Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865555#post865555][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.18. 05:40[/b][/url]

Nagyon riasztó, amikor a fejedben a tiédtől eltérő, de ismerős hangok szólalnak meg, figyelmeztetnek, hogy valamit nem jól csinálsz, vagy éppen bátorságot csepegtetnek beléd. Az én belső hangom, Miközben finoman a stég nehéz fáira fektetem Rue-t, Miksa hangján szólal meg, és ebből már következtethetünk arra is, hogy nem éppen az a pomponokkal hadonászó, lelkes üdvrivalgás az, ami elhagyja a száját. Próbálok nem rá, és a bennem lévő kettősségre koncentrálni. Akarom Rue-t, a világomat neki adnám, hónapok óta biztosan tudom, de pont ezért is mindig hárítottam ezt a pillanatot. Nem hagyok hátra özvegyeket és árvákat. Nem leszek szerelmes. Hiába mondta Miksa is ezt, neki se sikerült kikerülnie a rá leselkedő nőt, és úgy néz ki, hogy velem is ez a helyzet.
A kezem melyet a combjára vezetett, lassan annak belső ívére vándorol, míg másik kezem a melle külső ívét érinti, beljebb azonban egyikkel se merészkedek, mert azért egy valamiben igaza van a belső hangomnak, "Danvers csak azt mondta, smárolna veled még", de azt nem, hogy tovább is kellene menni, azt egyáltalán nem. Nehezen ugyan, de elhúzom az ajkaimat az ajkairól, de nem húzódok el a testemmel. - Szeretnéd, hogy tovább menjünk? Haladhatunk lassabban is. - ma elég sok minden történt érzelmileg, és lehet ez egy elhamarkodott válaszreakció is. A filmekben mindig túlzónak éreztem a vigasztaló dugásokat, de mi van, ha ez teljesen valóság alapú? Ha az embernek tényleg megjön az igénye, hogy egy kicsit másra koncentráljon, és az pont a szexben nyilvánul meg? Rue meggyűlölne, amiért kihasználtam őt és a helyzetét.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865586#post865586][b]Autumn Rue Danvers - 2023.07.20. 18:47[/b][/url]

Furcsa volt, hogy újra megérintenek, hogy nem követelőzőn, de kedvesen simítanak. A testem bizsergett ott, ahol ujjai jártak, csókjai melegséggel töltöttek el, arcom pedig kipirult. Próbáltam nem gondolkodni. Kizárni a realitást, és csak élvezni, amit adni akart, és amit én is szerettem volna.
Aztán mégis megszakította a csókot. Egy pillanatra abban se voltam biztos hol vagyok. Szemeim felpattantak, és zavarodottan néztem rá. A kérdésre. Arra a lehetőségre, amit a fejem is folyamatosan visszhangzott, de nem is mertem rágondolni.
Félszegen levezettem a pillantásomat a mellkasára. Nem mertem a szemeibe nézni. A folyton harsány és akaratos lány eltűnt. Ezt a terepet nem ismertem. Semmiképpen sem így. - Nem utálnál meg, ha azt mondom, hogy lassítsunk? - böktem ki végül a kérdésemet. Zalán se akart csak a barátjának. Zack egyenesen csak addig várt, míg megfektetett. És Winter se szokott sokkal több kontaktot létesíteni másokkal. Miért éppen Albert lenne más? Hogyan lenne más? És miért érzem, hogy mindennek ellenére is szeretném őt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865587#post865587][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.20. 21:28[/b][/url]

- Nem, eszemben sincs. - mondanám, hogy még a feltételezés is sértő, hiszen egy nagyon vékony kötélen egyensúlyozok, ráadásul a kötél elszakadásával a legnagyobb kockázatom, hogy elveszítem Miksát, és abba a második alkalommal biztos vagyok benne, hogy ténylegesen is belehalnék. Tehát meg is sértődhetnék, mégsem tenném, mert mindig is éreztem rajta, hogy oka van a bizonytalanságnak, sőt, a bizalmatlanságnak is, és én egészen biztos, hogy nem szeretném, ha újra a csigaházában landolna. Emellett a legkevésbé a haragtartás igaz rám, én már csak tudom, hogy milyen rövid az élet ahhoz, hogy gyűlölködjünk. Óvatosan lefordulok róla, és mellé fekve az égboltot kezdem el kémlelni. - Az a három legfényesebb csillag nyáron, a Deneb, az Altair és a Véga. Mind a három egy-egy csillagképhez kapcsolódik, a hattyúhoz, a sashoz és a lanthoz. A Véga a legfényesebb, és ők hárman egymással háromszöget zárnak be. - próbálok valami olyan témát felhozni, ami semleges, hogy ne érezze magát kellemetlenül, de felé fordulva nem tudom megállni, hogy ne pusziljam meg a vállát, kedveskedőn. - Talán...randevúzhatnánk. A találkozónk lehetnének olyanok, mint eddig, csak most már megérinthetnénk egymást. És mehetnénk másfelé is. Az új pillangóvarázs nekem annyira nem tetszik. - vallom be őszintén, kissé szégyenlősen lehajtva a fejem, majd visszapillantva az égboltra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865685#post865685][b]Autumn Rue Danvers - 2023.07.25. 22:24[/b][/url]

A mellkasom nehezen nyomta a hátamban a gerincet, amíg a választ vártam. Halvány örök áradt szét ott, ahol eddig az aggodalom súlya volt, és habár a feszültség nem is párolgott el belőlem egyszerre, máris sokkal komfortosabban éreztem magam a jelenlétében.
Ahogy elfeküdt mellettem, kicsit közelebb fészkelődtem, alig észrevehetően, mintha csak a stég deszkái lennének kényelmetlenek. - Nem is tudtam, hogy ilyen jól ismered az égboltot. És azt tudod ott mi van? - mutattam a Véga és a Deneb közé, a puszi hatására egy kicsit még közelebb ficeregve. Természetesen azért, mert így jobban látta, hogy merre mutogattam. - Ott van valahol a Kepler űrteleszkóp, ami segített nekünk több mint négyezer exobolygó felfedezésében - terelődtek el a gondolataim egy pillanat alatt, és csak az eget néztem. Annyi mindent kell még felfedeznünk, és oly keveset tudunk. Dehát parányiak is vagyunk ebben az univerzumban.
Aztán a felvetés egy pillanat alatt visszarepített a Földre. Zavartan felhúztam a vállamat, és beharaptam alsó ajkamat. Randevú. Az olyan hivatalosan hangzik. Már nyílt is a szám, hogy beleegyezően javaslatokat tegyek, de helyette valami egészen mást hallottam vissza.
- Ezt úgy érted, hogy legyünk egy pár? Mármint akik együtt járnak mennek el...randevúzni - puhatolóztam. Hittem már egyszer, hogy ez történik, mikor kiderült, hogy egyedül vagyok ezzel. Talán épp ezért is bukott ki ez a számon rendes válasz helyett.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865705#post865705][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.26. 19:28[/b][/url]

Van egy elméletem, mely szerint minél több mindent tudok, annál lassabban van esélyem a felejtésre. És ez kiváló agytorna, valamint imádok bosszantóan tudálékos is lenni. - a kérdésére megingatom a fejem, és érdeklődve, kissé hunyorogva nézek, mintha ezzel lehetőségem lenne meglátni az űrteleszkópot. Szórakoztató, ösztönös, emberi reakciók. Valószínűleg, ha nem lennénk ennyire mókásak, már régen eltüntettek volna minket a nagy univerzumból. - Szegény világűr, ennyi ex-szel az életében. - mosolygok rá játékosan, majd tekintetemmel addig vizslatom az arcát, amíg a tekintetünk nem találkozik. - Ha évfolyamtársak lettünk volna az iskolában, gyűlöltük volna egymást, folyton versengtünk volna, és a sok generált feszültség eredményeként, nekem ugrottál volna, de ahelyett, hogy a szemem kaparod ki, szexeltünk volna. A könyvtárban, a kedvenc könyvespolcodnál. Mekkora mázli, hogy már nem vagy diák, így nem rúghatnak ki egy ilyen eset miatt. - elnevetem magam az érzésre, ami hozzá párosul, mert azt érzem, hogy akkor is megérné, ha kicsapnának.
- Ez túl hivatalos lenne, nem? Mármint, mielőtt járni kezdenek az emberek, akkor is randiznak, és ha működik a dolog, és nem túl ijesztő, akkor akár járhatnánk is. Addig, amíg beszámítható vagyok. Ha már nem, nem szeretném, hogy kötelességnek érezd, hogy mellettem maradj, komolyan, Rue. - tényleg komolyan pillantok rá, majd sóhajtva a csillagok felé fordulok. - Nem volt még barátnőm. Amikor kiderült ez az egész, elhatároztam, hogy nem is lesz. Senkit sem hagyok hátra. Se özvegyet, se gyereke, senkit. Miksával ezért éltünk úgy, mintha ne lenne holnap. Aztán jött Laura, és jöttél te, és egyszerűen megváltoztak a dolgok. - Miksa pedig tuti kinyír, ha ezt elmondom neki. De legalább úgy halok meg, hogy mindent elmondtam mindenkinek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865708#post865708][b]Autumn Rue Danvers - 2023.07.26. 21:49[/b][/url]

