Jávor Balázs Zoárd


Annak idején a rendek összehívták a lovagokat, hogy gyűléseket tartsanak. Változó létszámmal folyt, mivel függött attól is, hogy milyen lovagrendről beszélünk. Az, amely alatt ő született, szimpla nemesi rendnek számít, bőven a világiak alatt. Hiába, hogy arisztokratikus családból származik.
A név nem minden.
A mai, amelyre egy ideje készül, csupán két személyes lesz. Lassan másfél hete lesz, hogy valaki üldözte és éppenséggel Kozák Dávidék háza előtt sikerült lekecmeregnie miatta Lachlan hátáról - mert hát neki lakótársa is van. Éppen felé igyekszik a Pillangó Varázsba. Reméli gyöngybaglyát, Elaine-t mellette találja, mert a sietősen papírra vetett sorok szállítása óta nem tért még vissza. Kicsit aggasztja, de közel se annyira, hogy túlságosan elvonja figyelmét a jelenről. A levélbe egyébként csak pár szó került. Illedelmesen kéri Balázst, hogy találkozzanak, mert szeretne segítséget kérni tőle. Nem pontosítja benne a miértjét. Mintha az emlegetett szárnyas hallaná gondolatait, felcsipog Brèagha  mellett "Ne ignorálj!" hangon. Egyből odafordítja fejét, majd megpillantja tőle nem messze a keresett személyt.
- Elnézését kérem - mondja belépve a kiülős részre - Tüntetés volt az idevezető úton az abraxonok jogai miatt. Remélem nem várt rám sokat.
Fehér garbót visel, szürke A-vonalú szoknyával. Utóbbi darab magasított derekú, mely kiemeli kecses formáit. Szerencsésnek érzi magát, hogy finom vonalakat örökölt. Ujjai közé csippenti szoknyája anyagát, majd illemtudón meghajol. Zavarban van, mindig azzal a fránya tegeződéssel szív! Ezért annyira hivatalos és mert a legutóbb nem voltak vele túl bizakodóak, amit tökéletesen megért.
- Úgy látom, megkapta szerény levelemet. Hálás vagyok, hogy eljött. Mielőtt felvezetném a témát, esetleg meghívhatom-e bármire az étterem kínálatából?

Jávor Balázs Zoárd



Megkönnyebbülten felsóhajt.
- Akkor jó - húzza mosolyra ajkait, aztán meglepődve leengedi maga mellé kezeit. Olyan körökből jön, ahol kifejezetten szemmel vernék a tegeződésért, de ismer pletykákat olyan családokról, akik fizikai szintre viszik ezt, melynek pitiáner dolognak kéne lennie.
- Az már legutóbb is feltűnt - Valamelyest, de attól még kicsit hasonlóan karótnyeltnek gondolja Balázst is. Nos. Mit mondhatna? Dávid igazi társra találhatott a férfiben. Elneveti magát és igyekszik a száját kezével kitakarni.
- Egyébként értettem. Szabad tudni, mit dolgozol pontosan?
Tud tegeződni, de hacsak nem kérik, addig bizony magázódik. Megköszöni a barna hajú illendőségét és belép a teaházba.
- Hmm-hmm. Úgy hallottam, hogy egy védő bűbáj a visszájára sült el és az illetékes állattartó véletlenül megölt egyet az abraxonjaiból. Néhány fiatal falusi és környékbeli állatvédő azonban másként értelmezi és szándékos állatkínzás és ölés vádjával rács mögött akarja tudni a tettest. Én szerintem simán a visszájára sülhet el egy bűbáj, ha valaki nem kipihenten, esetleg részegen vagy súlyos sérüléssel áll neki varázsolgatni.
Laza, ugyanakkor kifejezetten elegáns mozdulatokkal leveszi szürke szövetkabátját és hagyja Balázsnak, hogy elpakolja. Fejét ingatja, aztán ahogy kihúzzák neki a széket, illedelmesen megköszönve a figyelmes gesztusokat maga alá hajtja szoknyáját és helyet foglal.
- Szeretném a segítségedet kérni valamiben -  imponál neki, hogy Balázs nem köntörfalaz. Egyből a tárgyra térnek - Ahhoz kapcsolódik amit nálatok meséltem...
Mondandóját az odalépő pincér szakítja félbe. Amennyiben a férfinek megvan mit kér, az övét mondja először, ő pedig egy espresso macchiattot kér. Kelleni fog az a bizonyos lórugás. Megbizonyosodik róla, hogy a rézvörös hajú, fiatal férfi hallótávolságon kívülre kerül, csak utána folytatja.
- Mondd csak Balázs... van esetleg a kapcsolataid közt bárki, akinél utánajárhatnánk pontosan az elkövetőnek? - kérdezi segítségkérő tekintettel.

Dávid

Elmélyülten áll a stég deszkáin. Zavaros gondolatai a vízzel együtt fodrozódnak. Otthon kéne lennie. Azt mondta személyzetének, hogy nem lesz sokat távol, mégis órákat császkált a faluban, most pedig igencsak hajmeresztő dologra készül. Észre sem veszi az éppen őt figyelő alakot, sőt, ha teheti, talán kicsit ignorálja is, mivel nem érzékel veszélyes energiákat a közelben. Csizmájának sarka ütemesen kopog. Közelebb lép komótosan a stég végéhez, annyira veszélyesen, hogy szinte épp csak nem lép le róla. Aztán pár kecses mozdulattal leveszi csuklyáját, kissé felismerhetővé téve saját magát. Így is Dávidnak háttal áll, akiről még jelen pillanatban sejtése sincs. Azt se tudja, mit gondoljon arról a modortalan férfiról hirtelen... Csak annyival van tisztában jelenét illetően, hogy szüksége van valamire, amellyel kizökkentheti magát. Ezért félredobja a sötét darabot és lassanként lecipzározza sötétbarna bőr lábbelijeit.

