38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Theodore B. Marchetti összes RPG hozzászólása (92 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 » Le
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
RPG hsz: 144
Összes hsz: 221
Írta: 2021. április 6. 00:54 Ugrás a poszthoz



Már csak-azért-is csapja le a könyvet az asztalra, mert Teddy áldott jó lélek és nem akarja, hogy belealudjanak a többiek a tanulásba. Vagy csak mert az előbb úgy néztek rá, mint a véres rongyra? Megeshet, bármi. Nem érzékeny erre, arra inkább, hogy ő legyen a sötét szobában, pont a füledbe dünnyögő szúnyog, akit lecsapni sem tudsz. Ott van viszont, nem szabadulsz. Na de, lecsapta, aztán leül, mint a dámák, egyenes háttal, olyan tipikus resting-b!tch képpel, aztán a borítóra néz. Na ezt biztos nem akarja elolvasni, csak éppen elég vastag volt? Mindegy.
Csörög a lánc, ahogy félrelöki combján, hogy a zsebébe nyúljon. Kis kotorászás után az a tipikus egyesével csomagolt rágó kerül elő belőle, amelynek talán ha öt percig van íze, de ilyen az, ha az ember nem szereti a mentolosat annyira. Kihúz egyet, kicsomagolva azonnal a szájába tömi, majd jöhet a másik is, a két alufóliát pedig galacsinokba gyűri. Az egyiket a nemrég kedvesen megzavart lányok felé pöcköli, a másikat valami random srác hajába küldi, vagy nyakába, nem figyelte, hova pottyan végül. Némi helyezkedés után, a széken törökülésben ülve csapja fel a könyv fedelét, random fellapoz egy fejezetet és olvasás helyett a képeket nézegeti, szakértő arccal. Azon, a ronda átkok és minden helyett növények szerepelnek, gombák, apró lények. Kedve lenne kipingálni azt a manószerű valamit, de inkább tovább lapoz. Sajtkukac módjára mocorog, vagy éppen csak ujjaival dobol saját térdén, még szerencse, hogy pontosan ezért nem jár a könyvtárba, mert az a mogorva fráter már egyszer kizavarta, vagyis jó, megkérte, hogy fáradjon máshova zajongani. Azóta oda többet sose. De ez így unalmas, hátradől a széken hát és a bent lévőket kezdi el bámulni, miközben egy hatalmas rózsaszín rágó-lufit fúj, kipukkan, rág, majd újra és újra.
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
RPG hsz: 144
Összes hsz: 221
Írta: 2021. április 6. 02:01 Ugrás a poszthoz



Semmi. Abszolút semmi. Még az a fura ikerpáros sincs itt, akikre már ő is múltkor a homlokát ráncolta, hogy nem normálisak, pedig neki se kell a szomszédba mennie. De azok, tuti nem. Viszont legalább lenne valami. Ellenben a névvel, ez sehol sem társalgó, mert aligha beszélnek, vagy bizonyára rossz időt fogott ki. Ez az ő szerencséje, pedig tavaly éjjelente tök jókat mókázott, amikor megindult, csak úgy, majd véletlen találkozott valakivel és közösen mentek tovább. A fura prefektusok elől elbújni, vagy akármi. Alig várja, hogy idén is ilyesmi élményeket szerezzen és sok-sok-sok tudást. Felröhög. a társalgó nyugalmába nem illik bele az, ahogy hahotázik egyet a gondolaton, ő miben reménykedik a bambulásban. Csak bármire, valamire.
Megint a könyvet lapozza, megint a képeket vizsgálja. Merényletet követ el, ahogy szamárfület hajt pár oldalra, majd halad tovább. Újabb lufit fúj, majd vakarássza le arcáról azt, ami oda is ragadt. Ujját bekapva nem pazarol, még van némi íze, mielőtt az asztal aljára ragassza, ahogy órán is szokta, vagy úgy ahogy a tanulók nagy része. Semmiben sem kirívó, mondhatni. Vagy de?
Mozgást lát szeme sarkából, olyan hamar reagál, amennyire lehet. Arca, feje már a srác felé fordul, aki odasétál hozzá és magyarázni kezd. A kis csomagra pillant, majd fel rá, megint le és vissza. Prüszköl kicsit, ahogy kisajtol magából egy elfojtott nevetést.
- Salve - dobja oda neki a kurta köszönést, miután rendezte arcvonását. A csomagra néz megint, majd amit hall... Zseniális. Összecsapja két tenyerét és úgy hajol meg ültében kissé.
- Nélküled hol lennék! - használja ki a fordítórúna és a nyakában pihenő ezzel ellátott nyaklánc előnyeit. Hát a véletlent elismeri, semmi mást nem. Megfogja a zsebkendőt, összegyűri, a rágóval együtt, majd úgy, ahogy van, utána hajítja, a hátának.
- Húzd ki a karót a seggedből, stréber!
Utoljára módosította:Theodore B. Marchetti, 2021. április 6. 02:02
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
RPG hsz: 144
Összes hsz: 221
Írta: 2021. április 9. 20:52 Ugrás a poszthoz



Az csak április tréfa - de ezt nem mondhatja egész évben, még igazából egész hónapban sem. Nem? Erről ugyan nem szólt neki senki, a dátum mégis közel esett a neki szánt naphoz. Szóval, miután órákat kutatott és akkor sem talált semmit, amivel kitölthetné igencsak vérszegény beadandóját, a bevezetésnek elmenő, foguk rá, egynek elmenne szöveget cserélte le. Olasza ismét pörög, a szavak csak jöttek, nem mondhatja senki, írt bele ő jót is, csak éppen nem olyan környezetbe, ahogy illene. Valamiért úgy hitte, ha receptek sorait, nem épp tetszését fejezi ki, anyanyelvén, legfeljebb arra kérik, hogy magyarázza már el, mi a francot jelent, mert hát, nem az a nyelv ez, amit mindenki beszél erre. Bele se gondolt, hogy k azt könnyedén lehet azonosítani, ne adj isten, még érti is! Hát ki a francot érdekelt, rettentő jól szórakozott.
A mai napig, mert valaki random lép oda hozzá, hogy neki be kell mennie. Éppen megáll magyarázás közben, eltátott szájjal fordul és finom "he?" kifejezéssel érdeklődik, jól hall-e. Rajta van a kellék, amitől megért mindent, de attól még szereti eljátszani a hülyét vagy éppen azt, hogy alkalmi süket, akár csa annyit, hogy ez neki magas. Az üzenet mégis egyszerű, tiszta, még az olyanoknak is, mint jó. Felszedi földről a táskáját, amelyet már igencsak lecserélne egy, arra érzékeny egyén, de neki pont így jó: kicsit rongyos, annál jobban firkált, csörög, mint az oldalán a lánc, mert erre meg nyitófüleket fűzött. Kreatív a gyerek, ha akar, csak ezek szerint nem ahhoz, amihez kellene. A száját húzza el, ahogy ellépnek az ajtóból, neki meg szabad útja van befelé. Csoszog kicsit, körbenéz, ki és merre, majd végül az asztalig sétál és már-már angyali mosollyal pillant a katedrán ücsörgő alakra. Fájni fog? Nem biztos, most még bizakodó? Fenét, tudatlan. Azt vágja, hogy nem átlagos a fazon, sőt mi több, üde színfolt az ő világában, meg azt is, hogy nem épp kellemes jellem társul hozzá. Vagyis ezt lehetne összefoglalni abból, amiket hallani, csak éppen, nem épp ilyen kellemes szavakkal.
- Szép napot! - mert hát, mi ne lehetne ennél szebb? Nem feszeng, ujjával piszkál egy lelógó bizbaszt és rágón kérődzik.
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
RPG hsz: 144
Összes hsz: 221
Írta: 2021. április 9. 21:45 Ugrás a poszthoz



Nem, nem, nem. Ez így nem jó, nagyon nem. Elég az, ha órán kell csendben ülnie meg nyugalomban, nem kell mindig ennek körbevennie, erre tessék. Az év csak most kezdődik, ezek meg úgy bújnak a könyveikbe, mintha muszáj lenne. Ez nem jó így, tavaly jobb napokat kapott el. Erre, akármit tesz, semmi válasz. Hallatlan.
Nem csoda, hogy ráakaszkodik, mint valami pióca - pont olyan kellemes - tapad és nem engedi, nem akarja engedni. Olyan ördögi kör ez, melyet nem is gondolt végig szerencsétlen, amikor fogta magát és idejött hozzá, hogy visszahozza azt a galacsint. Ó, imádja a kisugárzást, ami árad belőle. Tipikusan az a srác, akinek beleesik az orrába az eső, annyira fennhordja. Ezüst villa, a cipőfűzője és többet és, mint minden, ami jelenleg Teddy-n van. Szörnyű ez, valamennyire képben van az átlagos különbségekkel a társadalomban, azonban, mágus-szinten ezt nem is akarta felfogni, micsoda különbségek és világok léteznek. Arany, sár, fű, neki mindegy milyen a vér, egyre megy. Mindegyiknek egy gödör a jussa az út végén, semmi több. Egy kupac. Hát akkor minek teszi ez ennyire magát? Nem is válaszol neki, sziszeg felé, ahogy ott hagyja és visszaül a helyére. Komolyan. Komolyan?!
Fújtat egyet, egy kósza tincset lök el arcából, ahogy feláll. Nem finoman, inkább kilöki lábbal maga alól a széket. A könyvet, amelyet már csak dísznek használ, összecsukja, hóna alá csapja és menetel a srác után, felé. Pont olyan peckesen és egyenesen, mint az tette, még a mimikát is az arcára adja, csak épp túlzással. Egy pillanattal később huppan le pont vele szemben, a könyvet az asztalra teszi, de nem nyitja ki. Csak nagy szemekkel bámulja a másikat.
- Te ki vagy? - finom ismerkedős kérdés. Cseppet sem azért, hogy ne idegesítse. Áhh, ő ilyet sosem.
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
RPG hsz: 144
Összes hsz: 221
Írta: 2021. április 9. 22:16 Ugrás a poszthoz



Becsapódik az ajtó. Minden Zs és egyéb ábécé betűt rejtő horrorfilm így kezdődik. A feketék ilyenkor már menekülnek, míg a fehér ember abban a házban alapít családot, hogy jól lemészárolják. Esetünkben Teddy pontosan marad, nem sikít fel és rohan ki, ahogy lehetne egy normális reakció – már a tanár tekintetét elnézve, itt semmi jóra nem számíthat. Mégis, kénytelen a saját ajkába harapni, mintha zavarban lévő lányka lenne, de csak, hogy nevetését fojtsa vissza, de úgy nagyot. Még nyel is hozzá, elengedi ajkát és akkor vár. Hoh, hát itt van valaki! Kíváncsian fordul a másik delikvens felé, aki úgy tűnik, az igazak álmát aludta az órán. Na tessék, a két véglet; az egyiknek jó alvókája van, a másik képtelen nyugton maradni, a változatosság gyönyörködtet alapon egy mániákus ezt értékelné. Egyensúly, vagy mi a fene. Rávigyorog arra a tagra, aki nemsokára a csipát fogja kidörgölni a szemeiből, majd vissza előre, immáron komoly arccal. Már amennyire tud ilyesmit. Meddig kell még várnia? Ha megint elkésik óráról, akkor kénytelen lesz valami büntetőmunkát csinálni, vagyis erre emlékszik. De az tavaly volt, azóta elévült, bizonyára, idén újrakezdheti.
- Ó, az esszé – somfordál közelebb és tekint a lapra, pontosan jól tudja, hogy mit írt oda. A tizenhatodik sorba, például a tökéletes lágytojás főzési idejét, alatta párral pedig, hogy a sárkányok királylányokat rabolnak el. Valahol lentebb pedig, valami raviolirecept kér sora. De van benne lényeg is. Mégis, pislog nagyokat.
- Ez a vázlat, dio Mio – kezd bólogatni, kartávba lép – neki az, mert a pofonért nem megy közelebb – és mutogatni kezd. – Ide hogy milyen a szárnya, ide meg hogy mit eszik. Itt leettem – mutat egy sötét foltra, majd csusszan lejjebb az ujja. – De írtam a sárkányról, valahol van, amit érteni is – azzal túr bele a táskába, hát valamiért jobb, ha most előadja, hogy neki ez csak egy ballépés? Lehet. Nem bánja, még ha hülye ötlet is, hát most olvassa fel? Kihúz valami elkezdett esszét, tök másra, aztán visszapillant a lapra. „Ezt elszúrtam” vigyorral pillog felé.
- Újraírom, ha kell! – vagy engedjük el, az az egyszerűbb. Foglalkozhat többet addig is a frissen ébredővel.
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
RPG hsz: 144
Összes hsz: 221
Írta: 2021. április 11. 14:24 Ugrás a poszthoz



Ó-ó-óóó. Szorul a hurok, ha már nem kötötte a nyakába a kedves tanerő régen. Lehet, hogy marha szarul tippelte be, hogy na, majd ő nem lesz annyira vasszigor, elvégre vagányabb, mint a kardigános barmok vastag kerettel. Na, hát naiv volt, hülye, ez se újdonság. Ez nem jött be, szokták mondani. Pedig próbál nagy és ártatlan szemekkel nézni, ahogy látta másoktól, csak lehet, ez annyira nem áll neki jól. Sőt, biztos, ha néha kivillannak a fogai, mert éppen vigyorog. Nem kell neki adni egy glóriát, mégis, amikor magyaráz, na az egész normális felelet tőle a kérdésre. Lehetne mondani, így kéne mindig, csak az baromi egyhangú lenne, ő meg olyat végképp nem szeretne. Mert nem is bírja. Ellép végül, kezeit maga mellé ejti, a papíros is csak lóg benne, mert közben az álomszuszék felkelt és megérkezett közéjük.
- Jó reggelt – mint valami illedelmes, úgy dünnyögi felé, majd homlokát ráncolva hol a tanárra, hol a srácra néz. Vattacukor? Na, azt tudni kell, hogy kapott ő már elég becenevet, van, amit hangosan ki sem illik mondani, de ez? EZ? Ráadásul tőle? Mindjárt zavarba jönne, ha nem remélné, hogy másról van szó. – Kiről beszélsz? Én lennék az?  - szegezi a srácnak a kérdést, mintha nem lenne esze és azt hinné, még valamelyik pad alatt alszik egy harmadik is vagy eleve halott, mert szívrohamot kapott vagy ki tudja mit. – Hah – jegyzi meg, lazán, majd ingatja magát álltában, hogy aztán a tanerő felé forduljon, mert az neki magyaráz. Egyik színes tincse hullik arcába, ahogy oldalra billenti a fejét és leesik neki valami nagyon egyszerű. Hát bassza meg, érti. Értette végig és akkor most vele járatták a hülyét. Ez nem ér! Ő akarta! Mindjárt menten dobbant is.
- El tudta olvasni? Jaj-jaj – vakarja meg orrát, a középső ujjával, köszönet, hogy itt szívatja. Aztán hátracsapja a kusza tincset és vállat von. – Megpróbáltam. De mondoooom. Vázlat – hangsúlyozza ki, mintha a tanár lenne az értelmi fogyatékos és nem ő. Aztán elkeni a száját az ítélet. Írni. Újra. És ráadásul még ma? Ez lehetetlen. Ennyi hülyeséget is két napba telt össszeírni, nem pár óra. Jelentőségteljesen pillant is a falon lógó ketyegőre, majd vissza a férfire. Komolyan.
- Az nehéz. Holnap este 7? – próbálja meg a lehetetlen, hát most már tényleg szépen is néz. Na jó, nem, csak ne ma. Mert akkor az megint nem lesz szép. Nem akarja az egész napot a könyvtárban tölteni. Közben fordul a másik srác felé, vigye el a reflektorfényt és akkor minden fasza.
- Pedig amúgy hasznos. Amiket itt csinálnak, mind szar. Szóval a kövi vacsorához kiváló információ. Szíveseeen – igen, minden tanárnak arra van szüksége, hogy recepteken osszon meg vele, amit nem tud megfőzni se.
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
RPG hsz: 144
Összes hsz: 221
Írta: 2021. április 11. 17:18 Ugrás a poszthoz



Még épphogy nincs takarodó, a nap már régen lent, a folyosók üresek. Esélytelen lenne, hogy még ha szalad is, akkor sem éri el a körletét időben, így az esélytelenek nyugalmával sétál. Most már mindegy, nem? De. Így gondola ezt Teddy is, miközben kellemes tempóval andalog a folyosón. Éppen nagyon keres baljával a zsebében, valami cukorkát, rágót, bármit, de csak papírokat talál ott. Pedig jó lenne, mert az összetéveszthetetlen cigiszagot semmi se veszi el. Az egyik emeleti WC-ben lőtt egy pár szálat, miközben a lecsukott tetőn ülve azért megírt egy kövér bekezdést a sokadik beadandójához. Hogy minek ennyi? Rosszabb, mint tavaly, komolyan. Azt tudja, hogy ennél még több van párral feljebb, mert szokta látni a körletben, de nem fogja ezt ő bírni, el fog szökni, sikítva. Okulva a Sárkány esetéből, most a fordítós tollal tolta, ebbe már aztán senki sem köthet bele, maximum a helyesírásba, mert abban nem biztos. Megvonja a vállát ezekre csak, most már amúgy is a táskában pihen, majd befejezi később, éjjel, soha. A csendes közeg kicsit lelohasztotta a kedvét, nem éppen a kedvence, szóval jó lenne valami. Énekelhetne, akkor aztán minden buzgómócsing prefektust a saját nyakára hozna, meg a tanárokat is, amivel semmi gond, csak már így is eléggé nincs ideje semmire, mert addig halogat mindent, ameddig nem szégyen. Dúdol hát, valami dalocskát, lehet több darabból gyúrja össze, kezét maga mellett lengeti.
Megáll és a nyelvét kezdi rágcsálni. Na itt most jobbra vagy balra? Hirtelen nem tudja, mintha eltévesztett volna egy lépcsőfordulót, igazából nem leste, merre megy, csak mosdót keresett bagózni. Rágó és cukorka még nincs, marad az, hogy aki találkozik vele, az ne szagolgassa. Végül jobbra megy, kiszámolta egy mondókával és átadja magát az üres kastélynak. A folyosón már halkan, de énekel, a portrék meg úgy az egész hely furcsa, a lakók furán néznek rá, az egyik még bele is szól a dallamába, hogy nem kéne-e már a körletében lennie? Dehogynem, csak nem érdekli. Végül, épp annyira belejön a kis minikoncertbe, hogy még pördül is egyet menet közben, aztán, azzal az irammal vágódik el. Merthogy, itt ilyenek történnek. Felkiáltva káromkodott esés közben, most meg a földön fetrengve röhög. Úgy sincs erre senki, de ezért körbe néz, majd egy cigarettát illeszt ajkai közé. Igen, épp itt lesz ideális, ha meglenne a gyújtója, azt keresi fekve éppen.
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
RPG hsz: 144
Összes hsz: 221
Írta: 2021. április 11. 21:48 Ugrás a poszthoz



Illedelmesen böfög egyet, amint leteszi a villáját és nyammogva figyel az egyik háztársára. Nagy elánnal magyaráz a kviddicsről, mert az is mindjárt indul, főleg az edzések. A seprűjét magyarázza, amely hát nem figyelt hány másodperc alatt gyorsul százra. Ez neki még mindig szürreális, bár tavaly többen is megmutatták neki a pályán, hogyan működik ez. Aztán senki sem többet, mert már akkor a földön fetrengett röhögve a látványtól. Mindegyiknek bibircsókot és egy fekete macskát kívánt és ennyi volt Teddy kviddicses karriere. Elég sok hülye ötlete van, azonban, hogy repkedjen, seprűn, köszöni szépen, de nem. Két lábbal a földön sem biztos néha. Állát ejti tenyerébe, ahogy az asztalra könyököl, lábát lóbálja, cipője orra meg súrolja a földet. Lehet még eszik valamit és lelép bagózni, mert már megint nem azon jár az esze, hogy a jegyeit feljebb húzza, minek.
És nem is tudna, mert nyílik a terem ajtaja és beporoszkál rajta az ikrek egyike. Az hagyján, hogy üvölt valami rusnya szöveget, de még rázza is magát. Erre már a nyakát nyújtja, többek szeme akkora, mint a teáscsésze alja, van, aki röhög, meg beszáll meg minden. Szóval megszokott, tavaly már kapott az élményből ő is, bár nem szokta rázni a valagát tömegben, de nem kell félteni. Ahogy felpattan a srác az asztalra, úgy áll fel és két ujját a szájába véve füttyent, mintha mindjárt még a ruháit is nekiállna ledobálni. Valaki sikít, gondolja ő, hogy az, akinek épp talán a tányérjába lépett, a tagot mit sem zavarja, rögtönzött orosz nyelvleckét kap mindenki. Teddy csak egy szót ismer, amely egész sok nyelven ugyan azt jelenti, de most nem ugatja befelé. Leengedi füttyögései után a kezét, mert tessék, csak megérte, hát ide néz! Mit néz, szól is, sután fordul mutatóujja saját maga felé, mintha meg lenne szeppenve, hogy hozzászól, nem máshoz. Mindjárt Oscar-díj beszédet is mond.
- Mivan?! – kellemes visszakérdezés, ekkor kerül a labda is a középpontba. – Aztapicsa áááá… - oké és most esik le neki. Annyit tud erről a sportról, mint mindeni más; rohannak, valamikor van gól, de legfőképp, tarolnak, mint a buldózer. Noha azt mondják, egy hiperaktívnak jó a sport, neki nem feltétlen és főleg nem ez. Kivetődik oldalra, csörren a lánc, ahogy végül ugrik és elkapja, jobban mondva magához öleli, ahogy nekiesik egy asztalnak seggel. Au. Aztán feltartja, mint a kalóz azt az üveg földet, még vadul vigyorog is hozzá.
- Gól! – nem, ilyenkor pont nem. – Vissza neked – forgatja ujjai között, majd a fogást megtalálva hajítja vissza felé, de hát ez nem fog kézbe menni, ellenben a levesestálba igen, így az is, meg a labda is, kicsit ízesítve ér a táncoló cipőjére. Hoppá. De csak vállat von és most ő röhög.
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
RPG hsz: 144
Összes hsz: 221
Írta: 2021. április 12. 20:51 Ugrás a poszthoz



