Bogolyfalva kezdetben egy utcás település volt, ám, ahogy az iskolából évről évre többen ballagtak el, elköltözni azonban nem akartak, így szükségessé nyílt, hogy újabb és újabb utcák nyíljanak. A Macskabagoly utczát követte a Holdfény, majd a Tündérmanó, legvégén a Mennydörgővel. Minden utca hasonlít és mégis mindegyik más, mindegyiknek megvan a jellegzetessége. Mindegyiket más miatt szeretjük, vagy mindegyiken más miatt bosszankodunk.

Macskabagoly utcza
A Macskabagoly a nagy első, ahol macskaköveken lépkedhetünk, a telkek mérete egyforma, az utcakép a legrendezettebb. Zömében itt laknak azok, akik a város alapítóinak leszármazottai, vagy, ha már el is költöztek, egy-egy emléktáblán a múlt egy szelete velünk marad, jellemzően a házak falán. Az itteni lakóközösség a legcsendesebb, a porták a legrendezettebbek. A lakók jól ismerik egymást, összetartó közösségről beszélhetünk, akiken finoman érződik, hogy a legrégebbi utcában élés egyfajta különleges köteléket is köréjük von. Az utca mögötti szakasz már az erdő széle, a legtöbb birtok szinte az első fánál ér véget, azonban a falusias életre jellemzően nem igazán jelennek meg megerősített kerítések, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek riasztó bűbájok.

Holdfény utca
A második utca átmenet a hagyományos és a modern között. Ahogy a fiatalok, akiknek felmenői nem itt éltek, elkezdtek beköltözni, magukkal hozták a modernebb formákat és épületeket. Azonban itt még megtalálhatóak olyan épületek is, melyek az első utcára emlékeztetnek. Mint minden utcának, ennek is megvan a maga különlegessége, mely, ahogy a neve is sejteti, éjjel bukkan elő. A csillagok ebben az utcában látszanak a legtisztábban, mintha az ember nem is ugyanazon a településen sétálna, emellett, ha szerelmesek sétálnak itt sötétedés után, balról a hatodik lámpaoszlop fénye sejtelmes fénybe burkolózik, megadva a meghittséget. A bűbáj a rejtett érzelmekre is hat, így a titok azok előtt is felfedődhet, akik nem is sejtik, hogy a másiknak gyengéd érzései vannak. Sokak helyzetét könnyítette meg egy séta errefelé, de még többen éreztek a váratlan kinyilvánítás miatt kellemetlenséget. A Holdfény utca vége a vasútállomás előtti kis térbe torkollik, ám szerencsére, és a bűbájoknak hála, az utolsó lakókat egyáltalán nem zavarja az állomás zaja.

Tündérmanó utca
A harmadik utcát a legromantikusabb utcának is nevezik, kora tavasztól késő őszig a legcsodálatosabb színekben pompáznak a rózsák az utca két oldalán. Megbűvöltségüknek köszönhetően, tüskéik nem szúrnak, ám ha valaki nem jó szándékkal szed belőlük - például, hogy kedvesét megajándékozza - kezét förtelmesen bűzös léve locsolja meg, melyet napokig kell elviselnie. A szag hamar elillan, de a tudatból nehezen távozik, ennek oka, hogy a bűnös napokkal később is érzi. Itt már határozottan sík a terep, viszont maga az út nem olyan széles, az egymással szemben élők könnyen átlátnak egymáshoz, és megbűvölt járművekkel is csak óvatosan lehet haladni. A szűk utca a térről kiindulva egészen a temetőig vezet el minket, amit az utolsó házakat követően, balra fordulva érhetünk el.

Mennydörgő utca
A legújabb utcában találhatóak a legnagyobb telkek is, érezhető, ahogy a modernitás mindent átjár. Kevés telket vásároltak még meg, vagy, ha már el is adták, még nem kezdték meg az építkezést, így olyan, mintha egy rövidebb utca lenne, mint a többi, de ez egyáltalán nem így van. A leterített aszfalt még sima, az épületek vagy nagyon újszerűek, vagy nagyon különlegesek. Annak ellenére, hogy ebből az utcából a legkönnyebb elérni a tavacskát, nem jellemző, hogy az emberek sűrűn átsétálnának rajta, még mindig inkább a Tündérmanó felől közelítik meg. Egészen pontosan innen a csónakház van a legközelebb, és a családok inkább a nagy zöld részt részesítik előnyben, ami éppen a másik oldalon van. Az utca különlegességét az a csend és béke alkotja, ami átjárja az embert, ha belép erre a területre. Mintha lenne valami, ami extra nyugalmat ad azoknak, akik vágynak a békére. A régi feljegyzések szerint egykor egy ritka mágikus növény borította ezt a vidéket, mely régen kipusztult, ám nem kizárt, hogy nem teljesen történt ez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=877464#post877464][b]Athanaczkovics Kornél - 2024.04.23. 13:43[/b][/url]

Hallom, ahogy utánam szól, de eszem ágában sincs megállni. Eleget hallottam ahhoz, hogy tudjam, teljesen mást várunk a másiktól. Ez már az eleje óta halálra volt ítélve ezek szerint, mert aligha jutnánk dűlőre azzal, amit a másik akar. És bár egyszerűnek tűnik, hogy mindketten a másikat akarjuk, mégsem az, mert... mert egyszerűen nem. Mert túlságosan könnyű lenne, ha minden úgy menne, ahogy szeretnénk és elképzeltük. Hogy mondjuk a lány, akire évek óta csorgatom a nyálam, nem lemond rólam, hanem egymás karjaiba borulva nevetünk, mint az elcsépelt írásokban.
Megállok, mikor elém kerül, de lehetőségeimhez mérten kerülöm a szemkontaktust.
Elmosolyodom a Hollósis résznél, mert tényleg hátrányból indulnak ilyen szempontból, de hamar leolvad a mosolyom. Hajamba túrok, kezemet azonban nem húzom el Szofiéból.
- Úgy véled, hogyha eddig nem sikerült, majd később, szünet után esetleg, hirtelen csodával határos módon felnőttekként tudjuk megbeszélni majd mindezt? - megcsóválom fejemet. - Nem vagyok biztos abban, hogy sikerülne. Főleg nem nekünk, indulj csak ki az előzőekből - vállaimat vonom meg. - De ez nem baj. Megpróbáltuk. És van egy olyan érzésem, hogy nem tudnál megérteni, Szofi. Igazán értékelem, hogy megpróbálnád, de nem ugyanolyan az életünk, aranyvérűség ide vagy oda - szomorkásan mosolyodom el, vállamat vonom meg.
- Tényleg visszakísérlek, ideje lenne már.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=877582#post877582][b]Fülöp Máté - 2024.04.27. 08:19[/b][/url]

Nem tudom, hogy mi lesz ezután. Itt maradtam, munkát kell találnom, lakhatást, pénzre van szükségem és rutinra. Ezt az erdőt ismerem, a többi farkast meg fogom ismerni, mert tudom, hogy vannak még, mindig voltak. Sok mindent meg kell oldanom, ami talán egy kicsit kétségbe is ejt, de ugyanakkor vágyom is rá. Biztos pontok. Ez egy teljesen új élet lenne, ami ki tudja, talán nem ér véget néhány hónap alatt. Talán ezért történt minden, hogy megállapodjak végre. Vajon egy farkasnak is lehet boldog befejezése?
Jelen pillanatban, életemben először, azt hiszem, hogy igen, ahogy az ajkai az ajkaimat érintik. Még arra sem marad időm, hogy a napszemüveget gyorsan lekapjam, pedig van egy pont, ahol az agyam átkattan, és tudom, hogy csók lesz a mozdulat vége. Belemosolygok a csókba, a karjaimat köré fonom, és nem engedem, hogy elhúzódjon, amíg nem viszonoztam a csókot. Most még nincs bennem követelés, pedig egyetlen pillanat alatt számos dolgot csinálnék. Elvinném a nagyszüleimhez töltött bundáskenyeret enni, a szüleim sírjához, oké, ez kicsit morbid, de hát az életem része. Elvinném a kedvenc helyeimre, végigszaladnék vele egy életet, hogy lássam, hova futunk ki. De most csak tudnom kell állni, és mosolyogva lepillantani rá, meg persze végre levenni azt a szemüveget, hogy a szemébe nézzek.
- Olyan bénán hangzik az, hogy járunk-e, mi lenne, ha inkább átugranánk ezeket és párként hivatkoznánk egymásra? - ennél valamivel romantikusabb dolog is kijöhetett volna a számon, nekem mégis ezt a kérdést sikerült feltenni, csodálatos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=877595#post877595][b]Lónyay R. Hargita - 2024.04.27. 13:14[/b][/url]

Olyan érzésem támad, mintha egy felhőn lebegnék hirtelen, ahogy átkarolja a derekam, és visszacsókol. A nyaka köré fonom én is a karjaim, elfeledkezve minden másról. Olyan tökéletesnek tűnik ez az egész, mint a könyvekben. Érzem, ahogy ma már ki tudja hányadjára pirulok el, ahogy végre leveszi a napszemüvegét is, és belenézek azokba a gyönyörű kék szemeibe.
- Ühümm... jó - válaszolom mosolyogva, és a füle mögé tűzöm a virágot, amit az imént adott. Eszembe jut, hogy anyuék is biztos kedvelnék, akárcsak az öcsém és Becca, de az is, hogy előtte még szeretném kicsit megtartani magamnak. Nem titkolni vagy rejtegetni, csak örülni annak, hogy egymásra találtunk, és nem osztozni másokkal a figyelmén meg az idején, még ha ez önző gondolat is.
- Megmutatom, hol lakom. Gyere - mondom végül, mert mégiscsak az utcán állunk, holott már nincs messze az otthonom. Elengedem lassan a nyakát, hogy ismét megfoghassam a kezét, aztán már sietős léptekkel indulok neki annak a majdnem száz méternek, amit meg kell tennünk. - Ha van kedved... meg időd, maradhatnál egy teára... vagy vacsorára is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=877621#post877621][b]Hollósi Szófia - 2024.04.27. 22:15[/b][/url]

Kornél
Tulipántündér vagyok, less meg!
Ha bárki megkérdezné, nem tudná megmondani, mit reagált az elhangzó szavakra. Ő az aki mozdul, és mégsem ő bólint akadozva, ő lép ki oldalra, hogy ne állja Kornél útját többé, de mégsem az övéi azok a lábak, amik visszatámogatják a bál helyszínére. Nem sír, nem hisztizik, és már nem próbálja tovább piszkálni a helyzetet, kívül helyezi rajta saját magát. Az utca csípős hidegébe keveredő illatokat lassanként realizálja, a bálhoz közeledve a színek, hangok egyre élesebbé válnak.
Menetel előre, az emberek tömegében Zalánt keresve. Tekintete tétovázás nélkül siklik át a bulizó csoportokon, olyan, mintha hógömbbe zárva ráznák össze-vissza, az emberek hópiheként térnek ki útjából és zárulnak össze mögötte. Némán találja meg végül kuzinját, és megszólalnia sem kell, elég egy hosszú, üres pillantást vetnie a fiúra, és úgy néz ki, jól ráérez arra, Szofinak mire is lenne most szüksége. Haza. Csak menjünk haza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=877637#post877637][b]Hollósi Zalán - 2024.04.28. 07:30[/b][/url]

Már kezdte úgy érezni magát, mintha Bonnie mellé tervszerűen vetődött volna oda aznap este. Meglepően sokat mosolygott, s noha kezdetben az udvariasság tette csupán, el kellett ismernie, hogy terápiával ért fel neki az, hogy normálisan kezelik őt. Azt is kezdte elhinni, hogy a többieknek is jól mennek a dolgok, neki pedig nincs oka aggódni sem Kori miatt, sem pedig...
 Megkocogtatta Bonnie vállát, mikor megpillantotta feléjük közeledni Szofiékat. Megakadt a nyelve, pedig már tervezett egy cinkos megjegyzést tenni a lánynak a gerlepárról. Nem tudta, milyen scenáriónak örült volna jobban, de hétszentség hogy egyikben sem szerepelt ilyesféle arckifejezés, mint amit Szofi produkált.
 Zalán vonásai megkeményedtek. Rákérdezett volna legszívesebben, de tudta jól, hogy fordított helyzetben a háta közepére nem kívánná, ha valaki faggatni kezdené.
 - Azt hiszem, mi most indulunk. Sajnálom - fordult aztán vissza Bonnie-hoz. A hangja mégha ridegen is csengett, pillantása inkább sajnálkozó volt. Nem így akart elköszönni tőle. De csak hogy egyértelmű legyen, jól érezte magát mellette, Zalán lehajolt, és egy szelíd puszit lehelt a navinés arcára búcsúképp.
 Szofi vállára tette aztán a kezét, hogy irányba állítsa őt anélkül, hogy egy szót is kéne szólniuk egymáshoz. Akkor vette észre, mi van rajta. Talán kicsit jobban szorított az ujjain, de nem kuzinjának szólt ez. Kornél kabátját gyűrte meg és kanyarította le Szofi hátáról. Eddig csak a kisebbik Hollósira koncentrált, és lehet jobban jártak volna, mint most, amikor Zalán majdnem legyilkolta Kornélt a szemével. Nem akart jelenetet rendezni egyik lány előtt sem, de azért a mozdulat, amivel barátja mellkasának nyomta a saját zakóját, felért egy kisebb gyomros erejével. Mentségére szóljon, hogy ez számított nála a visszafogott verziónak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=877640#post877640][b]Bencsik Bonnie - 2024.04.28. 07:44[/b][/url]

Végre jó minden odabent, érzem, ahogy nyugodt és vidám vagyok, hogy boldogságot érzek. Zalán rendes fiú, és remélem, hogy egy nap ráeszmél majd arra, ami kívülről nézve egyértelmű, hogy Rami mellett van a helye. Bárcsak nekem is lenne ilyen ember az életemben, akire csak rá kell jönnöm, és azt hiszem, mindenképpen nekem kell rájönnöm, mert a fiúkat elnézve... Zalán sügér, Ezra sügér, és ahogy visszafelé közelednek, van egy olyan érzésem, hogy Kornél is az, bár ő talán már szintet is lépett, ami nem jó.
- Valami baj van.
Suttogom Zalánnak, ahogy nézzük a közeledőket, és lélegzetvisszafojtva figyelem a jelenetet, az erőt, ami Zalánból hirtelen kitör, és vaó, azt kell, hogy mondjam, van egy pillanat, amikor férfiasabbnak látom őt, mint eddig bármikor. Azta. Nem hittem volna, hogy ilyenre is képes, de igen, ezer százalék lett, hogy Rami mellett van a helye, vele figyelmes és simán meg tudná őt védeni. Elmosolyodom a puszi nyomán, nem igazán viselem könnyen az érintést, de ez most annyira jól esett, hogy érzem, azon a ponton kicsit melegebbé is vált a bőröm, de nem olyan lányos zavar ez, inkább Bonnie féle boldogság. Zalán ma olyan sok mindent mutatott meg magából, amiért örökre hálás leszek neki.
- Azt hiszem, jobb lesz Kornél, ha mi is hazaindulunk.
Mondom ki végül csendesen a mondatot, miután látom, hogy Szofiék nem fordulnak meg, és a vibráló feszültség és szomorúság nem múlik el úgy, mint a filmekben. Kinyújtom felé a kezem, hogy kapaszkodjon belé nyugodtan, ha szeretne, mert úgy érzem, hogy éreztetnem kell vele, hogy itt vagyok, még akkor is, ha nem értem, hogy hol szúrta el. Kornélnak, ahhoz, hogy az eleme jól funkcionáljon, véleményem szerint pont egy olyan stabil pont kellene, mint Szofi. Nekem Kornél volt, egészen addig, amíg Ezra nem segített megtanítani arra, hogy már egyedül is elég erős vagyok. De ahhoz, hogy ide jussak, kellett Kornél, és Kornélnak kellene Szofi. Én ezt nem értem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=877707#post877707][b]Athanaczkovics Kornél - 2024.04.28. 19:56[/b][/url]

Csendben sétálok visszafelé. Úgy érzem, rengeteg mindent kellene még mondanom, miközben semmit nem tudnék kipréselni magamból. Elcsesztem? Igen. előbb kellett volna lépnem? Igen. Mindent és mindenhogy elcsesztem ebben, ahogy csak lehetett, és nem tudom visszacsinálni. Szofi találni fog majd maga mellé egy olyan srácot, aki nem ekkora... mamlasz. És nem is úgy kezel mindent, mint én. Megérdemli majd - a békát pedig le fogom nyelni, csakhogy boldognak lássam.
Visszaérve állok meg a bejáratnál, habozva lépek is beljebb, de nem akaródzik tovább mennem a ruhatárnál.
Várok, amíg oda nem érnek.
Hátrébb tántorodva, némán nyögve kapom el a mellkasomnak nyomott kabátot, igyekszem még véletlenül sem Szofira nézni. Addig sikerül, még teljesen nincsenek háttal nekem. Vágyakozva és valahol sajnálkozva nézem a hátát, ahogy távolodik tőlem.
- Igen. Menjünk - fogom meg kezét mosolyogva. - Csak egy ideig tudlak visszakísérni, már itt vannak értem. Nem baj? - nézek mindig az ajtó felé. Végül észbe kapva hagyom el a bált, magam mögött az egész hóbelevancot és indulok a kastély felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=878138#post878138][b]Atlas Henri Desgrange - 2024.05.04. 22:58[/b][/url]

- Freddie? Ki az a Freddie? - kíváncsi mosollyal nézte a lányt, megpróbálta értelmezni a kódnyelvezetét, és egyben helyre tenni fejben a szereplőket. Azért valahol mélyen merte remélni, hogy ez a Freddie nem egy futtató, vagy valami sötét alak, mert nem lett volna most se kedve, sem pedig energiája egy bunyóhoz. No persze nem is feltételezte azt a lányról, hogy olyan lány lenne, inkább csak próbálta kizárni az eszement feltételezéseit. - Aha, azt - még rá is mosolygott Nárciszra, teljesen ártatlan mosoly volt ez, nem volt mögötte hátsó szándék. Atlas egy kicsit ki akart kapcsolni, elterelni a gondolatait Nayáról és Eddieről. Meg akarta fogadni a vele szemben ülő nő tanácsát és tovább akart lépni. Ismerkedni. Élni. Meglehetősen gyors döntés volt ez a részéről, nem is nagyon gondolta át, de mivel szimpatikus volt neki Nárcisz, nem akarta elszalasztani az alkalmat, hogy megismerhesse őt. - Menjünk - mosolyogva nyúlt a söre után, hogy kiigya az utolsó néhány kortyot, aztán zsebéből előhúzva a pénzt, lerakta az asztalra az italok árát és még némi borravalót is, majd felkászálódva a székről a karját nyújtotta a nőnek, hogy úgy kísérje ki a helyről, onnan pedig egyenesen a Tündérmanóba hoppanáljon vele.
- Itt is volnánk, ez lenne az, de így sötétben kintről nem nagyon látszik, hogy milyen - elmosolyodott, csak az utcai világításnak köszönhetően látszott valami a házból. Atlas a kulcsai után nyúlt, közben egy sóhaj hagyta el a száját, nem akart a szomszédjára gondolni, így inkább Nárciszra fókuszált.
- Gyere - ismét tartva a karját, bevezette és már nyitotta is az ajtót, fényt varázsolt, hogy a ház teljes terjedelmében és a maga szépségében látszódhasson.
- Ez lenne az - a folyosón elég sok doboz hevert, így lehetett köztük manőverezni. - Az előtér után jön a nappali, jobbra a konyha, itt felfelé pedig az emelet és a háló. Van egy kis dolgozószoba is a földszinten, mosdó és fürdő mindkét szinten. Kérsz valamit? - lesegítette a kabátot a lányról, aztán maga is megvált a sajátjától. - Van egy üveg borom, vagy csapvízzel szolgálhatok. Szendvicset? - már a hűtőben turkált, hogy megmutassa, milyen lehetőségek vannak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=878167#post878167][b]Mérey Nárcisz Mara - 2024.05.05. 12:32[/b][/url]

Freddie Mercury, Nárcisz életének nagy szerelme, akit soha, semmilyen körülmények között nem feledne. Ezt egyébként csak röviden mondta el Atlasnak, olyan nem létezik, hogy valaki a nagy Freddie-t ne ismerné.
Nárcisznak egészen más elképzelései vannak arról, miért is akarja a férfi megmutatni neki a házat. Ezért amikor megállnak a sötét utcán az épület előtt, mosolyt varázsol arcára és bólint.
- Kellemesnek tűnik, berendezkedtél már? - Kérdésére amint belépnek, választ kap. Határozottan nem. Már a nyelve hegyén van, hogy szívesen segítene, amikor a kávésfiú beljebb vezeti.
- Mi ez az illat? - beleszagol a levegőbe, az orrát könnyű megvezetni, mert odáig van az illatokért. Szinte biztosra veszi, hogy a ház tulaja igényes a környezetére is, nem csak a ruházatára. - Köszönöm - mosolyogva néz fel a kék szemekbe, innentől pedig kabát és cipő nélkül követi.
- Hé, hagyd azt - hangja lágyan szól. A férfi mögé lépve a hátára simítja tenyerét és magára irányítja a figyelmét. - A bor jól hangzik. És szép az otthonod, mesélj, hogyhogy épp ide jöttél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=878169#post878169][b]Atlas Henri Desgrange - 2024.05.05. 13:09[/b][/url]

- Örülök, hogy egy zenészről beszélünk, frusztrálva érezném magam, ha mondjuk a maffiózó nagybátyád lenne - neveti el magát a séta közben, így már nem kell attól tartania, hogy mikor akarná lecsapni egy tagbaszakadt fazon. A zenét maga is szereti, Mercuryról is hallott már, kedveli is a munkásságát, akár csak a régi, neves előadókét, akik már nem élnek. Máguselőadók közül is fel tudna sorolni néhányat, de most nem teszi, mert épp elérik a házat, amit már nagyon szeretne megmutatni a lánynak. Befelé menet reagál is a kérdésre, de a küszöbön túl már egyértelművé is válhat az, hogy közel sem sikerült még berendezkednie.
- Nem tudom, mire gondolsz. Régiek a bútorok, azoknak lehet fura illata, vagy a friss festésnek a falakon, és tegnap takarítottam is - illatosítót is használ, mert egy kicsit tényleg tisztaságmániás és szereti, ha az otthona jó illatú. Emellett elég sok növényt is tart, azok egy jó részét Nayától kapta, és azóta is hűen gondozza őket.
- Nincs mit - mosolyog vissza, ezután akasztja a fogasra a kabátot és jó házigazdaként már indul is, hogy valamivel megkínálja Nárciszt - Hagyd csak a cipőt - legyint, a vendégtől nem várná el, hogy levegye, mert most nem tudna neki hirtelenjében papucsot szolgáltatni. Valamelyik doboz mélyén rejlik pár női vendégpapucs, azokat Naya és a húga szokták felvenni, mikor nála tanyáznak. Ezeket hozta magával Pécsről, sok más holmival együtt, de még nem volt ideje arra, hogy mindent ki is pakoljon.
Félig még a hűtőben lóg, éppen kikászálódik, amikor megérzi a hátán végig simító tenyeret. Majdnem sikerül is megfejelnie a hűtőajtót, de elkerüli a koccanást, kicsit meglepetten és enyhe zavarral pillant a mellette álló fiatal nőre, akitől egyébként nem érzi idegennek az érintést, sőt, éppen ellenkezőleg, fizikai vonzalmat érez irányába.
- Akkor legyen a bor - mosolyodik el, és a szendvicshez valókat már teszi is vissza. Ha Nárcisz jól megfigyeli, láthatja, hogy enyhén el kezdett vörösödni Atlas füle, tényleg zavarban van kicsit, de kihasználja az alkalmat és távolabb is lép, hogy a dugóhúzó és két pohár után nyúljon. - Az egész ahhoz a nőhöz köthető, akiről már meséltem. Hosszú sztori - pillant Nárciszra, miközben az egyik poharat felé nyújtja, és elkezd a másikba is bort tölteni. - Régóta barátok vagyunk már, a legjobbak és mindig egymás támaszai voltunk, de én elkövettem azt a hibát, hogy beleszerettem, ami nyilván nem kölcsönös és ma tudatosult is bennem. És nyugodtan nevezz egy hülyének, mert az vagyok, hogy éppen itt a szomszédjában vettem házat - sóhajt is egyet, egy kicsit már meg is bánta, azt viszont nem, hogy a sors összesodorta Nárciszra, mert úgy érzi, hogy szívesen megismerné a nőt.  - Gyere, mutatok valamit - kézen fogva vezeti őt át a nappaliba, előhúzva a pálcáját begyújtja a kandallót, így pedig a kellemesen megvilágított helyiségben már nagyjából szemügyre vehető néhány dolog.
- Ez az egy rész van eddig, amit sikerült már az ízlésem szerint berendezni - mutat a kandalló feletti falra, ahol már felfüggesztve pihen tokjában egy igazi szamurájkard. Atlas a poharát a kandalló tetejére helyezi, nyújtózva emeli le a falról a harcieszközt és nagyon óvatosan húzza ki a penge egy részét a tokból, hogy megmutathassa a lánynak. - Látod ezeket a karcolásokat? Egy szöveget karcoltak belé, és ez egy igazi szamurájé volt - meséli lelkes mosollyal Nárcisznak.
A lehullott virág hátrahagyja az illatát.
- Ezt jelenti és a történet szerint a fiatal szamuráj azért vésette bele ezt a kardjába, hogy mindig emlékeztesse magát arra, ha egy napon használja a kardot, és azzal életet vesz el, annak nyoma marad. Így kétszer is meggondolta, hogy megtegye-e azt, amire készült - kissé hosszasan is mesél már, így szokta Nayát is fárasztani. - Ne haragudj, szólj rám nyugodtan, ha sokat beszélek. Te gyűjtesz valamit? - kérdi kíváncsian,miközben a poharáért nyúl, hogy kortyoljon a borból. - Mit lehet tudni rólad Nárcisz? - rámosolyog,hosszan néz a szemeibe, tényleg érdekli, hogy ki lehet ez a titokzatos lány, hisz róla ma este még alig beszéltek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=878174#post878174][b]Mérey Nárcisz Mara - 2024.05.05. 15:38[/b][/url]

Amikor elvonja a figyelmét a hűtőszekrény tartalmáról, nem arra számít, hogy ezzel zavarja fogja hozni és szinte elmenekül előle. Elmondható, hogy Nárcisz nem a legszerencsésebb a férfiakkal. Előbb egy családos, most meg egy láthatóan más irányába elkötelezett férfit sikerül kifognia. Utóbbi még csak nem is tagadja, sőt, szívesen mesél a nőről, kiről még az is kiderül, hogy a szomszédjában vett házat. Ez a pasi vagy tiszta őrült...vagy tiszta őrült. Biccent köszönetképpen a pohárért és követi Atlast a nappaliba, ami legalább már a férfi ízlését mutatja.
- Elmondtad már neki hogy érzel, vagy csak a saját feltételezéseidre bocsátkozol egyébként? - Ez a történet ugyanis inkább a nők kusza gondolataira emlékezteti, amitől mindig is falnak tudott menni. Nárcisz az egyenes beszéd híve.
- A kandalló a kedvencem - mosolyogva lépdel közelebb, szinte már reménykedik, hogy a bor és a kandallóban ropogó tűz megadja a hangulatot a hancúrnak, csakhogy egészen másfajta kardot kezd el mutogatni a férfi Nárcisznak. Felvont szemöldöke a beszéd alatt leereszkedik.
I see a little silhouetto of a man
Scaramouche, Scaramouche, will you do the Fandango?
- Hm? A-aha, nagyon szép - de mi? Mert a gondolatai igen hamar elterelődtek, valamit a halálról mesélt, nem? - Az első szerelmemnek fénykardja volt. Ismered a Star Warst? - tényleg nagyon igyekszik érdeklődőnek mutatkozni, de kezd kissé türelmetlenné válni.
- Régen rénszarvas mániás voltam, mára csak a bakelit gyűjteményem növekszik. Mire vagy kíváncsi? Nekem nincsenek ilyen ninjacuccaim a falon. Ma este nagy sikere volt az előadásunknak... A budanekeresdi színházban játszom, ha nem az ovisokkal vagyok. Szóval ünnepeltünk a barátnőimmel.
Miközben beavatja még random dolgokba, leül a kanapéra keresztbe tett lábakkal és a bort kortyolja. Leülsz végre, vagy a nadrágot is lebeszéljem rólad?
- Megsúgjak egy titkot? - ha nem, akkor is megteszi, nem is halkan. - Álmodtam rólad miután párszor már láttalak a faluban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=878176#post878176][b]Atlas Henri Desgrange - 2024.05.05. 17:56[/b][/url]

- El akartam, most legutóbb például a pikniken. Rákérdeztem nála, de azonnal terelt. Ebből is úgy gondolom, hogy csak nem akar megbántani, és kezdem úgy érezni, hogy egyedül vagyok ebben az egészben - megválaszolva a kérdést rájön arra, hogy azért nem ez a legjobb pillanat arra, hogy ezeket a dolgokat megvitassa a nővel. Szegény biztosan unhatja Atlas nyűgjét és a férfi sem azért hívta el magához, hogy fölöslegesen untassa. Bár nem a legjobb időben és helyen találkoztak, mégis úgy érzi, hogy ez okkal történt, ezért is szeretné megismerni Nayát. Nárciszt. Emlékeztetnie kell magát arra, hogy ez a szépség, akit most néz, nem Naya. Pedig kétség sem fér hozzá, hogy mennyire hasonlóak. Éppen emiatt nem tudja eldönteni, hogy vajon csupán emiatt érez ilyen vonzalmat a másik irányába, vagy alapból is ennyire tetszik neki a lány. Abban viszont biztos, hogy most szeretné elfelejteni a szomszéd nőt és kizárólag a vendégére akar koncentrálni. Menni fog. Emlékezteti magát gondolatban, aztán bele is kezd egy kis tárlatvezetésbe, de időközben rájön arra, hogy egy kicsit talán túlságosan is belemerült a témába. - Jó, nem versz át. Az sem baj, ha nem tetszik - neveti el magát és ekkor kér elnézést, hogy egy kis történelemórával hozakodott elő. Vissza is csúsztatja a kardot a hüvelyébe, azt pedig visszailleszti a falra, pontosan a helyére.
- Star Wars? Persze! Remek alkotás - közben a magával hozott borosüveg után nyúl, odalép és tölt még a vendégének, majd a saját poharát is újra tölti, miközben figyelve hallgatja sztoriját. Egy kicsit úgy érzi, mintha a lány nem akarna neki annyira megnyílni, de ezt nem is feltétlen várhatná el ilyen rövid ismeretség alatt. - Bármire, amit szívesen elmesélnél - faggatni sem szeretné, így hagyja, hogy Nárcisz szabadon mesélhessen egy kicsit, közben pedig végre helyet foglal mellette a kanapén, karját a támlán fekteti el és testével is úgy fordul, hogy láthassa a nő minden mozzanatát.
- Színésznő is vagy? De jó! Miben láthattalak? - igazán lelkes lesz, hisz nagy színházrajongó többek közt és elég sűrűn is jár előadásokra, ha teheti.
- Micsodát? - meglepett mosollyal hajol közelebb és tartja a fülét, arcán egy mosoly terül el és így közelebb hajolva pillant Nárciszra. - És mit álmodtál? Leöntöttelek kávéval? -kérdi egy kíváncsi mosollyal, meglepő, de ő is álmodott a lánnyal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=878180#post878180][b]Mérey Nárcisz Mara - 2024.05.05. 19:22[/b][/url]

Ha nem érdekelné, nem kérdezné, ez természetes. Na de a választ önös érdekből szeretné tudni. Atlas úgy biztos a dolgokban, hogy nem kérdezett rá, esetleg ténylegesen visszautasították? Meddig mehet el Nárcisz anélkül, hogy ebből ő rosszul, esetleg sértetten jönne ki?
- Bocsi - ő is elneveti magát, egyszerűbb ez, mint megmondani, lövése sincs arról, amit a szamurájkardról mesélt az imént. Plusz nem érdekli. - Szerintem is, zseniális. - Ebben legalább egyetértenek. Kár hogy nem ezért jöttem.
Ez a "mesélj magadról" az egyik legrosszabb ismerkedési módszer, amivel valaki elő tud hozakodni. Már majdnem fel is sóhajt, hogy akkor hagyjuk, mikor a színház legalább megragadja a férfi figyelmét. Nem lesz elég egy üveg bor ide.
- A legújabb darabunk a Tükörország, elég friss, ez még csak a második hétvége volt. Korábban... Szerelem első látásra, A hercegnő és a béka... - sorol egy párat az elmúlt évekből, amik jól sikerült előadások voltak. - Kiskoromtól imádtam színészkedni, anyukám divattervező és szebbnél szebb jelmezeket varrt nekem. Amikor apu meghalt, a színházban éreztem magam újra otthon - végül csak beavatja valami személyesbe is. Nárcisz nem titkolózik, mindig szeretett magáról beszélni, most viszont már tényleg mást csinálna a végre mellé helyezkedő férfival.
Szabad kezét a kanapé támláján csúsztatja Atlas felé, de most nem akarja zavarba hozni, ezért megáll tőle néhány centire.
- Ha abba belepirultál, hogy hozzád értem, attól félek az álmomtól felgyulladna az arcod - súgja, mintha nagy titok lenne és alsó ajkába harap. - A kávéfoltnál sokkal izgalmasabb volt, annyit elárulhatok...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=878182#post878182][b]Atlas Henri Desgrange - 2024.05.05. 19:49[/b][/url]

Miközben hallgatja Nárciszt, alaposabban is szemügyre veszi a vonásait, tetszik neki a szája és a szemei is. A téma is izgalmas, nem sűrűn sodorja az élet egy színésznő társaságába, az a világ számára mindig különlegesnek, és egy kicsit távolinak is tűnt, most viszont úgy érzi, hogy egy csipetnyit kaphat belőle. - Tehát egy óvónő, aki színészkedik, izgalmas - mosolyodik el, főként mikor a gyermekkori dolgok jönnek szóba, egészen addig, míg meg nem tudja, hogy a lány elveszítette az édesapját.
- Nagyon sajnálom, hogy ez megtörtént, de akkor a színház egy kicsit segített és ez jó - most egy kicsit még komolyabb is, hisz maga a téma is komoly. Kortyol is a borból, ezt a pillanatot használja ki a lány, hogy talán terelve a témát édesapjáról, más vizekre evezzen. Kíváncsi az álomra, de a válasz épp úgy meglepi, ahogy ott a hűtőnél az az érintés. Szemöldökei kicsit feljebb is szaladnak, miközben érzi a közelségét is, hisz túl közel hajolt, a lehelete szinte cirógatja a fülét. Nárcisznak pedig igaza van, mert hogy még csak magát az álmot sem kell megosztania, Atlas füle máris vörösödni kezd. - Izgalmasabb? - ahogy visszakérdez, jobbjával megtámaszkodik a kanapén, nyújtózva leteszi poharát az asztalkára, hogy aztán Nárcisz combjára helyezze a tenyerét és nagyon lassú mozdulattal csúsztassa feljebb, miközben mélyen a szemeibe néz. Attól ugyanis, hogy képes őt zavarba hozni a nő, Atlas még nem szűnt meg férfiként létezni, hatással van rá a mellette ülő és azt is érzi, hogy Nárcisz nem beszélgetni akar. Atlas pedig lehet bármennyire is úriember, van az az ital, ami után már őt sem tartják vissza gátak és különféle történetek. Ez a pillanat pedig most jött el.
- Mi volt benne? Elmeséled? - hajol egyre közelebb, egészen közel Nárcisz ajkaihoz, míg keze megállíthatatlanul kúszik feljebb a ruha alatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=878228#post878228][b]Mérey Nárcisz Mara - 2024.05.07. 18:58[/b][/url]

Van, amiről nem szeret beszélni és az az apjuk halála. Nem titok, hogy a kviddicsező hogyan hunyt el, ahogy az sem, hogy Nárcisz rosszul viselte. Ennek viszont már több, mint hét éve, most a jövőre, de legfőként a jelenre koncentrál.
Ebben a jelenben szeretné megértetni a férfival, aki áthívta magához, hogy nem a szamurájkardját jött megnézni. Egészen más célja van, de legalább már érti, miért se veled, se nélküled kapcsolatban vannak azzal a bizonyos nővel...
- Sokkal...izgalmasabb - a két szó között félmosollyal pillant a combjára csúszó kézre. Lassan kortyol a borból, ahogy Atlas keze egyre feljebb vándorol és lassan a ruhája alá ér.
- Benne voltál te... Meg én... - leheli a férfi ajkaira. Nem sietnek sehová, ezért elhúzza a szavakat. Ez idő alatt ujjai a férfi taróját cirógatják. - Az ágyam... De előbb a falnak toltál. Pontosan...ott...járt a kezed - elakad a lélegzete és elhajol, hogy a poharat letegye. Szabad keze felfedezőútra indul a férfi izmos karján, mellkasán, megállapodik a mellény gombjánál és kiszabadítja azt.
- Mondjam, vagy mutassam, hogyan volt tovább? - búgja alig hallhatóan. Egy újabb gomb szabadul ki, ez most az ingen. Nárcisz ajkai súrolják a férfi ajkait, pillanatok választják csak el tőle, hogy megcsókolja. Kivár. Tegye meg ő. Végre.