Dávid

Megcsapja őt a téli hideg levegő és libabőrössé válik. Nem csoda, hiszen mindennap röpködnek a mínuszok. Ma éppen mínusz kettő van. Skóciában se szokott annyira meleg lenni, ezért Magyarország berkein belül otthonosan érzi magát. Mélyen megszívja tüdejét és arra készül, hogy hanyagul a stég korlátjára dobja csuklyáját, aztán egy ponton megáll és inkább a felette lévő, kinyúló ágra akasztja. Odadobja a fatövébe csizmáit is. Le velük! Ezt követi a harisnya, majd körbepillant. Valamiért ekkor is elsiklik tekintetével Kozák Dávid alakja felett. Pedig kissé arra sandít. Egész pontosan a válla felett, de ő annyira beleolvad az itteni, falusias közegbe számára, hogy szinte fel se ismeri. Alapesetben zavarná, hogy egy söröző otthontalan bámulja, ám azok után, amiket eddig megélt, úgy dönt, hogy kivételesen nem érdekli. Vállvonással elfordul, a hátán lévő cipzárért nyúl finoman kezével, hogy aztán levegye barna egyberuháját, kilépjen belőle. A csizmára dobja azt és harisnyáját is, végül egy kecses mozdulattal fejest ugrik a stég alatt húzódó szürke világba, hogy végre... egyszer s mindenkorra... felébredjen. Nem telik el sok idő, mégis hosszú perceknek tűnik. A valóságban pár másodperc telik el, míg kissé alábukik a hűvös víznek, hogy aztán végül vigyorogva a felszínre bukkanjon a nő, ahogy eddig sosem látta senki igazán: boldogan.

Dávid


Az összetört sörös üvegről tudomása sincs, Dávid mondatából is csak a némberezést észleli. Ignorálja, járnak erre fiatalok, toxikus kapcsolatban élők, lehet pont ez utóbbiban szól be férfi a párjának. Ő most elvan a hideg vízben. Imádja, mert felfrissíti és addig sincs elfoglalva elméje az exe iránti, zavaros érzelmeivel. Felkavarta, hogy a rendelőben összefutottak. Igenis érzett valami furcsát, amikor a combját bugyulálta be, vagy amikor a kanapéján feküdt, vagy... túl sok a vagy. Hosszú idő után azt is megélte, hogy annak a fickónak az ágyában feküdt. Miért húzza a szíve irracionálisan hozzá? Miért jobb neki a káoszhoz vezető, egyenes út? Ideje nem sok van ezen rágódni, ugyanis épp csak felúszik, ormótlan kiabálásra lesz figyelmes.
- MERLINRE! - kiált fel és odébb úszik, hogy szemrevételezhesse mi is történik pontosan. Az emlegetett varázsló hippogriffet megszégyenítő lendülettel köt ki tőle nem is olyan messze a vízben. A hangjából felismeri. Normál esetben ráüvöltene, mégis mi a fészkes fenét keres itt. Zavarba jönne, takargatná magát, mert ezek szerint nem egy... véletlenszerű jött-ment csavargó látta itt... Mindegy. Kérdezik, ő meglepett lóként bámul vissza a másikra, aki láthatóan gondokkal küzd. Hölgyünk ennyit észlel, arca nyomban megkomolyodik és cselekszik. Nagy levegőbel alábukik a mélységbe, karjával Dávid hóna alá nyúl, majd elkezd vele a part felé úszni. Látótávolságon belül van bőven, nincsenek túl messze, de épp eléggé ahhoz, hogy a hideg víz megviselje a látszólag felkészületlen és úszni nem vagy nehezen tudó férfit.
Ezt én is kérdezhetném tőled.
- Hallasz, ugye? - tér ki a válaszadás elől, majd kimászik a partra és kisegíti Dávidot is.

