Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=834137#post834137][b]Marina Darik - 2021.07.11. 18:22[/b][/url]

#májusvége
#mégnincsnyár
#holaboldogság?
#LostBoy

Hosszú barna haját egy gyors kontyba rakta, míg sétált a folyosón. Cipője talpa visszhangot vert a kihalt részen, de egyáltalán nem zavarta. Az utóbbi napokban amúgy is jobban kedvelte a magányt. A sok szobában töltött nap kótyagos felejtést hozott a számára, mely miatt már legalább két napja nem sírt. Tegnap még a kirendeltségre is elment. Boróért, mert akkor is megtette érte, ha nem érdemelte meg.
Ahogy kiért a kapun mezítelen combját azonnal sütni kezdte a nap. Jó érzéssel töltötte el a meleg. Mintha már hetek óta nem érte volna annyi boldogság, pedig csupán egy hete lehetett a születésnapi bulija. Egy cigarettát a szája szélébe biggyesztett, és hatalmas zsebébe nyúlt gyújtóért. Csakhogy keze egy ismerős darabot tapintson ki. Boróka ajándéka. Képtelen volt eldobni. Kihúzta, és menet közben tanulmányozta a formát. Még a szálat is elfelejtette meggyújtani, olyannyira megbabonázta a tárgy. Nem is a tárgy. Az emlékek, amiket magában rejtett. Keserédes mosolyra húzódtak ajkai, és újra elsüllyesztette a gyújtót. A cigit a füle mögé tűzte, és a stégre sétált. Kende sem nézett ki jobban, mint ő.
Leült mellé a fára. Felhúzta lábait, és karjaival átölelte. Kékjei a vizet fürkészték, mintha abban keresné a választ, hogy mi történt velük. A boldog bagázs, akik lassan vesztik el a belső tüzet. Neki éppenséggel külsős tüze volt eddig.
- Hogy vagy? – kérdezte Mae színtelen hangon. Vajon miért teszik fel ezt olyan ritkán egymásnak? – Mármint hogy komolyan. Hogy vagy? – nézett barátjára. Arca az őszinte törődést és féltést tükrözték. Túl sokat viccelődnek, és túl keveset beszélnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=834184#post834184][b]Marina Darik - 2021.07.12. 00:26[/b][/url]

#májusvége
#mégnincsnyár
#holaboldogság?
#LostBoy

A lány, aki mindig mosolyog. Minden ellenére. És most mégis komor. Nem is feltétlenül az elmúlt esték újrajátszása miatt, inkább azért, mert észrevette mennyi mindent hagyott ki. Annyira Boróra koncentrált, hogy év elején elfelejtette felkeresni Kendét. Pedig tudta, hogy a srác rendellenessen viselkedett. A levelekből is kitűnt számára. Haragudott Boróra, mert kihasználta a figyelmét, de még jobban magára, amiért ezt hagyta.
Ezzel a komolysággal ült le szőke barátja mellé. Kicsire húzta össze magát, mintha úgy kevésbé lenne feltűnő, hogy ott van. Kende pedig csak mosolyogva fogadta a jelenlétét. Oh Lost boy, pedig ha tudnád...
- Szívás? Milyen szívás? - kérdezett rá, amikor a fiú el akarta hesegetni a figyelmet magáról. Mae szeretett a saját dolgairól beszélni. Főleg, ha mások még kérték is. Most is szívesen kiöntötte volna a lelkét, de... Az nem lett volna ugyanolyan, mint előtte? Most változni akart. Hallgatni, amit nem szokott. Legalábbis nem eleget. A barátait akarta támogatni, ahogy ők tették vele.
- Az egész történetet szeretném hallani. Kérlek. Nézd, tudom, hogy nem voltam a legjobb barát - kezdte a barna szomorúan, és csak maga elé nézett. - Ott kellett volna lennem melletted, és Loki mellett is, de nem voltam. Jóvá akarom tenni, kérlek - kérte, könyörögte. Szüksége volt a feloldozásra. Arra, hogy legalább erre az egy dologra elég legyen. Szeméből egy magányos könnycsepp kicsordult, és végigszánkázott arcán. Kende nem láthatta, hiszen arcának másik felén futott. Mégis ott volt. A bűnbánat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=834884#post834884][b]Marina Darik - 2021.07.27. 00:27[/b][/url]

#májusvége
#mégnincsnyár
#holaboldogság?
#LostBoy

Jól estek neki a szavak, melyeket Kende mondott ki. Az ő szájából mindig egyszerűnek hatottak a problémák, mintha nem is lettek volna. Elhajóztak a dagállyal. Azonban a belsőjét csak még jobban elkezdte mardosni a bűntudat, ahogy tudatosultak a szavak. A buli utáni nap még észnél volt, tudta, hogy Loki rosszul van, de nem gondolta, hogy ennyire. Titkon remélte, hogy majd egyik este meglátogatja. Bekúszik mellé az ágyba, és a mellkasához szorítja, ahogy mindig. Most is önző volt. Fel sem merült benne, hogy másnak is problémái vannak. És nem mellesleg gyenge, mert képtelen volt egyedül szembenézni a fájdalommal. Most mégis megpróbálta.
Halvány mosolyra húzódtak ajkai, és ingatni kezdte a fejét. - Nem, a családot tudom kezelni - jelentette ki viccelődve, pedig rémálmaiban visszatér hozzá a pillanat, mikor a szülei megálljt parancsolnak az ámokfutásának. - Ez... tudod, itt volt - helyezte a jobb tenyerét a szíve fölé a lány. Még mindig nem akarta kimondani Boróka nevét, mintha még mindig tartozna neki annyival, hogy titokban tartja a kilétét. - Elrabolták és darabokra törték - kocogtatta a mellkasát a kezét. Csak mellékes cselekvés volt, hogy elvegye saját figyelmét. Hogy ne kezdjen el újra sírni miatta.
- Most te jössz. Otthon? Vagy... - mutatott befele a tóba a lány, néma kérdésként kimondva azt a dolgot, melyet aligha tudott felfogni. Borókában is imádta a lángot, ahogy Kendében is a morajt, vagy Lokiban a képeket. Mind olyan tehetségesek voltak, hogy ő azt felfogni nem tudta. Most a szőke arcát nézte. Válaszokat keresve, hogy még mindig vérében csörgedezik-e ez a plusz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=835702#post835702][b]Marina Darik - 2021.08.13. 19:11[/b][/url]

#májusvége
#mégnincsnyár
#holaboldogság?
#LostBoy

Még jobban összeszorult a gyomra a ki-nem-mondott gondolatokra. Kende kegyetlenül megkérdezte tőle azt az egyetlen szót, amit még ő maga sem mert feltenni. Pedig elég egyértelmű volt, és még sose érezte ezelőtt. Összébb húzta a karjait a lába körül, mintha megvédhetné ezzel a mellkasát a közelgő nyilaktól.
- Nem, Lili teljesen okos. Ez…. titkos volt – vallotta be őszintén. Utálta, hogy nem mondhatta el, és most még inkább pokolba kívánta saját magát azért, mert hallgatott Borókára. – Nem tudom mennyire láttad. Vagy Loki menyire avatott be, de… volt egy nem teljesen normális mértékű crushom Ombozi Borókán. Amikor ő megcsókolt egyszer, akkor jöttem rá, hogy talán nem csak… tudod. Hogy nem csak a fiúk tetszenek – magyarázta a barna keresve a szavakat. Nem akarta kifejteni. De el kellett mondania. Máskülönben hogy várhatta volna el Kendétől az igazságot?
- A rellonon belül nem nagyon védik, hogy a lányok ne mehessenek át a másik lány szobába, szóval mindig nála találkoztunk. Én azt hittem csak nem áll készen arra, hogy másoknak is bevallja, hogy nem heteró. Szóval megígértem neki, hogy nem szólok senkinek, amíg ő nem mondja, hogy mehet – magyarázta lassan. Napok óta ezeket a gondolatokat kergette, szóval nem volt számára újdonság. Csak kimondva még hülyébbnek érezte tőle magát. – Aztán kiderült, hogy heteroszexuális. Ráadásul el is van jegyezve – fejeztem be a történetet. Jól esett neki, hogy végre elmondhatta valakinek. Egy kicsit a szíve is megnyugodott ebben a légkörben. Míg Kende el nem kezdett mesélni.
- Várj. Ez a verseny, amiről meséltél mielőtt vége lett volna az évnek? – kérdezte Mae hitetlenkedve. Szőke barátja elég keveset oszt meg velük, éppen ezért mindig nagyon figyelt rá. – De ez nem úgy megy. Mond, hogy minimum egy olimpiát szerveztek rá, akkor esetleg megbocsátom nekik – ráncolta szemöldökét a lány. Igazából csak a szája volt nagy, és ezt Kende is tökéletesen tudta. Megvoltak a saját eszközei, amivel sarokba tudta tartani a szüleit, de éppen annyira félt az apja haragjától, mint bármelyik értelmes aranyvérű gyerek.
- Kende. Őszintén. Mi az, hogy nem vészes? – kérdezte mérgesen a barna. Látta már a szőkét a vízben. Annak környékén. És most annyira más volt a kisugárzása. Valami nagyon nem volt rendben. – Voltál idén versenyen? – tette fel végül a legnagyobb kérdést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=836720#post836720][b]Marina Darik - 2021.09.08. 23:31[/b][/url]

#májusvége
#mégnincsnyár
#holaboldogság?
#LostBoy

Egy pillanatra beleszorult a szó. Ajka megremegett a szó hallatán. Olyan furcsán ismerős volt, és habár már kezdett megbarátkozni a gondolattal, még mindig volt benne egy gát. Halványan elmosolyodott Kendére nézve. A szőke büszke volt rá, és ez erőt adott neki. Minden tekintetben. Csakis amiatt a nézés miatt volt képes egyáltalán folytatni a történetet. Egyben tartotta, mint hóembert télen a hideg.
Ahogy haladt előre a történettel csak egyre kisebbnek érezte magát. Legszívesebben eltűnt volna a világról is. Nyelte volna be a stég fapadlója, csak hogy ne kelljen megint összetalálkoznia a rellonossal újra a folyosón. Ahogy Kende közelebb húzta, egyszerűen nem bírta tovább, és újra eltört a mécses. A szöszi mellkasába fúrta a fejét, és szemeiből hullani kezdtek a könnyek. - Én tényleg szeretem - nyüszítette a fiúnak, bár a pulcsija a hangot félig elnyelte. Mellkasa szabálytalanul járt, ahogy még mindig próbálta visszafogni a sírást.
Elnevette magát. - Azt nem lehetett nem élvezni - jegyezte meg szokásos vicceskedő hangján, bár szemeiben látszott a megtörtség. Mikor Kende mesélni kezdett félig kibújt az öleléséből, hogy jobban rá tudjon koncentrálni. És kell is neki, hiszen a félmondatokból tényleg nem sokat ért. Összeráncolta a szemöldökét. Valami igazán rossz fog jönni, ha másból nem is, de a fülbirizgálásból meg tudta mondani. Kende csak akkor szokta ezt csinálni, ha zavarban van.
- Persze, a kedvenc pulcsimon azóta is ott a nyom - bólintott azonnal Mae. Hangjában nem volt semmi megrovás vagy neheztelés, szimplán csak annyira koncentrált Kendére, hogy nem is figyelt arra miket mond. No nem mintha általában tette volna.
- De azért hozzáférsz nem? Mármint hogy tudod valamilyen szinten használni? - tapogatódzott kicsit sem finomkodva a barna hajú. Szemei még mindig vörösek voltak a nemrég hullajtott könnyektől, de tekintete határozottságra utalt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=838305#post838305][b]Marina Darik - 2021.10.18. 15:29[/b][/url]

#májusvége
#mégnincsnyár
#holaboldogság?
#LostBoy

Olyan nagyon próbált erős maradni. Olyan lány lenni, aki nem sír mások után. Olyan, akire az apja is büszke lenne. De mégis a szíve majd meghasadt a fájdalomtól ami belül nyomasztotta, és mikor Kende magához szorította és engedélyt kapott a sírásra egyszerűen nem bírta tovább. Teljes testében megremegett, a tüdeje újra és újra szaggatottan kérlelte a barnát a levegővételre. Szeme vörös, arca nedvessé vált. Halkan, de folyamatosan adta ki magából a fájdalmat. A környezet csöndes volt, egyedül a lány szipogása zavarta meg a stég nyugalmát.
Aztán lassan, de csitulni kezdett. Mikor már a könnyei is elfogytak, és csak a fájdalom és magány, amit az utóbbi napokban érzett, kezdett távozni a mellkasából. Biztos volt benne, hogy most változik meg benne valami. Hogy ez az a pillanat ami után már nem fog sírni, mert ott vannak neki a barátai. Loki, Kende. Ott vannak neki, ahogy a családja soha. És neki is ott kell lennie értük. Jelenleg Lost Boy mellett.
Bedagadt szemekkel bár, taknyosan, de komolyan figyelte a szőkét, ahogy végre beljebb engedte. Semmit nem értett az elemi mágiához, de amikor Kende elárulta neki, hogy van egy ilyen képessége szinte első dolga volt a könyvtárba indulni. Loki illúziómágiájánál se tett mást, csak a Mórocztól több kezdőinfót kapott, mint a mellette ülőtől. Éppen ezért hevesen bólogatott a vadmágia elnevezés hallatán. Hazudna, ha azt mondaná első olvasásra megértette ezt az egész dolgot, de legalább az alapfogalmakat megértette a képességgel kapcsolatban.
- Tudok valahogy segíteni? Van egy tüzes szalamandrám, lehet segít előhozni a képességedet – javasolta egy apró mosoly kíséretében. Az egyik könyvben olvasta, hogy a vizes emberek nem szeretik a tüzet. Már akkor is az volt az első gondolata, hogy szegény Srtut nem sokat fogja látni a barátját.
Visszaölelte Kendét, egy kicsit tovább is szorongatta, mint szokás. Aztán kibújt, és egy nagyobb lendületet véve felállt. - Na gyerünk. Gondolom edzés van, szóval nem zavarlak tovább. Menj úszni – lódította a kezét a víz felé, mintha csak ezzel rá tudná venni a fiút, hogy nekiálljon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=838456#post838456][b]Marina Darik - 2021.10.22. 21:52[/b][/url]

#májusvége
#mégnincsnyár
#holaboldogság?
#LostBoy

Mindig is csodálattal töltötte el, hogy a barátainak ilyen képességei vannak. Ő nem értett semmihez jobban, ha csak a bajkeverést nem vesszük be a pakliba, de annak sajnos nem sok felnőtt örült. Mindenesetre ha már neki nem adatott meg ilyen, legalább tudta támogatni a barátait a fejlődésben. Könyveket olvasott, mellettük volt ha gyakorolni kellett, és még a kedvenc dán zászlós pulcsiját is beáldozta egy zokszó nélkül. Értük megtette, ahogy ők is tették volna érte.
- Elég régóta... régebb óta, mint ahogy ismerlek, de tudtam, hogy a mágiád miatt nem vihetem a közeledbe - magyarázta Mae két szipogás között. Hangja kicsit eltorzult a sok kiadott könnytől és bánattól, de továbbra is az övé volt. - Én is szeretlek Kende - szorította magához a másikat, kissé másképp fordítva le az adott szavakat, mint ahogy a szőke mondta. Bár ebben most nem a kommunikációs csatornák volt szerepük, sokkal inkább a kettejük különbségének. Hogy hogyan képesek kifejezni a szeretetüket. És ha a dán ki is mondta azokat a végzeteseket, soha nem várta el egyik barátjától sem, hogy ugyanúgy hangoztassák visszafelé is. Majd elmondják neki, ha fontosnak tartják. Az többet jelent, hogy ott vannak.
Megvárta, míg a másik is felkászálódik. Elnevette magát a felvetésen. Még ha ismerné a kis lányt, akkor hogy kiakadna...
- Sajnálom, de nemet kell mondanom az ajánlatra - húzta el a száját, de annak szegletében egy kis huncut mosoly húzódott. Hirtelen nekicsapódott Kendének, és addig tolta teljes erejéből, míg a másik bele nem esett a vízbe minden holmijával együtt. Hangosan nevetni kezdett rajta a barna. - Lehet, hogy arra nem tudlak rávenni, hogy gyakorold az elemedet, de arra igen, hogy nekiállj edzeni. Nem hitted, hogy majd a felügyeletem alatt ellustulhatsz ugye? - mosolygott a barna. Ha nem lett volna vörös a szeme, az ember még el is hihette volna, hogy nincs semmi baja. Mintha megint a régi lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=840780#post840780][b]Marina Darik - 2021.12.25. 17:42[/b][/url]

#májusvége
#mégnincsnyár
#holaboldogság?
#LostBoy

Fogalma sem volt róla, hogy a másik miken megy keresztül. Nem csak Marina volt az egyetlen, akinek a mellkasán úgy ült a szomorúság, mint Nagy Úr a pénzhalmon, hanem Kendéén is. Míg a barna egy hétnyi hallgatás után sikeresen kiadta a nagyját magából, a fiú még a felületet is képtelen volt kapargatni. Egy halvány információ pedig édeskevés volt a dánnak. Tényleg elhitte, hogy jót tesz. Madam Lykke is mindig arra tanította, hogy minél gyorsabban próbálja újra, mert ha valamitől elkezd viszolyogni, az idővel csak még rosszabb lesz. Félelem, fóbia. Ha Marina tudta volna, hogy Kende mennyire irtózik ettől a találkozótól, akkor is megtette volna.
Nem mindenkinek tűnt volna fel az a halvány torpanás az agyban, de Marina túlságosan is figyelt másokra. Még akkor is, mikor a nagy szája járása közben erről mások megfeledkeztek.
- Viccelsz? Megyek mindenhova, ahova te - fogta meg a szőke kezét Marina, és egy lépéssel már süllyedt is el a vízben. Egy pillanattal később a felszínre jött, és mosolyogva nézett a barátjára. - Oké, ruhában úszni nehezebb, mint hittem - vallotta be a másiknak. A cipőjéről nem is beszélve, ami valószínűleg majd egészen a kastélyig fog cuppogni neki.
- Na jó Kende. Mit gondolsz, készen állsz rám? - vonogatta a szemöldökét a lány, és igyekezett az összes boldogságát összegyűjteni Kendének. - Verseny. Te meg én - jelentette ki, de mielőtt a szőke elhihette volna, hogy a dánnak esélye se lenne, gyorsan hozzátette. - Kutyaúszás a csónakig - villantott huncut mosolyt, és kérdés nélkül kaparni kezdett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=841411#post841411][b]Marina Darik - 2021.12.31. 18:03[/b][/url]

#tanítsmester
#jedileszek
#okklumencia
#Tivadar

Sokan panaszkodnak a téli hidegre. A csípős szélre, a korai sötétedésre és a kirepedezett bőrre. De a mai nap egész kellemes a hőmérséklet. Egy dánnak szinte már tavaszi jó idő van, még a nap is kisütött pár órára. Ezen felbátorodva ajánlotta fel tanárának Mae ezt a helyet. Azt mondták neki, hogy keressen olyan helyet, ahol nyugodt és komfortos. Ide pedig szép emlékek kötik, mondhatni a kedvenc helye egész Magyarországon.
Ahogy a stég szélén ücsörgött, és a víz felszínét nézegette, eszébe jutott a nyár, amikor még Boróka miatt sírt. Amikor elképzelni se tudta volna, hogy valaha képes lesz újra szeretni. És Ádámmal úgy tűnt sikerül. Lassan forrtak be a sebek, és a heg sose tűnik el a szívéről, de egyre biztosabb az érzéseiben. A szünetben már majdnem a szüleinek is bevallotta, hogy van valakije. Milyen gyönyörű ünnepi vacsora következett volna utána, valószínűleg évekig azt emlegette volna az egész dán mágustársadalom.
Megdörgölte a szemét, és magában felnevetett az elképzelésen is. Egyre kevésbé félt a szüleitől. Már ott voltak a barátai, a tanárai és Ádám. Támaszkodhatott rájuk akkor is, ha úgy kell elmenekülnie otthonról.
Halk neszezést hallott meg maga mögül, mire azonnal pattant is fel, és arcára hatalmas mosolyt varázsolt.
- Tanár úr, boldog új évet - köszöntötte, és felé fordult. - Nagyon sokat gondolkodtam a feladaton. Az elmepalotán. Vagyis... elmetérképen - akadt meg egy pillanatra. - Hívhatnám elmepalotának? Az jobban hangzik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=847530#post847530][b]Marina Darik - 2022.06.11. 10:38[/b][/url]

#tanítsmester
#jedileszek
#okklumencia
#Tivadar

Azonnal közelebb lépett, és hevesen rázta meg Tivadar kezét. Szokásához híven most is túltengett benne az energia, és egyszerűen nem bírta megállni, hogy ezt ne mutassa ki összes porcikájában.
- Jaj de örülök ennek, tudod mindig gondom van a magázással. Dániában se szokás nagyon, az angolban végképp nem, szóval mindig nagyon félek, hogy megsértek valakit, mert helytelenül használom. Szerintem a tanárok egy része is ezért néz rám mindig gonoszan az órákon. Főleg ha lendületbe jövök, mert akkor egy idő után elfelejtek figyelni arra, hogy mit mondok, és csak úgy kiszaladnak a számon a tegező mondatok - bólogatott a lány, hogy erősítse a szavait. Az emberek többsége nem egy ilyen beszédes barnára számítanak, amikor megpillantják. De cserébe Marina mindig figyel másokra is. Főleg, ha érdekli is a téma. Valószínűleg ezért tudott olyan sokmindent felszedni Ádámtól az utóbbi fél évben a mugli filmes világot illetően.
- Nagy fanja vagyok a Sherlock sorozatnak, és ott hívja a főszereplő elmepalotának, nem palotát szeretnék. Bár emeletes házra gondoltam. És a családom házai eléggé hasonlítanak palotára, legalábbis dán viszonylatban - gondolkodott el, és egy pillanatra a távolba révedt a tekintete, miközben nemes egyszerűséggel egy hatalmas koppanás kíséretében levetette magát Tivadar mellé. Összébb húzta magán a kabátját, és megigazította a félrecsúszott sapkáját, mielőtt folytatta volna.
- Na szóval arra gondoltam, hogy a nagyiék régi lakását használnám fel. Igazából nem voltam ott soha, mert másik országban éltünk, de mutatott egy képet róla, meg nagyon nagyon sokat mesélt, szóval alapjáraton el kellett képzelnem, és olyan mintha már jártam volna ott, de mégis tudok új dolgokat hozzáadni, ha kell. Például arra gondoltam, hogy az egyik szoba ahova bemennek lehetne egy hatalmas medence, ami tele lenne krokodilokkal. És azon kéne végigugrálnia az embernek anélkül, hogy meghalljon, hogy tovább jusson. Azt hiszen kalandos lenne a fejem - bizonygatta Marina, és nagy kíváncsi szemeivel a tanár arcát fürkészte, hogy mit szól az ötleteihez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=850516#post850516][b]Marina Darik - 2022.08.02. 23:03[/b][/url]

#tanítsmester
#jedileszek
#okklumencia
#Tivadar

A legtöbbeknek valószínűleg elfehéredne az arca a nevetés hallatán. Vannak, akik el is ájulnának. De Marina? Ugyan már. Ha más nevet, az neki is egy indok a mosolygásra, és ezt most sem rest megtartani. Sugárzó mosollyal nézi a tanárt, és csak legyint a bocsánatkérésre. Pontosan tudja milyen az, ha egy nevetés ki akar buggyanni. Ha visszatartják csak rosszabb, mert felhalmazódik, és akkor az ember ott fulladozik meg öklendező hangokat ad ki az órán, mert ott nem lehet.
- Oh oké, nincs krokodil - bólintott hevesen, és olyan érdeklődéssel nézte a tanárt, mintha minimum a jövőjét jósolná meg. Bár jobban belegondolva nincs is az olyan messze az igazságtól. - Akkor ha egy ugróiskolát szeretnék az egyik szobába, akkor az passzív? - gondolkodott el a lány egy pillanatra, aztán amikor a konkrét tervekről kezdték el kérdezgetni, és a papír is előkerült, még közelebb kucorodott.
- Három emelet, plusz egy pince. Arra gondoltam, hogy becsapnék mindenkit. Alapjáraton az emberek arra számítanak, hogy minél feljebb jutnak, annál közelebb vannak a megoldáshoz. Meg a csapdák is nehezednének. És igazából a földszintről vezetne egy csapóajtó a legtitkosabb gondolataimhoz, amit csupán egy szőnyeg takarna. Vagy ez túl kevés? Mert felrakhatom a toronyba is - visszakozott azonnal a lány, mert elég sokszor találkozott már azzal, hogy az ő kreatív ötleteire nincsenek nagyon vevők a tanárok. Ha nem magolja be az ember a tananyagot, akkor meg van lőve. Pedig neki az nem megy. Leül, és tíz perc múlva muszáj felállnia. Ha nem teszi, akkor minimum a gondolatai elkalandoznak máshova. Mintha valami átok lenne rajta minimum.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=852215#post852215][b]Marina Darik - 2022.09.04. 16:30[/b][/url]

#tanítsmester
#jedileszek
#okklumencia
#Tivadar

Bólogatott, hogy érti, és tanul, bizony minden kis tudásrészletet magába szív. - Tanítsuk szabályszegésre az embereket, gotcha - bólogatott tovább rendes rellonoshoz híven. Az egyetlen kifogása, hogy az ugróiskola csak nyolc kockából áll, de Tivadar biztos régen játszott ilyesmit, elnézhető neki. - Meg szeretnék egy karaoke szobát, ahol el kell tudni énekelni helyesen a Wannabet, vagy különben... különben visszaesel. Vagy nem tudom, van másféle büntetési mód is? - nézett rá zavarodottan a lány, és egy kicsit összébb húzta magán a kabátot. Mármint ő nem fázik, vagy ilyesmi, hát viking vére van.
- Kinti pince, még jobb! - lelkesedett a lány is, és mintha csak valami háziállat lett volna, a fejével követte a húzott vonalakat a papírlapon. - Elveszítem az irányítást? Az mit jelent? Akkor még visszatámadhatok utána, vagy védekezhetek valahogy? - rettent meg egy pillanatra Marina. Látott egy filmet, amiben ilyen elmecsatát vívtak a felek, és aki alulmaradt az örökre elvesztette az összes emlékét. A barna nem akart ilyen sorsra jutni, és ahogy most Tivadart hallgatta egy pillanatra felmerült benne, hogy mégsem a muglik voltak olyan kreatívak, hogy ezt kitalálják, hanem egy varázsló segített nekik megírni a sztorit, de akkor pedig... - Én nem akarom elveszíteni az emlékeimet. Ugye nem fogom soha? - adott hangot kétségeinek. Most hogy egyszer nem mondta ki hangosan az elmefuttatását talán furcsán hangozhatott ez a konklúzió, de ha kell leülteti Tivadart, és megnézeti vele a filmet. Csak be kell szökniük a levita toronyba a moziterem miatt.