Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Az csak április tréfa - de ezt nem mondhatja egész évben, még igazából egész hónapban sem. Nem? Erről ugyan nem szólt neki senki, a dátum mégis közel esett a neki szánt naphoz. Szóval, miután órákat kutatott és akkor sem talált semmit, amivel kitölthetné igencsak vérszegény beadandóját, a bevezetésnek elmenő, foguk rá, egynek elmenne szöveget cserélte le. Olasza ismét pörög, a szavak csak jöttek, nem mondhatja senki, írt bele ő jót is, csak éppen nem olyan környezetbe, ahogy illene. Valamiért úgy hitte, ha receptek sorait, nem épp tetszését fejezi ki, anyanyelvén, legfeljebb arra kérik, hogy magyarázza már el, mi a francot jelent, mert hát, nem az a nyelv ez, amit mindenki beszél erre. Bele se gondolt, hogy k azt könnyedén lehet azonosítani, ne adj isten, még érti is! Hát ki a francot érdekelt, rettentő jól szórakozott.
A mai napig, mert valaki random lép oda hozzá, hogy neki be kell mennie. Éppen megáll magyarázás közben, eltátott szájjal fordul és finom "he?" kifejezéssel érdeklődik, jól hall-e. Rajta van a kellék, amitől megért mindent, de attól még szereti eljátszani a hülyét vagy éppen azt, hogy alkalmi süket, akár csa annyit, hogy ez neki magas. Az üzenet mégis egyszerű, tiszta, még az olyanoknak is, mint jó. Felszedi földről a táskáját, amelyet már igencsak lecserélne egy, arra érzékeny egyén, de neki pont így jó: kicsit rongyos, annál jobban firkált, csörög, mint az oldalán a lánc, mert erre meg nyitófüleket fűzött. Kreatív a gyerek, ha akar, csak ezek szerint nem ahhoz, amihez kellene. A száját húzza el, ahogy ellépnek az ajtóból, neki meg szabad útja van befelé. Csoszog kicsit, körbenéz, ki és merre, majd végül az asztalig sétál és már-már angyali mosollyal pillant a katedrán ücsörgő alakra. Fájni fog? Nem biztos, most még bizakodó? Fenét, tudatlan. Azt vágja, hogy nem átlagos a fazon, sőt mi több, üde színfolt az ő világában, meg azt is, hogy nem épp kellemes jellem társul hozzá. Vagyis ezt lehetne összefoglalni abból, amiket hallani, csak éppen, nem épp ilyen kellemes szavakkal.
- Szép napot! - mert hát, mi ne lehetne ennél szebb? Nem feszeng, ujjával piszkál egy lelógó bizbaszt és rágón kérődzik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Becsapódik az ajtó. Minden Zs és egyéb ábécé betűt rejtő horrorfilm így kezdődik. A feketék ilyenkor már menekülnek, míg a fehér ember abban a házban alapít családot, hogy jól lemészárolják. Esetünkben Teddy pontosan marad, nem sikít fel és rohan ki, ahogy lehetne egy normális reakció – már a tanár tekintetét elnézve, itt semmi jóra nem számíthat. Mégis, kénytelen a saját ajkába harapni, mintha zavarban lévő lányka lenne, de csak, hogy nevetését fojtsa vissza, de úgy nagyot. Még nyel is hozzá, elengedi ajkát és akkor vár. Hoh, hát itt van valaki! Kíváncsian fordul a másik delikvens felé, aki úgy tűnik, az igazak álmát aludta az órán. Na tessék, a két véglet; az egyiknek jó alvókája van, a másik képtelen nyugton maradni, a változatosság gyönyörködtet alapon egy mániákus ezt értékelné. Egyensúly, vagy mi a fene. Rávigyorog arra a tagra, aki nemsokára a csipát fogja kidörgölni a szemeiből, majd vissza előre, immáron komoly arccal. Már amennyire tud ilyesmit. Meddig kell még várnia? Ha megint elkésik óráról, akkor kénytelen lesz valami büntetőmunkát csinálni, vagyis erre emlékszik. De az tavaly volt, azóta elévült, bizonyára, idén újrakezdheti.
- Ó, az esszé – somfordál közelebb és tekint a lapra, pontosan jól tudja, hogy mit írt oda. A tizenhatodik sorba, például a tökéletes lágytojás főzési idejét, alatta párral pedig, hogy a sárkányok királylányokat rabolnak el. Valahol lentebb pedig, valami raviolirecept kér sora. De van benne lényeg is. Mégis, pislog nagyokat.
- Ez a vázlat, dio Mio – kezd bólogatni, kartávba lép – neki az, mert a pofonért nem megy közelebb – és mutogatni kezd. – Ide hogy milyen a szárnya, ide meg hogy mit eszik. Itt leettem – mutat egy sötét foltra, majd csusszan lejjebb az ujja. – De írtam a sárkányról, valahol van, amit érteni is – azzal túr bele a táskába, hát valamiért jobb, ha most előadja, hogy neki ez csak egy ballépés? Lehet. Nem bánja, még ha hülye ötlet is, hát most olvassa fel? Kihúz valami elkezdett esszét, tök másra, aztán visszapillant a lapra. „Ezt elszúrtam” vigyorral pillog felé.
- Újraírom, ha kell! – vagy engedjük el, az az egyszerűbb. Foglalkozhat többet addig is a frissen ébredővel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ó-ó-óóó. Szorul a hurok, ha már nem kötötte a nyakába a kedves tanerő régen. Lehet, hogy marha szarul tippelte be, hogy na, majd ő nem lesz annyira vasszigor, elvégre vagányabb, mint a kardigános barmok vastag kerettel. Na, hát naiv volt, hülye, ez se újdonság. Ez nem jött be, szokták mondani. Pedig próbál nagy és ártatlan szemekkel nézni, ahogy látta másoktól, csak lehet, ez annyira nem áll neki jól. Sőt, biztos, ha néha kivillannak a fogai, mert éppen vigyorog. Nem kell neki adni egy glóriát, mégis, amikor magyaráz, na az egész normális felelet tőle a kérdésre. Lehetne mondani, így kéne mindig, csak az baromi egyhangú lenne, ő meg olyat végképp nem szeretne. Mert nem is bírja. Ellép végül, kezeit maga mellé ejti, a papíros is csak lóg benne, mert közben az álomszuszék felkelt és megérkezett közéjük.
- Jó reggelt – mint valami illedelmes, úgy dünnyögi felé, majd homlokát ráncolva hol a tanárra, hol a srácra néz. Vattacukor? Na, azt tudni kell, hogy kapott ő már elég becenevet, van, amit hangosan ki sem illik mondani, de ez? EZ? Ráadásul tőle? Mindjárt zavarba jönne, ha nem remélné, hogy másról van szó. – Kiről beszélsz? Én lennék az?  - szegezi a srácnak a kérdést, mintha nem lenne esze és azt hinné, még valamelyik pad alatt alszik egy harmadik is vagy eleve halott, mert szívrohamot kapott vagy ki tudja mit. – Hah – jegyzi meg, lazán, majd ingatja magát álltában, hogy aztán a tanerő felé forduljon, mert az neki magyaráz. Egyik színes tincse hullik arcába, ahogy oldalra billenti a fejét és leesik neki valami nagyon egyszerű. Hát bassza meg, érti. Értette végig és akkor most vele járatták a hülyét. Ez nem ér! Ő akarta! Mindjárt menten dobbant is.
- El tudta olvasni? Jaj-jaj – vakarja meg orrát, a középső ujjával, köszönet, hogy itt szívatja. Aztán hátracsapja a kusza tincset és vállat von. – Megpróbáltam. De mondoooom. Vázlat – hangsúlyozza ki, mintha a tanár lenne az értelmi fogyatékos és nem ő. Aztán elkeni a száját az ítélet. Írni. Újra. És ráadásul még ma? Ez lehetetlen. Ennyi hülyeséget is két napba telt össszeírni, nem pár óra. Jelentőségteljesen pillant is a falon lógó ketyegőre, majd vissza a férfire. Komolyan.
- Az nehéz. Holnap este 7? – próbálja meg a lehetetlen, hát most már tényleg szépen is néz. Na jó, nem, csak ne ma. Mert akkor az megint nem lesz szép. Nem akarja az egész napot a könyvtárban tölteni. Közben fordul a másik srác felé, vigye el a reflektorfényt és akkor minden fasza.
- Pedig amúgy hasznos. Amiket itt csinálnak, mind szar. Szóval a kövi vacsorához kiváló információ. Szíveseeen – igen, minden tanárnak arra van szüksége, hogy recepteken osszon meg vele, amit nem tud megfőzni se.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Még épphogy nincs takarodó, a nap már régen lent, a folyosók üresek. Esélytelen lenne, hogy még ha szalad is, akkor sem éri el a körletét időben, így az esélytelenek nyugalmával sétál. Most már mindegy, nem? De. Így gondola ezt Teddy is, miközben kellemes tempóval andalog a folyosón. Éppen nagyon keres baljával a zsebében, valami cukorkát, rágót, bármit, de csak papírokat talál ott. Pedig jó lenne, mert az összetéveszthetetlen cigiszagot semmi se veszi el. Az egyik emeleti WC-ben lőtt egy pár szálat, miközben a lecsukott tetőn ülve azért megírt egy kövér bekezdést a sokadik beadandójához. Hogy minek ennyi? Rosszabb, mint tavaly, komolyan. Azt tudja, hogy ennél még több van párral feljebb, mert szokta látni a körletben, de nem fogja ezt ő bírni, el fog szökni, sikítva. Okulva a Sárkány esetéből, most a fordítós tollal tolta, ebbe már aztán senki sem köthet bele, maximum a helyesírásba, mert abban nem biztos. Megvonja a vállát ezekre csak, most már amúgy is a táskában pihen, majd befejezi később, éjjel, soha. A csendes közeg kicsit lelohasztotta a kedvét, nem éppen a kedvence, szóval jó lenne valami. Énekelhetne, akkor aztán minden buzgómócsing prefektust a saját nyakára hozna, meg a tanárokat is, amivel semmi gond, csak már így is eléggé nincs ideje semmire, mert addig halogat mindent, ameddig nem szégyen. Dúdol hát, valami dalocskát, lehet több darabból gyúrja össze, kezét maga mellett lengeti.
Megáll és a nyelvét kezdi rágcsálni. Na itt most jobbra vagy balra? Hirtelen nem tudja, mintha eltévesztett volna egy lépcsőfordulót, igazából nem leste, merre megy, csak mosdót keresett bagózni. Rágó és cukorka még nincs, marad az, hogy aki találkozik vele, az ne szagolgassa. Végül jobbra megy, kiszámolta egy mondókával és átadja magát az üres kastélynak. A folyosón már halkan, de énekel, a portrék meg úgy az egész hely furcsa, a lakók furán néznek rá, az egyik még bele is szól a dallamába, hogy nem kéne-e már a körletében lennie? Dehogynem, csak nem érdekli. Végül, épp annyira belejön a kis minikoncertbe, hogy még pördül is egyet menet közben, aztán, azzal az irammal vágódik el. Merthogy, itt ilyenek történnek. Felkiáltva káromkodott esés közben, most meg a földön fetrengve röhög. Úgy sincs erre senki, de ezért körbe néz, majd egy cigarettát illeszt ajkai közé. Igen, épp itt lesz ideális, ha meglenne a gyújtója, azt keresi fekve éppen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Illedelmesen böfög egyet, amint leteszi a villáját és nyammogva figyel az egyik háztársára. Nagy elánnal magyaráz a kviddicsről, mert az is mindjárt indul, főleg az edzések. A seprűjét magyarázza, amely hát nem figyelt hány másodperc alatt gyorsul százra. Ez neki még mindig szürreális, bár tavaly többen is megmutatták neki a pályán, hogyan működik ez. Aztán senki sem többet, mert már akkor a földön fetrengett röhögve a látványtól. Mindegyiknek bibircsókot és egy fekete macskát kívánt és ennyi volt Teddy kviddicses karriere. Elég sok hülye ötlete van, azonban, hogy repkedjen, seprűn, köszöni szépen, de nem. Két lábbal a földön sem biztos néha. Állát ejti tenyerébe, ahogy az asztalra könyököl, lábát lóbálja, cipője orra meg súrolja a földet. Lehet még eszik valamit és lelép bagózni, mert már megint nem azon jár az esze, hogy a jegyeit feljebb húzza, minek.
