Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=861919#post861919][b]Theodore B. Marchetti - 2023.04.01. 23:05[/b][/url]

jó kis esti program

Maradjunk annyiban, hogy nem neki való a közlekedés, ha azt egyedül kell megtennie. Ma kirándult, elment egy-két helyre, ami már régen izgatta a fantáziáját, beszerzett pár holmit, így hátizsákja most fontos és szép, evett egy nagyot. Inni nem, még a hétvégit is érzi, amikor koncertezni ment és túltolta, a combján pihenő sötét folt pedig fájdalmasan húzódik, így az alkohol ma nem került a vérébe. Mégis sikerült olyan irányba indulnia, ami totálisan az ellenkező felé ment, mire észrevette, már bőven késő volt elérni azt a vonatot, ami időben viszi vissza. Így maradt a kései érkezés, bár még épp nincs semmi, semmi olyan, meg már bőven megtanult ügyesen visszalopódzni a kastélyba. Mindegy. Jót röhögött magán, ideért végül, itt van és ez számít. Már éhes kicsit, megint, így talán a konyháig is el kéne jutnia, de az még messze. Lelassít, kevereg még kicsit, míg zsebéből előszedi a cigarettás dobozát és kihúzva egy szálat, már rá is gyújt. Kellemetlen szokásai egyike, nem mintha számolná vagy nagyon figyelne rá. Halad előre, fejében sok gondolat kavarog, ami meglepő, de létező jelenség. Az, hogy akkorát bukott, mint a ház, amúgy baromira nem érdekli. A vizsgára is csak a nevét írta rá, meg rajzolgatott oda, ahova semmit se bírt írni, mert valamit azért tudott, de keveset. Talán idén jobb, ha ráveszi magát?
Kanyarodik, erre van valaki, hiszen annyit még bőven lát, hogy a tisztább részen ott van valaki. Ha szemét akar lenni, akkor rákiabál, ugorjon a vízbe bele, a jó énje, jobbik inkább, csak elindul oda, mert a hallgatás és a csend sosem jó. Még mindig közvetlen, még mindig nyit könnyen, főleg, ha a sziluett ismerőssé válik.
- Salve, signorina. Mit hagytál itt el, hogy itt keresed? - még nem lép mellé, csak kinyújtózik és próbál képben lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=862709#post862709][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2023.04.11. 09:48[/b][/url]

X Kinézet X Player Of Games X holjártálbáránykám X betanításrólhazafelé

Hosszú napokat tudott már maga mögött. Egyrészt, ki kellett költöznie az árvaházból, hisz hamarosan betölti a tizennyolcat és nem maradhatott tovább. Némi zsebpénzzel megtámogatták ugyan, de könyveit és felszerelését az évre magának kellett állnia , arról nem beszélve,  hogy gyakorlatilag hajléktalanná vált az árvaház küszöbe átlépése után. Szerencsére, ez a földönfutó életvitel nem fenyegette, hisz gondoskodott róla előző tanév végén, legyen hol laknia. Azonban nem rendelkezett gazdag nagybácsival vagy tündérkeresztanyuval, emiatt önerőből valahonnan pénzt kellett szereznie. Így lett az, hogy felkereste egykori szobatarsát, Ruet, és rákérdezett nála a munkalehetőségre. Kornéliának nagy szerencséje volt, hiszen visszaigazoltak és felvették, mint diákmunkást a Leprikón aranyában. Így már nem kellett attól tartania, hogy a következő szünetben híd alatt kelljen lakjon vagy valakinél csövezzen.
Aznap volt az első napja csaposként, Rue mindent elmondott neki, amit kellett, Kori fejen természetesen zsongott. Túl sok információ rövid idő alatt és félt, nem jegyzi meg. Összességében jól telt a betanulás, ugyan fáradtan, de boldogan indult haza onnan, ám előtte jobbnak látta tenni egy kis kitérőt. Az, hogy féljen, esze ágában sem volt. Napok kérdése és nagykorúvá válik, mellesleg ötödikes is lett.
A stégnél egy ismerős sziluettet vélt felfedezni, ami egyre tisztábbá és tisztábbá vált, mire odaért. Nem volt szüksége Lumosra, vagy más egyéb fényforrásra, tökéletesen látott a sötétben egy bizonyos területen belül ezen bűbájok nélkül is.
- Teddy? Ah, én csak sétálok - felelte vállát megvonva, azonban szája szélén meghúzódott egy aprócska mosoly, régi barátja láttán.
- Na és te? Most érkeztél vissza a szünetről? Vaaaagy… találkozol itt valakivel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865387#post865387][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.16. 16:34[/b][/url]

Minden egyes alkalommal, miközben elmondom, hogy mi is a helyzet, könnyebbé válik a lelkem. Végre nem titkolom többé sem a barátaim, sem a húgom elől, nyíltan kimondhatjuk a tényt: haldoklom. Illetve majdnem nyíltan. Saci után az embereken úgy hasítottam végig, mint egy sorozatgyilkos, aki kapott egy listát, és kihúzogatja az elhullott áldozatokat. Tényleg volt listám. Saci után nem sokkal megtudta Botond, majd Laura, majd pedig Eszter és Andris. Aztán...eltelt egy hét...egy hét, ami alatt több időt töltöttem a Leprikónban, mint egész eddigi életemben. Szerintem Winter-t már kezdi zavarni is a képem, mégsem voltam egyetlen estén sem képes megcselekedni azt, hogy félrevonjam Rue-t, és beszéljek vele. Ma azonban, ma muszáj lesz. Saciék holnap hazajönnek, és tudom, hogy tőlem kell megtudnia, nem pedig úgy, hogy mindenki természetesnek veszi, hogy tudja. Mert rajtam kívül mindenki határozottan jelenti ki a tényeket, én pedig hárítom őket. Nagyon nem kellett volna, hogy ez így alakuljon, tudom, de most már nincs mit tenni, ahogy azzal sem, hogy el kell mondanom neki az igazságot, meg kell értenie, hogy mi az a nagy titok, ami körbeleng engem.
- Gyere velem csillagokat lesni. - suttogom a fülébe, mikor éjfélt üt az óra, és a vendégek elhagyják a helyet. Mielőtt engem is kitessékelnek, megragadom a lehetőséget, hogy elvigyem magammal. Ujjaimat végigsimítom a karján hátulról, és ujjaimat az ujjaiba fonva behúzom a tömegbe, úgy, hogy egyik testvérének se tűnjön fel. Tudom, hogy nem szép dolog, és, hogy ő sem jönne csak úgy el, de most nem szeretném, ha bárki tudná, hogy hova és miért is megyünk most. Ez a mi titkunk, és ígérem visszaadom őt. Ha nem húzódik el, nem engedem el a kezét, ráérősen lépkedek mellette, fel-felpillantva a csillagokra, míg a stéghez nem érünk, ahol már ott vár ránk egy pokróc és néhány kényelmes párna. Maradjunk annyiban, hogy ez a látvány egy héten át minden nap itt volt, csak én gyáva voltam, és minden éjjel egyedül jöttem ide elpakolni őket. - Ma különösen tiszta az égbolt. - na így kell bénán vallomásokat kezdeni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865389#post865389][b]Autumn Rue Danvers - 2023.07.16. 17:03[/b][/url]