Mint mindig, most is úgy hallgattam a szavait, mintha kincset érnének. Valahogy - az első találkozásunkat kivéve - mindig is szerettem, ha megosztotta velem a kis részleteket. Az érdeklődését, vagy éppenséggel az érdekességeket, amiket elraktározott az agya.
- Olyan nincs. Ha valaki sokat tud az maximum lenyűgöző, de sosem bosszantó - jelentettem ki a szemeibe nézve. A mi beszélgetéseink is mindig mélyek voltak. Nem az életünkről szóltak sokszor, mégis ebben sokkal jobban megismerhetted a másik gondolkodását és világlátását.
Ahogy újra feljött a szex témája csak kínosan elmosolyodtam, de nem fűztem hozzá semmit. Kötve hittem, hogy a kicsinyes versengés lett volna, ami kibillent a intimitástól való félelmemből. De valahol mélyen szerettem volna, ha Albert elhiszi rólam, hogy tudom ennyire egyszerűen kezelni a témát. A helyén, ahogy kéne. Vagy legalábbis, ahogy a társadalom elvárná.
Nem járni, csak randizni. Pont úgy hangzik, mint valami, amin képes leszek napokig tépelődni, és amiből keresni fogom a kibúvókat. Most még elhittem, hogy ez lehetséges, de féle volt, hogy amint nem fekszik mellettem Albert, a kezem nem ér össze az övével, úgy elhatárolódom az érzéseimtől, és csak a logika marad.
- Na várjunk csak, én csak arról beszéltem, hogy együtt megyünk helyekre, nem rögtön aranygyűrűről és fátyolról. Pedig tudtommal ahhoz, hogy valakiből özvegy legyen minimum egy szép fehér ruha dukál - nevettem el magam, még akkor is, ha tudtam, hogy Albert azt szeretné, hogy olyan ígéreteket tegyek neki, amikre egyenlőre nem vagyok képes. Talán épp ezért is volt könnyebb viccel elütni az élét.
- Nem lehetne, hogy inkább a jövő helyett a mostanra koncentráljunk? - fordultam felé, fejemet a csupasz vállára hajtva, és úgy nézve rá fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865713#post865713][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.27. 05:01[/b][/url]

Szerintem sokan vitatkoznának azzal, hogy mi a lenyűgöző és mi a bosszantó tudás, de ebben a pillanatban egyet szeretnék érteni vele. Valójában máskor is lenyűgözőnek gondoltam a tudását, ahogy egyik témát a másik után veséztük ki, több nézőpontot megvitatva, az adott témáról akár vitatkozva is, majd jót derülve saját magunkon. Ez remélem, hogy sosem fog megváltozni, és ugyanolyan szókimondó, érvekkel és ellenérvekkel teli beszélgetéseink lesznek, mint korábban voltak. Egy vallomás és két csók még nem kell, hogy mindent megváltoztasson, nem igaz? Mindenki mástól is azt kértem, hogy maradjon olyan, mint volt.
Mélázásomból a hangja rángatott ki, tudom, hogy ezt rossz hallani, és tudom, hogy ez nem egy könnyű helyzet, nem a szokásos, hanem olyan, amibe nem lehet hosszan látni lehetőségeket. Én nem látok, mást pedig nem szeretnék hamis illúzióba ringatni. Valószínűleg tényleg könnyebb lett volna, ha papnak állok, sőt, remetének, egy barlangban. Ugyanakkor sajnálnék mindent, amit elmulasztottam volna az életben, és tudom, tudom, hogy amit nem ismersz, nem hiányozhat, de biztos vagyok benne, hogy Miksa emlékeztetne. - Igazad van, a jelen sokkal izgalmasabb számunkra. - ezzel nem tudok vitatkozni, miközben puszit nyomok a hajába, és elmosolyodva konstatálom, hogy igazán jó érzés őt a karjaim között tudni. - Ez a mai az én választásom volt, a következő alkalom a tiéd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=867766#post867766][b]Damien Sebastian Felagund - 2023.09.30. 21:59[/b][/url]

Eredeti tervei között nem szerepelt, hogy rejtjeles üzeneteket kelljen ma este megfejtenie. Azonban amikor Armand átcsúszik abba az állapotba, ahol ellenállhatatlan késztetést érez, hogy alig érthető szövegét rengeteg és/vagy óriási emojikkal támogassa meg, az félreérthetetlenül jelzi, hogy érte kell mennie.
- Gyere, sétálunk,- vegerette meg Armand hátát, amikor az jöttére megkísérelt felpattanni és elővigyázatosságból gyorsan elkapta, mielőtt még túl nagy lendülettel zúgott volna valamelyik irányba. A környéken körbejáró üvegek számából ítélve jócskán fogyasztott, hogy az orrát facsaró szagokról ne is beszéljünk... Igyekszik megnyugtató választ adni Armand valamennyi kibukó kérdésére vagy aggodalmára, miközben körülnéz, begyűjti a pálcáját és más holmiját, ha felismeri, mielőtt barátságos búcsút intene az illuminált partinak.
Öccse egyik hóna alá nyúl, oldalvást magához ölelve, amint terelgetni kezdi - távolabb a zajtól, füsttől, friss levegő felé. Kell egy kis kerülő most.
- Jól szórakoztál?-* pillant le rá, mert látta a fényeket távolról, hallatszott a zene és a zsivaj is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=867769#post867769][b]Armand Cedric Felagund - 2023.09.30. 22:10[/b][/url]

- Hallod... - Mint akinek hirtelen eszébe jut valami, egyszer csak felkapja a fejét, miközben Damien támogatásával próbálja legyűrni a métereket maga előtt lépésről-lépésre. Egyik láb a másik után. A fűcsomók tengerén gázolva feljesen fókuszál a saját lábaira, épp mikor melyik kerül a látószögébe lépés közben.
Ez annyira lefoglalja, hogy teljesen elfelejti az előbbi "hallod" felszólalását, mintha sosem történt volna meg. Percek telnek el, mikor egyszer csak eszébe jut, hogy elkezdett valamit.
- Hallod... - fut neki még egyszer a mondandójának sután. - Jól vagyok, józan vagyok, már kiment belőlem.
Az ő fejében ez rendkívül összeszedettnek hangzik, kerek, egész és jól artikuláltan megfogalmazott mondatnak. Sajnos csak a fejében.
- WHOAA! - Megbotolva nehezedik rá jobban Damienre, és csak azért nem esik el, mert a testvére már amúgy is támogatja. - Kibaszottkurvafű, ki tette ezt ide.
Totally wasted. Ha a torokégetővel talán még önmagában nem is lett volna probléma (ami nem igaz, elég erős alkohol az, hogy csak az megüssön valakit), de az a pálinka, az a magyar pálinka már megint.. teljesen kikészíti. Soha többet nem fogad el pálinkát, neki az immunrendszere ehhez túlságosan francia.
- Jóól. Csak.. megint olyan egyenes volt a buli. Mindig csak lányok. Meg fiúk. Tudod. Nekem azt mondták, hogy itt tök sok meleg van. HOL? - Szenvedősen, mintha a világ fájdalma és minden súlya nyomná a vállát (pedig valójában, ha valakinek itt nyomja valami a vállát, az Damien - és a saját öccse a ballaszt) felsóhajt.
- A meleg srácaimat akarom!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=867775#post867775][b]Damien Sebastian Felagund - 2023.09.30. 23:00[/b][/url]

Ha először fordulna elő, talán nógatná, hogy folytassa a gondolatot; így viszont hagyja, hogy a másik a gyaloglásra koncentráljon, apró szusszanással konstatálva a dolgok állását... vagy imbolygását. Armand végül hamarabb találja meg az elejtett gondolatfonalat, mint az é-betűt a billentyűzeten, Dami pedig nem bírja teljesen elfojtani a nevetését. Ha még mindig dadogna, versnyezhetnének, kinek kevésbé érthetőbb épp a beszéde.
- Hé!- szorít rá jobban, amint meglódulni érzi a botlás miatt a másik súlyát, ellentartva. A kommentárra egészen halkan vinnyog egyet, ajkába harapva, hogy ne hangosan röhögjön... ezt holnap még idézni fogja. Bár lehet, a torokégető - aminek erőteljes szaga körüllengi Armandot - nem perzsel fel minden emléket a mai estéről. Már amennyiben lent tudja tartani a hazaúton és szépen kialussza az egészet.
- Hát, Bánffy épp a másik partyn hesszel. Hogy a tanári kar kérdéses tagjai épp hol vannak, csak tippelem,- igyekszik megértően bólogatni, hogy a világfájdalomhoz méltó empátiát tanúsítson. Lenne még egy-két tippje, de három év alatt lecserélődtek az ismerős arcok.
- Gyere egyetemre, ebéd közben megmutogatom a kínálatot,- veti fel, félig komolyan. A látszat ellenére érti, hogy ez nem hiszti, nem csak az - van mögötte magány, vagy legalábbis vágyódás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=867776#post867776][b]Armand Cedric Felagund - 2023.09.30. 23:18[/b][/url]

