36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 32 ... 40 41 [42] 43 44 45 46 47 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2021. május 31. 22:36 | Link

Edmund

- Hát kellett neked ilyen nagyra nőni – vonja meg jókedvűen vállait, mintha csak valamelyik porontyával beszélgetne. Nekik szokott ilyeneket mondani, hogy már kész égimeszelők, meg hogy a legutóbbi találkozásuk óta is mennyit nőttek már, és ha így folytatják akkor Rebekának kisszék kell majd ahhoz, hogy puszit adjon nekik. De erre legalább leül mellé Edu, és ettől a hirtelen közelségtől gyomrában felébrednek a hülye pillangók. Utálja őket, mert mindig olyan rosszul jönnek, és arra utalnak, hogy nem tudja kordában tartani az érzelmeit, hogy hiába beszélné le magát a férfiról nem képes parancsolnia szívének. Pedig szeretne, de még mennyire! De hát így maradtak a pillangók és a csendes epekedés és vágyakozás, hogy ugyan végre vegye már tényleg észre.
- Mintha nem láttalak volna már elégszer – sóhajt fejcsóválva. Sosem fogja megérteni a férfiakban ezt a fajta kis magamutogatást, hogy miért akarják elhitetni, hogy ők a legjobbak, hogy mi mindenre képesek. Nem, ezt egyszerűen nem lesz képes megérteni talán sosem. – Jaj a lakásban szoktam elhagyni őket, a létező legfurább helyekről kerülnek elő. – Rendszerint összefogja a szennyesruhával, szóval talál mosás közben, de talált már horgolótűt a hűtőben és a fehérneműi közt is. Bár, ha belegondolunk, hogy milyen Rebeka, ezen igazából meg sem kellene, hogy lepődjünk. – Remélem azért nem törted el. – Nem keresi elő, miután már eltette, de őszintén kicsit kezd aggódni, hogy vajon miféle bajok származhattak ebből a találkozásból. Mármint na, nem azért de lássuk be, hogy Edu tömege meg ez a kis nyiszlett horgolótű nem feltétlen kompatibilisek egymással.
Bólogat, hogy eddig világos, kap majd papírokat, amiket nem ártana elolvasni. Ezzel nem lesz gond, olvasni éppen tud és szeret is, a memóriájával sincsenek gondok, szóval valószínűleg a tartalmára is egészen pontosan fog emlékezni. – Szeretném azt hinni, hogy mindent értek. Mármint na, olvasgattam meg ilyenek, de biztos feltudsz tenni néhány keresztkérdést, amivel bebizonyíthatom, hogy amúgy tök felkészületlen vagyok – neveti el magát. Mert igen, ez szerinte vicces szituáció. Nem kimondottan veszi komolyan ezt az egészet, még most, amíg nincs nagy tétje nem. – Átváltoztatástanból tök jó voltam, de ha gondolod gyakorolhatunk is – vonja meg vállait amolyan minden mindegy alapon. Nem akar ő dönteni, meg akarja ezt hagyni a férfinak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. június 17. 22:31 | Link

rég volt. de sosem késő. egy kis csendespihenő közben.


A papucsa hever bal oldalán, ahogy lerúgta magáról, mikor ideért. Csupasz lábai a vízben pihennek, minden porcikája szinte követeli, hogy másszon bele és talán kicsit később enged is nekik, most viszont csak ülni akar és lábat lóbálni. Nincs baja, nem sírt, nem is könnyezik – ezekről teljes mértékben azt hiszi, már képtelen rá, mert egy csepp sem maradt benne –, nem bánkódik, nem szenved. Egyszerűen most sehol sem akart lenni, ahol körbeveszik. Mostanság megint előjött az, hogy a tömegben nem érzi jól magát, az órák előtt így sokszor fogyaszt nyugtató teákat, hogy ne kelljen attól tartania, hogy ez rányomja a bélyegét bármire. E mellé mászott be az is, amiért itt van, a csöndes magányra vágyás gondolata. Nem menekül, nem akar futni, egyszerűen így tölti fel a megcsorbult szociális képességeit. Gondolkodott abban, hogy nekiáll újra tinderezni, de a profilt sem fejezte be, úgy törölte ismét és hagyta a francba a telefont az ágyon, majd megnézi később, kinek hiányzott addig is. Azonban egy randi, egy kapcsolat, bármi gondolatától szorítani kezd mindene, már-már pánikreakciót vált ki, így ezt vélhetően megint hosszú hetekre ejti. Pedig vágyik rá, legalább a szeretet utánzatára, egy kis szereltre, de… Ez van.
Nem hozott magával sok mindent, csak egy citromos sört, meg a könyvet, amit hol kezében tart és serényen olvas, vagy éppen a papucs mellé teszi, ha bambulásra vágyik. Épp így tett egy fejezet után is, pár korty után teszi le a dobozt is és előre mered a víztükörre. Nincs még késő este, de már a délután bőven eltelt, kellemes óra ez, ahol még meleg van, de már el lehet viselni. Ma nem sokkolja hegeivel a világot, trikót választott a sort mellé, ha nem büntetnék a meztelenséget, még azt is bevállalná a nagy melegben. Vagy a bőrét levedleni. Zsebébe kotorva szedi elő a cigarettát, amelyből már visszavett jócskán, de el nem engedte. Halad az egészségesebb úton, mással még nem, arra még szüksége van. Már múlik a hatása a bájitalnak, viszont ha nagyon rossz lesz, akad még tartalék, nem aggódik. Kellemes nyugalom veszi körbe, ha épp egy apró hullám kúszik fel lábszára még száraz részére, akkor libabőr is társul mellé. Füstfelleget fúj és hátradőlve próbál a könyökén támaszkodni, amikor lépéseket hall. Szusszan egyet, hogy eddig tartott a csend, de igazából ez is elég. Úgyse hozzá jönnek, talán fürdeni, így aztán, semmi sem változik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2021. július 1. 10:39 | Link

Bazsi
• végre egy nyugis nap • Petya.style.bk

Minden beadandóval készen vagyok, ezért az erről méltán elnevezett „minden beadandóval készen vagyok” – döbbenet – táncot lejtve indulok el a bogolyfalvi tó irányába. És hogy mégis hogyan néz ki ez a tánc? Tudjátok ezt még elsőévesként fejlesztettem ki többféle nemzet népi táncmozdulataiból összekutyulva. Van benne egy kis Balkán vonal, de a magyar bokatekerős csárdásról se feledkezzünk meg. Olykor rock ’n’ roll elemeket is felfedezhet a táncművészetekben művelt entitás vagy éppen egy kis ír sztepptánc „figyel be” éppen. Magyarán; ha más látja, amikor lejtem ezt a kis táncot, akkor lehetséges azt gondolja, hogy valamilyen csúnya, csúnya és még annál is fájdalmasabb görcs húzza az egész testemet, mert konkrétan úgy festhetek, mint akinek rohama van. Ettől eltekintve, szerintem egy nagyon helyes kis tradíció ez köztem és önmagam között. Utolsó lépés éppen egy félresikerült csúszás eredménye – hiszen természetes a száraz földön kell megpróbálni úgy csúszni, mintha az jég volna, ofc –, ezért egy nagyobb dobbanással érkezem a part szélére. Fejet csóválok.
Mindegy – motyogok elszontyolodottan, ami mellé még legyintek is egyet, majd a stég felé emelem kékszín tekintetem, ahol ismerős alakot pillantok meg. Szemeim azonnal egy Bounty-reklámba illő kékséget vesznek fel, csillogni kezdenek, majd sebesen kezdem szedni lábaimat régen látott pajtásom irányába. Nem akarom megijeszteni. Legalábbis szándékosság semmi esetre sincsen benne. Én csak ilyenkor az örömtől nem gondolkodom. Nem köszönök már messziről, mint szoktam, hanem hirtelen mellette termek, ujjaimat hátizsákom pántjába bújtatva, és széles, fogszabályzós vigyorral meredek Bazsira. Talán még a szájamban megcsillanó Napfény ki is égeti szegény nyugalomra vágyó srác retináját, de… el sem hiszem, hogy itt van.
Hát szia! – kezdem egyre csak szélesedő vigyorral. – Téged is látni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. július 1. 20:41 | Link

rég volt. de sosem késő. egy kis csendespihenő közben.


Keze ügyébe kerül a doboz ismét, így felvéve kortyol is párat. Jobb lesz minél előbb ledönteni, mert kezd megmelegedni és nincs is rosszabb, mint a meleg sörnél. Azzal komolyan büntetni lehet, mivel azonban a hűtő-bűbájt csak irigykedve nézi, hogy mennyivel egyszerűbb lenne minden az életben. A kosz ragad csak rá, nem a mágia, ebbe már beletörődött. Lábait lóbálja meg a vízben, kellemesen kúszik fel lábszárán a hűvös víz érintése. Ez az élet, akár így is nézheti, hogy ha ilyenekre van ideje, akkor nem lehet oka a sirámra. Sokaknak ennyi sem jut, nemhogy ízesített sör, lassan de biztosan keresi és találja meg az apróságokat az életben, aminek örülni is lehet. Vagyis próbálkozik. Annyira béna dolognak érzi ezt, meg önmagát is, hogy arra nem is talál szavakat, de ha egyszer segít? Ramaty lelkivilága keresett menedéket ezekben az apró pillanatokban, vagyis, keresi még most is, hiszen a rosszabb percekből egész szépen ki tudja húzni magát. Kell még idő, nem tudja mennyi, senki sem tudja megmondani és nem is kell. Igen, sok mindenben hibázott, csúszott ki és nagyolta el a dolgot, vagy éppen nem és csak annak érzi. Nem hibáztatta az sem, akinek mesélt erről, senki sem. Egyszerűen csak túl mélyen érzett és túl nagyot esett.
Hallja a háttérben a mozgolódást, de halovány, nem fordul meg. Már korábban is járt erre kocogó alak, vagy csak kutyával, más emberrel sétálók, szóval minek mozduljon meg. A lépések aztán közelednek, sebesek, sietősek. Talán megint egy futó, talán alaki most fog seggest ugrani a vízbe. Felszusszan, majd épp lehunyná a szemeit, amikor mellette teremnek. Annyira elbambult, hogy összerezzen és jajdul egyet, de pillanatnyilag megemelkedett pulzusa aztán hamar csökkenni kezd.
- Szia, Petya – mosolyodik el végül, amikor realizálja a csodás mosoly gazdáját. Lassan emeli ülésbe magát, teszi le a dobozt és néz fel rá, elvégre ülve még mindig alacsonyabb. - Látni, bizony. Egyre többet – fogalma sincs, mennyit és miket hallott, hogy mit tud, hirtelen tör rá, hogy mennyi mindenki csak hallomásból tájékozódhatott bármiről is. De minek terhelte volna ezzel, bármivel. Végül megpaskolja maga mellett a helyet, hogy bár egyedül akart lenni, ennek nem mond ellent.
- És veled mi újság?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szávay Edmund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. július 4. 00:59 | Link