Az utóbbi hét segített. Hogy ott volt Albert, és nem kellett gondolkodnom a jövőn. Pedig legszívesebben csak elbújtam volna a könyveim mögé. Meglepő, ezt csinálom évek óta. Most mégis jó. Talán épp ezért is hagyom, hogy Albert ma este úgy vezessen, ahogy szeretne. Bízok benne. Jobban, mint kellene. Szívem kihagyott egy ütemet, ahogy ujjai enyém közé kulcsolódtak. Egy pillantást még hátra vetettem, jelezni akartam Summernek, hogy fedezzen, de mielőtt megtehettem volna már ajtón kívül voltunk. Elintézik. Biztosan nélkülem is menni fog a zárás.
Furcsán viszketett a bőröm a furcsa érzéstől, hogy kéz a kézben sétálok valakivel. Hogy ennyire közel van hozzám, bár Albert már hónapok óta feszegette a határaimat, mindig egy kicsit kijjebb tolva őket.
- Most az Oroszlán van fent. Az az aszcendensem - jegyeztem meg, bár őszintén most a csillagászat érdekelt a legkevésbé. Főleg mikor megláttam a romantikus helyszínt. Anélkül reagált a testem, hogy tudatában lettem volna. Olyan rémisztő volt. Megtorpantam, és kezemet elhúzva próbáltam értelmezni a történéseket. Hát ezért volt mostanában olyan sokat a kocsmában?
- Én...én... - próbáltam kinyögni valamit. Nem álltam készen. Féltem. Mégis szerettem volna, hogy igaz legyen. Így inkább csak az egyértelmű taktika mellett döntöttem: húztam az időt.
- Albert mi ez? - néztem fel rá egyszerre könyörögve, hogy a helyes választ adja, és mégse. Csak mutasson egy kis utat újra, ahogy egész múlthéten a gondolataim elől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865391#post865391][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.16. 17:48[/b][/url]

Tudom, hogy minek látszik, és tudom, hogy mi valójában. Vagyis, azt hiszem, hogy tudom, de nem biztos, hogy tényleg tudom. Ez valójában egy rossz taktika. Az alapja az, hogy minden egyéjszakás kalandommal, aki nem hivatásos, randevúra mentem. A lányok szeretik, ha egy fiú szépen viselkedik velük, egyetlen estére feledtet minden rosszat. Ezt megalapozva alkottam meg ezt, az önmagában egyszerű, de mégis, romantikus közeget. Mert mi sosem randevúzhatunk. Ezt mondom mindenkinek, saját magamnak is, és ahogy a környezetemet nem tudom meggyőzni erről, úgy saját magamat sem.
- El kell mondanom pár dolgot, és arra gondoltam, hogy kényelmesen, a csillagokat nézve, talán könnyebb lesz. - Egy kicsit megijeszt, hogy ettől elhátrál, bennem nem volt semmi rossz vagy kihasználó gondolat, csak, azt hittem, hogy ez egy jó alap lesz. - Rosszul csináltam ugye? Várj! Kérlek, csak várj egy percet. - kérlelem szinte könyörgő hanggal, aztán odaszaladok az előkészített dolgokhoz, hogy jobb ötlet híján a vízbe dobom őket. Ha valaki, én tudom, hogy ez a pár dolog már nem oszt, nem szoroz. - Így jobb? Nyugi, van egy kocsi is a tó fenekén, ezek meg sokára süllyednek el, reggelre majd kihalászom őket. Amúgy rák. Az aszcendensem. Rák. - és, hogy ezt miért tudom? Vagy jelen pillanatban miért fontos? Nem is számít, tényleg. - Sajnálom Rue, hogy rosszul indítottam, de kérlek szépen, hallgass meg. Jó?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865394#post865394][b]Autumn Rue Danvers - 2023.07.16. 18:03[/b][/url]

Az egész szituáció nagyon szürreális. Mi ketten a csillagok fényében a piknikkel. De talán még ennél is inkább az, ahogy Albert fogja, és nemes egyszerűséggel behajítja az egészen a tóba. A szám elé kaptam a kezem csodálkozásomban, aztán csak szimplán elnevettem magam. Mert nem bírtam. Talán ennél romantikusabbat még nem is tettek értem.
- Nem csináltál semmit rosszul, ezt... - mutattam a tó felé. - ...ezt igazán nem kellett volna. Semelyik részét - ingattam a fejem, még mindig hitetlenül. Aztán...rák. Az összes Asztronómia órán tanult tudásom előjött egy pillanat alatt. Match made in heaven. A francba.
- Persze, hogy meghallgatlak. Mindig meghallgatlak - léptem mégis közelebb hozzá. Az idegessége még mindig kételyekkel árasztott el, de... a barátom volt. Az egyik legjobb. És amennyiszer meghallgatott az utóbbi időben az volt a legkevesebb, hogy én is megteszem ezt érte. Akkor is, ha nem fog tetszeni a végkimenetel.
- Gyere - fogtam meg újra a kezét, és kihúzva a stég széléhez leültem a fára. - Talán egyszerűbb, ha az elejénél kezded - próbálkoztam, továbbra sem elengedve a kezét, csak hogy tudja, nem futamodom meg. Akkor se, ha minden idegszálam azt mondja, hogy tegyem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865396#post865396][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.16. 18:18[/b][/url]