Bánffy; majdnem visszakérdez, hogy ki az, de csak és kizárólag azért, mert nem jut el hozzá azonnal a fonémák összessége. Aztán amint regisztrálja a nevet, értően hümment némi egyetértéssel. Hát igen, a srác jó családból van, látta is már párszor a folyosókon - érti, hogy a bátyja miért hozta fel.
Ha józan lenne, mondjuk összekötné azzal a nagy kérdőjellel, hogy Damien hogy a fenébe ilyen jól tájékozott, de ennek a gondolatmenetnek masszív gátat vet az elfogyasztott alkohol.
- Mondanám, hogy a másik partira kellett volna akkor menni, de hehe.. - a mondat közepén felnevet, ahogy eszébe jut Kori meg a körülötte ülők néhány humoros megszólalása az este folyamán. Jól érezte magát, na.
- De ez jobb buli volt, még így is. Saint-Venant fennragadt a fán, tudod? - Erre megint egy új-hullámos nevetés tör rá. - Komolyan, ott gubbasztott csóró. Hjajh.. mondom, gyere le. Mondja, nem jön. Mondom fogd meg az ágat. Csak volt ott vagy harminc, vágod. - Koherensnek semmiképp sem mondható történetmesélése néha kuncogásba vagy vihogásba fullad. Jó, hogy Damien támogatja, így azért lassan, de biztosan azért haladgatnak is. A hűvös esti levegő jót tesz. Armand haja kissé kócos és még érezni benne a tábortűz füstös illatát, amit némileg elront a torokégető édeskés szaga is, mert egy ponton biztos volt, hogy koccintás közben kilöttyent rá is egy kicsi. Hiába, egy átivott este után az ember nem szokott legdicsőségesebb állapotában lenni.
- Nem csak azért mondod, mert azt hiszed, elfelejtem, ugye? - Szabad kezével, amivel éppen nem kapaszkodik, játékosan oldalba böki a testvérét. Legalább lesz valami a szemeinek. Persze humorizál meg viccelődik, de ... tényleg kicsit túl régóta van az, hogy ő mindig csak hallgatóságként kell, hogy a "támogató tömeg" és "morális support" legyen. Józanul egész biztos legfeljebb elkent poénként hozná fel - és ő maga lenne, aki nem hagyná komolyra átfordulni a témát.
- Hiányzik Franciaország amúgy. Itt néha olyan.. bűnösnek érzi magát az ember. Jobban, mint otthon. - A Beauxbatonsban egyáltalán nem volt ciki, hogy kihez vonzódsz. Az egész iskola tele van vélákkal, félvélákkal, az érzések, azok kezelése meg úgy általában, hogy nyitott és vokális legyen valaki ezekkel a témákkal.. kinda normális volt. Magyarországon, itt a Bagolykőben kissé zártabbak. Nem sokkal, de néha úgy érzi, hogy komfortzónán kívüli mértékben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=867783#post867783][b]Damien Sebastian Felagund - 2023.10.01. 08:34[/b][/url]

Hogy őszinték legyünk, Bánffyt könnyű kiszúrni még az avatatlan szemnek is - Dami azonban több időt töltött vele  mindenféle aranyvérű estélyeken, mint valaha szeretett volna. Ha valakire nyugodtan kötne fogadást, az a Berci. Ráadásul Ármin segéde is, szóval...
- Remélem, nem a gravitáció hozta le végül,- jegyzi meg, de legalább nem szúrt obvious hullát meg fetrengőket. Nem az ő felelőssége, de kínos lenne, ha valakit Armand látott volna utoljára életben. A feltételezésre, hogy csak ámítja Armandot, szinte megsértett hangsúllyal csap le.
- Ki adta neked a nyáron kapott összes telefonszámát? Hálátlan.-Dohog játékosan, mert őszintén - nem sok hasznát látta volna ezeknek, s Armandnak is inkább vidító gesztusként nyújtotta át.
- Elhiszem.- Odahajol, fejének oldalát az öccséének döntve pár lépésre. Néha meg tudta érinteni más gondolata vagy helyzete mélyebben, s most is meglegyintette. Talán az ominózus találkozás miatt a vélával, talán amiatt, hogy fél szemmel mindig a háta mögé kell figyelnie, mikor éri utol valamelyik tettének következménye, de érti. Részeg vagy sem, Armand nem érdemli meg ezt.
- Sosem gondoltál cserediákságra? Egy tanév valahol, ahol meleg a klíma, lengén öltöznek és nem alkoholizmusban világelső a lakosság?- persze, jelen helyzetükben aligha kritizálhatja az ivászatot, de vidámabban hangzik, mint az ország többi "dobogós" teljesítménye.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=867800#post867800][b]Armand Cedric Felagund - 2023.10.01. 13:53[/b][/url]

- Neem, nem. Nem hallottad? Én nag.. ni.. navil.. nalv.. IRÁNYÍTTOTTAM. - A végére már egészen felzaklatja, hogy a nyelve folyton összeakad a 'navigálni' szótól, szóval frusztráltan böki oda a B tervet a végére. A telefonszámok említésére kissé kábán bólint. Tényleg, voltak telefonszámok, de nem használta őket. Mégis milyen ciki lenne, meg mennyire kétségbeesett már, hogy odaadod valakinek a telefonszámodat, aztán annak az öccse hív fel. Szóval bár gyakorlatban használhatatlanok voltak, de az egész annyira Damienesen .. egyszerre jóindulatú (Armand irányába) és tapintatlanul kegyetlen (a telefonszámok tulajdonosai felé) volt, hogy nem tudott nem nevetni, már akkor sem.
Lassan eléri egyébként, hogy változás áll be a hangulatban, ahogy sétálnak és meg merne rá kis részeg elméje esküdni, hogy most éppen sajnálják. Egy picit azért élvezi. Néha tényleg nem jó neki lenni. Semmilyen nagy ívű dráma nincs egyébként az életében. Armand őszintén és viszonylag egyszerűen éli a sajátját, a barátaival tölti, szórakozik, amikor pedig a tanuláson a sor, akkor mindenki meglepetésére bizony szorgalmasan tanul. Nincsenek settenkedő árnyékok a múltjában és jelenében; csak egy átlagos húsz éves fiatal felnőtt. De megvannak a maga átlagos mélypontjai is, amikor ő is szomorú - vagy ő is egyedül érzi magát. Vagy amikor egyszerűen csak rosszabb jegyet kap, mint amit várt. Akkor úgy néha jólesne, hogy sajnálják vagy egy kicsit őt is dédelgessék, mint ahogy általában ő vigasztal vagy igyekszik feldobni másokat, ugyanakkor részben az ő hibája is, amiért képtelen és nem is hajlandó ennek általában hangot adni, már csak büszkeségből sem. És mert nem szereti a saját negatívba billenő gondolataival elrontani a hangulatot. Mindig, mikor másokat hallgat, arra jut, hogy az ő problémái valóban súlytalanabbak, tehát szóra sem érdemesek.
- Nope! Nem! Tutira nem hátrálok ki ebből! Dam.. - hirtelen megtorpan, ezzel rántva egyet magukon. (És ha őszinte akar lenni, egy kicsit a gyomrán is. Ez a váratlan mozdulat sokkal rosszabbul esett, mint gondolta volna. - Fuhh.. Uhh. - Kell egy-két másodperc összeszedni magát - és felmérni, hogy egytől-tízes skálán mennyire van hányingere.
- Elkezdtem, és be is fogom fejezni! Csak mert nincs fiúm, nem fogok hirtelen mindent csak úgy .. - Annyira feltúrázza magát, hogy szabad szemmel látható a folyamat, amint keresi a szavakat: mit és hogyan pakoljon egymás után, hogy az grammatikailag még nagyjából koherens legyen.
- Nem adom fel, csak mert néha nem olyan jó. Végigcsinálom. Megmutatom mindenkinek. - Ez a végkövetkeztetést, és ezt minden részeg makacs-szétcsúszó elszántságával mondja. Az utolsó mondat Damien számára nyilvánvaló, hogy leginkább a család kétkedésének szól. Nem arról van szó, hogy utálnák Armandot a szüleik, mert nem, de mivel nem olyan feszesen elegáns, kihúzotthátú, rideg professzionalitást árasztó, egy kicsit mindig ott lebeg köztük otthon ez az óvatos 'lekezelés', ez a 'szeretünk, de biztos vagy benne, hogy képes vagy rá?'.
És Armand kurvára biztos benne. És kurvára megmutatja nekik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=868149#post868149][b]Damien Sebastian Felagund - 2023.10.07. 23:45[/b][/url]

