36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szigethy Sándor
INAKTÍV


az ex-Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 235
Írta: 2022. január 25. 19:22 | Link

Elektra
Can’t Find My Way Home ♫ | valahogy így

Ebben az átmeneti időben van valami megnyugtató. A félhomály és a hideg. Amikor az emberek nagyrésze ki sem dugja a meleg lakásból az orrát, akkor jövök én. Nem vágyom a tömeget. Soha nem vágytam. Egy kellemes séta kell ilyenkor. Egy kávé a félig üres – vagy valakinek félig teli, de az nem én vagyok – kávézóban. Egy újság. Illatok, amiket csak a szabadban lehet érezni. Nyugalom. Csend és béke. Ezért választottam ismét a stéget az este lezárására. Mondjuk, furcsán érzem magam. Papírzacskóval a kezemben, amiben néhány üveg sör és néhány otthonra vásárolt tétel pihen olyan, mintha ez már egyszer megtörtént volna. Vannak dolgok, amik nem változnak; például az öltözködésem. Farmernadrág, egy kockás ing és fölötte a khaki színű kabát. Oldalamat barna bőrtáskám húzza, amit a stég szélére hajítok. Szokásos peckes testtartással ácsorgok egy ideig a víz tükrét figyelve. Megcsillan rajta a lemenő nap fénye és aranysárgává varázsolja azt, ahogyan néhány pillanatra gondolataimat. Elmélázó félmosoly terül szét borostás arcomon, hogy aztán felrázzam magam, a papírzacskót a táska mellé helyezzem, és már szisszenjen is a jól megérdemelt világos. Vékony ajkaimhoz emelem az üveg száját, míg enyém éppen annyira nyílik meg, hogy egy öblös kortyot magamhoz vegyek. A szénsav azonnal csípi torkomat, a keserű íz pedig jóleső melegséget hagy maga után. Valljuk be, kényelmes egy nap volt. Nem volt benne semmi olyan, amit megbántam volna. Edzettem, olvastam. Meghagytam az én-időmet, ami rendkívül fontos számomra. Az üveget magam mellé lógatom, a másik, szabad kezem zsebre dugom. Csak egy dal kúszik elmém kottafüzetébe, hogy annak ritmusos dobolása méretes lábaimat dobolni kényszerítse. Közben gondolataim valahol nagyon messze járnak. Én magam sem érem utol őket… szép este.
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 739
Összes hsz: 1095
Írta: 2022. január 25. 19:51 | Link

Sándor
Zene



Most csend kell és béke. Egy hely, ahol a múlt és a jelen összeér, mint tó vizével az alkony fénye. Ahol lelke, akár egy régvolt estén a Nap, megpihenhet. Elhagyta otthonát. Sétálni indult. Átgondolni mindent, ami eddig történt. Ez a célja. Mérlegre tenni szívét, s akárha ítéltetne bírák előtt, tollpihével mérni össze súlyát. Megérte? Ennyi szenvedés, ennyi bánat, ennyi hazugság? Meglehet a választ sohasem leli. Bakancsos lábai viszik előre. Nem figyel csak belső hangja suttog, s narrálja a lelki szemei előtt sorjázó képeket. Nála van Hege házának kulcsa és titkát Zsófia már tudja. Nem ez volt a terve. Miért kellett szövetségesének olyan erőszakosnak lennie? Nem! Nem hárítja rá a felelősséget. Egy itt, aki gyenge volt az ő maga. Neki kellett volna elvéhez hűnek maradnia. Késő. Elbukott. Megint. Ezen jár agya szűntelen, ahogy lendületes léptekkel fordul rá a stég rozoga fájára. Léptei alatt alig reccsennek a gerendák, mégis felkapja fejét. Időben. Éppen. Szép ívű ajka elnyílik, melyre azonnal rászorítja balját, még mielőtt felkiáltana. Tekintete felrohan egy széles háton, megállapodva egy nagyon is jellegzetes üstökön. Pontosabban az ő Két méteres gavallérjáén, akinek alakját ezer közül is felismerné. A férfi mögött torpan meg tehát, de megszólalni képtelen. Úgy rohanják meg az emlékek, hogy majdnem összerogy, azonban tartja magát. Ereje teljében van, így hamar ocsúdik. Nem számított rá épp itt és ilyenkor. Lassan engedi le szájáról kezét. - Szép ez az este... - ejti ki lágy bársonyossággal a szavakat. Szíve szerint közelebb menne, de egyelőre távolságot tart. Nem tudván mennyit hallott róla az ő Ellenőre, nem kockáztat. Szíve nagyot dobban. Régen látta. Bármi is történt, még mindig fontos számára a hallgatag férfi.
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Szigethy Sándor
INAKTÍV


az ex-Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 235
Írta: 2022. január 25. 20:10 | Link

