Ha most kinyújtaná a kezét maga elé, talán érezné is a róka bundáját, amivé az anyja átváltozott; úgy figyelte őt hol szigorúan, hol nagyon lágyan a kis ház teraszáról, miközben ő békákra vadászott. Amikor pedig az apja egy napos délelőttön meghalt, épp így ültek egymás mellett a lépcsőn, mint most Júlia és ő.
   -  Hét voltam, amikor eljöttünk, nem emlékszek sokra - mormogja bele az októberi, párás hidegbe, valahonnan Júlia feje mellől - A kerítés mellett lilaakácok nőttek, miénk volt a faluban a legutolsó ház. Ki tudtál menni egészen a patakig, volt ott egy kis híd, nem járt oda senki se. Csodaszép, zöld volt minden. Mohaszagú. Fenn van Northumberlandban, elviszlek, ha szeretnéd.
Ő sem tudja, mennyire gondolja ezt komolyan, mennyire nem. Mostani eszével tényleg kézen fogná és megmutatná neki a házat, ahová megígérte magának, sosem fog visszamenni. Talán a hintája is megvan még; a húsz év alatt biztos elkopott, de jelenleg meri elhinni, hogy mindent úgy találna, ahogy otthagyta.
Az üveget csak nézi, nem nyúl utána. Mindössze kissé közelebb húzza magához a lányt. Nem fenyegetően vagy kihívóan, leginkább reflexből.
   - És ha te bármit csinálhatnál most, akkor az mi lenne?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Dünnyög valamit. We should get married. Nem próbálja kinyitni a szemét, minek is, csak hallgatja a lány szavait, amiknek csak a fele jut el hozzá. Ismét a kis házban érzi magát, elhiszi, hogy a kényelmetlen csónakpadló az öreg rongyszőnyeg; az anyja sosem hagyta el őt, Júlia pedig nem csak egy ismeretlen lány, akivel együtt lebeg egy posványszagú tó közepén.

A rekedt károgás erőszakosan rántja vissza a testébe.
Vörös, a fáradtság könnyeitől homályos szemeit óvatosan nyitja ki, sokáig nem találja látása fókuszát. Repedezett, mohás deszka néz vissza rá, ő megpróbál megmozdulni, egy ismeretlen súly azonban a csónakpadlónak szegezi.
Az oldalán fekszik, első gondolata pedig az, hogy a bal válla bizonyára leszakadt az éjjel, ugyanis egyáltalán nem érzi azt. A mellkasából szenvedő sóhaj szakad fel, valahonnan, a feje fölül ismét parancsoló károgás harsan, ő pedig ekkor emlékszik rá végül, hol is ébred.
Az oldaláról óvatosan a hátára fordul, a lány feje a vállára és mellkasára nehezedik, a csontjai fájnak és zsibbadnak, de élvezi az idegen test melegét. Az a tarkója alatt valamiféle, ragacsos nedvességet érez, ő megmozdítja a fejét, a kiborult rumosüveg arrébb gurul.
   -  Ohh...
Szabad kezét az orrnyergéhez emeli. A hajnali párától az inge és a takaró, ami beburkolja őket, nyirkos és hideg. A mozdulatára a varjú a csónak orrából bántó csapkodással száll odébb, megbillentve őket.
Mély levegőt vesz, majd még egyet - majd hirtelen rántja ki karját a lány alól, hogy felüljön. A tavat vízközeli köd fedi, körülöttük semmi sem mozdul, csak ők ringatóznak a part közelében, a csónak orra néha-néha a homoknak súrlódik. Zsongó fejjel kapaszkodik meg a csónak peremében, még nyel egyet, majd belehány a vízbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vattai Júlia
Halloween másnapján

Halk, nyöszörgő hangot hallat, a vízbe köp, ahol a vörösesbarna rum szétterjed a csónak mellett. Majdnem ugyanolyan íze van lefelé, mint visszafelé; ezt furcsán szórakozottan állapítja meg, miközben az állát a fának támassza és nyűgösen megdörzsöli a homlokát. Egy puha érintést érez a vállán, hozzászólna a lányhoz, de abban a pillanatban még nem érzi biztonságosnak, hogy megmozdítsa a fejét.
Most, hogy, ha nem is józan, de tisztább, mint tegnap, fázni, reszketni kezd a hideg és fáradtság elegyétől. A szemgolyója mögött mintha egy dobot vernének, úgy sajog a feje a szívverése ütemére.
Érzi, ahogy a csónak meginog. Ő az állát elemelve a deszkától néz hátra a válla fölött, még épp elkapja a lány hajának libbenését, majd ahogy a vízbe csobban.
   -  Júlia!
Reflexből áll fel; fogalma sem lehet, hogy direkt ugrott vagy esett, de mi az úristenért csinálna ilyet direkt ezen a ködös, november elsejei reggelen? Mozdulata azonban öreg hiba volt, erre pillanatokkal később már ő is feleszmél. A csónak meginog az egy oldalra helyezett súlytól, ő pedig egyensúlyát vesztve hátraesik az iszapos vízbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vattai Júlia
Halloween másnapján

Háttal esik a vízbe, a hideg pedig nyomban kiszorítja a tüdejébõl a levegõt. Úgy érzi, mint amikor hétévesen az apja holmijaival babrált titokban és megütötte az áram: az összes izma összerándul, az élmény azonban végérvényesen fel is ébreszti.
Érzi, maga alatt a nyálkás iszapot, elrúgja magát, a feje pedig hamar kibukkan a sekély vízbõl, valahol a csónaktól nem messze. Rekedtem köhög, kirázza a haját a szemébõl, mivel pedig neki a víz épp, hogy vállig ér, nem kell úsznia. Imbolyogva áll meg, a hidegben nyomban reszketni kezd.
   - Bele. Estem. Ebbe a kurva tóba.
A fogai közt csikorgatja a szavakat. Jólia a csónak túloldaláról bukkan elõ, ugyanolyan ázott verébként, mint õ. A víz felett kinyújtja a kezét felé, hogy lehetõség szerint megragadja, ha pedig megvan, akár egy labrador, elkezdje cibálni magával kifelé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vattai Júlia
Halloween másnapján