Fuhh, meglegyinti egy intenziv érzés a múltból, mint amikor az ember nedves bőrén huzatot érez, s végigszalad gerincén a borsózás. Megszámolni se lenne képes, hányszor kellett kimondhatatlanná szakadozott szavakat valami másra cserélnie, csak hogy kinyöghessen egy mondatot - szabad keze ökölbe szorul, amint legyűri a rátörni akaró rosszullétet.
- Elnézést, az ő képességeiben kételkedtem,- igazitja meg az előbbit, hogy Armand alkoholban tapicskoló lelki egyensúlya helyrebillenjen. Ezen a bulin kétli, hogy sok teljesen józan ember maradt volna, szóval egy Saint-Venant készségeit megkérdőjelezni még csak nem is elrugaszkodott.
Egy kicsit elbeszélnek egymás mellett, de csak könnyed szusszanással megáll, hogy kivárja az ellenvetések végét. Ne sietnek - a levegő kellemesen meleg a napközbeni hőség után, neki csak arra kell ügyelnie, hogy Armand ne smárjon le lendületből egy falat, fát vagy adoniszi lámpaoszlopot - magyarán, hogy épségben jusson el az ágyáig. Aztán vonásai elkomolyodnak.
- Hé! Sosem kételkedtem benned,- minden ridegsége ellenére ez olyasmi, ami belévésődött, nagyapja soha-meg-nem-elégedett pillantása és apja éppcsak palástolt lemondása között. - Eszembe se jutott, hogy feladd. De levelezőn tanulsz,- mutat rá, a lehető legegyszerűbben, mire is gondolt valójában. Közben igazit egyet a fogáson, hogy Armand a következő rántásnál nehogy kicsusszanjon és eltanyáljon, már nagyon közel járnak a tóhoz. - Bármikor itthagyhatnád ezt a koszfészek kastélyt egy kicsit. Ha bárki pofázik, kifizetem én a cserediákságot,- valamint pro bono szájbaver bárkit, aki megkisérli hangosan kiejteni rajta a kételyeit vagy lenéző véleményét.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=868240#post868240][b]Armand Cedric Felagund - 2023.10.09. 00:26[/b][/url]

Props to Damien. Mármint Armand se nem nagydarab, se nem túlzottan nehéz, de azért mégiscsak egy koordinálatlan fiatalfelnőtt. Az idősebbnek néha komolyan meg kell vetnie a lábát, mikor Armand lába megbicsaklik - vagy amikor egy dekoncentrált, neveletlen juhászkutya módjára elkalandozva fordulna le egy képzelt kanyarban.
A megnyugtató és megerősítő szavakra az illumináltak leplezetlen meghatottságával öleli meg Damient.
- Aaaaahhahwhh. Te vagy a legjobb tesó. Nagyon jól mehet a legilimencia, mindig tudod, mit akarok hallani.
Időközben tényleg megérkeznek a stéghez, és a nagy ölelgetések után elengedi annyira Damient, hogy lezuttyanjon a stég deszkáira. Itt a víz mellett a levegő is jobban jár.
- Tartsd meg a pénzed magadnak, költsd másra, ne rám. - Veregeti meg hát hirtelen jobb híján a mellette/felette álló Damien vádliját kedélyesen.
Egy ideig elgondolkodva nézi a tó vizét, a felületen visszatükröződő holdfényt. Egészen a gondolataiba merül, lélekben mintha teljesen máshol járna. Mintha messzi tájakon kalandozna. Néhány, ebben a filozofikus csendben eltelt perc után szólal meg végre, ennyi gondolkodás után várhatóan nagyon mély és tanulságos, igazán velős tartalommal bíró szavakkal.
- Szerintem mozog a stég.
Vagy nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=868306#post868306][b]Gergelyfi László - 2023.10.10. 14:46[/b][/url]

Nahát, magamban tökre mosolygok, nem gondoltam, hogy Dominik elhív bárhová is, mivel ő is össze van már mosva Markovits lányával, Bogival. Azaz, szinte csak csajokkal mosnak össze, pedig tényleg lógok a srácokkal is, de valahogy nem ez marad meg a fejekbe. Egyébként a csajszi ígért nekem egy aláírásos kviddicskártyát... csak úgy mondom.
- Te figyelj már, Boglárka mikor szerzi már be az ígért kviddicskártyát a faterjától aláírva. Nem akarja azt megszerezni nekem tegnapra már? - pillantok a srácra, miközben lassan kicsomagolok vele együtt a pecázáshoz. - Kérdezz már rá légyszi - dünnyögöm, mert a székek kiszedése némi problémát okoz. Egy kicsit gondolkodni kell, hogy hogyan férjen ki rajta, de végül a mágia megoldja - a hátizsák mágiája -, simán kicsusszan egy idő után a pecaszék, mikor megunja a rángatást. Egyre jobban kezd kicsúszni a projekt a kezeim közül, ugyanis a horgászatról annyit tudok, amiket láttam a tévében otthon, azaz, hogy szeretem a hekket, meg, hogy többféle módszerrel szedik ki a halakat a vízből. A kedvencem a grizzly, aki kicsapja a lazacot a folyóból. Azért az elég menő!
- Na, szóval, hogy is kell ebbe belekezdeni? - kinyitom az egyik széket és hagyom, hogy Dominik kibontakozzon a horgászatban. Remélem, hogy hozott csalit, meg ilyeneket, és azt is, hogy nem egy sellőt, vagy valami varázsszart húzunk ki elsőre, vagy akár ötödikre se. Amúgy tök király az egész nap, még van napsütés is, meg minden, remélem élvezni fogom az egészet. A táj nem új, de legalább szép, és én kezdem élvezni az egészet.
- Piát hoztál, meg kaját? Mármint nekem, nem a halaknak - nevetgélek, majd most már tényleg várom, hogy mi lesz. Kezd érdekelni ez a heverészés, remélem nem vár sokat tőlem. Majd lefényképezem a hallal, amikor kifog egyet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=868441#post868441][b]Damien Sebastian Felagund - 2023.10.13. 18:45[/b][/url]

Damiennek sajnos hiányzanak a megfelelő élettapasztalatai ahhoz, hogy hibás kerekű Tescos bevásárlókocsihoz hasonlíthassa Armandot; mindazonáltal volt már szerencséje seprűhibához és meglehetősen emlékezteti arra, hogyan kell szinte folyamatosan ellent tartania, korrigálnia az irányt. Hiányzott neki a repülés... de ettől még nem mondott le arról, hogy fusson vagy kézilabdázzon, miután megbűvölt egy régi kvaffot.
- Mindent a kedvenc öcsémnek,- adja elő épp csak annyi teátrálissággal, hogy elmenjen viccelődésnek és ne ríjon le, mennyire jólesik ez a ritka, ragaszkodó ölelés. Szavai ellenére belesimul, akár egy nagytestű kutya, s bátorítóan megdörgöli az ázott srác hátát-karját. A zuttyanásnál pillanatnyi aggodalommal figyel, nehogy utána kelljen kapnia öccsének, ha az túlontúl a víz felé dőlne meg - Armand azonban sikeresen leteszi magát.
- Majd visszaadod, ha te is menő ügyvéd leszel,-von vállat, amit aligha lát a másik, aztán lassan mellé ereszkedik. Idáig már csak foszlányok hallatszanak bármiből, kellemes hely az ejtőzéshez, bár a tó meg a csillogó víz helyett javarészt a testvérét nézi. Enyhén imbolyog ugyanis ültében, ami nem a legjobb jel, főleg a réveteg tekintettel kombózva. Köhint, nevetését leplezve, mert sajnos a gond nem a stéggel van, hanem a stégen ül.
- Van nálam keksz és víz, ha kérsz,-* veti aztán fel, mert amikor meglátta az üzenetet, ezekből is felmart egy keveset, megbűvölt zsebébe tuszkolva.*- kölcsönadod a telefonod?-*kérdezi aztán, ugyanis... részegen az ember csinál hülyeségeket.
Például Mael nevezetű, ex-hülyeségeket. Inkább elejét venné a másnap megbánt üziknek és hívásoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=868570#post868570][b]Armand Cedric Felagund - 2023.10.17. 20:57[/b][/url]

A menő ügyvédes megjegyzésre a korlátozott mentális kapacitás végett csak hümmögni tud. Aki most ránéz, biztos nem tudná megállapítani, milyen pályára is készül a srác. Legfeljebb olimpiai fedettpályát távolbanézésben tudna kiemelkedőt produkálni.
Nem, határozottan a stéggel van valami. Biztos nem jól építették meg - vagy már túl korhadt és rossz az egyik tartógerenda. Ez még akár balesetveszélyes is lehet - állapítja meg magában komoly belső monológ és emergency meetinget követően építészmérnök alteregójával. Kissé kábán les Damira és a felkínált kekszre, de olyan jól hangzik így rámondásra. Jó. Tényleg megkívánta a kekszet.
- Óh, jöhet, amúgy is éhes vagyok. Vagy valami gyros. Jól esne egy gyros, de csak csípős nélkül. - Ezzel a fejtegetéssel vesz magához némi felkínált kekszet és lusta, elkent mozdulatokkal majszolni kezdi. Jellegzetesen abban a részeg-stádiumban van, amikor már éhes és enni akar az ember, de már teljesen tompa az érzékelése. Csak gépiesen nyammog, nem is igazán érzi az ízeket meg textúrákat, meg az ujjbegyeit sem, a száját sem, mindenre mintha egy plusz szűrőt pakoltak volna. Nem nehéz megszerezni tőle a telefonját sem.
Nagyjából a második vagy harmadik keksz után történik meg a baj.
- Bazmeg. - Nem valami nagy beleéléssel mondja, inkább tűnik beletörődő kijelentésnek az, amit mások indulattal szoktak mondani. Egy-két másodperces csend követi a szavait, néz maga elé, mint aki nagyon befelé figyel. Tulajdonképpen ez is történik.
- Ja. - Mint aki egy matematikai képletet oldott meg, hozzáértő magabiztossággal ejti ki a szót.
- Hányni fogok.
Ezzel a tényközléssel dől előre, hogy feltérdeljen.. aztán négykézláb kezdjen mászni a stéget jelentő deszkákon, egészen az építmény széléig. Abban a pillanatban, hogy lenézve meglátja maga alatt a vizet, a szervezete megadja a zöld lámpát az összes torokégetőnek, pálinkának, nasinak és mostmár keksznek, ami ki akart jönni.
Szegény halak.
Szegény stég.
Olyan romantikus pillanatokat töltöttek itt emberek, annyi diáknak jelent sokat ez a stég. Egy szerelem kezdete meg ilyesmi. Erre itt van Armand, döglődő kóbormacskaként öklendezve fel a gyomra tartalmát, bele a tó vizébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=868616#post868616][b]Damien Sebastian Felagund - 2023.10.19. 23:08[/b][/url]