Rebeka
animágia óra part III., négy lábon beköszönve;
______________________________________


- Mert mindig megettem a levest. Látod, mire nem jó? - vigyorgok egy nagyot, mintha amúgy ez tényleg hasznos lenne. Semmivel sem igazabb, mint a répa és a fütyülés, vagy az esőben ázás. Azért nőttem ekkorára, mert csak. Ez lett nekem megírva. Lehet volt a családban egy kis óriás vérvonal, de ahhoz még amúgy is kicsi vagyok. Egyszer találkoztam egy negyedóriással, aki mellett óvodás fiúnak tűntem. Amúgy egészen jó fej volt, tipikusan az, akitől alaptalan félnek, mert semmi értelme, nem bánt senkit. Leülök végül mégis, miután kicsit elkalandoztam fejben, ne kelljen már a nyakát tekernie miattam. Kényelmesen helyezkedem el, maradásra, mint mindig. A hülye vadalma vigyorom megint itt van, és a gondolat, hogy nem nekem kellene ezt tartanom, mert nem helyes és nem jó, ha közben vannak más gondolatok, amik miatt több lehet annál, mint ami.
- Sokak szerint jobb kutya vagyok, mint ember. Legalábbis akkor aranyosabb és szórakoztatóbb. Bár bevallom, utálom visszahozni a labdát és a botot, ilyenre sosem vetekedtem – mert igen, engem láthat, de a négylábú én-t is, akiben most érkeztem. Nem éppen nagyzolásnak szántam azt, amit, mégis mintha úgy tűnt volna. De elengedem, a sóhajt is, mert most minden volt a cél, de nem az önfényezés. Nagyon jópofa ebre sikerültem, hála a mágiának, sok mindenben hasznomra van. - Viszont azt tényleg csípem, ha a fülem tövét vakarják. Vannak furcsaságok – vonok vállat, hogy velem jár ez is. Igen, nem meséltem sosem, semmiképp, miért és mikor menekültem ebbe jobban, mennyire kalandoztam el és mentem el, hogy a rossz időben némi szeretetet kapjon nyomorult lelkem. Nincs itt az ideje vagy sosem lesz. Van, amit örökké takarni kell.
- Nem is értem, miért nincs rajta madzag, mint a szemüvegeken, vagy a bankos tollakon – csóválom meg a fejem, mintha ötletet akarnék neki adni, máskor mit ne tegyen és mit azért, hogy megelőzze. - Hogy törnék el egy fémet? Ennyire nem vagyok nagy darab – mormogok, mintha sértene, pedig igaza van. Nincs rajtam úgy plusz, mégis, ami akad, az bőven elég, hogy nehéznek számítsak. Senki sem akarna elkapni, ha ájulnék, az biztos. - És még el se hajlott – teszem hozzá, majdnem sértett elánnal, hogy ilyet soha ne is feltételezzen. Vagyis, én úgy néztem, nincs. De ért a fene ezekhez a dolgokhoz. De térjünk rá inkább a lényegre, azért jöttünk.
- Feltehetnék, de nem jegyre megy ez. Fura lesz, mert egy másik test, egy másik külső vesz körbe, miközben te vagy odabent. Keresed majd a kezed, az ujjaid, de más lesz ott, ahogy a járásnál is. Érzékelsz mindent, csak másképp, attól függően, mi lesz az alak. Én rosszul voltam a szagoktól eleinte, a kukákat nem is bírom. De már emberbőrben sem, mégsem viszel át egyik formából a másikba semmit sem. Vagyis egy valamit, egy apró jelet, amiről tudni fogjuk, te vagy az. Kérdezzek mégis? - hátha erre vágyik, vagy a gyakorlásra, amíg említ utána is. Nem hoztam úgy nagyon semmit, de kellék akad bőven. Esetleg fogok valamit, bár nehézkes csak úgy egy madarat, apró állatkát keresni.
- Következőre szerzek egy egeret, és akkor az élő transzfigurálást is átfuthatjuk. Ha ragaszkodsz hozzá, bűvölhetsz nekem kavicsból békát – vigyorgok egy sort, majd dőlök kicsit hátra. - Igazából most jövök közölni a nehéz részt. Ugye mér nem tudjuk mi leszel és azt sem, hogyan. Ennek nagyon speciális első formája lesz. Biztos olvastál a bájitalról – ha nem is az én még át nem adott jegyzeteimből, akkor azokból, amiket olvasgatott. Ha nem, akkor majd most. - Első körökben ehhez szedünk össze mindent és közben beszélünk, gyakorlunk. Melyikkel kezdjem, a könnyebbel vagy a nehezebbel? - mint az a csávó a filmben, piros vagy kék kapszula?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2021. július 11. 17:36 | Link


Kijött a tóhoz, hozta magával a táskájában a felszerelését, benne alsóval, pót fürdőnadrággal, törölközővel, kulaccsal, és a sapka szemüveg kombóval. A sporttáska nem annyira húzza széles vállát, amire hanyagul dobta fel még induláskor. Üzent az edzője, rengetegszer, ő pedig minden alkalommal válaszolt, hogy a "apádék nem sportolók, neked kell a sarkadra állni" és a "ezért nincs értelme csinálni, ha a bajnokságokon nem jelensz meg" szövegeken túl megdumálják július végére és augusztusra hogyan szedje össze magát. Nem gyalog jött ki idáig kivételese, de most sétál és a tó melletti nádast követve halad. Nagyjából másfélszer sétálja körbe az egészet mire kivonul a stégre, ledobja a holmiját, arra pedig a rajta lévő ruhákat. Speedoban ácsorog a stég végén, a tavaszi szellő borzolja fel kicsit bőrét, tincseit és simán meglehet, hogy a víz még hűvösebb. Akkor is belemenne. Mégis csak saját magára bámul vissza egy két pillanatig. A lelkesedése kicsit elveszett a szülei legutóbbi alakításával, a vízzel való kapcsolata pedig pont ilyen hullámzó, főleg mostanában, amire a beszélgetés Sztravinszkij-el is hatással volt. Hogyne lenne? Érzi Kende is. Fülét dörzsölve ül le a peremre inkább, kiveszi az üvegét és kortyol a vízből. Olyan nyugis itt. Nem lehetne mindig ennyire nyugis?
Szólt a dudenak és a szösztalicskának is, hogy idekint lesz, nem meglepő módon. Most azon gondolkodik vajon a barátai mit csinálnak? Apró mosolyra húzódik ajka széle. Mire visszamegy simán lehet, hogy a fél kastély offos lesz. Hátradől, csupasz bőrébe néhol besüppednek a deszkák, de nem érdekli, csak lábait lógatva, annak ujjaival lökdösi a vizet, míg felette a felhőket fújja el a szél. Sokkal jobb idekint.
Utoljára módosította:Reiner Kende, 2021. július 11. 17:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. július 11. 18:22 | Link


#májusvége
#mégnincsnyár
#holaboldogság?
#LostBoy



Hosszú barna haját egy gyors kontyba rakta, míg sétált a folyosón. Cipője talpa visszhangot vert a kihalt részen, de egyáltalán nem zavarta. Az utóbbi napokban amúgy is jobban kedvelte a magányt. A sok szobában töltött nap kótyagos felejtést hozott a számára, mely miatt már legalább két napja nem sírt. Tegnap még a kirendeltségre is elment. Boróért, mert akkor is megtette érte, ha nem érdemelte meg.
Ahogy kiért a kapun mezítelen combját azonnal sütni kezdte a nap. Jó érzéssel töltötte el a meleg. Mintha már hetek óta nem érte volna annyi boldogság, pedig csupán egy hete lehetett a születésnapi bulija. Egy cigarettát a szája szélébe biggyesztett, és hatalmas zsebébe nyúlt gyújtóért. Csakhogy keze egy ismerős darabot tapintson ki. Boróka ajándéka. Képtelen volt eldobni. Kihúzta, és menet közben tanulmányozta a formát. Még a szálat is elfelejtette meggyújtani, olyannyira megbabonázta a tárgy. Nem is a tárgy. Az emlékek, amiket magában rejtett. Keserédes mosolyra húzódtak ajkai, és újra elsüllyesztette a gyújtót. A cigit a füle mögé tűzte, és a stégre sétált. Kende sem nézett ki jobban, mint ő.
Leült mellé a fára. Felhúzta lábait, és karjaival átölelte. Kékjei a vizet fürkészték, mintha abban keresné a választ, hogy mi történt velük. A boldog bagázs, akik lassan vesztik el a belső tüzet. Neki éppenséggel külsős tüze volt eddig.
- Hogy vagy? – kérdezte Mae színtelen hangon. Vajon miért teszik fel ezt olyan ritkán egymásnak? – Mármint hogy komolyan. Hogy vagy? – nézett barátjára. Arca az őszinte törődést és féltést tükrözték. Túl sokat viccelődnek, és túl keveset beszélnek.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2021. július 11. 18:40 | Link


Orrán keresztül szívja be mélyen a levegőt, hogy az megtöltse tüdejét, ami aztán hirtelen hagyja el. Hatalmas sóhaja után apró somolygás féleség kerül arcára, amíg csak kémleli az eget és ujjait mozgatja át a vízben. Hányszor csinálta ezt Almádiban a Reiner birtok kertjében, már nem is tudja, sokszor, de tényleg. Most körülötte csend van és nem hallatszik ki a szülei veszekedése. Szóval somolyog mert miért ne tenné? Sokkal jobb mosolyogni, aztán egyszer majd minden a helyére kerül, mert semmi sem lehet annyira bonyolult, hogy parázson érte. Frankón elérte, hogy ne kelljen almádiban lennie. Mióta az egész szabotálás megvolt, nem is volt otthon. Néha hétvégente a húgához eljár Veszprémbe és akkor úgy ennyi. Majd többet megy, ha betölti a tizennyolcat. Hosszasabbat pislog, karját ejti le a stég mellett, hogy az is a vízbe kapaszkodhasson. Ezt is meg fogja oldani.
Feje minimálisan emelkedik meg a deszkáról, ahogy hátrafele mozdul oldalasan a rá árnyékot verő alakra. - Mae? Hát te? - kérdezi apró mosollyal, ami el is párolog látva a csaj búskomor képét. A dude-al alig látták a lányt, fura is volt, hogy semerre nem osztja az energiáit a dán. Fürkészi lentről a szösztalicskát és mondaná, hogy van törölköző a táskában, ha akar üljön arra, de a másik hamarabb szól. Kende ajkai elnyílnak, szemöldöke szökik feljebb. Nem szokott tőle ilyet kérdezni, megszeppen tőle és tudja, hogy mint mindig most is őszinte lesz, főleg a barátjához. Aki ismét felteszi a kérdést, a navinés feje biccen félre. Komolyan. Meglepődik, lassan kezd válaszolni a barnának.
- Szívás van az úszás körül - most jön csak rá, hogy amíg Móricnak erről is mesélt, vele ez azóta se jött fel. Mindig volt hirtelen valami más. - Nincs vész, de voltam jobban, az az igazság - nevet halkan, míg a vízben lógó kezét emeli a tarkójához fejét támasztani. Elnézve a lányt, ezeket a szavakat ő is mondhatta volna. Tapintatosan kérdezzen? Vagy most? Nem is tudja. - És nálad mi a helyzet? Eltűntetek. Móric beteg lett, jó szarul volt, azt vágom, de vele mi van? - elég sok kérdés merült fel Kendében. Végül alkarjára támaszkodva emelkedik meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 385
Írta: 2021. július 11. 23:43 | Link

Dami


Nem nézi az órát amióta itt üldögélnek a stégen, és sorra isszák az üveg söröket. Valahogy mindig tudnak miről beszélgetni, hol Médi mesél a napjáról, hol Dami szidja a nagyszüleiket. Vagy éppen fordítva. Médi szereti hallgatni, mit csinálnak a macskák, ha épp nem látogatja ket néhány napig. A helyzet az, hogy a fiú szobájában mindig sokkal nyugodtabb. Az ő otthoni szobájába váratlan vendégek toppannak meg rendszeresen, a népes család valamiért nem szereti tiszteletben tartani a magánéletet. Nem mintha sok lenne ebből Médinek. Inkább titkai, na azok vannak arról, mit is csinál, amikor azt hazudja, a vőlegényével tölti az időt, közben viszont egészen máshol jár.
- Majdnem elfelejtettem! - ugrik fel egyik pillanatról a másikra, hogy a hátizsákjához lépjen. A félig még teli üvege majdnem felborul a lendülettől, de szerencsére talpon marad. - Hoztam máklikőrt. Próbáltad már? - lelkes, ami nem meglepő. Minden újdonságért így szokott lelkesedni, ha olyasmiről van szó, amiben lát potenciált. Ha akarja, ha nem, kénytelen lesz ő is inni belőle.
A lány lepattintja az üveg tetejét, és beleszagol. Úgy grimaszol, mint egy kisbaba, akivel először kóstoltatnak citromot.
- Azta! Kóstold meg előbb te - adja át ezzel a lehetőséget, na meg az üveget barátjának. Az elmúlt egy évben egészen megedződött Damien mellett a mája.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. július 12. 00:26 | Link


#májusvége
#mégnincsnyár
#holaboldogság?
#LostBoy



A lány, aki mindig mosolyog. Minden ellenére. És most mégis komor. Nem is feltétlenül az elmúlt esték újrajátszása miatt, inkább azért, mert észrevette mennyi mindent hagyott ki. Annyira Boróra koncentrált, hogy év elején elfelejtette felkeresni Kendét. Pedig tudta, hogy a srác rendellenessen viselkedett. A levelekből is kitűnt számára. Haragudott Boróra, mert kihasználta a figyelmét, de még jobban magára, amiért ezt hagyta.
Ezzel a komolysággal ült le szőke barátja mellé. Kicsire húzta össze magát, mintha úgy kevésbé lenne feltűnő, hogy ott van. Kende pedig csak mosolyogva fogadta a jelenlétét. Oh Lost boy, pedig ha tudnád...
- Szívás? Milyen szívás? - kérdezett rá, amikor a fiú el akarta hesegetni a figyelmet magáról. Mae szeretett a saját dolgairól beszélni. Főleg, ha mások még kérték is. Most is szívesen kiöntötte volna a lelkét, de... Az nem lett volna ugyanolyan, mint előtte? Most változni akart. Hallgatni, amit nem szokott. Legalábbis nem eleget. A barátait akarta támogatni, ahogy ők tették vele.
- Az egész történetet szeretném hallani. Kérlek. Nézd, tudom, hogy nem voltam a legjobb barát - kezdte a barna szomorúan, és csak maga elé nézett. - Ott kellett volna lennem melletted, és Loki mellett is, de nem voltam. Jóvá akarom tenni, kérlek - kérte, könyörögte. Szüksége volt a feloldozásra. Arra, hogy legalább erre az egy dologra elég legyen. Szeméből egy magányos könnycsepp kicsordult, és végigszánkázott arcán. Kende nem láthatta, hiszen arcának másik felén futott. Mégis ott volt. A bűnbánat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2021. július 16. 08:13 | Link

Edmund

- Azt hittem anyukád kirakott az esőre, mert annyira rosszgyerek voltál, de végül is, a leves sem rossz. – Állandóan kötekedik, és mindezt kifejezetten élvezi. Ez az ő furcsa, kissé elcseszett módja arra, hogy kimutassa valaki felé, hogy igenis nagyon szereti. Szegény Balázs is, meddig, de meddig hallgathatta, ahogy a kishúga állandóan a vérét szívja. Bár a köztük lévő testvéri kapcsolat igazából túl erős ahhoz, hogy az ilyen kis kölcsönös szurkálódásoktól megadja magát.
- És lehet, hogy igazuk van – méri végig a férfit félrebillentett fejjel, mielőtt ajkai huncut vigyorra húzódnának. Ő kifejezetten jobban szereti emberként, mint állatként, elvégre nincsenek furcsa ferde hajlamai. Bár tény és való, hogy amíg kutyaként bújik, addig legalább nem szúrja el szavakkal az egész helyzetet.
Ahogy elhangzik a mondat, hogy szereti, ha a füle tövét vakargatják, Rebeka keze már rendül is, hogy finom mozdulatokkal megcirógassa az említett területet. Túl magas a labda ahhoz, hogy ne csapjon le rá. Kis ártatlan pislogás mellé, és egészen úgy néz ki, mintha nem azért ért volna a férfihoz, mert vágyik rá, hogy minél többször megtegye, hanem ettől úgy tűnik, mintha csak egy kihagyhatatlan ziccert húzna be. Nagy játékos, ez tény, habár béna színész és rosszul hazudik. Ennyire azért még futja a tehetségéből.
- Mert van belőlük tizenkettő, és nem tudom mind a tizenkettőt a nyakamba akasztani. Ha meg kikötném valahova, az nem lenne túl praktikus – magyarázza, mintha csak tényleg magyarázatra szorulna a helyzet. Persze mindketten tudják, hogy felesleges szavak ezek, de az előbbi kis közjáték után talán egy kicsit zavarban van, és ezt beszéddel igyekszik leplezni. – Nem te vagy nagy, a horgolótű kicsi és nyeszlett – vágja rá azonnal, mintha komolyan tartania kellene attól, hogy most aztán jól megsértette. Nem szoktak egymás ilyen jellegű beszólásain megsértődni, épp ezért olyan kellemes az együtt töltött idő.
Szorgosan bólogat, hogy ezt éri. Mostanában gyakran álmodik ilyeneket, mindig más állat bőrébe bújva. Legutóbb papagáj volt, előtte ponty, a legelső alkalommal törpesün. Fogalma sincs, hogy ezzel üzenni akar-e az élet, vagy szimplán fel kellene keresnie egy szakembert az idióta álmaival. – Ha nagyon szekálni akarsz kérdezhetsz. – Fél, hogy elbukik, hogy rosszul válaszol, de végülis, egy próbát talán megérhet. Hátha nem pont valami olyanba sikerül beletenyerelnie, amiről fogalma sincs. Nagyon kíváncsi, és nagyon kitartó, mégis, a szorgalom valahogy nem adta magát ehhez a kettőhöz.
- Szegény egér – csóválja a fejét szomorúan. Sosem szerette az ilyen transzformációkat, mindig mindent szorgalmasan megcsinált, de attól még sajnálta az állatokat, akiket kitett ennek. A kavicsból békára azonban nem mond nemet, bár alaposan át kell túrnia a táskáját, hogy megtalálja pálcáját, de amint megvan, keres egy szimpatikus követ, Edu térdére helyezi, majd teljességgel átszellemült arccal elvégzi a transzformációt. Néhány pillanattal később egy igen csúnya, de tökéletesen béka formájú kis lény ugrik le a férfi lábáról, egyenesen bele a tóba. – Lehetett volna szebb, de tudjuk be annak, hogy vagy öt éve nem csináltam ilyesmit – neveti el magát. Végtére is az átváltozás sikeres, és a kis kavicsbékája mostantól boldog életet él majd a többiekkel a nádasban.
Szorgosan bólogat továbbra is, a bájital része megvan. Természetesen mielőtt belevágott felkutatta a könyvtárban fellelhető szakirodalom nagyrészét, és átnyálazott belőlük néhányat. – Kezdd a nehezebbel, a könnyebb maradjon másodjára. – Ez tűnik logikus választásnak, elvégre ha a nehezén túlesnek, akkor már nagy baj nem lehet. Vagy mégis?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2021. július 20. 22:44 | Link


