34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ami a hírből kimaradt: Ha van olyan családotok, mely szorosan köthető valamelyik faluhoz, dobjatok egy baglyot Lizinek, és beteszi a leírásba.
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 33 ... 41 42 [43] 44 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Szávay Edmund
Minisztériumi dolgozó, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. október 17. 17:10 | Link

Rebeka
animágia óra part III., négy lábon beköszönve;
______________________________________


- Nem is csinálok ilyet – kérem ki mindjárt magamnak, csak éppen teljesen feleslegesen. Edzem én a sajátomat is, nemhogy az övét. De azt hiszem, szerencsére az egészséges mértékben teszem mindezt, vagyis, úgy tűnik, mert eddig még nem hajtott el a büdös fenébe, hogy vissza se találjak. Szóval, jobb így, kellemesebb és akkor mindenki boldog. Egy egészséges csipkelődés meg mindig kell.
- Persze. All in one, bundára, száraz hajra, kocsira, ablakra. Tudod, olyan tipikusan pasicucc – mert a nőknek aztán mindenre is van egyféle, nekünk a legtöbb tusfürdővel egyben van és oldjuk meg. Jó, nyilván akinek olyan korpás meg más bajos a feje, az vegyen olyat, de igazából többre nincs szükség. Mindenki látott már hosszú hajú férfit, olyat, akinek üstöke láttán az összes nő legszívesebben marékszám tépte volna ki a sajátját, vagy a pasiét, hogy az övé lehessen. Ez ilyen. Nekem nem tudom milyen lenne, mindig is rövidre hagytam, ha kicsit megnőtt, akkor meg tűnt úgy, hogy egy viking üstöke lenne, így erről nem tudok nyilatkozni. Vigyorogni szélesen azonban annál jobban.
- Én nem kötekszem. Te veszed annak azt, hogy az igazat mondom – vagy nem, de én tökre elhiszem, hogy azt mondom. Minden más az mellékes ilyenkor ugyebár. Nem kell itt bonyolítani a helyzetet, a világot. Megteszi azt a világ maga.
- Nem, nem a levélre gondoltam, az része a bájitalnak. A másikra, kicsit nagyobb. Nem tudjuk irányítani – tudom én, hogy tudja, ha épp most nem is ugrik be neki azonnal. Nem árt kicsit néha frissíteni és arról sincs szó, ha most nem tudja, nem fogom megmondani neki a választ. Nem vagyok olyan lelketlen.
- Nem mondtam, hogy ez gond – felőlem lehet állatvédelem meg minden, nem fogok senkit kitenni olyannak, amiben esetleg sérül. Se őt, főleg őt, de mást sem. Ahhoz kegyetlennek kellet volna születnem, azonban nem sikerült nekem ilyen sem régen, sem most. Még ha el is nyomtam a lelkiismeretem, akkor sem sikerült úgy, ahogy azt én akartam volna. Nem most fogom elkezdeni. Helyette inkább gyorsan vázolom azt, hogy mivel áll szemben. Nem egyszerű, sőt, ennek hangot is adok, mert szerintem ennél nehezebb nemigen akad. A vihart kivárni is könnyebb, mert ott ha sikerül, akkor sikerül, de nem kell előröl kezdeni, ha másnap ugyan úgy esős az idő, de előtte elmaradt az esemény.
- Minden más, szerintem. Mármint, a bájital hozzávalókat összerakni is feladat, de ott nincs az, hogy ha elrontod, akkor ne tudd azonnal a mozdulatot megismételni. Ellenben a levéllel, egy teljes hónap megy kárba, ha a huszonkilencedik napon történik valami. De tudom én, ügyes vagy – nyújtózkodom egyet úgy, hogy nyakam is beleroppantom még egy kicsit. - A bájitalról utána beszélek, nehogy sok információ legyen, vagy mire odaérünk elkopjon. Viszont nem úszol meg. Kell egy szép varázsigét is gyakorolni mellette, hogy ne legyen könnyű a levéllel – esküszöm nem szívatom, ez az alap pakk. - Az pedig így hangzik: Amato Animo Animato Animago. De ezt leírtam a papírra is, amit majd hazafelé odaadok. Szólj, ha nem tudsz követni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Marina Darik
Mestertanonc Rellon (H), DÖK tag, Másodikos mestertanonc


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 414
Összes hsz: 704
Írta: 2021. október 18. 15:29 | Link


#májusvége
#mégnincsnyár
#holaboldogság?
#LostBoy



Olyan nagyon próbált erős maradni. Olyan lány lenni, aki nem sír mások után. Olyan, akire az apja is büszke lenne. De mégis a szíve majd meghasadt a fájdalomtól ami belül nyomasztotta, és mikor Kende magához szorította és engedélyt kapott a sírásra egyszerűen nem bírta tovább. Teljes testében megremegett, a tüdeje újra és újra szaggatottan kérlelte a barnát a levegővételre. Szeme vörös, arca nedvessé vált. Halkan, de folyamatosan adta ki magából a fájdalmat. A környezet csöndes volt, egyedül a lány szipogása zavarta meg a stég nyugalmát.
Aztán lassan, de csitulni kezdett. Mikor már a könnyei is elfogytak, és csak a fájdalom és magány, amit az utóbbi napokban érzett, kezdett távozni a mellkasából. Biztos volt benne, hogy most változik meg benne valami. Hogy ez az a pillanat ami után már nem fog sírni, mert ott vannak neki a barátai. Loki, Kende. Ott vannak neki, ahogy a családja soha. És neki is ott kell lennie értük. Jelenleg Lost Boy mellett.
Bedagadt szemekkel bár, taknyosan, de komolyan figyelte a szőkét, ahogy végre beljebb engedte. Semmit nem értett az elemi mágiához, de amikor Kende elárulta neki, hogy van egy ilyen képessége szinte első dolga volt a könyvtárba indulni. Loki illúziómágiájánál se tett mást, csak a Mórocztól több kezdőinfót kapott, mint a mellette ülőtől. Éppen ezért hevesen bólogatott a vadmágia elnevezés hallatán. Hazudna, ha azt mondaná első olvasásra megértette ezt az egész dolgot, de legalább az alapfogalmakat megértette a képességgel kapcsolatban.
- Tudok valahogy segíteni? Van egy tüzes szalamandrám, lehet segít előhozni a képességedet – javasolta egy apró mosoly kíséretében. Az egyik könyvben olvasta, hogy a vizes emberek nem szeretik a tüzet. Már akkor is az volt az első gondolata, hogy szegény Srtut nem sokat fogja látni a barátját.
Visszaölelte Kendét, egy kicsit tovább is szorongatta, mint szokás. Aztán kibújt, és egy nagyobb lendületet véve felállt. - Na gyerünk. Gondolom edzés van, szóval nem zavarlak tovább. Menj úszni – lódította a kezét a víz felé, mintha csak ezzel rá tudná venni a fiút, hogy nekiálljon.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Reiner Kende
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 322
Összes hsz: 666
Írta: 2021. október 22. 21:18 | Link


Totál ki van készülve - ez jelenleg az egyetlen gondolat Kendében, ahogy szorosabban tartja a barátnőjét. Nincs ehhez hozzászokva, mivel abban sem biztos, hogy a Reiner famíliába vannak könnycsatornák. Éppen ezért teszi azt, amit érez, hogy kell neki, csak pusztán itt lenni, csendben és nyugodtan meghallgatnia a másikat. Nem tud nagyon többet kezdeni a helyzettel annál, amit már elmondott és amit jelenleg is tesz. Ura a helyzetnek. Viszonylag. Lassan simogatja a hátát, mikor érzi Mae vállainak visszafogottabb rázkódását. Annyira él benne egy kép a szerelemről, a házasságról és a kapcsolatokról, amit otthon látott. Egy szerep, amibe a társadalom belekényszeríti az embereket. Maenek most véget ért valami amiről azt hitte, hogy igazi, ezért ilyen szomorú, mert most gyengének és elárulva érzi magát, miközben ezek szerint megszabadult valami rohadt hamis és mérgező dologtól. - Figyu, ha folytatod megemelkedik a vízszint - vigasztalja még, ujja külsejével törölve a könnyeket a Szösztalicska egyik majd arcának másik oldalán.
Attól mert most beszél róla, semmi nem fog változni, ezért támad bűntudat a mellkasában, mégis mosolyog mikor Mae bólogatásokba kezd. Szeretné, ha a legjobb barátai megérthetnék, de ez nincs így. A barátai azzal segítenek neki a legtöbbet, ha hangosan és felszabadultan nevethetnek, vagy éppen baromságokról beszélgetve lógatják lefele a fejüket a kanapé széléről. Ezt válaszolná, de úgy hőköl hátra, mintha az arcába is lenne tolva az a lény. - Mióta? - kerekednek ki szemei, majd ráz a fején. - Ahh, nem, kösz, jobb lesz nélküle. Ha ki is váltana valamit, akkor sem kontrollálom az elememet - még az allergiája előjönne az megspékelne mindent. - Attól még tényleg köszönöm - mondja és húzza is magához a dánt. - Nagyon adom, hogy megismertelek - halkan mondja, szinte ki se lehet érteni.
Kuncog már, hiszen a Szösztalicska próbálkozhat Kendét szorongatni, a srác éppen csak érez valami folyamatkezdeményt. Legközelebb súlyzót kap, ha nem lenne így is elég közveszélyes a barna. Elengedi, ültéből néz fel rá. - Jó lenne, de szerintem visszamegyek veled, Szösztali. A kis szaros tüzes állatod hallatán megszédültem - vigyorodik el, egyértelműen viccelődik, de feltolja magát. Magára húz egy laza pólót, lehajolva dobál néhány holmit a táskájába, majd azt átdobva fején lép Mae mellé. - Gyere, meghívlak egy vajsörre, te kattyos - biccent a fejével irányba.
Utoljára módosította:Reiner Kende, 2021. október 22. 21:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Marina Darik
Mestertanonc Rellon (H), DÖK tag, Másodikos mestertanonc


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 414
Összes hsz: 704
Írta: 2021. október 22. 21:52 | Link


#májusvége
#mégnincsnyár
#holaboldogság?
#LostBoy



Mindig is csodálattal töltötte el, hogy a barátainak ilyen képességei vannak. Ő nem értett semmihez jobban, ha csak a bajkeverést nem vesszük be a pakliba, de annak sajnos nem sok felnőtt örült. Mindenesetre ha már neki nem adatott meg ilyen, legalább tudta támogatni a barátait a fejlődésben. Könyveket olvasott, mellettük volt ha gyakorolni kellett, és még a kedvenc dán zászlós pulcsiját is beáldozta egy zokszó nélkül. Értük megtette, ahogy ők is tették volna érte.
- Elég régóta... régebb óta, mint ahogy ismerlek, de tudtam, hogy a mágiád miatt nem vihetem a közeledbe - magyarázta Mae két szipogás között. Hangja kicsit eltorzult a sok kiadott könnytől és bánattól, de továbbra is az övé volt. - Én is szeretlek Kende - szorította magához a másikat, kissé másképp fordítva le az adott szavakat, mint ahogy a szőke mondta. Bár ebben most nem a kommunikációs csatornák volt szerepük, sokkal inkább a kettejük különbségének. Hogy hogyan képesek kifejezni a szeretetüket. És ha a dán ki is mondta azokat a végzeteseket, soha nem várta el egyik barátjától sem, hogy ugyanúgy hangoztassák visszafelé is. Majd elmondják neki, ha fontosnak tartják. Az többet jelent, hogy ott vannak.
Megvárta, míg a másik is felkászálódik. Elnevette magát a felvetésen. Még ha ismerné a kis lányt, akkor hogy kiakadna...
- Sajnálom, de nemet kell mondanom az ajánlatra - húzta el a száját, de annak szegletében egy kis huncut mosoly húzódott. Hirtelen nekicsapódott Kendének, és addig tolta teljes erejéből, míg a másik bele nem esett a vízbe minden holmijával együtt. Hangosan nevetni kezdett rajta a barna. - Lehet, hogy arra nem tudlak rávenni, hogy gyakorold az elemedet, de arra igen, hogy nekiállj edzeni. Nem hitted, hogy majd a felügyeletem alatt ellustulhatsz ugye? - mosolygott a barna. Ha nem lett volna vörös a szeme, az ember még el is hihette volna, hogy nincs semmi baja. Mintha megint a régi lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Damien Sebastian Felagund
Egyetemi hallgató, Végzett Diák, Független varázsló



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 194
Írta: 2021. október 26. 13:37 | Link

Médi

Szokott dudorászni, gitárpengetés közben tingli-tangli slágereket vagy csak töredékeket ebből-abból; félhangosan, orra alatt mormolva jóformán, háttérzörejként, csendek kitöltésére. De nem énekel, nem mások előtt, s főleg nem ilyet. Semmit, aminek minden hangját saját lényéből kellene kifacsarnia. Semmit, amiben szíve-lelke benne van, ami tapintható színt, élt, erőt adna baritonjának. Ő ezeket a fiókjának tartogatja és a plafonnak szerzi. Érintőlegesen sincs tisztában vele, milyen hatással lehet másokra vagy egyáltalán érthető-e, bár... Kifejezni, megértetni másokkal érzéseit erejét meghaladó feladat lenne, még akkor is, ha nem vergődnének torkában a hangzók és szakadoznának cafatosra szavai. Szükségtelen luxus az ilyesmi ott, ahol a gyerektől csak néma engedelmességet várnak.
Elhallgat, kifulladva, mégis, mintha háta egyenesebb lenne most s válla nem olyan görnyedt - a feszültség viszont marad, hiába adta ki magából egy részét, arra készteti, hogy visszafogja szomjas, kapkodó lélegzeteit. Kalapáló szívét és légzését próbálja regulázni, ha arcizmait nem tudja. A leereszkedő, tücsökciripeléssel teli hallgatás nem is állhatna messzebb a nyugodtól. Vár, ki tudja, mire, végig Médit figyelve akár egy ugrásra kész, farkasszemet néző állat. A sötétben lehetetlen megmondani, változik-e bármi tekintetében a reszketés vagy a könnyek láttán. De látja őket.
Damien nem hátrál, s talán ez legfőbb hibáinak egyike - örökké fogait vicsorítva, karmait meresztve fordul szembe a világgal. Akadnak kivételek; elvégre nem szörnyeteg, pusztán idomításnak töretlenül ellenálló vadállat. Azonban mozdulni sem mozdul, ahogy a lány tétován megragadja ruháját, majd közelebb lépve lefejeli a mellkasát. Előre biccenő fejjel, értetlenül mered a sötétben az alig kivehető hajtömegre. Idegen gesztus ez, nemcsak mert többnyire a színjáték részeként végtelenül udvariasan érnek csak egymáshoz, hanem a fiú számára úgy egyáltalán. Hosszú tétlenség után felemeli kezét, akadozó mozdulattal, végül sután Médi fejére téve - tenyere inkább csak érintkezik a szőke fejbúbbal, semmint simítja. De nem tolja- vagy löki el. Nemán hagyja, hogy a másik telesírja a trikóját, amíg megnyugszik valamelyest, s keze csigalassúsággal átkúszik a lány tarkójára, mintha esetlenül bátorítaná.
Utoljára módosította:Damien Sebastian Felagund, 2021. november 10. 19:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Médi
Mestertanonc Rellon (H), Világalkotó, Elsős mestertanonc


hercegnő
offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 283
Írta: 2021. november 1. 23:17 | Link

Dami

Ha fel kellene sorolnia az életében öt olyan dolgot, ami fontos számára, a listán szereplők között Damien neve is szerepelne. Azt, hogy ez így van, az ember nem is gondolja addig, amíg nincs azon a ponton, hogy elveszítse, ami számít, amit szeret és amihez ragaszkodik. Ha nem is mesébe illő kapcsolat az övék, de valami olyan, ami bizony mélyen gyökerezik. Mert nem tudja, de igenis nehéz lenne elengednie őt, aki a legjobb barátja.
A könnyek némán áztatják Médi arcát, arról legördülve pedig a fiú ruháját. Visszhangzik a fejében a dal, az itt-ott kiejtett szavak, lelkét mardossa az a mélység, amivel a frászt hozta rá. Megijedt. Na de nem attól, ami történt, sokkal inkább a mögötte megbúvó dolgoktól. Médi nem magával foglalkozik első sorban, de érzi, hogy Damien esetében olyan felszínes kapcsolatot sikerült kialakítaniuk, melyben egyikük sem látta a másik igaz valóját.
Percek is eltelnek, mire megmozdítja fejét, s kisírt szemeit a félhomályban még szomorúbb arcra emeli. Ujján megfeszül a gyűrű, amit tőle kapott, a holdfény megcsillan a leveleket kitöltő köveken. Lenéz rá, majd újra a sötét szemekbe. Lélegzetét visszatartva csúsztatja fel jobbját a másik arcára.
- Sajnálom - hosszan fújja ki a levegőt tüdejéből, de ezzel nem érzi magát könnyebbnek. Mellkasára ráült az a sok szomorúság, amit nem fog tudni egyhamar elengedni. Valószínű, hogy Damien nem tud mit kezdeni Médi érzelmi kitöréseivel és ezt a lány is tudja. Habozik. Nyel egy nagyot, mielőtt újra erőt venne magán egy mondat megformálásához.
- Én nagyon szeretlek téged - szavai halkan törik meg az éj csendjét. Talán ez az a pillanat, amikor az este folyamán legjobban retteg. Nem akarja hallani ugyanazt az ő szájából, amit Médi maga a fejéhez vágott a stégen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Damien Sebastian Felagund
Egyetemi hallgató, Végzett Diák, Független varázsló



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 194
Írta: 2021. november 28. 11:20 | Link

Médi

Van a hangtalan sírásban valami természetellenes. Megfogalmazni maga sem tudná, de még ő is érzi, holott inkább érti és számol a másokban lezajló folyamatokkal, semmint valójában érezné súlyukat. Az egész... összezavarja, mert máshogy kavarja fel, kusza dolgokat mozdít meg benne. Médi néma sírása olyan, mint a saját, ökölbe sem szoruló kezű haragja; amorf és nem lenne szabad, hogy létezzen. Végiggoldolni képtelen ebben a pillanatban, s megkísérli elméjének egy lakatlan szegletébe száműzni átmenetileg. Ujjai szórakozottan mozdulnak, ahogy macskáit szokta vigasztalni.
A lány lassan csitul, s ahogy felnéz rá, Dami keze önkéntelenül is lecsúszik, karja ernyedten lóg teste mellett. Megrezzen az érintésre, bár ez lehet tik is - Médi ujjai alatt érezheti, ahogy arcizmai meg-megrándulnak. Két-három aprót bólint. Elhiszi, sőt, valamennyire el tudja fogadni most, hogy az eltelő percekben lemállott róla az indulatok java. Ám ahogy a vadszőlő leveleinek lehullása után, lényének réseibe belenőve is ott kapaszkodnak szunnyadó indáik. A tartása enyhül, majd hirtelen feszül meg újra, ahogy Médi következő szavai elérik. Balja a lány csuklójára fog, ujjai játszi könnyedséggel érik körbe.*
- Alors prouve-le,-*préseli ki magából, s különösebb nyelvtudás nélkül érezhető a szavak jelentése - a halk, karcos, nyers mondat megszorítja az embert. Bizonyítsd be, mert ez az arc nem tűri el, hogy megüssék, s két pillanattal később bocsánatkéréssel simítsák. Médi tudhatja a legjobban, talán Charlie kivételével, milyen pontosan méri fel az erőviszonyokat a fiú és mennyire nehéz meghajolnia mások akarata előtt, amikor azok a szeretet jelszavával dobálóznak. Aztán elengedi a lány karját és lassan, nagyon lassan elhátrál.*
- Bonne nuit,-*köszön el halkan, mielőtt megfordulna és elsétálna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vitéz Rebeka
Bogolyfalvi lakos, Animágus, Független boszorkány