Elektra
Can’t Find My Way Home ♫ | valahogy így

Újabb kortyot veszek a teljesített nap örömére. Ekkor simogat meg egy lágy fuvallat, amire szentimentálisan lehunyom szemeimet. Mindig ez a hétköznapok fénypontja; a természet és annak hangjai. Kacsák szállnak fel a tó vízéről, amiknek szárnycsapása rángat vissza a nyitott szemmel érzékelhető valóságba. Követem őket zöld szemeimmel, amiket most szűkíteni kényszerülök, hiszen szemüvegemet a barna táska mélyére száműztem. Sokat volt ma rajtam, ezért jó, hogy pihennek kicsit a most fáradtan megcsillanó lélektükrök. Mély sóhaj szakad fel tüdőmből, hogy egy újabb kortyot véve elgondolkodón biggyesszem ajkaimat. Szájamban óvatosan forgatom meg az italt, hogy aztán hangosan nyeljem le a mennyiséget. Iskolai ügyek járnak a fejemben. Nem gyötrő módon, egyszerűen nekem nem egyszerű elengedni a munkát. Azon veszem észre sokszor magamat, hogy a otthon melegében, a kanapén fekve, a mennyezeten kirajzolódnak a képletek, amiket aznap tanulmányoztam az irodában. Gyerekek egy-egy válasza a feltett kérdéseimre, amik elveszik a magabiztosságomat. Sokat fejlődtem mellettük, ám az bizonyos, hogy nem leszek az az ember, aki jól kijön a gyerekekkel. Nem teszek különbséget gyermek és felnőtt között. Soha nem is fogok. Az agyamra megy a sok kérdés. A zsivaj és a rosszalkodás. Mintha én nem éltem volna át ezt. És nem is. Mindig vénebb voltam a koromnál. Felszabadult gyermekévek nem léteznek számomra. Mindenesetre szépek voltak azok az évek is…
Reccsen mögöttem a stég. Lábam dobolása megáll, de nem fordulok. Csupán próbálom koponyámban megforgatni szemeimet, hogy megláthassam, ki az, aki ilyenkor erre jár. Vastag ujjaim erősebben szorítanak a sörösüveg nyakára. Ám nem vagyok az a balhés, majrés fajta; így nyugodtnak tűnő, mégis karót nyelt módon ácsorgok, amíg meg nem hallom a hátam mögül érkező női hangot. Szemeim kitágulnak, szemöldököm a magasba reppen. Így fordulok meg tengelyem körül, hogy Elektra sötét tekintetével találkozzanak zöldjeim. Hitetlen, jellegzetes félmosoly száguld végig arcomon. Gondolatunk ugyanaz volt a ma estét illetően. Megszólalok.
Elektra – ejtem ki a nevet ajkaimon, de mozdulni nem merek. Hallottam, hogy mi történt vele. Nem tudom, hogy… hogy tudja-e kihez beszél. – Hogy… hogy vagy?
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 739
Összes hsz: 1095
Írta: 2022. január 25. 20:48 | Link

