Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Vannak helyek, amik még nem voltak itt, amikor én ide jártam, és vannak olyanok, amiket nem hittem még, hogy itt találok. A Pillangóvarázs ez utóbbit képviseli, Pethő Abigél csodája, pontosabban most már Podmaniczy-Pethő Abigélé. Szép emlékek helyszíne, ami belépve látom, hogy teljesen megváltozott. Már nem olyan, mint volt, és hiába keresem az ismerős arcokat, nem találom. Csodálkozva nézek körül, és szívom magamba az illatokat, melyeket a teafüvek árasztanak. Más lett, de nem rosszabb, csak más. Máshogy kell újra megszeretni.
- Óóó! Bocsánat, én, kérhetek egy kis segítséget? - az első hang a felém közeledő lánynak szól, akit azonnal felismerek, hiszen a színházi előadásban, melyet végig kellett néznem, színfolt volt. Csokrot is küldtem, de nem fedtem fel a kilétem. Csak kedveskedni akartam neki, nem gondoltam volna, hogy látom, egy egészen más szerepben. Érzem, hogy a szakállam felett némi pír jelenik meg az arcomon, de próbálok nem tudomást venni róla. - Utoljára gyerekként voltam itt, akkor még máshogy nézett ki a hely. Segítenek nekem, hogy mi a szokás most itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Köszönöm. - a fejemmel is biccentek kicsit, mintha meghajolnék, de mégsem teszem, az egy másik ország, másik kultúrával. Teljes testemmel felé fordulok miután körbepillantottam, hogy csak hallgassam őt, és a sok szót, ami elhagyja a száját. Olyan optimista, hogy engem is megmosolyogtat, és érzek valami a mellkasomban, ami azt hiszem vidámság. Táncba hívnám itt is most, ami valószínűleg annak tudható be, hogy az elmúlt napjaimat főleg ügyvédek, nyomozók és gyászhuszárok tették ki. - Máté, örülök, hogy megismerhetem. Világkörüli út? Nahát, ez izgalmasan hangzik, nem is gondoltam volna róluk. Mármint gondolom a férjével ment. - az fel sem merül bennem, hogy az évek során más lett a tulajdonos itt, az itteni múltam rég volt, a darabjait szedegetem még össze. - Legyen a tea, viszont önre bízom, hogy milyen. Legyen a kedvenc teája. Már ha ügyvezető mindenesként szabad teát készítenie. - rosszul hangzik az ügyvezető, mert komoly dolgokat sugall, de ez a lány cseppet sem komoly, amit nem bánok. - Magnólia. Kínában a szépség és a szelídség jelképének tekintik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Helyesen döntöttek. - én már csak tudom, hiszen az elmúlt években nekem is lehetőségem volt számos országban járni, felfedezni a világot, amiért sosem tudok elég hálás lenni. Követem őt, gondosan kerülve azt, hogy a szemem lejjebb csússzon a feje búbjánál, mégiscsak illetlenség volna a fenekét nézni haladás közben. Kezeimet a pultra simítom, nyugodtnak érzem magam, tetszik az új kinézet. Nekem a régi marad a kellemes emlékekkel az igazi, erre pedig mint egy új fejezet tekintek majd. - Megígérem. - teszem a kezem mosolyogva a szívemre, mert eszemben sincs egykori iskolatársaim előtt kellemetlen helyzetbe hozni. Gitta, olyan, mint egy boldog kiskutya, az apró termetű, amelyik mindig szeret játszani és vidáman csaholni. Nem, ő nem egy kutya, de olyan energiákat áraszt. Megmosolyogtatóakat. - Én is a teafőzést választanám a számlák helyett. - szerintem sokan, de persze vannak matematikai zsenik, akik ezt élvezik, ettől is vagyunk olyan különlegesek.
- Valóban? Tényleg érdekes, hogy másabb a jelentése. A kedvenc virág utal a jellemre. Ezek szerint Ön szép, szelíd és méltóságteljes. Találó. - Virágzó jázmin, milyen érdekes. Igen, jártam már ott, de nem ittam még ilyen teát. - elbűvölve nézem, ahogy lassan kibontakozik a virág, és mire észbe kapok, már egy sütemény is van előttem. - Amolyan otthont kereső vándor vagyok. Sok országban jártam, Kínában is. Érdekes ország, gyönyörű kultúrával. Nemzetközi mágustanulmányokat és pedagógiát tanultam az egyetemen, sokat utaztam és így bővültek az ismereteim. Szeretem az egyes kultúrákat kutatni. - régen nem beszéltem már magamról, főleg erről az új önmagamról, aki új névvel, új életet kezdett, mégis, jól esett. - Ön járt már másik országban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Szeretem őket, de nem ezért tudom a jelentésüket. - a karjaimat a pultra fektetem, összehúzva magam előtt, ujjaimmal a könyökeimre fogok, és így hajolok kicsit előre. - Dolgoztam már kertészetben. Az ottani főnököm felesége nagy virágrajongó volt. A főnököm, hogy elhódítsa őt, képes volt kitanulni a kertészek mesterségét és nyitni egy kertészetet. A felesége minden nap elment oda, várva, hogy randevúra hívják, és mindig egy-egy virág jellemét mesélte el. Ő tanított meg rájuk. - Az életemben persze történtek rossz dolgok, szomorú dolgok, de voltak vidámak is, és szeretem őket felemlegetni, rájuk támaszkodni. - A rózsa színe is fontos, ha valaki rózsát küld, a színével is üzen. A rózsa a szerelem virága, de a szerelmet a szín és a mennyiség határozza meg. De maga a virág tisztaságot, bűn nélküliséget is jelent, a jó szerencse, a boldogság virága. Az egyik legbeszédesebb. A tulipán a nőiesség ősi jelképe. Lángoló érzelem és szerelem, ragaszkodás és ima. És... - halványan elmosolyodok, ahogy lepillantok a pultra, majd fel rá, ismért. - A tökéletes szerető virága. - Rózsa és tulipán, veszélyes vizekre evezünk így, de ugyanakkor érdekel, hogy vajon felemlegeti-e nekem a csokrot, amit tudom, hogy kapott. Nem ez volt a célom persze, de most már nagyon kíváncsivá tett, hogy vajon számított-e neki annyira, hogy szót érdemeljen.
- Izgalmas, igen. Az első úton féltem, egyedül az ismeretlenbe, hangzatos volt eldönteni, de a vonaton végig azt mondogattam magamnak, hogy ne sírj, ne sírj, ami egy felnőtt férfitól nem hangozhat túl jól. De aztán rutinos lettem. Nem a sírás elnyomásában persze, hanem az utazásban. - pontosítok azért, nem mintha szükséges lenne, de kicsit olyan, mintha nem tudnám befogni. Tényleg régen beszélgettem emberekkel ezek szerint. - Hogy kerül egy angliai lány éppen Bogolyfalva teaházába? - hiszen mégiscsak azt mondják, hogy Anglia egyike a lehetőségek földjeinek. De biztos jó oka van, hogy idáig jött. - Valóban gyönyörű! Nem csodálom, hogy ez a kedvence. - Csendben figyelem, amíg teljesen kibontakozik a virág, kizárva a külvilágot, és csak percekkel később ocsúdok fel, és nézek rá bocsánatkérően. - Ne haragudjon, mit kérdezett?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Igen, egyetértek. Az évek során sok dolgot tanultam a szerelemről és arról, hogy milyen áldozatot képes meghozni egy ember a társáért. - szeretnék egy nap én is olyan férfi lenni, aki ennyire tud szeretni. Voltak már szerelmeim, de nem volt olyan, akivel ennyire mélyre mentem volna. Fiatal vagyok még, bármi lehet az életemben. Például egy balerina, aki felemlegeti a rózsacsokrot, amit nemrég kapott, és ami miatt izgatottságomban hevesebben kezd el verni a szívem, kívülről mégis megpróbálok hűvös maradni. - Rózsaszín rózsa? Hm. A rózsaszín rózsa lehet a csodálat és az elegancia kifejezője. Utal arra, hogy a küldő feltétel nélküli szeretet érez, de ezt inkább már egy kapcsolat alatt mondhatnánk, ami akár lehet szülő és gyerek kapcsolat is, nem csak romantikus. A küldő tiszteli a másikat, úgy vélem, a titkos hódolót lenyűgözte. - nem csak úgy vélem, hanem tudom is, egészen biztosan, hiszen én voltam az.
- Akkor ön egy támasz. Igazán nemes, a barátnője szerencsés. - ezek szerint nincs itt egyedül, aminek örülök, megnyugvással tölt el, mert amilyen kedves lélek, ebben a világban akár még baja is eshet.- Tizennyolc és huszonkét éves korom között Portugáliát, Spanyolországot, Olaszországot és Görögországot jártam be, valamint eljutottam Kínába és Japánba is. Utána néhány évig itthon voltam, egyetemre jártam, majd huszonhét évesen újra elindultam, akkor a hidegebb országokat megnézni, voltam Finnországban, Svédországban, Norvégiában, és mielőtt hazajöttem volna újra, éppen Dániát fedeztem fel. Ön merre indulna?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Az ország virágkultúrájától is függ, hogy jelent-e mást egy virág, mint máshol. Többnyire egyetemes. - persze, én sem tudok mindent, szóval nagyon is vannak olyan eshetőségek, amikor azt mondom, hogy a google a barátom, és kikutatom, de a legtöbb virágot alaposan megtanították.
- Talán jobb lett volna társaságban, szóval irigykedjen mondjuk félig, és akkor nem lesz annyira bűntudatom. Pár hétig még a városban vagyok, ha gondolja, szívesen mutatok képeket, felvételeket ezekről a helyekről. Ha van kedve persze. - nem szeretnék tolakodó lenni, de mivel nyitott a téma iránt, talán tetszene neki, hogy egy kicsit jobban belelásson az elmúlt éveimbe, hiszen beengedett egy különleges világba, a teafogyasztásába, ami igenis az egyik legkülönlegesebb dolog egy ember életében. Az enyémben nagyon fontos helyet foglal el. - Óceánia jól hangzik, látja, ott még én sem jártam, Amerikában is csak rövidebb időkre. - ott annyira nem volt könnyű a vérfarkas léttel jól kivitelezni a hosszú maradást, így hát kénytelen voltam rövidebb látogatásokat tenni. Egy nap majd talán hosszabban is megy majd. - Másabb, ha az ember utazik és megélheti a pillanatokat, a helyeket és más a munka. Én mindig úgy dolgoztam, hogy két ország és két munka között legyen lehetőségem bejárni az országot. A balerinák életét ennyire szigorúan kötik? - nem sokat tudok erről a táncról, sosem érdekelt, azt sem tudom, hogy a színházba miért vittek el magukkal a nagyszüleim, akiknek már a nevét sem viselem. Tíz éve nem beszéltünk egymással és most hirtelen családosat játszunk, ez nekem nem igazán komfortos. - Finom, sosem jutott még eszembe, hogy jázminból készült teát igyak. Ön meglepett engem, a legjobb értelemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Az édesapja pedig magyar? A Gitta elég magyaros név. - erős tipp ez, de szerintem egészen jó tipp, elvégre mi mást keresne itt, ebben a kis kávézóban, ha ne volna így. Érdekes lány, annyi szent, hiszen még csak a keresztnevemet tudja, és én is csak ennyit tudok, és máris meginvitál magához, a házába, ebédre. Mi van, ha gyilkos vagyok? Jó, nem vagyok, de simán lehetnék éppenséggel gyilkos is, elvégre havonta vérszomjas fenevaddá változom. Elég egyetlen este, amikor nem szedem be a főzetem és máris jöhet a baj. Bár fogalmam sincs, hogy milyen lehet, ha nem veszem be, mert eddig minden egyes nap, szinte percre pontosan bevettem az adagomat. Nem kockáztatok, nem szeretnék nem tudni magamról. - Ugye, nem él egyedül és nem hív fel kedves idegeneket a lakására, amikor szimpatikusak? Mert ha így tesz, még a végén az auroroktól kell segítséget kérnem, nehogy történjen önnel valami. - remélem, hogy máskor tényleg nem jutott ilyesmi az eszébe, mert ezek a kedves lányok olyan könnyen ki vannak téve potenciálisan a veszélynek, hogy csak na. - Kedves Öntől, ha az aggodalmaim ellenére is ebédelne velem, akkor szívesen. - bár lehet, hogy ezek után nem kellett volna elfogadnom az invitálását? Saját magamnak is ellentmondok, csodálatos.
- Ha szereti csinálni, megéri az áldozatot. - Nézem, ahogy ellép, majd visszalibben, és addig kortyolok egy keveset a teából. Hallgatom őt, de inkább csak nézem, és nem a teákra koncentrálok, azok úgyis előttem vannak. Sokkal inkább érdekel az a könnyedség, ahogy velem beszél, mintha ismerne, pedig csak néhány perce beszélgetünk. - Van esetleg olyan példányuk, amit elvihetek magammal? Szeretem tanulmányozni a dolgokat, és ahogy látom, itt vannak összetevők is. Naponta egy teát iszok meg, néha kettőt, de visszatérnék még ide szívesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Hű, én a nyomába se érhetek a szerény Fülöp Mátémmal. Tudja, a szegény gyerek, akinek még vezetéknevet sem adtak és egyéb vicces megszólalások. - Forgatom meg a szemeimet, holott ez egy apró hazugság, teljesen szándékosan nincs vezetéknévnek tűnő vezetéknevem. Volt, de azzal nem járt semmi jó, most sem jár igazán. A Fehéret Fülöpre cseréltem, a Patrikot, ami sosem illett hozzám meg Mátéra, ami szerintem jobban passzol. Persze a névváltoztatást jobban meg kellett indokolni, de a sok, szépen megirt mondat mögött ez az igazság. - Már csak egy kacifántos nevű férjet kell találnia, és akkor aztán fejtörést okozhat majd mindenkinek, akinek papírmunkát kell végeznie. - mosolyodom el szelíden, mert nem biztos, hogy nincs már férjnél, ahogy az sem, hogy egyáltalán a férfiak azok, akik érdeklik.
- Óóó! Hálistennek! Már kezdtem nagyon zavarban lenni attól, hogy rögtön magához hívott, és azt hittem, hogy félreérthető voltam, ön pedig ledérebb, mint amilyennek látszik. De örülök, hogy tévedtem.- ha lehet, még jobban elpirulok, és zavaromban megvillantom enyhén rendezetlen fogsoromat is. - Szívesen megkóstolnám Géza úr ételeit. Esetleg kaphatnék egy étellapot is. Tudja, az áttanulmányozás miatt.- Ha az ember kissé szétszórt és nehezen tud dönteni, jobb ha előre felkészül és nem ül másfél órát egy menü felett, azt taglalva, hogy mi lenne a legjobb választás. Kezdésnek mondjuk sem a marhapörköltet, sem a spagettit nem tartom jó ötletnek. Irigykedem azokra, akik tudnak kulturáltan spagettit és rendes hamburgert enni, nekem egyik se megy. Imádom őket, de elvitelre, hogy aztán a négy fal között, a magam stílusában fogyasszam el. Például nagy a sansz rá, hogy a hamburgerzsemlébe van egy speciális zsugorító, ami miatt valahogy az egyik része mindig kisebb lesz, én meg úgy nézek ki, mint aki lemészárolt valakit, úszok a szószban.
- Nem, még nem láttam. Amikor elkezdtem idejárni, akkor nyitott meg a hely. Abigél nagyon sok időt töltött a felújítással és Ádám segített neki. Most már házasok és azt hittem, hogy vidéken élnek, de akkor ezek szerint világot járnak éppen. Akkor még máshogy nézett ki a hely, sokkal kevésbé volt előkelő, és inkább romantikusabb volt. Ha mondhatok ilyet. Nagy párnákon ültünk a földön, voltak szőnyegek, ha valaki elfeküdt, az is rendben volt. Apró zugok, ahol nem zavarták a magányos vagy kettesben lévő személyeket. De úgy látom, ők is haladtak a korral. - szép lett, csak más, de ezt is meg lehet szokni, majd úgy tekintek rá, mint utazásom egy érdekes szegletére. - Volna kedve esetleg a következő alkalommal ott enni velem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Erre mondjuk nagyobb az esélye, mint a kacifántos nevűekre, ami azért jó alap, ha engem kérdez. - kacsintok is egyet a ténymegállapításomhoz, hiszen, ha valaki felcsapja a magyar vezetéknevek listáját - márpedig én elég sokat nézegettem ezt a listát - az első öt leggyakoribb név még most is a Nagy, a Kovács, a Tóth, a Szabó meg a Horváth. A húsz leggyakoribban szerintem nincs is semmi izgalmas. A Fehér is valahol a huszonkettedik hely környékén van. Szóval a Tóth elég sanszos, ha arra vágyik. - Tökéletes hely, tényleg. Sajnálom, hogy félreértettem. - nem is kicsit, amiért ég a pofám, de igazán örülök neki, hogy tényleg nem az a fajta, aki mindenkit beenged az otthonába. Két nő, férfi védelem nélkül, határozottan kiszolgáltatott. Na nem mintha tudnám, hogy a másik lánynak van-e barátja, és ha van, akkor velük él-e, de ilyen témában mindig inkább az aggódó szerepét töltöm be.
- Valóban? Akkor minden bizonnyal eladhatták, én Pethő Abigélre gondoltam, aki egy kacifántos nevűhöz ment hozzá, és így lett Podmaniczky-Pethő. - ha már a nevek bonyolultságánál tartunk, akkor adok még egy kis extrát a történethez. - Talán van a képeim között olyan, ami itt készült, majd megnézem mindenképpen, ha máshogy nem, úgy talán láthatja. - kár, hogy nem maradtak róla képek, hiszen nagyon szép volt akkor is, és a hangulata határozottan inkább otthonos volt, mintsem elegáns. - Vagy esetleg jöhetnék olyankor, amikor nem dolgozik. - vetem fel, majd a mondatot saját magam is értelmezem, és kicsit elnevetem magam, már megint kicsit félreérthető vagyok. - Akkor könnyebb lenne elmerülni a külföldi világban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Majd drukkolok, hogy ne így legyen. - mosolyodom el a gondolatra, hogy amilyen szerencsés én magam is vagyok, nem kizárt, hogy ő is hasonlóan van megáldva, és ilyen esetben bizony elkerülhetetlen lesz ez. Sajnálom, hogy a hely már nem Abigél birtokában van, de elég sokat megmagyaráz abból, hogy ennyire drasztikusan megváltozott a hely kinézete. Abigélhez az a múltbéli illet, ez a mostani szerintem távol áll tőle és Ádámtól is. De hát ha valaki, én már csak tudom, hogy milyen is a nagy új életszemlélet és a nagy új fejezet.
- A családi ebédek rám kevésbé jellemzőek, de valóban, ez a hétvége egy kicsit zsúfolt lesz. Esetleg pénteken a vizsgája után? Ha nem ebéd, akkor egy kellemes vacsora is lehet. Már persze, ha szeretné egy idegennel megünnepelni azt, hogy letette az utolsó vizsgáját. Lehet, hogy inkább meg kellene hagynom a barátnős ünneplésnek azt az estét. - vasárnap, ha őszinte akarok lenni, terveim között szerepelt az, hogy összecsomagolok, és továbbindulok, de most, hogy így felmerült a hétfő, érzek magamban egy cseppnyi vágyat arra, hogy itt maradjak. Pár napot, maximum. - Hétfő. Működhet. A következő hétre még nincsenek terveim. Ami van, alakítható. - komolyabb terveim úgysincsenek, csak az, hogy innen elmenjek, de mivel nincs igazán hova, így akár maradhatok is még egy kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Furcsa csalódottság fut át rajtam, amikor azt mondja, hogy megoldható a péntek, és nem értem, hogy miért. Tökéletes lenne, mert akkor vasárnap, de legkésőbb hétfőn útra is kelhetnék. Aztán visszatérünk a hétfőre és én bólintok. Legyen igy, ne kapkodjunk. Végül is egy nap még nem a világ.
- Legyen vacsora. - addig még egyszer meglátogatom a nagyszüleimet, megnézem, hogy szükségük van-e valamire a temetés után, beszélek velük még egyszer, lehet, hogy utoljára. Idősek már, félő, hogy amikor újra erre járok, már csak egyikükkel találkozom, míg a másiktól végső búcsút veszek. Ilyen család lettünk, akik csak temetésekkor találkoznak. - Köszönöm, ez igazán kedves öntől. - húzódik szélesebb mosolyra a szám, miközben a pénztárcámért nyúlok, hogy a két teát és borravalót nyújtsak át neki. - Sajnos lassan indulnom kell, vár egy megbeszélés, de köszönöm a teát, csodálatos élmény volt, és köszönöm a társaságot. - jó érzés ennyire jó érzéseket kiváltó emberekkel találkozni. Ő kifejezetten szimpatikus, kellemes jellem, aki vidámságot és csodálatot csepegtetett a napomba. - Hétfő este hét? Megfelel? - kérdezem még, és ha igen, vagy, ha nem, de mond egy másik időpontot, akkor felírom a kis naptárba, ami mindig a zsebemben van, egy kicsit korábbi időponttal, hogy ne késsek, és végül elköszönve kisétálok. Az ajtóból még visszanézve biccentek egyet, aztán a hivatal felé veszem az irányt egy sokkal kellemetlenebb csevegés okán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Elnevetem magam a kérdésére, és kicsit megingatom a fejem, mielőtt válaszolnék neki. Kell azért egy pár másodperc mindig. Imádom a humorát, az együtt töltött hétfők során számos olyan pillanatunk volt, amikor azt hittem, hogy a nevetés fog elvinni. Mit neked vérfarkaskór, ha kinyírhatnak humorral is? Mindenképpen ki kell derítenem azt, hogyan lehet elhúzni ezt a betegséget, és megcélozni a legidősebb vérfarkas megélt életkorát még öttel, lélekben meg tízzel. Sosem tudhatom, hova fejlődik az orvostudomány még. - Sosem értettem a farkast. Nem valami kulturált fogyasztó, az biztos. Egyszer az egyik munkaadómnak két kutyája volt. Mind a kettőnek ugyanannyit adott. Testvérek voltak, testvériesen elosztozkodtak. Az egyik szó szerint mindent egyben lenyelt, aztán nézett a másikra, aki szépen, megfontoltan fogyasztott, és fel volt háborodva, hogy neki még van. Én a másik kutyával értettem egyet, kiélvezni az ízeket, ez a mottóm. És ez abban a tekintetben morbid, hogy Piroskáról beszélünk, de hát én tuti kiélveztem volna a kis köpenyest. - minden normális farkas is, jó hosszan rágódtak volna a lánykán. De hát ilyenek ezek a mesék, Arielt bírtam, egészen addig, amíg meg nem tudtam, hogy öngyilkos lett a csávó miatt, aki fel sem ismerte.
- Nem, ilyenkor elindulok a reptér felé, és az első géppel megyek, amire kapok még jegyet, és persze nem többszázezer. Hagyom, hogy irányítsák a sorsom, és tudod, hiszek ebben. Amikor ide kellett jönnöm, a nagyszüleim, hogy megmutassák, milyen jófejek, elvittek magukkal színházba. Gondolom, hogy ne a temetésen szembesüljön mindenki a jelenlétemmel. Volt ott egy lány, aki nagyon megfogott, soha úgy még senki. Küldtem neki egy csokor virágot, aztán betévedtem a kedvenc helyemre itt, kerestem a múltam, de már nem volt ott, csak a lány, aki imádja, ha virág nyílik a teáján. - még meg akartam őrizni a titkot magamnak, de úgy, hogy mellettem sétál, kéz a kézben, nem szerettem volna, ha bűntudata lesz, amiért kap egy újabb csokrot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Valójában most sem akartam elmondani. - veszem elő a napszemüvegemet és felbiggyesztem az orromra, mielőtt még megvakulok, őrült egy időjárás van, annyi szent. A kezem az üres zsebembe dugom, és félmosollyal az arcomon pillantok le rá. - Csak nem akartam, hogy rosszul érezd magad a virágok miatt. Hogy bűntudatod legyen, mert kaptál egy szép csokrot. - látva a reakcióit, egy kicsit aggódtam, hogy ez lesz, és mivel tudom, hogy mellettem nem lesz mindig boldog az élete, szerettem volna, ha tudja, hogy ezek miatt a virágok miatt nem kell rosszul éreznie magát, mert én voltam.
- Szeretek barkácsolni. Egy tény, amit lehet, hogy már mondtam korábban. Szóval, ha bármit meg kell nálatok szerelni, rám bízhatod. Szeretek hasznos lenni. - szeretném, ha többet tudna meg, mindent megosztanék vele, nem csak az utazásokat, de nem szeretném, ha szóáradattal találná szembe magát, így inkább csak leszakítok egy amúgy is letört virágot egy mellettünk lévő bokorról, és felé nyújtom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Nem tudom, hogy mi lesz ezután. Itt maradtam, munkát kell találnom, lakhatást, pénzre van szükségem és rutinra. Ezt az erdőt ismerem, a többi farkast meg fogom ismerni, mert tudom, hogy vannak még, mindig voltak. Sok mindent meg kell oldanom, ami talán egy kicsit kétségbe is ejt, de ugyanakkor vágyom is rá. Biztos pontok. Ez egy teljesen új élet lenne, ami ki tudja, talán nem ér véget néhány hónap alatt. Talán ezért történt minden, hogy megállapodjak végre. Vajon egy farkasnak is lehet boldog befejezése?
Jelen pillanatban, életemben először, azt hiszem, hogy igen, ahogy az ajkai az ajkaimat érintik. Még arra sem marad időm, hogy a napszemüveget gyorsan lekapjam, pedig van egy pont, ahol az agyam átkattan, és tudom, hogy csók lesz a mozdulat vége. Belemosolygok a csókba, a karjaimat köré fonom, és nem engedem, hogy elhúzódjon, amíg nem viszonoztam a csókot. Most még nincs bennem követelés, pedig egyetlen pillanat alatt számos dolgot csinálnék. Elvinném a nagyszüleimhez töltött bundáskenyeret enni, a szüleim sírjához, oké, ez kicsit morbid, de hát az életem része. Elvinném a kedvenc helyeimre, végigszaladnék vele egy életet, hogy lássam, hova futunk ki. De most csak tudnom kell állni, és mosolyogva lepillantani rá, meg persze végre levenni azt a szemüveget, hogy a szemébe nézzek.
- Olyan bénán hangzik az, hogy járunk-e, mi lenne, ha inkább átugranánk ezeket és párként hivatkoznánk egymásra? - ennél valamivel romantikusabb dolog is kijöhetett volna a számon, nekem mégis ezt a kérdést sikerült feltenni, csodálatos.