Armand nagy szerencséjére többnyire nem akkor szokták az emberről találgatni a foglalkozását (vagy élete álmait), amikor evidensen legfeljebb az országúti szlalomtántorgás, gyepfetrengés és célbahányás triatlonján szerepelhet dobogós helyezettként. Nyilván vannak acélemberek, akik kitartó alkoholizmussal tökélyre fejlesztik mindezt, de Armand még az ifiligában se nagyon tarolna. Szóval mobilmegvonás, takarodó és majd holnap reggel meglátjuk, személyes rekordot dönt-e másnaposságból.
- Ha hazáig nem hánysz le, főzök neked,- nyújtja oda itt a kezem, nem disznóláb módjára a kekszet. Eddig egész jól haladnak, s bár az élet nagy dolgairól máskor beszélgetnek majd, azért Armand céltalan locsogása is valahogy... meghitt. Cseppet sem érzi kínosnak vagy tehernek mindezt - nem azok után, ahogy a migrénjei vagy hirtelen szédülései miatt az öccse volt kénytelen segíteni neki.
- Inkább nem,- reagál reflexből, meg sem kérdezve, kire-mire is vonatkozott volna a biztatás. A sötétben nehéz megmondani, milyen árnyalata van Armandnak, de a hangsúlyból ítélve egyre inkább házukhoz méltó mélyzöldre tippelne Damien. Legalább még észleli a közelgő bajt a gyerek...
- Na jó, essünk túl rajta,- a mondathoz tartozik egy sóhaj, amint feltápászkodik és követi az öccsét. Letérdel mellé, ujjaival gyorsan egy kupacba húzva össze Armand kusza tincseit, másik kezét a vállán pihentetve. Nem bízik száz százalékig abban, hogy a másik karjai és koordinációja kellően tartanák, szóval készenlétben áll, ha el kellene kapni. Ha és amint a másik gyomra lecsillapodik kissé, segít felülni, s kezébe nyomja a vizes üveget. Pálca után nyúl, s Armand érezheti, amint egy tisztítóbűbáj gyöngéden végighullámzik arcán.
- Jobb? Nem fázol?-kérdezi, oldalához húzva, hogy öccse nekidőlhessen. Valszeg most fogja elkezdei cefetül érezni magát, amíg mindent ki nem ad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=868832#post868832][b]Szécsi Dominik - 2023.10.25. 14:39[/b][/url]

Egy dolgot utált nagyon, ha a cipőjének talpába kavics szökött és az kezdte nyomni a talpát. Márpedig most ez történt, már az út felénél érezte, hogy egy apró dög felpattant, de eleinte csak a lábfejét kaparászta. Ezzel nem is volt problémája, csak aztán a kavics utat tört magának, és bekúszott a talpa alá. Még jó, hogy végre elértek a stéghez, így az első dolga az volt, hogy ledobta magát, és lehúzta baljáról a cipőt, s megpróbálta fellelni azt a pofátlan keménykedőt.
- Nem tudom, eléggé elfoglalt a faterja. De hé, mi van, miért én kérdezzem meg? Csak nem félsz Bogitól? - kíváncsian vigyorgott a srácra, mondjuk nem lepte volna meg, ha a srác igent nyög ki, mert Boglárkának volt egy-két nagyon is rémisztő kifejezése, amitől még néha napján maga Dominik is haptákba vágta magát. - Vagy tetszik? - itt még inkább vigyorgott, mert ez lehetett a második ok, amiért Laca kerülhette a Bogival való társalgást.
Közben sikerült megtisztítania a cipőt az idegen betolakodótól, visszahelyezte lábfejét a kényelmes cipőbe, s ő maga is elkezdett kipakolni mindent is, ami a horgászathoz kell. Egy tértágító bűbájjal megáldott hátizsákból húzta elő a csalikészletet, a horgászbotot, a merítőhálót és a kényelmes kempingszéket. Ezek mellé még egy üveg üdítő, szendvics és egy-egy üveg sör is párosult. Utóbbiakat egy fogadáson nyerte egy végzőstől, azóta árválkodtak a ládájában, s jobbnak látta, ha lehozza, még mielőtt ennek is lejár a szavatossága.
- Jaja, sajtos-sonkás szenya ubival, majonézzel. Bogi csinálta - tette hozzá, csak hogy Laca tudja, kit kell majd szidni, ha rosszul sikerült a falat. Azt meg már nem tette hozzá, hogyan is tett szert a szendvicsekre.
- Sört is hoztam, valami külföldi cucc, le fog járni. Meg van bent málnaszörp - sorolta, hogy mi minden került a szatyorba, közben letérdelt és elkezdte a horgászbotját összeszerelni.
- Az attól függ, ha csak pecázni akarsz, akkor elég a horogra egy kis kukorica, belógatod, és figyeled azt a kis színes pöcköt. Ha megrántja, már húzhatod is ki. Ha rendes halat akarsz fogni és nem ilyen kis szarokat, akkor használd a másik botot. Annál egy ilyen keveréket kell rátapasztanod és jó erővel elhajítani, hogy minél messzebbre repüljön. Utána szintén csak figyelni kell, de nem árt, ha kitámasztod, mert órákig is eltarthat - mesélte, miközben mutatta Lacának a keveréket, ami kukoricadarából és némi aromából állt, amit a halak imádnak. - Látod? Ilyen gombócokat kell gyúrni, kb. ekkorát. De előtte beetetem őket, mielőtt kidobjuk, hidd el, jönni fognak, mint maci a mézre. - vigyorgott.
- Egyébként mi a helyzet? Te is jössz majd a Halloween bulira? - egyelőre nem tudta, hogy hányan mennek az eridonból, ő még gondolkodott azon, hogy menjen-e. Nem volt jelmeze és úgy tudta, hogy oda kötelező abban menni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=868834#post868834][b]Gergelyfi László - 2023.10.25. 16:12[/b][/url]

Még mindig nem tudom, hogy mire vállalkoztam, de nagyon bízom benne, hogy Domi jobban végja ezt a halas témát. Én maximum késsel vágom a sült halat, de azt is inkább kézzel eszem, szóval még ez sem igaz teljesen, csak valami okosat akartam mondani. A lényeg, hogy kipakolni még én is tudok, abban elég menő vagyok - az elpakolást hagyjuk -, azt itt meg is áll a tudományom. Ez meg leveszi a cipőjét... hát nincs elég szag a a parton, vagy mi? Ahahaha! A másik meg Boglárka, aki ígérte, hogy kapok aláírt kviddicskártyát, azt annak sincs se híre, se hanva.
- Ja, nincs egy másodperce aláírnia egy nyüves kártyát. Lefogadom, hogy amúgy is van nekik - morgok egy kicsit a csajra, mert hát megígérte, nekem meg rohadtul kéne! - De, rettegek - forgatom meg a a szemeim a gondolatra, hogy pont féljek egy lánytól. oké, a Lolás eset óta végül is van mitől, ez igaz, meg ők sem szent szamarak, ahogy ezt Domi is megmondta, de mondjuk pont tőle nem félek. Nem is nagyon látom, csak ha Dominikkal lóg. Felhúzom a szemöldököm a kérdésre és behuppanok az egyik horgászszékbe, amíg megfogalmazom a válaszom ennek az ökörpörköltnek. A vigyoromat úgysem látja, amikor kiejtem a tinifiús választ. - Aha, dugnám - ennél blődebb és valszeg bicskanyitogatóbb válasz nem is van, amit mondhatnék. Amúgy jó kis csaj és tényleg dugnám, de sajnos nem az a fajta pasi vagyok, aki csak úgy dug. Vagy nem sajnos, ki tudja, hogy melyik a jobb. Néha azt érzem, hogy inkább csajoznom kéne, mint tanulni, de néha meg hallgatva őket, inkább... hagyjuk.
- Na, akkor addsza egyet - nyújtom felé a kezem. Az, hogy Bogi csinálta, meg mit árul el? - Inkább neked tetszik a Bogi, aki szendókat csinál neked, a kis barátjának - úgy mondom, mintha nekem nem lett volna két lánybarátom, akik folyton velem lógtak, és ha kellett szintén hoztak kaját. Mondjuk csomagolni nem csomagoltak semmit. Úgyhogy tényleg lehet, hogy más szinten van az ő kapcsolatuk, mint a miénk volt. A szendvicskészítés már a friendship+, vagy ilyesmi.
- Na, az király. Bár a sör és a málnaszörp nem tudom hogy jön össze nálad, de biztos azt is Bogi csomagolta - cukkolom kicsit, majd rátérek a tárgyra. A horgászatra, ami nem is olyan egyszerű gondolom, mint amilyennek tűnik. Hallgatom az előadást a pöckökről, meg a botokról, és persze szélesen mosolygok közben. Berántod, mi?
- Aha, akkor te fogsz horgászni, én meg zabálni - nevetek, és közben már elő is csomagolom a szendvicset. - Kösz Bogi - bele is harapok, majd lehunyt szemmel élvezkedek, mert jól el találta az ízeket a barátnője. Nézem közben a csaligombócot vagy mit, hát fene a gusztusát. Én biztos nem nyúlok hozzá.
- Amúgy nincs ilyen varázshorgászat, vagy valami? Ez olyan muglisnak tűnik - ezt már komolyan kérdezem csámcsogva, pokoli jó kis szendvicseket csinál ez a Bogi. Még a végén tényleg tetszeni fog.
- A helyzet az, hogy Zóra és Panka is lelépett és kurvára hiányoznak, tudod? Végül is velük éltem eddig az életem. De azért sok sikert nekik és ebbe a sikerbe rohadjanak bele - morgom el a végét, mert amúgy nem kívánok nekik rosszat, meg valszeg nem az ő döntésük volt... habár lehet. Mindegy most már, majd keresek másokat, például Domival is akkor lettük jobba, amikor ők eltűntek. Sosem horgásztam volna, gondolom. Mondjuk így is csak nézni fogom.
- Megyek hát. Csak nincs kedvem jelmezesdit játszani, habár rossz arcokat legalább nem kell sminkelni rajtam, azt bármikor csinálok - és meg is mutatom, Diaboli leszek pár pillanatig, majd nevetek az ő hangján. - Ez elég para, nem? - nézek rá csillogó szemekkel röhögve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=868924#post868924][b]Szécsi Dominik - 2023.10.29. 19:56[/b][/url]

- Milyen egy morgós vagy Te, haver - értetlenül pislogott a srácra, már-már kezdte megsajnálni, hogy még mindig nem kapta meg azt a kártyát.
- Figyelj, ha ennyire nem bírod ki, van nekem is egy aláírt tőle, akkor max. majd megkapod azt - ajánlotta fel a lehetőséget, mert ennyire nagyon jófej volt, meg mégis csak idősebb volt egy kicsivel, és már nem volt olyannyira fanatikus, mint anno pulya korában. Ettől függetlenül azért érdekelte, hogy miért nem mer Bogitól kártyát kérni, és teli vigyorral azért csak felrakta neki a szivatós kérdést. Arra mondjuk nem számított, hogy Laca ennyire őszinte lesz, de tetszett neki, hogy ilyen laza a Gergelyfi gyerek, úgy tűnt, hogy kezd letörni a tojáshéj a seggéről.
- Na, azért vigyázz a szádra! Csak finoman!  - azért úgy érezte, illik figyelmeztetnie Lászlót, hisz mégis csak Boglárkáról volt szó, aki még ha néha bunkó is Dominikkal, azért nagyon jó barátok.
- Szóval tetszik - itt már vigyorgott, ezzel is jelezve, hogy nem kell annyira komolyan venni, mert egyelőre még nem fenyegeti Lacát arc-és csonttörés.
- Tényleg jól néz ki amúgy, csak rohadtul nem hiszi el magáról. Hiába mondja neki az ember - jegyezte meg, mert eszébe jutott, hogy legutóbb az évnyitón is ezen sértődött be rá a lány. Közben kipakolta a szendvicseket és egyet adott belőle az eridonos srácnak is, a másikat meg magának bontotta ki, de egyelőre csak egy falatot harapott belőle, és az is a torkán akadt Laca kijelentésére. Köhögve prüszkölte fel a kaját, s kellett pár másodperc, hogy megszólalhasson végre.
- Hm, jól néz ki tényleg, de a mi kapcsolatunk más , érted. Olyan hm,  mint mondjuk a tiéd Zsannával, akivel állandóan egymás nyakán lógtok, mintha a húgod lenne. És nem nekem csinálta, csak voltam olyan köcsög, és lenyúltam a konyhából - vigyorgott, mert valószínűleg Bogi a tesóinak vagy a barátnőinek készítette a szenyókat, de ez nem különösképp érdekelte Dominikot.
- Viszont van valaki, aki tényleg nagyon tetszik. Neked is tetszene szerintem - kezdett bele, közben nyújtotta a szörpöt meg a sört, de Laca megjegyzésére csak a szemeit forgatta meg.
- A tóban akarsz landolni, öcsém? Azt hittem, hogy horgászni jöttünk - enyhén figyelmeztette a a szurkálódásért, az esze megállt, hogy már a fiatalabbaknak is milyen éles volt a nyelve.
- Neked is megéri magyarázni - sóhajtva csóvált a fejét, azért azt nem gondolta, hogy Gergelyfi ennyire lusta lenne, mert neki is inkább csak Bogi szendvicsein járt az esze.
- Ez muglis is! A faterom imád horgászni, ő kvibli, szóval…- na igen, mivel az apja nem tud varázsolni, így nem maradt neki más, mint pusztán csak a mugli élvezetek.  - Egyébként biztosan van, de megmondom őszintén, hogy a horgászat terén nem merültem el benne ennyire. Szerintem a merítőhálót tuti lehet valami spéci varázslattal kidobni, de nem próbáltam - mondta őszintén.
- Haver, jó hogy ezt így kimondtad! Tökre megértelek, tényleg! Mondjuk legyen a mentségükre, hogy biztos az életükbe jött valami, amiért itt hagyták a sulit, de igen szar, ha az ember elveszíti a barátait- még vállon is veregette Lacát, hogy érezze, most nincs egyedül és kár is ezen rágódnia.
- Jézusom, ne ijesztgess! - egy pillanatra riadtan húzódott hátrébb, majd elröhögte magát. - Hallod, amúgy ez poén lenne! Jöhetnél Diaboliként a jelmezbálra. Nekem nincs jelmezem, szóval lehet, hogy csak egy szimpla maszkot veszek fel - neki sem volt ínyére nagyon a beöltözés, túl kreatívnak se mondhatta magát ilyen téren, de azért lett volna kedve egy jó kis bulihoz.
- Vagy várj, jöhetnél Te is Dominikként, és akkor olyanok lennénk, mint az ikrek - nevette el magát, egyik ötletet jobbnak találta, mint a másikat, bár tény, hogy még mindig a Diabolis verzió vitte a prímet.  
- Egyébként durva, hogy ennyi arcot magadra tudsz ölteni. Néha nem érzed úgy, hogy megkavar? - erre nagyon kíváncsi volt, ő nem biztos, hogy tudott volna így élni, mert bár izgalmas téma volt, s valaki talán áldásként tekintett egy ilyen képességre, talán átok is volt ez egyben. Közben befejezte a halak beetetését és visszaült a helyére.
- Mit szólsz az új diákokhoz? Kiről mit hallottál? - kíváncsi volt, hisz jöttek a Komjáthy testvérek, meg aztán ott volt Zsolna is, akiről szeretett volna egy-két infót megtudni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=869380#post869380][b]Gergelyfi László - 2023.11.13. 21:48[/b][/url]