Sándor
Music


Mosolyára átjárja valamiféle észrevétlen megnyugvás. Állandóság a folytonos változások közepette. Ez volt számára mindig a férfi, aki most is eltakarja előle a Napot. Árnyékot vet rá ebben a koraesti félhomályban is, melyben szinte elvész. Zöld szemei, a hangsúly, ahogyan nevét kiejti és az a rá jellemző szelíd óvatosság, amivel állapota felől érdeklődik, egészen átformálja a pillanatot. Hősnőnk sötét szemei megtelnek aranyló ragyogással, mint régen. Már csupán az a kérdés, mit tegyen? Szíve szerint dönt esze helyett. Szabad akaratából választja az igazság útját. Hajkoronáját a lágy fuvallat meglebbenti, petrolzöld kabátjában eddig nem fázott, most mégis reszketni kezd. Lényegtelen intermezzo csupán, hiszen minden figyelmét a rég látott férfire összpontosítja. Nem fog hazudni neki. Képtelen volna ezekbe a lélektükrökbe úgy belepillantani, hogy nem az igazat mondja. Tudja mélyen, legbelül jól, hogy azonnal átlátna rajta, akár az üvegen. Mert Sándor nem a szavait figyelné. Egyszerűen csak megértené a jeleit, ahogyan anno, amikor karamellás melange-ot készített, s elég volt egy pillantást váltaniuk, hogy helyre gombolja ingét. - Megmondom, ha megkínálsz - biccent fejével a sörösüveg felé, melyet a másik szorongat, s közben ajkát a rá jellemző ravasz félmosolyra húzza. - Fenébe már! Ne nézz rám ilyen rémülten! - nevet fel és beharapja alsó ajkát, hogy azután egy lépéssel közelebb sétáljon és felnézzen egyenesen a férfi szemeibe - Szigethy, hát képes vagy itt állni és hagyni, hogy szomjazzak? - beszél úgy, ahogyan annak idején, amikor még sűrűbben látták egymást. Ezzel együtt fel is fedte magát a vele szemben álló előtt, aki ha szemfüles, észre veheti azt a ragyogást és könnyed üdeséget, ami mindig ott bujkált hősnőnk tekintetében és hangjában, amikor vele beszélt. Tehát mindenre emlékszik.
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Szigethy Sándor
INAKTÍV


az ex-Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 235
Írta: 2022. január 25. 21:01 | Link

Elektra
Can’t Find My Way Home ♫ | valahogy így

Egy másodperc rémült csend. Nem szeretem azokat a helyzeteket, amikor nem tudom, hogy mit is kell csinálni vagy mondani. Ezért kissé megrettenve állok a nő előtt. Nem számítottam már túl sok dologra a mai napon, de ez biztosan a lehetetlen kategóriába sorolható. Persze, hogy elfog a magatehetetlenség. Aztán átfut az agyamon; a memóriáját elveszíthette, de karakteréből nem veszíthetett annyit. Elvégre, ha ismeretlen volnék, akkor biztosan nem ütötte volna meg ezt a közvetlen hangnemet. Túl sok minden száguld végig összekuszált gondolataimban. Ami egyértelműen ki is ül az arcomra. Először a hitetlenkedő mosoly, majd a mosoly tovaszáll és csak az értetlenség marad arcomon. Nem is értem, hogyan dolgozhattam ennyi évig a Minisztériumnak. Ja, igen… eddig nem voltak normális emberi kapcsolataim és el tudom választani a munkát a magánélettől. Az utóbbiban eléggé esetlen tudok lenni. Ott soha nem érzem a hatalmat, hogy irányítani tudom a dolgokat. Csak csendesen figyelek és hallgatok. Aztán levonom magamnak a tanulságot.
A kezemben lévő sört emelem meg, hogy rátekinthessek, majd vissza Elektrára. Szinte érzem arcomon azt a csípős érzést, amitől már annyira elszoktam.
Persze – hadarom egy torokköszörülést megelőzően, majd lehajolok, hogy a papírzacskóból egy újabb sört vegyek elő, és a nő felé nyújthassam. Ekkor kicsit abban a helyzetben maradok. Csak figyelem és nem tudom, hogy mit mondhatnék. Mondjak valamit? De mit? „De jó, hogy újra látlak. Hogy van az amnéziád?”
Nem. Persze, hogy nem – húzom egy lágy mosolyra ajkaimat, majd még mindig hitetlenkedve fejet csóválva teszem fel a kérdést. – Minden rendben? – elvégre olyan hatása van megjelenésének, mintha semmi nem változott volna. Az jó, nem?
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 739
Összes hsz: 1095
Írta: 2022. január 25. 21:27 | Link

