Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Sosem hitte volna, hogy egyszer ő fog olcsó, kínai strandpapucsban végig csattogni a kastélyon és kimehessen medencézni az eridonos apukáival, pajtásaival. Amikor átlépte a varázsvilág határát, egyfajta félelem lengte körbe. Meg volt győződve arról, hogy őt biztos szigorúan fogják fogni és mindenki faarccal fogja üdvözölni itt. Erre bekerült a leghiperaktívabb diákok házába, ami rohadtul ellentéte annak, amit ő elképzelt.
Kasmír vörös fürdőruháját felvette, amelyet aznap délelőtt vásárolt magának Bogolyfalván, mivel nem vitt. Mágiát jött tanulni a Bagolykőbe, nem úszni.
Ezek s hasonló gondolatok cikáztak fejében, ahogy törülközőjét, és naptejét szorongatva fekete rövidnadrágban, pólójában -alatta természetesen bikiniben- vágtázott végig a kastélyon.
Céljához közel hangzavar ütötte meg a füleit s már tudta, jó helyen járt. Megérkeztekor rengeteg arcot vélt felismerni, akivel vagy futólag vagy csak látásból ugyan, de ismerték egymást. Egy szabad székre lepakolta mindenét, illetve gondosan ráhajtogatta pólóját is. Bogolyfalván aznap nem csak fürdőruhát vett, hanem mellé egy naptejjel is gazdagodott, amiről nem tudja azóta sem elképzelni, miért is mágikus. Egy dolga van a naptejnek: védeni. Ezenfelül milyen extra van benne? Majd kiderül, mivel karjait kenegetve merengett el ezen is.
Az üdítők felé vette az irányát, útközben intett néhány vele szembejövőknek mosolyogva, aztán limonádéját szorongatva állapodott meg egy lány mellett, akit talán Zselykének hívtak. De lehet Zsófi volt. A névmemóriája mindig is vetekedett az aranyhalak memóriájával. Bárcsak azok az aranyhalak elefántok lettek volna.
- Szia - köszörülte meg torkát, nagy bátorságot véve magán és ő tette meg az ismerkedés első lépését: A köszönést. Nem csak szimplán köszönt Zselykének vagy Zsófiának, akit látott többször is az Eridon tornyában, de A köszönés jelentőségteljesebb egy sima hellónál. Auróra legalább is így volt vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ahogy festek. || Zenebona|| Piros-zöld tincseim is vannak, csak hátul.

Ez is egy hosszú nap volt az ifjú eridonos számára. Vizsgái felét letudta már, de a másik fele még mindig hátra volt. Fáradt sóhajokkal szedte lábait, hogy végre visszatérhessen az Eridon oltalmazó falai közé s elpanaszkodhassa szobatársainak, mennyire fejvakarós volt a Sárkánytan vizsgája. Ami azt illeti, úgy érezte, egész tűrhetően sikerült, legalábbis megbukni belőle nem fog.
Nem is figyelte merre vitték lábai, még mindig a sárkányok csontszerkezetén gondolkodott, hogy eleget írt-e vajon vagy kifelejtett valamit belőle. Az utóbbi elképzelhetőbb volt. Azonban már kár volt rajta szorongania, hisz beadta Brightmore professzornak.
Auróra hirtelen megállt és gyanakvóan lenézett. Az a zöld pocsolya, mintha látta volna már. - Biztosan csak képzelődöm. - motyogta duzzogva. Végül vállát vonva tovább ment, aztán még vagy kétszer látta feltehetően ugyanazt a pocsolyát, amely alakra és színre megegyezett emlékeivel. - Ez lehetetlen - gondolta.
Szeme sarkából ismét furcsán mozgott a kivetülő árnyéka, mintha integetett volna neki. Amilyen gyorsan csak tudta, odakapta a fejét, azonban az árnyék már nem csinált semmit. Lehet csak az agya rosszalkodott a fáradtsággal és paranoiával együtt. Már megint. Mindenesetre a hirtelen fordulat nem tett jót az amúgy se stabil testtartásának, egyszóval eltaknyolt. Bele a zöld, ismeretlen trutymóba, könyvei pedig kitudja merre szálltak el.
- Most komolyan? - hasalt fel, míg homlokáról egyenesen orrnyergén keresztül vándorolt lefelé az ismeretlen cucc. Nagyon remélte, nem hányás volt. - Ó, az istenit!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ahogy festek. || Zenebona|| Piros-zöld tincseim is vannak, csak hátul.

A lány nagyon el volt foglalva pillanatnyi rémületével, melyet agya okozhatott és mindez egy mellette integető árnyék formájába ötlött képet. Hisz nem látta, csak a periférikus látásában, ott meg azért valljuk be, nem lát tisztán az ember fia-borja-lánya.
Kacagás ütötte meg füleit s már tudta, hogy nem egyedül volt, illetve valaki biztos végignézte, ahogy az ágrólszakadt elsős megijedt a saját árnyékától és jobbára úgy döntött kicsit meghempereg a földön lévő ismeretlen trutymóba, had gyakorolhassa a ruhatisztító bűbájt. Biztos sok haszna lesz, ha például egy mosodába helyezkedik el.
Szégyellve magát feje ismét lebakkant, homloka hangosan koppant a folyosó kövén. Aztán csak felnézett, had lássa már ki volt ilyen jókedvű. Hunyorogva vizslatta és egy bozontos fiú sziluettjét vette ki, mely egyre tisztábbá vált. Ki volt az? Jogos a kérdés, de nem. Nem az előző árnyék izé. Igen, húsvér ember volt. Szintén igen, ismerte már őt látásból, plusz ma az ő hajába is landolt Teddy borsójából, amit alig tudott kifésülni.
Megragadta hát a segítő kezet és nyöszörögve, de leginkább a fiúra támaszkodva felállt, ismét kétlábra majd levéve magáról ujjatlan, kötött mellényét és azzal kezdte orcáját törölgetni.
- Hmm, százas? Talán a tárcámban van, de minket neked mugli pénz? - vette el arcától az immáron ronggyá vált ruhaneműt s felnézett a fiúra. Nem értem.
- Nagyon remélem, hogy nem hányásban hemperegtem, mert lehet Vuk az én számon is kiszalad a végén. - bár szagra nem tűnt hányásnak és igazából állagra sem annyira, de erre azért nem vett volna mérget.
- Én csak... az Eridonba tartottam visszafelé és lehet icike-picikét eltévedtem. Ja, és lehet ez a folyosó extrája de.... integetett nekem egy árnyék! Aztán elestem, ide. - mutatott a földre, ahol még akkor is látszott az elkenődött paca. Ismételten, a lökött tyúk úgy vágódott hasra pontosan a folyosó közepén, ahogy egy kilapított béka szokott feszenkegi az országút közepén. Nem fair - gondolta, azonban az élet olyan, mint egy gyermekingecske. Rövid és általában szaros.
- Na és te? - vonta fel a szemöldökét, kezeit csípőjén megpihentetve, teljesen elfelejtve azt, hogy a még mindig trutymós pulóverét épp szoknyába törölte. Persze, erről mit sem sejtve.
- Azt ugye tudod, hogy diákoknak ilyenkor már ágyban a helyük - pimaszul vigyorgott a szőke hercegre fehérlovon. Bár ez a fiú nem volt se szőke, se herceg és a lovát is elhagyhatta valahol. De jó fej volt vele és felsegítette. Ez nem elfelejtendő. Az inkább, hogy rendesen kiröhögte.
- Amúgy ügyesebb vagyok a látszatnál! - mentegetőzött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

SVK gyakorlási.|| Kinézet. || Jómunkáhozszólanóta.

Fáradtan rogyott össze és ült le egy hozzá közel eső székre, már ki tudja hány órája gyakorolt a két elsős, nem valószínű, hogy mérték az időt. Legalábbis a lány biztosan nem tette.
- Na? Szerinted a vizsga meglesz így? - kérdezte érdeklődve, hisz az elméleti anyagok mellett azért a bűbájokat sem hagyták ki, és ez a lányt kicsit lefárasztotta. Rengeteget koncentrált a délután alatt, átvettek mindent, amit érdemesnek találtak. Volt, hogy jól, kevésbé jól és kifejezetten gyengén sikerültek Aurórának a bűbájok és átkok, de ez ezzel járt. Gyakorlás-gyakorlás-gyakorlás.
- Lehet nem az utolsó néhány napba  kellett volna elkezdenem jobban tanulni - szégyenkezve nézett végig az előtte elterülő könyvhalmon, melyek java tankönyv és könyvtári könyv volt. Természetesen, az előbb említett biztosította számukra a fő tanulási útvonalat, és az alapján lapoztak hozzá a többiből. Bár Auróra úgy érezte, ez sem lesz elég. Ha meg akarta mutatni az otthoniaknak, hogy az otthoni hókuszpókusz és ez nagyon is két külön világ, jobbá kellett válnia. Ezért a következő évben - persze, ha átmegy- sokkal jobban odateszi magát.
Egy nehéz sóhajjal erőt vett testén és ismét talpra állította magát, mintha csak egy zombi lett volna. Kezei rongybabákat megszégyenítően csak elernyedten lógtak, kusza tincsei arcába hullottak, ezzel is jelezni kívánta a fiú felé, talán ennyi a gyakorlásból aznapra és menjenek vissza. Biztos lassan megkezdődik a vacsora. - gondolta ő, azonban a vacsoraidő már régesrég elmúlt, mi több, a valóságban már talán este fél tizenkettő is lehetett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

SVK gyakorlási.|| Kinézet. || Jómunkáhozszólanóta.