- A kviddics az kviddics, barátom. Ráadásul Markovitsra még büszkének is kell lennünk, meg minden - próbálom bizonygatni az ellenkezőjét, amit mond valamivel. Nem biztos, hogy sikerülni fog.
- Kibírom én, de azért, ha záros határidőn belül nem hozza, akkor szavadon foglak - vigyorgok rá, mert bár kicsit sajnálnám, hogy neki nincs, azért jobb az, ha nekem van. Hahh, hogy felháborodik, miközben a legjobb barátnőjét árulja. Még ilyen kis köpönyegforgatót... nem mintha nem játszottam volna rá ikszdé. Ezt a szót nemrég olvastam valami mugli szlengben, csak nem tudom mit jelent pontosan. De valami nevetős.
- Bocs. Ágyba vinném, így jobb? - pislogok rá, de nyilvánvaló a képemen, hogy csak szórakozok vele. De miért is ne? Nincs semmi bajom a lánnyal, de, hogy nem én vagyok álmai pasija, az már tuti. Erre folytatja, behalok!
- Aha, jó bőr - amúgy ez igaz, de valahogy egyébként fura lenne, hogy pont vele járnék. Olyan, mintha Domi meg Zsannával jönne össze. Nem mintha bánnám, mert jó csaj, meg minden, de fura lenne.
- Na, majd a többi csaj kikupálja, hidd el. Aztán meg majd átesik a ló túloldalára - fintorgok, miközben segítkezem a kipakolásban. Tutira nem kell félteni a csajokat, mert bármikor kirittyentheti magát bárki és akkor mindenki elalél. Már aki fogékény az ilyesmire, azaz jó sokan.
- Á, a kis tolvaj - a Zsannás résznél csak bólogatok, tényleg néha úgy érzem, mintha a húgom lenne, néha meg, mintha több. De hát ki tudja, hogy jó barátság hogyan is épül fel pontosan.
- Na, kicsoda? - kitágulnak a pupilláim, mint egy trabantlámpa, és érdeklődve nézem Domit. Még sosem mondta, hogy bejön neki egy csaj, de van elég, aki tetszhet, jól válogat a suli. Mert ez véletlen nem lehet...
- Na, ne bánts! - nevetgélek, miközben befalom a lopott kaját. - Aha, nem is tudtam. Szóval ő tanított horgászni - vonom le a következtetést, bár nem nagy szám ezt megtenni. - Melyik a merítőháló? - azt sem tudtam, hogy többféle van, pedig még pokoltam is az előbb. Ezért mondom, hogy jobb, ha én csak eszek, meg figyelem azt a lebukó valamit.
- Hát ja, de majd lesznek újak - nem nagyon mondom ezt valami komoly meggyőződéssel. Bármennyire is utálom most őket, tényleg eléggé hiányoznak. Persze Zsazsi jó, hogy megtalált, meg ott van még Hél, Julcsi is, mind-mind aranyosak. De mások, megszoktam már a két majmot. Áhh, mindegy. Kicsit el is romlik a kedvem az egésztől, pedig a szendvics finom volt, de az első máris elfogyott. Minden jónak vége szakad egyszer?
- Jaj, úgy látszik Diaboli senkinek sem szimpi. Van egy Hél nevű lány, elejtette a pizzáját, amikor meghallott engem Diaboliként - nevetek fel, jó kis móka volt az, bár nem volt szándékos, hogy szegény csajszi megboruljon. De legalább jót dumáltunk utána. - Dehogy megyek úgy - még csak az kéne, hogy elátkozzon, ha meglát, nem tűnik vicces figurának... - Az ikrek az jó poén lenne, csak akkor te lemaradnál a beöltözésből - gondolkodom el a egy picit. Fel kéne vennem a ruháit, már csak azért megérné az egész. - Elcsábítanám neked azt a lányt, aki tetszik - kacsintok Domira, hátha ráharap a csalira. Amúgy eszem ágában nincs ilyeneket csinálni, persze aztán lehet, hogy rá lehet venni valamivel.
- Hát szerencsére már megszoktam. Néha fura belegondolni, meg ugye az egész tested sokszor másmilyen lesz... na az furcsa volt sokszor, azt nehéz megszokni, de nem lehetetlen - micsoda szakmázás már, nem? De tényleg, lány bőrébe bújni is fura, meg más pasiéba. Igyekszem nem gondolni dolgokra olyankor, meg megnézni magam a tükörben. Mindig ruhában intézem az ilyet, félek egyelőre kísérletezni, pedig szerintem sokan kipróbálnák magukat, hogy milyen a másik nemben lenni. Azért annyira nem szórakoztató, mint hiszik.
- Nem sok mindent hallottam mostanában. Az Edictum is kimaradt, biztos sztárjkoltak a pletykás képek - nevetgélek, majd látom, ahogy eltűnik a kis piros bogyó. - Hé, viszik a halak az izédet - mutogatok a víz felé, hátha ő tudja, hogy pontosan mit is kell csinálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=871049#post871049][b]Szécsi Dominik - 2024.01.01. 14:29[/b][/url]

- Ne is mond, szeretnék egyszer olyan játékos lenni, mint ő. - erről egyelőre csak álmodozhatott, nem volt elég a tehetség, kemény és kitartó munka is szükséges volt ahhoz, hogy fejlődjön és egy napon majd a nagyok közt legyen a neve. Dominiknak ez volt az egyik célja, de erről nem kezdett el fecsegni barátjának. - Jó, én megpróbálok tőle kérni neked egy aláírt kártyát, de nem biztos, hogy meg tudom szerezni. Hiába van protekcióm, azért na - nevette el magát, mert ilyen szempontból egyik Markovits sem volt könnyű eset. Lehet, hogy nem is Bogitól kellett volna kérnie, hanem inkább Levitől, ez is megfordult a fejében.
- Na! Ajánlom, hogy ne törd össze a szívét, ha úgy alakul, mert hátsón leszel rúgva - úgy érezte, mintha csak fogadott Markovitsként is, de fel kell hívnia Laca figyelmét arra, hogy vannak lányok, akikkel azért csak úgy ne szórakozgasson. Persze el is röhögte magát, hisz nyilván Laca se úgy gondolta.  - Ne is mond, egyszer volt szerencsém a csajok öltözőjében hallgatni, ahogy neki állnak és csak nyomják és nyomják a dumát, majd behaltam rajta. Úgy kibeszélnek mindenkit hallod, durvábbak mint mi - felelte nevetve, miközben botját már belógatta a tóba, s várta, hogy egy halacska rákapjon a horogra. - Ott van például a Jankovits lány, még kis tökmag volt, de már úgy kente magát, meg adta a tanácsot a többi csajnak, hogy az eszem megállt - jegyezte meg, s mivel még mindig a csajokról szólt minden, szóba jött az is, hogy Dominak ki tetszik.
- Egy Bánffy lány, a levitába jár és irtó jól néz ki, de nem csak szép, hanem olyan kifinomult, mint egy igazi hercegnő. Nagyon bírom, mert értelmes és sok mindenről lehet vele dumálni, de nehéz eset. Valami hülye családi dolog, nem látom még át, de eddig csak két talink volt - mesélte Lacának, majd hogy a horgászatról is szó essék, elmagyarázta, hogy mi a merítőháló és azt is megmutatta neki, hogy azt hogyan kell használni. - Ebben biztos vagyok, most is jött néhány új diák - vállon is veregette Lacát, nehogy már elkenődjön, amiért a két legjobb barátja lelécelt a suliból. Jó, ebbe mondjuk bele sem akart gondolni, hogy mi lenne, ha a Markovits tesók eltűnnének, abba egész biztosan belepusztulna.  - Te szemét, megszívattad szerencsétlen kiscsajt? - felröhögött Domi és a fejét rázta, nem gondolta azt, hogy Laca így visszaél a képességeivel. - Hát nem tudom, őszintén nekem semmi bajom sincs a sráccal, de tényleg. Nekem még sosem ártott - megvonta a vállait, egyébként sem hallott róla semmi rosszat, nem is értette, miért vannak ezek a szerencsétlen rellonosok így kipécézve.
- Nekem az nem gáz, tényleg vicces lenne, ha lenne egy ikrem, aztán találgathatnák, hogy melyikünk az igazi - nevette el magát. - Na persze, nem kell nekem itt segédkezni, oké? - meg is rázta a fejét, nem örült volna annak, ha Laca smacizik Zsolnával. - Meg amúgy is, a végén még összekavarsz valami csajjal, smároltok, aztán azzal is bekavarnál nekem - jobban átgondolva a másik verzió se volt jobb, így ezt az ikreknek öltözést Dominik gyorsan el is vetette.
- Durva…és figyu már, van olyan, hogy nem tudsz visszaalakulni? Előfordulhat az, hogy mondjuk egyszer átváltozol nőnek és aztán soha többet nem tudsz visszaváltozni srácnak? Mert akkor ciki van öcsém - röhögte el magát, ha neki volna ilyen képessége, tuti , hogy nem kockáztatná a férfiasságát. - Ja, mostanában ott sincs már pletyka, hála az égnek - azért sose lehet nyugodt az ember fia, mert mindenhol is van egy fül, nem szívesen olvasott volna hülye pletykákat magáról.
- Hú tényleg, kapás van! Segíts, hozd azt a merítőhálót - Domi már pattant is fel, egyik kézzel a botot fogta, feszítette felfelé, közben elkezdte tekerni az orsót, s érezte, hogy bizony nagyon küzd az a hal. Érzésre is elég nehéznek tűnt, ha szerencséje van, akkor egy nagyobb halat sikerül kifogni.
- Tartsd oda, mindjárt kint lesz, figyelj! - Domi csak tekerte és tekerte, és lassacskán , ahogy zavarossá vált a víz felszíne, előbukkant a horogra akadt, legalább fél kilós hal.  - Most úgy kéne leszedned róla, hogy a hálóból ne szökjön vissza a vízbe, menni fog? - Lacára nézett, ő maga is el tudta volna intézni, de a másik srácnak ez volt az első horgászos élménye, nem akarta ezt tőle elvenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=872392#post872392][b]Armand Cedric Felagund - 2024.01.20. 15:10[/b][/url]