- Romantikus alkat vagyok, aki úgy véli, hogy a puha dolgok jó terápiás közeget biztosítanak. - és egy kicsit idézik azt is, hogy milyen volt a Pillangóvarázs akkor, amikor a törzshelyünk volt. Azt már nem teszem hozzá, hogy a párnákat szó szerint a kuka mellől mentettem meg éjjel, az lehet, hogy egy picit sok lenne. Lepillantok, ahogy megérzem a kezét a kezemen, és nem ellenkezek akkor sem, amikor húzni kezd befelé. Segítek neki leülni, majd mellé telepedek én is. - Amikor nálunk jártál, észrevetted a szüleimen, hogy egy-egy momentumra furcsán reagálnak. Főleg anyukám, aki túl érzékeny és túl jól olvas az emberek érzéseiben, gondolataiban. Akkor még nem álltam készen arra, hogy elmondjam, mi a baj, és most sem vagyok benne biztos, hogy készen állok. Furcsa, mert másokkal nem volt ilyen nehéz, mint veled, és eredetileg mindenkinek egyszerre szerettem volna ezt elmondani, csak aztán, megváltoztak a dolgok, és most már, bő egy hete mindenki tudja, csak te nem. - pont amióta a kocsmába járok. Minden este ott volt minden, amit el szerettem volna mondani neki. Minden este elgyakoroltam, és minden este megfutamodtam. Mutatóujjammal szórakozottan simogatom a kézfejét, egy kicsit elhallgatok, észre se veszem, ahogy elmosolyodom. - Mindent szeretek benned, Rue. A kinézetedet, az eszedet, a véleményedet, azt, ahogy kiállsz másokért és magadért, még azt a fotót is szeretem, ahol egy fához lángolva állsz. Tényleg mindent. A beszélgetéseinkkel, az együtt töltött idővel csillapítottam a vágyat, hogy ezt elmondjam neked. Szeretlek, de nem szerethetlek, mert nem tudom megadni neked, amit megérdemelsz, egy izgalmas, elégedett életet, egy egészséges férfi oldalán, akinek nem romlik az állapota, és aki nem haldoklik. De ahhoz, hogy megértsd, miért neked mondom el ezt utoljára, meg kell értened, hogy milyen nehéz neked elmondanom ezt. - miközben beszélek, végig a szemébe nézek, és nem tudom eldönteni, hogy jól tettem-e, hogy elmondtam neki, amit eszembe se jutott, hogy mit érzek iránta, vagy ez egy szörnyű nagy ostobaság volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865398#post865398][b]Autumn Rue Danvers - 2023.07.16. 18:42[/b][/url]

Az a fajta ember vagyok, aki halkan emészti az információkat. Nem volt ez mindig így, de megtanultam előbb gondolkodni, és utána kinyitni a szám. És úgy érzem, Albertnek épp erre van most szüksége.
Először fel akartam háborodni, hogy valamiről utoljára szerzek tudomást. Nem szerettem információk hiányában lenni, talán ez az elsődleges dolog, amit utálok. Ám mielőtt ezt tovább gondolhattam volna, már jött a vallomás. Az izmaim egy pillanatra teljesen megdermedtek, és a gyomrom rosszul lett a hömpölygő érzelmektől. A páni félelem elkapott, hiába készültem fel rá, hogy valami hasonlót fogok hallani.
"Nem tudom megadni neked..."
Szemöldököm összerándult a homlokomon. És csak rosszabb lett, amitől a ráncok még erősebbek lettek. A levegő nehezebben jutott be a tüdőmbe, és a pulzusom az egekbe szökött.
- Mégis miről beszélsz. Mi az, hogy haldokolsz? Ez valami rossz tréfa? - hitetlenkedtem. Fejem ingattam, pedig valahol mélyen ott voltak azok az emlékképek, amikor nem jött el egy-egy találkozóra, vagy úgy folytatott egy beszélgetést, hogy közben már lefolytattunk egy másikat. Hogy néha a szemei teljesen mást üzentek, mint amit mondott, és hogy valami nem volt a helyén. Nem akartam elfogadni. - Nem, nem lehet... - ingattam tovább aprót a fejem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865399#post865399][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.16. 18:57[/b][/url]

- Rue, a betegség neve Manalzheimer-kór, amikor a manakészleted felemészti az elméd. Az Alzheimerről tudom, hogy mindenki hallott már, és ha valaki kimondja, idős embereket képzel el, akik leélték már az életüket. Ritkább esetekben negyven éves kor körül is támad, sőt, van, hogy gyerekeket. A betegség mágikus és mugli módja is progresszív, fokozatosan súlyosbodó. A tüneteim erősödtek az utóbbi időben, és a vizsgálatok is ezt mutatják. - próbálok tárgyilagos lenni vele, és mégis, annyira nehéz ez így. Nem akarom elveszíteni őt, figyelem minden mozdulatát, hogy vajon melyik lesz az, amikor el akar menekülni innen. Nem hibáztatnám, de reménykedem benne, hogy úgy, ahogy az előbb jelezte, itt marad velem. - A jelenlegi álláspont szerint a negyvenes éveim elejét megérem, de nagy valószínűség szerint néhány éven belül már teljesen leromlik az állapotom. Nagyon sokat teszek ellene, mindent, amit javasoltak, csinálom, hogy minél tovább köztetek lehessek fejben is. Ahogy haladok előre, az emlékeim mellett elvesztem a mágikus képességeimet is. Tizenhat évesen én voltam a legjobb mágus, sőt, még most is én számítok a legerősebb varázslónak a világon, mert olyan erős a manakészletem, mint talán az egész iskoláé. Most még, aztán ez csökkenni fog, és életem végén egy emlékeke nélküli kviblivé válok, akinek a motoros képességei sem igazán jók. Ezek a száraz tények, Rue. - Megállok egy pillanatra, keserűen elmosolyodom, mielőtt újra a szemébe nézek. - Egész jól megvoltam ezzel a kis extrával az életemben, de aztán jöttél te, és elkezdtem utálni, hogy beteg vagyok. - ez tényleg így volt, addig a találkozásig bele sem gondoltam, hogy attól még, hogy nem keresem a lányt, aki más lenne, mint a többiek, nem kér engedélyt, hogy az életem része legyen. - Tudnál a barátom maradni így is? Megértem, ha nem, ez most, eléggé sok, de azt hiszem, nem váratlan. Nem minden része váratlan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865405#post865405][b]Autumn Rue Danvers - 2023.07.16. 19:15[/b][/url]