Arcába hulló tincseire összpontosított bandzsítva, orrán keresztül levegővel mélyen megtöltötte tüdejét, hogy legyen elég ereje elfújti a rakoncátlan hajzuhatagot arcából. Visszaszámolt hármat, aztán fújt és huss, volt haj-nincs haj. Vagyis de, volt haj ismét, hisz visszahullottak a rakoncátlan szálak arcába, mitöbb, most mégjobban szétterültek.
- Ahrrrggh - kezeivel hisztérikusan elkezdte kipofozgatni a képéből, míg meg nem unta és ujjait fésűnek használva egy laza mozdulattal hátratűrte oroszlánsörényét. Tökéletes.
- Nekem csak az a lényeg, hogy görbüljön - kamuzott, szerette volna, ha legalább egy négyesre levizsgázhat majd. Az ötösben nem reménykedett, de talán a négyes még elérhető álom volt számára.
Tekintetét a hirtelen elhallgató Zalánra emelte, ezzel párhuzamosan szemöldöke megemelkedett érdeklődően, hisz a fiút elég beszédesnek ismerte és ez még finom megfogalmazás. Lassan lépkedett hozzá és odahajolt, hogy ő is lássa mitől fagyott belé a szó. Ahogy Auróra elnézte a könyvet, csak száraz papolást látott a defenzív mágia fontosságáról és felépítéséről. Még képek sincsenek benne! Ne ettől ő is elhagatna, bár igaz, a lány annyit nem beszélt, hogy ez meg is történjen.
- Azért ennyire nem ijesztő ez a könyv - szemeit forgatva lépett hátrább, és ismét végignézett a kupin, amit a széthányt könyvekkel okoztak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

SVK gyakorlási.|| Kinézet. || Jómunkáhozszólanóta.

- Ugyan már - legyintett, nem kellett neki a kiváló érdemjegy, tökéletesen megelégedett ő a négyessel, az már inkább az ő műfaja volt. Közelebb sasszézva Zalán könyvét kezdte méregetni, de nem értette mi volt benne olyan ijesztő. Talán az a sok betű, fúj. Tett is egy kellemes megjegyzést, mire kérdéssel válaszolt a levitás. Korni kicsit elgondolkodott, majd csak a vállát megvonva felült az egyik pad tetejére.
- Hát én nem tudom mi okoz neked félelmet, de nem hiszem hogy a betűktől ijednél meg - nyújtotta ki nyelvét s mire feleszmélt, már a fiú bosszúja kúszott gonosz kis manó ként fülébe, akárcsak egy igazi kísértethistória. Először arcán eluralkodott a gyanakvás és a kíváncsiság vegyes egyvelege. Végül a gyors technikai szünetnél a lányból nevetés tört elő, viccesnek találta a levitás humorát és úgy gondolta az eridonos, hogy talán már a másiknak is kezdett tele lenni a hócipője az unalmas és száraz elmélettel. Be kellett vallja, azért a gyakorlati része izgalmasabb ennek a tárgynak. Neki legalább is jobban megmaradt úgy minden, mintha valami régi poros könyvet bújna.
Az órára pillantva látta, hogy igen későre járt már, kacagását mintha elvágták volna, olyan hirtelen állt le.
- Zalán, mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám neked, hogy lekéstük a vacsorát és már bőven túl vagyunk a takarodón is? - tekintett kíváncsian a fiú irányába, majd végignézett a kuplerájon körülöttük. Ott még rendet is kellett csinálnijuk, mielőtt elmennek, mert a professzor úr rajtuk mutatja be a legcsalafintább átkait a “Mit Ne Csinálj, Ha Hülye Vagy, Fiam!” órákon. Nem akart élő bokszzsák lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ne! Csak ne. Tényleg, ő sem tudta, hogy miféle isteni sugallat miatt ébredt olyan korán és indult el a rétre jógázni. Mint minden normális ember, nem? Nem?
Mindegy.
Céltudatosan baktatott kifelé és azon merengett, vajon többször is lesz még olyan buli, mint a múltkori nyárzáró a réten. Kellemes időtöltés volt és sajnos le is égett, amiért most már van egy kis színe. Végre nem vetekedett bőre árnyalata a boltokban kapható fehér disznózsír színével. Ez azért jó, de ha választhatott volna a finom barnulás és a leégés között az előbbit választja. Nem nehéz kitalálni, hogy azért lett csak egy kis színe, mert rákvörösre bulikázta magát a többiekkel. Bosszúja pedig este beteljesült és hamar ment is a kukába drága, kamu naptej. Megfogadta akkor este, hogy legközelebb a régi, muglik által készített naptejét elhozza magával, valamint lassan le kellene állnia a furcsa idegenektől való vásárlással, mindig csak megszomorítja magát.
Kiérve a rétre egy másik alakot vélt felfedezni a fűben, ahogy guggolt ott vagy Merlin tudta, mit csinált. Auróra szívére tette mancsát és megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, tekintetét pedig az égre emelte.
Jó, nem csak én vagyok ennyire energikus hajnalok hajnalán. - gondolta.
Vajon oda kellene mennie? Ráköszönjön? De az milyen már? Lehet nem is az iskola tanulója. Lehet nem is falubéli. Mi van, ha ő a gyerekszedő egy lány képében? Megeszi? Elviszi? Ha igen, megkeresik? Meg különben is, az eridonos nem épp volt az extrovertált szó mintapéldánya. Egyelőre csak elhatározta, hogy jógázik kicsit a rét közepén, mert hát mi baj lehet belőle? Kellett a mozgás meg ez a spirituális feltöltődésének egyik lépése a meditáció és teája mellett. Majd egyik szemével figyelgeti az alakot, és ügyel arra, hogy a jógával ne idézzen démonokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

SVK gyakorlási.|| Kinézet. || Jómunkáhozszólanóta.

Halvány mosoly húzódott orra alatt, viszont egyet kellett értsen a fiúval. Azért a vacsora neki is hiányzott aznap este. Ezzel ellentétben a kötelező lefekvés, erőltetett alvás majd a rémálmok és alvásparalízis, no meg a semmittevő ébrenlétből köszönte, de határozottan nem kért. Az utóbbi időben, így is azt érezte, kezdett elmenni az a tyúkszarnyi esze is a sok furcsa hallucinációja miatt. Ezeket valószínűleg csak a kialvatlansága és a vizsgadrukk okozta, de a lány bizony nagy feneket kerített ezeknek a dolgoknak is. Tipikus.
- Nekem is csak a vacsi okoz szívfájdalmat, egyetértek - vállát vonva válaszolta. Kicsit megnyílt Zalán felé abban az értelemben, hogy lazábban tudta kezelni a vele való társalgást és nem kisegér hangon közölni vele, ha épp kínja volt.
- Segítek! - pattant a fiú mellé, hogy kivehesse részét a rendrakásból, hisz ő is hozzájárult ám a rendetlenség kialakulásához. Kis kezeivel serényen szedte jegyzeteit, tollait és a szétszórt kitudjakié pergameneket, melyek között talált egy megcsócsált darabot. Őgy mustrálta, mintha ő maga lett volna Sherlock és bizonyítékot keresne egyik ügye megoldására.
Hmm.
Hümmögött orra alatt a kézzel írott szövegen végig futtatva szemeit egy büdös szót sem értve belőle. Vagy már nem is akart, pedig magyarul volt megfogalmazva. A megcsócsált vége pedig nem volt nyálas már, tehát nem látta hitelesnek azt a gyanúsítást, hogy Zalán kínjában megkóstolta a tananyagot, hogy magába olvassza, mint Kőmíves Kelemen neje a várfallal, akit beleépítettek. Persze az egész történetre már nem emlékezett, csak az asszony cementadalékká válása meredt meg buksijában. Csóri. Az is rosszkor volt rossz helyen.
- Na még mit nem! - dobbantott egyet és felvette az utolsó cetlit is a földről, melyet meg se nézve zsebébe gyűrt, ezzel egylendülettel megemelte a saját könyvhalmát.
- Vigyük vissza a könyveket és nagyon óvatosan, szinte Naruto ninjaként vissza kell szambáznunk a hálókörleteinkbe, anélkül, hogy egy prefektus meglátna minket! - vázolta fel a tervét, amely egy kis ügyességgel egész kivitelezhető volt - szerinte.
Az ajtóhoz libegve könyökével ránehezedett a kilincsre, meg se várta Zalán válaszát, már ki is lökte lábbal az ajtót és kikukucskált.
Tisztának tűnik.
Suttogta magában és még egyet hátranézett, követte-e a levitás vagy ott szedegette a cuccait még.
- Gyere! - sürgetve suttogta s eltűnt az ajtó túloldalán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Barangolási. || Zenebutik. || Ilyennek látsz.