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 298
Összes hsz: 1045
Írta: 2021. december 2. 14:24 | Link

Edmund

- Nem, hát persze, hogy nem – hagyja rá némi éllel a hangjában. Nem megy bele azért minden parttalan vitába, tudja jól, hogy melyik szituációkból sülhetnek ki vicces civódások, és ez épp nem az. Már így is túlragozták talán egy kissé.
- Ami ráadásul még irtóra büdös is a flakonban, tudom, tudom. – A bátyja is valami hasonló förmedvénnyel keni magát, mégis, a bőre olyan puha, mint egy kisbabáé, a haja olyan selymes és fényes, mint egy samponreklámban. Ő meg mindenféle csodát ígérő balzsamot, pakolást, ápolót meg ki tudja még mit magára ken, aztán mégsem elégedett sosem önmagával. Ki érti ezt? A természet igazságtalan rendje.
- Most úgy érzem, magam, mint valami vizsgán, ahol meg fogok bukni. – Az agya olyan hirtelen lesz olyan üres, hogy még önmaga is meglepődik, hogy képes ilyet produkálni. Szeretné néha szántszándékkal megtenni ugyanezt, de olyankor persze sosem sikerül. Miért is sikerülne? Az túl egyszerű lenne. Most viszont semmi nem jut eszébe, úgyhogy csak pislog Edmundra, mint hal a szatyorban. Az bosszantja fel igazán, hogy tudja, hogy tudja, de egyszerűen képtelen az agyát munkára bírni. Elégedetlenül sóhajt, majd hátra dől két könyökére, arcát a nap felé fordítja, hogy legalább ennyi jó legyen most.
- Az hogy az előbb kaptam egy kis rövidzárlatot, még nem jelenti azt, hogy ne tudnálak követni. Fejben itt vagyok, tudok figyelni rád, menni fog ez. – Kicsit talán sértettebben hagyják el a szavak a száját, mint azt szeretné. Mármint na, rosszul esik neki a feltételezés, hogy nem nézi ki belőle, hogy ennyi információt nem tud fejben tartani. Emberekkel dolgozik, szép lenne, ha képtelen lenne figyelni másokra, megjegyezni, amit mondanak, majd később emlékezni rá. Ebben jó, ha már másban nem is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reiner Kende
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 322
Összes hsz: 666
Írta: 2021. december 7. 23:47 | Link


Találkozott már korábban a tűz állataival. Ott volt Sára elemi állata és a góré lelki társa, aki már az első alkalommal is ragaszkodott a gazdája valagában maradni minden lépésénél, és mindegyik pontosan ugyanazt váltotta ki: akaratlan undort és viszolygást. Nem nagyon, csak enyhén, amit Kendének átélni így is idegen. Jobban viszolyog attól, hogy ezeket kell éreznie, mint magától az állatoktól. De a gyíkkal más a helyzet. Taszítja a gondolata is, mióta egyszer allergiás rohamot kapott egy hasonló állatkától. Sose mondta a barátainak, de nem is kellett, mert Mae alapból levette azt is, hogy a hydro nem rajong a hülye háziállatáért. Ha nem ölelné éppen karjaival, akkor valszeg most megcselekedné.
Halk hümmentéssel reagál a szavakra, amik bekúsznak a mellkasáig. Ritkán mondja ezt neki bárki is, még idegen hallania, de tagadhatatlanul jól esik neki. Akár egy kisgyerekagy fészkelődik az apró karok szorításában még egy kicsit közelebb. Egyelőre máshogy nem tudja kifejezni azt, amit érez, de fontos neki ez a barátság és most jön rá mennyire parázott, hogy esetleg félbe szakad a nagy némajátékban, amit a dán űzött hetekig.
Felkel, mégis megtorpan a nemre. Nem para, biztos más dolga van, akkor max… max visszamegy a kastélyba, de a gondolat be sem ér, amikor fel nem fogva mi van a teste automatikusan enged a taszításnak. Lába gyorsan jár, talpa alatt érzi a fa pilléreket rezdülni, mígnem belecsobban a vízbe és alámerül. Tompán üti meg fülét a nevetés, miközben a mellkasa egyszerre feszül és hevesen verő szíve tombol örömében. Kerülni a vizet olyan volt, mint teljesen magányosan lebegni a semmiben. Egy ideig bírta, aztán fojtogató lett a hiány. A hiány, amit az úszóedzések sem tudtak pótolni. Mert bár ott nem a vízzel való kapcsolata került előtérbe, hanem maga a sport, a technika, a mozgás, mégis hirtelen ott is visszaesett a teljesítménye. Nem kellene erőltetnie. Nem szabadna, hiszen most is úgy tör felszínre levegőért mintha már mindig szorítaná az oxigén hiány.
Egyszerre kérdő és értetlen tekintetében minimálisan csillan a kétségbeesés. Miért tette? Miért taszította bele? Gyakorolná az elemét, ha ő maga rávehetné. Ő lenne a legboldogabb. De nem érzi.
Mae pirosló szemei viszont nem engedték Kende mérgesebb gondolatait előrébb kerülni. A szavakat hallgatva nyel nagyobbat és lesüti a szemét. Csak jót akar a másik, pusztán nem tudja hogyan segíthetne… hogyan viszonozza azt, hogy ő meghallgatta a szerelmi csalódását? Szürkéskékjét emeli rá, halvány mosollyal nyújtja felé a kezét. - Bejössz? - teszi fel a kérdést, ahogy izmai a vizet érezve meg-meg feszülnek. Lépésről, lépésre kell újra visszatalálnia a vízhez, mielőtt tényleg elidegenednek. - Na, Marina Darik? - hajlítgatja ujjait és közelebb mozdulva nyújtja kezét magasabbra.
A barátai így is a legfontosabbak és látva a lányon a segíteni akarást képtelen volt arra, hogy kimásszon és itt hagyja a tavat. Egy tíz perc belefér. Talán. Nem? Ha Mae bejön, akkor igen. Ha nem... ha nem akkor kimászik.
Utoljára módosította:Reiner Kende, 2021. december 7. 23:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Marina Darik
Mestertanonc Rellon (H), DÖK tag, Másodikos mestertanonc


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 414
Összes hsz: 704
Írta: 2021. december 25. 17:42 | Link


#májusvége
#mégnincsnyár
#holaboldogság?
#LostBoy



Fogalma sem volt róla, hogy a másik miken megy keresztül. Nem csak Marina volt az egyetlen, akinek a mellkasán úgy ült a szomorúság, mint Nagy Úr a pénzhalmon, hanem Kendéén is. Míg a barna egy hétnyi hallgatás után sikeresen kiadta a nagyját magából, a fiú még a felületet is képtelen volt kapargatni. Egy halvány információ pedig édeskevés volt a dánnak. Tényleg elhitte, hogy jót tesz. Madam Lykke is mindig arra tanította, hogy minél gyorsabban próbálja újra, mert ha valamitől elkezd viszolyogni, az idővel csak még rosszabb lesz. Félelem, fóbia. Ha Marina tudta volna, hogy Kende mennyire irtózik ettől a találkozótól, akkor is megtette volna.
Nem mindenkinek tűnt volna fel az a halvány torpanás az agyban, de Marina túlságosan is figyelt másokra. Még akkor is, mikor a nagy szája járása közben erről mások megfeledkeztek.
- Viccelsz? Megyek mindenhova, ahova te - fogta meg a szőke kezét Marina, és egy lépéssel már süllyedt is el a vízben. Egy pillanattal később a felszínre jött, és mosolyogva nézett a barátjára. - Oké, ruhában úszni nehezebb, mint hittem - vallotta be a másiknak. A cipőjéről nem is beszélve, ami valószínűleg majd egészen a kastélyig fog cuppogni neki.
- Na jó Kende. Mit gondolsz, készen állsz rám? - vonogatta a szemöldökét a lány, és igyekezett az összes boldogságát összegyűjteni Kendének. - Verseny. Te meg én - jelentette ki, de mielőtt a szőke elhihette volna, hogy a dánnak esélye se lenne, gyorsan hozzátette. - Kutyaúszás a csónakig - villantott huncut mosolyt, és kérdés nélkül kaparni kezdett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Marina Darik
Mestertanonc Rellon (H), DÖK tag, Másodikos mestertanonc


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 414
Összes hsz: 704
Írta: 2021. december 31. 18:03 | Link


#tanítsmester
#jedileszek
#okklumencia
#Tivadar



Sokan panaszkodnak a téli hidegre. A csípős szélre, a korai sötétedésre és a kirepedezett bőrre. De a mai nap egész kellemes a hőmérséklet. Egy dánnak szinte már tavaszi jó idő van, még a nap is kisütött pár órára. Ezen felbátorodva ajánlotta fel tanárának Mae ezt a helyet. Azt mondták neki, hogy keressen olyan helyet, ahol nyugodt és komfortos. Ide pedig szép emlékek kötik, mondhatni a kedvenc helye egész Magyarországon.
Ahogy a stég szélén ücsörgött, és a víz felszínét nézegette, eszébe jutott a nyár, amikor még Boróka miatt sírt. Amikor elképzelni se tudta volna, hogy valaha képes lesz újra szeretni. És Ádámmal úgy tűnt sikerül. Lassan forrtak be a sebek, és a heg sose tűnik el a szívéről, de egyre biztosabb az érzéseiben. A szünetben már majdnem a szüleinek is bevallotta, hogy van valakije. Milyen gyönyörű ünnepi vacsora következett volna utána, valószínűleg évekig azt emlegette volna az egész dán mágustársadalom.
Megdörgölte a szemét, és magában felnevetett az elképzelésen is. Egyre kevésbé félt a szüleitől. Már ott voltak a barátai, a tanárai és Ádám. Támaszkodhatott rájuk akkor is, ha úgy kell elmenekülnie otthonról.
Halk neszezést hallott meg maga mögül, mire azonnal pattant is fel, és arcára hatalmas mosolyt varázsolt.
- Tanár úr, boldog új évet - köszöntötte, és felé fordult. - Nagyon sokat gondolkodtam a feladaton. Az elmepalotán. Vagyis... elmetérképen - akadt meg egy pillanatra. - Hívhatnám elmepalotának? Az jobban hangzik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Reiner Kende
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 322
Összes hsz: 666
Írta: 2022. január 1. 14:34 | Link


Mennyi idő eltelt és még most is furcsa, hogy ilyen barátai vannak: meghallgatnák, segítenének. De ha fárassza őket a problémáival és nem jutnak semmire annak mi értelme van? Inkább érezzék jól magukat és nevetéssel pörgessék fel a napokat. Sokkal jobban hangzik, és hatékonyabb. Ez tuti. Nem arról van szó, hogy a szülei mennyire belenevelték, hogy ne mutassa ki az érzelmeit - még ha nem is rajtuk múlt -, amikor a navinés vonásai szinte soha nem hazudnak. Legutóbb, Sztravinszkij lakásán túlságosan felszaggatta azokat a pontokat, amikkel most még annyira se tud mit kezdeni. Így csak erősödött az a valami ami meggátolja, hogy a dán barátnőjének vagy akár Móricnak meséljen. A jóleső ölelés most annál is többet ad neki.
A vízből aztán meg-meg feszülő izomzattal néz fel rá. A visszakérdezésre előbb szemöldöközik, aztán szélesen vigyorogva már fordul is arrébb, mert tudja, hogy ebből landolás lesz. A megszólalásra a víz viszi tovább a halk nevetésének hangját, ami az újabb kérdésre lesz hangosabb. Hogy ő készen, Marina Darik úszás technikájára? Hülyén néz rá, mégis bólint egy aprót és izmai már nem is olyan görcsösek.
- Soha. Hit me - bólint ismét, majd már mozdulna oldalra, hogy nekikezdjen a gyorsnak, amikor mellette kavarni kezd a lány, ő meg benyeli a tó vizét a látványra. Prüszkölve neveti el magát, és bár még mindig kényelmetlen neki az elemében szórakozásból megmártózni, nem száll ki. Jobb oka van nem kiszállni.
Így tartottak ők ketten kutyaúszó versenyt.


Kösz-kösz
Utoljára módosította:Reiner Kende, 2022. január 1. 14:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Szigethy Sándor
Tanár, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


az ex-Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 235
Írta: 2022. január 25. 19:22 | Link

Elektra
Can’t Find My Way Home ♫ | valahogy így

Ebben az átmeneti időben van valami megnyugtató. A félhomály és a hideg. Amikor az emberek nagyrésze ki sem dugja a meleg lakásból az orrát, akkor jövök én. Nem vágyom a tömeget. Soha nem vágytam. Egy kellemes séta kell ilyenkor. Egy kávé a félig üres – vagy valakinek félig teli, de az nem én vagyok – kávézóban. Egy újság. Illatok, amiket csak a szabadban lehet érezni. Nyugalom. Csend és béke. Ezért választottam ismét a stéget az este lezárására. Mondjuk, furcsán érzem magam. Papírzacskóval a kezemben, amiben néhány üveg sör és néhány otthonra vásárolt tétel pihen olyan, mintha ez már egyszer megtörtént volna. Vannak dolgok, amik nem változnak; például az öltözködésem. Farmernadrág, egy kockás ing és fölötte a khaki színű kabát. Oldalamat barna bőrtáskám húzza, amit a stég szélére hajítok. Szokásos peckes testtartással ácsorgok egy ideig a víz tükrét figyelve. Megcsillan rajta a lemenő nap fénye és aranysárgává varázsolja azt, ahogyan néhány pillanatra gondolataimat. Elmélázó félmosoly terül szét borostás arcomon, hogy aztán felrázzam magam, a papírzacskót a táska mellé helyezzem, és már szisszenjen is a jól megérdemelt világos. Vékony ajkaimhoz emelem az üveg száját, míg enyém éppen annyira nyílik meg, hogy egy öblös kortyot magamhoz vegyek. A szénsav azonnal csípi torkomat, a keserű íz pedig jóleső melegséget hagy maga után. Valljuk be, kényelmes egy nap volt. Nem volt benne semmi olyan, amit megbántam volna. Edzettem, olvastam. Meghagytam az én-időmet, ami rendkívül fontos számomra. Az üveget magam mellé lógatom, a másik, szabad kezem zsebre dugom. Csak egy dal kúszik elmém kottafüzetébe, hogy annak ritmusos dobolása méretes lábaimat dobolni kényszerítse. Közben gondolataim valahol nagyon messze járnak. Én magam sem érem utol őket… szép este.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 621
Összes hsz: 949
Írta: 2022. január 25. 19:51 | Link

Sándor
Zene



Most csend kell és béke. Egy hely, ahol a múlt és a jelen összeér, mint tó vizével az alkony fénye. Ahol lelke, akár egy régvolt estén a Nap, megpihenhet. Elhagyta otthonát. Sétálni indult. Átgondolni mindent, ami eddig történt. Ez a célja. Mérlegre tenni szívét, s akárha ítéltetne bírák előtt, tollpihével mérni össze súlyát. Megérte? Ennyi szenvedés, ennyi bánat, ennyi hazugság? Meglehet a választ sohasem leli. Bakancsos lábai viszik előre. Nem figyel csak belső hangja suttog, s narrálja a lelki szemei előtt sorjázó képeket. Nála van Hege házának kulcsa és titkát Zsófia már tudja. Nem ez volt a terve. Miért kellett szövetségesének olyan erőszakosnak lennie? Nem! Nem hárítja rá a felelősséget. Egy itt, aki gyenge volt az ő maga. Neki kellett volna elvéhez hűnek maradnia. Késő. Elbukott. Megint. Ezen jár agya szűntelen, ahogy lendületes léptekkel fordul rá a stég rozoga fájára. Léptei alatt alig reccsennek a gerendák, mégis felkapja fejét. Időben. Éppen. Szép ívű ajka elnyílik, melyre azonnal rászorítja balját, még mielőtt felkiáltana. Tekintete felrohan egy széles háton, megállapodva egy nagyon is jellegzetes üstökön. Pontosabban az ő Két méteres gavallérjáén, akinek alakját ezer közül is felismerné. A férfi mögött torpan meg tehát, de megszólalni képtelen. Úgy rohanják meg az emlékek, hogy majdnem összerogy, azonban tartja magát. Ereje teljében van, így hamar ocsúdik. Nem számított rá épp itt és ilyenkor. Lassan engedi le szájáról kezét. - Szép ez az este... - ejti ki lágy bársonyossággal a szavakat. Szíve szerint közelebb menne, de egyelőre távolságot tart. Nem tudván mennyit hallott róla az ő Ellenőre, nem kockáztat. Szíve nagyot dobban. Régen látta. Bármi is történt, még mindig fontos számára a hallgatag férfi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Szigethy Sándor
Tanár, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


az ex-Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 235
Írta: 2022. január 25. 20:10 | Link