Köhögve és iszapízű vizet köpködve kapja el a lány kezét. Bár nem úgy tűnik, mintha istenigazán fuldokolna, az hiányozna már csak neki, ha ez a teljesen random lány elmerülne mellette, nála pedig egy istenverése pálca sincs, hogy bármit tegyen. A part felé bukdácsolva   legalább két alkalommal iszapos mélyedésbe is lép - akkor elmerül, hogy rekedt szitkozódással bukkanjon  fel ismét.
Nyálkán csúszkálva evickél ki a partra, átvágva az alacsony nádason; a lánynak csak akkor engedi el a kezét. A ruháiból folyik a víz, az ingére több helyen vízinövények és békanyál tapadt, a cipője minden lépéssel nedvesen cuppan egyet. Utóbbit le is rúgja magáról, így zokniban fordul vissza a víz felé, hogy aztán leüljön, de inkább leroskadjon a homokba. A kezein támaszkodva vesz mély levegőket, miközben Júlia, valahonnan mellőle nevetni kezd.
Ő fél szemmel hunyorítva néz rá, lélegzete párát hagy a hidegben - nem tud mást tenni, ő is elneveti magát a helyzet abszurdumán.
   -  Csinos vagy - válaszol a megállapításra - De kiáll a fejedből egy bot.
Elképzelése sincs, magyarul hogy nevezik a vízinövényeket, így marad, jobb híján, a botnál, ami a lány hajába akadt. Kutyamód megrázza magát, néz vissza a víz és a rajta lengedező csónak felé.
   -  Ja... a kabátom. Ki tudnád hívni? - a haját ismét kitörli a szeméből - Nincs pálcám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vattai Júlia
Halloween másnapján

Mélyeket lélegzik és pár másodpercen át sajnálja önmagát így, az átázott homokban ülve, rothadó hínárral a hajában. Mert, ahogy Júlia felhívta a figyelmét, ez hínár, nem pedig bot - így ezzel a tudással felvértezve kezdi el szedegetni azokat.
Épp, csak elkapja a lány kutató tekintetét; furcsamód zavarban érzi magát, ahogy rájön, hogy a csuklóján függő, számára eltávolíthatatlan karkötőket nézi. Emlékszik rá, hogy tegnap megosztott vele egyet s mást, amit most már nem tenne, legalább is semmiképp sem így, körítés nélkül. Megöltem egy embert, mondaná, de baleset volt, ha nem teszem meg, ő öl meg engem, vagy rosszabb. A nagyapámat pedig csak megszabadítottam a szenvedésétől. Így hát, amikor Júlia visszafordul a tó felé, ő az inge ujját lejjebb rángatja a karján, aztán kel fel bizonytalanul, akár egy vénember.
A hajó a partra siklik, ő mellé sétálva kiveszi a kabátját, majd mozdulatlanul hagyja, hogy Júlia megszárítsa őt. A ruhájára még mindig itt-ott homok tapad, míg a lány a maga ruhájával van elfoglalva, ő ezt csapkodja le magáról.. A helyzethez képest különben egyáltalán nincs rossz kedve, sőt; igaz, hogy úgy érzi, bármelyik pillanatban elhányhatja magát, mást pedig nem szeretne, mint összegömbölyödni és aludni, egész vidáman lép bele a cipőjébe.
  -  Whoah.
Mikor ismét felnéz, Júlia már egész más ruhában áll előtte - és bár varázsvilágban él, először hátrahőköl a látottaktól. Ügyes.
   - Igen - a fejfájás ismét dörömbölni kezd a koponyáján belül, össze kell ráncolnia a homlokát - Igyál meg velem valamit. Mármint... nem most. Vagy most is. Ha ráérsz. Vagy reggelit, kérsz reggelit? Tudod mit - nyűgösen megdörzsöli a szemét - bocs, befogom a pofám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Vattai Júlia
Halloween másnapján

Igen, tegnap még rohannia kellett utána, most azonban ő az, aki nem szeretné, hogy egyszerre sarkon forduljon és visszasétáljon a kastélyba. őt pedig itthagyja dörömbölő fejfájásával. Bár egyelőre nem érzi úgy, hogy bármit megehetne, vagy ha megtenné, azt hosszú távon is sikerülne lenntartania. Azt a pillanatot azonban, fogalmazódik meg benne, még kevésbé várja, amikor mocsár másnaposan át kell lépnie Emma ajtajának küszöbét és válaszolnia kell rá, hol töltötte az estét. A nő nyilván nem az anyja, pártfogójaként azonban joga van hozzá, hogy kérdőre vonja őt, különösen addig, amíg a fedele alatt él.
Mozdulatlanul, ám magában némileg fészkelődve hagyja, hogy Júlia kihúzza a nővényszárat a hajából.
Ha nem lenne vállalhatatlanul másnapos.
   -  Hm? Aaahhh... igaz, igaz. Harr. - először nem érti, miről beszél a lány és komoly mentális kapacitásra van szüksége hozzá, hogy felfogja, milyen kalózkodásról beszél.
Kissé megrázza a kabátját, majd lezárva a köztük lévő távolságot, azt a lány vállára teríti.
   -  Akkor a tengeri szolgálatodért kapsz egy csigát.