Sándor
Zene


Átveszi a sörösüveget és csak mosolyog. Annyira hiányzott neki a férfi  jó értelemben vett ügyetlenkedése és tétovasága, hogy képes hinni benne, hogy az élet mégsem olyan kegyetlen. Megérdemli még a jót, a szeretetet és az örömöt, melyből mostanság szükséget szenved. Lazán szemtelen mozdulattal hajol le oldalra, hogy a stég vasalatának segítségével, egyetlen határozott ütéssel szabadítsa meg palackját a kupaktól. - Most már igen - kortyol bele az italba - Egyértelműen - folytatja miután az első adagot lenyelte. Sejtelmes mosolyával, tudja jól, hogy Sándor nem igazán tud mit kezdeni. Ezért inkább szóra nyitja szép ívű ajkát, megnyugtatás gyanánt. - Neked nem ismerős ez a helyzet? Mert én emlékszem, hogy ittunk mi már itt, ugyanígy együtt - emeli fel fejét, hogy kifürkéssze beszéd közben a férfi vonásait. Két korty közt olvasni igyekszik tekintetéből, s arcának rezdüléseiből. Ugyanis tökéletesen tisztában van vele, hogy a csevegés nem épp Sándor terepe. Elméletileg. - Azt is tudom - billenti oldalra fejét - Hogy kérdezni szeretsz válaszolgatás helyett. Szóval húzz egy szürke öltönyt, hajtogasd be magad a mikrofon elé, persze csak képletesen és kérdezz...Bármit - incselkedik a férfival szokásához híven, hogy kizökkentse végre abból a hitetlenkedő döbbenetből, amiben épp tobzódik. Hősnőnk közben, míg Sándor reakciójára vár, addig már tervet hegeszt fejben. Azon töpreng szűntelen, miként tartsa meg titkát, s maradjon mégis a végletekig őszinte Két méteres gavallérjával.
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Szigethy Sándor
INAKTÍV


az ex-Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 235
Írta: 2022. január 25. 23:40 | Link

Elektra
Can’t Find My Way Home ♫ | valahogy így

Nem egyszerű nekem egy ilyen helyzet. Ilyenkor nem tudom, hogy mit szabad vagy mit illik kérdezni. Tudhatnám, hogy Elektra nem az a fajta nő, aki szereti a tapintatos, szánakozó rákérdezéseket. Nem mintha bármilyen nemű szánalmat éreznék, de félek, hogy úgy csapódna le. Ismerem őt. Ismerem a temperamentumát. És nem tartok tőle, csupán szeretem tiszteletben tartani az emberek határait, és nem felbolygatni az érzelmeket. Biccentek egyet a válaszra, miszerint most már jobban érzi magát. Teljesen megértem; egy hosszú nap után semmi nem esik jobban, mint egy korty sör. Ezt gyakorlott alkoholistaként mondom, hanem egy tény. Ha valaki jó érzéssel tölt el, akkor azt meg kell tenned egy hosszú nap után. Legyen az egyik könyv, egy ital, egy zeneszám. Bármi. Nekem pedig ez kell. Csend, egy üveg a kedvenc sörömből és most, hogy régi barátomat megpillantom, egy beszélgetés sem áll túlságosan távol tőlem. Hiszen jól tudom, hogy ő nem fog belőlem kierőszakolni semmit. Nem kell megfelelnem a társalgási szabályoknak. Egyszerűen vagyunk, és majd ő vezeti a beszélgetést. Magánemberként nem vagyok jó ebben. És nem is akarok az lenni. Ez kényelmes. És én szeretem a határaimat. Ha ezeken túl kell lépnem, akkor… feszengek.
De – felelek arra, hogy ismerős-e a helyzet. Az érzetre keserédes mosoly kerül borostás arcomra. Aznap este jó tanácsokkal szerettem volna ellátni. A visszájára sült el a dolog, ami miatt kissé kellemetlen az emlék. Eltűnt. Nem értettem. Nem értettük. Azóta végképp megfogadtam, hogy nem osztok olyan tanácsokat, amikre nincsen szükség. Hegedüsh megtört. És én sem voltam sokkal jobban. Természetesen egy szót sem váltottunk egymással, csak egyre kevesebbet láttam a férfit az iskolában. Prága? Ha jól emlékszem a későbbi pletykákból, akkor az volt a hely, ahová Elektra elmenekült. Az itt történt beszélgetés után nem éreztem helyesnek, hogy keressem. Egyszer sikerült még összefutni a Fő utczán. De éreztem, hogy nincsen minden rendben. Nem szeretek erőltetni dolgokat. Féltem, hogy újra én indítok el valamit, ami miatt ő hasonló szituációba kerül. „Azt is tudom”, hallom a mondatot, mire érdeklődőn fordítom felé kreolszín arcomat. Végig hallgatom, majd jellegzetesen felhorkanok.
Egy nyitott könyv vagyok számodra, ugye? – nevetek fel kínosan, hiszen az előző gondolatspirál, amibe keveredtem rányomja kissé a bélyegét erre a hangulatra. Gyorsan próbálom ezt korrigálni. – Pfff – fújom ki hangosan a levegőt. – Nem is tudom – kezdem, majd torok köszörülve végre valami érdemleges is elhagyja szájamat. – Mi történt az elmúlt pár hónapban? – emberelem meg magam és veszek egy kortyot a sörből. Félig nyelem le, de máris folytatom. – Visszatért a memóriád? Nem láttam vagy hallottam erről semmit – s ezzel el is árulom magam, hogy annak ellenére, hogy sosem látogattam meg, figyeltem az eseményeket.
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 739
Összes hsz: 1095
Írta: 2022. január 26. 00:29 | Link