Dávid

Kimondhatatlanul mérges Dávidra. Mit keres itt? Miért vetette magát utána? Megbolondult? Sok minden jár fejében, zakatol az agya. Hóna alatt átkarolja mindkét kezével a férfi törzsét, majd mellkasán összekulcsolva ujjait felúszik vele, mielőtt túlságosan mélyre süllyedne. Előfordulhat, hogy emiatt megnyomja szegényt, mivel hölgyünk nem tapasztalt életmentő, de igyekszik odafigyelni, nehogy további bajt okozzon számára. Viszont ki kell halászni és vonszolni is azt, aki tőle súlyosabb. Mindezt nyöszörögve teszi. A parton egy vaskos fa törzsének dönti a férfit. Hogyha nem válaszolna, már fektetné vízszintesbe, hajolna ösztönből mellkasához, de nincsen rá szükség, mert össze-vissza zagyvál.
Legalább reagál, mosolyog aprót, hogy utána ábrázata elemzővé váljon.
Megpaskolja kezével két oldalról a barna hajú arcát, aztán megtartja, míg a másik képessé válik értelmesebb reakciókat kicsikarni magából. Bólint. Végre picit összeszedettebbnek tűnik a páciensé vált doktor, viszont remeg, mint a kocsonya. Brèagha a szemeibe néz. A "szeretleknél" értetlenül ráncolja homlokát, kérdőn pillantva az előtte levőre, aztán ahogy beszél tovább, érzi a szájából dőlő alkoholszagot.
Mindent értek.
Elfintorodik a gondolattól is, hogy fél pillanatra bedőlt ennek. Nem szabad, emlékezteti magát. Hiszen ő csak az orvosa. Vagy a saját kis betege. Nemrég őt támogatták, most meg maga a hölgy támogatja azt, aki segített neki. Mi ez, ha nem irónia?
- Csak úsztam. Szeretek a stégről beugrani, főleg ilyenkor, hisz a hideg víz élénkít. Ahhoz vagyok hozzászokva inkább - válaszolja köntörfalazás nélkül. Mindig sokkot vált ki azzal, hogy más nőktől eltérően nem forró vízzel főzi magát. Hosszú idő óta kivételt képez a reggel, amikor Balázs interogációját követően egy kád forró vízbe vetette magát, hogy lemossa magáról a koszt.
- Te jössz, Dávid. Miért ugrottál utánam? - Azt meg se meri kérdezni, miért iszik. Végén megint megkapja, hogy az exe miatt. Ő mit mondjon? Tekintete átható. Szúrós. Szemben térdel a férfivel, csípőre tett kezekkel, most már talán nem kell támasztani.  Elnézi pálcás mutatványát, halkan felkuncog, éretten jobb kezével takarva felfelé ívelő szájsarkait. Csöppet sem zavartatja magát egy szál fehérneműben, pedig libabőre látványos. Fázik. De nem érdekli. Maximum megfázik és kiheveri. Rá is ráférne olyan leves, amiről a másik beszél. Megadóan sóhajt.
- Rendben - vágja rá - Főzök én szívesen.
Azzal feláll, kifacsarja hajából a vizet és csuklyáját kutatja át. Diadalmasan előhúzza pálcáját és közelebb lépve a férfihez rászegezi. Elmormolja a varázsigét, amivel lágy, meleg szellőt tud generálni és olyan csukló mozdulatokkal megy végig a férfin fejtetőtől talpig, mintha mugli hajszárítóval  szárítaná. A pálcája végéből hasonló erősségű levegő áramlik folyamatosan, míg Brèagha késznek nem ítéli és el nem húzódik. A levegő nem éget. Magán is bátran alkalmazza, főleg a testén, a hajával nem foglalkozik annyira.

Dávid

Megáll egy pillanatra dolgában. Sarkaira ül és oldalra pillantva fejét Dávid arcát méregeti.
- A beszéd is hő - válaszolja kitérően, saját gondolataiba merülve, aztán tovább szárítja az ázott kutyaként ücsörgő orvost. Össze van zavarodva. A másik tekintete maró sav szívének. Pálcája felvételében direkt nem segít, nem az előbb említettek miatt, mondjuk. A férfi is megfeszíti magát és az apró mozgásokkal aktív marad. Vészesen el akarja kerülni, hogy mellette veszítse eszméletét az, aki kettejük közül a gyógyító. Nagy sóhaj hagyja el tüdejét. Van sejtése, miért csinálta azt, amit. Ajkába harap. Felhozza? Ne? Mit szoktak ilyenkor tenni mások? Mit engedhet meg magának? Szíve eszeveszetten kalimpált amikor utána ugrottak. Még most is érzi a dübörgést.
- Köszönöm - a szó előbb hagyja őt el, mint gondolkodhatna. Csakúgy jön, végig se gondolja, miért mondja, de szívből jövő mosolyt ölt hozzá. Későn kap észbe, ekkor ledermed pár másodpercre. Az előbbi kis mimika azonban változatlan marad. Boldogsága addig a szent pillanatig tart, amíg arcon nem tüsszentik. Undorodva elhajol és elfordítja fejét.
M-M.... MÉG A SZÁMBA IS MENT!!!, fintorog, majd a férfiénál sokkalta mérgesebb tekintettel visszapillantva rá. Aztán megborzong, de nem csak a hidegtől. Az a tekintet amit kapott... Egyszerre volt elképesztően tüzes és kiismerhetetlen.
- Most már nem dadogsz - jegyzi meg összevont szemöldökkel, majd felizzik feje fölött az a bizonyos villanykörte - Ahhoz sajnos el kell jönnöd hozzám.
Szemeit forgatja, majd kajánul vigyorogva visszapillant a másikra. Ha csak bosszankodnak, azzal semmit nem fognak megoldani-- szigorúan ezt a helyzetet tekintve. De mégsem hagyja nyugodni, hogy Dávid volt olyan balek, hogy utána vesse magát. E fölött nem fog csakúgy szemet hunyni.

Jávor Balázs Zoárd


- Összeilletek az illetékes lakótárssal - forgatja szemeit és leengedi kezét, hogy megmutathassa ragyogó, jókedélyű mosolyát. Szokatlanul érzi magát Balázs közelében, de ma oldottabb, mint amikor a konyhájukban beszélgettek, míg Dávid magába zuhant. Gyanakvónak gondolja, nem rugalmatlannak, ez éppen elég száumára. Nehezen kezeli, nem tudja hogyan közelítse meg a másikat úgy, hogy ne keltsen benne még többet. Aztán hamar ráébred, ezt nem az ő tisztsége lesz eldönteni, viszont ha ad természetességére, akkor talán megérti a másik, hogy nem színésznőcskével vagy kanalas gyilkossal van dolga.
- És a boszorkányokat mellőzöd? - kérdezi komolyan, majd a férfi gesztusát felvéve viszonozza a mosolyt - Nem nehéz alkalmi munkákból élni?
Azok alapján amiket felsorol, aligha lehet szabadideje bármire is. Tünedezve méricskéli az előtte ülőt.
Őrző-védő.
Elraktározza az információt későbbre. Felhozza majd, de most... most nem. Beszélnek még kicsit a strike-ról, ez kell Bréaghanak ahhoz, hogy kicsit lelazuljon mielőtt a valódi témára térnek.
- Ezzel én is így vagyok, Balázs. Szívesen bele is folynék az esetbe, ha tudnám, hogy nem ártana többet, mint használna.
A távolban dollgoznak serényen. Hallani a kávépörkölőt, aztán a tejgőzölőt. A szagokóból ítélve most készíthetik kettejük rendeléseit.
- Az elkövető személyazonosságára lennék kíváncsi - vágja rá hezitálás nélkül. Hangja hűvös és kimért. Masszív haraggal viseltet az iránt, aki fel merte vágni a combját, aki... elérte, hogy hajléktalan módjára az utcán aludjon. Azzal a résszel tökéletesen tisztában van Bréagha, hogy ő sem szent. Meg kéne fogadnia a másik tanácsát abban, hogy nem kéne innia. Eddig is kerülte az alkoholt, s ezután... végképp menni fog.
- Mit gondolsz, kivitelezhető lenne? - folytatja kérdéssel a gondolatmenetet. Pillantásában kimondatlan aggódás fénye villan fel.

Balázs

Vállainak ütemes, apró rázkodásaiból és a szeme alatt húzódó, széles szarkalábakból tudni, hogy megint nevet. Hang nem jön ki torkán, máskülönben sikítva vergődne az asztal alatt, mert ami azt illeti... Egy alternatív univerzumban simán összeillőnek tartaná a két férfit a barátságtól magasabb vonulatokban. Persze elég bölcs ahhoz, hogy ne hangoztassa bizarr gondolatait, amivel szinte biztos, hogy kiűzné a világból az előtte ülőt.
- Ó, helyesen teszed. Én a varázslókat szoktam annak meghagyni - megnedvesíti rúzsozott ajkait, cserfes pillantásokat vetve a másikra. Normál esetben ha szívatni szeretné a másikat, végigmérné helyben, Brèagha tekintete azonban csak Balázs két szeme közt jár táncot.
- Be kell vallanom valamit: én azt hittem, hogy auror vagy. Megvan a kiállásod hozzá.
Oké, őrző-védő feladatokat is bevállal, ezt említette az előbb. Hölgyünk észben tartja, később még jól jöhet az információ. De őszintén meglepi Balázs válasza. El se tudja képzelni, milyen lehet alkalmi munkákból megélni. Neki ritkán kellett ehhez folyamodnia, például egyszer Rómában. Van ott egy ismerőse aki egy kis kávézót birtokol. Ott baristáskodott szállásért cserébe. Kivesző hagyomány ez, pedig őszintén, hogy munkáért cserébe lehajthatja a fejét valahol, sokat számít. Ki nem néznénk ezt nemesünkből, ugye?
- Bízom benne - bólint - Hiszem, hogy egyszer rátalálunk a tettesre. Tudom, hogy nem túl szerencsés körülmények között találkoztunk és nehezen bízol bennem. Nem is várok el. Viszont mondhatom, hogy nem akarom Dávidot én sem bajba sodorni.
Ahogy beszél, egyre halkabb. Kedvese Exe nevét már csak suttogja. Lefekteti nem csak azt, amit a másik hallani akar, hanem amit ténylegesen gondol. Egyik lábát átveni a másikon, kihúzza magát székében. Feszült. Kikészíti, hogy egy oldal felől szívesen közeledne ahhoz a kelekótya orvoshoz, de a másik olyan vegyes jeleket sugároz felé... És mindig beárnyékolja pillanatnyi gondolatait az elkövető létezésének ténye. Valaki NAGYON ártani akar neki és jó kérdés, hogyha a tettesnek ennyire rá fáj a foga, vajon Dáviddal mit csinálna.
- Biztonsági kamerára gondolsz? - nyitja tágra szemeit. Éppenséggel lenyűgözi, hogy ismeri ennek a mugli találmánynak a nevét. Skóciában a kastély környékén is volt néhány - Nem, nincs. Csak különféle riasztóbűbájok, de lehetséges, hogy mugli és mágikus védelemre is szükség lesz. Úgyhogy megnyugtatna, ha felszerelnék az ismerőseid. Ahhoz szerintem azt fogom csinálni, hogy elküldöm majd neked Elaine-nel az épület tervrajzát, ami alapján tudni fogjátok mennyire lesz szükség, én pedig állom a teljes költségeit a procedúrának.
Fél szemmel baglyára sandít, aki utánuk repült még a belépéskor. Jelenleg a tőlük balra lévő szék tetején ül, csukott szemekkel. Nyugodt pihegése arra enged következtetni, hogy az igazak álmát alussza. Előredől székében, rákönyököl az asztalra. Kezeit bájos mozdulatokkal összekulcsolja és ráhelyezi állát. Szemében értetlenség húzódik, apró mozdulatokkal fejét csóválja. Hirtelen neki a váltás tegeződésből magázódó viszonyba, de be tudja a férfi esetleges zavarának vagy egyszerű nyelvbotlásának. Azért kiemeli:
- Megkérnélek szépen, hogy tegezz nyugodtan. Én csak azért nem teszem alapból, mert a magázódó formát jobban szeretem, de nem biztos, hogy ezzel mások is így vannak.
Modorát nem felejti el, a kávét ő is megköszöni, aztán utánanyúl. Mosolyogva feltartja, néma "Egészségedre!" szót formálva ajkaival, majd belekortyol.
Ez Lavazza! Csodálatos! Már most érzem a kávés, keserű ízt és ez a gyümölcsös utóíz!
- Jelenleg még nem dolgozom - válaszol őszintén - Ismered esetleg a Bagolykő Mágustanodát? Mesterképzésben tanulok rendészet szakon. A családom finanszírozza tanulmányaimat.

Dávid

A nyál az egy dolog. A csók egy romantikus gesztus. Amióta együtt voltak, Merlin se tudja, mennyi idő telt el. Azóta akadt fontosabb dolga is, önfejlesztésbe fordította minden energiáját, ami kifizetődött, hiszen már 85%-ban sikerült elszakadnia toxikus családjától. Fogalma nincs neki, hogy Dávid azóta mi mindenen esett át, de hogy szájba tüsszenteni valakit se nem romantikus, se nem bölcs, az is biztos. Ennek Brèagha hangot ad.
- Pont az orvosnak kell elmondanom, hogy ritka illetlen és gusztustalan arcba tüsszenteni a pácienst?! - mordul fel, továbbra is égető haragtól teli tekintetét nekiszegezve a másiknak. Aztán igencsak pislog, mint hal a szatyorban, mert nehezen veszi rá magát a férfi áthívására, amit ő ügyesen megfordít és hőlgyünk lesz az, akit végül átinvitáltak.
- Te-... - Tessék?, hangzana a kérdés, ehelyett ismét megkapja az áldást. Kezd elege lenni - Te Dávid. Kérlek, hogy legalább könyökhajlatba csináld. Vagy várjál. Itt van ez.
Pálcájával magához invitálja ruháit. A két csizmát szépen maga mellé teszi, ruháját és csuklyáját pedig ölbe és az utóbbi zsebében kotorászik. Elővesz pár papírzsepit, átnyújtja Dávidnak. Ellenkezést nem tűrően tartja. A járás kérdést is valahol ezzel a kis mozdulatsorral kerüli ki. Bölcsebb elengedni a füle mellett. Lachlant sosem fogja azért büntetni, mert az ominózus napon megmentette egy részeg és kétségbeesett skót hölgy popiját, viszont... Ő nem üdülni volt ott. És ódzkodik Balázstól.
- Hmm? Szirén? - lepődik meg ismét, végül nem ellenkezik. Pár pálcaintéssel felkerül rá minden ruhája. Haját kontyba formálja és beleszúrja hajtűként pálcáját. Ezután a barna hajú kezére fog baljával.
- A lakótársad nem lesz mérges? Nem igazán szívlel, ahogy észrevettem.
Nem is kifejezetten utálja, csak nyíltan kifejezte, hogy annyira azért nem bízik benne. Tanácstalan, miként oldhatna a helyzeten és kicsit tart attól, ha meglátja őt az említett őrző-védő, ezúttal repülve távozik a kapun át.

Balázs

Lágyan legyint, mintha érzékelne bármit is a másik gondolataiból és a flörtölés felhőit próbálná elsuhintani. Nesze neked pasizás. Csak a baj van mindegyikkel, én mondom! Egyszer próbálkozott, történetesen az előtte ülő lakótársával, annak számára szörnyű vége tért. Régi történet, mégis olyan sebet ütött rajta, hogy azóta se heverte ki. Pontosan ez az amit kínosan takargat és még saját magának is képtelen beismerni.
- Meg tudom érteni azt az oldalt is. Nem mindenki születik a számára kedvezőbb feltételekkel. Szóval úgy sejtem, megvolt a magad indoka az akkori tetteidre és ugyanígy az ok, hogy másként cselekedj - kedves mosolyt villant, mély megértés fényével szemeiben. Bréagha fura szerzet. Hidegen hagyja a másik származása mindaddig, míg az illető kifogásként nem használja fel azért, hogy kibújjon a felelősségvállalás alól. Balázs nagyon öntudatosnak tűnik számára és nem csak ebben, ezért mosolyogja meg helyeslését, bizalmatlanságának pedzegetésekor.
- Én nagyon is óvni szeretném, csak nehéz, míg magam sem értem igazán, hogy mivel állunk szemben - állja Balázs tekintetét. Érdekes szövetség van kialakulóban egy bizonyos fehérköpenyesért, mely hölgyünket elragadtatja. Szeretné ha harc nélkül megúsznák mindannyian, attól viszont retteg, hogy mikor támadnak rá újra, amit esetleg nem él túl. Épp ezért életben kell maradnia s százszor átgondolni minden lépését. Gondterhelten felsóhajt. Az előbbi komoly hangulattól fél percre még levegőt venni is elfelejtett. Fél pillanatra lehunyja szemeit. Kéz kezével fogja át az apró kávéscsészét, inhalálva a barna folyadék erőteljes, szívmelengető illatát. Bréaghanak egyenlő az otthon komfortjával és segítségével kizárja a külvilágot éppen annyira, hogy rendet tegyen szétszórt kacatokként heverő gondolatai között. Belekortyol az említett porcelánba, de nem néz Balázsra, maximum mondandója legvégén emeli fel lustán, résnyire sötétbarna pilláit.
- Ó, arra már van jelöltem, de később tudom csak megkérdezni, hogy beleférne-e neki a biztonsági őrködés - sokat sejtetően tekint a vele szemben ülőre. A tervrajz bekérésére aprót bólintva leteszi csészéjét. A szobájában lesz egy rejtett fiókban a fésülködő asztalán belül. Le fogja másolni és azt elküldeni Balázsnak, hozzá a pontos címmel.
- Elaine - reagálja madárkájának felemlítésére. Mintha egy altatóbűbájból keltenék fel, az emlegetett állat felébred, morcosan gazdájára, majd a barna hajú férfire pislogva. A nő halkan felkuncog, mosollyal figyelve tollas barátjának minden rezdülését - Bizony. Végigkísért a Roxforton és sok utazáson. Szeretem, mert megállja a helyét háziállatként, amikor meg munkára van befogva, gyorsan repül.
Megcirógatja Elaine fejét. Végigfutnak agyában a nosztalgia hullámai, ahogy ujjaival a különböző hosszúságú tollait szántja. Ezután visszaejti kezeit az ölébe, amikor a tanodára terelődik témájuk.
- Nahát! - ragyog fel - Auror szeretnék lenni, hacsak meg nem unom addig. Te miként végeztél, ha szabad tudnom?
Felnevet a megunás részénél, eddig ugyanis a lehető legszárazabb szakra sikerült felvételt nyernie. Lehet nézelődik és átjelentkezik másra, ha így megy tovább. Tekintetével kíváncsian pásztázza Balázs vonásait. Kiszúrja a másik nem tetszését választását illetően, de hallgat róla. Amíg a másik nem kezdi hangosan diszkriminálni választásáért, addig rendben vannak, utána előfordulhat, hogy hölgyünk viselkedése nem lesz annyira elegáns. Persze minderre aligha fog sor kerülni, hiszen Balázsnak lassan indulnia kell és ami azt illeti, neki se ártana. Visszahelyezi csészéjét a kis fehér tálra, majd felegyenesedik. Pálcájával kabátja felé int.
- Három napon belül elküldöm neked - mondja hasonló komolysággal, mint amit Dávid emlegetésénél sugároztak mindketten, miközben magára veszi az említett ruhadarabot - Hálásan köszönöm, hogy eljöttél. Sokat jelent.
Azzal rendezi a fizetést, meghallgatja a másik egyéb kommentárjait és végül elköszön, hadd menjen csak dolgozni. Bréagha vállára terelgeti kómás kis barátját, végül együtt hazasétálnak. Útközben a kutya nem követi őket, mégis szorong, mert fél, hogy ismét valami baj lesz. Még sosem érzett így, de a háttérben egyre dühösebb és elkeseredettebb, mert szeretné, ha minél hamarabb pontot tehetnének az ügy végére.

Balázs

Hagyja kiteljesedni a másikat. A legkisebb dolog amit érte tehet, hogy nem ítélkezik felette. Hibákat mindig követ el az ember, ez alól maga Bréagha sem kivétel, tudja jól. Viszont ha változtathat a dolgok folyásán azzal, hogy most itt beszélgetnek, terveket szőnek, talán végre revansot is vehetne az elkövetőn mindazért, amit tőle kapott.
- Igyekszem - hagyja ennyiben egy bólintás kíséretében. Első lépését megteszi a biztonság felé: beleegyezik a kamerák felszereltetésébe, állni fogja annak teljes költségeit, illetve nem rest megmutatni, kire is gondol, mint az új szerkezetek fölött gubbasztó őre. Balázs láthatóan nincs elragadtatva ötletétől. Megérti. Imént említette az alkalmi munkákat, amelyből nem kizárt, hogy párat őszintén szeret csinálni, illetve fordított esetben hölgyünk se menne bele csakúgy látatlanul mindenbe.
- Azért csak szólj, amennyiben érdekelne egy új állás, akár rész-, akár főállásban. Természetesen megfizetném.
Megvannak az előnyei azzal, ha jó kapcsolatot ápolunk egy arisztokratával. Persze nem fogja ezeket taglalni, nem marketingesnek született! Vagy papnőnek! Ezeket a gondolatokat is elmorzsolja házikedvencének selymes tollaiban, aki lassan lefordul a székről. Bréagha elhúzza a kezét, a bagoly túlfordul annyira, hogy majdnem tényleg leesik, majd ijedelmében heves szárnycsapkodásokkal visszapozicionálja magát, nagy szemeket meresztve gazdájára, majd a férfira.
- Köszönöm szépen. Olyat szerettem volna választani, ami hozzáad a jelleméhez.
Az állatnak most már semmi kedve visszaaludni. Panaszos, halk huhogással adja ezt tudtára mindenki számára.
- Éppenséggel már megvagy! - kuncogja, hiszen mégis csak itt beszélgetnek. Mióta is? Nem nézte az időt, viszont Elaine reakcióiból ítélve közeleg az-az etetési idő - Szóval kviddicsedző. Nem rossz pálya, bár mostanában már nem annyira népszerű, így nem biztos, hogy sokat vesztettél.
Lehet a bűn elmoshatatlan, a papírok nem megmásíthatóak a megfelelő befolyás megléte nélkül, de nem is illendő messzire jutni azért, hogy megpróbáljuk megváltoztatnia múltunkat. A történelem attól szép, hogy magában őriz jót és rosszat is. Titkon reméli, hogy az előtte levő helyzetétől függetlenül megtalálja azt a békét amire áhítozik - ha áhítozik egyáltalán.
- Máskor is szívesen - biccent. Csak természetes, hisz fordítva szokott éppen menni, de neki tett szívességet Balázs, hogy eljött. Kabátja már rajta van, táskája finoman lóg  bal oldalán, Elaine pedig már lelkesen csapdos szárnyaival, a nő jobb karját követelve. Felemeli szemöldökét a másik kijelentésére, hozzá cinkos vigyort ölt.
- Ha nem vigyázol, szavadon foglak - jelenti ki magabiztosan, majd mindent is rendezve büszke léptekkel elhagyja a Pillangó-varázst. [...]

Otthon pihenés helyett szobájába zárkózik, feltépi fésülködőasztala fiókját, majd klónozó bűbájjal csinál egy másolatot a terület tervrajzából. Összehajtja, majd egy borítékba helyezi amit címerpecsétjével zár le. Baglya gazdájának nyughatatlan lelkét reprezentálja éppen. Aludnia kellene, ehelyett viszont ülőfájával élesíti csőrét és karmait.
- Elaine, feuch an toir thu seo gu Balázs. Tha e cudromach agus chan urrainn dhomh feitheamh mionaid sam bith - lép oda madarának ülőfájához.  A madár hezitálás nélkül kikapja a levelet hölgyünk kezéből, aki aztán nyitja is teraszának ajtaját. Hogyha ő azt mondja, hogy Balázshoz SOS el kell vinni valamit és egy percet sem várhat, mert tulajdonképp erre fordítható a fenti skót gael mondat, akkor bizony az prioritást élvez.

Rothstein Elektra professzor asszony
Fiziognómia korrepetálás februárban

Alsó ajkát beszívva ácsorog és enyhén harapdálja, míg szemei izgatottan cikáznak az elhaladó, őt megbámuló diákokon.
- Ő meg mit keres itt?
- Nem túl idős már ehhez?
Hmmpf! Még hogy idős! Kikéri magának, hölgyünk igen csak fiatalként véli magát, még így közel a harminchoz is. Nem szégyelli a korát, sőt. Büszkén felhúzza orrát. Azt annál nehezebben látja be, hogy segítségre van szüksége a Fiziognómiát illetően, ezért küld ízlésesen baglyot róla a professzor asszonynak, akivel abban maradtak, hogy a terem előtt várjon. Itt áll már jó ideje és visszafogott vonásai ellenére egyre idegesebb. Ujjaival között függőlegesen áll könyve és füzete. Egyszerre tartja őket alulról és szorítja karjaival hasához, remélve, már nem kell sokat így várakoznia.
Közbejöhetett neki valami.
Vagy megfeledkezett rólam.
Netalán tán csalódást okoztam, amiért nem ismerem ki mgam eléggé a tantárgyában.
Eddig sosem volt a tanulmányaira panasz. Igyekezett minden tantárgyból jól teljesíteni és jegyeivel is azt sugallni, hogy ő itt igenis valaki. Általában csak néhány "V" figyelt be nála. A legutóbbi Fiziognómia dolgozata viszont "H" lett. Egyúttal meg szeretné majd tudakolni a korrepetálás ideje alatt, hogy van-e módja ezt kijavítani, különben… az önbecsülésének örökre lőttek!

Rothstein Elektra professzor asszony
Fiziognómia korrepetálás februárban

Egyre türelmetlenebbül forgatja fejét az elhaladók közt, míg bő negyedórát követően felbukkan az, akit szemével keres. Tekintete megállapodik a laza öltözetű nőn. Ő maga csak egyszerű, barna garbót visel, szürke farmerral és csizmával. Nem hangoztatja, hogy eme köszöntési módot szemtelennek tartja, mivel  illik elnézést kérni, ha valahonnan késünk. Nem tudja mire vélni ezt, hogy az előtte álló tanerő ennyire önmagát szereti adni és mindig ilyen modortalan. El is engedi egy hamar, nincs ideje ezen agyalni. Vészhelyzet van!
- Üdvözlöm én is - pár diáktársa megjegyezte, hogy elég figyelemfelkeltő amikor meghajol, talán mellőznie kéne. Fittyet hányva rá illendően meghajol, ahogyan azt tanították neki. Ezután bemennek. Némán követi a tanerőt, enyhén leeresztett fejjel. Láthatóan fellélegzik, hogy már nem ácsorog odakint.
- Megbuktam... a legutóbbi vizsgáján. Szeretném annak az anyagát átnézni Önnel, amennyiben lehetséges.
Semleges mosolyt vesz fel, próbál jó benyomást kelteni, erősnek mutatkozni az őt lesajnáló tekintet előtt. Észre sem véve ezt még ki is húzza magát. A nemesi vér átka. Nem retten meg könnyen ezektől a szemektől, otthon is hasonlóan pásztázták.

Rothstein Elektra professzor asszony
Fiziognómia korrepetálás februárban

Amint meghallja a professzor asszony rosszallását, vállai megfeszülnek, nyakát behúzza kissé. Érdekes látvány ez pont attól, aki mindennap büszkeséget sugároz magából. Ez a nap mégis más, mint a többi. Határozottan esetlenebb. Tudja ő is, hogy rossz munkát végzett, miért kell ezt így külön kiemelnie? Kifújja majd kihúzza magát, mintha mi sem történt volna az előbb. Ráébred, hogy még mindig az ajtóban áll, ezért a tanárral szemben elhelyezkedő padra siklik pillantása és ott helyet is foglal, csendben leteszi könyvét maga előtt. Minden mozdulata merev. Kimért, mintha előre begyakoroltak lenének. Vajon mennyi ideig képes még áltatni kettejüket?
- Az arc sajátosságain belül a száj leírásával akadtak problémáim - folytatja. Próbálja továbbra is a semlegesség hangját magára öltve egy fals képet tartani maguk elé arról, hogy minden a legnagyobb rendben van.
Sose leszel elég jó.
- Ki tudná nekem fejteni, hogy a száj mit szimbolizál még a szókincsen kívül? Megpróbáltam én magam utánajárni, de nem sikerült.
Ehhez hozzájön, hogy odahaza tornyokban állnak a könyvei. Nem csak a fésülködőasztalát pakolta tele, de még mellé is kijutott a magyar nyelvtan szabályait ecsetelő könyvekből. Próbál nyelvet tanulni valaki miatt és igyekezte magyarul, mindenféle fordítótárgy vagy bűbáj nélkül is értelmezni a leírtakat, de gondot okoz neki a koncentráció. Mindig eljut oda, hogy szemével csak olvassa az információt, felfogni viszont semmit se tud belőle. Nagyon furcsállja, hogy a másik szemét se rebbenti attól, hogy egy diákja az ő segítségét kéri.
Ennyire hülye vagy?
Nem kell elolvadnia tőle, szeretnie hozzá. Tudja éppenséggel, hogy az előtte tartózkodó nőszemély nehéz eset. Épp ezért nem fog könyörületet várni tőle semmiben, az viszont elvárható talán még a professzor asszonytól is, hogy az alapvető tanár-diák tisztelet legyen meg. Még egy lépést tesz ebbe az irányba a fenti kérdésbe burkolt kéréssel és ha elbukik, akkor van baj, mert a rezzenéstelen arc egy méregtől és szomorúságtól fortyogó vulkánt leplez, mely épp kitöréshez készül.
Csak magad elől menekülsz. Futhatsz állandóan. De úgy se fog sikerülni.

Rothstein Elektra professzor asszony
Fiziognómia korrepetálás februárban

Elvárások. Kapott belőlük bőven a szüleitől.Tudja, hogy Dávidnak soha nem lesz elég jó. Örökre egy beképzelt cafka fog maradni neki. Így tanulásba fojtja néma bánatát és igyekszik tudással kitűnni a többiektől. Hisz benne, hogy sikerül, elvégre belenevelték. Tehát akkor a vérében leledzik a képesség a sikerre és vinni fogja még valamire. Szüksége van arra, hogy ebbe az illúzióba kapaszkodhasson. Mert jelenleg ez az egyetlen, törékeny dolog van, ami életben tartja, motiválja őt. De ez a nő kiborítja! Az idegein táncol…
- Rendben - bólintja engedelmesen, ám tekintete árulkodik arról, mennyire egy nyűgnek tartja hirtelen az egészet. Legszívesebben magához ölelné újból a könyvét, hogy felálljon és azt mondja, itt se volt. Dacosan sorsolásba fog.
- Kommunikáció. Megnyilvánulás. Szabadság…? - az utolsót már kérdezi. Félve teszi. Még hogy könnyű volt… ez a rész jelenti számára a legnagyobb kihívást. Talán mert nem meri kimondani, hogy a szájhoz még az őszinteség is kapcsolható, és ki az, ha nem ő, aki egy tanárral egybe kötve magát is ámítani próbálja? Beáll egy rövidke csend. A professzor asszony szemeit vizslatja. Nem keres bennük semmit, csak pásztázza őket. Olyan furcsa. Sose így ismerte a tanárnőt. Mi üthetett belé? Vajon ő is átértékelte volna magában Brèaghat? Tekintetében csak sötétséget lát. Fojtogatja. Úgy érzi, hogy nem kap levegőt. A falak körülöttük leolvadnak és már többé nem a teremben vannak Fiziognómián, hanem félmeztelenül ül a padlón, bűbájokkal lebilincselve az anyja által és arra kényszerítve, hogy elviselje a hátulról érkező csapást, amit nadrág szijjal újra és újra a hátára mérnek. Egy férfi keze sújt le rá.
- Miért? - tör elő belőle halkan, könnyeivel együtt. Elfordítja fejét. Tudja, hogy valahol a tanerő ott van még vele. De nem tudja teljesen felfogni jelenlétét. Most nem. Riadtan előregörnyed és zihálva maga köré fonja karjait - Miért csinálja ezt…?