Ha valakinek éles fülei voltak, az bizony hallotta a grafitceruza halk csikorgását egy könyv lapjain. Valaki, amilyen gyorsan csak bírta, egymás után véste bele szavait egy picinyke notesz nagyságú bőr naplóba. Mintha csak önmagával beszélgetett volna egy noteszen keresztül, ám ettől sokkal nyakatekertebb a történet.
- Biztos, hogy erre kell menni? Lassan itt a takarodó, alig pár perc múlva - körmölte Kornélia egyre kétségbeesetten, nem akart már megint kint kóborolni a tilosban, a legutóbb is annyi szerencséje volt, hogy a professzor úr megállt csevegni az egyik házszellemmel. Akkor pont ennyi kellett, hogy kereket oldhasson és nyugodt szívvel, hatalmasat szusszanva dobja le elernyedt testét az ágyikójába.
- Fúj kölyök, ettől azért írhatnál szebben is. - kezdett neki a napló s egy drámai szünet után ismét egy mondat rajzolódott ki Kornélia feltett kérdésének hűlt helyén.
- Nem bízol bennem? Én mindent tudok! Azt is, hogy épp milyen színű bugyi van rajtad! - a lány szemei hatalmasra kerekedtek e sorok olvasása közben meg is botlott meghökkenve, azonnal összecsukta a naplót. Gyorsan felnézett volt-e arra valaki, s sürgetve belekukucskálva várta, hogy eltűnjön a pokolba ez a zavarba ejtő mondat.
- JÓ, FELFOGTAM! - írta ingerülten, vöröslő arccal.
- Nocsak, ilyen könnyű zavarba hozni? Akkor mondok még pár ilyet, remélhetőleg felhívod magadra a figyelmet! - mondatát egy borzasztóan flegma mosolygós smileyval zárta, amelyet nem szégyellt nyomatékosítva odarajzolni. Had érezze a lány, ez a napló nem cicózik vele.
- Csak azt mondd meg, merre menjek, hogy a lehető legrövidebb úton visszaérjek az Eridonba! - körmölte határozottan  ismét, de nem jött azonnal válasz. Helyette egy térkép jelent meg előtte, alul egy piros pacával, amelyre egy fekete nyíl mutatott "Buta külyök" névvel ellátva. Na, ez volt Kornélia. A piros pacából egy kígyózó vonal nőtte ki magát, amelyet a lány lelkesen követett és.... nem. Nem az Eridon közelébe került, igazából ő nem is járt még erre. Sőt, ez még csak meg se közelítette azt a helyet, ahol ő naponta eljárt.
- Hova vezettél te engem?! - ceruzáját szorongatva véste bele kérdését.
- Hoppácska - jött a válasz, ezt látván a lány földhöz vágta mérgében a naplót, amelyet lehet még meg fog nagyon bánni, de ez a vérrel elöntött agyát épp nem érdekelte.
- HÜLYE NAPLÓ! Hülye kastély! Hülye én, hogy hallgattam erre a szarra! MÁR MEGINT! - tombolt. Ha piromágus lenne a lány, biztos felgyújtott volna valamit, ám mivel ez nem volt igaz, így orkokat megszégyenítő morgással nézte a földön heverő naplót, mely oly ártatlannak tűnt külső szemmel. Ártatlannak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Az eridonos tényleg csak a saját reggeli rutinját akarta csendesen végezni, ahogy azt a tanév eddig minden reggelén tette az órái előtt. Akkor azért jobban kellett igyekeznie, ám a szünet idején a maradás mellett döntött így aznap reggel nem kellett nagyon sietnie. Nyújtott lábakkal, telitalppal a fűben állt és épp dőlt előre, hogy ujjhegyeivel megérinthesse lábujjait, tekintetével pedig a látóhatárt pásztázhassa. Ezt a pózt a jóga „úrdhva uttánászana” névvel illette és hát avatatlan szemmel az ember fia-lánya csak nyújtott lábakkal pucsítgat, míg simizi a lábujjait és felfelé néz, hogyha már nem elég kellemetlen maga a póz, azért egy kis extra fájdalomért a nyakát is kitöri. Nem tagadta, hatott a dolog, de azért korai lett volna még a nyaktörés. Biztos néhány felsős szívesebben megtette volna helyette.
Kornélia egyébként ekkorra már ki is zárta a külvilágot és kezdett igazán összpontosítani magára, no meg a jógára, ám egy bizonyos felkiáltás kizökkentette. Megijedt. Úgy megrezzent a fura, guggoló alak hallatán, hogy egyensúlyát elveszítve előre dőlt egy gyenge sikollyal párhuzamban. Próbálta ugyan kezeivel tompítani az esést, de a fűfoltoktól és saras maszattól nem óvta meg magát. Esetleg a fennálló orrtörést megúszta.
Alig ült fel a pitypangok bóbitás kis magjait köhécselve fel, de már kapta is a kérdést, hogy mit keresett ott. Mit? Hát Csingilingre jöttem pucsítva vadászni! Nem egyértelmű? Igazából a köhögésen kívül nem tudott megszólalni, nagyon ingerelte a torkán lecsúszott bóbiták serege és egy percig el is gondolkodott vajon itt van-e a vég számára? Meghal és ő lesz az a boszorkány, akit a pitypangok öltek meg? Nem! Kizárt! Nem lehet Darwin-díjas! Ennyire csak nem idióta!
Hosszas pillanatokra volt szüksége mire kezdett levegőhöz jutni végre, mármint tiszta, pitypangtól mentes levegőhöz. Látta, hogy a másik késégbeesetten guggolt vissza a fűbe. Talán elveszíthetett valamit Korni miatt.
- Jaj! – ekkor felköhögött még egy félmarék kis magocskát -  Ne… Ne haragudj! Nem akartalak megijeszteni! – nyöszörögte és köhögve négykézláb odamászott a számára arcra ismerős lányhoz. Talán odajárt ő is a kastélyba. Talán Bogolyfalván láthatta, nem tudta. De rémlett neki Júlia arca.
- Had segítsek! – kékjeivel ő is a sűrű fűrengeteget kémlelte, nem tudta mit kell keresni, de azt ő nagyon szorgosan kereste. Úgy volt vele, ha talál valami nem odavaló dolgot, akkor majd szól, hogy megtalálta. Bármi is legyen az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Barangolási. || Zenebutik. || Ilyennek látsz.

Csak ezt ne! – gondolta magában, ahogy meghallotta a banya rikácsolását és azonnal el is szállt minden dühe, amely miatt cafatokra tervezte cincálni a földön heverő naplót.
- Cssssss! – tette jobbkeze mutatóujját ajkai elé, míg másik kezével a banya portréja fele mutogatott kétségbeesetten, hogy az is fogja be a lepcsest. De természetesen nem. Csak mondta és mondta, rikácsolt, akárcsak az élő bio térfigyelő kamerák. Igazából a banyatankot odafesthették volna mögé, találó lett volna.
Aztán jött mögüle a hang.
- Ó, hogy az a... - dünnyögte orra alatt, míg a portrét figyelte és megfordult. Szemben állt vele egy felsőbb éves fiú, aki épp nagyon tisztogatott magán valamit, mire megcsillant az a bizonyos jelvény. Jó, Kornélia itt már nyakig ült a kutyaszarban és nem tudta kire haragudjon jobban: A nyanyeszra, a naplóra vagy magára, mert túl naiv volt. Már megint.
- Halii! – kínos mosollyal üdvözölte a fiút, aki nem mellesleg prefektus volt és sikeresen elkapta a csellengő Kornéliát – Hát tudod ez vicces sztori – vakargatni kezdte a tarkóját s ekkor felemlegette Roland a szüleit és bagollyal fenyegette – Hé! Ez nem igaz! A saját pénzemen vettem és bár ne tettem volna! Azóta megkeseríti minden nap az életem – emelte drámain égbe tekintetét, majd odasétált és felvette a könyvet, talárja ujjával leporolta.
- Agárdi Kornélia vagyok, elsős eridonos és ez itt a megmondó naplóm. Ritka nagy genya! Miatta vagyok még most is itt! Szerinte ezen a folyosón keresztül hamarabb visszaértem volna az Eridonba, de már órák óta bolyongok – biggyesztette le ajkait a naplót szorongatva ujjacskáival.
- Most jön az a rész, hogy megbüntetsz? – Roland tekintetét kereste kékjeivel és reménykedett egy ejnye-bejnében, meg egy lovagias visszakísérésben. Azért ott volt a szemei előtt az a tény is, ha netalán kételkedne történetében, bemutatja neki szívesen a naplójának rosszindulatát. Ne csak őt szadizza folyton.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Barangolási. || Zenebutik. || Ilyennek látsz.