Megijeszt a mód, ahogy a betegségről beszélt. Felsorolásszerűen, mintha nem lenne választása, nem lenne kiút. Persze, sokszor végigrágta ezt már mindenkivel, pontosan tudja melyik szavakat kell használni, hogy mindenkinek egy pillanat alatt eszébe jussanak azok a kellemetlen incidensek, amikről egész addig nem akart tudomást venni. És megijeszt az is, amit érezni kezdtem odabent. Kétségbeesés, mint akinek a szívét millió darabra törik épp. Csak ez más.
- Nem, ez így nincs jól. Biztos van valami megoldás... - tettem a kezem a homlokomra, és masszíroztam a halántékomat. - Talán.. talán van valami ősi varázslat arra, hogy a manát kiszedjük. Vagy... vagy rúnák - fókuszáltam azonnal a probléma megoldására. Nem akartam tudomást venni arról, hogy mit jelentenek pontosan a szavai, és arról sem, hogy ezeket a köröket valószínűleg már egyszer végigjárta nélkülem. - Ha nem varázsolsz. Az talán segít - próbálkoztam még, és minthogy a sok információt képtelen voltam olyan gyorsan feldolgozni, felpattantam, és oda-vissza kezdtem el lépkedni, miközben hüvelykujjam körmét kezdtem rágni.
- Manalzheimer, alzheimer... volt az a srác. Ardai Tánya öccse, ő talán tud segíteni. Sokáig kutatta az alzheimert. Ha ez ahhoz hasonló, talán tud valami okosat mondani - találgattam tovább meg sem állva, bele sem gondolva, hogy ez talán még rosszabb is, mintha csak elmentem volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865415#post865415][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.16. 19:52[/b][/url]

Nem szólok egy szót sem, hagyom, hogy végigmenjen minden lehetőségen, és fejben számolom, hogy ki az, aki az ötletelés során a legtöbb ötlettel állt elő. Lenyűgöző, hogy eggyel megelőzte azt, akinek a gyógyítás lesz a hivatása.
- Kolos, tudom. Fanni már említette őt. Elmentem hozzá néhány hónapja, hogy megtudjam, mennyi van vissza, és, hogy ő mit lát. Ezért vagyok olyan biztos a negyvenes éveim elejével és azzal, hogy nem igazán leszek már fejben jelen. - Tudom, hogy a jóslatok mindig változnak, és, hogy a jövőt számos tényező befolyásolhatja, például, ha valakik részegen énekelnek újévkor az előkészítő tetején, majd megcsúsznak és a halálba zuhannak, akkor aztán oda a negyven plusz meg az apukás test. - Mikor láttál nálam utoljára pálcát? - kérdezem finoman, utalva arra, hogy nem igazán használom, pedig azonnal egymásra függtünk, ahogy találkoztunk. A mana, az a túltelítődött csoda, az volt, aki a pálcám függőjévé tett. Nézem őt, kissé szédítő a látvány, de nem tudom levenni róla a szemem, a szenvedély, ami kitör belőle, teljesen megbabonáz. Hát ez az én legnagyobb problémám, az, ahogy teljesen képes letaglózni, és elérni, hogy minden titkomat elmondjam neki.
- Még egy jó pár évig szeretnélek bosszantani, ezt tudom megígérni. El fogok felejteni dolgokat, lesznek rosszabb napjaim, jobbak is, lesznek unalmas napok, hetek, amikor olyan lesz, mintha nem is lennék beteg. De Rue, ebben a korban minden csak elmélet. Minden. Ketten élünk a világban ezzel a betegséggel, szerencsére, és mind a ketten dolgozunk azon, hogy ha magunkat nem is, de az utánunk jövőket megmentsük, és ki tudja, talán elnyújthatóvá válik ez az egész. Talán, de nem szeretnék reményt kelteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865420#post865420][b]Autumn Rue Danvers - 2023.07.16. 20:09[/b][/url]

Fanni. Ismerősen cseng a név, de hirtelen nem tudom hová tenni. Egy pillanatra meg is állok, ahogy hallgatom a jóslatra hivatkozva. Szeretem a jóslatokat, keretet adnak az életnek. De azt nem akarom, hogy ennek adjanak. Nem neki. Nem így... Előbb Zalán, aztán most ő?
- A látók se lehetnek biztosak a jövőben - jegyeztem meg, közben folytatva a járkálást. A megjegyzésre egy pillanatra elgondolkodom, elismerve magamban, hogy figyelmetlen voltam. De hát én se varázsoltam nagyon az ő társaságában. Nem ez volt a lényege a találkozásainknak.
- Engem nem az zavar, hogy lesznek rosszabb és jobb napjaid, mindenkinek vannak - álltam meg a járkálásban kicsit kevéssé türtőztetve az indulataimat. - És nem kell engem megmenteni. Téged kell, mert ez nem lehet. Ez így nincs rendjén - akadtam ki. Sokszor hagytak már el, azt hittem tudom kezelni, de ezt most valamiért nagyon is más volt. - Kell lennie megoldásnak, csak.. tovább kell gondolkodnunk. Meg Kolos. Őt is meg kell keresnünk - dobáltam egymás után az utolsó kapaszkodóimat. Éreztem, ahogy hangom is egyre kétségbeesetté válik, ahogy az érzelmeim is. A fejem pedig csak zsongott a gondolattól, hogy megint el fognak hagyni. Megint valaki, aki fontos számomra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865435#post865435][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.16. 20:26[/b][/url]

- Tudom, de az jelent valamit, ha összecseng azzal, amit a gyógyítók mondanak, de nyilván, vannak változók, amikkel nem tudunk számolni. - ezzel nem is vitatkozom, soha nem is vitatkoztam. Vannak ilyen esetek, amikor egyszerűen máshogy jön ki a lépés, mint, ahogy az a sors könyvében meg van írva, és így más is lesz egy-egy esemény vége. De erre nem alapozhatok, én abból élek, amit Fanni mondott nekem.
- Én nem... Rue, én nem megmenteni szeretnélek, nem hiszem, hogy megmentésre szorulnál. Egy párharc során az ellenfeledet az első pillanatban megsajnálnám, nem ezért mondtam. - ingatom meg a fejem, és közel vagyok hozzá, hogy elnevessem magam. Tényleg? Azt, hogy végre oda mertem állni egy lány elé, sőt _A_ lány elé, és meg mertem neki vallani az érzéseimet, észre se veszi? Hogyan lehet egy ilyet ignorálni? Hogy hogyan? Nos kérem, Autumn Rue Danvers éppen most mutatja be. - Legyen. Beszéljünk Kolossal. - úgysem fogja hagyni, hogy ne tegyük. Legyen. Most már nincs okom titkolni, akár el is mondhatjuk egy srácnak, akiről annyit tudunk, hogy vágja a témát. - Szóval, akkor, rendben vagyunk? - a világ leghülyébb kérdéseinek egyike, alakulunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865440#post865440][b]Autumn Rue Danvers - 2023.07.16. 20:42[/b][/url]