A holnapi másnaposság még egy egészen más kérdés, ahhoz egyelőre túl kéne élnie a mai estét. Delíriumos állapotában igencsak kételkedik ennek sikerességében. A stég úgy ring alatta (legalábbis ez az érzése), mint a Titanic süllyedés előtt - ráadásul még dől is!
Ja nem, ő dől. Előre, hányni.
Így dőlnek el a dolgok.
Szenvedős egy jelenet ez, épp amikor azt hinné, hogy már nincs minden több kijöjjön és kiegyenesedne, abban a pillanatban kell hajolnia is vissza újra. Először nem veszi észre, aztán hálás öklendezéssel veszi tudomásul, hogy a bátyja összefogja a haját hátul.
Végül kimerülten - de némileg megkönnyebbülve térdel fel és fordítja a tisztítóbűbáj felé az arcát. Valószínűleg utoljára akkor tettek neki ilyen gesztust, mikor gyerekként bébitáppal etették és le kellett törölni a szája szélét. Ez azért meglehetősen nagy kontraszt ahhoz képest.
Most, hogy már nem kétes rosszulléttel szenved a stég deszkáin, hanem kihányta magát, hirtelen rázuhan a fáradtság és az éjszakai levegő. Így mikor a bátyja felteszi a kérdést, hogy fázik-e, szenvedőse-erőtlenül nyöszörögve hümment helyeslően.
- Aha... és aha. - Jobb is és fázik is. Nem is ellenkezik, nekidől a magasabb testvér oldalának, hogy kifújja magát az elmúlt kimerítő tíz perc után.
- Annyira béna vagyok. - Nincs mögötte semmi mélyenszántó öngyűlölő gondolat, kizárólag csak a mostani helyzetén szenved összefüggéstelen önsajnálattal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=872543#post872543][b]Damien Sebastian Felagund - 2024.01.21. 22:57[/b][/url]

Ugh. A hangoktól azért végigborsóznak a karjai, s minden szimpátiája ellenére elfordítja a tekintetét. Bájitalfőzés közben az ember sok mindenhez hozzászokik, így nem könnyen fordul fel a gyomra, de sajnos tapasztalatból tudja, mennyire szar az ilyesmi. Két-három alkalomnál többször nem követte el ezt a hibát, ám ezekről élénk, zsigeri érzésekkel megtűzdelt emlékei maradtak, ami most határozottan nem segít. Egy kicsit... eltereli a gondolatait.
- Mindjárt túl leszel rajta,- biztatja az egyik szünetben csendesen az öccsét, azon tűnődve, vajon elhanyagolt-e valamilyen bűbájt vagy főzetet, amivel segíthetett volna. Esetleg a bezoár méregnek tekintheti az alkoholt bizonyos koncentráció felett? Majd utánanéz később.
Amint úgy tűnik, a legkisebb Fela végre gyomortartalma aljára ért, a biztonság kedvéért még segít visszaülni, a stég szélétől biztos távolságba. Szusszan egyet, letottyanva mellé, mert adni akar egy kis időt kiheverni az iméntieket. Pár pillanatig túr a zsebében, ültében kipiszkálva valami belegyűrt számlát vagy zsebkendőt, amit hirtelenjében átalakíthat takarószerűvé. Az átváltoztatás nem fortéja, azonban egy szabás nélküli, puha darab anyaggal még csak-csak megbirkózik, hogy legyen mit Armand hátára teríteni.
- Vizet?- kérdezi, a kekszet - az este végéig - száműzve. A következő megnyilvánulásra csak derűs pfffft hangot hallat, Armand felé fordítva fejét, mint aki alaposabban meg akarja nézni. Jó-jó, kicsit szétcsúszott, kicsit zöld, mint egy napon felejtett csokibéka, de attól még az ő tesója.
- Nah. Legalább nem ettél csípőset,- "vigasztalja" Armandot, miközben megdörgöli a hátát. A tó élővilága nyilván nem túl hálás most neki, de még csak bújkálnia sem kell holnap reggel. Ha a szomszédok giccses kerti dekorját okádta volna padlógázzal telibe, azt sokkal nehezebb lenne eltussolni. - Illetve nem estél be a tóba ÉS engem se sikerült lehányni, szóval win-win szituként könyvelem el,- mert ha Armand biztatásra vágyott, a legjobb emberhez fordult érte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=872773#post872773][b]Armand Cedric Felagund - 2024.01.25. 23:16[/b][/url]

Még mindig szédül kissé, de ez már inkább a hányás utóhatása. Még jó, hogy a bátyja érte jött és ő ápolgatja, mert nem valószínű, hogy másnak lenne türelme ehhez az illuminált nyavajgó manchildhoz. Lenyugodva szuszog, figyeli a tó fekete vizéről visszatükröződő fényeket.
- Víz. Igen, köszi. - Csak rövid tőmondatok, ez így most jó. A csípős említésére szenvedve fintorog egyet, mikor visszagondol az üvegre, amit ő maga hozott a buliba.
- Ami azt illeti, ittam csípőset. - Mármint ez nem csak erős volt, ugh. Már a tény, hogy eszébe jut szaltóra készteti a gyomrát. És hogy nem esett a tóba? Taps-taps, Armand, taps-taps. Mások tényleges eredményeket és achievementeket mutatnak fel a szülők előtt.. a rellonos srác meg nem esik a tóba. És még ebben is segítettek neki, ami azt illeti, Dami fantasztikus gardedám.
Eltelik némi idő üldögéléssel, pihenéssel, mire Armand úgy ítéli, hogy mostmár képes anélkül járni, hogy a testvére nyakába csimpaszkodva, kismajom pózban kelljen hazavinni.
- Najó. Menjünk, mostmár nem hányom össze a házat. - Beteges-sápatag mosolyt vet a másikra, már kezd némi kába józanság visszalopakodni a tekintetébe, ahogy ezt mondja. Elgémberedett tagokkal feltápászkodik, leporolja a nadrágját, majd Damit bevárva immáron valamivel vállalhatóbb állapotban visszasétálnak a faluba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=873029#post873029][b]Dr. Kozák Dávid - 2024.01.31. 21:37[/b][/url]

Vannak betegek, akiknek legszívesebben baltával, vagy pisztollyal juttatnék vasat a szervezetébe. Ma pont volt kettő ilyenem is az Ispotályban. Szóval most eljöttem, hogy kicsit kiszellőztessem a fejem. Vettem is idefelé egy üveg sört, amit rendes alkoholistához illőn a kabátom zsebében hozok. Kilóg a nyaka, ami elég árulkodó, de valahogy ma pont leszarom. Nem szoktam rá a dohányzásra, de ha valaha elszívnék egy szálat, az ma lenne. Ebben a csudálatos hangulatban baktatok a stéghez. Van itt egy kedvenc padom. Itt csókolóztam először. Ennyi szentimentalizmus szorult belém és ezzel érje be mindenki. Szóval leteszem magam a jéghideg padra, aztán fel is kelek. Ha odafagynak a golyóim, akkor búcsút mondhatok a nemlétező gyerekeimnek, pedig akarok majd. Pálcát elő, melegítő bűbájt idézz. Kész. Vissza is ülök. Egyik lábam lazán átvetem a másikon, előhúzom a sörösüveget, majd a pad fém szélén egy mozdulattal le is ütöm a kupakját. Mire jó az egyetem ugye? Ilyeneket lehet megtanulni két szigorlat között. Aztán mint aki jól végezte dolgát kezdem szopogatni a magamnak orvosi javaslatra választott italt. Receptet nem írtam, de ez most tényleg gyógyszer. Tekintetem végigpásztázza a területet és megakad egy ismerős alakon. Ellegel rajta a szemem. Messze van, lehet nem is ő az, de bennem mégis felébrednek azok a régi bosszantóan édes érzések. Szabad kezem ujjai bizseregnek. Eszembe jut ahogy a rendelőben a combján siklottak. Testemlék érzés. Erre igyunk!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=873033#post873033][b]Breagha Beth Gillins - 2024.01.31. 22:56[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=873038#post873038][b]Dr. Kozák Dávid - 2024.02.01. 09:28[/b][/url]

Mi a jó fenét csinál? Ez jut eszembe ahogy elnézek felé megint. Kabátomban, fejemre húzott fekete sapkámban, kék farmerba bújtatott csizmás lábamban úgy festhetek messziről mint egy kukkoló vagy alkesz. Vagy kukkoló alkesz. Nem izgat. Higgyenek az emberek amit akarnak rólam. Amúgy meg senki se jár erre, aki meg igen, az is siet biztos mert ránk se hederít. Egy futó kocog el előttem, sűrűn fújva a levegőbe a nagy pamacsokat. Lehet nekem sem ártana néha mozogni. A végén olyan sörhasat eresztek mint a tatámnak volt. Húzok egyet az üvegből. Fekete sört választottam, édesebb az íze mint a klasszikus pilseni fajtáknak. Fura de ebben a hidegben is jól tud esni. Mindenki a meleg italokra esküszik. Én meg prüszkölök a forralt bortól meg a forrócsokitól. Ezekkel arra késztetjük a testet, hogy hűtsön. Ideig óráig melegítenek csak. Aztán meg pont az ellenkezőt csinálják. Megint odasandítok az én szép exemre. Aztán előre is dőlök, mert furcsa dolgot veszek észre. Ledobja a köpenyét. Nagyon a stég szélén áll. Nem ugrom azonnal, de a testem készenléti állapotba vált. Még a sört is lerakom gyorsan. Mire készülhet?  Mi járhat abban a szép fejében? Mennyi kérdés amire csak a tettei adnak majd választ. Várok. Várok amíg kiderül mit akar tenni.