A nyugalmat kereste, azért jött ki. Nem akart mást, csak hogy kicsit ölelje a víz, törje a hullámokat, ami a szeles idő eredménye és az edzéssel jól lefáradjon. Csak ahhoz bele kellene kezdeni, mégis inkább a tükröződő alakját bámulja, míg hátra nem dől. Igazából semmi különösebben új baja nincsen. Tényleg, őszintén nincs. Mindaz, ami most benne felszakadt nem új, sőt talán ideje is volt ennek a beszélgetésnek Sztravinszkij-el, hogy még tisztábban lásson. Ha szar, akkor is. Így is van! Csak lehet nem kellett volna a pasira rárobbant hajnalban, részegen és lejteni neki egy táncot a pulton. Kevés dolog zavarja Kendét, de az, hogy abból az estéből kimaradtak dolgok, na az eléggé. Plusz, halvány lila gőze se volt arról, hogy utána Móric egy hétig otthon lesz majd betegen (hajrá, Malvin!) és Mae eltűnik még hetekre. Mindegy, a Mihail szitu annyira nem lehetett para. Nem úgy a barna, ahogy leül mellé és érződik rajta, hogy valami brutális nem oké. Már eleve az fura, hogy kidugta az orrát a Rellonos szobájának ajtaján túlra és most hirtelen kérdezgeti Kendét arról mi baja van. Milyen szívás? Lehet Mae tényleg kíváncsi, de simán lehet, hogy inkább magáról beszélne. Arról ő miért tűnt el. Kende lassan ül fel, nem szeretne válaszolni, de a lány folytatja és a navinés szíve ellágyul.
- Oké, oké. Figyu, nem sokat láttunk Mae, de attól még a barátunk vagy - apró, szomorú mosolyra húzódik a szája. - A dude jobban van, holnap már jön. Szerintem ezt majd ti ledumáljátok - azt nem mondja, hogy volt Csermelymenedéken látogatni, mert a Szösztalicska így is el van kámpicsorodva. Megtámaszkodva öklén fordul jobban felé. Meglepetten kerekednek ki szürkéskékjei jobban rálátva a barátjára. Keze kinyúlva fog rá Mae térdén pihenő kezére és szorít rá egy apró mosollyal.
- Elmesélem mi a helyzet, de előbb elmondod mi volt a gáz? Hogy miért nem voltál annyira? - el is engedi. - Család? - teszi fel a kérdést óvatosan, tekintete villan félre a vízre. Bármi is a válasz Mae is a nyugit keresi, de nyilván nem a víznél, hanem Kendénél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Damien Sebastian Felagund
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 320
Írta: 2021. július 24. 22:25 | Link

Médi

Túlzás, hogy mindig a család lenne a téma - persze, folyamatosan nyaggatják ilyen-olyan formában, hogy hagyja a francba az iskolát, menjen inkább egyetemre vagy akkor álljon munkába, azonban nem ő lenne, ha cserébe nem gondoskodna róla, hogy az ötlet felvetője megbánja, hogy egyáltalán kiejtette a száján. Egyre kevésbé reméli, hogy valaha is varázsolhat még vagy hogy a dadogás majd elmúlik. Szóval az aktatologatás várhat, inkább olvas, csavarog, macskázik, a mugli világgal ismerkedik és zenél, aztán mindezt megosztja Médivel. Többnyire nála csöveznek, mert mióta Charlotte elment, a madár se jár felé, de ha jobb a kedve, magával rángatja menyasszonyát - ugh, ez a szó - kirándulásaira.
Ma este a stégen kötöttek ki, aminek deszkái még mindig langyosak, ahogy megszívták magukat a napsütésben meleggel. A cipőjét már az elején lerúgta, a vízbe lógatja a lábát és lustán támaszkodik egyik karján, ami mellett félig ivott sör áll. A kérdésre az elrobogó lány után pillant, majd megingatja a fejét. Életében nem hallott még máklikőrről - első hallásra olyan, mintha valaki az ópiumnak akart volna valami fedőnevet adni, második hallásra a karácsonyi bejgli dereng fel.*
- Hol a p-pokolban szeded e-eezeket?-*mármint ő általában marad az enyhébb alkoholoknál, félig kényszerűségből, félig mert igazából elég - leinni magát a sárga földig nincs oka, mindössze kellemesebben telik az idő spiccesen. Ettől függetlenül elveszi az üveget és beleszagol, felszisszenve.*
- Az eegyik sz-szobatársam k-k-két aaalkalommal hozott gyógynöv-vényes d-dióppálinkát. Eelőször és ut-toljára. Nnneve is volt! "Nnnagymama g-golyószórója",-az arckifejezéséből ítélve ez roppant találó elnevezése volt az italnak, ami maradandó benyomást tett mindenkire. A felvezetés ellenére némi nézegetést követően vállat von és meghúzza az üveget, felhúzott szemöldökkel meredve a címkére.*
- Ez édes. Huhh.-*Visszaadja a lánynak, mert ez még akár ízleni is fog neki. Úgyis addig maradnak, ameddig akarnak, Médi ma hivatalosan nála alszik, a Radetzky családnak meg aztán soha eszébe nem jutna, hogy itt keressék őket sötétedés után.*
- B-b-betáblázták mmár a szünidődet?-fordítja a másik felé bozontos fejét, mert aggasztóan közeleg a tanév vége.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 385
Írta: 2021. július 26. 21:20 | Link

Dami

Egy ideje szinte minden szabad percét Damiennel tölti. Talán a nagyapja neve, talán a vőlegénye családjának említése, talán csak Médi túlzott energiája az, ami miatt elpártoltak mellőle a barátai. Igazából nem bánja, mert így legalább azok veszik körül, akikkel tényleg jól megértik egymást, és az együtt töltött idő nem feszengős, sokkal inkább szórakoztató.
Amikor felpattan, inkább a túlzott energiájára lehet tippelni, mint eltaszító tényező. Rellonos létére ugyanis olyan, akárcsak egy eridonos hurrikán. Képes elsöpörni mindent és mindenkit, ezt pedig sosem fogja igazán kinőni.
- Berci segített - vonja meg a vállát. Általában csak a gondoltára lelkesedik fel, hogy ő most majd jól be fog rúgni, aztán ennek két korty a vége. Talán majd ma, talán a máklikőr meghozza a kívánt hatást. - Egész jó az illata. - Állapítja meg a grimaszt követően. Azt Dami is biztosan tudja, hogy ezt nem gondolta komolyan.
Felvont szemöldökkel hallgatja a diópálinkás történetet, majd elhúzza a száját.
- Miért a nagyié? - igen, Médi. Ez az első és legfontosabb kérdés. Ezalatt végigköveti a fiú minden egyes mozdulatát, egészen addig, míg bele nem kóstol az italba. Ő a tesztalany, a lány csak akkor iszik belőle, ha Dami nem köpi ki a vacsorájával együtt.
- Édes? Mint a karácsonyi süti? - azonnal kiveszi a kezéből az üveget és mohón belekortyol a likőrbe. Először elfintorodik, mert az íze túlzottan intenzív és kicsit csípi is a torkát, majd ahogy ízlelgetni kezdi, ráküld még egy kortyot. - Damien! - vágja gyomron lendületből a felfedezésének nem csak hangot, de mozdulatot is adva. - Ez nagyon jó.
Miközben visszadugja az üveg nyakát, tekintete a mellette ülőn állapodik meg. Átfut egy gondolat az agyán, amire hümment egyet.
- Szerinted ilyenkor azt hiszik, hogy lefekszünk egymással? - teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a feltett kérdést. Megint hümment. - Nem, mert azt mondtam nekik, hogy veled akarok nyaralni menni. Meglóghatsz ahová csak akarsz. - Végül a saját kérdését sepri a szőnyeg alá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. július 27. 00:27 | Link


#májusvége
#mégnincsnyár
#holaboldogság?
#LostBoy



Jól estek neki a szavak, melyeket Kende mondott ki. Az ő szájából mindig egyszerűnek hatottak a problémák, mintha nem is lettek volna. Elhajóztak a dagállyal. Azonban a belsőjét csak még jobban elkezdte mardosni a bűntudat, ahogy tudatosultak a szavak. A buli utáni nap még észnél volt, tudta, hogy Loki rosszul van, de nem gondolta, hogy ennyire. Titkon remélte, hogy majd egyik este meglátogatja. Bekúszik mellé az ágyba, és a mellkasához szorítja, ahogy mindig. Most is önző volt. Fel sem merült benne, hogy másnak is problémái vannak. És nem mellesleg gyenge, mert képtelen volt egyedül szembenézni a fájdalommal. Most mégis megpróbálta.
Halvány mosolyra húzódtak ajkai, és ingatni kezdte a fejét. - Nem, a családot tudom kezelni - jelentette ki viccelődve, pedig rémálmaiban visszatér hozzá a pillanat, mikor a szülei megálljt parancsolnak az ámokfutásának. - Ez... tudod, itt volt - helyezte a jobb tenyerét a szíve fölé a lány. Még mindig nem akarta kimondani Boróka nevét, mintha még mindig tartozna neki annyival, hogy titokban tartja a kilétét. - Elrabolták és darabokra törték - kocogtatta a mellkasát a kezét. Csak mellékes cselekvés volt, hogy elvegye saját figyelmét. Hogy ne kezdjen el újra sírni miatta.
- Most te jössz. Otthon? Vagy... - mutatott befele a tóba a lány, néma kérdésként kimondva azt a dolgot, melyet aligha tudott felfogni. Borókában is imádta a lángot, ahogy Kendében is a morajt, vagy Lokiban a képeket. Mind olyan tehetségesek voltak, hogy ő azt felfogni nem tudta. Most a szőke arcát nézte. Válaszokat keresve, hogy még mindig vérében csörgedezik-e ez a plusz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2021. augusztus 1. 17:57 | Link


A családot tudja kezelni. Kende lassan vezeti el a lányról szürkéskék tekintetét, vissza a vízre, aminek a tetején a fények játszanak, odalent mélyen pedig tök sok titkot von magába. Mint ez a barátság, mint Kende, vagy eleve Reinerék. A családja témája nagyon necces terep, nem is akar párhuzamot húzni Reinerék és Dairkék közt, mikor a két aranyvérű család bár állatira hasonló, nagyjából annyira különbözhet is. Kende sokszor nem tudja kezelni és ezt, mint a huzat el is ismeri és valami nem kóser a Szösztalicska körüli megérzésiével sem. Mégsem a család tette be a krachot, hanem… mi? Visszafordulva néz Mae mellkasán pihenő kezére. Tüdőgyulladása volt? Homlokát ráncolva szólna, de újabb szavakat mond a dán és Kende arca kissé elnyúlik. - Szerelmes lettél? - hitetlen kérdezi, egy pár pillanatig elfelejt pislogni. Aztán leesik neki az is, hogy összetörték a szívét. Ennyit a szerelemről. Hitegetés az egész. - Csak nem a levitás szőke a bulidról? Lili asszem - értetlenkedik tovább teljesen őszintén. Le van maradva és ezzel nincs egyedül. Füléhez kapva morzsol rajta párat, majd ül közelebb a Maehez és balját teszi a vékony lány hátára. - Minden frankó lesz - mondja, mert ebben biztos.
Elnyílnak ajkai, aprót sóhajtva pedig csak félre billen a feje a mutatott irányba. - Nem sokat szövegeltünk azóta, de, ja, lett volna egy versenyem - felhúzott jobb térdére támaszkodik lezseren könyökével. - Ifjúsági bajnokság, itt Európában - amire hónapok óta készült, ahol végre több mágus úszóval is találkozott volna, de el lett barackolva rendesen. - Károlyék rászerveztek, szóóóóval ezen nem vettem részt - túr a hajába, éppen csak félre sandít a barnára. - Szarabbul is alakulhatna a szezonom, de nem vészes, majd jövőre megpróbálom újra - legalábbis reméli, hogy addigra formába tudja hozni magát és nem esik vissza. Mondjuk ahhoz nem ártana vízbe mennie, és megtalálnia az elemét, tekintve hogy rohadtul érzésből úszik. Mégsem akarja ezt rányomni most, mikor fontos neki Marina és pont megvannak a maga gondjai.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. augusztus 13. 19:11 | Link


#májusvége
#mégnincsnyár
#holaboldogság?
#LostBoy



Még jobban összeszorult a gyomra a ki-nem-mondott gondolatokra. Kende kegyetlenül megkérdezte tőle azt az egyetlen szót, amit még ő maga sem mert feltenni. Pedig elég egyértelmű volt, és még sose érezte ezelőtt. Összébb húzta a karjait a lába körül, mintha megvédhetné ezzel a mellkasát a közelgő nyilaktól.
- Nem, Lili teljesen okos. Ez…. titkos volt – vallotta be őszintén. Utálta, hogy nem mondhatta el, és most még inkább pokolba kívánta saját magát azért, mert hallgatott Borókára. – Nem tudom mennyire láttad. Vagy Loki menyire avatott be, de… volt egy nem teljesen normális mértékű crushom Ombozi Borókán. Amikor ő megcsókolt egyszer, akkor jöttem rá, hogy talán nem csak… tudod. Hogy nem csak a fiúk tetszenek – magyarázta a barna keresve a szavakat. Nem akarta kifejteni. De el kellett mondania. Máskülönben hogy várhatta volna el Kendétől az igazságot?
- A rellonon belül nem nagyon védik, hogy a lányok ne mehessenek át a másik lány szobába, szóval mindig nála találkoztunk. Én azt hittem csak nem áll készen arra, hogy másoknak is bevallja, hogy nem heteró. Szóval megígértem neki, hogy nem szólok senkinek, amíg ő nem mondja, hogy mehet – magyarázta lassan. Napok óta ezeket a gondolatokat kergette, szóval nem volt számára újdonság. Csak kimondva még hülyébbnek érezte tőle magát. – Aztán kiderült, hogy heteroszexuális. Ráadásul el is van jegyezve – fejeztem be a történetet. Jól esett neki, hogy végre elmondhatta valakinek. Egy kicsit a szíve is megnyugodott ebben a légkörben. Míg Kende el nem kezdett mesélni.
- Várj. Ez a verseny, amiről meséltél mielőtt vége lett volna az évnek? – kérdezte Mae hitetlenkedve. Szőke barátja elég keveset oszt meg velük, éppen ezért mindig nagyon figyelt rá. – De ez nem úgy megy. Mond, hogy minimum egy olimpiát szerveztek rá, akkor esetleg megbocsátom nekik – ráncolta szemöldökét a lány. Igazából csak a szája volt nagy, és ezt Kende is tökéletesen tudta. Megvoltak a saját eszközei, amivel sarokba tudta tartani a szüleit, de éppen annyira félt az apja haragjától, mint bármelyik értelmes aranyvérű gyerek.
- Kende. Őszintén. Mi az, hogy nem vészes? – kérdezte mérgesen a barna. Látta már a szőkét a vízben. Annak környékén. És most annyira más volt a kisugárzása. Valami nagyon nem volt rendben. – Voltál idén versenyen? – tette fel végül a legnagyobb kérdést.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Szávay Edmund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. augusztus 31. 22:32 | Link

Rebeka
animágia óra part III., négy lábon beköszönve;
______________________________________


Felnevetek a szavaira, pontosabban elképzelve, hogy nekem az eső hozott meg bárminemű plusz centit. Ha ez így menne, eső idején eldobná mindenki az ernyőt és hadd szóljon, azonban még a levesnek sem volt ehhez közé. De aranyos.
- Igazából, a rossz gyerek és a kirakás részben meg is volt. Na nem az esőre és nem is végleg, de edzettem anyám türelmét rendesen – és akkor apámról még szó sem esett, pedig neki „neve volt” és két eminens fia. Aztán jöttem én és az öcsém, akik elrontottuk az egész összképet. Lehet akkor megbánta, hogy még vállalt kettőt, azonban ezt már sosem tudom meg és vissza sem vonható.
- Tudom. A puha bundám mindenkit megnyer – nekem meg fejben könnyebb. Akkor valahogy nincs feszengés. Azonban Rebeka mellett még nem váltottam úgy, hogy a kínos gondolatok vagy bármit eltüntessem. Valahogy, nem is tudom, nem kell menekülőút, akkor elcseszem és rendbe is hozom  - ha tudom – két lábon, hátha egyszer az életben sikerül is elsőre meg úgy, jól. Eddig nem egészen jól megy. Ahogy azonban felnyúl és a fülemnél kezd birizgálni, a hideg ráz ki, de nem rosszból. Kutyaként ez is más, most csak szusszanok halkan egy jólesőt, miközben fejem döntöm meg felé és a pillanatnyi libabőrt egy vigyorral leplezem.
- Még egy kicsit balra. Igen, még kicsit… pont ott. Köszönöm – megrázom a fejem, mintha muszáj lenne, majd, mintha ez természetes és mi sem történt volna, már megyek is tovább a dologgal. Pontosabban a tűvel, amit még magammal is hoztam. Nekem ez maximum piszkafának jó, de a fogamhoz meg mégis túl vastag, így aztán minek tartsam meg alapon juttatom vissza.
- Na, tizenkettő pont jól nézne ki nyakláncnak – bólintok, hogy úgy képzelem el, mint egy bennszülött törzsi nyakéket, színes is, meg minden, miközben csilingel is azért. - Most meg nem vagyok nagy? Az előbb az esőn áztam pedig – vigyorgok egy sort, majd legyintek. Ha eltört volna, veszek másikat, de most nem is ez a lényeg. Arra szép lassan térünk rá végre és indulunk meg elsőre.
- Dehogy szekállak. Viszont akkor mondd, mi az egyik feltétele az első átváltozásnak? És ami nem a bájital – akkor már picit mégis, egyszerűt, majd ha a jegyzeteket átnyálazza, úgyis újra előveszem a témát és a fontos lépéseket megint átvesszük, kikérdezem. Nem osztogatok jegyeket, felesleges. Nekem egy nagy „ajándékom” van a végére, mégpedig a feltételezett siker. Azt pedig nálam is jobban várják.
- Jó, akkor plüss egér, bár az élő jobb. Sőt – tudom én, hogy aranyos, de nem fáj neki, viszont mégsem valami olyasmi, ami mint a kő, amit felvesz. Azonban nem tiltakozom, amint a térdemre teszi, jó néző módjára bámulom, ahogy varangyossá válik.
- És ha most megcsókolom, akkor királylány lesz vagy megint kavics? - szerencsére esély sincs ezt megpróbálni, a kavicsbéka már menekül is és egy apró placcsanással eltűnik a tóban.
- Nem volt ronda. Vagyis, a békák eleve azok, szóval nyugi. Tökéletes volt – mosolygok is rá, bár lehet elfogult lettem? Nem tudom, nem nagyon néztem meg jobban, mint amire volt időm. A lényeg a siker.
- Mindenki azt választja – bólogatok, majd keresgélve húzom elő a kis fiolát. - Ez itt a mandragóra levele. Ez az egyik fontos alapanyaga a bájitalnak, azonban, van vele egy kis bibi – nyújtom át neki, mielőtt folytatom. - Ennek egy egész hónapig a szádban kell lennie. Nem lehet kivenni alváshoz, fogmosáshoz, sőt, csókolózáshoz sem – itt azért kicsit többet elidőzök rajta. - Ha mégis kiesik, lenyeled, kapsz másikat, beteszed újra, de kezdődik előröl. A próbálkozások száma végtelen, de hülye hobbi. Szerintem ez a nehezebb mindközül – nekem bőven az volt. Utáltam, most is hogy látom, feldereng bennem az íze. - Mit gondolsz, menni fog?
Utoljára módosította:Szávay Edmund, 2021. augusztus 31. 22:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2021. szeptember 5. 15:56 | Link