Felvonta szemöldökét, amint hallotta a rellonos felől, hogy mennyire kiváncsi az anyagi helyzetére. Már elnézést, ez illetlenség!
- Ne haragudj, de semmi közöd hozzá, hogy honnan van pénzem - vágott vissza, nem törődve azzal, hogy esetleg ronthat ezzel helyzetén. Legyen prefektus, tanár, felőle lehetett volna maga az igazgató is, akkor sem mondta volna el. Őt sem érdekli mások anyagi helyzete, az övé se foglalkoztasson másokat.
- Amúgy az év elején vettem a maradék pénzemből, amit kaptam tanszerek vásárlásra - végül ezzel lezárta, nem volt kedve tovább firtatni a témát és kicsit rosszul is érezte magát, hogy taknyos gólyaként kioktatott egy akárhanyadikos felsőst.
Inkább nem reagált az ujjvágásra, bárcsak ennyi bűne lett volna a naplónak. Végül kicsit elpirult a dicséret hallatán, nem igazán szokták dicsérni külsőjét, pláne nem a sminkelő tudását. Most is igazából csak próbálta úgy csinálni, ahogy a nagy influenszerek mutatták be és Roland visszajelzése alapján sikerült öregítenie magán. Talán ezt később a hasznára fordíthatja és belóghat bulikba is, ahova egyébként nem mehetne, mivel kiskorú.
- Ő... Aha! - vágta rá, mire a másik nevetésben tört ki és újból elvörösödött, amely nem látszott szerencsére a fényviszonyok miatt, de most nem a zavarától, hanem a szégyenérzet miatt. Biztos nem tartotta normálisnak.
- Azt mondta, hogy erre jöjjek, de ez tökre az ellenkező irányba van, mint az Eridon és... én meg azt hittem lesz valami titkos diák ösvény vagy valami...
Jó, ha be tudja bizonyítani, hogy mégsem őrült és nem kamuzik meg semmi, akkor hátha megússza még egy ejnye-bejnyével. Hátha. Reménykedett és fellapozta a naplót.
A színpad a tiéd.
Szemeivel pásztázni kezdte a földet, mert valahova elrepült a ceruzája is, amikor dührohamot kapott. Hosszú pillanatok után megtalálta az elgurult íróeszközt, felvéve azt fellapozta naplóját, melynek lapjai üresek voltak és csak úgy áradt belőle az új könyv illat, mint minden kinyitáskor. Talán ez volt az egyetlen jó dolog benne.
Nem mert felnézni a rellonosra, csak a naplóra meredve gondolkodott, mivel mutathatja be a legjobban a tárgy hasznavehetetlen stílusát aztán valami az eszébe jutott. Hamar le is körmölte kérdését:
- Megúszhatom ezt büntetés nélkül? - írta bele kérdését, melyet hamar beszippantott a könyveske, végül pillanatok múlva megjelent a válasza.
- Még van bőr a pofádon, kölyök? Földhöz vágsz, szidod anyám-apám, akik amúgy nincsenek és rám fogod minden bajod, mert te egy szerencsétlen agyhalott vagy?
Kornélia szemöldöke homloka közepén állapodott meg, majd mutatta Rolinak az eredményt.
- Látod? - pillantott kérdőn a prefektusra, mire eltűnt a szöveg és a napló már másról írt.
- Mi vagyok én? Egy múzeumi darab? Hallod, ne mutogass már ennek az idióta mamlasznak! Hé, ugyanolyan bambán néz, mint te szoktál! Hahaha! - visszahúzta a lány, bár nem tudta elolvasni bánatára, csak egy szót látott meg: Idióta. Nagyon reménykedett, hogy itt rá és nem a prefektusra gondolt. Illetve abban is, hogy nem kobozza el tőle vagy ír bele, mert akkor le kell törje a szarvát: Csak a tulajdonosának válaszol. Ami talán jobb is, mert így egy embert tud csak kikészíteni és nem mindenkit.
- Ugye hiszel nekem? Lécci, többet nem mászkálok kinn és nem fogok hinni ennek a szarnak - csukta össze - Csak had menjek vissza - s jött a nehéztüzérség: az árva kiskutya szemek lebiggyesztett ajkakkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Barangolási. || Zenebutik. || Ilyennek látsz.

- Onnan, hogy erre még sosem jártam és ha nem is ellenkező, de tuti rossz az irány! - forgatta meg szemeit, bár nem tagadta, figyelt a srác. Látszott a lányka számára, hogy bizony nem egy zöldfülű zölddel sodorta össze a sors vagy a napló. Remélte, hogy a tapasztalata később a lány jobb happy endingje felé tereli a büntetése mérsékét.
Aztán megtörtént a legrosszabb, mármint nem az, hogy agyhalott címkével jelölte a kisasszonyt, helyette az átkozott napló a rellonos idegein is táncikálni kezdett, amelyet ugyan nem tudott elolvasni, de remélte: neki szólt az üzenet második része is.
Összerezzent nyomban, amint Roland indulatos vitába folyt az egyébként élettelennek tűnő naplóval és kicsit megszorongatta annak lapjait. Sejthette igazából, hogy nem neki szóltak a mondatok, hisz Roli tekintete is a könyvre szegeződött és úgy vágott annak vissza.
Aztán látta, hogy előhúzta a pálcáját és... be kellett vallania, beszart még ő is.
- Kiszakítani? - tekintete a fiúról a naplóra terelődött lassan, csendesen nézte és elhatározta, hogy nem fogja engedni elpusztítani, de egy anyai nevelésben lehet nem ártana részesíteni azt a bánat naplót.
A kacsintását megértette, de már addigra sikeresen feltüzelte a lelkét a kis szentnek.
- Szakítsunk bele egy hátsó lapjába! Rágjuk meg! Gyúrjunk belőle galacsint a nyelvünkkel és köpjük rá a banya portréjára! - két legyet egy csapásra, ám ezzel lehet a házirendet is sérti, no meg pont a banyát? Nem szerencsés a vén pletykafészekkel ilyen módon ujjat húzni, kisanyám.
Felcsillantak ám a szemei, hitt neki! Talán mégse nézte holdkórosnak vagy hazugnak. Azért volt ott valami, amin nem tudott nem vigyorogni.
- Nagyon hálás leszek a kíséretért, de... a Rellon hírnevén? - kacarászva pattant mellé végül letett arról, hogy megcsócsálja a naplót. Talán máskor, ha esetleg ismét hasonló slamasztikába keverné és a prefektus/tanár nem lesz ilyen jó fej, mint ez a srác, akinek igazából ő nem tudta a nevét, de megjegyezte annak szemeit.
- Ugye nem valami megszégyenítős feladat lesz? Így is én vagyok a fura lány, aki “állítólag” csak a könyvével beszélget és álmában démonokat idéz - vonta meg a vállait és körbenézett, remélte nem hagyta el megint a ceruzáját.
- Mellesleg... a banyával mi lesz? - biccentett a portré irányába, aki még most is károgott valamit, de Kornélia nem igazán tudta kivenni a szavakat, biztos a fáradtság miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

SVK gyakorlási.|| Kinézet. || Jómunkáhozszólanóta.

Nem ismerte Narutot, hát persze. Néha eléggé ufónak érezte magát, amiért néha még most is mugliként gondol tárgyakra, lehetőségekre vagy problémamegoldásra. Ez valamilyen szinten érthető Kornélia részéről, de már lassan egy egész tanév eltelt, szóval lassan illendő lenne legalább annyira átállnia, hogy ne nézzen bambán a többiekre, ha valaki száját elhagyja valami nemmugli kifejezés. Lehet több barátja lenne.
- Igazából nem, nem túl jó benne Naruto, mert sosem áll be a szája és idióta. Sőt, szerintem nagyon MarySue karakter az egész történetben, de nem lehet mit várni egy olyan főszereplőtől, akinek az a sorsa, hogy csillagokat is le tudjon hozni a pislogásával. Bár nem egy csillagharcos, mint a Son Goku. Igen, itt nem a pizzára gondolok - kacsintott Zalánra, majd kiügyeskedte könyökével az ajtót és kikukucskált.
Valóban tisztának tűnt, halvány fények pislákoltak a folyosókon, nem lehettek erősebbek a szentjánosbogarak fényétől. Még hátraszólt egyet aztán kilépett a teremből.
Sajnos igaza volt a levitásnak, valóban nem vihették már vissza, hacsak be nem törtek a könyvtárba.
- És ha megpróbálnánk betörni? Csak letesszük őket és már ott sem vagyunk - suttogta kérdőn. Tényleg nem szerette volna az eridonig cipelni azt a könyvhalmazt. Már nem számolta mennyi van nála és mennyi a fiúnál, sietniük kellett, mert kitudja hol bukkan fel ne adj Sátán egy professzor vagy prefektus.
- Uhum - bólintott egy nagyot - Szerintem így sokkal hangulatosabb és... nemmellesleg menőbb - ismerte be, végül mutatóujját ajkaihoz emelve igyekezett jelezni Zalánnak, hogy halkan legyenek innentől, mintha lépteket hallott volna.
- Erre! - mutatott egy ismeretlen folyosóra, ahol talán levághatják az útjuk, mindenesetre nem keresztezte azokéval feltehetően útjukat, akiket mintha hallottak volna.
Egy nagy, menedéket nyújtó szobor mögött lepakolt a földre minden ölében pihenő könyvet és elővett egy pici noteszra emlékeztető, bőrkötéses kis naplót. Zsebéből előtúrta ceruzáját és felnézett a fiúra. Talán nem ez volt a legjobb alkalom arra, hogy megálljon kérdezősködni és értetlenkedni, de csendes megoldásnak bizonyult és tényleg nem tudta, merre vezet a folyosó. Nem volt kezdve kikötni a lehető legtávolabb az Eridontól vagy a Levitától.
- Kérhetek egy kis fényt? Meg kell kérdeznem valamit - rázogatta naplócskáját sürgetően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Barangolási. || Zenebutik. || Ilyennek látsz.

- De épp ez a baj! Nem ignorálhatom, szükségem van rá. Olyan mint egy mindent tudó kis applikáció, mint a Google vagy a Gyakorikérdések.hu! Bár ha jobban belegondolok - dörzsölgetni kezdte az állát, mintha csak a nem létező szakállával játszana ujjaival - Inkább hasonlít az utóbbira, mert nagy troll - s kibújt a mugli a zsákból. Ezesetben, most kivételesen ő volt, aki fura dolgokról beszélt. Persze, ha Rolandnak ismeretlenek lennének a mugli kütyük.
- Amerikába? Azért az durvább, mint egy köpés... - sandított laposan a banya portréjának irányába, s pillanatokig tartó farkasszemet néztek egymással.
Nagyon felkeltette ez most az érdeklődését, pláne, hogy a tinédzser vérében még ott fortyogott a dac és a harag, amiért a banya kulcsszerepet játszott büntetésében naplójával együtt. Talán ez, amely ötletet feldobott az előbb mégsem olyan kivitelezhetetlen. Az Edictumot meg valahogy túléli.
- Jó, a naplós tényleg igaz, de a démonidézés nem tudom. Azt mondják beszélek álmomban. Folyékonyan más nyelveken. Pedig angolul is épp csak megértetem magam, nehogy eladjanak hat-hét kecskéért - elgondolkodott, lehet árba túlbecsülte magát, mert hát a kecskének egyes országokban nagy tekintélye van elvileg, mint a teheneknek indiába. Bár amilyen gizda egy lány, erős kifejezés lenne magát letehenezni. Esetleg ha elhagyja magát öt-nyolc gyerek után. Nyolc gyerek? Az még gombócból is sok! Nyelvet öltött Roland felé, méghogy vele aludni. Sosem aludt fiúval, még egy szobában sem. Amikor táborban volt, akkor is el voltak szeparálva a lányok a fiúktól. Bár ő elég sokat ült a szekrényben. Nagyon fosott, hogy tábori csínyek áldozatává válik.
- Ezer százalék! Ha szeretnéd, megmutatom a személyimet is! - tette szívére kezét és nagy kékjeivel meredt felfelé a rellonosra. Ez a smink tényleg nagyon baró, bár lehet a látási viszony is rátett neki egy lapáttal, hogy idősebbnek lássák. Máskor is kölcsönvesz egy-két dolgot anyja szemfestékei közül.
Nyelvét dugta ki lassan zöldülőfejjel, ahogy hallotta milyen sorsra fog jutni. A múltkor is valami takonyfélében hempergett azon a fantasztikus folyosón, amit a diákok Fejetlenség Folyosójának hívtak. Feje lebakkant a föld felé és hüvelykujját égbe emelve egy like jelet formált, ezzel jelezte Roli felé, hogy vette a lapot.
- Egyedül az állatok csitítják az undorom - orraalatt felfújt pofival dünnyögte, míg leginkább egy gömbhalra hasonlítottak levegőtől felpuffadt pofazacskói.
- Amúgy behajtom az ígéretem! Ezért már ne büntess meg, de ezt meg kell tegyem! Megint szutyiba fogok térdig téblábolni miattuk! - s azzal kiszakította az utolsó lapját naplójának, pici galacsinná gyúrta tenyerei között és bekapta. Vadul rágni, csócssálni kezdte és érezte nyelvével, hogy a szájában lévő kis labda már egyre keményebbé és keményebbé vált. Szinte már mállani kezdett nyálától a papír, ezért kihaszánlva lemaradását visszafordult majd a banya felé köpte. Nem épp azzal a turhával teli, undorító köpet volt, melyet a szomszéd Jóska bácsi szokott a kocsmából jövet az út szélére kiadni magából erősen illuminált állapotban, de a célnak megfelelt. Sőt, igazából csak a nyálas galacsin repült aranycikeszt megszégyenítő sebességgel s állt meg valahol a sötétben egy koppanással jelezve, hogy földet vagy falat ért. De ez Kornéliát nem izgatta már, immáron boldogan szökdécselt Roland mellé.
- Ha ezért is megbüntetsz, ám legyen. De valld be, ez már kijárt a vén szipirtyónak! Ja, és még mindig nem olyan durva, mint mondjuk az amerikai útja. Kár hogy lemaradtam róla - kuncogva halatt végül a prefektus mellett és összetette a két kezét, hogy amilyen ijesztőnek tűnt elsőre, annyira pozitívan csalódott benne. Talán ideje kiépítenie a felsősökkel a kapcsolatokat. Vajon az anyjáék hallani fognak róla, hogy a szünet előtti utolsó ottani napjain megbütették?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

X ruha   X zene   X megborítasz

Nem tudta már idejét sem annak, mikor aludta ki magát. Nem akárhogy, olyan igazán rendesen. A nyomorult alvásparalízisei, melyek néhány éve kínozták már időnként, azonban a szünet óta sokkal agresszívebben és gyakrabban törtek elő éjszakánként. Ha kérdezné tőle bárki is, ugyan azt mondaná: Egy sötét, magas férfi, hófehér szemekkel és vigyorral. Mindig ugyanazt az alakot látta, mindig azt az egy alakot, akit az előző tanévben néha napközben is vélt felfedezni szemei sarkából, mint árnyékot. Szerencsére akkoriban nem volt ennyire durva a helyzet, már csak azt kéne megtudnia, kivel beszélhet ezekről. Kivel deríthetné ki, miért romlott meg ennyire az alvása és ki vagy mi miatt. Csak nem kezd megőrülni?
Lehet kezdek megőrülni.
Élőholtként baktatott a bejárati csarnokban, a múltkori ködös karantént is az ágyában kuksolta végig. Szerencsétlenül igyekezett kihasználni minden percét, hogy aludhasson, de talán nem kell megsúgnom az eredményt. Elég ránézni a fehér pofikájára és a Chanel bőröndökre kékjei alatt. Na, ott a válasz.
Zombikullogása alatt eszébe jutott még az a bizonyos orosz alvási kísérlet is, amelyről egyszer a YouTube-on látott videót, lelki szemei előtt pedig ott lebegett az a kényszerzubbonyban ülő, eldeformálódott férfi mániákus mosolya, aki kitudja hány napja nem aludt és totál begolyózott.
Nem! Én nem akarok torz izé lenni! - gondolta magában, persze ez nem kívánságműsor. Úgy döntött, mégis a gyengélkedő felé veszi irányát, hátha kaphat valami gyógykezelést és alhat végre nyugodtan nyolc-tizenkét órát egyhuzamban.
Tizenkettő, erre volt szüksége. Meg egy pohár borra. Az mindig jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Egy évvel ezelőtt nem merte volna kijelenteni, hogy ő valaha úgy fog bulizni a többi diákkal, ahogyan azt épp teszi a Trófeateremben. Mármint ő csak bekeveredett, de több ismerős láttán megnyugodott. Nos igen, talán Masa volt az egyik legmaradandóbb főkolompos, akire egyébként felnézett a kis főnix. Azért valljuk be, a kis lelkét magabiztossággal töltötte meg, hogy a felsősökkel rophatta mindenféle mulatósra. Talán ez is volt a legjobb helyszín, pláne, ha az iskolát dicsőítő dalokat fogják most egymás után elénekelni.
Hangosan, füttyögve tapsolta meg a levitást, ahogy előadta azt a bizonyos havas nótát, melytől már a pálcájával szurkálta volna halálra a torkát régebben. Tudniillik az unokahúga annnnnnnyira rá volt pörögve Elsa és Anna kalandjaira, hogy még be is kellett öltözni és Jégvarázsosat játszottak egész nap. Na tippeld meg, ki volt Kornélia? Pontosan, Sven, a szarvas. Ha jobb kedve volt a húginak, lehetett Korni akár Olaf is. De azt mindig az undok chihuahua kiskutya kapta, mert ő volt a pici "Anna" legjobb barátja. Micsoda könnyfakasztó emlékek, ugye?
Megkapva a mágikus eszközt be is állította egyik kedvenc nyári slágerét, mellyel imádott az otthoni mugli barátai idegein táncolni. A dal nem másé, mint az ország új feltörekvő énekesnőjének első videóklippes, saját dala.
Amint meghallotta a dallamot, egy kaján mosoly ült ki arcán, míg Masára bámult. Fel sem fogta a Jalapenói nyelv furcsaságát igazából. Bár, ha jobban figyelne néha, tényleg nem tudta volna hová tenni ezt a furcsa nyelvet. Talán a saját tudásában is kételkedne. Ez biztos valami Mexikói testvérnyelv lehetett.
- Egy különleges dalhoz - nem tudta, hogy Masa vagy a többiek mennyire voltak tisztában a Fahéj királynő dalával, de úgy volt vele, ideje megismertetni a mágusokkal is ezt a hadat üzenő nóta sajátos csodát.
- Kisapám-kisapám! Gyere, mondd mi a baj, kisapám! A bulám, a bulám - ekkor finoman ringatni kezdte hátsóját, hogy éreztesse, bizony a buláját kellett nézni - látom nézed a bulám! - aztán csak folytatta kettő jobbra, egy balra tánclépéssel, ahogy szólt a szöveg, megpördült és úgy dalolta tovább - Kettőt jobbra, egyet balra: így jön ki a kör. Lá-lá-lá-lá-lá-lá,  ez a nő soha meg nem tör!
A refrén után odaszambázott egy-két diákhoz, akiket talán nem ismert, de hű eridonosként hozta bohókás formáját, majd vissza a helyére s Masa felé vette az irányt, a refrénkor pedig felé tartotta a pálcát, hogy együtt énekeljék a bularázást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

X  Ahogy festek.   X  Zenebona   Piros-zöld tincseim is vannak, csak hátul.

- Műtakony? - rázta ki a hideg, hisz elég undorítónak hangzott. Bár nyugodtabb volt, amiért tényleg nem hányásról volt szó, de talán annak már meglett volna a következménye: Ő is behányt volna a fenébe.
- Áh, szóval a nem prefektus szerint kísértet? Hát nagyon remélem, hogy csak egy kopogószellem akar belőlem hülyét csinálni. Mert akkor jelzem: SIKERÜLT! -hangsúlyozta bele a semmibe, mintha csak tényleg valami szellemnek szánta volna. Nem, nem volt őrült. Igen, kicsit se normális. Nem, tényleg nem normális. Azonban valószínűleg csak a saját képzelete volt a felelős mindazért, ami nem is volt ott, de azt állította, hogy ő bizony látta.
Nem vagyok őrült. Láttam!
Valóban elég asszonyosan állt be, ahogy számon kérte Teddyt, de be kellett vallja, így azért hangulatosabb volt az egész szituáció. Olyan anya-fia. Bár nem voltak rokonok. És fiatalabb is volt a sráctól. A prefektusi rangot meg felejtsük is el. Szégyelld magad össze, Korni!
- Enni és cigizni? - mintha nem értette volna tisztán, úgy csinált. Nagyon is jól hallotta, csak furcsa volt, hogy mások milyen lazán megengedték maguknak a kinti csellengést, míg ő meg a többi beszari elsős körmeiket rágva vacognak, hogy "JaJ, MiKoR fOg ElKaPnI eGy PrEfEkTuS, Ó MÁJ DZSÍZÜSZ" vagy valami hasonló. Ja.
Végülis tökre tudott hinni Teddynek, látszott rajta, hogy az a tipikus laza srác volt, akivel tök jól el lehet bohóckodni. Megérte a társasága. Talán. Nem tudta. Remélte.
- Hát... ha te is visszafelé tartasz, célszerű elmenni együtt, nem? És.... még szórakoztathatnánk is egymást. Elvégre az eridonosok a legviccesebbek, azt mondják. És te is vicces vagy meg elvileg én is... általában rajtam csak nevetni szoktak. Nem jó indulattal, szóval valamennyire viccesnek számítok még így is. Viccesen vicceljünk vicca.... érted? - vicca-vissza, haha. Humor Herold jött visszakérni a rangját Kornélia!
Gyorsan a folyosón végig kémlelt, majd vissza Teddyre és megint végig a folyosóra kandikáltak szemecskéi.
-  Merre kell menni? - kérdezte tök ártatlanul, nem tudta pontosan merre is volt az arra. Vagyis de. Előre vagy hátra! Na ez volt a nem mindegy.
- Próbáljuk meg előre! -mutatott ki maga elé és NAGYON merte ajánlani a folyosónak, nem ugranak békák a nyakukba vagy haskolnak el valami taknyon. Immáron duóként.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

SVK gyakorlási.   X Kinézet.
  X Jómunkáhozszólanóta.

Először csak úgy nézett fel Zalánra, mintha csak egy ufó lett volna a levitás. Talán nem beszélt elég artikuláltan? Vagy megint túlságosan mugliként fogalmazott és a mágusok világban a Betörni egyenlő a rabló gyilkossággal, ahol csak rombolást és káoszt hagy maga után az elkövető? Nem, Korninak ez az esze ágába sem jutott. Csak ninjákat megszégyenítve akart beosonni a könyvtárba, helyre rakni a könyveket és már el is tűnni, mint a szürke szamár vagy Petőfi a ködben. Ez olyan nagy baj tán? Csak jót akart.
Szemeit megforgatva inkább válaszra sem méltatta a levitás aggodalmát. Jó, nem mennek könyvtárba akkor, csak vissza a hálókörleteikbe. Ami... talán nem is lesz olyan egyszerű, mint hitték. A helyzetet meg még ráadásul tetézte az is, hogy hangokat hallott egy másik folyosóról, akik balszerencséjükre akár prefik vagy tanárok is lehettek és arra tartottak amerre épp ők próbáltak árnyakként totyogva susogni.
A kis folyosóra egerekként bemenekültek s egy nagy, márványszobor biztosított az számukra biztonságos menedéket, míg kitalálták a következő lépést. Mármint Kornéliának akadt egy ötlete, de ezzel vagy szembeköpik magukat sósavval vagy megfogták a Szűz Mariska bokáját és a napló elvezeti őket a jó irányba.
- Hát... erre nem ismerem annyira a járást - suttogta, s már lapozta is fel a bőrkötéses kis méregzsákot.
Ceruzáját szorongatva várta Zalántól a bűbájt, melyet hamarosan megkapott és nagy szemekkel, csodálkozón nézett fel a fiúra. Teljesen elképedt, hisz pont ennyi fény kellett ahhoz, hogy ne legyenek túl feltűnőek vagy ne lásson semmit.
- Hű apám, te nem vagy semmi - jegyezte meg elismerően - Az én lumosom vagy túl erős és a szemem is kisül a picsába vagy nem is működik oszt ott kuksolok a sötétbe. Te tényleg olyan jó vagy, amit hallottam rólad - majd visszafordult a naplófelé és körmölni kezdett:
- Merre induljunk tovább? - írta, odafigyelve a betűk minőségére, hiszen a napló szerette szekálni a kézírásával. Nem volt a legszebb, sem a legeredetibb. Igazából tök átlagos volt, de az övé.
- Hűha, valaki ma odafigyel a helyesírásra. De azt ugye tudod, hogy a tovább csak két bé és nem három? Vagy ezzel csak nyomatékosítani akartad a kérdésed? Két bével is tökéletesen megértelek, köszönöm.
- Nincs most nekem erre időm, kérlek. Mondd meg! - körmölte válaszként, amely kívülről tényleg olyan volt, mintha egy láthatatlan valakivel beszélgetne naplón keresztül.
- Sírj, kérlelj, bömbölj, mint egy ogre! Akkor talán segítek! - jött a pimasz válasz, megspékelve undok stílusát egy mosolygós smileyval, amit a mondat végére firkantott. Nyeregben érezte magát.
- Fú, te...-dünnyögte - léccziiiiiii!!!!! - ezt már tényleg így, nyálasan, helytelenül, rosszul írta - Léczy! Lécczy! Léczyyyyy!! - egyre rosszabb és rosszabb verzióját költötte a “légy oly szíves” kifejezés rövidítésének, melyre a napló remegni kezdett és már nem válaszolt, csak egy térkép jelent meg a kétoldalas kis füzet lapjain. Egy kék és piros paca is díszelgett az alján, melyeket: Kék Majom és Piros Csitának nevezett el. Na, ezek voltak az elsősök.
- Ott a hazaút! - kacsintott fel Zalánra a lányka - Akkor, ha itt egyenesen megyünk és a következőnél befordulunk balra, kijuthatunk a folyosóról és visszatérünk az eredeti útvonalunkra. Remélhetőleg már nem lesz ott senki és semmi... Ja és... ne haragudj, a naplóm elég.... öntörvényű és szenyó. Majd mesélek róla, ha akarod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

X ruha   X zene   X megborítasz

Már ő maga sem tudta pontosan merre járt az esze. Elkalandozott teljesen. Nem akarta, egyébként megjárni a gyengélkedőt, másrészt kénytelen volt, mert nem fogja bírni az órák monoton haladását. Valljuk be, a koncentráció igen fontos dolognak számít egy iskolában az órákon s azokon kívül.
Egyfolytában az arca sziluettje lebegtek karikás szemei körül, ahogy zombiként csoszogott végig a bejárati csarnokon. Bevillanó képek úsztak be szépen az elméjébe az árnyalak furcsa, nem emberi vigyoráról. Na meg az a tekintet.... borsódzott a háta. Észre sem vette igazából, hogy körülötte mások is voltak, tulajdonképpen nem látott s nem hallott. Céltudatosan a gyengélkedő felé vonszolta fáradt testét, míg neki nem ütközött valakinek. Erre azért kicsit észbe kapott és felébredt, mert hát őt is megrendítette, ráadásul egyébként sem volt az a kötekedős fajta. Lassan felnézett azokkal a fekete karikás kékjeivel aztán végigpásztázta a srácot. Érdeklődve konstatálta, hogy bizony ő is sokkal magasabb volt. Talán Zalántól is. Ebben azonban már nem volt biztos.
Hallotta ám, hogy mondott valamit, de csak tompa dünnyögés jutott el a füléig és felfogóképességéhez, pedig füleit csak haja takarta, mely nem fog le annyi zajt, mint egy füldugó.
- Ne haragudj! - emelte maga elé kezeit, mintha csak megpróbálná megvédeni magát. Látta az ökölbeszorult kezet és a jeges tekintetet, ez a srác nem épp a legbarátságosabb alaknak tűnt. Igazából tavaly nem is látta, talán új a srác? Vagy csak mindig elkerülték egymást? Bár Kornélia nem sokat járt ki előző évben az Eridonból, csak talán az év vége felé kezdett kicsit bevállalósabb lenni. Na ja, a végén a banya portréját köpködte. Micsoda példamutató elsős volt.
- Ha eltörtem valamit vagy kizökkentettelek, kérlek hadd tegyem jóvá. Nem akarok én bajt. Csak aludni... - nem, ő tényleg nem szeretett volna sem bajt, sem pedig egy ráakaszkodó bullyt, aki napi rendszerességgel veszi el a pénzét és csináltatja vele a háziját. Bár nem tűnt másodikosnak Kori szemeiben, de mi van ha bukott diák? Lehet nem szívlelné, ha eldalolná neki ezt a Jimmy nótát. Amiből csak a refrént tudta. Azt sem teljesen. Csak a Bukott diák vagyok már rég sort.
Megdörzsölte szemeit, hátha segít majd neki a hallásban és reménykedett, nem esik össze a kimerültségtől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Bularázás itt, bularázás ott és már a party hangulata hamar az egekben volt. Magából kifordulva jobban élvezte ezt, mint eddig bármely hasonló random kis összeröffenést, ahol általában csak a sarokban gubbasztott maga előtt összefont karokkal és macskaként fújtatva bárkire, aki szocializálódni próbált volna vele.
Tiszta gáz voltam.
Masa ahhoz képest, hogy úgy tűnt nem ismerte a Kisapámat nagyon jól lereagálta. Kori látta rajta igen jól mulatott. Nem táncolt sajnos annyira vadul, mint ő ezért kicsit zavarba is jött, viszont remekül telt a nóta hátralevő része. Még kornyikált egy keveset és tovább passzolta a mikrofont egy számára ismeretlen álldogáló akárkinek. Eléggé magányosnak tűnt, kicsit emlékeztette a tavalyi önmagára. Muszáj volt bevonni a dalolászásba.
-Én csak szeretnék a Te szinteden lenni - vigyorogta vissza Masának, hisz ő nem tette sehova se a lécet, de hihetetlenül csodálta a lányt. Plusz meg szerette volna mutatni, hogy mennyire jó kis mugli nóták vannak még. Igaz, az eredeti előadóján a fél ország röhög, a másik pedig megveti, de Kornéliát ez nem érdekelte. Neki tetszett a dal. Szívesen előadta volna még a Bikicsunájt vagy a Sárkány Éva nyári dalát, azonban benne volt a pakliban az eltanácsolás fennálló esélye is, a végén megsüketül valaki!
- Ú... Masa! Mit szólnál, ha Várffy-Zoller Úrnak énekelnénk valamit? Nagyon sok trófeán ott a neve, biztos örülne neki. Valami olyat kéne, amiért akár házpontokat is kaphatunk! Na? - vonogatta szemöldökét, a háttérben pedig repedezett a plafon, mivel az épp éneklő delikvens sem rendelkezett Beyoncé hangi adottságaival.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Jó, tény, hogy konkrétan majdnem megölte magát egy vagy több kifehéredett pitypanggal, amiket tátott szájjal nyelt be bambán míg pofára esett. Vagy valahogy így történt. Nem igazán azzal volt ott elfoglalva, hogy felidézze az esése előzményeit vagy éppen annak folyamatát. Igazából nagyon reménykedett, hogy a várható véraláfutások a térdein, melyek szerelmesen összecsókolóztak a földdel nem fognak két hétnél tovább felszívódni. Na oszt ott van az a tény, hogy a lány még csendre is intette Korit, hogy csendesen múljon ki szerencsétlen.
Na szép.
Még felköhögött pár apró bóbitát, majd mellkasára téve kezét fellélegzett, mintha csak egy mázsától könnyebbült volna meg. Nem, nem volt beteg. Igen, a kezét a szája elé tehette volna, de kinek van annyi lélekjelenléte, hogy haláltusa közben még az etikettre is odafigyeljen. Hát nem Kornéliának, az biztos.
Szerencsére megmaradt a lány, túlélte és nem fog bekerülni a Darwin-díjasok közé, mint az a lány, akit pitypangok fojtottak meg. Mekkora ciki lenne már? Más nemzőképtelenné teszi magát, mert egy tarajos sült próbál részegen magáévá tenni vagy Metallica koncertre próbál betépve és ittasan belógni végül egy faággal a seggébe távozik a másvilágra vagy esetleg az a terrorista, aki levélbombát akart küldeni, de az idióta nem tett elég bélyeget a kis ajándékára és amikor visszakapta azt, tudatlanul felnyitotta. Ó, mekkora barmok! Nem, Kornélia ennyire azért nem életképtelen.
Mire ráeszmélt, hogy amúgy rohadtul keres valamit a szőke lány, ő is elkezdte és vadul hadonászott, hátha tényleg talál valamit. A két meleg tenyér érzete arcain megdermesztették és megállva hatalmas kékjeivel Júliára meredt.
- Gyémánt? - pislogott kettő nagyot, majd bólintott. Felfogta.
- Mennyire kicsit az üveg? - nézett körbe és csak a zöld pázsitot látta körülöttük elterülni lustán, talán néhány bogarat.
- Megkérdezhetem, hogy miért olyan fontos ez az üveg? - kérdése jogos volt, hisz mit sem tudott az animágia elsajátításának lépéseiről vagy épp arról, hogy mi az animágia. Sok dologgal nem volt még mindig tisztában a muglivilág után ezen az új és fantasztikus helyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

X  Ahogy festek.   X  Zenebona   Piros-zöld tincseim is vannak, csak hátul.

- Hogy mit láttam? A saját árnyékom!- na, ez így nem jó, ha nem fogja körül írni valószínűleg az jön le Teddynek, hogy Kori annyira betoji, hogy még a saját árnyékától is tele lesz a liberója.
- Mármint az árnyékom integetett nekem, de én nem integettem magamnak. Miért integetnék magamnak? De az árnyékom megtette ezt helyettem – próbálta bizonygatni. Nem, valóban nem volt normális egy kölyök, de holdkóros sem. Az, hogy integető árnyékokat látott… hát igazából a fények játéka is lehetett, pillanatnyi figyelmetlenség vagy álmosság és ezek egyvelege keveredhettek a fantáziájával, melyek miatt rémeket látott. Megesik az ilyen.
Szóval csak kajálni volt meg bagózni, elvileg. Igazából őt sem érdekelte annyira, hiszen nincsenek sem összenőve, sem pedig olyan helyzetben, hogy a másik előtt igazolniuk kelljen magukat. Szóval ezt végül belátta és hagyta a fenébe az asszonykodó felkérdezéseket. Ha egyszer valamilyen hiba kerülne a gépezetbe és kinevezné egy gyenge pillanatában a vezetőség őt prefektusnak, na, akkor lenne értelme. Addig persze megül a fenekén, issza a kakaóját és megpróbál nem lebukni, ha hülyeséget csinál.
- Na jó… csak a saját tapasztalatom. Elvileg tényleg a bátrak háza, de itt leginkább bohókásabb emberekkel találkoztam leggyakrabban. Nagyon kedvesek – vallotta be füllentését, azonban már nem tudta mit és kinek higgyen. Szerette volna jobban ismerni az odajárókat, de nem mindenki volt kíváncsi egy elsős fárasztó kérdéseire, melyek amúgy egyértelműek lesznek idővel.
- Szarvaid? –torpant meg, és ha a fiú is megállt kezeivel a homloka felé nyúlt, hogy megtapogathassa azokat a bizonyos szarvakat.
- Erre... balra… mi? – összezavarodott és a folyósón bámult végig. Totális labirintusnak érezte, amely még bánthatja is.
- Jaj már! – forgatta a szemeit és könyökével finoman meglökte annak karját – Nem kell szívni ám a vérem! – nyújtogatta nyelvét és vigyorgott ő is – Legyen bal! – fogalma sem volt, mi lesz balra, de a döntést rábízták ezért nyugodtan döntött. Egyszer úgyis kilyukadnak valahol és remélte, takony meg minden undi trutyi nélkül meg is ússza azt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

SVK gyakorlási.   X Kinézet.
  X Jómunkáhozszólanóta.

Ha nem épp kutyaszorítóban ültek volna, elmondta volna neki, hogy ezt pletykaszinten hallotta  csak néhány elsős csajtól a vécében, míg ő be volt zárkózva a pillanatnyi pániktól, mert nem tudta sárkánytanon a sárkányok csontozatát. Pedig egész éjjel azt gyakorolta és sajnos lassan vizsga. Nem szabad bambázni ott!
Hamar elkezdett körmölni, nem látta a fiú arcát a továbbiakban, teljesen a naplóra koncentrált. Tényleg odafigyelt a helyesírásra, mivel ezzel szerette a legjobban csesztetni őt a napló és a külalakra is rettentően odafigyelt párhuzamban. Sajnos így is ott volt az elkerülhetetlen vérszívás, melyet már egyre jobban tudott kezelni. Rájött ugyanis, hogyha szándékosan idegesíti fel a naplót, akkor vagy befogja és megsértődik, aztán segítség nélkül marad. Jobbik esetben, ahogy az imént is történt: szó nélkül megmutatja, mit tegyen a továbbiakban. Természetesen a maga temperamentumával.
- Aha! – vigyorgott teli pofával – A tanszerek vásárlásakor vettem egy fura bácsitól. Vissza akartam vinni tíz perc múlva, de eltűnt és a nyakamon maradt a pénzem meg oda. Drága volt – biggyesztette le ajkait, hisz elgondolkodva anyagi helyzetén nagyon be kellett ossza pénzét.
Lemajmozta-e? Le ám! Bólintva vonta meg a vállát, hogy igen. Zalán innentől a kék majom és Kori pedig a piros csita volt.
A lányka ereiben is meghűlt a vér a hangok hallatán. Torkában dobogott szíve, ahogy hallotta a férfit, hogy talán betévelyedik a kis folyosójukra és akár le is buktatja őket. Hangja alapján nem tudta megítélni, hogy ki lehetett vagy akár korát, de ez nem számított. Nem akart még egy büntit megnyerni magában, a múltkor is kapott egyet Rolandtól. De ő jó fej volt vele.
- Shh…!  - emelte mutatóujját ajkaihoz és kivárt, gondolkodott. Nem tudta mitévők legyenek. Még csak kavics se volt nála, hogy elhajítva azt elterelhesse az alak figyelmét és addig kereket oldhassanak.
Próbált a pániktól nem vadul fújtatni és ajkaira szorította már inkább mindkét kezét, szemeit szintén erőltetve, lehunyva tartotta, hátha ez megvédi. Nem látom magamat, te se látsz engem.
A léptek egyre közelebbről és közelebbről érkeztek, és még csak egy bűbáj sem jutott eszébe, ami akár hasznukra is válhat ebben az izzasztó helyzetben.
- Használd a petrificus totalust! – suttogta kétségbeesetten kisegereket megszégyenítő cincogással. Amíg ő előveszi a pálcáját, simán odaér az alak. Zalánnak viszont kéznél volt az övé és lehet erősen ajánlott volt az idegen lefoglalása ezzel a felettébb egyszerű átokkal, melyet a társa akár orvosolhat is, ha gyanússá válik a hosszas távollét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

X ruha   X zene   X megborítasz

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Ahhoz képest, hogy egy rögtönzött előadás volt, kifejezetten jól sikerült és még bókolni is tudott egyik bálványának, aki nem volt más, mint Masa. Egyszerűen csodálta az energikussága, kedvessége és cserfessége miatt. Nagyon szeretett volna már elsősként is barátkozni vele, de túl félénk volt, hogy egyáltalán odamenjen bárkihez is. Szerencsére ez múlóban volt már és nagyobb magabiztossággal megy oda bárkihez is. Persze, ez nem jelenti azt, hogy berobban mások köztudatába, mint egy meteor, csak finoman odaslattyog szívesen boldog-boldogtalanhoz.
- Úúú! – pupillái hatalmasra tágultak, ahogy hallotta Masát és az ő jókívánságát. Mosolyogva, ugrálva tapsolt, örömét ezzel akarta kimutatni és már jött is az ötlet, mivel fűszerezhetnék meg az estet. Hát Várffy-Zoller urat kell dicsőíteni egy himnusz keretein belül! Hátha csurran-csöppen egy-két házpont is, ha jól sikerül.
- Nyajj – nyekkenve vonszolódott Masa után és épp, hogy csak le tudta passzolni a mikrofonbigyót valakinek, ahogy éppen odébb vonultak. Telifogas vigyorral bólogatott, tudta ám a levitás, mire gondolt egészen pontosan a kis Kori.
- A szám… hmm... azon még gondolkodom, de sajna nem ismerem a beceneveit. Gondolom, nem sokan hívják Zorrynak vagy Vállernek. Elég hülye nevek – kezdte dörzsölni állát miközben az égbe tekintett. Ha Várffy helyében lett volna, ő sem örülne ilyen s más hasonló buta neveknek.
- Mi lenne, ha a fekete listásai lennének a gonoszak, akiket a himnusz alatt legyőz. Vagy… Ú várj! Alakítsuk át a magyar himnuszt. Akkor a dallal nem kell foglalkozni, csak a szöveggel! – jött egy meg vadabb ötlet, amellyel már kevesebb gondjuk volt. Azonban elénekelni nekik kell, ezért vicces lesz a végkifejlett. Bár duóban jobb volt, magabiztosabbá vált.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

SVK gyakorlási.   X Kinézet.
  X Jómunkáhozszólanóta.

Hamar eszébe jutott neki is, hogy nem ártana gyorsan lépni valamit, hisz amint odaér a feltehetőleg tanár vagy prefektus a két elsős büntetésektől mentes évének lőttek. Fantasztikus. Egy baj volt ezzel, az agyát aznap este eléggé leterhelte már az SVK éves tananyagával és a buksija mappái közül neki épp a bűbájtanos okosságokat kellett volna előhúzni, mint egy bűvész kalapjából a nyulat. Ajkait beharapva, tekintete földre meredt, majd cipői orrát bámulta és ismét fel a fiúra. Utána kínjában a mellettük lévő festményre pislogott nagyokat, mely hallgatott ugyan javukra, de tekintete elárulta, hogy zavarják őt az elsősök és elhúzhatnának már. Nem is akartak tovább totojázni már ott, de hát ja, volt egy „kis” problémájuk.
A másodpercek, melyek alatt a fejében létező kis homokóra forgolódva töltött, hosszú óráknak tűntek a Kornélia számára, végül beugrott valami. Talán ez a kedves kis átok hasznukra válhat, ezért amilyen halkan csak tudta, odacincogta Zalánnak. Azonban nem azt a reakciót kapta, mely bekövetkeztét ő gondolta. Jósnak már nem megy el, az is tuti.
A kis piros szikrát követte szemei, melyet még biztonságosan megtehetett a szobor oltalmazó takarásából s hatalmasat dobbant kicsi szíve, ahogy a lépteket egyre távolibbnak és távolibbnak hallotta. Jó.
Még magához se tért a sokkból, már érezte az oldalába érkező bökést, mellyel épp visszarántotta Zalán a valóságba. Igaza volt, azonnal el kellett onnét takarodni a tarka f*szba. Szóval összeszedte a maradék cókmókját, azaz a cipelt könyveket és miután kikukkantva üresnek ítélte meg a terepet elindult. Még egy utolsót rákukkantott a napló koordinálására aztán gyorsan elhúzta a csíkot remélhetőleg a levitással együtt. Kiérve a fő folyosóra testét falhoz dőlve pihentette, aztán kuncogni kezdett, igaz igyekezte magát visszafogni, ne csapjon nagy zajt, de nem bírta megállni a nevetést. Túlélték a halált és úgy nézett ki, innentől sima útjuk lehet.
- Azért betojtál, de én is – vigyorgott a fiúra, már ami látszott belőle. – Mi egy jó csapat vagyunk. Te vagy az ész, én meg a… térképÉSZ – lőtte el a lehető legrosszabb szóviccét, mellyel előállhatott abban a kényes szituációban. Ha nem kapott Zalán agysorvadást ettől a borzasztó poéntól, Kori körülnézett, majd fejével biccentett, hogy folytassák közösen útjukat, ameddig csak lehetséges.
- Azért ígérd meg, hogy jövőre is csinálunk ilyet. Legalább egyszer – könyökével meglökte finoman, természetesen hallatszott a hangján, hogy csak poénkodni próbált, de örült neki, hogy nem egy olyasvalakivel került majdnem slamasztikába, aki lehet sírva adta volna fel magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Hát eljött ez a nap is, amire egyik porcikája sem vágyott. Nem volt ám büszke arra, hogy azért kapott büntetést, amit egyébként nem önszántából követett el, de elkövette. Ez pedig senkit nem fog érdekelni, hogy miért bóklászott takarodó után a kastélyban. Őt sem érdekelné más nyűgje. Ott volt és pont.
Roland azt mondta, hogy a héten neki a vadőrlaknál takarítania kell és Orbán tanár urat is meg fogja kérdezni, hányszor járt arra az eridonos. Egyszóval ezt nem lóghatta el, pláne azért sem, mert a rellonos prefektus is ígért egy szemrevételezést. Ha jól emlékezett a lányka, említette neki Roli, hogy a héten órája lesz ott és szeretne tiszta, rendezett környezetben tanulni. Jó, ezt azért nem hitte el neki, mert nem tűnt Kori számára strébernek a rellonos. Azonban igazából nem ismerte, bármi lehetett. Mi van, ha csak tette magát, mekkora kemény és mekkora hatalmas prefektus? Simán lehetett stréber. De ezt sosem tudja meg, ha ismeretségé ennyiben marad. Ennek márpedig ellenkezőjét nem tudja garantálni. Bár több büntetést az évben nem tervezett már szerezni.
Belépve a vadőrlakba hangosan köszönt Orbán tanár úrnak, kit igazából nem is látott. Abban sem volt biztos ott volt-e egyáltalán akkor, hisz nem érkezett válasz és később sem hallotta, ellenben ő elkezdett takarító eszközök után kutatni.
A seprűjének nyele tetején összefonta ujjait s azon pihentette állát. Hosszú munkája lesz, ahogy elnézte. Mindent iszta trutyi, szemét és maradék volt. Ha ő lenne a vadőr, biztos nem engedné el a diákokat anélkül, hogy ne csináltak volna rendet maguk után. Hát mi ez a disznóól?!
Majd... majd megsimizem az állatkákat, ha végeztem - gondolta és egy mély sóhajjal neki is esett a padló annak részeinek felseprésének, amely nem úszott az ismeretlen szutyoktól.
Felrúnázott mobilján bekapcsolt egy kis zenét és fejhallgató híján hangszóróra állítva azt egy dalt választott ki lejátszási listájából és a seprűvel vad tangóba kezdve sepregetett. Néha ki-ki csúszott egy-két szó, a refrént énekelve. Nem volt rossz hangja, de azért jónak se merte magától titulálni. Majd mások eldöntik, ők mégis csak másképp hallják, mint Kornélia önmagát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

SVK gyakorlási.   X Kinézet.
  X Jómunkáhozszólanóta.

- Idáig? – vonta fel egyik szemöldökét kételkedve aztán csak tovább kuncogott és vigyorgott orra alatt. Majd rájössz, milyen a bünti munka –gondolta magában, persze, semmi ilyesmit nem kívánt neki, de ha már ekkora szája volt, hogy idáig nem kapták el, ne lepődjön meg, ha valaki az orrára koppint egy csábos büntetéssel. Kori addigra már túl volt büntetőmunkáján a vadőrnél és köszönte, de nem kért belőle még egyszer az idén. Végül megerőltetve magukat folytatták az útjukat visszafelé. Könyveit szorongatva, vigyorogva telt az út.
-  Hát persze… tanulni – mutatóujjával megbökte Zalán orra hegyét egy pillanatra kiszabadított balkezével, melyet gyorsan visszapakolt, ki ne essenek a könyvei. Kornélia inkább a szabályszegés alatti adrenalinra vágyott. Amit érzett a szobor tövében bujkáláskor, ez nagyon feltöltötte s már cseppet sem volt álmos.
-  Amúgy nem ígérem meg, hogy meg fogom tudni nevelni, elég csökönyös és bosszúálló. A múltkor kitépkedtem a lapjait és megköpködtem vele a banya portréját. Mint halottnak a csók – vonta meg vállait és tovább libegett. Visszaemlékezett az akkori estére, amikor szintén kinn bóklászott éjszaka takarodó után, mert miért ne? Ahogy elértek egy nagy kereszteződéshez, ő Zalán felé fordult széles mosollyal.
- Neked hála, nem fogok megbukni! De most könnyes búcsút kell vennem tőled, hisz még rengeteg lépcsőt kell még megmásszak, hogy felérjek az Eridonba  – drámaian homlokára emelte kézfejét, aztán felnevetett és integetve távolodott.
- Sok sikolyt a vizsgákhoz, Zali! – ezután nem megvárva a fiú reakcióját, eltűnt a sötét folyosók kanyargó útvesztőjében s már csak a dúdolása visszhangzott az is egyre elhalóbban.

Köszönöm a játékot!