És nem is tudna, mert nyílik a terem ajtaja és beporoszkál rajta az ikrek egyike. Az hagyján, hogy üvölt valami rusnya szöveget, de még rázza is magát. Erre már a nyakát nyújtja, többek szeme akkora, mint a teáscsésze alja, van, aki röhög, meg beszáll meg minden. Szóval megszokott, tavaly már kapott az élményből ő is, bár nem szokta rázni a valagát tömegben, de nem kell félteni. Ahogy felpattan a srác az asztalra, úgy áll fel és két ujját a szájába véve füttyent, mintha mindjárt még a ruháit is nekiállna ledobálni. Valaki sikít, gondolja ő, hogy az, akinek épp talán a tányérjába lépett, a tagot mit sem zavarja, rögtönzött orosz nyelvleckét kap mindenki. Teddy csak egy szót ismer, amely egész sok nyelven ugyan azt jelenti, de most nem ugatja befelé. Leengedi füttyögései után a kezét, mert tessék, csak megérte, hát ide néz! Mit néz, szól is, sután fordul mutatóujja saját maga felé, mintha meg lenne szeppenve, hogy hozzászól, nem máshoz. Mindjárt Oscar-díj beszédet is mond.
- Mivan?! – kellemes visszakérdezés, ekkor kerül a labda is a középpontba. – Aztapicsa áááá… - oké és most esik le neki. Annyit tud erről a sportról, mint mindeni más; rohannak, valamikor van gól, de legfőképp, tarolnak, mint a buldózer. Noha azt mondják, egy hiperaktívnak jó a sport, neki nem feltétlen és főleg nem ez. Kivetődik oldalra, csörren a lánc, ahogy végül ugrik és elkapja, jobban mondva magához öleli, ahogy nekiesik egy asztalnak seggel. Au. Aztán feltartja, mint a kalóz azt az üveg földet, még vadul vigyorog is hozzá.
- Gól! – nem, ilyenkor pont nem. – Vissza neked – forgatja ujjai között, majd a fogást megtalálva hajítja vissza felé, de hát ez nem fog kézbe menni, ellenben a levesestálba igen, így az is, meg a labda is, kicsit ízesítve ér a táncoló cipőjére. Hoppá. De csak vállat von és most ő röhög.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem csodálja, ha hunyorog, mint egy öregasszony, amikor apró betűt lát, mert hát, attól nem lesz jobb a hallása. Nagyon nem. De ha elhiszi, felőle aztán egész nap így állhat, csík szemekkel. Nem kajabál neki tovább, mutogat csak, a labda pedig célba ér. Nem hazudna azzal, ha azt mondaná, a kis ütközet nem volt éppen kellemes, sőt fáj is. Biztos majd szép nagy lila folt lesz belőle estére, oda sem neki, azokat nagyon megszokta. Mintha túlságosan is bírná a fájdalmat, pedig máskor meg visít, mint a malac, ha valami kínja van. Ki érti ezt? Úgy néz ki, amikor valami ökörséget csinál, semmi se fáj.
Na de vissza. Mert nem fogja ő ezt magánál tartani, nem az a lényege. Vagyis igen, csak ahhoz, ha jól emlékszik, több ember kell, jó nagy tér futni, meg valami kapu. Illetve, hogy az a nem létező több ember megpróbálja elvenni tőle, ráugorjon, ilyenek. Ehelyett, akik mellett áll, akik az asztal mellől néznek rá fura fejjel, nem is akarnák megfogni. Nem tudja, hogy nem kedvelik a srácot, vagy nem akarnak mozogni, esetleg, egyenesen ódzkodnak attól, hogy valami olyat tegyenek, ami kicsit kimozgatja őket az unalmas zónából. Több se kell a duracell elemeket reggeliző Teddy-nek, hogy ebbe beleálljon. Most akkor már haverok? Zsír.
Ahogy eldobja, úgy toccsan és pusztít. Ez tökéletesen leírja őt, milyen és miket tud tenni. Ennek is örül, ujjong egy sort, ahogy a csípőjét tekeri meg feltartott karokkal, mintha tényleg meccsen lenne. Aztán leengedi, figyeli őket, közelebb nem megy azonban. Szegény csaj, ezt megkapta.
- Bocsiii – óbégatja oda, miközben a srác tisztogatja a labdát, majd a csajt is. Volt leves, nincs leves. Aztán eltűnik a pálca és megindul. Ohó! Mint valami vadászkopó, állásba vágja magát.
- Bal, balra, jó – ismétli, és arra lép, lépked párat, majd megtorpan. – Most akkor bal, vagy jobb, hát döntsed már el! – finoman, halkan beszélgetnek, mint az urak. Még véletlen sem gyomorból ordítanak egymásnak, mint az idióták. Így hát akkor jobbra szökken, meg lépeget. Épp időben emeli fel a fejét, amikor ismét a levegőben a labda. Milyen vörös? Milyen 354? Becsúszik végül, ahogy ölébe kapja az áldást, na, a másik már jobban céloz, mint ő.
- Mindent a fekete 13-ra! – mi ez, most rulett lett hirtelen. Egyetlen mozdulatot tud, hogy leteszi a földre, majd feláll. Persze, nem áll meg úgy, de végül – ezt most nem teljes erőből – a másik felé rúgja.
- Kötényt kapsz, vigyázz! – mert most eltalálta a célt. Közben feléled a nagyterem, felállnak, nézelődnek, a fejüket fogják. Ezek ketten jobb, ha a kastély két különböző pontjában lennének, úgy tűnik, a tömeg erre szavazna. Nem arra, hogy Teddy nevetését hallják, amint ismét lehuppan a fenekére és a kezeit emeli egy újabb passzért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Hahaha! – tudjátok, az az erőltetett, amikor valami kemény rosszfiú nevet és a szerencsétlen előtte, akit épp akasztani visznek talán, nevet, hátha jó pontot szerez. De nem, mert ássa el magát, csak nem veszi észre. Hát mindegy, mert tény és való, hogy határokat feszegetni rém izgalmas, csak éppen, lehet, hogy nem itt kellene és nem vele. Sosem gond, nem jósolt magának hosszú életet, míg fiatal, legalább szép halott válik belőle, feltéve, hogy nem égetik porrá. De akkor meg könnyű a temetés. Hülye gondolatok, inkább figyel a srác logikus válaszára, amire elismerősen bólint, hogy van itt ész. Csak egyiküknek sem arra, amire kellene. Szomorú.
- Jaj tényleg. Hát ez van – megint a vállait rángatja, nem futtatja tovább a gondolatmenetet, inkább próbál kérni, de az sem megy. Besegít neki a srác is, mintha amúgy érne valamit, de sóhajt végült. Oké, lehet nem olyan az arcberendezése hozzá, ő megpróbálta.
- Azé’ kösz – súgja oda neki, a határozott nem hallatán. Inkább kapja fel a fejét és izgatott kiáltást hallat, amint a fura lény megjelenik. A levegőben. Micsoda nap ez! Megint nem ott fog járni az esze, ahol kell.
- Milyen menő macska! – mert neki az, mi lehetne más, nem is érdekli. Fogalma sincs, kinek kellene elkapnia és miért kéne kidobnia, de láthatóan jót mulat a látványra. Akar egyet. Úgy öt percig, mert semmi felelősségtudata nincs egy kisállatot ellátni, magára sem tud ügyelni, hát másra? Jobb, ha csak plüsst adnak a kezébe, annyi biztos.
- Hogy mit? – értetlenkedik, el is felejtette. Reflex volt, most meg ott ül a nyakában az a dög, arra figyel. Meg akarja simogatni, de lehet, nem most kellene ilyeneket felhoznia, mintha puncsolni akarna. Na az nem ő, nem tud. Ellenben mást nem, mert hát, volt vele foglalkozva. Köhint egyet. – Elnézést, tanár úr – nyomja meg az „úr” szót, most jöhetne a feje fölé a glória. De feje oldalra biccen, ahogy sárkány kezd kirajzolódni és szépen ott is marad. Csak neki. Hát lehetne az, hogy ő ezt megtiszteltetésnek érezné, de arcán inkább fájdalmas grimasz ül, mintsem csodálkozás. Inkább kérte volna a macskasimit.
- De így nehéééz – nyafog egy sort, mindjárt a földhöz is vágja magát, bár nem olyan. Inkább lőjék agyon, úgy fúj egyet, miközben elnéz a másik srác felé. Ekkor szisszen fel. Tanársegéd, ebből?
- Részvétem – bár lehet, erre játszott, vagy imádni fogja, nem az ő dolga. Ellenben a sárkány igen. Hol is van az az ujjacska? Szó szerint ráharap, miközben gondolkodik.
- Ez eeegy… magyar mennydörgő – jelenti ki, határozottan. Ja nem, de annak van ennyi szarva, vagyis az rémlik neki. Lehet mínuszba is menni? – Megeszik mindent, ami nem elég gyorsan fut előle. Tojást rak, és ööö… gyorsan repül – kérhet kiskanalat sírt ásni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Senkit sem lep meg, hogy itt van. Vagyis igen, mert ő és a könyvtár valami olyan kettős dolog, amely nemigen emlegethető egy lapon. Csak muszáj. azonban, az nem lep meg senkit, pontosabban szólva, hogy az iskolai helyen nem látják szívesen. Nem éppen olyan helyre való az, akinek nyugodt perce, meg úgy halk hangja sincsen. Vagy mert sikerült belefirkálnia egy könyvbe? Még tavaly volt, idén csak szamárfülezett, azonban mind a kettő felér egy gyilkossággal a papírillatúak körében. Mint bűnelkövető, azonban muszáj teljesítenie a kötelezettségeit és mivel nem szerzett pár tanárnál jó pontot kezdésnek, jobb, ha valós adatokat ír le, mint random gondolatokat. Nem túlbuzgó ő, félre ne értse senki, ahhoz még sokat kellene fejlődnie, amit nem fog megtenni, sokkal több dolog érdekli és mozgatja, amelyhez egyelőre még kell a hely is. Csak most jön bele a mágiába! Hát ha más nem, ez mi menő már?! Ő csinálja, senki más, nem a múlt egy régi, ismerős alakja, csakis ő. Nem kell hozzá kiabálnia, mérgesnek lennie, jön. Csakhogy létezik elmélet is, száraz, unalmas szavak hada, amely miatt megkísérli, hogy hátha itt nem néznek rá azonnal olyan szemmel, akit meg akarnak ölni. Felöltözött hát, útnak indult, harmadszorra meg is találta, mert a drága háztársa rohadtul nem tudta értelmesen elmagyarázni, hogy mi merre van. Ezt még leveri rajta, de előbb elintézi a dolgait. Különös késztetést érez, hogy belopózzon a pub-ba, sört inni, d majd utána. Ráér. Egy-két potyacigi így is belefért, vagyis itt a faluban a kutyát nem érdekli és a sorba már a rágón rágódva áll be. Érdekes hely ez, mintha kicsit káosz lenne, meg minden, főleg az, hogy állnak előtte, majd még elébe is tolakodnak. Felcisszen, karjait tárja szét és ejti le, halkan odanyomva egy-pár keresetlen olasz szót az öreglánynak. Jó, siet, megérti. Százezer évesen biztosan nincs ideje semmire sem. Chh.
Legyint végül, hát akkor vár tovább. Sarkain hintázik, mozog, nem tud egyenesen és totál nyugalomban állni. Így, lábujjhegyen állva éri a pár, kedves szó és a mosoly, amelyre pislog egy nagyot. Ó, hát de szép! Elvigyorodik ő is, csak kevésbé bájosan, annál több foggal. Hajaj, a néni nagyon csúnyán néz feléjük, szinte hallja, hogy rákezd; ő volt itt előbb.
- Helloo – gesztikulál szélesen a köszönéshez. – Theodore vagyok ééés sose voltam itt, de kellene pár könyv – nahát, hogy ilyet kér egy könyvtárban! Jöhet mellé egy diétás üdítő és két szelet pizza, akkor meglepő lenne. – Ühm, sárkányokról kellene valami, meg, meg… meg – nagy szussz, jön is a merész gondolat. – És az elemi mágia. Elemi mágus akarok lenni – mert az csak úgy megy. De neki kell egy olyan állat. Megint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Tényleg jó kezdet, még bólogat is nagyokat, szépen csusszan meg feje tetején a napszemüveg, de vissza is tolja. Szóval, könyvek. Amiket nem ehet le, nem firkálhat, mert akkor innen is kinézik, ha nem száműzik. Ez nem az iskola, ide nem kell jönnie és nem muszáj fogadniuk, mert a tudást ki kell elégíteni. Neki inkább a tanárok beadandó-igényét kell, ha nem akar örökké egy évfolyamon rekedni, bár az enélkül is teljesíthető.
- Oké, oké – bízza rá magát Lilire, mintha csak valami küldetés lenne vagy hát, egyedül nem találná meg. Időbe telne, de jobban tetszik neki az, hogy könnyít a helyzeten azzal, hogy kísérik. Felzárkózik mellé egy pár, könnyed léptekkel, onnan nézelődik, mintha valódi kisangyal lenne. Nem az, de hátha itt még elhiszik.
- Költöznek a könyvek? – fordul menet közben körbe, majd vissza előre, megszemlélve azt, akik pakolnak. Na szép, megjegyez valamit és már költözik is el. Majd megkeresi, amikor majd villog a határidő, hogy hoppá, vissza is kell hoznia a könyveket, nem csak az asztalán tárolni. Egyelőre marad a sárkányoknál.
- Nagyon komoly könyv kell, mert a tanárom is az és asszem’ nem tetszett neki, hogy megvicceltem – nem vicc volt az, ki minek fogja fel. Bemutatkozott nagyon szépen, maradjanak annyiban, innentől van egy nagy szint, amit meg kellene lépnie. Aztán ha megnyugszanak a kedélyek, akkor majd lazába veszi, gondolja ő. Aztán lehet, hogy mikor elballag, még akkor is kap valami feladatot, még utolsónak. Bleh. Megáll végül, Lilire figyelve és nagyot sóhajt. Ó, hát pedig… Lebiggyeszti az alsóajkát, ahogy hallja az ítéletet. Ezt neki senki se mondta!
- Kááár… azt hittem ez is olyan mint a többi. Hülye én. De az a Rafael ha tudja. Meg lehet tőle kérdezni? – billenti oldalra a fejét, hogy a fura nevű talán meg tudná erősíteni abban, hogy benne aztán nincs semmi különleges. Eddig sem volt, szóval, mindegy. Ha leírja, leírja, a kérdés mindig ingyen van.
- Illúzió? Hogy? – oké, akkor ő nagyon lemaradt valahol. Lehet jobban át kellett volna néznie a könyveket, de csak beleírta a nevét és lecsukta, csak akkor nyitja ki, ha kell és muszáj. – Becsapom őket lényegében? És ehhez nem kell semmi? Király! Jöjjön – bár ahhoz nem jár állat és mire visszaér, majd lead abból is. Igazából most mindent akar. – Dee, elsőre jók lesznek a sárkányok – bólint végül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Jaj, jó. Akkor nem kell új címet megjegyezni – bár a sírást is megérti, amennyi kötetet lát, azt cipelje az, akinek hat anyja van. Így is eléggé szuszognak a pakolók, nem is érti, minek akkor a mágia? Ő leülne az egyik székre és mint a karmester, csak lengetné a pálcát. De senki se akarja ezt, mert akkor olyan káosz lesz, hogy tényleg sírni fog, minden sarokban valaki. Van az egyik filmben egy jelenet, amikor sorra dőlnek le egymás után a polcok, mint a dominó. Nos, az lenne, ha ez rá lenne bízva. De ezek szemében ő taknyos, a közelükbe se tudna menni.
- Egy jó babzsák, csak alig lehet belőle kikelni. Csak a kicsik ülhetnek bele? – fene se akar olvasókört, hanem egy olyan babzsákot, amin nem ültek előtte ezren. Mert van az Eridon toronyban is, csak éppen már nem újak. Lehet, oda is kellene egy pályázat, majd házsártoskodik, mint az öregek, hátha valaki megszánja és szerez be új ülőalkalmatosságokat. Fotel se ártana új, mert van pár embernek macskája és ki vannak már karmolva, neki meg mindig késztetése van arra, hogy kiszedje a tömést vagy mi van benne és szétszórja. Nem ért amúgy a pályázatokhoz, meg a komoly felnőtt dolgokhoz sem, ahhoz igen, hogy itt most nő minden és szebb lesz. Hát, ettől még nem ő lesz a következő könyvmoly, ahhoz meg kéne tanulnia nyugodtan ülnie.
- Japp, ő az – bólogatok nagyokat, hogy bizony, ő. – Ima? Ó jaj – jaj bizony, nem mintha nem volt elsőre világos, hogy vele nem kellene ujjat húzni, pontosabban egyet mutatni. Meg úgy semmit. De hát, annál jobban csinálta, csinálja, mert ugye a tilos a menő. – Én azt hittem lazább, mert hát… úgy néz ki. Hogy érti a mókát – még vigyorog is mellé bugyután, de nagyon is megkapta a jelet arra, hogy tényleg sárkányokról írjon most, ne másról. Olyan szép lesz, talán meg is könnyezi. Na ebben azért annyira nem biztos.
- Grazie – majd biztos a végén, most a könyvek felé fordul félig és nézegeti a címeket a gerincen. Tudatlansága mulattató és nem is veszi magára, csak vigyorog, mintha muszáj lenne. Ő más közegből jött, ha nem robban ki belőle semmi, akkor most is ott lenne. De amit hall, az megint nem neki való. Tanulás, keményen. Miért nem lehet valami könnyű?
- Ő nem olyan, mint a másik, Denis? Mert akkor meg se merem, leharapná a fejem – rázza is meg azt, hogy elég, ha egynél húzogat gyufát. – Nem vagyok jó tanuló, bebuknám – húz ki egy könyvet, amelynek a borítója is komoly és lapozgatja. Oké, egynek elmegy. – Semmi se könnyű erre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Rettentő jó módon élvezi, ahogy csörög a nejlonszatyor. Benne nincs sok minden, a hasznos meg nem itt kezdődik. Van benne könyv, amelyet kölcsönzött, mert az előzőben már nem talált okosságot, nehogy valaki azt nézze ki belőle, ő lett az olvasás új bajnoka; akad ott némi édesség, ügyesen beszerzett cigaretta, bár ezt talán nem kéne végig lóbálnia a kastélyon, főleg nem szatyorban. Hát így is sikerült már le-lebuknia dolgokkal, ezt elvennék, pedig még bontatlan, szűz, nem lehet ilyen könnyen vége. Így aztán, menet közben fogja és túr bele a tasakba, hogy kihalássza a tiltott zsákmányt. Ujjai fonódnak a dobozra, amit talán lehet csak ő fúj fel és a kutyát se érdekelné, hogy mi van benne, mit akar vele. Aztán ki tudja, jobb a paranoia, miközben zsebébe és pulóvere alá dugja azokat, majd rendezi vissza az anyagot. Talán egy még belefér, de ahogy közeledik az iskola felé, úgy bukkannak fel az arcok. Ki ismerős, ki totál idegen, teljesen, mit számít, aki ránéz, arra vigyorog. Aztán, ekkor látja meg a totális képzavarban álló szerencsétlent, aki csomagokkal együtt kering és van elveszve a kapuban. Mintha magát látná, tavaly, amikor eleve majdnem megkerülte az egész kastélyt, mert ő olyan, hogy nem látja a fától az erdőt és csak ment és ment. Hah. Teddynek több se kell, láncok csörrennek oldalán, ahogy fordul és megindul felé. Hamar odaérve parkol le mellette és cisszent egyet felé.
- Helloka, eltévedtél? - mintha fel akarná szedni, de csak vigyorog, minden csak a vicc meg a móka. A táskára tekint, amely innen már hatalmasabb, mint elsőre látta, szemöldökét megemelve hümment egyet.
- Nem kellett volna komplett lakást hozni. Enni adnak - tessék, első tipp a túléléshez, ha kell, ha nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

A frászt hozza legtöbbször mindenkire. Ezt nagyon jól tudja és érti, mert nem is néz ki úgy, mint az átlag. Nem is akar. Most egész konszolidált, bár a színes tincsei kikopóban ugyan, de megvannak. Feketét hord, a körmei is feketére vannak lakkozva, hát na. Nem egy Manson, sminket nem visel, de azt mondják, ijesztő a vigyora.
- Nanáhogy, az olasz mellett második anyanyelvem lehetne - csakhogy nem számít ha pontatlan, ameddig megérti az, akihez beszél, addig nincs gond. Most nem kell a fordító rúna sem, végre, régóta először. Nem mintha zavarná, észre sem veszi, ha működik. Azt igen, amikor illik újítani és nem a legszebb, legpontosabb. Kész álom.
- Nevelőszülők. Uhg - erre olyan látványosan fintorog, hogy aki vak, az is látná. Utolsó utáni dolog, mert neki is olyanjai vannak, voltak, mióta az eszét tudja. Halovány derengés csupán, ki az, aki a valódi. - Hát ha ez a szükséges, nem akarom tudni, mennyi van még otthon - ez inkább olyan, hogy biztos ne kelljen valamit utána küldeni, jobb esetben, boldoguljon ebből végig. Szerencsétlen, lassan a csomag cipeli, nem fordítva. Nem tudhatja azonban, első blikkre úgy véli, hogy egyszerűen annyira túlgondoskodóak azok a szülők, hogy mindenből inkább kettőt tettek, nehogy lenyúlják, eltűnjön és hiányozzon. Extra pulóverek, nehogy megfázzon, puha zokni, minden kellemes és szép. Túlféltés. Biztos ez, legyen naiv és ne higgye azt rögtön, hogy mindenkinek szar a világon.
- Én sok mindent akarok - nem szeretne, akarna. De semmi se lesz belőle nagyon. - De amúgy, nem. Csak jöttem mert mindjárt elveszel. Vágod mi merre? - akasztja karjára a szatyrot. Tessék, még segít is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

A technikai megoldások már nem az ő terepe, neki elég a válasz, hogy marad és ezzel boldog. Mert sejti ő, hogy nem csak a sárkányok miatt fog idejönni, hanem úgy sok tárgy miatt is. Aki nem képes sokáig figyelni egy dologra, úgy jár, hogy utólag és szenvedve okul és tanul. Persze, szerencse jegyzeteket tud kérni, mindig valamiért cserébe, de az meg már az ő gondjuk, hogy miért is mit üzletelnek vele. Csak a jegyzeteket is el kell olvasni, ami megint egy dilemma. Nem lesz ez így a legjobb, azt már tudja. Mondta már neki az okos ember is, hogy türelmet és figyelmet kell tanulnia, de még itt, a sorok között is el-elkalandozik nagyon a tekintete a színes borítókon, cirádás betűkön. Mindenen.
- Dehogy az! Olyan mint amit tanít, egy sárkány. Ha nem vigyázunk, elégünk - mintha valami prófécia lenne, meg hát ott az elemi mágia, ami bőven igazat ad a szavainak. Bár minden bizonnyal rossz kínhalál lenne, a tanár biztosan megkapná a cellán kívül és a dementorcsók után a hírhedt tanárok csarnokában a helyet. - És nem lesz nagyobb? Miért csak foteleket? Az néha kemény és vágja a seggem ha kitekerem magam - panaszkodik, mintha a nő dolga lenne fogadni azt, hogy ő inkább babzsákon tespedne, mint fotelban. Na nem is úgy néz ki, hogy ő itt fog órákig ülni és olvasni, de most babzsákot akar. Lehet két alkalom után már jó lesz neki a lópokróc is.
- Bolondok? Hát maga is, te is, izé, nő vagy - pislog egy sort. Bezzeg ha ő mondja, már itt vernék az ablakot, hogy adják csak ki ezt a hímsoviniszta disznót akasztásra. - Deee oké, nem mutogatok ilyeneket - na nem mintha jelenleg a házasság gondolatára ne fintorogna úgy, mint az ovisok egy csók láttán. Nem kell semmire felkészülni, az apja végzete is egy gyűrű volt, szóval nem, nem kell ez ide. Inkább csendben nézi, hogy a nőnek is van gyűrűje, tehát ő is igent mondott.
- De ez szép - mert tényleg az, csillog is, biztos sokat is ér. Neki is van gyűrűje, az a tipikus ezüst ékszer, amire valamit rávéstek, ami úgy néz ki, mint pár rúna, de közük nincs hozzá. Ez pihen hüvelykujján, mert mindenhova nagy, Teddy meg sok éve találta a strandon a homokban.
- Hát rám szépet se mondanak - mégis vihog, ahogy lepillant magára. Nem szép, ellenben neki baromi kényelmes. Elvileg tud szépen nézni, meg mosolyogni, ha akar. Meg a pasik nem szépek, inkább helyesek meg ilyenek.
- Rendben, rendben, kezdek itt és akkor várok - bólogat, hogy akkor így lesz, be is áll a polc elé és ujjait kezdi a gerinceken futtatni. Fogalma sincs, hogy mi a francot keres. Kivesz egy vékony könyvet, meg egy vastagot. A vékonyban sok a szöveg, a vastagban is, de sok a kép is. A képeset fogja elvinni, azokat szereti nézni. De végül csak válogat: egy olyat, aminek szakszavait nem érti, de bele fogja írni, meg végül valami könnyedet, ami inkább mesék tárának meg egy. Így van három könyv a kezében, úgy várja vissza Lilit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Húúúúú. Hangzik szájából halkan, pont úgy, mintha valami háttérszólam lenne arra, hogy na, itt előtte avatják a másikat tanársegéddé. Még jó, hogy őt, nem pedig Teddy-t, mert lehet előcsalta volna a műkönnyeit, hogy csak azt ne, azt hiszik még a végén, hogy szeret tanulni. Mily sértés lenne, a srác azonban nem nagyon hökken meg, talán csak a tanár előtt akar bevágódni, talán csak le se szarja. Vihog halkan, ahogy válaszol vissza.
- Hát gratuláloook - pontosan érezhető, hogy annyira komoly, mint ahogy a másik vette fel az egészet látszarta. Aztán lehet belül zokog, sosem tudni, ennyit erről. Ez az ő meccsük, nagyon mást nem szól bele, reméli, hogy neki is állnak azonnal a terveknek, Teddy meg leléphet, mint a szél. Azonban nem, nem ússza meg ennyivel, a tanár figyelme kettészakad, férfiakat meghazudtolva két dologra figyel. Remek. Nem veszi fel az elemek csatáját, benne nincs, vagy alszik, vagy csak egy ótvaros böfögés akar majd csak kitörni belőle, így aztán a talpán hintázik párat, majd ásít egyet.
- Cső, tanársegéd úr - int a srácnak, amint észbekap, hogy elindult kifelé. Mert ő meg közben elbambult azon az állaton, hát ki hibáztatja érte. Így aztán minden figyelem az övé lesz, remek. Menten zavarba is jön, amint ismét csak rá figyel. Szebbik tekintetét veszi elő, megpróbálja a lehetetlen. Fejből, látottak alapján, vakon lő egyet, mint a torpedóban, de B6 ma nem lesz nyerő, csak a tanerő idegeinek.
- Tényleg nem - hátha most ha igazat mond, akkor nem eszik meg rögtön, hanem csak később, amikor megérett a páclében. - Korrepetitort? De minek? - ráncolja a homlokát. Oké, leadja azt a köcsög esszét, de olyat, hogy a haját leveszi a tanár, aztán mégis, még keressen valakit. Ő aztán biztos nem.
- Nem kell, menni fog egyedül is - bár ennyivel nem fogja megúszni, de jó kimondani, hogy senkire nincs szüksége, akit lehet nem ismer és csak felkúrja az agyát, ahogy magyaráz. Követi a tekintetével, ahogy elindul, fordul egyet és felszusszan.
- Köszönöm, köszönöm, grazie - legalább most megúszta és akkor lehet az estivel még javíthat is. De kit áltat, össze fogja csapni, de olyanra, amit még mindig jobban el lehet fogadni, mint az eredetit. Nem tudja, mi lesz még, így ácsorog szerencsétlen, majd aztán kapcsol, amikor felé beszél ismét.
- Isten őrizzen attól - és olyan sebesen terem az ajtónál, mint senki más. Kitárja az ajtót, kajabál egy sort, hogy jöhetnek, majd már el is tűnik a helyén. Egy cseppet sötét tekintettel figyel egész órán, de mégha a legszárazabb anyagot adja elő ma, akkor sem hunyja le a szemeit egy pillanatra sem. Sőt, még egy sajátos jegyzetet is csinál magának, aztán mégis, óra végére kerül mellé pár kör akasztófa is. De tessék, amit tudott megtett. Komolyan. Szép kis bemutatkozó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ilyenkor tűnik őrültnek talán, pedig semmi sincs vele, sőt. Kiválóan érzi magát, jobban, mint bárki más. Azt mondják, az ostoba emberek könnyen boldogok, Teddy nem az, egyszerűen mások az értékrendjei, tény és való, hogy közben elméje nem a legegészségesebb. De vannak nála sokkal rosszabbak és ha ő is sokkal rosszabb lenne, nem engedték volna ide és főleg nem engednék neki a mágiát. Azt már tudja, hogy ha dühös, akkor nagyon erős, intenzív, ha nagyon le van eresztve, akkor alig akar kijönni. Furcsa dolog ez, mégis érdekes. Órákon egészen nyugodt, úgy megy, ahogy kell. Nem ő lesz a legjobb, legtehetségesebb, de pár alkalom, gyakorlat és neki is megy. Már ha éppen le van kötve a figyelme, szerencsére, mivel a varázslatok nagy része látványos, el tud vele szórakozni és olyankor nem remeg a mozgásért.
Most sem tenné, egyszerűen fetreng és keresi a tüzet magánál. Apicsába, azt tuti a mosdóban hagyta! Még két helyen megnézni, betúr mindjárt az alsójába is, de azt érezné, ha oda lenne beszorulva. De nem, nincs sehol, ott hagyta. Ami azért szomorú, mert tuti lenyúlják, amit elhagy, annak vége. Nincs úgy, hogy másnap odamegy és jé, ott van. Nem, mert valakinek pont jól jön, a szarka mindenit neki. Vissza kell mennie, de még kicsit fetreng, vagyis éppen lábát húzza fel, hogy na, majd mindjárt felkel, amikor lépéseket hall. Enyhén megemelt fejét ejti vissza ciccentve, hogy persze, pont most és pont erre kell jönnie valakinek, aki biztos, hogy tanár, de minimum prefektust. Mégis, vigyorog egy sort, ideje már nincs arra, hogy kivegye a bagót, vagy úgy bármit tegyen. Tekintetét emeli a tanerő felé és pillog párat.
- Elestem, kéremszépen - mert nem keresett semmit, aztán az öngyújtót, de azzal nem szoktak dicsekedni. Fel kéne kelni, ez oké, csak az előbb sem ment. Nyekeregve tiltakozik a nevelés ellen, ahogy végül, mint a filmben az élőhalott, törzsből emeli meg magát, a kezét aligha használva hozzá. Végül kissé hátrabukott feje billen előre, majd aztán vissza hátra, hogy ülve ugyan, de a tanárra tudjon nézni.
- Már ilyen késő van? - mintha nem tudná, de az ártalmatlan bugyutaság sosem fáj. - Maga nem tanít engem, sose láttam - hunyorog felé. Tehát akkor nem is bukna le, ha… Ahh, kiváló gondolat. - Árvai Vencel, Eridon - nyögi be hamar, így látni, nem hazudik. Vagyis de, de legalább nem tétovázik. Vonjon attól a szutyoktól pontot. Aztán rájön, miért dörmög, fogai között tartja a cigarettát, amit most kihúz onnan.
- Sajnos tüzet nem tudok adni hozzá - nyújtja át, mintha a tanerő csak lelejmolná, majd feltápászkodik és leporolja a fenekét. - De ha megvár, hozhatok! - vissza nem jönne, de hátha bejön. Sosem lehet tudni, bár azt se érti, minek büntetik ezt. Majdnem mindenki bagózik titokban, aki kiskorú meg alapképzésen van. Az alkoholt érti, na de ettől nem lesznek őrültek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Hol a rákba érdekli őt, ki lett leveses. Mehet mellé a második is, nem szokta nézni mások kényelmét nagyon, ha éppen ő szórakozik, vagy akar szórakozni. Ez már csak ilyen, hát itt van helyette ez a nagyszerű ember, aki bocsánatot kér és megmenti a világot. Ő meg röhög a távolban, mintha muszáj lenne. Már egyre többen nézik őt, őket, mint a bolondokat szokás, vagy éppen röhögnek, kinek melyik módi sikerül éppen. Szokott parádézni, bár az nem ezzel a sráccal és nem így. Rémlik neki, hogy kikkel, meg miket, talán a vihogását fel fogja ismerni, a tömegben ő szokott jól szórakozni az tény. Mindegy, ha nem, nem az most a lényeg, hanem, hogy rúgni készül. Rájön, hogy hülyeséget mond, de meg is beszéli magával, hogy totálisan mindegy, mert hát… ez sem éppen olyan “meccs” ami éppen szabályos. Eleve csak ketten vannak, ami szomorú, mert van egy-két vállas legény, akik biztosan perecet hajtanának mind a kettejükből, de azok tekintetéből inkább undort vesz ki, mint vágyat a csatlakozásra. Hát így jártak. Hall egy halk és pár tenyérnyi tapsot arra, ahogy végül elrúgja a labdát. A másikkal egyetemben követi, merre repül, ha nagy csillár lenne, talán azt is eltalálta volna, most azonban senkit. Csak száll, mintha sose akarna leesni, lehet talán egy ablakot fog vele kirúgni? Nagy cucc az erre, huss és már a helyén is van - és ezt onnan tudja, hogy amikor hógolyót vágott egynek és betört, így oldották meg. Persze nem örültek, de csak egy ablak, az ablakok meg törnek.
- Nem kaptad el, he. Menj már érte - ha észreveszi magát, ha nem, Teddy magyaráz neki, mintha most edző is lenne, amaz meg bamba, aki először áll a pályán és azt sem tudja, mi az a labda. Csak megindul, hangosan tapsol rá párat, mintha olyan nagy cucc lenne. Aztán megindul, mintha muszáj lenne. Eleinte Teddy terpeszben áll, mint valami válogatott kapus a fociban, majd ahogy pördül a másik, úgy piruettezik egyet ő is, hát ezt nem fogja kivédeni. A labdát csapja le a földre a másik és kész, eldőlt. Gól, vagy micsoda. Azt tudja, hogy valami fura neve van. Kurjongat pár sort, mielőtt elvágódik és a földön örömködik tovább. Nem számít, hogy azon vagy ezer cipő járt, ott röhög fel, majd amint lépteket hall közelről, arra pislog. Nem szeretné, ha valaki átlépkedne rajta, de végül csak a gólkirály lép mellé és nyújtja a kezét.
- Cső tesó - mondja ő is, majd elkapva azt, feltápászkodik. Megrázza a fejét, hogy a csapzott haja némileg rendbeálljon, majd lepillant, mintha keresne valamit. - Hja nem, csak kényelmes. De nincs egy knút se a földön - pillant vissza rá, majd megveregi a vállát. - Igen nagyszerű meccs volt, uram. Igyunk, vagy most jön a visszavágó? - engedi el és komoly képpel szökken a labda irányába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Ahogy éppen lenéz a lábaira, úgy realizálja, hogy felemás zoknit húzott; az egyik fekete, no de a másik barna színű. Nem mintha zavarná ilyesmi, az sem, hogy a barna színen egy mókus mintája feszít, fogalma sincs, hogy ez a saját vagy éppen szobatársa darabja-e. Megvonja a vállát, a kérdés érdekesebb része lenne az, miért csupán zokniban ácsorog. A kérdés egyszerű, és bár inkább mondja azt, hogy ő olyan szabad szellem és miegymás, akit nem kötnek a társadalom normái és nem kell ilyesmiket hordnia, azonban a válasz jóval egyszerűbb. Leheveredett csupán kicsit a társalgóban, hogy szabotáljon egy rögtönzött korrepetálást azzal, hogy belekotyog meg úgy alapvetően, ott van. Megszokta, hogy nem a közkedvelt figura vagy éppen azt hiszik, hogy valamit terjeszt és kikerülik. Van ilyen is, van aki szórakozik és van… sok minden, nem figyel mindenkire. Felesleges. Azonban a bedühödött diáklányok végül rajta akartak bosszút állni, ám mielőtt tettlegességig fajult volna, a kanapé mögé vetette magát röhögve, viszont cipői nem úszták meg egykönnyen. Most a zsebében pihennek – igen – mert egyelőre egy Barbie baba lábára elegendők, ő meg nem mer kísérletezni azzal, hogy nagyobb legyen. Ezt majd Mirára bízza, vagy más okosra, neki jobb ötlete támadt.
Lábujjai mozognak, mintha valami ritmusra járna, csupán hátát veti lazán a falnak és nézelődik. Innen senki nem akar kijönni? Lehet rossz az időpont, pedig még nincs takarodó, kora hajnal meg bőven nem, simán lehetnének olyanok, hogy kinyílik a portré, ő meg… Nos igen, azóta is keresi az ő merénylőjét a konyhából, de a némber olyan cseles volt, hogy házára nem adott jelet, sem nevet, sem úgy… semmit. Szóval kergeti a délibábot, bár, egyelőre csak az idegeit húzná, még semmit nem talált ki, amivel visszaadhatná a zuhany adta kedvességet. Jobbra tekint, majd balra, ekkor látja meg az első – mióta itt van, na – erre haladó alakot. Úgy örül neki, hogy lehet félő a nyakába veti magát és olaszosan összecsókolgatja az arca jobb majd bal felét, de szerencsére, csak elébe szökken, miután elindult felé. Mondhatni próbál ő bánatos kiskutya-tekintetet, de nemigen arra van szabva az arca: csibészség csillan abban inkább, meg olyan mélyen ülő vadság, amelytől normál embert a hideg rázza. Mert az, bár vannak láncai, de oldalán csörren csak meg, ahogy megáll a srác előtt.
- Hali – emeli meg a kezét, laza intés, majd nem is hagyja reagálni. - Van időd beszélni urunkról… -  mindjárt előszed egy könyvet is, azonban nem tartozik a szokásai közé, hogy ilyet tegyen. Pedig talán akkor nem kéne félnie, hogy megint megszo- vagyis megszívatják Sárkánytanból. - Viccelek. Keresek valakit és te segítesz nekem benne – széles mosolya és kijelentése nem éppen hihető attól, aki majdhogynem mezítláb ácsorog egy másik előtt, de… ő megpróbálta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

A részletek, Teddy, a részletek mindig fontosak. Az, hogy a sajátjaival nincs mindig tisztában, az egy dolog, mert nem is ad sokat arra, hogy ne kezeljék különcnek. A helyzet különben az, hogy ő imád különc lenni, még ha ezzel az egész iskola majd úgy néz rá, mint a tyúk a piros kukoricára. Találó hasonlat, főleg most, amikor rá is erősít. Ugyan meglepte háztársát azzal, hogy segítsen neki bekenni a fejét hátul, mert oda nem lát és nem jó a bűbájban, ami erre jó, de végül könyékig festékesek lettek, mégis jót röhögtek. Annyira nem vészes a helyzet, mint lehetne. Elvégre, bele még nem kötöttek komolyabban, kivéve Vencelt, akit még pár alkalom és tuti el fog ásni a veteményesben. Ilyen alakok meg kellenek, mindenkinek, ha még tagadják is. Jót tesz alacsony vérnyomás ellen, meg úgy az adrenalinnak. Mondjuk mákja van, mert nem abba a retekbe fut bele, mert ő is jár erre, ha minden igaz, a csaja levitás, bár, amennyire nézte, az lehet nem is csaj, hanem valami troll, parókában. Kinek mi az ízlése, patkánynak nem is jár jobb. Ellenben, akibe belefutott, nos, az is érdekes figura. Nem lehet azt mondani, hogy időben kapcsolt, hiszen csak most észleli, hogy mankózik a srác, meg úgy vélhetően nem is fog elrohanni előle, mégis, kicsit meglepve pislog a járássegítőre, majd a másikra.
- Wow. Hát ez hogy sikerült? - mintha köze lenne hozzá, barátok lennének és most találkoztak volna egy szünet után, ahol felmérik, kivel mi történt. Ez már az ő gondja, hogy közvetlen és emellé tolakodó is, mert ki tudja, lehet ezzel a lelkébe gázol vagy mi. Mindegy. Maximum egyel több ember kerüli majd el, mint eddig. Hát ez van.
- De én hiszem. Hát oda tartasz, nem? - mutatok végül a levitás bejárat felé, amely mögöttünk van. Szerencsés, hát lehet nem is bírja sokat talpon, Teddy meg itt áll és még fel is tartja. Van lelkiismerete, de ennyi nem árt, majd cserébe tartja neki az ajtót, vagy mi a szösz. Vagyis megköszöni, az az alap.
- Szóval, levitás vagy én meg… feledékeny. És tökre elfelejtettem a jelszót meg minden, így nem tudok bemenni és megkeresni a barátomat – próbálja hitelesen eladni magát, hogy elveszett lélek, meg minden, de vélhetően nem sikerült épp valami meggyőző alakításra. - Szóval, segíts és én is fogok valamiben, eskü – no nem a maratonfutásban, de ezt már nem teszi hozzá, csak a nyelvére harap, hogy ne tegye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Azt tanácsolták neki, hogy foglalja le magát. Jó, és mivel? Minden épeszű diák ilyenkor menne tanulni, vagy épp bővíteni a tudását valami mással, mint a könyvek. Beadott egy, szerinte tök elfogadható ST beadandót, így úgy érzi, egyelőre kötelessége rendben van. Mármint, nem azért tette, mert fosik, hogy megint megszívatja a tanár vagy úgy meghúzza, hogy még az unokái jegyei sem lesznek jobbak trollnál, á nem. Ki tudja, lehet a tanár épp motiválja? Ezen ő hangosan röhögne, ha bárki is felvetné, de szerencsére senki nem beszél vele ilyen csúnyán. Nagyon tanulásról sem, jó idejét egyedül tölti, mert elvan ő magában, mintha muszáj lenne. Nem sérti, nem bántja, mert már külseje miatt sem nagyon mernek semmit, ez a világ ilyen. Ami a szívén, az a száján és hasonlók, pont ez jellemzi azt is, mit mutat magából. Ma nagyjából semmit. Fekete, láncok, csak a megszokott, nem lehet minden nap parádé. Vagyis, inkább mondhatni, hogy nem illik. Még a végén nem szólna akkorát.
Kicsattog a kastélyból, hogy elbújjon kedvenc helyére, hogy elröffentsen egy bagót, meg úgy, kicsit érje a nap is. Amennyit megy, pont annyira nem kapta még le a bőrét, nem mintha kreol szeretne lenni vagy bármi, csak éppen kint most érdekesebb, mint bent. Nincs semmi izgalmas, azon kívül, hogy valakik éppen versenyt futnak odabent. Ebbe csak addig szállt be, míg leért a lépcsőn és visszafogta magát, hogy kitegye az egyik elé a lábát, de mérlegelve a fokokat, lehet instant kitörte volna az illető a nyakát, így moderálta magát. Füttyögött nekik pár sort, majd haladt a célja felé. Éppen már fordul rá a kis útjára, amikor meghallja a zeneszót. Megtorpan, egyik lába a levegőben mellé és végül úgy pördül, hogy azt is lendíti mellé, mintha piruettezni akarna. Ismerős neki a dallam, mintha már hallotta volna valahol. Billeg rá egy-két sornyit, majd mint valami kopó, megindul a cél felé. Léptei elnyúltak, kényelmesek, hamar rá is talál, a muzsika hangja erősödik, ő meg ott áll az idegen csaj mögött. A zenével sosem volt baja, csak nemigen ért hozzá, de aztán ki tudja, mi lesz még belőle. Megvonja a vállát, hogy akár kell közönség, akár nem, ő becsattog a csajszi elé, ledobja magát törökülésbe elé. Könyökeit támasztja térdeire, állát ejti tenyereibe és úgy figyel. Még dúdol is mellé, ha a csaj elsőre nem szúrja ki, bár az nehéz.
- Ez melyik zene? - érdeklődik végül belekotyogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Ez nem így működik, Teddy. Nem kérdezheted meg valakitől, hogy mi történt, csak úgy. Főleg, ha nem egy monokliról van csak szó, hanem mint a srácnál, a mankókról. Ezt nem illik, csakhogy sok mindent nem: nyitott szájjal beszélni, hallgatni mások beszélgetését és beleszólni, vakarni tömeg közepén a… Az illem meg olyan, hogy vagy tartja valaki, vagy nem. Most abszolút nem a parasztkodás volt a cél, hanem mert érdekli meg hát kíváncsi. Nem sok ember engedi be az életébe, pedig amúgy ártalmatlan csak hangos és kicsit fura. Vagyis úgy néz ki, a srácnak nagyon fura, ahogy nézi, de legalább nem fut el visítva, hogy itt van valami földönkívüli. Igen, sikított már első kislány, bár akkor direkt pofákat vágott.
- Hát jóóóó. Bocsi, bocsi – hát akkor nem tudja meg. Mondjuk meglepte volna, ha itt azonnal kiönti az élete dolgait, főleg ezt, az esélyt azonban megadta, hátha. Biztos nem esett le a lépcsőn és gurult végig az iskolán, bár elvileg mágiával mindent meg lehet oldani. Vagy nem? Érdekes kérdés, amit megvitatni nem biztos, hogy az előtte állóval kellene, mert még félre is lesz értve. Még ennél jobban. Megvonja a vállát és foglalkozik a maga dolgával, az apró kis csellel, vagy éppen csak kutatómunkával, ki minek nevezné. Elvileg, az a fontos: a saját dolga. Ebben mind a ketten egyetértenek.
- Hah, nem, ez nem a kandikamera – röhög fel, ahogy a srác még körbe is néz, mintha keresne valamit. Eszébe jutnak azok az egyszerű, utólag alávágott röhögéssel teli videók, ahol valami kreténséggel húzzák az ember idegeit, majd a végén röhögve veregetik meg a vállukat és a kamerára mutatnak. Mondjuk fura, hogy sosem őrjöng senki, hanem nevetnek és elfogadják. Vajon ez a srác őrjöngene?
- Jaj ugyan már, mindenki tudja, hogy átjárnak egymáshoz az emberek – forgatja meg a szemeit. Most komolyan… erre ki figyel? Jó, Bicebócán kívül? Senki. Biztos valami karót nyelt prefi vagy az akar lenni, aki komolyan veszi a házirendet. - Tényleg nem léphetek be, ez téééény – vált taktikát, lép közelebb egyet, majd szusszan egy nagyot. - Jó, akkor elmondom. Keresek valakit, aki tetszik nekem, de nem tudom se a nevét, se azt, hova jár – kicsit ferdít a dolgokon, de a bolond szerelmeseket meg szokták érteni úgy minden nyelven. - És szeretnék szétnézni odabent, itt van-e és úgy bármit. Innen kintről nem látom – néz hátra, majd vissza rá és még egy barátságos mosolyt is küld felé. Vagyis, reméli az. Elviekben ilyenkor egész aranyos.
- Bármiben! Ha kell, a hátamon felviszlek az emeletre. Mit tudom én… miben kéne neked segítség? - billenti félre a fejét. Valamit valamiért, mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ha valaki egyedül akar lenni, akkor szerinte a rét nem a legjobb hely erre. Sőt, megkockáztatja, az iskola sem. Mindenhol, mindig van valaki, még a szobákban is, a klotyókban főleg. Neki ezzel nincs gondja, de ahogy a lány néz rá, szinte azonnal levágja, hogy őt viszont igen. Ez ilyen. Kezdi megszokni a meresztett szemeket a látványra, amit okoz, bár itt, vélhetően az a gond, hogy nem számított közönségre. Pedig, még a legrosszabb utcazenészek is kapnak egy-egy embert, akinek vagy tetszik, vagy azért nézi, mert nem akarja elhinni, hogy mersze volt ide kiülni és ezt művelni. Ez már csak ilyen, az utcán mindenkinek van egy kis fenéknyi helye, hogy azt művelje, amit akar. Addig, ameddig be nem viszik, ha csúnyát csinál.
A lány azonban nem. A zene kellemes, a hangja is, de azt azonnal elvágja, amint leül mellé. Kár érte, mert saját dünnyögése már kevésbé kellemes tónus, mint az előbbi, de nem hagyja abba. Ahogy a dölöngélést sem, látványosan nem zavartatja magát, mert ő zenét akar hallgatni. Néha nem ártana megkérdeznie másokat, hogy ők mit akarnak és mit nem, mert eléggé önzően dönt folyamatosan, hogy ráerőszakolja a társaságát másokra. Ez van? Ezt kell szeretni? Pontosan. Minden bizonnyal erre még rá fog faragni, de nem most. Mi történhet? Összepakol a csaj és lelép egy másik helyre, ahova Teddy már nem fogja követni. Azért nem bolond, nem fut senki után. A dalocska, dal nélkül folytatódik és ér véget végül. Dúdolása is elmarad és kicsit féloldalasan áll meg, mintha a muzsika végével fagyott volna bele a mozdulatba, de végül visszaegyenesedik és nemes egyszerűen tapsol párat. Jó közönség, amúgy. A lány tekintete a láncokra vetül, az övé meg az arcocskára, majd rázni kezdi a fejét.
- Nem, nem, neeehh… ó – szinte oda lehet képzelni egy kicsi villanykörtét, amely épp fényt varázsol a sötétségbe. - De, de, deee. Ezt énekelte Freddy Mercury! Tudooom – vidul fel az arca, mintha csak valami talány lenne, amit meg kellett fejteni. Ismeri, már csak látásból persze, mert itt, ebben az országban ez hatalmas élmény és emlék még mindig, hogy valaki, akinek nem anyanyelve egy dal, ezt előadta. Mivel zenei ízlésébe beleillik a Queen, a legtöbb dolgot ő is ismeri, még ha nem és totális rajongó. - Csak innen, tőle – teszi hozzá. - Nem vagyok magyar, nekem itt minden új, ami ilyen dal – nem zavarja a mély, perdülő hang, amit vélhetően idegességében csinál a lány. Továbbra sem moccan, sőt, mintha még kényelmesebben ücsörögne.
- Tudsz még ilyet? - mintha csak joga lenne kérnie bármit is. Úgy néz ki, a zene most felkeltette az érdeklődését és leköti. Csoda!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Elteszi azt a füzetét, amibe firkálni szokott, illetve a jegyzeteket, amelyet aránylag normálisan is vezetett. Nem azért, mert oda készül, ahova, hanem mert át akar menni év végén, hogy előbb megszabaduljon ettől a helytől. Itt sok a korlát és a figyelő szem, ő pedig minél hamarabb világot akar látni. Még véletlen sem Maika miatt, neki bizonyítani. Nem, soha.
Előre röhög azonban magában, mint minden ST óra előtt. Mióta megkapta a kellemesnek nem mondható feleltét, nem mondani, hogy meghúzta magát, inkább csendben van, hátha akkor nem vonja magára a figyelmet annyira. Azon túl neki mindegy, mi lesz. Táskáját felkapva túrja hátra kócos tincseit, majd megindul. Nem kifejezetten a saját évfolyama lesz a porondon, de azt mondták, bátran lehet menni. Aztán amikor még több infót kapott, mennyire különleges óra lesz, eldöntötte, ő bizony igazi katasztrófaturista lesz. A hiéna fajtából, merthogy úgy fog vihogni. Reméli, hogy nem lesz egyedül, nem volt ideje senkinek sem üzenni, hogy gyertek már röhögni, akarom mondani órára. Meg nem is akart, még a végén valaki azt mondja, hogy strébernek készül, azt pedig látatlanban is kikéri magának. Fúj, nem. Nem opció.
A teremig betol egy Snickers-t, nehogy éhesen kilegyen magából, majd megállva az ajtóban, gyorsan körbe is néz.
- Áhhá! - az már más, hogy látta a tanárt is, még van idő helyet keresni, de nem sok, így az ismerős fejet kiszúrva, pillanatokon belül Zalán mellé veti magát. Amióta együtt repkedtek, spanok – még ha ezt Zalán nem is érzi –, kihagyhatatlan alkalom, hogy jól mulassanak.
- Ez jó mozi lesz – szól oda, majd fejét a Sárkány felé fordítja, aki már a bevezetőnél tart. Nagyszerű, pont időben érkezett. Tapsol párat, széles mosollyal, amint a tanerő elindul a terem vége felé és leül. Csak az a bibi, hogy az, akinek a helyébe kéne állnia, sehol sincs. Mégse lesz? Épp dől hátra, amikor a srác beesik, szó szerint és kábé a nyelvét lógatva kezdi el az órát. A markába röhög, majd mint a jó kisdiák, várja a fejtágítást.
- Azé’ a vizsgamentesség jó lenne – mormogja, de hogy ezt eléri? Jó vicc. - Csapjunk! - kajabálja a TS felé, ha már ennyire érdeklődik. Semmi gond, hogy egyedül hangos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Felvihog, persze tökre visszafogottan arra, hogy Zalán menten szívroham áldozata lesz, olyannyira meglepte. Nem csoda, azt nem is nézte, mit csinál, bár igen egyértelmű. Bizonyára erejét gyűjti a nagyszerű és vérizzadós óra előtt, ebben semmi szégyen nincs. Vagy egyszerűen éjjel más dolga volt, ebben meg még annyira sincs. Vigyorog is egy sort, miközben megpaskolja a vállát.
- Öröm hallani ezt a szeretetet – bólogat is, majd előre fordul, pont jókor, időben. Felkiáltása nem mindenkinek tetszik, ahogy elhal, Ramóna már fordul is hátra, aki biztos a kis intermezzo idején került eléjük és olyan csúnyán néz rá, ahogyan csak csöppnyi erejéből telik.
- Aaaawh. De édes! - bókol a lánynak, aki nyilván ebbe minden haragja benne van lehet, erre Teddy majdhogynem előrenyúl és megsimogatja. Egyelőre csak egy puszit dob, majd az asztalra könyököl és onnan hallgatja az éppen megkezdődő órát. Ahogy Kende egyre jobban mondja és mondja, a saját vigyora lesz egyre szélesebb, félő, ajkait a végén a feje mögött össze lehet majd csomózni. Ahogy az előbb Zalán, úgy böki meg most ő padtársát.
- Hallod, ennyi erővel mi is tarthatunk órát – röhögcsél egy sort. - A farkukat erre is sokan szeretik – dől vissza, bár nem meglepő, hogy szövegel, lazábban veszi ezt az órát úgy is, hogy kvázi mögöttük ül a tanár. Lesz kapsz? Ez az óra mégis zseniális. Ezért vágódik előre ültében és jelentkezik, mint valami eminens diák. Viszont ebből sejteni, hogy semmi jó nem lesz.
- Annyi biztos, hogy Brightmore tanbá bakancsát még holtában se érinthetjük meg, mer’ szénné éget – okoskodik itt mindjárt, miközben leejti a kezét. - De a válasz egyszerű. Akkor, ha döglött, meg ha ilyen tudós okos, kutató vagy, aki használhatja. Van rá papíros, tudooood. Ú, meg pálcába is teszik! Na, nekik, a készítőknek – hogy ez nem a válasz, az is biztos, de lássa lelkét bárki, megpróbálta. A saját válasz is érhet fél pontot nem? Mintha arra gyúrna. Egyértelmű, hogy káoszt hozott ide.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Szerintem kikúrt jó tanárok lennének – bólogat teljes meggyőződéssel, hogy ez bizony nem lenne másképp. Jó, negyedannyit sem tud, mint Reiner és mondjuk amit tud, azt se tudja szépen előadni – ezért vinné Zalánt, ő biztos okosabb, levitás is, beszélőkéje lenne. Ellenben műsor lenne, addig a pár percig, ameddig a Sárkány ki nem vágná a csukott ablakon őket. De a híres öt perc mondjuk mindenkinek jár. Ezt megragadva készít egy választ, amiben senki nem hiszi, de akadnak olyan gondolatok is, amik hasznosak az órára nézve. Bár Ramóna még mindig nem a legjobb elfoglaltsága a két fiú, pontosabban Teddy hallgatása, de ez őt, Teddy-t semmiben sem zavarja. Az biztos, hogy nem cukkolni és bántani akarja a lányt, nincs benne – vagy nem találja magában – a hajlam, ártó szándék. Az más, hogy talán fel akarja vidítani? Szereti ha nevetnek körülötte, hát akkor őt miért ne? Bár ki tudja, mi lesz még ebben az életben és itt. Hátrasandít, mert hát a tanár még mindig bent van, nem menekült haza, de nem is eszik, az a puding, amit kapott, szomorú véget ért. Kár, hát ő simán megette volna, azonban kukázni nem fog, az hétszentség. Visszales előre, amikor is háztársa egészíti ki a választ. Tessék, micsoda eridonos csapatmunka! Ketten érnek egy szép választ. Ugyan a poén nem esik le neki, de elengedi, büszkén húzza ki magát, amikor rábólintanak arra, hogy a válasz egész jó. És még Zalán is megpaskolja. Hát!
- Na, ezek után ha valaki hülyének nevez, azt megfejelem – nem mondja komolyan, és nem is gondolja, hogy sok dologhoz nem hülye. Ez a pillanatnyi siker utóhatása, közben a TS meg már megy is tovább. Jegyzetelni kéne? Gyors egy üres oldalt húz maga elé és macskakaparásával lejegyez pár dolgot. Aztán elveszik az éterben, amikor pár paddal odébb kész piknik szerveződik. Tessék, mindenki eszik, ha ezt tudja…
- Szar. Mond csak ki, hogy szar – duruzsolja oda Zalánnak, majd vigyorogva figyeli, hogy mindjárt elveszik a padban. Szép lassan érkeznek a kérdések, de évszámokban nem jó, vagyis fogalma sincs, bezzeg arra emlékszik, hogy a Trónok Harcában Tyrion mikor látott először sárkányt. Az valószínűleg nem lesz jó válasz, így csak lábát rakja keresztbe és figyeli az okosokat. A szülinapos csaj – vagyis akinek a szülinapján iszonyat bekarmolt – válaszol, így meg is tapsolja. Mintha erre szükség lenne. De a taps abbamarad, amikor a háta mögül megszólal a tanár is. Szép komótosan érkezik és felteszi a gyilkos kérdést. Csak feltartott hüvelykujját mutatja Brightmore felé, majd dől közelebb Zalánhoz.
- Harapós ma. Ő is ötikszes besorolású – de hé, nem ő lett elsőnek letolva. Mondjuk semmi olyat nem csinál, maximum izeg-mozog amikor már unja az ülést, de az első órák gyönyörű felelése elég volt, hogy ne kelljen makognia megint a semmiről. Fejét billenti oldalra a fejét, ahogy folytatódik az óra. Elbambul, de a kérdés nekik szól. Körbepillant, hogy ki akar épp kiesni a padból, de senki nem jelentkezik. Hát akkor, kezdi ő a sort. Kezét emeli meg, de hát, biztos sejti szerencsétlen a katedrán, hogy nem az ötösért felel.
- Az tuti, hogy a hegyekben él, mert olyan jó zöld a színe, hogy simán bele tud olvadni. Mint egy bazi nagy kaméleon, csak… kicsit veszélyesebb. Meg főképp birkát, meg juhot eszik és nem bírja az embereket, így jól elkerüli őket. Öööö. Nem olyan nagyok meg nehezek és aaaa tojása zöld pöttyös – idézi fel a fejében, miközben állát kocogtatja, majd Zalánt böki oldalba, hogy legyen már ő is okos, biztos tudja a többi részét. Bár szerinte ez egész korrekt, kikupálta magát sárkányokból na. Száját nyissa, hogy folytassa, majd végül legyint és visszadőlve kezdi el a nemrég írása befogott lapot hajtogatni, miközben füleli a folytatást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Beleböfög a kastély idilli, tökéletes csendjébe. A kultúrparaszt megéhezett, és még pár hete felfedezte, hogy van konyha, ahol még enni is kap. Így, miért ne alapon osont le, még takarodó előtt, hogy teletömje magát, mert vacsoraidőben párolt borsót lőni a másik felé fontosabb volt. Akkor amúgy sem kívánta, na. Aztán megjött az ihlet és akkor már ki is használta, hogy amúgy sem tud a seggén maradni nyugodtan. Jók ezek a vizsgák eddig, talán átrugdossák mindegyiken és akkor elmondhatja, hogy ni, hát ő már harmadéves. Jelentsen ez bármit is, mert ő ebbe már belekeveredett. Ez most a mágusiskola általánosa? Vagy közép? Annak mondjuk örül, hogy nem kell sűrűn hangosan olvasnia és matekra járnia, vesszen a tűzbe az összes képlet, úgy néz ki, a varázslóknak nem szükséges sem a kovalens kötés, sem a deriválás, így ő eldöntötte, varázsló lesz. Hogy azon belül mi és hogy egyáltalán konyít-e akármihez, mindegy az már. Biztos lesz valami neki való is.
Azonban a jövőkép fejtegetés helyett ideje elindulni vissza a körletbe, ha nem akar az utolsó napokban suvickolni valamit, mert pontot már nem vonnak sehova, na de por mindig van valahol. Bleh. Igazából még mindig nem fél, hanem unja, szóval kanyarodik és fordul be a folyosóra. Nincs egyedül. Noha már azzal, hogy itt a kísértetek tényleg léteznek, nem kell Szellemirtót hívni és még beszélni is lehet velük, már ismert előtte, attól még sok más minden akad erre. Jobbára egy másik diák. Szemöldöke szökken fel, ahogy pislog hátra, de ahhoz még elég messze, hogy a gyér látások mellett bármit is kivehessenek egymásból. Valamit nagyon keres? Integet neki, hogy várja már meg, egyedül tök unalmas minden, erre nem elsiet? Megijedt? Lehet UFÓ-nak nézi? Mondjuk az elég szerencsés lesz, ha az ott egy prefektus és a karjaiba sétál. Valamit motyog, Teddy pedig megiramodik utána, nem is véve észre, hogy bármi is van a lába alatt – ő abba gyönyörűen, mint a pocsolyába, beletrappol. És ekkor vágódik el a csaj. Csak annyit hallani, hogy felröhög, ahogy közelebb ér, mert hát, ez a kódex első lépése: kiröhögni, aztán lehet a segítség.
- Találtál egy százast? Felezünk? - nyújtja a kezét a csajnak lefelé, hogy akkor itt az úriember, felsegíti. - Mibe fejeltél bele? - dől előre, hogy jobban lássa a cuccot. Ó, ebben sétált az előbb is? Értetlen néz a másikra, lehet mocsarat csinál?
- Ez a te műved? - kérdi komolyan, mintha épp prefi lenne és jön mindjárt a büntetés érte. - Segíthetek? - vigyorodik el végül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Az, hogy jól szórakozik, nem kérdés. Bár tény és való, hogy egy fokkal finomabban műveli, mégsem az az egyeneshátú, figyelő tekintetű mintadiák, aki lehetne. Soha nem is lesz, így aki erre vár, az jobb, ha fel is adja. Az viszont várható volt, hogy egy ideig rezeg csak a léc, aztán ki is borul, aminek ki kell. Nem nagyon kapja fel a nevét a tanára sajátos becézésére, amit rá aggatott, mert igencsak abszurd. Fogalma sincs honnan és miért szedte, úgy néz ki, mégis marad és szavajárása lesz. Remek, rettentő férfias, bár ő sem a macsóságról híres, arról sem, hogy cukorból lenne. De arra már reagál, ahogy megmoccan alatta a szék. Fojtott kiáltás hagyja el ajkát, pár nem túl kedves, olasz káromkodás keretében, amit inkább csak maga elé morog, mert felfogja, mi is történik. Kivételesen annyira másra koncentrált, hogy megijedt. A szék nem áll meg, sőt, ahogy oldalra billen, ismét nyikkan egy sort, talán most kellene segítségért kiabálnia. De végül nevetni kezd. Lábait igyekszik a székláb köré kulcsolni, érzi, hogy a gravitáció működne, mégsem engedi el a széket. Ujjai fehérednek bele, nevetését lenyeli és égnek – padlónak – álló üstökével sandít a tanár lába felé. Csak a bakancsoknak bólogat hevesen. Eddig is tök sok kérdésre válaszolt, nem is érti, hogy mi a gondja éppen. Ja de.
- Értettem, főnök, értettem! - és mire a szék huppan, arca kissé vöröses a fejébe tódult vértől. Pislog párat, körbenéz a diákokon, majd Zalánra pislog és vigyorog. Feltartott hüvelykujjai jelzik, hogy tök jól van, ez egy érdekes kaland volt.
- Hol tartunk? - suttogja padtársa felé, de hamar felveszi a fonalat és figyel. Rezervátumok. Vagy úgy. Ritka érdekes helyek lehetnek, csak a tananyag miatt olvasott róluk, meg amit mezei ember fejével tudhat.
- Aaaa – pattan fel, amint a már látott lángok most nem sárkányt, hanem egy épületet kezdenek formázni. Közelebb ólálkodik a látványosság felé. Van itt minden, még égnek maradt tincseit rendezi menet közben normálisba, amikor megáll a többiek mellett és hallgatja a szavakat. Hú, most a többiek okosak.
- Az állatkert tök más. Az ketrec ketreccel – rázza meg a fejét, noha nem egy vérmes állatvédő, ilyet már látott. - Dee például ott vannak Afrikában azok a kikúrt nagy rezervátumok. Szavanna és ott se látod a végét, elférnek bőven az állatkák. A mugliknak is vannak, csak elefánt meg hasonlók élnek ott és nem hiszem, hogy szenvednek. Szerintem a sárkányok sem – rázza meg a fejét. Érti ő, hogy alagút meg biztonsági cuccok, de ami muszáj az muszáj.
- Meg elég nagy káosz lenne ha repkednének a repülők között meg ilyenek – mint valami rossz fikciós film, káosz és sok-sok halál. Félrebillent fejjel nézi a miniatűrt és bólogat. Ja. Jobb nekik ott. - Deee gondolom, még így is benne lehet a szökés, mint hiba. Vagy manapság nincs ilyen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Így se keltették mostanság. Az egy dolog, hogy nem szobatársa teszi, hanem olyasvalaki, akiről nem hitte, hogy megint itt, a körletben fogja látni. Először majdnem lecsapta, mert hirtelen kelt fel, hiszen mélyen volt az álma, másodjára kellett idő, míg agya betöltött és felfogta egyáltalán, mi történik. Hogy hova és micsodát? Legszívesebben berántotta volna maga mellé, hogy megmutassa, mennyre kényelmes, puha és meleg az ágy, milyen jót lehet benne aludni, azonban inkább a csaj rángatta ki onnan. Volt egy kis hiszti, na.
Végül csak felöltözött. Van nála pulóver, de a kezében lóg, mert agya addig nem jutott el, hogy azt fel is kell venni. Ásítozik, haja szénakazal, szemei álmosak. Mondhatni, egész békés létforma most, a légynek sem ártana, ha az is hagyná aludni.
- Biztos nem mehetünk el kávéért? - mormogja a lány felé, majd szemeit dörzsöli meg. Ki akart térni a konyha felé, de Júlia azt mondta, erre nincs idő, így is késésben vannak. Honnan? Miért? Miért nem érti az egészet? Aztán csak elmagyarázza. Ekkor röhögött fel, azonban, amikor komoly arcot kapott válasznak, kapcsolt, hogy ez nem kamu. Harmatot kell gyűjteni. Mi a fasz.
- Értem én, hogy be akarsz vágódni, de muszáj? - muszáj tuti, mert itt vannak. Elnyom még két ásítást, amikor megérzi, hogy megrángatja a póló ujját. Libabőr járja át, hűvös van és nagyon reggel. Megáll és a másikra pillant. Miközben magyaráz, végre kapcsol és belebújik a sötét, kissé elnagyolt pulóverbe. Olyan meleg és puha, lehet állásban fog elaludni, vagy a fűben. De nem, már kezd ébredezni és onnantól nincs megállás. Majd alszik este.
- Balról, jó. Ez a bal? - még meg is emeli a kezét, mert kinek mit jelent a bal, ugyebár. Még mindig túl szürreális és a csaj még mindig nem röhögi ki, hogy bedőlt. - Ó, jólvan már. Nem bántom a hülye harmatodat – morog, majd megindul. A pulóver zsebéből túrja ki a pálcáját, majd gyújt fényt és néha megállva guggol le, hogy keresgéljen. Egyre már rálépett, érzi a cipőjén, de erről most mélyen hallgat és tovább halad. Végül guggolva marad megint és egy csillanó pontra irányítja a pálcát.
- Áhhá, megvagy! - morogja, mint valami vadász, majd kissé felegyenesedik. - Asszony! Itt a harmatod, gyereeee – kezd éledezni, nem vitás. Jobb, ha az előtt lelik meg ami kell, mielőtt végigcsörtet a maradékon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ennek ez a menete. Semmi rosszindulat nincs benne vagy épp gúny, a nevetés ösztönös, főleg utána az, ahogy segít is. Most mindegy, hogy trutyi vagy nem trutyi, nem zavarja, mivel még mindig nem egy finnyás gyerek. Egyszerű matek, valaki elesik, fel kell szedni. Szerencsére nincs olyan erőben a csaj, hogy lerángassa maga mellé a koszba, már csak az hiányozna. Nem mintha sírna, vagy annyira rossz lenne, de akkor már kettejüket kellene felszednie. Azt nem tudja, hogy mi történt és miért, vagy éppen miért hunyorognak ennyire rá, talán elhagyta a szemüvegét és alig lát. Lábát jól megvetve lesz támasz, a többit meg majd utána kiokoskodják ha kell, ha meg nem, akkor mindenki mehet a dolgára.
- Ja ez ilyen hülye mondás – engedi el, mikor vetkőzni kezd, majd azzal törli magáról a retket. Lehet van nála zsebkendő, viszont az pontosan annyit érne, mint halottnak a csók, így nem ajánlja fel oly nagylelkűen. Lehet abba csomagolta a rágót és akkor még pluszban kellemetlen is lenne az egész a trutyi mellett. - Ha valaki elesik, akkor mondják, hogy biztos pénzt talált – mutogatja közben, hátha leesik a poén, de ezek szerint az most kikerülte szerencsétlen lányt. - Amúgy pénz meg azért kell, mint mindenki másnak: elkölteni – mondjuk a mugli pénz része a kérdés, de csak kapcsol ebből, hogy tudja mi az, sőt, használni is szokta. Elengedi a dolgot és közelebb hajolva szimatol párat, majd leguggolva vizslatja a trutymó maradékát a padlón. Nemes egyszerűen nyúl ki és dugja bele a mutatóujját. Nem, nem kóstolja meg.
- Nyehh. Ez nem hányás, inkább olyan… műtakony. Lehet még jól is tesz a bőrnek – egyenesedik fel és törli a mocskos ujját a nadrágjába. Szerencséje volt, bár úgy néz ki, itt vannak olyan kulturáltak az emberek, hogy egyéb végtermékeiket nem a falakra, folyosókra helyezik el. Tök jó, még a fiú vécébe is be lehet menni anélkül, hogy rettegni kellene.
- Áhhá! Eltévedtél – bólint egy nagyot, a feje ugyan nem esik le persze. - Ha most prefektus lennék, nem hinnék neked. De mivel nem vagyok, nekem mindegy miért vagy kint – vigyorodik el szélesen. Még hogy ő meg egy jelvény. Az lenne az iskola egy olyan napja, ahol el kellene gondolkodni a bezáráson, mert a vezetőség megzápult. Heccnek jó lenne, de ő és a szabályok? Be nem tartja egy részét – mint most –, miért várná el, hogy más is megtegye. - Árnyék? Nocsak – néz körbe látványosan, mintha ő is keresné azt, miközben nem is hisz ebben. Végül csak megvonja a vállát. - Lehet, hogy kísértet. Vannak erre – pillant le végül a trutyira. Neki is új volt meg sokk, amikor látta és találkozott egyel, majd végül röhögve rohant át rajta, hogy a jeges érzet a feje búbjáig elöntse. A kísértet nem volt boldog tőle, azóta is inkább kerüli.
- Enni voltam a konyhában. Aztán sétáltam, ellőttem egy cigit meg ilyenek. Csak a szokásos – mintha arról magyarázna, hogy órán volt, tök normális, hogy ő idekint van és teszi a dolgát. Ahogy asszonyosan a csípőre vágja a kezét a másik, felröhög. - Nocsak! Friss prefektus vagy csak erkölcsrendész? - nem hagyja annyiban, sőt, ő is csípőre teszi a kezet és ki is tolja azt kicsit. Hogy lehet így állni? - Ágyban lehetek bármikor, de éhesen? Neeem, nem szabad – rázza meg a fejét, majd leengedi a kezeit. - Olyan ügyes vagy, hogy egyedül visszatalálsz vaaagy kísérjelek el? Te döntesz – elhiszi ő, taknyon elcsúszni mindenki tud.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nem nagyon fogja fel vagy nem akarja azt, amit Ramóna szemében lát. Azt látja, hogy a csajnak ha lenne még kicsivel több mersze, már csak a hátát mutatná neki és messzire menne. Vagy legalább azt mondaná, hogy húzzon a francba. Nem venné a lelkére, küldték már el és el is fogják, ebben szemernyi kétsége sincs. Azonban a lány csak nézi őt és talán próbálja felfogni, hogy mit is lát. Igazából ő tényleg olyan, mint a kutya a kerítés mögött: azt hiszik mindenkit széttép, akkora hanggal tud ugatni, aztán ha eltűnik a kerítés, ugyan nem tojik be, azonban nem is nyakra támad. Sőt mi több, egész barátkozó típus. De a stílusa ezzel jár, azokat pedig, akik hasonlók hozzá, nem egyszer hiszik erőszakos állatoknak. Mint a nagydarab benga motorost, akiről előbb hiszik el, hogy embert eszik, mintsem azt, hogy odahaza várja öt kismacska, akiket dédelget. Ez ilyen. Neki tetszik a zene, tetszik, ha valaki zenél, olyankor pedig ott van. Van az ő házukban is egy csávó, aki random szokott koncertezni a klubhelyiségben, néha úgy rázza a fejét, mintha minimum Slipknot élőn lenne, oda sem neki. A vibe megvan.
Az, hogy azt már nem ismerte fel elsőre, mit játszik, nem meglepő. Kis segítséggel azonban egy nevezőre jutnak és ezt a lányon is látja. A riadt szemek kicsit eltűnnek, még ha örülne is neki, hogy valaki felismerte amit játszik. Nem is azért, mert olyan nagyon híres – az, persze, hogy az – hanem inkább azért, mert eltalálta a hangokat, a ritmust, mindent. Szóval igen, végre van valami, amivel nem a frászt hozza rá, hanem jót tett. Ez kész öröm, ilyenre mondják a csíra gyerekek, hogy holnap esküvő, mert elértek valamit egy csajnál. Szerencsére neki nincsenek ilyen hátsó gondolatai.
- Szuper! Azt ismerem. Meg láttam amikor pálinkát ivott. Mármint csak így videón – mert élőben eléggé fura lett volna. Mondjuk simán elment volna koncertre, de nem élt már akkor Freddy, mikor ő a világra érkezett és fel is fogta volna, hogy hol van. Aztán kicsit felvilágosítja a csajt, miért ennyire kultúrparaszt és műveletlen. Oké. Még mindig azt hiszi, hogy meg fogja enni? Komolyaaaannnnn. Ő? Kenyérre lehet kenni.
- Akkor tudsz még Queen-t? Vagy ilyen magyar valamit. Azokat nem ismerem – mintha csak diszkóban lenne és a DJ-től próbálná kérni a kedvenc számát, amit senki más nem ismer. - Vagy felőlem a Wonderwall-t is nyomathatod. Azt ismeri mindenki, elcsépelt, de jó gitárra – mutogat is. Hát, ha ez kell, ő magyaráz a másik helyett is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

tilosban, meg éjjel is, meg minden.

A mai nap nincs szerencséje: elszakadt a kedvenc öve, az orrán szaladt ki az üdítő, majd az, amit abból a táskájába pakolt, ki is ömlött, így a napja egy jó részét azzal töltötte, hogy gyakorolta a mágiát. A jegyzetek szárogatása igencsak jól ment, csak kicsit pörkölte meg az egyik szélét, amit nem is ért, hogy hogyan sikerült, de elengedte. Az övvel kicsit már több gondja volt, nem is az igazi, mert a szegecsek, amik ott pihentek, nem másztak vissza a helyükre. Azzal majd bíbelődik akkor kézzel, gondolta és ment tovább.
Kilógott a faluba pár dologért, majd rájött, hogy el is ütheti az idejét minden mással, mint az iskolai élet. Utolsó óráját sikerült ellógnia, ami még szebbé teszi, hogy mennyire tesz most mindenre. Mehetnékje van, na. Közelednek pedig a vizsgák, Teddy pedig igazából beletörődött abba, hogy idén már tényleg bukni fog. Még ha tavalyi a jó ég tudja hogyan, mégis sikerült. Mondjuk sok múlt azon, hogy kegyelmes tanárai voltak, azonban az idei anyag, ahogy nézte, sokkal nehezebb. És nemigen akarnak a dolgok a fejébe menni. Már meg van írva a levél "haza", hogy erre kell számítani, épp az is elázott a többi lappal. Majd átmásolja, ezen nem múlik.
Az órájára akkor tekintett, amikor már igencsak azt mutatta, hogy elkésett. Nem mintha félne, nemigen látott eddig ijesztő prefektust, akitől tényleg vigyázzba vágná magát, nem pedig még nagyobb hévvel magyarázna. A takarásban nyomja el a csikket, majd indul befelé, zsebre vágott kezekkel, mintha csak nappal lenne, semmi több. Elnéz balra, jobbra, előre, majd megy tovább. Odabent persze azért kétszer meglesi, merre fordul be, így keveredik totálisan másik helyre, mert amerre mennie kellett volna, ott épp volt valaki. Nem látta, hogy csaj vagy srác, csak hogy nagyon sétál, tehát vélhetően azokat keresi, akik kint lógnak. Vagy épp ő is egy azok közül és menekül valaki elől. Mindegy, ezt nem tudja meg, azt viszont igen, hogy nincs jó helyen. Végül megint hall valakit közeledni, így kész támadni is. Igazából csak lopakodik, míg meg nem látja a sziluettet, ami ismerős így félhomályban is. Mert nem pálcával, csak telefonnal világít, de ezt a hátát bárhol felismeri. Beugrik mellé, arra sem gondolva, hogy ezzel fogja halálra ijeszteni.
- Te mit keresel idekint? - mintha számon kellene kérnie bármiért is, pont neki és pont ugyan azért. - Neked volt egy jelvényed nem olyan rég. Be kellett seggelned a szabályokat, tudom én. Mit fog így mondani a bácsi? - cukkolja azonnal, mint mindig, miért ne hagyná ki. Mert tény és való, mókás, hogy nem olyan rég még  prefektus volt. - Szégyelld magad. Írok is haza, hogy van még egy rebellis punk a családban.