Nem egyformák. Nem tudja átérezni amiről szó van, de igyekszik figyelni. Nyugodtan járó mellkasa mellé billen még érdeklődőbben oldalasan a feje, kusza tincsei azzal együtt mozdulnak. Látja a barátján és azon ahogy öleli magát, hogy olyasmiről fog beszélni, amiről nem sűrűn. Kende ráncolja szemöldökét a tikos szó hallatán, onnan meg csak egyre jobban elnyílnak ajkai - bár ez főleg azért, mert nem tudja kiről beszél. Ki az a Boróka? Válaszul ráz a fején, hogy nem lett beavatva, a dude megtartotta a megtartani valót. - Hogy biszexuális vagy - ő ejti ki kedves hangon a tényt, a másik helyett, ahogy Mae teketóriázik. Biszex, és ez teljesen jól van így. Valahogy Kende halvány mosolya is ezt próbálja üzenni, amíg csendben hallgatja tovább erről a Borókáról. A következő néhány mondattal fordul csak jobban Mae felé, bootol és pislákol. Mert a “legalább szexeltél egy jót” jelenleg nem a legjobb válasz. A barátja nem kicsit lett átvágva a palánkon. - Sajnálom - túr a hajába, majd támassza ott a fejét. Elkapja Mae pillantását. - Jól csináltad, az megvan? Megtartottad az ígéreted, miközben ő vesztett - nyugodtan csengő hangja kúszik közéjük, majd előrébb dől és mosolyogva ad egy csókot Mae szájának szélére, balja simogat a lány hátán, végül visszahelyezkedve megpaskolja. - A szar érzés, majd elmúlik… elmúlasztják. Elviszlek bulizni, keresünk neked valakit - vigyorodik el, mert nem is kérdés, hogy nem szerelem kell ide, hanem valami sokkal hatékonyabb és valódibb. - Különben, baromság, frankón nem hetero, ha kívánt, szexeltetek és élvezte - von vállat magabiztosan
- Nem tudom - ki emlékszik már arra? Állandóan szövegelnek. - Szerintem biztos mondtam ezt is, ja - a folytatásra pedig csak halványan mosolyog, ami cseppet sem igazi, mégis benne van minden. Nem. Pont nem olimpiát szerveztek rá, ami meg tényleg lesz, arra nem juthat így el. Nagyra kerekednek szemei a kérdésre. - Persze, hogy voltam - nevet kínjában. - Végig nyomom a szezont, edzéseim is vannak - pillant vissza a vízre. - Csak, nem is tudom… - birizgál a fülén. - Nem bánom, hogy idén ritkábban úszom meg az aranyat, én… - sóhajtva fordul a szösztalicska felé. - Emlékszel, hogy véletlen leborítottalak sörrel még a padláson? - kérdezi, valami reakciót vár és folytatja. - Azóta csak nehezebb az elememmel - pillant is vissza a víz felszínére, a saját majd Marina tükröződésére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. szeptember 8. 23:31 | Link


#májusvége
#mégnincsnyár
#holaboldogság?
#LostBoy



Egy pillanatra beleszorult a szó. Ajka megremegett a szó hallatán. Olyan furcsán ismerős volt, és habár már kezdett megbarátkozni a gondolattal, még mindig volt benne egy gát. Halványan elmosolyodott Kendére nézve. A szőke büszke volt rá, és ez erőt adott neki. Minden tekintetben. Csakis amiatt a nézés miatt volt képes egyáltalán folytatni a történetet. Egyben tartotta, mint hóembert télen a hideg.
Ahogy haladt előre a történettel csak egyre kisebbnek érezte magát. Legszívesebben eltűnt volna a világról is. Nyelte volna be a stég fapadlója, csak hogy ne kelljen megint összetalálkoznia a rellonossal újra a folyosón. Ahogy Kende közelebb húzta, egyszerűen nem bírta tovább, és újra eltört a mécses. A szöszi mellkasába fúrta a fejét, és szemeiből hullani kezdtek a könnyek. - Én tényleg szeretem - nyüszítette a fiúnak, bár a pulcsija a hangot félig elnyelte. Mellkasa szabálytalanul járt, ahogy még mindig próbálta visszafogni a sírást.
Elnevette magát. - Azt nem lehetett nem élvezni - jegyezte meg szokásos vicceskedő hangján, bár szemeiben látszott a megtörtség. Mikor Kende mesélni kezdett félig kibújt az öleléséből, hogy jobban rá tudjon koncentrálni. És kell is neki, hiszen a félmondatokból tényleg nem sokat ért. Összeráncolta a szemöldökét. Valami igazán rossz fog jönni, ha másból nem is, de a fülbirizgálásból meg tudta mondani. Kende csak akkor szokta ezt csinálni, ha zavarban van.
- Persze, a kedvenc pulcsimon azóta is ott a nyom - bólintott azonnal Mae. Hangjában nem volt semmi megrovás vagy neheztelés, szimplán csak annyira koncentrált Kendére, hogy nem is figyelt arra miket mond. No nem mintha általában tette volna.
- De azért hozzáférsz nem? Mármint hogy tudod valamilyen szinten használni? - tapogatódzott kicsit sem finomkodva a barna hajú. Szemei még mindig vörösek voltak a nemrég hullajtott könnyektől, de tekintete határozottságra utalt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Damien Sebastian Felagund
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 320
Írta: 2021. szeptember 13. 21:48 | Link

Médi

Túl régről ismerik egymást, hogy ne legyenek tisztában a másik tikkjeivel - ezen a ponton a lány furcsaságainak java már fel sem tűnik Daminak, az meg, hogy ki-ki házának megfelelően viselkedjen, sose érdekelte. Micsoda kalap sz*r, összerakni a hasonló viselkedésű diákokat, hogy soha, véletlenül se tanuljanak mást.
- P-p-passz. Mmert úgy viccesebb?-*felvonja a szemöldökét, ami nem látszik, de a hangsúlyon érződik. A kalasnyikovos-hajcsavarós mama képe valahogy effektívebben beleég az ember agyába, mint ugyanez a tatával.
A következő reakciója egy roppant méltóságteljes (janem) nyögés, ahogy Médi könyöke és alkarja beékelődnek a bordái és gyomorszája táján.
- A ff-fúriafűz 'nyádat, nnne csapdoss már!-*elkapja a lány csuklóját, átmenetileg ártalmatlanítva őt, közben sörét áthelyezi arra az oldalára, ahol Médi nem tudja ráborítani. Csak utána engedi el, rosszalló mormogással masszírozva meg az ütés helyét - a franc se érti, de retek fájdalmas volt.
- ...???-*a kérdésre tátog egyet, mert - szökőévente - őt is érik meglepetések és első reakcióját eldadogni sem tudná hirtelenjében. Egyébként meg szalonképtelen francia káromkodás lenne, amiért nem kár, mert ha Médi el találja tanulni, mindenki egy emberként fordul majd Dami felé, hogy leverje a veséjét érte.
- H-hát...-*kinyúl az üvegért, hogy kidugaszolja és éles szögben megdöntve alaposan meghúzza azt,*- h-a eeeddig nnnem, e-eeezen k-k--kkijelentésed u-után mmmár t-t-ttutira.-*Jó, hogy sötét van, bár a hirtelen felerősödő dadogást az se rejti el. Az agya hirtelen teljes sebességgel pörög, ami ritkán jelent jót, ebben a helyzetben pedig még kevésbé. A gondolat, hogy eddig olyan szépen sikerült elkerülnie a felvilágosító beszédeket és az aranyvérűség miatt előre sejthető utódnemzési és házastársi kötelezettségekes cirkuszt... Idő kérdése csupán, mikor jut el az információ a Radetzky családtól a Felagund-felmenőkhöz.*
- K-k-kedvet k-k-kk-kaptam a v-vizsgák s-ski-p-ppeléséhez,-*a hang tompa, annak tanúságaként, hogy kezébe temette az arcát és épp a tenyerébe beszél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 385
Írta: 2021. szeptember 15. 20:29 | Link

Dami

Lehet. Megvonja a vállát, de a továbbiakban nem érdekli sem a nagyi, sem az említett néni családja. Kíváncsisága a likőrre koncentrálódik. Médiben ez örök, sok minden érdekli, aminek általában hangot is ad. Talán nagyobb lelkesedéssel is, mint azt általában az emberek megszokták. Így könnyedén okoz fizikai fájdalmat egy ártalmatlan ütéssel is, de mivel Damien egy nála két fejjel magasabb, nem éppen törékeny kisfiú, felnevet a reakcióján. Ő Médi, a százhatvan centis szörnyeteg.
Miközben őszinte érdeklődéssel nézi Damit, fél szemöldöke megemelkedik. Nem érti a reakció miértjét, hisz egy ártatlan kérdést tett csak fel, majd kiegészítette valami teljesen eltérő, így mégis szépen egybeolvadó dologgal.
- Most mi? Zavarba hoztalak? - általában nem szokta szóvá tenni a hirtelen változásokat, most azonban kiszalad a száján a kérdés. - Addig jó, amíg elhiszik. Meg kellene gondolnom, hogy színésznek megyek az aurorság helyett, szerintem tökéletesen játszunk. - Hangja szárazan cseng a lány hanglejtéséhez képest. Vicces, ha belegondol, mit képzel a családja, kevésbé szórakoztató viszont a valóság és a hetek felgyorsult múlása.
- Már megint? Utol foglak érni hamarosan - felhorkant, mert egyáltalán nem örül annak, hogy Dami ennyire nem foglalkozik a jövőjével. Aztán elveszi az üveget, s meghúzza, miközben vállával meglöki a mellette ült. - Vagy pont ez a szándékod, hm? Hogy jóslástanon foghasd a pad alatt a kezem? - határokat nem ismer, de profin zavarba tudja hozni a másikat anélkül, hogy ezt észrevenné. Médi csak viccelődni próbál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Damien Sebastian Felagund
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 320
Írta: 2021. szeptember 23. 09:15 | Link

Médi

Ártatlan kérdés, meg a nagy, büdös, ropogós sárkánytrágya. Lehet, hogy el kellene engednie az óvatosságot és csak káromkodni egy szép folyékonyat franciául, amennyire dadog, úgyse lenne esélye senkinek felismerni az eredeti szavakat. Az akadozás azonban általában elveszi még azt a kevés megkönnyebbülést is, amit a trágárság adhatna, helyettesítve az epeként torkába kúszó, maró undorral.*
- Menj a p'csába,-*közli roppant tömören, mert ez egy rohadt egyértelmű helyzetre...megalázó kérdés. A máklikőrt leteszi maguk közé, minél tovább hallgatja a lányt, annál nagyobb kísértést érez, hogy itthagyja ezt a beszélgetést. Elfordítja a fejét, kitapogatja a sötétben a sört és lehúzza a maradékot, miközben a gyomra egyre kisebb csomóba próbálja kötni magát - tiszteletreméltó igyekvés, tekintve, mennyi minden landolt benne már az este.
- ...-*a hallgatás mögött visszanyelt megjegyzés van, durva, elevenjéig hatoló tüske. Fogait összeszorítva tartja vissza, mert mocskosul kevés szövetségese van. Ennek ellenére a színjáték következménye lesz az is, hogy ha őt tekintik Médi "megrontójának", akkor gyakorlatilag nullaközeli esélyük maradt a házasság elkerülésére. Már azon túl, hogy valamelyikük kitagadtatja vagy megöli magát.
- És?-*felcsattan, mert a három éve gyűlő keserűségnek csak egy szikra kell - konstans emlékeztető minden óra, valahányszor csak áll és nézi, amint mindenki más varázsol, s még azok a tárgyak is, ahol nagyrészt elméleti anyagot kapnak, tömve vannak olyasmivel, amit hiába tanul meg.*
- Persze. Majd erre hivatkozom a tanácsadáson, amire beutalt a hávé,-*alattomos lassúsággal kúszik hangjába a fenyegető él, az a túlontúl édes árnyalat, ami mögött szinte tapintható a felgyülemlett indulat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 385
Írta: 2021. szeptember 23. 20:53 | Link

Dami

Médi szemöldöke magasra szalad, a mozdulatban is megáll a keze, amivel az üveg után nyúlna. Megütközve néz a mellette ülőre egy darabig. Nem veszi komolyan, elvégre Radetzky Médiről beszélünk, aki tizennyolc évesen is azon az úton van, hogy egyáltalán közeledjen a felnőtté váláshoz. Még nem, még visszafogja magát. Ha elmenne egy pszichológushoz, valószínűleg érdekes dolgokat állapítana meg róla, kiindulva az édesapja korai halálából.
Próbálkozik, hátha visszajön Damien kedve az élethez és ott folytathatják az esti szórakozást, ahol abbahagyták. A tipikus Médiskedés azonban nem jön be, sőt. Meg is húzza magát egy időre, pedig egész lényében tombolni kezdenek az érzések, amiket egyébként sosem engedett még ilyen szinten elhatalmasodni. Mindig pozitívan áll a dolgokhoz, legyen szó múltról, jelenről, vagy jövőről. Most viszont csak szorítja az egész a mellkasát, amin egy nagyobb korty likőrrel igyekszik segíteni. Az ital égetve a torkát, nagy gombócként kúszik le a gyomrába. Újabb percek telnek el csendben.
- Egy szemét f*sz vagy, Damien - állapítja meg halkan, maga elé nézve. - Nem én tehetek róla, hogy szar az életed. Képzeld, én sem repesek az örömtől, mert hozzád mehetek feleségül. Vagy mert évek óta azt játsszuk, hogy kedveljük egymást - Médi még sosem volt ilyen undok, keserű, mint ebben a pillanatban. Állkapcsa megfeszül miközben a fiú felé fordítja a fejét. Nem gondolja komolyan, egyszerűen csak nem érzi kölcsönösnek. Mert ő kedveli, sőt, barátjának tekinti a Felagund fiút. - Pedig azt is gyűlölöd, ahogy levegőt veszek - közelebb hajolva, a másik fülétől nem messze sziszegi a szavakat. Ebben a percben nem gondolkodik. Nincs félelemérzete, nem látja maga előtt a jelenetet, amint Dami a tóba fojtja dühében. Pedig esélyes, ha egyre jobban megered a nyelve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Damien Sebastian Felagund
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 320
Írta: 2021. szeptember 28. 22:31 | Link

Médi

Ebben a pillanatban a közöttük lévő rések, repedések követhetetlen gyorsasággal válnak szakadékká. Minden újabb szó, gesztus, maga a hangszín is ék, amit a lány szinte élvezettel ver egyre mélyebbre. Amilyen fennhangon hirdette, milyen remek színész, Damien összerándul a folytatásra, ami szerint azt is csak megjátszotta, hogy szövetségesek lennének. Sértett büszkesége, amibe Médi az imént beletenyerelt, elhallgat, hogy átadja helyét valami egészen másnak, s ez a más úgy gyűri egyre ocsmányabb, élesebb formába lényét, ahogy keze tudná a sörös pléhet összeroppantani. Ugyanaz az undorító, ragacsos sötétség, amit akkor érzett, amikor utoljára ennyire sarokba szorították.*
- H-ha--h-h-hha...K-k-kk-k-k!-*próbálna közbevágni, de képtelen akár egy szótagot is kinyögni, hiába vág rá ököllel a sötétben a saját lábára; így a másik zavartalanul befejezheti mondandóját. A combjába hasító fájdalom sem tudja elnyomni azt, amit a szavak metszenek belé. Pont azért vágnak lényébe, mert kedveli Médit - a maga módján, amióta csak bejelentették az eljegyzésüket, igyekezett a kedvében járni. És nem várt cserébe semmit, nem volt apróbetűs rész, amit azok vágnak egymás fejéhez, akik számon tartanak minden szívességet, minden jótettet és segítséget. A falazás, a csip-csup ajándékok, a közösen eltöltött idő, az éjszakába nyúló beszélgetések őszinte kedvességből undorodó megvetésbe olvadnak. Mert ostoba volt, ha azt hitte, értékelni fogják - naiv, érzelgős, gyenge és nevetséges. De főképp ostoba, teljesen hülyét csinált magából, hónapokon, éveken át erőlködve. Biztos remekül szórakoztak rajta, ahogy legnagyobb erőfeszítései ellenére sem ért el semmit. Arca vicsorra húzódik, s a légzése egyre sekélyebb, szaggatottabb. Üvöltene, mert csak ez maradt, az artikulálatlan, állati hangok - bármi, amit érez, gondol, kimondhatatlan, rothadásnak indult indulathalom.
Váratlanul ugrik fel, maga alá kapva lábait és egyszerre óriásként tornyosulva a lány fölé. Egy perceknek tűnő pillanatig a kés is megállna a levegőben a feszültségtől, főleg, amikor a lány felé mozdul, olyan hirtelenséggel és erővel, hogy esélye sem lenne védekezni. Azonban a gitárját ragadja fel, hogy szó nélkül sarkon forduljon, otthagyva a stéget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 385
Írta: 2021. október 1. 22:37 | Link

Dami

Olyan feszültség ül köréjük, melyet Médi korábban még nem tapasztalt. Még az eljegyzéskor sem. Talán az apja halálakor volt benne ennyi düh, ennyi lappangó érzelem, amitől legszívesebben csak felüvöltött volna. A mellkasát most is feszítik az érzések, de azok után, hogy a fiú fejéhez vágja a dolgokat, egy szót sem szól. Levegőt is alig vesz, mert érzi, hogy ezzel most nagyon csúnyán átlépett egy határt, amit nem kellett volna.
A rossz érzések mégis ott keringenek benne. Pillanatok alatt dől össze a felépített világuk, amelybe elmenekültek a valóság elől. Médi mindig azt remélte, hogy az idő múlásával majd helyrejön minden, ők pedig azután is jóban lesznek, hogy a nagyszüleik rájönnek, nem kell őket egymáshoz kényszeríteni. Másra nem gondolt. Nem vette számba annak lehetőségét, hogy mi lenne, ha csak úgy felbontanák az eljegyzést. Nem gondolt bele mielőtt megszólalt, hogy mi lesz, ha ezzel eltaszítja magától a fiút. A hirtelen harag csak ritkán jellemzi őt, de mindig a legrosszabb pillanatban.
Végig a mellette ülőt nézi, már amennyit a sötétben lát belőle. Az alakja kivehető, s arcát is úgy ahogy, de látja. Bár ne látná, mert olyasvalamivel kell szembenéznie, amire nincs felkészülve. Damien hirtelen mozdulatára ugyan hátrahőköl, és szíve hevesen kezd verni, nem mozdul. Nem áll ellen és nem menekül, egy fél mozdulatot tesz csak a zsebében pihenő pálcája felé. Elnyílnak ajkai, amikor hirtelen mozdulattal Dami a gitárja után nyúl, s Médi ajkain kiszalad az egész idáig bent tartott levegő. Néhány másodpercig hallgatja a stégen csattanó léptek hangját, majd hirtelen felugrik és futni kezd utána. Megbotlik kétszer a lécekben, mire előhúzza a pálcáját és fényt varázsol maga elé.
- Damien! - hangja egyszerre cseng parancsolón és kétségbeesetten, a végén pedig elcsuklik. Jelen pillanatban nem érdekli semmi, az sem, hogy minden holmiját a stégen hagyta, ahogy az sem, kitöri-e a bokáját.
Amikor beéri az óriás barátját, megragadja a karját azt remélve, lesz valami haszna és Damien legalább hajlandó lesz megállni.
- Kérlek maradj! - kezét leengedi, ahogy a pálcáját is. Mellkasa szaporán emelkedik és süllyed, ahogy Médi próbálja visszafojtani a sírással vegyített kiáltást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2021. október 5. 20:01 | Link