Nem csodálja, ha hunyorog, mint egy öregasszony, amikor apró betűt lát, mert hát, attól nem lesz jobb a hallása. Nagyon nem. De ha elhiszi, felőle aztán egész nap így állhat, csík szemekkel. Nem kajabál neki tovább, mutogat csak, a labda pedig célba ér. Nem hazudna azzal, ha azt mondaná, a kis ütközet nem volt éppen kellemes, sőt fáj is. Biztos majd szép nagy lila folt lesz belőle estére, oda sem neki, azokat nagyon megszokta. Mintha túlságosan is bírná a fájdalmat, pedig máskor meg visít, mint a malac, ha valami kínja van. Ki érti ezt? Úgy néz ki, amikor valami ökörséget csinál, semmi se fáj.
Na de vissza. Mert nem fogja ő ezt magánál tartani, nem az a lényege. Vagyis igen, csak ahhoz, ha jól emlékszik, több ember kell, jó nagy tér futni, meg valami kapu. Illetve, hogy az a nem létező több ember megpróbálja elvenni tőle, ráugorjon, ilyenek. Ehelyett, akik mellett áll, akik az asztal mellől néznek rá fura fejjel, nem is akarnák megfogni. Nem tudja, hogy nem kedvelik a srácot, vagy nem akarnak mozogni, esetleg, egyenesen ódzkodnak attól, hogy valami olyat tegyenek, ami kicsit kimozgatja őket az unalmas zónából. Több se kell a duracell elemeket reggeliző Teddy-nek, hogy ebbe beleálljon. Most akkor már haverok? Zsír.
Ahogy eldobja, úgy toccsan és pusztít. Ez tökéletesen leírja őt, milyen és miket tud tenni. Ennek is örül, ujjong egy sort, ahogy a csípőjét tekeri meg feltartott karokkal, mintha tényleg meccsen lenne. Aztán leengedi, figyeli őket, közelebb nem megy azonban. Szegény csaj, ezt megkapta.
- Bocsiii – óbégatja oda, miközben a srác tisztogatja a labdát, majd a csajt is. Volt leves, nincs leves. Aztán eltűnik a pálca és megindul. Ohó! Mint valami vadászkopó, állásba vágja magát.
- Bal, balra, jó – ismétli, és arra lép, lépked párat, majd megtorpan. – Most akkor bal, vagy jobb, hát döntsed már el! – finoman, halkan beszélgetnek, mint az urak. Még véletlen sem gyomorból ordítanak egymásnak, mint az idióták. Így hát akkor jobbra szökken, meg lépeget. Épp időben emeli fel a fejét, amikor ismét a levegőben a labda. Milyen vörös? Milyen 354? Becsúszik végül, ahogy ölébe kapja az áldást, na, a másik már jobban céloz, mint ő.
- Mindent a fekete 13-ra! – mi ez, most rulett lett hirtelen. Egyetlen mozdulatot tud, hogy leteszi a földre, majd feláll. Persze, nem áll meg úgy, de végül – ezt most nem teljes erőből – a másik felé rúgja.
- Kötényt kapsz, vigyázz! – mert most eltalálta a célt. Közben feléled a nagyterem, felállnak, nézelődnek, a fejüket fogják. Ezek ketten jobb, ha a kastély két különböző pontjában lennének, úgy tűnik, a tömeg erre szavazna. Nem arra, hogy Teddy nevetését hallják, amint ismét lehuppan a fenekére és a kezeit emeli egy újabb passzért.
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
RPG hsz: 144
Összes hsz: 221
Írta: 2021. április 17. 14:01 Ugrás a poszthoz



- Hahaha! – tudjátok, az az erőltetett, amikor valami kemény rosszfiú nevet és a szerencsétlen előtte, akit épp akasztani visznek talán, nevet, hátha jó pontot szerez. De nem, mert ássa el magát, csak nem veszi észre. Hát mindegy, mert tény és való, hogy határokat feszegetni rém izgalmas, csak éppen, lehet, hogy nem itt kellene és nem vele. Sosem gond, nem jósolt magának hosszú életet, míg fiatal, legalább szép halott válik belőle, feltéve, hogy nem égetik porrá. De akkor meg könnyű a temetés. Hülye gondolatok, inkább figyel a srác logikus válaszára, amire elismerősen bólint, hogy van itt ész. Csak egyiküknek sem arra, amire kellene. Szomorú.
- Jaj tényleg. Hát ez van – megint a vállait rángatja, nem futtatja tovább a gondolatmenetet, inkább próbál kérni, de az sem megy. Besegít neki a srác is, mintha amúgy érne valamit, de sóhajt végült. Oké, lehet nem olyan az arcberendezése hozzá, ő megpróbálta.
- Azé’ kösz – súgja oda neki, a határozott nem hallatán. Inkább kapja fel a fejét és izgatott kiáltást hallat, amint a fura lény megjelenik. A levegőben. Micsoda nap ez! Megint nem ott fog járni az esze, ahol kell.
- Milyen menő macska! – mert neki az, mi lehetne más, nem is érdekli. Fogalma sincs, kinek kellene elkapnia és miért kéne kidobnia, de láthatóan jót mulat a látványra. Akar egyet. Úgy öt percig, mert semmi felelősségtudata nincs egy kisállatot ellátni, magára sem tud ügyelni, hát másra? Jobb, ha csak plüsst adnak a kezébe, annyi biztos.
- Hogy mit? – értetlenkedik, el is felejtette. Reflex volt, most meg ott ül a nyakában az a dög, arra figyel. Meg akarja simogatni, de lehet, nem most kellene ilyeneket felhoznia, mintha puncsolni akarna. Na az nem ő, nem tud. Ellenben mást nem, mert hát, volt vele foglalkozva. Köhint egyet. – Elnézést, tanár úr – nyomja meg az „úr” szót, most jöhetne a feje fölé a glória. De feje oldalra biccen, ahogy sárkány kezd kirajzolódni és szépen ott is marad. Csak neki. Hát lehetne az, hogy ő ezt megtiszteltetésnek érezné, de arcán inkább fájdalmas grimasz ül, mintsem csodálkozás. Inkább kérte volna a macskasimit.
- De így nehéééz – nyafog egy sort, mindjárt a földhöz is vágja magát, bár nem olyan. Inkább lőjék agyon, úgy fúj egyet, miközben elnéz a másik srác felé. Ekkor szisszen fel. Tanársegéd, ebből?
- Részvétem – bár lehet, erre játszott, vagy imádni fogja, nem az ő dolga. Ellenben a sárkány igen. Hol is van az az ujjacska? Szó szerint ráharap, miközben gondolkodik.
- Ez eeegy… magyar mennydörgő – jelenti ki, határozottan. Ja nem, de annak van ennyi szarva, vagyis az rémlik neki. Lehet mínuszba is menni? – Megeszik mindent, ami nem elég gyorsan fut előle. Tojást rak, és ööö… gyorsan repül – kérhet kiskanalat sírt ásni?
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
RPG hsz: 144
Összes hsz: 221
Írta: 2021. április 17. 14:26 Ugrás a poszthoz



Vélhetőleg Teddy nagyon nem való ide, ebbe a közösségbe. Talán tévedett a mágia is, amely beléköltözött, bebújt a bőre alá és ki-kitört belőle. Nem való lehet sehova sem, ahol mások is vannak és ahol akárkinek az idegeire mehet, mint az előbb majdnem és mégsem, mert a srác fogta magát és ennyi volt. De nem lehet ennyi, ő akar valamit, bármi ingert, amely kirángatja a temetőhangulatból, amibe menten bele fog aludni. Ásít is egyet, kattan is az állkapcsa, majd aztán lendül bele a dolgokba. Nem ücsörög tovább, hát ha nem marad, akkor megy ő. Úgy érzi, ez a csávó tipikusan az, akit már a létezése is idegesít, arisztokrata feje van, mint mikor a csöves beül az étterembe és mindenki finnyáskodik. Micsoda szép hasonlatok!
Magában dünnyög valamit a srác, szóval vagy bolond vagy nagyon tanul. Teddy is szokott, de ő inkább előbbi kategória, viszont ha ez erre divat, akkor lehet nem is kell tovább őt nem normálisként kezelni, be is illik a képbe. Majd arra fogja, hogy valamit magol éppen befelé, kell neki az, hogy ki is mondja. Minden hülyeség, mégsem motyog, amikor lehuppan, hanem hangosan szól. Mert na, ismerkedni kell, azt mondták, keresse kortársai társaságát, mert az jót tesz neki. Nem, nem tesz, majd ő megválogatja, ki az és miképpen jó. Elvileg. Majd eldől, mennyire oké neki a dolog, addig is, szépen elszórakozik, más kárára jelenleg. Egy pillantást vet csak, mi van előtte nyitva, meg mit ír – de azt fejjel lefele nem tudja elolvasni -, de dolgozik valamin. Vehetne példát, hogy na, igen Teddy, ezt kellene neked is, de hát na. Nem majmol senkit, a maga ura vagy inkább bolondja.
- Rellonos, áhhá. A pincelakó nép – mintha valami különleges fajról lenne szó, úgy beszél. Ő meg a toronylakó népségtől jött, ha épp nem látni, bár most nagyon nincs piros rajta, csak a karcolások, amiket akkor szerzett, amikor elcsúszott odakint a sóderen, de az nem nagyon látszik. – Daskovics – ejti ki helytelenül a nevét, sokadik próbálkozásra. Mert ehhez még talán a fordító se elég. Ezek a halmozott mássalhangzók… borzalmas. Rágódik még egy sort azon a rágón, de már nincs sok íze, így lefele konyul a szája. Ki kéne majd köpni, de egyelőre újabb lufit fúj. Saját bemutatkozóját el is felejti, meg amúgy is kérdez tőle. Húha. Nem szívatásnak veszi, hogy ide ült, erre tessék, még be is veszi a tanulásba. Fintorog egyet, eltolja maga elől a könyvet, hogy nem, nem tanulni akar, aztán végül vállat vont.
- Van az a sün – meg a nem sün, de nem jut eszébe a neve. Teddy alapvetően nem ostoba, megvan a maga esze, ha valami érdekli, akkor főleg. És tessék, ragad is rá sok dolog, csak éppen nem arra megy a figyelme. – Meg a mugli és a varázsló – vigyorodik el. Mert az ember is állat, a mágus is lény vonalon mozog. Miért ne? Kapott egy értelmes választ. – Meg mint te meg ééén. Ez elég jó? – azzal hátradől és felpakolja a lábait az asztalra. Kiveszi a rágót és a kuka felé hajítja. A szándék megvolt, az, hogy hova sikerült, már jó kérdés.
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
RPG hsz: 144
Összes hsz: 221
Írta: 2021. április 18. 13:22 Ugrás a poszthoz



Senkit sem lep meg, hogy itt van. Vagyis igen, mert ő és a könyvtár valami olyan kettős dolog, amely nemigen emlegethető egy lapon. Csak muszáj. azonban, az nem lep meg senkit, pontosabban szólva, hogy az iskolai helyen nem látják szívesen. Nem éppen olyan helyre való az, akinek nyugodt perce, meg úgy halk hangja sincsen. Vagy mert sikerült belefirkálnia egy könyvbe? Még tavaly volt, idén csak szamárfülezett, azonban mind a kettő felér egy gyilkossággal a papírillatúak körében. Mint bűnelkövető, azonban muszáj teljesítenie a kötelezettségeit és mivel nem szerzett pár tanárnál jó pontot kezdésnek, jobb, ha valós adatokat ír le, mint random gondolatokat. Nem túlbuzgó ő, félre ne értse senki, ahhoz még sokat kellene fejlődnie, amit nem fog megtenni, sokkal több dolog érdekli és mozgatja, amelyhez egyelőre még kell a hely is. Csak most jön bele a mágiába! Hát ha más nem, ez mi menő már?! Ő csinálja, senki más, nem a múlt egy régi, ismerős alakja, csakis ő. Nem kell hozzá kiabálnia, mérgesnek lennie, jön. Csakhogy létezik elmélet is, száraz, unalmas szavak hada, amely miatt megkísérli, hogy hátha itt nem néznek rá azonnal olyan szemmel, akit meg akarnak ölni. Felöltözött hát, útnak indult, harmadszorra meg is találta, mert a drága háztársa rohadtul nem tudta értelmesen elmagyarázni, hogy mi merre van. Ezt még leveri rajta, de előbb elintézi a dolgait. Különös késztetést érez, hogy belopózzon a pub-ba, sört inni, d majd utána. Ráér. Egy-két potyacigi így is belefért, vagyis itt a faluban a kutyát nem érdekli és a sorba már a rágón rágódva áll be. Érdekes hely ez, mintha kicsit káosz lenne, meg minden, főleg az, hogy állnak előtte, majd még elébe is tolakodnak. Felcisszen, karjait tárja szét és ejti le, halkan odanyomva egy-pár keresetlen olasz szót az öreglánynak. Jó, siet, megérti. Százezer évesen biztosan nincs ideje semmire sem. Chh.
Legyint végül, hát akkor vár tovább. Sarkain hintázik, mozog, nem tud egyenesen és totál nyugalomban állni. Így, lábujjhegyen állva éri a pár, kedves szó és a mosoly, amelyre pislog egy nagyot. Ó, hát de szép! Elvigyorodik ő is, csak kevésbé bájosan, annál több foggal. Hajaj, a néni nagyon csúnyán néz feléjük, szinte hallja, hogy rákezd; ő volt itt előbb.
- Helloo – gesztikulál szélesen a köszönéshez. – Theodore vagyok ééés sose voltam itt, de kellene pár könyv – nahát, hogy ilyet kér egy könyvtárban! Jöhet mellé egy diétás üdítő és két szelet pizza, akkor meglepő lenne. – Ühm, sárkányokról kellene valami, meg, meg… meg – nagy szussz, jön is a merész gondolat. – És az elemi mágia. Elemi mágus akarok lenni – mert az csak úgy megy. De neki kell egy olyan állat. Megint.
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
RPG hsz: 144
Összes hsz: 221
Írta: 2021. április 18. 18:28 Ugrás a poszthoz



A tükör fényes és sötét oldala. Míg egyikük rendezett tincsei, gyűrődésmentes ruhái és egyenes háta van ülés közben. Ezzel szemben, a saját kócos, ide-oda álló tincsei, amelyekbe színeket csempészett, a ruha, amely kissé eláll tőle és még – direkt – elnyűtt, lyukas hatást is kelt, oldalán ott lóg a lánc, nyakában nem szokványos függő pihen. A világ két véglete, ha lehet így mondani. Érdekes, másoknak is feltűnt, hogy a kis sznob srác leült ezzel a valamivel, ami hangos és folyton mozog. Szuper nem? De.
- De hát ha az egy pince… mit picsogsz ezen? Az pince, ahogy nekünk torony, meg ahogy ez aaaa nemtudom hányadik emelet – von vállat, hát menten megszakad a szíve. Itt még a lelkére veszi a gyerek, hogy miket mond arra a helyre. Pedig mindenki így nevezi, mindenki így ismeri és senkit se érdekel. Ott laknak, nem a kövön alszanak, hanem vannak szobák, így aztán nem is érti, miért kell ezen kiakadni. Jó, bizonyára még a kislábujja körmére is olyan büszke, hogy novellát tudna arról írni, mennyire tökéletes formában és irányban nő. Na ettől a hideg rázza, visszafogja magát és nem fintorog azonnal. Csak egyszerűen az ilyen annyira irritáló, hogy csak na. A legtöbb helyen, meg ahol ő volt, a gyerekek az ilyet kinézték, de hát a gyerekek hivatalosan is gonoszak, ha nagy csoportba vannak engedve. Előbb vagy utóbb kialakul egy mag, majd abból egy ítélőbíróság, aztán megszületnek a kívülállók. És a többi és a többi. Mindenki boldog.
- Nem tudom kimondaniiii. Ha leveszem ezt – itt bök a nyakában lógó rúnázott ékszerre. – Akkor te nem értesz engem és én se téged. A nyelvtörők nem mennek – és a neve az. Jó, ez nagyon beképzelt srác, már most tudja. Csak azzal tapossa, hogy kivételesen, nem tudja akaratán kívül sem megtenni, amit akart. Mert ez nem rajta múlik, erre tessék.
- Theodore Marchetti – ejti ki, kihagyva a középsőt, bár ennek a tagnak nem mondana sokat, sőt, semmit sem. Ha jól saccolja, arról a világról, amelyből ő jött, semmi fogalma sincsen talán. Szuper. Hasznos is lehetne, hogy na, akkor világok közötti ismeretfejlesztés, de a srácnak Teddyvel van dolga, aki, nos…igen. Nem erre fog összpontosítani. Egy jó pontot mégis szerez, a sünnel. Ezt se gondolta volna senki.
- Király – figyeli, ahogy már írja is, majd értetlenkedik. Felnevet, mert ő komolyan gondolta, miért ne. – Az ember is állat, na – von vállat, hangosan kimondva a miértet ami érv volt a válasza mellett a fejében. Pontosított változata már jobban bejön a másiknak, de valahogy ezt sejtette is. Rá van írva a képére, hogy Teddy-t valami ufónak nézi, mintsem máguspalántának. Hajaj, ha tudná, hogy a rasszizmus egyik fajtája kerül elé, akkor már mindjárt érdekesebb lenne. Vagy nem. De egyelőre ezzel most szembesül elsőre, körülbelül. Valami fogalma van, csak nem érdekli.
- Azt ki mondta, hogy nem írhatod bele? Maximum nem kapsz rá pontot, na és? – pont ő beszél, aki tésztareceptet tolt az egyik durva arcnak, meg is kapta érte a magáét. De erről nem kell tudnia, inkább kényelembe helyezi magát, mit se törődve semmivel. A könyvet az ölébe húzza és kinyitja. Így lapozgat, miközben felpillant rá.
- Ja, nem tudok célozni. Ez van. Mellette van, na – vagyis úgy hiszi. – Te ilyen erkölcsrendész vagy? Ezt ne mond, azt ne csináld. Mint egy hetvenéves öregember. Lazulj már eeeel!
Utoljára módosította:Theodore B. Marchetti, 2021. április 18. 18:29
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
RPG hsz: 144
Összes hsz: 221
Írta: 2021. április 18. 18:47 Ugrás a poszthoz



Tényleg jó kezdet, még bólogat is nagyokat, szépen csusszan meg feje tetején a napszemüveg, de vissza is tolja. Szóval, könyvek. Amiket nem ehet le, nem firkálhat, mert akkor innen is kinézik, ha nem száműzik. Ez nem az iskola, ide nem kell jönnie és nem muszáj fogadniuk, mert a tudást ki kell elégíteni. Neki inkább a tanárok beadandó-igényét kell, ha nem akar örökké egy évfolyamon rekedni, bár az enélkül is teljesíthető.
- Oké, oké – bízza rá magát Lilire, mintha csak valami küldetés lenne vagy hát, egyedül nem találná meg. Időbe telne, de jobban tetszik neki az, hogy könnyít a helyzeten azzal, hogy kísérik. Felzárkózik mellé egy pár, könnyed léptekkel, onnan nézelődik, mintha valódi kisangyal lenne. Nem az, de hátha itt még elhiszik.
- Költöznek a könyvek? – fordul menet közben körbe, majd vissza előre, megszemlélve azt, akik pakolnak. Na szép, megjegyez valamit és már költözik is el. Majd megkeresi, amikor majd villog a határidő, hogy hoppá, vissza is kell hoznia a könyveket, nem csak az asztalán tárolni. Egyelőre marad a sárkányoknál.
- Nagyon komoly könyv kell, mert a tanárom is az és asszem’ nem tetszett neki, hogy megvicceltem – nem vicc volt az, ki minek fogja fel. Bemutatkozott nagyon szépen, maradjanak annyiban, innentől van egy nagy szint, amit meg kellene lépnie. Aztán ha megnyugszanak a kedélyek, akkor majd lazába veszi, gondolja ő. Aztán lehet, hogy mikor elballag, még akkor is kap valami feladatot, még utolsónak. Bleh. Megáll végül, Lilire figyelve és nagyot sóhajt. Ó, hát pedig… Lebiggyeszti az alsóajkát, ahogy hallja az ítéletet. Ezt neki senki se mondta!
- Kááár… azt hittem ez is olyan mint a többi. Hülye én. De az a Rafael ha tudja. Meg lehet tőle kérdezni? – billenti oldalra a fejét, hogy a fura nevű talán meg tudná erősíteni abban, hogy benne aztán nincs semmi különleges. Eddig sem volt, szóval, mindegy. Ha leírja, leírja, a kérdés mindig ingyen van.
- Illúzió? Hogy? – oké, akkor ő nagyon lemaradt valahol. Lehet jobban át kellett volna néznie a könyveket, de csak beleírta a nevét és lecsukta, csak akkor nyitja ki, ha kell és muszáj. – Becsapom őket lényegében? És ehhez nem kell semmi? Király! Jöjjön – bár ahhoz nem jár állat és mire visszaér, majd lead abból is. Igazából most mindent akar. – Dee, elsőre jók lesznek a sárkányok – bólint végül.
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
RPG hsz: 144
Összes hsz: 221
Írta: 2021. április 18. 19:41 Ugrás a poszthoz



- Jaj, jó. Akkor nem kell új címet megjegyezni – bár a sírást is megérti, amennyi kötetet lát, azt cipelje az, akinek hat anyja van. Így is eléggé szuszognak a pakolók, nem is érti, minek akkor a mágia? Ő leülne az egyik székre és mint a karmester, csak lengetné a pálcát. De senki se akarja ezt, mert akkor olyan káosz lesz, hogy tényleg sírni fog, minden sarokban valaki. Van az egyik filmben egy jelenet, amikor sorra dőlnek le egymás után a polcok, mint a dominó. Nos, az lenne, ha ez rá lenne bízva. De ezek szemében ő taknyos, a közelükbe se tudna menni.
- Egy jó babzsák, csak alig lehet belőle kikelni. Csak a kicsik ülhetnek bele? – fene se akar olvasókört, hanem egy olyan babzsákot, amin nem ültek előtte ezren. Mert van az Eridon toronyban is, csak éppen már nem újak. Lehet, oda is kellene egy pályázat, majd házsártoskodik, mint az öregek, hátha valaki megszánja és szerez be új ülőalkalmatosságokat. Fotel se ártana új, mert van pár embernek macskája és ki vannak már karmolva, neki meg mindig késztetése van arra, hogy kiszedje a tömést vagy mi van benne és szétszórja. Nem ért amúgy a pályázatokhoz, meg a komoly felnőtt dolgokhoz sem, ahhoz igen, hogy itt most nő minden és szebb lesz. Hát, ettől még nem ő lesz a következő könyvmoly, ahhoz meg kéne tanulnia nyugodtan ülnie.
- Japp, ő az – bólogatok nagyokat, hogy bizony, ő. – Ima? Ó jaj – jaj bizony, nem mintha nem volt elsőre világos, hogy vele nem kellene ujjat húzni, pontosabban egyet mutatni. Meg úgy semmit. De hát, annál jobban csinálta, csinálja, mert ugye a tilos a menő. – Én azt hittem lazább, mert hát… úgy néz ki. Hogy érti a mókát – még vigyorog is mellé bugyután, de nagyon is megkapta a jelet arra, hogy tényleg sárkányokról írjon most, ne másról. Olyan szép lesz, talán meg is könnyezi. Na ebben azért annyira nem biztos.
- Grazie – majd biztos a végén, most a könyvek felé fordul félig és nézegeti a címeket a gerincen. Tudatlansága mulattató és nem is veszi magára, csak vigyorog, mintha muszáj lenne. Ő más közegből jött, ha nem robban ki belőle semmi, akkor most is ott lenne. De amit hall, az megint nem neki való. Tanulás, keményen. Miért nem lehet valami könnyű?
- Ő nem olyan, mint a másik, Denis? Mert akkor meg se merem, leharapná a fejem – rázza is meg azt, hogy elég, ha egynél húzogat gyufát. – Nem vagyok jó tanuló, bebuknám – húz ki egy könyvet, amelynek a borítója is komoly és lapozgatja. Oké, egynek elmegy. – Semmi se könnyű erre.
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
RPG hsz: 144
Összes hsz: 221
Írta: 2021. április 23. 19:04 Ugrás a poszthoz



Rettentő jó módon élvezi, ahogy csörög a nejlonszatyor. Benne nincs sok minden, a hasznos meg nem itt kezdődik. Van benne könyv, amelyet kölcsönzött, mert az előzőben már nem talált okosságot, nehogy valaki azt nézze ki belőle, ő lett az olvasás új bajnoka; akad ott némi édesség, ügyesen beszerzett cigaretta, bár ezt talán nem kéne végig lóbálnia a kastélyon, főleg nem szatyorban. Hát így is sikerült már le-lebuknia dolgokkal, ezt elvennék, pedig még bontatlan, szűz, nem lehet ilyen könnyen vége. Így aztán, menet közben fogja és túr bele a tasakba, hogy kihalássza a tiltott zsákmányt. Ujjai fonódnak a dobozra, amit talán lehet csak ő fúj fel és a kutyát se érdekelné, hogy mi van benne, mit akar vele. Aztán ki tudja, jobb a paranoia, miközben zsebébe és pulóvere alá dugja azokat, majd rendezi vissza az anyagot. Talán egy még belefér, de ahogy közeledik az iskola felé, úgy bukkannak fel az arcok. Ki ismerős, ki totál idegen, teljesen, mit számít, aki ránéz, arra vigyorog. Aztán, ekkor látja meg a totális képzavarban álló szerencsétlent, aki csomagokkal együtt kering és van elveszve a kapuban. Mintha magát látná, tavaly, amikor eleve majdnem megkerülte az egész kastélyt, mert ő olyan, hogy nem látja a fától az erdőt és csak ment és ment. Hah. Teddynek több se kell, láncok csörrennek oldalán, ahogy fordul és megindul felé. Hamar odaérve parkol le mellette és cisszent egyet felé.
- Helloka, eltévedtél? - mintha fel akarná szedni, de csak vigyorog, minden csak a vicc meg a móka. A táskára tekint, amely innen már hatalmasabb, mint elsőre látta, szemöldökét megemelve hümment egyet.
- Nem kellett volna komplett lakást hozni. Enni adnak - tessék, első tipp a túléléshez, ha kell, ha nem.
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
RPG hsz: 144
Összes hsz: 221
Írta: 2021. április 23. 20:37 Ugrás a poszthoz



A frászt hozza legtöbbször mindenkire. Ezt nagyon jól tudja és érti, mert nem is néz ki úgy, mint az átlag. Nem is akar. Most egész konszolidált, bár a színes tincsei kikopóban ugyan, de megvannak. Feketét hord, a körmei is feketére vannak lakkozva, hát na. Nem egy Manson, sminket nem visel, de azt mondják, ijesztő a vigyora.
- Nanáhogy, az olasz mellett második anyanyelvem lehetne - csakhogy nem számít ha pontatlan, ameddig megérti az, akihez beszél, addig nincs gond. Most nem kell a fordító rúna sem, végre, régóta először. Nem mintha zavarná, észre sem veszi, ha működik. Azt igen, amikor illik újítani és nem a legszebb, legpontosabb. Kész álom.
- Nevelőszülők. Uhg - erre olyan látványosan fintorog, hogy aki vak, az is látná. Utolsó utáni dolog, mert neki is olyanjai vannak, voltak, mióta az eszét tudja. Halovány derengés csupán, ki az, aki a valódi. - Hát ha ez a szükséges, nem akarom tudni, mennyi van még otthon - ez inkább olyan, hogy biztos ne kelljen valamit utána küldeni, jobb esetben, boldoguljon ebből végig. Szerencsétlen, lassan a csomag cipeli, nem fordítva. Nem tudhatja azonban, első blikkre úgy véli, hogy egyszerűen annyira túlgondoskodóak azok a szülők, hogy mindenből inkább kettőt tettek, nehogy lenyúlják, eltűnjön és hiányozzon. Extra pulóverek, nehogy megfázzon, puha zokni, minden kellemes és szép. Túlféltés. Biztos ez, legyen naiv és ne higgye azt rögtön, hogy mindenkinek szar a világon.
- Én sok mindent akarok - nem szeretne, akarna. De semmi se lesz belőle nagyon. - De amúgy, nem. Csak jöttem mert mindjárt elveszel. Vágod mi merre? - akasztja karjára a szatyrot. Tessék, még segít is.
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
RPG hsz: 144
Összes hsz: 221
Írta: 2021. május 10. 22:27 Ugrás a poszthoz



A technikai megoldások már nem az ő terepe, neki elég a válasz, hogy marad és ezzel boldog. Mert sejti ő, hogy nem csak a sárkányok miatt fog idejönni, hanem úgy sok tárgy miatt is. Aki nem képes sokáig figyelni egy dologra, úgy jár, hogy utólag és szenvedve okul és tanul. Persze, szerencse jegyzeteket tud kérni, mindig valamiért cserébe, de az meg már az ő gondjuk, hogy miért is mit üzletelnek vele. Csak a jegyzeteket is el kell olvasni, ami megint egy dilemma. Nem lesz ez így a legjobb, azt már tudja. Mondta már neki az okos ember is, hogy türelmet és figyelmet kell tanulnia, de még itt, a sorok között is el-elkalandozik nagyon a tekintete a színes borítókon, cirádás betűkön. Mindenen.
- Dehogy az! Olyan mint amit tanít, egy sárkány. Ha nem vigyázunk, elégünk - mintha valami prófécia lenne, meg hát ott az elemi mágia, ami bőven igazat ad a szavainak. Bár minden bizonnyal rossz kínhalál lenne, a tanár biztosan megkapná a cellán kívül és a dementorcsók után a hírhedt tanárok csarnokában a helyet. - És nem lesz nagyobb? Miért csak foteleket? Az néha kemény és vágja a seggem ha kitekerem magam - panaszkodik, mintha a nő dolga lenne fogadni azt, hogy ő inkább babzsákon tespedne, mint fotelban. Na nem is úgy néz ki, hogy ő itt fog órákig ülni és olvasni, de most babzsákot akar. Lehet két alkalom után már jó lesz neki a lópokróc is.
- Bolondok? Hát maga is, te is, izé, nő vagy - pislog egy sort. Bezzeg ha ő mondja, már itt vernék az ablakot, hogy adják csak ki ezt a hímsoviniszta disznót akasztásra. - Deee oké, nem mutogatok ilyeneket - na nem mintha jelenleg a házasság gondolatára ne fintorogna úgy, mint az ovisok egy csók láttán. Nem kell semmire felkészülni, az apja végzete is egy gyűrű volt, szóval nem, nem kell ez ide. Inkább csendben nézi, hogy a nőnek is van gyűrűje, tehát ő is igent mondott.
- De ez szép - mert tényleg az, csillog is, biztos sokat is ér. Neki is van gyűrűje, az a tipikus ezüst ékszer, amire valamit rávéstek, ami úgy néz ki, mint pár rúna, de közük nincs hozzá. Ez pihen hüvelykujján, mert mindenhova nagy, Teddy meg sok éve találta a strandon a homokban.
- Hát rám szépet se mondanak - mégis vihog, ahogy lepillant magára. Nem szép, ellenben neki baromi kényelmes. Elvileg tud szépen nézni, meg mosolyogni, ha akar. Meg a pasik nem szépek, inkább helyesek meg ilyenek.
- Rendben, rendben, kezdek itt és akkor várok - bólogat, hogy akkor így lesz, be is áll a polc elé és ujjait kezdi a gerinceken futtatni. Fogalma sincs, hogy mi a francot keres. Kivesz egy vékony könyvet, meg egy vastagot. A vékonyban sok a szöveg, a vastagban is, de sok a kép is. A képeset fogja elvinni, azokat szereti nézni. De végül csak válogat: egy olyat, aminek szakszavait nem érti, de bele fogja írni, meg végül valami könnyedet, ami inkább mesék tárának meg egy. Így van három könyv a kezében, úgy várja vissza Lilit.


Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
RPG hsz: 144
Összes hsz: 221
Írta: 2021. május 10. 22:29 Ugrás a poszthoz



Húúúúú. Hangzik szájából halkan, pont úgy, mintha valami háttérszólam lenne arra, hogy na, itt előtte avatják a másikat tanársegéddé. Még jó, hogy őt, nem pedig Teddy-t, mert lehet előcsalta volna a műkönnyeit, hogy csak azt ne, azt hiszik még a végén, hogy szeret tanulni. Mily sértés lenne, a srác azonban nem nagyon hökken meg, talán csak a tanár előtt akar bevágódni, talán csak le se szarja. Vihog halkan, ahogy válaszol vissza.
- Hát gratuláloook - pontosan érezhető, hogy annyira komoly, mint ahogy a másik vette fel az egészet látszarta. Aztán lehet belül zokog, sosem tudni, ennyit erről. Ez az ő meccsük, nagyon mást nem szól bele, reméli, hogy neki is állnak azonnal a terveknek, Teddy meg leléphet, mint a szél. Azonban nem, nem ússza meg ennyivel, a tanár figyelme kettészakad, férfiakat meghazudtolva két dologra figyel. Remek. Nem veszi fel az elemek csatáját, benne nincs, vagy alszik, vagy csak egy ótvaros böfögés akar majd csak kitörni belőle, így aztán a talpán hintázik párat, majd ásít egyet.
- Cső, tanársegéd úr - int a srácnak, amint észbekap, hogy elindult kifelé. Mert ő meg közben elbambult azon az állaton, hát ki hibáztatja érte. Így aztán minden figyelem az övé lesz, remek. Menten zavarba is jön, amint ismét csak rá figyel. Szebbik tekintetét veszi elő, megpróbálja a lehetetlen. Fejből, látottak alapján, vakon lő egyet, mint a torpedóban, de B6 ma nem lesz nyerő, csak a tanerő idegeinek.
- Tényleg nem - hátha most ha igazat mond, akkor nem eszik meg rögtön, hanem csak később, amikor megérett a páclében. - Korrepetitort? De minek? - ráncolja a homlokát. Oké, leadja azt a köcsög esszét, de olyat, hogy a haját leveszi a tanár, aztán mégis, még keressen valakit. Ő aztán biztos nem.
- Nem kell, menni fog egyedül is - bár ennyivel nem fogja megúszni, de jó kimondani, hogy senkire nincs szüksége, akit lehet nem ismer és csak felkúrja az agyát, ahogy magyaráz. Követi a tekintetével, ahogy elindul, fordul egyet és felszusszan.
- Köszönöm, köszönöm, grazie - legalább most megúszta és akkor lehet az estivel még javíthat is. De kit áltat, össze fogja csapni, de olyanra, amit még mindig jobban el lehet fogadni, mint az eredetit. Nem tudja, mi lesz még, így ácsorog szerencsétlen, majd aztán kapcsol, amikor felé beszél ismét.
- Isten őrizzen attól - és olyan sebesen terem az ajtónál, mint senki más. Kitárja az ajtót, kajabál egy sort, hogy jöhetnek, majd már el is tűnik a helyén. Egy cseppet sötét tekintettel figyel egész órán, de mégha a legszárazabb anyagot adja elő ma, akkor sem hunyja le a szemeit egy pillanatra sem. Sőt, még egy sajátos jegyzetet is csinál magának, aztán mégis, óra végére kerül mellé pár kör akasztófa is. De tessék, amit tudott megtett. Komolyan. Szép kis bemutatkozó.
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
RPG hsz: 144
Összes hsz: 221
Írta: 2021. május 10. 22:30 Ugrás a poszthoz



Ilyenkor tűnik őrültnek talán, pedig semmi sincs vele, sőt. Kiválóan érzi magát, jobban, mint bárki más. Azt mondják, az ostoba emberek könnyen boldogok, Teddy nem az, egyszerűen mások az értékrendjei, tény és való, hogy közben elméje nem a legegészségesebb. De vannak nála sokkal rosszabbak és ha ő is sokkal rosszabb lenne, nem engedték volna ide és főleg nem engednék neki a mágiát. Azt már tudja, hogy ha dühös, akkor nagyon erős, intenzív, ha nagyon le van eresztve, akkor alig akar kijönni. Furcsa dolog ez, mégis érdekes. Órákon egészen nyugodt, úgy megy, ahogy kell. Nem ő lesz a legjobb, legtehetségesebb, de pár alkalom, gyakorlat és neki is megy. Már ha éppen le van kötve a figyelme, szerencsére, mivel a varázslatok nagy része látványos, el tud vele szórakozni és olyankor nem remeg a mozgásért.
Most sem tenné, egyszerűen fetreng és keresi a tüzet magánál. Apicsába, azt tuti a mosdóban hagyta! Még két helyen megnézni, betúr mindjárt az alsójába is, de azt érezné, ha oda lenne beszorulva. De nem, nincs sehol, ott hagyta. Ami azért szomorú, mert tuti lenyúlják, amit elhagy, annak vége. Nincs úgy, hogy másnap odamegy és jé, ott van. Nem, mert valakinek pont jól jön, a szarka mindenit neki. Vissza kell mennie, de még kicsit fetreng, vagyis éppen lábát húzza fel, hogy na, majd mindjárt felkel, amikor lépéseket hall. Enyhén megemelt fejét ejti vissza ciccentve, hogy persze, pont most és pont erre kell jönnie valakinek, aki biztos, hogy tanár, de minimum prefektust. Mégis, vigyorog egy sort, ideje már nincs arra, hogy kivegye a bagót, vagy úgy bármit tegyen. Tekintetét emeli a tanerő felé és pillog párat.
- Elestem, kéremszépen - mert nem keresett semmit, aztán az öngyújtót, de azzal nem szoktak dicsekedni. Fel kéne kelni, ez oké, csak az előbb sem ment. Nyekeregve tiltakozik a nevelés ellen, ahogy végül, mint a filmben az élőhalott, törzsből emeli meg magát, a kezét aligha használva hozzá. Végül kissé hátrabukott feje billen előre, majd aztán vissza hátra, hogy ülve ugyan, de a tanárra tudjon nézni.
- Már ilyen késő van? - mintha nem tudná, de az ártalmatlan bugyutaság sosem fáj. - Maga nem tanít engem, sose láttam - hunyorog felé. Tehát akkor nem is bukna le, ha… Ahh, kiváló gondolat. - Árvai Vencel, Eridon - nyögi be hamar, így látni, nem hazudik. Vagyis de, de legalább nem tétovázik. Vonjon attól a szutyoktól pontot. Aztán rájön, miért dörmög, fogai között tartja a cigarettát, amit most kihúz onnan.
- Sajnos tüzet nem tudok adni hozzá - nyújtja át, mintha a tanerő csak lelejmolná, majd feltápászkodik és leporolja a fenekét. - De ha megvár, hozhatok! - vissza nem jönne, de hátha bejön. Sosem lehet tudni, bár azt se érti, minek büntetik ezt. Majdnem mindenki bagózik titokban, aki kiskorú meg alapképzésen van. Az alkoholt érti, na de ettől nem lesznek őrültek.
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
RPG hsz: 144
Összes hsz: 221
Írta: 2021. május 10. 22:32 Ugrás a poszthoz



Piszkálja a csőrét a másiknak, Teddy érzi az ilyet. Csak éppen nem törődik vele. Gazdag srác a másik, ez biztosan. Még az illata is más, amennyit innen érez. Igazából már most egészen jól van informálódva erről, a srácnak is ugyan az lesz élete végén a jussa: egy gödör, semmi több. Akkor mire fel verni a dobot? Hja, hát neki majd biztos akkora márvány emléke lesz, mint a ház.
- Nektek degradáló? - röhög fel. Ha valami, akkor ezt már most nem hiszi el. A rellonos társaság pont leszarja, hogy ki minek nevezi ahol élnek, ellenben mások kárára annál többet tesznek. Majd pont ilyen mimózák, hah. - Ez miért negatív? A padlás az padlás, a pince az pince. De most komolyan, nem azt mondtam, hogy penészes szar, meg fingszagú koszfészek. Pince. Miért picsogsz nekem azon, hogy pince? - dől előre, komoly, kérdő tekintettel. Jó hogy nem elsírja magát, mert jaj, rosszat szólt! Ez se lesz kemény csávó, csak egy orrát fennhordó kis pondró. Ó, azok a legjobbak. - Felőlem azt mondasz az Eridonra, amit akarsz - von végül vállat, nem fog ezen vitázni, se semmi. Komolyan, ezen kiakad mindjárt. Annyira nem tudja felfogni, hogy ilyen megesik vele, hogy az nem igaz. Azt persze már megérti, hogy nem tudja kimondani a nevét. Ki tudná, ha akarná, de nem akarja. Tanulnia kell a nyelvet, ezzel tisztában van, azonban ez a név megint elvette a kedvét, hogy kitörje a nyelvét bennük. Egyszer csak meg tud majd a kincset érő fordító nélkül is szólalni, nemde?
- Csá - rövid, velős kézfogás, inkább csak megrángatja párszor a kezét, majd el is engedi. Nem mintha félne az érintéstől, de nem kell ebbe több. Inkább adott volna ökölpacsit, de ahogy elnézi a másikat, nem vágná, mi a fene az, így el is dobta az ötletet még a megszületése előtt. Aztán még akartlan segít is neki a háziban, hát hallatlan. Miket nem tud! Hol vannak ilyenkor a tanárok, hogy lássák, nem olyan hülye, mint aminek látszik? Sehol. Órán nem remekel, mert egy: sokan vannak, kettő: minek, három: ott vannak a stréberek arra, akiktől meg se lehet szólalni.
- Nem-e? Férfi vagy, majd amikor a lábad közével gondolkodol, leszel ösztönlény - vigyorog egy sort. Hogy ő így tesz? Még nem, azonban a felsőbb éves fiúk másról sem tudnak néha beszélni, csak arról kit hogyan, hol és hányszor és akkor abba bele se gondol inkább, miféle pozíciókban. De nem csak a pasik, a nők is. Egy ponton mindenki azzá válik. - Én megtettem, mégis itt vagyok. Másképp unalmas és száraz - azt már nem mondja, hogy ezt nem mindenki dicséri benne, de nem is számít. Miért ne írhatna? Ja, meg ő is az egyike a stébereknek. Ez a srác számára rémesen unalmas alaknak tűnik.
- Húúúúhúúhúúúúúú - kerekednek ki a szemei és pislog nagyokat. - Te hallod magad? - oké, most már biztos. Mindjárt menten szentté is avatja a másikat vele szemben. - Most komolyan, azt tanítják, hogy semmi se jó, amit más csinál? Nem én vagyok az egyetlen, nézz be az asztal alá, ott van ragasztva vagy ezer rágó. Én legalább kidobtam, vagyis akartam. Szívesen - forgatja meg a szemeit. Méghogy változnia kéne? Sosem fog. - Engem is tanítanak, mégse vágok fel vele. Eressz már le egy kicsit, mert ez már betegesen görcsös. Na, káromkodj legalább!
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
RPG hsz: 144
Összes hsz: 221
Írta: 2021. május 10. 22:34 Ugrás a poszthoz



Hol a rákba érdekli őt, ki lett leveses. Mehet mellé a második is, nem szokta nézni mások kényelmét nagyon, ha éppen ő szórakozik, vagy akar szórakozni. Ez már csak ilyen, hát itt van helyette ez a nagyszerű ember, aki bocsánatot kér és megmenti a világot. Ő meg röhög a távolban, mintha muszáj lenne. Már egyre többen nézik őt, őket, mint a bolondokat szokás, vagy éppen röhögnek, kinek melyik módi sikerül éppen. Szokott parádézni, bár az nem ezzel a sráccal és nem így. Rémlik neki, hogy kikkel, meg miket, talán a vihogását fel fogja ismerni, a tömegben ő szokott jól szórakozni az tény. Mindegy, ha nem, nem az most a lényeg, hanem, hogy rúgni készül. Rájön, hogy hülyeséget mond, de meg is beszéli magával, hogy totálisan mindegy, mert hát… ez sem éppen olyan “meccs” ami éppen szabályos. Eleve csak ketten vannak, ami szomorú, mert van egy-két vállas legény, akik biztosan perecet hajtanának mind a kettejükből, de azok tekintetéből inkább undort vesz ki, mint vágyat a csatlakozásra. Hát így jártak. Hall egy halk és pár tenyérnyi tapsot arra, ahogy végül elrúgja a labdát. A másikkal egyetemben követi, merre repül, ha nagy csillár lenne, talán azt is eltalálta volna, most azonban senkit. Csak száll, mintha sose akarna leesni, lehet talán egy ablakot fog vele kirúgni? Nagy cucc az erre, huss és már a helyén is van - és ezt onnan tudja, hogy amikor hógolyót vágott egynek és betört, így oldották meg. Persze nem örültek, de csak egy ablak, az ablakok meg törnek.
- Nem kaptad el, he. Menj már érte - ha észreveszi magát, ha nem, Teddy magyaráz neki, mintha most edző is lenne, amaz meg bamba, aki először áll a pályán és azt sem tudja, mi az a labda. Csak megindul, hangosan tapsol rá párat, mintha olyan nagy cucc lenne. Aztán megindul, mintha muszáj lenne. Eleinte Teddy terpeszben áll, mint valami válogatott kapus a fociban, majd ahogy pördül a másik, úgy piruettezik egyet ő is, hát ezt nem fogja kivédeni. A labdát csapja le a földre a másik és kész, eldőlt. Gól, vagy micsoda. Azt tudja, hogy valami fura neve van. Kurjongat pár sort, mielőtt elvágódik és a földön örömködik tovább. Nem számít, hogy azon vagy ezer cipő járt, ott röhög fel, majd amint lépteket hall közelről, arra pislog. Nem szeretné, ha valaki átlépkedne rajta, de végül csak a gólkirály lép mellé és nyújtja a kezét.
- Cső tesó - mondja ő is, majd elkapva azt, feltápászkodik. Megrázza a fejét, hogy a csapzott haja némileg rendbeálljon, majd lepillant, mintha keresne valamit. - Hja nem, csak kényelmes. De nincs egy knút se a földön - pillant vissza rá, majd megveregi a vállát. - Igen nagyszerű meccs volt, uram. Igyunk, vagy most jön a visszavágó? - engedi el és komoly képpel szökken a labda irányába.
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
RPG hsz: 144
Összes hsz: 221
Írta: 2021. május 13. 22:34 Ugrás a poszthoz

H҉a҉p҉p҉y҉B҉i҉r҉t҉h҉d҉a҉y҉
hívatlanul | dal neked | szolidba


Más örül, ha kimenőt kap, neki ez meg mint valami büntetés. Vagyis nem, mert rohadtul élvezte, hogy nem kell bent poshadni, na de a miért az sosem mindegy. Jelenlegi nevelőszülei jöttek látogatóba, mintha amúgy oly régen látták volna a srácot, nem pedig pár hete, mint ahogy az megtörtént. Bár Teddy tipikusan az az alak, aki nem megy haza az évközi szünetekben, mert minek.  A szó is maga érdekes; haza. Van neki olyanja? Valami ide köthető indok, hogy lakást, házat nézegetnek a környéken, ő meg volt olyan kedves és megmutogatta, mint mikor az őslakosok jutnak el a civilizációba, hogy errefelé ezekben alszik a fehér ember. Feketeleves volt csupán, hogy hétvégéig maradnak, összeszedik a másik kettőt és kirándulnak egyet a környéken. Remek. Mindig akkor van valami, amikor ő tanulni szeretne - jó vicc, de valamire fogni kell.
Elköszönt, mert sok a dolga és lelépett, ott hagyta őket a panzióban és elindul vissza, a kastély felé. Egyenes utat akart, de még délelőtt nagyzolt valamelyik hülyegyerek valami meghívóval és hogy hogyan fogja szétcsapni magát megint, holott nagyon jól tudja róla az egész világ, hogy egy mimózától is fejre áll. Ettől független, az infó hasznos, dolognak megteszi, így kerülve egyet, a tavacska felé igyekszik. A kutya nem küldött neki semmit, a tömeg azonban mindig hatásos, elrejti azokat, akik csak potyázni jöttek és hamar távoznak is. Éhes, így legalább száraz pogácsában reménykedik, a torta nem is fontos, no, meg majd egy sörnek sem fog nemet mondani, de előbb azt kell meglátni, melyik lábbal rúgják majd ki. Fütyörészik, mint aki a világ legvidámabb embere, elnyújtott léptekkel oson közelebb, majd áll meg a csaj, meg Móric környékén. Pont jókor, mert az Álomkóros srác ebben a pillanaban meghozza a Sárkányt. Nem hazudna ha kérdeznék, leesett kettőt a vércukra, de na. Iskolán kívül, civilben, hagyjukmár. Kicsit hátat is fordít, mint aki inkognítóban van.
- Ti meg akartok halni? - nyögi be végül teljesen random, miután vágyálmát, egy marék pogácsát majszol. Mintha természetes lenne a jelenléte, úgy vigyorog. De komolyan. Tényleg meg akarnak halni.
- Hol az ünnepelt? - hát nem hozott semmit, de majd improvizál, ameddig ki nem teszik a szűrét. A pogácsa legalább finom.
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
RPG hsz: 144
Összes hsz: 221
Írta: 2021. május 31. 20:04 Ugrás a poszthoz

H҉a҉p҉p҉y҉B҉i҉r҉t҉h҉d҉a҉y҉
hívatlanul | dal neked | szolidba


- Teddy – kicsit lemaradt, azt sem tudja lassan, hogy merre van arccal, de komolyan megpróbálja követni az eseményeket. Valahogy nem fér bele neki, hogy ha buli van, komolyba, úgy élesben és igaziból, arra ki vágyik egy tanárt meghívni? Jó mazoista lehet. Furcsán néz az álomkóros gyerekre. Lehet megártott neki az, hogy TS lett és az agyára ment, olyannyira, hogy most a tanárral lóg sokat és még ide is hívja. Remek. Olyat vigyorog, mint aki a halálba készül.
- Csak nem tart nekünk órát itt is. Akkor sikítok – súgja oda az elégedetlenkedő lánynak, majd nem is kapcsol először, mert üveget kap a kezébe. Felvidul az arca, mintha tökre most neki lenne valami jeles ünnepe és nem másnak. Fogalma sincs, mi az, ha jól nézi a cirill betűket, akkor vodka. Nem biztos, hogy az ő eleve durván heves természetére alkoholt is kell adni, de tesztnek jó lesz, nem? De. Megköszöni hát az üveget, a pogácsát a saját zsebébe tömködi és átölelve magához szorítja az üveget, mint valami macit.
- Dehogy vágyom. Se a halált, se órát tartani. Neeem, ma mulatunk – pillázik a tanár felé, majd odébb szökkelve nézegeti a poharakat. Hát annyi szent, itt majdnem mindenki ismeri egymást, ő meg ismét egy fekete bárány. Nem mintha ehhez nem szokott volna hozzá, sőt, igazából baromira élvezi, vigyorog, minden érkezőnek integet, mint valami fogadóbizottság. Húha, úgy néz ki, itt tömeg lesz.
- Zene is lesz? - mármint ami neki zene, az másnak nem biztos, elcsörög bármire, ha benne van a hangulat. Le is csavarja a kupakot, majd nagyot kortyol, hogy aztán majdnem a felét ki is köpje, mert annyira marja a torkát. Káromkodva rázza meg a fejét, majd mivel ő is egyfajta mazoista, még egyet kortyol. Másodjára már jobb.
Szó szót követ, megjön az elvileges ünnepelt, ekkor mászik hozzájuk közelebb. Egy férfi valami kiscsajt keres, fordul is felé.
- Őt én is szívesen megkeresem, uram! - nem figyel már arra, hogy mi a neve, meg úgy ő ki, nem hozzá jönnek. Kiderül a turpisság és felröhög, így most már képben van, hogy mi a franc is van. Mindenki. Ekkor gondol egyet, köhint párat, miután pár korty ismét került belé és kellemesen marja a torkát. Felpattan az egyik asztalra, ameddig nem inog és állni is bír, majd hangosan köhintget.
- BOLDOG SZÜLINAPOT, MARINA – kajabálja, így biztosan meg fogja hallani. Hogy mit ad neki, azt majd később. - Énekeljünk neki egy daaalt – utal arra, hogy most jöjjön az, hogy megáll az idő és mint az éttermekben szokás a kínos előadás, jöjjön az a boldogszülinap. Ő neki is kezd, elkornyikál, aztán aki akar, csatlakozik. Vagy hozzávágnak valamit és elhallgat. Mindegyik opció.
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
RPG hsz: 144
Összes hsz: 221
Írta: 2021. június 1. 23:02 Ugrás a poszthoz



Ahogy éppen lenéz a lábaira, úgy realizálja, hogy felemás zoknit húzott; az egyik fekete, no de a másik barna színű. Nem mintha zavarná ilyesmi, az sem, hogy a barna színen egy mókus mintája feszít, fogalma sincs, hogy ez a saját vagy éppen szobatársa darabja-e. Megvonja a vállát, a kérdés érdekesebb része lenne az, miért csupán zokniban ácsorog. A kérdés egyszerű, és bár inkább mondja azt, hogy ő olyan szabad szellem és miegymás, akit nem kötnek a társadalom normái és nem kell ilyesmiket hordnia, azonban a válasz jóval egyszerűbb. Leheveredett csupán kicsit a társalgóban, hogy szabotáljon egy rögtönzött korrepetálást azzal, hogy belekotyog meg úgy alapvetően, ott van. Megszokta, hogy nem a közkedvelt figura vagy éppen azt hiszik, hogy valamit terjeszt és kikerülik. Van ilyen is, van aki szórakozik és van… sok minden, nem figyel mindenkire. Felesleges. Azonban a bedühödött diáklányok végül rajta akartak bosszút állni, ám mielőtt tettlegességig fajult volna, a kanapé mögé vetette magát röhögve, viszont cipői nem úszták meg egykönnyen. Most a zsebében pihennek – igen – mert egyelőre egy Barbie baba lábára elegendők, ő meg nem mer kísérletezni azzal, hogy nagyobb legyen. Ezt majd Mirára bízza, vagy más okosra, neki jobb ötlete támadt.
Lábujjai mozognak, mintha valami ritmusra járna, csupán hátát veti lazán a falnak és nézelődik. Innen senki nem akar kijönni? Lehet rossz az időpont, pedig még nincs takarodó, kora hajnal meg bőven nem, simán lehetnének olyanok, hogy kinyílik a portré, ő meg… Nos igen, azóta is keresi az ő merénylőjét a konyhából, de a némber olyan cseles volt, hogy házára nem adott jelet, sem nevet, sem úgy… semmit. Szóval kergeti a délibábot, bár, egyelőre csak az idegeit húzná, még semmit nem talált ki, amivel visszaadhatná a zuhany adta kedvességet. Jobbra tekint, majd balra, ekkor látja meg az első – mióta itt van, na – erre haladó alakot. Úgy örül neki, hogy lehet félő a nyakába veti magát és olaszosan összecsókolgatja az arca jobb majd bal felét, de szerencsére, csak elébe szökken, miután elindult felé. Mondhatni próbál ő bánatos kiskutya-tekintetet, de nemigen arra van szabva az arca: csibészség csillan abban inkább, meg olyan mélyen ülő vadság, amelytől normál embert a hideg rázza. Mert az, bár vannak láncai, de oldalán csörren csak meg, ahogy megáll a srác előtt.
- Hali – emeli meg a kezét, laza intés, majd nem is hagyja reagálni. - Van időd beszélni urunkról… -  mindjárt előszed egy könyvet is, azonban nem tartozik a szokásai közé, hogy ilyet tegyen. Pedig talán akkor nem kéne félnie, hogy megint megszo- vagyis megszívatják Sárkánytanból. - Viccelek. Keresek valakit és te segítesz nekem benne – széles mosolya és kijelentése nem éppen hihető attól, aki majdhogynem mezítláb ácsorog egy másik előtt, de… ő megpróbálta.
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
RPG hsz: 144
Összes hsz: 221
Írta: 2021. június 8. 23:11 Ugrás a poszthoz

H҉a҉p҉p҉y҉B҉i҉r҉t҉h҉d҉a҉y҉
hívatlanul | dal neked | szolidba


Még mindig azt az üveget öleli, mintha muszáj lenne, de leginkább azért, mert az már az övé és senki másé. Az emberek gyűlnek, egyre nagyobb a tömeg és ő vicsorogva szisszen egyet. Szerencsére velük nem kell legalább egy fedél alatt élnie, vagyis nem úgy, ahogy attól igencsak befeszülne és akkor senki se örülne annak, mert olyankor inkább jobb bezárni valami ajtó mögé. Lehet most is azt kellene, mielőtt rájön, hogy az alkohol milyen jó neki. De nem az, viszont az íze se, tudja azonban, hogy nem azért kell inni. Végignéz az arcokon, hogy aztán rájöjjön, hiába van itt egy ideje, aligha ismer valakit és akit igen, az meg el van foglalva. Nézhetne boci szemekkel, hogy valaki szórakoztassa, nem erről híres szerencsére. Feltalálja magát, ahogy lepöcköli a kupakot és nagyot kortyol. Arca rándul fintorba, meg nem nyikkan, kézfejével törli meg száját és merít bátorságot, hogy akkor most fog műsort tartani. Ja nem?
- Mivaaan? – kurjanta, beleszőve az apró kérdést a dalocskába, az elégetlenkedő félnek. Végül mégis abbahagyja, mert nem tudja hogy van tovább, így röhögve hajol el a pohár el, lemászik az asztalról és körbe fordul. Amúgy is beindul a buli, valami veszett nóta jön, ő kortyol párat és az üveggel forog körbe néha, táncikál, mintha muszáj lenne. Csak a dallamot dúdolja, megállva néz ismét körbe. Mikor lettek megint ennyien? Hunyorog kicsit, ahogy a szívatás órája előtt látott macskaszerű lény futkos az asztalon. Kész a káosz. Felkiált, majd megindul a szülinapos felé. Semmit sem hozott, de tényleg nem készült, így rögtönöz.
- Marina! – pattan oda, fél karjában öleli magához az üveget majd lecsatolja nyakából a láncot – nem azt, amin lakatja lóg, hanem egy vastagabb, ezüst darabot, amit még otthonról örökölt. – Boldog szülinapooot. Tiéd, szerencsét hoz. Vagy add el és veszel valami... Csajos izét – von vállat, hogy felőle mehet a dolog. Szinte könnyebbnek érzi a nyakát hogy nincs ott. Nyom két puszit a lány arcára, már ha a helyzet engedi, majd visszaadja a haverjainak. Még pörög kettőt, majd lesöpör és asztalt, ami a leüresebb és felülve, törökülésbe húzza a lábait. Innen is kilóg, nincs ezzel gond, mert iszogatva, dölöngélve énekelget. Hja hát kérem, nemigen ivott idáig, szóval most nagyon jót érez. Egy kicsit elvesztette a kapcsolatot a valósággal.
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
RPG hsz: 144
Összes hsz: 221
Írta: 2021. június 13. 22:35 Ugrás a poszthoz



A részletek, Teddy, a részletek mindig fontosak. Az, hogy a sajátjaival nincs mindig tisztában, az egy dolog, mert nem is ad sokat arra, hogy ne kezeljék különcnek. A helyzet különben az, hogy ő imád különc lenni, még ha ezzel az egész iskola majd úgy néz rá, mint a tyúk a piros kukoricára. Találó hasonlat, főleg most, amikor rá is erősít. Ugyan meglepte háztársát azzal, hogy segítsen neki bekenni a fejét hátul, mert oda nem lát és nem jó a bűbájban, ami erre jó, de végül könyékig festékesek lettek, mégis jót röhögtek. Annyira nem vészes a helyzet, mint lehetne. Elvégre, bele még nem kötöttek komolyabban, kivéve Vencelt, akit még pár alkalom és tuti el fog ásni a veteményesben. Ilyen alakok meg kellenek, mindenkinek, ha még tagadják is. Jót tesz alacsony vérnyomás ellen, meg úgy az adrenalinnak. Mondjuk mákja van, mert nem abba a retekbe fut bele, mert ő is jár erre, ha minden igaz, a csaja levitás, bár, amennyire nézte, az lehet nem is csaj, hanem valami troll, parókában. Kinek mi az ízlése, patkánynak nem is jár jobb. Ellenben, akibe belefutott, nos, az is érdekes figura. Nem lehet azt mondani, hogy időben kapcsolt, hiszen csak most észleli, hogy mankózik a srác, meg úgy vélhetően nem is fog elrohanni előle, mégis, kicsit meglepve pislog a járássegítőre, majd a másikra.
- Wow. Hát ez hogy sikerült? - mintha köze lenne hozzá, barátok lennének és most találkoztak volna egy szünet után, ahol felmérik, kivel mi történt. Ez már az ő gondja, hogy közvetlen és emellé tolakodó is, mert ki tudja, lehet ezzel a lelkébe gázol vagy mi. Mindegy. Maximum egyel több ember kerüli majd el, mint eddig. Hát ez van.
- De én hiszem. Hát oda tartasz, nem? - mutatok végül a levitás bejárat felé, amely mögöttünk van. Szerencsés, hát lehet nem is bírja sokat talpon, Teddy meg itt áll és még fel is tartja. Van lelkiismerete, de ennyi nem árt, majd cserébe tartja neki az ajtót, vagy mi a szösz. Vagyis megköszöni, az az alap.
- Szóval, levitás vagy én meg… feledékeny. És tökre elfelejtettem a jelszót meg minden, így nem tudok bemenni és megkeresni a barátomat – próbálja hitelesen eladni magát, hogy elveszett lélek, meg minden, de vélhetően nem sikerült épp valami meggyőző alakításra. - Szóval, segíts és én is fogok valamiben, eskü – no nem a maratonfutásban, de ezt már nem teszi hozzá, csak a nyelvére harap, hogy ne tegye.
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
RPG hsz: 144
Összes hsz: 221
Írta: 2021. július 11. 22:12 Ugrás a poszthoz


de nagyon ünneplek: ÍGY


Ó itt buli van. Itt mindig buli van? Theo emlékszik még, hogy itt rúgott be annyira, hogy hajnalban arra kelt, hogy majd bepisál és még hánynia is kellett. Azóta nem ivott annyit, de eleget sem, főleg nem vizet. Valahogy azt mindig elfelejti, hogy kellene. Nem baj, így is elég energiája marad, hogy ma, kifejezetten konszolidáltan vonuljon le a tavacskához. Szimpla az ok: melege van és a legtöbb cucca fekete, mindben megdöglik, ez meg ha minden igaz, nem az. Fogalma sincs, honnan van, lehet, hogy úgy húzta be otthon az öregtől vagy bárki mástól, de célnak megfelel. Adná, ha bugyirózsaszín lenne és szívecskés, kifejezetten menne a szemeihez is, na de lényeg a lényeg; itt van. Kedve lett volna szandál és papucs kombinációval igazi suttyónak tűnni, ha már ez egy vursli, de nem talált egy értelmes zoknit sem és papucsa sincs. Deréktől lefelé érdekes látvány, egy láthatóan ollóval kialakított rövidnadrág és bakancs van a lábain, a felemás fűzőkkel. Igencsak nyárias, de mondjuk, jobban is bírja, mint bármi mást. Ebben fogják temetni, szokása mondani és komolyan is gondolja. Mondjuk viking temetést szeretne, de minimum égessék el és szórják ki valahol. Fura erre gondolni, de akinek a nevét és a múltját a halál táncolja, táncolta körbe, annak rettentően átlagos gondolat.
Ahogy az is, hogy neki nem kell se limonádé, se semmi más édes fiszfasz. Egyenesen sörért baktat, ahogy a legnagyobb műanyag pohárban virít, ő már boldog. Nagyot kortyol, ahogy a sörhabot nyalogatja le a szájáról, körbetekint. Mit csináljon itt? Egyen, igyon, majd mulasson? Azt már csak itt hallotta, hogy este buli lesz, nyilván ez sem az ő zenei ízlése lesz, így kénytelen most már rendes koncert után nézni, ha akar valamit. Na majd később! Most ez is jó lesz, majd megint beiszik és felőle lehet mulatós is, eljárja a Kállay-kettőst. Vagy hármast. Valakit majd talál hozzá. Épp fordul megint és iszik, amikor meglát egy ismerős alakot. Mint a vadászkopó, úgy feszül meg és vigyorodik el irdatlan szélesen: semmi jó nem lesz ebből. De az biztos, akarja. Öles léptekkel indul meg a névtelen lány elé, aki meglocsolta és aki miatt sütikrémmel kenegette magát. Milyen jó kis kapcsolat, nem? Beéri, vagyis besettenkedik mögé, majd hangosan szólja el magát:
- Hideg vizet a göndörre! - röhögi el magát, majd beszökken elé. Persze, sörrel nem önti le, azért fizetett, meg akarja inni és smucig. Furcsán néz rá, valami más… ekkor veszi észre a kezében a pórázt és követi lefelé, míg nem, az ott egy nyúl!
- Beszarás! Nemá’! Nyulat?! - de már guggol is le és gügyög egy nyúlnak. Ennek is megártott a napsütés, úgy néz ki. Halál édes komolyan. Harap is? - néz fel rá, totál komolyan gondolva a kérdést.
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
RPG hsz: 144
Összes hsz: 221
Írta: 2021. július 13. 19:51 Ugrás a poszthoz



Azt tanácsolták neki, hogy foglalja le magát. Jó, és mivel? Minden épeszű diák ilyenkor menne tanulni, vagy épp bővíteni a tudását valami mással, mint a könyvek. Beadott egy, szerinte tök elfogadható ST beadandót, így úgy érzi, egyelőre kötelessége rendben van. Mármint, nem azért tette, mert fosik, hogy megint megszívatja a tanár vagy úgy meghúzza, hogy még az unokái jegyei sem lesznek jobbak trollnál, á nem. Ki tudja, lehet a tanár épp motiválja? Ezen ő hangosan röhögne, ha bárki is felvetné, de szerencsére senki nem beszél vele ilyen csúnyán. Nagyon tanulásról sem, jó idejét egyedül tölti, mert elvan ő magában, mintha muszáj lenne. Nem sérti, nem bántja, mert már külseje miatt sem nagyon mernek semmit, ez a világ ilyen. Ami a szívén, az a száján és hasonlók, pont ez jellemzi azt is, mit mutat magából. Ma nagyjából semmit. Fekete, láncok, csak a megszokott, nem lehet minden nap parádé. Vagyis, inkább mondhatni, hogy nem illik. Még a végén nem szólna akkorát.
Kicsattog a kastélyból, hogy elbújjon kedvenc helyére, hogy elröffentsen egy bagót, meg úgy, kicsit érje a nap is. Amennyit megy, pont annyira nem kapta még le a bőrét, nem mintha kreol szeretne lenni vagy bármi, csak éppen kint most érdekesebb, mint bent. Nincs semmi izgalmas, azon kívül, hogy valakik éppen versenyt futnak odabent. Ebbe csak addig szállt be, míg leért a lépcsőn és visszafogta magát, hogy kitegye az egyik elé a lábát, de mérlegelve a fokokat, lehet instant kitörte volna az illető a nyakát, így moderálta magát. Füttyögött nekik pár sort, majd haladt a célja felé. Éppen már fordul rá a kis útjára, amikor meghallja a zeneszót. Megtorpan, egyik lába a levegőben mellé és végül úgy pördül, hogy azt is lendíti mellé, mintha piruettezni akarna. Ismerős neki a dallam, mintha már hallotta volna valahol. Billeg rá egy-két sornyit, majd mint valami kopó, megindul a cél felé. Léptei elnyúltak, kényelmesek, hamar rá is talál, a muzsika hangja erősödik, ő meg ott áll az idegen csaj mögött. A zenével sosem volt baja, csak nemigen ért hozzá, de aztán ki tudja, mi lesz még belőle. Megvonja a vállát, hogy akár kell közönség, akár nem, ő becsattog a csajszi elé, ledobja magát törökülésbe elé. Könyökeit támasztja térdeire, állát ejti tenyereibe és úgy figyel. Még dúdol is mellé, ha a csaj elsőre nem szúrja ki, bár az nehéz.
- Ez melyik zene? - érdeklődik végül belekotyogva.
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
RPG hsz: 144
Összes hsz: 221
Írta: 2021. július 13. 20:27 Ugrás a poszthoz


repül a punk


Volt valami hülyegyerek, aki biztosan valami szónoknak hiszi magát, ezért feltétlen a nagyteremben, ebéd alatt, az asztalon ülve magyarázta, hogy miért is a legtökéletesebb sport a kviddics. Csirkecombbal a kezében hallgatta ő is, szkeptikus tekintettel, hogy hogyan lehet valami tökély, ha közben benne van, hogy ott döglesz meg, ha kicsit is hibázol. A tag mondta, hogy előfordulhatnak balesetek, meg nagyobb ligákban volt régen, hogy eltűntek emberek, majd folytatta, hogy ez akkor is a legszuperebb. Hallott cselekről, aminek nem tudja visszaidézni a nevét, de tetszik neki, mert megmaradt kicsi fejében, hogy ütni és rúgni kell hozzá, így aztán, ez mondjuk rossz nem lehet. Aztán jött valaki másik, aki épp csak nem köpött a padlóra elé és elkezdődött a háború. Pro és kontra érvek, olyan elánnal, hogy öröm volt nézni. Fogalma sincs, hogy az a másik mi mellett voksolt, lehet semmit sem mondott, csak mindenképp szarozni akart. Jó, hát ilyen izgalmas ebéd is ritkán van. Egy szót sem szólt, beleröhögött az egészbe, valaki mellette ülve magyarázott arról, hogy milyen hülyék ezek, majd visszabújt a könyvébe és a krumplipüréjéhez. Igaz, valóban hülyék, de a legnagyobb saját maga, mert amint az utolsó cupákot is letette, ő eldöntötte, most már megnézni magának ezt a retkes pályát.
Így és ezért áll éppen a kellős közepén. Nagy és magas, fejét hátravetve nézegeti a póznákat, amire felmászni sem lehet, tényleg repkedni kell. A lelátókon senki sincs, mivel sem edzés, sem pedig partizán akció nincs, vagy épp valaki csak úgy repked, mert miért ne. Saját seprűje nincs és sosem lesz vélhetően. Neki a zsebpénze arra nem elég, kérni nem fog senkitől sem, sportolni sem áll neki, szóval rögtönöznie kell. Elsőre az volt, hogy addig vár, míg valaki nem jön és segíti ki, de ezt hamar elunta, így elindult körbe. Járt az öltözőben, amely még mindig hordozza az izzadtságszagot. Orrát ráncolva menekült onnan ki, majd tért át a másik oldalra. Felkiáltott, mert itt voltak seprűk, így kiválasztotta azt, amelyik  nem néz ki ótvarul, majd már cipelte ki kifele. Csak annyit repült, amennyit előírtak anno, többet nem, idén sem és az is eléggé elkopott, tehát érezhető, hogy mennyire lesz ez itt sikeres. Eleve röhejes, hogy valami, amivel mások a leveleket rendezgetik, repül. Vajon szőnyeg is van valamerre?
- Beszarás – rötyög, miután felült rá és lebeg. Ennek kellene jónak lennie? Lábait lóbálja, majd feljebb emelkedik és mint a hullámvasútnál, próbál egy olyan hurkot. Dől hátra, húzza fel a seprű nyelét, majd azzal a kiáltással és nyikkanással, szerencsére csak pár méterről, de a porba pottyan. Káromkodva röhög kiterülve a földön. Jó a francokat.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Theodore B. Marchetti összes RPG hozzászólása (92 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 » Fel