Szia mindenki! Boldog karácsonyt mindenki! *szaloncukrot szór a karieső mellé*

Én imádom a karácsonyt, hát még ha előbb jön

*ő csak tömi a szaloncukrot és díszíti a fát*

Radetzky Bercel - 2019.12.23. 08:15


Már az vagyok

Tetszik a pulcsid!

Rajtam nincs kék

Hosszú egy nap volt ez *elterül a sütik között*

Boldog karácsonyt!  

Brümi

Iiimádom a karácsonyt! A fények, a díszek, a dalok, amiket énekelünk. Minden olyan szép és teljessé teszi a hóesés, amit lefekvés óta figyelek. Na jó, lefeküdtem, aztán izgalmamban és talán az esti kakaó hatására inkább felkeltem és az ablakban ültem a nagy pelyheket figyelve.
Gondoltam rá, hogy átmegyek Bercihez és megkérem, hogy mesélje el a napját úgy, mintha egy mesekönyvből olvasná, de tudom milyen morcos tud lenni ilyenkor. Az év egyik legcsodásabb napja. A díszítés!
Az álmoskás pofiját csipkedem, hogy felébredjen miközben felosztják köztünk az utcákat. A család nagy részének már a hócipője tele van az egésszel, de én borzasztóan élvezem. Végig vigyorogva, a hulló pelyheket nyalogatva sétálok a Brümi mellett a csatatérre, ami csak egy ideig lesz az, amikor a "jól van az úgy" felkiáltással feldobálja a boákat a fákra és haza akar indulni.
- A mi? - kérdezem a hóban fekve. Néhány pillanat alatt hanyatt vágtam magam és egymás mellett már a harmadik hóangyal díszeleg. - Ja, az...hozom! - mintha mi sem történt volna, pattanok fel és rohanok a dobozokhoz. Vetek egy pillantást a gömbökre, a szememet forgatom.
- Kedves uram, fellebegtetne a csúcshoz? - mert bizony én szeretem egyből felrakni a díszeket a fára, gondolkodás és szervezés nélkül. Annál nagyobb szórakozás pedig nincs is, mint felrakni a fára a csúcsdíszt. Brümi pedig a legcukibb a világon, aki minden évben hagyja is ezt nekem.

Nimród

Most, hogy a falut feldíszítettük a családdal - ilyen ez, ha a család khm, befolyásos -, azon a sor, hogy csodáljam a művet itt is, ott is. A kastély még néhol üres, én többet és színesebbet pakolnék az összes folyosóra, de így is szemet gyönyörködtető.
Úgy gondoltam, kihasználom a szabadidőmet és csatlakozok a réten egy hógolyócsatához. Fel is öltöztem rendesen, ahogy anya elvárja. Vízhatlan kabát, kesztyű, sál, de még bundásabb csizma is van a lábamon. Kicsit úgy érzem magam, mint egy hóember, jó pufinak, csak répa nélkül az orrom helyén.
Kicsit sietősen hagyom el a kastélyt és lépek ki a hóesésbe. A nyelvemet egyből kidugom, szeretem a hideg pelyheket eszegetni. Kicsit el is foglal ez a tevékenység, nem veszem észre, hogy valaki pont az utamba épített barikádot egy nagy kupac hóból. Megbotlok benne és azzal a lendülettel, amivel orra bukok, gurulok is le a dombon. Sikoltok, mert imádom ezt és nevetek, mert szédülök.
Nem messze a vadőrlaktól, a fenyőknél állok meg, ott fekszem a hóban és nevetek, amikor megpillantom a díszeket az egyik tűlevelűn. Ezek biztos nem voltak tegnap még itt!
- Hű! Szia, Nimród! Te csináltad? - felülve, a szememből a sapkát és a hajamat szedegetve pillantok fel a fiúra.

Brümi

Nem számít, ki mit mond, én nulla óra alvás után is olyan lelkesen szaladok ki a térre, mintha egy ötévesnek mondanák, hogy kibonthatja a karácsonyi ajándékait. Szerintem idővel Bercire is átragad a lelkesedésem, csak ébredjen fel úgy igazán.
- Nem baj, szépen csillog - vigyorgok a kedvenc tesómra. Igaz, csak egy kis ideig csillog a hó a vörös tincseimben, aztán vízzé válik, de hát Merlinkére, itt van velem a legügyesebb varázsló, akit csak ismerek, ő majd megszárít, ahogy ismerem.
Katonásan vigyázzba vágom magam egyik kezemben a csúcsdísszel, a másikban a telefonnal. Anya megtiltotta, hogy nekem is lehessen még legalább két évig ilyen mugli eszközöm, ami csak azért szomorú, mert így kénytelen vagyok Brümién készíteni a szelfiket. Külön mappát nyithatna rólam lassacskán.
- És elküldjem Nagyapának? - nevetek fel a földtől elemelkedve. Imádom ezt, lábaimmal kalimpálva úszok a levegőben. Első a dísz, az kerül a helyére, aztán készítek pár képet minden szögből a díszekről.
- Brümi! Mosolyogj! - kérem szépen, miközben ráfókuszálva készítek néhány képet róla is. Mondjuk ki, fotogén a drágám. - Nagyon szép vagy.

Nimród

Nem így terveztem, de néha akkor történnek a legjobb dolgok, mikor nem is várnánk. A gurulás pont ilyen. Nem bírnék még lábra állni, a nevetés megy, de a fókuszálás még nem. A díszeket látom és a fiút is, aki a megmentésemre sietett.
- Nagyon jól vagyok - széles mosollyal bólintok, félig már felülve a hóban. Elfogadom a segítségét, megfogom a kezét és talpra állok. Lesöpröm magamról a havat, ahol tudom és elhúzom a kabátom gallérját, ami alól a remegő Tekergő dugja ki a fejét.
- Igazán sajnálom - súgom neki és visszaterítem a bólintérre a kabátot, mint védőréteget. Ő ragaszkodott hozzá, hogy kihozzam magammal, de talán jobb is, ha a kabát rejtekében marad és duzzog tovább.
- Honnan vannak a díszek? Nagyon szépek - csodálom, hogy tudott ilyen szépségeket szerezni, látszik, hogy nem mai darabok. Talán a vásárban kapni még ehhez hasonlókat? Anyának biztosan tetszene egy olyan, mint a hógömbhöz hasonló.
- Hógolyózni indultam és lecsúsztam. De ha már itt vagyok, csatlakozhatok? Imádok díszíteni. A Boglyas teret az unokatesómmal díszítettük ketten - büszkén húzom ki magam és ha engedi, közelebb araszolok a díszekhez megnézni, mivel lesz meglepve a vadőr.

Boldog új évet kavicsok!

Csókolom off!

Brümi

- Miért? Egy fiú nem lehet szép? Szerintem te szép vagy. Egyenes az orrod, a füled sem áll el... - nézegetem az arcát miközben ráncolom a homlokom. Az egész családunk szép, még jó, hogy nem a Brümim lóg ki a sorból, nem igaz? Már rég kellene, hogy legyen mellette egy szép lány, akivel tervezhetném az esküvőjüket... Csak Bercel ne tudjon róla.
- Még neee! - szállok a levegőben, meg forgok is, de a mókának hamar vége. Orromat felhúzva bököm oldalba a könyökömmel. Telefonján továbbra is meg van nyitva a kamera és ha akarja, ha nem, a díszítés minden pillanatát megörökítem, az első dobásról természetesen videó is készül. Így teljes a kép.
Egy időre a zsebembe bújik a mobil, míg én is feldobálok pár gömböt. Vicces, ahogy felakasztják magukat, mintha ők is ezt akarnák. Vajon milyen lehet? Nem fáznak a hidegben? Dehogy...hisz erre készültek. Az az életcéljuk, hogy pár hétig a fán lógjanak és gyönyörködhessenek bennük a járókelők. Én is szeretnék következő életemben karácsonyfadísz lenni.
- Titok?! - hangom megemelkedik, szemem elkerekedik. Bercire nézek és teljes testemmel felé fordulok. - Másét nem, a tiédet biztosan - bólogatok és várom, mi lehet a titka. Új barátnő? Remélem!

Brümi

Fél szemöldököm felvonva hallgatom a felvilágosítást. Ezért Berci apa helyett az apám, hát honnan tudhatnám meg az élet nagy dolgait, ha nem lenne? Szóval egy fiúra nem mondjuk, hogy szép. De...
- Legyen. Radetzky Bercel, férfiasan karakteres, sármos és szépen jóképű vagy - vigyorgok rá, mint a tejbetök. Tudja jól, hogy hidegen hagynak a fiúk (még) és ő az egyetlen, akit úgy látok, mint egy igazi festményt, egy csodálatos embert. Na jó, ezt azért így, ebben a formában nem kötném az orrára.
Szerencse, hogy vele tölthetem a szabadidőm jó részét, meg azt is, amit kötelezően kint kell eltöltenünk. Biztos, hogy amint kialudta magát, máris úgy fogja visszanézni a videót, hogy közben arra gondol, milyen jó is volt.
A hír hallatán aztán lesokkolódok. Akartam, hogy lány legyen, hogy majd jó barátnők legyünk és a koszorúslány lehessek, de nem abban a formában, ahogy azt Berci most előadja. A szám is elnyílik, szempilláimra hópelyhek fagynak. Míg várt és lelkendeztem két mondat között, az öröm megvolt, remélhetőleg a kiabálásomra nem ébredt fel a fél falu...de ez?! Milyen folytatás ez?!
- Hogy mi a csoda? - fejemet rázva, karjaimat kitárva nézek rá, remélve, hogy csak rosszul hallottam. - Ez gonoszság. Nem vehetsz el valakit, mert azt mondják. Nem is ismered... - mondom, mintha ő nem tudná ezt magától is. Eszeveszett járkálásba kezdek és pufogok, meg magyarázok magamban, mint valami kattant, de basszus!
- Legalább megmutatták, hogy néz ki? Remélem legalább szép lány és nem egy rusnya, vén banya... - tovább pufogok. Már nem is érdekel, miért vagyunk itt kint. Megtorpanok a nagybátyám előtt és átölelem a derekát, fejem a mellkasára hajtom.
- Mindig - válaszolom egyszerűen. Mindig mellette leszek, ahogy azt ő tette.

Nimród

- Szerintem vannak. Biztosan vannak - bólintok, hisz kétlem, hogy egy ekkora iskolának ne lennének a diákok számára játékszerei. Bár ha engem nézünk, hát megoldottam szánkó nélkül is a lejutást, nem is biztos, hogy szükség van rájuk.
- Igen, ő Tekergő. A testvérei, hogy úgy mondjam...nem igazán kedvelik szegényt. Pedig nem mindig ilyen undok - jegyzem meg, hogy ő is hallja odabent. A hideget nem szereti, inkább elbújik a lustaság, én pedig felfedezem a szépen feldíszített fát, amit Nimród alkotott.
Míg hallgatom a történetet, alaposan megnézem az összes díszt, a gömbökben látom a tükörképem, így biztos vagyok benne, hogy sok időt beleölt, míg a régi fényüket visszakapták. A vadőr biztosan örülni fog, ha ezt meglátja. Én biztos nagyon boldog lennék a helyében. Majd meg is kérdezem, nem lenne-e kedve az én ablakom alatt is feldíszíteni egy fát, ha már ennyire lelkesen állt ehhez.
- Azt inkább ne! Egyik évben a faluban is felgyulladt egy fa. Szerencsére időben észrevették még és eloltották, még vissza lehet állítani, de az az ijedtség, nem volt semmi - megrázom a fejem a végén, szerintem nem jó ötlet veszélyes dolgokkal játszani itt az erdő és a sok állatka közelében. Akkor már inkább odabent, ahol könnyebb a bajt elhárítani.
Közelebb sétálok a dobozokhoz, aztán a nyakamba kerül egy boa. Elmosolyodok és egyik végét feltartom miközben manökenes pózba vágom magam. Ezt most egy ideig nem tervezem visszaadni a fának, helyette előveszek egy pirosat és megállítva a fiút ugyanúgy, ahogy azt ő tette, a nyakába tekerem.
- Eridonosok lettünk. Neked is jól áll a csillogás - nevetem el magam. - Egyébként igen, este minden ki van világítva. Feltétlenül nézd meg és ha a vásárban jársz, ne hagyd ki a forró csokit.

Brümi

Csúnya, naaagyon csúnya dolog ez. Elveszik tőlem a férfit, aki az enyém, de csak az enyém és egy olyan lány veszi el, aki lehet, hogy egy gonosz banya. Nem tudom, engedhetem-e, de Bercinek nem szólhatok róla akkor sem, ha mondjuk hajhullajtó bájitalt keverek a reggeli kávéjába, akkor a sarokba küldene. Vagy lehet, hogy tetszene neki az ötletem?
- Jó! Vállalom, hogy a nászéjszakán bemegyek és párnát nyomok az arcába. Megmenetelek, esküszöm - mondom határozottan, az orromat és a homlokomat egyszerre ráncolva a koncentrációban. Tudom, hogy ilyenkor sosem vesz komolyan és azt mondja, Apa vágott mindig ilyen képet, pedig én komolyan gondolom. Sőt. Remélem egy banya és meg lehet így oldani.
- Kell nekünk egy rezi - gondolkodok el egy pillanatra jobban és máris enyhülnek a vonásaim. Nagyon bírnám és tudom, hogy Brümi is ha sárkányok között élhetnénk le az életünket. Egyszer, ha nagy leszek, csatlakozok hozzá a rezervátumban és olyanok leszünk, mint Apa.
Nagy levegőt véve bújok még hozzá amíg meg nem szakítja a pillanatot, pedig még el tudtam volna viselni a szeretgetését. Mindig ő lesz az egyetlen fiú, aki megölelhet, senki más. Kivéve a nagyapát, talán. Jó, meg a család többi fiútagja is fiú, ők is meg szoktak ölelni, ha születésnapom van, vagy csak úgy...
- Kakaó! - vigyorogva ugrok egyet és kezdek ujjongásba. A falusiak nagy örömére a némaság teljes hiányában, Pokémon labdaként kezdem el dobálni a díszeket a fára. Egészen csinos képet ad, büszke vagyok a teljesítményünkre, azért ez nem kis dolog. - Megérdemeljük a habot és a mályvacukrokat is bele szerintem.

Betti

Késő délután van, szabad hétvége mindenkinek, szóval egy percet sem vagyok hajlandó otthon tölteni a családi ebéd után. Elég nekem ott elviselni a feszültséget, ami állandósult azóta, hogy Bercinek felesége lett. Borzasztóan hiányzik és hiányoznak az együtt töltött idők, de ő volt az, aki magamra hagyott.
Szó nélkül hagyom otthon a családot, anyának is csak annyit mondok, hogy kimegyek sétálni. Magam sem tudom, mihez akarok kezdeni, de a lábaim a tó felé visznek. Vastag kabátomon a szőrmegallér alatt ott lapít Tekergő, épp csak a feje látszik ki a szálak közül, miközben kukucskál és szemügyre veszi a hóba borult terepet.
Kezd besötétedni, a lámpák már világítanak, nehogy orra bukjon valaki, aki mondjuk pont annyira szerencsétlen, mint amilyen én is vagyok. Ha nem figyelek, megint elzakózok egy buckában, aztán a bólintér barátom majd nyavalyoghat.
Ahogy beljebb haladok, egyre kevesebben játszanak a hóban, van egy nagyobb szabad rész, ahol még nincs is kitaposva a hó. Nekem ez olyan, mint másnak egy nagy tányér sütemény, egyből megszaporázom a lépteim, hogy ott megállva hanyatt dőlhessek a puha takaróban. Karjaimat és lábaimat együttesen mozgatva hóangyalt készítek a friss hóba.

Szia off!

Stankovics Vendel - 2020.02.04. 08:48


Khm

Vendel bácsinak még nincsenek ragyái a...ott? ._.

Viszont az Oscar győzteseknél kicsit szomorú lettem

Csepreghy Péter - 2020.02.12. 08:41


De jó neked. Kérhetünk az energiádból?

*rátapad, mint medve a gumimacira* hát remélem hatásos lesz

Petya!! Annyi energiát sugároztál, hogy kitakarítottam tőle a szobám, de még a polc tetejét is

Pedig csak mérgemben keltem fel, mert a szemembe sütött a napocska

Az is igaz 🤔

És közben nem láttam volna a filmet

Brümi

Szóval ez a nap most más. Nem érdekel engem a Valentin nap, a sok szívecske, csak a születésnapom. Berci pedig megígérte, hogy együtt reggelizünk, palacsintát fogunk enni és annyi puszit kapok, ahány éves lettem. Tizenöt. Már tizenöt!
Úton a nagyterembe a hatalmas ajtók előtt pár rellonos társunk valamin nagyon pusmog, de erős túlzás a pusmogás, nem csinálnak nagy titkot belőle, mivel fognak bepróbálkozni a "nagy nap" alkalmával. Ahogy közelebb érünk mindkettőnk kezébe adnak egy-egy fiolát, benne állítólag szerelmi bájitallal.
- Vicces lesz - vigyorgok a tesómra, előre élvezem a helyzetet. A mosolyom levakarhatatlan. A fiolát a zsebembe süllyesztem, mintha soha nem is került volna a kezembe, aztán ha az asztalunkhoz sétálunk, máris az áldozatom keresésébe fogok.
- Miért jó átdugni a nyelved egy másik ember szájába? - az undorító műveletre, amit a navinés asztalnál folytatnak, grimaszolok és esküszöm, még a reggeli is visszaköszönne, ha nem most látnék neki a tányéromra pakolni a palacsintát. Bercire nézek inkább és leöntöm a palacsintáját csokiöntettel. Ma még szívecskés cukorkákat is lehet rá szórni, hát a művész hajlamaimat kiélve szórok rá abból is, meg pár félbe vágott epret tűzök a tetejére. A sajátom így is jó, alaposan meglocsolva juharsziruppal és csokival.