Edmund

- Mint az enyémet. – Komolyan, pontosan érzi min kellett átmennie szegény asszonynak, míg felnevelte Edut. Bár mi tagadás, az ő szüleinek sem volt éppen egyszerű dolga vele, hát még a bátyjával. Igazi rosszcsont gyerekek voltak, Rebeka meg olyan flegma kamasz, hogy kész csoda, nem rakták ki otthonról. Mondjuk valószínűleg azért, mert az év nagy részét iskolában töltötte és nem otthon.
- Használsz rá valami különleges sampont? – Néha igazán nem érti, hogy honnan jön belőle ennyi hülyeség, de kicsit olyan, mintha megnyitnának egy csapot, amit aztán nem tud elzárni. És csak zubog és zubog belőle a végeláthatatlan baromság, amin a végén már ő is csak nevet kínjában. De nem ez az egyetlen totális őrültség, amit elkövet, az, hogy megcirógatja a másik fültövét, mintha csak valóban kutya volna túlmutat szavain. Kész őrült ma délután és köszöni szépen, élvezi.
- Ne kötekedj már állandóan! – Most nem mindegy, hogy kicsi vagy nagy? Nem kell állandóan emlékeztetni arra, hogy hajlamos igencsak ellent mondani saját magának is, nem még másoknak. Ő már csak ilyen, megtestesíti a két lábon járó ellentmondást.
- A mandragóra levélre gondolsz? – Legjobb technika, hogy leplezze bizonytalanságát. Úgy tesz, mintha ő lenne az okosabb, és ezért kérdezne vissza, és nem azért, mert igazából nincs képben. Na jó, erős túlzás, hogy nincs képben, mert azért de, nagyjából tudja mi merre hány méter – anélkül nem is vágott volna bele – de na. Jobb ez így.
- Nem tehetek róla, hogy sajnálom őket, na. – Nála nagyobb állatbarátot nehéz találni. Mármint, ha mondjuk talál egy tíz centis pókot, akkor szüksége van erős férfi beavatkozásra, de nem fél sem az egerektől, sem a kígyóktól, békáktól, ilyesmiktől. – Kipróbálhatod, de szerintem béka marad – neveti el magát. Tudna mit mondani, lecsaphatná ezt a labdát is, de nem, az már sok lenne talán.
- Akkor megnyugodtam. – Érez némi elfogultságot, de hát kérlek, erről nem ő tehet. Meg egyébként is, ez némi örömmel tölti el, még ha nem is kéne, hogy ennek örüljön.
Bólogat, hogy ismeri, gyógynövénytanból ugyan nem volt nagyon penge, de ezt a szintet még meg tudja ütni. Figyelmesen hallgat, érzi a kis elidőzést ahogy a tevékenységeket sorolja. – Szerintem menni fog. Remélem. Mi a könnyebb része? – Itt az ideje, hogy ezt is megtudja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2021. október 5. 22:01 | Link


A helyzet elég para, de nem menthetetlen. Ahogy mozdul, hogy a lánynak segítsen a dolgok jobb oldalát nézni arra nem számít rá, hogy Mae arcát Kende mellkasába fogja temetni. A navinés eddig nem került olyan helyzetbe a dán mellett, hogy kimutassa mennyire érzékeny tud lenni, márpedig most vonásai ellágyulnak. Az egyik legjobb barátja olyasmi miatt sír, amihez ő aztán nagyon nem konyít. A nyüsszenő hangra simítja kezeit a sötétbarna tincsekre, amíg fejét picit lentebb hajtja és belül valamilye megremeg. Azt mondja tényleg szereti és most itt sír. Ja, a szerelem biztos hiperszuper érzés lehet - átbaszás. Ezek mégsem a legvigasztalóbb szavak lennének, Kende csendben tartja szorosabban az ölelésben a szösztalicskát. Érezte ahogy a lány feszeng és visszatartja magába azt, amit már elkezdett kiadni. - Én vagyok, Mae. Nem baj, ha sírsz - simogat rá a hátára. Fogalma sincs, hogy Darikék otthon a síráshoz hogyan állnak, de Reinerék nem éppen rajonganak az ilyesfajta érzelemkinyilvánításért, sem.
- Na, akkor legalább jól érezted magad - halk a hangja. Még egy helyzet, ami egyértelműsíti miért hisz Kende a szexben és nem a szerelemben. Azt élvezte, a másik miatt meg teljesen szétesett Mae, aki amúgy folyamatosan vigyorog és be sem áll a szája. Emiatt terelődik lassan Kendére a szó és neki kell is egy, majd még egy pillanat, hogy a helyzetet követni tudja.
- Ja, sajnálom - biccent és kér bocsánatot már sokadjára a pulcsiért, de ajka széle rezzen mert ezek szerint a lány emlékszik. - Elég minimálba, de igen - bólint, ajkai kicsit nagyobb mosolyra is görbülnek. Közben mellkasa szorul össze, ha belegondol milyen szinten hozzáférhetne, ha minden a megfelelő kerékvágásban menne. De most túl sok a ‘ha’. - Csak nem én kontrollálom mikor. Ahogyan akkor sem, a padláson - Móriccal már beszélt erről és akarta, hogy Mae is tudja. Lehet akkor is felhozza, ha a másik nem kérdez rá. - Ez ment rá  az úszásra is - néz a víz felé - és így kicsit minden összejött. De semmit nem akarok erőltetni, mert annak tényleg para lehet a vége. Más a vadmágia mint azok a képességek, amiket ha bejön elkezdesz tanulni - fejezi be végül és kis infót is ad. Nem tudja mennyire van képbe az elemivel a másik. És bár Mae korábban félig kibújt az ölelésből, ő most visszahúzza. Nem szeretne tovább erről beszélni. - Minden frankó lesz, szösztalicska. Te is és én is megszerezzük a végén, amit szeretnénk, oké? - dörzsöl Mae felkarján, majd bíztatóan elmosolyodik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Damien Sebastian Felagund
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 320
Írta: 2021. október 10. 20:06 | Link

Médi
Pictures on the wall
They make it look like I've developed taste
In all sorts of ugly things


A szakemberek valamelyike - s ezen a ponton ki bírja már számon tartani, vajon melyik lehetett a rengetegből, akiknél megfordult - azt mondta, amikor az átirányítás a legrosszabb. Amikor valaki nem töltheti ki azon a haragját, akire istenigazából dühös, valamelyik szerettét fogja elővenni, mégpedig azt, aki a legnagyobb valószínűséggel megbocsát majd neki.
De mi van akkor, ha a másik nem bocsát meg? Ha elég elfojtott harag van benne, elég pengeéles törés és pangó, poshadt vízként bűzlő keserűség?
Zúg a feje, egymást túlharsogó hangok kakofóniája, melyek hiába is tolakodnak, torkának sötétjében fuldokolnak csupán, egymást tépve-szaggatva - Damien maga is alig kap levegőt.
A nevére nem reagál, a parancsoló tónus már-már ösztönössé keményedett dacot ébreszt benne; de eljut hozzá a kétségbeesés nyirkos hidege is, tarkójára fogva.  Egy része lassítana, a másik viszont menekülne, mielőtt elég erőre kaphatna benne mindaz, ami legszívesebben már a stégen torkon ragadta volna a lányt. Valami, ami élvezetét leli a félelemben és az okozott fájdalomban, kézjegyének maradandó hegeiben.
Valóban megtorpan, ahogy a lány a karjára markol, szótlan és mozdulatlan állva a pálca fénykörében. Arca lassan fordul Médi felé s a gyér fényben lehetetlen kivenni íriszét - mintha sötéten tátongó, kerek lyukak ásítanának. Mégsem üres a tekintete, épp ellenkezőleg, pont annyira feldúlt és kavargó, mint hevesen tikkelő vonásai vagy akadazó légzése. Száját makacsul összepréseli, s egymásnak feszülő ajkai mögül fogak csikordulása hallatszik tompán. Képtelen megszólalni, hiába feszülnek nyakán az inak és fehérek a gitár nyakát szorító ujjai. Vergődik, anélkül, hogy valóban remegne vagy dobálná tagjait.
A hang, ami felszakad belőle, rekedt és nyers - fojtott üvöltés feszültségét és hátborzongató erejét hordozza. A szavak, bár akadálytalanul gördülhetnek elő, javarészt érthetetlenné nyúlnak-torzulnak, a dallam, énekének színei viszont kendőzetlenül mutatják meg. Ég és föld ez ahhoz képest, amikor más számát énekli, finom, érző pengetése és kellemes baritonja sehol sincsenek - mintha ezt saját húsából hasítaná fel. Hiába tűnik el a rekedtség fokozatosan, minél tisztább a hangja, annál fájóbb, annál mélyebben vág abba, aki hallja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 385
Írta: 2021. október 15. 22:35 | Link

Dami

Mellkasát mardossa az érzés, amit saját maga váltott ki. Pedig Médi pontosan tudhatná, hogy az embereket akkor kell megbecsülni, amikor ott vannak mellette, mert ha egyszer elmennek, talán soha többet nem lesz esélye rá, hogy elmondja, hogy érez. Vagy egyáltalán rájöjjön, milyen érzések vannak lelke mélyén. Ott, ahonnan ez a sok keserűség származik, ahol mindezt eltemette, s mégis egy pillanat alatt a felszínre tudtak törni. Médi a cuki. Médi a vidám. Médi a lökött kislány. Médi...a lány, akinek talán csak egy valódi kapaszkodója van az életben. Ő, aki soha sem árulta el, mégis Ő kapja mindazt, ami másnak járna.
A torkára fagynak a szavak, a nyári szellőtől megborzong. Két kezét leeresztve, a földet világítva áll Damien előtt. Szeretne bocsánatot kérni, elmondani mindent, ami a fejében jár, de képtelen megszólalni. Szaporán veszi a levegőt, mely egy idő után elhal, ahogy a fiú hangja egy egészen más világot teremt körülötte.
Először meglepettségében felejt el levegőt venni, majd csupán a beállt feszültség miatt. Aprónak és gyengének kezdi érezni magát. Egész testében reszket, de képtelen mozdulni. Jelen pillanatban az egyetlen dolog, amibe kapaszkodik, az az egyetlen fényforrásuk, a fűben köralakot megvilágító pálca. Úgy markolja, mintha az élete múlna rajta, és talán tényleg így van.
Élesen szívja be a levegőt. Ebben a pillanatban veszi észre, hogy arcát könny áztatja. Remegő, jéghideg kézfejével törli meg arcát. Képtelen gondolkodni, egyszerűen nem érez mást, csak fájdalmat. A sajátját és a másikét egyaránt. Ha csak egy kicsit tovább gondolkodott volna...
Percek telnek el. Nem múlik sem a remegés, sem az érzések. Nincs megkönnyebbült sóhaj, vagy akár csak gondolat arra, hogy ennyi volt az egész, jöhet a happy end.
Bátortalan lépést tesz felé. Megragadja a pólóját, mint valami kapaszkodót, és ha ezen a ponton Damien még nem hátrál, homlokát a mellkasának dönti. Nincs mi vezesse, nincs ami azt súgja, így kell cselekednie. A saját érzéseiből merít erőt, mert nem akarja, hogy így legyen vége annak az eltolt kapcsolatnak, ami az övüké.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 32 ... 40 41 [42] 43 44 45 46 47 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa