38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szávay Edmund összes RPG hozzászólása (24 darab)

Oldalak: [1] Le
Szávay Edmund
INAKTÍV



RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. március 21. 00:47 Ugrás a poszthoz

Júlia
animágia óra, a kezdetek;
______________________________________


Az órára pillantok, de még bőven van idő arra, hogy bármi is történjen. Nem tudom, hogy én vagy a lányka lesz izgatottabb attól, hogy ma megtartjuk az első órát, valahol gyanítom, hogy én leszek az, akinek jobban izzadni fog a tenyere, mert hiába lestem én el egy-két taktikát másoktól, ha amúgy dunsztom nincs, hogy mi lenne a jó; a szigor vagy a lazaság. Vélhetően, utóbbit fogom előnybe tolni, a szigort csak azért, mert nem akarom, hogy bármi baja essen itt bárkinek, azért, mert én lazán tartom a gyeplőt és azt tesznek, amit akarnak. Részben igen, de minden másra figyelni kell majd, itt most az én fejem fog igencsak a porba hullani, ha nem lesz rendben minden.
Még egyszer és utolsónak átrendezem a jegyzeteket, amiket írtam vagy épp csak kikerestem és lemásoltam. Egy részét odaadom majd neki – és a többieknek is, mindenkinek készült, legalább körmölni nem kell annyit, csak ha akarnak jegyzeteket, arra is van hely -, a többi marad nálam, bár nem felolvasóestet fogok én itt tartani, jobb lesz a kapaszkodó, ha nagyon eltévednék a sorok között, vagy épp a témákban. Szusszanok egyet, felállok a székről, teszek egy kört az asztalon, most még nem kell sok hely, semmi, de azért mégis elrendezgetem azt, ahova majd ülni fog. Oké, most már tényleg túlizgulom az egészet, jó hogy nem takarítom fényesre az asztal lapját, mielőtt azonban tényleg megcselekszem, egyszerűen lépek vissza az asztalhoz és támaszkodom neki. Ebben a pillanatban kopognak, mivel senkit se várok és remélem, nagyon nem ide akar valaki betörni smárolni, így remélem, ő lesz az, akit várok. Barátságos – már ami tőlem kitelik – képpel fordulok felé, amint megpillantom.
- Hello -  biccentek felé. – Dehogy késtél, még korai is vagy – őszintén, amíg nem órákig kell várnom valakire, addig senki sem késik. De elég is, itt vagyunk, az a lényeg. – És, izgulsz már? – nem kezdek bele, azért kell egy-két mondat, lazításnak, meg úgy, nagyon az elején nem is lesz még izgalmas. A papírok felé nyúlok gyors, mielőtt elfelejtem. – Ez a tiéd, majd fusd át, de így nem kell tollsercegést hallgatnom, neked meg kímélve lesz a csuklód – nyújtom felé a jegyzeteket.
Szávay Edmund
INAKTÍV



RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. március 28. 14:16 Ugrás a poszthoz

Zayday
animágia óra part II., a kezdetek;
______________________________________


Zayday a másik ifjú, aki végül itt lehet és elkezdheti a rögös utat valami új felé. Sokat gondolkodtam rajta, ahogy mindenkin, hiszen kellett, nem hozhattam átgondolatlan és felelőtlen döntést, amely végül mégis könnyedebben jött, mint hittem. Ez nem azt jelenti persze, hogy félvállról veszem az egészet, sőt. Jobban oda kell figyelnem, hiszen akiknek kevesebb még a gyakorlatuk, könnyebben tudnak hibázni, azt pedig nem szeretném. Ne az én nevem alá véssék be, hogy nem sikerült, kudarc és katasztrófa. Ennyi ambíciót örököltem anyámtól, ha többet nem is.
Neki is készültem jegyzetekkel, amelyek csinos kis halomban állnak az asztalon, a teremben, ahova invitáltam a délután. Lehet korai, hiszen még aligha lendül be az év, de annál gyorsabban haladhatunk, ha hamarabb visszatér a rutinjai közé. Tény és való, a vizsgaidőszakába nem másztam bele, elég nehéz az anélkül is, hogy valaki még plusz dolgokat is akasszon a nyakába. Nekem legalább is, sosem volt erőm még máshoz is, eléggé nehezen fókuszáltam a tanulásra amúgy is, örültem, ha nem szégyenkezve kellett kibontanom a levelet, amiben az eredményeim kaptam meg.
Nem nézem most az időt, a nosztalgikus emlékeim között kalandozva bontom ki a szendvicset, amelyet korábban vettem, hogy legyen mivel lefoglalni magam, míg el nem jutok valami nagy tál finom elé. Beleharapok, hátradőlve pakolom fel a lábaim az asztalra, kicsit hintázva a széken, úgy érzem magam, mint valami kiskirály. Nem tartok még mindig semmiféle valódi órát, láttam, hogy kerestek, azonban nem volt olyan ambícióm, mint amikor ezt az állást megláttam és jelentkeztem. Teljesen más volt. Most pedig főleg az. Itt ülök, lábam fent és a szendvicset majszolva veszem magam elé az egyik lapot és olvasgatom. Biztosan kopogni fog, így mikor egy megtörténik, csak odaszólok, hogy jöhet máris.
Szávay Edmund
INAKTÍV



RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. április 3. 18:46 Ugrás a poszthoz

Zayday
animágia óra part II., a kezdetek;
______________________________________



Remélem, nem tiszta mustár az arcom, mert akkor neki is nagyszerűen bemutatkozom, hogy az apja lehetnék, ha akkoriban ügyesebben bánok a kapcsolataimmal, mégis, mint valami öt éves gyerek, úgy eszem. Kézfejemmel törlöm meg végül már azért is arcom, a szendvics maradékát pedig hamar eltüntetem, a zsebembe tömködöm a szalvétát, kezeimet meg a nadrágba törlöm. Hozhattam volna inni is, azonban ez már nem jutott el az agyamig, így csak gondolok arra, hogy menten magam felé tartom a pálcám és megoldom, de végül, elvetem az ötletet. Még egy kicsit alakítok morzsás felsőm lesöprésével magamon, majd lábaimat emelem le, amikor kopogtatnak.
- Gyere! – pont jókor. Fel is állok, amint megpillantom a lánykát, barátságos arcom vetítem felé, tudom, hogy elsőre nem mindig vagyok valami bizalomgerjesztő figura. Ez van, így pakoltak össze, erről nem tehetek. De majd most.
- Szia! Üdv itt, meg minden – mutatok a teremben lévő pad felé, hogy nyugodtan üljön le, most nem rendeztem át semmit, az első pad bőven jó lesz, felőlem a tetejére is ülhet, nem szabok meg ilyeneket. Miközben mozdul, bármerre, a papírokhoz nyúlok, megfogom a neki szánt oldalakat és odalépkedem hozzá.
- Na az van, hogy a leglényegesebb dolgokat összeírtam neked ezekbe a jegyzetekbe. Könyvekből, fejből, ami száraz és unalmas, de rájuk tudsz nézni. Így nem kell még nálam is koptatnod a pennádat. Tessék, elviheted és amikor kell, less rá – nyújtom át neki a jegyzeteket, majd megvárom, míg elhelyezkedik, bármit is mond. Addig az asztalnak dőlve fordulok felé. Jó lesz ez, érzem.
Szávay Edmund
INAKTÍV



RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. április 6. 22:52 Ugrás a poszthoz

Rebeka
animágia óra part III., négy lábon beköszönve;
______________________________________


Ráérősen, nyelvem lógatva ügetek a hely felé, remélem, nem épp a késés kártyámat eljátszva. Ha már óra, akkor stílusosan, abban a bőrben, amelyet kaptam, mintha prezentálni akarnám, milyen jó is lesz ez. Fogalmam sincs, mi válik belőle, ha az út végére érünk, de más miatt is forog az eszem körülötte. Egy időre még be is cuccoltattam magamhoz, mind a kettőnk lelkivilága nyugodtabb volt az incidens után, nem mintha az ablakán mászna be az, aki megtámadta. Még mindig nem tudok semmit, nem jutottam semmire, de nem adom fel, ránézek még néha a dolgokra, mielőtt elengedem. Az a lényeg, hogy senkivel, főleg nem vele nem ismétlődött meg az eset. Nem tudom, mióta ekkora a felvigyázó bennem, de egyre nagyobb. Ott ténykedett, horgolgatott a lakásomban, aludt a kanapén és láttam reggel kócosan, álmos fejjel. És nem, nem zavart semmi sem, talán a magam reakciói, amikor mégis, másképp, más szemmel figyeltem felé. Nem tudom mit észlelt belőle és mit nem, nem is akarok belegondolni. Ma óra lesz, az biztos.
Megrázom magam, ahogy kisomfordálok a fák közül, ahol rövidítettem és elindulok a stég felé. A víz csobogása hamar betölti a fülemet, majd végül illata és látványa is elér, pár lépés, és már ott is vagyok. Négy lábon, még mindig, ő meg épp a vízben ácsorog. Lépteim így halkabbak, van időm közelebb érve leülni, elnézni, ahogy kiélvezi a kellemes idő és a víz adta kombinációt. Bár, nekem ez még hideg lenne, égnek is mered a szőr a hátamon a bundában vagy anélkül való fürdőzés gondolatára. Amíg ücsörgök, nem számolom meddig, addig van időm tisztázni magamban a gondolatokat. Itt ma én oktatok, abba nemigen fér más bele, vagy ha igen, mégsem. Nem hoztam most a jegyzeteket, majd odaadom neki hazafelé, csak magamat. Egy ideig mégis csak nézem, mint valami szobor, majd végül feladom. Nem, valami nincs rendben és nem is érdekel. Ellenben, most már tudhatja, hogy itt vagyok, így aztán egy öleset vakkantok felé. Hello, mi?
Szávay Edmund
INAKTÍV



RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. április 25. 17:18 Ugrás a poszthoz

Zayday
animágia óra part II., a kezdetek;
______________________________________


Lelkes. Azt tudom, hogy ő nagyon, emlékszem rá, ahogy előttem állt és ahogy elmondta, milyen régóta is szeretné ezt csinálni. Persze, ki ne akarna valami különlegességet, valami izgalmasat. De aztán ezek általában hamar el is tűnnek, amin valaki megtudja, mennyi munka áll mögötte, mennyit kell letenni arra a képzeletbeli asztalra, ahhoz, hogy tényleg sikerüljön is. Olyankor már kevésbé él az akarat és az elszántság, elkopnak és végül, el is tűnnek. Csak sok év után jönnek rá, hogy talán mégis kellett volna valami. Ha ezt a „vonalat” követem, akkor Zayday máris előnyben van, mert ha igaz és elsős kora óta készül erre, akkor már jár a jó pont; a kitartás megvan. Eldöntötte, akarja, csinálja. Remélem, hogy ez meg is marad neki végig, mert lesz pár buktató a kis út során, amely végén a cél várja, az, amiről még nem tudjuk, milyen formát ölt majd. Bármi lehet, ez az izgalmas benne. Sokan vannak, hogy csalódnak, van, aki örül, más meg eltalálja elsőre, mert jót érez. Nyitott minden, ahogy a hibalehetőség is, de nem töröm le senki szárnyát ennyire ezzel.
- Helyezd magad kényelembe – lehet simán babzsákokat kellett volna idebűvölnöm a padokból, de lehet, hogy abból nem szállnék ki mihamarabb. Ez itt nem tanórai rendet követel, ehetne is, ha akarna, de a jegyzeteket azért odaadom, hiszen azok szükségesek.
- Ugyan, nincs mit. Benne van, miket gyakorolj a többi tárgyból, ami jól jöhet – engedem, hogy nézze át azokat, közben megfogok egy széket és lepakolom a padja elé. Nem akarok a katedrán állva magyarázni, nem vagyok én olyan. Leülök, lábam keresztbe vetem és úgy dőlök hátra. Kicsit nyikkan alattam a szék, nem hiába, nem vagyok pille sem, de amíg nem szakad össze, nincs gond.
- Első alkalmakra nemigen tudok neked izgalmas feladatot adni, vagyis egyet, de majd a végén. Addig pedig – csapom össze a tenyeremet, a hatás kedvéért. – Az apróságok tényleg lényegesek. Én azon vagyok, hogy minél könnyedebben és hamarabban elérjünk egy-egy fordulót. Most főképp arra foglak kérni, hogy kicsit gyakorolj a bájitalokkal, a bűbájokkal – kezdem, de nem akarok egyszerre mindent a nyakába. – A legfőbb, hogy kérdezz, bármi kérdésed akad. Nincs rossz kérdés.
Szávay Edmund
INAKTÍV



RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. április 25. 18:54 Ugrás a poszthoz

Júlia
animágia óra, a kezdetek;
______________________________________


Így, hogy már itt van, annyira nem tűnik olyan lehetetlennek, hogy menni is fog. Mert Rebekánál más, itt azért nem lehetek olyan, mint ott, nem is akarok. Csak azt, hogy minden rendben legyen, semmi se fontosabb. Vagyis de, de abba most nem megyek bele.
- De azért talán mégis el tudom képzelni valamennyire - mosolygom meg a dolgot, mert én is voltam tanonc, én is tudom, milyen ezen végigmenni, mivel jár. Várni valamire, még engem is lázba tudott hozni, pedig nem voltam a legkellemesebb diák sosem.
- Az még egy kicsit odébb van, hogy megtudjuk. Addig azért aludj, kell majd az, hogy kipihent legyél - na nem hiányzik az, hogy emiatt történjen valami később, amikor átalakul vagy leginkább, amikor először. - Vannak tippjeid? Van, akinek totálisan bejön. Minek érzed magad, mi lehet odabent? - közben nála is, ahogy a másik diákomnál, leveszem a széket és letelepedek elé a padhoz. Könnyebb volt így akkor is, most is, leülve dőlök hátra, miután kiosztottam az ő kis papírjait is. Hagyom, hogy átnézze, ha akarja, biztosan bele fog kukkantani, mi a frász pihenhet a lapokon. Nincs is ezzel gond, addig is kényelembe helyezem magam.
- Semmiség. De persze ezek mellett is nyugodtan bombázz kérdésekkel - letelepedik, lepakol, én pedig akkor kezdek is. Nem jön Zayday, úgy a legjobb, ha mindenkivel egyedüliként tartok bármit. Nincs az, hogy zavarja a másik, zavarban van más előtt, jobb a békesség, hogy mindenki a saját tempójában halad és fejlődik. Meg így aztán várni sem kell arra, hogy kinek hogyan és mennyi ideje van. Nekem ez főleg könnyebb.
- Nos, akkor kezdjük is - dőlök előre, amint látom, hogy rám figyel és nem a papírokra. - Mivel itt az egész tested kell majd alakítani és nem egy poharat vagy gyufát, így aztán különösen oda kell majd figyelni mindenre. Először is elő fogunk erre készülni, fejben, lélekben - talán ez ijesztőnek hangzik, az is valahol, de hát másképp nem lehet.
- Első körben elméletben és két gyakorlati feladatot fogok adni. Melyiket mondjam elsőre, a kisebb rosszat? - mosolyodom el, bár egyik sem rossz, kivéve, ha valaki tényleg nem éppen képes koncentrálni és kitartani. Itt bőven ki fog derülni.
Szávay Edmund
INAKTÍV



RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. április 25. 20:13 Ugrás a poszthoz

Rebeka
animágia óra part III., négy lábon beköszönve;
______________________________________


Esküszöm, hogy miután elment, kerestem, vártam, megint mikor bukkan fel, de aztán csak leesett, hogy neki nem itt, hanem egy kicsit feljebb van a lakása. Amennyire nehezen, vagyis inkább nehezebben hittem abban, hogy mi egy légtérben, hogy nekem van egy “lakótársam” ideiglenesen, hogy annál természetesebben vettem; itt van és nem máshol. Aztán elment, beágyaztam, elpakoltam a cuccokat a kanapéról. Megtaláltam az egyik olyan kis kütyüjét, a tűt, amivel azokat a kis figurákat csinálja. A zsebemben van, de a zsebem jelenleg a bunda alatt, bűvöletben. Egyelőre nem váltok, így hallom meg, hogy vidáman énekel, majdhogynem táncra is perdül. Csak a fülem moccan a hangokra, mozdul, fordul, az apró rezdülésekre reagál. Fejem döntöm kissé oldalra, vicces lenne beletutulni a nótába, de vétek lenne elrontani a dolgokat, egyelőre. Nem merényelek azonnal, kivárom, míg teljesen lelazul és persze, kíváncsi vagyok a dalra is. Valahonnan ismerős, pedig nem vagyok nagy tudósa ezeknek. Lehet, hogy csak a dallam, lehet a szöveg, fogalmam sincs és nem is akarok rájönni. Csak hallgatom, kutyaalakom farkát csóválva a ritmusra, míg nem úgy döntök, hogy ha már éppen a következő muzsika szól, hogy akkor én most bekapcsolódok. Egy röpke vakkantás, nem a vonyítás mégsem, ha tudnék nevetni ebben az alakban, azt is megtenném. Olyan hévvel fordul, hogy egy pillanatra azt hiszem, hogy menten bele is borul a vízbe és akkor aztán szedhetem ki onnan. Azonban szerencsésen áll meg, bár én közelebb szökkentem és készen álltam, bár így, négy lábon igencsak nehezebb lenne. Mindegy. Vigyorgok, vagyis inkább nyelvem lógatva tátom pofámat, de így pont úgy nézek ki, mint aki rettentő jól mutat. Csesszem meg, hát akkor most ahogy közelebb érek és lezuttyanok elé, bűbánó kiskutyaszemekkel nézek rá, majd végül, végre ledobom magamról a kutyabőrt. Nem vagyok meztelen, elbűvöltem a ruháim, így egyhamar állok előtte, teljes életnagyságban.
- Jaj, nem tudtam kihagyni, ne haragudj. Olyan kis vidáman énekeltél, elhallgattam volna még - nyújtózkodom kényelmesen, ahogy végül már sehol se zsibbad semmim. - De máskor majd nem tudom, vonyítok előre - zuttyanok le kényelmesen, majd túrok a zsebembe. Ebben pihen a színes nyelű tű, amelyet ugye, elhoztam. - Mielőtt elkezdjük, ez nem hiányzik?
Utoljára módosította:Szávay Edmund, 2021. április 25. 20:16
Szávay Edmund
INAKTÍV



RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. május 31. 20:40 Ugrás a poszthoz

Rebeka
animágia óra part III., négy lábon beköszönve;
______________________________________


Nem szándékoztam halálra rémiszteni ma senkit, csak egy macskát sikerült út közben, de értük nem kár, ha kicsit üvegmosó farkúvá válik és messzire szalad. Rebekánál ez kicsit érdekes nézne ki, azt még nem tudjuk, hogy pontosan miféle alakot ölt egyszer és annak lesz-e farkincája, így inkább a meglepetés ereje vagyok, azt hiszem. Vagy inkább ő. Nem nagyon dalolászott nekem, bár talán azt még éppen hogy hallottam, amikor csak dúdolt valamit miközben ténykedett a kis fonalaival meg egyebekkel. Az sem volt rossz, mégsem az, amit az előbb csinált. Persze, egyedül az ember tökre más. Én is észrevettem, hogy ha véletlen rádiót kapcsolok, akkor jár a lábam, kezem, fejem a ritmusra, pedig köztudott, hogy nem nagyon szeretek táncolni és nem is szoktam tenni, ha olyan helyen vagyok. Én vagyok a pasas, aki iszogatni szokott valahol az egész szélén.
- Ha annyi galleont kapnék, ahányszor a magasságom szóba jön… - sóhajtok, mert akkor bizony a lábamat kellene csak lógatni valami szép helyen és semmi több. Persze, csak viccelek. Nem zavar és tudom, mert igaz is. - De máris – huppanok le végül mellé, ahogy odaérek. Nem lógatom a lábam a vízbe, máshogy nyújtom ki és fordulok valamelyest felé. Mennyivel jobb itt kint, mint egy teremben! Ki fogom hozni a másik két leányzót is legközelebb, mert már amúgy is jó az idő, meg eleget punnyadnak azok is a falak között. Ezt fel kéne írnom.
- Az nem buli. Szeretek csahosként érkezni helyekre, ha nem tetszik, akkor könnyebben oldalgok el. Most meg egyszerűen csak nem tudom, prezentáltam egyet – vonok vállat, csak így döntöttem, mintha érmét dobtam volna fel és ez lett az eredmény. Megesik. Néha nehezebb követni a gondolatokat, mint hinném. Inkább veszem elő az elveszett ketyerét, mintha muszáj lett volna pont most és ma magammal hoznom. Nem is értem, de ott pihent a dohányzóasztalon és késztetést éreztem.
- Hát nem tudom, hogy hol máshol jártál és használtad őket, de ezt pont nálam – vonok vállat, ahogy átadom. Lehet valami barátnőjénél is tartottak pár kör hobbit, fene tudja. - Megkerestem én helyetted is. Vagyis igazából ráültem a kanapén és ja. Na mindegy – legyintek, hogy aztán tovább is lépjek a témáról. Nem nagyon járt azóta nálam és félő, talán sok is volt a társaságom. Majd kiderül, nemde?
- Az alapokkal. Kicsit megizzasztalak a végén, szóval essünk is túl rajta, nem? Neked is vannak kész jegyzetek, amiket át tudsz majd nézni, ha hazakísérhetlek, akkor oda is adom, a száraz rizsával nem foglak feleslegesen untatni. Átnézed és majd megbeszéljük utána a lényeget – kezdek is bele, de nem érzem én ma magam oktatónak, ami nem éppen a legjobb. Majd belejövök, nem? - Úgy alapvetően mi az, amit már értesz és amit nem? Ugye az tudott, hogy hiába néz ki annak, nem egyszerű transzformáció. Jóval összetettebb. Mivel már nem tanulsz, gyakoroljuk az Átváltoztatástan erre irányuló részét?
Szávay Edmund
INAKTÍV



RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. július 4. 00:59 Ugrás a poszthoz

Rebeka
animágia óra part III., négy lábon beköszönve;
______________________________________


- Mert mindig megettem a levest. Látod, mire nem jó? - vigyorgok egy nagyot, mintha amúgy ez tényleg hasznos lenne. Semmivel sem igazabb, mint a répa és a fütyülés, vagy az esőben ázás. Azért nőttem ekkorára, mert csak. Ez lett nekem megírva. Lehet volt a családban egy kis óriás vérvonal, de ahhoz még amúgy is kicsi vagyok. Egyszer találkoztam egy negyedóriással, aki mellett óvodás fiúnak tűntem. Amúgy egészen jó fej volt, tipikusan az, akitől alaptalan félnek, mert semmi értelme, nem bánt senkit. Leülök végül mégis, miután kicsit elkalandoztam fejben, ne kelljen már a nyakát tekernie miattam. Kényelmesen helyezkedem el, maradásra, mint mindig. A hülye vadalma vigyorom megint itt van, és a gondolat, hogy nem nekem kellene ezt tartanom, mert nem helyes és nem jó, ha közben vannak más gondolatok, amik miatt több lehet annál, mint ami.
- Sokak szerint jobb kutya vagyok, mint ember. Legalábbis akkor aranyosabb és szórakoztatóbb. Bár bevallom, utálom visszahozni a labdát és a botot, ilyenre sosem vetekedtem – mert igen, engem láthat, de a négylábú én-t is, akiben most érkeztem. Nem éppen nagyzolásnak szántam azt, amit, mégis mintha úgy tűnt volna. De elengedem, a sóhajt is, mert most minden volt a cél, de nem az önfényezés. Nagyon jópofa ebre sikerültem, hála a mágiának, sok mindenben hasznomra van. - Viszont azt tényleg csípem, ha a fülem tövét vakarják. Vannak furcsaságok – vonok vállat, hogy velem jár ez is. Igen, nem meséltem sosem, semmiképp, miért és mikor menekültem ebbe jobban, mennyire kalandoztam el és mentem el, hogy a rossz időben némi szeretetet kapjon nyomorult lelkem. Nincs itt az ideje vagy sosem lesz. Van, amit örökké takarni kell.
- Nem is értem, miért nincs rajta madzag, mint a szemüvegeken, vagy a bankos tollakon – csóválom meg a fejem, mintha ötletet akarnék neki adni, máskor mit ne tegyen és mit azért, hogy megelőzze. - Hogy törnék el egy fémet? Ennyire nem vagyok nagy darab – mormogok, mintha sértene, pedig igaza van. Nincs rajtam úgy plusz, mégis, ami akad, az bőven elég, hogy nehéznek számítsak. Senki sem akarna elkapni, ha ájulnék, az biztos. - És még el se hajlott – teszem hozzá, majdnem sértett elánnal, hogy ilyet soha ne is feltételezzen. Vagyis, én úgy néztem, nincs. De ért a fene ezekhez a dolgokhoz. De térjünk rá inkább a lényegre, azért jöttünk.
- Feltehetnék, de nem jegyre megy ez. Fura lesz, mert egy másik test, egy másik külső vesz körbe, miközben te vagy odabent. Keresed majd a kezed, az ujjaid, de más lesz ott, ahogy a járásnál is. Érzékelsz mindent, csak másképp, attól függően, mi lesz az alak. Én rosszul voltam a szagoktól eleinte, a kukákat nem is bírom. De már emberbőrben sem, mégsem viszel át egyik formából a másikba semmit sem. Vagyis egy valamit, egy apró jelet, amiről tudni fogjuk, te vagy az. Kérdezzek mégis? - hátha erre vágyik, vagy a gyakorlásra, amíg említ utána is. Nem hoztam úgy nagyon semmit, de kellék akad bőven. Esetleg fogok valamit, bár nehézkes csak úgy egy madarat, apró állatkát keresni.
- Következőre szerzek egy egeret, és akkor az élő transzfigurálást is átfuthatjuk. Ha ragaszkodsz hozzá, bűvölhetsz nekem kavicsból békát – vigyorgok egy sort, majd dőlök kicsit hátra. - Igazából most jövök közölni a nehéz részt. Ugye mér nem tudjuk mi leszel és azt sem, hogyan. Ennek nagyon speciális első formája lesz. Biztos olvastál a bájitalról – ha nem is az én még át nem adott jegyzeteimből, akkor azokból, amiket olvasgatott. Ha nem, akkor majd most. - Első körökben ehhez szedünk össze mindent és közben beszélünk, gyakorlunk. Melyikkel kezdjem, a könnyebbel vagy a nehezebbel? - mint az a csávó a filmben, piros vagy kék kapszula?
Szávay Edmund
INAKTÍV



RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. július 4. 01:19 Ugrás a poszthoz

Júlia
animágia óra, a kezdetek;
______________________________________


- Néha akaratlanul elfelejtitek, hogy a tanárok is voltak tinik – vigyorodom el, mintha ezzel most kicsit piszkálni szeretném. - Ne aggódj, néha még én is -legyintek. De tény, ugyan így voltam én is. Nem néztem őket úgy, hogy lehetett fiatal, bulizhatott, mert csak annyit láttam és ismertem, amiket az órán műveltek. Ennyi elég is volt, nem is kellett több. Igyekszem tartani a dolgokat egy olyan egyensúlyban, ami mind a kettő fél számára mókás, de főleg nekem.
Hagyom gondolkodni, hiszen ezt én sem tudhatom, se nem ismerem annyira, se nem vagyok jós. Néha a legártatlanabbak is olyasmit öltenek, ami őket és a világot is meglepi, nemhogy engem. De nem szaladok előre, nem látok rémeket, sem álomképeket. Amikor én voltam ennél a kérdésnél, minden rémes vetítettem magamra, mert úgy és azt láttam. Lényegében bejött, mert elsőre ijesztő, aztán látják csak meg, hogy semennyire sem veszélyes. Vagyis tud az lenni, ha én akarom, de igazi, valós támadásra sosem használtam még. Elmosolyodok a válaszon.
- Egy nyuszi. Nem is rossz. Vagy egy kismadár, aki repülni vágyik. Ez pusztán csak szórakozás, meglátjuk, mennyire jön be alapon – mosolygok egy sort, majd hagyom is a jóslatokat. Átnézi az írást, miközben pár morzsát ejtek el. Ez tényleg még csak a szórakozás, lehet előfordul, hogy olyasmi fog történni, amely miatt azt kívánja, bár sose engedtem volna ezt neki. Vagy nem tudom, ő, ők az elsők ebben a kalandban nekem és még én is most tanulok. Egyszerre velük, csak a bőrváltás nekem már rutinmeló, míg a tanítás… Hát nem.
- Jó választás – biccentek felé, majd pár pillanatra fordulok meg és nyúlok hátra. Nem keresek sokáig, egy kis üvegcsét fogok ujjaim közé és ezzel lépek elé. Felé tartom, hogy láthassa, mi is lapul benne. Nem bájital, nem por és nem pirula. Egy levél pihen benne, amelyhez kézzel sosem értem, csipesszel tettem bele, majd zártam le, hogy ez csak az övé.
- A rosszabb. Ártatlannak látszik, de utálni fogod – mosolygok rá. Milyen jó vagyok már. Csupa ösztönző szó, mégis valós. Minek kendőzzem? - Ez itt egy mandragóra levele. Az lesz az első nagy feladatot, hogy ezt a nyelved alatt a szádban őrzöd kereken egy hónapig. Nem veheted ki, nem köpheted ki. Ha lenyeled, adok másikat, de kezdődik előröl. Ez a lépcső első és nagy foka, amely segít a célban. Ha ez nincs meg, nem tudok segíteni – adom át a fiolát. - Nos, most még futhatsz – mondom játékosan, miután belelöktem a mély vízbe.
Szávay Edmund
INAKTÍV



RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. július 4. 10:16 Ugrás a poszthoz

Zsófi
- a kora reggeli miértek és hogyanok.
______________________________________


Az élet megy tovább, és a többi sablonos marhaság, amit rá lehet sütni olyan helyzetekre, amik vissza vagy előre vetnek éppen. Szeretem azt mondani, hogy nekem már semmi sem állt, mert Brigitta kiölte belőlem a félelmet, a szomorúságot és mindent, amit csak belém tudott ültetni már csak azzal, ha rám nézett. Tény és való, hogy érik egy beszélgetés vele, már csak a gyerek kapcsán, ami még mindig nem a valódi apja nevén él és főleg nem a felügyeletében. Hamar véget ért a meséjük, mint hallottam, annak a baromnak volt esze és csak addig volt izgalmas, míg én ott voltam. Jellemzően. Hívott azóta, tegnap is keresett, az exanyósom mellett, de egyikre sem feleltem. Nekem az az élet megszűnt, szeretnék ködként elillanni onnan, de mégsem lehet. Nem engedik vagy én sem akarom, jó kérdés mi áll útjába annak, hogy csak egy szám legyek, aki a vállalt költséget küldi és semmi több. Itt pedig, az élet bőven dübörög. Talán fejem sem lenne időm forgatni, de muszáj. Az iskola, a munka elég lenne mindennek, ami után csak annyira van kedvem, hogy a kanapén sörözzek és böfögjek, de mindemellett ott vannak a nők. Egy, akivel hibáztam és hiába élveztem, egyszerűen nem tudom kivakarni a gondolataim közül és elfelejteni, pedig kellene nagyon kellene. A második, akiről kérdést kapok és úgy kezd izzadni a tenyerem, mint egy tininek, akit csíntevésen kapnak. A harmadik ül előttem, aki már csodálatos, olyan, akit bárki kívánna magának, sosem fordult meg meztelen gondolataim között, mégis, karjaim közé zárnám, zárom. Míg, a feltett kérdésben szereplő Rebeka valami olyasmit képvisel, amit vagy tiltok vagy nem engedhetek meg magamnak, Zsófia egészen új távlatba helyez mindent. Mióta megtörtént a kimondhatatlan és mind a ketten összetörtünk kicsit, bár ő jobban, óvni akarom, vigyázni rá, mintha  nem lenne elég erős a világhoz. Pedig az. Ő elment, messzi földre, úgy, ahogy nekem kellett volna. Én itt maradtam, itt kutattam és fulladt a semmibe, amiért dühös vagyok magamra. Talán ezért is jöttem ide. Valamit tenni akarok.
Egy vagon péksüteményt hoztam, sósat és édeset, amelyet lepakoltam és lehelyeztem magam elé. Nincs szükségem hivatalos ügyre, de pillanatok alatt kreálok, ha valaki megzavar. Ráérősen eszek én is, majd köhintek egy nagyot, ahogy majdnem félrenyelek. A kávéért nyúlok és nagyot kortyolok.
- Öhm… - kezdek bele, visszatéve a poharat. - Ezt a kérdést én most… nem nagyon értem – nem akarom érteni inkább? Valahogy úgy. Mondom én, tini. - Miért lennénk együtt? - vonom fel a szemöldököm. Miért nem? Miért nem a válasz? Mert egy barom vagyok. Leteszem a félig megevett lekváros batyut és helyezkedem ültömben.
- Kora reggel micsoda kérdések. Inkább arról mesélj, hogy vagy. Fakóbb a fényed, kedvesem – ez cseppet sem becsmérlő becézés, hanem inkább más. Testvéries? Talán. Ő nem olyan törékeny, mint látszik, de nem is hagynám, ha tudnám. Valami, ott, abban a házban történt, mind a kettőnkkel.
Szávay Edmund
INAKTÍV



RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. augusztus 29. 22:37 Ugrás a poszthoz

Júlia
animágia óra, a kezdetek;
______________________________________


Szórakozottan morranok fel a szavaira. Persze, hogy tudom milyen az, amiről beszél. Nekem is voltak olyan tanáraim, akik olyan merevek voltak, mint a beton, de olyan lazák is, akikkel simán leültem sörözni. Ki milyenre neveli magát az évek alatt, tény, aki lazán kezdi, ki is tud égni hamar, vagy épp nem és akkor vége a dalnak.
- Megesik. Ezért sem lettem teljes értékű tanár. Én nem tudok akkora seggarc lenni minden nap – vonok vállat. Tessék, még a szavaim se válogatom meg, bár ez még mindig finom ahhoz képest, miket tudnék. Na de ezzel is csak jelzem neki, nem tartom magam azok közé, akik elfelejtették. Én az életem egy teljesen másik szakaszát igyekszem elfelejteni, szóval a tini-mód bármikor jöhetne, ha tudnék olyat. Az miből is állt? Ittam és… ja igen, már minden megvan. Maradjunk is a tanításnál jelenleg.
- Igen, az is egy jó opció. Én galamb akartam lenni, hogy tojhassak mindenki fejére. Erre kutya lett. Az élet kegyetlen – nem mintha ezzel meg akarnám ijeszteni, mert felesleges. Felfogta, hogy nem ő választ, csak tippel, amit megjegyzek és amikor majd eljön az ideje, megnézzük, mennyi sikerült belőle. Nekem is csak elsőnek volt „csalódás”, hogy nem az lett, amit akartam, aztán mennyi mindent kihoztam belőle. És most rajta a sor, hogy kihozza magából. Figyelem, ahogy az üvegre esik a tekintete, majd el is veszi azt. Már jól áll hozzá.
- Akkor máris előrébb vagy. Ha nem adod fel, akkor pikk-pakk megleszünk. Szeretem az ilyet – nem mintha olyan sok diákom lett volna, illetve, az sem, hogy annyira türelmetlen lennék. De na, jobb előbb megvalósítani valamit, mint tökölni összevissza. - Óha, hajaj – vigyorodok el a kérdésre. Értem én mire gondol és céloz, nem bírom ki, hogy ne viduljak rajta egy sort. Ez olyan, mint mikor gyógyszert ír fel az orvos és az az első kérdés, hogy lehet-e rá inni. Nos, nem mondom, nekem is hasonló kérdésem akadt és hasonló miatt bukott el az első próbálkozás. Csak másodjára maradt meg a levelem, mert nos, kicsit másra használtam a nyelvem és elfelejtettem. Na de ismétlés volt a tudás anyja és arra az egy hónapra fékeztem magam. Vagyis a szám.
- Amennyiben nem löki ki, felőlem csőrözhettek. Az a kevés idő vagy több, amit ott tölt, nem zavarja meg, a lényeg, hogy hát… lényegében abban az időben csakis nálad van és beissza, amit kell. De azért csak óvatosan – kacsintok egyet, majd összeszedem a papírokat. - A másik feladat könnyebb, bár a szavakkal nem lesz. A papírra írva van, de mondom is, hogy halljad: Amato Animo Animato Animago. Ezt kell gyakorolnod mellette, a levéllel együtt. Egyelőre csak ennyivel kínozlak – a vigyorból most mosoly lesz csupán, aztán hagyom, hogy eméssze a dolgokat. - Van még kérdésed?
Szávay Edmund
INAKTÍV



RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. augusztus 29. 22:59 Ugrás a poszthoz

Zayday
animágia óra part II., a kezdetek;
______________________________________


Teljesen mások a diákjaim, ha azt nézzük. Rebeka részben nem is az, mert, mert mindegy is, de itt van ez a két kiscsaj, mint Júlia és Zayday. Ők ketten is mások, pedig egy házból valók. Nem mintha zavarna a dolog, mert nekem aztán nem az a dolgom, hogy őket megítéljem, addig kellett, ameddig elbíráltam, alkalmasak-e. Annak tartottam és tartom az előttem állót is, még ha a lelkesedése máshogy is mutatkozik meg. Ha el akar érni valamit, nem hiszem, hogy nem fog tenni érte épp úgy, mint bárki más, én pedig ebben segítek neki, amennyire tudok. Most egyelőre még kicsit szárazon én inkább infókkal telve, de később már izgalmasabb lesz. Vagyis, remélem. Nekem annak idején vegyes érzéseim voltak mindennel kapcsolatban, ami ezt illette, végül aztán eminens diák lettem, legalább ebben. Igazából megijesztett az oktatóm, hogy vagy valami félformában ragadok, vagy rosszabb és akkor majd megnézhetem magam. Nos, ez a módszer is jó volt valamire.
Átadom neki az írást, hogy azzal barátkozzon, abban minden unalmas dolog benne van, viszont később is elő tudja venni, ha valami nem kerek, de nem akar hozzám rohanni vele. Nem vagyok itt mindig, szóval nehéz is lenne neki, így neki könnyítek és kicsit magamnak is.
- Ugyan – legyintek, hogy ez alap. Nem nagyon gondoltam másképp, diktálást semmiképp sem, mert nem tudok szépen előadást tartani annyira, hogy ne keverednék bele. Amikor írtam egyedül voltam, így könnyű volt összeszedni és lineárisan egymás után feljegyezni.
- Hát előre tudni nem lehet sajnos. Lehet sejteni, vagy random tippelni. Ha valaki sunyi, akkor benne van, hogy akár róka is lehet. Ha valaki kotnyeles, akár légy és a többi. A jellem az, ami leginkább hozzá tesz – aztán fene tudja. Én sosem éreztem magam kutyának és aztán mégis, mert csak rám kell nézni. Nem mindig barátságos a külsőm, a nézésem, mégsem ártanék senkinek csak úgy. Ugyan ez az alakom, vad és mégis kezes. No meg, a hűség és társai. - Tőled függ és senki mástól. Ezt az atya úr Isten sem tudja befolyásolni, vagyis ő talán, de alapvetően senki. Egy barát sem, anyuka sem. Ami vagy odabent, az fog kiszabadulni – legyen az bármi. Még egy csigának is lehet jelentősége, még ha többen le is nézik. Lehetőség mindenben akadni fog, másnak nem is, ott lesz a szabadság és a tudat, hogy ezt ő érte el. Neki valami kis izgága valamit tudok elképzelni, ami mellette aranyos is. Talán mókus?
- Elmélettel és gyakorlással. Nem szabad sietni, se most, se amikor egyedül vagy mással gyakorolsz majd – kezdek bele, karjaim lazán fonva össze mellkasom előtt. - Az a lényeg, hogy minden lépést pontosan kell tartani, nincs rövidebb út, mert aztán olyan lesz, amit senki sem akar – tessék, veszek egy kicsit abból, amivel engem oktattak. Belefér.
- Az első lépés két részből fog állni. Az egyik egy egyszerű gyakorlat, a másik viszont nehezebb. Először is lesz egy ige, amit újra és újra ismételned kell. Ez ott van a papíron, de neked is mondom, hogy halld hogyan: Amato Animo Animato Animago – ejtem ki, hogy hallja is, illetve ha akarja, megkeresse a lapon. Aztán most jövök én. Előveszem az üvegcsét, amiben a levél van és feltartom.
- A második fele. Nem véletlen volt feltétel, hogy ne legyen rá allergia, ez egy mandragóra levele. Fontos összetevő lesz a bájitalhoz, amibe magadból is kell tegyél kicsit. Na ne ijedj meg, nem úgy – nevetek egy aprót. - Ennek a feladatnak a lényege, hogy ez a levél egy teljes hónapig a szádban kell legyen, a nyelved alatt. Nem lehet kivenni mint egy ékszert, vagy fogszabályzót. Ennek ott kell lennie. Ha kiesik és visszateszed, a számláló indul előröl. Ha lenyeled, elveszik, akkor szólj és adok másikat, de szintén kezdődik előröl. Menni fog? - nem kérdés, mert akkor nem állna itt, a hatás kedvéért azonban fel kellett tennem.
Szávay Edmund
INAKTÍV



RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. augusztus 31. 22:32 Ugrás a poszthoz

Rebeka
animágia óra part III., négy lábon beköszönve;
______________________________________


Felnevetek a szavaira, pontosabban elképzelve, hogy nekem az eső hozott meg bárminemű plusz centit. Ha ez így menne, eső idején eldobná mindenki az ernyőt és hadd szóljon, azonban még a levesnek sem volt ehhez közé. De aranyos.
- Igazából, a rossz gyerek és a kirakás részben meg is volt. Na nem az esőre és nem is végleg, de edzettem anyám türelmét rendesen – és akkor apámról még szó sem esett, pedig neki „neve volt” és két eminens fia. Aztán jöttem én és az öcsém, akik elrontottuk az egész összképet. Lehet akkor megbánta, hogy még vállalt kettőt, azonban ezt már sosem tudom meg és vissza sem vonható.
- Tudom. A puha bundám mindenkit megnyer – nekem meg fejben könnyebb. Akkor valahogy nincs feszengés. Azonban Rebeka mellett még nem váltottam úgy, hogy a kínos gondolatok vagy bármit eltüntessem. Valahogy, nem is tudom, nem kell menekülőút, akkor elcseszem és rendbe is hozom  - ha tudom – két lábon, hátha egyszer az életben sikerül is elsőre meg úgy, jól. Eddig nem egészen jól megy. Ahogy azonban felnyúl és a fülemnél kezd birizgálni, a hideg ráz ki, de nem rosszból. Kutyaként ez is más, most csak szusszanok halkan egy jólesőt, miközben fejem döntöm meg felé és a pillanatnyi libabőrt egy vigyorral leplezem.
- Még egy kicsit balra. Igen, még kicsit… pont ott. Köszönöm – megrázom a fejem, mintha muszáj lenne, majd, mintha ez természetes és mi sem történt volna, már megyek is tovább a dologgal. Pontosabban a tűvel, amit még magammal is hoztam. Nekem ez maximum piszkafának jó, de a fogamhoz meg mégis túl vastag, így aztán minek tartsam meg alapon juttatom vissza.
- Na, tizenkettő pont jól nézne ki nyakláncnak – bólintok, hogy úgy képzelem el, mint egy bennszülött törzsi nyakéket, színes is, meg minden, miközben csilingel is azért. - Most meg nem vagyok nagy? Az előbb az esőn áztam pedig – vigyorgok egy sort, majd legyintek. Ha eltört volna, veszek másikat, de most nem is ez a lényeg. Arra szép lassan térünk rá végre és indulunk meg elsőre.
- Dehogy szekállak. Viszont akkor mondd, mi az egyik feltétele az első átváltozásnak? És ami nem a bájital – akkor már picit mégis, egyszerűt, majd ha a jegyzeteket átnyálazza, úgyis újra előveszem a témát és a fontos lépéseket megint átvesszük, kikérdezem. Nem osztogatok jegyeket, felesleges. Nekem egy nagy „ajándékom” van a végére, mégpedig a feltételezett siker. Azt pedig nálam is jobban várják.
- Jó, akkor plüss egér, bár az élő jobb. Sőt – tudom én, hogy aranyos, de nem fáj neki, viszont mégsem valami olyasmi, ami mint a kő, amit felvesz. Azonban nem tiltakozom, amint a térdemre teszi, jó néző módjára bámulom, ahogy varangyossá válik.
- És ha most megcsókolom, akkor királylány lesz vagy megint kavics? - szerencsére esély sincs ezt megpróbálni, a kavicsbéka már menekül is és egy apró placcsanással eltűnik a tóban.
- Nem volt ronda. Vagyis, a békák eleve azok, szóval nyugi. Tökéletes volt – mosolygok is rá, bár lehet elfogult lettem? Nem tudom, nem nagyon néztem meg jobban, mint amire volt időm. A lényeg a siker.
- Mindenki azt választja – bólogatok, majd keresgélve húzom elő a kis fiolát. - Ez itt a mandragóra levele. Ez az egyik fontos alapanyaga a bájitalnak, azonban, van vele egy kis bibi – nyújtom át neki, mielőtt folytatom. - Ennek egy egész hónapig a szádban kell lennie. Nem lehet kivenni alváshoz, fogmosáshoz, sőt, csókolózáshoz sem – itt azért kicsit többet elidőzök rajta. - Ha mégis kiesik, lenyeled, kapsz másikat, beteszed újra, de kezdődik előröl. A próbálkozások száma végtelen, de hülye hobbi. Szerintem ez a nehezebb mindközül – nekem bőven az volt. Utáltam, most is hogy látom, feldereng bennem az íze. - Mit gondolsz, menni fog?
Utoljára módosította:Szávay Edmund, 2021. augusztus 31. 22:33
Szávay Edmund
INAKTÍV



RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. szeptember 30. 20:21 Ugrás a poszthoz

Zayday
animágia óra part II., a kezdetek;
______________________________________


Szeretem, hogy akiket oktatok, nem egyformák. A tény, hogy mindegyikükkel más és más lesz, már nem teszi monotonná a tanítást. Nem mintha valaha ettől féltem volna, hogy ebbe futok bele, de ez  a tudat még dob rajta egyet. Hiszen ha már eleve eltemettem volna, sosem lépem meg, hogy leadom a papírjaimat és jövök, hogy itt legyen.
Zayday-en látom, hogy igyekszik, hogy törekszik előre. Máshogy, mint Júlia és Rebeka, de ezzel sincs semmi gond. Remélem azzal sem lesz, miközben gyakorol. Nem tudom, hogy lesz-e tanulótársa vagy bárki más, akivel ezen az úton fog lépkedni vagy egyedül próbálja meg. Erre még nem tértünk ki, hiszen most egyedül kell majd az első lépéseket teljesítenie. Ennél a lépésnél nemigen tudom, hogy mi lesz, hiszen rajtam csak annyi múlik, hogy átadjam, ami kell. Ebben nem tudok segíteni, tanácsot adni, a feladat egyszerű, a kivitelezéssel vannak nehézségek. Meg kell találnia mi kényelmes, mi nem, mi lesz a jó. Addig viszont, elsőre a tippelős játék érkezik, azt mindenki szereti. Lejegyzem majd a neve mellé, hogy mit gondolt most és mi lesz. Jó látni vagy épp érdekes, hogy minek látja magát és mi sikerült.
- Akkor remek. De bármi kérdés van, keress meg vagy üzenj és akkor jövök – biztosítom arról, hogy nem marad egyedül semmivel sem, ha épp kétely vagy éppen csak kérdés merül fel benne. A további szavaira hümmögök egyet.
- Egy cica. Nem is rossz, el tudom képzelni – bólintok egyet, mintha nekem lenne bármi beleszólásom vagy épp nekem kell tetszenie a végeredménynek. Vagyis igen, kell, az a lényeg, hogy sikeres legyen. Addig megosztom azt, amit most tudnia kell. Remélem semmit sem hagyok ki, egy kis szünetet tartva lépkedem végig még egyszer a dolgokon, majd bólintok, hogy egyelőre ennyi.
- Mi? Dehogy. Az egyedüli dolog, amit feláldozol, az a szabadidő – nevetek egy aprót. Durva lenne az, ha ilyesmivel járna, ez nem fekete mágia és hasonló, szerencsére, mert akkor én sem lennék itt. Vagy ki tudja, az akkori felem lehet dobott volna befele mindent. - Jól is mondod, nem harapod el a végét. Így jó lesz – lektorálom le gyorsan a kiejtését, majd átadom az üveget. Nincs bennem harag arra, amit mond, ugyanis benne van a pakliban, igen. Mint minden. De akkor majd megoldjuk.
- Kapsz új levelet, ha lenyeled és elveszted, ezen nem múlik. Csak akkor számolunk előröl ismét. Nem is vártam most visszalépést – ejtek meg egy mosolyt felé és elengedem a fiolát. - Akkor, szerintem mára megvolnánk. Egyél egy jót a levél nélkül, holnaptól meg számolhatod a napokat vissza. Ha megvan a harminc, akkor meg már könnyebb lesz – biccentek felé és ellépek az asztaltól, hogy összeszedjem a holmijaim.
- Van még kérdés? Mert akkor nem rabolom tovább az idődet.
Szávay Edmund
INAKTÍV



RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. szeptember 30. 21:43 Ugrás a poszthoz

Hella
ezt a napot is remekül kezdem
______________________________________


A szünetben ugyan nem tudtam a tanoncokkal értekezni, de ez nem jelenti azt, hogy nem foglalkoztam velük, legalább fejben. Ugyan van, amit majd egyeztetnem kell, illetve, elrendezni, de a magánéleti hülyeségeim nem kell, hogy befolyásoljanak bármit. Ugye nem? Frissen érkezem inkább a falak közé ismét. Egyelőre a diákokat hagyom pihenni, pár jegyzetet, iratot készülök leadni és mára itt sem vagyok. Mostanság a munkával foglalom le magam, mert vannak dolgok, amiket úgy cseszek el, mint annak a rendje, legalább azt nem. A minisztérium így is több hullámvölgyem tolerálta, mint illene. Ha rajtam múlna, már rég nem ott lennék, de ők nem voltak restek annak idején ismét esélyt adni és ugyan más pozícióban, de alkalmazni. A következő kör később velük lesz, addig is, van időm kényelmesen lépkedve haladni. Utálom a sietséget, már nem vagyok mostani darab hozzá és minek. Semmi értelme. Mégis, szaporábban szedem a lábaim, mert minden előtt még valahova, valakihez be szeretnék nézni. Tudom, hogy látni sem kíván, de talán most már hajlandó lesz beszélni? Ha nem, akkor talán jobb lesz, ha feladom és nem ülök a nyakára.
Bekanyarodok a tanárihoz vezető folyosóra, átvágok rajta, ruganyos léptekkel. Vegyesen diákok és további kollégák sora van jelen erre, csak biccentek feléjük, nem állok le egyikükkel sem. Amint beérek, kinézem az asztalt, ahova a papírok kívánom tenni, majd gondolok egyet. Kávé. Nos, az most jól esne. Már indulok is készíteni, amikor hallom, hogy nyílik az ajtó, de hátra sem nézve ügyködöm tovább. Ez egy átjáróház, hiszen azért van, főleg most, hogy a régiek és az újak keresik a helyüket, így nem meglepő, hogy se most, sem később nem lennék egyedül. Megkevergetem a fekete nedűt és hátrébb lépkedve engedem oda egy mást most nyúzott arcú, fiatal suhancot. Szerencsétlen, talán most végzett és még benne van a vérében a mulatás, amit túl is tolt vagy beteg. Mindenesetre, mivel nem esik össze, az én dolgom itt véget is ért és fordulok. Ekkor koccanok valaminek.
- Hogy azt a drótos jó istenit – káromkodom el magam, mert a kávé a kezemre löttyen, jó forrón és már égeti is a bőröm. Nem akarom eldobni a bögrét, mégis rászorítok, így ahogy rántok kezemen, újabb adag fröccsen, sziszegve teszem le az első üres helyre, majd rázom kézfejem. Arra nézek, aminek ütköztem: doboznak. Hogy a jó életbe.
- Kicsit tessen már óvatosan becuccolni nagysága – nem nézem, hogy kié és mit akar ezekkel, próbálom egy zsebkendővel letörölni a kezem. Remek. Ha még a lábamra is ejti, meg a bűbáj megtörik, lehet, hogy lenyelem keresztbe. Jól ismerkedem én is.
Szávay Edmund
INAKTÍV



RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. október 17. 16:05 Ugrás a poszthoz

Hella
ezt a napot is remekül kezdem
______________________________________


Itt már csak fővesztés terhe mellett lehet létezni? Lehetséges, hogy én vagyok utóbbi időben harapósabb, sokkal jobban, mint kellene, de na. Legalább próbálok nem akkora pokróc lenni, mint amennyire tudnék lenni. Egy nagy adag levegő be és ki, ezzel kezdeni az itteni létezést, nem éppen a legjobb, viszont lehetne rosszabb is. Az, hogy itt sem lehetnék. Erre azonban inkább nem is gondolok, mert akkor biztos, hogy olyan fancsali képek fogok vágni, mint akinek elvették a játékát.
Tehát, a tőlem telhető legnagyobb pozitivitással vágok bele a rövid mai ittlétemnek, erre, persze, hogy kifogok valami olyasmit, amit jobb lett volna, ha nagyon elkerülök. Mert beszélni unalmas dolgokról, még semmi. Hallgatni azt sem, vagy épp bármit, de ennek a napnak a forgatókönyve más szart takar. Remek. Ezek szerint tényleg meg lettem átkozva és le sem tudom magamról vakarni. Azonban ettől a nőtől nem kapok újabb szitkot, csak rám néz, mintha egy darab rongy lennék és mintha mi sem történt volna, megy is tovább. Ez miért irritál jobban, mintha azt tenné, hogy semmis arccal, kamu-bocsánatot kérve elfelejtjük egymást? Fene se érti.
A kezemet törölgetve emelem vissza rá a tekintetem, amikor leesik neki, hogy maradtam néma és a káromkodásokon kívül más szavakat is formáltam.
- Nem, a Szűz Anyához – mégis kihez? Lehet süket vagy kicsit visszamaradt az értelme? Lepakolta az egyik dobozt, míg a másik miattam akadt fenn. Nem zuhant le, aminek nagyon örülök, mert pont a lábam találta volna el és annak nagyon de nagyon nem örülnék. Megúszom, sőt, még félre is állok, hogy a doboz tudja folytatni az útját, nehogy még ez is rajtam múljon. - Igen, magához beszéltem az előbb – váltok egy kicsit nyugodtabb, normálisabb hangra, már csak azért is, mert nem kéne mindenki előtt taplónak beállítani magam. Megint veszek két mélyebb levegőt, biztos ami biztos alapon, de már a következő mondata megint felhúz. Szemöldököm szökken magasabbra, ahogy látványosan a dobozra nézek.
- Már megbocsásson, de egy kávéfolt a dobozon semmiség. Ellenben az égési sérülés kellemetlen – jó, nem lett hólyagos a kezem, ennek örülök, de elég vörös és égő ahhoz képest, amilyennek lennie kellene. Lerázom megint, hátha ettől jobb lenne. - De, igaza van. Én kérek elnézést, hogy nem gondolok  a lebegő dobozokra – persze, egyáltalán nem vagyok őszinte. Ledobom magam az asztalhoz, hogy ameddig a húzódó vörös bőrréteg jobb lesz, elrendezzem, amit akartam eleve. Fél szemmel figyelek arra, amiket kipakol, kész garmada, és ha két doboza van, még több is lesz. Jesszusom, minek?
- Nem félti a csecsebecséket, hogy olyan béna szerencsétlenek leverik, mint én?
Szávay Edmund
INAKTÍV



RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. október 17. 17:10 Ugrás a poszthoz

Rebeka
animágia óra part III., négy lábon beköszönve;
______________________________________


- Nem is csinálok ilyet – kérem ki mindjárt magamnak, csak éppen teljesen feleslegesen. Edzem én a sajátomat is, nemhogy az övét. De azt hiszem, szerencsére az egészséges mértékben teszem mindezt, vagyis, úgy tűnik, mert eddig még nem hajtott el a büdös fenébe, hogy vissza se találjak. Szóval, jobb így, kellemesebb és akkor mindenki boldog. Egy egészséges csipkelődés meg mindig kell.
- Persze. All in one, bundára, száraz hajra, kocsira, ablakra. Tudod, olyan tipikusan pasicucc – mert a nőknek aztán mindenre is van egyféle, nekünk a legtöbb tusfürdővel egyben van és oldjuk meg. Jó, nyilván akinek olyan korpás meg más bajos a feje, az vegyen olyat, de igazából többre nincs szükség. Mindenki látott már hosszú hajú férfit, olyat, akinek üstöke láttán az összes nő legszívesebben marékszám tépte volna ki a sajátját, vagy a pasiét, hogy az övé lehessen. Ez ilyen. Nekem nem tudom milyen lenne, mindig is rövidre hagytam, ha kicsit megnőtt, akkor meg tűnt úgy, hogy egy viking üstöke lenne, így erről nem tudok nyilatkozni. Vigyorogni szélesen azonban annál jobban.
- Én nem kötekszem. Te veszed annak azt, hogy az igazat mondom – vagy nem, de én tökre elhiszem, hogy azt mondom. Minden más az mellékes ilyenkor ugyebár. Nem kell itt bonyolítani a helyzetet, a világot. Megteszi azt a világ maga.
- Nem, nem a levélre gondoltam, az része a bájitalnak. A másikra, kicsit nagyobb. Nem tudjuk irányítani – tudom én, hogy tudja, ha épp most nem is ugrik be neki azonnal. Nem árt kicsit néha frissíteni és arról sincs szó, ha most nem tudja, nem fogom megmondani neki a választ. Nem vagyok olyan lelketlen.
- Nem mondtam, hogy ez gond – felőlem lehet állatvédelem meg minden, nem fogok senkit kitenni olyannak, amiben esetleg sérül. Se őt, főleg őt, de mást sem. Ahhoz kegyetlennek kellet volna születnem, azonban nem sikerült nekem ilyen sem régen, sem most. Még ha el is nyomtam a lelkiismeretem, akkor sem sikerült úgy, ahogy azt én akartam volna. Nem most fogom elkezdeni. Helyette inkább gyorsan vázolom azt, hogy mivel áll szemben. Nem egyszerű, sőt, ennek hangot is adok, mert szerintem ennél nehezebb nemigen akad. A vihart kivárni is könnyebb, mert ott ha sikerül, akkor sikerül, de nem kell előröl kezdeni, ha másnap ugyan úgy esős az idő, de előtte elmaradt az esemény.
- Minden más, szerintem. Mármint, a bájital hozzávalókat összerakni is feladat, de ott nincs az, hogy ha elrontod, akkor ne tudd azonnal a mozdulatot megismételni. Ellenben a levéllel, egy teljes hónap megy kárba, ha a huszonkilencedik napon történik valami. De tudom én, ügyes vagy – nyújtózkodom egyet úgy, hogy nyakam is beleroppantom még egy kicsit. - A bájitalról utána beszélek, nehogy sok információ legyen, vagy mire odaérünk elkopjon. Viszont nem úszol meg. Kell egy szép varázsigét is gyakorolni mellette, hogy ne legyen könnyű a levéllel – esküszöm nem szívatom, ez az alap pakk. - Az pedig így hangzik: Amato Animo Animato Animago. De ezt leírtam a papírra is, amit majd hazafelé odaadok. Szólj, ha nem tudsz követni.
Szávay Edmund
INAKTÍV



RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2022. február 23. 21:34 Ugrás a poszthoz

Júlia
február 24. ; Animágia vizsga ; a villámokban segítségünkre siet a hős elemi mágus: Nándor
______________________________________


A fene sem gondolta, hogy ennyi papírmunka van ezzel az egésszel. Amikor én vizsgáztam, akkor ezeket nem láthattam, hiszen a másik felén voltam a folyamatnak, ott, ahol most Júlia. Vártam vele kicsit, gyakoroltunk pár utolsót vagy csak szimplán beszélgettünk a dologról. Izgatott volt, képzelem mára ez mennyire felfokozódott benne. Saccolok csupán. Pfuhh.
A tortúra végén, amikor a papírok már csak a végső időpontra letisztázására vártak, én is így tettem; vártam. Hogy mire? Magam sem tudom, de bizonyára benne van az, hogy én is valahol lámpalázas lettem. Elvégre, ez az első. Ha elszúrom, akkor... arra inkább nem gondolok. Másra annál jobban. Az van, hogy nem éppen szerencsés helyen élünk, a viharok számát illetően. Igen, vannak, nagyok is, kicsik is, amire azonban nekem kell, annak az ideje nem most van. Így a nagy készülődés közben ezen is törhettem a fejem: ekkor jött el a gondolat, hogy feladom. Végül azonban, a minisztérium tanácsára, sikerült áthidalnunk a dolgot.
Így érkezett el a mai nap is. Az engedélyek készen, az iskolaigazgató pedig biztosította, hogy a mai délutánon a Rét a miénk lesz. Így a legbiztonságosabb, bár az időpont rizikós, amikor Júlia elé toltam három dátumot, ő választott, nem én. Hiába a vizsgák, úgy néz ki, ez jobban érdekli - nehogy ezért a nyakam vegye egy tanára sem. Mivel még élek, így sétálok Nándorral a helyszínre, aki csendes segédje lesz a pillanatnak. Nem rendezkedem sokáig, egy pár, apróbb védőbűbájt szórunk ki csupán, majd az órámra pillantok.
- Mindjárt megérkezik - kivéve, ha valami közbejött. A főzetét még jó múltkor mutatta, rendben nézett ki, nem éreztem rizikót. Most viszont a gyomrom érzem aprónak és a tenyerem izzadtnak. Szép lesz, ha jobban izgulok majd, mint akinek kell. Nagyot sóhajtok végül és utoljára nézek körbe, minden ott van-e, ahol lennie kell. Még a fűszálaknak is arra kell állnia, amerre akarom. Ehh. Az ég tiszta, így bőven elkell majd a segítség a viharral.
Szávay Edmund
INAKTÍV



RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2022. február 23. 23:19 Ugrás a poszthoz

Júlia
február 24. ; Animágia vizsga ; a villámokban segítségünkre siet a hős elemi mágus: Nándor
______________________________________


Csendes beszélgetésbe elegyedek Nándorral, akit félig-meddig sikerült megismernem eddigi munkám során a minisztériumban. Pontosan nem tudom a pozícióját, azt azonban igen, hogy önkéntes, hiszen már akkor is hallani lehetett a nevét, amikor én még azzal a perszónával voltam együtt. Nem egy a társaságunk, a székhely sem, így nem meglepő, hogy elkerültük egymást. Ez azonban nem akadályoz semmit sem, így a téma sokrétű, akad politikai - ezt hamar le is zárom -, társadalmi, meg persze a nők. Házas ember, de elmondása szerint nem vak, így a vigyorunk kicsit szélesebb, amikor megpillantom a távolban közeledni a lányt. Köhintek egyet, majd fordulok is felé, ahogy közelebb ér. Lassan, de biztosan érik a pillanat, amire mindannyian várunk.
- Szép napot neked is - biccentek neki, majd fordulok a kollegám felé. - Ő itt Dobrai Nándor, a mai napon segíteni fog nekünk a vizsga tökéletes lebonyolításában - hagyok időt, hogy bemutatkozzanak egymásnak, ámbár ez rövid és nem is kell elnyújtani, nem közös ebédre készülünk. Azt majd utána, mert az izgalom miatt nemigen ettem sokat, így ha sikerül - fog, mert azt eldöntöttem, ha nem, enni fogok és elviszem majd a lányt is, stresszlevezetőnek. Nándor illedelmesen félre is áll, rákoncentrál arra, hogy amikor majd megadom a jelet, elkezdhesse. Először azonban, pár szót váltanék Júliával.
- Minden itt van? - nem mintha kételkednék benne, nem is kell sok minden, de ne is akkor derüljön ki, hogy jaj, a pálca, amikor már benne van. - De legfőképp, te itt vagy? - mutatok a homlokára, hogy nem árt, ha most a pasik, csajok, tanulás, minden vacak kimegy onnan és csak arra koncentrál, ami történni fog. Az első átváltozás nehéz, utána már csak párszor lát és a világ az övé.
- Átvettünk mindent két nappal ezelőtt. A nyuszit nem tudom garantálni, azt azonban igen, hogy ha bármi kérdésed van, válaszolok rá - az utolsók, mert sosem szégyen.
Szávay Edmund
INAKTÍV



RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2022. március 20. 22:50 Ugrás a poszthoz

Júlia
február 24. ; Animágia vizsga ; a villámokban segítségünkre siet a hős elemi mágus: Nándor
______________________________________


Nándor biccent a kishölgy felé, és a kezét nyújtja.
- Dobrai Nándor, ahogy mondta a kollega is, örvendek. És persze szívesen, nem mindennapi felkérés – de nem hiszem én sem, hogy az utolsó. Manapság ez az ország lassan száraznak minősül és nemigen lesznek alkalmas viharok arra, amire a mostani és a jövendőbeli tanoncok készülnek. De ez a jövő zenéje és előre semmire sem iszunk.
- Akkor minden rendben. Nem kell izgulni. Ruhák megvannak, mindent átbeszéltünk. Csak arra koncentrálj, ami vár rád, minden mást most zárj ki – és persze én is. Figyelnem kell és fogok is, eddig azonban nem okozott csalódást, amit kiadtam feladatot, teljesítette és jól. Nem hiszem, hogy ez ma és most fog elromlani, sőt. Vagyis remélem. Mély levegő.
- Nos… hajrá – csak ennyit mondok és közben szépen hátra lépegetek. - Itt leszek, ha bármi rosszat érzel és furát. Vigyázok rád -  nem mintha a félelem jeleit látnám rajta, sőt. Inkább már-már hiányolom. Azonban erre nincs idő, Nándor felé fordulok és biccentek neki, hogy kezdheti. Tőle függetlenül jelzek a lánynak is, aki előhúzza az italt és hamar eltünteti azt, ezzel az egyik legrosszabb részén már túl is van. A viharfelhők gyülekeznek, dagadnak, aki ma nem számolt egy kis esővel, pórul fog járni, de az egész hamarabb fog véget érni, mint bármi más. Csendben figyelem, számolok magamban párat, majd nagy levegőt veszek.
- Most! - utalok ezzel arra, hogy jöhetnek a villámok és Júlia elő is veheti a pálcát, hogy a szíve fölé helyezze. Pár pillanat múlva ki fog derülni az, hogy mennyire biztos az a nyúl. A hideg esőcseppek most nem zavarnak, nem sikerült teljesen tökéletesen száraz viharra, azonban nem rovom fel később sem. Az égen pár, apróbb villámok cikáznak át, majd aztán… érkezik az, amire vártunk. Amiből már Júlia is érzi, hogy eljött az idő.
Utoljára módosította:Szávay Edmund, 2022. március 20. 22:50
Szávay Edmund
INAKTÍV



RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2022. április 7. 11:58 Ugrás a poszthoz

Júlia
február 24. ; Animágia vizsga ; a villámokban segítségünkre siet a hős elemi mágus: Nándor
______________________________________


A vihar körülöttünk, a vihar bennünk tombol. Mindenki feszülten figyel, nekem szinte minden izmom rándul görcsbe, ugrásra készen, mintha most már a kutya lenne elől, ugrásra készen, pedig én vagyok itt, két lábon. Akaratlan lépek közelebb ahogy a lány is, figyelem, ahogy  bájital utolsó cseppje eltűnik. Innen már nincs vissza. A villámok ereje gyűlik, először csak bemutatkozik, majd végül lecsap. Júlia is érzi, hogy ez az amire várt. Nagyot sóhajtok, majd a levegő benn reked, amikor kimondja a varázsigét. És akkor elkezdődik.
- Nagyszerű, nagyszerű - mormolom magam elé. Vizes tincseim tűröm hátra, a viharból ennyi elég is volt. Szép lassan szelídül meg, de észre sem veszem, mert bennem még zakatol az irama. Nem nagyon hallok, hiszen saját szívverésem köszön vissza fülemben, de látom. A francba is, látom.
A lány alakja szép lassan eltűnik, mintha tincsei visszahúzódnának a fejébe, ahogy végtagjai testébe, pedig korántsem láthatom ennyire részletesnek. Mégis, lelassulva látom a világot. Nem idegen neki, mert tudom, hogy van egy képessége, amellyel testét tudja formálni azzá, amilyenné csak szeretné. Ám az mindig humanoid, a leállatibb a patkányképű akárki lehetne csupán. Erre most 20-ra húzott lapot és megfűszerezi az animágiával. Nos...
Közelebb lépek, amikor már a térdemnél nem magasabb, majd végül egészen apró lesz. Bizonyára zavarodott, vagy épp kicsit talán kába is lehet, fogalmam sincs. Leguggolok végül és ha rám néz, a nagy, mosolygó animágus bácsi köszön vissza rá.
- Végtére is, majdnem nyúl lett - csak épp elmacskásodott. Előttem egy igencsak érdekes bundájú macska pihen. Különleges lenne, azonban nem tudom nem észre venni, hogy a bundája tépázott. Mintha... Erről nem volt szó, én azt hittem, hogy haja, arca valamely vonása, vagy bármi más lesz az, ami mégis kiemeli a többi macska közül. A hiányos szőrzet, az alatta pihenő sávok... Elhessegetem a gondolatot.
- Hát, üdv a négylábúak között. Az első nem tart sokáig, de, nos, remélem jól érzed magad - egyelőre hagyom szaladgálni, ha akar. Egy gyors kézfogasára lépek oda segítségünkhöz, majd pillantok vissza a lányra.
Szávay Edmund
INAKTÍV



RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2022. szeptember 7. 00:36 Ugrás a poszthoz

Audrey
hoppá ; félig még munkaidőben ; valahogy így
______________________________________


A szívességeknek ára van. Ezt mindenki nagyon jól tudja, még akkor is, ha pitiáner dolgokról van szó. Ilyenkor jönnek az apróságok, egy-egy adag étel, kínos fotó, randi, akármi, aminek nagy pénzbeli értéke nincs, azonban szellemi annál jobban. Nem mondom, hogy nem fordult már elő velem ilyen, sőt, túl sokszor kértem néha szívességet, eddig azonban sosem kellett törlesztenem. Ezidáig. Mivel nekem laza napom van, vagyis lenne, megtaláltak. Miközben kényelmesen ültem az asztalom mögött és éppen az újságból olvastam ki a betűket, a kollegina már az asztalomon is ült. Reméltem, hogy végre az életben pornófilmes jelenetben lesz részem, azonban abból csak a szopás vetült ki a való életre. A mai napra titkárnő lettem. Vagy ez, vagy vigyázhatok a gyerekére.
Így adtam le a papírjait az Előkészítőben, vásároltam be, majd mentem el a postára felvenni egy csomagot, amit valamiért egy bagollyal se voltak hajlandó kiküldeni. Állítólag nehéz vagy törékeny, esetleg mind a kettő, nem tudom, annyi biztos, hogy a következő megállóm oda szólt. Még a talároshoz kellene bemennem - kezdem nem érteni a világot, hogy ha már mágia, minek ennyi séta -, és ebédszünetig kész. Azonban összefutottam egy régi, jó cimborával és beültünk egy kávéra. Sört akartam, de a munkaidő... nos, mindegy. Kellemes beszélgetésünk végeztével sikerült mindenkivel összefutni és rájönni, ebben a tetves világban csak én dolgozom, senki más. Annyira katyvasz lett a végére, hogy inkább dolgoznék, mintsem járkálnék. A vádlim tiltakozik a lépés ellen, majd aztán állok meg egy cigire. Ekkor veszem észre, hogy valami nincs rendben. Hol a csomag.
Hol a tetves csomag?!
A kávézóból kihoztam, megálltam, letettem talán, de mire visszarobogok a helyszínekre, sehol nincs. Vagy én öregszem és ez a szenilitás, vagy valaki eltette. Arcomon már gyűlik az ideg okozta morcos pillantás, amint megállok a téren és elkáromkodom magam. Szemem sarkából látok embereket, végül nemes egyszerűen állítok meg egy fiatal nőt, aki bizonyára járt a kávézóban. Vagy nem.
- Ne haragudj. Nem láttál egy ekkora csomagot? Barna papír, bélyeg, cím - mások emberek keresnek, én ezt. Röhögni akarok, de reménykedem, tényleg ő ült mellettem és nem más. Nos, mindegy.
Szávay Edmund
INAKTÍV



RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2022. szeptember 25. 20:29 Ugrás a poszthoz

Audrey
hoppá ; félig még munkaidőben ; valahogy így
______________________________________


Nem tudom mennyire vagyok szarban vagy sem, hogy ha az a csomag eltűnt, mennyit ér vagy éppen csak egy rendelt ruha valamelyik szutykos boltból. Az a lényeg, hogy szét vagyok esve fejben, még mindig és ezt nem csipázom. Régen helyre kellett volna jönnöm és nem, nem sikerült. Fogalmam sincs, hogy azért, mert fontos és ragaszkodom kellene vagy éppen nem az és menekülni. Nem tudom. Jelenleg a legnagyobb gond az a retkes csomag.
Rá kell azonban döbbennem, hogy másnak sem rózsásabb a napja és az élete. Az, akihez beszélek, talán nincs is ezen a bolygón, vagy kifogtam egy halláskárosultat. Már-már bennem van az a tipikus   mentalitás, hogy azonnal hangosabban, ordítva kezdek beszélni, de visszanyelem. Nem szabad. Türelmes vagyok és várok, csak kettőt köhintek, hogy hátha meghallja és észleli a jelenlétem vagy feladom a francba és állok tovább. Vannak itt még páran és igazából nem is értem, miért kérdezek bárkit bármiről. Az emberek nagy része annyira sem törődik a másikkal, hogy ránézzen ha elesik.
- Öhm – ismétlem, amikor végre életjelet látok tőle. Ez sem sok, bár ahogy az arcát nézem, rájövök, valóban nem ő lesz az emberem. Legyintenék szinte, hogy akkor viszlát, de folytatja. Illedelmes vagyok félig, így végig is hallgatom a másikat. Vagyis tanulok ilyesmit, a türelem mostanság fura.
- Ahh, remek – csattanok fel, de ez inkább magamnak szól, mintsem neki. Ez a szerencsém, az életem, minden, ami jellemezhet. Az ég szakadjon rám, komolyan.
- Semmi gáz, én se tudok már semmit – szusszanok, hogy ne higgye azt, a kora reggeli kávé mellé még le is cseszem. Nem tudok azonban nem felröhögni azon, mennyire közvetlen. - Akkor ezek szerint alul semmi? Talán mégis szerencsém van – ejtem le a tekintetem, mintha átlátnék a szöveten és pontosan látnám, hogy odalent nincs semmi. Az arcára mászik vissza a figyelmem és sóhajtok.
- Tudod vannak szívességek, amikért cserébe dolgokat kérnek. Soha, soha ne menj bele és menekülj. Kínba vagyok, mert én épp szopom az egyik ilyet, elhagytam a csomagot és csak remélem, hogy egy pár cipő volt benne és nem államtitkok. Semmi különös. Ébredezz, én meg megyek idegösszeomlást kapni – legszívesebben beleinnék abba a kávéba, de inkább egyet lépek oldalra, hogy ha akar, mehet, de én most rágyújtok. A mai napot temetem.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szávay Edmund összes RPG hozzászólása (24 darab)

Oldalak: [1] Fel