Elektra
Can’t Find My Way Home ♫ | valahogy így

Újabb kortyot veszek a teljesített nap örömére. Ekkor simogat meg egy lágy fuvallat, amire szentimentálisan lehunyom szemeimet. Mindig ez a hétköznapok fénypontja; a természet és annak hangjai. Kacsák szállnak fel a tó vízéről, amiknek szárnycsapása rángat vissza a nyitott szemmel érzékelhető valóságba. Követem őket zöld szemeimmel, amiket most szűkíteni kényszerülök, hiszen szemüvegemet a barna táska mélyére száműztem. Sokat volt ma rajtam, ezért jó, hogy pihennek kicsit a most fáradtan megcsillanó lélektükrök. Mély sóhaj szakad fel tüdőmből, hogy egy újabb kortyot véve elgondolkodón biggyesszem ajkaimat. Szájamban óvatosan forgatom meg az italt, hogy aztán hangosan nyeljem le a mennyiséget. Iskolai ügyek járnak a fejemben. Nem gyötrő módon, egyszerűen nekem nem egyszerű elengedni a munkát. Azon veszem észre sokszor magamat, hogy a otthon melegében, a kanapén fekve, a mennyezeten kirajzolódnak a képletek, amiket aznap tanulmányoztam az irodában. Gyerekek egy-egy válasza a feltett kérdéseimre, amik elveszik a magabiztosságomat. Sokat fejlődtem mellettük, ám az bizonyos, hogy nem leszek az az ember, aki jól kijön a gyerekekkel. Nem teszek különbséget gyermek és felnőtt között. Soha nem is fogok. Az agyamra megy a sok kérdés. A zsivaj és a rosszalkodás. Mintha én nem éltem volna át ezt. És nem is. Mindig vénebb voltam a koromnál. Felszabadult gyermekévek nem léteznek számomra. Mindenesetre szépek voltak azok az évek is…
Reccsen mögöttem a stég. Lábam dobolása megáll, de nem fordulok. Csupán próbálom koponyámban megforgatni szemeimet, hogy megláthassam, ki az, aki ilyenkor erre jár. Vastag ujjaim erősebben szorítanak a sörösüveg nyakára. Ám nem vagyok az a balhés, majrés fajta; így nyugodtnak tűnő, mégis karót nyelt módon ácsorgok, amíg meg nem hallom a hátam mögül érkező női hangot. Szemeim kitágulnak, szemöldököm a magasba reppen. Így fordulok meg tengelyem körül, hogy Elektra sötét tekintetével találkozzanak zöldjeim. Hitetlen, jellegzetes félmosoly száguld végig arcomon. Gondolatunk ugyanaz volt a ma estét illetően. Megszólalok.
Elektra – ejtem ki a nevet ajkaimon, de mozdulni nem merek. Hallottam, hogy mi történt vele. Nem tudom, hogy… hogy tudja-e kihez beszél. – Hogy… hogy vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 621
Összes hsz: 949
Írta: 2022. január 25. 20:48 | Link

Sándor
Music


Mosolyára átjárja valamiféle észrevétlen megnyugvás. Állandóság a folytonos változások közepette. Ez volt számára mindig a férfi, aki most is eltakarja előle a Napot. Árnyékot vet rá ebben a koraesti félhomályban is, melyben szinte elvész. Zöld szemei, a hangsúly, ahogyan nevét kiejti és az a rá jellemző szelíd óvatosság, amivel állapota felől érdeklődik, egészen átformálja a pillanatot. Hősnőnk sötét szemei megtelnek aranyló ragyogással, mint régen. Már csupán az a kérdés, mit tegyen? Szíve szerint dönt esze helyett. Szabad akaratából választja az igazság útját. Hajkoronáját a lágy fuvallat meglebbenti, petrolzöld kabátjában eddig nem fázott, most mégis reszketni kezd. Lényegtelen intermezzo csupán, hiszen minden figyelmét a rég látott férfire összpontosítja. Nem fog hazudni neki. Képtelen volna ezekbe a lélektükrökbe úgy belepillantani, hogy nem az igazat mondja. Tudja mélyen, legbelül jól, hogy azonnal átlátna rajta, akár az üvegen. Mert Sándor nem a szavait figyelné. Egyszerűen csak megértené a jeleit, ahogyan anno, amikor karamellás melange-ot készített, s elég volt egy pillantást váltaniuk, hogy helyre gombolja ingét. - Megmondom, ha megkínálsz - biccent fejével a sörösüveg felé, melyet a másik szorongat, s közben ajkát a rá jellemző ravasz félmosolyra húzza. - Fenébe már! Ne nézz rám ilyen rémülten! - nevet fel és beharapja alsó ajkát, hogy azután egy lépéssel közelebb sétáljon és felnézzen egyenesen a férfi szemeibe - Szigethy, hát képes vagy itt állni és hagyni, hogy szomjazzak? - beszél úgy, ahogyan annak idején, amikor még sűrűbben látták egymást. Ezzel együtt fel is fedte magát a vele szemben álló előtt, aki ha szemfüles, észre veheti azt a ragyogást és könnyed üdeséget, ami mindig ott bujkált hősnőnk tekintetében és hangjában, amikor vele beszélt. Tehát mindenre emlékszik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Szigethy Sándor
Tanár, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


az ex-Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 235
Írta: 2022. január 25. 21:01 | Link

Elektra
Can’t Find My Way Home ♫ | valahogy így

Egy másodperc rémült csend. Nem szeretem azokat a helyzeteket, amikor nem tudom, hogy mit is kell csinálni vagy mondani. Ezért kissé megrettenve állok a nő előtt. Nem számítottam már túl sok dologra a mai napon, de ez biztosan a lehetetlen kategóriába sorolható. Persze, hogy elfog a magatehetetlenség. Aztán átfut az agyamon; a memóriáját elveszíthette, de karakteréből nem veszíthetett annyit. Elvégre, ha ismeretlen volnék, akkor biztosan nem ütötte volna meg ezt a közvetlen hangnemet. Túl sok minden száguld végig összekuszált gondolataimban. Ami egyértelműen ki is ül az arcomra. Először a hitetlenkedő mosoly, majd a mosoly tovaszáll és csak az értetlenség marad arcomon. Nem is értem, hogyan dolgozhattam ennyi évig a Minisztériumnak. Ja, igen… eddig nem voltak normális emberi kapcsolataim és el tudom választani a munkát a magánélettől. Az utóbbiban eléggé esetlen tudok lenni. Ott soha nem érzem a hatalmat, hogy irányítani tudom a dolgokat. Csak csendesen figyelek és hallgatok. Aztán levonom magamnak a tanulságot.
A kezemben lévő sört emelem meg, hogy rátekinthessek, majd vissza Elektrára. Szinte érzem arcomon azt a csípős érzést, amitől már annyira elszoktam.
Persze – hadarom egy torokköszörülést megelőzően, majd lehajolok, hogy a papírzacskóból egy újabb sört vegyek elő, és a nő felé nyújthassam. Ekkor kicsit abban a helyzetben maradok. Csak figyelem és nem tudom, hogy mit mondhatnék. Mondjak valamit? De mit? „De jó, hogy újra látlak. Hogy van az amnéziád?”
Nem. Persze, hogy nem – húzom egy lágy mosolyra ajkaimat, majd még mindig hitetlenkedve fejet csóválva teszem fel a kérdést. – Minden rendben? – elvégre olyan hatása van megjelenésének, mintha semmi nem változott volna. Az jó, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 621
Összes hsz: 949
Írta: 2022. január 25. 21:27 | Link

Sándor
Zene


Átveszi a sörösüveget és csak mosolyog. Annyira hiányzott neki a férfi  jó értelemben vett ügyetlenkedése és tétovasága, hogy képes hinni benne, hogy az élet mégsem olyan kegyetlen. Megérdemli még a jót, a szeretetet és az örömöt, melyből mostanság szükséget szenved. Lazán szemtelen mozdulattal hajol le oldalra, hogy a stég vasalatának segítségével, egyetlen határozott ütéssel szabadítsa meg palackját a kupaktól. - Most már igen - kortyol bele az italba - Egyértelműen - folytatja miután az első adagot lenyelte. Sejtelmes mosolyával, tudja jól, hogy Sándor nem igazán tud mit kezdeni. Ezért inkább szóra nyitja szép ívű ajkát, megnyugtatás gyanánt. - Neked nem ismerős ez a helyzet? Mert én emlékszem, hogy ittunk mi már itt, ugyanígy együtt - emeli fel fejét, hogy kifürkéssze beszéd közben a férfi vonásait. Két korty közt olvasni igyekszik tekintetéből, s arcának rezdüléseiből. Ugyanis tökéletesen tisztában van vele, hogy a csevegés nem épp Sándor terepe. Elméletileg. - Azt is tudom - billenti oldalra fejét - Hogy kérdezni szeretsz válaszolgatás helyett. Szóval húzz egy szürke öltönyt, hajtogasd be magad a mikrofon elé, persze csak képletesen és kérdezz...Bármit - incselkedik a férfival szokásához híven, hogy kizökkentse végre abból a hitetlenkedő döbbenetből, amiben épp tobzódik. Hősnőnk közben, míg Sándor reakciójára vár, addig már tervet hegeszt fejben. Azon töpreng szűntelen, miként tartsa meg titkát, s maradjon mégis a végletekig őszinte Két méteres gavallérjával.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Szigethy Sándor
Tanár, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


az ex-Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 235
Írta: 2022. január 25. 23:40 | Link

Elektra
Can’t Find My Way Home ♫ | valahogy így

Nem egyszerű nekem egy ilyen helyzet. Ilyenkor nem tudom, hogy mit szabad vagy mit illik kérdezni. Tudhatnám, hogy Elektra nem az a fajta nő, aki szereti a tapintatos, szánakozó rákérdezéseket. Nem mintha bármilyen nemű szánalmat éreznék, de félek, hogy úgy csapódna le. Ismerem őt. Ismerem a temperamentumát. És nem tartok tőle, csupán szeretem tiszteletben tartani az emberek határait, és nem felbolygatni az érzelmeket. Biccentek egyet a válaszra, miszerint most már jobban érzi magát. Teljesen megértem; egy hosszú nap után semmi nem esik jobban, mint egy korty sör. Ezt gyakorlott alkoholistaként mondom, hanem egy tény. Ha valaki jó érzéssel tölt el, akkor azt meg kell tenned egy hosszú nap után. Legyen az egyik könyv, egy ital, egy zeneszám. Bármi. Nekem pedig ez kell. Csend, egy üveg a kedvenc sörömből és most, hogy régi barátomat megpillantom, egy beszélgetés sem áll túlságosan távol tőlem. Hiszen jól tudom, hogy ő nem fog belőlem kierőszakolni semmit. Nem kell megfelelnem a társalgási szabályoknak. Egyszerűen vagyunk, és majd ő vezeti a beszélgetést. Magánemberként nem vagyok jó ebben. És nem is akarok az lenni. Ez kényelmes. És én szeretem a határaimat. Ha ezeken túl kell lépnem, akkor… feszengek.
De – felelek arra, hogy ismerős-e a helyzet. Az érzetre keserédes mosoly kerül borostás arcomra. Aznap este jó tanácsokkal szerettem volna ellátni. A visszájára sült el a dolog, ami miatt kissé kellemetlen az emlék. Eltűnt. Nem értettem. Nem értettük. Azóta végképp megfogadtam, hogy nem osztok olyan tanácsokat, amikre nincsen szükség. Hegedüsh megtört. És én sem voltam sokkal jobban. Természetesen egy szót sem váltottunk egymással, csak egyre kevesebbet láttam a férfit az iskolában. Prága? Ha jól emlékszem a későbbi pletykákból, akkor az volt a hely, ahová Elektra elmenekült. Az itt történt beszélgetés után nem éreztem helyesnek, hogy keressem. Egyszer sikerült még összefutni a Fő utczán. De éreztem, hogy nincsen minden rendben. Nem szeretek erőltetni dolgokat. Féltem, hogy újra én indítok el valamit, ami miatt ő hasonló szituációba kerül. „Azt is tudom”, hallom a mondatot, mire érdeklődőn fordítom felé kreolszín arcomat. Végig hallgatom, majd jellegzetesen felhorkanok.
Egy nyitott könyv vagyok számodra, ugye? – nevetek fel kínosan, hiszen az előző gondolatspirál, amibe keveredtem rányomja kissé a bélyegét erre a hangulatra. Gyorsan próbálom ezt korrigálni. – Pfff – fújom ki hangosan a levegőt. – Nem is tudom – kezdem, majd torok köszörülve végre valami érdemleges is elhagyja szájamat. – Mi történt az elmúlt pár hónapban? – emberelem meg magam és veszek egy kortyot a sörből. Félig nyelem le, de máris folytatom. – Visszatért a memóriád? Nem láttam vagy hallottam erről semmit – s ezzel el is árulom magam, hogy annak ellenére, hogy sosem látogattam meg, figyeltem az eseményeket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 621
Összes hsz: 949
Írta: 2022. január 26. 00:29 | Link

Sándor


Szűkszavú, mint mindig, ha felelnie kell. Hála az égnek ez sem változott. Kellenek az ilyen fix pontok, amikhez az ember lánya kötődhet. Olykor elfogja a félelem, hogy semmi sem maradt abból a nőből, aki egykor volt. Aztán ilyenkor jön az ellenvetés, hogy márpedig mégis. Hiszen megint csillogó szemmel húzza Két méteres gavallérját és sört nyit egy mozdulattal, és egyáltalán nem érez fájdalmat, vagy keserűséget, sem pedig szégyent, amiért ezeket teszi. Hiába az erős deja vu, nem vádolja a férfit semmivel. Nem miatta alakult úgy az élete, ahogyan. Saját gyengeségének köszönhet mindent. Ostoba hiba volt elmenekülnie, és ezért egyedül önmagát hibáztatja. Rossz döntések sorát hozta meg, pedig csupán helyesen akart cselekedni, mindig. Vajon, ha nem utazik el Prágába, most itt beszélgetnének ők ketten? Ki tudja. Talán igen, talán nem. Akkor lehet Hegével töltené az estét és vitatkoznának valamin, vagy épp fegyverszünet volna a menü étlapjukon. Nála sosem tudhatta mire számítson, ahogy a nevezett is a legszélsőségesebb viselkedést hozta ki belőle. Mi sem bizonyította ezt jobban annál a ténynél, hogy nem átallott megátkoztatni magát és a halál szélére sodródni, csak azért, hogy rátaláljon a nyomára és kiderítse, él-e még, vagy valóban halott. Elektra figyelme nagyon elkalandozott. Szerencsére Sándor kellemes hangja visszahúzza parttalanná váló gondolataiból. Tekintete megrebben, ahogy eljut tudatáig a férfi által kimondott szavak értelme - Mondjuk úgy, hogy Te az a fajta könyv vagy, ami nem hivalkodik, mégis olvasmányos - mosolyodik el kedvesen a helytálló feltételezésekre alapuló megnyilatkozását hallva. Valóban ennyire nem ismerik mások? Vagy egyszerűen csak, nem látják úgy, ahogyan hősnőnk? Kétségei vannak efelől, ám ezeket inkább megtartja magának. Ha igazak feltevései, hát azért. Ha pedig esetleg téved, hát annak okán jobb nem megosztania a vele szemben állóval további nézeteit a kérdéskörben. Elvégre egy jó riporter és egy jó barát is diplomatikus, nem igaz? - Elég sok dolog történt. A lányom, Imola ugyan még mindig nem mutat semmi mágiát, előkészítőbe jár és nagyon élvezi. Mindig is fejlettebb volt a gondolkodása a kortársainál, ezért már rögtön középsős lett - meséli büszkén, majd kortyol egy jóízűt söréből mielőtt folytatná - Aztán hamarosan megjelenik a képregényem. Tudod, amiről meséltem, hogy sok év után befejeztem - ecseteli őszinte örömmel a helyzetet, mely most rengeteg energiát ad számára - Nyomozgatok, vadászom az igazságot, ahogy szoktam - teszi még hozzá, de egy pillanatra elhallgat. Újabb kortyot vesz le az üvegből, miközben magában összerakja következő gondolatsorát - Részben, de még rengeteg a sötét folt és valószínű azokat az emlékeimet már nem nyerem vissza soha. Azonban te felejthetetlennek bizonyultál - nevet kedélyesen, bár azt ki nem mondaná semmi áron, hogy ez az utolsó pár mondat csak az igazság egy erősen átretusált verziója. Mindkettejük érdekében hallgatja el a teljes verziót. Nem áll szándékában belekeverni Sándort abba a kálváriába, melyben azóta része van, hogy Hege "öngyikosságáról" tudomást szerzett. Nehéz időszak áll mögötte, amit remél hamarosan megbékélve a Sors akaratával zárhat le, örökre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Szigethy Sándor
Tanár, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


az ex-Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 235
Írta: 2022. február 4. 11:27 | Link

Elektra
Can’t Find My Way Home ♫ | valahogy így

Jóleső sóhaj hagyja el vékony ajkaimat egy újabb korty után. Semmi nem változott az életemben azóta, amióta nem találkoztunk egymással. Ugyanúgy otthon ülök, olvasgatok. És elkezdtem feldolgozni „Számmisztika a babilóniai terapeuta szövegekben” elnevezésű tanulmányt. Számomra az olvasás és önmagam tovább fejlesztése folytonos szomjat hagy maga után, mintha csak túlcukrozott sütőtök levet innék. Ha mégis kimozdulok, akkor az Julesnak köszönhető, habár már sokszor marad inkább az otthon ülés. Igazából nekem ezzel nincsen gondom, hogy sok új dologról nem tudok beszámolni, ami velem történik. Szeretem a megszokott elfoglaltságokat, ugyanazon az útvonalon járni, ugyanazokra a helyekre visszatérni. Mint ahogyan most is teszem. Egy keserű sör elfogyasztása a stégen, miközben figyelem a lemenő napot. Szinte már nem is látni. A levegő egyre hűvösebb, ami kifejezetten tetszik azt tekintve, hogy a hőérzetem mindig magasabb az átlagnál, így ez a megfelelő környezet. A társaságról már nem is beszélve. Elektra mindig a legkedvesebb barátaim közé tartozott, ez ezért is egy csodálatos pont mai napon „i” betűjére. A bókra lágy mosoly kerül kreolszín vonásaim közé, de – természetesen – több dolgot nem fűzök hozzá. Ekkor felsőtestem felé fordítom, hogy mutassam érdeklődésemet a következő témában. Nem csak azért, mert ezt kívánja meg az illem, hanem valóban szeretném hallani, hogy mi is történt vele az utóbbi időszakban. A büszke hangnemre ismét egy halvány görbe jelentkezik arcomon, hogy aztán bólogatásom jelezze felé, hogy figyelek minden egyes szavára. Egy kis szünet következik, amibe bele is szólok.
Biztosan hamarosan jelentkezni fog – utalok a gyermek mágiájára. Nem tudom, hogy ezzel megnyugtatom-e, vagy egyáltalán van-e szüksége nyugtatásra. Hiszen – amennyire ismerem őt – nem gondolnám, hogy akár egy mágia nélküli gyermek összetörné. Elektra nem az a tipikus boszorkány, aki kötődik a varázsvilág minden eleméhez. Nézzük csak a laptopot, a mugli szuperhősök iránti vonzalmát és azt, hogy valójában ritkán láttam mágiát használni. Ezzel nincs is semmi baj. Nincsen bennem rosszallás, hiszen én magam is örömömet lelem a varázstalan világ találmányaiban. Azonban azt nem tudnám elképzelni, hogy így éljem örökké az életemet. És témánál is vagyunk; a képregény. Érdeklődőn csillan smaragdszín szemem az estébe hajló nap fényében, majd ismét bólogatva szólalok meg levegős baritonomon.
Gratulálok, Elektra! – emelem felé a sörösüveget egy koccintásra. – A sikeredre! – ütközik a két palack, s miközben visszaengedem sajátomat magam felé, még egyszer felé emelem egy kedves mosollyal.  Látom az arcán átsuhanó, megmagyarázhatatlan érzést, de szó nélkül hagyom. Soha nem szoktam belefolyni olyan dolgokba, amihez nincsen közöm, és látványosan nem akar a másik részletekbe menni. Egyszer akartam tanácsot adni; nem sült el túl jól. „Felejthetetlennek bizonyultál”, csapja meg a fülem a mondat. – Köszönöm – mondom zavartan. A bókokkal nem igazán tudok mit kezdeni még ennyi idősen sem. – Jársz terápiára? – kérdem bátortalanul. – Valami elme-rehabilitációra, ha úgy tetszik – folytatom tanácstalanul gesztikulálva. – Csak nem hagytak magadra az orvosok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 621
Összes hsz: 949
Írta: 2022. február 6. 21:28 | Link

Sándor


Egyetértőn biccent, ajkán lágy mosoly játszik. Lánya miatt ezen a téren valóban nem aggódik. Letlégyen kvibli vagy kis boszorka, az életben a helyét megállja. Rengeteg dolgon ment ifjú korához képest keresztül, de ez később talán majd a javára válik. Szeretik és féltik ennek ellenére persze, mindannyian. Szüleivel és Tamással is sokat van, akikben mind támaszra és bizalmasra találhat hősnőnk mellett. Túl leszenek majd ezeken a nehezebb heteken, aztán beáll egyfajta rend. Békésen élnek majd csendesen. Karsa jobbra, Elektra balra, Mark meg, ki tudja...esetleg egyenesen. Egy aki tartotta a helyét, az a vele szemben álló. Barát lett és maradt. - Szeretettel várlak a könyvbemutatóra! - koccantja üvegét a férfiéhoz és csillogó, büszke tekintettel kortyol belőle egy nagyot. Valóban úgy érzi nagy áttörést ért el karrierjében. Immár nem csak zsurnaliszta, hiszen hivatalosan is íróvá avanzsált. Ezután emlékezetvesztésének és visszatérésének utóhatására terelődik Sándor szava. - Hetente járok kontrollra és terápiára. Ennyit még a tűz után sem kellett. Komolyan veszik a dolgukat a dokik - meséli könnyed hangnemben - Ne félts Ellenőrkém, bájos önmagam vagyok és ezen az sem változtatott, hogy fejjel tompítottam egy épület rám omlását - nyugtatja meg kaján mosolyával, majd szabad kezével beletúr hajába és eligazgatja rakoncátlan, sötét zuhatagként hullámzó fürtjeit. - Arról viszont te mesélhetnél, hogy veled mi történt mióta nem takartad ki előlem a Napot? - tereli a beszélgetést óvatosan elfelé magáról. Jól esne kicsit mindent feledni. Mellette pedig azt szeretné, hogy a férfi ne aggódjon miatta, hanem egyszerűen körül venné azzal a kedves, csendes hatalmasságával. Sándor közelében nem érezte soha, hogy magyarázkodnia kell és arra vágyik, hogy ez így is maradjon. Ahogy egyszer régen, még a romos dolgozószobájában lezajlottak előtti időkben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Szigethy Sándor
Tanár, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


az ex-Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 235
Írta: 2022. február 21. 09:18 | Link

Elektra
Can’t Find My Way Home ♫ | valahogy így

Az én gondolataimban sem az aggodalom jelenik meg azonnal, amikor Imolát látom. Ő egy igencsak talpraesett gyermek, aki bizonyára a jég hátán is meg fog élni. Efelől semmi kétségem. Csupán Elektra érzéseit nem tudtam hová tenni, s mivel az érzelmek leolvasásával, majd annak megértésével is akad néminemű problémám, ezért jobb a biztosra menni és inkább érdeklődni. Már amikor valóban érdekel is a téma. Feleslegesen nem szoktam kérdezni vagy esetleg tovább húzni a beszélgetés fonalát. Nem vagyok zseniális beszélgetőpartner, azonban annál jobban tudok figyelni és hallgatni. Hiszen az sem teljesen egyértelmű, hogy azért hallgatok, mert nem akarok beszélgetni, vagy azért, mert érdeklődéssel hallgatom a másikat. Természetesen, abban reménykedek, hogy ennyi év után már Elektra tudja, hogy puszta illemből nem igazán szoktam csak úgy bólogatni és mosolyogni. A könyvbemutatóra ismét felcsillan a szemem. Elfogadóan biccentek egyet, és egy halk „köszönöm” után a megcsillanó holdfényt vizsgálgatom a vízfelszínen. Mély sóhaj szökik ki ajkamon. Önkénytelen reakciója ez testemnek a nő történetére. Amennyi borzalom történt vele az elmúlt néhány hónapban, azon is csodálkozva tátog az ember, hogy nem vesztette el tiszta elméjét az emlékekkel együtt. Az „ellenőrkém” megnevezésre elkapom zöldjeimet a tó vízéről, és halvány, szende mosollyal tekintek először barátomra, majd az oly’ érdekes stégdeszkákat kezdem vizsgálgatni.
Nem féltelek téged – nem szó szerint értendő, mert természetes, hogy összeszorul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy valami baja eshet. Csupán azt jelenti ez, hogy nagyon is jól tudom, hogy valójában tud ő vigyázni magára. Most egyszerűen baleset történt, amiről senki nem tehet. Borzasztó belegondolni abba, hogy mit élhetett át a romok alatt. Mi történhetett? Milyen álmot láthatott a valóság és a túlvilág határán táncolva? Halkan köszörülöm meg a torkom a kérdés hallatán, majd szájamhoz emelem az üveg száját, s egy mély korty után megvonom széles vállaimat.
Szerintem nem lepődsz meg, hogyha azt mondom, hogy semmi különleges – húzom bátortalan mosolyra ajkaimat. – Tanítok – bólintok egyet, kissé csücsörítve. – Edzek – bólintok még egyet. – Leginkább otthon vagyok – a nő is jól tudja, hogy kedvelem a nyugalmat, és mindent, amihez már hozzászoktam. Noha az sem lenne baj, hogyha végre kirúgnék a hámból. Nem is tudom… Szemem sarkából sandítok Elektrára. – Azt ugye tudod, hogy soha nem akartam kitakarni előled a napot? – utalok arra, hogy nem állt szándékomban bántani őt sohasem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 621
Összes hsz: 949
Írta: 2022. február 21. 18:03 | Link

Sándor


Rajta a bölcs hallgatás sora. Unokafívére is megirigyelné csendességét és ősöreg tölgyhöz való hasonlatosságát, ahogy mosolyogva figyeli miként válaszol kérdésére a férfi, aki előtte áll a maga óriásságával és tétova aggodalmával. Valóban nem lepődik meg és épp ez a kiszámíthatóság az ami egykor megragadta Sándorban. Benne könnyű volt olvasnia. Egyszer tudta csupán meglepni. Ott fenn, a toronyszobában. Hősnőnk azt hitte ő zökkenti majd ki vendégét, ehelyett amaz okozott számára rövid, ám annál fájdalmasabb döbbenetet. Elmúlt? Talán. Másként tenné, ha visszaforgathatná az idő kerekét? Soha. Tudnia kellett az igazat, mindkettejüknek. - Néha árnyékban kell állnunk, hogy tisztán lássuk azt, ami elvakított bennünket - szólal meg lágy mosollyal, s közben szabad kezét a férfi karjára teszi - Ha akkor nem utasítasz vissza, lehet ezer szenvedéstől óvtál volna meg engem, de magadra csak bajt hozol. Hiszen tudod mi történik azokkal, akik beleszeretnek Rothstein Elektrába és akiket viszontszeret - réved el tekintete a víz felszínén táncoló ezüstös sugarakat figyelve. Nehéz, ugyanakkor könnyű is a szíve. Mégis abban a tudatban állhat itt Sándorral, hogy őt nem érheti baj és nem veszélyezteti semmiféle veszedelem, mert egy több évvel ezelőtti alkonyon ellenállt az Elektra hurrikánnak. Így kellett lennie. Sokszor  elgondolkozott akkoriban rajata, hogy mi történt volna, s a férfi szavai most újra felélesztették benne ezeknek az eszmefuttatásoknak az emlékét. Mi lett volna ha...? Sosem tudják meg. Felmosolyog az ő Óriására és még néhány szót váltanak. Hősnőnk ezután a ferfi arcára puszit nyomva búcsúzik, majd alakját kisvártatva elnyeli a félhomály.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Reményi Tivadar
Tanár, Mestertanonc Tanár, Legilimentor, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 8
#zsiványegyes
Írta: 2022. május 25. 21:30
| Link

Marina

Meglepődve tapasztalta, hogy igenis volt kereslet tanoncokat illetően. Mivel a korábbiakban a tanulók nem mutattak különösebb aktivitást, legalábbis Keserű professzor szerint, arra számított, hogy pályamunka nélkül marad. Ehhez képest már az első napokban megérkezett hozzá Marina Darik baglya, miszerint tanulni szeretne okklumenciát. Az ok egyszerű: szeretné magát megvédeni. Mi több, azt is jelezte, hogy a legilimencia nem is igazán érdekli, csak hadd tanuljon meg falakat húzni gondolatai, emlékei és tulajdonképpen önmaga köré. Tivadar mindig is jobb szerette ezeket a típusú embereket, könnyebb volt őket formálni, terelgetni, hiszen nem támadni, visszaélni akartak egy igencsak komoly képességgel, hanem önmagukat felvértezni és védekezni. Talán ezért is kedvelte mindennél jobban az okklumenciát.
- Boldog új évet Neked is, ha nem haragszol, tegeződjünk, sokat fogunk együtt dolgozni és hidd el, belefáradunk a túlzott formalitásba - kezét nyújtja, amit tekinthetünk baráti gesztusnak is. Ezzel egy időben szentesíti szavait is, mely szerint nem pazarolja idejét az olyan extra illedelmességi körökre, amiknek nincs helyük egy olyan kapcsolatban, ahol egymás elméjét próbálják meg feltárni, lehetőleg minél kevesebb sikerrel.
- Ezt örömmel hallom, üljünk le - a maga mackós stílusában, aprót nyögve huppan le a recsegő deszkákra, hogy megvárja, amíg a lány is így tesz, minden bizonnyal jóval kevesebb zajjal. - Ha szeretnéd, hívhatod elmepalotának. Azért kedvelem jobban az elmetérkép megnevezést, mert így még csak ötletet sem adunk annak, aki a fejünkbe akar nézni, hogy mi vár rá - praktikusság, semmi több, de néha igencsak hasznos. - Viszont kíváncsian hallgatlak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Marina Darik
Mestertanonc Rellon (H), DÖK tag, Másodikos mestertanonc


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 414
Összes hsz: 704
Írta: 2022. június 11. 10:38 | Link


#tanítsmester
#jedileszek
#okklumencia
#Tivadar



Azonnal közelebb lépett, és hevesen rázta meg Tivadar kezét. Szokásához híven most is túltengett benne az energia, és egyszerűen nem bírta megállni, hogy ezt ne mutassa ki összes porcikájában.
- Jaj de örülök ennek, tudod mindig gondom van a magázással. Dániában se szokás nagyon, az angolban végképp nem, szóval mindig nagyon félek, hogy megsértek valakit, mert helytelenül használom. Szerintem a tanárok egy része is ezért néz rám mindig gonoszan az órákon. Főleg ha lendületbe jövök, mert akkor egy idő után elfelejtek figyelni arra, hogy mit mondok, és csak úgy kiszaladnak a számon a tegező mondatok - bólogatott a lány, hogy erősítse a szavait. Az emberek többsége nem egy ilyen beszédes barnára számítanak, amikor megpillantják. De cserébe Marina mindig figyel másokra is. Főleg, ha érdekli is a téma. Valószínűleg ezért tudott olyan sokmindent felszedni Ádámtól az utóbbi fél évben a mugli filmes világot illetően.
- Nagy fanja vagyok a Sherlock sorozatnak, és ott hívja a főszereplő elmepalotának, nem palotát szeretnék. Bár emeletes házra gondoltam. És a családom házai eléggé hasonlítanak palotára, legalábbis dán viszonylatban - gondolkodott el, és egy pillanatra a távolba révedt a tekintete, miközben nemes egyszerűséggel egy hatalmas koppanás kíséretében levetette magát Tivadar mellé. Összébb húzta magán a kabátját, és megigazította a félrecsúszott sapkáját, mielőtt folytatta volna.
- Na szóval arra gondoltam, hogy a nagyiék régi lakását használnám fel. Igazából nem voltam ott soha, mert másik országban éltünk, de mutatott egy képet róla, meg nagyon nagyon sokat mesélt, szóval alapjáraton el kellett képzelnem, és olyan mintha már jártam volna ott, de mégis tudok új dolgokat hozzáadni, ha kell. Például arra gondoltam, hogy az egyik szoba ahova bemennek lehetne egy hatalmas medence, ami tele lenne krokodilokkal. És azon kéne végigugrálnia az embernek anélkül, hogy meghalljon, hogy tovább jusson. Azt hiszen kalandos lenne a fejem - bizonygatta Marina, és nagy kíváncsi szemeivel a tanár arcát fürkészte, hogy mit szól az ötleteihez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Reményi Tivadar
Tanár, Mestertanonc Tanár, Legilimentor, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 8
Írta: 2022. július 25. 21:15 | Link

Marina

Mi tagadás, valóban meglepi a lány bőbeszédűsége, hiszen megszokta már, hogy általában neki kell beszélnie és a tanítványai inkább hallgatnak. No nem baj ez, mindig is vágyott egy lelkes, lepcses tanoncra, aki mindenbe belelovallja magát, előre kitalál, aztán pedig vissza kell húzni a földre úgy ötven méter magasságból. Velük lehet mit kezdeni, mert nem veti vissza őket a kudarc, épp ellenkezőleg: feltüzeli mindahányat.
- Ha szeretnéd, hívhatod így, én engedelmeddel továbbra is elmetérképként fogok hivatkozni rá - mosolyogva fogadja el a lány válaszát, már csak azért is, mert neki végső soron teljesen mindegy, a lényeg, hogy mindkettejük szótárában megegyezzen ez a két fogalom.
Kíváncsian hallgatja a mondókát, az elején bólogat, utána viszont a bólintás közepén megáll és kénytelen-kelletlen elneveti magát. Nocsak-nocsak, a túlbuzgó tanítvány, aki rögvest embereket ölne a fejében, ehhez még igencsak korán van, meg kell hagyni. - Ne haragudj, nem szerettelek volna kinevetni, ne vedd magadra - még mindig somolyog magában, majd vesz egy mély levegőt és elkomolyodik. Hát akkor ideje, hogy az elejéről kezdjenek mindent.
- Először is maradjunk a háznál. A ház jó ötlet, ha valaki nem ismer, nem tudja mihez kötni, ez eddig rendben van. Viszont mielőtt krokodiloktól hemzsegő medencét varázsolunk bele, talán vegyük számba azt, hogy hogyan is nézzen ki - azzal elővesz kabátja zsebéből papírt és ceruzát, amit amúgy mindig hord magánál. Rossz szokás, de imád így magyarázni. - Szóval, amit most elmondtál, az úgy néz ki, hogy összedobtál egy csomó ötletet. A medence egy passzív védelmi elem, a krokodil viszont aktív. Nem megvalósíthatatlan, de egyrészt ne azzal kezdjük a védelem felépítését, hogy kinyírunk mindenkit - itt jelentőségteljesen pillant Marinára, bár a mosoly ott bujkál szája szegletében, a nevetőráncok pedig csintalanul mutogatják magukat szemei körül. - A legfontosabb, hogy a ház maga készüljön el. Legyen alaprajzunk. Találjuk ki, hány emeletes, hogyan nézzen ki belülről? Ha összevissza ugrálsz az okklumencia felépítésében egy borzasztó nagy katyvasz lesz a vége, amin könnyen átjuthatnak a legilimentorok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bontovich Miksa
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


#Zrudwj ¦ #Albertné
offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 426
Írta: 2022. július 31. 13:26 | Link

Piros Párduc

Ha már azt mondtam, hogy ez a vágyam, hát akkor muszáj teljesíteni. Na és ki más bandukolna mellettem a tó felé, mint a legolvasottabb boszorkány, akit csak ismerek? Naná, hogy Kis Laura Grace. Jó a könyvek többsége, amit olvasott, az most pont nem lesz a segítségünkre, de tuti biztos, hogy ezzel az okoskával az oldalamon kivitelezhető a dolog. Hát két tuti koponya csak megoldja, hogy néhány röpke percig korizni lehessen ezen a tetves tavon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kis Laura Grace
Prefektus Eridon, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


Puzzle Királylány | Cserfes Gerle | Piros Párduc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 389
Írta: 2022. július 31. 13:32 | Link

Miksagyerek

Nagyon nevettem az Edictum beli válaszán. Én a magamén olyan sokáig gondolkoztam, hogy végül kicsúsztam a válaszadásból, és valójában a mai napig nem jöttem rá, hogy mire is vágyom igazán. Normális vajon ez? Jelen pillanatban imádom az életemet, tökéletesnek tartom, és nem szeretnék mást. Boldog tudok lenni azzal, amit kaptam, és ezt az egészet Miksa jelenléte csak tetőzi.
- Szerintem a stégen lenne a legjobb, mert ott szinte a tó közepéig meg tudjuk valósítani a jeget, és ott elég jó képeket is lehet készíteni.
Ennek oka az, hogy a fényképezőgépem a nyakamban lóg. Nagyon szeretem megörökíteni a pillanatokat. Ezért a gépért pedig három nyarat dolgoztam végig, így nem csoda, hogy most meg nem is megyek nélküle sehova.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Háromszoros Várffy-Zoller vándordíjas! Love
Bontovich Miksa
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


#Zrudwj ¦ #Albertné
offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 426
Írta: 2022. július 31. 13:34 | Link

Piros Párduc


- Hallod, Marina ki fog csinálni azért, mert ő nem lehet itt - röhögve indulok meg a stég felé. Darik ezer százalék, hogy szívesen lenne itt és szerintem előbb ugrana rá a tóra, minthogy eléggé befagy. Ám a helyzet az, hogy Graceben bízom leginkább és az élvezetet meg nem akartam senkivel sem megosztani.
- Királyság, csinálhatsz rólam pucéran korizós képeket - vigyorgok Graciere. Az sem zavar, ha mások is megjelennek esetleg. Hát hajnal van, fiatalok vagyunk, nudizni nem mindig bűn, csak fiatalkorúak ne lássák, khm.. Ja az már mindegy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 33 ... 41 42 [43] 44 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa