Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=867769#post867769][b]Armand Cedric Felagund - 2023.09.30. 22:10[/b][/url]

- Hallod... - Mint akinek hirtelen eszébe jut valami, egyszer csak felkapja a fejét, miközben Damien támogatásával próbálja legyűrni a métereket maga előtt lépésről-lépésre. Egyik láb a másik után. A fűcsomók tengerén gázolva feljesen fókuszál a saját lábaira, épp mikor melyik kerül a látószögébe lépés közben.
Ez annyira lefoglalja, hogy teljesen elfelejti az előbbi "hallod" felszólalását, mintha sosem történt volna meg. Percek telnek el, mikor egyszer csak eszébe jut, hogy elkezdett valamit.
- Hallod... - fut neki még egyszer a mondandójának sután. - Jól vagyok, józan vagyok, már kiment belőlem.
Az ő fejében ez rendkívül összeszedettnek hangzik, kerek, egész és jól artikuláltan megfogalmazott mondatnak. Sajnos csak a fejében.
- WHOAA! - Megbotolva nehezedik rá jobban Damienre, és csak azért nem esik el, mert a testvére már amúgy is támogatja. - Kibaszottkurvafű, ki tette ezt ide.
Totally wasted. Ha a torokégetővel talán még önmagában nem is lett volna probléma (ami nem igaz, elég erős alkohol az, hogy csak az megüssön valakit), de az a pálinka, az a magyar pálinka már megint.. teljesen kikészíti. Soha többet nem fogad el pálinkát, neki az immunrendszere ehhez túlságosan francia.
- Jóól. Csak.. megint olyan egyenes volt a buli. Mindig csak lányok. Meg fiúk. Tudod. Nekem azt mondták, hogy itt tök sok meleg van. HOL? - Szenvedősen, mintha a világ fájdalma és minden súlya nyomná a vállát (pedig valójában, ha valakinek itt nyomja valami a vállát, az Damien - és a saját öccse a ballaszt) felsóhajt.
- A meleg srácaimat akarom!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=867776#post867776][b]Armand Cedric Felagund - 2023.09.30. 23:18[/b][/url]

Bánffy; majdnem visszakérdez, hogy ki az, de csak és kizárólag azért, mert nem jut el hozzá azonnal a fonémák összessége. Aztán amint regisztrálja a nevet, értően hümment némi egyetértéssel. Hát igen, a srác jó családból van, látta is már párszor a folyosókon - érti, hogy a bátyja miért hozta fel.
Ha józan lenne, mondjuk összekötné azzal a nagy kérdőjellel, hogy Damien hogy a fenébe ilyen jól tájékozott, de ennek a gondolatmenetnek masszív gátat vet az elfogyasztott alkohol.
- Mondanám, hogy a másik partira kellett volna akkor menni, de hehe.. - a mondat közepén felnevet, ahogy eszébe jut Kori meg a körülötte ülők néhány humoros megszólalása az este folyamán. Jól érezte magát, na.
- De ez jobb buli volt, még így is. Saint-Venant fennragadt a fán, tudod? - Erre megint egy új-hullámos nevetés tör rá. - Komolyan, ott gubbasztott csóró. Hjajh.. mondom, gyere le. Mondja, nem jön. Mondom fogd meg az ágat. Csak volt ott vagy harminc, vágod. - Koherensnek semmiképp sem mondható történetmesélése néha kuncogásba vagy vihogásba fullad. Jó, hogy Damien támogatja, így azért lassan, de biztosan azért haladgatnak is. A hűvös esti levegő jót tesz. Armand haja kissé kócos és még érezni benne a tábortűz füstös illatát, amit némileg elront a torokégető édeskés szaga is, mert egy ponton biztos volt, hogy koccintás közben kilöttyent rá is egy kicsi. Hiába, egy átivott este után az ember nem szokott legdicsőségesebb állapotában lenni.
- Nem csak azért mondod, mert azt hiszed, elfelejtem, ugye? - Szabad kezével, amivel éppen nem kapaszkodik, játékosan oldalba böki a testvérét. Legalább lesz valami a szemeinek. Persze humorizál meg viccelődik, de ... tényleg kicsit túl régóta van az, hogy ő mindig csak hallgatóságként kell, hogy a "támogató tömeg" és "morális support" legyen. Józanul egész biztos legfeljebb elkent poénként hozná fel - és ő maga lenne, aki nem hagyná komolyra átfordulni a témát.
- Hiányzik Franciaország amúgy. Itt néha olyan.. bűnösnek érzi magát az ember. Jobban, mint otthon. - A Beauxbatonsban egyáltalán nem volt ciki, hogy kihez vonzódsz. Az egész iskola tele van vélákkal, félvélákkal, az érzések, azok kezelése meg úgy általában, hogy nyitott és vokális legyen valaki ezekkel a témákkal.. kinda normális volt. Magyarországon, itt a Bagolykőben kissé zártabbak. Nem sokkal, de néha úgy érzi, hogy komfortzónán kívüli mértékben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=867800#post867800][b]Armand Cedric Felagund - 2023.10.01. 13:53[/b][/url]

- Neem, nem. Nem hallottad? Én nag.. ni.. navil.. nalv.. IRÁNYÍTTOTTAM. - A végére már egészen felzaklatja, hogy a nyelve folyton összeakad a 'navigálni' szótól, szóval frusztráltan böki oda a B tervet a végére. A telefonszámok említésére kissé kábán bólint. Tényleg, voltak telefonszámok, de nem használta őket. Mégis milyen ciki lenne, meg mennyire kétségbeesett már, hogy odaadod valakinek a telefonszámodat, aztán annak az öccse hív fel. Szóval bár gyakorlatban használhatatlanok voltak, de az egész annyira Damienesen .. egyszerre jóindulatú (Armand irányába) és tapintatlanul kegyetlen (a telefonszámok tulajdonosai felé) volt, hogy nem tudott nem nevetni, már akkor sem.
Lassan eléri egyébként, hogy változás áll be a hangulatban, ahogy sétálnak és meg merne rá kis részeg elméje esküdni, hogy most éppen sajnálják. Egy picit azért élvezi. Néha tényleg nem jó neki lenni. Semmilyen nagy ívű dráma nincs egyébként az életében. Armand őszintén és viszonylag egyszerűen éli a sajátját, a barátaival tölti, szórakozik, amikor pedig a tanuláson a sor, akkor mindenki meglepetésére bizony szorgalmasan tanul. Nincsenek settenkedő árnyékok a múltjában és jelenében; csak egy átlagos húsz éves fiatal felnőtt. De megvannak a maga átlagos mélypontjai is, amikor ő is szomorú - vagy ő is egyedül érzi magát. Vagy amikor egyszerűen csak rosszabb jegyet kap, mint amit várt. Akkor úgy néha jólesne, hogy sajnálják vagy egy kicsit őt is dédelgessék, mint ahogy általában ő vigasztal vagy igyekszik feldobni másokat, ugyanakkor részben az ő hibája is, amiért képtelen és nem is hajlandó ennek általában hangot adni, már csak büszkeségből sem. És mert nem szereti a saját negatívba billenő gondolataival elrontani a hangulatot. Mindig, mikor másokat hallgat, arra jut, hogy az ő problémái valóban súlytalanabbak, tehát szóra sem érdemesek.
- Nope! Nem! Tutira nem hátrálok ki ebből! Dam.. - hirtelen megtorpan, ezzel rántva egyet magukon. (És ha őszinte akar lenni, egy kicsit a gyomrán is. Ez a váratlan mozdulat sokkal rosszabbul esett, mint gondolta volna. - Fuhh.. Uhh. - Kell egy-két másodperc összeszedni magát - és felmérni, hogy egytől-tízes skálán mennyire van hányingere.
- Elkezdtem, és be is fogom fejezni! Csak mert nincs fiúm, nem fogok hirtelen mindent csak úgy .. - Annyira feltúrázza magát, hogy szabad szemmel látható a folyamat, amint keresi a szavakat: mit és hogyan pakoljon egymás után, hogy az grammatikailag még nagyjából koherens legyen.
- Nem adom fel, csak mert néha nem olyan jó. Végigcsinálom. Megmutatom mindenkinek. - Ez a végkövetkeztetést, és ezt minden részeg makacs-szétcsúszó elszántságával mondja. Az utolsó mondat Damien számára nyilvánvaló, hogy leginkább a család kétkedésének szól. Nem arról van szó, hogy utálnák Armandot a szüleik, mert nem, de mivel nem olyan feszesen elegáns, kihúzotthátú, rideg professzionalitást árasztó, egy kicsit mindig ott lebeg köztük otthon ez az óvatos 'lekezelés', ez a 'szeretünk, de biztos vagy benne, hogy képes vagy rá?'.
És Armand kurvára biztos benne. És kurvára megmutatja nekik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=868240#post868240][b]Armand Cedric Felagund - 2023.10.09. 00:26[/b][/url]

Props to Damien. Mármint Armand se nem nagydarab, se nem túlzottan nehéz, de azért mégiscsak egy koordinálatlan fiatalfelnőtt. Az idősebbnek néha komolyan meg kell vetnie a lábát, mikor Armand lába megbicsaklik - vagy amikor egy dekoncentrált, neveletlen juhászkutya módjára elkalandozva fordulna le egy képzelt kanyarban.
A megnyugtató és megerősítő szavakra az illumináltak leplezetlen meghatottságával öleli meg Damient.
- Aaaaahhahwhh. Te vagy a legjobb tesó. Nagyon jól mehet a legilimencia, mindig tudod, mit akarok hallani.
Időközben tényleg megérkeznek a stéghez, és a nagy ölelgetések után elengedi annyira Damient, hogy lezuttyanjon a stég deszkáira. Itt a víz mellett a levegő is jobban jár.
- Tartsd meg a pénzed magadnak, költsd másra, ne rám. - Veregeti meg hát hirtelen jobb híján a mellette/felette álló Damien vádliját kedélyesen.
Egy ideig elgondolkodva nézi a tó vizét, a felületen visszatükröződő holdfényt. Egészen a gondolataiba merül, lélekben mintha teljesen máshol járna. Mintha messzi tájakon kalandozna. Néhány, ebben a filozofikus csendben eltelt perc után szólal meg végre, ennyi gondolkodás után várhatóan nagyon mély és tanulságos, igazán velős tartalommal bíró szavakkal.
- Szerintem mozog a stég.
Vagy nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=868570#post868570][b]Armand Cedric Felagund - 2023.10.17. 20:57[/b][/url]

A menő ügyvédes megjegyzésre a korlátozott mentális kapacitás végett csak hümmögni tud. Aki most ránéz, biztos nem tudná megállapítani, milyen pályára is készül a srác. Legfeljebb olimpiai fedettpályát távolbanézésben tudna kiemelkedőt produkálni.
Nem, határozottan a stéggel van valami. Biztos nem jól építették meg - vagy már túl korhadt és rossz az egyik tartógerenda. Ez még akár balesetveszélyes is lehet - állapítja meg magában komoly belső monológ és emergency meetinget követően építészmérnök alteregójával. Kissé kábán les Damira és a felkínált kekszre, de olyan jól hangzik így rámondásra. Jó. Tényleg megkívánta a kekszet.
- Óh, jöhet, amúgy is éhes vagyok. Vagy valami gyros. Jól esne egy gyros, de csak csípős nélkül. - Ezzel a fejtegetéssel vesz magához némi felkínált kekszet és lusta, elkent mozdulatokkal majszolni kezdi. Jellegzetesen abban a részeg-stádiumban van, amikor már éhes és enni akar az ember, de már teljesen tompa az érzékelése. Csak gépiesen nyammog, nem is igazán érzi az ízeket meg textúrákat, meg az ujjbegyeit sem, a száját sem, mindenre mintha egy plusz szűrőt pakoltak volna. Nem nehéz megszerezni tőle a telefonját sem.
Nagyjából a második vagy harmadik keksz után történik meg a baj.
- Bazmeg. - Nem valami nagy beleéléssel mondja, inkább tűnik beletörődő kijelentésnek az, amit mások indulattal szoktak mondani. Egy-két másodperces csend követi a szavait, néz maga elé, mint aki nagyon befelé figyel. Tulajdonképpen ez is történik.
- Ja. - Mint aki egy matematikai képletet oldott meg, hozzáértő magabiztossággal ejti ki a szót.
- Hányni fogok.
Ezzel a tényközléssel dől előre, hogy feltérdeljen.. aztán négykézláb kezdjen mászni a stéget jelentő deszkákon, egészen az építmény széléig. Abban a pillanatban, hogy lenézve meglátja maga alatt a vizet, a szervezete megadja a zöld lámpát az összes torokégetőnek, pálinkának, nasinak és mostmár keksznek, ami ki akart jönni.
Szegény halak.
Szegény stég.
Olyan romantikus pillanatokat töltöttek itt emberek, annyi diáknak jelent sokat ez a stég. Egy szerelem kezdete meg ilyesmi. Erre itt van Armand, döglődő kóbormacskaként öklendezve fel a gyomra tartalmát, bele a tó vizébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=872392#post872392][b]Armand Cedric Felagund - 2024.01.20. 15:10[/b][/url]

A holnapi másnaposság még egy egészen más kérdés, ahhoz egyelőre túl kéne élnie a mai estét. Delíriumos állapotában igencsak kételkedik ennek sikerességében. A stég úgy ring alatta (legalábbis ez az érzése), mint a Titanic süllyedés előtt - ráadásul még dől is!
Ja nem, ő dől. Előre, hányni.
Így dőlnek el a dolgok.
Szenvedős egy jelenet ez, épp amikor azt hinné, hogy már nincs minden több kijöjjön és kiegyenesedne, abban a pillanatban kell hajolnia is vissza újra. Először nem veszi észre, aztán hálás öklendezéssel veszi tudomásul, hogy a bátyja összefogja a haját hátul.
Végül kimerülten - de némileg megkönnyebbülve térdel fel és fordítja a tisztítóbűbáj felé az arcát. Valószínűleg utoljára akkor tettek neki ilyen gesztust, mikor gyerekként bébitáppal etették és le kellett törölni a szája szélét. Ez azért meglehetősen nagy kontraszt ahhoz képest.
Most, hogy már nem kétes rosszulléttel szenved a stég deszkáin, hanem kihányta magát, hirtelen rázuhan a fáradtság és az éjszakai levegő. Így mikor a bátyja felteszi a kérdést, hogy fázik-e, szenvedőse-erőtlenül nyöszörögve hümment helyeslően.
- Aha... és aha. - Jobb is és fázik is. Nem is ellenkezik, nekidől a magasabb testvér oldalának, hogy kifújja magát az elmúlt kimerítő tíz perc után.
- Annyira béna vagyok. - Nincs mögötte semmi mélyenszántó öngyűlölő gondolat, kizárólag csak a mostani helyzetén szenved összefüggéstelen önsajnálattal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=872773#post872773][b]Armand Cedric Felagund - 2024.01.25. 23:16[/b][/url]

Még mindig szédül kissé, de ez már inkább a hányás utóhatása. Még jó, hogy a bátyja érte jött és ő ápolgatja, mert nem valószínű, hogy másnak lenne türelme ehhez az illuminált nyavajgó manchildhoz. Lenyugodva szuszog, figyeli a tó fekete vizéről visszatükröződő fényeket.
- Víz. Igen, köszi. - Csak rövid tőmondatok, ez így most jó. A csípős említésére szenvedve fintorog egyet, mikor visszagondol az üvegre, amit ő maga hozott a buliba.
- Ami azt illeti, ittam csípőset. - Mármint ez nem csak erős volt, ugh. Már a tény, hogy eszébe jut szaltóra készteti a gyomrát. És hogy nem esett a tóba? Taps-taps, Armand, taps-taps. Mások tényleges eredményeket és achievementeket mutatnak fel a szülők előtt.. a rellonos srác meg nem esik a tóba. És még ebben is segítettek neki, ami azt illeti, Dami fantasztikus gardedám.
Eltelik némi idő üldögéléssel, pihenéssel, mire Armand úgy ítéli, hogy mostmár képes anélkül járni, hogy a testvére nyakába csimpaszkodva, kismajom pózban kelljen hazavinni.
- Najó. Menjünk, mostmár nem hányom össze a házat. - Beteges-sápatag mosolyt vet a másikra, már kezd némi kába józanság visszalopakodni a tekintetébe, ahogy ezt mondja. Elgémberedett tagokkal feltápászkodik, leporolja a nadrágját, majd Damit bevárva immáron valamivel vállalhatóbb állapotban visszasétálnak a faluba.