Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=869620#post869620][b]Lónyay R. Hargita - 2023.11.23. 23:31[/b][/url]

- Hogy lehet másképp? - kérdezem meg, még mielőtt nem sokkal később kibukna belőlem, miért is vagyok ennyire szétesve, nem figyelve úgy igazán semmire sem. Mégiscsak melegítőfelsőben, pólóban és egy kissé bő farmerben ücsörgökí itt éppen, pedig már nagyon rég nem tettem ki így a lábam otthonról, mert ki akar így összefutni vele? Erre most tudtam, hogy találkozni fogunk, de még ez se motivált. Jobban érzem magam ilyen nagyon kényelmesen öltözve, és ez így van már pár hete. Ezek a ruhadarabjaim eddig a szekrényemben lapultak és csak akkor kerültek elő, ha kertészkedésre adtam a fejem vagy éppen kimentem a temetőbe segíteni a gondnoknak gazolni meg eltakarítani a rengeteg levelet ősszel. Most meg itt vagyok és nincs kedvem szoknyát húzni vagy arra figyelni, hogy ne gyűrjem össze a blúzaim egyikét. Meglepődöm aztán, amikor mellém ül és átkarolja a vállam. Alapvetően én szeretek ölelgetni, de ő egyike azon kevés embernek, akik mellett visszafogom magam, mert tudom, hogy aligha értékelné, szóval most pislogok is párat, és értékelem a gesztust. Letörölgetem a felsőm ujjával közben a könnyeimet, kicsit hüppögök még, aztán megvonom a vállam, mielőtt újra megszólalnék.
- Nem tudom... az egyik pillanatban még minden rendben volt, aztán meg kapott egy ösztöndíjat és már nem. Mármint... azt mondta, hogy nem tud egyszerre ennyi felé figyelni, hogy a doktorija meg a munka, és a húgaira és gondolnia kell, és ha ez neki nem megy így - foglalom össze a lényeget. Még lecsordul pár könnycsepp az arcomon, de legalább a kifulladós jelenetet sikerül befejezni, úgy érzem. - Én azt hittem, hogy bármit meg tudunk oldani..., de ezek szerint mégsem, és olyan butának érzem magam és naívnak... És hülye óratervet kellene írnom a hülye órára, mert ez már beleszámít a hülye vizsgajegybe, de nem tudok arra koncentrálni - mondom egy nagy sóhajjal, még odébb tolva az egyébként többnyire üres lapokat az asztal túlsó felére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=869632#post869632][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2023.11.24. 22:10[/b][/url]

Figyelmen kívül hagyom a kérdést. Valahogy nem tűnik olyan fontosnak azt tárgyalni, kinek voltam vagy éppen vagyok, szőke herceg fehér lovon. Nekem csak egy valaki számít, és ha ő azt kéri tőlem, akkor bármi leszek - aprót rázok fejemen. Nem hagyhatom, hogy a gondolataim elkalandozzanak, mikor Hargita éppen a pulóverét sírja tele. Szerencsére nem engem, mert valószínűleg rögtön ülnék át ismét szembe - és csak megköszönhetné, hogy nem azzal a lendülettel sétálok haza.
Ám mivel erről nincs szó, figyelmesen hallgatom.
- Értem - szólalok meg pár pillanat múlva. - Nem gondolod, hogy így volt a legkorrektebb a részéről? - kortyolok aprót a teából. - Húzhattátok volna még ezt, de nem tudott volna semmiféle érdemit belefektetni a kapcsolatotokba. Egy idő után ez ment volna a rovására: nem tölt veled elég időt - fejtem ki jobban, mire is gondolok. Ismét kortyolok, közben másik kezemet emelem feljebb és simogatom ismét tincseit.
- Nem vagy buta azért, mert szereted megoldani az eléd kerülő problémákat, mindössze el kell fogadnod, hogy nem tudod mindet - mosolyodom el kedvesen. - Főleg, ha nem egyedül kerülsz szembe velük. Ebben a dologban Dániel is benne volt, ő pedig így oldotta meg. El kell fogadnod, kedvesem, nem tudsz mást tenni - hangom mélyen szól, igyekszem a lehető legmegnyugtatóbban beszélni hozzá, mielőtt ismét feltörne egy zokogás. Nem én nem bírnám ki, hanem valószínűleg a rajta levő felső, és véletlen sem kockáztatnám meg, hogy az enyém bánja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=869794#post869794][b]Lónyay R. Hargita - 2023.12.05. 20:48[/b][/url]

Olyan szánalmasnak érzem magam, ahogy itt sírok, mintha összedőlt volna a világ. A felsőm ujjával igyekszem letörölgetni a könnyeimet, aztán a zsebeimet is áttúrom abban a reményben, hogy van nálam legalább egy zsebkendő. Szerencsére meg is találom, úgyhogy abszolút nőiesen trombitálok is kicsit, ha még nem sikerült volna lerombolni teljesen az utolsó morzsáját is a tökéletesség illúziójának, akkor ezzel biztosra menjek. Megtörlöm az orrom, a zsebkendőt visszasüllyesztem a felsőm zsebébe, és még kicsit szipogva megpróbálom összeszedni magam, némán rágódva a kérdésén. A szám szélét is rágom kicsit, majd nagyot sóhajtok, mielőtt megszólalnék.
- Jó, igazad van, mint mindig - látom be, és tulajdonképpen most sem okozott csalódást, mert valahol azt vártam, hogy a kívülálló és a pszichológus bölcsességével majd meglát valami olyat, amit én az egész közepén képtelen vagyok észrevenni. Nem mondom, hogy ettől hirtelen kevésbé fáj az egész, de igaza van. Korrekt volt. A kihűlt tea után nyúlok, és bár nem lenne nehéz, nem bajlódom a megmelegítésével. Csak pár korty maradt belőle, és tulajdonképpen hidegen is finom. Két tenyerem közé fogom a bögrét, majd belekortyolok.
- Azt... azt azért, mert azt hittem, hogy mi is olyanok vagyunk, mint valami romantikus regényben, tudod, meg a mesékben... ilyen örökkön örökké és társai, beszéltünk már gyerekekről is meg minden, erre nem is igazán számítottam - osztom meg vele, bár tény, hogy a gyerek kérdése csak elméletben került elő, hogy lemondanék-e erről az egyelőre felfele ívelőnek tűnő karrieremről, de amúgy ami engem illet, persze, pont olyan határozottan, mint ahogy anyu aput választotta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=869909#post869909][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2023.12.12. 21:19[/b][/url]

Elégedett bólintással nyugtázom, hogy ismét igazam van. Ritkán tévedek, ha szabad mondanom, akkor soha. Nehéz úgy tévedni, ha a legtöbben figyelik minden lépésed, hogy a kedvedben járhassanak.
Hagyom leülepedni a szavait. Nem nekem, félreértés ne essék, hanem saját magának - bármennyire is igazam van, az érzés még nem lesz kevésbé fájdalmas vagy elviselhetőbb egyáltalán.
Majdnem félrenyelem a teát, ahogy szóba jön a gyerek téma. Köhécselve teszem le az asztalra, kicsit kikerekedett szemekkel emelem kezemet szám elé, majd veszek egy mély levegőt, amivel párhuzamosan kicsit ki is húzom magam.
- Ha mindenki ilyen könnyedén és gyönyörűen találná meg a szerelmet, én sem lettem volna egyedül 27 évig - csóválom meg fejemet elnéző mosollyal. - A világ ennél sokkal szürkébb, Hargita. Hiszem, hogy meg fogod találni egyébként a szőke hercegedet fehér lovon, csak ne rakd magadra ezt a nyomást, hogy meg is kell - simítom végig tincseit. - Reménytelenül romantikus vagy - nevetek fel halkan. Valószínűnek tartom, hogy többször hallotta ezt már, az is lehet, hogy a legtöbbször tőlem, de hát mit tehetnék? Néha féltem a világtól magától, amikor úgy tud viselkedni, mint egy 6 éves, aki a szivárványon szeretne eljutni az egyszarvúakhoz. Olyan naiv.
Mélyet sóhajtok.
- Lehet vissza kell mennem Finnországba pár napra - hagyok pillanatnyi szünetet, hogy lássam, meghallotta-e egyáltalán szavaimat, vagy éppen a gyógyítónál van fejben, aki a kismama vitaminokat írja fel neki. - Ha visszamegyek, szeretnél eljönni velem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=869921#post869921][b]Lónyay R. Hargita - 2023.12.13. 21:01[/b][/url]

- Ezt már más is mondta - jegyzem meg a nyakam a vállaim közé húzva. Nem feltétlenül gondolom, hogy baj lenne, legalábbis abban nem teljesen értek egyet vele, hogy mennyire szürke a világ. Szerintem csak meg kell találni a szépet mindenben. Legalábbis eddig még mindig sikerrel jártam, most nem akar csak menni, mert még nem látom, mi a jó abban, hogy pontot tettünk két együtt töltött év végére. Értem, hogy jobb, ha sehogy se csináljuk, mint félgőzzel, és rosszabb is lehetne, ettől viszont még nem lesz könnyebb elengedni, csak mert lehetne rosszabb is. Annyi minden kavarog bennem, és mégis, igaza van. Mi lett volna, ha már csak havi egyszer látjuk egymást vagy akkor se? Tényleg reménytelenül lennék romantikus? Azért anyuék mégiscsak három hónap után házasodtak össze és még ma is szeretik egymást, szóval remény mégiscsak van valahol a tündérmesére. A gondolataimat azonban megtartom most magamnak, miközben elkortyolgatom a teám maradékát magam elé bambulva pár pillanatig. Lehet, hogy a romantikus könyvek olvasásból azért tényleg visszavehetnék. Mostanában nem is igazán volt hozzájuk türelmem, ami nem akkora baj. Olvashatok helyettük szakirodalmat. Úgyis végzős vagyok, jobb lesz ez így.
- Ühm... Finnország? - pislogok fel, közben már kiürült csészémet szorongatva, aztán csak még nagyobbra kerekedik a szemem. Elmenni oda? Na tessék, itt is van a szivárvány, rénszarvasokhoz ugyan, de még úgyse jártam ott sosem. - Üh... ühümm - bólintok egy ötéves lelkesedésével. - De csak akkor, ha... utaztál már Hop-hálózattal? Ha még nem tetted volna, elég muris. Mármint nagyon nagylelkű voltál múltkor is a repülővel, de cserébe én meg ilyennel tudok szolgálni. Vagy esetleg zsupszkulccsal, de az eléggé gyomorforgató. Hoppanálni is tudok, de mivel ott még sose jártam, nem biztos, hogy jó ötlet kísérletezni vele. Aztán még kikötünk a... aaa... valamelyik ottani tengerben vagy csak úgy a semmi közepén- részletezem a véleményemet. Már legalább lenyugodtam, és belátom, hogy igaza van, úgyhogy ismét megidézem azt a pillangót. Most már szép bíborvörös, ezüstös-aranyló csillámokkal a szárnyán. Majd ha elfogy a teám, ideje haza is mennem lassan mára, mielőtt Becca is aggódni kezdene.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=870777#post870777][b]Frida L. Bergstein - 2023.12.28. 23:59[/b][/url]

A szüleimet talán sikerült volna még jobban kiábrándítanom, ha tudták volna, hogy randevúra mentem. Hiszen házas vagyok. Papíron. Valójában pedig több mint négy éve nem láttam Adamot, nem is hallottunk egymás felől. Gondoltam rá, persze, hogy mi lehet vele. Gyerekkorunktól kezdve egymásnak szántak minket. Nem a sors, hanem az aranyvér hagyományai. De azért jöttem Magyarországra, hogy felejtsek, hogy új életet kezdjek. Ezt pedig nem tudtam úgy megtenni, ha magamba fordulok. Ebben igaza volt mindenkinek körülöttem.
Beköltöztem Návayékhoz, a falu részévé váltam. Tanultam az egyetemen, végeztem a gyakorlatomat és két helyen tanítottam. Én megelégedtem volna ennyivel az életemben. De Klára unszolására most mégis itt voltam, készen találkozni egy olyan férfival, akiről csak hallottam. Az édeasnyjától.
Táskámat szorongattam az ölemben, kezeim között. Már helyet foglaltam, az asztalnál, ami nekünk lett lefoglalva. "Így találjátok majd meg egymást." Klára intézte az egészet, én pedig egyre kevésbé voltam biztos benne, hogy jó döntés volt eljönni. Nem mondtam volna le, nem vagyok udvariatlan. De átverni sem szerettem volna senkit. Az utolsó dolog, amire a férfi vágyhatott, hogy egy házas nővel randizzon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=871073#post871073][b]Artemisia D. Rubya - 2024.01.01. 19:44[/b][/url]

Vannak aurorork, akikről legendák szólnak és szállnak el messze szülőhazájukon túlra. Egy ilyen híresség lakik itt Bogolyfalván, akivel még indulása előtt felvette a kapcsolatot és kért tőle egy találkozót. A levélben megírta ki ő és miért szeretne elbeszélgetni a férfival. A róla hallott történetek szerint nagyon nyugodt, megfontolt, barátságos ember, ugyankkor kiváló auror. Pontosan egy ilyen kollégától szeretne tanácsokat kérni, aki elfogulatlan vele szemben. Nagybátyja hiába parancsnoka a barcelonai kirendeltségnek, tőle nem tudna olyan bátran kérdezni, mert biztos benne, tekintettel a férfi érzelmi kötődésére, hogy óvni vagy lebeszélni próbálná arról, hogy terepre kívánkozzon. Márpedig oda fog jutni. Időbe és sok tanulásba kerül, de ez lett minden vágya. A megbeszélt időre érkezik a teaházba. Haja szoros kontyba fogva tarkóján, kabátja alatt egy puha kézzel kötött fekete pulóver és farmer. Lábán csinos bőr bokacsizma. Vállán táskában lapul ajándéka. Nem bort hozott kivételesen. Kézenfekvő lett volna, de hallotta, hogy a férfi nem iszik ilyesmit. Ezért döntött a csokoládénál. Mielőtt belépne a találkozóhelyükül szolgáló intézménybe előszedi fordító gyűrűjét. Megszokta ugyan, hogy viselnie kell, de néha direkt próbál tanulgatni magyarul. - Joh nápot! - köszön próbálkozásként, majd gyorsan ujjára csúsztatja az ékszert. Az belesímul a többi közé melyeket visel. Mind vörös kövekkel díszített. Ez a kedvence és ennek is van jelentése. Neki mint a titkos nyelvek ismerőjének ez szinte egyértelmű. Legyen az virág, kő vagy jelrendszer, mindegyikkel tudna kommunikálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=871260#post871260][b]Zengő Dénes Boldizsár - 2024.01.03. 20:54[/b][/url]

Anya legújabb elvetemült gondolata volt a vakrandi. Épp volt egy szabad estém, szóval gondoltam, ha már én senkit nem tudok bemutatni neki, akkor erre a lehetőségre nem mondok nemet. Végülis, mi rossz történhet? Legfeljebb megismerek egy kellemes nőt, akivel akár még alakulhat is valami. Bár azt rettenetes lenne életem végéig hallgatnom, hogy az anyám fogott nekem asszonyt, de soha ne mondd, hogy soha. Ha pedig nem jön be, akkor legalább vacsorázom egy jót.
Általában dolgozni is ingben és szövetnadrágban járok, így legalább ezt nem kellett túlgondolnom. Megfésülködtem, megborotválkoztam, hogy mégis legyen valami formája az arcszőrzetemnek és ne egy ősemberre hasonlítsak. Anya nem mondhatja, hogy nem teszek meg mindent.
Az asztalunkat könnyedén megtalálom, ahol partnerem már vár rám. - Frida? - állok meg széke mellett, és amennyiben nincs ellenére, úgy két puszival köszöntöm. - Örülök, hogy végre megismerhetlek - mosolygok rá. Egyelőre fogalmam sincs mit gondoljak róla.
- Remélem ez az egész neked nem túl kínos. Anya kicsit túlbuzgó, ha a szerelmiéletemről van szó. Vagyis inkább arról, hogy nincs - nevetem el magam. Ebből mondjuk szerintem már nem jövök ki jól, de őszintén, nem tudom mit mondhatott neki anyám, és jobb tisztázni, hogy ezt az egészet amúgy nem én akartam ám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=871507#post871507][b]Ránki Magor - 2024.01.07. 11:02[/b][/url]

Ugyan már fele annyi ideje otthagytam az aktív szolgálatot, mint amennyit eltöltöttem benne, múltam még a mai napig visszaköszön, mostanában is előfordul, hogy nevem említése hatással van egyesekre. Van, aki tanácsért fordul hozzám, van, aki egyszerűen csak történeteket hallgatna, és akad, aki a balesetet firtatná.
Utóbbi főként újságírókra jellemző, de összefutottam már diákkal is, aki belőlem írta a dolgozatát. Mindezt igyekszem hízelgőnek találni, és készségesen válaszolni kérdéseikre, de már jobb szeretném, ha mindenki megfeledkezne róla, hogy valaha auror voltam.
És szó sincs hálátlanságról, vagy arról, hogy megbántam, hogy képességeimet a jó ügy érdekében használtam, csupán ma már nem az az ember vagyok, aki akkor voltam. Bár megbékéltem már mindazzal, ami történt, a veszteségekkel és kudarccal, mi több, hatására elindultam egy olyan úton, ami odáig vezetett, aki ma vagyok, és akiről büszkén mondhatom, hogy szeretem, jobb lenne, ha többé nem kéne visszamennem a múltba.
Mégse mondok nemet a hölgynek, aki felkeresett, mert bármennyire is elfordulnék előző életemtől, ez nem rólam szól. Neki van szüksége iránymutatásra, amiben talán nem én leszek a legkiválóbb, de talán még mindig többet segítek, mintha elutasítanám. Én már végigmentem egy úton, de ő még csak most lép rá.
Már egy finoman gőzölgő tea mellett várakozom, varázslat híján aprókat fújva rajta, és a kezemben tartott kanállal kavargatva. A különös akcentusú hangot hallva felpillantok, és egyből barátságos mosolyt kanyarítok arcomra.
- Önnek is szép napot! - mondom, és felállok, hogy ha szeretne, kezet nyújtson üdvözlésként. - Igazán gyönyörűek a gyűrűi.
Mielőtt újra leülnék, őt kínálom hellyel felfelé fordított tenyérrel az enyémmel szemközt elhelyezett szék felé mutatva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=871512#post871512][b]Artemisia D. Rubya - 2024.01.07. 13:57[/b][/url]

Érkezésekor azt már tudta, hogy akivel találkozni fog amellett, hogy legendás rendfenntartó, egy kedves ember. Hozzá jóformán csak olyan történetek jutottak el róla, amik tiszteletre méltóvá és megbecsültté teszik még ma is az aurorok körében. Kezét mosolyogva nyújtja a férfi felé köszönés közben. Kölcsönös bemutatkozást követően pedig már el is helyezkedik a neki felkínált széken. - Oh, köszönöm. Nagyon szeretem őket - pillant le a kezein sorakozó ékszerekre, majd tekintetét visszavezeti Magorra, akinek bókját hálás mosollyal fogadja. Teljesen tisztán beszél és érti is most már példaképe szavait, hála a fordítógyűrűnek. - Bevallom nagyon örültem, amikor azt válaszolta, hogy eljön - - vallja be érezhető izgatottsággal hangjában. Reménykedni mert csak a pozitív válaszban, mivel sok nyugalmazott auror, letéve a szolgálatot teljesen elzárkózik a fiatalabb generációtól. - Ezt Önnek hoztam, köszönetem jeléül - nyúl bele táskájába és húz elő belőle egy nagy tábla különleges csokoládét, óarany színű szalaggal átkötve, majd a férfi elé rakja. - Először a családunk borából terveztem hozni egy palackkal, de aztán eszembe jutott, hogy azt olvastam nem iszik ilyesmit - magyarázza mosolyogva döntését. Mivel ismeretei szerint a magyar illem úgy diktálná, hogy férfiembernek alkohol dukál. - Ahogy a levelemben is írtam, eddig kódnyelvekkel foglalkoztam, oktattam a londoni akadémián. Viszont szeretnék terepre menni - fog bele csipetnyi déli vehemenciáva a helyzet felvázolásába. Eközben megérkezik a pincér és felveszi a rendelését. Meglepődve lát egy ismerős italt a lapon. Fahéj szín szemei felcsillannak az otthon ízeinek gondolatára. Azonnal meg is rendel egy pohárral. A horchata de chufa egy tejszerű, nagyon krémes, lágyan édeskés, mandulaízű, igazi spanyol ital.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=872156#post872156][b]Ránki Magor - 2024.01.17. 18:31[/b][/url]

Életem során sokféle emberrel akadt már dolgom, kedvessel, ellenségessel, és olyannal is, aki valamelyiknek beállította magát, de az ellenkezője volt. És már nagyon kevés dolog tudott meglepni, zavarba hozni, vagy akár felzaklatni.
Nem gondoltam, hogy a nő bármelyikre is készülne, de mint mondottam, nem lepne meg semmi sem. Még az is csak pár értetlen pislogást vált ki belőlem, amikor ajándékot húz elő.
- Igazán semmi szükség nem volt rá - szabadkozom mosolyogva, és finoman megrázom a fejem, de persze, ha kicsit is ragaszkodik hozzá, nem sértem meg azzal, hogy nem fogadom el az édességet. Azt viszont egyik esetben sem teszem hozzá, hogy nem nagyon fogyasztok tejterméket. De tény, bort se sűrűn, szóval nincs nagyon más, mint értékelni a valóban szükségtelen gesztust. Hisz nem várok cserébe semmit, hogy leülök vele társalogni.
Rá is tér hamar a tárgyra, ami már most arra enged következtetni, hogy céltudatos, pragmatikus nő, kedvessége, és megilletődöttsége - amit szintén nem értek, hiszen nem vagyok én akkora szám, de ugyanakkor ezzel a reakcióval sem először találkozom - ellenére is fókuszált marad.
- És pontosan mit remél ettől a terepmunkától? - teszem fel a kérdést, miközben összeillesztem ujjaim és fölöttük elnézve figyelem a nő arcát.
Talán unatkozik, ez az első gondolatom, hiszen engem is a kalandvágy vitt arra az útra, ami aztán összetörve hagyott az út szélén. Nem feltétlenül ez a sorsa mindenkinek, aki képtelen megülni egy asztal mögött, vagy a katedrára állni, de tudom, milyen választ kell várnom, hogy azt hihessem, ő nem jut erre a sorsra.
És persze isten ments, hogy megpróbáljam bármiről is le- vagy bármire is rábeszélni. Még ha ő ilyesmit is remél tőlem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=872160#post872160][b]Artemisia D. Rubya - 2024.01.17. 19:01[/b][/url]

Tényleg egyszerűen csak kedveskedni szeretne a csokoládéval. Minden sajnos nem forog közszájon a férfival kapcsolatban, így nem tudhatja, hogy eszik-e egyáltalán ilyesmit. Az aktáját ki nem kérte és nem végzett feltáró nyomozást ezügyben. Lehet kellett volna. Minden esetre úgy van vele, ezt könnyebben tovább ajándékozhatja, ha esetleg mégsem szereti. A bor ilyen szempontból mégiscsak nehezebb ügy lett volna. Összességében úgy érzi jól döntött. - Szerintem a legtöbben erre azt vágnák rá csípőből, hogy izgalmat meg kihívást - morfondírozik aztán elmosolyodik - Én azért szeretnék terepre menni, hogy érdemben tudjak szolgálni és védeni. A kódnyelvek csodásak! Tényleg. Nem véletlenül vettem fel anno ezt a szakot. Megmentettek már pár kollégát is, de valahogy mégis az indirektségük elkezdett nyomasztani - meséli azzal a lelket átmelegítő lelkesedéssel, ami árad belőle mostanában. Mióta elhagyta Angliát ez egyre többször történik meg vele. Nagyon jó hatással van rá Bogolyfalva légköre. Ez a hely tényleg olyan, mint egy kicsi szelet Spanyolország, csak a sok idegesítő szieszta meg fiszeta nélkül. - Ön mit szeretett benne? - kérdezi ezután, s közben le is teszik elé a kért innivalóját. Lepillant a hosszú pohárban felszolgált finomságra és még fel is sóhajt, ahogy orrát megüti annak kellemes, jellegzetes illata. Az otthon aromája nosztalgiára hívja. Belekortyol míg a választ várja a vele szemben ülő férfitól. A mandula és a tej édes íze azonnal Sardana-ra kel nyelve hegyén. Csodásan van elkészítve. Ez meglepi és örömmel tölti el egyszerre. Megfogadja azonnal, hogy ha haza vágyik, betér ide és mindig meg fog inni egy pohárral. - Bocsánat, csak ez az ital eszembe jutatta az otthonomat -exkuzálja gyorsan magát és figyelmét megint teljes egészében a férfira fordítja. Ritkán engedi meg ezt a fajta viselkedést magának. Munka közben sosem, de most még akkor is, ha egy volt kollégával van, mégsincs szolgálatban. Ezért nem szégyenli el magát és zavarba sem jön csak egy pillanatra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=872566#post872566][b]Breagha Beth Gillins - 2024.01.22. 16:24[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=872582#post872582][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.01.22. 19:52[/b][/url]

A minap egy tollas majd beszakította az ablakát, olyan erővel küzdött, hogy levelet kézbesítsen Balázsnak. A férfi ezen egy kicsit meglepődött, hisz sosem kapott tollast, még a börtönévek alatt se küldött neki senki levelet - legnagyobb bánatára. Éppen ezért váratlanul érte őt a madár jelenléte, s némi izgalommal is töltötte el, hogy vajon kitől és mit kaphatott.
Miközben bontotta fel a pergament, abban reménykedett, hogy talán a kislányának édesanyja észhez tért, és végre hajlandó felvenni vele a kapcsolatot. Talán Zsófi által az üzenet célba ért, és most végre Balázs meghívást kapott. Pechére azonban nem erről volt szó. Gyönyörűen megírt levél, címer, miegymás, végül pedig a név, amit nem is oly rég ismert meg.
Fel is vonta a szemöldökét, főleg, mivel a nő találkozni akart vele. El nem tudta képzelni azt, hogy miről lehet szó, egy ideig még gondolkodott is azon, hogy vajon rákérdezzen-e Dávidnál, de aztán úgy döntött, hogy inkább nem hozza szóba, mert abból csak félreértés lenne. Inkább elmegy, tisztázza hogy miről is van szó, utólag pedig majd elmeséli a lakótársának.
Balázs össze is kapta magát, tisztességesen felöltözött és el is ment a találkozóhelyként szolgáló teaházhoz, talán egy kicsit még korán is érkezett. Mivel nem volt annyira nagyon hideg, úgy döntött, hogy odakint várja meg a nőt, helyet is foglalt az egyik pokróccal fedett széken, s kezébe véve az itallapot, azt nézegette, hogy miféle különleges forró italokat lehet itt fogyasztani. Mindössze pár perc telt csak el így, már meg is érkezett a várva várt nő.
- Semmi gond, én is csak pár perce érkeztem - felelte Bazsi felegyenesedve, majd végig pillantott a nőn. Kicsit meglepte ez a fajta úri stílus, ő nem volt hozzászokva az ilyen köszönéshez, meg nem is volt olyan úr, hogy ennek megfelelően hajolgasson, ehelyett lazára vette és a kezét nyújtotta kézfogásra.
- Tegeződjünk szerintem, úgy könnyebb és nyugodtan engedd el magad, csak lazán, én nem vagyok olyan karótnyelt, mint a Doki - nevetve kacsintott is egyet, hogy oldja a feszültséget, ami teljesen normális, ha két idegen találkozik. Egyébként meg imádta a hülye lakótársa fejét, és persze nem volt karótnyelt a fickó, csak néha, másnaposan. - Amúgy nem lep meg, hogy már megint tüntetnek. A múlt héten is ezt csinálták, késtem is a melóból - fűzte hozzá csak úgy mellékesen, aztán az ajtóhoz lépett, hogy kitárja a nő előtt és előre engedje, mert bent azért mégis csak melegebb volt.
- Legyen mondjuk egy kávé, azt elfogadom - biccentett, mert bár általában a férfiak hívják meg a nőket egy italra, ez most egészen más helyzet volt. Itt Balázs tett szívességet - bár egyelőre fogalma sem volt arról, hogy pontosan miért is hívták ide, mindenesetre rettentően kíváncsi volt. Az egyik asztalhoz oda is kísérte a nőt, lesegítette a kabátját, majd kihúzta neki a széket. Végül a saját barna kabátjától is megszabadult és kényelembe helyezte magát az egyik szemben lévő széken.
- Őszinte leszek, meglepett a leveled, és roppant kíváncsi vagyok, hogy miről is van szó? - Bazsi igyekezett rögtön a tárgyra térni, mert részben számára az idő pénz volt, másrészt meg, tényleg érdekelte, hogy mit is akarhat tőle a nő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=872604#post872604][b]Breagha Beth Gillins - 2024.01.23. 10:05[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=872916#post872916][b]Ránki Magor - 2024.01.28. 10:32[/b][/url]

Kalandvágy, a veszély és izgalom keresése, ez motivált engem annak idején, adrenalinnal túltöltött, forrófejű bolond voltam, aki elbízta magát képességei okán, és természetesen legyőzhetetlennek hittem magam.
Artemisia válasza is ezt készíti elő, ám aztán másként fejezi be.
- Szóval úgy érzi, elfecsérli a tehetségét? - kérdezem óvatosan. - Gyakran mondják, hogy akiben nagy erő lakozik, köteles azt kihasználni azokért, akiknek kevesebb jutott.
Csak tapogatózom, és nem is formálok véleményt. Ez csak egy azokból, amik illenek a helyzetre, és ami a legvalószínűbben egyezik a nőével is. A kötelességtudat szép dolog, de feláldozható érte az egyéniség?
Az auror valóban elhivatottnak látszik, de nem tudhatom egyelőre, hogy valóban szívből jövően az minden vágya, hogy képességeivel a legtöbbet tegye, amit csak lehetséges, vagy egyszerűen csak nyomasztja, hogy többet is elérhetne, ha megerőltetné magát.
- Ugyan, nem kell szabadkoznia - mosolyodom el látva milyen élvezettel fogyasztja italát. - Egészségére! És mondja csak, mi sodorta ilyen távol az otthonától?
Elvégre a szakterülete nem helyspecifikus, akár onnan is végezhetné a munkáját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=872920#post872920][b]Artemisia D. Rubya - 2024.01.28. 11:37[/b][/url]

Elgondolkozik a férfi szavain. Visszagondol gyermek, majd fiatal lány korára és arra a harcra, amit megvívott féltő családjával azért, hogy auror lehessen annak ellenére aki ő és amit tett. Megforgatja a kezén lévő karkötőt. Ösztönös mozdulat ez, mégis fontos számára. - Azt hiszem igen. Valahol hallottam egy ide vágó idézetet. Valahogy úgy szó, hogy a nagy erővel nagy felelősség is jár. Eddig én kibújtam ez alól - válaszolja és tovább birizgálja az ékszert a csuklóján. Ezután megérkezik az otthonát egy pillanat alatt megidéző innivalója, amibe nagyon belefeledkezik. Kicsit zavarba is jön és elpirul, ahogy erre ráébred. Szerencsére a példaképe nem nézi le őt és tartaja azonnal nyeretlen kétévesnek miatta. Néhány korty meg némi fejben véghez vitt nosztalgiavonatozás után gondolatai ismét a helyes sínre kerülnek. - Ennek igazából a családomhoz van köze -mondja majd elneveti magát - Nálunk Rubyáknál mindennek ahhoz van ha jobban belegondolok - magyarázza vidáman, majd ki is fejti ezt a megállapítását. Igazából civilekként beszélgetnek, szóval ennyi bőven belefér. - Volt egy unokatestvérem, aki itt élt egy ideig. Utána kutatok, mert róla kaptam a keresztnevem. Aztán meg Londonban választhattam, hogy melyik továbbképzési helyre jövök és a Sárkányölő volt a tökéletes választás. Két légy egy ütés, valahogy így mondják, igaz? - beszél azzal a délies temperamentummal, ami képes fellobbantani a lelkesedés lángját még abban is, aki nem ismeri hősnőnket olyan mélyen. Mióta a városba érkezett, sokkal könnyebben képes összebarátkozni az emberekkel és természete is nyitottabbá vált.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=873052#post873052][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.02.01. 18:54[/b][/url]

- Na mi az, ez ennyire vicces? - kérdi egy mosollyal, mert igen, eszébe jut az, hogy azért annyira nem volt jófej az első találkozás alkalmával, és igen, gondolhatja róla a nő, hogy egy rugalmatlan f#sz. Ez részben igaz, vannak dolgok, melyekhez ragaszkodik, és amiből nem enged, de képes arra, hogy felengedjen és lazán kezeljen bizonyos dolgokat. Régen túl laza volt, ez hozta a fejére a bajt, a börtön meg átképezte, elég rendesen. Emiatt időnként lavírozik, s néha maga sem találja meg az összhangot a különféle helyzetekben.
- Varázslókat ölök - ad komolynak tűnő választ, de mielőtt még ráhozná a frászt a nőre, gyorsan elmosolyodik. - Sok mindent csinálok, mágikus járműveket hozok helyre, kijavítom őket, átalakítom kérésre. Emellett őrző-védő feladatokat is vállalok, biztonsági őrködés és hasonlók. Néha fuvart szállítok, mikor éppen mire van szükség - meséli el, de a részletekbe egyelőre nem megy bele. Az biztos fura lehet a másiknak, hogy Balázsnak ennyi féle munkája van, de jelenleg erre volt és van lehetősége. Hiába szeretne kviddicset edzeni, ahhoz még be kellene fejeznie az iskolát, ráadásul börtönben is ült, és ki tudja, hogy hány év lesz, mire ilyen téren foglalkoztathatják.
Eközben betereli a nőt, hogy még se ácsorogjanak, majd megpróbál úriember lenni, ami szintén a börtönben ragadt rá. Egy ideig volt egy idősebb cellatársa, ő mesélt sokat arról, hogy hogyan is kell bánni a nőkkel. Balázs régen mondhatni egy tahó volt, nem figyelt különösképp arra, hogy előre menjen és kinyissa az ajtót, kihúzza a széket vagy lesegítse a kabátot. Mostanra megtanulta azt, hogy ha így tesz, ezzel egyrészt a saját megítélésén is javít, másrészt pedig örömet okozhat a gyengébbik nemnek.
- Ezzel egyetértek, viszont szerintem mielőtt bárki is ítélkezik, érdemes lenne meghallgatni a másik felet is arról, hogy pontosan mi hogyan történt. Nem gondolom, hogy azonnal meg kellene lincselni, a felelősséget persze vállalnia kell a tettéért - fűzte hozzá Balázs a tüntetéssel kapcsolatban, majd végre helyet foglaltak az asztalnál.
- Oké, bevallom, hogy annyira azért még sem lepett meg a leveled, valamiért sejtettem, hogy ennek kapcsán fel fogsz keresni. Hallgatlak…- tényleg figyel, viszont épp ekkor zavarja meg őket a pincér, Balázs rá is vezeti a pillantását, s megvárja, hogy az a rendeléssel elsétáljon.
- Van olyan ismerősöm, igen. Egész pontosan milyen információkra lenne szükséged? - kíváncsi arra, hogy Bréagha milyen kérdéseket is szegezne a forrásnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=873158#post873158][b]Breagha Beth Gillins - 2024.02.03. 11:52[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=873198#post873198][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.02.03. 21:52[/b][/url]

- Ugye? Szerintem is szép pár vagyunk - mosolyodik el, aztán fel is röhög és megrázza a fejét, persze hogy csak viccelődik. Ettől függetlenül, mint lakótársak, tényleg jól megértik egymást és kezdenek is összebarátkozni Dáviddal. Már csak ezért sem akarja, hogy a cimbora bajba kerüljön, részben ez is oka annak, hogy Balázs segíteni akar Bréaghának.
- Nem, a boszorkányokat desszertnek hagyom - mondja ezt teljes komolysággal a kérdésre válaszolva, megpróbál nagyon hitelesnek tűnni, de aztán el is mosolyodik, így rájöhet a vele szemben ülő, hogy bizony csak kamuzott. S hogy ezt bizonyítsa, el is meséli, hogy mennyi mindennel is foglalkozik mostanában.
- Nem egyszerű, de meg lehet oldani, mert ez nem olyan, hogy napi nyolc órát kell lehorgonyoznom itt vagy ott. Általában úgy osztom be, hogy minden napra jusson valami. Persze előfordul az, hogy mondjuk délután négyig szerelek, aztán csak pár órát pihenhetek, mert megyek este tízre a klubhoz egészen hajnali négyig. Az elég húzós és megviseli a szervezetet, de kell a pénz - megvonja a vállait, nem tud mit tenni, ő nem született gazdag családba, nincs mit örökölni, betörésekből pedig már nem akar élni. Megtehetné, de kockázatos, neki pedig sokkal többet jelent a szabadsága, mint hogy újra a rács mögé kerüljön.
Biccent a nő szavaira, ezzel is jelezve, hogy figyel, közben ő is elpillant a kávégépek irányába, mert már inná azt a feketét. Most jut csak az eszébe, hogy ma még nem is fogyasztott koffeint, talán ezért is érzi magát kicsit fáradtnak.
- Érthető, hogy kíváncsi vagy rá, de valahogy kinyomozzuk. Ha engem kérdezel, szerintem valaki felbérelte az illetőt. Van néhány ismerősöm ilyen körökből is, szóval előbb vagy utóbb, de biztosan találunk majd valamit - ebben hisz is Balázs, úgy érzi, hogy ha nagyon utána járnak a dolgoknak, akkor ki fog derülni az igazság. Most, így második beszélgetésre, már kevésbé érzi a nőt bajkeverőnek, sokkal inkább az áldozatot látja benne.
- Igen, kivitelezhető. Lenne egy ötletem, ha te is benne vagy, akkor a házadhoz menne néhány ismerősöm és szerelnének fel mágikus képrögzítőt. Azzal folyamatosan figyelhetnénk a házad környékét és később is vissza tudnánk nézni a képeket. Vagy már van ilyened? - érdeklődik, hisz nem tudja biztosan, hogy a nő pontosan milyen védelmi berendezéseket szereltetett fel. Eközben visszatér a vörös pincérsrác, a tálcán a rendelt italokkal.
- Köszönöm - biccent Bazsi a srác irányába, és már le is csap a gőzölgő kávéra.
- Egészségünkre! - biccent a nő felé, majd kortyol a kávéból.
- Remek itt a kávé. Kóstolja csak meg - biztatja a másikat is.
- Egyébként szabad tudni, hogy Ön miből él? - kíváncsi, hogy miféle választ kap, ezt ugyanis majd összevetheti Elektra nyomozásával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=873208#post873208][b]Breagha Beth Gillins - 2024.02.04. 13:30[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=873264#post873264][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.02.04. 22:27[/b][/url]

Elmosolyodik, egy kicsit még a szemöldöke is feljebb szökken. Ha nem tudná, hogy a vele szemben ülő nő éppen odáig van a drága lakótársáért, már azt hinné, hogy flörtöl vele. És talán éppen ezért nem is bízik addig a másikban, míg nem kapja meg az infókat Elektrától. Nem tudja, hogy mikor is kerül a kezébe pontosan az anyag, de addig nem árt, ha résen lesz. Ugyanis, ha valóban egy aranyásóval van dolga, akkor az veszélyes lehet Dávidra.
- Van, aki annak néz, de én mindig a másik oldalon álltam - vonja meg a vállait, nincs mit szépíteni ezen, ő mégis csak egy bűnöző volt. Az más kérdés, hogy ma már tisztességesen próbál megélni, ez attól még nem fog változtatni a tényen, hogy milyen sok rosszat tett Balázs.
- Ez így igaz - biccent, nem is rejti véka alá a bizalmatlanságát, nem baj az, ha a nő ezzel tisztában van. Ettől függetlenül Balázst a segítő szándék vezérli, és ha másért nem, hát a lakótársáért ezt is megteszi.
- Ezt örömmel hallom. Nem tudom, hogy mi ez az egész, de remélem, hogy nem akarod őt átverni - komolyan nézett ekkor a nő szemeibe, csak hogy nyomatékosítsa a szavait.
- Igen, biztonsági kamerára. Hasznos lenne - bólint, főleg miután kiderül az, hogy efféle dolgok nincsenek felszerelve a nő házára. Már rég rossz. Egy profi bűnöző bármikor könnyen behatolhat, viszont ha van kamera, az egy fokkal már gyengíti a helyzetét.
- Rendben Bréagha, akkor egyeztetek a srácokkal, beszerezzük a megfelelő holmit és valamelyik nap átugranánk, hogy felszereljük. Szerintem jó lenne, ha felvennél valakit, aki figyeli majd a kamerákat és figyel a biztonságodra - tette hozzá, mert ez is fontos volt. Nem elég a kamera, ha nincs személyzet.
- A tervrajz az mindenképp jól jönne még mostanában. Ha lehet, minél előbb, mert akkor aszerint vásárolunk be - eközben megkapták a kávét, Balázs kortyolt is belőle, majd oldalra sandított, mert ő is kiszúrta a baglyot.
- Hű társad ez a madár - jegyzi meg, aztán mivel kicsit elkalandoztak a gondolatai, tévedésből magázódni kezdett. Ez neki persze fel sem tűnt, már csak akkor figyelt fel, amikor ezt maga Bréagha is szóvá tette.
- Elnézést, csak kicsit megzavarodtam, biztos a kávé - mosolyodott a nőre, majd azzal a lendülettel ki is itta a csészéből a fekete italt.
- Persze, hogy ismerem, magam is ott végeztem - mosolyodik el, régi szép emlékek jutnak az eszébe. - Rendészet? Tehát auror leszel? - vonja fel a szemöldökét, aúcs. Ennek annyira nem feltétlenül örül, nem kedveli őket, mondhatni zsigerből utálja az aurorokat. Bár, végül is sosem árt egy jó ismerős közülük, s ki tudja, egy napon talán még összebarátkoznak az ír nővel.
- Elnézésed kérem, de lassan indul a második műszakom, így indulnom kell. Mikorra várhatom a tervrajzokat és a címet? - mert hogy ez is kulcsfontosságú, Balázs szeretne mindent alaposan feltérképezni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=873280#post873280][b]Breagha Beth Gillins - 2024.02.05. 12:39[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=873665#post873665][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.02.13. 17:28[/b][/url]

- Nem feltétlen, néha hibázunk és rossz döntéseket hozunk, velem is ez történt- ő nem akarta kimenteni magát a bűnei alól, tisztában volt azzal, hogy régen nagyon rossz felfogással élte az életét és hogy sokat hibázott. Lehetett volna felhozni a rossz gyerekkort, a rossz nevelést, de felnőttként már maga hozta meg a döntéseit, amikért vállalnia kellett a felelősséget is. Balázs a börtönben egy pszichológus segítségével térképezte fel a múltját és azokat a pontokat, melyeken elbotlott, ezek segítettek neki abban, hogy valamelyest változzon és elkezdje jobb irányba terelni az életét. S bár tényleg nem akarta kimenteni magát most ebben a beszélgetésben, azért annak örült, hogy a nő nem ítélkezett felette.
- Ezt fogjuk kideríteni hamarosan, csak ne idegeskedj rajta, mert a stressz az árt. Légy óvatos és körültekintő - javasolta a nőnek, ahogyan azt is, hogy nem ártana, ha valakit felvenne maga mellé védelmezőként.
- Ne nézz így - egyből kiszúrta, hogy a másik rágondol, vagyis ezt érezte a mondandójából, ő azonban nem igazán foglalkozott személyi őrködéssel, és amúgy is sok dolga volt, na meg, ez meg sem fordult eddig a fejében. Igaz, ha megfizetnék jól, akkor végülis…de egyelőre nem bonyolódott bele ebbe a témába.
- Milyen úri neve van a madárnak, szimpatikus - jegyezte meg egy mosollyal, ahogy végig pillantott a madáron, aki elégedetten hunyta le szemeit, miközben a gazdája végig simított rajta.
- Ha az leszel, ügyelj rá, hogy ne kapj el - nevetve tréfálkozott ezzel, bűnözői múltjára tekintettel. - Én nem végeztem, csak elkezdtem a kviddicsedzői képzést, egy évem maradt hátra belőle. Ha elvégezném, akkor sem hiszem, hogy lehetnék edző, a múltamnak sajnos nyoma van - sóhajtott, fogalma sem volt arról, hogy van-e elévülési ideje a tetteinek, erről egy jogászt kellett volna megkérdeznie. Mivel azonban egyelőre tervei közt nem szerepelt, hogy folytassa az iskolát, így arra se gondolt, hogy egyeztessen valakivel.
- Rendben van, várni fogom. És köszönöm a kávét, remek volt - biccentve felállt, aztán elköszönt, majd elindult a kijárat felé. Félúton még azért visszafordult. - A srácokkal a rakott krumplit szeretjük - tűzött mellé még egy mosolyt is, ezzel jelezte, hogy ha mennek felszerelni a védelmi eszközöket és megfigyelő berendezéseket, igazán hálásak lennének egy jó meleg ételért. S ahogy ezt kimondta, távozott is a helyiségből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=873736#post873736][b]Breagha Beth Gillins - 2024.02.14. 15:42[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=874056#post874056][b]Ránki Magor - 2024.02.25. 16:29[/b][/url]

Tekintetem a nő kezeire téved. A mozdulatot elemezgetem, nyilván nem csak egy egyszerű nyughatatlanságról van szó, hiszen játszhatna a hajával is, esetleg a gyűrűivel, vagy mocoroghatna ültében, de nem, ennek több jelentősége van. Alighanem elréved a múltba, felidéz valamit, és nem csupán azt, hogy hol hallotta korábban, hogy a nagy erő nagy felelősséggel jár.
Bólintok.
- És bűntudatot érez emiatt?
Sokszor visszagondolok a munkámra, hogy mit csináltunk a csapatommal évekkel korábban. Hogy hány életet mentettünk meg. De nem áltatom magam azzal, hogy nélkülem az a sok-sok lélek ma nem lenne már. Ha nem én vagyok ott, hogy segítsek, lett volna más. Hiszem, hogy így kell lennie, mert ha nem így van, az azt jelentené, hogy mióta nyugdíjaztak, számtalan ember meghalt. Mert nem vagyok ott. És nem érezhetek bűntudatot olyasmi miatt, ami rajtam kívül áll.
Elmosolyodom szavaira, cseppet sem bánva, hogy jó kedélyűen tudunk beszélgetni, nem úgy, mintha a hivatalban ülnénk papírok felett.
- Két legyet egy csapásra - javítom ki kedvesen, cseppet sem tartózkodóan. - Most már értem, miért volt ilyen ismerős a neve. Mert nem is az öné volt ismerős.
Remélem nem veszi zokon megállapításom, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy ha végül úgy dönt, terepre téved, maga is neves auror lesz, és egyszer ő is itt ülhet majd egy fiatalabb generáció tagjával, aki a tanácsára kíváncsi.
- És hogy áll a kutatásával?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=874095#post874095][b]Lónyay R. Hargita - 2024.02.26. 22:59[/b][/url]

Minél kevesebb vizsgám marad, annál több időt töltök itt, amikor éppen nem a színházban vagyok. Nem is a felelősség vonz ide, ami a munkával jár, hanem sokkal inkább az, hogy itt valahogy majdnem annyira otthon érzem magam, mint a házunkban Estherrel. Most is illúziópillangók követnek, miközben egy dalt dúdolva rendezgetem a teákat a pult mögött, ha már épp megérkezett a legfrissebb rendelés. Nagyon szeretem ezeket a teáscsészében nyíló jázminokat például, annyira különlegesek. Szépen sorba rendezgetem őket, hogy minden a helyére kerüljön. Kicsit zavart tegnapelőtt még, hogy nem tudom felidézni a dal szövegét, csak úgy a fülembe mászott a dallama, és nem sikerül szabadulni tőle, de mára már elengedtem és csak időről időre dudorászni kezdem. Mondjuk tényleg jó kedvem is van, mert nem csak az egyik nehéz vizsgám sikerült jól, de a legutóbbi előadás után valaki egy hihetetlenül szép csokrot küldött az öltözőbe. Szóval van egy titkos hódolóm. Próbáltunk rájönni drága barátnőmmel és lakótársammal, hogy ki lehet az, de nem jártunk még sikerrel, viszont addig is a nappali dísze a csodaszép rózsacsokor, az üzenetet meg eltettem a naplómba. Akárkitől is kaptam, igazán szép gesztus volt és nagyon boldoggá tette nem csak azt az estémet, de azóta is elvagyok, mint akit utolért a tavasz. Ennek örömére idézek is egy szépen nyíló, kissé rózsaszín magnóliát a hajamba, ami a kedvenc virágom a világon, valamivel beelőzve a rózsát meg a tulipánt, és kiperdülök a pult mögül, hogy megnézzem, mindenhol ki van-e szolgálva mindenki, vagy segíthetek valakinek én is, akire még esetleg nem került volna sor.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=874096#post874096][b]Fülöp Máté - 2024.02.26. 23:39[/b][/url]

Vannak helyek, amik még nem voltak itt, amikor én ide jártam, és vannak olyanok, amiket nem hittem még, hogy itt találok. A Pillangóvarázs ez utóbbit képviseli, Pethő Abigél csodája, pontosabban most már Podmaniczy-Pethő Abigélé. Szép emlékek helyszíne, ami belépve látom, hogy teljesen megváltozott. Már nem olyan, mint volt, és hiába keresem az ismerős arcokat, nem találom. Csodálkozva nézek körül, és szívom magamba az illatokat, melyeket a teafüvek árasztanak. Más lett, de nem rosszabb, csak más. Máshogy kell újra megszeretni.
- Óóó! Bocsánat, én, kérhetek egy kis segítséget? - az első hang a felém közeledő lánynak szól, akit azonnal felismerek, hiszen a színházi előadásban, melyet végig kellett néznem, színfolt volt. Csokrot is küldtem, de nem fedtem fel a kilétem. Csak kedveskedni akartam neki, nem gondoltam volna, hogy látom, egy egészen más szerepben. Érzem, hogy a szakállam felett némi pír jelenik meg az arcomon, de próbálok nem tudomást venni róla. - Utoljára gyerekként voltam itt, akkor még máshogy nézett ki a hely. Segítenek nekem, hogy mi a szokás most itt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=874097#post874097][b]Lónyay R. Hargita - 2024.02.27. 00:02[/b][/url]

Milyen jó ötlet volt kiszöknöm a pult mögül, mert bár nincs teltház, mégis hamar akad valaki, akinek segíthetek. Nem látok a közelben senkit az itt dolgozók közül, így megkérdeztem volna egyébként is, hogy segíthetek-e, felvették-e már a rendelését, de előbb intéz hozzám kérdést ő. Rámosolygok, bólogatva közben máris.
- Természetesen. Üdv a Pillangóvarázsban - köszöntöm végül, egy szívélyes mozdulattal körbe is mutatva a teaház és étterem innen belátható részén. Tényleg örülök minden kedves vendégnek amúgy is, nem is annyira azért, mert ez bevételt jelent a helynek, hanem mert megtöltik élettel ezt a helyet. Még mielőtt megkérdezhetném azonban azt is, hogy miben segíthetek, már fel is teszi a kérdését.
- Óh... hát én csak pár éve költöztem Bogolyfalvára, sajnos nem tudom, milyen volt régen, de most tudok segíteni eligazodni. Gitta vagyok, amolyan ügyvezető mindenes, amíg a tulajdonos világkörüli úton van, de ez mellékes is. Szóval van étterem is, teázó rész is, meg alkoholos innivalót is kapni. Mivel szolgálhatok? Esetleg egy teát kezdetnek, amíg sikerül választani a lehetőségek tárházából? - kérdezem meg még mindig mosolyogva, félig abba az irányba is fordulva, ahonnan jöttem, hátha tényleg kedve támad ahhoz az említett teához. Ezt egyébként is sokkal jobban szeretem, mint számlákkal foglalkozni meg megrendeléseket leadni, aztán átvenni, leltározni és társai. Sokkal jobb teát felszolgálni, illúziókat alkotni, virágokat öntözni és másoknak segíteni, de ha a másik az ára ennek, azt is túlélem én.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=874098#post874098][b]Fülöp Máté - 2024.02.27. 00:13[/b][/url]

- Köszönöm. - a fejemmel is biccentek kicsit, mintha meghajolnék, de mégsem teszem, az egy másik ország, másik kultúrával. Teljes testemmel felé fordulok miután körbepillantottam, hogy csak hallgassam őt, és a sok szót, ami elhagyja a száját. Olyan optimista, hogy engem is megmosolyogtat, és érzek valami a mellkasomban, ami azt hiszem vidámság. Táncba hívnám itt is most, ami valószínűleg annak tudható be, hogy az elmúlt napjaimat főleg ügyvédek, nyomozók és gyászhuszárok tették ki. - Máté, örülök, hogy megismerhetem. Világkörüli út? Nahát, ez izgalmasan hangzik, nem is gondoltam volna róluk. Mármint gondolom a férjével ment. - az fel sem merül bennem, hogy az évek során más lett a tulajdonos itt, az itteni múltam rég volt, a darabjait szedegetem még össze. - Legyen a tea, viszont önre bízom, hogy milyen. Legyen a kedvenc teája. Már ha ügyvezető mindenesként szabad teát készítenie. - rosszul hangzik az ügyvezető, mert komoly dolgokat sugall, de ez a lány cseppet sem komoly, amit nem bánok. - Magnólia. Kínában a szépség és a szelídség jelképének tekintik.