32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Rothstein Elektra összes hozzászólása (295 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 8 9 10 » Le
Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
RPG hsz: 478
Összes hsz: 770
04.16.
Írta: 2020. április 16. 20:44
Ugrás a poszthoz

Sébastien részére


Beköszöntött a nagy betűs Tavasz. Benne van a levegőben az illata. Ezt hősnőnk is így gondolta ezért felöltöztette kicsi lánykáját és magára is kabátot kanyarított. Az új otthonuktól nem messze lévő Játszóteret célozta meg fejben. Kell a mozgás és a játék az apróságnak. Meg neki is szüksége van egy kis szünetre, hogy utána teljes erővel tudja folytatni a kipakolást. Annyi doboz hever még össze-vissza a lakás minden pontján, hogy csoda az is, hogy nem felemás zokniban és köntösben indultak útnak. Útjuk a Boglyas téren vezetett át, ahol is a huncut gyerkőc előreszaladt és nem volt rest megállni egy padon ülő férfi előtt, aki éppen evett. Imola tehát nagy kerek barnás szemekkel, kíváncsian bámulta az idegent. Elektra is közeledett már de szólongatására, hogy "Tessék csak szépen visszajönni kisasszony!", meg "Momó, ne zavard a bácsit!" és hasonlók, a kislány nem is reagált. Úgy lefoglalta minden gyermeki figyelmét a látvány, hogy még vörösesbarna, loknis tincsekkel borított fejecskéjét is félrebillentette.
- Helló! Bocsánat, nem szokott ám mindig ilyen kis kínácsi lenni - kezdte Elektra és megfogta gyermeke kezét, aki továbbra sem mozdult - De most szerintem az illat vonzhatta - folytatta ahogy leguggolt Imola mellé, hogy egy kicsit együtt nézzék mi is olyan nagyon érdekes ezen a pizzát evő bácsin - Pedig ő már ebédelt - jegyezte meg kicsit már inkább magának és rájött, hogy ha más nem, hát annyi biztos, hogy ilyen élvezettel enni rég látott bárkit is a környezetében.
Utoljára módosította:Rothstein Elektra, 2020. április 17. 18:56
Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
RPG hsz: 478
Összes hsz: 770
Írta: 2020. április 16. 21:39 Ugrás a poszthoz

Sébastien részére


Nincs is annál rosszabb, mint amikor megzavarják az embert. Tudja ő ezt nagyin jól. Szégyenli is magát, de Imola anyjaként megtanulta, hogy ezek olyan apró problémák, amik eltörpülnek az igazi bajok mellet. A kislány végre felélénkül és visszaköszön a férfinak, kezével is integetve miközben legaranyosabb és szélesebb mosolyát megmutatja. Ha díj járna spontán utcai ismerkedésért, a csemetének biztosan lenne néhány.
- Nagyon kedves köszönjük, de nem fogadhatjuk el - néz rá Elektra előbb a lányára és csak utána a padon ülő idegenre - Nem eszünk még csípőset egy darabig, igaz Momó? - simogatja meg a csöppséget és felegyenesedik - Amúgy Jó étvágyat és még egyszer ne haragudjon, hogy megzavartuk - most a nőn van a sor, hogy mosolyogjon és bizony sikerül is neki. Nem rossz fej, sőt humora is van, csak csemetéjén kívül kevés dolog teszi mostanában boldoggá. Nem olyan siralmas a helyzet azért - és itt most minden kedves hallgatónk megnyugodhat, ahogy szokta mondani - de mindennapi kis gondjai, harcai akadnak, mint bárki másnak. A fő dolgok viszont ki vannak pipálva azon a bizonyos listán: Van tető a feje fölött. Lassan, de biztosan visszarázódik a munkába. A kislányával, aki egészséges, jól boldogul. Szóval az élete majdnem kerek. A múltja meg ott pihen most az egyik doboz mélyén valahol félúton saját hálószobája és a nappali között.
- Gyere kicsikém, menjünk hintázzunk egy jót - lép egy aprót és picit húz a kicsi lány kezecskéjén, hogy ő is meginduljon - Hm...na mit szólsz? Jössz anyával hintázni? - nógatja tovább a gyerkőcöt, de annak csak nem akaródzik menni. Nincs náluk babakocsi, mert az is valamelyik halom lakásfelszerelés alján lehet. Így ha a kis hölgy nem jön szépszerével, hát majd felkapja és viszi.
Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
RPG hsz: 478
Összes hsz: 770
Írta: 2020. április 16. 22:33 Ugrás a poszthoz

Sébastien részére


Nagyon komoly itt kérem a patt helyzet. Enni vagy nem enni? Ez itt a kérdés. Mert ugye az csak nem lehet, hogy végignézik, ahogy ez a kedves idegen befalja a csípős! pizzáját? Nem. Ezt ők nem fogják megtenni. Indulnak.Feltéve, ha Imola is úgy akarja. De nem akarja. A kislány annyira nézi a férfit, akinek vonásai csak most tűnnek fel Elektra számára, mintha az mágnest nyelt volna le az előbb és nem pár finom falatot. Nem kell sok hozzá, hogy megtörjön ez a lassan cikissé váló helyzet. A férfi ugyanis egy ügyes ziccerrel egy kis finomságot nyújt feléjük. Előrecsomagolt piskótaszerűség.
- Ez már nekünk való csemege - hangzik a komoly és felelősségteljes anyai szó és mozdul is a nő keze, hogy elvegye az ajándékot - Mit mondunk ilyenkor? - kérdezi és a válasz egy nagy mosoly Imola részéről. A csemete most, a nyert helyzetben jött zavarba, ezen még a nő is elmosolyodik és leszinkronizálja gyermekét - Köszönjük szépen! - azzal kabátja zsebébe süllyeszti a megszerzett zsákmányt, majd felkapja a kicsit és csípőjére ülteti biztos, ami biztos. Legalább így már garantáltan el tudnak indulni egyszer csak.
- Menjünk és hagyjuk végre enni a bácsit kicsim - búgja lágy hangon a fürtök közé és megerősítés gyanánt, hogy ez jó lesz Imolának, még egy puszit is ad a lánykának, aki átöleli nyakát és beletemeti arcát anyukája dús, enyhén hullámos, sötétbarna, hosszú hajába. - Viszont látásra - int még szabad kezével Elektra, majd lassú sétatempóban maguk mögött hagyják a kedves idegent.


Köszi a játékot! ^^
Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
RPG hsz: 478
Összes hsz: 770
04.18
Írta: 2020. április 18. 12:15
Ugrás a poszthoz

Benedek részére


Hatékony volt és fáradhatatlan. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a tény, hogy minden ki lett pakolva és otthonuk lakhatóvá lett varázsolva. Szó szerint, mivel hathatósan alkalmazott pár ide vonatkozó bűbájt. A ház nagy szépségében büszkén gyönyörködve hősnőnk bizony rájött, hogy hiányzik neki a kislánya. Ennek fordítottjában meg csak reménykedett, amikor kabátot kanyarított a vállára, hogy visszahozza magával szüleitől egy szem magzatát. A nagymama és a nagypapa csak addig tiltakozott a jogfosztás ellen, míg meg nem látták, hogy a kicsi lány mekkora mosollyal robog a maga tempójában az anyukájához. - Látott ma az újságban egy képet - kezdett bele a referálásba Elektra édesapja, aki legalább olyan jó mesemondói képességekkel rendelkezett, mint a nő nagypapája annak idején, és ezt előszeretettel alkalmazta is Imolánál, így a nő megemelte szemöldökét a felütés hallatán - És? - kérdezte, várva mi is sül ki ebből. - Nagyon tetszettek neki a cicák, a nyuszik meg a kutyusok - simogatta meg a most már anyja csípőjén ülő, annak egy hajtincsét babráló kislány fejét az ősz halántékú férfi - Igaz Életem, odavoltál értük meg a meséért amit mondtam róluk? - na itt Elektra már sejtette, hogy mi lesz ebből. - És honnan kerítsek én most neki cicát meg nyuszit vagy kutyust, hm? Az ég szerelmére Apa... - sóhajtott egyet lemondóan és anyjára pillantott, akinek mindig - ki tudja honnan - de volt egy jó mentőötlete. Valószínű az évek során megedződött a férje mellett - Úgy hallottam a faluban, ja miket beszélek, a városban tegnap, hogy érkezett egy új vadőr az iskolába, akinek vannak veszélytelen mágikus lényei, meg háziállatai - rukkolt elő a legjobbkor ezzel az amúgy nem igazán izgalmas hírrel a korához képest igen szép és főleg nagyon bölcs asszony - Anya, te zseni vagy! Imádlak! - nyomott arcára puszit a nő, majd dorgáló tekintettel fordult apjához - Veled pedig még számolunk, te mesemondók gyöngye - enyhült meg végül és a férfi arcára is adott egyet a puszikból amiknek legnagyobb részét kislányának tartogatta. Egy kis uzsonna után a két grácia már úton is volt, hogy a közeli iskoláig eljusson. Még rémlett Elektrának, hogy merre volt az ő idejében a vadőr lakja, amit ugye nem más, mint a vadőr lakja. Hagyta kislányát közben virágot szedni - Majd odaadjuk az állatkák gazdijának - egyeztek meg csemetéjével, akinek ma nagyon jó kedve volt. Ennek a mese lehetett az oka. Az mindenre gyógyír ebben a korban, pláne, ha a nagypapi mondja. A ház nem sokat változott. Csak azok cserélődtek akik benne éltek. A nő és kislánya kézen fogva léptek az ajtó elé és egy rövidet kopogtak. Elektra remélte, hogy itt ma állatsimogatás lesz, különben hiába minden mese és tavaszi szép virág, eltörik az a bizonyos mécses.
Utoljára módosította:Rothstein Elektra, 2020. április 18. 14:04
Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
RPG hsz: 478
Összes hsz: 770
Írta: 2020. április 18. 14:04 Ugrás a poszthoz

Benedek részére


Nyílik az ajtó és ott áll előttük egy kedves fiatalember. Nem épp olyan vadőr, amilyenre hősnőnk számított - és kedves hallgatóink most joggal mondhatnák, hogy Elektra elfogult, de nem - rámosolyog és miközben kezét nyújtja, első körben bizalmat szavaz a férfinak. Róla se hinnék el, hogy miken ment keresztül, ahogy azt sem, hogy milyen ismeretei vannak.
- Rothstein Elektra vagyok - rázza meg röviden a másik kezét - Bocsánat, hogy zavarunk - pillant le a lányára és megvárja, hogy a kicsi hölgy előbb nagy sötét szemével jól megnézze magának a bácsit, azután rámosolyogjon azzal a fajta bűbájjal, ami a korabeli lánykáknak adatik. - Szia, az enyém Momó - mutatkozik be végül.
- Igazából Imola - jegyzi meg amúgy mellékesen Elektra, de hagyja, hogy a vadőr úgy szólítsa gyermekét, ahogy neki tetszik, a két lehetőség közül választva - Azt szeretnénk megkérdezni, hogy vannak-e esetleg olyan állatok, amiket megnézhetünk és akár még meg is simogathatnánk - tér rá a lényegi részre. Nem szokta amúgy sem kerülgetni a dolgokat.
- Cicák, vagy kutyusok vagy nyuszikák - teszi hozzá nagy bölcsen a csemete a rövid de annál velősebb igényeit anyja kérdéséhez és néz felfelé a bácsira, hogy megtudják a válaszát. Nagyon kíváncsi mert a papi azt mesélte hogy ezek az állatkák felismerik a jó gyerekeket és odamennek hozzájuk. Ha meg is szabad simogatni őket, akkor a bundájuk olyan puha lesz a kis keze alatt, mint anya haja. De az nem lehet mert, anya hajánál nincs puhább dolog. Ilyen és ehhez hasonló világmegváltó dolgok járnak a fürtös loknikkal borított fejecskében, míg a nőében sokkal egyszerűbbek. Ha Imola beleszerelmetesedik egy macskába vagy bármibe, akkor bizony kapnia is kell egyet. Ez ilyen egyszerű. Neki is volt kiscicája Ödönke, igazából Bödönnek hívták, mert egy régi zsírosbödönben hajították ki a szeméttelepre. Az apja útja minden nap arra vezetett el a hopp állomás felé, míg dolgozni járt. Lassan tíz éve is megvan már annak, hogy egy este meghallotta azt a szívet szaggató nyávogást, amit a kis szerencsétlen kölyökmacska kiadott és nem tudta otthagyni. Hazahozta magával. Bödön sok évig volt velük. Idős volt már és őszült, akárcsak a szülei, de a szemében olyan hálával nézett fel rájuk utolsó napján és úgy dorombolt, mint egy vaskályha. Egy szó mint száz Imolának is kell egy saját Ödönke.
Utoljára módosította:Rothstein Elektra, 2020. április 18. 16:02
Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
RPG hsz: 478
Összes hsz: 770
04.19.
Írta: 2020. április 19. 22:15
Ugrás a poszthoz

Linnea részére


Zajlanak az események hősnőnk életében. Néhány nap leforgása alatt teremtett magának és kislányának új életet. Mi ez, ha nem átütő siker? Az bizony. Ráadásként már ma kezdett is a rádióban. Az első adás lement, ami igazából egy bemutatkozás volt. Figyelemfelhívás, hogy bizony jövő szerdától kezdve hetente három alkalommal, hétfőn, szerdán és pénteken Elektra felelni fog, méghozzá a hallgatók kérdéseire. Várják a beérkező baglyokat, hollókat, galambokat vagy bármilyen postás lényt, még a olyat is aki kétszer csenget. Imolára a nagymamája vigyáz. Már mindketten az igazak álmát alusszák, hiszen késő éjszaka van. Ugyan ez az adás most csak másfél órás volt, így is lassan éjfélt üt az óra. De Elektrának nincs kedve még hazamenni. Hajtja a kezdés előtt elfogyasztott rituális adásnyitó kávéadagja. Ezért lépteit a ragyogóan tiszta csillagos ég alatt egy régi kedves helye felé veszi. Reméli, hogy azóta, hogy elballagott nem lett riasztó bűbájokkal levédve. Már közel jár, amikor furcsa sziszegő hangot hall meg. Előhúzza pálcáját és egyre közelebb oson és, hogy jobban lásson pici fényt gyújt a bűvös vessző végén. De csak egy alakot pillant meg, aki sprével fúj egykori kedvenc búvóhelyére. Felbuzog benne kíváncsiság, meg a koffeinlöket és kilép a fák mögül.
- Az valami faszerűség lesz? - hangzik el a legabszurdabb a kérdés, amit csak feltehetett. Mivel teljesen egyértelmű, hogy nem látja tisztán mit csinál az illető. Viszont ezzel Elektrának máris célja van. Ha csak szimplán rákiált a rongálóra, hogy "Hé te!" azzal simán ráijeszt és akkor a másik biztos elrohan. Így viszont jó eséllyel fog érdeklődni az iránt, aki figyeli.
Utoljára módosította:Rothstein Elektra, 2020. április 19. 22:16
Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
RPG hsz: 478
Összes hsz: 770
Írta: 2020. április 19. 23:06 Ugrás a poszthoz

Linnea részére


Terve bevált, ahogy számított is rá az idegen alakjából. Már amennyit látott belőle annál a kevés fénynél. Kicsit közelebb sétált és nagyobb fényt bűvölt pálcája végére, hogy megnézhesse magának. Közben figyelte, ahogy a lány beszélt. A szavai egy tizenévesé voltak, de a tartalmuk mélyebb tudást jelzett Elektra számára. Aki ismeri a mondákat az érdeklődő és kötődik általában a gyökereihez, a családjához. Következtet gyorsan, bár rég használta ismereteit, Azóta nem elemzett ki egyetlen embert sem a hangja és a külleme alapján, hogy az első gyermeke megszületése után otthagyta akkori állását lakóhelyük rádiójánál.
- Északi mitológia? - jön az újabb kérdés, ha már elsőre így beletalált. Meglehet a lány - mert bizony az éjszaka művésze egy serdülő korú leányzó - befejezi amit elkezdett, mégis szóba állni látszik vele. Ezt jó jelnek veszi és anyai ösztöne azt súgja, hogy ne hagyja magára, ha már így összefújta őket a szél.
Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
RPG hsz: 478
Összes hsz: 770
Írta: 2020. április 20. 10:51 Ugrás a poszthoz

Linnea részére


Honnan jött rá, hogy fát alkot? Ez egy igen jó kérdés. Annyit látott, hogy ágasbogas és felfelé és lefelé is terebélyesedik. A színei akkor még nem voltak kivehetőek, inkább csak a mozdulatok amikkel készült. Hősnőnk elég elvont gondolkodással rendelkezik, és az activityben sem olyan rossz. Majdnem mindig elsőre ki szokta találni Imola lánya miket rajzol. Egy szó, mint száz: Tippelt.
- Abból, ahogy beszélsz és ahogy mozogsz és kinlzel - válaszol kicsit azért izgalmasabban, hátha ez még jobban felkelti a lány figyelmét - Az északi népeknél jelen van, meg nálunk is, igen ezt tudtam - bólogat helyeslően. Görög felmenőkkel rendelkezik, a mitológia kicsiként a szíve csücske volt, főleg azokután, ahogy a nagypapája mesélt róla.  
- Bagolyköves vagy? - kérdezi és egészen közel sétál oldalt megállva a lány mellett, ahonnan látja a mű készülését. Van a graffiti meg van a falfestészet, na ezt inkább az utóbbinak látja.
- Ott tényleg egy másik kis világ van - pillant fel a faházra, ahol előtte és utána is biztosan sokan húzták meg magukat egy-egy rossz nap után. A nyomaikat mind otthagyva a falakon.
Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
RPG hsz: 478
Összes hsz: 770
Írta: 2020. április 20. 11:57 Ugrás a poszthoz

Szigethy Sándor - 2020.04.20. 10:03
a kávé rendbe tesz mindig Rolleyes

mi a helyzet?



Valaki kávét emlegetett? Jövök! Cheesy


Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
RPG hsz: 478
Összes hsz: 770
Írta: 2020. április 20. 13:02 Ugrás a poszthoz

Szigethy Sándor - 2020.04.20. 12:50
Annelie Freya Blomqvist - 2020.04.20. 11:52
Habbal? Rolleyes

habbal *szelíd mosoly*

Rothstein Elektra - 2020.04.20. 11:57

Valaki kávét emlegetett? Jövök! Cheesy

gyere, gyere
sok én ingyen van xd


*Tartja a bögréjét, ami nagyon kicsi úgy...fél literes lehet*
- Jöhet! Sok tejjel és tejbabbal XD
Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
RPG hsz: 478
Összes hsz: 770
Írta: 2020. április 23. 13:57 Ugrás a poszthoz

Benedek részére


A vadőr készséges. Kedves és tagbaszakadt megjelenése ellenére tényleg bizalom gerjesztő. Hősnőnk és kislánya türelmesen várják, hogy felkapja amire még szüksége van, majd nyomába szegődnek.
- Három leszek - válaszolja Imola büszkén kihúzva magát és picit előrevág, hogy mihamarabb megláthassa azokat a beígért nyuszikat. Elektra nem javítja ki, hogy azért az a "leszek" még picit messzebb van. Így is kisebb a lányka a koránál. Nem akarja, hogy azt higgye baj van vele annál jobban, mint amennyit azért a nő már elmondott neki. Viszont ami a kis lányka testének nem megy olyan jól, azt az agya pótolja. A gondolkozása gyorsabban fejlődik, mint a fizikuma. Nagyon hamar kezdett beszélni és már folyékonyan teszi mindezt. Csacsog, mosolyával halmoz el minden neki tetsző embert így most ezt a számára óriásnak beillő vadőrt.
- Szeretem a nyuszikat. A papi azt mondja nagyon puhák. Te is szereted a nyuszikat? A papi még azt is mondja, hogy megérzik hogy jó kislány vagyok. Ez igaz? - csipog a csemete bájos hangján és eszébe jut, hogy a kezében lévő csokor mezei virágot igazából a férfinek hozták. Megrángatja a férfi nadrágját, hogy az felé forduljon.
- Ezt neked adom - azzal amilyen magasra csak tudja felemeli a csokrot. Mosolya ragyogó és pipiskedik, amitől picit inog még, ezért Elektra leguggol mellé és átfogja, hogy ha szükséges felemelhesse a pöttöm tündért. Ma mindketten sportosan öltöztek. Talán tudat alatt erre az állati kalandra készültek, bár inkább az az oka, hogy a hétköznapokon hősnőnk szeret kényelmes viseletben lenni és kislányából sem szeretné, ha mini felnőtt lenne. Divatbaba meg végkép nem. A kicsin egy lila pulóver, farmer és picike tornacipő van, a haja pár csattal van a szeme elől elfogva. Anyja sötétkék pulóvert visel és szintén farmert. A hátában lévő zsákban pedig ott lapul némi enni és innivalón túl mindkettőjük tavaszi kabátja. Egy színező, ceruzák, mesekönyv és az alvójószág, aki a Pipi névre hallgat és valójában egy plüssbagoly.
Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
RPG hsz: 478
Összes hsz: 770
04.27
Írta: 2020. április 26. 13:35
Ugrás a poszthoz

A Bogoly Fm épülete 22.30
Angyal Odett Abigél részére



Az első élőadás izgalmával a vérében ült le a mikrofon elé, hogy belekezdjen a műsorba. Este tíz óra öt perckor a hírek után fel is csendült hősnőnk kellemesen lágy hangja az éterben. A mai tematika a zene körül forgott. Az első félórában remek zenék között harangozta be a város egyik üdvöskéjét, akit meghívott egy interjúra.
- Kedves hallgatóink, ez itt az Elektra felel és fogadják szeretettel első meghívott vendégemet, a tehetséges, ifjú énekesnőt Angyal Odettet - kezdte egy rövid beköszönéssel - Jó estét! Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást!
Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
RPG hsz: 478
Összes hsz: 770
Írta: 2020. április 26. 14:15 Ugrás a poszthoz

Odett részére


A fiatal lány szemtelen eleganciája megmosolyogtatja Elektrát. Ő a maga részéről pulóverben és farmerban ül a mikrofon túlsó felén. Ilyen késői órán jobban esik számára a laza kényelem és egy kényelmes lapost topán.
- A mai este a zenéé, ezért most hagyjuk is a pletykákat, inkább kérlek mesélj arról, hogy mi az ami közted és a zene közt van? - kérdezi és figyeli a lány arcát és hangját. Nem kíváncsi arra, amit mindenki más kérdezne. Ő más szemmel nézi az interjú alanyait.
Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
RPG hsz: 478
Összes hsz: 770
Írta: 2020. április 26. 14:39 Ugrás a poszthoz

Odett részére


Ahogy hallgatja a lányt nézi a vonásait. A tanult dolgok lassan szivárognak vissza emlékezetének hátsó sarkából. Nem hamarkodná el az elemzést. A hangja beszédesebb az arcánál.
- A neved tényleg különleges - jegyzi meg mosolyogva - Odett, gondolom a Hattyúk tavából. Benned is ott él egy fekete és egy fehér hattyú? - pillant nagy, kifejező és sötét szemeivel a lányra szemüvege fölött.
Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
RPG hsz: 478
Összes hsz: 770
Írta: 2020. április 26. 15:50 Ugrás a poszthoz

Odett részére


Elmosolyodik a válasz hallatán. Neki is az egyik kedvence a mű és minden verzióját látta vagy hallotta már. A vallásosság viszont olyan dolog, ami valóban magánügy. Mindenkinek van hite, ahogy a lánynak is és ez Elektra számára éppen elegendő.
- Az intenzív reakcióid megjelennek minden dalodban. Talán épp ez ad erőt ahhoz az élethez amit élsz? - nincsenek előtte irathalmok, csupán egy jegyzet - Az I’m not her után, ami egy különleges hangvételű mű elég hosszú szünet következett a Scars című dalod előtt. Mi történt veled közben? - kérdezi és míg a válaszra vár egy tollat kerít magának és egy kérdést ír rá, amit csak olvasnia kell a másiknak "Kér kávét?" - áll a lapon, ahogy felé fordítja.  
Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
RPG hsz: 478
Összes hsz: 770
Írta: 2020. április 26. 16:21 Ugrás a poszthoz

Odett részére


Ugyan ő nem kér, amit egy bólintással és egy mosollyal fogad, de Elektra magához bűvöli fél literes bögréjét, amin orgonák vannak és míg hallgatja a lányt belekortyol a kávéba. Rituálé ez is mint, hogy nem a mi, hanem a hogyan érdekli.
- Amit nem tapasztal az ember, azt mondják nem hiányzik. Neked kimaradt a gyermek és az iskolás kor. Sokan gondolhatnák azt, hogy ez izgalmas. Te miként élted meg, hogy a reflektorok fényében éltél? Van olyan amit pótolnál abból az időszakból? - a tekintetét az arcán pihenteti.
A vonásait fürkészi, a fülével pedig a hanglejtését és szóhasználatát figyeli. Levonja mindkettőből magában az előzetes következtetéseit vele kapcsolatban.
Utoljára módosította:Rothstein Elektra, 2020. április 26. 16:40
Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
RPG hsz: 478
Összes hsz: 770
Írta: 2020. április 26. 16:53 Ugrás a poszthoz

Odett részére


Tisztán hallja, hogy a vele szemben ülőnek őszinték a szavai. Azt az életet szívesebben élte, ami a rivaldafényhez kötötte. Ám amikor ajkát beharapja egyértelműen jelzi, hogy azért ez nem ennyire egyértelmű. Bizonyára árnyalja valami a képet.
- A Navine házban lettél mestertanonc. Mit gondolsz mi az oka annak, hogy oda kerültél? - kérdezi és mivel saját maga is a Bagolykőben végzett annak idején furcsállja, hogy egy ennyire határozott jellemű lány, hogyan kerülhetett a Sárga házba.
Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
RPG hsz: 478
Összes hsz: 770
Írta: 2020. április 26. 17:22 Ugrás a poszthoz

Odett részére


Ránevet a lányra majd picit elgondolkozik. Kazanov, Kazanov? Navine házvezető. Jók az értesülései, hiszen az apja néha javítja a másolókat az iskolában és az anyja készíti még mindig a legelegánsabb dísztalárokat a város száz kilométeres körzetében. Jól jönnek az ilyen kötődések a régi iskolájához.
- A szüleid jól gondolom, hogy nehezen viselik, hogy híres és különleges vagy? - kérdezi és megint belekortyol a kávéba, majd a lánynak azért egy üveg vizet és egy poharat csak bűvöl, hogy ha a másik megszomjazik ihasson.
- Azt mondtad a zenéd te magad vagy, viszont gondolom tudod, hogy ez túlmutat rajtad. Felelősség is, mert akik hallgatják a dalaidat azokat úgymond befolyásolod. Mit jelent számodra, hogy irányítani tudsz másokat? - firtatja, mert ezzel szeretne ismét visszakanyarodni a zene témája felé, hogy lassan az interjú vége felé irányítsa a beszélgetést.  
Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
RPG hsz: 478
Összes hsz: 770
Írta: 2020. április 26. 18:12 Ugrás a poszthoz

Odett részére


Megfogadta, hogy ez a műsor nem arról fog szólni, amiről mindenki beszél, hanem ami ezen a késői órán is elgondolkoztatja az embereket. Ami akkor is ébren tartja őket, ha éppen aktákat tologatnak, vagy takarító bűbájokat suttognak üres folyosókon.
- A veszteségeknek nagy jellemformáló erejük van - bólint egyet és látszik rajta, hogy neki is megvan a maga tragédiája - Ha egyetlen dalt választhatnál az eddigi szerzeményeid közül, amit ma lejátszunk, melyik lenne az és miért? - hangzik a kérdés és kipipálásra kerül a jegyzeten lévő utolsó előtti rövid mondattöredék. Elektra meghallgatta a lány jó pár dalát, utánaolvasott mindenütt, ahol csak tudott, épp ezért nem a szokványos: "Nem félsz, hogy megvadulsz?" vagy "Mikor jön ki a következő lemezed?" jellegű kérdéseket tette fel az interjú alatt.  
Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
RPG hsz: 478
Összes hsz: 770
Írta: 2020. április 26. 18:50 Ugrás a poszthoz

Odett részére


A választást megérti. A dalt hallotta és tetszett neki annak ellenére, hogy zenei ízlése teljesen eltérő attól amit a lány képvisel.
- Sajnos időnk hamarosan lejár, de egy utolsó kérdés még belefér a dal és a búcsú előtt - mosolyodik el miközben felbűvöli a hanglemezt a lejátszóra - Ha egy üzenetet küldhetnél vissza a múltba tizenéves önmagadnak, mit mondanál? - kérdezi kíváncsian és szemeiben öröm és megnyugvás csillan. A műsor ezen része zökkenőmentesen lement. Most már csak zenék és néhány hír fejtegetése lesz a továbbiakban. Éjfélkor hírek, azután pedig megint csak érdekességek, furcsaságok kibeszélése. Jó tanácsok mindenféle témában.
Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
RPG hsz: 478
Összes hsz: 770
Írta: 2020. április 26. 19:27 Ugrás a poszthoz

Odettnek


Egyetlen mondat, néha többet ér egy monológnál. Ezt gondolja Elektra a hallottak alapján. Valamint azt, hogy ez a lány még nagy jövő előtt állhat, ha képes lesz megtartani a hitét és ami a legfontosabb önmagát.
- Kedves hallgatóink, Angyal Odettet hallották. Köszönjük, hogy ellátogatott hozzánk és kívánunk neki sok sikert! - mosolyog a lányra és bólint neki, hogy ezzel végeztek és hamarosan válthatnak pár civil szót.
 - Ez itt az Elektra felel. Most pedig következzen az Abigél Álma - indítja el a dalt és lekapcsolja a mikrofonokat. - Köszönöm, hogy eljöttél és válaszoltál. Remélem hamarosan egy koncertedet is közvetíthetjük - mondja a nő és felkelve a pulttól odasétál a lányhoz. Ezután még beszélgetnek egy kicsit, majd megérkezik a lányért kísérete Volkov úr, aki szintén szerepel Elektra reménybeli interjúalanyinak sorában. A műsor hajnal kettőkor ér véget, ezután hősnőnk hazasétál és mielőtt lefeküdne ad egy puszit kislányának, aki már jó ideje az igazak álmát alussza kiságyában.
Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
RPG hsz: 478
Összes hsz: 770
05.06.
Írta: 2020. május 6. 21:42
Ugrás a poszthoz

Daróczy Konrád részére


 
Izgatott. Nincs jobb szava rá, pedig igen bő és választékos szókinccsel rendelkezik. Mégsem talál megfelelőbbet. Szinte el sem hiszi, hogy ilyen hamar választ kapott a polgármesteri hivatalból. Ugyan nem egészen azt amire számított, de úgy érzi ez talán még annál is jobb. Kislányát a szüleire bízta. Előszedte a még dobozban összehajtva heverő legjobb ruháját, ami megfelelt az alkalomhoz és kivételesen mágiával tette patika tisztává, vasalttá. Napok óta informálódott majd elkészítette a jegyzetét, elhozta a felrúnázott diktafont a rádióból és most itt áll a hivatal előtt készen arra, hogy belépjen az oroszlán barlangjába. Daróczy úr túl elfoglalt ahhoz, hogy személyesen bemenjen egy interjúra, de szívesen ad egyet az irodájában, amit ezután lejátszhatnak a műsorban. Írták a bagolyban azon a jól ismert hivatalos hangnemen, ahogyan csak a bürokraták kommunikálnak. Elektra tehát kapott az alkalmon. Mikor szüleitől és Imolától búcsúzott még volt jó pár órája. Hazaérve még egyszer átolvasta jegyzetét. Fel akart készülni. A lehető legtöbbet megtudott a városvezetőről. Képei alapján még kicsit magában elemezte is az arcát, de nem volt le előre semmiféle következtetést. A hangjára és a szavaira is kíváncsi volt. Érzett valami hűvösséget a nyájas mosoly mögött. Valami kegyetlenséget a egértőnek ható tekintet mögött. Nem tudta hová tenni ezeket az egymásnak ellentmondó jeleket. A tudása kopott volna meg, vagy csak részlehajlóvá vált volna? Maga sem tudta, ezért eldöntötte, hogy nem ítélkezik. Csak kérdez és a válaszokat megkapva von le konklúziókat és azokat is csupán önmagában. A műsora pártatlan és az is marad ha rajta áll. Belépve az épületbe hamar túljut a formaságokon, s mivel időpontra érkezett így a titkárnő sem állja útját, hanem bevezeti a város első emberének irodájába. Körbepillantva a puritán, barna és khaki színekkel operáló helységre arra következtet, hogy itt katonás rend vegyül a vasszigorral. Minden olyan kimért és szinte üres. Melegséget aligha áraszt. Bár nem is feltétlenül ez a cél. - Jó napot kívánok! - köszönti a férfit és kezét nyújtja felé, melyet ha a másik elfogad röviden de határozottan rázza meg - Rothstein Elektra vagyok a Bogoly Fm-től és köszönöm, hogy elfogadta az interjúra való felkérésemet - kezdi minden tömjénezéstől mentesen, de mindenekelőtt udvariasan. A célja az, hogy egy olyan beszélgetést kezdeményezzen, amit a hallgatók érdeklődéssel fogadnak majd, így igyekszik a legjobb benyomást tenni a férfira, hogy amennyire csak lehet elnyerje a bizalmát.
Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
RPG hsz: 478
Összes hsz: 770
Írta: 2020. május 17. 19:49 Ugrás a poszthoz

Daróczy Konrád részére


Megkezdődik tehát Bogolyfalvára való megérkezésének eddigi legkomolyabb interjúja. Nem valószínű, hogy olyan sokan fogják majd hallani az interjút a késő esti műsorsávban, de ha sikerrel elkészíti, akkor saját magával szemben állított mércéjét emeli. Így tehát a kölcsönös bemutatkozás után hősnőnk elhelyezkedik a számára mutatott ülőalkalmatosságon, ami épp annyira kényelmes, hogy ne kívánjon rajta órákig lebzselni az ember. A politika nem a puha süppedés területe, ezt Elektra pontosan tudja. Sokkal inkább sakktáblának tartja, ahol ha rossz taktikát választ valaki, akkor igen hamar mattot kaphat. A jó játékos ismérve pedig a ravaszság, a figyelem és az összpontosítás. Ezekkel vértezi hát most a nő is magát. Kérdez, figyel minden apró részletre és kihozza a helyzetből a lehető legtöbbet.
- Ha megengedi rögzítem a szavait és a lehető legkevesebb utóvágással fogom majd természetesen adásba tenni a beszélgetésünket - veszi elő táskájából a felrúnázott kis hangrögzítőjét, majd amikor megkapja a férfi beleegyezését be is kapcsolja és már fogalmazza is magában az első kérdést.
- Biztos vagyok benne, hogy jó néhányan faggatták már azzal kapcsolatban, hogy miként is lett városunk első embere - kezdi a felvezetőt - Hiszen számtalan információ kering több más mellett erről is a médiában - emeli tekintetét egyenesen a férfira és most, hogy élőben is látja az arcát és hallja a hangját próbálja őt elemezni - Jómagam ezért azt szeretném inkább megtudni kezdésként, hogy milyen érzés volt először belépnie irodája ajtaján? - hangzik tehát el az első kérdés. Elektra pedig úgy gondolja, hogy ha csak a negyede is igaz annak, amit olvasott a férfiról, akkor Daróczy úr már most tudja, hogy ő nem a szokásos formalitásokra fog rákérdezni. Ahogy azzal is tisztában kell lennie, hogy a szaftos pletykák sem a nő asztalán landolnak. Szerelmi élet? Eltitkolt gyermek? Maffia kapcsolatok? Erre ott vannak a kollégái, akik mindenkiről mindig tudnak valami mocskosat és jó pénzért tovább sem restek adni az infót. Elektra ehelyett az emberre kíváncsi a hírek és főleg az álhírek mögött. A motivációikra, a lényükre és lényegükre. Mert mindenkinek van egy története a sallangok alatt. A siker, a pénz és a hatalom mögött senki sem  több mint egy ember. Ahogy a tragédiák árnyékában is csak hús és vér alakok állnak. Ha magával készíthetne interjút sem azt kérdezné meg, hogy mit érzett, amikor a férje és a kisfia nem jutott ki a lángok közül, hanem, hogy miért harcol a történtek után a mindennapokban. A válasz pedig egyértelműen az lenne, hogy Imoláért.
Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
RPG hsz: 478
Összes hsz: 770
05.19.
Írta: 2020. május 19. 17:38
Ugrás a poszthoz

Nathaniel részére


Ha valaki annak idején azt mondta volna neki, hogy itt fog majd tartani mire betölti a harmincat, hősnőnk igencsak meglepődött volna. Megannyi terve volt kicsiként. Szeretett az anyja anyagai között játszani, de barkácsolgatni is szívesen elkísérte az apját. Gyógyítótól az énekesnőig minden ott volt a mi leszek, ha nagy leszek listáján. Ahogy telt az idő ezek a vágyak úgy változtak és cserélődtek, mígnem jött a Bagolykő és az életét lassan átformálták tehetségei. A mesterképzés helyett inkább gondolt egy merészet és egyetemre ment. Újságírást akart tanulni, és így is tett. A képzés idejéből egy évet Angliában töltött cserediákként. Nem tudott veszíteni. Büszke, törtető és önfejű fiatal nő vált belőle. Hazatérve gyakornokoskodni kezdett egy lapnál, miközben másoddiplomát szerzett magának arc és hangelemzésből. Hasznos képesítések ezek az ő szakmájában. Élvezettel tanult át akár éjszakákat, hogy a legjobb legyen. Minden olyan volt, mint egy diadalittas hegymenet. Küzdött, tanult és tapasztalatok sorát szerezte meg a rengeteg elismerés mellett. Azután jött a rádiózás, majd a szerelem és mikor Peti megszületett úgy érezte az élete nem lehetne teljesebb és tökéletesebb. Mindennek azonban vége lett. Egyetlen éjszaka alatt mindent elveszített. Vigasztalhatatlan volt. Sorscsapásként, büntetésként élte meg családja halálát éppúgy mint saját megmenekülését. Végül mégis reményt talált kislányában, akit azóta is egy igazi csodának tekint. Most pedig új életet kezdtek. Bogolyfalván. Neveli a gyermekét, rádiózik és riportokat készít. Még maga a város első embere is szóba állt vele nem is olyan régen. Akkor és ott a férfi irodájában újra érezte ereiben lüktetni a riporteri vért. Újságírói vénája bekapcsolódott keringésébe. Szabad perceiben azóta a következő hetek témáit kutatta. A rádióba érkező baglyok száma exponenciálisan emelkedni kezdett egyre több feladattal látva el, amikre készséggel keresett megoldásokat. Tanácsai lassan nagyobb és nagyobb közönséghez jutottak el a városban és azon túl is talán. Felpezsdült körülötte minden, de arra kényesen ügyelt, hogy ebből Imola a lehető legkevesebbet érzékeljen. Most a kicsi lány épp a nagyszüleinél van, míg ő intézi a házzal kapcsolatos néhány pótlólagos formaságot. Ezt a napot erre szánta. Ebédről sem gondoskodott, így most a gyorsétterem lesz az a hely, ahol enni fog néhány falatot. Egy adag kínai árasztja előtte jellegzetes illatát. Szereti a csípős ízeket. Pálcikával eszegeti a szaftos hús és zöldség darabkákat, a hozzájuk köretként kért sült tésztával együtt. Szemét és fülét azonban ilyenkor is nyitva tartja. Mivel egykor megtanulta egy jó történetre bárhol rábukkanhat az ember.
Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
RPG hsz: 478
Összes hsz: 770
Írta: 2020. május 26. 16:15 Ugrás a poszthoz

Nathaniel részére


Hősnőnk komótosan eszi ebédjét. Szeret kiélvezni minden falatot. Most megteheti. Nincs rohanás a sztorik után. Nincs hajsza a legjobb riportért. Pedig ha jobban belegondol azért ez hiányzik neki. Szereti a rádiót, mert segíthet általa sok embernek. De valahol a lelke mélyén visszasírja a komoly cikkeket. A mélyen szántó tudósításokat a fontos hírekről és eseményekről. Bár azokban sem a szenzációt hajhászta. Veleje volt minden írásának. Értékes tartalmat adni az olvasóknak és hallgatóknak. Erre törekedett mindig. Nyíló ajtó zaja bontja meg a halk duruzsoló neszek monotonságát. Elektra csak futva kapja fel pillantását az épp pálcikájára csavart tésztakötegről, ám azon nyomban meg is áll a mozdulatban. Leteszi az evőeszközt és odasétál az érkező mellé, majd fojtott hangon megszólítja, miközben alig bírja fékezni arcizmait, nehogy elnevesse magát.
- Merlin szent szakállára! Mit vakaródzik azokkal a fotókkal Wright? - kérdezi tehát Elektra és tudja a másik fél biztosan fel fogja ismerni kettejük egykori közös főnökének szavajárását. Hogy honnan ismerik egymást? Munkatársak voltak. Hogy meglepi e a tény Elektrát, hogy itt látja viszont kedvenc fotósát? Egyáltalán nem. Hiszen kicsi a világ, főleg, ha az ember egy kamera lencséjén át tekint rá, vagy szavakba önti azt, ami rajta zajlik. Az újságírók és a fotósok egymásra vannak utalva. Egy jó fotó többet mond ezer szónál és rengeteget tehet a legjobb cikkhez is egy sikeresen elkapott pillanat. Ezt mindenki tudja. Nos Elektrának alkalma volt ezt saját bőrén meg is tapasztalni Nathanielnek hála. Örül, hogy újra láthatja.
Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
RPG hsz: 478
Összes hsz: 770
Írta: 2020. május 26. 16:39 Ugrás a poszthoz

Linnea részére


Figyeli a lányt. Nézi a mű alakulását. Arra, hogy nem szokványos dolognak tartja, hogy felismerte a rajzban lévő mitológiai indíttatást csak mosolyog. Mennyi minden van még, amit ismer de kevesen tudnak róla. Sokoldalúnak kell lennie, ha már egy olyan hivatást választott, ahol a tudás és felkészültség önmagában hírértékkel képes bírni. Közben kiderül, hogy a leányzó még csak bizony elsős. Nem kezd álszenteskedni, hogy ejnye, hát mit keres akkor itt ilyenkor. Néha kicsit meg kell szegni a szabályokat, hogy azután okulva a következményekből betarthassuk őket.
- Riporter vagyok a Bogoly Fm-nél - mondja hangjában büszkeséggel. Szereti a rádiót. Sokat jelent neki. Nem csak kenyeret ad a kezébe, de újra érzi, hogy nem hiába tanulta a szakmát éveken keresztül. - Szóval ne aggódj, ha akarnálak sem csapathatnálak ki téged - néz anyai jóindulattal a későéjszaka művészpalántájára.
- Azt látom csak, hogy mit csinálsz - fonja össze mellkasa előtt kezeit és kicsit közelebb sétál és leül egy fatönkre -  Jobban érdekel most már az, hogy miért vagy inkább itt, mint az iskolában. Emlékeim szerint nem olyan borzalmas - vonja össze szemöldökét, ahogy visszagondol saját Bagolykőben eltöltött éveire. Közben a lány arról érdeklődik, hogy ő mit keres errefelé. Való igaz ez sem szokványos helyzet.
- Nem rég ért véget a műsorom és most hazafelé tartok - ad egyenes és egyszerű választ. Nincs oka ferdíteni a tényeken. A munkája ilyen későig húzódik és utána szeret sétálni. Kiszellőzteti a fejét és lecsendesíti gondolatait mire átlépi otthona küszöbét. Már amikor nem fut bele graffitiző elsősökbe persze.
Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
RPG hsz: 478
Összes hsz: 770
Írta: 2020. június 6. 10:35 Ugrás a poszthoz

Linnea részére


Nem ezen az estén talál rá az évszázad sztorijára. Ebben már akkor biztos volt, amikor kitette a lábát a rádió, még mindig részben felújítás alatt lévő épületében és végre az este tiszta levegőjével szívta tele tüdejét. Van egy olyan érzése, hogy a lány csak azért nem érzi rajta a festék szagát, mert ő maga is azzal dolgozik. Haza útja alatt szokta kiszellőztetni magát. A ruháját és a haját, hogy mire  Imola ágyához ér, hogy jó éjt puszit adjon, már ne lehessen észrevenni rajta, hol járt. - Interjúkat készítek érdekes emberekkel, igen, meg cikkeket is írok – fog bele válaszába és kicsit igyekszik egyértelműbbé tenni a sokak számára ködös riporteri munkát – Néha helyszíni tudósításokat is csináltam és nyomozgattam is annak idején – emlékszik vissza elrévedve arra az időszakra, amikor még egy újságnak dolgozott – De mostanság azt nem csinálom – zárja le gondolatmenetét. Igazából nem sok kutatni való van itt Bogolyfalván, bár kapott pár fülest innen-onnan és figyeli a híreket, de egyelőre a nagy áttörés még várat magára. Addig is itt ez a lány, aki az éjszaka közepén inkább kiszökik az  iskola biztonságot nyújtó falai közül, hogy alkosson, mint, hogy veszteg maradjon. Ha más nem, hát egy pár perces tanácsadás  ebből is ki fog kerekedni. Először neki, élőben. - Nem könnyű beilleszkedni sehová és azonnal nem is lehet. Viszont ha nem is próbálsz, akkor sok remek dologból zárod ki saját magadat – áll fel és sétál egészen közel a lányhoz – Úgy emlékszem van pár olyan terem, amire már az én időmben is ráfért volna a dekorálás…- kutat emlékezetében – Ha felajánlod, hogy alkotásokkal díszíted ki őket, akkor nem kell kiszöknöd, bár nem éjszaka, de festhetsz teljesen legálisan és még az is lehet, hogy hamarabb fogsz barátokra találni - próbál ötletet adni, mert az nem jó, hogy idekinn császkál és egyesek úgy is mondhatnák, hogy rongálja a köztulajdont. Bármi történhet vele. Hiányzik neki az, hogy valaki olyan találjon rá legközelebb, aki szigorral akarja megregulázni? Egy alkalommal még elmegy az ilyen tilosban járásosdi, de ha sűrűn kiszökik annak tényleg rossz vége is lehet. Már nem kislány, így abban Elektra egészen biztos, hogy megvan a magához való esze és érteni fogja a szavaiban rejlő kérést arra, hogy többé ne találkozzanak ilyenkor idekinn. -  Igen, a késő esti sáv az enyém – jegyzi meg, majd nekidől a fának egy olyan részen, ahol nincsen semmi festék. - Rendben, Linn, az én nevem Rothstein Elektra – viszonozza a bemutatkozást és csak azért nem ad opciót a becézésre, mert az ő esetében ez nem olyan egyszerű. Sem az Elektra, sem második keresztneve az Imelda nem épp becézhető nevek. Az Eli és Imi csak a családjában használatos, Eldának pedig a régi munkahelyén hívták. Tehát most marad az Elektra. Aztán majd meglátja mi lesz később.
Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
RPG hsz: 478
Összes hsz: 770
Írta: 2020. június 7. 21:42 Ugrás a poszthoz

Jó estét! *egy bögre kávéval benéz ide is, hátha lát-hall valami érdekeset*
Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
RPG hsz: 478
Összes hsz: 770
Írta: 2020. június 8. 15:06 Ugrás a poszthoz

Elektra felel: Interjú Szigethy Sándorral


Késő esti sávban dolgozni számára nem teher. Kávéját asztalán már félig megitta. Egyszerű pulóverben és farmerban, tornacipőben, lófarokba fogott hajjal ül a mikrofon előtt. Vendégére mosolyog.
- Köszönöm, hogy eljött - üdvözli a minisztérium munkatársát - Kér esetleg egy kávét vagy egy kis vizet? - kérdezi miközben az éterben még pár perc erejéig néhány jól megválasztott sláger szól. Van idejük kicsit éteren kívül beszélni pár szót.
Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
RPG hsz: 478
Összes hsz: 770
Írta: 2020. június 8. 15:26 Ugrás a poszthoz

Szigethi Sándor - interjú


Egy pohár víz érkezik Elektra pálcamozdulatára és landol apró koppanással közvetlenül a férfi előtt. Hősnőnk kicsit jobban megnézi magának interjúalanyát. Roppant szigorú öltözetében olyan rideg benyomást kelt, hogy ha nem volna gyakorlott riporter meg is rökönyödne tőle. Ehelyett még inkább felbátorodik. Egy cseppet sem érzi magát kellemetlenül könnyed viselete miatt. Ha valaki egy studióban tölti a fél életét, a másikban pedig egy közel háromévest nevel, akkor csak kivételes alkalmakkor bújik kosztümbe és magassarkúba.
- Első alkalom, hogy akasztják a hóhért? - kérdezi és ujjait álla alatt összekulcsolva kicsit előébb hajol. Lélekbe látó sötét szemeit a vele átellenben ülőre függeszti. Tekintete megértő, de kíváncsiság ragyog benne.
Utoljára módosította:Rothstein Elektra, 2020. június 8. 15:38
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Rothstein Elektra összes hozzászólása (295 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 8 9 10 » Fel