Idegesít a helyzet. Hogy nem tudok semmit tenni, hogy kifolynak a dolgok a kezeim közül szép lassan, Először a minisztérium, anyánk, Zalán, és most Albert. Ha holnap bejelenti Winter, hogy elhagyja az országot, akkor aztán tényleg nem tudom mihez kezdek majd. És idegesít, hogy ennyire higgadtan kezeli. Hiába sorolok bármit, csak engedi, hogy az agyam egy végtelen spirálba keveredne, és nem mondd semmi biztatót, amitől minden rendben lenne.
- Nem - adok hangot is a gondolataimnak, hitetlenkedve nézve a férfira. - Nincs rendben, mert ez így nem igazságos, és te hogy lehetsz ilyen nyugodt?! - Hiába költői a kérdés, választ várok. Testem minden porcikája közelebb akar lépni, megölelni, vagy tenni valamit, amivel azt jelzem, hogy hiába mondja ezeket a dolgokat a szám, közben nem fogom elhagyni. De agyam csak minél távolabb akar lenni attól a fájdalomtól, amit ez a szituáció szül, és még szülhet. Pontosan ezért féltem közel engedni az embereket magamhoz. Előbb vagy utóbb az összes el fog hagyni.
Megálltam és Albertet néztem. A szemeibe, az ajka gördületét, aztán pillantásom a talajra esett előttem. - Nem akarlak elveszíteni - suttogtam alig hallhatóan magam elé. Mindig is féltem a saját érzéseimtől. Nevetségesnek találtam őket, és most is csak szégyent éreztem a kimondott szavaim helyén. Kezeimet ölelőn keresztbefontam a mellkasomon, olyan pőrén éreztem magam hirtelen. Ráfoghattam volna a szélre, ami néha végigfújt a parton.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865455#post865455][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.16. 21:11[/b][/url]

- Mert tizenhat éves korom óta tudom, hogy mi lesz a történetem vége. - ennyi év alatt az ember bizony hozzászokik ahhoz, hogy nem a szokásos történet van neki megírva, és eddig könnyű is volt. És talán most, ha az utolsó embernek is elmondtam, megint könnyű lesz. - Meg aztán, egy hetet töltöttem gyomorgörccsel, és megfutamodással. Végre kimondtam, végre ki mertem neked is mondani. - mondanám, hogy mindent, de hát mindegy, mert úgysem hallja meg. Bosszant, roppant mód bosszant, ás tudom, hogy mi lesz ezek után. Hazamegyek, elmondom Miksának az egészen, és élete legjóízűbbjét fogja nevetni. Azt fogja mondani, hogy "nem csak kikosarazott, de ignorált is. IGNORÁLT!" és ezek után, tovább fog röhögni. Ismerem már.
- Én sem szeretnélek elveszíteni téged, Rue. - kitárom a kezeimet, és ha engedi, akkor megölelem. Tudom, hogy mennyire nem szereti az érintést, hogy mennyire akarnia kell, hogy megtegye. Sokat jelentett nekem, hogy nem húzódott el, amikor kéz a kézben sétáltunk ide. Az a néhány perc olyan volt, amit örökre szeretnék megőrizni. - Mindent megteszek azért, hogy itt legyek neked, ameddig csak lehetséges. Utána meg, újra és újra megismerjük majd egymást, jó? Nosztalgiázunk majd, és olykor be fognak ugrani emlékek, és akkor együtt nevetünk majd rajta, jó? Jó lesz így?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865485#post865485][b]Autumn Rue Danvers - 2023.07.16. 21:27[/b][/url]

Az érzelmeim elismerésében mindig is rossz voltam. Ahogy abban is, hogy elismerjem mások felém közvetített érzelmeit. Hiába kezdte az egész történést Albert úgy, ahogy, a lényegre fókuszáltam. A problémára, amit meg kell oldani. Az a három szó, amely a lelki világomra utalt is borzasztóan nehezen jött ki belőlem. De aztán ahogy Albert reagált rá, örültem, hogy az ajkaimra erőltettem őket. Nem csak hagytam, hogy megöleljen, de szorosan hozzásimultam, arcomat a vállába temetve, mintha megvédhetne a világtól, és attól, ami ránk vár. Az ő közelsége megnyugtatott. És így, hogy nem látott, egy pillanatra el is homályosodott a tekintetem a nyugtatását hallva.
Mikor újra felemeltem a tekintetem, az apró gyengeség minden jele eltűnt. Legalábbis én elhittem, hogy igen. - Akkor... nincs több titok? - kérdeztem egy apró sóhajt követve. Nem voltam hajlandó beleegyezni, mert tudtam, hogy ilyen könnyedén nem fogom elengedni. És ő is tudhatta.
- Van itt még valami - jegyzetem meg, egyáltalán nem elhúzódva tőle. Valahogy így jobban jöttek a szavak, hogy éreztem az illatát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865504#post865504][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.16. 21:39[/b][/url]

- Nincs több titok. - ennyi titok egy életre is elég volt, nem, hogy egy estére. Ha frappáns lennék, akkor még hozzátenném, hogy túl azon, hogy biztosra vettem sokáig, hogy kavartak Miksával, de nyilván az ember azt a pillanatot, ami tudja, hogy az egyik legfontosabb nekik, nem baltázza el. Az ilyen kiváló pillanatokra ott van Botond, ő remekel az ilyesmikben. Ezekben a percekben viszont reményeim szerint már nős emberként készülődik hazafelé.
- Ha most azt mondod, hogy van egy Spring nevű bátyád is, én esküszöm, hogy tényleg papnak állok. - nem mintha az én mocskos testem kellene az egyháznak, de sose lehet tudni. Szükség idején a legnagyobb ribanc és válhat szentté. - Ne haragudj, azt hiszem, így jött ki a stressz. Ja igen, olykor nem veszem észre, és káromkodok. Ez is új, nem szoktam káromkodni. - de nyilván a betegség meg nem olyan, hogy feljegyzi, mit szeretek és mit nem. - Figyelek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865505#post865505][b]Autumn Rue Danvers - 2023.07.16. 21:58[/b][/url]

Elnevettem magam a felvetésen, és a mellkasába hajtottam a fejem, csak hogy utána újra felnézzek rá. - Még jó, hogy nincs, mert nem állna jól a reverenda - mosolyogtam fel rá. Keserédes volt a pillanat az utóbbi percek tükrében, de reméltem, hogy hamarosan képes leszek túljutni az egészen. Márhogy azok után, hogy minden fellelhető könyvet elolvastam a témában, és biztos voltam benne, hogy mindent megtettem, hogy jobban legyen. Segíteni akartam neki. De abban is biztos voltam, hogy nem csak azzal tudok, hogy az agyára megyek.
- Találkoztál már a bátyámmal? Mármint nem Springgel, hanem a másikkal. Azt hiszem hozzá vagyok szokva - jegyeztem meg. Aztán kissé távolabb húzódtam, és hagytam, hogy eddig összeszorított kezem a mellkasára simuljon.
- Tegyük fel, hogy nem tudunk hatni arra, hogy jobb legyen az állapotod. Tegyük fel! - figyelmeztettem, hogy bizony, még nem teljesen fogadtam el. - Akkor viszont többet nem ülhetünk a fenekünkön holmi teázóban meg kocsmában - jegyeztem meg egy huncut félmosoly mellett. - Emlékek kellenek, amik miatt nem akarsz elfelejteni - vontam meg a vállamat, és gyengéden elkezdtem a víz felé húzni a gallérjánál fogva. - Szóval el kell mennünk Írországba, és most meg kell fürdenünk a vízben. Remélem nem felejtettél el úszni - cukkoltam, próbálva úgy csinálni, mint aki máris feldolgozta az új híreket. Végül is a családunk mindig a szarkazmust alkalmazta, hogy feldolgozza a traumáit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865506#post865506][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.16. 22:10[/b][/url]

- A találkozás jó szó, az elmúlt egy hétben kicsit közelebb kerültünk egymáshoz, egész intim lett a viszonyunk, miközben szemeztünk. Ő azt üzente, hogy húzzak el, én meg azt, hogy nem félek tőled. De igazából eléggé féltem. - Miksa biztos, hogy nem védett volna meg, ha a segítségét kérem, mert az ő vallása az olyan, hogy tiltott mindent, ami Rue-val kapcsolatos és pozitív. Szóval, ha mentem volna, hogy Winter meg akar verni, mert ott lógok a kocsmába Rue-val, akkor egészen biztos, hogy készített volna egy listát a gyengepontjaimról, és megköszönte volna, ha addig ver, amíg el nem felejtem Rue-t. Winter pedig meg is tette volna.
- Tegyük fel! - bólintottam, mint egy beleegyezőn, és mosolyogva engedtem, hogy a vízhez húzzon, miközben ujjaimat óvatosan átfontam a dereka körül, hogy ne érzékelje, attól még, hogy figyelek rá, aljas cselszövésre készülök. - Ez egy jó észrevétel, igen. Úszni? Hát nem is tudom. Elég hidegnek tűnik. - pillantottam bele kétkedve, de a következő pillanatban már magamhoz is rántottam, hogy aztán együtt érjünk bele a vízbe, ami csodák csodájára valóban hideg volt. Nem olyan hideg, mint anno, amikor utoljára ruhástól benne voltam, de azért eléggé, mégis elnevettem magam, ahogy a felszínre kerültünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865507#post865507][b]Autumn Rue Danvers - 2023.07.16. 22:33[/b][/url]

Winterrel különleges volt a kapcsolatunk. Kiskorunkban sokszor voltunk ketten a világ ellen. Aztán jött Summer. És akkor ketten voltunk a kicsi ellen. Valahol ez a kötelék mindig megmaradt nekünk, csak az utóbbi időben ez a személyiségünkkel együtt fejlődött. Ő eljött értem az őrsre. Ha meg fellépnek a kocsmában, én szolgálok fel. De fogalmam se volt róla, mit gondol Albertről. Gondolom addig egész jó, amíg nem küldi el úgy, mint Zalánt.
Ujjai sima bőrömön majdnem belém fojtják a szót, ahogy közeledtünk a vízhez, de aztán a hidegnek sikerült csak igazán ezt megtennie. Karom merő libabőr, mikor feljöttem a felszínre, és nevetve spricceltem még egy adag vizet Albert arcába játékosan. Kezemmel kisöpörtem arcomra ragadt vizes tincseket, és mire feleszméltem már közelebb is ficánkoltam magam a vízben hozzá.
- Tudod, igazán nem fair a saját tervemet ellenem fordítani - jegyeztem meg mosolyogva. A mellkasom valami egészen furcsán bizsergett, és reméltem, hogy csak a hideg víz teszi. - Verseny a bójáig? - tettem fel a kérdést, de mielőtt megvártam volna a választ, már el is kezdtem úszni. Nem mondom, hogy a rám csavarodott szoknyában olyan könnyű dolgom volt, de mindent bevetettem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865508#post865508][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.16. 22:44[/b][/url]

- Pedig a bot az Eridonba osztott be. - mert volna mást csinálni. Szerintem a beosztáskor Miksa szemmel verte. Addigra Miksa volt a negyedik Bontovich, csak Martin került végül másik házba, amit a mai napig nem értünk. De valóban, ez a húzás igencsak rellonos volt, és én nagyon büszke vagyok rá. - Hé! - kiáltok fel nevetve, ahogy szembe fröcsköl, és megrázom a fejem, mint a kutyák, hogy viszonozzam a támadást, de ő addigra már a bóják felé úszik, így mit van mit tennem, követnem kell őt. Mondjuk igen, ez a művelet ruha nélkül kicsit egyszerűbb lenne, ez tény, de attól még nem adom fel, én voltam, aki nem hagytam esélyt se a vetkőzésre. - Tudod, bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. Te ugyanúgy kijátszottál. - cöccögöm méltatlankodva, ahogy a víz alatt próbálom elkapni a bokáját, hogy visszahúzzam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865509#post865509][b]Autumn Rue Danvers - 2023.07.16. 22:57[/b][/url]

Csak a szememet forgatom a visszavágásra, és kicsit lassítok, hogy vissza tudjak hozzá fordulni. - Pedig... a bot az Eridonba osztott be - vágok vissza azonnal, de ahogy befejezem a mondatot, meg is érzem a bokámon a markát. A rántásra egy apró sikoly szakadt fel a torkomból, és mit volt mit tenni, megragadtam a vállát, hogy nehogy alámerüljek. Nem számítottam a közelségére, és arra se, amit ez majd kivált belőlem. Olyan jól türtőztettem eddig minden érzelmemet, tartva magam a saját szabályaimhoz. De abban az egy minutumban elvesztettem a kontrollt. Kezem a tarkójára csúszott, és erősen húztam magamhoz. Ajkaim övéire találtak egy pillanat alatt, és kérlelőn kértek beengedést a szájába. Hevesen csókoltam, mint aki mindig is arra született, hogy ezt a férfit csókolja. Lábaim közben a vízben kapálództak, hogy nehogy teljesen elmerüljünk közben, bár talán a hideg víz meghozta volna az eszem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865513#post865513][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.17. 05:18[/b][/url]

Elnevetem magam a visszavágásra, és tudom, hogy a mai estén, bár az Eridonba osztottak be minket, a legkevésbé se kívánunk úgy játszani, mint egy eridonos. Nevetek akkor is, amikor felsikkant a visszahúzásra, azonban a következő pillanatban belém forr a nevetés, és érzem, ahogy elnehezül a légzésem. A mellkasom erősebben emelkedik majd süllyed, a következő pillanatban pedig teljesen elveszek a csókban. Olyan sokszor jutott eszembe, hogy vajon hogyan csókolhat Rue, hogy bele se gondoltam, milyen lesz megtapasztalni. Hogy is gondolhattam volna bele, hiszen már az elején leszögeztem, hogy köztünk nem lehet több, nem szabad, hogy több legyen. Nem mertem sosem belegondolni abba, hogy milyen lesz, amikor Rue engem csókol.
De engem csókol, én pedig őt, úgy, mint aki évezredek óta nem csókolt senkit. A hevessége meglep, de valójában tökéletesen illeszkedik ahhoz, ahogy én is csókolom őt. Ebben a csókban benne van minden érzelmem, amit iránta táplálok, minden vágyam, amit iránta érzek, Egy kezemmel szorosan tartom a másikkal és a lábaimmal azon dolgozom, hogy a felszínen maradjunk. Hogy egy lélegzetvételnyi levegőhöz jussunk, ajkaim a füléhez és a nyakára tévednek, de aztán visszatérek az ajkaihoz, és, ha nem lök el, még intenzívebb csókba kezdek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865517#post865517][b]Autumn Rue Danvers - 2023.07.17. 10:34[/b][/url]

A mellkasom megtelt élettel, arcom belepirult a hevességbe, bár ez a sötétben annyira nem látszott. Amennyire nem tudom szavakkal kifejezni az érzéseimet, talán épp ellenkezőleg hat ez testemmel.
Fejemet kicsit félrebillentettem. A tüdőm levegőért áhítozott, de csak Albertet kapott. Ujjaim vizes hajába túrtak tarkójánál, és csak még többet akartam belőle. Olyan voltam, mint egy csap, amit évekig elzártak, és most egyszerre kitörni mindaz, amit visszafojtott. Szoknyám körülöttünk hullámzott, és a lábunk verte csapkodásban körénk csavarodott. Fedetlen bőröm az övéhez simult, és ennyi pont elegendő volt, hogy egy kicsit elvesszek a pillanatban. Lassan merülni kezdtem, minden értelemben, ami miatt szét kellett válnunk Alberttel, hogy kicsit fejjebb úsztassam magam.
A szünet épp elegendő volt, hogy végre kinyissam a szemem, és rádöbbenjek arra, hogy mit is csinálunk. Kétségbeesés, félelem, és valamiféle furcsa izgalom egyvelege keringett a véremben, ahogy fél méter távolságból az ifjabbik Hollót néztem, dübörgő mellkassal.
Szólásra nyitottam a szám, de nem tudtam mit mondhatnék. Figyelmeztetni, hogy botorság, amit csinálunk? Elütni valami viccel a dolog élét? Letagadni, amit a csókban érezhetett... Egyiket se akartam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865520#post865520][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.17. 13:24[/b][/url]

Eddig még nem éreztem azt a hűvösséget, amit olyan sokan mondanak, hogy furcsa, és a legkevésbé se jó érzés elválni valakitől akkor, amikor éppen a legnagyobb lángon kezdesz égni. Ez nem jó, főleg nem egy hűvös vízben, éjjel. Hogy a víz felszínén maradok, amikor eltávolodik, az csupán csak annak köszönhető, hogy ez egy ösztönös cselekedet és nem az agyam irányítja a műveletet. Akkor rég megfulladtam volna már.
- Ennek ideje volt, ezt mind a ketten tudjuk. - szólalok meg végül nagy sokára, mert érzem, hogy valamit tennem kell, és amit tenni szeretnék, az nem biztos, hogy neki is a tervei között szerepel, elnézve az arcát, ami egyszerűen nem fér össze azzal, amit néhány pillanattal ezelőtt éreztem. Ő kezdeményezett, ő akarta. Én is akartam. Most is akarom.
- Szeretnéd, ha erről nem beszélnénk többet? - fogalmam sincs, hogy mit szeretne, csak tapogatózok, és próbálom megtalálni a legjobb megoldást a számára, és talán a számunkra is. Egészen addig, amíg ő nem került a képbe, remekül tudtam magam tartani az elveimhez, aztán ő teljesen megborított, és tagadásban kezdtem el élni, majd abban, hogy de nem lesz semmi, most pedig itt lebegünk, és fogalmam sincs, hogy ezzel elveszítettem-e őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865521#post865521][b]Autumn Rue Danvers - 2023.07.17. 17:54[/b][/url]

Annyi borzasztó történet. Winterék beszélgetései, Miksa előélete, Zack. Mind csak példák abból, hogy miért tartottam magam távol ettől az egésztől. Épp elég dráma volt mindig az életemben a szerelmi impulzusok nélkül is. A fejem most mégis teljesen elhomályosult a csókok hatására. Aprót bólintottam, a szám még mindig bizsergett ott, ahol hozzáért. Talán piros is volt.
Viszont az apró bólintás helyét nagyon gyorsan vette át a bizonytalan csóválás. - Nem, én csak... én nem szoktam ilyet - jelentettem ki, és egy pillanatra a homlokomon is összerándult a szemöldököm. Zalán próbálkozott, és ellöktem. Ádámnak még csak nem is sikerült a közelembe jönnie. Mindig egyre csak hárítottam, félve a következményektől, de az igazság az, hogy semmi értelme. Zalán így is képes volt összetörni a szívemet, amikor elutasította a barátságunkat.
Arcomon egyértelműen látszott a zavarodottság, agyamban a fogaskerekek olyan gyorsasággal kezdték el felmorzsolni magukat, hogy félő volt az összes kerék elpattan. Talán már meg is történt.
Anélkül, hogy igazán megmagyaráztam volna elkezdtem a part felé úszni. Hirtelen zavart a hideg. Az izmaim kezdtek elfáradni, mintha nem tudnék egyszerre fizikailag és mentálisan is aktív lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865522#post865522][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.17. 19:24[/b][/url]

Fogalmam sincs, hogy mit szeretne, és ami a legijesztőbb, én sem tudom. Reálisan nézve nyilván az lenne a legjobb, ha azt mondaná, hogy ez csak ennyi volt, és ne beszéljünk róla, de a szívem egészen más iránt vágyakozik, így amikor úszni kezd felém, nagyot dobban, reménykedve, hogy Rue őt választja, majd kihagy egy ütemet, és riasztóan lassan dobban megint, szomorúan, ahogy elhalad mellettem a part felé.
Nem tudom, hogy mennyi időt töltök pontosan a vízben, de azt igen, hogy beletelik egy kis időbe, mire utána indulok, hogy én is kimásszak a hűvös, esti hidegbe. Kimászva mellé, reszketve gombolom ki az ingem, és veszem le, hogy legalább a felsőtestemre ne tapadjon hideg és nedves anyag, talán akkor előbb is száradok meg. Leülve felhúzom a lábaimat, és a térdeimen megtámaszkodva nézem a párnák sziluettjét. - Egy kicsit elhamarkodottan dobtam őket a vízbe. Most jól jönnének, amíg megszáradunk. Levehettük volna a huzatot, és lehetett volna törülköző. - az eleje kicsit félreérthető, ezért gyorsan hozzáteszem még a másik felét, nehogy azt feltételezze, hogy valami mást szeretnék csinálni. Szeretnék, csak nem utalok rá. - Még én sem csináltam ilyet. Sok lánnyal voltam együtt, de egyiknél sem éreztem semmit, amikor csókolóztunk. - nem biztos, hogy ez a legjobb téma, és nem is biztos, hogy pont így kellene kifejeznem magam. Megköszörülöm a torkom, és sóhajtva pillantok fel a csillagokra. - Ma egész jó volt a forgalmatok. A bátyád jelenléte sok lányt vonz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865524#post865524][b]Autumn Rue Danvers - 2023.07.17. 19:54[/b][/url]

Mozdulataim robotikusak voltak, ahogy kimásztam a partra. Előbb a hajamból próbáltam kicsavarni a vizet, majd a szoknyámból. Akár le is vehettem volna, hiszen így se segített sokat a helyzeten. Mégis úgy találtam jobbnak, ha rajtam van. Ahogy Albert is kimászott, egyértelműnek éreztem, hogy mellé üljek a stégre. Nem is akartam magára hagyni, csak fáztam, és elfáradtam.
Hallgattam, ahogy beszélt, figyeltem pillantása útját, és próbáltam valami értelmet tenni a cselekvéseink és mondataink mögé. Nem volt könnyű dolgom, össze-vissza magyarázott, de talán Winter felhozatala segített teljesen kijönnöm a transzból, amiben voltam.
Albert kezéért nyúltam, ami a térdén helyezkedett el. Tulajdonképpen nem csak védekeztem azzal, hogy távol tartottam magamtól mindenkit, de büntettem magam. Amiért nem ismertem fel, hogy Zack mit csinál velem. Hogy hagytam, hogy az érzelmeim a hatalmukba kerítsenek és elhomályosítsák az ítélőképességemet. De talán... talán nem is én voltam a hibás. És ezúttal nincsenek titkok. Hinni akartam Albertnek.
- Talán adnunk kéne neki még egy próbát. Hogy megnézzük másodszorra olyan lesz-e, mint másokkal - néztem félszegen fel a szemébe, és lassan mozdultam előre. Itt volt az ideje, hogy kijöjjek a csigaházból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865550#post865550][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.17. 22:45[/b][/url]

Amikor megérzem az érintését a bőrömön, nem ellenkezek, hagyom, hogy úgy helyezze, ahogy csak szeretné. Jó érzés, hogy még ezek után is hozzám ér, hogy megvan ennyi bizalom az irányomba. Nehéz páncélzatot visel, olyat, ami áthatolhatatlan, bár, mintha éppen most láttam volna meg egy apró rést rajta. Akkorát, amekkorán a kezem átfér, legalábbis a jelek szerint. Az egész testem libabőrössé válik, és bár könnyű lenne a nyárestinél hűvösebb szellőre fogni, mégis érzem, hogy nem így van. Tudom, hogy ezt ő váltja ki belőlem.
- Ez egy...jó ötlet. - meg egy igen furcsa helyzet is. Az előző annyira spontán volt, annyira tökéletes, most viszont tudom, hogy csókolózni fogunk, és az, hogy tudom, meg azt is, hogy mennyi minden múlik ezen, megriaszt. Nem akarom, hogy rossz legyen, vagy, ami még rosszabb, hogy azt mondja, olyan, mint másokkal. Az összerombolna mindent, amit magamban felépítettem.
Az idő, mintha lelassulna, ahogy közeledik felém, szabad kezem az arcára téved, simítom az orcáját, miközben végig a szemébe nézek. Egy kicsit groteszk ez így, de nem akarom elszalasztani a pillanatot, mert bár az lenne a leghelyesebb, ha távol lenne tőlem, nem akarom elengedni. Ajkaim lassan érintik az ajkait, mintha nem találkoztak volna még, finoman érintem, kiélvezve minden pillanatot, míg csak képes vagyok rá, hogy ne legyek tolakodó, de az igazság az, hogy már az első pillanatban azt kívántam, hogy újra ott legyünk, a tóbéli csókban, így néhány udvariaskodó mozzanatot követően tudom, hogy nem tudok türelmes lenni, és a csókot elmélyítendő kérem, hogy engedjen beljebb, miközben a kezem lejjebb csúszik a hátára, és közelebb vonom magamhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865552#post865552][b]Autumn Rue Danvers - 2023.07.17. 23:07[/b][/url]

Reszketett bennem a levegő, ahogy a válaszát vártam. Olyan nehezen engedtem ezt most meg magamnak, és szinte biztos voltam, hogy nemleges válasz esetén újra összeroskadok. Talán sose nyitok újra.
Ám a szavak, a tettek egészen mást sugalltak. Lágyan csókolt, óvatosan, mintha egy törékeny illúzió lennék csupán. Felvettem az ütemet, még akkor is, mikor egyre hevesebben csókolt. Szabad kezemmel a hajába túrtam, míg másikkal még mindig az övét fogtam. Valahol mélyen tudatában voltam, hogy félmeztelen, szinte én is. Ám nem mertem hozzáérni. Hiszen csak egyetlen egyszer voltam hasonló szituációban. És talán nem is lett volna jó, ha máris tovább lépünk.
Legalábbis agyam ezt üzente. Testem azonban egészen másképp cselekedett. Összekulcsolt kezeinkből kihúztam sajátomat, és övét a combomra vezettem. Még nedves és hideg volt a tó vizétől, ám az oldalsó részt már egyáltalán nem fedte anyag. Talán ő merészebb lesz. Mégiscsak több a tapasztalata.