Sándor


Szűkszavú, mint mindig, ha felelnie kell. Hála az égnek ez sem változott. Kellenek az ilyen fix pontok, amikhez az ember lánya kötődhet. Olykor elfogja a félelem, hogy semmi sem maradt abból a nőből, aki egykor volt. Aztán ilyenkor jön az ellenvetés, hogy márpedig mégis. Hiszen megint csillogó szemmel húzza Két méteres gavallérját és sört nyit egy mozdulattal, és egyáltalán nem érez fájdalmat, vagy keserűséget, sem pedig szégyent, amiért ezeket teszi. Hiába az erős deja vu, nem vádolja a férfit semmivel. Nem miatta alakult úgy az élete, ahogyan. Saját gyengeségének köszönhet mindent. Ostoba hiba volt elmenekülnie, és ezért egyedül önmagát hibáztatja. Rossz döntések sorát hozta meg, pedig csupán helyesen akart cselekedni, mindig. Vajon, ha nem utazik el Prágába, most itt beszélgetnének ők ketten? Ki tudja. Talán igen, talán nem. Akkor lehet Hegével töltené az estét és vitatkoznának valamin, vagy épp fegyverszünet volna a menü étlapjukon. Nála sosem tudhatta mire számítson, ahogy a nevezett is a legszélsőségesebb viselkedést hozta ki belőle. Mi sem bizonyította ezt jobban annál a ténynél, hogy nem átallott megátkoztatni magát és a halál szélére sodródni, csak azért, hogy rátaláljon a nyomára és kiderítse, él-e még, vagy valóban halott. Elektra figyelme nagyon elkalandozott. Szerencsére Sándor kellemes hangja visszahúzza parttalanná váló gondolataiból. Tekintete megrebben, ahogy eljut tudatáig a férfi által kimondott szavak értelme - Mondjuk úgy, hogy Te az a fajta könyv vagy, ami nem hivalkodik, mégis olvasmányos - mosolyodik el kedvesen a helytálló feltételezésekre alapuló megnyilatkozását hallva. Valóban ennyire nem ismerik mások? Vagy egyszerűen csak, nem látják úgy, ahogyan hősnőnk? Kétségei vannak efelől, ám ezeket inkább megtartja magának. Ha igazak feltevései, hát azért. Ha pedig esetleg téved, hát annak okán jobb nem megosztania a vele szemben állóval további nézeteit a kérdéskörben. Elvégre egy jó riporter és egy jó barát is diplomatikus, nem igaz? - Elég sok dolog történt. A lányom, Imola ugyan még mindig nem mutat semmi mágiát, előkészítőbe jár és nagyon élvezi. Mindig is fejlettebb volt a gondolkodása a kortársainál, ezért már rögtön középsős lett - meséli büszkén, majd kortyol egy jóízűt söréből mielőtt folytatná - Aztán hamarosan megjelenik a képregényem. Tudod, amiről meséltem, hogy sok év után befejeztem - ecseteli őszinte örömmel a helyzetet, mely most rengeteg energiát ad számára - Nyomozgatok, vadászom az igazságot, ahogy szoktam - teszi még hozzá, de egy pillanatra elhallgat. Újabb kortyot vesz le az üvegből, miközben magában összerakja következő gondolatsorát - Részben, de még rengeteg a sötét folt és valószínű azokat az emlékeimet már nem nyerem vissza soha. Azonban te felejthetetlennek bizonyultál - nevet kedélyesen, bár azt ki nem mondaná semmi áron, hogy ez az utolsó pár mondat csak az igazság egy erősen átretusált verziója. Mindkettejük érdekében hallgatja el a teljes verziót. Nem áll szándékában belekeverni Sándort abba a kálváriába, melyben azóta része van, hogy Hege "öngyikosságáról" tudomást szerzett. Nehéz időszak áll mögötte, amit remél hamarosan megbékélve a Sors akaratával zárhat le, örökre.
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Szigethy Sándor
INAKTÍV


az ex-Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 235
Írta: 2022. február 4. 11:27 | Link

Elektra
Can’t Find My Way Home ♫ | valahogy így

Jóleső sóhaj hagyja el vékony ajkaimat egy újabb korty után. Semmi nem változott az életemben azóta, amióta nem találkoztunk egymással. Ugyanúgy otthon ülök, olvasgatok. És elkezdtem feldolgozni „Számmisztika a babilóniai terapeuta szövegekben” elnevezésű tanulmányt. Számomra az olvasás és önmagam tovább fejlesztése folytonos szomjat hagy maga után, mintha csak túlcukrozott sütőtök levet innék. Ha mégis kimozdulok, akkor az Julesnak köszönhető, habár már sokszor marad inkább az otthon ülés. Igazából nekem ezzel nincsen gondom, hogy sok új dologról nem tudok beszámolni, ami velem történik. Szeretem a megszokott elfoglaltságokat, ugyanazon az útvonalon járni, ugyanazokra a helyekre visszatérni. Mint ahogyan most is teszem. Egy keserű sör elfogyasztása a stégen, miközben figyelem a lemenő napot. Szinte már nem is látni. A levegő egyre hűvösebb, ami kifejezetten tetszik azt tekintve, hogy a hőérzetem mindig magasabb az átlagnál, így ez a megfelelő környezet. A társaságról már nem is beszélve. Elektra mindig a legkedvesebb barátaim közé tartozott, ez ezért is egy csodálatos pont mai napon „i” betűjére. A bókra lágy mosoly kerül kreolszín vonásaim közé, de – természetesen – több dolgot nem fűzök hozzá. Ekkor felsőtestem felé fordítom, hogy mutassam érdeklődésemet a következő témában. Nem csak azért, mert ezt kívánja meg az illem, hanem valóban szeretném hallani, hogy mi is történt vele az utóbbi időszakban. A büszke hangnemre ismét egy halvány görbe jelentkezik arcomon, hogy aztán bólogatásom jelezze felé, hogy figyelek minden egyes szavára. Egy kis szünet következik, amibe bele is szólok.
Biztosan hamarosan jelentkezni fog – utalok a gyermek mágiájára. Nem tudom, hogy ezzel megnyugtatom-e, vagy egyáltalán van-e szüksége nyugtatásra. Hiszen – amennyire ismerem őt – nem gondolnám, hogy akár egy mágia nélküli gyermek összetörné. Elektra nem az a tipikus boszorkány, aki kötődik a varázsvilág minden eleméhez. Nézzük csak a laptopot, a mugli szuperhősök iránti vonzalmát és azt, hogy valójában ritkán láttam mágiát használni. Ezzel nincs is semmi baj. Nincsen bennem rosszallás, hiszen én magam is örömömet lelem a varázstalan világ találmányaiban. Azonban azt nem tudnám elképzelni, hogy így éljem örökké az életemet. És témánál is vagyunk; a képregény. Érdeklődőn csillan smaragdszín szemem az estébe hajló nap fényében, majd ismét bólogatva szólalok meg levegős baritonomon.
Gratulálok, Elektra! – emelem felé a sörösüveget egy koccintásra. – A sikeredre! – ütközik a két palack, s miközben visszaengedem sajátomat magam felé, még egyszer felé emelem egy kedves mosollyal.  Látom az arcán átsuhanó, megmagyarázhatatlan érzést, de szó nélkül hagyom. Soha nem szoktam belefolyni olyan dolgokba, amihez nincsen közöm, és látványosan nem akar a másik részletekbe menni. Egyszer akartam tanácsot adni; nem sült el túl jól. „Felejthetetlennek bizonyultál”, csapja meg a fülem a mondat. – Köszönöm – mondom zavartan. A bókokkal nem igazán tudok mit kezdeni még ennyi idősen sem. – Jársz terápiára? – kérdem bátortalanul. – Valami elme-rehabilitációra, ha úgy tetszik – folytatom tanácstalanul gesztikulálva. – Csak nem hagytak magadra az orvosok.
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 739
Összes hsz: 1095
Írta: 2022. február 6. 21:28 | Link

Sándor


Egyetértőn biccent, ajkán lágy mosoly játszik. Lánya miatt ezen a téren valóban nem aggódik. Letlégyen kvibli vagy kis boszorka, az életben a helyét megállja. Rengeteg dolgon ment ifjú korához képest keresztül, de ez később talán majd a javára válik. Szeretik és féltik ennek ellenére persze, mindannyian. Szüleivel és Tamással is sokat van, akikben mind támaszra és bizalmasra találhat hősnőnk mellett. Túl leszenek majd ezeken a nehezebb heteken, aztán beáll egyfajta rend. Békésen élnek majd csendesen. Karsa jobbra, Elektra balra, Mark meg, ki tudja...esetleg egyenesen. Egy aki tartotta a helyét, az a vele szemben álló. Barát lett és maradt. - Szeretettel várlak a könyvbemutatóra! - koccantja üvegét a férfiéhoz és csillogó, büszke tekintettel kortyol belőle egy nagyot. Valóban úgy érzi nagy áttörést ért el karrierjében. Immár nem csak zsurnaliszta, hiszen hivatalosan is íróvá avanzsált. Ezután emlékezetvesztésének és visszatérésének utóhatására terelődik Sándor szava. - Hetente járok kontrollra és terápiára. Ennyit még a tűz után sem kellett. Komolyan veszik a dolgukat a dokik - meséli könnyed hangnemben - Ne félts Ellenőrkém, bájos önmagam vagyok és ezen az sem változtatott, hogy fejjel tompítottam egy épület rám omlását - nyugtatja meg kaján mosolyával, majd szabad kezével beletúr hajába és eligazgatja rakoncátlan, sötét zuhatagként hullámzó fürtjeit. - Arról viszont te mesélhetnél, hogy veled mi történt mióta nem takartad ki előlem a Napot? - tereli a beszélgetést óvatosan elfelé magáról. Jól esne kicsit mindent feledni. Mellette pedig azt szeretné, hogy a férfi ne aggódjon miatta, hanem egyszerűen körül venné azzal a kedves, csendes hatalmasságával. Sándor közelében nem érezte soha, hogy magyarázkodnia kell és arra vágyik, hogy ez így is maradjon. Ahogy egyszer régen, még a romos dolgozószobájában lezajlottak előtti időkben.
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Szigethy Sándor
INAKTÍV


az ex-Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 235
Írta: 2022. február 21. 09:18 | Link

Elektra
Can’t Find My Way Home ♫ | valahogy így

Az én gondolataimban sem az aggodalom jelenik meg azonnal, amikor Imolát látom. Ő egy igencsak talpraesett gyermek, aki bizonyára a jég hátán is meg fog élni. Efelől semmi kétségem. Csupán Elektra érzéseit nem tudtam hová tenni, s mivel az érzelmek leolvasásával, majd annak megértésével is akad néminemű problémám, ezért jobb a biztosra menni és inkább érdeklődni. Már amikor valóban érdekel is a téma. Feleslegesen nem szoktam kérdezni vagy esetleg tovább húzni a beszélgetés fonalát. Nem vagyok zseniális beszélgetőpartner, azonban annál jobban tudok figyelni és hallgatni. Hiszen az sem teljesen egyértelmű, hogy azért hallgatok, mert nem akarok beszélgetni, vagy azért, mert érdeklődéssel hallgatom a másikat. Természetesen, abban reménykedek, hogy ennyi év után már Elektra tudja, hogy puszta illemből nem igazán szoktam csak úgy bólogatni és mosolyogni. A könyvbemutatóra ismét felcsillan a szemem. Elfogadóan biccentek egyet, és egy halk „köszönöm” után a megcsillanó holdfényt vizsgálgatom a vízfelszínen. Mély sóhaj szökik ki ajkamon. Önkénytelen reakciója ez testemnek a nő történetére. Amennyi borzalom történt vele az elmúlt néhány hónapban, azon is csodálkozva tátog az ember, hogy nem vesztette el tiszta elméjét az emlékekkel együtt. Az „ellenőrkém” megnevezésre elkapom zöldjeimet a tó vízéről, és halvány, szende mosollyal tekintek először barátomra, majd az oly’ érdekes stégdeszkákat kezdem vizsgálgatni.
Nem féltelek téged – nem szó szerint értendő, mert természetes, hogy összeszorul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy valami baja eshet. Csupán azt jelenti ez, hogy nagyon is jól tudom, hogy valójában tud ő vigyázni magára. Most egyszerűen baleset történt, amiről senki nem tehet. Borzasztó belegondolni abba, hogy mit élhetett át a romok alatt. Mi történhetett? Milyen álmot láthatott a valóság és a túlvilág határán táncolva? Halkan köszörülöm meg a torkom a kérdés hallatán, majd szájamhoz emelem az üveg száját, s egy mély korty után megvonom széles vállaimat.
Szerintem nem lepődsz meg, hogyha azt mondom, hogy semmi különleges – húzom bátortalan mosolyra ajkaimat. – Tanítok – bólintok egyet, kissé csücsörítve. – Edzek – bólintok még egyet. – Leginkább otthon vagyok – a nő is jól tudja, hogy kedvelem a nyugalmat, és mindent, amihez már hozzászoktam. Noha az sem lenne baj, hogyha végre kirúgnék a hámból. Nem is tudom… Szemem sarkából sandítok Elektrára. – Azt ugye tudod, hogy soha nem akartam kitakarni előled a napot? – utalok arra, hogy nem állt szándékomban bántani őt sohasem.
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 739
Összes hsz: 1095
Írta: 2022. február 21. 18:03 | Link

Sándor


Rajta a bölcs hallgatás sora. Unokafívére is megirigyelné csendességét és ősöreg tölgyhöz való hasonlatosságát, ahogy mosolyogva figyeli miként válaszol kérdésére a férfi, aki előtte áll a maga óriásságával és tétova aggodalmával. Valóban nem lepődik meg és épp ez a kiszámíthatóság az ami egykor megragadta Sándorban. Benne könnyű volt olvasnia. Egyszer tudta csupán meglepni. Ott fenn, a toronyszobában. Hősnőnk azt hitte ő zökkenti majd ki vendégét, ehelyett amaz okozott számára rövid, ám annál fájdalmasabb döbbenetet. Elmúlt? Talán. Másként tenné, ha visszaforgathatná az idő kerekét? Soha. Tudnia kellett az igazat, mindkettejüknek. - Néha árnyékban kell állnunk, hogy tisztán lássuk azt, ami elvakított bennünket - szólal meg lágy mosollyal, s közben szabad kezét a férfi karjára teszi - Ha akkor nem utasítasz vissza, lehet ezer szenvedéstől óvtál volna meg engem, de magadra csak bajt hozol. Hiszen tudod mi történik azokkal, akik beleszeretnek Rothstein Elektrába és akiket viszontszeret - réved el tekintete a víz felszínén táncoló ezüstös sugarakat figyelve. Nehéz, ugyanakkor könnyű is a szíve. Mégis abban a tudatban állhat itt Sándorral, hogy őt nem érheti baj és nem veszélyezteti semmiféle veszedelem, mert egy több évvel ezelőtti alkonyon ellenállt az Elektra hurrikánnak. Így kellett lennie. Sokszor  elgondolkozott akkoriban rajata, hogy mi történt volna, s a férfi szavai most újra felélesztették benne ezeknek az eszmefuttatásoknak az emlékét. Mi lett volna ha...? Sosem tudják meg. Felmosolyog az ő Óriására és még néhány szót váltanak. Hősnőnk ezután a ferfi arcára puszit nyomva búcsúzik, majd alakját kisvártatva elnyeli a félhomály.
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa