Rothstein Elektra Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos
 Igazságvadász RPG hsz: 701 Összes hsz: 1055
|
Sébastien részére Beköszöntött a nagy betűs Tavasz. Benne van a levegőben az illata. Ezt hősnőnk is így gondolta ezért felöltöztette kicsi lánykáját és magára is kabátot kanyarított. Az új otthonuktól nem messze lévő Játszóteret célozta meg fejben. Kell a mozgás és a játék az apróságnak. Meg neki is szüksége van egy kis szünetre, hogy utána teljes erővel tudja folytatni a kipakolást. Annyi doboz hever még össze-vissza a lakás minden pontján, hogy csoda az is, hogy nem felemás zokniban és köntösben indultak útnak. Útjuk a Boglyas téren vezetett át, ahol is a huncut gyerkőc előreszaladt és nem volt rest megállni egy padon ülő férfi előtt, aki éppen evett. Imola tehát nagy kerek barnás szemekkel, kíváncsian bámulta az idegent. Elektra is közeledett már de szólongatására, hogy "Tessék csak szépen visszajönni kisasszony!", meg "Momó, ne zavard a bácsit!" és hasonlók, a kislány nem is reagált. Úgy lefoglalta minden gyermeki figyelmét a látvány, hogy még vörösesbarna, loknis tincsekkel borított fejecskéjét is félrebillentette. - Helló! Bocsánat, nem szokott ám mindig ilyen kis kínácsi lenni - kezdte Elektra és megfogta gyermeke kezét, aki továbbra sem mozdult - De most szerintem az illat vonzhatta - folytatta ahogy leguggolt Imola mellé, hogy egy kicsit együtt nézzék mi is olyan nagyon érdekes ezen a pizzát evő bácsin - Pedig ő már ebédelt - jegyezte meg kicsit már inkább magának és rájött, hogy ha más nem, hát annyi biztos, hogy ilyen élvezettel enni rég látott bárkit is a környezetében.
|
|
|
|
Rothstein Elektra Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos
 Igazságvadász RPG hsz: 701 Összes hsz: 1055
|
Sébastien részére Nincs is annál rosszabb, mint amikor megzavarják az embert. Tudja ő ezt nagyin jól. Szégyenli is magát, de Imola anyjaként megtanulta, hogy ezek olyan apró problémák, amik eltörpülnek az igazi bajok mellet. A kislány végre felélénkül és visszaköszön a férfinak, kezével is integetve miközben legaranyosabb és szélesebb mosolyát megmutatja. Ha díj járna spontán utcai ismerkedésért, a csemetének biztosan lenne néhány. - Nagyon kedves köszönjük, de nem fogadhatjuk el - néz rá Elektra előbb a lányára és csak utána a padon ülő idegenre - Nem eszünk még csípőset egy darabig, igaz Momó? - simogatja meg a csöppséget és felegyenesedik - Amúgy Jó étvágyat és még egyszer ne haragudjon, hogy megzavartuk - most a nőn van a sor, hogy mosolyogjon és bizony sikerül is neki. Nem rossz fej, sőt humora is van, csak csemetéjén kívül kevés dolog teszi mostanában boldoggá. Nem olyan siralmas a helyzet azért - és itt most minden kedves hallgatónk megnyugodhat, ahogy szokta mondani - de mindennapi kis gondjai, harcai akadnak, mint bárki másnak. A fő dolgok viszont ki vannak pipálva azon a bizonyos listán: Van tető a feje fölött. Lassan, de biztosan visszarázódik a munkába. A kislányával, aki egészséges, jól boldogul. Szóval az élete majdnem kerek. A múltja meg ott pihen most az egyik doboz mélyén valahol félúton saját hálószobája és a nappali között. - Gyere kicsikém, menjünk hintázzunk egy jót - lép egy aprót és picit húz a kicsi lány kezecskéjén, hogy ő is meginduljon - Hm...na mit szólsz? Jössz anyával hintázni? - nógatja tovább a gyerkőcöt, de annak csak nem akaródzik menni. Nincs náluk babakocsi, mert az is valamelyik halom lakásfelszerelés alján lehet. Így ha a kis hölgy nem jön szépszerével, hát majd felkapja és viszi.
|
|
|
|
Rothstein Elektra Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos
 Igazságvadász RPG hsz: 701 Összes hsz: 1055
|
Sébastien részére Nagyon komoly itt kérem a patt helyzet. Enni vagy nem enni? Ez itt a kérdés. Mert ugye az csak nem lehet, hogy végignézik, ahogy ez a kedves idegen befalja a csípős! pizzáját? Nem. Ezt ők nem fogják megtenni. Indulnak.Feltéve, ha Imola is úgy akarja. De nem akarja. A kislány annyira nézi a férfit, akinek vonásai csak most tűnnek fel Elektra számára, mintha az mágnest nyelt volna le az előbb és nem pár finom falatot. Nem kell sok hozzá, hogy megtörjön ez a lassan cikissé váló helyzet. A férfi ugyanis egy ügyes ziccerrel egy kis finomságot nyújt feléjük. Előrecsomagolt piskótaszerűség. - Ez már nekünk való csemege - hangzik a komoly és felelősségteljes anyai szó és mozdul is a nő keze, hogy elvegye az ajándékot - Mit mondunk ilyenkor? - kérdezi és a válasz egy nagy mosoly Imola részéről. A csemete most, a nyert helyzetben jött zavarba, ezen még a nő is elmosolyodik és leszinkronizálja gyermekét - Köszönjük szépen! - azzal kabátja zsebébe süllyeszti a megszerzett zsákmányt, majd felkapja a kicsit és csípőjére ülteti biztos, ami biztos. Legalább így már garantáltan el tudnak indulni egyszer csak. - Menjünk és hagyjuk végre enni a bácsit kicsim - búgja lágy hangon a fürtök közé és megerősítés gyanánt, hogy ez jó lesz Imolának, még egy puszit is ad a lánykának, aki átöleli nyakát és beletemeti arcát anyukája dús, enyhén hullámos, sötétbarna, hosszú hajába. - Viszont látásra - int még szabad kezével Elektra, majd lassú sétatempóban maguk mögött hagyják a kedves idegent. Köszi a játékot! ^^
|
|
|
|
Rothstein Elektra Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos
 Igazságvadász RPG hsz: 701 Összes hsz: 1055
|
Benedek részére Hatékony volt és fáradhatatlan. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a tény, hogy minden ki lett pakolva és otthonuk lakhatóvá lett varázsolva. Szó szerint, mivel hathatósan alkalmazott pár ide vonatkozó bűbájt. A ház nagy szépségében büszkén gyönyörködve hősnőnk bizony rájött, hogy hiányzik neki a kislánya. Ennek fordítottjában meg csak reménykedett, amikor kabátot kanyarított a vállára, hogy visszahozza magával szüleitől egy szem magzatát. A nagymama és a nagypapa csak addig tiltakozott a jogfosztás ellen, míg meg nem látták, hogy a kicsi lány mekkora mosollyal robog a maga tempójában az anyukájához. - Látott ma az újságban egy képet - kezdett bele a referálásba Elektra édesapja, aki legalább olyan jó mesemondói képességekkel rendelkezett, mint a nő nagypapája annak idején, és ezt előszeretettel alkalmazta is Imolánál, így a nő megemelte szemöldökét a felütés hallatán - És? - kérdezte, várva mi is sül ki ebből. - Nagyon tetszettek neki a cicák, a nyuszik meg a kutyusok - simogatta meg a most már anyja csípőjén ülő, annak egy hajtincsét babráló kislány fejét az ősz halántékú férfi - Igaz Életem, odavoltál értük meg a meséért amit mondtam róluk? - na itt Elektra már sejtette, hogy mi lesz ebből. - És honnan kerítsek én most neki cicát meg nyuszit vagy kutyust, hm? Az ég szerelmére Apa... - sóhajtott egyet lemondóan és anyjára pillantott, akinek mindig - ki tudja honnan - de volt egy jó mentőötlete. Valószínű az évek során megedződött a férje mellett - Úgy hallottam a faluban, ja miket beszélek, a városban tegnap, hogy érkezett egy új vadőr az iskolába, akinek vannak veszélytelen mágikus lényei, meg háziállatai - rukkolt elő a legjobbkor ezzel az amúgy nem igazán izgalmas hírrel a korához képest igen szép és főleg nagyon bölcs asszony - Anya, te zseni vagy! Imádlak! - nyomott arcára puszit a nő, majd dorgáló tekintettel fordult apjához - Veled pedig még számolunk, te mesemondók gyöngye - enyhült meg végül és a férfi arcára is adott egyet a puszikból amiknek legnagyobb részét kislányának tartogatta. Egy kis uzsonna után a két grácia már úton is volt, hogy a közeli iskoláig eljusson. Még rémlett Elektrának, hogy merre volt az ő idejében a vadőr lakja, amit ugye nem más, mint a vadőr lakja. Hagyta kislányát közben virágot szedni - Majd odaadjuk az állatkák gazdijának - egyeztek meg csemetéjével, akinek ma nagyon jó kedve volt. Ennek a mese lehetett az oka. Az mindenre gyógyír ebben a korban, pláne, ha a nagypapi mondja. A ház nem sokat változott. Csak azok cserélődtek akik benne éltek. A nő és kislánya kézen fogva léptek az ajtó elé és egy rövidet kopogtak. Elektra remélte, hogy itt ma állatsimogatás lesz, különben hiába minden mese és tavaszi szép virág, eltörik az a bizonyos mécses.
|
|
|
|
Rothstein Elektra Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos
 Igazságvadász RPG hsz: 701 Összes hsz: 1055
|
Benedek részére Nyílik az ajtó és ott áll előttük egy kedves fiatalember. Nem épp olyan vadőr, amilyenre hősnőnk számított - és kedves hallgatóink most joggal mondhatnák, hogy Elektra elfogult, de nem - rámosolyog és miközben kezét nyújtja, első körben bizalmat szavaz a férfinak. Róla se hinnék el, hogy miken ment keresztül, ahogy azt sem, hogy milyen ismeretei vannak. - Rothstein Elektra vagyok - rázza meg röviden a másik kezét - Bocsánat, hogy zavarunk - pillant le a lányára és megvárja, hogy a kicsi hölgy előbb nagy sötét szemével jól megnézze magának a bácsit, azután rámosolyogjon azzal a fajta bűbájjal, ami a korabeli lánykáknak adatik. - Szia, az enyém Momó - mutatkozik be végül. - Igazából Imola - jegyzi meg amúgy mellékesen Elektra, de hagyja, hogy a vadőr úgy szólítsa gyermekét, ahogy neki tetszik, a két lehetőség közül választva - Azt szeretnénk megkérdezni, hogy vannak-e esetleg olyan állatok, amiket megnézhetünk és akár még meg is simogathatnánk - tér rá a lényegi részre. Nem szokta amúgy sem kerülgetni a dolgokat. - Cicák, vagy kutyusok vagy nyuszikák - teszi hozzá nagy bölcsen a csemete a rövid de annál velősebb igényeit anyja kérdéséhez és néz felfelé a bácsira, hogy megtudják a válaszát. Nagyon kíváncsi mert a papi azt mesélte hogy ezek az állatkák felismerik a jó gyerekeket és odamennek hozzájuk. Ha meg is szabad simogatni őket, akkor a bundájuk olyan puha lesz a kis keze alatt, mint anya haja. De az nem lehet mert, anya hajánál nincs puhább dolog. Ilyen és ehhez hasonló világmegváltó dolgok járnak a fürtös loknikkal borított fejecskében, míg a nőében sokkal egyszerűbbek. Ha Imola beleszerelmetesedik egy macskába vagy bármibe, akkor bizony kapnia is kell egyet. Ez ilyen egyszerű. Neki is volt kiscicája Ödönke, igazából Bödönnek hívták, mert egy régi zsírosbödönben hajították ki a szeméttelepre. Az apja útja minden nap arra vezetett el a hopp állomás felé, míg dolgozni járt. Lassan tíz éve is megvan már annak, hogy egy este meghallotta azt a szívet szaggató nyávogást, amit a kis szerencsétlen kölyökmacska kiadott és nem tudta otthagyni. Hazahozta magával. Bödön sok évig volt velük. Idős volt már és őszült, akárcsak a szülei, de a szemében olyan hálával nézett fel rájuk utolsó napján és úgy dorombolt, mint egy vaskályha. Egy szó mint száz Imolának is kell egy saját Ödönke.
|
|
|
|
Rothstein Elektra Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos
 Igazságvadász RPG hsz: 701 Összes hsz: 1055
|
Linnea részére Zajlanak az események hősnőnk életében. Néhány nap leforgása alatt teremtett magának és kislányának új életet. Mi ez, ha nem átütő siker? Az bizony. Ráadásként már ma kezdett is a rádióban. Az első adás lement, ami igazából egy bemutatkozás volt. Figyelemfelhívás, hogy bizony jövő szerdától kezdve hetente három alkalommal, hétfőn, szerdán és pénteken Elektra felelni fog, méghozzá a hallgatók kérdéseire. Várják a beérkező baglyokat, hollókat, galambokat vagy bármilyen postás lényt, még a olyat is aki kétszer csenget. Imolára a nagymamája vigyáz. Már mindketten az igazak álmát alusszák, hiszen késő éjszaka van. Ugyan ez az adás most csak másfél órás volt, így is lassan éjfélt üt az óra. De Elektrának nincs kedve még hazamenni. Hajtja a kezdés előtt elfogyasztott rituális adásnyitó kávéadagja. Ezért lépteit a ragyogóan tiszta csillagos ég alatt egy régi kedves helye felé veszi. Reméli, hogy azóta, hogy elballagott nem lett riasztó bűbájokkal levédve. Már közel jár, amikor furcsa sziszegő hangot hall meg. Előhúzza pálcáját és egyre közelebb oson és, hogy jobban lásson pici fényt gyújt a bűvös vessző végén. De csak egy alakot pillant meg, aki sprével fúj egykori kedvenc búvóhelyére. Felbuzog benne kíváncsiság, meg a koffeinlöket és kilép a fák mögül. - Az valami faszerűség lesz? - hangzik el a legabszurdabb a kérdés, amit csak feltehetett. Mivel teljesen egyértelmű, hogy nem látja tisztán mit csinál az illető. Viszont ezzel Elektrának máris célja van. Ha csak szimplán rákiált a rongálóra, hogy "Hé te!" azzal simán ráijeszt és akkor a másik biztos elrohan. Így viszont jó eséllyel fog érdeklődni az iránt, aki figyeli.
|
|
|
|
Rothstein Elektra Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos
 Igazságvadász RPG hsz: 701 Összes hsz: 1055
|
Linnea részére Terve bevált, ahogy számított is rá az idegen alakjából. Már amennyit látott belőle annál a kevés fénynél. Kicsit közelebb sétált és nagyobb fényt bűvölt pálcája végére, hogy megnézhesse magának. Közben figyelte, ahogy a lány beszélt. A szavai egy tizenévesé voltak, de a tartalmuk mélyebb tudást jelzett Elektra számára. Aki ismeri a mondákat az érdeklődő és kötődik általában a gyökereihez, a családjához. Következtet gyorsan, bár rég használta ismereteit, Azóta nem elemzett ki egyetlen embert sem a hangja és a külleme alapján, hogy az első gyermeke megszületése után otthagyta akkori állását lakóhelyük rádiójánál. - Északi mitológia? - jön az újabb kérdés, ha már elsőre így beletalált. Meglehet a lány - mert bizony az éjszaka művésze egy serdülő korú leányzó - befejezi amit elkezdett, mégis szóba állni látszik vele. Ezt jó jelnek veszi és anyai ösztöne azt súgja, hogy ne hagyja magára, ha már így összefújta őket a szél.
|
|
|
|
Rothstein Elektra Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos
 Igazságvadász RPG hsz: 701 Összes hsz: 1055
|
Linnea részére Honnan jött rá, hogy fát alkot? Ez egy igen jó kérdés. Annyit látott, hogy ágasbogas és felfelé és lefelé is terebélyesedik. A színei akkor még nem voltak kivehetőek, inkább csak a mozdulatok amikkel készült. Hősnőnk elég elvont gondolkodással rendelkezik, és az activityben sem olyan rossz. Majdnem mindig elsőre ki szokta találni Imola lánya miket rajzol. Egy szó, mint száz: Tippelt. - Abból, ahogy beszélsz és ahogy mozogsz és kinlzel - válaszol kicsit azért izgalmasabban, hátha ez még jobban felkelti a lány figyelmét - Az északi népeknél jelen van, meg nálunk is, igen ezt tudtam - bólogat helyeslően. Görög felmenőkkel rendelkezik, a mitológia kicsiként a szíve csücske volt, főleg azokután, ahogy a nagypapája mesélt róla. - Bagolyköves vagy? - kérdezi és egészen közel sétál oldalt megállva a lány mellett, ahonnan látja a mű készülését. Van a graffiti meg van a falfestészet, na ezt inkább az utóbbinak látja. - Ott tényleg egy másik kis világ van - pillant fel a faházra, ahol előtte és utána is biztosan sokan húzták meg magukat egy-egy rossz nap után. A nyomaikat mind otthagyva a falakon.
|
|
|
|
Rothstein Elektra Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos
 Igazságvadász RPG hsz: 701 Összes hsz: 1055
|
Benedek részére A vadőr készséges. Kedves és tagbaszakadt megjelenése ellenére tényleg bizalom gerjesztő. Hősnőnk és kislánya türelmesen várják, hogy felkapja amire még szüksége van, majd nyomába szegődnek. - Három leszek - válaszolja Imola büszkén kihúzva magát és picit előrevág, hogy mihamarabb megláthassa azokat a beígért nyuszikat. Elektra nem javítja ki, hogy azért az a "leszek" még picit messzebb van. Így is kisebb a lányka a koránál. Nem akarja, hogy azt higgye baj van vele annál jobban, mint amennyit azért a nő már elmondott neki. Viszont ami a kis lányka testének nem megy olyan jól, azt az agya pótolja. A gondolkozása gyorsabban fejlődik, mint a fizikuma. Nagyon hamar kezdett beszélni és már folyékonyan teszi mindezt. Csacsog, mosolyával halmoz el minden neki tetsző embert így most ezt a számára óriásnak beillő vadőrt. - Szeretem a nyuszikat. A papi azt mondja nagyon puhák. Te is szereted a nyuszikat? A papi még azt is mondja, hogy megérzik hogy jó kislány vagyok. Ez igaz? - csipog a csemete bájos hangján és eszébe jut, hogy a kezében lévő csokor mezei virágot igazából a férfinek hozták. Megrángatja a férfi nadrágját, hogy az felé forduljon. - Ezt neked adom - azzal amilyen magasra csak tudja felemeli a csokrot. Mosolya ragyogó és pipiskedik, amitől picit inog még, ezért Elektra leguggol mellé és átfogja, hogy ha szükséges felemelhesse a pöttöm tündért. Ma mindketten sportosan öltöztek. Talán tudat alatt erre az állati kalandra készültek, bár inkább az az oka, hogy a hétköznapokon hősnőnk szeret kényelmes viseletben lenni és kislányából sem szeretné, ha mini felnőtt lenne. Divatbaba meg végkép nem. A kicsin egy lila pulóver, farmer és picike tornacipő van, a haja pár csattal van a szeme elől elfogva. Anyja sötétkék pulóvert visel és szintén farmert. A hátában lévő zsákban pedig ott lapul némi enni és innivalón túl mindkettőjük tavaszi kabátja. Egy színező, ceruzák, mesekönyv és az alvójószág, aki a Pipi névre hallgat és valójában egy plüssbagoly.
|
|
|
|
Rothstein Elektra Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos
 Igazságvadász RPG hsz: 701 Összes hsz: 1055
|
Daróczy Konrád részére Izgatott. Nincs jobb szava rá, pedig igen bő és választékos szókinccsel rendelkezik. Mégsem talál megfelelőbbet. Szinte el sem hiszi, hogy ilyen hamar választ kapott a polgármesteri hivatalból. Ugyan nem egészen azt amire számított, de úgy érzi ez talán még annál is jobb. Kislányát a szüleire bízta. Előszedte a még dobozban összehajtva heverő legjobb ruháját, ami megfelelt az alkalomhoz és kivételesen mágiával tette patika tisztává, vasalttá. Napok óta informálódott majd elkészítette a jegyzetét, elhozta a felrúnázott diktafont a rádióból és most itt áll a hivatal előtt készen arra, hogy belépjen az oroszlán barlangjába. Daróczy úr túl elfoglalt ahhoz, hogy személyesen bemenjen egy interjúra, de szívesen ad egyet az irodájában, amit ezután lejátszhatnak a műsorban. Írták a bagolyban azon a jól ismert hivatalos hangnemen, ahogyan csak a bürokraták kommunikálnak. Elektra tehát kapott az alkalmon. Mikor szüleitől és Imolától búcsúzott még volt jó pár órája. Hazaérve még egyszer átolvasta jegyzetét. Fel akart készülni. A lehető legtöbbet megtudott a városvezetőről. Képei alapján még kicsit magában elemezte is az arcát, de nem volt le előre semmiféle következtetést. A hangjára és a szavaira is kíváncsi volt. Érzett valami hűvösséget a nyájas mosoly mögött. Valami kegyetlenséget a egértőnek ható tekintet mögött. Nem tudta hová tenni ezeket az egymásnak ellentmondó jeleket. A tudása kopott volna meg, vagy csak részlehajlóvá vált volna? Maga sem tudta, ezért eldöntötte, hogy nem ítélkezik. Csak kérdez és a válaszokat megkapva von le konklúziókat és azokat is csupán önmagában. A műsora pártatlan és az is marad ha rajta áll. Belépve az épületbe hamar túljut a formaságokon, s mivel időpontra érkezett így a titkárnő sem állja útját, hanem bevezeti a város első emberének irodájába. Körbepillantva a puritán, barna és khaki színekkel operáló helységre arra következtet, hogy itt katonás rend vegyül a vasszigorral. Minden olyan kimért és szinte üres. Melegséget aligha áraszt. Bár nem is feltétlenül ez a cél. - Jó napot kívánok! - köszönti a férfit és kezét nyújtja felé, melyet ha a másik elfogad röviden de határozottan rázza meg - Rothstein Elektra vagyok a Bogoly Fm-től és köszönöm, hogy elfogadta az interjúra való felkérésemet - kezdi minden tömjénezéstől mentesen, de mindenekelőtt udvariasan. A célja az, hogy egy olyan beszélgetést kezdeményezzen, amit a hallgatók érdeklődéssel fogadnak majd, így igyekszik a legjobb benyomást tenni a férfira, hogy amennyire csak lehet elnyerje a bizalmát.
|
|
|
|
Rothstein Elektra Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos
 Igazságvadász RPG hsz: 701 Összes hsz: 1055
|
Daróczy Konrád részére Megkezdődik tehát Bogolyfalvára való megérkezésének eddigi legkomolyabb interjúja. Nem valószínű, hogy olyan sokan fogják majd hallani az interjút a késő esti műsorsávban, de ha sikerrel elkészíti, akkor saját magával szemben állított mércéjét emeli. Így tehát a kölcsönös bemutatkozás után hősnőnk elhelyezkedik a számára mutatott ülőalkalmatosságon, ami épp annyira kényelmes, hogy ne kívánjon rajta órákig lebzselni az ember. A politika nem a puha süppedés területe, ezt Elektra pontosan tudja. Sokkal inkább sakktáblának tartja, ahol ha rossz taktikát választ valaki, akkor igen hamar mattot kaphat. A jó játékos ismérve pedig a ravaszság, a figyelem és az összpontosítás. Ezekkel vértezi hát most a nő is magát. Kérdez, figyel minden apró részletre és kihozza a helyzetből a lehető legtöbbet. - Ha megengedi rögzítem a szavait és a lehető legkevesebb utóvágással fogom majd természetesen adásba tenni a beszélgetésünket - veszi elő táskájából a felrúnázott kis hangrögzítőjét, majd amikor megkapja a férfi beleegyezését be is kapcsolja és már fogalmazza is magában az első kérdést. - Biztos vagyok benne, hogy jó néhányan faggatták már azzal kapcsolatban, hogy miként is lett városunk első embere - kezdi a felvezetőt - Hiszen számtalan információ kering több más mellett erről is a médiában - emeli tekintetét egyenesen a férfira és most, hogy élőben is látja az arcát és hallja a hangját próbálja őt elemezni - Jómagam ezért azt szeretném inkább megtudni kezdésként, hogy milyen érzés volt először belépnie irodája ajtaján? - hangzik tehát el az első kérdés. Elektra pedig úgy gondolja, hogy ha csak a negyede is igaz annak, amit olvasott a férfiról, akkor Daróczy úr már most tudja, hogy ő nem a szokásos formalitásokra fog rákérdezni. Ahogy azzal is tisztában kell lennie, hogy a szaftos pletykák sem a nő asztalán landolnak. Szerelmi élet? Eltitkolt gyermek? Maffia kapcsolatok? Erre ott vannak a kollégái, akik mindenkiről mindig tudnak valami mocskosat és jó pénzért tovább sem restek adni az infót. Elektra ehelyett az emberre kíváncsi a hírek és főleg az álhírek mögött. A motivációikra, a lényükre és lényegükre. Mert mindenkinek van egy története a sallangok alatt. A siker, a pénz és a hatalom mögött senki sem több mint egy ember. Ahogy a tragédiák árnyékában is csak hús és vér alakok állnak. Ha magával készíthetne interjút sem azt kérdezné meg, hogy mit érzett, amikor a férje és a kisfia nem jutott ki a lángok közül, hanem, hogy miért harcol a történtek után a mindennapokban. A válasz pedig egyértelműen az lenne, hogy Imoláért.
|
|
|
|
Rothstein Elektra Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos
 Igazságvadász RPG hsz: 701 Összes hsz: 1055
|
Nathaniel részére Ha valaki annak idején azt mondta volna neki, hogy itt fog majd tartani mire betölti a harmincat, hősnőnk igencsak meglepődött volna. Megannyi terve volt kicsiként. Szeretett az anyja anyagai között játszani, de barkácsolgatni is szívesen elkísérte az apját. Gyógyítótól az énekesnőig minden ott volt a mi leszek, ha nagy leszek listáján. Ahogy telt az idő ezek a vágyak úgy változtak és cserélődtek, mígnem jött a Bagolykő és az életét lassan átformálták tehetségei. A mesterképzés helyett inkább gondolt egy merészet és egyetemre ment. Újságírást akart tanulni, és így is tett. A képzés idejéből egy évet Angliában töltött cserediákként. Nem tudott veszíteni. Büszke, törtető és önfejű fiatal nő vált belőle. Hazatérve gyakornokoskodni kezdett egy lapnál, miközben másoddiplomát szerzett magának arc és hangelemzésből. Hasznos képesítések ezek az ő szakmájában. Élvezettel tanult át akár éjszakákat, hogy a legjobb legyen. Minden olyan volt, mint egy diadalittas hegymenet. Küzdött, tanult és tapasztalatok sorát szerezte meg a rengeteg elismerés mellett. Azután jött a rádiózás, majd a szerelem és mikor Peti megszületett úgy érezte az élete nem lehetne teljesebb és tökéletesebb. Mindennek azonban vége lett. Egyetlen éjszaka alatt mindent elveszített. Vigasztalhatatlan volt. Sorscsapásként, büntetésként élte meg családja halálát éppúgy mint saját megmenekülését. Végül mégis reményt talált kislányában, akit azóta is egy igazi csodának tekint. Most pedig új életet kezdtek. Bogolyfalván. Neveli a gyermekét, rádiózik és riportokat készít. Még maga a város első embere is szóba állt vele nem is olyan régen. Akkor és ott a férfi irodájában újra érezte ereiben lüktetni a riporteri vért. Újságírói vénája bekapcsolódott keringésébe. Szabad perceiben azóta a következő hetek témáit kutatta. A rádióba érkező baglyok száma exponenciálisan emelkedni kezdett egyre több feladattal látva el, amikre készséggel keresett megoldásokat. Tanácsai lassan nagyobb és nagyobb közönséghez jutottak el a városban és azon túl is talán. Felpezsdült körülötte minden, de arra kényesen ügyelt, hogy ebből Imola a lehető legkevesebbet érzékeljen. Most a kicsi lány épp a nagyszüleinél van, míg ő intézi a házzal kapcsolatos néhány pótlólagos formaságot. Ezt a napot erre szánta. Ebédről sem gondoskodott, így most a gyorsétterem lesz az a hely, ahol enni fog néhány falatot. Egy adag kínai árasztja előtte jellegzetes illatát. Szereti a csípős ízeket. Pálcikával eszegeti a szaftos hús és zöldség darabkákat, a hozzájuk köretként kért sült tésztával együtt. Szemét és fülét azonban ilyenkor is nyitva tartja. Mivel egykor megtanulta egy jó történetre bárhol rábukkanhat az ember.
|
|
|
|
Rothstein Elektra Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos
 Igazságvadász RPG hsz: 701 Összes hsz: 1055
|
Nathaniel részére Hősnőnk komótosan eszi ebédjét. Szeret kiélvezni minden falatot. Most megteheti. Nincs rohanás a sztorik után. Nincs hajsza a legjobb riportért. Pedig ha jobban belegondol azért ez hiányzik neki. Szereti a rádiót, mert segíthet általa sok embernek. De valahol a lelke mélyén visszasírja a komoly cikkeket. A mélyen szántó tudósításokat a fontos hírekről és eseményekről. Bár azokban sem a szenzációt hajhászta. Veleje volt minden írásának. Értékes tartalmat adni az olvasóknak és hallgatóknak. Erre törekedett mindig. Nyíló ajtó zaja bontja meg a halk duruzsoló neszek monotonságát. Elektra csak futva kapja fel pillantását az épp pálcikájára csavart tésztakötegről, ám azon nyomban meg is áll a mozdulatban. Leteszi az evőeszközt és odasétál az érkező mellé, majd fojtott hangon megszólítja, miközben alig bírja fékezni arcizmait, nehogy elnevesse magát. - Merlin szent szakállára! Mit vakaródzik azokkal a fotókkal Wright? - kérdezi tehát Elektra és tudja a másik fél biztosan fel fogja ismerni kettejük egykori közös főnökének szavajárását. Hogy honnan ismerik egymást? Munkatársak voltak. Hogy meglepi e a tény Elektrát, hogy itt látja viszont kedvenc fotósát? Egyáltalán nem. Hiszen kicsi a világ, főleg, ha az ember egy kamera lencséjén át tekint rá, vagy szavakba önti azt, ami rajta zajlik. Az újságírók és a fotósok egymásra vannak utalva. Egy jó fotó többet mond ezer szónál és rengeteget tehet a legjobb cikkhez is egy sikeresen elkapott pillanat. Ezt mindenki tudja. Nos Elektrának alkalma volt ezt saját bőrén meg is tapasztalni Nathanielnek hála. Örül, hogy újra láthatja.
|
|
|
|
Rothstein Elektra Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos
 Igazságvadász RPG hsz: 701 Összes hsz: 1055
|
Linnea részére Figyeli a lányt. Nézi a mű alakulását. Arra, hogy nem szokványos dolognak tartja, hogy felismerte a rajzban lévő mitológiai indíttatást csak mosolyog. Mennyi minden van még, amit ismer de kevesen tudnak róla. Sokoldalúnak kell lennie, ha már egy olyan hivatást választott, ahol a tudás és felkészültség önmagában hírértékkel képes bírni. Közben kiderül, hogy a leányzó még csak bizony elsős. Nem kezd álszenteskedni, hogy ejnye, hát mit keres akkor itt ilyenkor. Néha kicsit meg kell szegni a szabályokat, hogy azután okulva a következményekből betarthassuk őket. - Riporter vagyok a Bogoly Fm-nél - mondja hangjában büszkeséggel. Szereti a rádiót. Sokat jelent neki. Nem csak kenyeret ad a kezébe, de újra érzi, hogy nem hiába tanulta a szakmát éveken keresztül. - Szóval ne aggódj, ha akarnálak sem csapathatnálak ki téged - néz anyai jóindulattal a későéjszaka művészpalántájára. - Azt látom csak, hogy mit csinálsz - fonja össze mellkasa előtt kezeit és kicsit közelebb sétál és leül egy fatönkre - Jobban érdekel most már az, hogy miért vagy inkább itt, mint az iskolában. Emlékeim szerint nem olyan borzalmas - vonja össze szemöldökét, ahogy visszagondol saját Bagolykőben eltöltött éveire. Közben a lány arról érdeklődik, hogy ő mit keres errefelé. Való igaz ez sem szokványos helyzet. - Nem rég ért véget a műsorom és most hazafelé tartok - ad egyenes és egyszerű választ. Nincs oka ferdíteni a tényeken. A munkája ilyen későig húzódik és utána szeret sétálni. Kiszellőzteti a fejét és lecsendesíti gondolatait mire átlépi otthona küszöbét. Már amikor nem fut bele graffitiző elsősökbe persze.
|
|
|
|
Rothstein Elektra Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos
 Igazságvadász RPG hsz: 701 Összes hsz: 1055
|
Linnea részére Nem ezen az estén talál rá az évszázad sztorijára. Ebben már akkor biztos volt, amikor kitette a lábát a rádió, még mindig részben felújítás alatt lévő épületében és végre az este tiszta levegőjével szívta tele tüdejét. Van egy olyan érzése, hogy a lány csak azért nem érzi rajta a festék szagát, mert ő maga is azzal dolgozik. Haza útja alatt szokta kiszellőztetni magát. A ruháját és a haját, hogy mire Imola ágyához ér, hogy jó éjt puszit adjon, már ne lehessen észrevenni rajta, hol járt. - Interjúkat készítek érdekes emberekkel, igen, meg cikkeket is írok fog bele válaszába és kicsit igyekszik egyértelműbbé tenni a sokak számára ködös riporteri munkát Néha helyszíni tudósításokat is csináltam és nyomozgattam is annak idején emlékszik vissza elrévedve arra az időszakra, amikor még egy újságnak dolgozott De mostanság azt nem csinálom zárja le gondolatmenetét. Igazából nem sok kutatni való van itt Bogolyfalván, bár kapott pár fülest innen-onnan és figyeli a híreket, de egyelőre a nagy áttörés még várat magára. Addig is itt ez a lány, aki az éjszaka közepén inkább kiszökik az iskola biztonságot nyújtó falai közül, hogy alkosson, mint, hogy veszteg maradjon. Ha más nem, hát egy pár perces tanácsadás ebből is ki fog kerekedni. Először neki, élőben. - Nem könnyű beilleszkedni sehová és azonnal nem is lehet. Viszont ha nem is próbálsz, akkor sok remek dologból zárod ki saját magadat áll fel és sétál egészen közel a lányhoz Úgy emlékszem van pár olyan terem, amire már az én időmben is ráfért volna a dekorálás
- kutat emlékezetében Ha felajánlod, hogy alkotásokkal díszíted ki őket, akkor nem kell kiszöknöd, bár nem éjszaka, de festhetsz teljesen legálisan és még az is lehet, hogy hamarabb fogsz barátokra találni - próbál ötletet adni, mert az nem jó, hogy idekinn császkál és egyesek úgy is mondhatnák, hogy rongálja a köztulajdont. Bármi történhet vele. Hiányzik neki az, hogy valaki olyan találjon rá legközelebb, aki szigorral akarja megregulázni? Egy alkalommal még elmegy az ilyen tilosban járásosdi, de ha sűrűn kiszökik annak tényleg rossz vége is lehet. Már nem kislány, így abban Elektra egészen biztos, hogy megvan a magához való esze és érteni fogja a szavaiban rejlő kérést arra, hogy többé ne találkozzanak ilyenkor idekinn. - Igen, a késő esti sáv az enyém jegyzi meg, majd nekidől a fának egy olyan részen, ahol nincsen semmi festék. - Rendben, Linn, az én nevem Rothstein Elektra viszonozza a bemutatkozást és csak azért nem ad opciót a becézésre, mert az ő esetében ez nem olyan egyszerű. Sem az Elektra, sem második keresztneve az Imelda nem épp becézhető nevek. Az Eli és Imi csak a családjában használatos, Eldának pedig a régi munkahelyén hívták. Tehát most marad az Elektra. Aztán majd meglátja mi lesz később.
|
|
|
|
Rothstein Elektra Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos
 Igazságvadász RPG hsz: 701 Összes hsz: 1055
|
Nathaniel részére Kedvenc fotósa, mint várta összerezzen, ahogy egykori főszerkesztőjüket utánozva mögé lépett. Nem akarta a frászt hozni rá, de a helyzet annyira adta magát, hogy hősnőnk nem tudott ellenállni a kísértésnek. Kedvelte a fotós fiút. Mondhatni jóban voltak. A legkiválóbb képeket készítette, mert be tudott olvadni a tömegbe és az eseményekbe. A közös munkáik rendre címoldalon szerepeltek. Ezért most nem csak mint régi ismerősnek, hanem mint egykori kollégájának is egyaránt örül a Nathanielnek. - Kicsi bizony! - bólint mosolyogva - De jól tájékozott valaki - jegyzi meg hamiskásan, de tréfásan és fejével az asztal felé biccent ami mellett ült mielőtt fotós barátja megjelent. A kínai egy része még mindig ott várakozik és közben megérkezett az a kis tál mézes dió is amit desszert gyanánt kért a hosszú kávéval együtt. - Magam vagyok, a lányomra a szüleim vigyáznak. Gyere, ülj le hozzám - hívja tehát Nathanielt és némi számítással, de persze csak egészséges riporteri mennyiségűvel, arra bazíroz, hogy talán nem csak látogatóba jött a városba a nagy tudású kolléga és lesz alkalma ismét együtt dolgozni vele. De ennek a vágynak az elővezetése maradjon a beszélgetés végére. - Mi újság veled? Hallom szép sikereket érsz el mostanában - kezdi el ha mindketten elhelyezkedtek az asztal mellett. Nem követte naprakészen nyomon a fiú sorsát miután elváltak útjaik, de néha rákeresett a nevére és nagyjából képben van a karrierjének felfelé ívelésével kapcsolatban. Úgy sejti, hogy ez viszont is így lehetett, hiszen lányáról is tud a másik valahonnan. Nem titkolta sorsát. Családjának tragédiáját ugyan nem címoldalon hozták le a lapok, de bekerült a borító alá igen előkelő helyre. Így nem meglepő, ha sokan tudnak arról, hogy megözvegyült ilyen fiatalon. Azóta azonban eltelt több mint három év, és Imola léte sem hírértékű már senki számára.
|
|
|
|
Rothstein Elektra Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos
 Igazságvadász RPG hsz: 701 Összes hsz: 1055
|
Daróczy Konrád részére Ambivalens, ejti ki a szót a férfi. Ekkor jön rá hősnőnk, hogy ő maga is ugyanezt érzi attól a pillanattól fogva, hogy először megpillantotta a polgármester képét az egyik újság hasábján, ami kutatómunkája során a kezébe akadt. Ez az érzése most még intenzívebb, hogy szemtől szemben ül vele és megfigyelheti. Bármi is legyen azonban saját meggyőződése nem hagyja, hogy elhomályosítsa tárgyilagosságát, így csak biccent egyet helyeslően és már fogalmazza is magában a következő kérdéseit. - Ha most egy kviddics csapatban játszana, melyik posztot választaná és miért? - hagyják el száját az elsőre furcsának tűnő szavak. Azonban az ezekre kapott válaszok számára nagyon is fontos következtetések levonására lesznek alkalmasak. Egy emberről sokat elárul mit választ és mivel indokolja meg döntését. Míg azonban megkapja a másiktól a feleletet, addig picit igazít a felvevőn, hogy a lehető legjobb minőségben és hangerővel rögzüljön rajta minden, ami elhangzik kettejük közt. Ezalatt tekintetét a masina és a férfi közt járatja. Halvány, sötét fürtökkel keretezett arcán felkészült kifejezés ül, míg szemeiben komoly fegyelem tükröződik. Egy politikussal nem viccel az ember és nem csak azért nem, mert a rádió büdzséjének egy részét az önkormányzat adja. Elektra úgy véli, hogy ha azon múlna a csatorna sorsa, hogy bájos mosolyt ajándékoz-e a vele szemben ülőnek, akkor az a szólásszabadság halála volna, ahogy az is ha tréfát csinálna ebből a remek lehetőségből. Feltételezi ugyanis, hogy keveseknek adatik meg négyszemközt beszélgetni a polgármesterrel. Így megmarad a profi riporter pártatlan nyugalmánál. A hallgatói arra a legkíváncsibbak, ami a felszín alatt van. Annyi pletykát és hírt kapnak nappal, hogy a hold árnyékában már szinte szomjazzák az igazságot. Ennek a vágynak a kielégítésén fáradozik ő most.
|
|
|
|
Rothstein Elektra Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos
 Igazságvadász RPG hsz: 701 Összes hsz: 1055
|
Linnea részére Az éjszaka csendjében az a jó, hogy meghallja az ember azt is, amit napközben talán észre sem venne. Elektra tanult hallani. Kihallani a szavak mögött rejtőző szándékot, a hangokba rejtett érzelmeket és tanult látni. Meglátni az arc kiszögelléseiben a származást, kifigyelni a mozdulatokból a cselekedeteket és a történésekhez való viszonyulást. Ezért nem lepi meg, hogy a lány hátrál. Távolságot tart. Jó szokás, főleg az ő helyzetében. De azt is érzékeli, hogy a kíváncsiság legalább olyan domináns most az ifjú művészben. - Az oknyomozás - válaszol hangjában nevetéssel - Olyan kalandokban volt részem, hogy el sem hinnéd - kis szünetet tart és megmozgatja a nyakát nagyot nyögve ezzel is érzékelteti, hogy ő bizony már nem épp mai bútordarab - Manapság már jobban szeretek interjúkat csinálni - bólogat lebiggyesztett ajakkal és kicsit eltűnődve. Ezután felvet egy ötletet, ami láthatóan elgondolkoztatta a lányt. Olyannyira, hogy kérdezzen is felőle - Először vesd fel a házvezetődnek - javasolja, miközben beletúr hosszú sötét hajába - Légy őszinte és mond el, hogy szeretnél helyesen cselekedni és mivel művész vagy ezért azt találtad ki, hogy kifestenél pár termet - néz az egyre szebb alkotásra - De arról ne szólj, hogy ma kinn jártál. Ne vágd el magad alatt a fát azelőtt, hogy felmásznál a tetejére - hangja bölcsen cseng, ám amikor Linnea újabb kérdést tesz fel fejét rázva ismét felnevet - Nem-nem, csak jól ismerem az emberek viselkedését és én sem voltam az a minta Rellonos annak idején - löki el magát a fától és kicsit távolabb sétál. Kezd fáradni. Ezért úgy dönt ajánlatot tesz a lánynak. - Figyelj, mára tedd talonba a flakont. Visszakísérlek a kastélyig, beszélgetünk és közösen kifundáljuk, hogy pontosan, hogy is festhetnél anélkül, hogy ki kellene szökdösnöd. Rendben? - kérdésében anyai jóindulat és némi elgyötörtség vegyül. Ilyenkor már lezuhanyozva, pizsamában szokta olvasni az altatónak használt épp aktuális romantikus könyvét. A lány azonban még mielőtt felelne megjegyzést tesz a nevére. - Mert az, görög. A felmenőim egy része onnan származik - ad magyarázatot, majd megvárja a lány válaszát. Amennyiben Linnea beleegyezik valóban betartva szavát addig kíséri a tanoda épületének közelébe, míg azt a lebukás veszélye nélkül teheti. Ezután veszi csak hazafelé az irányt, s miután megérkezett első dolgaként Imolához siet és puszit ad az igazak álmát alvó gyermeknek, aki mindennél fontosabb a számára, majd ő maga is nyugovóra tér.
|
|
|
|
Rothstein Elektra Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos
 Igazságvadász RPG hsz: 701 Összes hsz: 1055
|
Nathaniel részére Volt kollégája elfogadja a meghívását és így együtt ülnek vissza ahhoz az asztalhoz, aminél az előbb még Elektra egymaga ebédelt. Jobban fog így már esni az étel. Társaságban mindig kellemesebb magunkhoz venni a napi betevőt, még akkor is ha csak egy fánk és kávé az és nem egy ilyen bőséges lakoma. Erre az alatt az idő alatt már volt szerencséje rájönni, amit zöldfülű újságíróként eltöltött a lapnál, ahol később a vele szemben ülővel találkozott. - Na igen, a mi szakmánkban ez már csak így van - reflektál egyetértően, miközben villájára tűz egy falatka shiitake gombát - A jó fül és az éles szem alapkövetelmény - mosolyog a fiúra és a falat már el is tűnik a szájában. Odavan a kínai ételekért. Néha meg is főzi őket, bár azok sosem lesznek tökéletesen ugyanolyanok, mint éttermi társaik. Hősnőnk teljesen biztos benne, hogy van valamiféle titkos hozzávaló, amit nem árul el egyetlen szakács sem a kívülállóknak. Érthető is valahol ez a hozzáállás. Eközben Nathaniel megrendelt étele megérkezik így már valóban közösen falatozhatnak. - Szabadúszó mi? - nevet fel, és ettől ajka körül kedves ránc rajzolódik - Mondjuk inkább azt, hogy híres fotóművész, kis kitérővel egy lapnál - piszkálódik, ám valójában büszke, hogy neki volt szerencséje együtt dolgozni ezzel a művész úrral az alatt a pár vargabetűs év alatt. Mindig is kedvelte a fiúban a szakma iránti alázatot és a szerénységét, de amire lehet arra büszkének is kell lennie az embernek! Elektra legalábbis így gondolja. Tányérjáról lassan elfogy az étel, így áttér a desszertre. Nagy műgonddal választja ki az első szem diót, és pár pillanatig csak forgatja ujjai közt, míg végül megenné. - Az önállóság tényleg nagyon jó dolog - helyesel két szem között, melyektől már most ragadnak az ujjai így szenvtelenül, de minden hátsó szándék nélkül nyalja le őket mielőtt megtörölné a szalvétával, ami ennek a műveletnek a híján jól beleragadna a mézes mázgába - Ismerem, itt jártam iskolába, a közelben élnek a szüleim és...- kicsit elgondolkozik és ezalatt szemei elsötétülnek - Újra akartam kezdeni mindent - vallja be az igazat. Valóban tiszta lappal akart indulni. Imolával egy olyan életet felépíteni, ami ugyan hasonlít a régire, de mégis egészen más. Annak tudatában költözött Bogolyfalvára, hogy semmi sem lesz ugyanaz, hiszen nincs vele a férje és a kisfia, de ettől még lehet jó és normális mederben zajló életük.
|
|
|
|
Rothstein Elektra Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos
 Igazságvadász RPG hsz: 701 Összes hsz: 1055
|
Nathaniel részére Az idő múlása nem mindenen fogott akkorát. Ilyen többek közt a fiatal fotós mosolya. Kisfiús és félszeg. Pont mint amilyen akkoriban volt, amikor együtt dolgoztak. Elektra ajka is felfelé ível ennek láttán. - Majd megszokod. A jót amúgy is mindig könnyebb - jegyzi meg és belekortyol a kikért kávéjába, majd elfintorodik. Nem épp ilyenhez van szokva, de megteszi. Az ízlése ezen a téren nagyon kifinomult. Nem mintha másban hanyag volna, de a kávé számára szentség és ez a barna lötty, ami a poharában van konkrétan szentségtörés. Magában megjegyzi, hogy többet itt kávét, vagyis annak látszó folyékony borzalmat biztosan nem fog kérni soha. Pláne, hogy majdnem belefullad, amikor meghallja a kedves szavakat. - Ugyan, hagyd már... - mondja nevetéssel vegyes tiltakozással. Nem ad ő már effélékre. A küllemét tekintve régebben sokkal hiúbb volt. Kosztüm és blúz. Ballonkabát és kalap. Manapság megteszi a farmer és a pulóver vagy épp a nyári ruha, kardigán kombináció. Díjakat sem igazán kap hogy estélyibe bugyolálja magát és rég volt már, hogy utoljára egy nyomozás ürügyén valamilyen álruhát öltsön fel. Közben asztaltársa tereli a szót, aminek hősnőnk módfelett örül. A munkáról mindig könnyebben beszél, mint az érzéseiről, vagy a magánéletéről. - Nem csak azt. Állandó írója vagyok a helyi lapnak az Edictumnak - mondja szerényen, de a mosolya azért elégedettséget sugároz - Oké, nem egy Reggeli Próféta vagy Napi Planéta, de egyelőre tökéletes - vonja meg mosolyogva vállát - A komolyabb sztorikat, ha lesznek talán máshol adom le később - teszi hozzá amolyan kiegészítés gyanánt. Nathaniel kihallhatja szavaiból, hogy már dolgozik is pár ilyesmin, de jobb firkász annál, minthogy előre felfedje azt, hogy valójában min is ügyködik. A zsurnaliszták három alapszabályát mindenek felett igyekszik betartani. 1. Nem keveredik bele érzelmileg a sztoriba. 2. Nem hagyja, hogy elhalásszák előle a jó sztorikat és 3. Sosem bonyolódik intim kapcsolatba kollégával. Az előtt sem tette, hogy férjhez ment volna és most özvegyként sem áll szándékában. Valójában nem is gondolt férje halála óta ilyen tekintetben senkire. Imola nevelése és a gyász elvonta és lekötötte minden figyelmét. - És téged mi szél hozott éppen ide? Valami művészi dolog vagy csak újra kattintgatnál párat egy jóféle Rothstein cikkhez? - kérdezi és elbűvölő mosolyt mellékel szavaihoz. Nagyon szeretett együtt dolgozni vele és ha alkalma adódna rá szívesen megtenné újra. Természetesen akkor beavatná pár érdekes dologba és elmesélné milyen füleseket kapott mostanában. Mert bár nem volt aktív az elmúlt években, a kapcsolati hálója ilyen téren megmaradt. Szálait egy pók ügyességével vette fel újra.
|
|
|
|
Rothstein Elektra Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos
 Igazságvadász RPG hsz: 701 Összes hsz: 1055
|
Daróczy Konrád részére Túl nyugodt, túl egyenes, túl mérsékelt. Kedves és türelmes. Túl türelmes. Gondolja magában hősnőnk. Ugyan nem a sport rovatot vezeti azért azt pontosan tudja ki mire alkalmas a kviddicsben. Épp azért tette fel ezt a teljesen magától értetődő már-már bugyuta kérdést, hogy lássa a férfit kicsit kizökkenni ebből a joviális félisten viselkedésből, amiről eddig csak rész információi voltak. Találkozásuk óta a férfi nyájas és előzékeny vele, ahogyan az egy úriembertől és egy politikustól egyaránt el is várható, ám az amilyen érzelemmentesen lereagálta az előbbi kérdést az sokat elárult róla Elektra számára, akinek arcán továbbra is érdeklődő kifejezés ül, ahogy hallgatja a férfit. Mások egy apró, fitymáló szájrándítást legalább tettek volna, sőt talán arra is ragadtatták volna magukat, hogy csak úgy mellékesen persze, de egy jól kikarikírozott megjegyzéssel illessék. Azonban ez az ember nem tett semmi effélét, még hírből sem. A szeme sem rebbent meg, csak felelt egyenesen és korrekten. Elektrát ez a fajta kudarc nem tántorítja el céljától, sőt még nagyobb figyelemre és leleményességre sarkallja. Úgy dönt továbbviszi a butuska nő szálát és kissé elcsodálkozó hangon kezd el beszélni, mint aki most jött rá mekkora butaságot kérdezett egy ilyen fontos és prominens személytől, akinek csak fecsérli itt a drága idejét. - Oh, értem...- kapja el sötét és átható tekintetét, majd mikor már egy hajszállal többet várt, mint azt illene, visszanéz a férfira és folytatja - Öhm...Ön nagyon összeszedett. Mindig ennyire az, még a reggeli kávéja előtt is? - enged meg magának egy mosolyt is a kérdés után, majd megigazítja a diktafont és teljesen észrevétlenül lepillant jobbján az órájára, hogy mennyi ideje van még kiugrasztani a nyulat a bokorból. Vagyis kihozni a férfit akárcsak egyetlen röpke pillanatra is a sodrából, hogy láthassa a valódi reakcióját. Addig fogja húzni az oroszlán bajszát, amíg idejéből és felkészültségéből telik, dönti el míg a választ várja. Azonban van annyira profi, hogy ha nem ér el semmit, míg le nem telnek az interjúra kapott percei sem fogja éjjel telesírni a párnáját. Viszont sokkal jobban rajta fogja tartani a szemét a férfin. Módszeresen igyekszik majd bekúszni a bőre alá, hogy megfejtse őt és ezáltal válaszokat találjon a fejében neonreklámként egyre élesebben villogó kérdésre: Mi ad ilyen halálos nyugalmat ennek az embernek?
|
|
|
|
Rothstein Elektra Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos
 Igazságvadász RPG hsz: 701 Összes hsz: 1055
|
Nathaniel részére Falat falatot, szó szót követett az elmúlt percekben. Hősnőnk immár desszert gyanánt csipegeti a mézes diót és annyira belefeledkezik a beszélgetésbe rég nem látott kedves kollégájával, hogy el is felejti a kávénak csúfolt sárlé ízét, aminek nagyját egy laza csuklómozdulattal a mellettük lévő növény kaspójába borított. Ez is egy bevett szokása volt. Néha falból öntött magának kávét a szerkesztőségben, hogy kihallgathassa a füleseket és ő érjen ki elsőként egy jó sztorihoz. Ilyenkor futtában zúdította az asztalán álló fikuszra bögréje tartalmát. Régi-szép-törtető idők. Ma már higgadtabb és óvatosabb. Nem vállalna olyan sok kockázatot, mint azokban az években. Elmúlt a kínzó vágya, ami a veszélyes történetek és történések felé hajtotta. Így most békés mosollyal és megértéssel tudja hallgatni Nathanielt. Csevegésük közvetlen, de kollegiális hangnemű. Barátok, de nem abból a fajtából, akik egymáshoz járnak és ismerik a másik életét és lakását. Kölcsönös tisztelet és büszkeség köti őket össze múltjuk fonalára fűzve. Elfogyasztva mindent amit szerettek volna lassan búcsút vesznek egymástól és Elektra mosolyogva lép ki a fiatalember oldalán az étteremből. Még mennek együtt egy darabon, azután elválnak útjaik. Annak a reményében mondanak végül valóban viszlátot egymásnak, hogy a szó jelentését hamarosan egy következő, mihamarabbi viszontlátással teszik igazzá. Elektra ezután még elintézi hátra maradt teendőit, hogy azután felnyalábolva kislányát együtt hazatérjenek. Otthonában, felbuzdulva emlékein előszedi azokat az albumokat, amiben cikkeit gyűjtötte össze és átnézte azokat, amikben Nathaniellel együtt dolgoztak. A fiú képei már akkor is nagyon erőteljesek voltak. Élmény lesz vele ismét együtt létrehozni valami maradandót és értékeset. Ehhez szerencsére mindkettejük hajlandósága megvan. Már csak a megfelelő sztorit kell megtalálnia.
|
|
|
|
Rothstein Elektra Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos
 Igazságvadász RPG hsz: 701 Összes hsz: 1055
|
Daróczy Konrád részére Elérte célját. Bár a férfi továbbra sem esik ki nyugalmának medréből a mozdulata mégis egyértelmű jelzés. Az oroszlán fel ugyan nem ébredt egészen, de szemeit azért már nyitogatja. Hősnőnk nem néz a diktafonra. Magabiztos tekintetét a városvezetőn tartja. Állja annak pillantását és kemény élű szavait olyan profizmussal, amit a jelen helyzet megkíván. - Ha valóban provokálni akartam volna önt, akkor a megválasztásával kapcsolatos csalásról kérdeztem volna - reflektál összeszedetten, megengedve magának egy kimért mosolyt - De a rádió hallgatóit jelen pillanatban jobban érdekli mit eszik reggelire vagy, hogy kivel osztja meg az életét. Ez a szép a sajtószabadságban, nem de? - míg beszél a szemét egy másodpercnyire sem veszi le a férfiról. Hősnőnk van annyira rafinált, hogy tudja mikor kell nyílt lapokkal és mikor kell cinkeltekkel terítenie. Jottányit sem változott célja, de most úgy dönt ismét stratégiát vált. Ahogy újraindul a felvevő szerkezet és a polgármester kérdést várva felvonja szemöldökét kivár. Néhány szekundumnyi szünet és csend áll be közöttük. Az a fajta ami ha soká tart kínokat szül. - Nemrég új utcarész és társaslakás került átadásra, amelynek kivitelezése mondjuk úgy, nem volt éppenséggel zökkenőmentes. Milyen további fejlesztéseket tervez ennek tükrében a közeljövőben? - kérdez rá végül egy olyan témára ami már talán jobban emlékezteti a férfit arra, hogy egy valódi riporterrel beszél. Míg Elektra a válaszra vár, ujjait hasonlóképp fonja össze mint a vele szemben ülő. Az ő arca is kiismerhetetlenné válik. Pókerezéskor sem lehetne nyugodtabb a mimikája. Kifejező, sötét szemeiben markáns fény csillan. Rá nem könnyű a frászt hozni és szimata sem sűrűn csapta be, amikor egy sztorit kiszagolt.
|
|
|
|
Rothstein Elektra Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos
 Igazságvadász RPG hsz: 701 Összes hsz: 1055
|
Daróczy Konrád részére A territóriuma határait élesen kijelölte a férfi és nyájas mérsékeltséggel borít rá asztalt. Ezt Elektra tisztán érzékeli és ehhez még arcolvasási vagy hang és beszédelemzői szaktudását sem kell latba vetnie. Pattognak közöttük a szikrák, csak nem az általánosan ismert értelemben és töltettel. Haragosokká lettek-e? Vagy épp bosszútól kellene tartania? Mindkét kérdésre nemleges választ adna magának. Annyi borsot még nem tört a város első emberének orra alá, hogy tartania kellene a retorzió bármilyen rendű-rangú formájától. Minden esetre egyelőre visszavonulót fúj, s erre két oka is adódott. Első szándékból megkapta amit akart. Másod sorban pedig letelt az ideje. - Nos, remélem az említett programok, fejlesztések és együttműködések a továbbiakban is olyan gyümölcsözőek lesznek, mint eddig és méltán szolgálják városunk javát, hozzásegítve a további fejlődéshez - mondja őszinte, de nem elbizakodott jóakarattal. Ebben ő mindentől függetlenül a polgármesteri székben helyet foglaló személy mellett áll míg az a település jólétéért is tevékenyen képes cselekedni. Elve szerint minden politikusnak vannak stiklijei, kinek kisebb, kinek nagyobb, de míg privát machinálásuk vagy más egyéb ügyeik nem mennek a település rovására, addig nincs értelme hadjáratba kezdeni és ellen frontot verbuválni velük szemben. Bárki kerül is hatalomra, a keze úgyis előbb maga felé hajlik és csak azután a köz felé és ez alól Daróczy sem kivétel. Nyájas természet, félelmet generáló kisugárzás ide vagy oda most ő ezen portán a góré. Hősnőnk azonban itt helyben fogadalmat tesz magának, hogy rajta fogja tartani minden szemét és fülét a férfin. - Nos, köszönöm, hogy rám szánt értékes idejéből. Az anyag némi vágás után kerül adásba és az Edictum hasábjaira - mondja tájékoztató jelleggel miközben lekapcsolja a diktafont és táskájába csúsztatja, majd feláll és átnyújtja kezét az asztal felett. - További kellemes napot! Viszont látásra! - köszön le a férfitől egy kézfogással, majd nyugodt tempóban, nőies léptekkel sétál ki a makulátlan irodából, ahol mégis valahogy bepiszkolódni érezte magát és csak azt reméli, hogy ezen egy pohár bor, egy jó zuhany és a lányával való játék éppúgy segíteni fog, mint általában, amikor egy nehezebb esettel van dolga.
|
|
|
|
Rothstein Elektra Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos
 Igazságvadász RPG hsz: 701 Összes hsz: 1055
|
Egervári Zalán részére Minden magára valamit is adó riporternek szüksége van hiteles forrásokra. Olyan emberekre, akik a megfelelő közelségben vannak olyan információkhoz, melyek bennfentesnek számítanak. Hőnőnk pedig szeret adni magára ebben a tekintetben mindenképp. Ezért kezdett kicsit nyomozni és figyelni. Beszélgetni az újságárusokkal, pár ügyesen irányzott kérdést feltenni a pénztárosnőnek vásárláskor a boltban vagy a patikában. Kedélyes csevegések révén pedig szerzett néhány nevet, amikre azután rá tudott keresni. Ennek a kutatómunkának az eredményeként már néhány napja szemmel tart egy fiatalembert és a megfelelő pillanatra vár, hogy "véletlenül" az útjába kerüljön. Annyit tudott meg róla, hogy kviblik leszármazottja, aki az anyját elveszítette gyermekként és van egy húga, de ami Elektra számára a legfontosabb információ: aurortanonc. A város szerencsére mentes a komolyabb bűnesetektől, leszámítva az Éjféli gyilkosságot, de sosem árt, ha akad valaki, akitől megtudhat ezt-azt a város sötétebbik oldaláról. Reményekkel és lelkesedéssel telve kortyolgatja kávéját egy jókora papírpohárból és várakozva figyeli a kirendeltséget olyan tisztes távból, ahonnan senkinek nem tűnik fel. Egy kék pólót és farmert visel. Haja egy csattal van részben felfogva, oldalán két csatos bőrtáska, benne minden anyaggal amit össze tudott gyűjteni a srácról. Magában már azt vizualizálja, hogy miként fogja egy jó irányzott, ámde áldozata szemszögéből teljesen óvatlannak látszó mozdulattal kávézuhanyban részesíteni a fiatalembert. - Kár a kávéért - sóhajt fel lemondóan és még egy utolsót kortyol a nedűbe - De a cél szentesíti az eszközt - biccent aprót és ajka furfangos félmosolyra húzódik. Amint megpillantja célpontját nyomban akcióba is lendül.
|
|
|
|
Rothstein Elektra Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos
 Igazságvadász RPG hsz: 701 Összes hsz: 1055
|
Egervári Zalán részére Nem is alakulhatott volna jobban a helyzet. A fiatalember megszólította őt, így Elektrának nem kellett ráöntenie a kávéját, hogy ürügyet találhasson a beszédbe elegyedésre. Ajka barátságos mosolyra húzódik mielőtt megszólalna. Ügyesen kell forgatni a szavakat, ha el akarja érni célját. Nem egyszerű rávenni valakit, főleg egy aurort nem, hogy információkat szivárogtasson ki egy firkásznak. Ám hősnőnket ez a kis nehézség csak még céltudatosabbá teszi. Ahhoz, hogy újra elismert riporter legyen érdekes és egyben tényekkel megalapozott cikkeket kell publikálnia. Ehhez pedig hiteles forrásokra van szüksége. Így hát hozzá is lát a feladathoz. A fiatal férfi úgy teszi fel kérdését, hogy arra Elektrának egyszerű rákontráznia válaszával. - Igen, feltétlenül - kezd bele mondandójába lágy, bársonyos hangján, amit a másik elsőre nem biztos, hogy felismer - Segítségre volna szükségem - teszi hozzá majd belekortyol kávájába elfogyasztva annak maradékát. Üres poharát kezében tartva néz végig a vele szemben állón. Pillantása megakad annak bakancsán, de hamar visszavándorol arcára. Abból többet fog tudni kiolvasni. Egyelőre azonban még nem veti bele magát az arc és hangelemzésbe. Egyelőre egy stabil kommunikációs hidat kell felépítenie kettejük között.
|
|
|
|
Rothstein Elektra Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos
 Igazságvadász RPG hsz: 701 Összes hsz: 1055
|
Egervári Zalán részére Türelmetlen sietség látszódik a fiatal férfi arcán és sürgetés hallatszódik ki hangjából. Szavai persze udvariasak és hatékonyan, szabatosan fogalmaz. Hősnőnk nem húzza tovabb a vele szemben álló idegeit. - A nevem Rothstein Elektra - kezdi higgadt nyugalommal - Riporter vagyok és a segítségét kérem. Az ön információit, cserébe az enyémekért - mondja lényegretörően. Úgy sejti maszatolással, tereléssel nem sokra menne az ifjú, és így még minden bizonnyal a rendszerben váltig bízó és tiszta lelkű aurornál. Az ő korában ez természetesnek vehető, és épp ezért is ideális informátor jelölt Elektra számára. Még nem rontották meg elveit a rideg valóság ocsmányságai és ez fontos szempont. - Az igazat szeretném megírni arról, ami a városunkban történik, de túl sok a függöny, ami mögé nem engednek benézni. Segítsen nekem, legyen a szemem és a fülem, ígérem nem leszek hálátlan! - mondja akaratlanul is kissé szuggesztív tónusú hangon. Néha elragadja a hév, ha a munkájáról van szó. Minden cikkét olyan elhivatottsággal írja mintha Pulitzert osztanának érte. Elektra rendíthetetlenül hisz abban amit csinál, bízik az őszinteségben és az igazság erejében. Kiváltképp abban. És bár neki sem a pálca sem a pisztoly nem fegyvere, tántoríthatatlanul küzd érte sajátjával, a tollal.
|
|
|
|
Rothstein Elektra Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos
 Igazságvadász RPG hsz: 701 Összes hsz: 1055
|
Odry Elizabet részére A sűrű napok amik mögötte álltak lassan véget értek. A lapzártát tartotta, a cikke megjelent és minden más is amin dolgozik szépen alakul. Előkészítette a terepet, megágyazott azoknak a témáknak, amikben komolyabb kvalitások rejlenek és amikkel valóban jó célt szolgálhat. Szép lassan építette és melegítette be magát újra, hogy ismét az a jó nevű firkász lehessen, aki férje és fia halála előtt volt. Azonban az élete már nem csak a sztorik hajszolásáról szól. Ott van neki Imola. Kislánya ugyan mostanság elég sok időt töltött a nagyszülőknél Elektra nem az a fajta anya, aki csak mutatóban van a gyermeke mellet. A látszat ellenére nagyon is közel állnak egymáshoz és amikor csak lehet együtt vannak. Most, hogy Elektra egy időre maga mögött tudhat jó néhány bokros teendőt, beleértve a szívének -bár sosem vallaná be- egyre kedvesebb Sándor segítését nincs egyéb dolga, mint várni haza Imolát. A kicsi lányt délután hozzák vissza a szülei és hősnőnk úgy döntött gyerkőce kedvenc fagylaltkelyhével kedveskedik neki. Ezért indult el a kávézóba miután főzött és rendet tett a munka nyomaitól még rumlis nappaliban. Laza farmer, kockás ing alatta fehér top kombinációjában teljesen átlagos nő benyomását kelti, amit a háta közepéig leérő hajfonata csak még jobban megerősít. Ma nem Rothstein Elektra a kolumnista, csak egy anya, aki édességért jött, semmi több. Nem tervezett mára más programot. El akart jönni ide, egyenesen a pulthoz akart lépni és kikérni azokat a bizonyos hideg és édes gömböket, majd hazasétálni velük. De megesik, hogy ember tervez...Persze ezt most még nem láthatta előre. A kilincs lenyomásáig sikerült is tartania magát az előirányzott tervéhez, ám ahogy orrát megcsapta a finom kávé illata menthetetlenül elcsábult. Módosítva elképzelésén úgy határoz tehát, hogy néhány percet szentel a folyékony arany imádatának. Kikér magának egy csészével a legjavából és beadja a fagylaltkehelynek szánt dobozát, hogy mikor távozik majd magával vihesse. A kávézó zsúfolt, mint általában. Mindenki igyekszik kihasználni a szép és meglehetősen meleg kora őszi időt. Elektra a megkapott csészéjével pár pillanatig hely után kutat és talál is egyet, amit megcéloz. - Jó napot! Leülhetek? - kérdezi és kedves mosolyt küld a kiszemelt hellyel átellenben ülő fiatal nő felé. Innentől azonban már kattogni kezdenek a fogaskerekek sötét fürtökkel koronázott koponyájában. Felismerte a fiatal hölgyet és immár szánt szándékkal szeretne leülni kávézni vele szemben. Amióta kitette a lábát Daróczy irodájából rajta tartotta a szemét és a fülét a róla szóló híreken. Az új utcában építtetett házat. A munkások és takarítók épp eleget beszélgettek itt-ott arról, hogy micsoda luxusban lesz része majd az ott lakóknak. Kapcsolatai révén hősnőnk megneszelte, hogy nászra készül a város első embere és nem kellett hozzá sok riporteri rafinéria, hogy kinyomozza ki is a szerencsés arajelölt. Arra azonban nem számított, hogy épp a szabadnapjának kijelölt napon találkozik vele a sors szeszélye folytán. Erre szokták azt mondani, hogy ég adta lehetőség, nem igaz?
|
|
|
|
Rothstein Elektra Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos
 Igazságvadász RPG hsz: 701 Összes hsz: 1055
|
Odry Elizabet részére Ábrándos szempár néz fel hősnőnkre annak kérdése után. Az apró biccentés is arról árulkodik, hogy nagyon elvolt belső világában a másik, amikor Elektra odalépett és helyet kért tőle. Vajon mi járhat a fejében? Vajon mennyit fed fel majd magából, ha nem tudja, hogy épp egy firkásszal beszél? Gondolkozik el Elektra, míg szóbeli választ is kap. A fő az, hogy leülhet, a többi meg majd jön magától. - Köszönöm - mondja és mosolya töretlen, ahogy elhelyezkedik, vigyázva, nehogy egyetlen cseppje is kárba vesszen a csodás illatot árasztó nedűnek. Kisvártatva megtörik a csend. Ráadásul nem is neki kell kezdeményeznie. - Imelda - fogadja el a felé nyújtott kezet, amit röviden de határozottan fog meg, majd engedi el ugyanazzal a lendülettel. Direkt második keresztnevén mutatkozik be a nőnek. Ezt kevesen ismerik és most nagyon nem lenne jó, ha kiderülne ki is ő valójában. Ezután egy pillanatig szemét lehunyva adózik imádattal a bögréjében örvénylő aromaharmóniának mielőtt belekortyolna. Nyelvén érzi a könnyed pörkölést és a fűszeres ízvilágot. Aprót biccentve nyugtázza, jól választott. A vele szemben ülő ezalatt a pincérrel társalog. Hangját figyelve őszinte kedvesség tónusát hallja, de nem ítél elsőre. Az intermezzo után az őzbarna szemek már rá néznek kedvesen. Bájos vagy csak bájolgó? Mosolya valódi-e vagy csak betanult klisé? Fut át Elektra agyán ez a néhány jogos felvetés, de egyelőre ezekben sem mond ítéletet. Sötét, kifejező lélektükreivel viszonozza a pillantást. - Elég régen ahhoz, hogy tudjam hol adják a legfinomabb kávét - válaszol mosolyogva és újabb apró kortyot elfogyasztva a nevezett italból - És ön? - kérdezi a vele egyidős nőtől, aki külleméből adódóan jóval ifjabbnak tűnik valós koránál. Szerencsés alkat. Megnyerő arc, nagy és ártatlan szemek, szép metszésű száj. Vonásai őszinteséget és nagy fokú naivitásra engednek következtetni, ha az arcisme szabályai szerint vizsgálja meg őket az ember. Hősnőnk pedig ennek a módszernek jó ismerője. Azonban minden apró jelre figyel, hogy valós képet kaphasson a majdani első asszonyról. Érdekes beszélgetés van itt folyamatban.
|
|
|
|
Rothstein Elektra Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos
 Igazságvadász RPG hsz: 701 Összes hsz: 1055
|
Odry Elizabet részére A kávé kevés lesz ide. Ezt meg kell, hogy állapítsa már így a csevegés elején. Ezért és mert, ha már lúd, legyen kövér rendel a megmelegített teát az asztalhoz visszahozó pincértől egy lekváros fánkot is pluszban. - Legalább annyira, mint önnek - reagál a vele szemben ülő megjegyzésére és magában még hozzáteszi, hogy az Elektrára is biztosan ugyanezt mondta volna. Sokan furcsállták, hogy magyar létére ilyen furcsa keresztneveket visel, de ha elmondta, hogy felmenői közt görögök is voltak már sokkal kisebb felhördülés kerekedett. - Oh, nahát egy ifjú ara? És ki a szerencsés férj jelölt? - kérdezi kedves, valódinak ható mosollyal és hangjának tónusát is a tiszta szándékú érdeklődés festi meg. Jól leplezi valódi informáltságát. Csak az jönne rá, hogy színleli a kíváncsiságát és vidámságát, aki jól ismeri. Ha lelke mélyére tekint, valami megmagyarázhatatlan viszolygást lát és őszintén félti a vele szemben ülőt. Megérzései Daróczyval kapcsolatban igen erősek és nem épp pozitív felhangúak. Annak ellenére, hogy mint városvezetőt és politikust elismeri és érdemeit a maga firkász módján még díjazni sem lesz rest mindaddig, míg valami ártó szándékún rajta nem kapja. - Persze, semmi akadálya - egyezik bele a tegeződésbe egy csillogó szemű és hálás mosoly kíséretében. A bizalmasabb viszony kialakításának egyik alap feltétele ennek a mérföldkőnek az átlépése. Beszélgetőtársa pedig olyan fajtának tűnik, aki igen hamar teszi meg ezt másokkal. Valóban naiv és így első ránézésre szöges ellentéte a gyanakvó és hűvös Konrádnak. Hősnőnk számára Elizabet nyíltsága kapóra jön és ő nem rest kihasználni ezt addig a pontig míg nem válik visszássá. - A közelben nőttem fel - válaszol a neki feltett kérdésre éppen csak annyi igazságot elárulva amennyi mindenképp szükséges - Te is a környéken laksz? - érdeklődik immár az elé lerakott jókora barack lekvárral ízesített fánkot csipegetve. Az édes lekvár és a kesernyés kávé olyan ízharmóniát teremt, mely összetéveszthetetlen és emlékezteti a régmúlt időkre, amikor még egy zajos és nagy szerkesztőségben itta a szörnyű löttyöt amit ott kávénak csúfoltak és ette hozzá a mázas fánkokat, amik ízben meg sem közelítették a hazait. Mai szemmel nézve az a csoda, hogy nem kapott fekélyt, mert néha duplán töltötte magába a dupla kávékat, hogy a címlapon tartsa magát. Kicsit örül is, hogy ezek az idők már a múlt jótékony homályába vesztek.
|
|
|
|